BH 2006.12.417

A törvényben a munkáltató számára előírt munkaszerződés - módosítási kötelezettség megszegése a munkavállaló rendkívüli felmondása jogszerű indokául szolgálhat [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, az ügyben irányadó Mt. 76/C. § (4) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését és érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a munkavállalói rendkívüli felmondás törvényi feltételei a felperes rendkívüli felmondásának időpontjában nem álltak fenn. Jogszabálysértőnek minősítette a másodfokú bíróságnak azt a hivatkozását, hogy az ügyben az alperest az Mt. 76/C. ...

BH 2006.12.417 A törvényben a munkáltató számára előírt munkaszerződés - módosítási kötelezettség megszegése a munkavállaló rendkívüli felmondása jogszerű indokául szolgálhat [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, az ügyben irányadó Mt. 76/C. § (4) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését és érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a munkavállalói rendkívüli felmondás törvényi feltételei a felperes rendkívüli felmondásának időpontjában nem álltak fenn. Jogszabálysértőnek minősítette a másodfokú bíróságnak azt a hivatkozását, hogy az ügyben az alperest az Mt. 76/C. § (4) bekezdése alapján a munkaszerződés-módosításának kötelezettsége terhelte, mert ez a rendelkezés 2002. szeptember 1-jén lépett hatályba, tehát a rendkívüli felmondást megelőző alperesi székhelyváltozáskor (2002. május 6.) még nem volt hatályban. Vitatta továbbá, hogy a felperes számára aránytalan terhet jelentett volna az alperes által térítésmentesen biztosított autóbusz igénybevétele az sz.-i munkahelyre való utazás céljából. A tanúvallomások alapján a székhelyváltozás miatt a közlekedési idő nem haladta meg a napi másfél órát. Arra is hivatkozott, hogy a felperes személyes körülményei, ezen belül a J.-n lévő állandó lakóhelye, az idegen nyelv tanulása az alperes érdekkörén kívül eső körülmények, és nem függenek össze a felek között fennállt munkaviszonnyal. Hangsúlyozta, hogy a felperes családi körülményei: nőtlen, egyedülálló, gyermek ellátásáról nem kell gondoskodnia, a rendkívüli felmondást nem indokolták. Mindezekből az alperes arra következtetett, hogy részéről a munkaszerződés módosításának elmaradása nem alapozta meg a felperes rendkívüli felmondását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése "megváltoztatását" kérte, felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság jogerős ítéletének hatályában való fenntartására irányult. Előbbi kérelme indokolásaképpen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság "elfeledkezett" a 2003. május 16-ai tárgyaláson pontosított felperesi költségigényről való döntésről. További előadása szerint a másodfokú bíróság döntése nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg. A felperes az alperessel 1999. március 25-én kötött munkaszerződést üzletkötő munkakörre. A munkaszerződés 1. pontja szerint a felperes munkavégzési helye a munkáltató Budapest, X. krt. 76. szám alatti irodája.
A felperes 2002. május 6-án rendkívüli felmondással élt. Előzményként előadta, hogy a cég 30 km-rel távolabb költözik a munkavégzési helyétől, ezt a körülményt mérlegelve az igazgató szóban hozzájárult a munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséhez, utóbb azonban az igazgató a felperes kérelmének teljesítését megtagadta, a felperest a munkaviszonyának megszüntetésére hívta fel. A felperes a rendkívüli felmondása indokául a munkaviszonyának fenntartását a munkahelyre való eljutás, illetve hazajutás időtartamának jelentős mértékű megváltozása miatt rendkívüli nehézséget okozóként minősítette azzal, hogy ennek elfogadására nem köteles.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az Mt. 96. § (7) bekezdés alapján az alperesnek 35 nap felmondási időre járó munkabérben és egy havi átlagkeresetnek megfelelő összegben való marasztalását kérte.
Az alperes viszontkeresete az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján a felperesnek 268 333 forint kártérítés megfizetésére való kötelezésére irányult. Viszontkereseti kérelmét a felperes rendkívüli felmondásának jogellenességével indokolta.
