adozona.hu
BH 2000.8.365
BH 2000.8.365
I. A lízingszerződés alapján az adós által birtokba vett gépkocsi - a lízingdíjak kifizetése után - olyan követelésnek minősül, amely az adós vagyonát képezi, ezért az a hitelezők követelésének kiegyenlítésénél figyelembe vehető [1991. évi XVIII. tv. 22. §, 23. § (1)-(5) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. e) pont, 4. § (2) bek.]. II. Az ún. fedezetelvonó szerződések eltérő megítélése a polgári törvénykönyv, illetőleg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló Cstv. al
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az iratokból megállapítható tényállás szerint a III. r. alperes az 1993. október 5-én kötött lízingszerződés alapján egy Toyota Hiace típusú gépkocsit bocsátott az I. r. alperes használatába, az I. r. alperes pedig 2.401.437,-Ft összegű lízingdíj megfizetését vállalta. A lízingszerződés szerint a lízing időtartama alatt a gépjármű tulajdonosa a lízingbeadó, a lízing tárgya pedig a futamidő elteltével a vételár 1%-a + 25% áfa ellenében az I. r. alperes tulajdonába kerül. Az I. r. alperes a líz...
BH 2000.8.365 I. A lízingszerződés alapján az adós által birtokba vett gépkocsi - a lízingdíjak kifizetése után - olyan követelésnek minősül, amely az adós vagyonát képezi, ezért az a hitelezők követelésének kiegyenlítésénél figyelembe vehető [1991. évi XVIII. tv. 22. §, 23. § (1)-(5) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. e) pont, 4. § (2) bek.].
II. Az ún. fedezetelvonó szerződések eltérő megítélése a polgári törvénykönyv, illetőleg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló Cstv. alapján [Ptk. 203. § (1) bek., Cstv. 40. § (1) és (4) bek.].
Az iratokból megállapítható tényállás szerint a III. r. alperes az 1993. október 5-én kötött lízingszerződés alapján egy Toyota Hiace típusú gépkocsit bocsátott az I. r. alperes használatába, az I. r. alperes pedig 2.401.437,-Ft összegű lízingdíj megfizetését vállalta. A lízingszerződés szerint a lízing időtartama alatt a gépjármű tulajdonosa a lízingbeadó, a lízing tárgya pedig a futamidő elteltével a vételár 1%-a + 25% áfa ellenében az I. r. alperes tulajdonába kerül. Az I. r. alperes a lízingdíj-fizetési kötelezettségének eleget tett, majd a futamidő lejártával a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséről a II. r. alperes javára "lemondott". A lízingelt gépjármű a II. r. és a III. r. alperesek között 1996. október 18-án létrejött adásvételi szerződés alapján a II. r. alperes tulajdonába került.Az elsőfokú bíróság az 1997. február 19-én jogerőre emelkedett 5. sorszámú végzésével elrendelte az I. r. alperes felszámolását, felszámolóul a felperest jelölte ki. A felperes a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapított keresetében megtámadta az I. r. alperesnek a II. r. alperes javára tett, a lízingelt gépkocsi vételi jogáról lemondó nyilatkozatát és egyben - a megtámadásra tekintettel - a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a II. r. és a III. r. alperesek között a lízingelt gépkocsira kötött adásvételi szerződés érvénytelenné nyilvánítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Hivatkozott arra is, hogy a II. r. és a III. r. alperesek közötti megállapodás a Ptk. 203. §-a szerinti fedezetelvonó szerződésnek minősül.
Az I. r. és a II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, a III. r. alperes pedig nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a megtámadásnak a Cstv. 40. §-ában írt feltételei nem állnak fenn, mert a per tárgyát képező gépkocsi nem az adós, hanem a lízingbeadó tulajdona, ezért az adós vagyonából ingyenes elidegenítés, vagy ingyenes kötelezettségvállalás nem történt. Az a körülmény, hogy az I. r. alperes nem kívánta megszerezni a gépjármű tulajdonjogát, nem tekinthető a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott jogügyletnek. Miután a gépkocsi nem volt a felszámolás alá került I. r. alperes tulajdona, a szerződéssel nem vonhatták el a felperes hitelezőinek kielégítési alapját sem.
A felperes fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperesek között létrejött engedményezés, valamint a II. r. és III. r. alperesek között 1996. október 18-án a Toyota Hiace gépjárműre kötött adásvételi szerződés a hitelezőkkel szemben hatálytalan. Kötelezte a II. r. alperest, hogy a gépkocsit 15 nap alatt adja ki a felperesnek, egyben kötelezte perköltség és illeték fizetésére is.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között az volt a vitatott, hogy alapos-e a felperesnek a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésére alapított keresete, azaz történt-e a felszámolás alá került I. r. alperes vagyonából ingyenes elidegenítés.
A Cstv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. A 3. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében vagyon mindaz, ami a számvitelről szóló - az 1993. évi CVIII. törvénnyel módosított - 1991. évi XVIII. törvény 22. §-a szerinti befektetett eszköznek, valamint a 23. § (1)-(5) bekezdése szerinti forgóeszköznek minősül, amelyeket a gazdálkodó szervezet mérlegében ilyenként kell feltüntetni. A törvény 23. §-ának (1) bekezdése szerint forgóeszköznek minősül többek között a gazdálkodó szervezet követelése (kintlévősége) is, ezért az ilyen követelés adott esetben a felszámolási vagyon része.
