adozona.hu
T/1367. számú törvényjavaslat indokolással - A közraktározásról
T/1367. számú törvényjavaslat indokolással - A közraktározásról
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1996. évi XLVIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.
(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett vagy jelzős alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelő gazdálkodó szervezet használhatja.
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként működhet, amelyre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alk...
T/1367. számú törvényjavaslat indokolással - A közraktározásról
Az Országgyűlés az áru- és pénzforgalmi viszonyok fejlesztése, a termelés hiteligényeinek jobb kielégítése valamint a közraktári tevékenység iránti közbizalom erősítése érdekében, a közraktárak működése és a közraktári ügylet korszerű szabályozásaként a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
A KÖZRAKTÁROZÁS INTÉZMÉNYEI
I. Fejezet
A közraktározás szervezeti és személyi feltételei
A közraktár fogalma
1. §
(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett vagy jelzős alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelő gazdálkodó szervezet használhatja.
Szervezeti és működési feltételek
2. §
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként működhet, amelyre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.(2) A közraktárnak legalább ötszáz millió forint alaptőkével kell rendelkeznie. Az alaptőke pénzbeli részének legalább ötven százalékát a közraktári tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtásáig szolgáltatni kell. A nem pénzbeli hozzájárulásként a részvénytársaság rendelkezésére bocsátott, tehermentes ingatlannak szakértő által megállapított értéke nem lehet kevesebb kétszázötven millió forintnál. Az ingatlanra terhelési tilalmat kell bejegyeztetni. Az e bekezdésben meghatározott alaptőke az alapítást illetve az engedélyezést követően nem csökkenthető.
3. §
(1) A közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki. A közraktár igazgatósága köteles olyan részvénykönyvet vezetni, amely a névre szóló vagy ideiglenes részvényekről tartalmazzaa) a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a részvényes állampolgárságát;
b) a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját és a részvényhez fűződő jogokat;
c) a részvényvásárlásnak illetve a részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját, a részvény bevonásának és törlésének időpontját;
d) közös tulajdonban lévő részvények esetén a közös képviselő nevét (cégét) és lakcímét (székhelyét).
(2) A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek cégjogi adatait is.
4. §
(1) Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység folytatásához szükséges, azzal közvetlenül összefüggő pénzintézeti kölcsönt vehet fel, zálogjogot kizárólag ennek biztosítására engedhet vagyontárgyain. A közraktár harmadik személy tartozásának visszafizetéséért kezességet nem vállalhat.(2) A közraktár által felvett kölcsön biztosítékául jelzálogjogot a 2. § (2) bekezdése szerinti ingatlanra alapítani nem lehet.
(3) A közraktározáshoz felhasznált ingatlanaira a közraktár köteles az ingatlanoknak és az azokban tárolható vagyonértéknek megfelelő vagyonbiztosítást kötni. A közraktár köthet felelősségbiztosítást is, ha ezt nem teszi, az általa kiállított közraktári jegyeken feltüntetett áruérték nem lehet több, mint saját tőkéjének ötszöröse.
(4) A közraktár a nála elhelyezett áru tulajdonjogát közvetlenül a letevőtől, illetve közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem szerezheti meg.
A közraktári engedély
5. §
(1) A törvény rendelkezéseinek megfelelően alapított közraktár e tevékenységét akkor kezdheti meg, ha azt az ipari és kereskedelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) engedélyezte és a közraktárat nyilvántartásba vette. A közraktár vámszabadterületen való működéséhez erre vonatkozó külön engedély is szükséges.(2) A közraktári engedély iránti kérelemhez mellékelni kell
a) a részvénytársaság alapszabályát valamint a cégbejegyzésre irányuló kérelem előterjesztését igazoló okiratot;
b) a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló okiratokat;
c) a közraktári tevékenységhez szükséges műszaki feltételek meglétét igazoló okiratokat valamint a szakhatósági engedélyeket;
d) a közraktár üzletszabályzatának tervezetét;
e) a használni kívánt közraktári jegy, letéti könyv (letéti szelvény) nyomtatványainak mintáját két példányban;
f) a közraktárban tulajdoni részesedéssel rendelkező személyek cégjogi és személyi adatait, ideértve az állampolgárságra vonatkozó tájékoztatást;
g) az ügyvezető, illetve a már működő részvénytársaság köztartozásairól szóló nemleges igazolást, valamint büntetlen előéletét igazoló okiratot.
