adozona.hu
T/... számú törvényerejű rendelet javaslata indokolással - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról
T/... számú törvényerejű rendelet javaslata indokolással - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) - amint ez általánosan követett jogalkotói gyakorlat - nem rendelkezik hatálybalépésének időpontjáról és az ezzel egyidejűleg hatályukat vesztő jogszabályokról, valamint arról sem, hogy rendelkezései a hatálybalépés előtt keletkezett, illetőleg a folyamatban levő ügyekben mennyire irányadóak. Ennek megállapítása külön jogszabály feladata. A tervezet ennek megfelelően
a) rendelkezik a Btk. hatálybalépésének időpontjáról, a hatályuka...
a) rendelkezik a Btk. hatálybalépésének időpontjáról, a hatályukat vesztő, illetve hatályban maradó jogszabályokról,
b) meghatározza azt, hogy milyen szabályok irányadóak
- a Btk. hatálybalépése előtt már jogerőre emelkedett határozattal kiszabott, illetve elrendelt olyan büntetésekre és intézkedésekre, amelyek végrehajtása átnyúlik a Btk. hatálybalépése utáni időre,
- a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett olyan bűncselekményekre, amelyeket a Btk. hatálybalépése után bírálnak el.
A tervezetbe felvett értelmező rendelkezések a büntetőjogi fogalmak pontos, egyértelmű meghatározását szolgálják. A tervezetbe azok az értelmező rendelkezések kerültek, amelyek túlzott részletességük vagy nagyobb változékonyságuk miatt nem illettek a Btk. rendelkezései közé. A törvényességet szolgálják és az egységes jogalkalmazást biztosítják a tervezetnek azok a szabályai, amelyek egyes bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait érték szerint határolják el, illetve amelyek egyes bűncselekmények szabálysértési alakjait meghatározzák, így a büntetőjogi felelősség körét korlátozzák.
A tervezet a bűnügyi nyilvántartás szabályait is tartalmazza. Egyrészről a büntetőjogi felelősségre vonás megfelelő eszközeinek kiválasztásához fűződő érdek, másrészről az állampolgári jogok védelme indokolja, hogy a bűnügyi nyilvántartás legalapvetőbb szabályai a Btk-hoz kapcsolódó magas szintű jogszabályban kapjanak helyet.
A Btk. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki. A Btk. - eltérően a régi Btk. 8. §-ának (1) bekezdésétől - nem utal nemzetközi szerződés vagy egyezmény eltérő rendelkezésének lehetőségére. Az 1947. évi XVIII. törvénycikkel becikkelyezett párizsi békeszerződés 6. cikke a) pontja alapján a Magyar Népköztársaságnak érvényes nemzetközi jogi kötelezettsége van arra, hogy az ott meghatározott bűncselekményt elkövető magyar állampolgárokat kiadja. E kötelezettség érvényének fenntartásáról rendelkezik a (2) bekezdés.
A fejezet két címe tartalmazza az átmeneti rendelkezéseket. Az I. cím a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetések és elrendelt intézkedések tekintetében, a II. cím a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett, de még el nem bírált bűncselekmények tekintetében határozza meg azt, hogy az új törvény szabályai mennyiben irányadóak.
Ezért a tervezet 4-8. §-ai arról szólnak, hogy a Btk. hatálybalépése előtt már jogerős határozattal kiszabott büntetéseket és elrendelt intézkedéseket mikor kell a Btk. vagy a korábbi szabályok alapján végrehajtani, illetve milyen szabályok irányadók az elévülésre. A 9. § pedig a mentesítésre vonatkozó rendelkezések hatályát szabályozza.
1. A régi Btk. 38. §-a szerint a szabadságvesztést fegyházban, szigorított börtönben, börtönben vagy fogházban kell végrehajtani. A Btk. a szabadságvesztésnek csupán három végrehajtási fokozatát különbözteti meg (Btk. 41. §). Eltérően határozza meg az egyes fokozatokba tartozó bűncselekmények és személyek körét is. A korábbitól eltérően szabályozza a fiatalkorúakkal és a katonákkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is (Btk. 111. §, 127. §).
