adozona.hu
BH 1998.9.453
BH 1998.9.453
Az egészségi ártalom, illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele, nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együttjáró tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. § (1) bek., 1996. évi XXVIII. tv. 28. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes Orvosi Vegytani Intézetében főmunkatárs munkakört lát el. A felperes korábban veszélyességi pótlékot kapott, amit még az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) hatálybalépése előtt alapbéresítettek.
Az alperes korábban hatályos kollektív szerződése 42. §-ának (7) bekezdése szerint a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján járó pótlék fedezetével az alperes nem rendelkezik, ezért amíg központilag nem határozzák meg a jogosultak körét és nem biztosítják az anyagi fedezetet, a veszély...
BH 1998.9.453 Az egészségi ártalom, illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele, nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együttjáró tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. § (1) bek., 1996. évi XXVIII. tv. 28. §].
A felperes az alperes Orvosi Vegytani Intézetében főmunkatárs munkakört lát el. A felperes korábban veszélyességi pótlékot kapott, amit még az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) hatálybalépése előtt alapbéresítettek.Az alperes korábban hatályos kollektív szerződése 42. §-ának (7) bekezdése szerint a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján járó pótlék fedezetével az alperes nem rendelkezik, ezért amíg központilag nem határozzák meg a jogosultak körét és nem biztosítják az anyagi fedezetet, a veszélyességi pótlékra jogosító munkaköröket nem határozzák meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a kollektív szerződésnek ez a rendelkezése érvénytelen. Ezt követően a kollektív szerződést módosítva, a rendelkezést hatályon kívül helyezték anélkül, hogy érdemben rendelkeztek volna a pótlékra jogosító munkakörökről.
A 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet módosított 18. §-a alapján az alperes kollektív szerződése 1994. január 1. napjától a járó- és fekvőbeteg szakellátás meghatározott munkaköreiben munkahelyi pótlékot állapított meg, amit a P1 pótléknak neveztek. Az alperes a bérfeszültség elkerülésére az egyes szervezeti egységeknek keretet biztosított, hogy P2 pótlékot állapítsanak meg a P1 pótlékban nem részesülők számára. A felperes ezen a címen 1994. január 1. napjától havi 6.000,-Ft pótlékot kapott.
A Kjt. 72. §-ának módosítását követően az alperes kollektív szerződése az egészségügyi kockázattal járó munkavégzésre tekintettel pótlékot állapított meg 1996. február 1. napjától visszamenően. Mivel a felperes munkaköre a meghatározott feltételnek megfelelt, az alperes a P2 pótlék folyósítását megszüntette, és a felperes ettől kezdődően az A1 illetménynek megfelelő pótlékot kapott.
A felperes keresetében 1994. január 1. napjától veszélyességi és címpótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 206.500,-Ft veszélyességi pótlék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. A munkaügyi bíróság szerint a felperes már 1994. január 1. napjától jogosult volt a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése szerinti pótlékra, amit az alperes 1996. február 1. napjától el is ismert. A felperesnek kifizetett P2 pótlék összegét nem lehet beszámítani, mert azt az alperes a bérfeszültség kompenzálására vezette be, összege két éven keresztül nem változott, mértéke független volt az A1 kifizetési fokozatra megállapított illetménytől. A felperes címpótlék iránti igényét a bíróság azért utasította el, mert a főmunkatárs elnevezés a munkakörére vonatkozott, nem pedig címként kapta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta, a felperes csatlakozó fellebbezését - külön végzéssel - elkésettség miatt elutasította.
A megyei bíróság szerint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben előírt feltételek biztosítása mellett is megilletheti a közalkalmazottat a veszélyességi pótlék, mert a műszaki-technikai szintnek megfelelő védelem mellett mindig van egy veszélyességi elem, ami a pótlék fizetését megalapozza. A felperes pótlékra való jogosultságát 1996. február 1. napjától az alperes elismerte, a felperes munkaköre ezt megelőzően ugyanilyen volt, ezért a pótlék a korábbi időszakra is megilleti.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Kjt. 1996. április 27. napjáig hatályban volt 72. §-ának (1) bekezdése alapján egészségre ártalmas munka esetén kellett pótlékot fizetni, az egészségügyi kockázat miatt csak ezt követően. A kockázat és az ártalom nem azonos, egyik bíróság sem vizsgálta azonban, hogy a felperes munkakörében egészségi ártalom fennállt-e. Másodlagosan a felperesnek folyósított P2 pótlék beszámítását kérte, mert az nem a Kjt. 75. §-án alapult.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. eredeti 72. §-ának (1) bekezdése szerint egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra jogosult a közalkalmazott, ha a munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett munkahelyen végez munkát.
Az 1996. évi XXVIII. törvény 28. §-a 1996. április 27. napjával módosította a Kjt. hivatkozott rendelkezését. Eszerint a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg.
Az egészségi ártalom, illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele, nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó, tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége. Ebből következően nem biztos, hogy az ártalomnak különböző intézkedésekkel történő kizárása a kockázatot kizárja, ezért az egészségügyi kockázat meglétéből - annak mennyiségi vagy minőségi számbavétele nélkül - az ártalomra nem lehet közvetlenül következtetni. Emiatt az a munkakör, amit 1996. április 27. napjától kezdődően a munkáltató a Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése szerinti pótlékra jogosítónak minősít - amint az a felperes esetében is történt - nem tekinthető külön vizsgálat nélkül változatlan munkavégzési feltételek esetén sem olyan munkakörnek, amelynek ellátása esetén a közalkalmazott a Kjt. korábban hatályban volt rendelkezése szerinti veszélyességi pótlékra volt jogosult.
Az egészségi ártalom fennállásának és mértékének megállapítása szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni. Az alperes tagadásával szemben a perben nem merültek fel olyan konkrét adatok, amelyek a felperes veszélyességi pótlékra való jogosultságát alátámasztják.
A körülmények tisztázása nélkül megalapozott döntés nem hozható a perben, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A§-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra utasította.
Az új eljárás során szakértő bevonásával kell tisztázni, hogy a felperes a munkáját 1994. január 1. napja és 1996. február 1. napja közötti időben egészségi ártalomnak kitett munkahelyen végezte-e, és ez a munkaidejének nagyobb részében veszélyeztette-e az egészségét. Amennyiben a bizonyítás eredményéhez képest a felperes veszélyességi pótlékra volt jogosult, ennek mértékébe be kell számítani azt a pótlékot, amit az alperes egyoldalúan folyósított a felperes részére, mivel a felperes esetében is végső fokon a munkahelyi pótlék jogszabályi bevezetése adott alapot a P2 pótlék folyósítására.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csak megállapította, annak viseléséről a pernyertesség arányában az új eljárásban kell dönteni. Az alperes nem kérte felülvizsgálati eljárási költség megállapítását.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.709/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2009.2.60 Az egészségügyi intézményben dolgozó közalkalmazott kettős kockázatra figyelemmel pótszabadságot igényelhet [Kjt. 57. §].
BH+ 2014.4.181 A veszélyességi pótlék jogosultsági feltétele, az egészségkárosító kockázat között történő munkavégzés tényének megállapítása foglalkozás-egészségügyi szakkérdés. A pótlék iránti igény elbírálásánál ezért a szakértői bizonyítás nem mellőzhető [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 47. § (5) bek.].
