adozona.hu
BH 2002.5.199
BH 2002.5.199
A felszámolási eljárás során a hitelező csak konkrét felszámolói intézkedéssel kapcsolatban fordulhat a bírósághoz. Vitás jogértelmezési kérdés elvi elbírálására nincs jogszabályi lehetőség [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §, 46. § (4) bek., 50. § (6) bek., 51. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolására irányuló eljárásban az elsőfokú bíróság a 82-IV. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.
A határozat indokolásából megállapíthatóan a hitelező a felszámolóhoz több alkalommal bejelentéssel élt, többször egyeztették hitelezői igényüket. 1994. július 1-jén megállapodást kötöttek, amelyben kikötötték, hogy a folyó és az 1994. szeptember 31-ig felmerülő társadalombiztosításijárulék-tartozásból és késedelmipótlék-tartozásból összesen 391 ...
A határozat indokolásából megállapíthatóan a hitelező a felszámolóhoz több alkalommal bejelentéssel élt, többször egyeztették hitelezői igényüket. 1994. július 1-jén megállapodást kötöttek, amelyben kikötötték, hogy a folyó és az 1994. szeptember 31-ig felmerülő társadalombiztosításijárulék-tartozásból és késedelmipótlék-tartozásból összesen 391 972 299 Ft összegben az adós finanszírozza a hitelező székházának felújítását. A bíróság az 1995. augusztus 29. napján kelt jogerős végzésével elfogadta az adós gazdálkodó szervezet közbenső mérlegét, melynek alapján a hitelező igényének részbeni kielégítése megtörtént. E mérlegre a hitelező nem tett észrevételt, az előleget átvette. A felek többször egyeztették a folyószámlát; 1997. június 17-én a felszámoló tájékoztatta a hitelezőt, hogy a 35/1992. Korm. határozat 5, pontjában foglalt moratórium figyelembevételével tudja nyilvántartani a hitelezői igényt, amely közlés, intézkedés ellen a hitelező a bíróságnál nem élt kifogással. 1998. március 12-én a hitelező kérte a felszámolót, hogy igényét a moratórium figyelembevétele nélkül igazolja vissza. A felszámoló ugyanezen a napon értesítette a hitelezőt, hogy a felszámolási eljárást megelőzően keletkezett járulékkötelezettség után felszámolt késedelmi pótlékot g) kategóriás követelésként sorolta be. Ez ellen az intézkedés ellen a hitelező szintén nem élt kifogással. Az egyeztetéseket követően, az 1998. december 29-én kelt beadványával fordult a hitelező a bírósághoz azzal, hogy késedelmi pótlék iránti igényét fenntartja, s kérte a bíróság döntését.
A bíróság megállapította, hogy az 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése alapján a hitelező a felszámoló intézkedése ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül élhet kifogással. A fenti adatokból kitűnően a hitelező a 8 napos határidőt elmulasztotta, ezért a kifogást a bíróság elutasította.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és kérelmének érdemi elbírálását. A fellebbezési álláspont szerint a hitelező nem konkrét intézkedés ellen nyújtotta be kérelmét, hanem az eljárás során a felek között felmerült vitás jogi értelmezések bírói eldöntése érdekében. A kérelem célja az volt, hogy a bíróság foglaljon állást abban a kérdésben, hogy a hivatkozott moratórium kötelezően alkalmazandó-e a jelen eljárásban. A bíróság döntésétől függ a késedelmi pótlék sorsa, a megállapodás, valamint a hitelezői követelés összege.