A szabadságvesztésnek a Btk. szabályai szerinti végrehajtását elvi és gyakorlati szempontok egyaránt indokolják. A fokozatok számának csökkentése azon a felismerésen alapszik, hogy a négy fokozat, bizonyos mértékig, formális differenciálást jelent. Az egyes fokozatokba tartozó bűncselekményi és elkövetői kör újraszabályozása ezért azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg minél homogénabb elkövetői csoportok tartozzanak az egyes végrehajtási fokozatokba.
Az új szabályok érvényesülését célszerű és kívánatos mielőbb biztosítani. Amennyiben a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetések végrehajtása a régi szabályok szerint történnék, a Btk. szabályaiban tükröződő törekvések csak néhány év múlva valósulhatnának meg, és tovább élnének azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyek kiküszöbölését célozta.
Emellett gyakorlati szempontból is nehézséget jelentene a korábbi és az új büntetésvégrehajtási fokozatok párhuzamos fenntartása.
2. A Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezései (Btk. 47-48. §) többnyire enyhébbek a korábbi szabályoknál (régi Btk. 39. §). Feltétlenül enyhébbek a feltételes szabadságból kizártak körét meghatározó szabályok.
A büntetésvégrehajtási intézetek belső fegyelmének biztosítása azt kívánja, hogy az elítéltek feltételes szabadságra bocsátása egységes feltételek alapján történjen, függetlenül attól, hogy az elítélés mikor történt. A (2) bekezdés ezért a Btk. szabályainak alkalmazását írja elő a feltételes szabadságra bocsátás esetére.
A Btk. 68. § (1) bekezdése szerint a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén az elévülés a próbaidő leteltének napján kezdődik. E rendelkezés célja, hogy a büntetés ne évülhessen el a próbaidő leteltekor. Ez a korábbi szabályok alapján előfordulhatott, ugyanis a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés ötévi próbaidőre történt felfüggesztése esetén egybeesett a próbaidő és az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődő elévülési idő. Így, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő letelte után került sor a felelősségre vonásra, olyan büntetés végrehajtását kellett utólag elrendelni, amelyik már elévült (régi Btké. 20. §).
Mivel a Btk. szabályai nem térnek el a korábbi szabályoktól, csupán kiküszöbölik annak egyik hibáját, indokolt hogy egységesen a Btk. szabályai érvényesüljenek. Ezt mondja ki az (1) bekezdés. A (2) bekezdés kizárja a jogvesztő visszaható hatályt.
A házi gondozás végrehajtása az egészségügyi szakigazgatás feladata. Minthogy az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény rendelkezései biztosítják- az elmebetegek gyógykezelését, felesleges a házi gondozást elrendelő bírósági rendelkezések, és az ezzel járó büntető bírósági feladatok (évenkénti felülvizsgálat, az intézkedés bírói megszüntetése stb.) további fenntartása.
2. Az 1972. évi II. törvény ugyancsak kötelezően írja elő az alkoholisták gondozását, gyógykezelését. A Btk. ennek megfelelően a büntetőjogi intézkedések között nem tartalmazza a kényszerelvonó-kezelésnek a régi Btk. 62. §-a (2) bekezdésében szabályozott rendelőintézeti, illetve zárt gyógyintézeti formáját. Az erre kötelező bírósági rendelkezések hatályon kívül helyezése és az ezzel kapcsolatos bírósági feladatok megszüntetése ugyancsak indokolt.
Ezekre figyelemmel e § úgy rendelkezik, hogy a Btk. hatálybalépésekor szigorított őrizetben levő elítéltek ideiglenes elbocsátására a Btk. rendelkezései irányadóak; az ideiglenes elbocsátáson levőknél pedig az elbocsátás tartamát a Btk. szerint kell számítani.
A Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó szabályai kedvezőbbek, mint a korábbiak. Kivétel ez alól, ha. az elkövetőt a javító-nevelő munkára vagy gondatlan bűncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ezekben az esetekben a régi Btk. 80. §-a az ítélet jogerőre emelkedésével mentesülést biztosított. A Btk. 102. §-a a mentesülés előfeltételeként a javító-nevelő munkánál a büntetés letöltését vagy végrehajthatósága megszűnését, felfüggesztett szabadságvesztésnél pedig a próbaidő leteltét határozza meg.
E két esetben azonban a mentesülés - a korábbi szabályok alapján - az ítélet jogerőre emelkedésekor, tehát a Btk. hatálybalépése előtt már bekövetkezett. Nincs tehát akadálya annak, hogy a Btk.-nak a mentesülésre vonatkozó kedvezőbb szabályai a hatálybalépése előtt meghozott büntető ítéletek tekintetében is érvényesüljenek.
2. A (2) bekezdés rendelkezik arról, hogy a Btk. hatálybalépése előtt már bekövetkezett mentesítés érintetlenül marad.
Az (1) bekezdés azokra az esetekre vonatkozik, amikor a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmény miatt még nem indult meg a büntető eljárás. Azokat a szempontokat, amelyek a büntethetőségnek a magánindítványhoz, illetve a feljelentéshez kötését indokolták, célszerű figyelembe venni a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett cselekményeknél is. Ezért az (1) bekezdés ilyen esetekben is megkívánja a magánindítványt, illetve a feljelentést.
2. A (2) bekezdés a Btk. hatálybalépésekor már folyamatban levő büntető eljárás esetére rendelkezik.
3. A (3) bekezdés a magánindítvány megtételére nyitva álló határidő kezdő napjaként a Btk. hatálybalépésének napját jelöli meg. Ez a szabály természetesen nem érinti azt a rendelkezést, hogy amennyiben az elkövető kiléte később jut a magánindítványra jogosult tudomására, úgy a határidő ettől az időponttól kezdve számítandó.
A § rendelkezése kizárja, hogy a Btk. hatálybalépése után a bírói megrovás és a gyógyító-nevelés alkalmazható legyen. A bírói megrovás esetében ezt a két, tartalmában azonos intézkedés párhuzamos alkalmazásának elkerülése, a gyógyító-nevelésnél a megszüntetése okául szolgáló korábbi hibák elkerülésének célja indokolja.
E célok érdekében a tervezet III. fejezete további értelmező rendelkezéseket állapít meg. A 19-26. §-ok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek szükségszerű részletességük vagy előre látható gyakoribb változásuk miatt nem kerültek a Btk.-ba.
Az értelmező rendelkezések között található, de jelentőségüknél fogva azokat messze meghaladják az egyes bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait érték szerint elhatároló, illetve az egyes bűncselekmények szabálysértési alakjait meghatározó szabályok (27-28. §). A sajátos katonai életviszonyokra figyelemmel a Btk. szabályait kiegészítő rendelkezést tartalmaz a tervezet 18. §-a.
Az (1) bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a kegyelmi elhatározás az ítélethez fűződő jogkövetkezményekről nem rendelkezik. Ez esetben a kegyelem az eredetileg kiszabott büntetés törvényi következményeit nem kívánja érinteni. E következmények ilyenkor változatlanul érvényesülnek, mégpedig akkor is, ha a kegyelem folytán az eredeti büntetés helyébe másik büntetés nem lép.
2. A (2) bekezdés a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztő kegyelmi elhatározás értelmezését tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlatnak megfelelően. A próbaidő kezdete az ítélet jogerőre emelkedésének napja, ha a büntetés végrehajtását a bíróság függeszti fel (Btk. 89. §). Kegyelem esetén - ha a kegyelmi elhatározás eltérően nem rendelkezik - a próbaidő nem a jogerős ítélet meghozatalának napján, hanem az elhatározás keltének napján kezdődik.
