adozona.hu
BH 2005.6.229
BH 2005.6.229
A munkáltatónak a munkavállaló rendkívüli felmondását írásban elfogadó jognyilatkozatát - kizáró körülmény hiányában - a rendkívüli felmondás jogszerűsége elismeréseként kell értelmezni [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja, (4) és (7) bekezdése megsértésére hivatkozással a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetükben helyt adó határozat hozatalát kérték. Kifejtették, hogy a bíróságok az alperesnek a rendkívüli felmondásukat tudomásul vevő írásbeli nyilatkozata ellenében fogadták el az alperesnek az elfogadást vitató nyilatkozatát. A felperesek szerint a rendkívüli felmondásukban megjelölt folyamatos munkáltatói kötelezet...
BH 2005.6.229 A munkáltatónak a munkavállaló rendkívüli felmondását írásban elfogadó jognyilatkozatát - kizáró körülmény hiányában - a rendkívüli felmondás jogszerűsége elismeréseként kell értelmezni [Mt. 96. §].
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja, (4) és (7) bekezdése megsértésére hivatkozással a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetükben helyt adó határozat hozatalát kérték. Kifejtették, hogy a bíróságok az alperesnek a rendkívüli felmondásukat tudomásul vevő írásbeli nyilatkozata ellenében fogadták el az alperesnek az elfogadást vitató nyilatkozatát. A felperesek szerint a rendkívüli felmondásukban megjelölt folyamatos munkáltatói kötelezettségszegésre tekintettel téves az objektív és a szubjektív határidő elmulasztására vonatkozó jogerős ítéleti álláspont.A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperesek a 2002. augusztus 13-án kelt jognyilatkozatukkal rendkívüli felmondással megszüntették az alperesnél fennállt munkaviszonyukat. A jognyilatkozatukat az alperesnek őket emberi mivoltukban folyamatosan megalázó magatartásával, az egyre elviselhetetlenebb munkakörülményekkel indokolták.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felpereseknek a rendkívüli felmondások jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság abból indult ki, hogy az alperes csupán a rendkívüli felmondások tényének elfogadásáról nyilatkozott, a perben az indokot és a 15 napos szubjektív határidő betartását is vitatta. A munkaügyi bíróság szerint a felperesek azonban nem kérték a rendkívüli felmondásuk jogszerűsége vizsgálatát, csupán a rendkívüli felmondás alapján járó juttatásokat, ezért a keresetüknek nem lehetett helyt adni.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezése - a rendkívüli felmondások jogkövetkezményeire vonatkozó keresetek elutasítása - tekintetében helybenhagyta. Helytállónak találta a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt szubjektív határidő elmulasztására vonatkozó ítéleti következtetést. Megállapította továbbá, hogy a jogutód alperesnél 1998. július 1-jén megkezdődött munkaviszonyra tekintettel - amikortól a rendkívüli felmondások szerint "a megaláztatások" folyamatosan fennálltak - a joggyakorlás hároméves objektív határideje is eltelt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesek felülvizsgálati kérelmükben alappal sérelmezték a rendkívüli felmondásukra tett alperesi írásbeli jognyilatkozatnak a tartalmával ellentétes értelmezését.
A munkáltató nem köteles a munkavállaló rendkívüli felmondásának elfogadására, vagy elutasítására vonatkozó jognyilatkozat tételére, amennyiben azonban az elfogadásra vonatkozó írásbeli jognyilatkozatot tesz, azt - egyéb kitétel hiányában - a munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűsége elismeréseként kell értelmezni.
Az alperes képviselője a 2002. augusztus 13-ai rendkívüli felmondások kézhezvételét követően a felperesekhez 2002. augusztus 15-én írt levelében arról nyilatkozott, hogy a rendkívüli felmondást tudomásul veszi, elfogadja. A felperesekkel közölt, a szavak általános jelentése szerint egyértelmű elfogadó nyilatkozatához az alperes kötve volt. Ezért a perben tett előadását arról, hogy a jognyilatkozata csupán a felmondások tényének, és nem pedig indokolásának tudomásulvételét jelentette, az egyértelmű írásbeli jognyilatkozat ellenében a bíróságok tévesen vették figyelembe.
A jogerős ítéletnek a joggyakorlás szubjektív és objektív határideje elmulasztására vonatkozó álláspontja is téves. A felülvizsgálati kérelem helytállóan, a hosszabb ideje egységes bírói gyakorlatnak megfelelően fejtette ki, hogy a rendkívüli felmondásokban indokként közölt folyamatos munkáltatói kötelezettségszegésekre tekintettel a felperesek nem mulasztották el az Mt. 96. § (3) bekezdésében előírt szubjektív és objektív határidőt (EH 2000/246.). Amennyiben a kötelezettségszegés folyamatos, a másik fél mindaddig határidőben gyakorolhatja a rendkívüli felmondás jogát, amíg a kötelezettségszegés fennáll. Ezért az a jogerős ítéleti következtetés is téves, hogy a munkaviszony kezdetétől fennálló folyamatos kötelezettségszegés esetén a rendkívüli felmondás joga a munkaviszony kezdetétől számított hároméves (elévülési) határidőn belül gyakorolható.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint jogszerű (az alperes által elfogadott) rendkívüli felmondások alapján igényelt juttatások összegszerűsége vizsgálata érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.910/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2013.7.194 Megalapozza a rendkívüli felmondást, ha a szakoktató a lakásánál található műhelyben tanítási idő alatt diákokat foglalkoztat [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pont].
