adozona.hu
BH 1999.9.422
BH 1999.9.422
I. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámoló által benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmát megváltoztatva dönt érdemben a hitelezok kielégítésérol [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 50. § (5)-(6) bek., 52. § (1), (3)-(4) bek., 56. § (3) bek., 57. § (1) és (4)-(6) bek., 60. § (1) bek., 1991. évi XVIII tv. 30-40. §-ai, 41. §]. II. A felszámolási zárómérlegben (záró egyszerusített mérlegben), illetoleg a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen benyújtott kifogást elutasító dö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsofokú bíróság az 59. sorszámú végzésével az M. T. Bank Részvénytársaság (Rt.) és a megyei egészségbiztosítási pénztár (Pénztár) hitelezok által az adós zárómérlegével kapcsolatban eloterjesztett kifogásoknak helyt adott, és a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig elszámolható költségeket 10.822.326,- Ft-ban állapította meg. Az elsofokú bíróság a 60. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. A felszámoló...
BH 1999.9.422 I. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámoló által benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmát megváltoztatva dönt érdemben a hitelezok kielégítésérol [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 50. § (5)-(6) bek., 52. § (1), (3)-(4) bek., 56. § (3) bek., 57. § (1) és (4)-(6) bek., 60. § (1) bek., 1991. évi XVIII tv. 30-40. §-ai, 41. §].
II. A felszámolási zárómérlegben (záró egyszerusített mérlegben), illetoleg a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen benyújtott kifogást elutasító döntést - az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésben - csak az sérelmezheti, akinek a kifogását elutasította a bíróság [Cstv. 6. § (2) bek., 56. § (2) bek., Pp. 237. §, 239. §]
Az elsofokú bíróság az 59. sorszámú végzésével az M. T. Bank Részvénytársaság (Rt.) és a megyei egészségbiztosítási pénztár (Pénztár) hitelezok által az adós zárómérlegével kapcsolatban eloterjesztett kifogásoknak helyt adott, és a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig elszámolható költségeket 10.822.326,- Ft-ban állapította meg. Az elsofokú bíróság a 60. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. A felszámoló által csatolt zárómérleget azzal fogadta el, hogy az adós pénzeszközeit 14.310.196,- Ft-ban állapította meg. A felszámoló részérol 55. sorszám alatt becsatolt vagyonfelosztási javaslatot elutasította. Kötelezte a felszámolót a hitelezok részére járó összegek kifizetésére, továbbá felhívta arra, hogy a szükséges intézkedéseket az adós megszunésével kapcsolatban tegye meg, továbbá megkereste a cégbíróságot az adós törlése iránt. Megállapította a felszámolás költségeit, ezen belül a felszámoló díját, s rendelkezett a felszámolási költségek megfizetésérol is.Végzésének indokolásában az elsofokú bíróság utalt arra, hogy az adóssal szemben 1993. július 21-én benyújtott hitelezoi kérelem alapján indult a felszámolási eljárás, így arra a csodeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadók. Megállapította, hogy a felszámoló az adós tényleges zárómérlegét 1996. november 21-i fordulónappal készítette el. A hitelezok a felszámolónak az adós vagyonával kapcsolatos elszámolását nem kifogásolták, a Pénztár és az Rt. a 14,5 millió forint összegben kimutatott költségeket tartották túlzottnak, így az elsofokú bíróság ebben a tárgyban bizonyítást rendelt el. Tételesen megvizsgálta a kifogásban felsorolt tételeket, és vizsgálatának eredményeként a zárómérleg fordulónapjáig felmerült felszámolási költségeket 10.822.326,- Ft-ban határozta meg. Megállapította továbbá a zárómérleg utáni kiadásokat 9735 Ft összegben, és azt, hogy a költségek levonását követoen 13.787.731,- Ft vagyon maradt, amelybol 12.720.000,- Ft illeti meg az rt.-t, mert a jelzálogjogával terhelt vagyontárgy eladásából ekkora bevétel folyt be. A "b" kategóriás követelés kiegyenlítése után fennmaradó 1.077.946,- Ft és az MFG Kft.-vel szemben fennálló kinnlevoség engedményezése csak a Pénztár "e" kategóriás követelésének részbeni kiegyenlítésére nyújt fedezetet, további határidoben érkezett követelés kiegyenlítésére nem maradt fedezet. Az elsofokú bíróság a Cstv. 60. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján rendelkezett az adós megszüntetésérol s cégjegyzékbol való törlésérol. A felszámoló díjának a megállapítása a bejelentett nettó 20.309.450,- Ft bevétel alapján a Cstv. 59. §-a szerinti 2%-os mértékben került meghatározásra.
Az elsofokú bíróság végzései ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzések megváltoztatásával a kérelmének megfeleloen új érdemi döntés hozatalát. Amennyiben erre a másodfokú bíróság nem látna lehetoséget, kérte a végzéseket hatályon kívül helyezni és az elsofokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítani.