A (2) bekezdés azt is meghatározza, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésekor a mentesítés (Btk. VI. fejezet) beálltához szükséges várakozási idő mikor kezdődik. Erre az (1) bekezdésben foglalt szabály miatt van szükség. A végrehajtás felfüggesztése esetén a mentesítésre - eltérő kegyelmi rendelkezés hiányában - ugyanis az eredeti végrehajtandó szabadságvesztésre megállapított várakozási idők elteltével kerülhet sor. Mivel a várakozási idők kezdő időpontját a Btk. a büntetés kitöltéséhez, illetve végrehajthatóságának megszűnéséhez kapcsolja, meg kell határozni a várakozási idő kezdő napját.
3. A Btk. 63. § (3) bekezdése kimondja, hogy az elkobzott vagyon az ítélet jogerőre emelkedésével az államra száll, azaz megváltozik az elkobzott vagyon tulajdonjoga. A vagyonelkobzásra adott kegyelem esetén a tulajdonjog visszaszállását a (3) bekezdés szabályozza.
A tervezet meghatározza a feljelentés megtételére jogosult szervek és személyek körét.
A felsorolt rendelkezésekkel nyújtott büntetőjogi védelmet nemcsak a szövetkezetek, hanem vállalataik és társulásaik számára is biztosítani kell. Ezért a tervezet a szövetkezet büntetőjogi fogalmába ezeket a szervezeteket is bevonja. A reájuk vonatkozó részletes szabályok a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényben és végrehajtási szabályaiban találhatók.
A büntetőjogi felelősséget a társadalomra nagyobb fokban veszélyt jelentő magatartásokra kell korlátozni. E meggondolás alapján a tervezet a Btk. 239. §-ában büntetendő hamis tanúzást csak az állami szervek (Btk. 137. § 2. pont) és egyéb, jogi személyiséggel rendelkező szervek, illetve szervezetek fegyelmi eljárásaiban tekinti bűncselekménynek. Ez utóbbiakat a Polgári Törvénykönyv határozza meg.
A kábítószerrel azonos veszélyességüek az úgynevezett pszichotrop anyagok. A Bécsben 1971-ben elfogadott Pszichotrop Egyezmény I. és II. jegyzékébe felvett anyagokra az Egyezmény a kábítószerrel azonos rendelkezések alkalmazását írja elő. E nemzetközi jogi kötelezettségnek tesz eleget a tervezet, amikor e §-ban ezeket az anyagokat a Btk. 282. §-a szempontjából kábítószernek tekinti.
Magyarország az 1933. évi XI. törvénnyel becikkelyezte a pénzhamisítás elnyomása tárgyában Genfben 1929. évi április hó 20-án kelt nemzetközi egyezményt és a hozzá tartozó jegyzőkönyvet. Ezzel kötelezettséget vállalt többek között arra, hogy a külföldi pénzt a hazai pénzzel azonos védelemben részesíti. E kötelezettségnek tesz eleget a (3) bekezdés.
a) Bélyeg elsősorban a postai vagy a pénzügyi célra készült bélyeg. A postai használat céljára rendelt bélyeg a Magyar Posta feladatai teljesítésére, az általa kibocsátott levél- és egyéb postabélyeg. Pénzügyi használat céljára rendelt bélyeg pl. az illeték lerovására szolgáló illetékbélyeg és bélyeges űrlap. A cél megjelölésével a tervezet elhatárolja a bélyeghamisítás megvalósítására alkalmas bélyegek körét a közhasználatban egyéb célokra, igy pl. tagdíjfizetés igazolására szolgáló bélyegektől, amelyekre tehát bélyeghamisítás nem követhető el.
b) Az (1) bekezdés b) pontjában a tervezet biztosítja, hogy a posta valamennyi tevékenységi körében használt jelzés büntetőjogi védelemben részesüljön. A felsorolás részletesebb fogalom-meghatározásait a postai tevékenységet szabályozó külön jogszabályok, egyezmények tartalmazzák.
c) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában felsorolt jegy, pecsét, bélyegző garanciális jelentőségénél fogva részesül a bélyegre irányadó büntetőjogi védelemben. Pontos meghatározásuk külön jogszabályokban található.
