adozona.hu
AVI 2003.6.68
AVI 2003.6.68
Vámügyben az Áe. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a Vtv.-ben ugyanarra a jogviszonyra, eljárási cselekményre nincs speciális szabály (Áe. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokság Ellenőrzési Osztálya vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi importtevékenység felülvizsgálatát végezte utólagos ellenőrzés keretében a felperesnél 1995. január 1-jétől 1997. augusztus 4-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként 6 határozatával vám és általános forgalmi adó befizetéseket rendelt el. A felperes fellebbezései folytán az alperes 6 db határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása sze...
AVI 2003.6.68 Vámügyben az Áe.</a> rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a Vtv.-ben ugyanarra a jogviszonyra, eljárási cselekményre nincs speciális szabály (Áe. 3. §)
A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokság Ellenőrzési Osztálya vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi importtevékenység felülvizsgálatát végezte utólagos ellenőrzés keretében a felperesnél 1995. január 1-jétől 1997. augusztus 4-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként 6 határozatával vám és általános forgalmi adó befizetéseket rendelt el. A felperes fellebbezései folytán az alperes 6 db határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint az ügyfél a vámkezeléskor helytelen vámtarifaszámot jelölt meg, továbbá a belföldi fuvarköltség módosítását nem kezdeményezte. Erre tekintettel a vámhivatal a határozatok módosítását elvégezte.A felperes keresetében az alperes 6 határozatának - az elsőfokú határozatokra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és alperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint 5 határozat vonatkozásában jóhiszeműen szerzett és gyakorolt - az árkalkuláció elkészítésében és az eladási ár meghatározásában megnyilvánuló - rendelkezési jogát, 1 esetben pedig a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt rendelkezési jog sérelmén tú1 a határozat közlésétől számított 1 éven túli módosítás tilalmát is megsértette az alperes.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 1996. április 1-jén lépett hatályba. A 161. § szerint a vámhatóság által elvégzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és ezek alkalmazása előtt a feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e.
A vámhatóság az utólagos ellenőrzést a Vtv. hatályba lépését követően végezte el a felperesnél. A Vtv. 171. § a) pontja alapján az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítja. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a vámhatóság az utólagos ellenőrzés megállapításainak eredményeként, a vámáruk törvénysértő tarifális besorolása, szállítási költségkülönbözet miatt módosította az 1996. évben meghozott határozatait.
A határozatok módosításának szabályairól szóló Vtv. 147. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt megállapító határozat csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható. Ez az elévülési határidő a Vtv. 139. §-a szerint 5 év. Az elsőfokú bíróság ennek alapján megállapította, hogy a vámhatóság a Vtv. előírásai szerinti utólagos ellenőrzést folytatott le, eljárásával a Vtv. rendelkezéseit nem sértetett meg. Rámutatott arra is, hogy nem keverendő össze az a kérdés, hogy az utólagos ellenőrzés a Vtv. hatályba lépését megelőző időszakot is ellenőrizheti-e, illetve, hogy az ennek eredményeként meghozott határozatában milyen hatályú anyagi jogszabályokat alkalmazhat a vámhatóság.
A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt joggal kapcsolatban kifejtette, hogy a Vtv. hatályba lépése előtt hatályos és alkalmazandó vámjogszabályozásról szóló 1966. évi 2. számú tvr. (továbbiakban: Tvr.) 13. § (1) bekezdése értelmében a vámügyekben az eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A tvr. rendelkezése értelmében vámügyekben az Áe.</a> az irányadó jogszabály, így a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM sz. együttes rendelet (továbbiakban: R.) alkalmazásakor is az Áe.</a> rendelkezései az elsődlegesek.
A Vtv. azonban úgy rendelkezik, hogy a vámigazgatási eljárásban - ide értve a vámmal kiszabásra kerülő statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is -, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
E szabályozás alapján tehát az irányadó és elsődlegesen alkalmazandó speciális jogszabály a Vtv., míg az Áe.</a> másodlagos jogszabály. Az utólagos ellenőrzésre a Vtv. hatálya alatt, a Vtv. rendelkezéseinek megfelelően került sor, ezért elsődlegesen a Vtv. rendelkezései az irányadóak, és csak másodlagosan alkalmazandó az Áe.</a>
A Vtv. határozatmódosításának lehetőségéről a Vtv. 147. § (2)-(5) bekezdéseiben rendelkezik, amely eltéréseket tartalmaz az Áe. 61. §-ához képest, ezért elsődlegesen a Vtv. eltérő szabályai alkalmazandók a határozat módosítása esetén.
