T/3092. számú törvényjavaslat indokolással - A társasági adóról és az osztalékadóról

adozona.hu

T/3092. számú törvényjavaslat indokolással - A társasági adóról és az osztalékadóról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok , Társasági jog
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 1996.09.20
Érvényesség vége:
Jogszabály indoklása: 1996. évi LXXXI. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a vállalkozások kedvező működési feltételeinek elősegítése, továbbá az Európai Közösségekhez való társulásból következő szempontok érvényesítése érdekében az Országgyűlés a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról a következő törvényt alkotja:
(1) A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (továbbiakban: vállalkozási tevékenység) elért jövedelem alap...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

T/3092. számú törvényjavaslat indokolással - A társasági adóról és az osztalékadóról

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Alapelvek

1. §

(1) A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (továbbiakban: vállalkozási tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és az osztalékadó kötelezettségnek - a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos előírására tekintettel - e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is.
(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.
(3) Ha e törvény ugyanazon jogcímen többféle módon teszi lehetővé költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás előtti eredmény csökkentését, vagy adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri elszámolás lehetőségére.
(4) Amennyiben a Magyar Köztársaság által kötött és hatályban lévő nemzetközi szerződés e törvény tárgyát képező, vagy annak megfelelő adóval kapcsolatban eltérő rendelkezéseket tartalmaz, a nemzetközi szerződés előírásai az irányadóak azzal, hogy az nem eredményezhet e törvény rendelkezéseiben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget.

A társasági adó és az osztalékadó alanya

2. §

(1) A társasági adó alanya a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül
a) a gazdasági társaság,
b) a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,
c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,
d) az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az erdőbirtokossági társulat,
e) a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (továbbiakban: MRP),
f) a közhasznú társaság, a vízitársulat,
g) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet (ideértve az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), ha az adóévben - törvényben és a gazdálkodási rendjét megállapító jogszabályban meghatározott - vállalkozási tevékenységből bevételt ér el, vagy e tevékenységhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást számol el, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, ha kiegészítő vállalkozási tevékenységből bevételt ér el, vagy e tevékenységhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást számol el.
(3) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha
a) belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet (továbbiakban: külföldi vállalkozó), vagy
b) belföldi személytől, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó ellenértéket kap (továbbiakban: külföldi szervezet).
(4) Nem alanya a társasági adónak az 5. számú mellékletben felsorolt szervezet.
(5) Az osztalékadó alanya
a) az osztalékban részesülő belföldi személy a magánszemély kivételével (a továbbiakban: belföldi illetőségű osztalékban részesülő),
b) az osztalékban részesülő külföldi személy (a továbbiakban: külföldi illetőségű osztalékban részesülő).
(6) A kifizetőre terjed ki az osztalékadóval kapcsolatos adókötelezettség abban az esetben, ha az osztalékot nem pénzben nyújtja.

Teljes körű és korlátozott adókötelezettség

3. §

(1) A belföldi illetőségű adózó és a belföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a belföldről és a külföldről származó jövedelmére egyaránt kiterjed teljes körű adókötelezettség.
(2) A külföldi illetőségű adózó és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett tevékenységből származó és/vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó jövedelmére terjed ki korlátozott adókötelezettség.

Fogalmak

4. §

E törvény alkalmazásában
1. adóév: a naptári év vagy az az időszak, amelyre az adókötelezettség kiterjed;
2. adózó: a 2. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy;
3. azonos munkakör: a 9001/1993. (SK. 1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996. október 1-én hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint azonosnak minősülő munkakör;
4. árbevétel:
a) a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele,
b) pénzintézetnél a kapott kamat és kamatjellegű bevétel, csökkentve a fizetett kamattal és kamatjellegű kifizetéssel, továbbá az egyéb pénzintézeti tevékenység bevétele, valamint a nem pénzintézeti tevékenység nettó árbevétele,
c) biztosítónál a biztosítási bevételek összege, növelve az allokált befektetési bevétellel, a biztosítástechnikai tartalékok állománycsökkenésével, a nem biztosítási tevékenység bevételeivel és a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek összegével, valamint csökkentve a viszontbiztosítónak átadott díjjal, a károk, szolgáltatások és a kárrendezések költségeivel, ráfordításaival, a befektetésekből származó biztosítástechnikai bevétellel és a biztosítástechnikai tartalékok állománynövekedésével,
d) értékpapír-forgalmazónál az értékpapír-forgalmazás bevétele, növelve a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek összegével, valamint csökkentve az értékpapír-forgalmazás ráfordításaival;
5. behajthatatlan követelés: az elévült követelés; a csőd-, a felszámolási eljárásban az egyezségi megállapodásban rögzített elengedett követelés; a felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelés; a felszámolási eljárás befejezésével ki nem egyenlített követelés, módosítva a felszámolási eljárás során már elszámolt összeggel; a jogszabályban behajthatatlan követelésként elismert összeg; az a követelés, amely olyan kötelezettel szemben áll fenn, aki nem lelhető fel, s ezt az adózó dokumentumokkal hitelt érdemlően bizonyítja; az a követelés, amely a végrehajtás során nem, vagy csak részben térült meg; az a követelés, amely dokumentumokkal, számítással igazoltan csak veszteséggel, aránytalan költségráfordítással érvényesíthető; kivéve az előzőleg felsorolt követelésekből azt, amelyre a pénzintézet, az értékpapír forgalmazó kockázati céltartalékot képezett;
6. belföld: a Magyar Köztársaság területe, ideértve a vámszabad- és a tranzit területet is;
7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély;
8. beruházás értéke: a tárgyi eszköz számviteli törvény szerinti beszerzési, előállítási értéke;
9. beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházást üzembe helyező; a beruházás megkezdésének napja: az építési, szerelési naplóba történő első bejegyzés vagy a beruházás célját szolgáló első gép, berendezés, jármű átvételének napja; a beruházási és a térségi adókedvezmény vonatkozásában
a) gép:a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) Ipari Termékek Jegyzéke (a továbbiakban: ITJ) 32-től - 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés, valamint az összekapcsolásukkal összetett munkafolyamatot ellátó technológiai berendezés,
b) épület: a végleges rendeltetéssel megvalósított ingatlan, amely a talajjal való egybeépítés (az alapozás) vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre, a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik; az épülethez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezetékek, fűtési, szellőző, légüdítő berendezések és felvonók, amelyek az épület szerkezeteibe beépítve a használhatóságot és ellátást biztosítják; az ilyen vezetékek és szerelvények akkor is az épülethez tartoznak, ha azok használhatóságának biztosítása, ellátása mellett technológiai célokat is szolgálnak, vagy már meglévő épületbe később kerülnek beépítésre,
c) kereskedelmi szálláshely: a KSH Építményjegyzékben (továbbiakban: ÉJ) az 544 termékjel alá sorolt épület,
d) termék-előállítást szolgáló beruházás: az az épület és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az adózó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ, s ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék közvetlen költsége között jelenik meg,
e) infrastrukturális beruházás: a vasúti, közúti, vízi áru- és személyszállításhoz, ivóvíztermeléshez és- szolgáltatáshoz, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, valamint távközlési szolgáltatás ellátásához közvetlenül szükséges építmény- és gépberuházás (ÉJ 11, ÉJ 21, ÉJ 31, ÉJ 41, ÉJ 53, ÉJ 61, ÉJ 55-ből, ÉJ 71-ből, ÉJ 91-ből, ITJ 32-től 39-ig, ITJ 42);
10. célszervezet: a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató, a pénzügyminiszter által a népjóléti miniszterrel egyetértésben a teljes adóévre ilyennek kijelölt belföldi személy;
11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy,
a) amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adó vagy annak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, kivéve ha a székhely szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásáról (a továbbiakban: egyezmény), és
b) amelynek az alapítói vagyonából az adóévben a belföldi illetőségű adózó közvetlenül vagy közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át és az adóév utolsó napján, legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik;
12. előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység: kizárólag a külföldi személy részére végzett olyan tevékenység, amely nem tartozik a külföldi személy társasági szerződésben meghatározott tevékenységi körébe, de az abban meghatározott tevékenységek végzését segíti, készíti elő;
13. előleg: a kifizetett összeg (átadott ellenérték), amely időben megelőzi a szolgáltatás nyújtásának megkezdését, illetve a dolog átadását azzal, hogy összege nem haladhatja meg a jogügylet (megállapodás) szerinti ellenértéket;
14. első kötelezettségvállalás időpontja: az a nap, amikor az adózó a vállalkozási tevékenységgel - beleértve a megalakulást is - kapcsolatos első jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi;
15. építkezés befejezésének napja: a használatbavételi, fennmaradási engedély jogerőre emelkedésének a napja;
16. építkezés kezdetének napja: az építési, szerelési naplóba történő első bejegyzés;
17. független képviselő: az adózótól gazdaságilag és jogilag független személy, amely/aki a szokásos üzletmenete szerint jár el, amikor az adózót képviseli; nem számít szokásos üzletmenetnek, ha a képviselő olyan tevékenységet is végez, amely az adózó tevékenységi körébe tartozik; nem független a képviselő, ha üzleti tevékenységét az adózó részletes utasítása, vagy átfogó ellenőrzése mellett végzi, vagy ha a kockázatot az adózó és nem a képviselő viseli;
18. ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog;
19. ipari park: infrastruktúrával ellátott, jogszabályban meghatározott feltételekkel ipari vállalkozási célra kialakított, behatárolt terület, amely pályázati úton "ipari park" minősítést kap;
20. jogdíj:
a) a szabadalomnak, a védett eljárásnak, a védjegynek, illetve hasonló jognak,
b) a know-hownak, az üzleti titoknak,
c) az irodalmi, a művészeti vagy a tudományos művek szerzői jogának, valamint a szerzői joggal szomszédos jogoknak használatáért, hasznosításáért, felhasználásáért vagy a használati jogáért kapott ellenérték;
21. jövedelem: az e törvényben az adó alapjaként meghatározott összeg;
22. jövedelemszerzés helye:
a) vállalkozási tevékenységből származó jövedelem esetében az a hely, ahol a jövedelmet szerző telephelye található; ha azonban a vállalkozást nem telephelyen folytatják, akkor - kivéve a b)-f) pontokban meghatározott jövedelmeket - az a hely, ahol a vállalkozást folytató belföldi illetőséggel bír,
b) kamatjövedelem esetében - a c) pontban foglalt kivétellel - az a hely, ahol a kölcsön szerződés szerinti igénybevevője belföldi illetőséggel bír, illetve ahol a kölcsönt a szerződés szerint igénybevevő telephely adóköteles,
c) kötvény utáni kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kötvényt kibocsátó belföldi illetőséggel bír,
d) előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj esetében az a hely, ahol a tevékenységet végzik,
e) jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat fizető belföldi illetőséggel bír, illetve ahol a jogdíjat fizető telephely adóköteles,
f) osztalék esetében az a hely, ahol az osztalékot nyújtó személy belföldi illetőséggel bír;
23. kapcsolt vállalkozás: az egymással szerződéses kapcsolatban állóknál, ha
a) az egyik adózó, a másik adózót érintően,
b) az adózó az adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyt érintően,
c) az adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személy az adózót érintően, közvetlenül vagy közvetve részt vesz az irányításban, ellenőrzésben vagy közvetlenül, illetve közvetve 25 százaléknál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkezik a döntések meghozatalakor, vagy a jegyzett tőkéből 25 százalékot meghaladó részesedéssel bír, illetve
d) ugyanazon adózó(k) más adózók,
e) ugyanazon adózó(k) adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyek,
f) ugyanazon, adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyek az adózó(k) irányításában, ellenőrzésében, közvetlenül vagy közvetve részt vesz(nek) vagy együttesen, közvetlenül, illetve közvetve, a jegyzett tőkéből 25 százalékot meghaladó részesedéssel bír(nak), vagy 25 százaléknál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkeznek legalább az egyik felet érintő döntésekben;
g) az a)-f) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában az irányításban, ellenőrzésben való részvételt jelent közkereseti társaságnál és betéti társaságnál az üzletvezetésben, egyesülésnél és közös vállalatnál az igazgatótanácsban, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezetésben, részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóságban való részvétel; leányvállalatnál az igazgatót, minden más esetben a képviseletre jogosultat kell az irányításban, ellenőrzésben résztvevőnek tekinteni, azzal, hogy a feltételek meghatározásához magánszemélyek esetében a Polgári Törvénykönyvben meghatározott közeli hozzátartozók szavazati jogát, részesedését együtt kell figyelembe venni;
24. kiemelt térség: a megyei munkaügyi központ kirendeltsége által ellátott foglalkoztatási körzet, amelyben a munkanélküliségi mutató az adóévet megelőző év júniusában, a mérés napján meghaladta a 15 százalékot;
25. közhasznú tevékenység bevétele: a 4. számú melléklet C fejezetében meghatározott tevékenységből származó bevételnek az a része, amely a közhasznú társaságnak a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal, társadalombiztosítási önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján folytatott tevékenységéből származik;
26. KSH besorolás: az 1995. december 31. napján érvényes statisztikai besorolási rend;
27. külföldi személy: a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet;
28. külföldön tevékenységet végző: az a belföldön bejegyzett, belföldi székhellyel rendelkező, megszakítás nélkül száz százalékig külföldi tulajdonban lévő korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, amely az adóévben folyamatosan megfelel az a)-e) pontokban megjelölt valamennyi feltételnek, azaz
a) rendelkezik a pénzügyminiszter vámszabadterületi társaságokat megillető kedvezményeket biztosító - 1992. december 31. napját követően megadott - engedélyével, vagy amelyet 1996. december 31. napjáig a pénzügyminiszter, ezt követően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatósága a feltételek együttes fennállására tekintettel nyilvántartásba vett,
b) kizárólag külföldi kereskedelmi tevékenységet végez és/vagy külföldön, külföldi személynek nyújt - a KSH Szolgáltatások Jegyzéke (a továbbiakban: SZJ) alapján pénzügyi szolgáltatásnak nem minősülő - szolgáltatást,
c) belföldi államigazgatási és bírósági eljárásaiban kizárólag belföldi ügyvédeket foglalkoztat, valamint külön-külön számítva, a társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelő bizottsága tagjainak és az alkalmazottainak többsége belföldi magánszemély, továbbá könyvvizsgálati kötelezettségének belföldön bejegyzett könyvvizsgáló által tesz eleget,
d) a működéséhez szükséges bankszámláját belföldön vezeti,
e) sem a társaságnak, sem a tulajdonosainak nincs belföldi gazdasági társaságban, szövetkezetben érdekeltsége, illetve belföldön képviseletet nem tart fenn, valamint sem közvetlen, sem közvetett tulajdonosai között nincs belföldi személy;
29. osztalék:
a) a belföldi vagy külföldi személy adózott eredményéből a tag, a tulajdonos részesedése,
b) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, - a jogszabály vagy államközi megállapodás alapján nyújtott vissza nem térítendő támogatás kivételével - továbbá az elengedett kötelezettség (ideértve a más által átvállalt tartozás összegét is),
c) a befektetés jogutód nélküli megszűnés miatti kivonásakor a vagyonfelosztási javaslat szerint, átalakuláskor a vagyonmérleg szerint a befektetés számvitelben kimutatott nyilvántartási, könyv szerinti értékét (a továbbiakban: könyv szerinti érték) meghaladóan realizált vagyoni részesedés, továbbá a jegyzett tőke leszállításakor kivont vagyoni értéknek a megszűnt befektetés ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó része,
d) az adózott eredményből a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeg;
30. osztalékelőleg: az osztalékra jogosult adózónak a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a kifizetőnél követelésként nyilvántartásba vett összeg;
31. reprezentációs költség: az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel, ital, és az ezen felül nyújtott szolgáltatás, az üzleti ajándék, továbbá az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, a taggyűlésen, közgyűlésen, igazgatósági, felügyelő bizottsági értekezleten felmerült költségek általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül;
32. személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó; személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a teherszállításra bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor;
33. telephely:
a) olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét, a fiókot, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt,
b) az építkezés vagy az összeszerelő tevékenység (a továbbiakban együtt: építkezés) helye - ideértve az ezen tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet is - abban az esetben, ha időtartama (folyamatosan vagy megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló szerződésen alapulnak vagy különböző személyek adták a megrendeléseket; a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képező építkezések egy építkezési területnek minősülnek,
c) a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni belföldön lévő természeti erőforrás közvetlen hasznosítása esetén,
d) a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása (továbbiakban: ingatlan hasznosítása) esetén,
e) a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni - kivéve, ha csak a g) pontban említett tevékenységet végzi - azon tevékenységek esetében, amelyeket más külföldi vagy belföldi személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön - és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében,
f) telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni az előző rendelkezések korlátozása nélkül a külföldi személy nevében biztosítási tevékenységet végzőt - a viszontbiztosítás és a g) pontban foglaltak kivételével -, ha a belföldön felmerülő kockázatokra köt biztosítást,
g) nem minősül telephelynek:
1. a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,
2. a külföldi személy, árujának illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, belföldi személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,
3. létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú fenntartása,
4. a létesítménynek kizárólag egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
5. a független képviselő (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység, amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el;
34. természeti erőforrás: a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott fogalom;
35. üzletvezetés helye: az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra berendezkedett;
36. vállalkozási övezet: jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.

MÁSODIK RÉSZ

A TÁRSASÁGI ADÓ

II. FEJEZET

A társasági adókötelezettség

5. §

(1) A vállalkozási tevékenységet folytató adózót a jövedelme után e törvény előírása szerint társasági adókötelezettség terheli.
(2) A társasági adókötelezettség - a (4) és (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a vállalkozási tevékenység érdekében tett első kötelezettségvállalás időpontjában, átalakulás esetén az átalakulás napjától kezdődik, és az adózó jogutód nélküli megszűnésének, az e törvény hatálya alóli kikerülésének, átalakulás esetén az átalakulásának a napjáig tart. A cégbírósági bejegyzés hiánya nem érinti az adókötelezettséget.
(3) Ha a számviteli törvény szerinti éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, egyszerűsített mérleget a naptári év utolsó napjával nem kell elkészíteni, akkor az adózás előtti eredményt és az adót az adóév utolsó napjára elkészített könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani és bevallani. Ilyen esetben
a) a cégbírósági bejegyzést,
b) a cégbírósági bejegyzés elmaradását,
c) a végelszámolás befejezését követően utólag - az egyes adóévekre külön-külön - elkészített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített mérleg (a továbbiakban: beszámoló) alapján - a bevallással érintett időszakban hatályos előírások szerint - megállapított tényleges adó, valamint a könyvviteli zárlat alapján megállapított adó különbözetét az adózó, a különbözet bevallásával egyidejűleg, befizeti vagy visszaigényli.
(4) A külföldi vállalkozónak belföldön végzett építkezés esetén az adókötelezettséget első ízben abban az évben kell teljesítenie, amikor az építkezés időtartama meghaladja a három hónapot, illetve az építkezés telephellyé minősítéséhez az egyezményben meghatározott időtartamot. Ilyenkor a külföldi vállalkozó első adóéve az építkezés kezdetének a napjával kezdődik.
(5) A 2. § (2) bekezdés g) pontjában szereplő személy adókötelezettsége abban az adóévben áll fenn, amely adóévben vállalkozási tevékenységből bevételt ér el, költséget, ráfordítást számol el.
(6) A társasági adóbevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. A beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítő adózó a társasági adóbevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az adóév utolsó napján érvényes - devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra.

A társasági adóalap megállapítása

6. §

(1) A társasági adó alapja belföldi illetőségű adózó esetében az adózás előtti eredmény, módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban foglaltakkal.
(2) Az adózás előtti eredmény
a) kettős könyvvitelt vezető adózónál a beszámoló részét képező eredménykimutatásban kimutatott összeg,
b) egyszeres könyvvitelt vezető adózónál a pénzforgalmi nyilvántartás alapján kimutatott eredmény (az adóévi árbevétel és bevétel, valamint az adóévi költségek és ráfordítások különbsége).
(3) Az adózás előtti eredményt könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az adózó mindaddig, amíg a beszámoló készítésére nem kötelezett, ideértve a jogelőd nélkül létrejött adózót is, ha a cégbírósági bejegyzése véglegesen elmarad, vagy ha az adóhatóság a nyilvántartásból törli.
(4) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a célszervezet, a kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság, az MRP, a közhasznú társaság, a vízitársulat és a külföldön tevékenységet végző esetében az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a 9-14. § figyelembevételével kell alkalmazni.
(5) Az az adózó, amely forintról konvertibilis devizára vagy konvertibilis devizáról forintra történő könyvvezetésre tér át, az adó meghatározásához szükséges adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az áttérés napján érvényes - devizaárfolyamán számítja át.

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. §

(1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:
a) a korábbi adóévek elhatárolt veszteségéből - a 18. § és 30. §-ban foglaltakat figyelembe véve - az adózó döntése szerinti összeg,
b) az adóévet megelőző évben a 8. § (1) bekezdésének a) pontja alapján adózás előtti eredményt növelő tételként számításba vett összeg,
c) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a bányászatról és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekben, továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére az adóévben ráfordításként elszámolt céltartaléknak az adóévet megelőző évben ráfordításként elszámolt céltartalékot meghaladó összege,
d) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a számviteli törvény előírásai alapján terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírásként elszámolt, de legfeljebb az 1. és 2. számú mellékletben meghatározott módon és mértékekkel számított összeg, továbbá az immateriális javak, a tárgyi eszközök értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a számviteli törvény előírása alapján megállapított beszerzési értéknek az adóalapnál elszámolt értékcsökkenési leírással csökkentett összege (a továbbiakban: számított nyilvántartási érték), egyszeres könyvvitelt vezető adózónál az 1. és 2. számú mellékletben meghatározott módon és mértékkel számított értékcsökkenési leírás összege,
e) a vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó által a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt - beszerzési értéke abban az esetben, ha az adózó nem veszi igénybe a 23. § szerinti adókedvezményt,
f) az eszközcsoportonként (készletek, befektetések, értékpapírok bontásban) nyilvántartott értékvesztésből az adóévben a (2)i bekezdés figyelembevételével a felhasználásra arányosan jutó összeg, vagy - az adózó döntése szerint az eszközcsoport egészére egyedi nyilvántartás vállalása mellett - az eszközhöz tartozóan nyilvántartott értékvesztés az eszköz a nyilvántartásból való kikerülésekor,
g) a bevételként elszámolt kapott (realizált) osztalék, kivéve az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékot,
h) az érték nélkül, vagy megváltási áron nyilvántartott termőföld és erdő értékesítéséből származó ellenérték,
i) az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál tanulónként minden megkezdett hónap után
1. havi 3000 forint, ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését az iskolával kötött megállapodás alapján végzi, illetőleg
2. havi 6000 forint, ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján látja el,
j) a (3) bekezdésben meghatározott, korábban munkanélküli személy után a foglalkoztatásának ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék, a járulék költségkénti elszámolásán túl, azzal, hogy az adózó akkor járhat el e rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli magánszemély alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli magánszemély az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban,
k) a szövetkezetnél a termőföldért kapott kárpótlási jegy névértékének és címletértékének különbözete, abban az esetben, ha a szövetkezet a kárpótlási jegyet állami tulajdon megvásárlására fordította,
l) erre jogszabályban feljogosított művészeti szervezet gondozásában kibocsátott művészeti szakvéleményben művészeti értékűnek elismert képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeg, de legfeljebb az adóévi beruházások értékének 2 ezreléke,
m) a szövetkezet által az üzletrész-tulajdonostól visszavásárolt üzletrész bevonása esetén - a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerinti az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig - a névértéknek a visszavásárlási árat meghaladó összegéből a fel nem osztható szövetkezeti vagyon növelésére fordított rész,
n) a ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségből a behajthatatlan követelés, továbbá korábban az adózás előtti eredménynél csökkentő tételként el nem ismert, ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségre befolyt, bevételként elszámolt összeg,
o) a társasházi közös tulajdonban álló ingatlanrészek hasznosításából származó, közös bevételből való részesedés címén a társasháztól kapott bevétel,
p) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek b) pontja szerinti átszámítási különbözet összege,
r) a bírságnak, továbbá az adózás rendjéről és a társadalombiztosításról szóló törvényekben előírt jogkövetkezménynek az elengedése miatt az adóévben bevételként elszámolt, az előző adóévekben az adózás előtti eredményt növelő tételként figyelembe vett összeg,
s) az egyszeres könyvvitelt vezetőnél - a tárgyi eszköz, immateriális javak vagy értékpapír beszerzése érdekében adott előleget kivéve - a fizetett előleg, továbbá a korábban az adózás előtti eredmény növeléseként figyelembe vett kapott előleg a bevételkénti elszámoláskor,
t) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben felmerült, a számviteli törvény előírásai szerint a kutatási-kísérleti fejlesztés saját közvetlen költségeként elszámolt összeg - csökkentve a ráeső kapott támogatás összegével - 20 százaléka függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés aktivált értékeként - állományba vették vagy sem.
(2) Nyilvántartott értékvesztés az előző adóévekben elszámolt, az adó alapjánál csökkentésként még figyelembe nem vett értékvesztés halmozott összege, amelyből az adózás előtti eredmény csökkentéseként a felhasználással arányos rész számolható el a következő képlet szerint:
E = N x (F/I)
ahol:
E= elszámolható értékvesztés,
N= nyilvántartott értékvesztés,
F= a könyvviteli nyilvántartással egyező nyitó érték és az adóévi beszerzés, előállítás, befektetés együttes összegének, valamint a záró értéknek a különbözete,
I= a könyvviteli nyilvántartással egyező nyitó érték és az adóévi beszerzés, előállítás, befektetés együttes összege.
(3) Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül megelőzően
a) legalább hat hónapig a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli volt, vagy
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy
c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a munkaügyi központtal továbbra is együttműködött, azzal, hogy az a) - c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából azt az időtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás, büntetés időtartamát, valamint a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött időt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. §

(1) Az adózás előtti eredményt növeli:
a) a számviteli törvény 27.i§ (1) és (2) bekezdése alapján az adóévben ráfordításként elszámolt céltartaléknak az e § (2) bekezdése szerinti elismert mértékét meghaladó része,
b) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a számviteli törvény 46. §; (3) és (4) bekezdése szerint költségként elszámolt értékcsökkenési leírás összege, a tárgyi eszköz, az immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor a könyv szerinti érték, továbbá ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor ráfordításként elszámolt összeg,
c) a számviteli törvény 39.i§-ának (1) és (3)-(4) bekezdéseiben foglalt értékelési szabályok szerint a mérleg fordulónapján meglévő eszközök után az adóévre ráfordításként elszámolt értékvesztés összege,
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,
e) a jogerős határozatban megállapított bírság, továbbá az adózás rendjéről, továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezményekből adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összege, kivéve, ha önellenőrzéshez kapcsolódik,
f) a megváltási áron nyilvántartott termőföld és erdő értékesítésekor a könyv szerinti érték,
g) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 3. §-a (3) bekezdésében meghatározott, valamint 30. § (2) bekezdésében felsorolt szerencsejátékokat szervező bármely gazdálkodó szervezetnél az egyes szerencsejátékok közvetlen és közvetett költségének és a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 38. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott költségnek a különbsége, ha az előbbi a nagyobb,
h) a hitelezési veszteség címen ráfordításként elszámolt összeg, kivéve azt a hitelezési veszteségként elszámolt követelést, amelyre a pénzintézet, az értékpapír forgalmazó kockázati céltartalékot képzett,
i) gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a jogutódnál a saját tőke növekményének megfelelő, - vagyonmérleg szerinti - átértékelési különbözet, amelyet több jogutód esetén olyan arányban kell megosztani, amilyen arányban a vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból részesednek; az átértékelési különbözettel az átalakulás évében és az azt követő két adóévben, egyenlő részletekben kell az adózás előtti eredményt növelni; ha a társaság, a szövetkezet a megjelölt időszakon belül megszűnik, a társasági adóalapnál még számításba nem vett teljes összeget a megszűnéskor kell a társasági adó alapjához hozzászámítania,
j) a kapott kölcsön kamatának a saját tőke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre jutó arányos része, ha az adózó a vele kapcsolt vállalkozásban lévőtől - kivéve a pénzintézetet - kap kölcsönt azzal, hogy saját tőke alatt az adóévet megelőző évi beszámolóban, illetve a nyitómérlegben kimutatott - értékelési tartalék nélküli - saját tőkét, annál az adózónál, amely az adózás előtti eredményét könyvviteli zárlat alapján állapítja meg, a társasági szerződésben, alapszabályban, alapító okiratban, a tulajdonosok közötti megállapodásban meghatározott, az alapító által tartósan rendelkezésre bocsátott forrást, rögzített jegyzett tőkét; kölcsön alatt az adóévben az említett kapcsolt vállalkozásban lévő felé fennálló kölcsön napi átlagos állományát kell érteni,
k) a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,
l) egyszeres könyvvitelt vezetőnél az előlegként kapott összeg, továbbá a korábban adott, az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett előleg a költségkénti elszámoláskor,
m) az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga alapján megállapított - nyereségéből az adózót a részesedése alapján megillető összeg,
n) a visszafizetési kötelezettség nélkül adott, ráfordításként elszámolt támogatás, juttatás, tartozásátvállalás, elengedett követelés, továbbá az utólag adott, nem számlázott engedmény - ide nem értve az adásvételi szerződésen alapuló, az abban előre rögzített feltételekkel adott engedmény szerződés szerinti összegét - kivéve, ha a támogatás, juttatás
na) belföldi székhelyű alapítványnak, közalapítványnak, vagy közérdekű kötelezettségvállalás céljára történt, feltéve, hogy
1. az alapítvány, a közalapítvány, illetve a közérdekű kötelezettségvállalás betegségmegelőző és gyógyító, szociális, egészségügyi, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek és ifjúsági célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregekkel és a hátrányos helyzetűekkel, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, a menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, továbbá
2. az alapítványnak, a közalapítványnak, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalási célra átadott pénzeszközzel összefüggő jogügylet vonatkozó dokumentumai (alapító okirat, tájékoztatók, reklámok, stb.) és körülményei (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján még közvetve sem állapítható meg, hogy az átadott összeg nem szolgálja, vagy látszólag szolgálja az 1. pontban felsorolt célokat, azaz csak az adózás előtti eredmény csökkentéssel elérhető vagyoni előnyt jelent az adományozónak, az adományozó tulajdonosának, a vezető tisztségviselőknek, a felügyelő bizottság és az igazgatóság tagjainak, a könyvvizsgálónak, valamint ezen személyek és a magánszemély tulajdonosok közeli hozzátartozóinak,
nb) állami vállalat, részben vagy egészben állami tulajdonban lévő társaság privatizációjának, valamint a tulajdonukban lévő vagyonrészek értékesítésének MRP keretében történő teljesülése esetén, az MRP szervezet alapcéljának megvalósítása érdekében, a szervezet hiteltörlesztési kötelezettsége időszakában történt,
nc) a Műsorszolgáltatási Alapnak közérdekű kötelezettségvállalásként, továbbá a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közműsorszolgálati műsor, műsorszám támogatására (szponzorálására) történt, o) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek a) pontja szerinti átszámítási különbözet összege.
(2) A céltartalék elismert mértéke a kettős könyvvitelt vezető adózónál a követelések, az előlegként és kölcsönként adott összegek miatt várható veszteségek fedezetére, a számviteli törvény 27. §-ának (1) bekezdése alapján az adóévben ráfordításként elszámolt céltartalék, de legfeljebb az adóév utolsó napján fennálló, előzőekben felsorolt követelések összegének
a) 90-180 napos késedelem esetén 2 százaléka,
b) 181-360 napos késedelem esetén 5 százaléka,
c) 360 napon túli késedelem esetén 25 százaléka.
(3) Az (1) bekezdés na) pontjában felsorolt jogcímeken említett tételek együttes összegéből legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százalékával nem kell az adózás előtti eredményt növelni.
(4) Az (1) bekezdés nb) pontjában említett támogatásként, juttatásként, kizárólag állami tulajdonban lévő vagyon elidegenítése esetén az átutalt összeget; állami és nem állami vagyonrészek együttes elidegenítése esetén az átutalt összegből az állami tulajdoni hányadnak megfelelő arányos részt; részben vagy egészben állami tulajdonban lévő társasági vagyonrész elidegenítése esetén az átutalt összegből, a társaságban lévő állami tulajdoni hányadnak megfelelő arányos részt; de bármely esetben legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százalékának megfelelő összeget lehet figyelembe venni.

Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár adóalapjának megállapítása

9. §

(1) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár adóalapja a számviteli törvény, valamint a beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségükre vonatkozó jogszabály előírásai szerint megállapított adózás előtti eredmény, egyszeres könyvvitelt vezetők esetében a pénzforgalmi könyvvitel szerinti vállalkozási tevékenység eredménye, módosítva a (2)-(5) bekezdésben foglaltakkal.
(2) Csökkenteni kell az adózás előtti eredményt
a) a vállalkozási tevékenység célját szolgáló beruházások értéke alapján a 7. § (1) bekezdése l) pontjának előírása szerint;
b) a 7. § (1) bekezdésének a), b), g), r) pontjai szerint meghatározott értékekkel;
c) a 7. § (1) bekezdésének d), e), f), i), j), n), o) és t) pontja, továbbá a (2) és (3) bekezdése alapján megállapított értékből a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhető, illetőleg a vállalkozási tevékenység bevételével arányos összeggel.
(3) Növelni kell az adózás előtti eredményt
a) a 8. § (1) bekezdés a), e), j), m) pontja és (2) bekezdése szerint meghatározott értékekkel;
b) a 8. § (1) bekezdés b), c), d), h), k), n) pontja, valamint a 8. § (3), (4) bekezdései alapján megállapított értékből a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül hozzárendelhető, illetőleg a vállalkozási tevékenység bevételével arányos összeggel.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve kell alkalmazni a 17. §, a 19. §, a 29. §, és a 30. § rendelkezéseit.
(5) Az egyház a vállalkozási tevékenységből elért nyereségnek (adózás előtti eredmény) azzal a részével is csökkentheti az adó alapját, amelyet a kulturális, nevelési, oktatási, felsőoktatási, szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, sport, tudományos és műemlékvédelmi tevékenység, továbbá a hitéleti célú ingatlanfenntartás bevételt meghaladó költsége, ráfordítása fedezetére használ fel.

A célszervezet adóalapja

10. §

(1) A célszervezet adóalapja az adóévi és a (6) bekezdés szerint nyilvántartott adómentesen képződött eredménytartalékból az eredmény kiegészítésére bevont eredményből a tagok, tulajdonosok részére megállapított osztalék, módosítva a (2)-(5) bekezdésben foglaltakkal.
(2) Csökkenteni kell a megállapított osztalékot a 7. § (1) bekezdés r) és t) pontjában meghatározott összeggel.
(3) Növelni kell a megállapított osztalékot a 8. § (1) bekezdésének d), e), j), k), m) pontjában meghatározott tételekkel.
(4) A célszervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, valamint abban az adóévben, amelyben a célszervezeti kijelölést visszavonták, az adó alapja a számviteli törvény előírásai alapján megállapított adózás előtti eredmény, módosítva a 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-ban foglaltakkal és növelve az adómentesen képződött - a (6) bekezdés szerint nyilvántartott - eredménytartalék összegével.
(5) A célszervezet átalakulása esetén a jogutódnak - ha nem minősül célszervezetnek - meg kell növelnie az adó alapját a jogelődnél adómentesen képződött eredménytartalék összegével.
(6) A célszervezetnek az adózottan és az adómentesen képződött eredménytartalékról külön nyilvántartást kell vezetnie. Ennek során adózottan képződött eredménytartaléknak kell tekinteni az 1992. évi nyitómérlegben szereplő eredménytartalékot, továbbá azt az eredménytartalékot, amely abban az adóévben képződött, amelyben az adózó nem minősült célszervezetnek. Az 1992. évi eredménytartalék akkor minősül adózottan képzettnek, ha a célszervezet osztalékot nem állapított meg. Az 1993. évtől képzett eredménytartalékot - ha az adózó célszervezetnek minősült - adómentesen képzettnek kell tekinteni. Az eredménytartalék állományának csökkenését a megelőző évi nyilvántartás alapján számított arányt figyelembe véve kell megosztani az adózottan és adómentesen képzett eredménytartalék között.

A kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság adóalapja

11. §

(1) A külön törvényben és annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelően működő, kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság az adó alapját - a (2) bekezdés szerint - megszűnéskor állapítja meg.
(2) Az adó alapja a kötelezettség teljesítését követően fennmaradó összes vagyon és az alapítók hozzájárulásának különbsége.

Az MRP adóalapja

12. §

(1) Az MRP adóalapja a számviteli törvény, valamint az MRP beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabály rendelkezései alapján kimutatott tárgyévi eredmény, módosítva a (2) és a (3) bekezdésben foglaltakkal.
(2) A tárgyévi eredményt csökkenti a saját erő címén a résztvevők által befizetett összeg, a résztvevőket foglalkoztató társaság által átutalt összeg, a résztvevők egyéb befizetései, más magánszemély és jogi személy befizetése, a 7. §-ban, és megszűnéskor a 17. § (1) bekezdésében, az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre való áttéréskor a 17. § (3) bekezdésében az adózás előtti eredmény csökkentéseként meghatározott jogcímek szerinti összeg.
(3) A tárgyévi eredményt növeli a 8. §-ban, és megszűnéskor a 17. § (1) bekezdésében, egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre való áttéréskor a 17. § (3) bekezdésében az adózás előtti eredmény növeléseként meghatározott jogcímek szerinti összeg.

A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja

13. §

(1) A közhasznú társaság és a vízitársulat adóalapja a 6. § előírásai alapján megállapított adózás előtti eredmény, módosítva a 7. § (1) bekezdés a) - g), i), j), l), n) - r), t) pontjaiban, a 8. § (1) bekezdés a) - e), h) -k), m), o) pontjaiban, továbbá a 17. §, a 19. §, a 29. § és a 30. §-ban foglaltakkal, továbbá növelve
a) a visszafizetési kötelezettség nélkül pénzben nyújtott támogatással, juttatással, tartozásátvállalással, elengedett követeléssel, továbbá az utólag adott, nem számlázott engedménnyel, ide nem értve az adásvételi szerződésen alapuló, az abban előre rögzített feltételekkel adott engedmény szerződés szerinti összegét,
b) közhasznú társaság esetében jogutód nélküli megszűnéskor, továbbá átalakulással történő megszűnéskor a jogutódnál - akkor, ha a jogutód nem közhasznú társaság - a saját tőke (2) bekezdés szerint meghatározott adómentes növekményével.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásához a közhasznú társaság, a saját tőke évenkénti változását és annak záró állományát köteles megbontani adózott és adómentesen képzett részekre. A saját tőke adóévi változásából az adómentesen képződött rész javára (terhére) jutó értéket az adóévi közhasznú tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított arányával számítva kell meghatározni.

A külföldön tevékenységet végző adóalapja

14. §

A külföldön tevékenységet végző adóalapja az adóévet megelőző évi éves beszámolóban, ennek hiányában a nyitó mérlegben kimutatott saját tőke, ezek hiányában a társasági szerződésben, alapító okiratban meghatározott jegyzett tőke.

A külföldi vállalkozó adóalapja

15. §

(1) A külföldi vállalkozó a belföldi telephelynek betudható árbevétele, bevétele és az ezekhez kapcsolódó felmerült költsége, ráfordítása különbözeteként - a 18. § szerint elhatárolt veszteséget is figyelembe véve - határozza meg az adó alapját, de ha ez kisebb mint az elszámolt költség 12 százaléka, ez utóbbit kell az adó alapjának tekintenie. Az árbevétel, a bevétel, a költség és a ráfordítás számbavételénél a számviteli törvény eredménykimutatásra és az eszközök értékelésére előírt rendelkezései szerint kell eljárni függetlenül attól, hogy a külföldi vállalkozó nem alanya a számviteli törvénynek.
(2) Az árbevétel, bevétel és a költség, ráfordítás kimutatásánál úgy kell eljárni, mintha a telephely a tevékenységét önálló - a külföldi személytől független - vállalkozásként fejtette volna ki.
(3) Telephelynek betudható árbevétel, bevétel a telephely útján kifejtett vállalkozási tevékenységgel összefüggésben elért árbevétel, bevétel tekintet nélkül a származás helyére. A telephely közvetítésével elért - a telephely árbevételeként, bevételeként meg nem jelenített - árbevétel, bevétel 5 százaléka, mint jutalék, minden esetben a telephelynek betudható árbevételnek, bevételnek minősül.
(4) A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként, ráfordításaként - a (5)-(7) bekezdésben foglalt kivétellel - az árbevétel, bevétel megszerzése érdekében felmerült, az adóévet terhelő, bizonylatolt összeget számolhatja el, tekintet nélkül a felmerülés helyére. Értékcsökkenési leírásként a telephely által végzett tevékenységet szolgáló, ott üzemeltetett tárgyi eszköz értéke alapján az 1. és 2. számú melléklet szerint megállapított mérték vehető figyelembe. A külföldi vállalkozónál felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből, ráfordításból - a külföldön felmerült adót kivéve - a telephelyre arányosan jutó összeg érvényesíthető, azzal, hogy ez az arány nem haladhatja meg a telephelynek betudható bevételnek, árbevételnek a külföldi vállalkozó összes bevételéhez, árbevételéhez viszonyított arányát.
(5) Az adóalap megállapításakor költségként, ráfordításként nem vehető figyelembe
a) a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított belföldi adóhiány, egyéb belföldi jogszabály megsértéséből keletkező jogerős befizetési kötelezettség (adó, bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot,
b) a kötelezettség nélkül adott ajándék nyilvántartási értéke, a pénzbeli támogatás, továbbá a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része, c) a társasági adó.
(6) Ingatlan hasznosítása esetén - a (7) bekezdésben foglaltakat kivéve - a telephelynek betudható árbevétel: az ellenérték, a telephelynek betudható költség: a továbbszámlázott üzemeltetési költség, az 1. és 2. számú melléklet szerint megállapított értékcsökkenési leírás, a javítási és a karbantartási költség, a telephelynek betudható ráfordítás: a beszerzési ár részét nem képező adók, hozzájárulások bevallott összege, valamint az ingatlan beszerzéséhez és felújításához felvett hitel beszerzési árba be nem számító, adóévben esedékes kamata.
(7) Ingatlan értékesítése, apportálása esetén a telephelynek betudható árbevétel az ellenérték, a telephelynek betudható költség a megszerzésre - az 1. és 2. számú melléklet szerint elszámolt értékcsökkenési leírással csökkentve - igazoltan fordított összeg.
(8) A külföldi vállalkozó az árbevételéről, bevételéről és az ehhez kapcsolódó, elismert költségéről, ráfordításáról a számviteli törvény kettős könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint forintban köteles nyilvántartást vezetni. A külföldi pénznemben keletkezett árbevételt, bevételt, költséget, ráfordítást a számviteli törvény előírásai alapján kell forintra átszámítani.

A külföldi szervezet adóalapja

16. §

(1) Külföldi szervezet adóalapjaként a részére belföldi személy, valamint a külföldi vállalkozó belföldi telephelye által kifizetett, a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származónak minősülő következő bevételeket kell - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - figyelembe venni:
a) nyújtott hitel (kölcsön) kamata,
b) kötvény kamata,
c) belföldön végzett előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj,
d) jogdíj.
(2) Az adóalap meghatározásánál bevételként nem kell figyelembe venni a Magyar Köztársaság és a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamatot, a belföldön bejegyzett pénzintézet által fizetett kamatot, ide nem értve, ha a pénzintézet megbízás alapján lebonyolító tevékenységet folytat.
(3) A külföldi pénznemben keletkezett bevételeket a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - pénzügyi teljesítés napján érvényes - devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által a Magyar Közlönyben közzétett, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításkor figyelembe venni.

A társasági adóalap módosításának különös szabályai

17. §

(1) Az adózónak jogutód nélküli megszűnésekor
a) a számviteli törvény 39. §-ának (1), valamint (3) és (4) bekezdése alapján az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztéssel, valamint a nyilvántartott értékvesztés összegével az adózás előtti eredményét csökkentenie kell,
b) egyszeres könyvvitel alkalmazása esetén - az egyéb módosító tételeket is figyelembe véve - az adózás előtti eredményét növelnie kell a megszűnésig keletkezett, a számviteli törvény előírása szerint a pénzügyi rendezéskor bevételnek minősülő, megszűnésig be nem folyt (a követelések között nyilvántartott) összeggel, továbbá a vásárolt készletek záróállományával - függetlenül attól, hogy az adózó a meglévő készlet ellenértékét kiegyenlítette vagy sem - és a fizetett előleg összegével; csökkentenie kell a számviteli törvény szerint a pénzügyi rendezéskor költségnek, ráfordításnak minősülő, a megszűnésig ki nem egyenlített tartozással és a kapott előleggel,
c) kettős könyvvitel vezetése esetén az adózás előtti eredményét növelnie kell azzal az összeggel, amellyel a tárgyi eszköz és az immateriális javak könyv szerinti értéke meghaladja a számított nyilvántartási értéket, csökkenteni kell azzal az összeggel, amellyel a számított nyilvántartási érték a könyv szerinti értéket meghaladja.
(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogutód a jogelődnél nyilvántartott értékvesztéssel növelt összeget mutatja ki ezen a címen; több jogutód esetén a jogelődnél nyilvántartott értékvesztést a vagyonmérleg alapján megosztott, az értékvesztés alapját képező készletek, befektetések, értékpapírok arányában meg kell bontani,
b) a jogelődnek módosítania kell az adózás előtti eredményét az (1) bekezdés c) pontja szerinti összeggel.
(3) Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésről a kettős könyvvezetésre tér át, az áttérés évében
a) az egyszerűsített mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás előtti eredményét növelnie kell,
b) a kapott előleg címen az előző adóévi adóbevallásában figyelembe vett, az adóévben kötelezettségként kimutatott összeggel csökkentenie, a fizetett előleg címen figyelembe vett, az adóévben követelésként kimutatott összeggel növelnie kell az adózás előtti eredményét.
(4) Az adózónak, ha a kettős könyvvezetésről az egyszeres könyvvezetésre tér át, az áttérés évében
a) a mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével az adózás előtti eredményét csökkentenie kell,
b) az előző évi beszámolóban a kötelezettségek között kimutatott (kapott) előleggel növelnie, a vásárolt készletek, illetve a követelések között kimutatott (adott) előleggel csökkentenie kell az adózás előtti eredményét.
(5) Az egyéni cégből átalakult adózó, ha átalakulását megelőzően a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozott, a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazása mellett
a) az átalakulás időpontjáig keletkezett és addig nem rendezett elhatárolt veszteséggel a 18. §-ban foglaltak szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét, azzal, hogy az öt éves időtartamot a keletkezés időpontjától kell számítania,
b) az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott saját tőke növekményével a 8. § (1) bekezdésének i) pontja szerint növeli az adózás előtti eredményét.
(6) A felszámolási eljárás hitelezőkkel történt egyezség alapján való megszűnése esetén az adózónak, az eljárás befejező napjára elkészített vagyonmérlegében szereplő saját tőke és a felszámolás kezdő napját megelőző napra készített beszámolójában szereplő saját tőke különbözetével, az eljárás befejezése évéről készített adóbevallásában
a) növelnie kell az adózás előtti eredményét, ha a felszámolás időszaka alatt a saját tőke növekedett,
b) csökkentenie kell az adózás előtti eredményét, ha a felszámolás időszaka alatt a saját tőke csökkent.
(7) Jogutód nélküli megszűnésnek minősül, ha az adózó - az átalakulás miatti megszűnést kivéve - bármely okból kikerül e törvény hatálya alól, továbbá, ha a székhelyét külföldre helyezi át.
(8) Nem minősül megszűnésnek, ha az adózó forintról devizára, devizáról forintra történő könyvvezetésre tér át, valamint ha a 2. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott belföldi személy azért nem minősül adózónak, mert nem ér el a vállalkozási tevékenységből bevételt, vagy nem számol el ehhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást.

Veszteségelhatárolás

18. §

(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív (a továbbiakban: elhatárolt veszteség), ezzel az összeggel az adózó a következő öt adóévben - a (2)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve - döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét.
(2) A jogelőd nélkül létrejött adózó a vállalkozási tevékenység megkezdése évének és az azt követő két adóévnek az elhatárolt veszteségéből - kivéve a számviteli törvény szerint aktiválható alapítási, átszervezési költséget - az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett résszel az ötödik adóévet követően is csökkentheti az adózás előtti eredményét.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi adóévekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi adóévekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.
(4) A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti, oly módon, hogy a megelőző két adóév adózás előtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két adóév terhére, a fennmaradó részre az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.
(5) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt veszteségelhatárolást pénzintézet nem alkalmazhatja.
(6) Ha a privatizációs lízingszerződés időtartama alatt az adózónál vagyonvesztés történik vagy a törlesztés meghiúsul és az állam nevében szerződő azonnali hatállyal nem mondja fel a szerződést, a vagyonvesztés vagy a törlesztés meghiúsulása évében az adózó az (1)-(2) bekezdésben foglalt veszteségelhatárolást nem alkalmazhatja.
(7) Jogutódlás melletti megszűnés esetén a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még figyelembe nem vett, elhatárolt veszteségre - az (1) bekezdés szerinti időtartamba a jogelődnél eltelt időt is beszámítva - az (1)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók, feltéve, hogy a jogutódnál nem szerez(nek) 50 százalékot meghaladó részesedést olyan tulajdonos(ok), amely(ek) az átalakulás időpontjában az átalakulásban érintett adózó(k)nak nem volt(ak) tulajdonosa(i). Ezzel a lehetőséggel a jogutód(ok) utoljára abban az adóévben élhet(nek), amelyben megfelelt(ek) az új tulajdonos(ok) részesedésére előírt feltételnek. Több jogutód esetén az elhatárolt veszteséget olyan arányban kell megosztani, amilyen arányban a vagyonmérleg alapján a jogutód(ok) az átértékelt vagyonból részesednek.
(8) Az (1) bekezdés rendelkezése a vállalkozási tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben, és az azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges beruházás üzembe helyezésének elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
(9) E § alkalmazásában a külföldi vállalkozó nem minősül jogelőd nélkül létrejött adózónak.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

19. §

(1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti szerződésekben - ideértve a gazdasági tevékenységgel összefüggő szaktanácsadást és a műszaki-gazdasági szolgáltatást, valamint a kölcsönt és a hitelt is - (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték különbségével
a) az adózók kölcsönös nyilatkozat alapján az adóbevallásban módosíthatják,
b) az adóhatóság az ellenőrzés során módosítja, az adózás előtti eredményt.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár a terméknek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) az adózó által kialakított egyéb módszer alapján, ha az adózó bizonyítja, hogy a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg és az egyéb módszer az adott esetben megfelelőbb.
(3) A szokásos piaci ár alkalmazásánál - mivel a körülmények nem összehasonlíthatóak - az egymás között érvényesített árak eltérhetnek azon ellenértéktől, amelyet egyébként független felek esetén alkalmaznának, amennyiben a méretüknél fogva piaci hátrányban lévő adózók közös beszerzés és értékesítés érdekében kapcsolt vállalkozásokat hoznak létre, és e kapcsolt vállalkozások közötti tartós szerződések révén a versenyhátrány megszüntetését kívánják elérni.
(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) E § alkalmazásában terméknek minősülnek az értékpapírok és az immateriális javak is.

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

III. FEJEZET

A társasági adó mértéke

20. §

(1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív adóalap 18 százaléka.
(2) A külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó
a) 10 millió forintot meg nem haladó adóalap esetén annak 1 százaléka,
b) 10 millió forintot meghaladó adóalap esetén 100 ezer forint és a 10 millió forint feletti adóalap 0,5 százaléka együttesen.

Adómentesség

21. §

(1) Nem kell az adót megfizetnie
a) az olyan alapítványnak, közalapítványnak, amely az adományozók részére adózás előtti eredménycsökkentésre jogosító igazolást adhat ki, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a lakásszövetkezetnek, ha a - gazdálkodására vonatkozó külön jogszabályok előírása szerint és a 4. számú mellékletben foglaltakat figyelembevéve nyilvántartott - vállalkozási tevékenységéből elért bevétele nem haladja meg az adóévben elért összes bevételének 10 százalékát, de legfeljebb 10 millió forintot,
b) a közhasznú társaságnak és a vízitársulatnak a támogatásként, juttatásként véglegesen átadott pénzeszköz összegével, valamint a térítés nélkül átadott eszköz számított nyilvántartási értékével csökkentett adóalap olyan része után, amelyet a közhasznú társaságnál a közhasznú tevékenységből elért bevétel, vízitársulatnál a közfeladatként végzett tevékenységből elért bevétel képvisel az összes bevételen belül,
c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, amennyiben a pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevétele nem haladja meg a pénztár összes bevételének a 20 százalékát.
(2) A közhasznú társaság és a vízitársulat az adókedvezményeket az adómentességgel csökkentett társasági adó arányában érvényesítheti.
(3) A közhasznú társaság, jogutód nélküli megszűnésekor, az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseit nem alkalmazhatja.

Beruházási adókedvezmények

22. §

(1) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1995. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelőző adóévhez viszonyítva az export árbevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékű export árbevételt ér el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
(2) Az adózó az adó 50 százalékának megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóév közül azokban az adóévekben,
a) amelyekben a megelőző adóévhez viszonyítva az árbevételét 25 százalékkal, de legalább 600 millió forinttal növeli, vagy
b) amely évekre számítva olyan értékű árbevételt ér el, amelyet az a) pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.
(3) A kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó az adónak a (4) bekezdés szerint megállapított teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe a térségben (övezetben) 1995. december 31-ét követően megkezdett és az üzembe helyezést követően ott üzemeltetett
a) termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben export vagy KSH besorolási rend alapján mezőgazdasági tevékenységből származó árbevételét a megelőző adóévhez viszonyítva
aa) vállalkozási övezetben megkezdett beruházás esetén legalább 1 százalékkal növeli,
ab) kiemelt térségben megkezdett beruházás esetén legalább a beruházás értéke 5 százalékával megegyező összeggel növeli,
b) kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóévben.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott adókedvezmény az adónak a beruházás üzemeltetési helye szerinti, a beruházás megkezdésekor kiemelt térségnek, vállalkozási övezetnek minősülő térségben (övezetben) folytatott termék-előállító és kereskedelmi szálláshely szolgáltató tevékenységből származó árbevételnek az összes árbevételhez viszonyított arányával számított összege.
(5) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe.
(6) Nem élhet az (1)-(5) bekezdésben meghatározott adókedvezménnyel az az adózó, amelynek a kormány a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 1994. évben hatályos rendelkezése alapján adókedvezmény igénybevételét engedélyezte, kivéve ha ez utóbbi jogáról az adóhatóságnak 1997. március 31-éig írásban tett bejelentéssel lemondott.

Térségi adókedvezmények

23. §

(1) A beruházás értéke hat százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az üzembe helyezés évében
a) a kiemelt térségben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó a székhelyen, telephelyen üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép értéke után,
b) a vállalkozási övezetben székhellyel vagy cégbíróságon, önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó a székhelyen, telephelyen üzembe helyezett és ott üzemeltetett gép és épület értéke után.
(2) A kiemelt térségben és/vagy a vállalkozási övezetben az adózó által üzembe helyezett és ott üzemeltetett infrastrukturális beruházás értéke hat százalékának megfelelő adókedvezményt vehet igénybe az adózó az üzembe helyezés évében.
(3) A (1)-(2) bekezdés alapján igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetni, ha az adózó a gép, épület vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi.
(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény a kiemelt térségben üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, infrastrukturális beruházás értéke alapján, a vállalkozási övezetben a vállalkozási övezetté minősítést követően üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett gép, épület, infrastrukturális beruházás értéke alapján vehető igénybe, ha annak értékcsökkenési leírását az adózó a 2. számú melléklet rendelkezései szerint számolja el.
(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe.

