adozona.hu
EH 2000.246
EH 2000.246
A rendkívüli felmondásra megállapított szubjektív határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkavállaló kötelezettségszegéséről annak súlyára és a munkavállaló vétkességére is kiterjedően - tudomást szerzett. Az objektív határidő tekintetében is figyelembe kell venni a magatartások folyamatosságát [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a II. rendű alperesnél vezérigazgatói munkakörben fennállt határozott idejű munkaviszonyát a munkáltatói jogkört gyakorló I. rendű alperes 1992. október 21-én rendkívüli felmondással megszüntette. A felperes kereseti kérelme a felmondás jogellenességének megállapítására és a határozott időből hátralévő időre eső és máshonnan meg nem térült átlagkeresete, illetve az 1992. I. félévi prémiuma és ezek kamatai megfizetésére irányult.
A munkaügyi .bíróság a megismételt eljárásban hozott...
EH 2000.246 A rendkívüli felmondásra megállapított szubjektív határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkavállaló kötelezettségszegéséről annak súlyára és a munkavállaló vétkességére is kiterjedően - tudomást szerzett.
Az objektív határidő tekintetében is figyelembe kell venni a magatartások folyamatosságát [Mt. 96. §].
A felperes a II. rendű alperesnél vezérigazgatói munkakörben fennállt határozott idejű munkaviszonyát a munkáltatói jogkört gyakorló I. rendű alperes 1992. október 21-én rendkívüli felmondással megszüntette. A felperes kereseti kérelme a felmondás jogellenességének megállapítására és a határozott időből hátralévő időre eső és máshonnan meg nem térült átlagkeresete, illetve az 1992. I. félévi prémiuma és ezek kamatai megfizetésére irányult.A munkaügyi .bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerinti az ipari és kereskedelmi miniszter az 1992. június 24-étől államigazgatási felügyelet alá vont II. rendű alperesnél a gazdasági helyzetre vonatkozó vizsgálatot rendelt el, amelyről a minisztérium Ellenőrzési Főosztálya 1992. augusztus 4-én küldte meg a jelentését az ÁVÜ Humánpolitikai Főosztályára. A jelentés kiegészítése keretében a felperes a részére írásban feltett kérdésekre 1992. augusztus 17-én kelt iratban adott választ a minisztérium Ellenőrzési Főosztályának. Az erre vonatkozóan készült - 1992. szeptember 7-én kelt - revizori értékelés a rendkívüli felmondás alkalmazásának megfontolására tett javaslatot. Ezt követően az ügy teljes anyaga az ÁVÜ Ellenőrzési Igazgatóságához került. Az Igazgatóság az 1992. október 15-én készített feljegyzésben ismertette a lefolytatott vizsgálat megállapításait, javaslatot tett a rendkívüli felmondási jog gyakorlására. A feljegyzést 1992. október 20-án vette át P. J. igazgató, és erről ezt követően szerzett tudomást a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki 1992. október 21-én intézkedett.
Ennek alapján a bíróság megállapította, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló I. rendű alperes az Mt. 96. §-a - perbeli időben hatályos - (3) bekezdésében előírt szubjektív határidőn belül élt a rendkívüli felmondási jogával. E következtetésével kapcsolatban hivatkozott a tényszerű vizsgálat időtartamára, a számos mellékletet tartalmazó vizsgálati jelentésre, a szervezeten belüli döntési mechanizmusra.
A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondásban összefoglalóan megjelölt kötelezettségszegést a vizsgálati jelentésben foglaltak szerint - a perbeli bizonyítékok alapján - megállapíthatónak találta. Konkrétan a csőd bejelentésének elmulasztását, a bérmunka-szerződés egyoldalú módosítását (az ezzel kapcsolatos felperesi intézkedés folytán előállt összeférhetetlen helyzetre és elmaradt haszonra is tekintettel), a gépvásárlási szerződések aláíratásával, illetve a frottier lízing géppel kapcsolatos - a vállalat érdekeivel ellentétes - felperesi magatartást, valamint a vagyonbiztosítás elmulasztásával tett kötelezettségvállalást a bíróság a felperesnek felróható kötelezettségszegésként állapította meg. E kötelezettségszegések súlya, felperes vétkessége körében értékelte az objektív határidőn kívül esőnek ítélt egyéb - a jelentésben szereplő - szabálytalan, összeférhetetlen magatartásokat.
A felperes nyereséges gazdálkodáshoz kötött prémiumigényét az 1992. I. félévi veszteségre tekintettel a bíróság megalapozatlansága miatt utasította el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a bizonyítás kiegészítése alapján mind a megállapított tényállás, mind az arra alapított döntés tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helytállónak találta, és helyes indokainál fogva hagyta helyben.
A szubjektív határidő tekintetében a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az ügy bonyolult volta miatt a vizsgálat, a döntés előkészítése az adott esetben hosszabb időt igényelt.
A felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket illetően - az elsőfokú bíróságtól eltérően - az összeférhetetlen gazdasági kapcsolattal összefüggő felperesi magatartást is a rendkívüli felmondást megalapozó oknak tekintette, mert a magatartás folyamatossága miatt az objektív határidő nem telt el.
A munkaügyi bíróság által megállapított és az előbbi folyamatos kötelezettségszegések a másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgáltak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Vitatta a szubjektív határidő betartását. Érvelése szerint a szeptember 7-én kelt revizori jelentés alapján már gyakorolható lett volna a felmondási jog, és az 1992. október 15-én megérkezett kiegészítést követően is késedelmes volt a joggyakorlás. Álláspontja szerint az objektív határidő szempontjából is jogszabálysértő az ítélet, mert a bíróság olyan szerződéseket vett figyelembe, amelyeket 1992. április 21-e előtt kötöttek. A világos indokolás követelményének hiányára hivatkozott. Vitatta a felmondási indok valóságának bizonyítását, mert a felmondás alapjául szolgáló revizori jelentést az eljárt .bíróságok nem szerezték be, és független szakértő bevonása nélkül az indok okszerűsége nem bizonyítható. A gazdasági igazgató tanúvallomására hivatkozva sérelmezte prémiumigénye elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendkívüli felmondás gyakorlására előírt szubjektív határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkavállaló kötelezettségszegéséről - annak súlyára, a munkavállaló vétkességére is kiterjedően - tudomást szerez [Mt. 96. perbeli időben hatályos (3) bekezdése].
Az adott esetben a felperes munkáltatójának gazdasági helyzetét feltáró célvizsgálatot nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el. E körülményre is tekintettel helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy e vizsgálat alapján készült jelentés, illetve revizori értékelés megküldését követően a munkáltatói jogkört gyakorló szervezete részéről az ügy alapos vizsgálata és a széles körben feltárt mulasztások, szabálytalanságok értékelése attól függetlenül indokolt volt, hogy annak során a felperest terhelő további kötelezettségszegést nem állapítottak meg. Az erről készült összegző feljegyzés címzettjének kézhezvételétől pedig az intézkedés a szubjektív határidőn belül történt. A felülvizsgálati kérelem a revizori értékelés dátumához viszonyítva és a számos szabálytalanságra vonatkozó tényállás feltárását igénylő ügy bonyolultságát figyelmen kívül hagyva tévesen vitatta a jogszabálysértés nélkül levont ítéleti következtetést.
Az objektív határidő tekintetében a másodfokú bíróság helyesen egészítette ki az elsőfokú ítélet indokolását az egyes - így különösen a gazdasági összeférhetetlenséget eredményező - magatartások folyamatosságának megállapításával, és ebből a bírói gyakorlatnak megfelelően vonta le következtetését a 6 hónapos határidő betartására. Ebben a körben a felülvizsgálati kérelemben felhozott egyes szerződéskötési időpontok nem érintik az előbbi joggyakorlási határidőre vonatkozó helyes ítéleti álláspontot.
A rendkívüli felmondás a minisztérium és az ÁVÜ vizsgálatára hivatkozva jelölte meg összefoglalóan a felmondás indokául szolgáló felperesi magatartást. Az említett vizsgálat során a feltárt szabálytalanságokat a felperes elé tárták, az egyes esetekre a felperes - a peres iratokhoz csatolt írásbeli válaszában - részletesen nyilatkozott. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelem alaptalanul vitatta az összefoglaló indokolás világos voltát, mert az előzmények ismeretében és a vizsgálatok megjelöléséből nyilvánvaló volt felperes számára is, hogy mire alapozta az I. rendű alperes az intézkedését.
A perbeli bizonyítékok - így különösen a becsatolt ellenőrzési jelentés és mellékletei, a revizori értékelés, valamint a tanúvallomások - okszerűen alátámasztják a felperes terhére rótt kötelezettségszegések megállapítását. A felülvizsgálati kérelem "közgazdasági független szakértő" bevonásának elmulasztása miatt jogszabálysértés hiányában tévesen támadta a jogerős ítéletet. Az állami vállalat munkáltató gazdasági érdekei veszélyeztetésének megítélése ugyanis nem közgazdasági, hanem jogi szakkérdés. A felperes tulajdoni részesedésével létesített gazdasági társasággal való üzleti kapcsolat - amit maga felperes sem vitatott a vizsgálat során adott írásbeli válaszában - az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő kötelezettségszegésként a rendkívüli felmondást egymagában megalapozta.
A prémiumigény felöl is megalapozottan döntött a jogerős ítélet, mert a veszteséget hitelesen tanúsító mérleg szerinti eredmény alapján okszerűen következtetett a prémiumfeltétel teljesítésének hiányára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az I. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 190/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2005.6.229 A munkáltatónak a munkavállaló rendkívüli felmondását írásban elfogadó jognyilatkozatát - kizáró körülmény hiányában - a rendkívüli felmondás jogszerűsége elismeréseként kell értelmezni [Mt. 96. §].