A (2) bekezdés az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt bélyeg és a b) pontjában megjelölt értékcikk büntetőjogi védelmét attól függetlenül biztosítja, hogy az forgalomban van-e vagy sem.
Ezért a tervezet az adó fogalma alá vonja az illetékeket és az illeték módjára lerovandó díjakat.
A gazdasági szabályozó eszközök között különös jelentősége van az adóknak, illetve az állami költségvetés javára teljesítendő fizetési kötelezettségeknek. Ezek elnevezésükben igen sokfélék és a gazdasági szabályozó rendszer változásával körük is gyakran módosul. Ezért a tervezet elnevezésüktől függetlenül, adóként ismeri el azokat az állam javára szóló fizetési kötelezettségeket, amelyek közvetlen ellenszolgáltatásra való személyes jogosultságot nem adnak.
Az (1) és (2) bekezdésben felsorolt bűncselekmények közös jellegzetessége, hogy társadalomra veszélyességük foka az elkövetési tárgy értékének vagy az okozott kár, hátrány nagyságának függvénye. Ez büntetőjogi szabályozásukban úgy tükröződik, hogy a Btk. fokozatosan növekvő súlyú büntetéssel fenyegeti a nagyobb veszélyességű magatartások elkövetőit. E bűncselekmények további jellegzetessége, hogy a társadalomra veszélyességük megítélésénél irányadó érték vagy káros következmény nagysága pénzben kifejezhető.
E jellegzetesség felhasználásával a tervezet pontosan, forintösszegben határozza meg azokat a tényállási elemeket, amelyek a felsorolt bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait elhatárolják egymástól.
A tervezet kizárja a büntetőjogi felelősséget az (1) bekezdés a) -j) pontjaiban felsorolt bűncselekményeknek megfelelő, de kisebb társadalomra veszélyességű magatartások esetén, egyben meghatározza, hogy ezek a cselekmények szabálysértést valósítanak meg. E rendelkezés nem teszi feleslegessé a szabálysértési tényállások megalkotását.
A tervezet az elkövetési tárgy mennyiségének, értékének, illetve a szándékolt, vagy az okozott következménynek a meghatározásával fejezi ki a társadalomra veszélyesség kisebb fokát. Ez az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt cselekményeknél - azok jellege miatt - a jogalkalmazói gyakorlat által kialakítandó fogalmakkal történik. A d)-k) pontokban megjelölt bűncselekmények esetén azonban az értéknek, illetve az okozott káros következménynek a bűncselekmény és a szabálysértés közötti határt képező nagyságát pontosan, forintösszegekben határozza meg a tervezet.
A tervezet az (1) bekezdésben felsorolt cselekmények társadalomra veszélyességét kisebb fokúnak ítéli meg. Ha azonban ugyanazon személy sorozatosan követ el szabálysértési értékhatárt meg nem haladó ugyanolyan cselekményeket, magatartásának társadalomra veszélyessége együtthatásában már jelentős, így a büntetőjog eszközeinek igénybevétele indokolt. Ezt biztosítja a (2) bekezdés, amely a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó cselekményeket törvényi egységbe vonja.
A (3) bekezdés a társadalmi vagyon sérelmére gondatlanságból elkövetett rongálás bűncselekményét szűkíti. Ha a kár nagysága nem haladja meg a százezer forintot, sem bűncselekmény, sem szabálysértés nem valósul meg. E magatartás esetében a polgári jogi kártérítési felelősség érvényesül.
Ez a szoros összefüggés teszi szükségessé, hogy a Btk. hatálybalépéséről rendelkező törvényerejű rendelet tartalmazza a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket is Természetesen a tervezetben csak azok a rendelkezések kapnak helyet, amelyek a bűnügyi nyilvántartásnak a Btk. alkalmazását segítő funkcióját alapvetően meghatározzák, továbbá amelyek az állampolgári jogok védelme szempontjából alapvető fontosságúak. Így a tervezet 29-31. §-ai meghatározzák a bűnügyi nyilvántartást vezető hatóságot, a nyilvántartás körét, a nyilvántartás megszüntetését és a nyilvántartás anyagából adható tájékoztatás terjedelmét. A bűnügyi nyilvántartás részletes szabályait alacsonyabb szintű jogszabályok határozzák meg.
2. A (2) bekezdés a nyilvántartást abban a körben írja elő, amely a Btk. alkalmazása szempontjából alapvető jelentőségű adatok mellett kiterjed mindazon személyekre, akiknek ismeretére a bűnözés elleni harc sikere és a közrend védelmének biztosítása érdekében szükség van.
Az a) pont szerint a nyilvántartás kiterjed mindazokra, akikkel szemben büntetést szabtak ki vagy intézkedést rendeltek el. Ez az elítélttel szemben kiszabott valamennyi büntetés nyilvántartását jelenti, így kiterjed a fő- és mellékbüntetésre, valamint az önállóan, főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésre (Btk. 38. §). E pont alapján kell nyilvántartani a büntetés mellett elrendelt intézkedéseket, így a szigorított őrizetet (Btk. 78. §) , és a Btk. 48. § (3) bekezdése, valamint a 79. § (2) bekezdése és 89. § (6) bekezdése alapján elrendelt pártfogó felügyeletet.
E rendelkezés alapján kell nyilvántartani azokat a személyeket, akiket a hatóság megrovásban (Btk. 7. §) részesített, akiket próbára bocsátottak (Btk. 72. §) , akiknek kényszergyógykezelését (Btk. 74. §) vagy munkaterápiás intézeti kényszergyógyítását (Btk. 76. §) rendelték el, illetve azokat a fiatalkorúakat, akiknek javítóintézeti nevelését (Btk. 118. §) rendelték el. A nyilvántartás kiterjed a próbára bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyeletre is.
A b) pontban megjelölt szabálysértések nyilvántartásának egyrészről a hatóság tájékoztatását szolgáló, informáló célja van, másrészről a közveszélyes munkakerülés (Sztv. 91. §) szabálysértése miatti felelősségre vonás a közveszélyes munkakerülés vétsége (Btk. 266. §) megállapításának előfeltétele. A vámszabálysértés és a devizaszabálysértés miatt megbüntetett személyek nyilvántartása más jogszabályok alkalmazása szempontjából is jelentős.
A közrend védelme, a bűnözés elleni harc érdekei indokolják a rendőrhatósági kényszerintézkedések hatálya alatt állók, azaz a rendőrhatósági felügyelet alá helyezett, illetve a rendőrhatóságilag kitiltott személyek nyilvántartását.
Az (1) bekezdés a)-i) pontjai a büntetőjogi büntetések és intézkedések nyilvántartásának időtartamát annak figyelembevételével állapítják meg, hogy a nyilvántartott személy ellen netán később lefolytatandó büntető eljárás céljaira mindaddig rendelkezésre álljon, amíg figyelembevétele - a jogszabályi rendelkezéseknek és a büntetőpolitikai szempontoknak megfelelően - szükséges és indokolt.
A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés azt biztosítja, hogy annak, akit a 29. § több pontja alapján is nyilvántartanak, adatai teljes körűen rendelkezésre álljanak mindaddig, amíg valamennyi adat tekintetében a nyilvántartási határidő el nem telik. Ez ugyanis a nyilvántartott személy társadalomra veszélyességének helyes megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges.