adozona.hu
BH 1992.1.47
BH 1992.1.47
Jogi személy illetékfeljegyzési jogban való részesítése [1986. évi I. tv. 46. § (1) bek., 47. §, 49. §, Pp. 85. § (1)-(3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság végzésével elutasította a felperes illetékfeljegyzési jog iránti kérelmét. E döntését azzal indokolta, hogy gazdálkodó szervezet a Pp. 85. §-ának (2) bekezdése szerint költségmentességben nem részesíthető. Hivatkozott még az 1986. évi I. törvény 49. §-ában foglaltakra is, amelyek szerint az illetékfeljegyzési joggal kapcsolatban a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy fizetési nehézségei támadták. Utalt a...
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy fizetési nehézségei támadták. Utalt a keresethez mellékletben csatolt banki igazolásra, valamint a Legfelsőbb Bíróság BH 1989/11/457. számon közzétett eseti döntésében kifejtettekre. Mindezekre tekintettel az eredeti kérelmének való helytadást kérte.
Az alperes részére megküldött fellebbezésre nem adott írásbeli észrevételt.
A fellebbezés alapos.
Az időközben az 1990. XCIII. törvénnyel hatályon kívül helyezett, de az elsőfokú határozat meghozatalakor még hatályban volt és a jelen eljárásban még irányadó 1986. évi I. törvény 46. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az illeték előzetes megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték előzetes megfizetése alól.
A felhívott jogszabályt tehát tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság, amikor a határozatában foglaltak szerint foglalt állást. A törvény 46. §-a nem zárja ki az egyik felet, így a jogi személyt sem, az esetleges illetékfeljegyzési jog adta kedvezményből, ha ennek egyéb feltételei is fennállnak. Az illetékfeljegyzési jogban részesíthetők körét a törvény 47. §-a korlátozza ugyan, mivel szinte szó szerint átvette a Pp. 85. §-ának (1) és (3) bekezdését, de nem iktatta be a Pp. 85. §-ának (2) bekezdését. A korlátozás tehát csak az illetékekről szóló törvényben meghatározott körre vonatkozik. A törvénynek az elsőfokú bíróság által felhívott 49. §-át pedig akként kell helyesen értelmezni, hogy a 45-48. §-okban nem rendezett kérdésekben "egyebekben" (pl. a kérelem előterjesztése az illeték utólagos megfizetésére stb.) irányadók a költségmentességre vonatkozó szabályok. Ennek oka, hogy a költségkedvezmények eljárásjogi szempontból egységes rendszert alkotnak, ezért a részletszabályok a költség- és az illetékkedvezmények esetében azonosak.
Más kérdés, hogy jogi személyeknél fokozott gondossággal kell vizsgálni azt, hogy egyfelől a lerovandó összeg nagyságára, másfelől a gazdálkodó szervezet likviditási helyzetére tekintettel valóban olyan megterhelést jelent-e az illetékkötelezettség teljesítése, amely nem áll arányban a fél vagyoni, jövedelmi viszonyaival. A jelen perben csatolt banki igazolás szerint az 1990. október 11-i állapotnak megfelelően a felperes számláján nem volt egyenleg. Ez a helyzet azonban az eltelt időre tekintettel változhatott, és ismeretlenek a felperes vagyoni viszonyai is.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a felperes kérelme tekintetében nem határozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak újabb keletű banki igazolást kell bekérnie a felperestől, vagy egyéb bizonyítékok birtokában érdemben kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperest az illetékfeljegyzési jog megilleti-e. Az újabb határozat meghozatalánál az 1990. december 24-én kihirdetett 1990. évi XCIII. törvény 97. §-ának (1) bekezdése szerint a korábban hatályban volt törvény rendelkezéseit figyelembe véve kell eljárni. (Legf. Bír. Gf. I. 32 339/1990. sz.)