adozona.hu
T/3536. számú törvényjavaslat indokolással - A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egyes törvényeknek a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos módosításáról
T/3536. számú törvényjavaslat indokolással - A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egyes törvényeknek a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos módosításáról
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:155. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
" (2) Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos de...
T/3536. számú törvényjavaslat indokolással - A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egyes törvényeknek a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos módosításáról
2015. évi ... törvény a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egyes törvényeknek a behajtási költségátalánnyal kapcsolatos módosításáról
1. §
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:155. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:" (2) Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszegnek megfelelő, a késedelembe esett felet terhelő behajtási költségátalányt külön felszólítás nélkül érvényesítheti. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis."
2. §
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 45. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:"45. § (1) A díjalap után az eljárási díj mértéke:
a) - ha a (2)-(3) bekezdésekből más nem következik - az alapeljárásban 3%, de legalább 5000 forint és legfeljebb 300 000 forint;
b) a részletekben való teljesítés, fizetésre halasztás iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
c) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 15 000 forint.
(2) Behajtási költségátalány érvényesítése esetén a díj mértéke 1000 forint.
(3) Az alapeljárásban a díj mértéke nem lehet kevesebb annyiszor 1000 forintnál, mint ahány fél van."
3. §
Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.Indokolás
Általános indokolás
A Kormány átgondolatlan, a szükséges szakmai egyeztetéseket rendszeresen mellőző jogalkotását ismételten korrigálni szükséges, ezúttal a behajtási költségátalány jogintézményével kapcsolatban. A behajtási költségátalány az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) következtében jelent meg hazánk jogrendszerében, azonban az irányelv átültetése során a jogszabálytervezetet kidolgozó kormányzat komoly következményekkel járó szakmai hibákat vétett.Az Irányelv 6. cikke szerint a behajtási költségátalány az adós késedelmes teljesítése esetén külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségek fedezésére, kártérítésként válik esedékessé. Az esedékességet, mint "automatizmust" a tervezetet előkészítő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium félreértelmezte, így az Országgyűlés olyan törvényjavaslatot fogadott el, melyben késedelem esetén az adóson nem csupán érvényesíthető a behajtási költségátalány, de azt az adósnak a hitelező számára "automatikusan" meg is kell fizetnie. Mindezt úgy, hogy a hitelező még nem is döntött arról, hogy a késedelem miatt milyen jogkövetkezményt kíván alkalmazni. A norma jelenleg szöges ellentétben áll az Irányelvben rögzített alapelvvel, miszerint nem lehet kötelezni a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot, és ennek alapján behajtási költségátalányt számítsanak fel.
A gazdasági életben számos, akár évtizedes üzleti együttműködéssel és bizalommal jellemezhető vállalkozások közötti kapcsolatban is előfordulhat az, hogy a kötelezett egy-egy számla kifizetésével pár napot csúszik. Korábban ez nem okozott semmilyen fennakadást, de a behajtási költségátalány jelenlegi formájában azt eredményezi, hogy a jogosult akár akarata ellenére is költségátalánnyal terheli a kötelezettet. Egy átlagnál nagyobb beszállítói körrel rendelkező vállalkozás esetében ez évente több száz, akár ezer számlát is érinthet, ami forintban összesítve már milliós nagyságrendű károkat okoz az üzleti partnernek, úgy, hogy erre szándéka nem terjedt ki.
A helytelenül megalkotott szabály a gyakorlatban nem tud érvényesülni, hiszen a gazdasági szereplők túlnyomó többsége a behajtási költségátalány érvényesítésétől eltekint. Mindez azonban a számviteli elszámoláson keresztül elképesztő adminisztrációs, így végeredményben pénzügyi terhet jelent a magyar vállalkozásoknak. A számviteli elszámolás szempontjából ugyanis a hivatalos kormányzati álláspontok szerint a behajtási költségátalány tartozásnak minősül a kötelezett oldalán, ezért azt tartozásként kell kimutatni a könyvekben. Ráadásul akkor is fel kell azt tüntetni, ha a jogosult azt ténylegesen követelte az adóstól, és akkor is, ha nem. Méghozzá pont azért, mert a fizetési kötelezettség a Polgári Törvénykönyv jelenlegi előírása alapján a késedelembeesés tényével beáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vevői oldalon a vállalkozásoknak minden egyes befogadott számla fizetési határidejét és a tényleges fizetés napját tételesen össze kell vetniük, ami irdatlan pluszadminisztrációt jelenthet. Főleg, ha ezt nem vezetik egész évben, ami a hazai vállalkozások többségének szűkös erőforrásaira való tekintettel alappal feltehető.
Mindezekre tekintettel, szem előtt tartva a szerződések határidőben való teljesítésének támogatandó célját, az Irányelvvel összhangban lévő módosítást tartunk szükségesnek.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A módosítás értelmében a polgári jog alapelveivel összhangban a hitelező jogában áll eldönteni, hogy a késedelembe esett adóssal szemben érvényesíteni kívánja-e a behajtási költségátalányt. Amennyiben azt érvényesíteni kívánja, azt a főkövetelésétől függetlenül, külön felszólítás nélkül is megteheti. Ezt követően fizetési meghagyásos eljárás biztosítja az igényének gyors és hatékony érvényesítését. Ezzel a változtatással az is megvalósítható, hogy a behajtási költségátalány valóban az igényérvényesítés útját választó hitelező számára legyen elérhető, és a behajtási költségátalány pedig - az uniós jogalkotási céltól eltérően, mely kártérítésként jellemezte - ne egyfajta kógens kötbérként érvényesüljön. Ezzel a vállalkozások olyan adminisztrációs plusztehertől mentesülnek, mely számviteli szempontból szinte "fiktív" tételek vezetését jelentette a gyakorlatban.Az 2. §-hoz
A behajtási költségátalány fizetési meghagyásos eljárás útján való érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy az 5000 forintban meghatározott törvényi díjminimum alól kivételként - a behajtási költségátalány rögzített, 40 eurónak megfelelő összegére való tekintettel - szükséges egy méltányos díjtételt meghatározni.A 3. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés.