adozona.hu
6/1997. (II. 7.) AB határozat
6/1997. (II. 7.) AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 25. § (2) bekezdése és 72. § (1) bekezdése a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál, illetve a köztisztviselő besorolásánál a kötelező katonai szolgálatban töltött időt nem engedi teljes egészében figyelembe venni, illetve beszám...
6/1997. (II. 7.) AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 25. § (2) bekezdése és 72. § (1) bekezdése a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál, illetve a köztisztviselő besorolásánál a kötelező katonai szolgálatban töltött időt nem engedi teljes egészében figyelembe venni, illetve beszámítani.Az Alkotmánybíróság ezért a Ktv. 25. § (2) bekezdését és a 72. § (1) bekezdését megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezések 1997. november hó 2. napján vesztik hatályukat.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Több indítványozó azért támadja a Ktv. 25. § (2) bekezdését és 72. § (1) bekezdését, mert véleményük szerint diszkriminatív (Alkotmány 70/A. §) az, hogy e jogszabályok a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a kötelező katonai szolgálatban töltött idő teljes beszámítását kizárják. E szabályok ugyanis a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - néhány, tételesen meghatározott más esettől eltekintve - figyelmen kívül hagyni rendelik. Ezzel hátrányos helyzetbe hozzák azokat, akiknek a munkavégzési kötelezettsége a törvény erejénél fogva kötelező katonai szolgálat teljesítése és nem a saját elhatározásukra visszavezethető ok miatt szünetelt. Ez pedig alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetést valósít meg (Alkotmány 70/A. §).2. A Ktv. 23. §-a szerint a köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a 32. §-ban foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.
A 24. § határozza meg az iskolai végzettség és a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján a besorolási és fizetési fokozatokat.
A Ktv. 25. § (2) bekezdése szerint a 24. § szerinti közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a 10 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának időtartamát - figyelmen kívül kell hagyni.
A Ktv. 72. § (1) bekezdése szerint a köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamból 6 hónapot kell beszámítani. A 10 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni.
II.
Az indítványok megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bek.] is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].
Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.
2. Az, hogy a törvényhozó hogyan határozza meg a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását, alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozik, ekként általánosságban a törvényhozó szabadságára tartozó kérdés. A szabályozás tartalmi korlátját jelenti viszont a diszkrimináció-tilalom és az emberi méltósághoz való általános személyiségi jog, az egyenlő méltóságú személyként való kezelés alkotmányos követelménye.
A hatályos rendelkezések több olyan körülményt szabályoznak, amelyek fennállása esetén a munkaviszony (munkavégzésre irányuló jogviszony) átmenetileg munkavégzési kötelezettséggel nem jár. Példának okáért a dolgozó jogszabályban meghatározott esetekben - kérelmére - hosszabb tartamú fizetés nélküli szabadságra jogosult, más esetekben pedig jogszabály vagy a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ezeket az eseteket közérdek, nyomós egyéni érdek, valamint személyi és családi körülmények indokolják.
Munkaviszonyra vonatkozó szabály több esetben jelentőséget tulajdonít a munkaviszonyban töltött idő tartamának. A köztisztviselőknél például - az iskolai végzettség mellett - a munkaviszonyban töltött idő tartamának van jelentős hatása a dolgozó besorolására, fizetési fokozatára. Más esetekben a jogszabályok a munkaviszonyban töltött időtől is függővé teszik meghatározott juttatások (pl. jubileumi jutalom) folyósítását vagy mértékét.
A törvényhozó általában szabadon döntheti el azt is, hogy a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál hogyan veszi figyelembe a munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartamot. Ennek során azonban nem járhat el önkényesen, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az esetleg eltérő egyéni szempontok megfelelő figyelembevételével kell eljárnia.
A kötelező (sor- vagy tartalékos) katonai szolgálat az Alkotmány 70/H. §-a alapján, a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint rendelhető el; az érintett személynek ezzel kapcsolatban szabad választási lehetősége nincs. A munkavégzési kötelezettség tartós szünetelése egyedül az ilyen személyek esetében vezethető vissza alkotmányos kötelezettségre. Az alkotmányos kötelezettség teljesítése olyan jellegű speciális szempont a vizsgált körben, amelyet a mérlegelésnél megkülönböztetetten kell figyelembe venni.
A vizsgált szabályok erre a szempontra egyáltalán nincsenek tekintettel, mert alkotmányossági szempontból értékelhetően lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra az adott szabályozási koncepció azonosan vonatkozik.
Alkotmányellenességhez nem csak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka - tehát önkényes -, alkotmányellenesség állapítható meg.
A sor- és tartalékos katonai szolgálat az Alkotmány és a honvédelmi törvény alapján kötelező; nem az érintett személy választásától függ, mint a kifogásolt szabályozás hatálya alá tartozó más esetekben.
