adozona.hu
T/... számú törvényjavaslat indokolással - a belkereskedelemről
T/... számú törvényjavaslat indokolással - a belkereskedelemről
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1978. évi I. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felszabadulást követő több mint három évtizedben Magyarország belkereskedelme lényegesen átalakult.
A fejlődés első szakaszában a belkereskedelmi tevékenységet a korlátozott mértékű árualapok által meghatározott elosztási módszerek jellemezték. A lakosság ellátásához elaprózott, elhanyagolt, korszerűtlen üzlethálózat állt rendelkezésre.
A népgazdaság tervszerű és arányos fejlődése, a szocialista társadalom építésének előrehaladása során a kereskedelmi tevékenység is jelentősen fejlődött.
...
T/... számú törvényjavaslat indokolással - a belkereskedelemről
1978. évi I. törvény a belkereskedelemről
Indokolás
Általános indokolás
A felszabadulást követő több mint három évtizedben Magyarország belkereskedelme lényegesen átalakult.A fejlődés első szakaszában a belkereskedelmi tevékenységet a korlátozott mértékű árualapok által meghatározott elosztási módszerek jellemezték. A lakosság ellátásához elaprózott, elhanyagolt, korszerűtlen üzlethálózat állt rendelkezésre.
A népgazdaság tervszerű és arányos fejlődése, a szocialista társadalom építésének előrehaladása során a kereskedelmi tevékenység is jelentősen fejlődött.
A kereskedelem kezdeményező közreműködésével, a hazai ipar a korszerű fogyasztási cikkek előállításával, a külkereskedelem pedig a fogyasztási cikkek behozatalára irányuló rugalmas importpolitikával megteremtette a színvonalas áruellátás alapjait.
A gazdasági fejlődésben, az életkörülmények javításában a lakossági szükségletek mind teljesebb kielégítése hangsúlyozottan kerül előtérbe. Ebben a kereskedelem szerepe jelentős, hiszen nagyrészben közvetítésével valósul meg a párt és a kormány életszínvonal-politikája is.
Társadalmunkban új viszony alakult ki a kereskedelem és a fogyasztók között. A szocialista kereskedelmi tevékenységnek ez a tartalmi újszerűsége a fogyasztók érdekvédelmében is kifejeződik. Ennek keretében biztosítja a fogyasztói igények mind kulturáltabb kielégítését, az áru minőségének és árának összhangját, az áruk rendeltetésszerű használhatóságát és mindezzel a szükségletek tényleges kielégítését.
A törvényi szabályozást, a szocialista kereskedelem iránt támasztott gazdasági-társadalompolitikai követelmények meghatározását szükségessé teszi a kereskedelemnek a népgazdaságban betöltött jelentős szerepe. Indokolja a törvény megalkotását az is, hogy lakosságunk vásárlóként naponta kapcsolatba kerül a kereskedelmi szervezetekkel, amelyek működése a lakosság fogyasztói jogainak érvényesülése szempontjából is magas szintű jogszabályban rögzített alapelveken kell, hogy nyugodjék. A vásárlók jogai, a fogyasztói érdekvédelem követelményei az állampolgárok jogainak sorában naponta jelentkező és rendkívül fontos szerepet játszanak, ezért törvényi szabályozásuk garanciális jelentőségű.
A belkereskedelemmel kapcsolatban álló területek, ágazatok tevékenységét már több törvény szabályozza (így pl. a külkereskedelem működését, szervezetét, irányítását a külkereskedelemről szóló törvény, az állami vállalatok és szövetkezetek szervezetét és működését a vállalati, illetve a szövetkezeti törvény, a gazdálkodó szervezetek szerződéseit a Polgári Törvénykönyv, a gazdasági társulások jogviszonyait pedig külön törvényerejű rendelet). A felszabadulás előtti kereskedelmi törvényt - 1875. évi XXXVII. tv. - ezekben a kérdésekben tehát új, korszerű szabályozás váltotta fel. A belkereskedelem irányításának, működésének, ellenőrzésének korszerű törvényi szabályozása azonban eddig nem történt meg. Ezt tartalmazza a javaslat, amely figyelembe veszi a szocialista kereskedelem 30 év alatt összegyűlt tapasztalatait.
Részletes indokolás
I. FEJEZET
ALAPELVEK
(1-2. §)
A javaslat meghatározza a belkereskedelemnek a népgazdaságban betöltött funkcióját, feladatát. Ez a feladat ellátási jellegű, középpontjában a vásárlói igények kielégítése áll. Ez nem szűkíthető az áruellátásra, hiszen a belkereskedelemnek a vásárlási körülmények állandó javítása is feladata.A szocialista társadalomban a termelés és a termelt javak elosztása elsősorban állami és szövetkezeti feladat. A belkereskedelem elsődleges feladata a vásárlók ellátása megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval, kereskedelmi, vendéglátó és idegenforgalmi szolgáltatással. Ez az alapvető, úgynevezett ellátási feladat - a népgazdaság lehetőségei között - felelősséget jelent az ellátás zavartalanságáért, az igények kulturált kielégítéséért. A javaslat ezért a belkereskedelmi tevékenység irányítására és ellenőrzésére, valamint a tevékenység gyakorlására vonatkozó rendelkezések között szabályozza a Minisztertanácsnak, a belkereskedelmi-miniszternek, a tanácsoknak és a gazdálkodó szervezeteknek az ellátással kapcsolatos funkcióit.
