adozona.hu
BH 2001.10.490
BH 2001.10.490
I. A felszámolási eljárásban a közbenső mérleg jóváhagyása vagy elutasítása tárgyában vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 50. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (5) és (6) bek., 52. §, 1991. évi XVIII. tv., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r.]. II. A közbenső mérleg még abban az esetben sem tekinthető a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy érdekét sértő intézkedésének, ha nem hagyható jóvá. Így azzal összefüggésben a hit
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárás 1996. november 29-e kezdő nappal indult meg. A felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) irányadó.
A felszámoló a közbenső mérleget 1997. december 31. fordulónappal készítette el, és az elsőfokú bírósághoz 1998. március 31-én nyújtotta be. Az APEH megyei igazgatósága mint az adós hitelezője 1998. április 7-én kifogást terjesztett elő az elsőfokú bírósághoz a közbe...
BH 2001.10.490 I. A felszámolási eljárásban a közbenső mérleg jóváhagyása vagy elutasítása tárgyában vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 50. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (5) és (6) bek., 52. §, 1991. évi XVIII. tv., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r.].
II. A közbenső mérleg még abban az esetben sem tekinthető a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy érdekét sértő intézkedésének, ha nem hagyható jóvá. Így azzal összefüggésben a hitelezők kifogást nem terjeszthetnek elő, megilleti azonban a hitelezőket az észrevételezés joga [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 50. § (5) bek., 51. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.].
III. A bíróság a közbenső mérlegre vonatkozóan csak kétféle határozatot hozhat: jóváhagyhatja vagy elutasíthatja azt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 50. § (6) bek.].
Az adós ellen a felszámolási eljárás 1996. november 29-e kezdő nappal indult meg. A felszámolási eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) irányadó.A felszámoló a közbenső mérleget 1997. december 31. fordulónappal készítette el, és az elsőfokú bírósághoz 1998. március 31-én nyújtotta be. Az APEH megyei igazgatósága mint az adós hitelezője 1998. április 7-én kifogást terjesztett elő az elsőfokú bírósághoz a közbenső mérleg általa vitatott adatai, megállapításai miatt. Kifogásolta, hogy a felszámoló a közbenső mérleghez készített, a felszámolás alatti bevételekre és kiadásokra vonatkozó kimutatásban szaktanácsadás címén 2 340 000 Ft-ot számolt el. Álláspontja szerint a felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehetett volna igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges, olyan szakértelemre volt szükség, amelylyel a felszámoló nem rendelkezett. Megítélése szerint az adós rt. eladási tenderének elkészítése nem igényelt olyan szakértelmet, amellyel a felszámoló gazdálkodó szervezetnek nem kellett rendelkeznie. Kifogásolta továbbá, hogy a felszámoló a költségekről készített kimutatásban "irattár, környezetvéd., könyvizsg." címszó alatt 23 361 000 Ft költséget számolt el, amely költséget tételes elszámolás nélkül jelölt meg. Álláspontja szerint a könyvvizsgálat a felszámoló feladata volt, mert a felszámolónak a könyvvizsgálat képességével rendelkeznie kell. Kifogásolta azt is, hogy a felszámoló a közbenső mérleghez készült költségkimutatásban felszámolói díjként szerepeltetett 23 473 000 Ft + áfa tételt, amely költség kifizetésének a jogosságát vitatta, utalva az 1991. évi IL. törvény 59. § és 60. §-aiban foglaltakra, valamint az ítélkezési gyakorlatra. Hivatkozott arra, hogy a közbenső mérleg alapján a felszámolói díjat részben sem lehet kiegyenlíteni, hanem arra a felszámolás várható költségeként, a közbenső mérleg készítésekor tartalékot kell képezni.
A bíróság felhívására a felszámoló a hitelező kifogásában foglaltakra írásban nyilatkozott. Előadta, hogy a felszámoló a felszámolás nagyságrendjére, volumenére és a cég tevékenységének jellegére tekintettel néhány esetben kénytelen volt külső szakértő segítségét igénybe venni. Álláspontja szerint ilyen esetekben nem teljesítési segéd igénybevételére került sor, hanem a felszámoló eseti megbízási szerződéseket kötött, melyek alapján a megbízási díjakat egyenlítette ki. A könyvvizsgáló igénybevételére - nyilatkozata szerint - a tevékenységet záró mérleg auditálásához volt szükség, melynek elkészítése még a korábbi vezetés feladata volt. Nyilatkozata szerint az eladási tender elkészítéséért kifizetett 690 000 Ft díj teljes egészében befolyt a tenderfüzet értékesítésekor.