Az adókedvezmények igénybevételének szabályai

24. §

(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 22. § (3) bekezdése és a 30. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 30. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.
(2) A 22. § (3) bekezdése alapján igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból - legfeljebb annak 70 százalékáig - érvényesíthet adókedvezményt az adózó a 22. § (1) és (2) bekezdésében, a 23. §-ban, a 30. § (5) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint, valamint az az adózó, amely a 30. § (5) bekezdés a) és d) pontja alapján az adóévben 100 százaléknál kisebb mértékű adókedvezményre jogosult.
(3) A 4. § 28. pontja szerinti külföldön tevékenységet végző nem vehet igénybe adókedvezményt.
(4) Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe. A fizetendő adó

25. §

A fizetendő adó a 20. § szerint megállapított társasági adó, csökkentve az adókedvezményekkel és a 29. § rendelkezésének figyelembevételével a külföldön megfizetett társasági adóval (annak megfelelő jövedelemadóval).

ELJÁRÁSI ÉS ADÓELŐLEG FIZETÉSI SZABÁLYOK

IV. FEJEZET

A külföldi szervezet adókötelezettségének teljesítése

26. §

(1) A külföldi szervezet esetében a 20. § szerinti mértékkel számított társasági adót a kifizető, illetve a külföldi vállalkozó belföldi telephelye levonással állapítja meg, fizeti meg és erről igazolást ad a külföldi szervezet részére.
(2) A külföldi szervezet az (1) bekezdés szerint levont és befizetett társasági adóból az egyezmény alapján őt megillető visszatérítést, az illetősége szerinti ország adóügyekben illetékes hatóságától kapott, az illetőségét igazoló, hitelesített, magyar nyelvű dokumentum, továbbá a levont adóról kapott igazolás alapján az adóhatóságtól visszaigényli.

Az adóelőleg bevallásának és fizetésének szabályai

27. §

(1) Az adózónak - a (3), az (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az adóévet megelőző adóévről szóló adóbevallással egyidejűleg az adóév július 1-jétől az ezt követő év június 30-áig terjedő időszakra a társasági adóelőleget is be kell vallania, az esedékességi időre eső összeget is feltüntetve.
(2) Az adóelőleg
a) az adóévet megelőző teljes évben változatlan formában működő adózónál az előző adóévi fizetendő adó összege,
b) az adóévet megelőző évben jogelőd nélkül vagy átalakulással létrejött adózónál az előző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján egész évre számított összege.
(3) Az adóévben átalakulással létrejött adózó az átalakulás napjától számított 30 napon belül köteles a jogelőd által az adóévre bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően: azzal egyező, összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles, a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő év június 30-áig adóelőleget fizetni. E rendelkezés alkalmazásában a részleges átalakulással érintett szövetkezetnek a jogutódra vonatkozó előírások szerint kell eljárnia.
(4) A külföldi vállalkozó esetében az adóelőleg alapja az előző adóévre fizetett adó, ha az előző adóéve a naptári évtől eltért, a működése naptári napjai alapján egész évre számított összeg.
(5) A könyvvezetés pénznemének évközbeni változtatása a bevallott adóelőleget nem érinti.
(6) Megszűnésekor az adózónak nem kell adóelőleget bevallania.
(7) Az adóelőleg a (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel
a) havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha a bevallott adó meghaladja a 3 millió forintot;
b) negyedévente, egyenlő részletekben esedékes, ha a bevallott adó legfeljebb 3 millió forint.
(8) A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba sorolt adózónál
a) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 10 százaléka, a második negyedévében 20 százaléka, a harmadik negyedévében 30 százaléka, a negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha a bevallott adó legfeljebb 3 millió forint,
b) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, a második negyedévében 6,6 százaléka, a harmadik negyedévében 10 százaléka, a negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha a bevallott adó meghaladja a 3 millió forintot.
(9) A külföldi vállalkozónál az adóelőleg negyedévente egyenlő részletekben esedékes.
(10) Az adóelőleget az adózónak - kivéve, ha külföldi vállalkozó, vagy egyszeres könyvvitelt vezető - az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.
(11) Nem kell az (1)-(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia a 2. § (2) bekezdés e), f) és g) pontjában felsorolt adózónak, továbbá a külföldön tevékenységet végzőnek és a külföldi szervezetnek.

HARMADIK RÉSZ

OSZTALÉKADÓ

V. FEJEZET

28. §

(1) A kapott (realizált) osztalék után az osztalékban részesülő 20 százalék mértékű osztalékadót köteles fizetni.
(2) Mentes az osztalékadó alól az e törvény hatálya alá tartozó belföldi illetőségű osztalékban részesülő.
(3) Az osztalékból a kifizető a kifizetés napján állapítja meg, vonja le az osztalékadót és azt az adózás rendjéről szóló törvény előírása szerint bevallja és megfizeti. A kifizető az adó levonásáról az osztalékban részesülőnek igazolást ad.
(4) A kifizető állapítja meg az osztalékadót, és azt az adózás rendjéről szóló törvény előírása szerint bevallja és megfizeti, abban az esetben is, ha az osztalék teljesítése nem pénzben történik. Ilyen esetben a kifizető az osztalék összegéről és a megállapított adóról igazolást ad az osztalékban részesülőnek, és a megfizetett osztalékadót a könyveiben a követelések között tartja nyilván.
(5) Nem kell az osztalékadót a kifizetőnek megállapítania, megfizetnie, levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetőségű osztalékban részesülő belföldön, már működő gazdasági társaság - ideértve az osztalékot fizető gazdasági társaságot is - jegyzett tőkéjének az emelésére fordít, vagy amellyel belföldön újonnan alakuló gazdasági társaság alapításában vesz részt, feltéve hogy a külföldi illetőségű osztalékban részesülő rendelkezése alapján a kifizető azt közvetlenül erre a célra utalja, adja át.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott osztalék után az osztalékadó fizetési kötelezettség
a) a jegyzett tőke csökkentésére hozott döntés alapján, vagy
b) a jegyzett tőkének megfelelő részvény, üzletrész értékesítésekor, vagy
c) a társaság megszűnésekor válik esedékessé.
(7) A kifizetőnek le kell vonnia az osztalékadót a belföldi illetőségű osztalékban részesülőnek fizetett osztalék azon részéből, amely készpénzben került kifizetésre, vagy amelyet nem a belföldi illetőségű osztalékban részesülő belföldi pénzintézetnél vezetett bankszámlájára utal.
(8) A kifizető a (4) bekezdés alapján megfizetett osztalékadónak arra a részére, amely meghaladja a külföldi illetőségű osztalékban részesülőt az egyezmény alapján terhelő osztalékadót, a külföldi illetőségét igazoló - az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó - okirat benyújtásával az adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő.
(9) A külföldi illetőségű osztalékban részesülő állapítja meg, vallja be és fizeti meg az osztalékadót, ha az osztalékhoz nem kifizetőtől jut hozzá.
(10) Az osztalékelőlegre az osztalékra előírt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az osztalékelőlegből levont adónak és az osztalék adójának különbözetét, az osztalék jóváhagyásakor a kifizető az adóhatóságnak megfizeti vagy tőle visszaigényli, és egyidejűleg elszámol az osztalékban részesülővel.

NEGYEDIK RÉSZ

A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE

VI. FEJEZET

29. §

(1) A belföldi illetőségű adózónak a külföldön ténylegesen megfizetett (levont) és a számviteli előírások szerint ráfordításként elszámolt társasági adóval (annak megfelelő jövedelemadóval) növelnie kell a társasági adó alapját.
(2) A társasági adó megállapításakor
a) az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha az egyezmény így rendelkezik,
b) egyezmény hiányában, vagy ha az egyezmény az adó beszámításáról rendelkezik, levonható a társasági adóból adóvisszatartás formájában a külföldön megfizetett adó.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerint levont összeg nem haladhatja meg az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak azt a hányadát, amennyit a külföldi jövedelem az adóalapban képvisel.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető költségeket, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.

ÖTÖDIK RÉSZ

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

VII. FEJEZET

30. §

(1) A társasági adóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ta tv.) következő rendelkezéseit változatlan feltételek mellett alkalmazni kell, ha a gazdasági esemény 1996. december 31-éig megtörtént:
a) a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés d) pontja, valamint az 5. § (4)-(5) bekezdése az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontjának figyelembevételével,
b) a 4. § (3) bekezdés j) pontja, valamint az 5. § (12) bekezdése, az 1994. évi LXXXIII. törvény 13. § (3) bekezdésének figyelembevételével, azzal, hogy a lízingszerződés lejárat előtti megszüntetése esetén növelni kell az adóalapot a lízingszerződéshez kapcsolódó időbeli elhatárolás ráfordításként elszámolt összegével, ha azt az adózónak nem térítették meg,
c) a 4. § (3) bekezdés s) pontja és az 5. § (9) bekezdése,
d) a 19. § (16) bekezdése.
(2) A Ta tv. 6. §-ának előírásai szerint elhatárolt veszteség az adózás előtti eredményből az elhatárolás időpontjában érvényes feltételek szerint írható le.
(3) A Ta tv. 5. § (3) bekezdése szerinti 1997. január 1-jén nyilvántartott értékvesztésnek az adózás előtti eredményből való levonására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy, ha az adózó valamely eszközcsoportot érintően az eszközönkénti nyilvántartás alapján él a levonással, akkor az eszközcsoport 1997. január 1-jén nyilvántartott értékvesztését 3 adóév alatt egyenlő részletekben vonhatja le az adózás előtti eredményből.
(4) A Ta tv. 5. §-a (11) bekezdése alapján adómentesként nyilvántartott saját tőke az 1997. év január 1-jei állomány nyitó értéke.
(5) A Ta tv. vonatkozó rendelkezései alapján adókedvezményt a társasági adóból a következő feltételekkel lehet érvényesíteni:
a) a 12. §, a 3. § 4., 5., 6., 7., 16. és 17. pontja változatlan feltételekkel érvényesíthető, figyelemmel e törvény 24. §-ának rendelkezéseire,
b) a 14/B. § és a 14/C. § rendelkezését az eredeti feltételek szerint lehet alkalmazni, figyelemmel az 1994. évi LXXXIII. törvény 13. § (5) bekezdés b) pontjának, az 1996. évi ... törvény ... §-ának, valamint e törvény 24. §-ának rendelkezéseire,
c) a 13. § (1) bekezdését az 1996. december 31-éig megkötött hitelszerződés alapján elszámolt kamatra alkalmazni lehet, figyelemmel az 1993. évi IC. törvény 16. § (1) bekezdés d) pontjára, az 1995. évi CVI. törvény 18. § (3) bekezdésére, valamint az e törvény 24. §-ának rendelkezéseire,
d) az 1993. évi IC. törvény 11. §-ával törvénybe iktatott 14/A. § (2) és (3) bekezdése alapján a kormány által egyedileg engedélyezett adókedvezmény az engedélyben és a 190/1994. (XII.31.) Kormányrendeletben foglaltak szerint vehető igénybe, figyelemmel e törvény 24. §-ának rendelkezéseire.
(6) Az 1997. évben június 30-áig jogerős fizetési meghagyás alapján kell az adóelőleget teljesíteni, illetve június 1-je előtti átalakulás esetén a 27. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásakor a jogelőd jogerős fizetési meghagyása alapján kell a jogutódnak az adóelőleget bevallania.
(7) Az 1996. évi fizetendő adó alapján történő adóelőleg bevallásakor, az 1996. évi fizetendő adót csökkenteni kell a - kiegészítő adóból igénybevett kedvezményekkel csökkentett - kiegészítő adóval, és növelni az így megállapított összeg 20 százalékával.
(8) Nem kell a 28. § alapján osztalékadót megállapítani
a) a jegyzett tőke leszállítása miatt, ha a jegyzett tőke emelése az 1995. vagy 1996. évi adózott eredményből történt, feltéve, hogy arról a döntést 1997. május 31-éig meghozták és a jegyzett tőke emelését - ha jogszabály kötelezővé teszi - 1997. június 30-áig bejelentették a cégbíróságon, továbbá feltéve, hogy a jegyzett tőke leszállítására nem kerül sor a döntés, illetve - bejegyzési kötelezettség esetén - a bejegyzés évét követő 3 naptári éven belül,
b) az 1997. és az 1998. évi adózott eredmény elszámolásakor megállapított osztaléknak arra a részére, amelynek a forrása az 1995. előtti adóévekben keletkezett eredménytartalék,
c) a jegyzett tőke 1997. és 1998. évi leszállításakor, vagy a befektetésnek 1997. és 1998. évi megszűnés miatti kivonásakor, az osztaléknak arra a részére, amely az 1995. előtti adóévekben keletkezett.
(9) Az e törvény 5. § (6) bekezdésének rendelkezését - az 1996. évben évközben benyújtott adóbevallást kivéve - az 1996. évről benyújtott adóbevallásnál is alkalmazni kell.
(10) A 8. § (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásakor, a Ta tv. 4. § (3) bekezdés t) pontja szerinti előírások alapján, az 1993. január 1-jétől 1996. december 31-éig nyújtott kölcsönt is figyelembe kell venni.
(11) Az 1997. adóévben az adózó az adózás előtti eredményét csökkentheti a számviteli törvény 45. § (14) bekezdése alapján bevételként elszámolt céltartaléknak az 1996. évi adózás előtti eredmény csökkentéseként a Ta tv. 5. § (1) bekezdése alapján számításba vett összeget meghaladó részével.
(12) Az egyszeres könyvvitelt vezető 1997. évben csökkentheti a társasági adó alapját az 1996. december 31-ére készített egyszerűsített mérlegben kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értékével.
(13) Ahol a törvény a társasági adókötelezettséggel összefüggésben korábbi évekre utaló rendelkezést tartalmaz, ott ez alatt értelemszerűen a Ta. tv. előírásait is érteni kell.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

VIII. FEJEZET

31. §

(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - első ízben az 1997. évi adóalap megállapítására és az 1997. évi társasági- és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
(2) Az 1996. évi eredményből jóváhagyott - egyszeres könyvvitelt vezetőnél pedig az 1996. évben kifizetett - osztalék után a Ta. tv. 9. §-a alapján kiegészítő adót kell megállapítani. Nem kell az egyéni vállalkozónak az 1996. évben hatályos Ta. tv. 9. §-a (3) bekezdés d) pontja alapján kiegészítő adót fizetnie, ha 1997. január 1. napjától a tevékenysége megszüntetése nélkül, egyéni vállalkozóként a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti adózást alkalmazza.
(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi a 4. § 11/a) pontjában foglaltaknak megfelelő országok nevét.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény;
b) a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 26. § (3)-(5) bekezdése;
c) az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 6. §; (2) és (3) bekezdése, valamint 7. § (1) és (2) bekezdései;
d) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1992. évi LXXIII. törvény;
e) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény és a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1993. évi LIII. törvény 2. és 3. §-a;
f) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 73. §; (1), (3) és (4) bekezdése;
g) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1993. évi IC. törvény;
h) a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 84. § (1) bekezdésének o) és p) pontja;
i) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXXXIII. törvény;
j) a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló 1994. évi CIV. törvény 65. §-a;
k) a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1995. évi XX. törvény 8. §-a;
l) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 6. §-a;
m) a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1995. évi CVI. törvény a 19. § kivételével;
n) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 157. § (1) bekezdése;
o) a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló 1996. évi ... törvény ... § -a.
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) E törvény hatálybalépése után a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi ... törvény 4. §-ának 28. pontjában meghatározott, külföldön tevékenységet végző - a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan - devizakülföldinek minősül attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott 4. § 28. pontjában - az adókedvezmény igénybevételéhez - előírt valamennyi feltétel egyidejű teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(3) A (2) bekezdésben említett devizakülföldi a devizabelföldiek bérét és egyéb juttatását csak felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán elhelyezett konvertibilis fizetőeszköz átváltásából származó forint terhére fizetheti ki."
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41/A § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles:/
"a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi......... törvény 2. §-a (2) bekezdésének a) - d) pontjában meghatározott adózó, "
c) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 73. § (2) bekezdése a következők szerint módosul:
"(2) A nem természetes személy támogató által a pénztárnak juttatott pénzbeli és nem pénzbeli adomány olyan közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, amely megfelel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi .... törvény 8. § (1) bekezdés n) pontja szerinti feltételeknek és a 3. számú melléklet 5. b) pontja szerinti kivételnek."
d) ahol jogszabály a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvényt említi, ott az alatt ezt a törvényt kell érteni.

1. számú melléklet az 1996. évi ................törvényhez

Az értékcsökkenési leírás szabályairól

1. E törvény alkalmazásakor az adóalapnál a számviteli törvény szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírást, de legfeljebb a 2. számú mellékletben meghatározott leírási kulcsok jegyzéke alapján és az e melléklet szabályainak alkalmazásával megállapított összeget lehet érvényesíteni. Ha a mellékletek ugyanazon eszközre több szabályt is tartalmaznak, akkor az adózót a módszerek között választási lehetőség illeti meg.
2. Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a megsemmisülés, a hiány feltárás, a selejtezés, illetve értékesítés, apportálás (ideértve az átalakulást is) napjáig (a továbbiakban: állománycsökkenés) lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés, illetve az állománycsökkenés az adóévben évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét arányosan kell kiszámítani arra az időszakra, ameddig az adott adóévben az eszköz állományban volt.
3. Az értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköz megszerzésével, előállításával, bővítésével, felújításával kapcsolatban felmerült költségeket.
4. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, előállítási költsége után, kivéve az 5/b) pontban foglaltakat, a hulladék tárolásra igénybevett földterületet, telket és a meliorációt. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési értékét el kell különíteni.
5. A számviteli törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenési leírás érvényesíthető
a) az immateriális javaknál,
b) a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél,
c) az ipari park közműnek minősülő - út, víz- és csatornaellátás, energiaellátás, távközlés célját szolgáló - tárgyi eszközeinél,
d) a bányászatban a kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek, építmények, speciális gépek, berendezések, felszerelések, a föld alatti bányatérségek és építmények, valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és az igénybevett földterület esetében,
e) a százezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti, valamint a 2. számú melléklet IV. fejezetének a) pontja szerinti 33 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközök esetében.
6. Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, ITJ 32-től 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető.
7. A bérbeadó eszközei között kimutatott, bérbe adott épület, építmény és ültetvény esetében 10 százalék, minden egyéb bérbeadott tárgyi eszköz után 30 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet a bérbeadó.
8. A vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett épület esetében 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
9. Az egyszeres könyvvitelt vezető adózó a számított nyilvántartási értéket értékcsökkenési leírásként számolja el az immateriális javak, az üzembehelyezett tárgyi eszközök
a) értékesítése, selejtezése, megsemmisülése, hiánya esetén;
b) más gazdasági társaságba apportként történő bevitelekor;
c) térítés nélküli átadása esetén, ha
ca) az átadást jogszabály írja elő;
cb) az átadás a 8. § (1) bekezdésének n) pontjában említett célokra és feltételekkel történt, olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott rendelkezés alapján figyelembe vett összeggel együttvéve sem az adózás előtti eredmény húsz százalékát;
cc) az átadás magánszemély részére történt és az a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján természetbeni juttatásnak minősül;
cd) az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kis értékű ajándéknak minősül;
ce) az átadott saját előállítású tárgyi eszköz a szokásos üzleti kapcsolatban mintakollekciónak minősül.
10. Terven felüli értékcsökkenési leírást a számviteli törvény alapján elszámolt összegben lehet érvényesíteni
a) a vagyoni értékű jog esetében akkor, ha a szerződés módosulása miatt a jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető,
b) kísérleti fejlesztés esetén akkor, ha a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, megszüntetik vagy az eredménytelen lesz.
11. Nem számolható el értékcsökkenési leírás a vállalkozási övezetben székhellyel, cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel rendelkező adózó által a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a személygépkocsit, az épületet és az építményt - beszerzési értéke után, ha az adózó a tárgyi eszköz beszerzési értékét a 7. § (1) bekezdés e) pontja alapján egy összegben elszámolta.

2. számú melléklet az 1996. évi...............törvényhez

Leírási kulcsok jegyzéke

I. ÉPÜLETEK
Az épület jellege leírási kulcs %
1. Hosszú élettartamú szerkezetből 2,0
2. Közepes élettartamú szerkezetből 3,0
3. Rövid élettartamú szerkezetből 6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek műszaki ismérvek szerinti besorolása:
A csoport megnevezése
Felmenő (függőleges) teherhordó
Kitöltő (nem teherhordó) falazat
Vízszintes teherhordó szerkezet szerkezet (közbenső és tetőfödém, ill. egyesített teherhordó térelhatároló tető-szerkezet)
Hosszú élettartamú szerkezet
Beton- és vas-beton-, égetett
Tégla, blokk, panel öntött
Előregyártott és monolit vas-beton tégla-, kő, kohósalak- és acél- falazat, fém-lemez, üveg-beton és acéltartók közötti kitöltő elem, szerkezet profil-üveg valamint boltozott födém
Közepes élettartamú szerkezet
Könnyűacél- és egyéb fémszer-
Azbeszt, műanyag és egyéb
Fagerendás (borított és sűrűkezet, gázszilikát szerkezet, függönyfal gerendás), mátrai födém, könnyű bauxit-beton szerkezet, tufa- és acél-födém, ill. egyesített acél salak-blokk szerkezet, fűrészelt tetőszerkezet könnyű kitöltő faszer-kezet, vályogfal szigetelt elemekkel alapokon
Rövid élettartamú szerkezet
Szerfás és deszka-szerkezet
Deszkafal, lemez-keretbe sajtolt
Szerfás tapasztott és egyéb vályog-vert falszerkezet, lapfal egyszerű fal-födém ideiglenes tégla-falazat
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentő alapján kell meghatározni.
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettől függetlenül, a gépeknél megadott leírási kulcsokkal is el lehet számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
II. ÉPÍTMÉNYEK
Az építmény jellege leírási kulcs %
Ipari építmény 2,0
Mezőgazdasági építmény 3,0
Melioráció 10,0
Mezőgazdasági tevékenységet végző adózónál a bekötő- és 5,0 üzemi út
Közforgalmi vasút és kiegészítő építményei, ideértve az 4,0 iparvágányokat is
Egyéb vasúti építmény (elővárosi vasút, közúti 7,0 villamosvasút, metróvasúti pálya stb.)
Vízi építmény 2,0
Híd 4,0
Elektromos vezeték, ideértve a távközlési hálózat vezetékeit 8,0 is
Kőolaj- és földgázvezeték, gázvezeték 6,0
Gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték 4,0
Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezeték 25,0
Egyéb, minden más vezeték 3,0
Alagút és földalatti építmény (a bányászati építmény 1,0 kivételével)
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0
Hulladéktároló 20,0
Minden egyéb építmény 2,0 ebből: a szemétégető 15,0
Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a fogyasztás, vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során keletkező olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a hulladék tulajdonosa, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül vissza a keletkezéséhez vezető tevékenységbe és eredeti anyagként sem értékesítik. A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre értékcsökkentést a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni. Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthető beruházás.
III. ÜLTETVÉNY
Ültetvény csoportok leírási kulcs %
1. csoport: alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy szilva, szőlő, szőlőanyatelep, mandula, mogyoró 6,0
2. csoport: őszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke komló, gyümölcsanyatelep 10,0
3. csoport: spárga, málna, szeder, torma 15,0
4. csoport: dió, gesztenye 4,0
Az ültetvények támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, s ezért az ültetvénnyel azonos leírási kulccsal kell elszámolni. Az ültetvény kerítése viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minősül.
IV. GÉPEK, BERENDEZÉSEK, FELSZERELÉSEK, JÁRMŰVEK
a) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
1. Szerszámgépekből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések: ITJ 34-ből a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések
2. Irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések: ITJ 48
3. Ipari robotok: ITJ 35-81-1
4. Mérőműszerekből, irányítástechnikai készülékekből az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő és vizsgáló berendezések: ITJ 47-58, 47-86 és 47-88
5. Ügyvitel-technikai eszközök: ITJ 46-7
6. Napkollektor: ITJ 25-94-ből
7. Fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések: ITJ 32-39-ből
8. Hulladékmegsemmisítő, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések: ITJ 33-81
9. Szennyvíz-, élővíztisztító és fertőtlenítő készülékek és berendezések: ITJ 33-83
10. Szennyezőanyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések: ITJ 36-11-ből és a 36-13-ból, az ITJ 69-99-45
11. Elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerű közegből szennyezőanyag leválasztást szolgáló szűrők, porleválasztók, és abszorpciós gáztisztítók: ITJ 36-14, és a 36-19-ből, 36-34-ből, 36-35-ből
12. Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök: ITJ 46-2
b) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök
Járművek ITJ 41
c) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök Minden egyéb - az a)-b) pontban fel nem sorolt tárgyi eszköz.

3. számú melléklet az 1996................évi törvényhez

Jellemzően előforduló, nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem számít a vállalkozási, a bevételszerző tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak - kivéve, ha az a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni juttatásnak minősül - különösen:
1. az adózó által 1996. december 31. napját követően
a) 6 millió forintot meghaladó beszerzési értéken használatba vett, üzembe helyezett személygépkocsi javítási, karbantartási költségéből, biztosítási díjából a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás kivételével, továbbá a terv szerinti értékcsökkenési leírásból a 6 millió forintot meghaladó értékkel arányos összeg,
b) személygépkocsihoz kiegészítésként (külön számlával) beszerzett tartozék, kiegészítő értéke és ezek beszerelési, javítási költsége, kivéve, ha a tartozék, a kiegészítő a személygépkocsi eredeti beszerzési árában szereplő felszerelés cseréjét szolgálja;
2. a számla általános forgalmi adó nélküli értékének a 20 százaléka, ha a külön jogszabályban meghatározott értéket meghaladó kiadást igazoló számla, egyszerűsített számla (számlát helyettesítő okmány) szerint az ellenérték kifizetése készpénzben történt, azzal, hogy ezt a rendelkezést az említett külön jogszabály hatálybalépését követő 180. naptól teljesített kifizetésekre kell alkalmazni. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve - magánszemély;
3. tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítése, apportálása esetén az ellenértéket meghaladó számított nyilvántartási érték, készlet értékesítése, apportálása esetén az ellenértéket meghaladó könyv szerinti érték, ha a bevételként elszámolt összeg kevesebb a könyv szerinti érték 50 százalékánál. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó az értékesítést a szokásos üzleti tevékenységeként végzi.
4. az értékpapírnak a beszerzéstől számított két éven belüli elidegenítése esetén - ideértve az apportot is - az elszámolt árfolyamveszteségnek, egyéb ráfordításnak az a része, amely abból keletkezett, hogy az értékpapír beszerzési és/vagy eladási ára a gazdasági esemény megtörténtekor a 19. § szerint meghatározott szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladó mértékben eltért. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha az adózó csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló részvénytársaság által kibocsátott részvényt értékesít a szokásos piaci ár alatt, feltéve, hogy a részvény legkésőbb a csőd- vagy felszámolási eljárás kezdő napját megelőző 180. napon került az adózó tulajdonába;
5. a térítés nélkül átadott eszköz (immateriális javak, tárgyi eszköz, befektetett pénzügyi eszköznek minősülő részesedés, értékpapír és forgóeszköz) könyv szerinti értéke, immateriális javak és tárgyi eszközök esetében számított nyilvántartási értéke, a nyújtott szolgáltatás általános forgalmi adó alapot képező összege, továbbá a térítés nélküli átadás, szolgáltatásnyújtás miatt felmerült, ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó azzal, hogy ezekkel az értékekkel nem kell az adózás előtti eredményt növelni, ha
a) az átadás jogszabály előírása alapján történt, ideértve azt is, ha a térítés nélküli átadás a közmű (út, víz- és csatorna, energiaszolgáltatási, távközlési létesítmény) üzemeltetésre történő átadásával együtt valósul meg,
b) az átadás a 8. § (1) bekezdésének na) pontjában említett célokra és feltételekkel történt olyan mértékig, amely nem haladja meg a hivatkozott rendelkezés alapján ráfordításként figyelembe vett összeggel együttvéve sem az ott meghatározott értéket,
c) az átadott eszköz az általános forgalmi adóról szóló törvény előírása szerint kis értékű ajándéknak minősül,
d) az átadott saját előállítású eszköz a szokásos üzleti kapcsolatban mintakollekciónak minősül;
6. a továbbképzés címen felmerült költség, kivéve a munkaviszonyban álló, a személyesen közreműködő tag és a választott tisztségviselő továbbképzésének költségét;
7. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke, ha az alapjául szolgáló írásbeli szerződésből, megállapodásból, a szolgáltatás jellege és tartalma, valamint - igazolás hiányában - a szerződés tényleges teljesülése nem állapítható meg. Az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybevett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;
8. a 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű tárgyi eszköz selejtezése miatt ráfordításként - egyszeres könyvvitelt vezetőnél értékcsökkenési leírásként - elszámolt nyilvántartási érték, ha a selejtezés ténye dokumentumokkal hitelt érdemlően nincs alátámasztva;
9. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazás, a szállás díja, külföldi kiküldetés esetén az utazás, a szállás, a lakás bérleti díja címén felmerült összeg, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint a magánszemélynél naponta számított, igazolás nélkül elismert költség, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.