Fellebbezése kiegészítésében megerősítette, hogy alapvető fontosságúnak tartja a moratórium kérdésében való döntést. Előadta, hogy ugyanezen bíróság az O. Sz. Vállalat "f. a." ügyében a moratórium kérdésében az 1999. május 21-én jogerőre emelkedett végzésében már állást foglalt, a megyei egészségbiztosítási pénztár hitelező kifogását elutasította. A végzés indokolásában arra hivatkozott, hogy a Kormány határozata kötelező erejű a jogelőd Társadalombiztosítási Főigazgatóságra. A hitelező ezt az álláspontot nem fogadja el, szemben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal, amely magára nézve kötelezőnek fogadta el e határozatot, és határozatban intézkedett a késedelmi pótlék elengedéséről. A késedelmi pótlékkal és kamattal kapcsolatban az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak és jogelődjének más bányát érintő felszámolási ügyében is eltérő volt az álláspontja a felszámolóétól. Az 1999. júliusában megkötött megállapodás járulékról és késedelmi pótlékról szól, nemcsak járuléktartozásról. A társadalombiztosításról rendelkező jogszabályok mindenkor hatályos előírásai nem adtak lehetőséget járuléktartozás elengedésére, kizárólag csak késedelmi pótlék, illetve késedelmi kamat elengedéséről lehetett szó. A felszámoló a jóváírást a tőketartozásra, a megyei egészségbiztosítási pénztár a késedelmi pótlékra vonatkoztatja. A moratórium tekintetében az érintett felszámolási eljárásokban a megyei egészségbiztosítási pénztár álláspontja ellentétes volt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal álláspontjával. A késedelmi pótlékkal és késedelmi kamattal kapcsolatban a hatályos jogszabályi előírások alapján került sor a megyei egészségbiztosítási pénztár részéről a hitelezői igények bejelentésére. A kérelem érdemi eldöntése álláspontja szerint a vitás kérdések tisztázását jelentené, és egységessé válhatna a hitelező és a felszámoló álláspontja is.
Fellebbezéséhez csatolta a Kormány 3530/1992. számú határozatát; hitelezői igénybejelentését; megállapodást; az 1994. október 31-i hitelezői követelést; az 1995. február 10-i jegyzőkönyvet; a közbenső mérleget, annak jóváhagyását; az 1995. szeptember 18-i felszámolói levelet; az 1995. november 8-i jegyzőkönyvet; az 1997. május 7-i hitelezői igénybejelentést; az 1997. június 17-i, majd november 3-i felszámolói leveleket; az 1997. december 17-i jegyzőkönyvet; a hitelezői igénybejelentést; az 1998. március 11-i felszámolói levelet; az 1998. március 11-i hitelezői levelet; kérelmet; felszámolói észrevételt; bírósági végzést és fellebbezést.
A felszámoló a hitelező fellebbezésére nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ügyben helytálló határozatot hozott.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen indult felszámolási eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve Csődtörvény) rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámolási eljárás második szakaszában, a tényleges felszámolás időszakában csak a Csődtörvényben meghatározott esetekben kerül az eljárás a bíróság elé. Így az adós gazdálkodó szervezet által korábban kötött ún. fedezetelvonó szerződés, illetve ilyen tartalmú adósi jognyilatkozat hitelező vagy felszámoló általi megtámadása esetén (Cstv. 40. §); a felszámoló részéről vitatott hitelezői igény felülbírálata során [46. § (4) bekezdés]; a felszámoló által előterjesztett közbenső felszámolási mérleg jóváhagyása vagy elutasítása tárgyában [50. § (6) bekezdés]; valamint a felszámoló jogszabálysértő vagy érdeksérelmet okozó intézkedése vagy mulasztása miatt a hitelező (hitelezői választmány) vagy az adós részéről előterjesztett kifogás felől [51. § (1) bekezdés] dönthet a felszámolási eljárást foganatosító bíróság.
Az adott ügyben a hitelező a jogorvoslati kérelmében a kifogás elkésettségét kimondó elsőfokú bírósági döntést nem sérelmezte, e körben nem hozott fel új tényt vagy bizonyítékot. Úgy nyilatkozott, hogy nem a felszámoló intézkedése elleni kifogással kíván élni. A fellebbezésében megjelölt jogértelmezési kérdés elbírálására viszont - a fenti törvényi rendelkezésekre figyelemmel - nincs jogszabályi lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán követendő Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.32.661/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2013.1.22 A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően történt jogutódlás esetén - függetlenül attól, hogy az engedményezés szerződésen vagy törvény rendelkezésén alapul - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5) és (7) bek., 51. §, Ptk. 276. § (1) bek.].