Az irattár, környezetvédelem, könyvvizsgáló címszó alatt elszámolt díjakat a felszámoló nyilatkozatában tételenként részletezve a következőkben jelölte meg:
vagyonértékelés költségeként 4 500 000 Ft-ot,
üzletviteli tanácsadásért 690 000 Ft-ot,
tevékenység, zárómérleg könyvvizsgálói felülvizsgálatáért 2 500 000 Ft-ot,
könyvvizsgálati díj 1996. III. negyedéves felülvizsgálatáért 1 890 000 Ft-ot,
felszámolási koncepció készítéséért, működtetés feltételeihez 2 500 000 Ft-ot,
negyedéves S. Tanácsadó Szolgálat díjaként 18 000 Ft-ot,
környezetvédelmi tanulmányért 2 329 600 Ft-ot,
iratrendezésért 10 000 000 Ft-ot,
jogi képviseletért 1 274 400 Ft-ot számolt el a költségek között.
A környezetvédelmi tanulmány készíttetésének indokaként előadta, hogy az adós nem csak a központi gyártelepen, hanem idegen tulajdonban lévő területeket is tárolt veszélyes hulladékot. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség pedig a felszámolási eljárás befejezéséhez szükséges szakhatósági nyilatkozatot csak komplex, mindenre kiterjedő környezetvédelmi tanulmányterv elkészülte után adja ki. A tanulmányterv elkészítése speciális szakértelmet igényelt, ezért kényszerült a felszámoló tanulmányterv elkészíttetésére.
Az irattározás költségének indokaként közölte a felszámoló, hogy az adósnál több évtizedes iratanyag halmozódott fel rendezetlenül, amelyet a felszámolónak rendeztetnie és irattározásra előkészíttetnie kellett. A megbízott a rendezett és irattározott iratanyag folyóméterének megfelelően számlát adott.
A felszámoló - nyilatkozata szerint - a közbenső mérleg költségei között a felszámolói díj egy részét azért kívánta elszámolni, mert a díjjal arányos munkát már elvégezte, és azt remélte, hogy a hitelezőknek a díj kifizetése ellen nem lesz kifogásuk. Bejelentette, hogy az APEH hitelező kifogását a felszámolói díjra vonatkozóan tudomásul veszi, ezért a közbenső mérleg alapján részfelszámolói díjat nem fizet ki, hanem a felszámolási költségek között szerepeltetett felszámolói díjat tartalékolja.
Nyilatkozatában a felszámoló utalt arra is, hogy a felszámolási eljárás során mindenkor a "többször módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezéseinek megfelelően járt el, mindent megtett annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás mind a hitelezők, mind pedig a meglévő vagyontárgyak, és az adósnál még munkaviszonyban állók érdekének szem előtt tartásával fejeződjön be, és biztosítva legyen a G. vagyontárgyainak egyben maradása, üzemeltetése és 300 ember munkahelye". Ezért nyilatkozatában kérte az APEH Megyei Hivatala hitelezőt, hogy elfogadva a felszámoló részletes nyilatkozatát, a kifogását vonja vissza, annak érdekében, hogy a bíróság a közbenső mérleget elfogadja.
Az APEH Megyei Igazgatósága hitelező képviselője az elsőfokú bíróságon 1998. szeptember 3-án tartott meghallgatáson úgy nyilatkozott, hogy a hitelező kifogását a szaktanácsadás költségére vonatkozóan fenntartotta. A további költségek közül az irattározás, iratrendezés költségét elfogadhatónak találta azzal a feltétellel, ha a felszámoló számláit a hitelező részére bemutatja. Elfogadta továbbá a zárómérlegnek a könyvvizsgálói felülvizsgálatra vonatkozó 2 500 000 Ft-os és 1 890 000 Ft-os tételeit, továbbá az S. Tanácsadó Szolgálat 18 000 Ft-os díját és a környezetvédelmi tanulmányterv 2 329 600 Ft-os költségét.
A további költségek indokoltságát és szükségességét azonban továbbra is vitatta. Nem ellenezte, hogy a felszámoló a költségek között megjelölt felszámolói díjat tartalékolja.
A felszámoló 1998. szeptember 25-e dátummal az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatta, hogy "módosított mérlegsor bíróság felé történő megküldése" folyamatban van. Jelezte a felszámoló, hogy a bíróság részére megküldi egy másolati példányban az adós dolgozóinak listáját is azzal, hogy a közbenső mérleg részükre történő kipostázása is folyamatban van, melynek feladásáról szóló tanúsítványt ugyancsak megküldeni vállalta.