A javaslat leszögezi a fogyasztói érdekvédelem alapelvét. Ezt a javaslat IV. fejezete szabályozza részletesen, a bevezető rendelkezés azonban nem csupán összefoglalója e témakörnek, hanem önmagában is jelentős, normatív szabály. Eszerint a vásárlók megtévesztésének, illetve megkárosításának tilalma nem szűkíthető csupán az árkérdésre. A fogyasztóknak ugyanis pl. a termékek tulajdonságairól is megfelelő tájékoztatást kell kapniuk és ismerniük kell vásárlói jogaikat is. Ezért megtévesztés lehet a hamis tájékoztatás és a tájékoztatás adásának mellőzése is. Ugyancsak megtévesztés és így tilos a vásárlói jogokról adott félrevezető információ (pl. jótállási jegyeken, szerződés-blankettákon, üzletekben kifüggesztett vagy meghirdetett szerződési feltételekben, egyedi ügyintézés során adott tájékoztatásban).
A népgazdasági terv céljaival való összhang, a párt és a kormány társadalom- és gazdaságpolitikájának megvalósításához való hozzájárulás a belkereskedelmi tevékenység iránt támasztott olyan alapvető követelmény, amely a szabályozásban kiemelt helyet foglal el.
II. FEJEZET
A BELKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG GYAKORLÁSÁNAK FELTÉTELEI ÉS FORMÁI
(3-15. §)
A törvény hatálya alá tartoznak a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, a vendéglátás, a termelőeszköz-kereskedelem, valamint az idegenforgalmi és a kereskedelmi szolgáltatások. A törvény hatálya minden olyan gazdálkodó szervezetre kiterjed, amely a felsorolt belkereskedelmi tevékenységet folytatja akár fő-, akár melléktevékenységként.A törvény hatálya emellett - az árusítás feltételeire vonatkozó részekben (III. és IV. fejezet) -a termelőkre is kiterjed, amennyiben saját termékeiket a lakosság számára közvetlenül hozzák forgalomba. Ha pedig más által előállított, vagyis beszerzett terméket is forgalomba hoznak, tevékenységük e körben kereskedelmi tevékenységnek minősül és a törvény szabályai rájuk is vonatkoznak.
A mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelem nagykereskedés és kiskereskedés formájában is végezhető. E termékek forgalmára a törvény rendelkezéseit a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A javaslat meghatározza a belkereskedelmi tevékenység folytatásának legfontosabb feltételeit. Ezek a következők:
- Belkereskedelmi tevékenységre jogosító tevékenységi kör (3. §).
- Az egyes kereskedelmi tevékenységekre vonatkozó külön engedélyek (pl. nagykereskedés, termelőeszköz-kereskedelem, stb.) (12. §).
- Az üzlet létesítésére vonatkozó engedélyek (működési engedély) (14. §).
- A kereskedelmi tevékenység gazdasági feltételei (15. §).
Belkereskedelmi tevékenységet elsősorban az e célra létrehozott szervek folytathatnak, de az alapító okirat főtevékenységük szerint nem kereskedelmi szerveket is felruházhat a kereskedelmi tevékenység folytatásának jogával. Az alapító okiratban meghatározott tevékenységi kör az irányadó tehát abban a kérdésben, hogy az adott szerv folytathat-e és milyen kereskedelmi tevékenységet. (3. §).
A belkereskedelmi tevékenység áruk vásárlása és továbbadása. A termelőnek az a tevékenysége, amellyel saját termékét hozza forgalomba, ebből a szempontból nem minősül kereskedelmi tevékenységnek. Az e termékek forgalmazására vonatkozó jogot tehát a termelő szervezet alapító okiratában sem kell külön feltüntetni, a termelőt ugyanis a forgalmazás joga is megilleti. Mindez nem jelenti azt, hogy a termelő saját termékeit minden korlátozástól mentesen árusíthatja. Azok a szabályok, amelyek a kereskedelmi szervezeteknek a vásárlóikkal való kapcsolatát, továbbá az árusítás műszaki, egészségügyi, rendészeti és más feltételeit rendezik (összefoglaló néven az árusítás szabályai) a termelő és kereskedelmi szervezetekre egyaránt kötelezők [3. § (3) bekezdés]. Ilyen rendelkezés pl. az üzletnyitás hatósági engedélyhez kötése (14. §).
Ez a fejezet foglalkozik a magánkereskedői tevékenység alapvető szabályaival is. A magánkereskedők munkája hasznos szerepet tölt be és társadalmi szükségletet elégít ki. A javaslat szerint a magánkereskedők kiskereskedelmi és vendéglátó tevékenységet folytathatnak és kereskedelmi szolgáltatásokat nyújthatnak olyan szakmákban és területeken, ahol az az állami és szövetkezeti kiskereskedelem tevékenységét kiegészítheti. A magánkereskedelmet részletesen külön jogszabály szabályozza (4. §).
A 6-11. §-ok a belkereskedelmi tevékenység formáiról tartalmaznak rendelkezéseket. E szabályok részben feladatmeghatározó, részben tevékenységi kört megszabó normákat foglalnak magukba.
