BH 2000.10.460

A felszámoló a hitelezői választmány vagy a hitelezők 10%-ának erre irányuló kérelme alapján köteles, egyes hitelezők ilyen irányú követelése alapján azonban nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről. Az egyes hitelezők tájékoztatását a közbenső mérleg biztosítja [az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 5. § (1) bek. a) pont, 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet ellen - az 1996. február 21-én jogerőre emelkedett végzéssel - felszámolási eljárás indult. A bíróság felszámolóul a REORG Rt.-t jelölte ki.
Az adós és a hitelező között az 1993. és az 1994. években összesen öt kölcsönszerződés jött létre, amelyek mögött lízingszerződések álltak. A felszámolási eljárás során a felszámoló a kölcsönszerződéseket felmondta. A hitelező ezzel kapcsolatban kifogást terjesztett elő. A felszámoló és a hitelező - a folyamatban lévő lízing...

BH 2000.10.460 A felszámoló a hitelezői választmány vagy a hitelezők 10%-ának erre irányuló kérelme alapján köteles, egyes hitelezők ilyen irányú követelése alapján azonban nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről. Az egyes hitelezők tájékoztatását a közbenső mérleg biztosítja [az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 5. § (1) bek. a) pont, 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen - az 1996. február 21-én jogerőre emelkedett végzéssel - felszámolási eljárás indult. A bíróság felszámolóul a REORG Rt.-t jelölte ki.
Az adós és a hitelező között az 1993. és az 1994. években összesen öt kölcsönszerződés jött létre, amelyek mögött lízingszerződések álltak. A felszámolási eljárás során a felszámoló a kölcsönszerződéseket felmondta. A hitelező ezzel kapcsolatban kifogást terjesztett elő. A felszámoló és a hitelező - a folyamatban lévő lízingszerződésekből befolyó összegek kezelésére - 1996. július 23-án megállapodást kötöttek, mely szerint a kifogás jogerős elbírálásáig a lízingszerződések teljesítéséből a díjak továbbra is az I-E. Bank számlájára folynak be. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a jogerős határozatig egyikük sem emel le a számláról, a bank pedig az áfa befizetése után fennmaradó összeget mintegy betétként kezeli, és utána az általa meghirdetett mindenkori egyhetes lekötésű betétek után járó kamatot számolja el. Megállapodtak abban, hogy a számlán összegyűlt összegek felett a bírósági döntés függvényében rendelkeznek.
"Amennyiben a jogvitát a bíróság a felszámoló javára dönti el, a felszámoló a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében a zálogtárgyak értékesítéséhez fűzött fizetési szabály alkalmazása érdekében közli a bankkal a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolt követelések arányos mértékét, és az ezen felüli összeget a bank rendelkezésére bocsátja, a közölt arányos mértéknek megfelelő összeget pedig a bank haladéktalanul átutalja a felszámoló által megjelölt számlára."
A kifogás tárgyában hozott elutasító végzés jogerőre emelkedését követően a hitelező 1997. február 10-én felhívta a felszámolót, hogy közölje az a) pontos követelések arányos mértékét annak érdekében, hogy kiszámíthassák a lízingdíjakból a banknak járó összeget. A felszámoló az 1997. február 20-án kelt válaszlevelében információt kért a betéti kamatok jóváírásáról, és tájékoztatta a hitelezőt, hogy a még élő lízingszerződések tekintetében vagyonértékesítésre nem került sor, a hitelezői igény kielégítése még nem esedékes.
A hitelező az 1997. február 26-án benyújtott kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolt követelések arányos mértékének közlésére, és arra, vegye tudomásul, hogy az e mértéken felüli összegeket a hitelező a saját számlájára utalhassa a megállapodás alapján megnyitott külön kezelt számláról. A felszámoló az 1997. március 12-én kelt levélben közölte a hitelezővel, hogy a közbenső mérleg adatai még nem állnak rendelkezésre, és nem becsülhető meg a tartalék összege sem, mégis hozzájárul ahhoz, hogy a már lejárt két lízingszerződés kapcsán a vagyonértékesítésből befolyt összeg 1/3-át a hitelező megtarthassa. Azt a hitelezői igény arányos része kielégítéseként tekinti. A hitelező az 1997. március 21-én írt válaszában az 1/3-os kielégítési arányt nem fogadta el. Kérte a felszámolási költségek és a tartalék számítására vonatkozó elszámolás megküldését.
Ezt követően a felek között még levelezés folyt, majd a felszámoló elkészítette, és 1997. május 23-án a bírósághoz benyújtotta a közbenső mérleget, amelyet a hitelezőknek, közöttük a kifogást előterjesztő hitelezőnek is megküldött. A kifogást előterjesztő hitelező részére részletes tájékoztatást adott a felszámolási költségekről és a tartalékképzésről is.
Az elsőfokú bíróság végzésében a kifogást elutasította. A végzés indokolásában a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra utalt. Kifejtette: a jelen kifogásnak az volt a tárgya, hogy a felszámoló miért nem nyilatkozott az ún. a) pontos költségek tekintetében. A bíróság megállapítása szerint a kifogás előterjesztésekor a felszámoló nem volt abban a helyzetben, hogy a kért költségekről részletes nyilatkozatot tegyen. A felek között még a lízingszerződések száma is vitás volt, és a felszámoló is további információkat várt a hitelezőtől a betéti kamatok jóváírásával kapcsolatban. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kifogás előterjesztésének időpontjában a felszámoló terhén sem jogszabálysértés, sem más jogos érdekének megsértése nem volt megállapítható, ezért a kifogás alaptalan. Tekintve, hogy a felszámoló sosem vitatta, hogy az elszámolás eredményeként a hitelezőt megillető összeget a hitelező a saját számlájára utalhatja, a kifogás ebben a részében is alaptalan.
A végzés ellen a hitelező fellebbezett, amelyben a végzés megváltoztatását és azt kérte: a Legfelsőbb Bíróság mondja ki, hogy a kifogás előterjesztésének időpontjában, vagyis 1997. február 26-án a felszámoló megsértette a hitelező jogos érdekét. Kérte még a végzés indokolásának módosítását is akként, hogy a közbenső mérleggel kapcsolatban a hitelező 1997. június 2-án kifogást nyújtott be. Kérte kimondani, hogy a függőszámlára befolyt összegekből az "a) soros költségeken felüli összegek megilletik a hitelezőt". A hitelező előadta, hogy jogos érdeke a kifogás benyújtásakor abban állt: kerüljön megállapításra, hogy a felszámoló van késedelemben, ő akadályozza a hitelező megállapodás szerinti teljesítését.
A felszámoló az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a kifogás előterjesztésekor nem volt abban a helyzetben, hogy a felszámolási költségekről részletes elszámolást adjon. A felek között vitás volt a lízingszerződések sorsa. Előadta még, hogy a közbenső mérleget a hitelező időközben kézhez kapta. Az elsőfokú bíróság az 500-14. számú végzésével a közbenső mérleget jóváhagyta, amely ellen sem a felszámoló, sem a hitelező, sem pedig más hitelezők nem fellebbeztek, ezért az jogerőre emelkedett. A közbenső mérleg részletesen tartalmazta az a) pontba sorolt költségek tételes kimutatását, melyet a hitelező azzal, hogy a végzést nem fellebbezte meg, elfogadott. A közbenső mérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően, 1998. január 6-án a hitelező 48 614 657 Ft-ot átutalt az adós gazdálkodó szervezet számlájára. A bank számítása szerint az átutalt összeg tartalmazza a tőkét és az addig lejárt betéti kamatokat is. A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és arra alapítottan érdemben helyes döntést hozott. A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen élhet kifogással a bíróságnál a sérelmet szenvedett fél. A hitelező kifogásában az őt ért sérelmet abban jelölte meg, hogy a felszámoló az 1997. február 26-i kifogás előterjesztésének időpontjában - felhívása ellenére - nem közölte a felszámolási költségnek minősülő a) pontos hitelezői igényeket, nem részletezte a felszámolási költségeket, és nem adott elszámolást a tartalékról. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapítása szerint azonban a felszámoló terhén ebben a körben jogszabálysértő intézkedés vagy mulasztás nem állapítható meg.
A módosított Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, hogy a felszámoló a hitelezői választmányt, illetve ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportját az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről köteles tájékoztatni. A felszámolónak azonban nincs olyan kötelezettsége, hogy az egyes hitelezőkkel külön közölje a várható felszámolási költségeket, arról elszámolást vagy a tartalékösszeg állásáról tájékoztatást adjon. Ilyen kötelezettsége a felszámolónak még abban az esetben sincs, ha az adott hitelezővel való elszámolás érdekében ez a tájékoztatás szükséges. A hitelező által kért adatok rögzítésére szolgál a közbenső mérleg, amely egyébként időközben elkészült, és amelyet a hitelező is megkapott. A hitelező részére kifizetést teljesíteni az eljárás befejezése előtt egyébként is csak a közbenső mérleg vagy a zálogtárgy értékesítése kapcsán lehet, így a hitelező a kifogás benyújtásakor, 1997. február hó 26. napján jogszerűen nem igényelhette a felszámolótól az általa kért adatok szolgáltatását, ezért az annak elmulasztásával kapcsolatos kifogás alaptalan.
Alaptalan a kifogás abban a részében is, amely szerint a hitelező kérte, hogy a bíróság mondja ki: a függőszámlára befolyt összegekből az a) soros költségeken felüli összegek megilletik a hitelezőt. A kifogás tárgya ugyanis csak a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása lehet. Annak elszámolása, hogy valamely befolyt összegből mennyi illeti meg a hitelezőt, a kifogásolási eljárásnak nem tárgya, így e kérdésben a bíróságnak rendelkeznie sem kellett.
Alaptalan a fellebbezés az elsőfokú bíróság végzésének indokolása tárgyában is. Az elsőfokú végzésben írt tényállás ugyanis a közbenső mérleggel kapcsolatban csupán annak benyújtására és a hitelezőknek történő megküldésére vonatkozó adatot tartalmaz, így annak részletezése, hogy az ellen a hitelező nyújtott-e be kifogást, és ha igen mikor, szükségtelen, annak a kifogás elbírálása szempontjából nincs jelentősége.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.380/1998. sz.)

Bírósági jogesetek

BH+ 2006.6.272 A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelezőnek az adós olyan irataiba való betekintését, amelynek megismeréséhez a hitelezőnek jogi érdeke fűződik, és amelyre vonatkozóan a közbenső mérlegben nem adott teljes körű tájékoztatást [1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 5. §, 50. §].

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.