A tájékoztató levélben jelzett küldemények a bírósághoz nem érkeztek meg. A másodfokú bírósághoz felterjesztett iratokból nem állapítható meg, hogy a felszámoló a közbenső mérleget valamennyi hitelező részére megküldte-e, utóbb a közbenső mérleget módosította-e, és ha igen meny-nyiben; és a hitelezői listát kiegészítette-e. A közbenső mérleg módosítása, illetőleg a hitelezőkről készült kimutatás kiegészítése után az alap-, illetőleg esetlegesen a módosított közbenső mérleget a hitelezők listájára utólag felvett hitelezők részére is megküldte-e.
Az elsőfokú bíróság 144. sorszámú végzésében a hitelező kifogásának helyt adott. Az adós felszámolóját arra kötelezte, hogy a felszámolási közbenső mérleget 30 napon belül módosítsa. Kötelezte, hogy "a jogosulatlanul kifizetett, valamint elszámolt felszámolási költségeket 15 napon belül az adós gazdálkodó szervezet számlájára fizesse vissza", továbbá az iratrendezés, irattározás valamennyi számláját a hitelező részére 15 napon belül mutassa be. A végzés indokolása szerint a közbenső mérleg átdolgozására azért van szükség, mert a felszámoló is elismerte, hogy az üzletviteli tanácsadás 690 000 Ft-os költségét "jogosulatlanul fizette ki elszámolt díjként", továbbá azért, mert bizonyítékok hiányában a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a felszámolót kötelezhesse "bizonyos jogosulatlanul felvett, illetőleg kifizetett költségek meghatározására és visszafizetésére". Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kifogással élő hitelező, az adóhatóság jogosult adóvizsgálat során ellenőrizni a felszámoló tevékenységét, így "a jogosulatlanul kifizetett számlákat megtekinteni, és mint hitelező a felszámoló jogszabályt sértő, és a felek jogos érdekeit sértő intézkedése ellen kifogással élni".
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint, amennyiben az újból átdolgozott felszámolási közbenső mérlegből megállapítható a teljesítési segéd jogosulatlan igénybevétele, valamint jogosulatlan kifizetés, továbbá a felszámolási költségek ugyanazon tételének többszöri szerepeltetése, a hitelezőnek "ismételten jogában áll kifogást benyújtani a felszámolást elrendelő bíróságnál". Az átdolgozott közbenső mérleg elkészítéséhez az elsőfokú bíróság meghagyta a felszámolónak, hogy amennyiben bizonyos részfeladatok elvégzéséhez teljesítési segédet vett igénybe, csak a saját díja terhére tehetted és ehhez - a különleges szakértelem szükségességét leszámítva - a bíróság előzetes engedélyét kellett kérnie.
Az elsőfokú bíróság végzésében pontosan nem jelölte meg, hogy a felszámoló részéről 15 napon belül az adós gazdálkodó szervezet számlájára mely jogosulatlanul kifizetett, elszámolt felszámolási költségeket rendelte el visszafizetni.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az APEH megyei igazgatósága kifogásának elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kifogásban megjelölt felszámolási költségekre vonatkozóan a bíróság felhívására részletesen nyilatkozott, melynek alapján a költségek felszámítása és a kifizetések jogszerűsége - álláspontja szerint megállapítható. A felszámolói díjra vonatkozóan pedig a hitelező álláspontját elfogadta, és bejelentette, hogy a felszámolói díjra tartalékot képez, ezért e címen a közbenső mérleg jóváhagyása esetén felszámolási költségként kifizetést nem teljesít.
A hitelező a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
A módosított Cstv. 50. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényének kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után közbenső felszámolási mérleget (a továbbiakban: közbenső mérleg) készíthet. A (2) bekezdés szerint a felszámolás kezdetétől számított egy év elteltével a közbenső mérleg elkészítése kötelező. A (3) bekezdés kimondja, hogy a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni. Az (5) bekezdés szerint a közbenső mérleget és annak alapján a hitelezői követelések részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét a felszámoló köteles - a hitelezői választmány véleményét, illetve a hitelezők véleményét is csatolva - a bíróságnak jóváhagyás végett bemutatni. A (6) bekezdés értelmében a bíróság a közbenső mérleget 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja.
A módosított Cstv. a közbenső mérleg készítésére speciális rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a felszámolónak a közbenső mérleget a többször módosított 1991. évi XVIII. törvényben (Számviteli törvény) meghatározott általános követelményeknek, és az adós felszámolására irányadó 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet (a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról) rendelkezéseinek megfelelően. és a módosított Cstv. 52. §-ában a zárómérlegre vonatkozóan meghatározott követelmények szerint kell elkészítenie.