(3) A 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket a befizetést igazoló pénzintézeti okirat illetve a tulajdonjogot igazoló vagy valószínűsítő (széljeggyel ellátott) tulajdoni lap bizonyítja.
(4) Ha a kérelmet hiányosan nyújtják be, a kérelmezőt megfelelő határidővel hiánypótlásra kell felszólítani.
6. §
(1) Az engedély kiadásáról vagy annak megtagadásáról a miniszter a kérelem beérkezésétől számított hatvan napon belül köteles határozni.(2) A miniszter az engedély kiadását akkor tagadhatja meg, ha
a) a kérelem hiányos, és a kérelmező a hiánypótlásra való felhívásnak határidőben nem tett eleget, vagy
b) a kérelmező nem rendelkezik az e törvényben meghatározott szervezeti, személyi és tárgyi feltételekkel,
Személyi feltételek
7. §
(1) A közraktár ügyvezetését megfelelő szakképzettséggel rendelkező, a közraktárral munkaviszonyban álló, legalább két személynek kell ellátnia.(2) Ügyvezetővé csak büntetlen előéletű, felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább három év szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet kinevezni.
(3) Kinevezése előtt harminc nappal a jelölt személyéről tájékoztatni kell a minisztert a jelölt részletes szakmai önéletrajzának megküldésével.
(4) Nem lehet közraktárnál ügyvezető, akinek bírósági határozaton alapuló köztartozása van.
8. §
(1) Közraktárban befolyásoló részesedést, illetve azt eredményező vagy ahhoz kapcsolódó, jelentős előnyt biztosító megállapodást a miniszternek előzetesen be kell jelenteni.(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a kérelmező adatait, cégmásolatát, külföldi kérelmező esetén a saját államában vezetett cégnyilvántartásba bejegyzett cégadatainak kivonatát hiteles magyar fordításban;
b) a kérelmező által megszerezni kívánt részesedés mértékének megjelölését;
c) a megállapodás tartalmát.
(3) A befolyásoló részesedés szerzése megtiltható, ha a szerző fél tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyása a közraktár biztonságos működését illetve kötelezettségei teljesítését veszélyeztetné. A befolyásoló részesedésre, valamint a közvetett tulajdonra a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló 1991. évi LXIX. törvény fogalmait kell használni.
II. Fejezet
A közraktárak állami felügyelete
A felügyelet tartalma
9. §
(1) A miniszter évente ellenőrzi a közraktári tevékenység törvényben előírt feltételeinek meglétét, a közraktározás és a kölcsönnyújtás gyakorlatát (általános ellenőrzés). A miniszter az általános ellenőrzésen kívül - egy-egy részterületre kiterjedően - további vizsgálatot rendelhet el.(2) Az ellenőrzés során a közraktár köteles
a) ingatlanra vonatkozó, harminc napnál nem régebbi tulajdoni lapot,
b) éves beszámolóját, és a beszámoló óta eltelt időszakról készült jelentést,
c) közraktári ügyleteiről és a kiállított közraktári jegyekről valamint a közraktározott áru becsértékéről vezetett nyilvántartását,
d) az általa nyújtott hitelekről készített kimutatást, továbbá
e) egyéb az ellenőrzéshez szükséges iratokat a miniszter rendelkezésre bocsátani.
(3) Az egyes részterületek vizsgálatához a felügyeleti ellenőrzés során a közraktártól be lehet kérni a szükségesnek tartott iratokat, amit a közraktár köteles megküldeni. A vizsgálat során helyszíni ellenőrzés rendelhető el.
(4) A miniszter képviselője az ellenőrzés során jogosult a közraktár helyiségeibe belépni, az iratokba betekinteni s a közraktár tisztségviselőitől, alkalmazottaitól felvilágosítást kérni. A felvilágosítás megadása nem tagadható meg. A miniszter előírhatja a közraktár számára egyes adatok időszakonkénti jelentését.
(5) A felügyeleti vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni, amit a közraktárral közölni kell, lehetőséget adva, hogy arra észrevételt tegyen.