A kötelező sor- és tartalékos katonai szolgálat ideje mint állampolgári kötelezettség teljesítése ideje alatt a munkavégzési kötelezettség szünetel. Az ilyen személy katonai szolgálati viszonyban áll, amely a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (Htv.) 51. §-a szerint az állam és a tényleges katonák között a haza fegyveres védelmére létesült olyan sajátos jogviszony, amelyben a fegyveres szolgálat teljesítése szigorú függelmi rendben, fokozott veszélyeztetettségben történik. A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról az 1996. évi XLIV. törvény szól. Ennek értelmében a katonai szolgálat ideje alatt szolgálatteljesítésre kerül sor.
A Hvt. 70. §-a értelmében az általános hadkötelezettség alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar Köztársaság területén élő férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 17. életév betöltésekor kezdődik és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles az 50. életévét betölti (hadköteles kor). A hadkötelezettség magában foglalja a szolgálati kötelezettséget is. A Hvt. 92. §-a kimondja, hogy a szolgálati kötelezettség keretében a hadköteles fegyveres vagy fegyver nélküli katonai, illetőleg polgári szolgálatot köteles teljesíteni. A Htv. 93. § (1) bekezdése szerint a katonai szolgálati kötelezettség alapján a hadköteles sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálatot teljesít.
A sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálat teljesítése alatt az állam és a katona között - a haza fegyveres védelmére - sajátos jogviszony létesül. A sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálat teljesítésének időtartama nem minősül munkaviszonyban töltött időnek és a hatályos szabályok azt sem teszik lehetővé, hogy ezt az időt a munkaviszonyban töltött idő számításánál teljes egészében figyelembe vegyék.
Ezzel a katonai szolgálatot teljesített hadkötelesek mint munkavállalók hátrányos helyzetbe kerülnek azokhoz képest, akiket hasonló alkotmányos kötelezettség nem terhel, vagy katonai szolgálatot bármely okból nem kellett teljesíteniük. Az alkotmányos kötelezettség teljesítése és emiatt az elvben szerezhető, munkaviszonyban töltött idő korlátozott volta a fentiek szerint olyan súlyú egyéni szempont a katonai szolgálatot teljesített hadköteles személyek mint munkavállalók esetében, amelyet különös tisztelettel és körültekintéssel, fokozott mértékű figyelembevétellel kell mérlegelni a jogosultságok és a kedvezmények elosztásakor.
A törvényhozónak gondoskodnia kell arról, hogy az alkotmányos kötelezettség teljesítése ne okozzon hátrányos munkavállalói helyzetet, függetlenül attól is, hogy a kötelező katonai szolgálat teljesítése előtt vagy alatt a katonai szolgálatra kötelezett személy munkaviszonyban vagy azzal egy tekintet alá eső más jogviszonyban állt-e.
Az indítványok a Ktv. 25. § (2) bekezdését és 72. § (1) bekezdését támadták abból az okból, hogy e szabályok a kötelező katonai szolgálatban töltött idő munkaviszonyba való mikénti beszámítására is kiterjedő rendelkezéseket tartalmaznak.
Az Alkotmánybíróság az ABtv. 20. §-a értelmében az indítvány alapján jár el. Az eljárás tárgya ezért az indítványban megjelölt, az alkotmányosság szempontjából elkülöníthetően vizsgálható rendelkezés (norma) volt.
Az ABtv. 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, azt teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a Ktv. támadott szabályainak részleges megsemmisítése a szövegösszefüggésekre, a jogszabálynak a gyakorlatban való alkalmazhatósága szempontjaira is figyelemmel nem volt lehetséges. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányellenesség következményeit - az ABtv. 40. §-a alapján - a Ktv. 25. § (2) bekezdése és 72. § (1) bekezdése teljes egészében való megsemmisítésével vonta le.
Az Alkotmánybíróság a hatályvesztésről az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján rendelkezett. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy a vizsgált rendelkezés alkotmányellenessége csak törvényalkotással küszöbölhető ki teljes egészében, addig viszont a jogszabályoknak a határozat közzététele napján való hatályvesztése az alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet eredményezhetne.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályok alkotmányellenességét állapította meg, és megsemmisítette azokat.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíróDr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíróDr. Lábady Tamás s. k,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíróDr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíróDr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíróDr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 970/B/1992/11.
Hivatkozó joganyagok
25/2003. (V. 21.) AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
600/B/2000. AB határozat A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 30. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 37. § (2) bekezdése alkotmányellenességéről
19/B/2007. AB határozat A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18/A.§ (1)bekezdése és 18/B.§ (1)bekezdés c)pontja, 83/B.§-a, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19.§ (5)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
