adozona.hu
BH 1998.3.147
BH 1998.3.147
A felszámolás alá került bérlőnek a bérlemény területén lévő dolgaira vonatkozóan a bérbeadót megillető törvényes zálogjog megszűnik, ha az adós vitatja a zálogjog fennállását vagy annak terjedelmét, és a bérbeadó - 8 napos jogvesztő határidőn belül - ez ellen keresetet - akár megállapítási keresetet, ha ennek törvényi előfeltételei megvannak - nem terjeszt elő a bíróságnál [Ptk. 254. § (1) bek., 429. § (1) és (3) bek., Pp. 123. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 57. § (1) bek. b) és f
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 23. sorszámú végzésével a F.-i Rt. "átsorolás iránti kérelmét" elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen a felszámolási eljárás az 1995. február 28-i Cégközlönyben került közzétételre, a felszámolást elrendelő végzés pedig 1995. január 14-én emelkedett jogerőre.
A F.-i Rt. hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedésével szemben, kérte - az 5.521.950,-Ft összegben előterjesztett igényéből - a felszámoló által elutasított 504.390,...
BH 1998.3.147 A felszámolás alá került bérlőnek a bérlemény területén lévő dolgaira vonatkozóan a bérbeadót megillető törvényes zálogjog megszűnik, ha az adós vitatja a zálogjog fennállását vagy annak terjedelmét, és a bérbeadó - 8 napos jogvesztő határidőn belül - ez ellen keresetet - akár megállapítási keresetet, ha ennek törvényi előfeltételei megvannak - nem terjeszt elő a bíróságnál [Ptk. 254. § (1) bek., 429. § (1) és (3) bek., Pp. 123. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 57. § (1) bek. b) és f) pont, 1994. évi LIII. tv. 114. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 23. sorszámú végzésével a F.-i Rt. "átsorolás iránti kérelmét" elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen a felszámolási eljárás az 1995. február 28-i Cégközlönyben került közzétételre, a felszámolást elrendelő végzés pedig 1995. január 14-én emelkedett jogerőre.A F.-i Rt. hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedésével szemben, kérte - az 5.521.950,-Ft összegben előterjesztett igényéből - a felszámoló által elutasított 504.390,-Ft igényének elismerését, és annak - törvényen alapuló zálogjogára tekintettel - az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti besorolását.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet (helyesen: kifogást) elutasította. Megállapította, hogy az adós és a hitelező között az 1991. évben több bérleti szerződés került megkötésre. A szerződéseket 1992 májusában megszüntették, kivéve a készáru-raktározással kapcsolatos szerződést. A raktárban lévő készáru tekintetében a hitelező az adós tartozása miatt a Ptk. 429. §-ának rendelkezései szerint törvényes zálogjogát gyakorolta. Az 1993. február 23-én kelt levelében a hitelező felszólította az adóst 2.521.950,-Ft összegű bérleti díj-tartozásának a kiegyenlítésére azzal, hogy ellenkező esetben ellene felszámolási eljárást kezdeményez. Az adós 1993. március 17-én kelt levelében hivatkozott arra, hogy a hitelező jogalap nélkül tartja vissza a mintegy 3.500.000,-Ft értékű raktárkészletét. Ezt követően indított pert a hitelező a bérleti díj megfizetése iránt, amelyben bírói meghagyás került kibocsátásra: a felszámolási eljárásban előterjesztett igényének ez képezi a jogalapját. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a keresetlevélben a hitelező csupán tényként közölte a törvényes zálogjogának gyakorlását, e vonatkozásban azonban bírói döntést nem kért, annak ellenére, hogy azt az adós kifogásolta. Mivel a Ptk. 429. §-ának (3) bekezdése ilyen esetben kötelező érvényesítést ír elő, amelyet a hitelező elmulasztott - erre vonatkozóan a bírósági meghagyásban sincs intézkedés -, ezért már a felszámolási eljárás megindítását megelőzően a törvényes zálogjog megszűnt. Ebből eredően a követelés zálogjoggal biztosítottnak nem minősíthető, így a felszámoló besorolása - ez az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján történt - szabályszerű, annak megváltoztatása nem indokolt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását és a kifogásának történő helyt adást kérve. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem minősítette megfelelőnek azon jogi megoldást, hogy a 8 napos határidőn belül pert indított az adós ellen a bérleti díj megfizetése iránt. A Pp. 123. §-a alapján megállapítási kereset benyújtására a zálogjog fennállása vonatkozásában nincs lehetőség, így teljesen jogszerűen járt el, amikor 8 napon belül marasztalás iránti keresetet terjesztett elő.