Sérelmezte, hogy az elsofokú bíróság elutasította a vagyonfelosztási javaslatot és helyette saját maga készített vagyonfelosztást, s ennek alapján rendelte a hitelezok között elosztani a vagyont. Kijelentette, hogy az általa készített vagyonfelosztási javaslatot néhány kisebb módosítással továbbra is fenntartja, és azt a fellebbezéséhez teljes terjedelmében csatolta. Hivatkozott arra, hogy a hitelezok 1997. január 9-ig nem nyújtottak be kifogást az elsofokú bírósághoz. A zárótárgyalás után egy nappal, 1997. január 9-én érkezett meg az Rt. hitelezo kifogása. A bíróság az észrevételeket minosítette kifogásnak. A felszámoló 1996. március 29-én nyújtotta be a zárómérleget, amelyet a bíróság közbenso mérleggé minosített át. Ettol számított 6 hónapon belül ez ellen a mérleg ellen a hitelezok nem nyújtottak be kifogást, így elvesztették a kifogásolási jogukat. A fellebbezés tételesen foglalkozik az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzésében foglaltakkal. Kimutatja, hogy a felszámoló álláspontja szerint miért nem fogadható el az elsofokú bíróság költségmódosítása.
Alapvetoen sérelmezte a felszámoló azt, hogy a bíróság akként rendelkezett: a felszámolás alatt álló cég helyett o viselje a költségeket. Ez a törvény szövegébol nem következik. Fenntartotta összességében azt az álláspontját, hogy az általa kimutatott költségeket a könyvelés adataival alátámasztotta, így azt a bíróságnak el kell fogadnia.
Az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzése szerint "a végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, a döntés az eljárást befejezo végzés elleni fellebbezésben támadható meg". Az elsofokú bíróság végzésében írt ezen tájékoztatás nem felel meg a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésnek. A fenti jogszabályhely szerint ugyanis a feleket a kifogásolás joga az 52. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel elkészített zárómérleggel vagy záró egyszerusített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal szemben is megilleti. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésben azonban a kifogás elutasítását lehet sérelmezni, és ekkor a döntés felülbírálható. Ebbol következik, hogy csupán az élhet fellebbezéssel a végzés ellen, akinek a kifogását elutasította a bíróság.
Jelen esetben két hitelezo nyújtott be kifogást, így - amennyiben a kifogásuk elutasításra került volna - ok sérelmezhették volna azt az ügy érdemét eldönto határozat elleni fellebbezésükben. A felszámolót azonban fellebbezési jog a fenti jogszabályhely alapján nem illeti meg, így nem volt jogosult a fellebbezés benyújtására. A Legfelsobb Bíróság ezért az elsofokú bíróság 59. sorszámú végzése ellen a felszámoló részérol benyújtott fellebbezést a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfeleloen alkalmazandó Pp. 239. §-ára figyelemmel, a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.
A felszámoló fellebbezésére a Pénztár és az Rt. területi igazgatósága hitelezok észrevételt tettek. A Pénztár hitelezo kérte, hogy a másodfokú bíróság hagyja helyben a felszámolási záróvégzést és a felszámoló fellebbezését utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló által rendelkezésére bocsátott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat ellentmondásai miatt a benyújtott mellékletek, összesítok alapján megállapítható: a hitelezoi érdekek védelmében nyújtotta be a kifogását, azt fenntartja, és egyetért a megyei bíróság záróvégzésének a megállapításaival. Megjegyezte, hogy az 1996. november 21-i fordulónappal elkészített felszámolási zárómérleg ellen még az elso felszámolási zárótárgyalást, 1997. január 8-át megelozoen észrevétellel élt.
Az rt. területi igazgatósága hitelezo bejelentette, hogy az általa már a korábbiak során kifejtett álláspontján nincs oka változtatni, fenntartja az írásban és szóban tett nyilatkozatait, kéri a fellebbezés elutasítását.