Az így elkészített közbenső mérleget a felszámolónak a hitelezők és az esetlegesen megalakult választmány részére meg kell küldenie, és a közbenső mérleget a bírósághoz a hitelezők, illetőleg a választmány észrevételével együtt kell benyújtania.
A jelen ügyben a felszámoló nem igazolta az elsőfokú bíróságnál, hogy a közbenső mérleget, annak mellékleteivel észrevételezés céljából az adós valamennyi hitelezője részére megküldte. Arra azonban, hogy az APEH megyei igazgatósága a felszámolótól a közbenső mérleget és annak mellékleteit közvetlenül megkapta, abból lehet következtetni, hogy a közbenső mérleg ellen az elsőfokú bírósághoz kifogást nyújtott be. A módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással a sérelmet szenvedett a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül élhet. A közbenő mérlegre vonatkozó előbb idézett jogszabályi rendelkezés alapján azonban megállapítható, hogy a közbenső mérleg benyújtását még abban az esetben sem lehet a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedésnek vagy mulasztásnak tekinteni, ha a közbenső mérleg a hitelezők (a választmány) észrevételei vagy a bíróság megállapításai alapján nem hagyható jóvá. Ebből következik, hogy a hitelezők a közbenső mérleg benyújtásával összefüggésben kifogást nem terjeszthetnek elő. A módosított Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint azonban megilleti a hitelezőket az észrevételezés joga. Az észrevételekben foglaltakat pedig a bíróságnak a közbenső mérleg elbírálásakor figyelembe kell vennie.
A módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ennek megfelelően az APEH megyei igazgatósága hitelező kifogásnak nevezett beadványát - tartalma szerint - a hitelezőnek a közbenső mérlegre tett észrevételének kellett tekinteni, és a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kellett elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényegében ennek megfelelően járt el, amikor a közbenső mérlegre vonatkozó határozatának meghozatala előtt a felszámolót nyilatkozattételre, a hitelező észrevételében megjelölt költségtételek részletes indokolására szólította fel.
Tartalma szerint helyes az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása is, mely szerint a felszámolónak az észrevételre vonatkozó nyilatkozata nem fogadható el, mert nem megfelelően részletezett, indokolt és igazolt ahhoz, hogy az elsőfokú bíróság a benyújtott közbenső mérleget jóváhagyhassa.
A módosított Cstv. 50. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint pedig a bíróság a benyújtott közbenső mérlegre vonatkozóan csak kétféle határozatot hozhat, nevezetesen jóváhagyhatja a közbenső mérleget vagy elutasíthatja azt. A közbenső mérleget ugyanis a felszámolónak kell elkészítenie, az abban foglaltakért a felelősség a felszámolót terheli, ezért a bíróság sem a közbenső mérleget, sem az ahhoz készült mellékleteket nem módosíthatja. Ennek folytán, ha a közbenső mérleg, illetőleg mellékletei módosításának, kiegészítésének, esetleg kijavításának szükségessége merül fel, a bíróságnak a közbenső mérleget el kell utasítania, és a felszámolót új közbenső mérleg és mellékletei készítésére kell köteleznie.
Az elsőfokú bíróság által hozott végzés - a tartalmát és következményét illetően - a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg elutasításának felelt meg, miután az elsőfokú bíróság a felszámolót új, módosított közbenső mérleg benyújtására kötelezte, megadva a felszámoló részére a módosított közbenső mérleg elkészítésének szempontjait.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok okszerű mérlegelése alapján, helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg a hitelező észrevételére adott kiegészítő indokolás alapján sem volt jóváhagyható. Ebből következik, hogy a bíróságnak a közbenső mérleget el kellett utasítania, és a felszámolót a közbenső mérleghez készített jelentésének kiegészítésére és a hitelező észrevételében kifogásolt felszámolási költségek igazolására kellett köteleznie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését mint a közbenső mérleget elutasító végzést a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-a (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.372/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
ÍH 2010.96 HITELEZŐI IGÉNY BESOROLÁSA - JÓVÁHAGYOTT KÖZBENSŐ MÉRLEG ALAPJÁN TELJESÍTETT RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁST KÖVETŐEN BESOROLÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bek.].
BH+ 2011.11.502 A közbenső mérleget és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős bírósági végzéshez jogerő hatás fűződik. Az annak alapján kifizetett követelést nem lehet visszakövetelni. Az igényt kielégített hitelezői követelésként kell nyilvántartani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek., 60. § (1) bek., Pp. 229. § (1) bek.].
ÍH 2012.95 KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A KÖZBENSŐ MÉRLEG SAJÁTOSSÁGAI, CÉLJA I. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályok előírásait betartva készítette-e el a közbenső mérleget. II. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor n
