BH 2003.5.213

A munkaviszonyban állt felek az elvégzendő munka természete folytán - megállapodással - utóbb polgári jogi jogviszonyt is létesíthetnek. Az a körülmény, hogy a volt munkavállaló korábban munkaviszony keretében végezte az adott munkát, nem alapozza meg e jogviszonynak a megállapodástól eltérő minősítését (Ptk. 474. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a keresetében az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján 2000. március 16-ától 2000. december 31-éig terjedő időre eső átlagkeresete és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az 1998. március 23-án kötött megállapodás alapján az alperes határozott idejű munkaviszonyban alkalmazta, amelyet egyoldalú nyilatkozatával a határozott idő lejárta előtt szüntetett meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 744 800 forint és annak kamatai megfiz...

BH 2003.5.213 A munkaviszonyban állt felek az elvégzendő munka természete folytán - megállapodással - utóbb polgári jogi jogviszonyt is létesíthetnek. Az a körülmény, hogy a volt munkavállaló korábban munkaviszony keretében végezte az adott munkát, nem alapozza meg e jogviszonynak a megállapodástól eltérő minősítését (Ptk. 474. §).
A felperes a keresetében az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján 2000. március 16-ától 2000. december 31-éig terjedő időre eső átlagkeresete és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az 1998. március 23-án kötött megállapodás alapján az alperes határozott idejű munkaviszonyban alkalmazta, amelyet egyoldalú nyilatkozatával a határozott idő lejárta előtt szüntetett meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 744 800 forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint az alperes 1998. március 23-án megállapodást kötött a felperessel, amelyben 1998. január 1-jétől 2000. december 31-éig megbízta az úszószakosztály vezetőedzői teendőinek ellátásával, amely szolgáltatásért havi 100 000 Ft + áfa térítésben állapodtak meg. A megállapodás utolsó pontja szerint a vezetőedző a szolgáltatásait és a munkáját a polgármesteri hivatalban aláírt emlékeztető és a megállapodás mellékletét képező munkaköri leírás alapján végzi.
A munkaügyi bíróság abból, hogy a felperes korábban a vezetőedzői teendőket munkaviszony keretében látta el, és a munkája tartalmában nem változott, színlelt szerződésre következtetett, amelynek hátterében az alperes finanszírozási nehézségei, valamint a felperesnek a tanárképző főiskolán fennálló főállása álltak. A vezetőedzői teendők vonatkozásában hangsúlyozta, hogy munkaviszony keretében sem érvényesül ilyen munkakörben széleskörű utasítási jog. Tényleges tartalma alapján a felek között létrejött jogviszonyt határozott időre szóló munkaviszonynak minősítette. Ezért az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére alapított keresetet alaposnak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét és a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy az alperes az 1994. november 24-én kelt levélben értesítette a felperest, hogy az egyesülettel fennálló főfoglalkozású munkaviszonyát 1994. december 30-ával megszünteti, és további szakmai tevékenységét 1994. december 1-jétől vállalkozási engedélye alapján számla ellenében fizetik. A felperes az alperesnek ezt az intézkedését nem támadta meg. A másodfokú eljárásban a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy az alperesnél 1995-96-tól érvényesülő gyakorlat szerint az edzői tevékenységet vállalkozási formában végezték. A felperes - a polgármesteri hivatalban általa is aláírt emlékeztető alapján - kötelezettséget vállalt arra, hogy a támogatás fejében olimpiai kerettagot nevel ki. A per adatai alapján megállapítható volt, hogy a felperes a vezetőedzői tevékenységét nem az alperes által megszabott időben, hanem saját elhatározása szerint végezte, azt az alperes nem ellenőrizte vagy irányította, utasítást nem adott. A végzett munkáért nem munkabért, hanem - a betéti társaság által kiállított áfás számlák alapján - szaktanácsadói díjat fizetett.
Mindezeket értékelve a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti jogviszony az ismérvei alapján nem minősíthető munkaviszonynak. Ezért hatáskör hiányában a pert megszüntette.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. A perbeli tanúvallomások figyelmen kívül hagyását sérelmezte. Azzal érvelt, hogy a színlelt megállapodást 1998-ban azért írta alá, mert nem akarta elveszíteni a munkahelyét. A korábban fennállt munkaviszonyára, a megállapodásban szereplő munkaköri leírásra és az őt megillető szabadságra hivatkozott, mint a munkaviszonyra utaló lényeges körülményekre, amelyeket a másodfokú bíróság nem vett figyelembe, ezért megalapozatlanul döntött.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a vezetőedzői tevékenységet önállóan végezte, vele szemben az alperest széleskörű utasítási jog nem illette meg. A munkavégzés tekintetében az alperes által megszabott időbeli kötöttség sem érvényesült.
A munkaviszony szempontjából meghatározó ismérvek (utasítási jog, munkaidő) hiányában az elvégzendő munka természete folytán a felek - a megállapodásuktól függően - polgári jogi jogviszonyt is létesíthettek. Ebből következően önmagában az a körülmény, hogy korábban munkaviszony keretében végezte felperes ezt a munkát, a jogviszonynak a megállapodásuktól eltérő minősítését nem alapozza meg. A másodfokú bíróság egyébként e körülményt nem hagyta figyelmen kívül, hiszen a kiegészített tényállásban rögzítette, hogy felperes munkaviszonyát az alperes 1994. november 30-ával megszüntette, és ezt követően "vállalkozási formában" foglalkoztatták.
A másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta azokat a körülményeket, amelyekből a felek akaratára lehetett következtetni. Ezt a felülvizsgálati kérelemben előadottak nem cáfolják, arra is tekintettel, hogy a per adatai szerint az 1998-ban kötött megállapodást megelőzően sem munkaviszony állt fenn a felek között. A tanúvallomások a felülvizsgálati állásponttól eltérően azt bizonyították, hogy a felperes a munkavállalókat megillető éves szabadságot nem vett igénybe, a munkaköri leírásban pedig csupán célok, elvárások voltak meghatározva.
A felek akaratának, és a polgári jogi jogviszony tartalmának megfelelő munkavégzésre szóló megállapodást önmagában nem teszi színlelt szerződéssé, ha a szerződés megkötésének a gazdálkodással kapcsolatos indokai is voltak.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés hiányában sikertelenül támadta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta, és felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli (Legf. Bír. Mfv.I.10.945/2001. sz.)

Bírósági jogesetek

BH 2008.6.167 A korábban fennállt munkaviszony nem zárja ki, hogy utóbb a (korábbi) munkavállaló a tevékenységét polgári jogi megállapodás alapján végzi [Mt. 1. §].

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.