A nagykereskedés (6. §) a beszerzett áruknak viszonteladók (pl. kiskereskedő) részére való értékesítését jelenti. Ennek alapján nem nagykereskedés a felhasználók, vagy a fogyasztók részére való eladás, mivel ezek nem viszonteladók. Nem nagykereskedés a saját előállítású termékeknek akár viszonteladók részére való eladása sem. Nagykereskedelmi tevékenység egyébként csak külön engedély alapján folytatható. A javaslat szerint a nagykereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a beszerzett árut felhasználóknak (termelőknek, közületeknek) is értékesíthetik.
A nagykereskedés jogi fogalma nem azonos a nagykereskedelmi funkció közgazdasági tartalmával, az áru raktározásával, a kereskedelmi áruválaszték kialakításával és a kiskereskedelem áruellátásával. A javaslat nem határozza meg, hogy ezt a nagykereskedelmi funkciót milyen gazdálkodó szervezetnek kell ellátnia, mivel ennek eldöntése gazdasági megítéléstől függő kérdés.
Kiskereskedelmi tevékenység keretében fogyasztási cikkeket és olyan egyéb termékeket lehet értékesíteni, amelyeket a lakosság is használ. További feltétel az értékesítés üzletszerű volta. Ez rendszeres és haszonszerzési céllal folytatott tevékenységet jelent. Az eseti vagy haszonszerzési cél nélküli értékesítési tevékenység tehát nem minősül kiskereskedésnek. A kiskereskedelmi tevékenység további fogalmi eleme, hogy beszerzett terméket értékesít. A beszerzett termékeknek ezért az a továbbadása, amelyet pl. a termék feldolgozása, átalakítása előz meg (pl. a vásárolt textíliából ruha készítése), nem kereskedelmi tevékenység. El kell választani ettől azt az esetet, amikor a beszerzett terméket a kiskereskedelmi tevékenységben szokásos módon, a kiszolgálás kulturáltságának, az áru használhatóságának, kelendőségének fokozása érdekében az úgynevezett kereskedelmi szolgáltatások (11. §) keretében kisebb mértékben átalakítják. Ebben az esetben az értékesítés kiskereskedelmi jellege nem változik.
A vendéglátás sajátos kereskedelmi jellegű tevékenység. Feladata ételek és italok készítése, értékesítése és a vendéglátással összefüggő szórakoztató tevékenység.
A vendéglátás szállást, szállodai ellátást és ezekkel összefüggő egyéb szolgáltatásokat is nyújt. A javaslat arra is utal, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően a vendéglátás a dolgozók munkahelyi étkeztetését és az oktatási és nevelési intézményekben a gyermekek és a tanulók étkeztetését is végzi.
A vendéglátó tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek nemcsak értékesítést, hanem étel- és italkészítést is folytatnak, cukrászkészítményeket is előállítanak. Ezeket a termékeket egyaránt eladhatják fogyasztóknak, felhasználóknak és viszonteladóknak. (8. §).
Népgazdaságunkban dinamikusan fejlődik az idegenforgalmi tevékenység. Az utazási irodák és idegenforgalmi szervezetek turizmust és üdülést szolgáló utazásokat szerveznek és közvetítenek. Hasznosítják az idegenforgalmi értékeket az adottságokat, felkutatják és népszerűsítik az idegenforgalmi lehetőségeket. Az idegenforgalmi tevékenység túlnyomó részben vendéglátó, illetve kereskedelmi jellegű szolgáltatások nyújtásából áll, ezért szabályozása e törvényben indokolt (9. §).
A termelőeszköz-kereskedelem a kereskedelmi tevékenység sajátos formája. A termelőeszköz-kereskedelem a termeléshez és beruházáshoz szükséges termékeket szerez be, raktároz és értékesít a kiskereskedelem szokásos kereteit meghaladó mértékben. A termelőeszköz-kereskedelem a beszerzett termékeket jellemzően felhasználók részére és nagy tételben értékesíti. Ez különbözteti meg a nagykereskedéstől - amely általában viszonteladók - és a kiskereskedéstől, amely általában kis tételben és a vásárlók számára értékesít. A termelőeszköz-kereskedelem a beszerzett termékeket viszonteladók és fogyasztók részére is értékesítheti (10. §).
A kiskereskedelmi szolgáltatások a belkereskedelmi tevékenység nélkülözhetetlen kiegészítő elemei, elterjedésük a lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgálja. A javaslat [11. § (1) bekezdés] e szolgáltatások fajtáit nem sorolja fel, hiszen körük a termékek jellegétől, a felhasználás módozataitól, a technikai fejlődéstől függően igen széles és változó lehet.
E szolgáltatások a kereskedelmi tevékenység szerves részei, ezért a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok, szövetkezetek alapító okiratában külön feltüntetésükre nincs szükség. A kereskedés joga a kapcsolódó kereskedelmi szolgáltatások nyújtásának jogát, sőt kötelességét is jelenti. (Ilyen pl. a házhozszállítás, a kisebb javítások, feldolgozások, vagy az üzembe helyezés, az áru csomagolása, illetve fogyasztásra való előkészítése, a kereskedelemben szokásos megmunkálása.)
A 11. § (2) bekezdése olyan túlnyomórészt kereskedelmi szolgáltatás jellegű tevékenységeket sorol fel, amelyek a gazdasági fejlődés során önállósultak, így mind fő-, mind pedig résztevékenységként is folytathatók. E tevékenységek önállóan, e célra szervezett gazdálkodó szervezetek főtevékenységeként csak akkor gyakorolhatók, ha az alapító okiratban a gazdálkodó szervezet tevékenységi köreként szerepelnek.
