adozona.hu
BH 2002.1.27
BH 2002.1.27
I. A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Az adós gazdasági-pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja [1993. évi LXXXI. tv..- nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (1) bek., 48. § (1) bek.]. II. A felszámoló által az adós vagyo
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. október 10-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1995. december 21., s a Cégközlöny 1996. évi 6. számában került közzétételre.
H. L. - mint az adós ügyvezető igazgatója - 1998. december 23-án kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenysége ellen. Az elsőfokú bíróság 79. sorszámú végzésében a kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy H. L. a felszámoló tevékenységét az alább fel...
H. L. - mint az adós ügyvezető igazgatója - 1998. december 23-án kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenysége ellen. Az elsőfokú bíróság 79. sorszámú végzésében a kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy H. L. a felszámoló tevékenységét az alább felsoroltak szerint sérelmezte:
- a felszámoló a meghatározó alaptevékenység vagyoni eszközeit értékesítette;
- a vitatott társadalombiztosítási követelés mértékét elfogadta;
- a hitelezőkkel történő egyezségkötést akadályozta azzal, hogy őket az egyezségkötési jogosultság tekintetében tévesen tájékoztatta;
- az egyezségkötéshez szükséges reorganizációs terv elkészítéséhez elengedhetetlen adatokat kérés ellenére sem bocsátotta rendelkezésre;
- az adós kártérítési igényét - melyet a korábbi büntetőeljárásban eljárt hatóságok az adós vagyonának lefoglalásával okoztak - nem érvényesítette;
- az adós vagyonát áron alul értékesíti. Erre tekintettel kérte azt is, hogy a bíróság az értékesített ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződéseket semmisítse meg.
A felszámoló érdemi ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy az általa irreális összegűnek ítélt kárigény érvényesítése nem tartozik abba a körbe, amelyre a felszámoló felelőssége kiterjed. A hitelezőkkel szembeni felelőssége indokolja, hogy ne bocsátkozzék olyan perbe, melynek következményeként az adósnak milliós nagyságrendű perköltség-fizetési kötelezettsége is keletkezhet, ezzel is a hitelezők kielégítési alapját csökkentve.
Az elsőfokú bíróság a kifogásolónak az adás-vételi szerződések megsemmisítésére irányuló kifogása érdemi elbírálását mellőzte. Határozatának indokolása szerint nincs helye kifogás előterjesztésének abban a körben, amely kívülálló harmadik személy - a vevő - jogát érinti. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ugyanis az eljárásban részt nem vevő személyre kötelező rendelkezést nem hozhat, és nincs olyan eljárási szabály, amely alapján a vevő az eljárásba bevonható lenne. (Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1998-as évfolyamában 47. sorszám alatt közzétett eseti döntésére). A kifogás további részének elutasítása körében az elsőfokú bíróság a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 46. §-ának (1) bekezdésében, 48. §-a (1) bekezdésében és 34. §-a (2) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekeit kell védenie. Az adós gazdasági-pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja. A tevékenység folytatása a felszámolónak nem kötelezettsége, még akkor sem, ha az adós termelésre alkalmas eszközökkel rendelkezik.
