adozona.hu
45/1998. (X. 28.) AB határozat
45/1998. (X. 28.) AB határozat
a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény 10. § b) és 32. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes volt, ezért a felhatalmazás alapján alkotott, az anyagi érdekeltség egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 1...
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
2. Az I. fokú adóigazgatási szerv megvizsgálta a felperes 1990. és 1991. évi adóbevallási és befizetési kötelezettségének teljesítését. Határozatában az 1990. adóévre 5 557 000 forint vállalkozási nyereségadó hiányt állapított meg a felperes terhére. A határozat e megállapítása a T. 10. és 11. §-ain, valamint az R. 2-4/A. §-ain alapul.
3. A II. fokú közigazgatási szerv a határozat vállalkozási nyereségadóra vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. Felperes a bíróságtól kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát. Keresetében rámutatott arra, hogy álláspontja szerint alkotmányellenes az, hogy a vállalkozási nyereségadó alapja a nyereség mértékétől függetlenül törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározott módon növelhető.
4. A T. 10. § b) pontja szerint a megállapított, illetve módosított eredményt növeli az R. alapján számított összeg.
5. A T. 32. § (1) bekezdés c) pontja a 10. § b) pontjában említett szabályok megalkotására a Minisztertanácsnak adott felhatalmazást, az R. ennek alapján született meg.
6. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2-5. §-ai tartalmazzák a kizárólagos törvényhozási tárgyakat. A 4. § c) pontja értelmében törvényben kell szabályozni az adókat és az adójellegű kötelezettségeket. A 15. § (2) bekezdése pedig előírja, hogy a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek (Alkotmány XII. fejezet) szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. A T. által a Minisztertanácsnak adott felhatalmazás, tehát ellentétes a Jat. idézett rendelkezéseivel.
7. Az indítvány szerint a T. 10. § b) pontja és a 32. § (1) bekezdés c) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alapvető követelményét jelentő jogbiztonságot sérti.
A T. rendelkezése így szól:
"10. § A megállapított, illetve módosított eredményt növeli:
b) az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján számított összeg."
"32. § (1) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy rendeletben megállapítsa:
c) a 10. § b) pontjában említett anyagi érdekeltségi rendszer szabályait."
Az R. kimondja:
"2. § (1) A mérleg szerinti bérköltség meghatározásánál a Melléklet előírásait kell - mind a tárgyévi, mind a viszonyítási alapul (bázisul) szolgáló adatok esetében - alkalmazni.
(2) Bázisul a tárgyévet megelőző év tényadatát kell - a (3)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - alkalmazni. Az (1) bekezdésben említett mutatók tárgyévi növekedését e bázis figyelembevételével kell megállapítani.
(3) [Hatályon kívül]
(4) Az (1) bekezdésben említett mutatók bázisát a 8. § (3) bekezdésében hivatkozott rendelkezésben meghatározott esetekben a vállalat módosítani, illetve - új vállalat létesítése esetén - megállapítani köteles.
(5) A bázis megállapításánál (módosításánál) az érintett dolgozók béreként - ha a 8. § (3) bekezdésében hivatkozott jogszabály másként nem rendelkezik - a dolgozó bércsoportjában a népgazdaságban kialakult átlagos bért kell számításba venni.
(6) A vállalat a tárgyévi és a bázismutatókat a számviteli és statisztikai bizonylatokon nyugvó számításokkal együtt köteles nyilvántartani és megőrizni.
3. § (1) A mérleg szerinti bérköltség növekmény - (2) bekezdés szerint megállapított - tárgyévi adóköteles részének, valamint a tárgyévet megelőző év során a (4) bekezdés szerint kimutatott különbözetnek az együttes összegét a Tv. 10. §-a b) pontjának megfelelő összegként (a továbbiakban: eredményt növelő bérköltség növekmény) kell számításba venni. A mérleg szerinti bérköltség tárgyévi csökkenése eredményt csökkentő tételként nem vehető figyelembe.
(2) A tárgyévi mérleg szerinti bérköltség növekmény adóköteles részének számítása:
A tárgyévi bérköltség bázisához viszonyított növekedése a bázis %-ában A tárgyévi bérköltség növekmény adóköteles része E Ft-ban
18,00-ig | 0, |
18,01-28,00 között | a tárgyévi bérköltség bázishoz viszonyított %-os növekedése és a 18,00% különbözetéhez tartozó bérnövekmény rész, |
28,01-től | a tárgyévi bérköltség bázishoz viszonyított %-os növekedéséhez tartozó (teljes) bérnövekmény. |
(3) Ha a vállalat a Melléklet 6. pontjában felsorolt kedvezményezett tevékenységet végez, a (2) bekezdésben megállapított százalékos értékek növelhetők a kedvezményezett tevékenységéből származó tárgyévi árbevétel összes tárgyévi árbevételéhez viszonyított aránya és
- az alsó sávhatárnál 10%-pont,
- a felső sávhatárnál 6%-pont,
szorzataként számított mértékkel.
E számítások során árbevétel a vállalkozási tevékenység - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékének pénzben kifejezett összege, növelve az árkiegészítéssel, csökkentve a fogyasztási adóval, az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítményekkel.
(4) Ha az (1) bekezdés szerint kimutatott eredményt növelő bérköltség-növekmény nagyobb, mint a Tv. 4. §-ában meghatározott adóalap, a különbözetet a tárgyévet követő évben az eredményt növelő bérköltség-növekmény megállapításánál figyelembe kell venni.