Az elsőfokú bíróság Sz. L. és S. B. tanúvallomását mérlegelve arra következtetett, hogy az alperes írásban a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséhez nem járult hozzá. Megállapította, hogy az ügyvezető a felperesnek a székhelyváltozással kapcsolatos kifogására arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonyát saját rendes felmondásával megszüntetheti.
A fenti tényállás alapján meghozott ítéletével a elsőfokú bíróság a felperest az alperes részére 268 333 forint kártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte, a felperes keresetét elutasította.
Az Mt. 96. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem áll fenn okozati összefüggés az alperes magatartása és a felperes munkaviszonya fenntartásának lehetetlenné válása között, az alperes továbbá nem tanúsította a jogszabályban megjelölt vétkes magatartást. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez nem járult hozzá, nem szolgálhat a munkavállaló felperes rendkívüli felmondása jogszerű indokaként.
Az Mt. 76. § (helyesen Mt. 76/C. §) (4) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság kimondta, hogy a munkáltató a székhelyének, telephelyének módosulására tekintettel - általában - egyoldalúan jogosult a munkavállaló munkahelyének megváltoztatására. Az adott esetben a munkáltató nem volt köteles a munkaszerződés-módosításra, mivel a felperes munkavégzésének körülményei érdemben nem változtak, és családi körülményeit alapul véve sem keletkezett a terhére jelentős érdeksérelem a székhelyváltozás miatt. Mindezek miatt a felperes rendkívüli felmondása a jogszabálynak nem felelt meg.
A munkaügyi bíróság az Mt. 101. § (1) bekezdés alapján a felperesre irányadó felmondási időt figyelembe véve rendelkezett a felperes kártérítési kötelezettségéről.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és "kereseti kérelmének megfelelően az alperes 268 333 forint kártérítés és 10 000 forint perköltség megfizetésére való kötelezését" kérte.
A másodfokú eljárásban a felperes a fellebbezési kérelmét módosítva az írásba foglalt keresetének megfelelő összeg megfizetését, továbbá az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek fizessen meg végkielégítés címén 230 000 forintot, 35 nap felmondási időre járó átlagkereset címén 261 000 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytelen ténybeli következtetés miatt megalapozatlan döntést hozott.
A másodfokú bíróság bizonyítottnak fogadta el, hogy az alperes által használt autóbusz Sz.-re 40-45 perc alatt jut el a forgalom és az időjárás függvényében. A peradatok szerint a felperes a korábbi munkavégzési helyére 10 perc alatt jutott el. A felperes B.-an állandó lakással nem rendelkezett, a hétvégéket rendszeresen állandó lakóhelyén a szüleinél töltötte. Mindezek miatt a bizonyított utazásra fordítandó többletidő a felperes szabadideje jelentős korlátozódását eredményezte volna, ez számára aránytalan sérelmet jelentett. A másodfokú bíróság alkalmazta a rendkívüli felmondás idején "hatályosuló" Mt. 76/C. § (4) bekezdését. Megállapította, hogy a felperesre nézve megvalósult az említett jogszabályban lévő aránytalan és jelentős sérelem. Emiatt az alperest a munkaszerződés-módosítás kötelezettsége terhelte, azonban ettől elzárkózott, ezért a felperes az igazolt körülmények alapján jogszerűen élt a rendkívüli felmondás lehetőségével, emiatt az alperes köteles részére az Mt. 100. §-ában meghatározott juttatásokat megfizetni. A jogszerű munkavállalói rendkívüli felmondás miatt a másodfokú bíróság az alperes viszontkeresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a törvényben megjelölt keretek között eljárva bírálta el [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta az ügyben az alperes székhelyváltoztatásának időpontjában hatályos Mt. 76/C. §-ának (4) bekezdését. Az Mt. módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvény 2002. szeptember 1-jén lépett hatályba, a felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben a másodfokú bíróság helyesen nem a módosított Mt. 76/C. § (4) bekezdésének a) pontját alkalmazta, hanem azt vizsgálta, hogy a 2002. május 6-án irányadó szabály alapján megvalósult-e a felperesre nézve a székhelyváltozás miatt aránytalan, vagy jelentős sérelem.
