adozona.hu
BH 1995.2.125
BH 1995.2.125
Ha a vámkezelést követően az ügyfél a kifizetett vámra figyelemmel készít árkalkulációt, és így rendelkezik az áruról, az utólagos vámfizetési kötelezettség megállapítása a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti [1957. évi IV. tv. 71. § (1)-(2) bek., 1972. évi V. tv. 14. § (3) bek., 1966. évi 2. tvr. 2. § (4) bek., Ptk. 99. §, 112. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli beavatkozó a felperes megrendelésére 1989. évben behozott az országba egy univerzális lemezmegmunkáló gépet, melynek vámkezelését kérte. Az árunyilatkozaton vámkezeléskor az árut a 84.59-99 vámtarifaszám alá osztályozta, melyre tekintettel az áru 8,9%-os vámtétellel került vámkezelésre. A vámkezeléskor a vámhivatal a gépet, a szükséges tartozékait, valamint dokumentumait megtekintette, a külső és belső áruvizsgálatot elvégezte, melynek alapján a vámtarifaszám alá osztályozást elfoga...
BH 1995.2.125 Ha a vámkezelést követően az ügyfél a kifizetett vámra figyelemmel készít árkalkulációt, és így rendelkezik az áruról, az utólagos vámfizetési kötelezettség megállapítása a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti [1957. évi IV. tv. 71. § (1)-(2) bek., 1972. évi V. tv. 14. § (3) bek., 1966. évi 2. tvr. 2. § (4) bek., Ptk. 99. §, 112. § (1) bek.].
A perbeli beavatkozó a felperes megrendelésére 1989. évben behozott az országba egy univerzális lemezmegmunkáló gépet, melynek vámkezelését kérte. Az árunyilatkozaton vámkezeléskor az árut a 84.59-99 vámtarifaszám alá osztályozta, melyre tekintettel az áru 8,9%-os vámtétellel került vámkezelésre. A vámkezeléskor a vámhivatal a gépet, a szükséges tartozékait, valamint dokumentumait megtekintette, a külső és belső áruvizsgálatot elvégezte, melynek alapján a vámtarifaszám alá osztályozást elfogadta. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a beavatkozónál 1991. március 12-én vizsgálatot tartott, melynek során megállapította, hogy a perbeli áru helyesen a 84.45-73 vámtarifaszám alá tartozik, melyre a jogszabály 40%-os vámtétel alkalmazását írja elő. Az elsőfokú vámhatóság - a városi ügyészség 1992. október 9. napján előterjesztett óvása folytán - határozatával a már helyesen alkalmazott vámtarifaszám alapulvételével a felperest 2 035 538 Ft vám-, illetőleg 508 884 Ft áfa-különbözet megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú közigazgatási határozat megváltoztatására három év elteltével került sor, melyre az 1972. évi V. törvény nem ad lehetőséget, mivel előírja, hogy egy éven túl a határozatot megváltoztatni, módosítani nem lehet, ha az jóhiszeműen szerzett jogokat sértene.
A beavatkozó ugyancsak az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az alperes és az ügyész a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 71. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a határozat nem változtatható és nem semmisíthető meg, hogy a jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt. Az 1972. évi V. törvény 14. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés ugyancsak nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyészi óvás folytán hozott közigazgatási határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértett, ezért az alperes jogszabálysértő határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az alperes és a városi ügyészség fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes határozatát az általános forgalmi adó tekintetében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az alperest új eljárásra kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperesnek a vámkülönbözet egy éven túli, utólagos megtérítésére kötelezése jogszabálysértően történt, ezért az elsőfokú bíróság e körben helyesen helyezte hatályon kívül az alperes határozatát. Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény ugyanakkor lehetőséget ad az alperes számára, hogy utólag az általános forgalmiadó-különbözetet mint adóhiányt a felperes terhére megállapítsa.