Az Áe.</a> a határozat módosításának határidejét 1 évben szabja meg, a Vtv. 5 éves időtartamot biztosít a határozat módosítására.
Az Áe.</a>-ben a határozatmódosítás törvényi feltétele, hogy az intézkedés nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, a Vtv.-ben a határozat módosításának nem törvényi feltétele, hogy a módosítás nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, ha a speciális jogszabály eltérően rendelkezik az Áe.</a>-hez képest, akkor a Vtv. szabályai az irányadóak. A Vtv.-ben pedig a határozatmódosító eljárásban nem törvényi előfeltétel a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérthetetlensége.
Kifejtette azt is, hogy a vámterhet megállapító határozat módosításának azért sem akadálya az Áe.</a>, mert a vámfizetési kötelezettség - mértékétől függően - nem jog, hanem kötelezettség, amelynek értelemszerűen nem gyakorlásáról, hanem teljesítéséről van szó.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet téves jogszabály értelmezés folytán jutott arra a következtetésre, hogy a módosítás jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sérthet. Az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek szövegezéséből nem következik az, hogy a vámeljárásban az Áe. 61. § (5) bekezdése figyelmen kívül marad, ha a jogalkotó ennek érvényesülését kívánta volna akadályozni, ezt direkt módon megfogalmazott jogtétellel kellett volna megtennie. Az Áe. 61. § (5) bekezdésével kapcsolatban a jogelmélet is kimondta, hogy a szerzett jog bármilyen rövid ideig tartott gyakorlása kizárja a határozat módosítását, vagy visszavonását. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta annak helyes indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást kellő részletességgel állapította meg, és az így megállapított tényállásból a jogszabályok megfelelő értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdés helyes indokai alapján hagyta helyben.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban az alábbiakra kíván rámutatni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Tvr. és az Áe.</a>, illetve a Vtv. és az Áe.</a> egymáshoz való kapcsolata a jogszabályalkotó akarata alapján alapvetően változott. A Vtv. 145. § (1) bekezdése alapján az Áe.</a> rendelkezéseit csak a Vtv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A vámeljárásra vonatkozó alapvető és elsődleges eljárási szabályokat tehát nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. állapítja meg. A Vtv. és az Áe.</a> kapcsolata a lex-speciális és lex-generális viszonyon alapul, vagyis, hogy az Áe.</a> rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a Vtv.-ben ugyanarra a jogviszonyra, eljárási cselekményre nincsen speciális szabály.
A korábbi vámhatározat módosításának lehetőségére a Vtv. részletes szabályozást tartalmaz, így e körben nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. szabályait kell alkalmazni. Az Áe. 61. §-ához képest a Vtv. 147. §-a és 139. §-a a módosítás határidejét nem 1, hanem 5 évben határozza meg. A Vtv. ezen szakaszai nem tartalmaznak az Áe. 61. § (5) bekezdésében meghatározott törvényi tilalmat, így a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérthetetlensége fel sem merül.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Vtv.-ben direkt módon megfogalmazott jogtétellel kellett volna kimondani az Áe. 61. § (5) bekezdésének alkalmazhatatlanságát. Ezt a jogszabályalkotó meg is tette, hiszen a Vtv. 145. § (1) bekezdése egyértelművé tette a Vtv. szabályainak elsődleges alkalmazását. Ezen általános szabály kimondása szükségtelenné teszi, hogy a Vtv.-ben külön minden Áe.</a> § megjelölésre kerüljön, amit a vámeljárás során nem kell alkalmazni. Ilyen szabályozást a jogszabályalkotás technikai módszerei sem tennének lehetővé.
Összefoglalva: az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a Vtv. alkalmazásának elsődlegességét, és azt, hogy a határozat módosításának nem akadálya a felperes által hivatkozott jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog esetleges sérelme.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat még arra is, hogy a felperes által hivatkozott BH 1995/125. számú jogeset a perben azért nem alkalmazható, mert az a Vtv. hatályba lépése előtti jogi szabályozás alapján született. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.282/2001.)