Felügyeleti jogkörben hozott határozatok
10. §
(1) Ha a felügyeleti vizsgálat eredményeként jogsértést állapítanak meg, annak súlyától függően a minisztera) kötelezheti a közraktárat, hogy a megadott határidőn belül küszöbölje ki a jogsértést, illetve tevékenységét a jogszabályoknak megfelelően végezze;
b) felfüggesztheti a közraktár tevékenységét;
c) visszavonhatja a közraktári engedélyt.
(2) Ha a közraktár az (1) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak az abban meghatározott határidőn belül nem tesz eleget, a miniszter újabb határozattal a közraktári tevékenység felfüggesztéséről vagy az engedély visszavonásáról határozhat.
(3) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseken kívül a közraktár vezetőjére - a jogsértés mértékétől függően - egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki.
(4) A miniszter hatáskörébe tartozó ügyekre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
11. §
(1) Ha tevékenységét felfüggesztik, vagy engedélyét visszanvonják, a közraktár - a határozatban megjelölt időponttól kezdődően - újabb közraktári ügyletet akkor sem köthet, ha a határozatot bíróság előtt megtámadta. Felfüggesztés esetén a korábban kötött közraktári ügyletekből eredő kötelezettségeket teljesíteni kell.(2) A közraktári engedély visszavonása esetén a határozatban megjelölt időponttól kezdődően a közraktárhoz felügyeleti biztost kell kirendelni. A kirendeléstől kezdődően a közraktár közraktározási tevékenységgel, kölcsönügylettel kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felügyeleti biztos ellenjegyzésével tehet. Ha feltételezhető, hogy a közraktár a törvény szerinti kártérítési kötelezettségének nem tud eleget tenni, a miniszter a közraktár vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességét a felügyeleti biztos ellenjegyzéséhez kötheti.
12. §
(1) Ha a közraktár a törvényes állapotot helyreállította, vagy a felügyeleti biztos további munkájára nincs szükség, a miniszter a biztost visszarendeli, egyben kötelezi a közraktárat a kirendeléssel kapcsolatos költségek megtérítésére. A felügyeleti biztos javadalmazását az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium biztosítja.(2) A felügyeleti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyet a miniszter rendeletben határoz meg.
(3) A közraktári engedély visszavonásáról a miniszter értesíti az illetékes cégbíróságot, s határozatát a Cégközlönyben is közzé kell tenni.
Bejelentési kötelezettség
13. §
A közraktár köteles a miniszternek haladéktalanul írásban bejelenteni, a) fizetésképtelensége veszélyét, fizetéseinek vagy közraktározási tevékenységének beszüntetését,b) a közraktározási tevékenységgel kapcsolatos személyi vagy tárgyi feltételekben bekövetkezett változást, illetve a tárgyi feltételek megszűnését.
c) az alaptőke felemelésére vagy leszállítására irányuló szándékát,
d) cégadatainak megváltozását,
e) a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetének megváltozását,
f) az alapszabály, alapító okirat engedélyt nem igénylő változását, valamint
g) az üzletszabályzat módosítását.
MÁSODIK RÉSZ
A KÖZRAKTÁRI TEVÉKENYSÉGRŐL
III. Fejezet
A közraktári ügylet
A közraktári ügylet fogalma
14. §
(1) Közraktári ügylet az a szerződés, amelynek alapján a közraktár köteles a nála elhelyezett dolgot időlegesen megőrizni és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles közraktári díjat fizetni.(2) Ha a közraktár a letett dologról nem állít ki közraktári jegyet, az ügylet a Ptk. szerinti letétnek minősül.
A szerződés tárgya és tartalma
15. §
(1) A közraktári ügylet tárgya olyan forgalomképes ingó dolog (a továbbiakban: áru) - ide nem értve a pénzt és az értékpapírt - lehet, amely a személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más áruk tulajdonosainak érdekeit nem veszélyezteti.(2) Jövedéki terméket csak jövedéki engedéllyel rendelkező jövedéki alany helyezhet el közraktárban.
(3) Ha az ügylet tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott áru, a szerződésben meg kell állapítani annak minőségét is. A közraktár a szerződés lejártakor azonos minőségű árut köteles kiadni a letevőnek. Ha a felek a minőség meghatározását elmulasztják, a minőségre Ptk. 288. §-ában foglaltakat kell irányadónak tekinteni.
16. §
(1) A közraktári szerződésben meg kell határozni a szerződés időtartamát, a teljesítés helyét, az áru mennyiségét, minőségét, értékét, a raktárban történő elhelyezésének és a raktározásának módját, valamint a közraktári díjat.(2) Közraktári ügyletet csak határozott időtartamra, legfeljebb egy évre lehet kötni, s annak időtartamát nem lehet meghosszabbítani. Ha a szerződés lejártát követően az árut nem értékesítik, a közraktári jegy birtokosa és a közraktár új szerződést köthetnek. Ilyenkor a korábbi ügyletkor kiállított közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell.
(3) A szerződés megkötésekor a közraktárnak és a letevőnek meg kell állapítania az áru értékét és azt a közraktári jegyre valamint a letéti könyvbe is be kell jegyezni. Eltérő megállapodás hiányában az áru értéke a könyvszerinti érték. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét szakértő állapítsa meg. Az áru szerződéskötéskori értéke az alapja a kártérítési igénynek, valamint az áru kiváltásakor az általános forgalomiadó-fizetési kötelezettségnek.
17. §
(1) A raktározható áruk körét, az áru közraktárban történő elhelyezésének, őrzésének, az áru kísérőokmányainak, a közraktári ügyletből eredő és az azzal kapcsolatos egyéb szolgáltatásoknak, az áru árverés útján történő értékesítésének szabályait, valamint a közraktári ügylet és az egyéb szolgáltatások díjaira vonatkozó feltételeket a közraktár az üzleti és díjszabályzatában határozza meg.(2) A közraktár az üzleti és díjszabályzatot köteles az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben közzétenni. A díjszabályzat változása a már létrejött közraktári ügylet díját nem érinti.
18. §
(1) Az áru közraktári megőrzésre való átvételének ideje az, amikor az árut a közraktárba beszállítják, a kiszolgáltatásé pedig az, amikor a közraktár a jogosult részére az árut kiadja, függetlenül az áru kísérőokmányainak átadásától.(2) A közraktár az áru átvételét megtagadhatja, ha az áru kísérőokmányai nyilvánvalóan nem valódiak. Egyébként a közraktár az okiratok valódiságát nem köteles vizsgálni.
(3) Az áru beszállításának befejezésekor jegyzőkönyvet kell kiállítani, s annak alapján a letevő részére a közraktári jegyet ki kell adni. Ha az áru beszállítása több részletben történik, minden részmennyiségről jegyzőkönyvet kell felvenni és a beszállítás befejezésekor a jegyzőkönyvek alapján a közraktári jegyet a teljes mennyiségről kell kiállítani.
A felek jogai és kötelezettségei
19. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut a szerződésben meghatározott módon köteles megóvni a mennyiségi és minőségi változásoktól. Az áru mennyiségében a szerződésben meghatározott mértéken (káló) felüli csökkenésből eredő kárt a közraktár viseli.(2) A közraktár tulajdonában lévő árut a közraktári ügylet alapján letett árutól elkülönítve kell tárolni és nyilvántartani.
(3) A közraktár köteles a közraktári ügylet illetve a letéti szerződés alapján elhelyezett árukat egymástól elkülönítetten raktározni; a különböző áruk keveredéséből származó kárért a közraktári felelősség szabályai szerint kell helytállnia függetlenül attól, hogy a kár melyik áruban következett be.
20. §
(1) A letevő köteles tájékoztatni a közraktárat arról, hogy az áru milyen különleges kezelést igényel. Az ennek elmulasztásából eredő kárát a letevő viseli.(2) Ha az áru tárolása a letevő raktárában történik (művi tárolás), a letevő köteles a közraktár számára lehetővé tenni, hogy az az áru biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket megtegye, az áru elkülönített tárolásának, a készletek ellenőrzésének feltételeit megteremtse.
(3) A letevő - ha az áru jellegéből vagy a felek megállapodásából más nem következik - csomagolva köteles átadni az árut úgy, hogy az ne károsodjék, illetve más áruban kárt ne okozzon, a személy és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.
(4) A letevő a közraktári díjat a szerződésben meghatározottak szerint köteles megfizetni. A közraktári díjat - az egyéb szolgáltatások díjaival együtt - a közraktári jegyen, valamint a letéti könyvben fel kell tüntetni, kivéve ha azt a letevő a szerződés megkötésével egyidejűleg megfizette.
(5) A meg nem fizetett közraktári díj valamint a közraktári ügylettel összefüggő egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául a közraktárat az árura - minden zálogjogosultat megelőzően - zálogjog illeti meg.
