adozona.hu
T/1353. számú törvényjavaslat indokolással - A devizáról
T/1353. számú törvényjavaslat indokolással - A devizáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni
a) a devizabelföldinek belföldön és külföldön, valamint
b) - ha e törvény kifejezetten így rendelkezik - a devizakülföldinek a Magyar Köztársaság területén lévő
devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel és vagyoni értékkel végzett jogügyleteire és cselekményeire.
A devizahatóság hatósági ellenőrzést végezhet arra nézve, hogy a devizabelföldiek, illetőleg a devizakülföldiek megtartják-e a...
a) a devizabelföldinek belföldön és külföldön, valamint
b) - ha e törvény kifejezetten így rendelkezik - a devizakülföldinek a Magyar Köztársaság területén lévő
devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel és vagyoni értékkel végzett jogügyleteire és cselekményeire.
1. devizabelföldi:
a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa van, a tizennégy éven aluliak esetén személyi lapja van, illetőleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles (a továbbiakban együtt: személyi igazolvány). A határátlépéskor a magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell,
b) a vállalkozás és a szervezet, ha a székhelye belföldön van,
c) a b) pont szerinti vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja és alkalmazottja e minőségében a vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében, ha azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen jogot, illetve azt terheli kötelezettség, akkor is devizabelföldinek tekintendő, ha egyébként devizakülföldi,
d) külföldi vállalkozás és szervezet belföldön működő telepe, kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét,
e) a külföldön lévő külképviselet, továbbá a devizabelföldi képviselője e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizakülföldi,
2. devizakülföldi:
a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni,
b) a vállalkozás és a szervezet - jogi formájától függetlenül -, ha székhelye külföldön van,
c) a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő telepe, fiókja kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében külföldön létrehozott telephelyét,
d) a belföldön lévő külföldi diplomáciai, konzuli képviselet, valamint devizakülföldi belföldön lévő kereskedelmi és egyéb képviselete, továbbá devizakülföldinek a képviselője e minőségében tett jogügyletei, cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizabelföldi,
e) a vámszabadterületi társaság és a 85. § hatálya alá tartozó társaságok,
3. külföld:
a) a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület,
b) a Magyar Köztársaság területén lévő, a vámjogszabály szerinti - a nemzetközi személyforgalom és áruforgalom számára nyitva álló - tranzitterület és vámszabadterület,
4. deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés),
5. valuta: külföldi pénz;
6. konvertibilis pénznem, deviza, valuta: a Magyar Nemzeti Bank (a
továbbiakban: MNB) hivatalos devizaárfolyam-lapján, illetőleg valutaárfolyam-lapján feltüntetett pénznem, deviza, valuta,
7. pénz: a bárhol forgalomban lévő és a forgalomban lévőre még átváltható bankjegy és fémpénz (érme),
8. fizetőeszköz: a pénz, továbbá - ellenkező rendelkezés hiányában - a forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz;
9. pénzhelyettesítő eszköz: a csekk - ideértve a kitöltetlen csekket is -, a hitelkártya, a csekk-kártya, a bank-kártya, kereskedelmi kártya, a váltó, az utalvány, továbbá a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv vagy az ilyen betétről kiállított más okirat és elnevezésétől függetlenül minden más, azonos gazdasági rendeltetésű okmány;
10. arany: a színarany (az arany, amelynek finomsága legalább 995/1000), az arany pénzérme akkor is, ha már nincs forgalomban, valamint - aranytartalmára tekintet nélkül - a rúdarany, az aranytömb;
11. vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás - ide nem értve a devizát, valutát és a belföldi fizetőeszközt - melynek pénzben kifejezhető értéke van;
12. útiholmi: az 1964. évi 2. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a turistaforgalom vámkönnyítéseiről szóló, New Yorkban 1954. június 4-én kelt Egyezményben, illetve az Egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvben és a vámtörvényben útiholmiként meghatározott tárgyak;
13. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy;
14. szervezet: ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, a természetes személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy, amely alapfeladatként vállalkozási tevékenységet nem folytat, ideértve az államot is
15. külföldi vállalkozás: jogi formájától függetlenül üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató külföldi székhelyű gazdasági egység;
16. külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató külföldi székhelyű egység, ideértve a külföldi államot is,
17. közvetlen vállalkozás: devizabelföldi részvételével alapított, létesített külföldi vállalkozás, külföldi vállalkozásban való részesedés, továbbá a devizabelföldi által a helyi jog alapján létrehozott külföldi fiók;
18. nemzetközi gazdasági tevékenység: devizakülföldivel - belföldön nem közvetlenül a személyes szükségletek kielégítése körében - külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével végzett
a) külkereskedelmi, ideértve a szállítmányozási,
b) személyszállítási és árufuvarozási,
c) postai és távközlési,
d) utazásszervezői és -közvetítői,
e) művészközvetítői,
f) hír- és műsorközlő tájékoztató,
g) biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadói tevékenységet.
19. külföldi hivatalos vagy üzleti utazás: a vállalkozás, szervezet tevékenységével összefüggő, a Magyar Köztársaság határán kívüli olyan utazás, amelynek a felmerülő költségét teljes egészében vagy részben a vállalkozás, a szervezet vagy részben a meghívó devizakülföldi viseli;
20. kiküldött: az a természetes személy, aki belföldön történő - munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon alapuló - foglalkoztatásával vagy egyéni vállalkozóként a tevékenységével összefüggésben hivatalos vagy üzleti célból külföldre utazik;
21. külképviselet:
a) a központi költségvetési szerv,
b) a vállalkozás, a 17. pontban foglaltak alá nem tartozó - a nemzetközi vízi-és légiforgalmat lebonyolító társaságok menetjegy eladásait kivéve - vállalkozási tevékenységet nem végző
tartósan külföldön lévő szervezeti egysége;
22. külföldön munkát végző: a kiküldöttként, az egyéni munkavállalóként vagy ösztöndíjasként külföldön tartózkodó devizabelföldi, valamint az 56. § a) pontjában, a 65. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alkalmazásában a vele külföldön közös háztartásban élő devizabelföldi házastársa és gyermeke. A külföldön munkát végzőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában nem minősül külföldnek a 3. pont b) alpontjában meghatározott terület és devizakülföldinek a vámszabadterületi társaság, valamint a 85. § hatálya alá tartozó társaság;
23. saját tőke: a számvitelről szóló törvény meghatározása szerint;
24. hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a kincstárjegy, valamint minden olyan sorozatban kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát, vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti
25. elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tőzsde, valamint az olyan belföldi vagy külföldi tőzsdén kívüli értékpapírpiac - beleértve az értékpapír-kereskedők szövetsége által szervezett telefonon keresztül lebonyolódó piacot is - ,
a) amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol működik,
b) ahol a szabályzatában meghatározott személyen keresztül bárki eladhat, illetve vásárolhat értékpapírt és
c) ahol az ügyletek rögzített szabályok alapján jönnek létre,
26. kollektív befektetési értékpapír:
a) a befektetési jegy, továbbá
b) az olyan külföldi intézményben való részvételt tanúsító - bemutatóra vagy névre szóló - okirat, amely intézmény alapító okiratában meghatározott célja - az egyes befektetésekkel járó kockázatviselést megosztva - az értékpapírokba vagy más eszközökbe történő befektetés;
27. pénzpiaci eszköz: értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minősülő - okirat;
28. átruházható eszköz:
a) a pénzkövetelésről vagy nemesfém követelésről kiállított - értékpapírnak nem minősülő - okirat,
b) az olyan értékpapírnak nem minősülő okirat, amely valamilyen pénzkövetelésről, nemesfém-követelésről szóló okirat vagy értékpapír, valamint tagsági jogot megtestesítő értékpapír átvételét igazolja és/vagy ezek felett közvetetten a rendelkezést lehetővé teszi,
c) a kárpótlási jegy,
d) az olyan jogról vagy követelésről kiállított értékpapír és értékpapírnak nem minősülő okirat, amely tekintetében külön törvény vagy kormányrendelet megállapítja, hogy e törvénynek az átruházható eszközre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, valamint
e) pénzköveteléssel végzett határidős ügylet, továbbá árfolyam- és kamatkockázati csereügylet és más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy arról okiratot kiállítottak-e vagy sem;
29. fizetésnek minősül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás megszűnését vagy csökkenését eredményezi;
30. hitel:
a) a pénzértékre szóló kölcsön,
b) a halasztott fizetés (kereskedelmi hitel, áruhitel, céghitel),
c) az egy évet meghaladó előleg és előrefizetés,
d) az előző pontokban meg nem határozott olyan visszavásárlási kötelezettséget tartalmazó megállapodás, amelynek alapján a visszavásárlás az eladáskori árnál (értéknél) magasabb áron (értéken) történik; annak megállapításánál, hogy az ár (érték) magasabb-e az eladáskori árnál (értéknél), a visszavásárlással összefüggésben bármilyen jogcímen járó összeget egybe kell számítani;
31. devizajogszabály:
a) e törvény és az e törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott
kormányrendelet, továbbá
b) az MNB-ről szóló törvény devizarendelkezései;
32. felhatalmazott pénzintézet: devizaműveletek végzésére felhatalmazott belföldi pénzintézet, melyek jegyzékét az MNB a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé;
33. devizahatóság: az MNB.
(2) Jogszabály előírhatja, hogy a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak e tevékenységét, annak megkezdésétől számított meghatározott határidőn belül a devizahatóságnak be kell jelentenie.
(3) A vállalkozás és a szervezet a forint ellenében történő deviza-, vagy valutavásárlást a pénzforgalmi számlája terhére adott fizetési megbízással kezdeményezi.
(4) A devizahatóság az engedélyét feltételhez kötheti.
(5) Az, hogy a devizajogszabályok, vagy a jegybanki rendelkezések szerint nem kell devizahatósági engedély vagy az engedélyt a devizahatóság megadta, nem mentesít az egyéb jogszabályokban foglalt előírások megtartása alól.
(2) A felhatalmazott pénzintézet köteles meggyőződni arról, hogy a deviza-, illetve valutaeladás, továbbá a devizaátutalás devizajogszabályban vagy jegybanki rendelkezésben meghatározott feltételei fennállnak-e. Amennyiben e feltételeket igazoló iratok nem állnak rendelkezésre, a felhatalmazott pénzintézet a deviza-, illetve valutaeladást, továbbá az átutalást megtagadja.