A jogerős ítélet ellen a megyei főügyészség és az alperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. A megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmét a Legfőbb Ügyészség fenntartotta. A megyei főügyészség álláspontja szerint a vámfizetési kötelezettség fogalmilag olyan köztartozás, amelynek bármely okból történő elmulasztása nem keletkeztet jogot a fizetési kötelezettség alóli mentesülésre. A kötelezettség nem teljesítésére mint jóhiszeműen szerzett jogra ezért nem lehet hivatkozni. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az alaphatározat vámjogi szempontból az 1966. évi 2. tvr. 2. §-ának (4) bekezdése alapján szabad rendelkezési jogot biztosított a felperes számára, melynek sérelme a határozat módosítása folytán nem következett be. A vámhatósági határozatok pénzfizetési kötelezettségeket állapítottak meg, amelyek nem jogok, hanem kötelezettségek. Az alperes határozata tehát nem sértett jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot. Mindezek alapján a megyei főügyészség és az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A felperes és a beavatkozó helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelmek nem megalapozottak.
A felülvizsgálati kérelmek kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vámfizetési kötelezettség pótlólagos előírása sértette-e a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát. A perbeli esetben az alaphatározat meghozatala óta több mint egy év eltelt, így felügyeleti intézkedésre az Áe. 71. §-a alapján nem kerülhetett sor. Ugyancsak nem módosíthatta a határozatát az elsőfokú vámhatóság saját hatáskörben, mivel azt a felettes szerv már elbírálta [Áe. 61. § (1) bekezdés]. Ezért nyújtott be az alaphatározat módosítása érdekében a városi ügyészség óvást a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény alapján. A törvény 14. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanakkor az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet, ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be. A perben nem volt vitatott, hogy az alaphatározat közlése óta több mint egy év eltelt. Az iratokból megállapíthatóan a vámhatóság 1989. évben a beavatkozó által kért vámkezelés során a vámvizsgálatot elvégezte. A beavatkozó a gépet a vámhatóságnak bemutatta, a gép valamennyi okmányát a hatóság rendelkezésére bocsátotta, és közölte, hogy mely vámtarifa alá kívánja besorolni. A vámhatóság a becslő áruvizsgálatot is elvégezte, melynek alapján a vámtarifaszám alá sorolást elfogadta. Határozatát tehát nem bevallás, hanem vizsgálat, ellenőrzés alapján hozta meg. Az 1991. évben elvégzett utólagos vámellenőrzés során a vámhatóság ugyanazt a gépet és ugyanazon dokumentumokat vizsgálta, így az eredetitől eltérő új tényállás nem merült fel. Az azonos tényállásból levont új vámjogi következtetés a kétségkívül jóhiszeműen eljárt felperes törvényben biztosított jogát nem sértheti. Az alperes sem vitatta, hogy eljárása során minden adat rendelkezésére állt.
A vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval az ország területén vámjogi szempontból szabadon lehet rendelkezni. A felperes tehát 1989. évben a vámkezelést követően a beavatkozó által behozott gép tekintetében szabad rendelkezési jogot szerzett. A felperes ezen rendelkezési jog alapján 1989. évtől jogosult volt a gépet használni és a gépből folyó hasznokat szedni (Ptk. 99. §), megillette továbbá a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdésben szabályozott rendelkezési jog is. A rendelkezési jog ennek alapján értelemszerűen kiterjed a dolgot terhelő költségek és terhek (tehát a vámfizetés kötelezettségének) figyelembevételével történő, a tulajdonos gazdasági érdekeit biztosító árkalkuláció kialakítására is. A vámfizetési kötelezettség utólagos megállapítása a felperes e jogát sérti, melyre sem az 1972. évi V. törvény, sem az Áe. egy éven túl nem ad lehetőséget. Nem sértett tehát jogszabályt a megyei bíróság, amikor jogerős ítéletével a vámfizetési kötelezettség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 323/1994. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 2003.6.68 Vámügyben az Áe. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a Vtv.-ben ugyanarra a jogviszonyra, eljárási cselekményre nincs speciális szabály (Áe. 3. §)