4. számú melléklet az 1996. évi ..........törvényhez

Az alapítványnál, a közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a köztestületnél, a lakásszövetkezetnél, a közhasznú társaságnál végzett kedvezményezett tevékenységről

Alapítványnál, közalapítványnál, társadalmi szervezetnél és köztestületnél végzett kedvezményezett tevékenységek

Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek
1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a pénzintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozama;
2. a kizárólag az alapítványi, a közalapítványi célú, illetve a társadalmi szervezet, köztestület célja szerinti tevékenységet szolgáló immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítése;
3. a következő tevékenységek végzése
SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken végzett szolgáltatások
SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása
SZJ 012200 Különleges rendeltetésű erdők és területek gondozása
SZJ 0813 Diákotthoni, kollégiumi ellátás
SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés
SZJ 14215 Műemlékvédelem
SZJ 142312 Környezeti elemek, környezet- és egészségkárosító tényezők mérése, vizsgálata, elemzése
SZJ 1441-ből Munkaerő-közvetítés, - kölcsönzés és kapcsolódó tanácsadás, amennyiben a szolgáltatás igénybe vevője munkanélküli
SZJ 16 Oktatás Kivéve:
SZJ 1633 Felsőfokú továbbképzés
SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás
SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás, vizsgáztatás
SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás
SZJ 165900 Oktatást kiegészítő egyéb szolgáltatás
SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény 16/A. § (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások, az ott meghatározott feltételekkel
SZJ 1713 Szociális ellátás
SZJ 181 Szennyvíz- és hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás
SZJ 19 Szórakoztató kulturális és sport szolgáltatás kivéve:
SZJ 191500 Hangfelvétel készítés
SZJ 191623 Könnyűzenei hangverseny
SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei, táncművészeti és vegyes előadás
SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás
SZJ 195 Egyéb pihenő - szórakoztató szolgáltatás
4. az üdültetés (SZJ 08143), ha a szervezett - kedvezményes - üdültetési célt szolgáló létesítményt gyermek és ifjúsági, illetve a munkavállalók üdültetését biztosító alapítvány, közalapítvány üzemelteti, ideértve az egészségkárosodottak, fogyatékosok, munkanélküliek üdültetését is;
5. az alapítvány, a közalapítvány a társadalmi szervezet és a köztestület cél szerinti tevékenysége, függetlenül attól, hogy a tevékenységet a 3. és 4. pont tartalmazza vagy nem.

Lakásszövetkezet kedvezményezett tevékenysége

Az 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek
1. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a pénzintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamat, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozama;
2. a belső szolgáltatás.

Közhasznú társaság által végzett kedvezményezett tevékenységek

SZJ 01111-ből Növénytermesztési és kertészeti szolgáltatásból a nemzeti génvagyon részét képező növényfajták génmegőrzése, a génmegőrzés technológiájának fejlesztése: vonal- és fajtagyűjtemény, törzsállomány, illetve törzsültetvény (kivéve: nemesítői munkagyűjtemény)
SZJ 01112-ből Állattenyésztési szolgáltatásból őshonos állatfajták tartása, génmegőrzése
SZJ 011131 Parkosítás, zöldterületek gondozása, a közterületeken végzett szolgáltatások
SZJ 011134 Védett természeti területek gondozása
SZJ 012200 Különleges rendeltetésű erdők és területek gondozása
SZJ 0442 Nyersanyag visszanyerése hulladékból
SZJ 054200 Megújuló energiahordozók (nap, szél, vegyi stb. energiákat hasznosító) járulékos szolgáltatásai
SZJ 055110 Ivóvízszolgáltatás
SZJ 09121 Helyi, kötöttpályás személyszállítás kivéve:
SZJ 091215 Libegővel, siklóval stb. történő személyszállítás
SZJ 09122 Menetrendszerű közúti, távolsági személy-szállítás
SZJ 09124 Menetrendszerű közúti, helyi személy-szállítás
SZJ 111-ből Saját vagy bérelt ingatlan hasznosításából saját vagy bérelt műemléki ingatlan hasznosítása
SZJ 13 Kutatás és kísérleti fejlesztés
SZJ 142120 Település és tájtervezés
SZJ 14215 Műemlékvédelem
SZJ 142160 Területfejlesztés- és rendezési tervezés
SZJ 142275 Környezetvédelmi szakmai tervezés, szakértés
SZJ 142312 Környezeti elemek (föld, levegő, víz, zaj, rezgés stb.) környezet-és egészségkárosító tényezők mérése, vizsgálata, elemzése
SZJ 1441-ből Munkaerő-közvetítés, - kölcsönzés és kapcsolódó tanácsadás, amennyiben a szolgáltatás igénybe vevője munkanélküli
SZJ 16 Oktatás kivéve:
SZJ 1633 Felsőfokú továbbképzés
SZJ 164126 Szakmai nyelvvizsgáztatás
SZJ 16423 Nem szakmai (egyéb) tanfolyami oktatás, vizsgáztatás
SZJ 165220 Pszichológiai tanácsadás
SZJ 165900 Oktatást kiegészítő egyéb szolgáltatás
SZJ 1711 Humán egészségügyi ellátásból az 1975. évi II. törvény 16/A. § (3) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatások az ott meghatározott feltételekkel
SZJ 1713 Szociális ellátás
SZJ 19 Szórakoztató, kulturális és sport szolgáltatás kivéve:
SZJ 191500 Hangfelvétel készítés
SZJ 191623 Könnyűzenei hangverseny
SZJ 191629 Egyéb máshová nem sorolt zenei, táncművészeti és vegyes előadás
SZJ 192000 Hírügynökségi szolgáltatás
SZJ 195 Egyéb pihenő - szórakoztató szolgáltatás
A közforgalom számára megnyitott út-, híd-, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek
SZJ 06200 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás
SZJ 09412 Közutak, hidak, alagutak üzemeltetése
SZJ 1230 Adatfeldolgozás
SZJ 1240 Adatbanki szolgáltatás
SZJ 1421 Építészeti, építőmérnöki szolgáltatás és az ehhez kapcsolódó műszaki tanácsadás
SZJ 1422 Szakmai tervezés, tanácsadás
SZJ 1423 Műszaki tesztelés és elemzés
SZJ 144980 Műszaki-gazdasági dokumentálás
SZJ 1641 Szakmai oktatás
SZJ 192000 Hírügynökségi tevékenység
Az ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó kedvezményezett tevékenységek
SZJ 042120 Gépek és berendezések technológiai szerelése
SZJ 043200 Gépek és berendezések javítása
SZJ 061000 Építőmesteri munkák, épületfenntartás és- korszerűsítés
SZJ 062000 Mélyépítési fenntartási szolgáltatás
SZJ 063 Építési szakipari fenntartási szolgáltatás
SZJ 064100 Villanyszerelés
SZJ 064200 Vízvezetékszerelés
SZJ 064400 Fűtési, hűtési és más klimatikus rendszerek szerelése
SZJ 064900 Egyéb szerelőipari és épületgépészeti szolgáltatás
SZJ 069 Egyéb építőipari szolgáltatás
SZJ 091260 Közúti teherszállítás
SZJ 092220 Belvízi teherszállítás

5. számú melléklet az 1996. évi.....törvényhez

A társasági adóalanynak nem minősülő szervezetek

1. a Magyar Nemzeti Bank,
2. az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalat és a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja,
3. a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság,
4. a Tartalék Gazdálkodási Közhasznú Társaság,
5. a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság,
6. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság,
7. a jogszabályban meghatározott közszolgálati műsorszolgáltatók,
8. a felszámolás kezdő napjától a felszámolási eljárás alatt állók.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A Javaslat az 1992. évben hatályba léptetett társasági adóról szóló törvény rendszerét megtartva, azt továbbfejlesztve, új törvényben fogalmazza meg a társas vállalkozások jövedelemadózási szabályait és új adónemként - forrásadóként - osztalékadót ír elő a magánszemélyeket kivéve valamennyi osztalékkedvezményezett számára.
A Javaslat öt részből áll. Az első rész az általános rendelkezéseket, a második rész a társasági adóra, a harmadik az osztalékadóra vonatkozó előírásokat tartalmazza. A negyedik részben fogalmazódnak meg a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó előírások, végül az ötödik rész az átmeneti és a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza. A Javaslat a gazdaságpolitikai célokkal - az infláció fokozatos csökkentésével, a gazdasági növekedés fenntartásával - összhangban határozza meg a társas vállalkozások jövedelemadózásának szabályait, és e szempontokat figyelembe véve írja elő az osztalékadózás feltételeit. E célok érdekében a Javaslat a vállalkozások számára
- semleges adókörnyezetet kíván teremteni,
- a vállalkozási szférában maradó jövedelem adóterhét mérsékelő megoldásokat fogalmaz meg,
- a külföldi befektetők gazdaságban való részvételét és működését biztosító szabályokat alkot a semlegesség és az egyenlő elbánás érvényesítésével.
A semleges adókörnyezet jelenti egyrészt a kedvező (18 százalékos) adókulcsot és egyidejűleg e mértéknek a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó vállalkozásokra történő érvényesítését, másrészt a bevételek és a ráfordítások azonos elvek szerinti meghatározását. A tőkefelhalmozást a vállalkozásban (a vállalkozási szférában) maradó jövedelem osztalékadó alóli mentesítése biztosítja.
A külföldi befektetők jelenlétét a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló, a nemzetközi gyakorlatban ismert szabályok alkalmazása segíti.

Az általános rendelkezésekben a Javaslat megkülönböztet teljes körű és korlátozott adókötelezettséget. A teljes körű adókötelezettséget - a belföldön és külföldön végzett tevékenységből, belföldön vagy külföldön befektetett vagyonból származó jövedelem adókötelezettségét - a belföldi illetőségű adózókra állapítja meg. Ide tartozik a belföldi jogszabály előírása alapján létesített jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, a szövetkezet, a jogi személyiségű munkaközösség, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az MRP szervezet, a közhasznú társaság és a vízitársulat. Teljes körű adókötelezettséget ír elő a Javaslat az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, vagyis az ún. nonprofit szervezetek számára is, ha az alapszabályban, alapító okiratban meghatározott közcélú, közérdekű tevékenységen kívül, kiegészítő jelleggel olyan vállalkozási tevékenységet is végeznek, amely tevékenységet a Javaslat az adott szervezetnél nem sorol a kedvezményezett tevékenységek közé.
A nonprofit szervezetekre javasolt megoldások alapvetően nem térnek el az 1996. évben hatályos szabályoktól. A nonprofit törvény megalkotása és hatálybalépése viszont érdemben érintheti e szervezetek adókötelezettségét és az adománygyűjtés feltételeit. Ez elsősorban abban nyilvánulhat meg, hogy a kedvezményes adózás, adománygyűjtés, illetve ezek mértéke a - törvénnyel létrehozott - Nonprofit Felügyelet által megállapított közhasznúsági foktól, a nyilvánosság, az átláthatóság jellegétől függően majd eltérő lehet.
Korlátozott adókötelezettséget ír elő a Javaslat a külföldi illetőségű, azaz a külföldi jogi előírások alapján létesített jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégek, személyi egyesülések, egyéb szervezetek számára a magyarországi telephelyen folytatott vállalkozási tevékenységből elért, telephelynek betudható jövedelem után. Ebben az esetben az adókötelezettség független attól, hogy a telephely a jövedelmet belföldön vagy külföldön végzett tevékenységből, belföldön vagy külföldön lévő vagyon hasznosításából érte el.
Végül korlátozott adókötelezettséget fogalmaz meg a Javaslat a külföldi illetőségű társas cégek kamatból, jogdíjból, előadói, művészeti és sporttevékenységből, valamint bemutatókért járó díjból elért jövedelme után. A korlátozott adókötelezettség ebben az esetben azt jelenti, hogy a felsorolt jogcímen elért jövedelem után akkor áll fenn a társasági adókötelezettség, ha a jövedelem forrása belföld és a kifizető belföldi, vagy a belföldön lévő telephely.
A Javaslat szerint nem alanyai a társasági adónak az 5. sz. mellékletben felsorolt szervezetek.

II.

A Javaslatnak a társasági adókötelezettségre vonatkozó részei a - vállalkozási tevékenységet társult formában, a tulajdonosoktól elkülönült vagyonnal rendelkező szervezeti keretek között végző - vállalkozási jövedelem adókötelezettségéről, az adó alapjának a meghatározásáról, az adó mértékéről, az adómentességről, az adókedvezményekről, az adóelőleg- és az adófizetés szabályairól rendelkeznek.
A társasági adó alapját a piacgazdaságú országok adótörvényei jellemzően kétféle módon határozzák meg. Az angolszász országokban a jövedelem levezetése független a kereskedelmi mérlegben kimutatott - a tulajdonosok, a befektetők és a hitelezők tájékoztatására szolgáló - eredménytől. Az adóalap levezetését az adótörvény határozza meg. Rendelkezik a számításba veendő bevételekről, az azokhoz tartozó költségek típusáról - és mértékéről -, továbbá az adó alapjának megállapítása során a bevételek és a költségek értékelésénél alkalmazandó szabályokról.
A német modell a kereskedelmi mérlegre épít és az ott kimutatott eredmény korrekciójával jut el az adó alapjához.
A Javaslat - az 1992. évtől hatályos társasági adótörvény rendszerét megtartva - a német megoldást követi. Az adóalapot a számviteli törvény előírása szerint kimutatott adózás előtti eredményből kiindulva - azt különböző tételekkel módosítva - vezeti le, melynek során figyelemmel van a számviteli törvény 1997. évre tervezett módosítására is. A Javaslat a vállalkozás fejlesztési forrásainak bővítését a nemzetközi összehasonlításban is alacsony adókulccsal, valamint az amortizáció elszámolási szabályainak további liberalizálásával segíti. Emellett beruházás és befektetésösztönzési célból, továbbá a hátrányos helyzetű régiók gazdasági fejlődésének elősegítésére adókedvezményeket fogalmaz meg. A Javaslat tekintettel van arra is, hogy az 1996. évben hatályos társasági adótörvény több jogcímen lehetőséget adott adókedvezmény igénybevételére, amelyekkel a vállalkozások számolnak döntéseik meghozatalakor. Ezeknek az igénybevételét a Javaslat - az Alkotmány jogbiztonságra vonatkozó előírását figyelembevéve - a társasági adóról rendelkező részben és az átmeneti rendelkezések között szabályozza.

III.

A Javaslat 20 százalék mértékű osztalékadót ír elő az osztalékjövedelemre, ha azt gazdasági társaságok, szövetkezetek és más intézményi befektetők, továbbá nem magánszemély külföldiek szerzik meg. (A magánszemélyek osztalékjövedelmének adóztatásáról - e rendelkezésekkel összhangban - a személyi jövedelemadó törvény rendelkezik.) Ugyanakkor befektetésösztönzési és fejlesztésiforrás-bővítési céllal a belföldiek számára alanyi jogon adómentességet fogalmaz meg a Javaslat, s a külföldi által realizált osztalék utáni adó megfizetése alól is mentességet biztosít mindaddig, míg azt belföldön befektetésben tartja a külföldi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belföldi által felvett osztalék adómentességben részesül, vagyis az osztalék után mindaddig nem kell az osztalékadót megfizetni, amíg ez a jövedelem nem kerül belföldi magánszemélyhez vagy külföldi tulajdonoshoz.
Belföldi magánszemély esetében a befektetésösztönzés a személyi jövedelemadó törvényben megfogalmazott eszközrendszerrel (befektetési adóhitel, a kamat adóztatása, az árfolyamnyereség adózási szabályai, illetve a hosszútávú biztosításokhoz kapcsolódó kedvezmények) valósul meg. A külföldi befektetők számára a Javaslat a nemzetközi egyezményekkel összhangban, az egyezmény szerint a forrás országban érvényesíthető osztalékadó alkalmazását írja elő. A Magyarország által kötött hatályos egyezményekben megfogalmazottak alapján ez jellemzően 5-10 százalékos adómértéket jelent.

Részletes indokolás

1. §-hoz

A Javaslat az 1. §-ban alapelveket fogalmaz meg, amelyekben
- hangsúlyozza, hogy az általános szabálytól eltérő, kedvezményt jelentő előírások a kedvezmény céljának megvalósulása mellett érvényesíthetők, azonban az adókikerülést szolgáló igénybevételük nem megengedett,
- kiemeli, hogy az adót csökkentő kedvezményekkel (költségelszámolás, adóalapkedvezmény, adókedvezmény) - ugyanazon tételt érintően - egy esetben lehet élni, hacsak a Javaslat kifejezetten nem utal a halmozott igénybevétel lehetőségére. Ilyen kivétel például a foglalkoztatott munkanélküli után befizetett társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatás első 12 hónapja alatt, amellyel - amellett, hogy költségként kell elszámolni - az adóalap külön is csökkenthető,
- megerősíti, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezése "felülírja" a Javaslat előírásait. Ez azt jelenti, hogy ha a társasági adóról vagy az osztalékadóról valamely - a Magyar Köztársaság által elfogadott - nemzetközi egyezmény rendelkezést tartalmaz, s ez a rendelkezés az adózó számára kedvezően tér el a belföldi szabályoktól, úgy a nemzetközi egyezmény előírását kell alkalmazni. Nem jelenti a megfogalmazás ugyanakkor azt, hogy ha a belföldi jogszabály nem ír elő valamely jövedelemre adókötelezettséget, vagy kedvezőbb adóztatásról rendelkezik, mint a nemzetközi egyezmény, akkor a nemzetközi egyezmény szerinti - az adózó számára kedvezőtlenebb - előírást kellene érvényesíteni.

2-4. §-hoz

A 2. § az adó alanyait határozza meg külön a társasági adó [(1)-(3) bekezdés] és külön az osztalékadó [(5)-(6) bekezdés] szempontjából. A Javaslat a társasági adó alanyait adózóként az osztalékadó alanyait osztalékban részesülőként nevesíti.
Megkülönbözteti a belföldi és a külföldi illetőségű adózót, valamint a belföldi és a külföldi illetőségű osztalékban részesülőt. Az illetőség megkülönböztetésének a teljes körű és korlátozott adókötelezettség szempontjából van jelentősége (3.§).
A 4. § a Javaslat későbbi rendelkezéseiben használt fogalmakra ad meghatározást, arra az esetre, ha az adózás rendjéről szóló törvényben, a számviteli törvényben vagy más jogszabályban nincs definíció, vagy ha a fogalmat más jogszabályban (különösen a Polgári Törvénykönyvben, a gazdasági társaságokról szóló törvényben) meghatározottól eltérő tartalommal kell a Javaslatban megfogalmazott rendelkezéseknél alkalmazni.

5. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza a társasági adókötelezettséget, továbbá az adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének időpontját határozza meg. Társasági adókötelezettséget a Javaslat a törvény hatálya alá tartozó belföldi és külföldi személyek (továbbiakban: adózó) tágan értelmezett vállalkozási tevékenységből származó jövedelmére ír elő. Vállalkozási tevékenységként a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet jelöli meg.
Az adókötelezettség az első kötelezettségvállalás időpontjában - átalakulás esetén (a jogutódnál) az átalakulás napjával - keletkezik. Az első kötelezettségvállalás napja az a nap, amikor az adózó a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos első jognyilatkozatot írásban vagy szóban megteszi. Az adókötelezettség befejeződik a vállalkozás megszűnésének, átalakulás esetén az átalakulás időpontjának, és minden más esetben a törvény hatálya alóli kikerülésnek a napján (pl. felszámolás alatt állóknál a felszámolás kezdő napján).
Eltérő az adókötelezettség keletkezésének időpontja a külföldi személy által belföldön végzett építkezés esetén. Ha az építkezés időtartama meghaladja a három hónapot - nemzetközi egyezmény esetén az egyezményben előírt időtartamot (jellemzően 12 hónapot) -, az adókötelezettség visszamenőlegesen lép be az építkezés kezdetének napjától.
Nincs összefüggés az adókötelezettség keletkezése és az adózó cégbírósági bejegyzése között. Az adókötelezettség ugyanis a cégbírósági bejegyzés nélkül is megkezdődik, a be nem jegyzett adózók adókötelezettsége a cégbírósági bejegyzés hiányától függetlenül fennáll.
A Javaslat rendelkezést tartalmaz azokra az esetekre is, amikor az adózó számára a törvény nem ír elő beszámolókészítési kötelezettséget. Ilyen eset például, ha a cégbíróság az újonnan alakult vállalkozást a mérlegkészítés időszakáig nem jegyezte be, vagy ha a végelszámolás elkezdődött, de még nem fejeződött be. Ilyenkor a naptári év végén könyvviteli zárlat alapján megállapított adózás előtti eredményből kiindulva kell az adóbevallási kötelezettségnek eleget tenni. Az előzővel azonos az eljárási szabály a jogelőd nélkül létrejött adózó cégbírósági bejegyzésének végleges elmaradásakor is. A rendelkezéssel összefüggésben a Javaslat megfogalmazza mit tekint adóévnek (a naptári évet vagy azt az időszakot, amelyre az adókötelezettség kiterjed; például az átalakulás évében a naptári év első napjától az átalakulást megelőző napig terjedő időszak egy adóév, s új adóév a jogutódnál az átalakulás napjától a naptári év utolsó napjáig terjedő időszak).
Az adókötelezettség megállapításához kapcsolódó eljárási szabály az is, hogy a tényleges társasági adókötelezettséget a cégbírósági bejegyzést követően utólag, az egyes évekre külön-külön elkészített beszámoló alapján, meg kell állapítani. A bejegyzés elutasítása esetén, átalakuláskor az átalakulás napjától a bejegyzés megtagadásának a napjáig terjedő időszakra szintén az egyes évekre külön-külön kell a beszámolót és ennek alapján a "végleges" adót meghatározni. A könyvviteli zárlat és a beszámoló adatai alapján megállapított adó különbözetét be kell vallani és pénzügyileg rendezni kell. Ugyanúgy kell eljárni végelszámolás esetén is. Ilyenkor a végelszámolás alatt könyvviteli zárlat alapján kell az eredményt megállapítani, s a végelszámolás befejezésekor - akkor is, ha az megszűnés nélkül ér véget - beszámolót kell készíteni, meg kell állapítani a társasági adót és el kell számolni az adókülönbözettel. (Be kell vallani, be kell fizetni vagy vissza lehet igényelni.)

6. §-hoz

A Javaslat e szakasza a belföldi illetőségű adózók adóalapját határozza meg előírva, hogy azt a számviteli törvény rendelkezései szerint megállapított adózás előtti eredményből kiindulva, ezt különböző tételekkel módosítva kell megállapítani.
Ha az adózó a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti könyveit a beszámoló (éves beszámoló, egyszerűsített beszámoló) részeként elkészített eredménykimutatás tartalmazza az adózás előtti eredményt. Az egyszeres könyvvitelt vezető adózó az adózás előtti eredményt - a pénzforgalmi nyilvántartás alapján - az adóévi árbevétel és bevétel, valamint az adóévi költségek és egyéb ráfordítások különbségeként mutatja ki. A vásárolt készletek értéke - függetlenül attól, hogy azt az adóévben felhasználták vagy nem - az adózás előtti eredményt csökkenti. Lényeges változás, hogy a jövőben a vásárolt készletek záró leltári értékével nem kell módosítani az adóalapot. A vásárolt készletek értékét a költségek között el kell számolni, ezért az adózás előtti eredmény az ezzel csökkentett érték lesz.
Az adóalap számszerűsítésekor az adózás előtti eredményt módosítani kell a Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-aiban megfogalmazott csökkentő, növelő tételekkel.
Az általánostól eltér az adóalap megállapítása az alapítványnál, a közalapítványnál, a társadalmi szervezetnél, a köztestületnél, az egyháznál, a lakásszövetkezetnél, a célszervezetnél, a kizárólag készfizető kezesség vállalást folytató részvénytársaságnál, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeténél (MRP), a közhasznú társaságnál, a vízitársulatnál, a külföldön tevékenységet végzőnél és a külföldi illetőségű adózónál.