A kereskedelmi tevékenység folytatásához szorosan hozzátartozik a reklám és a hirdetés is. A reklámozás és a hirdetés az áruk, szolgáltatások megismertetését, illetve kelendőségük fokozását célozza. A javaslat minden gazdálkodó szervezet valamint a kiskereskedők és a kisiparosok számára lehetővé teszi az általuk előállított vagy forgalmazott cikkek értékesítésének fokozására irányuló reklámtevékenységet. Ehhez külön engedély nem szükséges. A mások által előállított vagy forgalmazott cikkek üzletszerű reklámozására vagy hirdetésére azonban csak állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezet jogosult. Ebben az esetben a tevékenységhez az alapító okiratban foglalt feljogosítás szükséges. A javaslat e helyen csak a reklámra és a hirdetésre való jogosultság kérdését szabályozza, a reklámozás tartalmáról a IV. fejezet rendelkezik.
A javaslat rögzíti a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó legfontosabb hatósági engedélyezési jogköröket. Nagykereskedelem, termelőeszköz-kereskedelem, továbbá utazások üzletszerű szervezése és közvetítése csak külön engedély alapján folytatható. Ilyen engedély hiányában a nagykereskedelmi, az idegenforgalmi, illetve az utazásszervező és közvetítő tevékenység a gazdálkodó szervezet alapító okiratába sem vehető fel (12. §).
Kereskedelempolitikai cél, hogy a gazdálkodó szervezetek törekedjenek gazdasági lehetőségeik tehető legjobb kihasználására és az áru útjának rövidítésére. Ennek egyik eszköze lehet a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység együttes gyakorlása (ún. demigrossz tevékenység). A javaslat ezért a vállalatok és szövetkezetek gazdaságos működésének követelményét szem előtt tartva rögzíti, hogy a vállalatok, szövetkezetek számára többféle belkereskedelmi tevékenység együttes folytatása is engedélyezhető (pl. nagykeresekdelem-kiskereskedelem, termelőeszköz-kereskedelem-kiskereskedelem). (13. §).
A lakosság kiszolgálása általában üzletekben történik. Az üzletek nyitásáról a vállalatok döntenek. Az üzletek nyitását közérdekből a lakosság ellátásának helyzetétől is függővé kell tenni. Emellett számos más (pl. helyiséggazdálkodási, közegészségügyi vagy tűzrendészeti) követelmény megvalósításától is függ a működés engedélyezése. Ezeket a közérdekű szempontokat a vállalattól független szakigazgatási szervnek kell elbírálnia. A javaslat ezért előírja, hogy üzlet csak hatósági engedéllyel tartható fenn (14. §).
A javaslat meghatározza a belkereskedelmi tevékenység engedélyezésének gazdálkodási feltételeit is. Kiemeli a belkereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek önálló gazdálkodását és a kockázatvállalásban kifejezésre jutó felelősségüket gazdasági döntéseikért. Az egyes belkereskedelmi tevékenységet folytató szervek ugyanis működésük gazdaságosságáért és dolgozó kollektívájuk jövedelmének alakulásáért is felelnek. Ez a tevékenységük elsősorban a gazdasági szabályozó rendszer közvetítésével kapcsolódik a belkereskedelem céljának, a megfelelő áruellátásnak a megvalósításához. A népgazdasági terv céljaival való összhang, a jogszabályok és a hatósági rendelkezések megtartása a belkereskedelmi tevékenység általános követelménye, megtartásuk feltétele annak is, hogy a belkereskedelmi tevékenységet folytató szervek valóban hozzájáruljanak a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez [15. § (2) bekezdés].
III. FEJEZET
A BELKERESKEDELMI FORGALOM SZABÁLYAI
Az áru beszerzésének és kezelésének szabályai
(16-18. §)
A javaslat a III. fejezetben a forgalom szabályait rögzíti. Az áru útját a beszerzéstől a vásárlónak való eladásig szabályozza.A lakosság ellátását szolgáló árualapok megteremtésénél, a termékforgalom rendjéhez igazodóan a kereskedelemnek elsődlegesen a tartós, az árukapcsolatokat huzamosabb időre szervező szerződéses kapcsolatok kialakítására kell törekednie. Az ilyen beszerzések biztosítják a folyamatos, zökkenőmentes áruellátást és az árak stabilitását. Az eseti árubeszerzés a változó igényekhez való rugalmas alkalmazkodást szolgálja. A lakosság megfelelő minőségű, mennyiségű és választékú áruval való ellátásának érdekében a belkereskedelemnek a hazai termelés által nem fedezett fogyasztási igények kielégítésére az importálás lehetőségeit is igénybe kell vennie. A javaslat ezért összefoglalja a vállalatoknak és szövetkezeteknek a beszerzéshez kapcsolódó áruellátási funkcióját [16. § (1) bekezdés].
A fogyasztói igények kielégítése a bel- és külkereskedelem, valamint a termelők összehangolt tevékenységét kívánja meg.
A megfelelő áruellátás szervezésében nagy szerepe van a keresletről és a kínálatról való helyes tájékozódásnak. Ezért mind a termelő, mind a bel- és külkereskedelmi vállalatok kiemelkedő feladata a piackutatás és egymás kölcsönös tájékoztatása a piackutatás eredményeiről [16. § (2) bekezdés].
A kereskedelmi forgalomban egyre elterjedtebb - mind mennyiségben, mind. értékben - a tartós fogyasztási cikkek árusítása. E termékek rendszerint számos alkatrészből állnak és ezek közül bármelyiknek hibája az egész termék használatára kihat. E cikkeket ezért csak akkor lehet rendeltetésszerűen használni, ha a használat következtében vagy más okból meghibásodott alkatrészek és tartozékok pótolhatók és a javítás feltételei biztosítva vannak. A javaslat ezért kimondja, hogy az áruk üzemben tartásához, illetve javításához szükséges alkatrész- és tartozékellátást az áru szokásos élettartama alatt folyamatosan meg kell szervezni. E kötelezettség megszegése munkajogi, bizonyos esetekben pedig kártérítési következményekhez vezethet és gazdasági bírság kiszabásának is alapja lehet.
A tartós fogyasztási cikkek karbantartásának, javításának megszervezését, akárcsak az alkatrész-és tartozékellátást, hazai gyártású termékek esetén a termelő, importból származó cikkek esetében pedig a behozatal iránt intézkedő gazdálkodó szervezet köteles biztosítani. A kötelezettség nem jelenti azt, hogy pl. a termelő maga köteles gyártani az alkatrészeket és végezni a javításokat, a kötelezettség ugyanis ellátási jellegű és annak a gazdálkodó szervezet úgyis eleget tehet, hogy pl. más vállalattal szerződik a feladat ellátására. E feltételek alól csak jogszabály tehet kivételt (17. §)
A javaslat tartalmazza a csomagolás, a raktározás és a szállítás alapvető szabályait.
Az áruk minőségének megóvását a csomagolásnak is szolgálni kell. A csomagolásnál a szállítás megkönnyítését és a korszerű kiszolgálás követelményeit is figyelembe kell venni. Az árukat általában olyan mennyiségekben kell csomagolni, amelyek megegyeznek a vásárlók által szokásosan vásárolt mennyiségekkel. Ebben az esetben ugyanis elkerülhető az ipari csomagolás kereskedelmi megbontása és ez jelentős munkamegtakarítást eredményez. A csomagolást a vásárlók tájékoztatására is fel kell használni.
A tárolás, raktározás, szállítás a kereskedelmi tevékenység szükségszerű velejárója. A folyamatos áruellátás ugyanis szükségessé teszi a kereskedelmi készletek kialakítását is. (Különösen jelentősek a raktározási problémák azoknál a cikkeknél, amelyek termelése időszakos, de kereslete állandó, vagy amelyek kereslete idényjellegű, termelésük viszont nem.) A raktározás során a legfontosabb feladat az áruk minőségének megóvása. Ennek érdekében is be kell tartani a raktározásra vonatkozó hatósági előírásokat. A minőség megóvása azonban nem szűkíthető le a hatósági rendelkezések megtartására (18. §).
Az áru értékesítésének szabályai
Az üzletek nyitvatartása
(19-28. §)
Az üzletek nyitvatartási idejét az üzletet fenntartó gazdálkodó szervezetek állapítják meg és ennek során elsősorban a lakosság élet- és munkakörülményeit, vásárlási szokásait kell figyelembe venniük. Ez a feltétele annak, hogy a kereskedelem ellátási feladatát teljesítse. Az üzletek nyitvatartása ugyanakkor függ a vállalatok munkaerő-helyzetétől és a munkajogi szabályoktól is. A javaslat ezért előírja, hogy az üzletek nyitvatartásának megállapításakor figyelembe kell venni a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeit is [19. § (1) bekezdés]. Az üzletek nyitvatartásának rendjéről a vásárlóknak megfelelő időben előre tájékoztatást kell kapniuk. A javaslat ezért a vásárlók kötelező tájékoztatását kiterjeszti a nyitvatartás, illetve a nyitvatartási rend megváltoztatásának eseteire is [19. § (2) bekezdés].Az üzletkör
Az üzletek működése engedélyhez van kötve. A működési engedély az üzletkör megjelölését is tartalmazza. Az üzletek csak az üzletkörükbe tartozó árukat hozhatnak forgalomba, e cikkeken belül az árusításról a gazdálkodó szervezet dönt. E döntések korlátja, hogy a működési engedély nemcsak feljogosítást tartalmazhat, hanem közérdekből egyes áruk árusítását kötelezően előírhatja, vagy megtilthatja (pl. szeszes italok árusításának tilalma). Az ellátási szempontból fontos, kötelezően előírt áruk árusításával a vállalat nem hagyhat fel (20. §).A vásárló tájékoztatása
A vásárlók tájékoztatását egyes árukról és azok tulajdonságairól jelenleg is jogszabályok írják elő. A javaslat azonban a tájékoztatási kötelezettséget általános érvénnyel szabályozza. A vásárlók tájékoztatásának ki kell terjednie- az üzletben forgalomba hozott árukra,
- az áruk árára,
- az áru lényeges tulajdonságaira,
- a vásárlót megillető jogokra.
Az áruk áráról és a felhasználás vagy kezelés szempontjából lényeges tulajdonságairól a tájékoztatást írásban kell megadni.
