BH 1994.10.549

I. Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ezért a társasági törvény alapján "üzletrész átruházás"-on az üzletrésznek adásvételi szerződés útján történő eladása értendő [Ptk. 373. §., 1988. évi VI. tv. 170. §, PK 9.]. II. A mellékszolgáltatással terhelt üzletrész - a társasági szerződés előírása szerinti - eladásának érvényességéhez a társaság hozzájárulása szükséges, akár másik tag, akár kívülálló részére történik az értékesítés [1988. évi VI. tv. 170. §, 171. § (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A G. Vendéglátó és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság alperest 1990. október 29-én jegyezte be a cégbíróság a cégjegyzékbe. Az alperest alapító egyik tag - 1 160 000 Ft nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással - a T. Szálloda és Étterem Részvénytársaság (továbbiakban: T. Rt.). A T. Rt. mellékszolgáltatásként vállalta, hogy három üzletének üzemeltetési jogát albérleti szerződés keretében a társaság részére átengedi.
A T. Rt. képviselője 1991. június 4-én közölte az alperes ügyvezetőjével...

BH 1994.10.549 I. Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ezért a társasági törvény alapján "üzletrész átruházás"-on az üzletrésznek adásvételi szerződés útján történő eladása értendő [Ptk. 373. §., 1988. évi VI. tv. 170. §, PK 9.].
II. A mellékszolgáltatással terhelt üzletrész - a társasági szerződés előírása szerinti - eladásának érvényességéhez a társaság hozzájárulása szükséges, akár másik tag, akár kívülálló részére történik az értékesítés [1988. évi VI. tv. 170. §, 171. § (3) bek.].
A G. Vendéglátó és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság alperest 1990. október 29-én jegyezte be a cégbíróság a cégjegyzékbe. Az alperest alapító egyik tag - 1 160 000 Ft nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással - a T. Szálloda és Étterem Részvénytársaság (továbbiakban: T. Rt.). A T. Rt. mellékszolgáltatásként vállalta, hogy három üzletének üzemeltetési jogát albérleti szerződés keretében a társaság részére átengedi.
A T. Rt. képviselője 1991. június 4-én közölte az alperes ügyvezetőjével, hogy üzletrészét 8 970 000 Ft értékben át kívánja ruházni azzal, hogy a mellékszolgáltatásként biztosított üzlethelyiségek üzemeltetési jogát haszonbérleti szerződés keretében továbbra is biztosítani fogja. Közölte, amennyiben a társaság 15 napon belül elővásárlási jogának gyakorlásával kapcsolatban nem nyilatkozik, ezt úgy tekinti, hogy az üzletrész átruházásához hozzájárult. Az alperes a bejelentésre közölte, hogy az ajánlati adatok pontatlansága miatt érdemben nyilatkozni nem tud, a T. Rt. jelölje meg azokat az adatokat, amelyek alapján az üzletrész vételárát meghatározta és a vételi ajánlatot is közölje teljes terjedelmében. Miután az alperes az általa kívánt felvilágosításokat nem kapta meg, közölte a T. Rt.-vel, hogy nyilatkozni nem tud és a taggyűlés összehívása felől sem fog intézkedni. Ezt követően egy 1991. július 17-én kelt szerződéssel megalapították a felperesi korlátolt felelősségű társaságot a B.-i Vendéglátó Vállalat, a T. Rt., valamint dr. S. B. közreműködésével. A T. Rt. 422 100 000 Ft értékű nem pénzbeli betétet bocsátott a felperes rendelkezésére, és ezen belül 8 970 000 Ft értékben jelölték meg annak az üzletrésznek a nagyságát, amellyel a T. Rt. az alperesi társaságban bírt. A felperesi ügyvezetés 1991. augusztus 30-án az alperesnek bejelentette, hogy megszerezte az üzletrész tulajdonát, az alperesi társasági szerződésben foglaltakat magára nézve kötelezőnek elfogadja, és felhívta az alperesi ügyvezetőt a tulajdonosváltozás cégbírósági bejelentésére. Az alperes a T. Rt. megbízottjával azt közölte, hogy az üzletrész-átruházási szerződést nem tekinti érvényesen létrejöttnek, változatlanul a T. Rt.-t tartja a társaság tagjának. Ennek következtében a taggyűlési meghívókat továbbra is T. Rt.-nek kézbesítette ki, és így az 1992. január 30-án megtartott taggyűlésre a felperes meghívót nem kapott. A taggyűlésen a T. Rt. nem jelent meg, távollétében hoztak határozatokat.