7-8. §-hoz

A Javaslat e rendelkezéseiben
- a számviteli törvény liberálisabb szabályainak alkalmazását korlátozó, az adóalap védelmét szolgáló előírásokat fogalmaz meg (például: értékvesztés, céltartalék, értékcsökkenési leírás),
- a kétszeres adózást vagy az adóelkerülést megakadályozó rendelkezéseket tartalmaz a számviteli elszámolással összefüggésben (például: kapott osztalék, végleges pénzeszközátadás),
- kedvezményt vagy szankciót jelentő, illetve valamely nem kívánt magatartástól való tartózkodásra késztető szabályokat ír elő (például: munkanélküliek foglalkoztatása, közérdekű adományok kedvezményezése, bírság, büntetés figyelembevétele, a vállalkozás érdekében el nem ismert költségek kezelése).
A Javaslat 7. §-ának előírásai az adóalap megállapítása során a kiindulásul szolgáló eredmény csökkentését teszik lehetővé a következők szerint:
1. A korábbi évek elhatárolt veszteségéből - ami a negatív adóalappal egyező érték - az adózó az adóévben a döntése szerinti összeget az eredményből - legfeljebb annak mértékéig - levonhatja.
A Javaslat a 18. §-ban határozza meg azt az időtartamot, ameddig a levonással élni lehet, illetve azokat az eseteket, amelyekre a levonási lehetőség nem érvényesíthető.
2. Az eredményt csökkenti a bizonytalanná váló követelésekre és a várható kötelezettségekre - a számviteli törvény rendelkezése alapján - ráfordításként elszámolt céltartalék.
Az elszámolhatóság mértékét azonban a Javaslat a határidőn túli követelések, az előlegként, a kölcsönként adott összegek megfizetésének napjához mért késedelem időtartama alapján határozza meg. A várható kötelezettségekre (garanciális kötelezettség, korkedvezményes nyugdíj, végkielégítés) képzett céltartalék levonhatóságát nem engedi meg. Kivétel ez alól a bányászatban, a villamos energia ágazatban és a környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék. Ebben az esetben a céltartalék elismert mértéke a tárgyévben ráfordításként elszámolt összegnek az előző adóévben e címen képzett céltartalékot meghaladó része.
3. Az adóalapnál értékcsökkenési leírásként elszámolható mértéket a Javaslat a számviteli törvényben megfogalmazott terv szerinti, valamint a vagyoni értékű jog és a befejezett kísérleti fejlesztés terven felüli értékcsökkenési leírásaként elszámolt, de maximum a Javaslat 1. és 2. számú mellékletében meghatározott módon és mértékkel számított összegben határozza meg. A korlát miatt előfordulhat, hogy az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor az adótörvény szerinti nyilvántartási érték (amit a Javaslat számított nyilvántartási értéknek nevez) több vagy kevesebb a számviteli nyilvántartásokban kimutatott értéknél (amit könyvszerinti érték kifejezéssel rövidít) ezért az eltéréssel módosítani kell az adóalapot. Ezt a
Javaslat két korrekcióval éri el: megengedi levonni az adóalapból az adótörvény szerinti nyilvántartási értéket, de adóalapnövelést ír elő a számviteli nyilvántartási értékre. Ez a módosítás azért szükséges, hogy az adózónál az elhasználódásig, az eszköz vállalkozásból való kivonásáig minden esetben a tárgyi eszköz beszerzési értéke jelenjen meg eredménycsökkenésként. A pénzforgalmi elszámolás sajátosságaiból adódik, hogy ezt a szabályt nem kell kimondani az egyszeres könyvvitelt vezetőkre, ugyanis a számviteli törvény is és az adótörvény is terv szerinti értékcsökkenési leírásként kezeli az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítésekor, apportálásakor, valamint ezen eszközök megsemmisülésekor, selejtezésekor, hiányakor a nyilvántartási értéket. Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél ezért a Javaslat nem is ír elő kétszeres korrekciót. Esetükben az adózás előtti eredményt nem csökkenti az értékcsökkenés, így csak levonási lehetőséget állapít meg számukra a Javaslat az 1. és 2. számú melléklet szerinti mértékben .
4. A Javaslat - beruházásösztönzési céllal - lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkező adózó, ha új gépet, berendezést, felszerelést, - személygépkocsi kivételével - járművet helyez üzembe, a beszerzési értékkel - a használatbavételkor egy összegben - csökkentse az adóalapot. Ennek az elszámolásnak feltétele, hogy az adózó nem él a gép értéke alapján a 6 százalékos mértékű adókedvezménnyel (23. §). Ez nem jelenti azt, hogy így járhat el a számviteli elszámolásnál is. A számviteli törvény alapján ugyanis az eszköz beszerzési értékét azokra az évekre elosztva lehet évente értékcsökkenési leírást alkalmazni, amely években az eszközt használni fogják. Ha az adózó ennek megfelel, akkor - bár az adóalapnál már elszámolta az eszköz értékét - a számvitelben még nem nulla az eszközérték, s reális leírást és reális elhasználódást feltételezve elveszti az egyösszegű leírásból nyert előnyét, ha az eszközt ezt követően kivonja (pl. értékesíti) a vállalkozásból.
5. A számviteli törvény rendelkezése szerint a készletek, a befektetések és az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok esetében értékvesztést kell elszámolni, ha a készlet piaci értéke a mérlegkészítéskor kisebb a könyv szerinti értéknél, illetve ha a befektetés, az értékpapír a piac megítélése alapján vesztett az értékéből. Az értékvesztés az eredményt csökkenti. Az adótörvény - az adóbevétel védelme érdekében - az értékvesztést csak a felhasználással arányosan ismeri el. A Javaslat szerint az adózó dönthet arról, hogy az eszközök értékvesztését csoportosan (készletek, befektetések, értékpapírok), vagy egy-egy csoporton belül eszközönként tartja nyilván. Az eszközönkénti nyilvántartás jelenthet egyedi eszközt vagy azonos típusú eszközöket együtt (pl. valamennyi Pick részvényt vagy az egyes Pick részvényeket külön-külön). Felhasználás a könyvviteli nyilvántartással egyező nyitó érték, növelve az adóévi beszerzés, előállítás, befektetés értékével és csökkentve a záró értékkel.
6. A Javaslat a kétszeres adózás elkerülése érdekében megengedi az eredmény csökkentését a bevételként elszámolt kapott osztalékkal, az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével.
A Javaslat osztaléknak tekinti az adózott eredményből kapott, az eredmény felhasználásáról hozott döntés alapján a tulajdonosoknak biztosított jövedelmet.
Osztaléknak minősül továbbá a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, a más által átvállalt, bevételként elszámolt tartozás, az elengedett követelés. A felsoroltak közé nem tartozik az állami költségvetésből, az önkormányzattól a központi alapokból vagy államközi megállapodás alapján visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás. Ez a rendelkezés összefügg a számviteli törvény tervezett módosításával, amely szerint a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott pénzeszközt - eltérően az 1996. december 31-éig hatályos előírásoktól - bevételként kell elszámolni. (Ezzel összefüggésben a visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénzeszköz az eredményt csökkenti.)
Osztaléknak minősül továbbá a cég megszűnésekor a vagyonfelosztási javaslat szerint az adózót megillető vagyoni értéknek a befektetés nyilvántartási értékét meghaladó része és a jegyzett tőke leszállításával kivont vagyonnövekmény is.
Az osztalékra előírt szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az adózó az osztalékot nem készpénzben veszi fel, pl. jegyzett tőke leszállításakor, jogutód nélküli megszűnéskor.
A külföldről kapott osztalékot az adóalapnál akkor nem lehet csökkentő tételként elszámolni, ha a külföldi személy (az osztalék fizetője) a Javaslat rendelkezése szerinti ellenőrzött külföldi társaságnak (4. § 11. pont) minősül.
Az a külföldi személy minősül ellenőrzött külföldi társaságnak:
- amelynek székhelye olyan országban van, ahol a külföldi személy jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adó vagy annak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék mértékű;
- amelynek a jegyzett tőkéjéből az adóévben belföldi személy közvetlenül vagy közvetve - megszakítással vagy anélkül - legalább 30 napon át, és az adóév utolsó napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik.
Nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak - akkor sem, ha alacsony az adómérték - az a társaság, amelynek olyan országban van a székhelye, amely országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásáról. Az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztaléknak a belföldi tulajdonosnál való megadóztatása (nem csökkenthető a kapott osztalékkal az adóalap) az adóelkerülést hivatott megakadályozni.
A piacgazdaságokban az adókikerülést megakadályozó szabályozás során abból a feltevésből indulnak ki, hogy független vállalkozások egymással piaci feltételek szerint kötnek üzleteket. Ilyenkor adókikerülésről, a jövedelmeknek az egyik adózótól a másik adózóhoz történő átcsoportosításáról nem lehet szó, hiszen ez nem áll egyik szereplő érdekében sem. Adókikerülési célzatú gazdasági konstrukciók kialakítása és ez alapján jövedelemátcsoportosítás ennek következtében csak egymástól nem független adózók között képzelhető el, és ezért itt indokolt az adóhatóság fokozott figyelme.
Ezt felismerve épült be a Javaslatba a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó transzferár szabály, amely minden kapcsolt vállalkozásra nézve alkalmazandó, függetlenül attól, hogy az adott adózó mely adórendszer fennhatósága alá tartozik. A problémát az alkalmazás nehézkessége okozza. A transzfer ügyek általában bonyolultak és hosszadalmasak, sokszor rendkívüli nehézségeket okoz annak bizonyítása, hogy a vállalkozások között alkalmazott árak nem szokásos piaci árak. Legalább ilyen nehéz az adóalap módosításához a szokásos piaci ár meghatározása. Érthető tehát az a törekvés, hogy lehetőség szerint s a leginkább egyértelműnek tekinthető ügyekben az eljárás egyszerűsödjék. Ilyen - általában egyértelműnek tekintett - eset az, amikor a kapcsolt vállalkozások közül az egyik egy alacsony adómértéket alkalmazó országban működik. Ilyenkor a transzfer ár vizsgálata helyett az alacsony adózású országban lévő vállalkozásnál felhalmozott jövedelmet a tulajdonos adóügyi illetősége szerinti ország megadóztatja, függetlenül attól, hogy az ilyen ki nem osztott jövedelem az adózás általános nemzetközi szabályai szerint nem lenne adóztatható.
A cél az, hogy ezáltal megakadályozzák az - egyébként a tulajdonos illetősége szerinti országban - adóköteles jövedelmek más országokban, kedvezőbb adózási körülmények közötti felhalmozását és ezáltal az adó kikerülését.
Ennek a szabályozásnak része a Javaslat szerint a felosztott osztalék adóalapkénti figyelembevétele is.
7. A mezőgazdasági célt szolgáló termőföld és az erdő érték nélkül, vagy - korábbi törvényekben meghatározott - igen alacsony értéken van nyilvántartva. Értékesítéskor így irreálisan nagy nyereség keletkezik, amelynek adóztatása a földek adásvételét akadályozhatja. Ezért a Javaslat az "első értékesítésből" származó eredményt nem vonja adó alá. A rendelkezés alkalmazása során értékesítés mindaz a gazdasági esemény, amelyet a számviteli törvény az értékesítés szabályai szerint számoltat el. Ide tartozik a csere és az apport is.
8. A szakképzésben való részvételt ösztönzi a Javaslat azzal, hogy a szakképzésben gyakorlati oktatást vállaló adózónál lehetővé teszi az eredmény csökkentését a foglalkoztatás ideje alatt. Tanulónként havi 3000 forint az adóalap-csökkentési lehetőség abban az esetben, ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését az oktatási intézménnyel kötött megállapodással, havi 6000 forint abban az esetben, ha jogszabályban (szakképzési törvényben) meghatározott tanulószerződés alapján látja el.
9. A munkanélküliek alkalmazásának feltételeit könnyíti és ösztönzi a Javaslatnak az az előírása, amely az eredmény csökkentését engedi meg a munkanélkülit foglalkoztató adózónál a munkanélküli bére után ténylegesen befizetett társadalombiztosítási járulékkal. Ezzel a kedvezménnyel attól függetlenül lehet élni, hogy egyébként a járulékot az adózó költségként elszámolta.
10. A mezőgazdasági szövetkezetek a közös tulajdonban lévő termőföldjeiket törvényi rendelkezés alapján kötelesek "eladni" a kárpótlási jeggyel rendelkezőknek, s a kapott kárpótlási jegyet címletértéken (a jegy kibocsátáskori értéke) szerepeltetik a nyilvántartásaikban. Ugyanakkor, ha a kapott kárpótlási jegyen a szövetkezet állami tulajdont vásárol, a kárpótlási jegyet névértéken számítják be, ami a kamattal növelt érték. A Javaslat figyelembe veszi, hogy a földértékesítés a szövetkezetek gazdasági döntésétől független, ezért a névérték és a címletérték különbségének megfelelő árfolyamnyereség adó alóli mentesítéséről rendelkezik.
11. A képzőművészet közvetett támogatásaként, a műalkotások vásárlásának segítése céljából csökkenthető az adóalap a művészeti értékűnek minősített képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeggel. Ezen a jogcímen az adóalap-csökkentés korlátja a beruházási érték. A rendelkezés nem korlátozza az adózók jogát abban, milyen képzőművészeti alkotást vásárolnak, de az adóalap-csökkentés lehetőségét csak a művészeti értéket képviselő alkotásokra adja meg.
12. A szövetkezeti üzletrész tervezett megszüntetésének elősegítése érdekében - a Javaslat szerint - adóalap-kedvezménnyel élhet a szövetkezet a visszavásárolt üzletrész bevonásakor elért nyereség (vagy annak egy része) után, ha azt a fel nem osztható szövetkezeti vagyon növelésére fordítja. Ez azt jelenti, hogy ez a nyereség tartósan a szövetkezeti tevékenység érdekében hasznosul, osztalékként és más formában nem vonható ki.
A kedvezménynél nem kell különbséget tenni az üzletrész-tulajdonosok között (nyugdíjas, kívülálló tag, stb.), valamennyi visszavásárolt és bevont üzletrész esetében élni lehet vele. Megkötés viszont, hogy az adóalap-csökkentés összegének a számszerűsítésekor az üzletrész névértéke címén a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (átmeneti törvény) szerinti vagyonnevesítés lezárásakor (a szövetkezet új típusú szövetkezetté alakulásakor) véglegesített névérték vehető figyelembe, és az ehhez arányosan számított vételárral csökkentett összeg vonható le az adóalapból. Nem vonatkozik tehát a kedvezmény azokra a szövetkezetekre, amelyek 1992. évtől jogelőd nélkül alakultak, vagyis amely szövetkezeteknek nem kellett az átmeneti törvény előírásait alkalmazni. Nem vonatkozik a kedvezmény továbbá az üzletrésznek arra a részére (és az ehhez tartozó vételárrészre), amelyet a vagyonnevesítés lezárását követően az adózás utáni eredményből létesített vagy növelt a szövetkezet.
13. Az adóalap-csökkentésként elszámolható behajthatatlan követelést - az adóalap védelme érdekében - a Javaslat konkrétan meghatározza. A ráfordításként elszámolt hitelezési veszteségből a következő jogcímeken felsorolt és elszámolt veszteség összegével lehet az eredményt csökkenteni:
- ha a követelés 5 évnél régebbi (elévült követelés),
- csődeljárás, felszámolási eljárás keretében, valamint végelszámolás során részben vagy teljesen meg nem térült, leírt követelés, amely összegből
- ha a felszámoló írásban közli, hogy várhatóan nem kerül kielégítésre - az eljárás befejezése előtt is lehet érvényesíteni,
- ha a kötelezett nem lelhető fel és ez hitelt érdemlően bizonyított (többszöri fizetési felszólítás eredménytelen, mert a címzett ismeretlen; adóhatóság nem tartja nyilván a kötelezettet, stb.),
- ha a követelés végrehajtás keretében történő rendezésekor csak részben térül meg,
- ha a követelés érvényesítése drágább, mint a kimutatott követelés összege és ez számítással alátámasztott.
Pénzintézetnél a követelés leírását - ha a követelésre kockázati céltartalékot képzett - a Javaslat oly módon ismeri el "veszteségként", hogy a (részben, egészben) kockázati céltartalékkal "biztosított" követelés leírásakor nem írja elő sem az adóalap növelését, sem a csökkentését. Ugyanezt lehetővé teszi az értékpapír-forgalmazónál is, ha törvény kockázati céltartalék képzést ír elő számára.
A Javaslat - azon túl, hogy meghatározza a behajthatatlan követelés címén elszámolható összeget - a kétszeres adóztatás elkerülése érdekében - megengedi az adóalap csökkentését a korábban csökkentő tételként el nem ismert hitelezési veszteségre befolyt, az adóévben bevételként elszámolt összeggel. Ilyen lehet például, ha az adózó olyan követelést számolt el az egyik adóévben, amely nem évült el és a következő évben a kötelezett rendezi tartozását.
14. A társasházak a közös tulajdonban lévő helyiségek, földterületek hasznosításából származó bevétel után a személyi jövedelemadó törvény rendelkezései alapján teljesítik az adókötelezettséget akkor is, ha a társasháznak nem magánszemély tagjai is vannak, vagy kizárólag nem magánszemélyek a tagjai. A kétszeres adózás elkerülése végett a Javaslat lehetővé teszi a társasháztól kapott bevétel adóalapból való levonását.
15. A könyvvezetés és a beszámoló adatainak forintról devizára, illetve devizáról forintra történő áttérésekor az adózónál a számviteli törvényben előírt átszámítás miatt elszámolt negatív (árfolyam) különbözettel az adóalap csökkenthető.
16. A kétszeres adózás elkerülését biztosítja a Javaslatnak az a rendelkezése, amely megengedi az adóalap csökkentését a számviteli törvény előírása szerint bevételként kezelt, visszakapott, jóváírt bírsággal, egyéb jogkövetkezmények alóli mentesítéssel. A korrekciós tétel elszámolásának feltétele, hogy az adózó korábban adóalap-növelő tételként számolta el a bírságot.
17. A Javaslat szerint 1997. január 1-jétől az egyszeres könyvvitel szabályait alkalmazóknak a kapott és az adott előleget adózás szempontjából bevételnek, ráfordításnak kell tekinteni. A számviteli törvény szerint ezeket a tételeket a követelések és a tartozások között kell nyilvántartani mindaddig, míg az előleg alapjául szolgáló beszerzés, értékesítés, szolgáltatás nem teljesül (amíg a végszámlát ki nem állítják). Az előleget a teljesítéskor kell költségként vagy bevételként elszámolni. A Javaslat a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozók jövedelem-nyilvántartásával való azonosság biztosítása céljából írja elő az adóalap csökkentését a fizetett előleggel, illetve teljesítéskor a kapott előleggel.
18. A Javaslat szerint 1997. évtől a kutatás és kísérleti fejlesztés címén az adóévben felmerült és a számviteli törvény előírásai szerint költségként elszámolt összeg 20 százalékával az adózás előtti eredmény csökkenthető, akkor is ha a kutatás-kísérleti fejlesztés értékét az immateriális javak között állományba veszi az adózó.
A Javaslat 8. §-a az adózás előtti eredmény növelését eredményező előírásokat tartalmazza a következők szerint:
1. A számviteli törvény az 1997. évtől módosuló szabályai között céltartalék képzését írja elő a mérleg fordulónapján fennálló követelésekre a vevők fizetőképességének minősítése alapján, valamint a jogszabályban előírt - később esedékessé váló - garanciális kötelezettségre, a végkielégítésre, a korkedvezményes nyugdíjra. Az adótörvény az adómentesen elszámolható céltartalék-képzést - az adóalap védelmének érdekében - korlátozza. A korlátozás a követelések közül csak a határidőn túli követelések meghatározott százalékát [8. § (2) bekezdés], a garanciális kötelezettségek közül a környezetvédelem érdekében más törvényben (bányászati törvény, a villamos energia termeléséről, szállításáról, szolgáltatásáról szóló törvény, a környezetvédelemről szóló törvény) előírt rendelkezések szerint képzett céltartalék növekményét engedi az adóalapnál érvényesíteni. Az ezt meghaladóan, ráfordításként elszámolt céltartalékkal az adóalapot növelni kell. Nem kell ugyanakkor az adóalapot növelni a számviteli törvény 27. § (3)-(6) bekezdésében megfogalmazottak alapján képzett sajátos céltartalékokkal (például: a pénzintézetek kockázati tartaléka, a biztosítástechnikai tartalékok).
2. A Javaslat az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét - főszabályként - a számviteli rendelkezések alapján elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírással egyezően ismeri el, ugyanakkor leírási kulcsokat és sajátos elszámolási szabályokat fogalmaz meg, amely alapján maximálja - a költségként elszámolt értékeken belül - az elismert értékcsökkenési leírást. Erre tekintettel azzal az összeggel, amelyet az adózó a számviteli törvény rendelkezése szerint az adózás előtti eredmény terhére elszámolt, az adóalapot növelni kell.
Külön kezeli a Javaslat - a kettős könyvvitelt vezetőknél - a tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítésekor, apportálásakor, megsemmisülésekor, selejtezésekor és hiányakor a számviteli törvény alapján ráfordításként elszámolt - kivezetett - nyilvántartási értéket, amelyre előírja az adóalap-növelést. Ez a korrekció azzal függ össze, hogy a felsorolt gazdasági események bekövetkezésekor az eszköz beszerzési értékéből az adóalap csökkentéseként még nem érvényesített nyilvántartási értékkel az eredményt csökkenteni lehet.
3. A számviteli törvény rendelkezései alapján elszámolt értékvesztés összegével az adóalapot növelni kell. A Javaslat a mérleg fordulónapján meglévő készletekre, befektetésekre és az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírokra az adóévben elszámolt összes értékvesztés összegével egyezően írja elő az adóalap növelését, összhangban azzal, hogy az értékvesztést csak a felhasználással arányban, a felhasználásra jutóan engedi meg érvényesíteni.
4. A Javaslat az adóalap megállapításánál abból indul ki, hogy az adóztatandó jövedelem meghatározásánál a vállalkozási és bevételszerző tevékenységgel és jövedelemszerzéssel kapcsolatosan indokoltan felmerült, igazolt költségeket lehet csak elszámolni. Nem minősülnek ilyennek a 3. sz. mellékletben (a részletezéseket a melléklethez fűzött indokolás tartalmazza) felsorolt címén eredménycsökkenésként figyelembe vett tételek, és ezért ezekkel az eredményt növelni kell.
5. A Javaslat nem teszi lehetővé, hogy a bírságot, büntetést és az ezzel egy tekintet alá eső társadalombiztosítási járulék késedelmes fizetése miatti pótlékot adómentesen számolhassa el az adózó, csökkentve ezzel a szankció hatását. A költségként, ráfordításként elszámolt bírsággal, büntetéssel ezért az eredményt meg kell növelni. Nem minősül bírságnak a vállalkozások közötti kapcsolatban felszámított késedelmi kamat, kötbér, s nem kell növelni az adóalapot - késztetve ezzel az adó, a társadalombiztosítási kötelezettség feltárására - az önellenőrzési pótlékkal.
6. A mesterségesen alacsony értékkel nyilvántartott termőföld és erdő első értékesítése esetén az eladásból származó jövedelem nem adózik. A kétszeres kedvezmény elkerülése végett a megváltási áron nyilvántartott termőföld, erdő értékesítésekor ráfordításként elszámolt nyilvántartási érték az adó alapját növeli.
7. A szerencsejáték szervezésével foglalkozó adózónak, ha a közvetlen és a közvetett költségei meghaladják a miniszteri rendeletekben meghatározott értéket (lottó és totó esetében a fogyasztói ár 20 százalékát, lóversenyfogadásnál a fogadásra feltett tétel teljes összegének 30 százalékát, a bingójátéknál a játékszelvények árának 30 százalékát) - a tényleges költségnek a számított költséget meghaladó részével növelnie kell az adóalapot az adóalap védelme céljából.
8. Az adóelkerülés kizárása érdekében a hitelezési veszteségként - a számviteli törvény rendelkezése alapján egyéb vagy rendkívüli ráfordításként - elszámolt behajthatatlan követeléssel az adóalapot növelni kell. Ezt a szabályt nem kell alkalmaznia a pénzintézetnek, értékpapír-forgalmazónak akkor, ha a hitelezési veszteségként leírandó követelésre kockázati céltartalékot képzett.
Ez a korrekció nem jelenti azt, hogy a társasági adót minden behajthatatlan követelésre meg kell fizetni, hiszen a behajthatatlan követelést (4. § 5. pont) a Javaslat elismeri eredménycsökkenésként.
9. Gazdasági társaságok és szövetkezetek átalakulásakor, ha az átalakulás keretében a saját tőke felértékelésére sor kerül, a Javaslat rendelkezése szerint az adózó az átértékelési különbözettel az átalakulást követő három adóévben, egyenlő részletekben köteles az eredményt növelni. Ha a társaság a megjelölt időintervallumon belül jogutód nélkül megszűnik, az adóalapnál még számításba nem vett teljes összeggel meg kell növelnie az eredményt.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy több jogutód esetén az átértékelési vagyonkülönbözetet olyan arányban kell megbontani, amilyen arányban a vagyonmérleg alapján a jogutódok az átértékelt vagyonból részesednek. A korrekciónak az az indoka, hogy a költségek között a jogutód a magasabb eszközértéket fogja elszámolni. A három évre történő megosztás közelít a költségek felmerüléséhez.
10. A Javaslat - a nemzetközi gyakorlatot átvéve - a kamatként kimutatott, úgynevezett rejtett osztalék kiszűrését szolgálja azzal, hogy a kapcsolt vállalkozásnak minősülőtől (4.§ 23. pont) kapott hitel kamatának csak meghatározott részét ismeri el ráfordításként. Az el nem ismert kamat a saját tőke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre jutó kamattal azonos.
Saját tőkeként az előző évi beszámolóban, illetve - újonnan alakulónál - a nyitómérlegben kimutatott saját tőkét kell számbavenni, értékelési tartalék nélkül. Ha az adózó könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az adózás előtti eredményt (vagyis nem rendelkezik beszámolóval), akkor a társasági szerződésben, alapítói okiratban, alapszabályban rögzített jegyzett tőkéhez kell a kölcsönt viszonyítania. A kölcsön összege a napi átlagos kölcsönállomány összegével egyenlő.
Ezt az előírást az átmeneti rendelkezések alapján az 1993. évtől kezdődően nyújtott - és még fennálló - kölcsönökre is alkalmazni kell az 1993. és 1996. években előírt szabályok szerint, tekintettel arra, hogy (némi eltéréssel pl. nem a kapcsolt vállalkozások között, hanem a 25 százalék részesedéssel bírókra írta elő a törvény a korrekciót) az 1996. december 31-éig hatályos társasági adótörvény is adóztatta ezt a kamatot.
11. A Javaslat a reprezentációs költséget az árbevétel 0,5 százalékáig ismeri el költségként. Ha ennél több az elszámolt költség, az előírt mértéket meghaladó összeggel az adóalapot növelni kell. A kétszeres adózás elkerülése végett nem vonatkozik a korlátozás a reprezentációs költségnek arra a részére, amely után az adózó természetbeni juttatás címen megfizette a (44 százalékos) személyi jövedelemadót.
Az árbevételt a 4. § 4. pontja definiálja, amely alatt általában a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevételét kell érteni. Pénzintézetnél, biztosítóintézetnél és az értékpapír-forgalmazónál a tevékenység sajátosságát figyelembe véve határozza meg a Javaslat az árbevételt.
12. Az egyszeres könyvvitelt vezetőnél az előlegként kapott összeg, továbbá a teljesítéskor a korábban adott előleg növeli az adóalapot, ezzel biztosított, hogy a társasági adóban és személyi jövedelemadóban adózó vállalkozások - ha pénzforgalmi nyilvántartást vezetnek - azonosan (a pénzforgalmi elvnek maradéktalanul eleget téve) állapítsák meg az adóztatandó jövedelmet.
13. Az adóalapot növeli a Javaslat 4. § 11. pontja szerint meghatározott ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott - a külföldi ország joga alapján megállapított - nyereségéből az adózót a részesedése alapján megillető összeg. Ez a rendelkezés a nyereségnek az adózás alóli kivonását kívánja megakadályozni, melyet részletesebben a 7.§-hoz (a 6. pont alatt) adott indokolás fejt ki.
14. A Javaslat a könyvvezetés, illetve a beszámoló adatainak forintról devizára, illetve devizáról forintra történő áttérésekor - a számviteli törvény alapján - elszámolt átszámítási különbözetre (ha az nyereség) az adóalap növelését írja elő.
15. A számviteli törvény 1997. évtől tervezett módosítása szerint a kötelezettség nélkül adott támogatást, juttatást az átadó ráfordításként az átvevő bevételként számolja el. Az adótörvény a - megváltozott elszámolással biztosított - "nyereségalakítás" elkerülése érdekében az eredeti állapotot helyreállító korrekciót ír elő, azaz az átadónál előírja az eredmény növelését, az átvevőnél pedig a csökkentését. Az átadónál előírt eredménynövelés alól azonban - ha a pénzeszközátadás közérdekű célokra történt
- kivételeket fogalmaz meg. Ilyen kivétel vonatkozik:
- a közérdekű kötelezettségvállalásra és az alapítvány céljára átadott összegre, akkor, ha a közérdek megfelel a 8. § (1) bekezdés na) pontjában felsoroltaknak és az adományozó közvetve sem jut vagyoni előnyhöz;
- az MRP szervezetnek alapcélja megvalósítása érdekében, a hiteltörlesztés időszakában átadott összegre.
Abban az esetben, ha a felsorolt címeken - külön-külön - az adózás előtti eredmény 20 százalékát meghaladó összegű támogatást adott a vállalkozás, a kedvezmény, az adómentesség csak az eredmény 20 százalékának megfelelő összegre vonatkozik. Ha e feletti a támogatás, akkor azzal az eredményt növelni kell.
A Műsorszolgáltatási Alapnak közérdekű kötelezettségvállalásként és a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közműsorszolgálati műsor támogatására, szponzorálására adott juttatások adómentesen elszámolhatók, azaz az átadott összeggel (korlátozás nélkül) nem kell az eredményt megnövelni.