A javaslat megtiltja az olyan áruknak a forgalmazását, amelyek lényeges tulajdonságairól megfelelő magyar nyelvű és közérthető tájékoztatást nem bocsátanak a vásárló rendelkezésére, mivel e tájékoztatás megadása a rendeltetésszerű használat egyik feltétele. A tájékoztatásról ebben az esetben a termelő, illetve az import iránt intézkedő, a többi esetben pedig az üzletet fenntartó vállalat, szövetkezet köteles gondoskodni.
A tájékoztatási kötelezettség általános és részletes előírása a fogyasztói érdekvédelemnek is fontos szabálya (21-23. §).
A kiszolgálás
A lakosság vásárlásai során az üzletekben, árusítóhelyeken naponta kerül kapcsolatba a kereskedelemmel. Ezért fontos - a megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áru biztosításán kívül -, hogy milyen körülmények között lehet vásárolni. A javaslat kötelezi a gazdálkodó szervezeteket az árusítás hálózati és technikai feltételeinek javítására, a vásárlásra fordított időt csökkentő, a kiszolgálást - és a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeit - javító eladási módszerek elterjesztésére. A vásárlás körülményeit a technikai és szervezési feltételek mellett döntően befolyásolja az eladók és más kereskedelmi dolgozók szakmai hozzáértése, figyelmessége, udvariassága, a vásárlókkal való bánásmód.A javaslat mind a vásárlóknak, mind a társadalmi tulajdon védelmének érdekében lehetőséget biztosít arra, hogy jogszabály a kereskedelmi dolgozók alkalmazását, illetve foglalkoztatását szakmai, személyi és egyéb feltételekhez kösse. (Pl. szakképzettség, büntetlen előélet, egészségügyi alkalmasság.) (24. §)
A lakosság ellátásának feladata nem engedi meg, hogy az üzletekben a vásárlók kiszolgálását megtagadják, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik. A javaslat ezért előírja, hogy a gazdálkodó szervezetek kötelesek eladni az üzletben levő árut. (Ez a kötelezettség természetesen nem vonatkozik a már eladott, de még el nem szállított árukra, mivel ezekkel az eladó már nem rendelkezhet.) Tiltja a javaslat az árukapcsolást, a vásárlók jogosulatlan előnyben részesítését vagy hátránnyal sújtását és az áruvisszatartást.
A kiszolgálás előnyhöz kötése egyes esetekben előforduló, kedvezőtlen társadalmi jelenség, ami ellen a jog eszközeivel is fel kell lépni. A javaslat ezért megtiltja külön juttatás vagy előny kérését, illetve követelését a kiszolgálásért és külön juttatás elfogadását a vásárló előnyben részesítéséért. A vásárlók érdekeit szolgálja az a rendelkezés is, amely szerint az árut - annak természetétől függően - a kért súlyban, csomagolási egységben vagy méretben kell kiszolgálni és szállításra alkalmasan csomagolni (25. §).
A kiszolgálás fontos követelménye, hogy a minőséghibás árukat az üzletben elkülönítve tárolják, illetve értékesítsék, a minőségi hibáról a vásárlókat tájékoztassák. A termékek árát meghatározott minőség figyelembevételével állapítják meg. A javaslat ezért előírja, hogy a minőséghibás termék árát a hibával arányosan csökkenteni kell (26. §).
A vásárlók érdekeit - a mérés megbízhatóságát - szolgálja az a rendelkezés, amely szerint az áru mérésére csak hitelesített mérőeszközt szabad használni [27. § (1) bekezdés].
A kereskedelmi tevékenység - különösen a tartós fogyasztási cikkek értékesítése - körében egyre szélesebb körű a minta szerinti árusítás. Ez a korszerű eladási forma bemutatótermek, illetve központi nagyobb raktárak kialakításával a raktárkapacitás koncentráltabb, gazdaságosabb, ésszerűbb kihasználását teszi lehetővé. Elősegíti az áru útjának ésszerűbb megszervezését, rövidítését. A vásárlók számára is előnyös, mivel a raktározási gondoktól mentesített üzletek mind szélesebb áruválasztékot tudnak bemutatni minta alapján. A minta szerinti eladásnál az áru kiválasztásának, illetve eladásának helye és ideje (bolt, üzlet) elválik az áru átadásának helyétől és idejétől (pl. raktár). Az eladási formának e sajátossága miatt a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek kereskedelmi szolgáltatásként kötelesek az ily módon árusított termékek házhoz szállítását megszervezni. Kötelezettségük csak a házhoz szállítás megszervezésére terjed ki, tehát pl. fuvarozó vállalatok igénybevételével is elvégezhetik a házhoz szállítást [27. § (2) bekezdés]. A házhoz szállítás költségeinek viseléséről a végrehajtási szabályokban kell rendelkezni. A vásárlók természetesen ez áru elszállításáról maguk is gondoskodhatnak, a vállalatok, szövetkezetek szolgáltatását nem kötelesek igénybe venni.
A javaslat a kiszolgálás szabályai között a vendéglátást, mint sajátos kereskedelmi tevékenységet is figyelembe veszi. Előírja a szállodák, szálláshelyek és vendéglátó üzletek osztályba sorolásának kötelezettségét. Az osztályba sorolás alapja a vendéglátóhely szolgáltatásainak színvonala. A fogyasztói árakat is az osztályba sorolással összhangban kell megállapítani. A javaslat előírja, hogy a vásárlókat az üzletek, szálláshelyek osztályba sorolásáról is tájékoztatni kell (28. §).
