adozona.hu
T/9325. számú törvényjavaslat indokolással - a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvénynek a sztrájkjog helyreállításához szükséges módosításáról
T/9325. számú törvényjavaslat indokolással - a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvénynek a sztrájkjog helyreállításához szükséges módosításáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. § (19 bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[3. § (1) Jogellenes a sztrájk:]
"a) ha az 1. § (1) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe vagy a 4. § (2) bekezdésébe ütközik, vagy ha az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek felróható ok miatt nem jött létre,"
(1) A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 4. § (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) A közforgalmú tömegkö...
[3. § (1) Jogellenes a sztrájk:]
"a) ha az 1. § (1) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe vagy a 4. § (2) bekezdésébe ütközik, vagy ha az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek felróható ok miatt nem jött létre,"
"(2) A közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó munkáltatóknál, az egyéb közműszolgáltatóknál, valamint a köznevelésben, a szociális és egészségügyi intézményekben csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy a szolgáltatások igénybevevői számára még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja.
(3) A még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a megállapodni. Ha a megállapodás az egyeztetés kezdeményezésétől számított tizenöt napon belül nem jön létre, az elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek meghatározását az ezekre vonatkozó javaslatuk előterjesztésével döntőbírótól kérik. A felek megállapodásának hiányában a döntőbírót a felek jelöltjei közül sorsolással kell kiválasztani.
(4) A döntőbíró a (3) bekezdés szerinti döntést a kérelem előterjesztésétől számított öt napon belül úgy hozza meg, hogy az elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit csak valamelyik fél előterjesztésnek megfelelő tartalommal határozhatja meg. A döntőbíró döntése a felekre kötelező."
(2) A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 4. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:
"(5) A felek keresettel a közigazgatási és munkaügyi bíróságtól sztrájkot megelőző egyeztetésen kívül is kérhetik a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek meghatározását, valamint a (3) bekezdés szerinti döntőbírói döntés felülvizsgálatát. A keresetlevél benyújtása a döntőbírói döntés végrehajthatóságát nem érinti, és a végrehatás felfüggesztéséről a közigazgatási és munkaügyi bíróság ideiglenes intézkedésként nem határozhat. A közigazgatási és munkaügyi bíróságot a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei meghatározása során a felek előterjesztései nem kötik.
(6) A közigazgatási és munkaügyi bíróság (5) bekezdés szerinti eljárására az 5. § (1) bekezdésének hatásköri és illetékességi szabályait, valamint az 5. § (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni."
(2) Ez a törvény a kihirdetését követő 9. napon hatályát veszti.
A 2010-es, egyéni képviselő indítvány formájában benyújtott és az éjszaka közepén megtárgyalt sztrájktörvény-módosítás óta kizárólag az elégséges szolgáltatás mértékéről kötött megállapodás birtokában lehet sztrájkolni a közszolgáltatóknál, ennek hiányában a munkaügyi bíróság jogerős határozata szükséges a jogszerű sztrájkhoz. A még elégséges szolgáltatást törvény is meghatározhatja (ilyen azonban csak a személyszállítási és postai szolgáltatások esetén született).
A gyakorlatban ez a rendszer teljesen működésképtelennek bizonyult: minden eset a bíróságra került és ott a sztrájkjog gyakorlásának ellehetetlenülésével végződött. Ott, ahol törvény határozta meg a még elégséges szolgáltatást, hatástalan sztrájkokra került sor, olyan magas szinten határozták meg a minimum szolgáltatást (ld. a minapi miskolci sztrájk, ahol «zavartalan» volt a közlekedés). Ott, ahol nem volt törvény, egy esetben sem sikerült megállapodni a munkáltatóval, a bíróságok pedig alkalmatlanok voltak a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek a meghatározására, így a sztrájk minden esetben meghiúsult. Az elmúlt 5 évben mindössze 3 esetben hozott döntést a bíróság a még elégséges szolgáltatásról, de olyan sokáig húzódott az eljárás (hiánypótlás stb.), hogy egyikből se lett sztrájk.
Az LMP szerint az elmúlt évek bebizonyították, hogy a hatályos sztrájktörvény csak arra jó, hogy ellehetetlenítse a munkavállalói érdekérvényesítést. Nem a sztrájkjog szabályozásra, hanem megszüntetésére lett kitalálva. Az azóta eltelt időszak minden szempontból a munkavállalók egyik legrosszabb öt éve volt, mégsem került sor egy munkabeszüntetésre sem: nem azért mert a dolgozók lemondtak az érdekeik érvényesítéséről, hanem azért, mert a jelenlegi szabályozás mellett erre nem volt törvényes lehetőségük. A sztrájkhoz azonban szabályozott keretek között minden munkavállalónak joga van.
Ezért az LMP törvényjavaslatot nyújt be a sztrájktörvény módosítására. Javasoljuk az alábbiakat:
1. Ne tegye jogellenessé a sztrájkot az olyan gumiszabályok megsértése, mint a sztrájkjoggal való visszaélés vagy az együttműködési kötelezettség megsértése. Az együttműködési kötelezettséghez viszont kerüljön be a sztrájk bejelentési kötelezettsége, mert ez jelenleg nem evidens.
2. A törvényalkotónak olyan megoldást kell választania, hogy ténylegesen lehetővé váljon a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítása. Ezért azt javasoljuk, hogy ne a bíróságnak kelljen meghatározni a még elégséges szolgáltatás mértékét a felek megállapodása hiányában. A bíróság jogvitákban és nem érdekvitákban hivatott dönteni. A még elégséges szolgáltatás kérdésében való döntés kerüljön át a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálathoz. A döntőbíróság a végső ajánlat módszert alkalmazza, aminek a lényege, hogy a döntőbíróság a két fél ajánlata közül választ. Ez egy teljesen nyílt eljárás, a döntőbíró 5 napon belül hoz kötelező erejű döntést, amely végrehajtható. Így elejét lehet venni a fölösleges időhúzásnak, jogi huzavonának.
3. Legyen egy tételes lista a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatók azon köréről, ahol csak a még elégséges szolgáltatás biztosítása esetén lehet sztrájkolni. Jelenleg egy példálózó lista van a törvényben, de ezt pontosítani szükséges.
4. A törvény tegye lehetővé, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek a megállapítását az érintett szakszervezetek sztrájktól függetlenül, bármikor kérhessék.
5. A jogalkotó vizsgálja felül a még elégséges szolgáltatás mértékéről hozott törvényeket (személyszállítás, postai szolgáltatások), és mérsékelje az ott meghatározott feltételeket a minimális szolgáltatásnak a nemzetközi joggyakorlatban elfogadott mértékére.
A javaslat emellett átalakítja a még elégséges szolgáltatás megállapításának jogi rendjét, elsődlegesen gyors, azonnali döntést eredményező döntőbírói eljárást engedve arra az esetre, ha a felek az elégséges szolgáltatás mértékében ne tudnának megállapodni.