59/1998. (XII. 11.) AB határozat

az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (3) és (4) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
1. Az indítványozó az egészségügyi hozzájárulás m...

59/1998. (XII. 11.) AB határozat
az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (3) és (4) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az egészségügyi hozzájárulás megfizetésének igazolási rendjét sérelmezi az egyidejűleg több jogviszonyban álló személyek esetén. Álláspontja szerint a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy az egészségügyi hozzájárulás megfizetéséről szóló igazolások bemutatásának kötelezettségével a foglalkoztató tudomására juthatnak a magánszemély (foglalkoztatott) más jogviszonyával kapcsolatos adatai. Az indítványozó álláspontja, hogy az érintetteknek nincs választási lehetősége, a tekintetben, hogy az egyéb foglalkozására, munkavégzésére vonatkozó adatokat a foglalkoztatójának átadja-e vagy sem. Mivel a sérelmezett rendelkezés kormányrendeletben található, ezért az - véleménye alapján - ellentétben áll a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 8. § (1) bekezdésével is, amely az adattovábbítás, az adatok összekapcsolásának garanciális szabályait tartalmazza.
Az indítványozó alkotmányellenesség megállapítására irányuló határozott kérelmet a 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése tekintetében fogalmazott meg, de az Alkotmánybíróság az összefüggés okán a vizsgálatot kiterjesztette az 1. § (4) bekezdésére is.
2. Az ügyben irányadó alkotmányi és egyéb jogszabályi rendelkezések a következőek:
- Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében:
"A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
- Az Avtv. 8. § (1) bekezdése értelmében:
"Az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek."
- Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a szerint:
"(1) Az egészségügyi hozzájárulást az után a személy után, aki egyidejűleg az Eht. 2. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó több jogviszonyban áll, annak a foglalkoztatónak kell fizetni, ahol a szerződésben előírt munkaidő eléri a heti 36 órát. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, az egészségügyi hozzájárulást az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos munkaidők esetén az egészségügyi hozzájárulást az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a foglalkoztatott jövedelme magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulást az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a jogviszony korábban kezdődött.
(2) Az után a személy után, aki egyidejűleg az (1) bekezdésben említett több jogviszonyban áll, és munkaideje nincs, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, az egészségügyi hozzájárulást annak a foglalkoztatónak kell megfizetni, ahol a jövedelem magasabb. Ha a jövedelem mindegyik jogviszonyban azonos, az egészségügyi hozzájárulást az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a foglalkoztatás korábban kezdődött.
(3) Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy után az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség elbírálásához az őt foglalkoztató valamennyi szerv (személy) igazolja a munkaidőt és/vagy a jövedelmet. Az igazolásokat ahhoz a foglalkoztatóhoz kell benyújtani, amelyik az (1)-(2) bekezdés szerint egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett. Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett igazolást állít ki a kötelezettség teljesítéséről, amelyet a foglalkoztatott ad át a többi foglalkoztatójának. Az igazolást az érvényesség lejártát követő öt évig meg kell őrizni.
(4) Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy valamennyi foglalkoztatójának nyolc napon belül bejelenti az egészségügyi hozzájárulás fizetését érintő bármely foglalkoztatásában bekövetkezett változásokat."
II.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott:
1. Az Alkotmánybíróság a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában az Alkotmány 59. §-a szerinti magántitok és a személyes adatok védelméhez való joggal kapcsolatban kifejtette, hogy az nem abszolút jog, tehát kivételesen törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és elrendelheti felhasználásának módját is (ABH 1990. 20.). Korlátozásának - mint miden más alapjog korlátozásának - alkotmányossági megítélésénél az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadóak. Az Alkotmánybíróság 2/1990. (II. 18.) AB határozatában rámutatott, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként (ABH 1990. 70.). A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat pedig - többek között megállapította - az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek (ABH 1991. 42.).
Lényegében e követelményeknek - tehát az Alkotmány 59. §-ából közvetlenül eredő alkotmányossági elvárásoknak - tesz eleget az Avtv. 8. § (1) bekezdése, amikor kimondja, hogy az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.
2. Az egészségügyi hozzájárulás a róla szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Eht.) szerint - pusztán a foglalkoztatás (önfoglalkoztatás) alapján fennálló - jövedelemtől független, fix összegű fizetési kötelezettség. Az Alkotmánybíróság a 37/1997. (VI. 11.) AB határozat ában kifejtette, hogy az Eht. által bevezetett hozzájárulás a társadalombiztosítási jogviszonyon kívül eső, az Alkotmány 70/I. §-a szerinti adó jellegű köztehernek minősül (ABH 1997. 234.).