4. § Ha a vállalat tárgyévi mérleg szerinti bérköltsége 1989-ben vagy az azt követő években kisebb, mint annak a bázisa, a különbözettel - eltérő rendelkezés hiányában - a tárgyévet követő év mérleg szerinti bérköltségének bázisa megnövelhető.
4/A. § (1) Az a vállalat, amely a tárgyévet megelőző év(ek)ben a 3. § (4) bekezdésében említett különbözetet mutatott ki, a különbözetet akkor is a Tv. 10. §-a b) pontjának megfelelő összegként kell számításba vennie, ha a tárgyévben már az 1. § (2) bekezdése c) pontjába vagy a (3) bekezdése a) pontjába tartozónak minősül.
(2) Az (1) bekezdésben előírtakat kell alkalmaznia annak a - külön jogszabály szerint - átszervezés útján létrejött vállalatnak is, amely az átszervezést megelőző év(ek)ben, illetőleg az átszervezést megelőző adóalanyként 3. § (4) bekezdés szerinti különbözetet mutatott ki.
(3) Az (1)-(2) bekezdés előírásait mindaddig alkalmazni kell, míg a teljes különbözet a nyereségadó számításának alapjaként figyelembevételre nem kerül."
Az Alkotmány így rendelkezik:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
1. A Kecskeméti Városi Bíróság kezdeményező végzésének meghozatala, illetőleg annak az Alkotmánybírósághoz való előterjesztése időpontjában a T. már nem volt hatályban. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontjában foglalt hatásköre általában csak azoknak a jogszabályoknak az utólagos alkotmányossági vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályosak. Az Alkotmánybíróság azonban - az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja, ha az egyedi (konkrét) esetben az Abtv. 38. §-a alapján az eljárást bíró kezdeményezi az előtte folyamatban levő ügyben való alkalmazhatóság kérdésében. Az alkotmányosság visszamenőleges vizsgálatának terjedelme a vitás jogviszony körülményeitől függ. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta és bírálta el. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 172.]
2. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén megállapította: "Jogrendszerünk az adózás alapvető összetevőit törvényhozói tárgynak minősíti. A Jat. 4. § c) pontjában foglalt rendelkezés szerint ugyanis törvényben kell szabályozni az adókat és adójellegű kötelességeket. Az Ápt. 6. § (4) bekezdése alapján pedig adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet." [15/1990. (VII. 11.) AB határozat, ABH 1990, 62.]
3. Jelen ügyben hasonló az alkotmányossági probléma, és ezért a válasz sem különbözhet. A jogbiztonság, az Alkotmány értelmében megköveteli a "véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatatlanságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását" [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81.], és azt is, hogy a lezárt jogviszonyokat ne lehessen alkotmányosan megváltoztatni. Az adózási jogviszony alapját képező R. kétségtelenül a múltban keletkezett, de az alkotmányossági vizsgálatban nincs a jognak két rétege (ti. rendszerváltozás előtti és utáni jog), így: "Keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az új Alkotmánynak kell megfelelnie." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81.]
4. A vizsgált jogszabály azonban nem hatályos, de a jogviszony sem lezárt. Ha lezárt lenne a jogviszony úgy az Alkotmánybíróság azon alkotmányértelmezését kellene fölhívni, amely szerint: "A lezárt jogviszonyok kímélete szempontjából nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az alapul fekvő jogszabály miért és mikor lett alkotmányellenes. A törvényhozót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai; az Alkotmánybíróságot pedig még ennél is jobban korlátozza az, hogy az Alkotmány hatálybalépése előtti időre még a norma tartalmi alkotmányellenességét sem állapíthatja meg." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 82.]
5. A jogviszony jelen ügyben nem lezárt, hiszen a jogvita bírói szakban van, tehát az alkotmányossági probléma "élő", noha nyilvánvalóan "régi jogról" van szó. Miután a fentiekből következően az alkalmazandó jogra nézve nincs kettős mérce, és az alkotmányossági vizsgálat alá vont R. nyilvánvalóan az adóalap mértékét növeli meg, ez, az állásfoglalás tárgyát képező megoldás sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. § c) pontját, amely a kizárólagos törvényhozási tárgyakat tartalmazza, és ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése által védett jogbiztonságot. A jogbiztonság ugyanis előbbre való a mindig részleges és szubjektív igazságosságnál [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 82.], ami indokolttá tette alkotmányossági kontroll híján, az adóhatóság határozatát, amit akár jóvá is lehetne hagyni, ha maga a közigazgatási határozat alapjául szolgáló R. kiadására adott felhatalmazás nem lenne alkotmánysértő.
6. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az R. meghozatalakor hatályban lévő az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy: "Adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet." Ugyan e törvény 7. § (2) bekezdése a befizetési kötelezettség alapelvei, jogcímei, alanyai és fő mértéke tekintetében ad a Minisztertanácsnak felhatalmazást a megállapításra, de azzal a megszorítással, "ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás, és e törvény másként nem rendelkezik", márpedig a vizsgált adónem tekintetében épp a 6. § (4) bekezdése zárja ki a törvénynél alacsonyabb szintű szabályozást.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a jogbiztonság védelmét előbbre valónak tartja, ezért állásfoglalását a rendelkező rész szerint alakította ki.
Alkotmánybírósági ügyszám: 887/B/1993.