adozona.hu
EH 2000.336
EH 2000.336
A csődeljárás befejezetté nyilvánítása során a csődegyezség megfelelősége körében a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, csak a törvényi minimumra terjed ki. A csődegyezség jóváhagyása a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozik. A csődegyezség bírósági eljáráson kívül kötött polgári jogi egyezség [1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 14. § (3) és (5) bek., 20. § (1) bek. a) és b) pont, 21. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós elleni csődeljárást befejezettnek nyilvánította, a vagyonfelügyelő díját 12 634 250 Ft + áfa összegben állapította meg. Kötelezte az adóst ennek, valamint az államnak 20 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós 1999. április 8-án kérte a csődeljárás elrendelését, a fizetési haladék igénybevételéhez a szükséges hitelezői egyetértést megkapta. 1999. október 8-án csődegyezségi tárgyalást tartott. A tárgyaláson...
EH 2000.336 A csődeljárás befejezetté nyilvánítása során a csődegyezség megfelelősége körében a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, csak a törvényi minimumra terjed ki. A csődegyezség jóváhagyása a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozik. A csődegyezség bírósági eljáráson kívül kötött polgári jogi egyezség [1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 14. § (3) és (5) bek., 20. § (1) bek. a) és b) pont, 21. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós elleni csődeljárást befejezettnek nyilvánította, a vagyonfelügyelő díját 12 634 250 Ft + áfa összegben állapította meg. Kötelezte az adóst ennek, valamint az államnak 20 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós 1999. április 8-án kérte a csődeljárás elrendelését, a fizetési haladék igénybevételéhez a szükséges hitelezői egyetértést megkapta. 1999. október 8-án csődegyezségi tárgyalást tartott. A tárgyaláson a jogszabály által meghatározott arányban részesedő hitelezők az egyezség megkötéséhez hozzájárultak, és az egyezség a csődeljárásban meghatározott feltételeknek megfelelő volt, azt a vagyonfelügyelő jóváhagyta, így az elsőfokú bíróság a csődeljárást az 1991. évi IL. törvény 21. §-ának (3) bekezdése alapján befejezetté nyilvánította.Az elsőfokú bíróság végzése ellen két hitelező nyújtott be fellebbezést.
Az O. Bank Részvénytársaság hitelező kérte a végzés megváltoztatását, mivel az egyezség az 1991. évi IL. törvény 21. §-ának (2) bekezdése alapján nem megfelelő: kérte a csődeljárás megszüntetését és az adós elleni, felfüggesztett felszámolási eljárás folytatásának elrendelését. Álláspontja szerint a kényszeregyezség nem megfelelő, mert az adós semmilyen elképzelést nem vázolt fel arról, miként képzeli el a fizetőképességének a megőrzését. Az adós nem adott magyarázatot arra, miért csak az M. M. Kft.-nek adott az ingatlanvagyonból, a többi hitelezőnek pedig miért üzletrészt ajánlott fel. A K. Kft. mint az adós tulajdonosa által felajánlott üzletrész értéke a 0 Ft-hoz közelít. Ezért indokoltan kérte a bíróságot, hogy a valós üzletrészérték megjelölésére kötelezze az adóst. Az adós, amikor vételi jogot engedett a D. Kft. részére, színlelt ügyletet kötött. Kérte az általa indított csődbűntett miatt a jelen eljárás felfüggesztését a büntetőeljárás jogos befejezéséig.
A D. Kereskedőház Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását, a nem megfelelő egyezségre tekintettel csődeljárást megszüntető végzés hozatalát és a felfüggesztett felszámolási eljárás folytatásának az elrendelését. Azzal érvelt, hogy az adós egyszemélyes társaság, amely a Gt. 173. §-ának (1) bekezdése szerint a saját üzletrészét nem szerezheti meg, így az egyezség nem felel meg az 1991. évi IL. törvény 19. §-ának (5) bekezdésében írt feltételeknek. Az adós az egyezségben vállalt kötelezettségét nyilvánvalóan nem tudja teljesíteni.
A fellebbezésekre a vagyonfelügyelő, az adós és több hitelező észrevételt tett.
A vagyonfelügyelő kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a vagyonfelügyelő a tárgyaláson jelen volt, vizsgálta az 1991. évi IL. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében, 18. §-ában foglaltak szerint az eljárást, és így hagyta jóvá az egyezséget. Megállapítható volt a jelenlévő hitelezők száma, továbbá az 1991. évi IL. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében írt lejárt hitelezői követelések, illetve a le nem járt hitelezői követelések jogosultjainak száma, valamint az, hogy az előzőknek több mint a fele, az utóbbiaknak több mint egynegyede egyetértett a fizetési haladék igénybevételével. E hitelezőknek az összes követelése elérte az összes hitelezői követelés kétharmadát, ezért a vagyonfelügyelő jóváhagyta a csődegyezséget. Szakértők bevonásával megállapította, hogy nem minősül színlelt ügyletnek a D. Kft. javára engedett vételi jog. A szerződés nem minősül az 1991. évi IL. törvény 14. §-a (3) bekezdésének e) pontjában írtak szerint keresettel megtámadható szerződésnek. Az adós tulajdonosa által felajánlott üzletrész értéke pedig - a terhekre tekintettel - nem állapítható meg.
A C. Kft. hitelező észrevételében előadta, hogy egyetért a fellebbezésekben foglaltakkal, a csődegyezséghez maga sem járult hozzá, de tudomásul vette azt.