Az Eht. 2. § (5) bekezdése szerint: "az után a személy után, aki egyidejűleg az (1) bekezdés hatálya alá tartozó több jogviszonyban áll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó többi foglalkoztatása esetén nem kell hozzájárulást fizetni. A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. A fizetés teljesítésének további részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg." E törvényi szabállyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábban megállapította, hogy ez - az egészségügyi hozzájárulás ugyanazon személy után történő, többszöri megfizetésének gátját képező - rendelkezés a munkavállaló személyiségi jogait nem érinti [37/1997. (VI. 11.) AB hat. , ABH 1997. 244-245.].
Jelen eljárás tárgya az egészségügyi hozzájárulás megfizetésének módjáról rendelkező, az Eht. végrehajtására kiadott 202/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) vizsgálata abból a szempontból, hogy rendelkezései megfelelnek-e az Alkotmány személyes adatok védelmére és az alapjogok szabályozására vonatkozó rendelkezéseinek, továbbá az Avtv. 8. § (1) bekezdésébe foglalt garanciális szabályoknak.
Az egészségügyi hozzájárulás bevallására és befizetésére főszabályként [az Eht. 5. § a) pontja szerint] a társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó rendelkezések az irányadóak. [E szabályokat a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) rendelkezései tartalmazzák.]
Az egyidejűleg több - az egészségügyi hozzájárulás fizetése szempontjából releváns - jogviszonyban álló személy esetén az egészségügyi hozzájárulás befizetésének módjára nem a főszabály vonatkozik. Többes jogviszony esetén Vhr. szabályai szerint kell eljárni. Erre felhatalmazást az Eht. 2. § (5) bekezdése adott.
A Vhr. 1. § (1) bekezdése - azon túl, hogy megismétli az Eht. 2. § (5) bekezdésében foglaltakat - úgy rendelkezik, hogy ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, az egészségügyi hozzájárulást az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos munkaidő esetén az a foglalkoztató fizeti meg, ahol a jövedelem magasabb, illetve azonos jövedelem esetén az, akinél a jogviszony korábban kezdődött. A Vhr. 1. § (2) bekezdése - más élethelyzetekre vonatkozóan - szintén a magasabb jövedelmet, illetve azonos jövedelem esetén a munkaviszony kezdetét veszi alapul, amikor meghatározza az egészségügyi hozzájárulás fizetésének szabályait.
Megállapítható tehát, hogy a Vhr. a lehetséges valamennyi élethelyzetet figyelembe véve egy "zárt rendszert" hozott létre atekintetben, hogy az egészségügyi hozzájárulás - pusztán a foglalkoztatás ténye alapján - biztosan megfizetésre kerüljön többes jogviszony esetén is. A Vhr. azért, hogy az előforduló valamennyi esetet "lefedje", nemcsak az Eht. 2. § (5) bekezdésébe foglalt munkavégzés hosszát, hanem az élethelyzettől függően a jövedelem nagyságát és a foglalkoztatási jogviszony kezdetét is alapul veszi, amikor meghatározza azt, hogy kinek kell az egészségügyi hozzájárulást megfizetni.
Az egészségügyi hozzájárulás bevallása vagy befizetése elmulasztásának jogkövetkezménye tekintetében nem a Vhr. tartalmaz szabályt, hanem arra - többes jogviszony esetén is - a Tbj. rendelkezéseit kell alkalmazni [Eht. 7. § (1) bekezdés].
3. A Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdései, az (1) és (2) bekezdésekben foglaltak érvényre juttatásának módját határozzák meg. A Vhr. 1. § (3) bekezdése a többes jogviszonyban álló személyt érintően egy igazolási rendszert hoz létre, amelynek lényege, hogy valamennyi foglalkoztató igazolja a munkaidőt és/vagy a jövedelmet, és ennek alapján a többes jogviszonyban álló személy az igazolásokat ahhoz köteles benyújtani, aki a Vhr. fent ismertetett szabályai szerint fizetésre kötelezett. A foglalkoztató az egészségügyi hozzájárulás megfizetéséről igazolást állít ki, amelyet a foglalkoztatott köteles átadni a többi foglalkoztatójának. A Vhr. rendszeréből következően a foglalkoztató nemcsak arról értesül, hogy a foglalkoztatottnak más jogviszonya is fennáll, hanem adott esetben a más jogviszonyához (jogviszonyaihoz) tartozó azon adatokról is, melyek a munkaidejével, jövedelmével és a jogviszony kezdetével kapcsolatosak.
Többes jogviszony esetén az egészségügyi hozzájárulás kormányrendeleti szintű szabályozásával szemben a társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó fizetési kötelezettség teljesítésének módja törvényi szinten nyert rögzítést, azt a Tbj. 31. §-a tartalmazza. A Tbj. más rendszert követ, - többek között - számol a túlfizetéssel, amelyre a visszafizetést intézményesíti [31. § (3) bekezdés]. Ezzel szemben az egészségügyi hozzájárulás kapcsán a visszafizetés azért kizárt, mert a Vhr.-be található igazolási rendszer követésével fogalmilag lehetetlen a túlfizetés [a szabályozás épp ezért próbálja minden eshetőségre meghatározni, hogy mely foglalkoztató (ki) fizesse azt meg].
Az Alkotmánybíróság szerint a Vhr. 1. § (3) bekezdésébe foglalt igazolási rendszer, továbbá az 1. § (4) bekezdésében meghatározott bejelentési kényszer olyan adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, amely törvényi szabályozást igényel, de törvényi szabályozás szükséges az Avtv. 8. § (1) bekezdéséből következően is. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a vagyonra, jövedelemre vonatkozó adatok személyes adatnak minősülnek [2/1990. (II. 18.) AB hat. (ABH 1990. 70.), 21/1993. (IV. 2.) AB hat. (ABH 1993. 175.), 30/1997. (IV. 29.) AB hat. (ABH 1997. 153.) stb.]. A Vhr. szerint azonos munkaidő esetén, továbbá akkor, ha az érintettnek munkaideje nincs, vagy azt nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a jövedelem nagyságrendje az irányadó atekintetben, hogy melyik foglalkoztató fizesse meg az egészségügyi hozzájárulást. A Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdései alapján ebben az esetben a foglalkoztatott a foglalkoztatói irányába az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerinti, személyes adatnak minősülő jövedelemadatok kiszolgáltatására kötelezett, amely az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján - mint ahogy a társadalombiztosítási járulékokra vonatkozóan megtörtént - törvényi szintű szabályozást igényel. A Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdése együttes értelmezéséből megállapítható, hogy nemcsak a jövedelem - adott időpontban fennálló - nagyságrendje, hanem annak tételes változása is tárgya lehet a tájékoztatási kötelezettségnek (pl. azonos munkaidő esetén, ha az egyik jövedelem a másik jogviszonyból származó jövedelemmel azonos, vagy azt meghaladó mértékűre emelkedik). A Vhr. 1. § (4) bekezdése az adatszolgáltatási kötelezettséget végképp teljessé teszi, amikor kimondja, hogy az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy valamennyi foglalkoztatójának nyolc napon belül bejelenti az egészségügyi hozzájárulás fizetését érintő bármely foglalkoztatásában bekövetkezett változásokat. E szabály - lényegében a munkaidő hosszával, a más jogviszony keletkezésével, esetleges megszűnésével, sőt más jogviszonyban történő jövedelemváltozással kapcsolatos - adatok folyamatos átadásának kötelezettségét írja elő. Ezáltal a szabályozás az érintettet arra kényszeríti, hogy valamennyi foglalkoztatóját folyamatosan "képben tartsa" a más jogviszonyával kapcsolatos körülményekről, ezek változásairól.
A Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdései ellentétben állnak továbbá az Avtv. 8. § (1) bekezdésével is, amely az adattovábbításhoz vagy az érintett hozzájárulását, vagy törvényi szintű szabályozást kíván meg. Jelen esetben az érintett nincs abban a helyzetben, hogy hozzájárulásának megadása felől szabadon dönthetne, a Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdései alapján a más jogviszonyával kapcsolatos adatokat, ezekben bekövetkezett változásokat a foglalkoztatóinak köteles kiszolgáltatni. (Az Alkotmánybíróság áttekintette a Tbj.-t és végrehajtási rendeletét is, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy a társadalombiztosítási járulékkal összefüggő jövedelem és egyéb adatok kiszolgáltatási kötelezettségének lényeges szabályai törvényi szinten nyertek rendezést.) A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vhr. 1. § (3) és (4) bekezdéseit - a határozat kihirdetése napjától - megsemmisítette.
4. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 1999. január 1-jétől új alapokra helyezi az egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettséget, a 8. § (1)-(2) bekezdéseiben eltérően rendezi a jelen határozatban vizsgált igazolási rendszert is.
Budapest, 1998. december 8.
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 575/B/1997.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.