adozona.hu
BH 2002.6.246
BH 2002.6.246
A hivatásos állomány tagját a törvény szerint a munkaszüneti napra távolléti díj illeti meg. A jogszabály helytálló értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napra a távolléti díj attól függetlenül illeti meg, hogy azon a napon teljesít-e szolgálatot a munkaidő-beosztása szerint. A törvény nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, amely a távolléti díj kifizetését további feltételtől tenné függővé. A foglalkoztatási viszonynak ebből a szempontból történt azonos s
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes hivatásos állományú tisztjeként folyamatos 27/72 órás úgynevezett váltásos munkarendben teljesített szolgálatot. A felperes 1999. február 28-án nyugállományba vonult. A felperes 1996. november 16-ától kezdődően a szolgálati beosztására figyelemmel esetenként munkaszüneti napokon is szolgálatot teljesített, amelyre az alperes nem távolléti díjat, hanem csak illetményt fizetett. A felperes az alperestől peren kívül kérte az illetmény-különbözet megfizetését, de a felek köz...
BH 2002.6.246 A hivatásos állomány tagját a törvény szerint a munkaszüneti napra távolléti díj illeti meg. A jogszabály helytálló értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napra a távolléti díj attól függetlenül illeti meg, hogy azon a napon teljesít-e szolgálatot a munkaidő-beosztása szerint. A törvény nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, amely a távolléti díj kifizetését további feltételtől tenné függővé. A foglalkoztatási viszonynak ebből a szempontból történt azonos szabályozásából azt a következtetést kell levonni, hogy a hivatásos állomány tagjának a munkaszüneti napon, amennyiben szolgálatot teljesített, az ezért járó illetményét is meg kell kapnia [1996. évi XLIII. tv. 86. § (6) bek.].
A felperes az alperes hivatásos állományú tisztjeként folyamatos 27/72 órás úgynevezett váltásos munkarendben teljesített szolgálatot. A felperes 1999. február 28-án nyugállományba vonult. A felperes 1996. november 16-ától kezdődően a szolgálati beosztására figyelemmel esetenként munkaszüneti napokon is szolgálatot teljesített, amelyre az alperes nem távolléti díjat, hanem csak illetményt fizetett. A felperes az alperestől peren kívül kérte az illetmény-különbözet megfizetését, de a felek között egyezség nem jött létre, ezért a felperes a munkaügyi bírósághoz fordult.A módosított keresetében arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest az 1996. december 25-e és 1998. április 24-e közötti időben a munkaszüneti napokon teljesített összesen 112 óra szolgálati időre járó 75 349 forint illetmény-különbözet és késedelmi kamata vagy az 1996. október 23-a és 1999. január 1-je közötti időtartamra eső összesen 24 munkaszüneti napra járó 111 051 forint távolléti díj, késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. A kérelmét azzal indokolta, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. §-ának (6) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkaszüneti napokon túl, munkaszüneti napok az egyes fegyveres szervek e törvény különös szabályait tartalmazó Második Részében meghatározott napjai. Munkaszüneti napra távolléti díj jár, azonban azt az alperes nem számfejtette a részére, mert időközben a felperes szolgálati jogviszonya megszűnt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az országos rendőr-főkapitány a 26/1999. ORFK-intézkedésében rendelkezett a munkaszüneti napon teljesített szolgálat ellentételezéséről. Eszerint a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel mindazok számára, akik 1996. szeptember 1-je és 1998. december 31-e közötti időben munkaszüneti napon szolgálatot teljesítettek, kártalanítást kell fizetni, azonban a kártalanítás csak azoknak jár, akiknek a hivatásos szolgálati viszonya az intézkedés hatálybalépésének napján fennáll.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 75 349 forintot és ennek az 1998. augusztus 26-ától a kifizetés napjáig járó évi 20%- os késedelmi kamatát, valamint 4000 forint perköltséget. A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes munkaszüneti napokon több esetben szolgálatban volt, és az alperes érdekében tevékenykedett. Erre az időre az illetményét megkapta. A Hszt. 86. §-ának (6) bekezdése szerinti távolléti díj azonban azt a többlet-erőfeszítést honorálja, amelyet a hivatásos állomány tagja a munkaszüneti napokon történő munkavégzéssel a munkáltató érdekében tesz, ezért a munkaszüneti napokon ellátott szolgálatért a távolléti díj is megilleti. Az alperes által hivatkozott ORFK-intézkedés a törvényi rendelkezést szűkítően értelmezi, mert kirekeszti a többletjuttatásból azokat, akiknek időközben a szolgálati viszonya megszűnt. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság nem értett egyet a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy a távolléti díj a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napokra abban az esetben is megilleti, ha azon a napon szolgálatot nem teljesített.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes azokra a napokra is kérte a távolléti díj megfizetését, amikor nem állt szolgálatban, az alperes pedig fenntartotta a perben kifejtett jogi álláspontját, amely szerint a felperest a távolléti díj egyáltalában nem illeti meg.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helytállóan állapította meg, és abból helyénvaló érdemi döntést hozott.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ORFK vezetője a követelés jogalapját nem ismerte el, hanem a Hszt. 2. §-ának f) pontja szerinti parancsnoki mérlegelési jogkörében hozott döntést a távolléti díj kártalanításként történő kifizetéséről, melynek során annak feltételeit jogosult volt megállapítani. Az adott kérdést végső soron a 38/1999. (X. 29.) BM rendelettel módosított 20/1997. (III. 19.) BM rendelet rendezte, amelynek 7/A. §-a szerint a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért illetmény és távolléti díj is megilleti. Ebből az következik, hogy a peresített időszakban a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdése alapján a kétszeres díjazás kifizetésére jogalap nem volt, az eljárt bíróságok e vonatkozásban az irányadó jogszabályt helytelenül és törvénysértő módon értelmezték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 86. §-ának (6) bekezdése meghatározza, hogy a törvény alkalmazása szempontjából melyek a munkaszüneti napok, és úgy rendelkezik, hogy munkaszüneti napra távolléti díj jár. A törvény rendelkezéseit 1996. szeptember 1-jétől kell alkalmazni. A hivatkozott szakasz helytálló értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napra távolléti díj illeti meg, függetlenül attól, hogy azon a napon teljesít-e a munkaidő-beosztása szerint szolgálatot. A törvény nem tartalmaz ugyanis olyan megszorító rendelkezést, amely a távolléti díj kifizetését további feltételtől tenné függővé. A foglalkoztatási viszonyoknak ebből a szempontból történt azonos szabályozásából azonban azt a következtetést kell levonni, hogy a hivatásos állomány tagjának a munkaszüneti napon, amennyiben szolgálatot teljesített, az ezért járó illetményét is meg kell kapnia.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Legfelsőbb Bíróság ezért kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a felperest a munkával töltött munkaszüneti napra megilleti-e a távolléti díj. Mivel ebben a körben a jogerős ítélet nem volt jogszabálysértő, azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.739/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.4.168 A 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben munkát végző tűzoltókat a munkaszüneti napra tekintettel megillető 1 munkanapi távolléti díj alatt 8 órára számított távolléti díjat kell érteni [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. § (6) bekezdés].