A D. A. Kft. hitelező észrevételezte, amennyiben a színlelt ügyletek bebizonyosodnak, egyetért az O. Bank Rt. fellebbezésében foglaltakkal, mert akkor vagyonelvonás következett be. A csődegyezséghez nem járult hozzá, de tudomásul vette azt.
Az APEH hitelező észrevételezte, hogy egyetért az O. Bank Rt. fellebbezésében foglaltakkal; az adós nem vázolta a jövőbeli fizetőképességének tartós helyreállítását. Nem sorolták a nagy hitelezők közé. A csődegyezségi javaslat hátrányosan tett különbséget a hitelezők között a három nagy csoportba való besorolással.
Az adós ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a fizetőképesség megőrzését szolgáló program megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. A csődegyezséget a hitelezők a szükséges arányban elfogadták, így e döntés a többi hitelezőre kiterjed. A vételi jog átruházása a jogszabályoknak megfelel. Tudomása szerint nincs folyamatban a büntetőeljárás, amelyre a hitelező hivatkozott, a nyomozás elrendelésére nem került sor. A csődegyezség rendezésére a szükséges előkészületek folyamatban vannak, a cég már megszerezte a saját 125 000 000 Ft-os összegű törzsbetétjéhez igazodó üzletrészét, mely a csődeljárás jogerős befejezetté nyilvánítása esetén átadásra kerül a meghatározott hitelezők részére.
A D. Kereskedőház Kft. hitelező észrevételt tett a vagyonfelügyelő beadványára. Álláspontja szerint a vagyonfelügyelőnek az egyezség tartalmi megfelelőségét is vizsgálnia kellett volna, különösen a hitelezői jogok jóhiszemű gyakorlatát. Az adós vagyontárgyai közül a jól értékesíthető ingatlant kizárólag azok a hitelezők kapták, akiknek hozzájárulására "technikai" szempontból szükség volt. Így a csődegyezség a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A hitelezők fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelezők a fellebbezésükben nem hoztak fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására.
A jelen ügyben a lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) rendelkezései alkalmazandók. A törvény 21. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a csődegyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel a csődeljárást befejezettnek nyilvánítja.
Az elsőfokú bíróság a jogszabályban foglaltaknak megfelelően vizsgálta a létrejött csődegyezséget mind a tartalmi, mind a formai követelmények vonatkozásában. A hitelezői fellebbezések a formai követelmények vonatkozásában nem, hanem a tartalmi részt illetően támadták az egyezséget. Ez utóbbi vonatkozásában azonban egyrészt a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, az csupán a többször mód. Cstv. 20. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt törvényi minimumra terjed ki, másrészt amennyiben a bíróság kifogás formájában már döntött a fellebbezésben foglaltak tárgyában, az ismét már nem bírálható el a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzés elleni fellebbezés folytán. Mint azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, az egyezség tartalmazta a jogszabályban előírt tartalmi kellékeket. A tartalmi kellékek valódiságának, helytállóságának vizsgálata meghaladja a csődeljárásban eljáró bíróság hatáskörét. Az egyezség jóváhagyása a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozik. A fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését szolgáló programnak a tartalmát a hitelezők fogadják el, így annak vizsgálata ugyancsak nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Nem folytathat le bizonyítási eljárást a bíróság a vagyontárgyak értékére nézve, ezt a jóváhagyás keretében ugyancsak a vagyonfelügyelő kíséri figyelemmel. A többször mód. Cstv. 14. §-ának (5) bekezdése szerint, amennyiben a vagyonfelügyelő nem a kellő gondossággal jár el, a kötelezettségeinek a megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1997. évi 9. számában 453. szám alatt közzétett eseti döntésében rámutatott arra, hogy a csődegyezség megkötésére nem a bíróság előtt kerül sor, azt nem a bíróság hagyja jóvá. Emiatt a következetes bírói gyakorlat ezt az egyezséget - csakúgy, mint minden bíróság előtt kötött egyezséget - polgári jogi, mégpedig bírósági eljáráson kívül kötött polgári jogi egyezségnek tekinti. Abban a felek - a csődtörvényben megjelölt kötelező tartalmi elemek mellett - szabadon állapodhatnak meg. Erre tekintettel a D. Kereskedőház Kft. hitelező, amenynyiben az az álláspontja, hogy a csődegyezség nem felel meg a Ptk. 240. §-ában foglaltaknak, a szerződés (csődegyezség) semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását - amelyet észrevételében is kért -, az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt keresettel kérheti.
Az O. Bank Rt. hitelező fellebbezésében foglaltak már kifogás tárgya volt. Az elsőfokú bíróság végzésével elbírálta a sérelmezett D. Kft. részére engedélyezett vételi jogra vonatkozó kifogást. A többször mód. Cstv. 16. §-ának (4) bekezdése nem enged fellebbezést a végzés ellen, így a határozat jogerős. Az abban foglaltak kötik a bíróságot, az újabb elbírálás tárgya nem lehet. E vonatkozásban is irányadó azonban, hogy amennyiben a hitelező színlelt ügyletet állít, azt ugyancsak keresettel támadhatja meg bíróság előtt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését, lényegében helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30 813/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.6.250 I. A vételi jog érvényesítésének tilalma a csődeljárás moratóriuma alatt [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 12. § (2) bek.]. II. Keresettel szembeni védekezésként a csődegyezség érvénytelenségére hivatkozással előterjesztett kifogást a csődegyezségben résztvevők perben állása nélkül is el kell bírálni. Ha a bíróság az érvénytelenségi kifogást alaposnak találja, annak az a jogkövetkezménye, hogy a keresetet el kell utasítani [Ptk. 200. § (2) bek., 236. § (3) bek., 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény].
