adozona.hu
T/4770. számú törvényjavaslat indokolással - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról
T/4770. számú törvényjavaslat indokolással - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 1. melléklete helyébe az alábbiak szerinti 1. melléklet kerül:
A magánnyugdíj-pénztári tagok társadalombiztosítási nyugellátásának kiszámítása során alkalmazásra kerülő szorzószám meghatározása
1. A magánnyugdíj-pénztári tagok társadalombiztosítási nyugellátásának kiszámítása során alkalmazásra kerülő szorzószámot a következők szerint kell kiszámítani:
Sz = h + t + (l-h-t)*0,75,
ahol:
Sz = az alkalmazásra kerülő szorzó...
1. A magánnyugdíj-pénztári tagok társadalombiztosítási nyugellátásának kiszámítása során alkalmazásra kerülő szorzószámot a következők szerint kell kiszámítani:
Sz = h + t + (l-h-t)*0,75,
ahol:
Sz = az alkalmazásra kerülő szorzószám értéke,
TESZ = a teljes elismert szolgálati idő,
ME = a magánnyugdíj-pénztári tagság keletkezése előtt szerzett szolgálati idő,
MU = a 2010. szeptember 30-át követően szerzett szolgálati idő, és
h = MU/TESZ,
t = ME/TESZ.
2. A h és t értékének kiszámítása során a számlálóban és a nevezőben megjelölt időtartamot is napokban kell meghatározni, és a hányadost két tizedes jegyre kell kerekíteni.
3. Ha az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény szerinti nyugdíjbiztosítási visszautalással érintett, 2010. október 1-jét megelőző időszakban az uniós tisztviselő magánnyugdíjpénztár tagja volt, ezen időszak napjainak számát a h értékének kiszámítása során a számlálóhoz hozzá kell adni. Ha az uniós tisztviselő ebben az időszakban a magyar nyugdíjrendszerben is szerzett szolgálati időt, a számlálót a nyugdíjbiztosítási visszautalás során beszámított jövedelem és az ugyanarra a napra elismert beszámított jövedelem és nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összegének hányadosával kell megnövelni."
E törvényjavaslat a második problémára kíván megoldást kínálni.
A kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer megalkotását követően a törvényi szabályozás ismeretében, a már szolgálati időt szerzett polgárok is dönthettek arról, hogy belépnek a pénztárakba. Ez azt jelentette, hogy egyéni nyugdíjjárulékuknak az első évben 6, a második évben 7, majd minden további évben 8%-át a választott magánnyugdíj-pénztárba fizetik be, s ezért lemondanak nem csak a pénztári tagsági időszakra, hanem a korábban megszerzett szolgálati idő tekintetében is állami nyugdíjrendszerből erre az időtartamra számított nyugdíjjárulékuk 25%-áról. Tették ezt azért, mert bíztak abban, hogy az utóbb szerzett szolgálati idő és jövedelem kedvezőbb összjárulékot eredményez számukra még úgy is, hogy feláldozzák a pénztári tagsági idő előtti jogosultságukat. Az állam azonban megszegte jogszabályban foglalt ígéretét és négy éven keresztül nem emelte a 6%-os mértéket. Ezt követően két év alatt érte el a 8%-os értéket a magánnyugdíj-pénztárba fizetett járulék.
2010-től kezdődően több kísérlet is történt arra, hogy a pénztári tagokat visszatereljék az állami rendszerbe, s ez döntően sikeres volt, mert a demokráciákban szokatlan jogi megoldások, a kormányzati kommunikáció félelemkeltő, fenyegető volta és a pénztárak tevékenységének kriminalizálása a korábbi mintegy 3,2 milliós létszámot mára töredékére csökkentette.
Bár alkotmányosan nem lehetett a megmaradt tagok megtakarítását államosítani a befizetések felfüggesztésével, majd megszüntetésével az érintettek esetében is véglegessé tették a korábbi váromány teljesíthetetlenségét.
Fentiek alapján helyre kell állítani az ebbéli jogviszonyukat megtartó magánnyugdíjpénztári tagok esetén is a járulékfizetés és a járadékjogosultság közötti arányosságot, mégpedig úgy, hogy az állam elismeri a pénztári tagság keletkezése előtti szolgálati időt teljes értékű állami járadékjogosultsági időnek.
Sz = h + (1-h) * 0,75,
mely következtében a pénztári tagok a tagsági viszonyuk keletkezése előtti időszakra - ha volt ilyen - is csak az állami járadék 75%-át kapnák.
Ez a metódus a várományhoz, mint tulajdonhoz való alapvető emberi jogot sérti.
Ezért szükséges egy új érték beillesztése a képletbe, mely az elveszett Ígérvény miatt a pénztári tagság keletkezése előtti szolgálati időt is azonosan kezeli a 2010. szeptember 30-át követően megszerzett szolgálati idővel. így csak a pénztárak felé teljesített tagdíj, azaz járulékfizetési időszak számít csökkentett állami járadékfizetést jelentő szolgálati idő keletkezési időtartamnak.
Az új tényezőt t-vel jelöli a javaslat, a számításához szükséges adatok részben a hatályos szabályokban is megtalálhatók, részben a javaslat pontosan meghatározza azok számításának, kiszámításának módját.
A kétféle kalkulációra elvégzett próbaszámítások azt mutatják, hogy egy átlagos 45-46 éves potenciális szolgálati idővel nyugdíjba menő pénztártag - a jogszabályi lehetőség megnyíltakon belépéssel - akár 9-10%-kal kevesebb állami nyugdíj járadékot is kaphat, mint amire valójában jogot formálhatna.