A felszámoló fellebbezése a 60. sorszámú végzéssel szemben annyiban alapos, hogy az elsofokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontjánál fogva - az elsofokú eljárás lényeges szabályait megsértette, és emiatt szükséges az eljárás megismétlése. A Legfelsobb Bíróság ezért az elsofokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfeleloen alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsofokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsofokú bíróságnak az új eljárás során abból kell kiindulnia, hogy a Cstv. különbséget tesz a közbenso mérleg és a zárómérleg, valamint vagyonfelosztási javaslat elbírálása tekintetében. Nevezetesen a Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint a közbenso mérleget és annak alapján a hitelezoi követetések részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét a felszámoló a bíróságnak jóváhagyás végett bemutatja, amelyrol a bíróság a (6) bekezdés alapján jóváhagyással, illetoleg elutasítással rendelkezik. Ezzel szemben a Cstv. 56. §-ának (3) bekezdése és 60. §-ának (1) bekezdése két különbözo rendelkezést tartalmaz a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elbírálása vonatkozásában. A jelen esetben az elsofokú bíróság az általa felhívott 60. § (1) bekezdése alapján járt el. Ez a jogszabályhely nem teszi lehetové az elsofokú bíróság által alkalmazott azt a rendelkezést, amellyel elutasította a vagyonfelosztási javaslatot. A 60. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a zárómérleg vagy záró egyszerusített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel kell határoznia a költségek viselésérol, valamint a hitelezok követetéseinek kielégítésérol. A Cstv. 56. §-ának (2) bekezdése lehetoséget ad arra, hogy a felszámolási eljárásban részt vevok a részükre kézbesített zárómérlegben vagy záró egyszerusített mérlegben foglaltakkal, illetoleg a vagyonfelosztási javaslattal szemben kifogással éljenek. A bíróság ennek alapján rendel el további bizonyítást, vagy pedig a kifogást elutasítja. Amennyiben további bizonyítást rendel el, és annak eredménye nem a kifogás elutasítása, akkor valamilyen intézkedést tesz. Ez az adott ügyben azt jelenti, ha az elsofokú bíróság az 59. sorszámú végzésével a két hitelezo által benyújtott kifogást alaposnak találta, és a felszámolási zárómérlegben elszámolható költségeket 10.822.326,- Ft-ban állapította meg, ezen összegnek a zárómérlegben történo helyesbítését kellett volna elrendelnie a felszámoló számára. Ez a végzés jogerore emelkedett a törvénynél fogva, ebbol eredoen az kötelezo jellegu a felszámoló irányában. A bíróságnak a felszámoló által benyújtott módosított zárómérleg alapján van lehetosége a Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése alapján határoznia.
Ugyanez vonatkozik a vagyonfelosztási javaslat elbírálására is. Tévedett tehát az elsofokú bíróság akkor, amikor a törvényben biztosított felszámolói feladatkört átvette, és módosította a zárómérleget, valamint a vagyonfelosztási javaslatot is. Az ezzel kapcsolatos feladatok a felszámolóra hárulnak, akinek a számvitelrol szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény eloírásait a Cstv-ben eloírtak figyelembevételével kell alkalmaznia. A számviteli törvény 41. §-a szerint - többek között a felszámolásnál - a 30-40. §-ban eloírt értékelési eljárásoktól eltéro, sajátos értékelési eljárást kell alkalmazni, ezeket külön törvény állapítja meg, jelen esetben a Cstv. és az adott évi mérlegkészítésrol szóló PM rendelet. A felszámoló által hivatkozott 59/1988. (XII. 24.) PM számú rendeletet ugyanis - amely a felszámolási eljárás gazdasági eseményeinek könyvviteli elszámolásáról és a felszámolási zárómérleg készítésérol szól - a 6/1992. (III. 18.) PM rendelet 14. §-a (5) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte. Idoközben hatályba lépett a 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet, amely azonban a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel csak 1997. augusztus 6-tól hatályos. Jelen esetben tehát a Cstv. 52. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak irányadóak a zárómérleg elkészítésénél, míg a vagyonfelosztási javaslat a 57. § (1) bekezdése szerinti sorrendben a (4)-(6) bekezdésekben meghatározott belso sorrendben és arányban készítendo el. Az 52. § (1) bekezdése alapján a felszámoló feladata az is, hogy a zárómérleg alapján készítse el a záró adóbevallást, amelyet a bíróságnak és az adóhatóságnak is meg kell küldenie.
A fentiekre tekintettel az elsofokú bíróságnak az 59. sorszámú végzését a Pp. 225. §-ának (6) bekezdése alapján ki kell egészítenie a felszámolóval szemben történo intézkedés vonatkozásában, majd a felszámoló által benyújtandó módosított zárómérleg alapján kell a Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése szerinti határozatát meghoznia.
A Legfelsobb Bíróság hatályon kívül helyezo határozatot hozott; ezért a felszámoló részérol felmerült fellebbezési eljárási költséget csupán megállapította a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján, annak viselése tárgyában az elsofokú bíróságnak kell határoznia.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.553/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
ÍH 2010.96 HITELEZŐI IGÉNY BESOROLÁSA - JÓVÁHAGYOTT KÖZBENSŐ MÉRLEG ALAPJÁN TELJESÍTETT RÉSZLEGES VAGYONFELOSZTÁST KÖVETŐEN BESOROLÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörben nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bek.].
BH+ 2011.11.502 A közbenső mérleget és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős bírósági végzéshez jogerő hatás fűződik. Az annak alapján kifizetett követelést nem lehet visszakövetelni. Az igényt kielégített hitelezői követelésként kell nyilvántartani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek., 60. § (1) bek., Pp. 229. § (1) bek.].