IV. FEJEZET
FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELEM
(29-35. §)
A javaslat egyik alapelve, hogy a törvény védi a fogyasztói érdekeket és a vásárlók jogait, tiltja a vásárlók megkárosítását és megtévesztését. A fogyasztói érdekvédelem szempontjait a javaslat valamennyi fejezete érvényesíti.A fogyasztói érdekvédelem alapvető szabályainak, a fogyasztók jogainak törvényi rögzítése garanciális jelentőségű. A fogyasztói érdekvédelem a szocialista kereskedelem új, sajátos vonása. A kereskedelem kötelessége, hogy ne csak eladja az árut, hanem az áruforgalom során a vásárlók érdekeit is szolgálja. A belkereskedelem nemcsak a kiszolgálásnál védi a fogyasztók érdekeit, hanem az áruforgalmi folyamat minden szakaszában, így már a beszerzési tevékenységnél is. A termékek minőségéért elsősorban az előállítók a felelősek, mivel a minőség mindenek előtt a gyártástól és a termeléstől függ. A kereskedelem feladata az, hogy olyan átvételi rendszert állítson fel, amely megakadályozza a hibás termékek forgalomba kerülését és ezzel ösztönzi az ipart jobb minőségű termékek előállítására. A javaslat ezért előírja a szerződéskötési, az áruátvételi és a minőségellenőrzési munka legfontosabb - a fogyasztói érdekvédelem szempontjából is jelentős - szabályait (29. §).
A gazdálkodó szervezetek döntenek arról, hogy új (hazai gyártású vagy import) termékek árusítását megkezdik-e. A fogyasztói érdekek védelme azonban szükségessé teszi, hogy az új gyártmányok és az import termékek általában csak a gyártó, illetve importáló gazdálkodó szervezettől független minőségvizsgáló szerv - hatósági jellegű - kedvező szakvéleményének beszerzése után kerülhessenek forgalomba. A javaslat szerint az előzetes minőségvizsgálatra kötelezett termékek körét külön jogszabály határozhatja meg. A javaslat megtiltja azoknak az áruknak a forgalmazását, amelyek rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok vagy árusításuk a vásárlók életét, egészségét vagy a közérdeket veszélyezteti. A forgalmazási tilalom kiterjed azokra a termékekre is, amelyekre a kötelezően előírt előzetes minőségvizsgálatot nem végezték el (30. §).
A belkereskedelem fogyasztói érdekvédelmi funkciójából következik, hogy - ártúllépés vagy a vásárló bármely más módon történő megkárosítása esetén - a vásárló kárát, annak észlelése esetén, minden külön felhívás, kérelem, igénybejelentés nélkül meg kell téríteni. E kötelezettség valamennyi gazdálkodó szervezetet, illetve a károkozást észlelő valamennyi dolgozót terheli. A gyakorlatban előfodulnak olyan esetek (pl. téves mérés vagy téves ármegállapítás utólagos észlelésekor), amikor a vásárló megkárosítása megállapítható, nincs azonban lehetőség az egyes károsultak személyének felderítésére. Ezekben az esetekben a javaslat szerint a meg nem engedett bevételt általában az állam javára kell elvonni (31. §).
Egy-egy termék előállításában, csomagolásában, szállításában, raktározásában általában több gazdálkodó szervezet vesz részt, amíg az áru a gyártótól a vásárlóhoz kerül. A termékek esetleges hibájának oka ezért az áru útjában részt vevő több gazdálkodó szervezetnél is felmerülhet. A fogyasztói érdekvédelem alapvető követelménye, hogy az eladott áru minőségéért a vásárlóval szemben minden esetben közvetlenül az eladó felel függetlenül attól, hogy a termék hibáját a saját vagy szállítói, gyártói tevékenység, illetve mulasztás okozta.
A vásárlói kifogás elintézését tehát nem lehet például a kereskedelmi és az iparvállalat egymás közötti vitájától függővé tenni. A vásárló így tudja gyorsan és zökkenőmentesen érvényesíteni jogait. A minőségvédelem másik fontos alapelve, hogy a minőségi kifogások intézésével kapcsolatos költségek azt a gazdálkodó szervezetet terhelik, amelynél a hiba oka felmerült. Ez a hibák, hiányosságok felszámolására ösztönzi a hibáért felelős gazdálkodó szervezetet [32. § (1) bekezdés].
Az áru átvételekor a vásárlóknak általában nincsen lehetőségük arra, hogy a szerződés egyes feltételeinek kialakításáról a gazdálkodó szervezettel tárgyalást folytathassanak. Az ilyen szerződések tartalmát többnyire a gazdálkodó szervezetek egyoldalúan határozzák meg. Ez szükségessé teszi annak kimondását, hogy a vásárlói jogoktól csak a vásárló javára lehet eltérni, a vásárló terhére való eltérés kikötése érvénytelen.
A jogok érvényesítéséhez szükséges, hogy a vásárló megismerje jogait. A javaslat ezért előírja, hogy a minőségi kifogások intézésének szabályait a vásárlók tájékoztatása céljából minden üzletben jól látható helyen ki kell függeszteni [32. § (2)-(3) bekezdés].