Az ügyben irányadó jogszabály szerint a munkaszerződést akkor kell módosítani, ha a munkáltató székhelyének megváltozása következtében a munkavállaló személyi, családi, vagy egyéb körülményeire tekintettel - egyebek mellett - különösen az utazás időtartamára figyelemmel az új munkavégzési helyen való munkavégzés a munkavállaló számára aránytalan, vagy jelentős sérelemmel jár. Ebből következően a törvénynek megfelelően értékelte a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményét aszerint, hogy a fenti sérelem megvalósult-e, emiatt az alperest terhelte-e a munkaszerződés módosításának kötelezettsége, ennek elmaradása továbbá jogszerű indoka volt-e a felperes rendkívüli felmondásának [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felek előadása egyező volt arról, hogy a felperes a munkaszerződésben meghatározott munkavégzés helyére kb. 10 perc alatt jutott el.
A másodfokú bíróság helytállóan vette figyelembe az alperes által bérelt gépjármű vezetőjének tanúvallomását arról, hogy a b.-i H. úttól Sz.-ig a menetidő 40-45 perc. Helytállóan fejtette ki továbbá a másodfokú bíróság, hogy figyelembe véve a felperes ideiglenes lakóhelyét (B. város T. u.), valamint azt, hogy 7 óra 15 percre az Sz.-re induló autóbuszhoz a b.-i H. útra kellett kiérnie, az utazás időtartama számottevően megnövekedett. A hétvégén az állandó lakóhelyére való eljutás, és visszautazás is jelentős többletidőt vesz igénybe (napi kb. 20 perc helyett napi kb. másfél-két óra, péntekenként az állandó lakóhelyre való eljutáshoz a B.-ről való elindulásig számítva ennél hosszabb időtartam). Az említett körülményeket a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegeléssel vette figyelembe az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében megjelölt vagylagos feltételek egyikének megfelelőként, azaz jelentős sérelemként.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes állandó lakóhelyére való hétvégi hazautazását nem bizonyította. Az alperes az első- és a másodfokú eljárásban ezt a felperesi előadást nem vitatta, észrevételeiben csupán azt hangsúlyozta, hogy a szabadidő eltöltésének módja a munkaviszonyon kívül eső körülménynek minősül. Emiatt a felülvizsgálati kérelmében az általa nem vitatott tényt nem teheti vitássá (EH 2002.653.). A fentiek alapján a másodfokú bíróság a felperes rendkívüli felmondását jogszabálysértés nélkül értékelte.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte a perköltségről szóló döntés meghozatalát. A másodfokú ítélet rendelkező részében az együttes első- és másodfokú eljárási költség összegéről és viseléséről döntött, döntését a törvénynek megfelelően indokolta.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 81. § (1) bekezdés szerint kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.541/2005. sz.)

Bírósági jogesetek

BH 2008.7.199 A törvényi mértéket megközelítő utazási időt, a személyi és családi körülményeket is figyelembe kell venni abból a szempontból, hogy a munkahelyváltozás a munkavállalóra nézve járt-e aránytalan, vagy jelentős sérelemmel [Mt. 76/C. §].

EH 2008.1897 A munkavállaló érdekei védelmét szolgáló garanciális szabályok, az aránytalan sérelem vizsgálata körében különös súllyal kell értékelni a törvényben megjelölt személyi körülményeket, ha a munkáltató egyidejűleg alkalmazza az átirányítást és a kiküldetést [Mt. 83/A. §, 105. §].

EH 2008.1899 Nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének, jóerkölcsbe ütközik, tehát semmis az a munkaszerződés, amelyet a házastársak a tulajdonukban lévő gazdasági társaság többségi tulajdonának átruházása előtt, de későbbi hatálybalépéssel kötnek meg, és amely a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okoz [Mt. 3. § (1) bekezdés].

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.