(2) A devizabelföldi köteles megtenni minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a devizakülföldivel kötött szerződésben meghatározott összeget beszedje.
(3) A devizabelföldi a rendelkezésére bocsátott devizaérték rendeltetésszerű felhasználásáról - a 20. §. (1) bekezdésében foglalt jogcímeken vásárolt deviza,vagy valuta kivételével -, illetőleg a devizakülfölditől járó összeg befolyásáról a devizajogszabályban meghatározott módon a devizahatóságnak elszámolni köteles.
(2) Devizabelföldi vagy devizakülföldi belföldön valutát és a pénzhelyettesítő eszközök közül a csekket forintra, forintot valutára, csekkre, valutát, csekket más valutára, csekkre átváltóhelyen is átválthat és jogosult ott valutát, csekket vásárolni vagy eladni.
(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy
a) a vállalkozás és a szervezet devizakülföldivel olyan szerződést kössön, amely alapján a vállalkozás és a szervezet a devizakülföldivel pénzbeli elszámolás nélküli csereutazást bonyolít le,
b) a devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy egymás belföldi és külföldi tartózkodásának költségeit fedezze,
c) az egymással cserekapcsolatot fenntartó devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy a gyűjtési körébe tartozó azonos vagy hasonló ingó dolgot - a kiviteli (kiküldési) szabályok megtartásával - pénzbeli elszámolás nélkül cseréljen.
(2) Devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy devizakülföldi a belföldön lévő ingó dolga tekintetében devizabelföldivel vagy devizakülföldivel adásvételi vagy bizományi szerződést, illetőleg hasznosítására ellenérték fejében egyéb szerződést kössön. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a nemzetközi gazdasági tevékenység körében kötött szerződésre.
(2) A devizabelföldi az alábbi jogcímeken külföldön megszerzett (birtokába került) konvertibilis devizát, valutát nem köteles hazautalni vagy hazahozni:
a) a külképviseleti bevételt, ha azt a külképviselet fenntartására használja fel,
b) a természetes személy által külföldi tartózkodása során ajándék vagy öröklés címén kapott, továbbá külföldi szerencsejátékból származó összeg külföldön a devizajogszabálynak megfelelően felhasznált részét,
c) a külföldön munkát végző külföldön tartózkodásának ideje alatt a külföldön vállalt/végzett munkából származó jövedelmét és a devizakülfölditől kapott ösztöndíját,
d) a közvetlen vállalkozásától bármilyen jogcímen származó hozamot, a közvetlen vállalkozásának az elidegenítéséért kapott, továbbá az ilyen vállalkozás megszűnése vagy a jegyzett tőkéjének csökkentése, valamint kisajátítás, államosítás vagy bármilyen más tulajdonelvonás esetén a tényleges kártalanítás folytán őt megillető devizát, valutát, ha azt a 32. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott célra használja fel, e) ha a devizahatóság erre engedélyt adott.
(3) A devizabelföldi köteles hazautalni, vagy hazahozni a felhatalmazott pénzintézetnél és az átváltóhelyen forintért vásárolt, vagy devizaszámláról külföldre átutalt, fel nem használt devizát, valutát.
(4) A természetes személyen kívüli devizabelföldi köteles megtenni mindent annak érdekében, hogy a birtokába került nem konvertibilis devizát a megszerzéstől, tudomásra jutástól számított nyolc napon belül konvertibilis devizára, valutára átváltsa és azt az (1) bekezdés alapján hazautalja.
a) a vállalkozás az 48- 49. és 51. §,
b) a szervezet az 52-53. §, rendelkezéseinek megfelelően
c) a természetes személy az 54. §-ban foglalt kivételekkel devizaszámlára helyezheti, illetve a természetes személy a birtokában tarthatja.
(2) A természetes személy, a 20. § (1) bekezdés alapján megvásárolt konvertibilis valuta, deviza kivételével, a forintért vásárolt és a fel nem használt konvertibilis devizát, valutát köteles a hazautalástól vagy a hazahozataltól számított nyolc napon belül forintra átváltani.
(2) Ha a megvásárlásnak a fizetőeszközt kibocsátó országban hatályos rendelkezések miatt vagy egyéb okból akadálya van, a felhatalmazott pénzintézet vagy átváltóhely a fizetőeszközt az akadály elhárulásáig letétként őrzi. A felhatalmazott pénzintézet a letétként őrzött ilyen fizetőeszközt még azok megvásárlása előtt beszedés, illetve értékesítés végett külföldre kiküldheti.
(3) Ha a jogosult közreműködése szükséges ahhoz, hogy a konvertibilis deviza, valuta felhasználható legyen, ezt arra tekintet nélkül köteles teljesíteni, hogy az átváltás, illetve az ellenérték kifizetése mikor történik meg.
(4) A forintra történő átváltási kötelezettség alá eső konvertibilis devizát, valutát átváltás nélkül felhasználni, vagy azzal rendelkezni devizahatósági engedéllyel szabad.
(2) A vállalkozás, a szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túl kiküldötteinek külföldi hivatalos és üzleti utazási, valamint külképviselet nyitásának és fenntartásának költségeire vásárolhat konvertibilis devizát.
(2) A természetes személy külföldön a devizabelföldi által kiállított külföldön történő fizetésre, vagy valuta felvételére is alkalmas, forintra szóló bankkártya felhasználásával az (1) bekezdés szerinti jogcímeken konvertibilis valutát is vásárolhat.
(3) A külföldön munkát végzőt nem illeti meg devizavásárlási jog az egy évet meghaladó külföldi tartózkodásának ideje alatt keletkezett, a külföldi állammal, vagy ennek helyi hatóságával szemben fennálló adó- vám vagy illetéktartozásra.
(2) A természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje alatt felmerülő idegenforgalmi szolgáltatásokat és menetjegyet
a) belföldi utazásszervezőnél vagy menetjegy eladóhelynél,
b) belföldről külföldi utazási irodánál vagy menetjegy eladóhelynél, illetőleg közvetlenül a szolgáltatást nyújtótól megvásárolhatja, és
a b) pont esetén az említett jogcímeken a devizát forintért megvásárolhatja, és külföldre átutalhatja.
(3) A devizabelföldi természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje alatt az ott felmerülő idegenforgalmi szolgáltatások költségeinek fedezésére
a) bankszámlája terhére külföldről adott megbízással és/vagy
b) megbízottja útján
is vásárolhat forintért devizát és azt külföldre a szolgáltatást nyújtó külföldi javára átutaltathatja.
(2) A külön jogszabály alapján belföldön foglalkoztatott devizakülföldi e tevékenységéből származó, a személyi jövedelemadó alapját képező - a (3) bekezdésben foglaltakkal csökkentett -, a számlavezető bankjához befizetett jövedelméből konvertibilis devizát vásárolhat felhatalmazott pénzintézetnél.
(3) A (2) bekezdésben megjelölt, a személyi jövedelemadó alapját képező összeget csökkenteni kell
a) a külön jogszabály alapján igazoltan megfizetett személyi jövedelemadó összegével,
b) nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék fizetés esetén az igazoltan megfizetett összeggel,
c) az adóköteles jövedelemnek számító természetben kapott lakás bérével, vagy
költségével, illetőleg a lakbér címén kapott juttatással.
(4) A devizakülföldi a felhatalmazott pénzintézetnél és a valutaeladó helyen forintért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat a visszatérített általános forgalmi adó összegének erejéig, ha a számla adót is tartalmazó végösszegét - a természetes személy esetében útlevélszámot is feltüntető - átváltási bizonylattal igazoltan konvertibilis deviza, valuta átváltásból származó forinttal, konvertibilis devizára szóló hitelkártyával, EC-csekkel vagy a 60. § szerinti forintszámlán elhelyezett, konvertibilis fizetőeszközre átváltható forinttal egyenlítette ki.
(5) A devizakülföldi az (1)-(4) bekezdésben foglaltakon túl minden egyéb, igazoltan folyó fizetési műveletből származó - közterhekkel csökkentett - forintösszegért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat.
a) a tevékenysége keretében megvásárolt konvertibilis fizetőeszközt a művészközvetítő belföldön vagy külföldön, az utazásszervező és - közvetítő külföldön átadni,
b) nemzetközi sportrendezvénnyel kapcsolatos fizetésekre belföldön vagy külföldön, a nemzetközi rendezvények részvételi díjára, a nemzetközi és külföldi szervezetek tagsági díjára, külön törvényben meghatározott tanulmányok folytatásának költségeire, valamint a természetes személy a külföldi gyógykezelési költségeire megvásárolt konvertibilis fizetőeszközt a kedvezményezettnek külföldön átadni.
(2) A devizabelföldi a hirdetési díjra, valamint a nemzetközi és külföldi szervezetek tagsági díjára, továbbá a nemzetközi rendezvények részvételi díjára, valamint újság, folyóirat, könyv, zenei kiadványok előfizetésével, megvásárlásával kapcsolatos kiadásokra a postai szolgáltató tevékenységet ellátó, erre felhatalmazott vállalkozónál külföldre forintban nemzetközi postautalványon is teljesíthet fizetést.
(3) A Nemzetbiztonsági Szolgálatok és a Rendőrség a külön jogszabályban meghatározott esetekben felmerülő kiadásaira konvertibilis valutát vásárolhat.
(2) A Külügyminisztérium a konzuli tevékenységgel, valamint külföldön felmerülő állami protokollal kapcsolatos kiadásaira is jogosult konvertibilis valutát vásárolni és birtokban tartani.
(2) Az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott konvertibilis devizára, valutára is alkalmazni kell a 6. §-ban, a 12. § (3) bekezdésében és a 25. §-ban foglaltakat.
a) konvertibilis pénznemben,
b) forintban,
c) ha valamely pénzintézet kérelmére előzetes kötelezettséget vállal arra, hogy nem konvertibilis pénznemet részére elad, vagy tőle megvásárol, nem konvertibilis pénznemben
lehet.
(2) A devizabelföldi az (1) bekezdés b) pont szerinti fizetést csak a devizakülföldi 60. §-ban foglalt konvertibilis forintszámlája terhére fogadhatja el.