A perbeli esetben az I. r. és a III. r. alperesek között egy atipikus szerződés, ún. lízingszerződés jött létre, amelyben a szerződő felek kikötötték, hogy a lízingdíj kifizetésével a futamidő végén - minimális térítés ellenében - a lízingelt gépjármű a lízingbevevő I. r. alperes tulajdonába megy át. Az I. r. alperesnek tehát a szerződés alapján, annak lejártakor olyan követelése keletkezett, amelynek értelmében joga volt arra, hogy a III. r. alperes maradványértéken adja a tulajdonába a perbeli gépjárművet. Ez a jog az I. r. alperest azért illette meg, mert a lízingdíjakat, tehát a gépjármű értékét már kifizette. Ez a követelés az I. r. alperes vagyonának a része volt, amelynek átengedésével, átruházásával - amelyre a lízingszerződés 4. pontjának harmadik bekezdése adott lehetőséget - a felszámolás körébe tartozó vagyona csökkent. Az alperesek nem bizonyították, hogy az átruházás ellenérték fejében történt, ezért megállapítható, hogy a követelés átengedésével az I. r. alperes vagyonából ingyenes elidegenítésre került sor. Az ilyenfajta ingyenes elidegenítés pedig a hitelezőkkel szemben hatálytalan.
A Cstv. 40. §-ának (1) és (4) bekezdése valójában nem határozza meg, hogy a hitelező vagy a felszámoló által megtámadott szerződés érvénytelen-e vagy hatálytalan. Ténylegesen a Cstv. 40. §-ának rendelkezéseibe sem egyik, sem másik eset nem illik bele. A kialakult bírói gyakorlat a kérdést akként döntötte el, hogy a megtámadott szerződés a hitelezővel (hitelezőkkel) szemben hatálytalan. A Cstv. hivatkozott rendelkezésében írt jogintézmény célját és eredményét tekintve a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti fedezetelvonó szerződéshez hasonló. A hitelezőket károsító fedezetelvonó szerződés - a semmis és a megtámadható szerződésektől eltérően - érvényes szerződés, ami azonban - viszonylagosan - az adós gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalan.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette még, hogy a Cstv-ben írt fedezetelvonó szerződés a Ptk.-ban szabályozott fedezetelvonó szerződéstől több szempontból különbözik. A Ptk.-ban megfogalmazott fedezetelvonó szerződés következtében a viszonylagos hatálytalanság csak akkor állapítható meg, ha a jogszerző másik fél rosszhiszemű volt, tudott a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződés a hitelező követelésének a kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta. A Cstv-ben szabályozott megtámadásra azonban akkor is lehetőség van, ha a szerződésben egyik fél sem volt rosszhiszemű. Eltérőek a Ptk., illetőleg a Cstv. szerinti fedezetelvonó szerződések viszonylagos hatálytalanságának a következményei is. A Ptk. rendelkezésén alapuló szerződés viszonylagos hatálytalansága következtében a jogszerző fél csak arra kötelezhető, hogy tűrje a behajthatatlanná vált követelésnek vagy követelésrésznek a szerződéssel átruházott vagyontárgyból történő kielégítését, míg az adós gazdálkodó szervezettel szembeni totális végrehajtást is jelentő felszámolási eljárásra tekintettel ilyen jogkövetkezmény nem alkalmazható. Az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalanságaesetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető. Ehhez képest az adós I. r. és a II. r. alperes, valamint a II. r. és a III. r. alperesek által kötött, a perbeli gépjárműre vonatkozó szerződésnek a hitelezőkkel szembeni hatálytalansága folytán a II. r. alperes köteles a gépjárművet a felperesnek mint az I. r. alperes felszámolójának kiadni. Természetszerűleg a II. r. alperes igényt tarthat az általa kifizetett maradványértékre.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a perrel érintett gépjármű soha nem volt az I. r. alperes tulajdonában, így nem is lehetett a felszámolási vagyon része, ezért a II. r. és III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés megtámadására a felperesnek nincs jogosultsága. Előadta még, hogy a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámolónak csak arra van lehetősége, hogy az adós és egy másik fél közötti jogügyletet támadja meg. Az adott esetben a jogerős ítélet e törvényi lehetőségen túlterjeszkedett, amikor a II. r. és a III. r. alperesek közötti szerződés hatálytalanságát mondta ki.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a Cstv. 40. §-ában és a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egybevetésével helyesen jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy a II. r. és III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés hitelezőkkel szembeni hatálytalansága megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás helytálló, és helyes a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság arra alapított érdemi döntése is. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletben kifejtett indokokkal, így különösen a Cstv. 40. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltak értelmezésével, annak a Ptk. 203. §-ában írtakkal való egybevetésével a törvényi rendelkezések különbözőségének feltárásával és a végkövetkeztetésekkel mindenben egyetért, ezért azokat nem kívánja megismételni. A Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 254. §-ának (3) bekezdése szerint a kifejtett helyes indokokra csupán utal.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint az I. r. alperes az ún. lízingszerződés alapján ugyan még valóban nem szerzett tulajdonjogot, de egy olyan jogot szerzett, amely az I. r. alperes vagyonának része és amelynek átruházásával a felszámolás körébe tartozó vagyon csökkent. Ezért nem téves a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, amely e tekintetben a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének alkalmazására látott lehetőséget.
A Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének és a Ptk. 203. §-a (1) bekezdésének egybevetéséből továbbá az is következik: az ún. fedezetelvonó szerződések jogi természetéből éppen az adódik, hogy az adóson és hitelezőn kívül más személyek jogát is érinti, ezért nem téves a jogerős ítéletnek a II. r. és III. r. alperesek közötti szerződések hatálytalanságával kapcsolatos rendelkezése.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.32.917/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2009.6.178 Az ún. fedezetelvonó szerződéseknek eltérő a megítélése a Ptk., illetve a Cstv. alapján. Ha az adóssal szemben felszámolási eljárás indult, az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető, és nem szolgálhat kizárólag a hitelező igényének kielégítésére [Ptk. 203. §; Cstv. 40. §].