9- 13. §-hoz

A Javaslatnak a 9 - 13. §-ai a belföldi illetőségű, teljes körű, de feltételhez kötötten adóköteles vagy különleges kedvezményben, adómentességben részesülő adózók adóalapjának a meghatározásáról tartalmaznak rendelkezéseket.
A 9. § az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár adóalap-megállapításának szabályait fogalmazza meg. E szervezetek mindegyikére jellemző, hogy
- csak abban az esetben terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha vállalkozási tevékenységből bevételt érnek el vagy e tevékenység érdekében merül fel ráfordításuk,
- e szervezetek esetében nem számít vállalkozási tevékenységnek a szervezetükről szóló törvényben, (pl. kamarai törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény), a gazdálkodásuk rendjéről szóló jogszabályokban (pl. az alapítvány, a társadalmi szervezet gazdálkodásáról szóló kormányrendelet), valamint a Javaslat 4. számú mellékletének A fejezetében felsorolt jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező tevékenység.
Abban az esetben, ha e szervezetek a szűkített értelemben megfogalmazottak szerint végeznek vállalkozási tevékenységet, úgy adóalapjukat a számviteli törvény, továbbá a beszámolókészítési és a könyvvezetési kötelezettségükre előírt kormányrendelet szerint meghatározott adózás előtti eredményből kiindulva, a Javaslat 7. §, 8. §, 17. §, 19. §, 29. § és 30. §-át - a 9. § előírása szerint - alkalmazva kell levezetni.
Az adóalap növelésénél, csökkentésénél az az elv érvényesül, hogy kizárólag az alapfeladatnak számító tevékenységhez tartozó gazdasági esemény eredménye nem adózik, így nem kell ehhez tartozóan az eredményt módosítani. Az adóalap meghatározásához korrekcióként számba venni csak olyan tételeket kell, amelyek közvetlenül a vállalkozási tevékenységhez kapcsolhatók, illetve amelyek a vállalkozási és az alaptevékenységhez egyaránt hozzárendelhetőek. Ez utóbbi esetben a bevételek (alaptevékenység és vállalkozási tevékenység bevétele) arányában megbontva kell az adóalap módosításánál figyelembe veendő összeget meghatározni.
Az egyháznál - az előzőeken túl - a Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozási tevékenység eredményével vagy egy részével is csökkentse az egyház az eredményét, ha meghatározott (kulturális, oktatási, szociális stb.) alaptevékenysége ellátására, az e célt szolgáló bevételét meghaladóan merültek fel költségei.
A 10. § a célszervezet adóalapjának megállapításáról rendelkezik. A célszervezetre a 4. § 10. pontja ad meghatározást, amely szerint ilyen szervezetnek a többségében megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, ilyennek kijelölt szervezetek minősülnek abban az adóévben amelyben a kijelölés megszakítás nélkül fennáll. Ez azt jelenti, hogy abban az évben, amelyben a kijelölés, visszavonás év közben teljesül nem a célszervezetre előírtak szerint kell adózniuk.
A Javaslat a célszervezeteknél - főszabályként - az adómentesen képződött eredményből jóváhagyott osztalékot tekinti adóalapnak néhány módosítással. A célszervezet tehát csak akkor fizet társasági adót, ha a keletkező jövedelmet nem a vállalkozás érdekében használja fel. Jelenti továbbá azt, hogy a foglalkoztatottak teljesítményére tekintettel és a foglalkoztatás, a működés fenntartása érdekében - más vállalkozáshoz mérve - kedvezőbb feltételeket biztosít a Javaslat e cégeknél a fejlesztéshez.
A módosító tételek között a vállalkozási tevékenység érdekében el nem ismert költséggel, ráfordítással, a bírsággal, büntetéssel és hasonló kötelezettséggel, a kapcsolt vállalkozásban lévőtől kapott jelentősnek minősülő kölcsön kamatával, a reprezentációs költség címén és az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyeresége címén számba vett jövedelemmel kell az adóalapot növelni. A kétszeres adózás elkerülése végett a célszervezetnél is csökkenteni lehet az adóalapot az elengedett, bevételként elszámolt bírság, büntetés és hasonló kötelezettség összegével, valamint, ösztönzési céllal, a kutatás-fejlesztés költségének 20 százalékával. A célszervezetnek jogutód nélküli megszűnése esetén, a megszűnésre készített beszámoló alapján, a célszervezeti kijelölés visszavonása esetén a visszavonás adóévére vonatkozó adóbevallásában, az általános előírások szerint kell meghatároznia az adóalapot. Ilyenkor azonban - minden más korrekción felül - az adóalapnak része a célszervezeti kijelölés éveiben adómentesen képződött eredménytartalék összege is.
Nem tér ki a Javaslat arra, hogy az eredménytartalék osztalékra való bevonása esetén hogyan kell eljárni, amiből az következik, hogy az adózó dönti el, melyik forrásból (adózott, adómentes) képzett eredménytartalék terhére számolja el a felhasznált összeget.
A 11. § a készfizető kezesség vállalási tevékenységet végző részvénytársaság - jelenleg a Hitelgarancia Rt. végez csak ilyen tevékenységet - adóalapjának megállapításáról rendelkezik. A Javaslat szerint az ilyen részvénytársaságnak az adóalapot csak akkor kell megállapítania - tehát csak akkor kell adót fizetnie - ha megszűnik.
Megszűnéskor a részvénytársaság adóalapja a kötelezettség teljesítése után fennmaradó vagyonnak az alapítók hozzájárulásának visszafizetése után fennmaradó része. Az alapítók a vagyonnövekményből az adózást követően részesednek.
A 12. § az MRP szervezet adóalapját határozza meg. Az MRP szervezet - a vonatkozó külön törvény előírása szerint - a munkavállalói tulajdonszerzés lebonyolítására alakul. Bevételei
- a munkavállalóknak (résztvevők) a tulajdonosi részesedés megszerzésére teljesített befizetése,
- annak a társaságnak a hozzájárulása, ahol az MRP szervezet megalakult,
- a résztvevők, más jogi és magánszemélyek hozzájárulása,
- a szabad - hiteltörlesztésre, kamatfizetésre és a szervezet működési költségeire fel nem használt
- pénzeszköz hozama,
- az értékesíthető részesedések árfolyamnyeresége és
- a kapott osztalék.
Az MRP szervezet a társasági adónak 1996. december 31-éig nem alanya, az alapítására vonatkozó törvény szerint kizárólag a tulajdonszerzéssel kapcsolatos tevékenységet végezhet. Ez
- a részvények, üzletrészek megvásárlását,
- az ezzel összefüggő nyilvántartást,
- a teljes egészében kifizetett és a résztvevők nevére jóváírt részesedés résztvevők részére történő kiadását,
- a tulajdonszerzéshez szükséges hitel felvételét és törlesztésének a bonyolítását jelenti.
Nem rendelkezik a külön törvény a szabad pénzeszközökkel való gazdálkodásról.
Ez a helyzet bizonytalanságot teremt az esetenként jelentős nagyságrendű források hasznosítását illetően, s - a kapcsolódó adóalap-kedvezmény miatt - a résztvevőket foglalkoztató társaság és az MRP szervezet közötti időleges forrásátcsoportosításra késztet. Ezért a Javaslat az MRP szervezetet a társasági adó hatálya alá vonja azzal, hogy a kimutatott eredményből nem tekinti adóalapnak a résztvevők által befizetett saját erőt, a résztvevőket foglalkoztató társaság által és más magán- és jogi személyek által (adózott jövedelmükből) befizetett összeget. Egyebekben az általános előírások szerint kell az MRP szervezetnél az adóalapot megállapítani. A 13. § a közhasznú társaságra és a vízitársulatra vonatkozó szabályokat foglalja össze.
A közhasznú társaság a Polgári Törvénykönyv alapján, elsődlegesen közhasznú tevékenység végzésére, a vízitársulat a vízgazdálkodási törvény alapján, a vízgazdálkodás területén közfeladat ellátására alakulhat. Jellemzően nem nyereségorientált szervezetként működnek.
Mind a két szervezetre vonatkozó előírás, hogy vagyonszerzésre irányuló vállalkozási tevékenységet csak kiegészítő tevékenységként végezhetnek és osztalékot folyamatos működésük során nem fizethetnek. A vízitársulatra vonatkozó törvény ezentúl rendelkezik arról is, hogy megszűnés esetén a vagyont a közfeladatnak megfelelő célra kell fordítani. A két szervezet működési feltételeinek hasonlósága miatt az adózási szabályokat is indokolt közelíteni. Így mindkét szervezetre javasolt kedvező adózási rendelkezés, hogy a közhasznú (közcélú) tevékenység arányában mentesülnek az adó megfizetése alól (21.§).
Annak érdekében, hogy a vagyon a megjelölt közhasznú tevékenység, közfeladat érdekében hasznosuljon e szervezeteknél, a Javaslat nem teszi lehetővé adómentesen a közcélú adományozást sem.
A közhasznú társaság esetében - miután lehetőségük van megszűnéssel vagy átalakulással a kedvezményesen adózott vagyon profitorientált vállalkozásba való átvitelére - külön rendelkezés lép be jogutód nélküli megszűnéskor és átalakuláskor, ha a jogutód nem közhasznú társaság.
Ezekben az esetekben az adóalapot a saját tőke - közhasznú társasági működés alatt keletkezett - adómentes növekményével is meg kell növelni, miután a vagyon ettől kezdve nem a közhasznú tevékenységet szolgálja. A Javaslat rendelkezik az adómentes saját tőke nyilvántartására vonatkozó szabályokról is. Eszerint az adózott eredményt (nyereséget, veszteséget) a közhasznú tevékenység bevételének (4. § 25. pont) az összes bevételhez viszonyított arányában - amilyen arányban mentesül a társaság az adó megfizetése alól - kell megosztani adómentesen és adózottan képződött részekre.

14. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza a külföldön tevékenységet végző (4. § 28. pont), vagyis az ún. off-shore cégek adóalapjának megállapítását írja elő. A választott megoldás - amely az eredménytől független vetítési alapot határoz meg - a nemzetközi gyakorlatban ismert. Az adóalap sajátos meghatározása nem mentesíti ezeket az adózókat az éves beszámoló készítésének kötelezettsége alól, hiszen, mint belföldön bejegyzett társaságok, a számviteli törvény hatálya alá tartoznak.

15. §-hoz

A rendelkezés a külföldi vállalkozók adóalapjának megállapítására vonatkozó szabályokat fogalmazza meg.
A Javaslat azokat a külföldi személyeket (külföldi jogszabály alapján létrehozott, alakult jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet) kezeli külföldi vállalkozóként, amelyek nem alapítanak belföldön társaságot, nem rendelkeznek - cégbíróságon - bejegyzett belföldi székhellyel, (képviseletet kivéve) mindössze telephelyet létesítenek és azon keresztül fejtenek ki vállalkozási tevékenységet. A Javaslat az értelmező rendelkezések között definiálja - az OECD ajánlásokkal összhangban - a telephely fogalmát.
Egyrészt ad egy általános meghatározást (vállalkozási tevékenység végzéséhez használt állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés), ami mellett - a teljesség igénye nélkül - konkrétan is nevesít néhány tipikus telephelyet, valamint felsorolja azon létesítményeket, illetve tevékenységeket is, melyek egyik esetben sem keletkeztetnek telephelyet. Tipikus telephely pl. az üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a képviselet, a gyár, az üzem, a műhely, a bánya, a kőolaj- vagy földgázkút. A telephellyé válásnak nem feltétele az, hogy a létesítmény a külföldi személy tulajdonában legyen, pl. a létesítmény bérlése, haszonbérlése, lízing útján való hasznosítása vagy térítési díj nélkül történő használata egyaránt telephelyet keletkeztet. Telephelynek minősül az építkezés, ha időtartama építkezési területenként folyamatosan vagy megszakításokkal összesen legalább három hónapig tart. Azt, hogy a három hónapos időtartam szempontjából mely építkezéseket kell egy építkezési területnek tekinteni a Javaslat tágan fogalmazza meg. Eszerint egy építkezési területnek a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képező építkezések minősülnek.
A Javaslat nem ad minden előforduló esetre konkrét szabályt, e meghatározáson belül egyedileg kell elbírálni, hogy az építkezés telephellyé válik vagy sem. A földrajzilag egy egységet képező építkezés akkor is egy építkezési területnek minősül, ha a külföldi személy különböző személyektől kapott megrendeléseket, illetve különböző személyekkel kötött építési szerződést. Egy építkezési területet jelent, ha a külföldi személy időről időre földrajzilag áthelyezve folytatja tevékenységét, de az építkezések üzletileg, gazdaságilag egy egységet képeznek. Ennek tipikus esetét jelentik az autópálya-, a vasútvonalépítések, melyek akkor is egy építkezési területnek minősülnek, ha a különböző szakaszokra különböző szerződések, megrendelések vonatkoznak.
A Javaslat telephelyként kezeli és külföldi vállalkozóként adóztatja azokat a külföldi személyeket, akik természeti erőforrások - ásványi anyagok, valamint a föld, erdők, tavak, folyók élő és nem élő erőforrásai - közvetlen kiaknázása, vagy ingatlan és természeti erőforrások hasznosítása, vagy ingatlan és természeti erőforrások értékesítése révén jutnak belföldről jövedelemhez. (Tekintettel arra, hogy ingatlanhasznosítás, illetve - értékesítés esetén nem indokolt a teljes körű költségelszámolás megengedése, e két esetre a Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabályoktól eltérő előírásokat fogalmaz meg.)
Előbbieken túlmenően telephelyet keletkeztet, ha egy - külföldi vagy belföldi - személy a külföldi személy nevében belföldön szerződést köthet és e jogával rendszeresen él, vagy áru-, illetve termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi nevében.
Biztosítási tevékenységet végző külföldi személy esetén telephelyet keletkeztet, ha a külföldi személy belföldi kockázatra köt biztosítást, de nem telephely pl. ha külföldi országok között bonyolított áruszállítás kockázatát biztosítja belföldi egy külföldi biztosítóval. A Javaslat - valamennyi előbbiekben felsorolttól függetlenül - nem kezeli telephelyként, ha
- a külföldi személy csak úgynevezett előkészítő, illetve kisegítő tevékenység végzéséhez tart fenn belföldön létesítményt (4. § 12. pont),
- a külföldi személy olyan - tőle gazdaságilag és jogilag - független képviselő útján fejti ki belföldön tevékenységét, amelyet a képviselő a szokásos üzleti tevékenysége keretében, saját kockázatára, a külföldi személy utasítása, átfogó ellenőrzése nélkül lát el és mellette nem végez a külföldi személy hatáskörébe tartozó tevékenységeket,
- a létesítményt azért tartják fenn, hogy áru, illetve termék tárolására, bemutatására szolgáljon, illetve ha a tevékenység - amit ott végeznek
- a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzés, információgyűjtés.
Ha a külföldi személy által belföldön használt létesítmény, illetve végzett tevékenység az előbbiek alapján telephelyet keletkeztet, a Javaslat előírja a külföldi vállalkozó számára a számviteli törvény eredménykimutatásra és a kettős könyvvitel szerinti nyilvántartásokra vonatkozó előírásainak alkalmazását. Az előírást az indokolja, hogy a külföldi cégek a telephelyeken sok esetben olyan széles körű vállalkozási tevékenységet folytatnak, ami igényli a magasabb szintű nyilvántartások vezetését, emellett a külföldi cég - az esetek többségében - az illetősége szerinti országban kettős könyvvitelt vezet, amiből kiindulva egyszerűbb a telephelynek betudható bevételeknek, költségeknek is a kettős könyvvitel szerinti kimutatása. A Javaslat a külföldi vállalkozókra a belföldi adózókétól eltérő, egyszerűbb adóalap-megállapítási szabályt állapít meg. A külföldi vállalkozónak a számviteli törvény eredménykimutatásra előírt rendelkezései szerint kell a telephelynek betudható árbevételeit, bevételeit és ráfordításait, költségeit kimutatnia, és - fő szabályként - ezek különbözeteként kell az adóalapot meghatároznia. A Javaslat az általános adóalap-megállapítási szabály mellett tartalmaz egy minimális adóalapra vonatkozó előírást is, amely akkor lép életbe, ha a telephelyre az előbbiek szerint kimutatott különbözet nem éri el a telephely költségeként elszámolt összeg 12 százalékát, ilyenkor az elszámolt költség 12 százalékát kell adóalapnak tekinteni. A vetítési alap nem tartalmazza a - többnyire adó- és járulékfizetési kötelezettséget jelentő - ráfordításként elszámolt összeget. Ez az adóalap-meghatározás akkor alkalmazható, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti országgal Magyarország nem kötött egyezményt a kettős adóztatás elkerülésére. Az adóalap-megállapítás leírt szabályaiból következően egyezmény esetén az adóalap lehet pozitív és negatív értelmű, egyezmény hiányában csak pozitív értelme lehet. Ez eldönti azt is, hogy mely telephely tud veszteséget elhatárolni (18. §), amelynek későbbi beszámítását a telephelynek betudható nyereségbe a Javaslat - összhangban az egyezményekkel - lehetővé teszi. Ezt, és a többi - kizárólag külföldi vállalkozókra vonatkozó - speciális rendelkezést a telephely és a külföldi személy közötti speciális pénzügyi kapcsolat indokolja. Ez abból fakad, hogy külföldi vállalkozók esetén a számlák mindig a külföldi személy és nem a telephely nevére szólnak, azaz olyan esetekben, amikor nem egyértelmű a "telephelynek betudhatóság" ténye - a bevételek nem a telephelyhez (a telephely számlájára) folynak be, vagy nem belföldről származnak, a költségek nem belföldön merülnek fel - elsősorban a külföldi vállalkozó döntésétől függ, hogy a bevételeket, illetve kiadásokat a telephelyhez kapcsolódónak tekinti vagy sem. Az adóhatóság nehéz helyzetben van a vállalkozó döntésétől eltérő álláspont képviseletét illetően. Ezért a Javaslat a következő előírásokat tartalmazza annak érdekében, hogy - a telephelynek ténylegesen betudható bevételek minél teljeskörűbben kimutatásra kerüljenek, - megszűnjenek az indokolatlan költségelszámolások és költségként csak a telephelyhez ténylegesen kapcsolódó költség kerüljön kimutatásra. Általános szabályként megfogalmazásra került, hogy mit jelent a "telephelynek betudhatóság" fogalma. A Javaslat telephelynek betudhatónak azt a bevételt, árbevételt, illetve költséget, ráfordítást fogadja el, amely akkor keletkezett volna, illetve merült volna fel, ha a telephely a tevékenységét önálló - külföldi személytől független - vállalkozásként fejtette volna ki.
Ennek az alapelvnek a megvalósítására a Javaslat a következő előírásokat tartalmazza:
- előírja, hogy a telephely működése révén elért - belföldről vagy külföldről származó - valamennyi bevételt telephelynek betudható bevételként kell kimutatni, függetlenül a származás helyétől;
- azon árbevételek, bevételek egy részét (5 százaléka), melyek a telephely közvetítő tevékenysége révén keletkeztek, szintén a telephely bevételei között kell kimutatni (ez az előírás azokra a bevételekre vonatkozik, amelyeket a külföldi vállalkozó nem jelenített meg a telephely útján kifejtett tevékenységhez kapcsolódó bevételek között, ugyanakkor a telephely aktív közreműködése révén ért el);
- telephelyhez kapcsolódó költségként, ráfordításként a telephely bevételeinek megszerzése érdekében belföldön vagy külföldön felmerült összeget lehet elszámolni.
A Javaslat a költségek közül külön rendelkezik az értékcsökkenési leírás 1. és 2. számú melléklet szerinti elszámolhatóságáról. A külön nevesítést az indokolja, hogy az értékcsökkenési leírás elszámolhatóságával kapcsolatban kétféle álláspont létezik: az egyik alapján a külföldi személy országában (tulajdonosi alapon), a másik szerint a telephely szerinti országban (a használat miatt) számolható el amortizáció. A Javaslat megengedi a telephely költségei között elszámolni az amortizációt, mert az eszközök ugyan a külföldi személy tulajdonában vannak, de a telephelyen folytatott tevékenység végzését szolgálják.
A külföldi személynél felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből a telephelyre arányosan jutó összeg számolható el. A Javaslat meghatározza, hogy ennél az arányosításnál a telephelyre kimutatott bevételeknek, árbevételeknek a külföldi személy összes bevételéhez, árbevételéhez viszonyított arányának megfelelő értéket lehet figyelembe venni. A külföldi vállalkozók költségelszámolását tiltó néhány előírás a belföldi adózókra vonatkozó rendelkezésekkel megegyező szabályokat tartalmaz azon ráfordítások körében, melyek telephelyek esetén jellemzően előfordulnak. Így a külföldi vállalkozó sem számolhatja el költségként az ellenőrzés alapján megállapított jogerős befizetési kötelezettségeket (adóhiány, bírság) az önellenőrzési pótlék kivételével, a személyi jövedelemadóval nem adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó részét, a társasági adót, valamint a támogatási céltól függetlenül, a kötelezettség nélküli ajándék és pénzbeli támogatás összegét.
Mivel ingatlan hasznosítása, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, valamint ingatlan értékesítése esetén nem indokolt a teljes körű költségelszámolás megengedése, ezekre az esetekre a Javaslat speciális adóalap-megállapítási szabályt fogalmaz meg. Hasznosítás esetén az adó alapja az ellenérték csökkentve a telephelynek betudható költségként elismert továbbszámlázott üzemeltetési költséggel, az értékcsökkenési leírással, valamint a továbbszámlázott üzemeltetési költséggel és egyéb - a telephelynek betudható - ráfordításokkal. Értékesítés esetén az adó alapja az ellenérték és a megszerzésre fordított összeg különbözete, melyet meg kell növelni a már elszámolt értékcsökkenési leírással. Mivel a Javaslat az alapelvek között rendelkezik a nemzetközi egyezmények elsődlegességéről, ha egyezmény a külföldi személyekre eltérő szabályt tartalmaz, akkor minden esetben az egyezmény előírását kell alkalmazni azzal, hogy az egyezmény előírásából nem következhet e törvényen túli - plusz - adókötelezettség.

16. §-hoz

A rendelkezés a belföldről telephely nélkül jövedelmet szerző külföldi illetőségű adózók (külföldi jogszabály alapján létrejött jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégek, személyi egyesülések, egyéb szervezetek) adóalap-megállapítási szabályát fogalmazza meg, valamint rendelkezik a külföldi pénznemben keletkezett bevételek átszámítási szabályáról is.
Külföldi szervezet esetén kizárólag a Javaslatban felsorolt bevételtípusok adókötelesek, az adóalap mindenkor a bevétellel egyezik meg, költségek elszámolására nincs lehetőség.
Adóköteles bevétel a nyújtott hitel utáni kamat, a kötvény utáni kamat, a belföldön végzett művészeti és sporttevékenységért járó díj és a jogdíj, de valamennyi csak akkor, ha - az értelmező rendelkezések között található "jövedelemszerzés helye" definíció alapján - a bevétel belföldről származónak tekinthető, és ha belföldi személy vagy a külföldi vállalkozó belföldi telephelye fizeti ki.
A Javaslat belföldi személyként a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező társas céget, személyi egyesülést, egyéb szervezetet, valamint a belföldi illetőségű magánszemélyt határozza meg.
Ha a jövedelem belföldről származik, de nem belföldi személy fizeti ki, adókötelezettség nem keletkezik. Belföldről származik a bevétel, ha
- a kölcsön utáni kamat esetén a kölcsönt igénybevevő, jogdíj esetén a jogdíjat fizető belföldi illetőséggel bír, valamint telephelyként belföldön adóköteles,
- kötvény utáni kamat esetén a kötvénykibocsátó belföldi illetőséggel bír,
- művészeti és sporttevékenységért járó díj esetén, ha a tevékenységet belföldön végzik.
A Javaslat mentesíti az adó alól az MNB és a belföldön bejegyzett pénzintézet által fizetett kamatot, kivéve ha a pénzintézet a kamatot csak lebonyolítóként fizeti ki.
Külföldi szervezet esetén - csakúgy mint a külföldi vállalkozónál - nem kell alkalmazni a Javaslat előírását akkor, ha nemzetközi egyezmény attól eltérően rendelkezik.

17. §-hoz

A Javaslat e szakasza speciális szabályokat ír elő a jogutód nélküli megszűnésre, az átalakulásra, a könyvvezetés-változtatás esetére.
1. A jogutód nélküli megszűnéskor az adótörvény által biztosított és megszerzett jogok, illetőleg kötelezettségek másra nem ruházhatók át, az addigi működés során felhalmozott vagyoni értékek a tagok, tulajdonosok között szétosztásra kerülnek. Ez kimeríti a felhasználás kategóriáját és indokolt, hogy az adóalapnál még nem érvényesített értékvesztést az adózó elszámolhassa.
2. A számviteli elszámolás sajátossága miatt az egyszeres könyvvitelt vezető, jogutód nélkül megszűnő adózóra a Javaslat sajátos - csak ebben az esetben fennálló - eredménynövelő és - csökkentő tételeket határoz meg, amelyeket az adóalap levezetésekor figyelembe kell venni.
Ilyen növelő tétel például a követelésként nyilvántartott (tehát, ha a vevő még nem egyenlítette ki az ellenértéket), a teljesítéskor bevételnek minősülő összeg, mert amikor az ellenérték befolyik a vállalkozás már megszűnt és nem lesz adóalany; a vásárolt készletek záróállománya, mert a költségek között figyelembe vették, de a tevékenységhez nem használták fel; a fizetett előleg, mert adóalap-csökkentésként figyelembe kellett venni, de a teljesítés nem történt meg.
Ilyen csökkentő tétel az ellenérték kifizetésekor költségnek minősülő, de még ki nem fizetett tartozás, mivel a kifizetéskor már nincs mivel szemben érvényesíteni; a kapott előleg, mert adóalap-növelésként figyelembe kellett venni, de nem teljesült.
Ezen túl a Javaslat a tárgyi eszközök nyilvántartási értékének kivezetéséhez kapcsolódóan eredménynövelő, - csökkentő tételt határoz meg annak függvényében, hogy a számviteli törvény szerinti nyilvántartási érték vagy az adótörvény szerinti nyilvántartási érték a nagyobb.
3. Átalakuláskor - vagyis jogutód melletti megszűnéskor - a jogelődnél nyilvántartott értékvesztést nem lehet elszámolni, azt induló értékvesztésként a jogutód, jogutódok veszik figyelembe. Több jogutód esetén a vagyonmérleg alapján kell a megosztást biztosítani. A jogelődnél a tárgyi eszközök nyilvántartási értékének elszámolását ugyanúgy kell figyelembe venni, mint a jogutód nélküli megszűnéskor.
4. Az adózónak, ha az egyszeres könyvvezetésről kettős könyvvezetésre tér át a vásárolt készlet értékéből a pénzügyileg kiegyenlített tételekkel az adóalapot növelnie kell, miután az egyszeres könyvvezetés alatt megtörtént a költségkénti elszámolás, de a készletet a tényleges felhasználáskor a kettős könyvvitel előírása szerint ismét elszámolják költségként. Külön szabályok rendelkeznek az előleg (adott/kapott) adóalapnál történő figyelembevételéről, amiatt, hogy az egyszeres könyvvitelt vezető azt az előleg fizetésekor vette számításba a költségek és bevételek között, a kettős könyvvitelt vezető viszont a számla alapján fogja elszámolni. Korrekció nélkül kétszeres adózás vagy teljes adómentesség állna elő.
5. Ha az adózó kettős könyvvitelről áttér az egyszeres könyvvitelre a mérlegben kimutatott, pénzügyileg kiegyenlített vásárolt készletek értékével az adóalapot csökkentenie kell, miután a pénzügyi teljesítés megtörténte miatt a költségkénti elszámolás csak így lehetséges.
A kötelezettségek között kimutatott előleggel növelni, a tartozásként kimutatott előleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetőnél az előleg a kifizetéskor bevétel, illetve költség.
6. A Javaslat rendelkezéseket fogalmaz meg arra az esetre is, ha a személyi jövedelemadózás szabálya szerint adózó egyéni cég alakul át - az egyéni vállalkozásról és a gazdasági társaságokról szóló törvények előírása alapján - jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társasággá. Ez azt jelenti, hogy az átalakulás napjától a törvény erejénél fogva a társasági adó szabályait kell alkalmaznia. Az eltérő nyilvántartás és adózás miatt szükségesek az áttérési szabályok, amelyek rendezik azt, hogy
- az egyéni vállalkozóként keletkezett veszteségből még figyelembe nem vett összeget a társaságként elért nyereséggel szemben el lehessen számolni, hiszen a tevékenység végzése folyamatos,
- a költségként elszámolt, de meglévő készletekkel még egyszer ne lehessen csökkenteni az eredményt,
- az átalakulás keretében "keletkezett" vagyonnövekmény után - 3 évre elosztva - adózzon a társaság, hasonlóan ahhoz, amikor társaság vagy szövetkezet alakul át,
- a kötelezettségek között kimutatott előleggel növelni, a tartozásként nyilvántartott előleggel csökkenteni kell az adóalapot összhangban azzal, hogy a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónál az előleg a kifizetéskor bevétel, illetve költség.
7. A Javaslatnak ez a szakasza rendelkezik arról, hogy felszámolási eljárás időtartama alatt realizált vagyonnövekmény, vagyonvesztés - ha a felszámolási eljárást a vállalkozás megszűnése nélkül fejezik be, azaz, ha a vállalkozás fennmarad - adóalapot képez (növelő, csökkentő tétel). Ilyenkor ugyanis az a helyzet, hogy a felszámolás kezdetével a vállalkozás elszámolt az adóval. Ezt követően nem vonatkoznak rá a társasági adó szabályai, abból a megfontolásból, hogy tevékenységét megszünteti, az eszközeit értékesíti, elszámol a hitelezőkkel, s végül a tulajdonosokkal. Ha közben úgy alakul, hogy fennmarad a cég, de a felszámolás időszaka alatt nőtt a vagyona, nem indokolt, hogy ne fizessen adót, s ez fordítva is fennáll.

18. §-hoz

A Javaslat - a piacgazdaságokban alkalmazott gyakorlathoz igazodva - a keletkezett veszteségnek (amit a Javaslat a negatív adóalappal azonosít, és elhatárolt veszteségként nevesít) öt év eredményével szembeni elszámolását teszi lehetővé. A veszteség évenkénti elszámolásának mértékét az adózó maga határozhatja meg, az öt éven belül eltérő részletekben való adóalap-csökkentés mellett is dönthet. Az érdeke természetesen a minél gyorsabb "leírás". Az általános 5 éves veszteségelhatárolási időszak alól több kivételt állapít meg a Javaslat:
- A vállalkozásalapítás és annak fennmaradása érdekében azok az adózók, akik újonnan (jogelőd nélkül) jöttek létre, az alakulás és az alakulást követő két év (tehát összesen az első három adóév) veszteségét korlátlan ideig határolhatják el, kivéve az alapítási költségekből eredő veszteséget, mivel ezeknek veszteségkénti kimutatása a számviteli törvényben biztosított aktiválással elkerülhető.
- Azoknak az adózóknak, akik a statisztikai ágazati besorolás szempontjából mezőgazdasági ágazatba tartoznak, a tárgyévi veszteségük fedezetére nemcsak a jövőbeni nyereség esetén van beszámítási lehetőségük, hanem az adóévet megelőző két adóév befizetett társasági adója terhére is korrigálhatják az adóalapjukat és önellenőrzéssel visszaigényelhetik a veszteségre jutó adót. Abban az esetben, ha a megelőző két év adóalapja a veszteséget nem fedezi, a nem fedezett rész erejéig a tárgyévet követő években - az általános szabályok szerint - élhetnek a veszteségelhatárolás lehetőségével, azaz a fennmaradó összeget az ötödik év végéig számolhatják el.
- A Javaslat értelmében a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályokat - a betétesek védelme érdekében - a pénzintézetek nem alkalmazhatják.
- Az az adózó, amelyet a tulajdonosok privatizációs lízingszerződéssel vásároltak meg, annak az adóévnek a negatív adóalapját nem határolhatja el, amely adóévben a társaságnál vagyonvesztés következett be, vagy a törlesztés meghiúsult, feltéve, hogy az állam nevében szerződő (az állam tulajdonosi jogát gyakorló) ennek ellenére nem bontja fel a szerződést azonnali hatállyal.
- A vállalkozási tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben keletkező veszteséget csak az az adózó határolhatja el, akinek
a) az adóévi árbevétele az elszámolt költségek, ráfordítások 50 százalékát eléri, vagy
b) az árbevétel a költségek, ráfordítások 50 százalékánál kisebb összeg, de az adóhatóság engedélyt ad a veszteség elhatárolásához.
Az adóhatóság a hozzájárulást abban az esetben adhatja meg, ha a feltétel azért nem teljesült, mert az adózónál elemi kár keletkezett, vagy a tevékenység végzéséhez szükséges beruházás még nem fejeződött be, így a tevékenységét nem tudta elkezdeni.
Rendelkezik arról is a Javaslat - összhangban a nemzetközi adózási gyakorlattal -, hogy jogutódlás melletti megszűnéskor a jogelődnél keletkezett, elhatárolt veszteséget a jogutód viheti tovább. Ennek azonban az a feltétele, hogy a tulajdonosi kör jelentősen ne változzon. Attól az évtől kezdve veszti el a jogutód az addig még le nem írt veszteség további leírásának jogát, amikor az új tulajdonosok részesedése meghaladja az 50 százalékot.
A külföldi vállalkozó telephelye is élhet a veszteség elhatárolásával (természetesen akkor, ha negatív az adóalapja valamely évben). A veszteség elhatárolásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor a jogelőd nélküli átalakulás a külföldi vállalkozó telephelye esetében nem értelmezhető, vagyis a telephelyre az időkorlát nélküli veszteség elhatárolás nem vonatkozik.

19. §-hoz

A rendelkezés a kapcsolt vállalkozások közötti szerződésekben alkalmazott árak esetében az adóalap módosításának szabályait fogalmazza meg. Meghatározza azokat a - nemzetközi előírásokkal (OECD ajánlások) összhangban lévő - árképzési módszereket, amelyek ezen módosítások során alkalmazhatóak. Az előírás célja, hogy az adózás megítélése szempontjából a kapcsolt vállalkozások közötti kereskedelmi, pénzügyi feltételek, csakúgy mint a független vállalkozások üzletkötési feltételei, a piaci viszonyokat tükrözzék, az egymás között alkalmazott árak ne térhessenek el a reális, a szokásos piaci ártól. Ennek érdekében az adóhatóság - ellenőrzés során - vizsgálhatja az egymással kapcsolt vállalkozásban lévők közötti szerződésekben alkalmazott árakat, és amennyiben az alkalmazott ár eltér - alacsonyabb vagy magasabb - a szokásos piaci ártól, módosítja az adózók adóalapját. Az adóalap-módosítás jogával a vállalkozások is élhetnek, azzal a feltétellel, hogy kölcsönös nyilatkozat alapján ezt egyidejűleg minden érintett alkalmazza. Nyilatkozat hiányában azért nincs lehetőség módosításra, mert ez adókikerüléshez vezetne. Kapcsolt vállalkozásról kizárólag egymással szerződéses kapcsolatban álló felek viszonylatában lehet szó, ideértve azt is, ha a felek kölcsönszerződésben számítanak fel a szokásostól eltérő kamatot. A "kapcsolt minősítéshez" nem szükséges, hogy mindkét (illetve valamennyi) fél adózó legyen. A kapcsolt viszony adózó és adózónak nem minősülő (pl. természetes személy) fél (felek) között is fennállhat, mindössze az a feltétel, hogy legalább az egyik fél adózó legyen. Kapcsolt viszony az irányításban, ellenőrzésben való közvetlen, illetve közvetett részvétel, vagy a közvetlen, illetve közvetett szavazati jogok, vagy a jegyzett tőkében való közvetett, illetve közvetlen részesedés meghatározott mértéke alapján jön létre. Ha egy vállalkozás csak közvetett módon rendelkezik (harmadik vállalkozásban) az előírt mértékű szavazati joggal, illetve jegyzett tőkével, akkor a közvetlen szavazati jogok, illetve a jegyzett tőkében való részesedés arányának szorzata határozza meg, hogy - a harmadik vállalkozással is - fennáll e a kapcsolt vállalkozás ténye. Például ha A adózó B adózónak 80 százalékban tulajdonosa, B pedig C-ben 50 százalékos részesedéssel bír, akkor A adózó C adózót érintően 40 százalék közvetett részesedéssel bír. A kapcsolt vállalkozás eseteit (természetesen a szerződéses kapcsolatot feltételezve) a 4. § 23. pont fogalmazza meg. Fontos kitétel, hogy a szavazati jogok, részesedések arányának meghatározásakor magánszemélyek esetében a Ptk. szerinti közeli tartozók jogait össze kell adni. Ha pl. egy kft-ben egy magánszemélynek 20 százalék a részesedése, a hozzátartozóké 30 százalék, akkor a kft. és a magányszemély között szerződéses kapcsolat esetén fennáll a kapcsolt vállalkozás. A Javaslat szokásos piaci árnak azt az árat tekinti, amelyet az egymástól független - nem kapcsolt - felek összehasonlítható körülmények esetén érvényesítenek vagy érvényesítenének.
Összehasonlíthatóak a körülmények, ha az összehasonlítani kívánt ügyletek gazdasági jellemzői lényegében megegyeznek, vagy ha a vizsgált ügyletek esetleges eltérései nem befolyásolják lényegesen a körülményeket (pl. ár és haszon), illetve megfelelően pontos módosítások végezhetők az esetleges eltérések kiküszöbölésére.
A szokásos piaci ár meghatározására a Javaslat három konkrét módszert tartalmaz, amelyek kötelező sorrendiség nélkül szabadon alkalmazhatók attól függően, melyik megközelítéssel lehet a reálisabb piaci árat meghatározni. Az összehasonlító árak módszere különösen megbízható olyan esetben, ha egy független vállalkozás árulja ugyanazt az árut (ugyanolyan fajtájú, minőségű, mennyiségű árut), mint ami két kapcsolt vállalkozás között eladásra kerül feltéve, hogy a független és a kapcsolt ügylet nagyjából ugyanazon időben, a termelési, értékesítési láncban ugyanazon a fokozaton, hasonló körülmények között következik be, azaz ha a két ügylet gazdaságilag összehasonlítható piacokon megy végbe.
A viszonteladási árak módszere akkor alkalmazható, ha a kapcsolt vállalkozástól megvásárolt termék, szolgáltatás viszonteladásra kerül egy független vállalkozásnak. Ebben az esetben a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árat a viszonteladási ár viszonteladási költségekkel és szokásos haszonnal csökkentett összegével kell összevetni. Ennél a módszernél a szokásos haszon meghatározása döntő. A Javaslat definíciója szerint szokásos haszon az összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elért haszna. Ily módon szokásos haszon például
- ugyanannak a viszonteladónak a nem kapcsolt vállalkozástól vett és eladott termékből, szolgáltatásból származó haszna,
- egy független vállalkozás összehasonlítható ügyletéből származó haszon.
A költség és jövedelem módszer esetében a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni. Szokásos haszon
- a viszonteladási árak módszeréhez hasonlóan - pl. az összehasonlítható ügyletben
- ugyanannak a vállalkozónak nem kapcsolt viszonylatban elért haszna, vagy
- egy független vállalkozó által elért haszon.
Ez a módszer elsősorban ott alkalmazható, ahol félkész áruk kerülnek eladásra kapcsolt vállalkozások között.
A Javaslat rendelkezése alapján, ha a felsorolt módszerek egyikével sem közelíthető meg a reális ár, az adózó jogosult lesz a saját maga által kialakított egyéb módszerrel is meghatározni a szokásos piaci árat. Ennek azonban feltétele, annak bizonyítása, hogy a három (nevesített) módszernél a választott módszerrel jobban közelíthető a reális ár.
A Javaslat kizárólag a versenyhátrány megszüntetése céljából teszi lehetővé a szokásos piaci ártól eltérő ár alkalmazását. Ez az eset áll fenn, amikor a méretüknél fogva piaci hátrányban lévő vállalkozások hoznak létre olyan kapcsolt vállalkozásokat, amelyek a közös beszerzés és értékesítés elősegítése érdekében tartós szerződéseket kötnek egymással.

20. §-hoz

A Javaslat a társasági adó mértékéről rendelkezik és - a külföldön tevékenységet végző kivételével - általános jelleggel mondja ki a társasági adó 18 százalékos mértékét, amely egyébként megegyezik az elmúlt két esztendőben alkalmazott adómértékkel. Ugyanakkor jogszabály - adott esetben maga a Javaslat - ettől eltérően is rendelkezhet. Különös szabályt fogalmaz meg a Javaslat a társasági adó mértékének megállapítására, a külföldön tevékenységet végzőnél (off-shore cégeknél).
Az off-shore cégek adóztatásában a nemzetközi gyakorlatban általában két fő irányzat érvényesül. Ezek közül az egyik egy meglehetősen alacsony mértékű adókulcs alkalmazása, a másik - a Javaslatban is megfogalmazott megoldás - a "kvázi" regisztrációs díjként működő, a saját tőke arányában meghatározott adómérték.
Az adómértékkel kapcsolatban az utóbbi időben kerültek előtérbe olyan vállalkozói érdekek és igények, amelyek a korábbiakban - az adókedvezmények és az adómentességek széles körére tekintettel - lényegesen kisebb hangsúlyt kaptak.
A vállalkozói oldal elvárása az adóztatással szemben elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a gazdasági tevékenység során képződött eredményt alacsonyabb mértékű elvonás terhelje, amelyet a Javaslatban megfogalmazottak kielégítenek.

21. §-hoz

A rendelkezés azon nonprofit szervezetek adómentességének szabályát fogalmazza meg, amelyeknek alapfeladata elsősorban a társadalmi közös szükségletek kielégítése és olyan társadalmi igények teljesítése, melyeket az állam nem tud felvállalni. A Javaslat nonprofit szervezetként kezeli és meghatározott feltételekkel adómentességet állapít meg
- az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet,
- a közhasznú társaság, a vízitársulat és
- az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár számára.
Az első csoportba tartozó szervezetek elsősorban nem vállalkozási tevékenység végzésére jönnek létre, és csak akkor terjed ki rájuk a Javaslat hatálya, ha vállalkozási tevékenységből bevételt érnek el, illetve ráfordítást számolnak el.
A Javaslat szerint ezeknek a szervezeteknek csak akkor kell a társasági adót megfizetni, ha a vállalkozási tevékenységből elért bevételük meghaladja az adóévben elért összes bevételük 10 százalékát, vagy - ha ez kisebb - 10 millió forintot.
Az esetükben vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységeket a Javaslat 4. számú mellékletének A fejezete, valamint a gazdálkodásukról szóló külön jogszabályok határozzák meg.
A közhasznú társaságok és a vízitársulatok korlátozás nélkül alanyai a társasági adónak, de figyelembe véve, hogy olyan szervezetekről van szó, amelyek rendszeresen végeznek közhasznú tevékenységet, illetve közfeladatot, meghatározott mértékű adómentességet fogalmaz meg számukra a Javaslat. A Javaslat szerint az adóalap olyan hányada mentesül az adó alól, amilyen arányt a közhasznú tevékenységből, illetve közfeladatból elért bevételük az összes bevételen belül képvisel.
Az adómentesség nem vonatkozik az adóalapnak arra a részére, amely a támogatásként, juttatásként átadott pénzeszközzel, valamint a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartási értékével egyezik meg.
A közhasznú társaságok közhasznúnak minősülő - kedvezményezett - tevékenységi listáját a 4. számú melléklet C. fejezete tartalmazza, a vízitársulatok közfeladatát a vízgazdálkodásról szóló törvény fogalmazza meg.
A Javaslat előírja, hogy ezen szervezetek adókedvezményeket csak olyan arányban érvényesíthetnek, amilyen arányt az adómentességgel csökkentett társasági adó a teljes összegű adóban képvisel.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a közhasznú társaság jogutód nélküli megszűnésekor az adómentességet nem érvényesítheti, tekintettel arra, hogy ilyenkor a tevékenységi körébe tartozó közfeladat ellátása is megszűnik. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak - amelyek társadalombiztosítási és más szociális ellátást kiegészítő tevékenységet végeznek - a Javaslat szerint akkor élveznek mentességet, ha a kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevételük nem haladja meg összbevételük 20 százalékát. Vállalkozási tevékenységük lehetséges maximális mértékét a kölcsönös biztosító pénztárról szóló törvény 20 százalékban határozza meg. Amennyiben ezt az arányt a vállalkozási tevékenység bevétele túllépi, a vállalkozási tevékenység teljes adóalapja után (nemcsak a bevétel 20 százalékát meghaladó hányadra) kell a pénztárnak megfizetnie a társasági adót, s a következő évtől - a szervezeti törvény előírása alapján - a tevékenységet szűkítenie kell vagy a pénztártól független szervezetben kell folytatnia. Ebből következően - jogszerű működés mellett - a pénztár teljes adómentességet élvez, viszont a kiegészítő tevékenység engedélyezett mértékű túllépése évében nem élhet adómentességgel.

22. §-hoz

Az export növelése, továbbá az idegenforgalom fejlesztésének elősegítése érdekében 5 évre, 50 százalékos mértékű adóvisszatartással élhetnek a 18 százalékos adóból azok a vállalkozások, amelyek 1996. évben termelési célt, illetve 1997. évben elindított, kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházást (épület és a működtetést szolgáló gép) kezdenek el. A kedvezmény feltétele, hogy a beruházás együttes értéke legalább az 1 Mrd forintot elérje. A kedvezményt a beruházás üzembe helyezését követő évtől lehet igénybe venni, hiszen az ennek betudható exportnövelés - kereskedelmi szálláshely létesítése esetén az árbevétel növekedése - csak ettől kezdve reális. A 15 százalék feletti munkanélküliségű településen (kiemelt térség) és a vállalkozási övezetben megvalósított beruházás üzembehelyezését követő évtől az adózó - az abban a körzetben, ahol a beruházást üzembe helyezte elért árbevétellel arányosan - a 18 százalékos kulccsal számított adó 100 százalékát visszatarthatja adókedvezményként 5 évig, ha a beruházás az export vagy a mezőgazdasági termékértékesítés (a vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozás esetében legalább egy százalékkal, kiemelt térségben a beruházás bekerülési költsége 5 százalékának megfelelő növekedését) vagy a kereskedelmi szálláshely bővítését eredményezte.

23. §-hoz

A beruházási költség 6 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe a kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkező adózó, ha 1996. január 1-jét követően - kiemelt térségben új gépberuházást valósít meg, - vállalkozási övezetben új gép-, és épületberuházást valósít meg, és ezen eszközök beszerzési értékét a 2 számú melléklet normáinak figyelembe vételével számolja el.
A beruházási költség 6 százalékának megfelelő összegű adókedvezménnyel élhet továbbá az az adózó amely kiemelt térségben és/vagy vállalkozási övezetben infrastrukturális beruházást valósít meg.
Az igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetni, ha a megvalósított beruházások tulajdonjogát vagy használatát az adózó az üzembe helyezés napjától számított 3 naptári éven belül átadja.

24. §-hoz

Az érvényben lévő adókedvezmények igénybevételi lehetőségét meghatározó - bizonyos esetekben korlátozó - rendelkezéseket tartalmaz a Javaslat. Rendelkezik azokról az adókedvezményekről, amelyeket az adózó a számított adó mértékéig, illetve amelyeket együttesen a számított adó 70 százalékáig vehet igénybe.

25. §-hoz

A Javaslat rendelkezése értelmében az adózó által a 18 százalékos kulccsal megállapított fizetendő adót - a külföldön megfizetett társasági adó (vagy ennek megfelelő tartalmú más jövedelemadó) és - meghatározott korlátok figyelembevételével - az adókedvezmények mérsékelhetik (fizetendő adó).

26. §-hoz

A Javaslat ebben a szakaszban a külföldi illetőségű, belföldön telephellyel nem rendelkező adózó (külföldi szervezet) adófizetési kötelezettsége teljesítésének módjára ír elő eljárási szabályt.
A különböző országok gyakorlatában alkalmazott megoldáshoz hasonlóan a Javaslat szerint is a kifizető vonja le az adóköteles jövedelemből a Javaslatban meghatározott adóalap után az előírt mértékkel (18 százalék) számított adót, amelyről igazolást ad a külföldinek. Az adózás rendjéről szóló törvény előírása szerint bevallani is, befizetni is a belföldi kifizetőnek kell a levont adót az illetékes adóhatóságnál. Ugyanakkor a külföldi - ha nemzetközi egyezmény előírása a 18 százalékos mértéknél kisebb mértékű levonást enged csak meg (pl. kamat, jogdíj esetében) - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-Budapesti Igazgatóságától kérheti vissza a különbözetet, a külföldi ország adóhatóságától kapott - adóügyi illetőségét igazoló - okirat alapján. Az adókülönbözetet az adóhatóság a bejelentéstől számított 30 napon belül teljesíti a külföldi által megjelölt belföldi forint számlára történő utalással.

27. §-hoz

A Javaslat meghatározza az adóelőleg bevallásának és fizetésének legfontosabb elveit. Itt elsősorban azokról a szabályokról van szó, amelyek alapján az adózó a tényleges fizetési kötelezettségét leginkább megközelítő előírás szerint tesz eleget a vele szemben támasztott ez irányú követelménynek. A Javaslat azokból a gyakorlati igényekből indul ki, hogy az adóelőleg-fizetés
- a várható és tényleges adófizetési kötelezettség alapján, valamint a költségvetési bevételek biztosításával összhangban történjék,
- vegye figyelembe az adózó gazdálkodási körülményeit,
- illeszkedjék a kapcsolódó jogszabályok rendelkezéséhez.
A Javaslat általános érvénnyel kimondja, hogy az adózónak kell az előző adóévi fizetendő adó alapján az adóelőleget bevallania és meghatározott ütemezésben megfizetnie. Ez a megoldás az eljárás és az adminisztráció egyszerűsítését szolgálja.
Meghatározott adózói kör (az adóévet megelőző évben jogelőd nélkül vagy átalakulással létrejött adózó, továbbá a külföldi vállalkozó) esetében a Javaslat a működés naptári napjai alapján számított éves fizetési kötelezettség előírásával biztosítja a más adózókkal egyenlő adózási feltételeket.
Rendelkezik a Javaslat arról is, hogy az átalakulással - ami egyébként jogrendszerünk általánosan ismert és alkalmazott jogintézménye, melynek alapján az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja - létrejött adózó a jogelőd társaság által korábban már bevallott adóelőlegből számított adóelőleget vallja be kötelezettségként és az adóévet követő év június 30-áig ez alapján fizet előleget.
A forintról devizára, illetve devizáról forintra történő évközbeni áttérés esetére a Javaslat nem fogalmaz meg az általánostól eltérő szabályt, ami annyit jelent, hogy az áttéréstől függetlenül az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek az áttérés előtti időre vonatkozó bevallás alapján, azzal egyezően kell eleget tenni.
Az adóelőleg-fizetés természetéből adódóan megszűnéskor az adózót adóelőleg-bevallási kötelezettség nem terheli, hiszen a megszűnést követően véglegesen el kell számolni az adóval.
A Javaslat a költségvetés likviditására és az adóbeszedés költségeire figyelemmel, a bevallott adó nagyságrendjét az adóelőleg megfizetésének ütemezésében is kifejezésre juttatja, és úgy rendelkezik, hogy a bevallott adó 3 millió forintos küszöbértékéig negyedévente - illetve ezen érték felett havonta egyszer - egyenlő részletekben kell az adóelőleget megfizetni. A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az általános szabálytól eltérően kell az adóelőleget megfizetni. A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba sorolt adózónál a jövedelem realizálását nagymértékben az adózó gazdálkodásától független külső tényezők befolyásolják. Itt elsősorban a szezonális hatás az, amely mindenképpen indokolja, hogy ezen adózói kör kedvezőbb ütemezésben tehessen eleget kötelezettségének. A Javaslat szerint ez esetben is indokolt figyelembe venni a bevallott adó mértékét. Ennek megfelelően - hasonlóan az általános részben megfogalmazottakhoz - itt is 3 millió forint az a küszöbérték, amely alapján havi vagy negyedéves adóelőleg fizetővé válik az adózó.
Számos körülmény közrejátszhat abban, hogy a tárgyévi fizetendő adó jelentős mértékben eltér a bázisévi fizetendő adótól. Ezért a Javaslat - kiemelve e körből a külföldi vállalkozót, továbbá az egyszeres könyvvitelt vezetőt - az adózó részére kötelező jelleggel előírja, hogy az adóévi várható fizetendő adó összegére a már megfizetett adóelőleget egészítse ki.
A Javaslat szerint indokolt, s ennek értelmében megfelelő lehetőséget biztosít arra, hogy az úgynevezett nonprofit szervezetek, valamint a közhasznú társaság és a vízitársulat, továbbá a külföldön tevékenységet végző és a külföldi szervezet - figyelemmel az eltérő gazdálkodási rendjükre, a működésükre külön jogszabályokban meghatározott egyéb előírásokra, az adózásukat érintő különleges feltételekre - az adóelőleg bevallásának és fizetésének szabályait ne alkalmazza.

28. §-hoz

A Javaslatnak ez a szakasza - a magánszemélyeket kivéve - a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás, az intézményi befektető számára ír elő 20 százalék mértékű osztalékadó-fizetési kötelezettséget. Befektetésösztönzési céllal egyúttal rendelkezik arról, hogy az osztalékadó alól a belföldi társaságok, intézményi befektetők adómentességben részesülnek. Az osztalékadót tehát abban az esetben kell megfizetni, ha az osztalék kedvezményezettje külföldi illetőségű és a kapott osztalékot nem fekteti be Magyarországon.
Arra az esetre, ha az osztalékadó-fizetési kötelezettség fennáll, a Javaslat azt írja elő, hogy az adót a kifizető vonja le. Ilyen eset, ha a külföldi illetőségű nem fekteti be a neki járó osztalékot Magyarországon.
Különös rendelkezésként azonban - a készpénzforgalom visszaszorítása érdekében - le kell vonni a kifizetőnek az adót akkor is, ha az osztalék kifizetése belföldi illetőségűnek, de nem (belföldi pénzintézet által vezetett) számlára történő átutalással történik. Természetesen, mivel a magánszemélynek fizetett osztalékra a Javaslat rendelkezései nem vonatkoznak, ez az előírás a magánszemélynek fizetett osztalékra nem értelmezhető. ( A magánszemélynek fizetett osztalék adókötelezettségéről a személyi jövedelemadó törvény rendelkezik.)
Különös rendelkezést fogalmaz meg a Javaslat arra az esetre is, ha
a) az osztalék kivétele nem pénzben történik, ami akkor lehetséges, ha a társaság megszűnésekor a vagyont természetben osztják szét, vagy követelés-elengedés, tartozásátvállalás esete áll fenn, illetve ha
b) a tulajdonos, kifizetőnek nem minősülő által jut az osztalékhoz, ami akkor következhet be, ha a külföldi illetőségű, másik külföldinek vagy magánszemélynek értékesíti azt a tulajdonosi részesedését, amelyet az osztalékból, az osztalékadó megfizetése nélkül fektetett be Magyarországon. Az a) esetben az adót a kifizetőnek kell megfizetnie, amelyet a külfölditől és az adóhatóságtól követelhet vissza. A b) esetben a külföldi köteles bevallani és megfizetni az osztalékadót.
A Javaslat rendelkezéseiből következően előállhat olyan helyzet, amikor a levont vagy a kifizető által a kedvezményezett helyett megfizetett osztalékadó vagy annak egy része "visszajár". Ezekre az esetekre a Javaslat azt írja elő, hogy az igazolások alapján az adó, az adókülönbözet az adóhatóságtól igényelhető vissza. Ilyen eset, ha a belföldi illetőségűtől azért vonta le a kifizető az adót, mert nem banki átutalással történt a kifizetés, illetve külföldi illetőségű esetében akkor, ha az egyezmény 20 százaléknál kisebb mértékű adót enged meg, de a levont vagy a kifizető által a külföldi helyett megfizetett adó 20 százaléknak felelt meg. Végül a Javaslat rendelkezik arról, hogy osztalékelőleg esetében (4.§ 27. pont), annak kifizetésekor ugyanúgy kell eljárni a kifizetőnek, mintha osztalékot fizetett volna. A kedvezményezett személy viszont még nem jogosult az adónak, adókülönbözetnek az adóhatóságtól való visszaigénylésére, arra csak az osztalékelőleg osztalékká válásakor van mód, azután, hogy az előleggel való elszámolás megtörtént.