(3) Ha meghatározott ország viszonylatában a nemzetközi gazdasági tevékenység körébe tartozó szerződésekkel vagy e szerződések egy részével kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás állapítja meg, ezt a pénznemet kell alkalmazni.
a) a művészközvetítőtől a devizakülföldit megillető honoráriumot, a nemzetközi sportrendezvényekkel kapcsolatban felmerülő verseny- és pályadíjat, továbbá a sportolók és a sporttisztviselők honoráriumát, amelyeket a külföldiek részére konvertibilis pénznemben is meg lehet fizetni,
b) ha a devizabelföldi és devizakülföldi a külön törvényben meghatározottak szerint devizahatóság által konvertibilis pénznemben engedélyezett szerencsejátékban való részvételi díját konvertibilis fizetőeszközben fizetheti meg, a nyeremény részére ilyen pénznemben ki is fizethető,
c) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai részére működtetett zárt árusítású diplomataboltból konvertibilis fizetőeszköz ellenében teljesített termékértékesítést,
d) a magyarországi nemzetközi légi és vízi kikötőkben idegen lajstromszámú légi és vízi járművek részére történő üzemanyag értékesítést, valamint a nem menetrendszerű légi járat esetén a teljes földi kiszolgálást, melynek ellenértékét a devizakülföldi konvertibilis pénznemben is kiegyenlítheti.
a) konvertibilis valutában, illetve belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról,
b) konvertibilis pénznemben történő átutalással,
c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján elhelyezett forinttal
kell megfizetnie.
2) A devizabelföldi biztosító a devizakülföldivel fennálló, biztosítási szerződéséből eredő fizetési kötelezettségét a devizakülföldi választása szerint
a) konvertibilis valutában,
b) konvertibilis pénznemben történő átutalással,
c) a devizakülföldinek felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájára történő átutalással
köteles teljesíteni.
a) a közvetlen vállalkozás szerzése során az egy devizabelföldi által megszerzendő részesedés aránya - figyelembe véve az adott vállalkozásban korábban megszerzett részesedését is - meghaladja a külföldi vállalkozás alap-, vagy törzstőkéjének, illetve - az előzőek hiányában - vagyonának tíz százalékát,
b) a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai biztosítják a devizabelföldi részére a vállalkozástól, fióktól származó osztaléknak, nyereségrészesedésnek, kamatnak, prémiumnak, bármilyen jogcímen származó hozamnak (a továbbiakban: hozam) az ilyen vállalkozásban fennálló részesedésének, fiókjának elidegenítéséért kapott, továbbá a vállalkozás, illetve a fiók megszűnése vagy a jegyzett tőke csökkenése folytán őt megillető összegnek, valamint kisajátítás és államosítás esetén a tényleges kártalanítási összegnek Magyarországra konvertibilis devizában történő haladéktalan átutalását,
c) a devizabelföldi a vállalkozásért - a fiók kivételével - részesedésének értékénél nem felel nagyobb összeggel, kivéve ha a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai szerint pótbefizetést kell teljesíteni,
d) a vállalkozás székhelye szerinti ország OECD-tag, vagy a vállalkozás székhelye szerinti országgal Magyarországnak hatályos beruházásvédelmi egyezménye van,
e) adó, vám, illeték, vagy ezekkel kapcsolatos pótlék, nyugdíj-, egészségbiztosítási vagy társadalombiztosítási járulék fizetési tartozása nincs
f) a devizabelföldi - a természetes személy és az egyéni vállalkozó kivételével - nem áll csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt, illetve a kérelem/bejelentés benyújtása évében, valamint az azt megelőző két naptári évben ilyen eljárás ellene nem folyt,
g) a közvetlen vállalkozás szerzésére irányuló kérelem benyújtását, illetve bejelentés megtételét megelőző f) pontban említett időszakban a devizahatóság a 34. §-ban foglalt határozatot vele szemben nem hozott, illetve ilyen határozat esetében annak eleget tett,
h) a devizabelföldi vállalkozás vezető tisztségviselője a f) pontban említett időszakban nem volt olyan vállalkozásnál vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag, amely a 34. §-ban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.
(2) A külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személyt e § tekintetében természetes személynek kell tekinteni.
(3) A pénzintézet közvetlen vállalkozás szerzésére külön jogszabályban foglaltak az irányadóak.
a) a 31. §-ban foglaltaknak megfelelően történő közvetlen vállalkozás szerzését,
b) közvetlen vállalkozásának elidegenítését,
c) közvetlen vállalkozásának megszüntetését,
d) közvetlen vállalkozása jegyzett tőkéjének csökkenését,
e) közvetlen vállalkozásának más külföldi vállalkozással történő egyesülését, összeolvadását vagy abból való szétválását.
(2) Ha devizabelföldi külföldön az ottani jogszabályok szerinti egyéni vállalkozói tevékenységet kíván folytatni rá a 31. § (1) bekezdésének b), d), e) és g) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) Amennyiben a devizabelföldi közvetlen vállalkozásának átalakulása folytán a közvetlen vállalkozás a 31. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a devizabelföldinek a részesedése megtartásához devizahatósági engedélyt kell kérni.
(3) A devizabelföldi mindaddig, amíg a 34. § alapján előírt elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, közvetlen vállalkozás szerzéséhez devizahatósági engedélyt nem kaphat.
a) kibocsátott olyan kötvényt és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratáig hátralévő idő rövidebb, mint 365 nap,
b) kiállított átruházható eszközt,
c) nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt.
(2) Devizahatósági engedély szükséges devizakülföldi által
a) kibocsátott részvénynek vagy más, külföldi vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírnak,
b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak,
c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,
d) kiállított átruházható eszköznek,
e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak
belföldön történő zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalához, továbbá elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetéséhez.
(3) Devizahatósági engedély szükséges külföldi pénznemre szóló devizabelföldi által
a) kibocsátott részvénynek, vagy más, vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírnak,
b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak,
c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,
d) kiállított átruházható eszköznek,
e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak
belföldön történő zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalához, elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetéséhez.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott befektetéseknek belföldiek közötti belföldön történő elidegenítéséhez nem kell devizahatósági engedély, amennyiben a forgalomba hozatalhoz, értékpapírpiacra történő bevezetéshez a devizahatóság az engedélyt megadta.
(5) Devizahatósági engedéllyel idegenítheti el a devizabelföldi devizakülföldinek devizabelföldi által
a) kibocsátott olyan kötvényt, más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, továbbá pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratig hátralévő idő rövidebb, mint 365 nap,
b) kiállított átruházható eszközt, kivéve azt a kárpótlási jegyet, amelyet a devizakülföldi külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként kap,
c) nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt.
(6) A (5) bekezdés szerinti engedélyt a devizahatóság - a devizakülföldi által kibocsátáskori megszerzésre vagy devizakülföldire történő átruházásra - összevontan, illetve az egy kibocsátásból származó értékpapírok teljes, vagy meghatározott mennyiségére is kiadhatja.
(7) Devizabelföldi devizahatósági engedéllyel szerezheti meg visszterhesen devizabelfölditől külföldön, illetve devizakülfölditől belföldön vagy külföldön
a) a devizakülföldi által kibocsátott részvényt, vagy más, külföldi vállalkozásban fennálló részesedést, ha a részesedésszerzés a 31. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg,
b) a devizakülföldi által kibocsátott kötvényt és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt,
c) a devizakülföldi által kibocsátott pénzpiaci eszközt,
d) a devizakülföldi által kiállított átruházható eszközt,
e) a devizakülföldi által kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt,
f) a devizabelföldi által belföldön vagy külföldön kibocsátott, külföldi pénznemre szóló értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt.
(8) Nem kell devizahatósági engedély annak a devizakülföldi által kibocsátott, illetve kiállított értékpapírnak, pénzpiaci eszköznek, átruházható eszköznek belföldön devizabelföldi által - forintfizetés ellenében - történő megszerzéséhez, amelynek belföldön történő zártkörű, vagy nyilvános forgalomba hozatalát, továbbá elismert belföldi értékpapírpiacra történő bevezetését a devizahatóság a (2) bekezdés szerint engedélyezte.
(9) A devizabelföldi - az ügylet megkötésétől számított nyolc napon belül - köteles bejelenteni a devizahatóságnak a (7) bekezdésben említett befektetéseinek visszterhes elidegenítését, továbbá azoknak a belföldi vállalkozás tőkéjéhez nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatását.
(2) A devizabelföldi mindaddig, amíg az (1) bekezdés alapján előírt elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, a 35. § (1)-(3), (5) és (7) bekezdésében foglalt művelethez devizahatósági engedélyt nem kaphat.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik
a) a külképviseletek elhelyezésére szolgáló,
b) a természetes személy eseti jellegű, valamint a külföldön munkát végző, külföldi tartózkodásának idejére szóló,
c) a külkereskedelmi szerződés alapján építési, szerelési tevékenység folytatását szolgáló
ingatlan bérletére.
(3) A szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak, ha a devizabelföldi közvetlen vállalkozása az (1) bekezdés szerinti külföldi ingatlanra vonatkozó valamely jogot szerez.
(4) Devizabelföldinek nyolc napon belül be kell jelentenie a devizahatóságnak a külföldön lévő ingatlanára vonatkozó tulajdonjoga, bérleti és használatra vonatkozó egyéb joga elidegenítését, illetve átruházását.
(2) Az egy évnél hosszabb lejáratú külföldi devizahitel felvételét a vállalkozónak be kell jelentenie a devizahatóságnak
a) ha a hitel összege a ötven millió USD-t meghaladja, a szerződéskötést megelőzően legalább hatvan nappal,
b) ha a hitel összege ötven millió USD-nél kevesebb, a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti hitel esetén a devizahatóság a szerződéskötés időpontját legfeljebb három hónappal elhalasztathatja.
(4) Egy éven túli külföldi devizahitel felvétele esetén a devizabelföldi nem vállalhat, illetőleg nem teljesíthet olyan törlesztést a futamidő első évére, amely az egész futamidőre egyenlő törlesztő részleteket feltételezve nem arányos a hitel ténylegesen felvett összegével.
(5) A devizakülfölditől devizahitelt felvevő a hitelt felhatalmazott pénzintézethez teljesített bankátutalás formájában veheti igénybe.
(6) A felhatalmazott pénzintézet által, devizabelföldinek nyújtott devizahitelt a pénzintézet forintban bocsátja a hitelfelvevő rendelkezésére, kivéve ha az közvetlenül importfinanszírozásra, illetve ha devizakülföldi által nyújtott devizahitel törlesztésére szolgál és, ha a hitel folyósításának időpontja megegyezik az importtal kapcsolatos fizetési kötelezettség, illetve a hiteltörlesztés napjával.
(7) A devizahatóság az (5) és (6) bekezdésben foglaltaktól eltérő devizahatósági engedélyt adhat.