A felperesi társaságot a Fővárosi Bíróság 1991. november 4-én jegyezte be a cégjegyzékbe. A cégiratok között szerepel a felperes és a T. Rt. képviselője által 1991. szeptember 30-án aláírt nyilatkozat, mely szerint az üzletrész átruházására a jogszabályi rendelkezések és a társasági szerződés előírásainak a betartásával került sor, elővásárlási jogával senki nem kívánt élni.
Felperes a keresetében a tagváltozás elismerése és az 1992. január 30-án hozott taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránt indított pert. Álláspontja szerint a T. Rt. az alperesi kft.-ben fennálló üzletrészét érvényesen megszerezte, mert a bejelentéstől számított 15 napon belül az elővásárlási jogra jogosultak közül vételi nyilatkozatot senki nem tett. Miután az alperes a tagváltozást nem ismeri el, akadályozza a felperest a tagsági jogainak gyakorlásában. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tagváltozás cégbírósági bejelentésére és egyben az 1992. január 30-i taggyűlésen hozott határozatokat is helyezze hatályon kívül.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek költségekben való marasztalását kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint a felperessel nem áll jogviszonyban, továbbra is a T. Rt.-t tekinti a társaság tagjának. Ez az indoka, hogy a taggyűlésre a felperest nem hívta meg. Azzal védekezett továbbá, hogy a társasági szerződés szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az üzletrészek átruházása, a mellékszolgáltatási kötelezettség pedig csak akkor szűnik meg, ha annak bejelentését a taggyűlés egyhangú határozattal elfogadja. Mivel ezzel kapcsolatos taggyűlési határozat nem született, a felperes nem jogosult a tulajdonosi jogok gyakorlására az alperesi kft.-ben.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és 12 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperesi társaság társasági szerződésének 10. § 6. pontja szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tanozik az üzletrészek átruházása, ezért az alperesi társaság tagjainak a bejelentéstől számított 15 napon belül érdemben nyilatkozni kellett volna. A T. Rt. által tett közlés azonban nem felel meg a Ptk. 373. §-ában foglalt rendelkezéseknek, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalásában írtaknak sem. E jogszabályhely, illetőleg a kollégiumi állásfoglalás is akként szól, hogy a vételi ajánlatot teljes egészében közölni kell az elővásárlási jog jogosultjaival. A T. Rt. bejelentése nem tartalmazta, hogy kinek kívánja az üzletrészt eladni. Azt sem lehetett megállapítani, hogy az alperesi társaság, illetőleg az elővásárlási jog jogosultjai kívántak-e élni az elővásárlási joggal, miután a jog gyakorlása céljából további adatokat kének a T. Rt.-től. A T. Rt. ezen adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget. Az üzletrész-átruházási szerződés ebből adódóan érvénytelen, a felperes nem vált az alperesi kft. tagjává és ezért az alperes taggyűlésén tagsági jogokat sem gyakorolhat.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő indokokkal - helybenhagyta. A T. Rt. az üzletrész-átruházási szándékát 1991. június 4-én jelentette be az alperesnek. A Gt. ekkor hatályos 170. §-a lehetővé tette az üzletrész szabad átruházását, ha az átruházás másik tag részére történt, és az üzletrészt nem terhelte mellékszolgáltatás. Ha az üzletrész mellékszolgáltatásra is köteles volt - a Gt. 170. §-ának második mondata szerint -, az üzletrész-átruházáshoz szükség volt a társaság hozzájárulására is. Az alperesi társasági szerződés pedig külön kitért a 10. § 6. pontjában arra, hogy új tag felvétele, üzletrészek átruházása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tanozik. A szerződés 17. §-ának 2. pontja azt is kimondta, hogy üzletrészt átruházni olyan személyre, aki a társaságnak nem tagja, csak a taggyűlés határozata alapján lehet. E két kikötés összevetéséből kell megállapítani, hogy az alperesi kft. társasági szerződése szerint az üzletrész kívülálló részére történő átruházására csak a társaság ezt megengedő taggyűlési határozata alapján kerülhet sor. A Gt. 171. §-ának (1) bekezdése kétségtelenül elővásárlási jogról szól az üzletrész kívülállóra történő átruházásakor. Mégis mindenképpen helytelen lenne az átruházásnak az adásvétellel való egy tekintet alá vonása.
