adozona.hu
66/2012. Adózói kérdésre adott válasz (AVÉ 2012/10.)
66/2012. Adózói kérdésre adott válasz (AVÉ 2012/10.)
A távközlési adó továbbhárítása kapcsán felmerülő általános -1 forgalmi adó és személyi jövedelemadó kötelezettség
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (a továbbiakban: távközlési adótörvény) 3. § és 7. §-a értelmében a távközlési adó alanya a szolgáltató, az adó megállapításának, bevallásának és megfizetésének kötelezettsége a szolgáltatót terheli.
A szolgáltató távközlési adófizetési kötelezettségét nem befolyásolja, ha a szolgáltató az általános szerződési feltételekben és az előfizetői szerződésben meghatározott módon emeli az előfizetési díjat, vagy például "kiegészítő előfizetési díjat"...
66/2012. Adózói kérdésre adott válasz (AVÉ 2012/10.)
A távközlési adó továbbhárítása kapcsán felmerülő általános -1 forgalmi adó és személyi jövedelemadó kötelezettség
[Áfa tv. 65. §, Szja tv. 70. §]
A távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (a továbbiakban: távközlési adótörvény) 3. § és 7. §-a értelmében a távközlési adó alanya a szolgáltató, az adó megállapításának, bevallásának és megfizetésének kötelezettsége a szolgáltatót terheli.A szolgáltató távközlési adófizetési kötelezettségét nem befolyásolja, ha a szolgáltató az általános szerződési feltételekben és az előfizetői szerződésben meghatározott módon emeli az előfizetési díjat, vagy például "kiegészítő előfizetési díjat" vezet be a szolgáltatásával kapcsolatban, az adót továbbra is neki kell megfizetnie.
Ez abban az esetben is igaz, ha a megváltozott díj egyébként magában foglalja a távközlési adótörvény 5. § (2) bekezdése szerinti adómérték maximális összegét is, és a szolgáltató az adót nyilvánvalóan e megemelt díjból fizeti meg.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 65. §-a értelmében termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
Az Áfa tv. 259. §-ának 6. pontja szerint ellenértéknek minősül bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést.
Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezései alapján a szolgáltató által a szolgáltatás díjába "beépített" távközlési adó összege is a szolgáltatás ellenértékének minősül, ezért adóalapot képez, vagyis a szolgáltató a távközlési szolgáltatás megemelt díja után köteles áfát fizetni, függetlenül attól, hogy a díjat a távközlési adó bevezetésére tekintettel, vagy más okból emelte meg, valamint attól is, hogy a távközlési adó a számlán esetleg külön tételként szerepel.
Az áfa fizetési kötelezettség a távközlési szolgáltatás nyújtását terheli, ezért ha az előfizetői díj bármilyen okból emelkedik, akkor ez szükségszerűen az adóalap növekedését eredményezi, amire ugyanúgy meg kell fizetni a 27 százalékos áfát.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 70. § (1) bekezdésének b) pontja szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az Inter-net-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem.
A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelmet pedig az Szja tv. 70. § (5) bekezdésének c) pontja határozza meg. Eszerint adóköteles jövedelem a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból
ca) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve - ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges - a kiadások 20 százalékának,
cb) ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékének vagy az összes használat szokásos piaci értéke 20 százalékának
a magánszemély által meg nem térített része.
A kifizetőt terhelő kiadásnak a telefonszolgáltatás ellenértékét (a számla végösszegét) kell tekinteni. Ennek megfelelően a forgalomarányos és nem forgalomarányos tételek arányosításánál vagy az adóalap 20 százalékának megállapításánál a távközlési adót is figyelembe kell venni.
A telefonszolgáltatás ellenértékébe (a számla végösszegébe) természetesen nem kell beleérteni a számlában szereplő, más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét pl.: a telefonon keresztül fizetett parkolási díjat, autópálya matricát stb.
[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3708011381]