(8) A természetes személy és a szervezet devizahatósági engedéllyel vehet fel devizakülfölditől hitelt.
(9) A bevándorlási kérelmet benyújtó devizakülföldi - a bevándorlási kérelem benyújtásával egyidejűleg - a devizajogszabály által meghatározott módon köteles bejelenteni a devizahatóságnak a devizakülföldivel szemben fennálló tartozását. Ez a személy bevándorlása után csak olyan tartozásának kiegyenlítésére vásárolhat forintért konvertibilis devizát és utalhatja át azt külföldre, amelyet bejelentett.
(2) Devizabelföldi természetes személy - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozói körben - a konvertibilis pénznemű ország útiokmányával rendelkező devizakülföldi természetes személynek forintban vagy konvertibilis devizában, a nem konvertibilis pénznemű ország útiokmányával rendelkező devizakülföldi természetes személynek forintban devizahatósági engedély nélkül nyújthat hitelt.
(3) A devizabelföldi a devizajogszabályoknak megfelelően megszerzett közvetlen vállalkozása részére öt évet meghaladó lejáratú hitelt nyújthat devizahatósági engedély nélkül.
(2) A három hónapnál hosszabb lejáratú halasztott fizetésben való megállapodást a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató személy legkésőbb a szerződéskötéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a devizahatóságnak.
(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a jogszabályoknak megfelelően végzett nemzetközi gazdasági tevékenységgel kapcsolatban
- devizabelföldi kötelezettségéért devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát, vagy ezekkel azonos rendeltetésű egyéb pénzügyi kötelezettséget vállaljon,
- devizakülföldinek megbízást adjon arra, hogy devizabelföldi kötelezettségéért devizabelföldivel vagy devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát vagy ezekkel azonos rendeltetésű egyéb pénzügyi kötelezettséget vállaljon.
(3) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a devizakülföldi által behozott vagy beküldött vámárut terhelő vámért, a vámjogszabályokban meghatározott és a vámmal együtt fizetendő köztartozásért kezességet vállaljon, és annak alapján a vámhatóság részére a devizakülföldi helyett forintban fizetést teljesítsen.
a) a vállalkozásban részesedést,
b) kötvényt és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt,
c) pénzpiaci eszközt,
d) átruházható eszközt,
e) kollektív befektetési értékpapírt
szerezzen, ide nem értve a devizakülföldi által a 35. § (8) bekezdése szerint belföldön megszerzett részesedést, értékpapírt, pénzpiaci és átruházható eszközt.
(2) Devizakülföldi nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan kárpótlási jegyet szolgáltathat, amely őt külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként illeti meg.
(3) Belföldi vállalkozás alapításakor, tőkeemeléskor, illetve belföldi vállalkozásban való részesedés megszerzésekor, valamint belföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint belföldön forgalomba hozott külföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldi a pénzbeli ellenértéket a devizabelföldi javára, valamint - ha a fizetés belföldön történik - a devizakülföldi javára
a) konvertibilis pénznemben külföldről,
b) belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról, vagy
c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról történő átutalással köteles megfizetni.
(4) A belföldi vállalkozás által devizakülfölditől felvett, bejelentési kötelezettség vagy engedélyezés alá eső és engedélyezett hitel jegyzett tőkévé való átalakítását nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak.
(5) Belföldi ingatlan visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldinek a pénzbeli ellenértéket, illetve belföldi ingatlanok cseréje esetén az értékkülönbözetet igazoltan
a) konvertibilis fizetőeszköznek felhatalmazott pénzintézetnél vagy átváltóhelyen történt átváltásából származó belföldi fizetőeszközzel, vagy
b) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján elhelyezett forinttal
kell kiegyenlítenie.
(6) A belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott - a bankkonszolidációs kötvény és a kárpótlási jegy kivételével - hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható eszköz devizakülföldi által történő visszterhes elidegenítése - ide értve a kibocsátást és a kiállítást is - esetén a devizakülföldi részére járó ellenértéket a devizabelföldi, valamint a devizakülföldi - ha a fizetés konvertibilis forintszámláról belföldön történik - a devizakülföldi felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a 60. §-ban foglaltak szerinti konvertibilis forintszámlájára köteles befizetni.
(7) A devizabelföldi devizabelföldi részére a külföldi és belföldi vállalkozásban való részesedés, devizabelföldi vagy devizakülföldi által kibocsátott értékpapír, pénzpiaci eszköz és átruházható eszköz visszterhes elidegenítése esetén az ellenértéket csak forintban fizetheti meg.
(8) A devizabelföldi belföldön történő vállalkozás alapítása esetén fizetést csak forintban teljesíthet.
a) a felhatalmazott pénzintézettől forintért konvertibilis devizát vásárolhat és azt, valamint
b) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a devizajogszabály alapján rendelkezésére álló devizaszámláján lévő konvertibilis devizát külföldre átutalhatja.
(2) Amennyiben a vállalkozás székhelye szerinti országnak a jogszabályai, amelynek pénznemét a MNB nem jegyzi, lehetővé teszik, hogy külföldiek e pénznem fizetése mellett szerezhessenek vállalkozást és valamely felhatalmazott pénzintézet előzetesen kötelezettséget vállal arra, hogy ilyen pénznemet elad, vagy külföldi számlájáról átutal, a devizabelföldiek a devizajogszabályokban foglaltak figyelembevételével e pénznem fizetése mellett is szerezhetnek közvetlen vállalkozást. A 31. § (1) bekezdésében foglaltakat - a b) pont kivételével - ebben az esetben is alkalmazni kell.
(3) Közvetlen vállalkozás szerzése esetén a devizabelföldi nem pénzbeli hozzájárulást is szolgáltathat.
(4) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint mellékszolgáltatásként belföldi ingatlan tulajdonjoga, a külön jogszabályban foglalt engedély beszerzése mellett szolgáltatható.
(5) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint mellékszolgáltatásként belföldi ingatlanra vonatkozó használati és egyéb joga, továbbá a 35. § (5) bekezdésében említett értékpapír és értékpapírnak nem minősülő eszköz devizahatósági engedéllyel szolgáltatható.
(6) Devizabelföldi külföldön lévő ingatlanára vonatkozó tulajdonjogát elidegeníteni, bérleti és használatra vonatkozó egyéb jogát átruházni devizabelföldinek visszterhes szerződés esetén csak forintfizetés ellenében szabad.
(2) A devizaszámla csak konvertibilis pénznemben vezethető.
(3) A devizaszámlán fennálló követelés felett a számlatulajdonos és az általa meghatározott devizabelföldiek, valamint a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó devizakülföldiek rendelkezhetnek.
(4) A devizabelföldi jogosult a devizaszámláján lévő összeget
a) más konvertibilis devizára vagy forintra átváltani, valamint
b) más felhatalmazott pénzintézetnél az 48. és az 51-54. § alapján nyitott devizaszámlájára átutaltatni azzal, hogy átutalásra csak ugyanazon § alapján nyitott devizaszámlák között van lehetőség.
(5) Ha jogszabály a devizavásárlási vagy devizaátutalási, illetőleg devizaértékkel való fizetési jogcímet keletkeztető szerződés megkötését vagy tevékenység végzését engedélyhez vagy előzetes bejelentéshez köti, a devizaszámláról történő kifizetésnek és átutalásnak is az engedély megléte, illetőleg a bejelentés megtörténte esetén van helye.
(6) A devizaszámlára értelemszerűen alkalmazni kell az 5. § (2), a 6. § (1), a 12. § (3) bekezdését, valamint a 23. és 25. §-t.
(7) . A devizaszámlára a Ptk. bankszámla szerződésre vonatkozó 529. §-át kell alkalmazni. Természetes személy devizaszámlája esetében a Ptk. 529. §-ának (1) és (2) bekezdését, egyebekben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a takarékbetétre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
a) a számvitelről szóló törvény szerinti exportértékesítésből, export szolgáltatásból származó árbevételt,
b) a devizakülfölditől felvett hitelt,
c) a devizaszámla kamatát.
(2) A bizományosi szerződés esetén a külföldről beérkező devizaösszegnek a megbízó javára devizában történő átutalása iránt a bizományos köteles intézkedni, akkor ha a devizaszámlán történő jóváírásra a megbízó jogosult.
(3) A felhatalmazott pénzintézet a vállalkozás devizaszámláján jóváírja azt a devizaösszeget is, amelyet
a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában említett jogcímeken a devizakülföldi a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlája terhére - átváltás után - utal át,
b) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú társaság devizakülföldi tagja a társaság, szövetkezet jegyezett tőkéjéhez pénzbeli hozzájárulásként konvertibilis valutában vagy devizában szolgáltatott.
a) a tevékenységével összefüggésben felmerülő olyan fizetésekre, amelyekre e törvény, illetve devizajogszabály alapján devizahatósági engedély nélkül vásárolhat konvertibilis devizát, valutát,
b) felhatalmazott pénzintézettől felvett devizahitel tőkéjének, kamatának és más költségének megfizetésére.
(2) A vállalkozási devizaszámla devizahatósági engedéllyel az (1) bekezdésben nem említett jogcímeken is felhasználható.
(3) Ha a vállalkozás import bizományosi szerződést köt, a szerződés ellenértékének megfizetésére devizaszámlája terhére rendelkezhet a bizományos javára.
(2) A természetes személy nem helyezheti devizaszámlára és nem tarthatja birtokában, hanem köteles nyolc napon belül forintra átváltani
a) a személyes szükségletére a 19. §(1) bekezdése szerint megvásárolt konvertibilis devizát, valutát, - a 20. § (1) bekezdésében említett deviza, valuta kivételével - ,
b) a külföldi idegenforgalmi szolgáltatás ellenértékeként forint fizetés ellenében átutalt, kifizetett összegből visszafizetett összeget és
c) a forint alapú bankkártya felhasználásával külföldön felvett, de ott e törvény által megengedett célra fel nem használt összeget,
d) a közvetlen vállalkozásból, a 35. §-ban említett befektetésekből, továbbá a külföldi ingatlan értékesítéséből és hasznosításából származó tőkét, bármilyen címen kapott devizabevételt.
a) külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban való részvételre történő felhasználást,
b) a szervezetnek történő felajánlást, illetve adományozást,
c) a belföldi természetes személynek, valamint a 62. § (1) bekezdésében meghatározott devizakülföldinek történő ajándékozást. E fizetőeszköz kiviteléhez a pénzintézet az ajándékozott nevére szóló - kilencven napra érvényes - kiviteli igazolást ad ki.
(2) A természetes személy devizaszámla követelése külföldön a következő jogcímeken nem használható fel és külföldre nem utalható át
a) olyan jogcímeken, amelyekre e törvény vagy más jogszabály alapján szerződés nem köthető,
b) bankszolgáltatás igénybevételére, kivéve a természetes személy külföldi tartózkodásának - ideértve a folyamatos külföldi munkavállalás alatti ideiglenes hazatérést is - idejére szóló bankszolgáltatást, illetve, ha arra a devizahatóság engedélyt adott.
a) a természetes személy külföldön tartózkodásának időtartamát, ideértve a külföldön munkát végző devizabelföldinek a folyamatos külföldi tartózkodásának időtartama alatti ideiglenes hazatérését is,
b) a külképviselet nyitása és fenntartása érdekében devizajogszabály alapján megvásárolható vagy devizaszámlájáról átutalt konvertibilis devizát,
c) a 24. § (2) bekezdésében foglaltakat,
d) a 31. § (1) bekezdésének végrehajtását szolgáló alaptőke letéti számlát, a fiók bejegyzéséhez szükséges összeg elhelyezésére szolgáló számlát, továbbá
e) a hitelszámlát, ha a devizabelföldi a külföldi pénzintézettől történő hitelfelvételre e törvény szerint jogosult,
f) devizajogszabály alapján a fővállalkozó külföldi devizaszámláját,
g) ha arra a devizahatóság engedélyt adott.
(2) Felhatalmazott pénzintézet devizahatósági engedéllyel nyithat külföldi pénzintézetnél forintszámlát.
(2) Devizabelföldi a devizakülföldi devizaszámláján elhelyezett összeg felett meghatalmazás alapján rendelkezhet.
a) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett kamatozó konvertibilis, vagy
b) pénzintézetnél vezetett nem kamatozó nem konvertibilis forintszámlán helyezheti el.
a) a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget,
b) a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bank konszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét,
c) a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét,
d) a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott , bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként - ideértve a kamatot és a prémiumot is - a külföldit megillető összeget,
e) a 21. § (2)-(4) bekezdésében és a 22. §-ban megjelölt jogcímeken megillető forintösszeget,
f) nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget,
g) a 29. § szerinti konvertibilis pénznemben részére járó kártérítést és egyéb térítést,
h) a külföldit olyan jogcímen megillető összeget, amelyet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján konvertibilis devizára vagy valutára átválthat,
i) a konvertibilis forintszámla kamatát,
j) a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget,
k) a devizabelfölditől vagy a devizakülfölditől örökölt forintot
l) minden egyéb, folyó műveletnek tekintendő, jogszerűen szerzett, külföldit megillető forintösszeget.
(2) A konvertibilis forintszámlán történő jóváírás előtt a devizakülföldinek igazolnia kell, hogy a közteher fizetési kötelezettségének eleget tett.
(3) A külföldi kérésére a konvertibilis forintszámlájának egyenlege konvertibilis fizetőeszközre, devizára átváltható, külföldre vagy belföldre átutalható.
(4) Devizabelföldi devizakülföldi konvertibilis forintszámlája felett meghatalmazás alapján rendelkezhet.
(2) Devizabelföldi devizakülföldinek vagyoni értéket a (3) bekezdésben foglalt korlátozással ajándékozhat.
(3) Devizabelföldi - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozói körön kívül - devizakülföldinek
a) közvetlen vállalkozásban részesedést,
b) külföldön vagy belföldön lévő ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot és ilyen ingatlanra vonatkozó egyéb jogot,
c) olyan értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt, amelyet devizakülföldi devizahatósági engedéllyel szerezhet meg, nem ajándékozhat.
(4) A devizabelföldi a (3) bekezdés alapján közeli hozzátartozói körben történő ajándékozást annak megtörténtétől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a devizahatóságnak.
(5) A devizabelföldi és devizakülföldi közötti ellenérték nélküli engedményezésre és tartozás átvállalásra az ajándékozás szabályai az irányadók.
a) valutát kiviheti, devizát átutalhatja,
b) forintot kiviheti, kijuttathatja, valamint devizára, valutára átválthatja, s az így átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja),
c) vagyoni értéket kiviheti, kijuttathatja, illetőleg a belföldön értékesített ilyen vagyoni érték forint ellenértékét devizára, valutára átválthatja, az átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja).
(2) Devizabelföldi kiviheti
a) a 23. § és a 24. § alapján konvertibilis fizetőeszközben is felvehető összegeket a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely és a Külügyminisztérium egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával,
b) természetes személy a devizajogszabályban megállapított értéket meg nem haladó összegű, devizaszámlán el nem helyezett konvertibilis valutáját,
c) a külföldön munkát végző devizabelföldi külföldi tartózkodásának ideje alatt az olyan külföldi pénznemre szóló bankkártyáját, hitelkártyáját, csekk-kártyáját, valamint csekkfüzetét (kitöltetlen csekkjét), és névre szóló takarékbetétkönyvét, valamint értékbehozatali tanúsítvány mellett behozott jeligés és bemutatóra szóló takarékbetétkönyvét, amelyet a külföldön munkát végző részére a devizakülföldi adott ki,
d) a 58. § (2) bekezdése alapján rendelkezése alá került konvertibilis fizetőeszközt, a számlavezető pénzintézet egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával.
(3) Devizabelföldi és devizakülföldi kiviheti
a) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról igazoltan kilencven napnál nem régebben felvett konvertibilis fizetőeszközét,
b) devizabelföldi által kiállított, konvertibilis fizetőeszközben külföldön történő fizetéshez felhasználható pénzhelyettesítő eszközét,
c) a külföldi többletértékadó visszatérítésére vonatkozó követelést igazoló okiratot,
d) a nem konvertibilis külföldi fizetőeszközt,
e) azt a konvertibilis fizetőeszközt, amelynek kivitelére a devizahatóság engedélyt adott.
(4) Devizakülföldi kiviheti
a) az utazási csekkjét, a konvertibilis fizetőeszközben történő fizetéshez felhasználható bankkártyáját, hitelkártyáját és a csekk-kártyáját, valamint olyan más csekkjét vagy váltóját, amely devizakülföldi fizetési kötelezettségéről rendelkezik,
b) a 21. §-ban foglaltak alapján rendelkezésére álló konvertibilis fizetőeszközt, a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával,
c) a devizajogszabályban szereplő forintösszeget meg nem haladó értékű konvertibilis valutáját, továbbá értékbehozatali tanúsítvány mellett az ezt meghaladó valutaösszeget és az aranyat. Az értékbehozatali tanúsítványt beutazáskor a vámhatóságtól lehet kérni,
d) a külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban elért, igazolt konvertibilis valuta nyereményét,
e) a 42. § (2) bekezdés alapján igazoltan devizabelfölditől konvertibilis pénznemben kapott összeget,
f) a 62. § (1) bekezdése alapján igazoltan ajándékként kapott konvertibilis fizetőeszközt.
(5) Devizabelföldi és devizakülföldi a (3) bekezdés c) pontjában szereplő okiratát ki is küldheti.
(2) Az utasforgalomban kivihető, illetve behozható
a) a forintra szóló utazási csekk,
b) a devizajogszabályban meghatározott összegű belföldi pénz,
c) a devizabelföldi által a belföldi pénzintézetnél vezetett számlája terhére kiállított csekk, feltéve, ha a kedvezményezett devizabelföldi,
d) a devizabelföldi által kiállított, belföldön és külföldön történő fizetésre és forint vagy valuta felvételére alkalmas forint alapú bankkártya, a kereskedelmi kártya,
e) devizabelföldi által a nevére kiállított Magyar Posta Rt. utalvány-levelezőlapja,
f) a devizakülföldinek a belföldi általános forgalmi adó visszatérítésére vonatkozó követelést igazoló okirata, amely ki- és be is küldhető.
(3) A devizabelföldi és a devizakülföldi kiviheti vagy behozhatja azt a belföldi fizetőeszközt is, amelyre a devizahatóság - a kérelmező körülményeinek mérlegelésével méltányosságból - engedélyt adott.
a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatónak e tevékenységi körében a devizakülföldivel kötött szerződés teljesítését,
b) az utasforgalomban a 3. § 12. pontja szerinti útiholmit, továbbá - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a kereskedelmi forgalomban megvásárolható vagy saját készítésű ingóságot, amennyiben a vámjogszabályok szerint az nem kereskedelmi mennyiségű, és annak belföldi forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket nem haladja meg,
c) postai úton - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a kereskedelmi forgalomban megvásárolható vagy saját készítésű ingóságot, amennyiben az a vámjogszabályban foglaltak szerint nem kereskedelmi mennyiségű és annak belföldi forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket nem haladja meg,
d) azt a vagyoni értéket, amelyre a devizahatóság - a kérelmező körülményeinek mérlegelésével - engedélyt adott,
e) azt a devizajogszabályban megállapított értéket meghaladó vagyoni értéket, amelynek kivitele visszahozatali kötelezettséggel járó vámeljárásban történik. Az ideiglenes kivitel szabályaira, a visszahozatali határidőre külön törvény rendelkezései az irányadóak,
f) azt a vagyoni értéket, amely a 46. § (4) bekezdésében foglalt nem pénzbeli hozzájárulást képezi.
(2) A devizakülföldi a 67. §-ban foglaltakon túl kiviheti, kiküldheti az országból
a) azt a vagyoni értéket, melynek behozatalát a vámhatóságtól a beutazáskor kért értékbehozatali tanúsítvánnyal vagy a vámkezelésről kiállított vámokmány alapján igazolja,
b) az igazoltan konvertibilis fizetőeszköz átváltásából vagy konvertibilis forint számlájáról származó forintért vásárolt vagyoni értéket,
c) a jogszabályoknak megfelelően megszerzett devizabelföldi részvénytársaság által kibocsátott részvényt, szövetkezeti üzletrészt, befektetési jegyet, más értékpapírt, továbbá egyéb, devizabelföldiekkel szemben fennálló pénzkövetelést igazoló, valamint devizabelföldi társaságban fennálló részesedést tanúsító okiratot.
(2) A devizakülföldi az (1) bekezdésben és a 67. §-ban foglaltakon túl - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - kiviheti, kiküldheti
a) az igazoltan belföldi örökségéből származó vagyoni értéket, valamint
b) ha a Magyar Köztársaság területén munkavállalóként tartózkodott, végleges elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi forgalmi értéke a devizakülföldi e tevékenységéből származó, a 21. § (2) bekezdése alapján konvertibilis devizára átváltható forintjövedelmét nem haladja meg,
c) ha a Magyar Köztársaság területén ösztöndíjasként tartózkodott, végleges elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi forgalmi értéke a kapott ösztöndíj összegét nem haladja meg.
a) a vagyoni értékét,
b) belföldi ingatlanának értékesítéséért kapott belföldi fizetőeszköz átváltásából származó valutát, devizát,
c) devizakülföldivé válását legalább egy évvel megelőzően névre szóló betétben belföldi pénzintézetnél elhelyezett belföldi fizetőeszközének átváltásából származó devizát, valutát
devizahatósági engedély nélkül kiviheti.
(2) Kivándorlási jogosultsággal rendelkező, az (1) bekezdés alá nem tartozó természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát.
(2) Az (1) bekezdésben említett forintösszeg terhére kell fizetni az alkalmazott, választott tisztségviselő bérét, juttatását, a belföldi közterheket, vagyoni értéknek nem külkereskedelmi forgalomban történő beszerzése esetén az ellenértéket.
(3) A vámszabadterületi társaság konvertibilis valuta és devizakészletét legalább jegyzett tőkéje összegéig, valamint a konvertibilis forintszámlán elhelyezett forintösszeget csak felhatalmazott pénzintézetnél, a nem konvertibilis forintszámlán lévő összeget bármely devizabelföldi pénzintézetnél tarthatja.
(4) Vámszabadterületen a külön jogszabály szerint történő értékesítés csak forintban végezhető, tranzitterületen értékesítés és pénzváltási tevékenység csak devizahatósági engedéllyel végezhető.
(2) Az MNB elnöke e törvény végrehajtásával összefüggő előírásokról - a pénzügyminiszter véleményének kikérése mellett - külön törvényben kapott felhatalmazás alapján jegybanki rendelkezést ad ki.
(3) A pénzintézet és a pénzintézeti tevékenységet is végző vállalkozás pénzintézeti tevékenységére az MNB elnöke külön törvényben kapott felhatalmazás alapján jegybanki rendelkezésben e törvény szabályaitól eltérő előírásokat adhat.
(2) A devizahatóság a külföldre irányuló megkeresését, határozatát, a devizakülföldi kérelmére adott válaszát közvetlenül küldheti meg a devizakülföldi részére.
(3) A devizahatóság a székhelyén kívül lakó vagy tartózkodó természetes személyt székhelyére megidézheti.
(4) Ha jogszabály vagy a devizahatóság valamely tény irattal való bizonyítását követeli meg, az iratot más bizonyíték nem pótolja.
(5) A hatósági ellenőrzésről szóló rendelkezéseket a devizahatósági ellenőrzések során az erre vonatkozó külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A devizajogszabály rendelkezéseinek ellenőrzése érdekében a devizahatóság által a devizajogszabályban vagy a devizahatósági engedélyben foglaltaknak megfelelően kért tájékoztatást meg kell adni. Ennek érdekében a devizaigénylés, illetve engedélyezés, vagy a bejelentés alapjául szolgáló vagy azzal összefüggő bizonylatokat és egyéb iratokat a kérelmező köteles az igénylés napjától, illetve az engedélyben, a bejelentésben foglalt tevékenység megszűnésétől számított öt évig megőrizni. A devizahatóság a könyvelés alapjául szolgáló okmányokra is kiterjedő vizsgálatot tarthat vagy e célból szakértőt vonhat be.
(6) Devizahatósági ügyekben az engedély iránti kérelmet az MNB bírálja el, illetőleg a bejelentéseket az MNB-hez kell megtenni.
(7) A nemzetközi gazdasági tevékenység körében elsőfokú devizahatóságként
a) a külkereskedelmi és szállítmányozási, a személyszállítási és árufuvarozási, az utazásszervezői és -közvetítői, valamint a művészközvetítői tevékenységgel kapcsolatban az MNB-nek az ilyen tevékenységet folytató székhelye (telephelye, ennek hiányában lakóhelye) szerint illetékes megyei igazgatósága, budapesti és Pest megyei székhely (telephely, lakóhely) esetében az MNB központja,
b) a postai és távközlési, a hír- és műsorközlő tájékoztató, valamint a biztosító, a biztosítási közvetítő és a biztosítási tanácsadó tevékenységgel kapcsolatban az MNB központja
jár el.
(8) E törvény negyedik részében meghatározott devizahatósági ügyekben elsőfokú devizahatóságként az MNB központja jár el.
(9) A (7)-(8) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyekben elsőfokú devizahatóságként az MNB-nek a kérelmező székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes központjának szervezeti egysége, illetve megyei igazgatósága jár el.
(10) Devizahatósági ügyben hozott első fokú határozat elleni fellebbezést,
a) ha a határozatot az MNB megyei igazgatósága hozta, az MNB központjának szervezeti egysége,
b) ha a határozatot az MNB központjának szervezeti egysége hozta, az MNB elnöke
bírálja el.
(11) Ha a devizajogszabály a devizahatósági engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjait nem határozza meg, a devizahatósági határozatát a nemzetgazdasági érdekek vagy a kérelmező, illetőleg a kedvezményezett körülményeinek a mérlegelése alapján hozza meg.
(2) A devizahatóság az általa kezelt adatokat - személyazonosításra alkalmatlan módon - felhasználhatja a nemzetközi fizetési mérleg összegállításához, elemzéséhez, illetőleg statisztikai célra.
(3) A devizahatóság nyilvántartást vezet
a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról,
b) a pénzváltási tevékenységet végzőkről,
c) a devizabelföldieknek a X. fejezetben szabályozott közvetlen vállalkozásairól,
d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek X. fejezetben szabályozott értékpapír- és pénzpiaci műveleteiről,
e) a devizabelföldiek XI. fejezetben említett külföldi ingatlanairól,
f) azokról a természetes személyekről, akik valutalapját devizajogszabály alapján
pótolta.
(4) A devizahatósági nyilvántartás a (3) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző, illetve a valutalappal rendelkező természetes személy személyi azonosító adatait (név, születési hely, idő, anyja neve) és lakcímét, a valutalap számát, valamint a tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmazza.
a) az exportszerződéseiből származó devizaköveteléseiről,
b) az importszerződései ellenértékének kiegyenlítéséről, az importszerződései alapján kifizetett, de be nem érkezett áruk, illetőleg nem teljesített szolgáltatások értékéről,
c) az a) - b) pontban említett szerződéseivel kapcsolatos költségei és árbevétel-csökkentő devizatartozásai kiegyenlítéséről, valamint
d) az a) - b) pontban említett szerződéseivel kapcsolatos forintfizetéseiről.
(2) Devizakülfölditől történő hitelfelvétel esetén a devizabelföldi hitelfelvevő köteles adatot szolgáltatni a hitel tőkéjének törlesztéséről, valamint kamatának és egyéb költségének megfizetéséről.
(3) A devizabelföldi köteles adatot szolgáltatni
a) a X. fejezetben szabályozott közvetlen vállalkozásairól, értékpapír- és pénzpiaci műveleteiről, azok hozamáról és felhasználásáról;
b) a XI. fejezetben említett külföldi ingatlana hasznosításából származó devizabevételéről és annak felhasználásáról;
c) az 56. és 57. § alapján külföldi pénzintézetnél vezetett számlájának forgalmáról, kamatbevételéről és annak felhasználásáról.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatások részletes szabályait, ideértve az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges okiratokat is a Kormány rendeletben állapítja meg.
(5) A (4) bekezdésben említett kormányrendelet a vámszabadterületi társaság és a 85. § hatálya alá tartozó társaság számára adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő a devizakülfölditől történő hitelfelvételére és a devizakülföldinek történő hitel nyújtására nézve, valamint a külföldi pénzintézetnél vezetett számlájának forgalmáról, kamatbevételéről és annak felhasználásáról.
a) devizahatósági ellenőrzés céljára a belföldi pénzintézetektől és értékpapírforgalmazóktól, deviza -és valutavásárlásokról, átutalásokról, illetőleg azok összegéről, jogcíméről, kedvezményezettjéről, továbbá e törvényben meghatározott forintműveleteiről,
b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól a hatáskörükbe tartozó, nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról, illetőleg tevékenységükről,
c) a Vámhatóságtól a nemzetközi áruforgalomra vonatkozóan,
d) az Állami Bankfelügyelettől, az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelettől és az Állami Biztosításfelügyelettől az Önkéntes Biztosítópénztárak Felügyeletétől, a Gazdasági Versenyhivataltól a hatáskörükbe tartozó vállalkozásokról, illetőleg ezek külföldiekkel vagy külföldi pénznemben folytatott tevékenységéről,
e) az adóhatóságtól az adószámra vonatkozó törzsállományból.
(2) Az (1) bekezdésben említett szervek a devizahatóság írásbeli megkeresését térítésmentesen kötelesek teljesíteni.
(3) A devizahatóság az általa kezelt adatokból - külön törvényben meghatározott módon és tartalommal - adatokat adhat át
a) a Központi Statisztikai Hivatalnak,
b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak,
c) a Vámhatóságnak,
d) az Állami Bankfelügyeletnek, az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyeletnek, az Állami Biztosításfelügyeletnek,
e) a Gazdasági Versenyhivatalnak,
f) az adóhatóságnak,
g) a bíróságnak, az ügyészségnek, a rendőrségnek és a nemzetbiztonsági szolgálatoknak.
(4) A devizahatóság a 76. § (3) bekezdés c)-d) pontjában említett nyilvántartásokból - személyazonosításra alkalmatlan módon - statisztikai adatszolgáltatást nyújt az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak.
(2) A devizahatóság, mint adatkezelő a külön törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének a (1) bekezdésben meghatározott őrzési határidő lejártáig köteles eleget tenni.
(2) A devizabelföldi és - ha értékbehozatali tanúsítvánnyal nem rendelkezik - a devizakülföldi aranyat - a 81. § (1) bekezdésében említett kivétellel - külföldre csak devizahatósági engedéllyel vihet ki, illetőleg juttathat ki.
(2) A külföldi pénznemre szóló arany pénzérme forint arany pénzérmére, vagy más, külföldi pénznemre szóló arany pénzérmére devizabelföldiek között elcserélhető és forintért eladható, megvehető.