Az átruházást a Ptk. 117. §-a a származékos tulajdonszerzés egyik eseteként szabályozza. A tulajdonjognak új tulajdonos általi megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokbaadásával, vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába került. A perbeli esetben a T. Rt. az alperesi kft.-ben lévő üzletrészét mint a felperesi kft. alapítója apportként vitte be a felperesi társaságba, mint átruházó tulajdonosa volt az alperesnél lévő üzletrészének, az átadás biztosítása céljából kötötte meg a szerződést a felperessel, személyében felhagyott a kérdéses üzletrész birtoklásával, és lehetővé tette, hogy az a felperesi társaság vagyonába kerüljön. A fentiekből következik, hogy valamely üzletrész apportálását is ilyen értelemben átruházásnak kell tekinteni.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az üzletrész apportálása (ugyanígy cseréje és ajándékozása) nem akadályozhatja meg a tulajdonost a rendelkezési jogának gyakorlásában, mert ilyen esetekben sem a társaság, sem a társaság tagja, vagy a kijelölt személy nem léphet annak a személynek a helyébe, akinek részére az átruházó a tulajdonjogát át kívánja adni. Gyakorlatilag kizárt, hogy bárki elővásárlási jogával élhessen akkor, amikor az üzletrész valamely társaságba bevitelével valósul meg az üzletrész átruházása. Ilyen esetben csak akkor akadályozható meg sikerrel az üzletrész kívülállóra történő átruházása, ha a társasági szerződés a Gt.-ben írtakhoz képest szigorúbb feltételeket köt ki. A perbeli esetben ez történt. Az alperesi társasági szerződés már említett 17. §-ának 2. pontja ugyanis kimondta, hogy az üzletrész mindennemű átruházása csak taggyűlési határozat alapján történhet meg a kívülálló személyekre, ennek hiányában pedig az átruházást érvénytelennek kell tekinteni. A felperes nem tudta igazolni, hogy az érvényes átruházáshoz szükséges taggyűlési határozat megszületett, ezért a T. Rt. üzletrész-átruházását érvénytelennek kell tekinteni. Ebből viszont következik, hogy nem érvénytelenek azok a taggyűlési határozatok, amelyeket a felperes távollétében hoztak meg.
Az első- és másodfokú ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az ítélet megváltóztatását és a felperesi keresetnek való helyt adást kérelmezte. Az ítéletek jogszabálysértő voltát az alábbiakban látta megállapíthatónak.
A felperesi álláspont szerint az üzletrész apportálás az átruházás fogalmi körébe tartozik, ebből adódóan érvényesül a Gt. 171. §-ában meghatározott elővásárlási jog. A Legfelsőbb Bíróság PK 9. sz. állásfoglalásában, illetőleg a Ptk. 373. §-ában írtaknak azonban azért nem lehetett eleget tenni, mert vételi ajánlat nem létezett. A T. Rt. nem egy már létező társaságba vitte be apportként az üzletrészt, hanem egy általa is alapított korlátolt felelősségű társaság vagyonának részévé tette azt. A vételi ajánlatot ezért sem lehetett teljes egészében közölni az alperessel. Az alperes mindazon adatok birtokában volt, amelyek alapján az elővásárlási jogról nyilatkozhatott volna. Az 1991. június 5-i levél tartalmazta az üzletrész vételárát és azt is, hogy a T. Rt. tagsági jogának megszűnése esetén az üzlethelyiség üzemeltetési jogát - haszonbérlet keretében - továbbra is biztosítani fogja. Az 1991. július 5-i levélből pedig az is megállapítható, hogy a T. Rt. üzletrészét egy létrehozandó önálló társaságra kívánja átruházni és ezen tényről az alperest értesítették.
Vitatta a felperes az első fokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy kívülállóra történő üzletrész-átruházás esetében az elővásárlási jog gyakorlásán kívül az alperesi társaságnak bármilyen jogi eszköz rendelkezésére állhatna az üzletrész-átruházás megakadályozása vonatkozásában. A mellékszolgáltatással terhelt üzletrészek átruházása esetében - a Gt. 1 70. §-ának az ügyletkötés időpontjában hatályos szövege szerint - csak a tagok egymás közötti üzletrész-átruházásánál tartotta fenn a társaság hozzájárulását a mellékszolgáltatással terhelt üzletrészek tekintetében. A Gt. 171. §-a szabályozza a kívülállóra történő átruházást, és itt egyedül az elővásárlási jog áll a tagok, illetőleg kedvezményezettek rendelkezésére annak érdekében, hogy a kívülállónak történő eladást megakadályozzák.
Vitatta a felperes a másodfokú ítélet azon megállapítását is, hogy az üzletrész-átruházáshoz szükséges lett volna a taggyűlés hozzájárulása. A társasági szerződés 17. §-ának 2. pontja ugyanis azt az esetet szabályozza, amikor az üzletrész-átruházása olyan személyre történik, aki a társaságnak nem tagja. A "személy" szó általánosan elfogadott jelentése nem terjed ki a gazdálkodó szervezetekre, jogi személyekre. A T. Rt. által létrehozott felperesi kft. nem személy, így a részére történt üzletrész-átruházás sem szorul a társasági szerződés 17. §-ának 2. pontja szerinti taggyűlési hozzájárulásra.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az üzletrész-átruházás jogszerűen és érvényesen létrejött, mivel az alperes a Gt. 171. §-ának (3) bekezdésében írt határidőben az elővásárlási jogával nem élt, és nem hozott taggyűlési határozatot sem. Ezekből adódik az is, hogy az 1992. január 30-i taggyűlés megtartása törvénysértő volt, mert arra a felperes meghívót nem kapott.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását, és a felperes költségekben marasztalását kérte a jogerős ítéletben írt indokok alapján. Álláspontja szerint a felperes a Gt. 45. §-ában írt 30 napos - jogvesztő - perindítási határidőt is elmulasztotta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - mint arra már utalás történt -, részben eltérő indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság döntését. A másodfokú ítélet nem tette magáévá az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy az üzletrész-átruházás során a Ptk. 373. §-ának az elővásárlási jogra vonatkozó szabályait - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK. 9. számú állásfoglalására is - megsértették. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság erre való tekintettel részletesen ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Rámutat azonban arra, hogy a felperes által hivatkozott 1991. július 5-i levél mindössze annyit tartalmaz a "vevő" személyéről, hogy ez egy olyan társaság, amelyet a felperes részvételével kívánnak alakítani. Ez a vevő pontos megjelölése követelményének nem felel meg.
Ugyanakkor azonban rá kell mutatni arra, hogy a Gt. rendszerében üzletrész-átruházás alatt az üzletrész adásvételi szerződéssel való eladását kell érteni. Elővásárlási jogot ugyanis kizárólag adásvételi szerződés esetében lehet gyakorolni, ahogy azt a Ptk. 373. §-a is az adásvétel egyes különös nemeként szabályozza. Ezért nem kell felajánlani az üzletrészt megvételre, ha azt nem adásvételi szerződéssel kívánják elidegeníteni, hanem például elajándékozzák, vagy apportálják. Az ilyen természetű, a társaság tudta nélküli elidegenítések megakadályozását szolgálja az a társasági szerződési kikötés, amely mindenfajta elidegenítésre a társaság (taggyűlés) jóváhagyását írja elő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint alaptalan a felperesnek a mellékszolgáltatással terhelt üzletrészek átruházására vonatkozó jogi álláspontja is, és nem megalapozott az az előadása sem, amely taggyűlési hozzájárulás nélkül is lehetővé tenné az üzletrész-átruházást a hivatkozott társasági szerződésbeli kikötésekre való tekintettel.
A Gt.-nek az üzletrész-átruházás időpontjában hatályos 170. §-a szerint az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható volt. A társaság hozzájárulására csak akkor volt szükség, ha az üzletrész mellékszolgáltatásra is kötelezett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt. ezen 170. §-a a társasági hozzájárulást illetően nemcsak a tagok egymás közötti, hanem kívülállókkal történő üzletrész forgalma esetén is irányadó. Kifejezetten ezt az értelmezést támasztja alá a Gt. 171. §-ának (3) bekezdése. A Gt.-nek ez a szabálya úgy szól, hogy ha az elővásárlásra jogosultak az átruházási szándék bejelentésétől számított 15 napon belül nem nyilatkoznak, ezt úgy kell tekinteni, hogy az átruházáshoz hozzájárultak. Ez a rendelkezés vonatkozik a 170. § második mondatában szabályozott esetre is. A Gt. 171. §-ának (3) bekezdése ugyanis nem úgy fogalmaz, hogy a 15 napon belüli nyilatkozattétel elmaradása az elővásárlási jogról való lemondással egyenértékű, hanem úgy rendelkezik, hogy a nyilatkozat elmaradását úgy kell tekinteni, hogy az átruházáshoz az érdekeltek hozzájárultak. A Gt. 170. §-ának második mondatára való visszautalása pedig egyértelművé teszi a mellékszolgáltatással terhelt üzletrésznek kívülálló részére való átruházása esetében a hozzájárulás szükségességét. Ez egyébként természetes is, hiszen a társaság tagjainak egymás közötti forgalmánál, ha a törvény mellékszolgáltatás fennállása esetén megkívánja a hozzájárulást, még inkább indokolt ez a kívülálló részére való elidegenítés esetkörében. A felperesi jogi képviselő által hivatkozott törvényi indokolás is éppen ezt támasztja alá. Eszerint "abban az esetben ha a tag a társaság számára mellékszolgáltatási kötelezettséget is vállalt, úgy üzletrészének átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítésének megszűnését is eredményezi. Emiatt a többi tag számára nem közömbös, hogy kinek a részére ruházza át az üzletrészt." Ha az új tag nem tudja vállalni azt a mellékszolgáltatást, amit az átruházó korábban teljesített, akkor a társaság számára előnyösebb, ha olyan személy veszi meg, aki a mellékszolgáltatás teljesítésére hajlandónak mutatkozik. Ezért a javaslat előírja, "hogyha az üzletrész mellékszolgáltatásra is kötelez, akkor már a társaság tagjára történő átruházáshoz is kell a társaság hozzájárulása".
A Gt. és a társasági szerződés e rendelkezései alapján az átruházás érvényességéhez nem volt elegendő az, hogy 15 napon belül az alperestől az ajánlatra elfogadó nyilatkozat nem érkezett, hanem szükség lett volna külön is arra, hogy a taggyűlés hozzájárulását adja az ügylethez.
A kérdés eldöntése szempontjából az közömbös, hogy más létező társaságba, vagy alakítandó társaságba kívánta a T. Rt. az üzletrészt apportálni. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint ugyanis a társasági szerződés 17. §-ának 2. pontjából nem vonható le olyan következtetés, hogy taggyűlési jóváhagyásra csak akkor van szükség, ha az üzletrész-átruházása természetes személyre történik. A jogi szaknyelvben ugyanis a személy alatt nemcsak a természetes, hanem a jogi személy, vagy az egyébként önálló jogalany is értendő. A Gt. 170-172. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás is ezt az értelmezést támasztja alá. "Ha a javaslat az üzletrész átruházásánál a »személy« fogalmat használja, ez egyaránt jelenti a jogi személyt (szervezetet), a természetes személyt és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot is." A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 31. 705/1993. sz.)

Bírósági jogesetek

BH+ 2002.7.345 I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása nem kizárólag adásvételi szerződéssel történhet. Üzletrész átruházással történő felosztására sor kerülhet az adásvételi szerződésen kívül más jogügylet keretében is, pl. ajándékozás, apportálás stb. útján [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 171. § (1) bek., 176. § (1) bek., Ptk. 117. §, 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 365. §, 373. §]. II. A korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házassági vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak megosztásáv

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.