A hitelező fellebbezésére a felszámoló észrevételt tett, az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a hitelező jogi érvelése téves, mert a Pp. 123. §-a alapján a kereset előterjesztésének helye volt, hiszen a felperes jogainak alperessel szemben való megóvása végett ezt a Ptk. 429. §-a szükségessé teszi. A hitelező azonban a megállapítási keresetet nem terjesztette elő, ezért a törvényes zálogjoga megszűnt, így az "átsorolásra" lehetőség nincs.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást; helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A eljárás során az adós felszámolója az 1995. november 14-én érkezett beadványában bejelentette, hogy a hitelező igényét áfával növelve 2.521.950,-Ft értékben elfogadta, csupán abból - mint azt az 1996. január 11-én érkezett beadványában pontosította - 650.000,-Ft + áfa értékben a készáruraktár-díjtartozásnak b) csoportos besorolása iránti hitelezői igényt kérte elutasítani. Ebből eredően a felek között a vita csak ezen összeg besorolásával kapcsolatos. E vonatkozásban pedig helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a készáruraktárban tárolt árukészletre nézve a hitelezőnek a törvényes zálogjoga a felszámolást megelőzően megszűnt.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az adós a hitelező zálogjogának fennállását, terjedelmét írásban kifogásolta. Ebből eredően a hitelezőnek a zálogjogát a Ptk. 429. §-ának (3) bekezdése alapján bírósági úton kellett volna érvényesítenie. Amennyiben az erre vonatkozó kereset benyújtása 8 napon belül nem történik meg, az jogvesztéssel jár, aminek eredménye az, hogy a zálogjog megszűnik. Indoka ennek az, hogy a Ptk. 429. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjog kifejezetten csak a bérlő tulajdonában lévő vagyontárgyakra terjedhet ki, továbbá - a zálogjoggal való visszaélés megakadályozása érdekében - csak olyan értékű zálogtárgyon gyakorolhatja a zálogjogot a hitelező, amely a hátralékos bérösszegre teljes fedezetet nyújt. Ennek megállapítására viszont - amennyiben azt az adós vitatja - a bírósági ítélet szolgálhat.
Ezen túlmenően a Ptk. jelen esetben még alkalmazandó 254. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. Ebből eredően az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 114. §-a szerinti elsőbbségi igény érvényesítéséhez ugyancsak szükségeltetik a zálogjog megállapítására szolgáló bírósági határozat.
Helyesen hivatkozott arra a felszámoló a fellebbezésre adott észrevételében, hogy ez az az eset, amikor a Pp. 123. §-ának utolsó fordulata alkalmazható, mivel jogszabályban meghatározott két együttes feltétel fennáll, nevezetesen a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges a kereset előterjesztése, és azért, mert más okból a hitelező teljesítést nem követelhet, tehát csupán a zálogtárgyból tudja a követelését kielégíttetni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - azzal a helyesbítéssel, hogy a jelen ügyben alkalmazandó 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 51. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a kifogást utasította el - a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A hitelező fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért őt a Legfelsőbb Bíróság a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéknek az állam részére történő megfizetésére kötelezte a módosított illetéktörvény 47. §-ának (3) bekezdésére, 62. §-a (1) bekezdésének i) pontjára figyelemmel.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.281/1996. sz.)
Bírósági jogesetek
ÍH 2014.41 BÉRBEADÓ TÖRVÉNYES ZÁLOGJOGA ALAPJÁN FENNÁLLÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - TÖRVÉNYES ZÁLOGJOG LÉTREJÖTTÉHEZ KÖZJEGYZŐI OKIRATBA FOGLALÁS SZÜKSÉGTELEN A bérbeadónak a hátralékos bér és járulékai erejéig a bérlő bérlemény területén lévő vagyontárgyain törvényes zálogjoga van. A törvényes zálogjog a jogszabály erejénél fogva keletkezik adott tényállás esetén, nincs szükség közjegyzői okiratba foglalására. Ha a bérlő felszámolás alá kerül, a bérbeadó követelése zálogjoggal biztosított követelésnek minősül, és ennek megfelelően kell besorolni [Cstv. 49/D. §, 51. §, 57. §; 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 429. § (1) bek.].