(2) Arannyal műveleteket (adás-vétel és más, a pénzintézeti tevékenység körébe tartozó művelet) az a pénzintézet végezhet, amely a devizahatóságtól ilyen műveletek végzésére külön ilyen engedélyt (aranyműveletek végzésére, felhatalmazott pénzintézet) kapott.
(2) Ha a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság ilyen jellege megszűnik, a 21. § (2) bekezdése alapján nem vásárolható konvertibilis deviza.
a) azok, amelyeket a Kormány eddig az időpontig - nemzetgazdasági érdekből - jóváhagy, határozott időtartamra meghosszabbít, és a pénzügyminiszter a Pénzügyi Közlönyben közzétette
b) amelyek megfelelnek a társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: TA.) 3. §-ának 20. pontjában rögzített valamennyi feltételnek és ezt a tényt e törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(2) E törvény hatálybalépése után a TA. 3. §-a 20. pontjának hatálya alá tartozók - a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan - devizakülföldinek minősülnek attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott külön törvényben - az adó- és vámkedvezmény igénybevételéhez - előírt valamennyi feltétel egyidejű teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.
(3) A TA. 3. §-ának 20/ c) pontjában meghatározott devizabelföldiek és minden más devizabelföldi bérét és egyéb juttatását csak a TA. 3. §-ának 20/d) pontja szerint felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán elhelyezett konvertibilis fizetőeszköz átváltásából származó forint terhére lehet kifizetni.
(2) A 21. § (1) bekezdésében foglalt deviza- valutavásárlási jogosultság a devizakülföldit az e törvény hatályba lépését követően forintra átváltott összegek tekintetében illeti meg. E törvény hatálybalépését megelőzően forintra átváltott deviza- valutaösszegek ötven százaléka váltható vissza devizára, valutára.
(2) Az MNB-nek a pénzintézeti tevékenysége és működése körében kötött jogügyleteihez és cselekményeihez devizahatósági engedélyre nincs szüksége.
(3) E törvény harmadik része tekintetében az MNB-re a felhatalmazott pénzintézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) E törvény negyedik része tekintetében - a XII. fejezetben és az 56-57. §-ban foglaltak kivételével - az MNB-re a felhatalmazott pénzintézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben e törvény
a) devizahatósági engedély megszerzését, vagy
b) bejelentési kötelezettséget
ír elő, az nem vonatkozik az MNB-re.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben megállapítsa
a) az e törvényben foglalt korlátozásoknak az érintettek teljes vagy részleges körére kiterjedő megszüntetését, enyhítését,
b) azokat az értékhatárokat, amelyeket e törvény szerint devizajogszabálynak kell meghatároznia,
c) devizabelföldiek és a devizakülföldiek konvertibilis deviza-, valuta vásárlásának szabályait, a fizetések lebonyolításának rendjét és a devizahatósággal szemben fennálló egyes kötelezettségeket, és a devizahatósági ellenőrzés szabályait ,
d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek tőkeműveletei bejelentésére és engedélyezésére vonatkozó eljárási szabályokat,
e) a devizahatóságnak történő adatszolgáltatás részletes szabályait,
f) a pénzváltási tevékenység végzésének feltételeit,
g) az MNB javaslatára az e törvény alapján engedély nélkül végezhető tevékenységet teljesíthető kifizetéseket, vásárlásokat, átutalásokat és vállalható kötelezettségeket legfeljebb három hónapra történő engedélykötelessé tételét, ez azonban nem terjedhet ki a természetes személyek devizaszámlájáról történő kifizetésre és átutalásra.
(3) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a földművelésügyi miniszter arra, hogy az utasforgalomban, illetve a postaforgalomban ki nem vihető, ki nem küldhető árucikkeket meghatározzák.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1979. évi 1. törvényerejű rendelet és az 1992. évi XLI. törvény,
b) az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 24. §-ának (2) bekezdése, 25. §-a, 26. §-ának (4)-(5) bekezdése, 27. §-ának (1) bekezdése és 66. §-a (3) bekezdésének első és második francia bekezdése, valamint az 1984. évi 25. törvényerejű rendelet 3. §-ának a 26. § (4) bekezdését módosító része,
c) a Btv. 12. §-ának (1) és (2) bekezdése, 23. §-a, 31. §-ának (1) bekezdése, a 32-33. §-a, 41. §-ának (3) és (4) bekezdése, 42. és 43. §-a, valamint az 1990. évi XCVIII. törvénynek a Btv-t módosító 2., 9., 10., 11. §-a, továbbá az 1991. évi LXV. törvény 48. §-ának (2) bekezdése, az 1994. évi LXXIX. törvény 1. §-ának a Btv. 12. §-a (1) és (2) bekezdését módosító része, és a 2. §-ának "egyidejűleg hatályát veszti az 1988. évi XXIV. törvény 31. § (2) bekezdése" szövegrész,
d) a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 51. §-ának (2) és (3) bekezdése,
e) a kötvényről szóló 1982. évi 28. törvényerejű rendelet 3. §-ának (2) bekezdése,
f) a külföldiek ingatlanhasználati jogáról szóló 1987. évi 4. tvr.,
(5) A Btv. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "(3) A devizáról szóló törvény 50. §-a alapján vezetett devizaszámla terhére beszerzett termelőeszközök vámmentesen hozhatók be az országba. Amennyiben a társaság a termelőeszközöket a beszerzéstől számított három éven belül elidegeníti, használatba, illetve bérbe adja, a behozatalkor érvényes vámot utólag köteles megfizetni."
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény a 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"88. §
(1) Külföldi jogi vagy magánszemély (a továbbiakban: külföldi) termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát - az öröklés kivételével - a devizáról szóló törvény fizetési szabályokra vonatkozó előírásainak megtartásával a fővárosi, illetőleg a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének (a továbbiakban: a hivatal vezetője) engedélyével szerezheti meg.
(2) A hivatal vezetőjének határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs.
(3) Diplomáciai, konzuli képviselet, valamint nemzetközi szervezet ingatlanszerzéséhez a Külügyminisztérium előzetes engedélye szükséges. A Külügyminisztérium az engedélyt nemzetközi szerződés vagy viszonosság fennállása alapján adja meg.
(4) E § alkalmazása szempontjából termőföldnek nem minősülő ingatlan a termőföldnek, védett természeti területnek nem minősülő föld, az ilyen föld és a rajta lévő épület, építmény együttese, a földtől tulajdonjogilag elváló épület, építmény, az önálló ingatlanként nyilvántartott lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség, végül a tanya."
Első lépésként a devizatörvény a folyó fizetési műveletek terén szabad átválthatóságot tesz lehetővé belföldiek és külföldiek számára egyaránt. A tőkeműveleteknél a belföldiek külföldön történő vállalkozás alapítása, részesedésszerzése - bejelentési kötelezettség mellett - szintén szabaddá válik. Az egyéb tőkeműveleteknél azonban a devizahatósági engedélyezés átmeneti ideig , és nem teljes körűen még fennmarad, mely szerint a külföldiek hosszú távú tőkebehozatala nem esik devizális korlátozás alá, míg a pénzügyi jellegű tőkekivitelre, illetve rövid távú tőkebehozatalra általában csak devizahatósági engedély birtokában van mód.
A korábbi jogszabály szerint általánosan érvényesülő devizavételre felajánlási kötelezettség helyébe a devizabelföldieknek az a kötelezettsége lép, amely szerint devizabevételeiket belföldre kell utalniuk, illetve haza kell hozniuk. Ezek után választhatnak, hogy azt devizaszámlán tartják, vagy forintra váltják (a természetes személyek a devizát, valutát birtokban is tarthatják). A vállalkozók és a szervezetek a tevékenységükkel összefüggő folyó műveleti célokra szabadon vásárolhatnak konvertibilis devizát, azaz e körben a devizabelföldiek számára érvényesül az átválthatóság. Ezen túlmenően rendelkezhetnek devizaszámlával is, amelyet széles körben azokra a célokra, amelyekre egyébként devizát is vásárolhatnak, felhasználhatják. A természetes személyek a külföldön felmerülő és folyó műveleteknek minősülő személyes szükségleteikre szintén szabadon vásárolhatnak konvertibilis devizát, valutát. Belföldön a konvertibilis készpénz vásárlás ugyan korlátozott marad, belföldről átutalással, illetve a forintalapú kártyák külföldön történő használatával mind a turizmussal, mind egyéb, folyó tétellel összefüggő kiadásaik korlátozás nélkül kiegyenlíthetők. A természetes személyek általában megtarthatják a birtokukba került devizát (pl. ajándék, külföldi munkavállalás keresménye), s azt saját belátásuk szerint devizaszámlán, vagy összegkorlátozás nélkül otthon tarthatják. A devizakülföldi vállalkozók és természetes személyek számára is érvényesül a jogszerűen megszerzett forintbevétel, illetve jövedelem szabad átválthatósága. A konvertibilis deviza behozatalából, majd befektetéséből, illetve átváltásából származó forint visszaváltható konvertibilis pénznemre (átutalható vagy kivihető). Ez megfelelő biztonságot ad a külföldi befektetőknek, magánszemélyeknek egyaránt.
A devizakülföldiek és devizabelföldiek közötti szerződéskötést devizajogszabály általában nem korlátozza. A külföldiek belföldi gazdasági tevékenységét érintő szabályozást más törvények tartalmazzák (pl. a külkereskedelmi törvény, az egyéni vállalkozásról szóló törvény, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény). A devizakülföldiek (ezen belül döntőrészt a természetes személyek) ingatlanszerzésével kapcsolatos korlátozásokat a termőföldről szóló törvénynek kell megfogalmaznia. A devizakülföldiek és devizabelföldiek közötti egyéb, szerződéskötési korlátozásokat pl. a vagyoni értékek forgalma tekintetében a devizatörvény csak azokban az esetekben tartja fenn, amelyekben ez az ellenérték megfizetése szempontjából szükséges.
A tőketételek szabályozására jellemző, hogy a befektetési jellegű tőkebehozatal, azaz devizakülföldiek által társasági részesedés, és egyéb értékpapírok, valamint ingatlan vásárlása csak konvertibilis devizában, vagy konvertibilis devizára átváltható forinttal lehetséges. A befektető biztonságát szavatolja, hogy a befektetett tőke, valamint hozama konvertibilis devizára váltható, az országból kivihető. A konvertibilis devizára átváltható jogcímeken keletkezett forint újrabefektetését is "tőkebehozatalnak" ismeri el a törvény azzal, hogy lehetővé teszi ennek ellenében társasági részesedés, értékpapírok, ingatlan vásárlását.
A devizabelföldiek - közvetlen vállalkozásokon kívüli - tőkekivitele devizahatósági engedélyhez kötött. A különböző devizahatósági engedélyköteles területek összevont tárgyalása helyett a törvény a nemzetközi gyakorlatban szokásos szerkezet és tematika felé közelít, megkönnyítve ezzel a későbbi differenciált módon végrehajtható liberalizálást is.
Az utasforgalomban az országból történő kivitelre és behozatalra vonatkozó szabályok a devizaértékek és a vagyoni értékek fizikai mozgása tekintetében a behozatal szabadságára és a kivitel bizonyos korlátozására épülnek. A kiviteli lehetőségek rugalmasan alkalmazkodnak az idegenforgalom igényeihez. A belföldi fizetőeszköz külföldről történő behozatala és kivitele továbbra is korlátozott, az összeghatárok elsősorban a turizmus igényeihez alkalmazkodva (pl. vámfizetés) változnak. A nem konvertibilis devizánál mind a behozatal, mind a kivitel szabad.
A természetes személyek külföldön történő letelepedése szabadságának feltételeiben új elem, hogy a devizajogszabályok elősegítik a Magyarországról kivándorló belföldiek itt lévő ingó és ingatlan vagyonuk eladásából származó, valamint tartósan lekötött formában meglévő forintjövedelmük szabad átváltását konvertibilis devizára és annak a kivándorlás alkalmával az országból történő kivitelét.
A devizatörvény - más törvények (pl. értékpapírtörvény, befektetési törvény) devizális jellegű szabályozását is átvéve - a devizaszabályokat összefoglalóan tartalmazza, így meghatározza a konvertibilitás terén történő továbblépés korszerű jogi kereteit. Alapot ad ahhoz, hogy a még fenntartott korlátozások az egyéb liberalizációs lépésekkel összhangban megfelelően változhassanak. A törvény a devizajogszabályban foglaltak megszegése esetére külön szankciórendszert általában nem tartalmaz, azt más törvényre bízza. Ennek következtében, ha valaki a devizajogszabályok rendelkezéseit megszegi, a cselekmény természetétől, súlyától, illetve a devizaveszteség mértékétől függően egyúttal szabálysértést vagy bűncselekményt követ el. (Jelenleg a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 116. §-ában foglalt devizaszabály-sértés, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 309. §-ában foglalt devizagazdálkodás megsértése bűncselekmény tényállási elemei tartalmazzák a devizajogszabályok megsértése esetén jogkövetkezményt maga után vonó eseteket és a tényleges büntetéseket, illetve intézkedéseket.)
A devizatörvény - az előzőekben említett általános szabály mellett - néhány esetben azonban külön szankció érvényesítésére is lehetőséget ad, így pl. a devizahatósági engedély azonnali hatályú visszavonására.
A devizaérték, belföldi fizetőeszköz, vagyoni érték kategóriái felölelik az áru-, és pénzvilág minden elemét. A deviza/valuta fogalmi elhatárolása a készpénz nélküli és a készpénzben bonyolódó fizetések és egyéb cselekmények szabályozásának alapja. Tekintettel arra, hogy a törvény fontos területeken (folyó műveletek, egyes tőkeműveletek) eltérő szabályozást ad a konvertibilis és a nem konvertibilis pénznemben végzett műveletekre, lényeges a konvertibilisnek minősülő pénznemek körének meghatározása.
A devizabelföldieknek a szabályozás jellegzetes kategóriái szerinti megkülönböztetését szolgálja a vállalkozás, a szervezet, a természetes személy fogalma. A vállalkozó és a természetes személy elhatárolása azon megfontolások alapján történik, hogy a lehető legteljesebben érvényesüljön a vállalkozási tevékenység versenysemlegessége a devizaszabályozás területén is, tehát a vállalkozási jellegű tevékenységet végző személyek ebbe a fogalomkörbe tartozzanak. Az elhatárolás a Polgári Törvénykönyv fogalmi meghatározásán alapul, amely kiegészül az egyéni vállalkozással, valamint vállalkozónak minősül a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező, de külön jogszabály alapján külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személyek. Ezen természetes személyek vállalkozói minőségükben a vállalkozókra vonatkozó devizaszabályokat alkalmazzák, pl. a nemzetközi gazdasági tevékenység körében tevékenységükhöz szabadon vásárolhatnak devizát.
A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozó fogalmának elkülönítését a belföldön történő fizetéstől eltérő szabályozás indokolja. Szükséges megszorítás a személyes szükségletek körének kiemelése, hogy ne minősüljön ilyen tevékenységnek (és így a devizában fizetés lehetősége se merüljön fel belföldön) pl. a devizakülföldi természetes személy részére nyújtott postai szolgáltatás, belföldi közlekedés.
Az előzőeken kívüli, az e törvény fogalmi rendszere szerint vállalkozónak nem minősülő természetes személyek, valamint a vállalkozónak minősülő természetes személyek nem vállalkozói minőségükben értelemszerűen a természetes személyekre vonatkozó devizaszabályokat alkalmazhatják (pl. turista és egyéb célú devizavásárlási, devizaszámlanyitási, illetve a deviza birtokban tartási lehetőségek stb.).
A devizaértéknek a vásárláskor feltüntetett célra történő kötelező felhasználása elsősorban annak alátámasztását célozza, hogy ne lehessen "átjárás" a szabad devizavásárlásra felhatalmazott szféra és a meghatározott korlátozásokkal működő egyéb területek között. Ez az "átjárási" korlátozás nem vonatkozik olyan jogcímek között, amelyekre történő devizavásárláskor sem a devizahatóság engedélye, sem előzetes bejelentés nem szükséges (pl. a nemzetközi szervezetek tagsági díjára igényelt devizát nem erre a célra, hanem hirdetési díjra, újságok előfizetésére fordítják.) Az ily módon igényelt és eltérő célra felhasznált devizát a valós statisztikai nyilvántartás érdekében utólag a vásárlás helyén be kell jelenteni. A devizabevételek tényleges befolyása érdekében a devizabelföldi devizakülföldivel kötött szerződéseiben meghatározott ellenérték beszedésének kötelezettségét írja elő a törvény. Fenti célok elérését támasztja alá a devizahatósággal szemben fennálló elszámolási kötelezettség. Ez alól csak a természetes személyek külföldi utazásaihoz - devizajogszabályon meghatározott - belföldön megvásárolható konvertibilis valuta a kivétel.
Devizabelföldiek között a pénztartozások külföldi pénznemben történő teljesítésének tilalma kiegészíti a 28. §-ban foglaltakat, amelyek a forint belföldi törvényes fizetőeszköz szerepének alátámasztását szolgálják. A tilalom csak a külföldi pénznemben történő teljesítésre vonatkozik, a pénztartozások külföldi pénznemhez kötésére nem.
A devizakülföldiek - más jogszabályok által nem korlátozott - magyarországi illegális tevékenységét korlátozza az a szabály, hogy devizakülföldi belföldön lévő ingóságát csak devizahatósági engedéllyel idegenítheti el, vagy hasznosíthatja más módon. E korlátozás természetesen nem vonatkozik a nemzetközi gazdasági tevékenységet, pl. a külkereskedelmet folytatókra.
A vállalkozók a szervezetek dönthetnek a meghatározott jogcímeken birtokukba került konvertibilis deviza, valuta devizaszámlán való tartásáról, vagy forintra történő átváltásáról; a természetes személyek a törvényben szabályozott kivételekkel a birtokukba került devizát, valutát nemcsak devizaszámlán, hanem a pénzintézeti rendszeren kívül, szabadon birtokban tarthatják.
A devizakiadások korlátozása érdekében devizahatósági engedély szükséges ahhoz is, hogy a nem pénzintézet devizabelföldi devizakülföldi részére nyújtson hitelt - kivételt képeznek a közeli hozzátartozók számára lehetővé tett kölcsönök, valamint a devizabelföldi közvetlen vállalkozása részére nyújtott öt évet meghaladó lejáratú hitel. Halasztott fizetés
Tekintettel arra, hogy a belföldön történő fizetés pénzneme főszabályként a forint, ezt a devizabelföldiek közötti külföldi vállalkozásban való részesedéseik, illetve értékpapírjaik, pénzpiaci és átruházható eszközeik,ingatlanuk adás-vételénél is alkalmazni kell.
A devizabelföldi által külföldi vállalkozáshoz teljesített nem pénzbeli hozzájárulás korlátozásának szempontja, hogy ne kerüljenek ilyen módon külföldi tulajdonba olyan vagyoni értékek, amelyekért konvertibilis devizával kellene fizetnie a devizakülföldinek (pl.belföldi ingatlan tulajdonjoga vagy arra vonatkozó használati és egyéb jog, belföldi kibocsátású értékpapírok).
Konvertibilis devizaösszegeiket felhatalmazott pénzintézetnél devizaszámlán tarthatják. A felhasználási szabályok a könnyen kezelhetőség érdekében összegyűjtik, egy helyen megfogalmazzák a törvényben másutt szabályozott lehetőségeket, korlátokat.
Szabadon kivihető az országból a nem konvertibilis külföldi fizetőeszköz. E lehetőség természetesen nem érinti más országok ezzel kapcsolatos belső szabályait, amelyek gyakran korlátozó jellegűek lehetnek.
A Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazást kap arra, hogy a devizaszabályok betartását is ellenőrizze az államhatáron, illetve a hatáskörébe tartozó eljárások során az ország területén máshol is.
Tekintettel arra, hogy a vám- és ÁFA mentesen értékesítő zárt árusítású diplomataboltot igénybe vehetők köre a nemzetközi gyakorlattal összhangban korlátozott, a törvény szigorú korlátot állít az ilyen boltot működtetők száma tekintetében. Nem érdekünk ugyanis, hogy a forintért történő költségvetési bevételt is eredményező kiskereskedelemmel párhuzamosan, illetve azok helyett ilyen boltok széles körben működjenek.
A nem vámszabadterületi társaságok számára engedélyezett, egyébként vámszabadterületi társaságokat megillető kedvezmények megszűnésére a törvény méltányos átmeneti időszakot biztosít. Lehetőség van azonban a devizakülföldi minősítés és így az ezzel járó feltételek fenntartására, amennyiben a kormány jóváhagyja illetve az ilyen társaságok eleget tesznek külön jogszabályban megfogalmazott feltételeknek.