29. §-hoz

A rendelkezés a kettős adóztatás elkerülését szolgálj a, azaz biztosítja, hogy a külföldön egyszer már adózott jövedelem kétszer ne adózzon. A Javaslat eljárási szabályt ad arra az esetre, ha az érintett országok a kettős adóztatás elkerülésére egyezményt kötöttek, illetve arra is, ha nincs ilyen egyezményük. Egyezmény esetén az abban foglaltaknak megfelelően előírja a Javaslat, hogy az adózó a külföldön adóztatható jövedelemmel módosítsa (csökkentse, ha a külföldi jövedelem nyereség, növelje meg, ha az veszteség) az adóalapot, vagy számítsa be a külföldön megfizetett adót. Egyezmény hiányában ugyancsak az adóvisszatartás módszerének az alkalmazásáról rendelkezik.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az adó beszámítása csak olyan mértékben lehetséges, ami megfelel a külföldi jövedelemnek az adóalap egészéhez viszonyított arányának.
A Javaslat kimondja, hogy a külföldről származó jövedelmet - a külföldi adóalaprészt - a belföldi számviteli és adó jogszabály előírása szerint kell meghatározni, melynek során a külföldi jövedelemhez közvetlenül nem rendelhető költségeket, közvetlenül hozzá nem rendelhető adóalap-növelő és - csökkentő tételeket, a külföldről származó árbevétel (bevétel) arányában kell megosztani.

30. §-hoz

1. A Javaslat (1) bekezdése a többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény azon rendelkezéseit tartalmazza, amelyeket változatlan feltételek mellett kell alkalmazni 1997. január 1-jét követően is, amennyiben a gazdasági esemény 1996. december 31-éig megtörtént. Ezek a következők:
a) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése d) pontjának rendelkezése szerint az adóalapot meg kellett növelni azzal a fel nem számított kamattal, amelyről a vállalkozás a magánszemély 1992. és 1993. években részére nyújtott kamatmentes vagy a jegybanki alapkamatnál, illetőleg a törvényes kamatnál alacsonyabb kamat mellett, kölcsön formájában lemondott. Az adóévben esedékes kamatkülönbözetet a kölcsönszerződés megkötésekor érvényes jegybanki alapkamat alapján, illetve - ha a kölcsönt nyújtó nem gazdálkodó szervezet - a törvényes kamat (Polgári törvénykönyv 232. §-ának (2) bekezdése) és a fizetett kamat különbségeként kellett az adóévben fennálló kölcsönre meghatározni. Nem kellett a kamatkülönbözettel az adóalapot növelni, ha a kölcsönt jogszabály alapján lakásszerzéshez, állami tulajdon megvásárlásához, vagy olyan célra nyújtották, amelynek kamatához vagy törlesztő részletéhez a költségvetés támogatást nyújtott, vagy ha a kölcsönnyújtáshoz szükséges forrást az MNB kedvezményes kamat mellett biztosította a pénzintézetnek. Ezeken túl nem kellett a kamatkülönbözettel az adóalapot növelnie a forgalmazónak, ha az áru értékesítése során kamatmentes kölcsönt nyújtott a vásárlónak. Az 1993. évi IC. törvény 16. § (2) bekezdésének b) pontja e rendelkezéseket hatályon kívül helyezte azzal, hogy az 1994. január 1-je előtt megkötött szerződésekre a szerződés lejártáig, azaz a kölcsön teljes visszafizetéséig alkalmazni kell azokat. E módosítást az tette szükségessé, hogy az 1993. december 31-e után megkötött kölcsönszerződések esetében a kölcsönt nyújtót - a magánszemélynek kedvezményesen vagy kamat nélkül nyújtott kölcsön fel nem számított kamata után - 44 százalékos személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli, amelyet költségként számol el. Mindezekre tekintettel az ilyen (1994. évtől megkötött szerződésen alapuló) kölcsön miatt a társasági adóalapot már nem kell növelni.
b) Az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése j) pontjának rendelkezése adóalap-növelést ír elő a bérbevevőnél a futamidő alatti teljes bérleti díj meghatározott összege feletti részére, ha a meghatározott összegnél az adózó az adott évben ténylegesen magasabb ráfordítással számolt. Az adómentesen elszámolható összeg az 1992. január 1-je és 1994. december 31-e között megkötött szerződéseknél az általános forgalmi adó nélküli bérleti díj 13 százaléka ingatlan esetén és évi 36 százaléka minden egyéb tárgyi eszköz esetén. Az 1994. évi LXXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése és a 13. § (3) bekezdése alapján az 1995 január 1-je után kötött szerződéseknél az általános forgalmi adó nélküli bérleti díj (ide értve az egyéb járulékos szolgáltatások ellenértékét is) ingatlan esetén havi 1,1 százaléka, egyéb tárgyi eszköznél havi 3 százaléka elismert költség az adóalapnál. Az import lízingre eltérő rendelkezést is tartalmaz a törvény. A Javaslat ugyan 1997. évtől a lízinghez kapcsolódóan nem tartalmaz adóalap-módosító rendelkezéseket, az 1996. december 31-éig hatályos előírások alapján eljárók számára viszont fenntartja a szerződés lejártáig a korábbi előírások alkalmazását, kiegészítve azzal, hogy ha a lízingszerződés a határidő előtt megszűnik, akkor az időbeli elhatárolást csak abban az esetben lehet adómentes ráfordításként érvényesíteni, ha az megtérült az adózónál.
c) Gazdasági társaság és szövetkezet 1992. augusztus 28-ától az 1992. évi LV. törvénynek a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekről szóló törvényt módosító rendelkezései alapján alakulhat át. Az e törvényben előírtak végrehajtásaként, ha az átalakulás a vagyon felértékelésével jár, akkor a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése s) pontja az adó alapjának az átértékelési különbözettel - három év alatt, egyenlő részletekben - történő megnövelését írja elő. A rendelkezést az 1993. június 24-e előtt átalakult társaságoknak, szövetkezeteknek nem volt kötelező alkalmazni, választhatták a korábbi eljárást, miszerint az átalakuló szervezet módosítja az adóalapot és nem a jogutód. Ugyanez a pont rendelkezik arról is, hogy a forintról devizára, illetve devizáról forintra történő áttéréskor elszámolt pozitív átszámítási különbözettel szintén három év alatt és egyenlő részletekben kell növelni az adóalapot. A jogfolytonosság követelményét érvényesítve tartalmazza a Javaslat (1) bekezdésének c) pontja az eredeti feltételek szerinti adóalap-növelést.
d) Az 1995. évi CVI. törvény 16. §-ával törvénybe iktatott 1991. évi LXXXVI. törvény 19. § (16) bekezdése a külföldi vállalkozó esetében a pénzforgalmi szemléletű adóalap megállapításáról a kettős könyvvitel szabályai szerint kimutatott adóalapra történő áttéréssel összefüggésben rendelkezik. A külföldi vállalkozó az 1995. évi teljesítés 1996. január 1-je utáni pénzügyi rendezése esetén, a teljesítésből befolyt bevétel és a felmerült pénzügyi kiadás különbözetével módosítja az adóalapját.
2. A Javaslat (2) bekezdése - a jogbiztonság követelményének megfelelően - lehetővé teszi, hogy a vállalkozók a többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény 6. §-ának rendelkezései szerint - az e törvény hatálybalépését megelőzően - elhatárolt veszteséget az adóalapból az eredeti feltételek szerint írhassák le.
3. A Javaslat 7. § (1) bekezdés f) pontja lehetőséget ad az adózó számára, hogy az értékvesztést - a korábbi eszközcsoportonkénti helyett - 1997. január 1-jétől egyedileg tartsa nyilván, számolja el. A Javaslat ezen szakaszának rendelkezése szerint, ha az adózó az értékvesztés eszközhöz tartozó nyilvántartását választja, akkor az 1997. január 1-jén nyilvántartott értékvesztésnek azon eszközökre jutó részével, amelyek a nyilvántartásában ebben az időpontban nem szerepelnek, három év alatt egyenlő részletekben csökkentheti az adóalapot.
4. A Javaslat (4) bekezdése közhasznú társaságok esetében az adómentesen nyilvántartott saját tőke értékét határozza meg. A társaságnak 1997. január 1-je előtt is meg kellett bontani a saját tőke évenkénti változását és annak záró állományát adómentesen és adózottan képződött részre. A megbontás alapja az adóévi közhasznú tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított aránya. Mindezekre tekintettel az adómentesen nyilvántartott saját tőke az 1997. év január 1-jei adómentesen nyilvántartott állomány nyitó értéke, ami természetesen megegyezik az 1996. december 31-ei adómentesen nyilvántartott záró állomány értékével.
5. Az (5) bekezdés a Javaslat által megszüntetett adókedvezmények - fokozatosság és megszerzett jog alapján történő - további igénybevételének szabályait fogalmazza meg.
A Javaslat a társasági adóból a következő adókedvezményeket engedi érvényesíteni:
a) A külföldi részvétellel működő társaságok 10 éves időtartamra meghirdetett adókedvezményére 1993. december 31-éig lehetett jogot szerezni. A Javaslat - amennyiben a jogszerzés az említett időpontig megtörtént - változatlan feltételekkel lehetővé teszi a kedvezmény igénybevételét.
b) A kárpótlási utalvány térítés nélküli visszaadásához kapcsolódó adókedvezmény változatlanul érvényesíthető. Ehhez két korábbi rendelkezés tartozik. Az egyik az 1994. december 31-ig visszaadott kárpótlási utalvány alapján járó adókedvezmény még nem érvényesített részének - utoljára az 1999. évi adóból - igénybevételi lehetősége. A másik előírás - amely az 1996. évi költségvetési törvényt módosító törvény részeként épült be a társasági adótörvénybe - az 1995. évtől visszaadott utalványok alapján ad lehetőséget a visszaadás évében és az azt követő öt évben adóvisszatartásra.
c) A beruházási és egyes exportot finanszírozó hitelkamat kedvezménye lejárati idő nélkül lett meghirdetve. Az adóteher-csökkentés miatt ez a kedvezmény 1997. évre megszűnik, de a jogbiztonságra tekintettel az 1996. december 31-éig megkötött hitelszerződés alapján elszámolt kamatra megengedi a Javaslat a hitel lejártáig az érvényesítését.
d) A Kormány által egyedileg engedélyezett beruházási adókedvezmények (törvényben meghirdetett maximális időtartamuk 10 év) az engedélyekben és ezen adókedvezményekről szóló kormányrendeletben [190/1994. (XII.31.) Kormányrendelet] meghatározott időpontig és feltételekkel változatlanul érvényesíthetők.
6. A Javaslat (6) bekezdésének rendelkezése az adóelőleg-fizetés rendszerének megváltoztatásával kapcsolatos. A Javaslat előírása szerint az adóelőlegfizetés az adózó által bevallott adóelőleg alapján történik, szemben a korábbi jogerős fizetési meghagyás alapján történő adóelőleg-fizetéssel. Az adóelőlegről benyújtott első bevallás határideje 1997. május 31., viszont a bevallott adóelőleg alapján 1997. július 1-jétől 1998. június 30-áig kell az adózónak az adóelőleget fizetnie. Az átmeneti időszak kezelése érdekében 1997. június 30-áig a jogerős fizetési meghagyás alapján kell teljesíteni az adóelőleg-fizetési kötelezettséget, amely az előleg összegére és a befizetés időpontjára is értendő.
7. A Javaslat (7) bekezdése az 1996. évi fizetendő adó alapján történő adóelőleg-bevallásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az átmeneti időszak szabályozását egyrészt a fizetendő adó kategóriájának 1997. január 1-je előtti, illetve utáni eltérő tartalma (1997. január 1-je előtt ez a 18 százalékos számított adó és a 23 százalékos kiegészítő adó együttes összegét jelentette, 1997. január 1-je után viszont csak a 18 százalékos társasági adóra vonatkozik) és ezzel összefüggésben a túlzott mértékű adóelőleg-megállapítás elkerülése, másrészt egy 20 százalékos átlagos nyereségnövekedés prognosztizálása indokolja.
8. A Javaslat (8) bekezdése megteremti a jogfolytonosságot a jegyzett tőke növelésével összefüggésben felmerülő kiegészítő adófizetési kötelezettség és a helyébe lépő osztalékadó-fizetési kötelezettség között. Ennek a rendelkezésnek a részeként rendelkezik a Javaslat a jegyzett tőke emelésének, leszállításának az adóvonzatáról, illetve az 1995. év előtt keletkezett eredményből teljesített osztalék átmeneti adómentességéről.
a) az 1996. december 31-éig hatályos társasági adótörvény a kiegészítő adó megfizetése alóli mentességgel honorálta az adózás utáni eredményből megvalósított, a cégbíróságnál bejegyzett jegyzett tőke emelését, ha a bejegyzés évét követő 3 naptári éven belül a jegyzett tőke leszállítására nem került sor. A jogfolytonosság követelményére, továbbá arra tekintettel, hogy az 1996. évi adókötelezettségre még a többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény rendelkezései alkalmazandók, abban az esetben mentesül a társaság a jegyzett tőke leszállítása miatti osztalékadó fizetési kötelezettség alól, ha
- a jegyzett tőke emelése az 1995. vagy az 1996. évi adózott eredményből történt,
- a jegyzett tőke emeléséről a döntést 1997. május 31-éig meghozták és azt, ha erre más törvény kötelezettséget ír elő, 1997. június 30-áig bejelentették a cégbíróságnak,
- a döntést, bejegyzési kötelezettség (kft-re, rt-re vonatkozik) esetén a bejegyzést követő három naptári éven belül a jegyzett tőkét nem szállítják le.
b) A társasági adó mértéke 1995. előtt 40 (1994-ben 36) százalék volt, ami azt jelenti, hogy az adózott eredmény az 1995. évinél magasabb adóteherrel képződött. Erre tekintettel átmeneti időre - az 1997. és 1998. évekre - mentességet biztosít a Javaslat az osztaléknak arra a részére, amelynek az 1995. előtti eredmény a forrása. Ilyen osztalék megállapítás akkor lehetséges, ha
- az adóévi eredmény felhasználása mellett - betartva a számviteli törvény előírását, mely szerint az eredménytartalék osztalék kiegészítésére vonható be - sor kerül eredménytartalék-bevonásra,
- az osztalékot a jegyzett tőke leszállításával, vagy a vagyonnak a társaság megszűnése útján realizálja a tulajdonos. Ilyen esetben a vagyonnövekménynek az 1995. előtt keletkezett részére vonatkozik a mentesség.
9. A Javaslat (9) bekezdésének rendelkezése összefügg a számviteli törvény 1995. évi módosításával, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy beszámolójukat és könyvvezetésüket külföldi pénznemben készítsék el, amelyhez kapcsolódóan - az 1996. évben hatályos rendelkezések szerint - a társasági adóbevallást magyar nyelven, de konvertibilis devizában kell elkészíteni és beadni. A Javaslat visszamenőleges hatállyal módosítja ezt a rendelkezést, vagyis már az 1996. évről benyújtandó társasági adóbevallást is magyar nyelven és forintban kell a vállalkozásoknak elkészíteni, ezért az adóbevallás valamennyi adatát forintra át kell számítani. A Javaslat meghatározza az átszámítás során alkalmazandó árfolyamokat. Tekintettel a Javaslat 1997. január 1-jei hatálybalépésére ez a visszamenőleges hatály nem vonatkozik az 1996. évben megszűnő vállalkozások adóbevallására.
10. A Javaslat (10) bekezdése az alultőkésítéssel kapcsolatos, amely akkor áll fenn, ha a megfelelő gazdálkodáshoz szükséges források nem elegendőek és a saját tőkéhez viszonyítva jelentős külső forrás bevonására van szükség. Abban az esetben, ha ezt a külső forrást a 25 százaléknál nagyobb részesedéssel bíró tulajdonosok bocsátották a vállalkozás rendelkezésére, akkor - az 1996. évben hatályos társasági adótörvény előírása szerint - az ilyen kölcsönnek a vállalkozás saját tőkéjének négyszeresét meghaladó részéhez tartozó kamattal az adóalapot növelni kell. A korrekciót az 1992. december 31-e után nyújtott kölcsönre kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Javaslat 8. § (1) bekezdésének j) pontja szintén tartalmazza az alultőkésítés miatti adóalap-korrekciót, ezért annak alkalmazásakor figyelembe kell venni a törvény hatálybalépéséig nyújtott - azaz 1993. január 1-je és 1996. december 31-e közötti - kölcsönöket is. Természetesen csak akkor kell a korrekcióval élni, ha a kamatot a korábbi szabályok szerint is figyelembe kellett venni.
11. A Javaslat (11) bekezdése a jogfolytonosságot biztosítja a céltartalék adóalap-korrekcióként történő elszámolása tekintetében, mivel 1997. január 1-jétől a céltartalék társasági adóban való érvényesítésének szabályai megváltoznak.
12. A (12) bekezdés az egyszeres könyvvitelt vezetőknek ír elő átmeneti rendelkezést a vásárolt készlet értékének az adóalapnál való elszámolásáról. A korrekciót az indokolja, hogy a készletérték eredményben való figyelembevétele a Javaslat szerint eltér az 1996. év végéig érvényes előírásoktól. (1996. december 31-éig a készletek értéke nem csökkentette az eredményt, 1997. évtől a Javaslat szerint csökkenti.) A rendelkezés lényege, hogy az 1997. év nyitókészlet értékével az egyszeres könyvvitelt vezető 1997. évben csökkentheti az adóalapot.

31. §-hoz

A 31. § a Javaslat hatálybalépéséről és ezzel egyidejűleg az újraszabályozás folytán szükséges - törvényi szintű - jogszabályok hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.
Emellett a Javaslat előírja, hogy a vállalkozás 1996. évi adózott eredményéből jóváhagyott (fizetett) osztalékot, részesedést kiegészítő adófizetési kötelezettség terheli. Ennek a szabályozásnak a záró rendelkezések közé történő beiktatását az indokolja, hogy az 1996-os év eredményének felosztásáról az érdekeltek legkorábban 1997-ben dönthetnek. A Javaslat (2) bekezdésének további rendelkezése azzal a változással kapcsolatos, hogy a társasági adótörvény előírása következtében 1997. január 1-jétől az egyéni vállalkozó nem tartozhat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény hatálya alá. Az 1996. december 31-éig hatályos társasági adótörvény rendelkezése szerint az egyéni vállalkozónak az 1995. január 1-jétől keletkezett (halmozott) adózás utáni eredményének a nyilvántartás szerint fel nem használt összege után, a megszűnés napjára készített adóbevallásban kiegészítő adót kell megállapítania, hiszen ekkor a jövedelem kikerül a vállalkozásból. Az 1996. évben hatályos társasági adó törvény az adófizetést arra az esetre is előírja, ha az egyéni vállalkozó átjelentkezik a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá. A Javaslat arra tekintettel, hogy az egyéni vállalkozót törvény kötelezi az adózási rendszerek között áttérésre, abban az esetben, ha a tevékenységét nem szünteti meg, mentes a kiegészítő adó megfizetése alól. Kiegészítő adó-fizetési kötelezettség tehát csak azokat az egyéni vállalkozókat terheli, akik a tevékenységüket megszüntetik. (Az adómentesen "továbbvitt" eredménytartalék adózásáról a továbbiakban a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezik.)
A Javaslat tartalmában nem változtat a 31. § (5) bekezdésben foglalt jogszabályok rendelkezésein, csupán az összhangot teremti meg a hatályba lépő törvénnyel.

1. és 2. számú melléklethez

A melléklet az adóalapnál elismert értékcsökkenési leírásra vonatkozó eljárási szabályokat és speciális leírási lehetőségeket fogalmaz meg. A fő szabály, hogy az adóalapnál a számviteli törvény szerinti tervezett és terven felüli értékcsökkenési leírás érvényesíthető, ha az nem több a 2. sz. melléklet szerinti leírási kulcsok alapján, illetve az 1. sz. melléklet speciális szabályai szerint meghatározott összegnél. 1997. január 1-je után valamennyi meglévő eszközre a Javaslatban foglaltakat kell alkalmazni. A Javaslat az 1. számú mellékletben alapelveket rögzít. Előírja, hogy értékcsökkenést mettől-meddig lehet elszámolni, megfogalmazza, hogy az elszámolt értékcsökkenés nem lehet több, mint az eszköz megszerzésével, előállításával, bővítésével kapcsolatosan felmerült költség. Felsorolja azokat az el nem használódó eszközöket (pl. föld, képzőművészeti alkotás) amelyek után nem lehet értékcsökkenési leírást érvényesíteni.
A Javaslatnak az amortizáció elszámolására vonatkozó speciális szabályai a következők:
1. A számviteli törvény szerinti amortizáció számolható el az adóalapnál is az immateriális javaknál, a koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszközöknél, az ipari parkban lévő közműnek minősülő tárgyi eszközök után, a bányászatban a kizárólag egy bánya célját szolgáló épületek, építmények, speciális gépek, berendezések, felszerelések, a föld alatti bányatérségek és építmények, valamint az ezekhez tartozó speciális gépek és az igénybevett földterület esetében, a százezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti (ide tartozik a számviteli törvény előírása szerint a használatbavételkor egyösszegben leírható eszköz is, amely 1997. évtől a 30 000 Ft-ot meg nem haladó értékű eszközöknél alkalmazható), valamint a 33 százalékos kulcs alá sorolt tárgyi eszközöknél.
2. A Javaslat változatlanul lehetőséget ad arra, hogy meghatározott gépeknél, berendezéseknél, ha új eszközként először helyezik üzembe, a norma szerinti leírás helyett maximum 30 százalék amortizációt számoljon el az adózó egy évre. A vállalkozási övezetben üzembe helyezett új gépek értéke után pedig gyorsított - 10 százalék - amortizáció érvényesíthető.
3. A bérbeadott gépeknél, berendezéseknél, felszereléseknél, járműveknél, épületeknél, építménynél és ültetvénynél az általánosnál magasabb amortizáció számolható el.
4. Terven felüli értékcsökkenési leírás két jogcímen érvényesíthető az adóalapnál: a vagyonértékű jogok esetében, ha a szerződés módosulása miatt a jog korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető, illetve a kutatásfejlesztés esetében, ha az eredményeként megvalósuló tevékenységet korlátozzák, megszüntetik vagy a kutatás eredménytelen lesz.
5. Az egyszeres könyvvitelt vezetőkre vonatkozóan a Javaslat rendelkezik arról, hogy értékesítés, apportálás, selejtezés, hiány, megsemmisülés esetén az adótörvény szerinti nyilvántartási értéket értékcsökkenési leírásként kell elszámolni. Ugyanígy lehet eljárni a térítés nélkül átadott eszköz esetén is,
- ha az átadást jogszabály írja elő,
- ha az átadás természetbeni juttatásnak minősül, s így a személyi jövedelemadó törvény rendelkezik az ezzel összefüggő adózásról,
- ha az eszköz kisértékű ajándéknak minősül az általános forgalmi adó törvény szerint,
- ha az átadott saját előállítású eszköz mintakollekciónak minősül,
- ha az átadás alapítványnak vagy közérdekű célra történt, s az adomány (pénzbeni és természetbeni együtt) az adózás előtti eredmény 20 százalékánál nem több.

3. számú melléklethez

A 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eredményt növelni kell azokkal a költségekkel, ráfordításokkal, amelyek nem a vállalkozás érdekében merültek fel. A melléklet a jellemzően ilyennek minősülő költségeket, ráfordításokat sorolja fel.
Különösen ilyen költségek a Javaslat szerint a következők:
a) az adózónál használata vett személygépkocsinál (fogalmát a Javaslat 4. § 32. pontja határozza meg), ha a gépkocsi beszerzési ára a 6 millió forintot meghaladja, a 6 millió forintot meghaladó rész arányában számított összeg, olyan költségek esetében (pl. amortizáció), amelyek a beszerzési ártól függnek;
b) a készpénzben történő fizetések korlátozására külön jogszabály rendelkezik majd arról, hogy az abban meghatározott összeget (500 ezer forintot) meghaladó számlát kizárólag banki átutalással lehet rendezni. Ez a jogszabály a tervek szerint 1997. január 1-jén lép hatályba. Az adótörvények - köztük a társasági adótörvény és az osztalékadóról szóló törvény is - ehhez kapcsolódva fél éves türelmi idővel szankciót léptetnek életbe. E szankció szerint, ha az említett értékhatárt meghaladó összegben számlázott ellenértéket készpénzzel egyenlítik ki, az érték 20 százaléka az adó alapját növeli;
c) a tárgyi eszköz, immateriális dolog, készlet és értékpapír értékesítésével, az eszközök térítés nélküli átadásával való adóalapelszámolást korlátozza az a rendelkezés, amely szerint az értékesítésig le nem írt beszerzési költségnek a kapott ellenértéket meghaladó része nem érvényesíthető abban az esetben ha a kapott ellenérték kevesebb a még le nem írt (nyilvántartott) érték 50 százalékánál, vagyis ha aránytalanul alacsony áron történt az elidegenítés;
d) a szolgáltatás ellenértéke - az ilyen módon való jövedelem kivonás szűkítése érdekében - akkor ha
- a szolgáltatás értéke ügyletenként, illetve ugyanazon fél által folyamatosan nyújtott szolgáltatásnál az adóév egészében, meghaladja a 200 000 forintot és
- a szolgáltatás jellege, tartalma, teljesítése nem állapítható meg, kizárólag az ellenértékről kiállított számla áll a megrendelő rendelkezésére;
e) az értékpapír ügyletekből származó árfolyamveszteség (apport esetén az elszámolt ráfordítás) akkor nem érvényesíthető, ha
- a vásárlás és értékesítés között nem telt el legalább 2 év, valamint az ügylet nem minősül természetbeni juttatásnak, továbbá a vételi/vagy eladási ár a szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladóan eltér, és
- az ügylet tárgyát képező részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely nem áll csőd-, felszámolási eljárás alatt vagy,
- az ügylet tárgyát képező részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely csőd-, felszámolási eljárás alatt áll, de az értékpapírt árfolyamveszteséggel értékesítő adózó azt az eljárás kihirdetését megelőző 180. napnál később szerezte;
f) a hivatali, üzleti (belföldi, külföldi) utazásokkal kapcsolatos költségek akkor nem érvényesíthetők, ha a körülmények (reklám, az utazási programban a nem szakmai rész meghatározó aránya) arra utalnak, hogy az utazás csak látszólag üzleti célú. Az adóalapnak a tárgyi eszköz nem valós, nem kellően dokumentált selejtezéssel való csökkentését kívánja megakadályozni a Javaslatnak a selejtezés feltételeire utaló rendelkezése.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu