adozona.hu
BH 1997.11.539
BH 1997.11.539
A bíróság a jogszerűen kiszabott eljárási illetéket méltányosság jogcímén az adóigazgatási eljárásra irányadó rendelkezések alapján sem engedheti el, illetve nem mérsékelheti [1990. évi XCIII. tv. 56-63. §-ai, 1990. évi XCI. tv. 82. § (5) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 5. § (2) bek].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a végzésével a felperesnek az illeték megfizetése alóli mentesítése iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A végzésének az indokolása szerint a felperes teljes személyes költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmét a perben eljárt elsőfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróság már két esetben is elutasította. A perben olyan lényeges és jelentős értékű ingó és ingatlanvagyon került a felek közötti megosztásra, amely a felperes által igazolt rokkantsági nyugdíj havi 12 85...
BH 1997.11.539 A bíróság a jogszerűen kiszabott eljárási illetéket méltányosság jogcímén az adóigazgatási eljárásra irányadó rendelkezések alapján sem engedheti el, illetve nem mérsékelheti [1990. évi XCIII. tv. 56-63. §-ai, 1990. évi XCI. tv. 82. § (5) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 5. § (2) bek].
Az elsőfokú bíróság a végzésével a felperesnek az illeték megfizetése alóli mentesítése iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A végzésének az indokolása szerint a felperes teljes személyes költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmét a perben eljárt elsőfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróság már két esetben is elutasította. A perben olyan lényeges és jelentős értékű ingó és ingatlanvagyon került a felek közötti megosztásra, amely a felperes által igazolt rokkantsági nyugdíj havi 12 850 forintos összege ellenére sem adhatna alapot a felperes illeték megfizetése alóli mentesítésére, de az utólagos mentesítésre jogszabályi alap sincs. Az elsőfokú végzés ellen a felperes fellebbezéssel élt, a végzés megváltoztatása és az illeték megfizetése alóli mentesítése iránt. A fellebbezését azzal indokolta, hogy a költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmét a bíróság még 1984-ben bírálta el, a jelenlegi rokkantsági nyugdíja azonban a létminimumot sem éri el, a peren kívüli egyezséggel pedig semmiféle jövedelemhez nem jutott, mert az általa megszerzett vagyont a volt férjének holtig tartó haszonélvezeti joga terheli, és kizárólag a peren kívüli egyezség megkötése folytán került abba a helyzetbe, hogy a bíróságnak az eljárási illeték megfizetése tárgyában döntenie kellett.A felperes fellebbezése alaptalan.
I. A Pp. 88. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. §-ának (2) bekezdése szerint a költségmentesség engedélyezését a fél az eljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az eljárást befejező határozat meghozataláig bármikor kérheti.
Az elsőfokú bíróságnak a pert megszüntető végzése az eljárást befejezte, nincs ezért jogi lehetősége a felperesnek arra, hogy e határozat jogerőre emelkedését követően a költségmentesség engedélyezésére irányuló újabb kérelmet terjesszen elő.
II. Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: It.) a bírósági eljárásban alkalmazható illetékkedvezményekről rendelkező 56-63. §-ai nem adnak jogi lehetőséget arra, hogy a bíróság az It. alapján kiszabandó eljárási illetéket a fél jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire tekintettel mérsékelje, vagy a már kiszabott illeték megfizetése alól a felet utóbb mentesítse, és nem biztosít ilyen kedvezményt az It. 64. §-ára tekintettel irányadó - a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló - 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet sem. Az It. 88. §-a szerint a törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre, így - többek között - az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetőleg behajthatatlanság címén való törlésére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései az irányadók. Az adózás rendjéről szóló - többször módosított - 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 82. §-ának az (5) bekezdése az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság részére ad módot - többek között - az illetékfizetésre kötelezett jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire figyelemmel az illetéktartozás mérséklésére vagy elengedésére, adóhatóságnak pedig az Art. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság nyilvánvalóan nem tekinthető. Ezért a bíróság a jogszerűen kiszabott eljárási illetéket méltányosság jogcímén az adóigazgatási eljárásra irányadó rendelkezések alapján sem engedheti el vagy mérsékelheti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. II. 23.647/1996. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 2004.12.149 Az illetéktartozás mérséklése vagy elengedése szempontjából a nem vagyonszerzési illeték esetén a kérelmezett jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeit kell vizsgálni, míg vagyonszerzési illeték esetén a törvény további feltételek vizsgálatát írja elő (1990. évi XCIII. tv. 88. §)