A javaslat szabályozza az üzlet munkájával kapcsolatos panaszok, közérdekű bejelentések és javaslatok bejegyzésére szolgáló vásárlók könyvének alkalmazását (33. §).
A vállalatok, szövetkezetek a vásárlók tájékoztatása, az áruk és szolgáltatások értékesítésének elősegítése, a korszerű fogyasztási szokások elterjesztése érdekében rendszeresen reklámoznak és hirdetnek. A javaslat a vásárlók megfelelő tájékoztatásának érdekében a reklámok és hirdetések tartalmára nézve korlátokat állít fel, és egészségvédelmi szempontokra való tekintettel megtiltja a szeszes italok és dohányipari termékek, valamint más egészségre ártalmas cikkek fogyasztására ösztönző reklám és hirdetés közzétételét. A javaslat felhatalmazást ad a szeszes ital árusításának és kimérésének közérdekből történő korlátozására (34. és 35. §).
V. FEJEZET
A BELKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG IRÁNYÍTÁSA, ELLENŐRZÉSE
(36-40. §)
E fejezetben a javaslat megállapítja a belkereskedelmi tevékenység irányításának és ellenőrzésének alapvető szabályait. Ennek keretében szabályozza a Minisztertanácsnak, a belkereskedelmi ágazatot irányító belkereskedelmi miniszternek és a területek, települések ellátását szervező tanácsoknak az ellátással kapcsolatos főbb feladatait.A lakosság ellátásáért a népgazdasági terv keretei között a Minisztertanács felelős. Az ellátásnak ugyanis a kereskedelmi tevékenységen túlmutató, az egész népgazdaságot, így a termelői szférát is döntően érintő területei vannak, amely felett a Minisztertanácsnak van áttekintése, illetve intézkedési jogköre. E felelősség az ország teherbíró képességéhez igazodik.
A belkereskedelem ágazati irányítását a Minisztertanács a belkereskedelmi miniszter útján látja el, aki a belkereskedelem ágazati irányításáért, valamennyi kereskedelmi tevékenységet folytató szerv és a magánkereskedők tekintetében felelős - függetlenül azok tulajdoni helyzetétől és felügyeleti alárendeltségétől. Így a Minisztertanács gazdaságpolitikájának és döntéseinek alapján a belkereskedelmi miniszter dolgozza ki és hajtja végre a belkereskedelmi ágazatban az ország belkereskedelmi politikáját. A javaslat ezért rögzíti a belkereskedelmi miniszter ágazati irányító jogkörét és felelősségét. Az ágazat irányításában más szervek is közreműködhetnek. Így például a termelőeszköz-kereskedelem, valamint a melléktermék és hulladékbegyűjtés felett jelenleg is az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke gyakorolja az ágazati irányító jogkört. A szövetkezeti gazdálkodó szervek tekintetében az ágazati irányító jogkört a szövetkezetekről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell gyakorolni.
A népgazdaság és egyes gazdálkodó szervezetek fejlődése is megkívánja a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetését. Ez azonban nem okozhat zavart a lakosság áruellátásában. Amíg a lakosságot egyes termékekkel nem lehet megfelelően ellátni és ezeket más forrásból - így a nemzetközi munkamegosztás keretében - sem lehet biztosítani, törekedni kell arra, hogy a termelés gazdaságosabb, korszerűbb legyen, az üzem-és munkaszervezés javuljon, a belső tartalékokat jobban kihasználják. A javaslat ezért a lakosság ellátásának szempontjából ad szabályt a termékszerkezet változtatására.
A javaslat a tanácstörvénnyel összhangban határozza meg a tanácsok területi jellegű ellátást szervező feladatait. A területi ellátásban a tanácsi vállalatok mellett szövetkezetek és más gazdálkodó szervezetek is részt vesznek. A tanácsok különböző jogkörét e szervek irányításában, illetve ellenőrzésében a tanácstörvény szabályozza. A javaslat a gazdálkodó szervezeteknek - a vállalatokkal, szövetkezetekkel és szövetkezeti szövetségekkel való - együttműködési kötelezettségét rögzíti a település üzlethálózatának és az ellátás színvonalának fejlesztésében (36-37. §).
A belkereskedelmi tevékenység ellenőrzésére széles körű hálózat áll rendelkezésre. Az ellenőrzést az ágazati irányítást gyakorló miniszter és a tanácsok szervezik és szerepet kap ebben a kereskedelmi felügyelőségek országos hálózata, a minőségellenőrző intézetek és a lakosság bevonásával a társadalmi ellenőri hálózat is (38. §).
A javaslat rendelkezéseinek védelmére sokrétű, több jogágazatra kiterjedő szankciórendszer áll fenn. Előírásainak megszegése az eset jellegétől függően államigazgatási (pl. szabálysértés), pénzügyi jogi, polgári jogi (pl. kártérítés), munkajogi (pl. fegyelmi felelősség), büntetőjogi (üzérkedés, árdrágítás stb.) felelősségre vonáshoz is vezethet és gazdasági bírság kiszabására is sor kerülhet. A javaslatban foglalt kötelezettségek megszegése esetére a javaslat ezért újabb szankciók bevezetését nem tartja szükségesnek, hanem a hatályos jogszabályokban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását rendeli (39. §).
A javaslat végül a hatálybalépésről és a végrehajtásról rendelkezik (40. §).