Az egyezségkötés körében a felszámolónak mindössze az a feladata, hogy az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásához javaslatot tegyen. Nem terheli azonban olyan kötelezettség, hogy az adós reorganizációs tervéhez szolgáltasson adatokat. Különösen nem terheli ez a kötelezettség a jelen helyzetben, amikor az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós maga sem tett megfelelően és teljes körűen eleget a módosított Cstv.-ben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének, s a felszámoló saját feladatait a hiányos adatok birtokában kényszerült teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem sértett jogszabályt a felszámoló akkor sem, amikor a kifogásoló által, az adósnak tulajdonított, közel egymilliárd Ft-os kárigényt nem érvényesítette bíróság előtt. A kifogásoló ugyanis a keresetlevélben arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárásban az adós vagyontárgyait bűnügyi zárlat alá vették, ezért az említett összegű kára keletkezett. Az elsőfokú bíróság azonban elfogadta a felszámolónak azt az álláspontját, hogy a megjelölt kárigény irreális összegű és megalapozatlan. Egyébként is a bűnügyi zárlatra a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 202. §-a vonatkozik. Ebből következően az, akinek a lefoglalás sérelmes volt, a Pp. 371. §-a szerinti igényperrel kérhette volna annak feloldását. Ezt a pert a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós akkori képviselői indíthatták volna meg, akik ezt nem tették. E jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiányában az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség nyilvánvalóan nem áll meg. Ez ugyanis csak akkor állapítható meg, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, vagy a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, [Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése]. Ehhez képest - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - a felszámoló éppen azzal tett eleget a törvényben foglalt kötelezettségének, hogy az eleve kilátástalan pereskedést a költségek kímélése és a hitelezői érdekek képviselete érdekében elhárította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogással élő fellebbezéssel élt. Ebben tartalmilag az elsőfokú végzés megváltoztatását, a kifogásának való helyt adást, továbbá új felszámoló kijelölését kérte. Kiemelten hivatkozott arra: törvénysértő a felszámolónak az a tevékenysége, hogy a hitelezőket írásban megkereste annak érdekében, ne vegyenek részt az egyezséget előkészítő tárgyalásokon. Az egyezségi szándékukat az elsőfokú bíróság is rendszeresen figyelmen kívül hagyta.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - az adós cég nyilvános cégadatai és a Cégközlönyben történt közzétételi adatok alapján - pontosítja akként, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontja 1995. december 21. Egyebekben az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg. Helytállóan jutott arra jogi következtetésre is, hogy a felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött adásvételi szerződések megsemmisítésére irányuló kérelem a jelen felszámolási eljárásban érdemben nem bírálható el. E tekintetben azonban nem a kifogás érdemi elbírálása "mellőzésének", hanem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye, a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését e tekintetben azzal hagyta helyben, hogy az adásvételi szerződések megsemmisítésére irányuló kifogást éremi vizsgálat nélkül utasítja el, a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a, 253. §-a (2) bekezdése, és 51. §-a a) pontja és 130. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.
Egyebekben az elsőfokú bíróság határozata - a kifogás elutasítása - érdemben helytálló, ezért azt a másodfokú bíróság helybenhagyta a módosított Cstv. 6. §-a (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-a (2) bekezdése alapján. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutat arra, hogy a módosított Cstv. 41. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság az adós kérelmére és nem a felszámoló kérelmére tűz ki egyezségi tárgyalást. A módosított Cstv. 41. §-ának (4) bekezdése szerint pedig az egyezségi tárgyalásra az adós - és nem a felszámoló - köteles a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot készíteni. A módosított Cstv. 42. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésében meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az egyezségkötés körében a felszámolónak mindössze az a feladata, hogy az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásához - a bíróság részére - javaslatot tegyen. Nem terheli azonban olyan tevékenység, amelyet az adós ügyvezető igazgatója - a kifogás szerint - igényel tőle.
A módosított Cstv. 54. §-a akként rendelkezik, hogy a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott módosított Cstv. 46. §-ának (1) bek.-e, 48. §-ának (1) bek.-e és 34. §-ának (2) bekezdéséből is az következik, hogy a felszámoló önállóan jogosult azt eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása vagy sem. Perindításra az adós felszámolója nem kötelezhető. Amennyiben - a kifogással élő megítélése szerint - a perindítás elmaradásából neki mint tulajdonosnak kára származott, e kártérítési igényét a felszámolóval szemben a törvény rendes útján, polgári perben érvényesítheti [Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése]. A kifogásoló semmivel nem bizonyította, hogy a felszámoló a hitelezőnek téves tájékoztatást adott volna, illetve hogy az adós és a hitelezők közötti egyezségkötést akadályozta volna. Ezért a kifogásolónak ezt az előadását nem lehet tényként elfogadni [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A módosított Cstv. 51. §-ának (5) bekezdése értelmében ha a felszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget, a bíróság - a kifogást benyújtó kérelmére - új felszámolót jelölhet ki... Az új felszámoló kijelölésének fent ismertetett feltételei jelen esetben nem állnak fenn. Az új felszámoló kijelölése iránti kérelmet egyébként is az elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.189/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2013.1.22 A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően történt jogutódlás esetén - függetlenül attól, hogy az engedményezés szerződésen vagy törvény rendelkezésén alapul - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5) és (7) bek., 51. §, Ptk. 276. § (1) bek.].