A közraktár egyéb szolgáltatásai
21. §
A közraktár külön szerződésben vállalhatja az áru általános kezelésén felül egyéb szolgáltatások teljesítését is. Egyéb szolgáltatás lehet különösen: az áru raktárban történő elhelyezésének, fuvarozásának a letevőtől történő átvállalása, az áru csomagolása, minőségi és mennyiségi meghatározása, értékbecslése, vámkezelésének és egyéb hatósági vizsgálatának elvégeztetése. A közraktár üzleti szabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelés körébe.Közraktári felelősség
22. §
(1) A közraktár felel azért a kárért, amely a nála elhelyezett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik, kivéve ha aza) a közraktár tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,
b) az áru belső tulajdonsága,
c) a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, vagy
d) a letevő illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása miatt következett be.
(2) A közraktár az árut idegen (bérelt) raktárban, illetve a letevőnél is tárolhatja, de az esetleges kárért úgy felel, mintha az árut saját raktárában tárolta volna.
23. §
(1) A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő tulajdonosa-e az árunak, és nem felel azért, hogy a letevő azonos-e azzal a személlyel, akit a közraktári jegy letevőként megjelöl.(2) A közraktár a bűncselekményből származó árut a büntetőeljárással összefüggésben hozott jogerős határozat alapján köteles kiadni a határozatban megjelölt jogosítottnak.
IV. Fejezet
A közraktári jegy
A közraktári jegy fogalma és alakja
24. §
(1) A közraktári jegy rendeletre szóló értékpapír, amely az áru átvételének a közraktár részéről való elismerését, illetve az áru kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettséget bizonyítja. A közraktári jegy helyettesíti az árut, amelyről rendelkezni, amelyet megterhelni, illetve amelynek kiadását kérni csak ennek birtokában lehet.(2) A közraktári jegy a közraktár által időrend és sorszám szerint vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, azzal összefüggő, de attól elválasztható két részből, árujegyből és zálogjegyből áll.
(3) A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell
a) a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy) elnevezést az okirat kiállításának nyelvén,
b) a közraktár megnevezését,
c) a letéti könyv sorszámát,
d) a letevő nevét, székhelyét (lakhelyét),
e) a letett áru megnevezését, mennyiségét, minőségét és a közraktári megkezdésekori értékét,
f) a szerződésben kikötött közraktári díjat és a közraktári ügylettel összefüggő egyéb szolgáltatások díjait,
g) a közraktári ügylet időtartamát a lejárat pontos megjelölésével,
h) a raktározás helyét, továbbá
i) a kiállítás keltét és a közraktár cégszerű aláírását.
(4) A közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári jegyre, ha azonban az a (2) bekezdésben meghatározott adatok bármelyikét nem tartalmazza, nem tekinthető közraktári jegynek.
25. §
(1) Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban elhelyezett áru feletti szabad rendelkezésre.(2) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy birtokosának, hogy az árut az üzletszabályzatban meghatározott hivatali időben megtekintsék, az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket azonban viselniük kell.
A közraktári jegy átruházása
26. §
(1) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külön is átruházható. Az átruházás a közraktári jegyre vezetett hátirattal (forgatmány) történik. A közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja. Az átruházás akkor is érvényes, ha a hátiraton a jogosultat nem nevezik meg (üres forgatmány). A közraktári jegy átruházása nem közraktári ügylet.(2) Ha a zálogjegy átruházása külön történik, az első hátiratnak tartalmaznia kell
a) a hitelező nevét, székhelyét, bankszámlája számát;
b) a kölcsön lejáratakor érvényesíthető határozott pénzösszeget, ami a kamatot is tartalmazza;
c) a kölcsön visszafizetése esedékességének napját (lejárat);
d) az adós nevét, székhelyét.
(3) A zálogjegy első átruházását és a (2) bekezdés szerinti adatokat az árujegyre, valamint a letéti könyvbe be kell jegyezni. A bejegyzést a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelheti. A bejegyzés elmulasztásából eredő esetleges kárt a zálogjegy mindenkori birtokosa viseli.
27. §
(1) Közraktári jegy bármely részét óvadékként csak üres forgatmánnyal lehet átadni.(2) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külföldire történő átruházása esetén a külkereskedelmi valamint a devizajogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A közraktári jegyek átruházására a váltójogi szabályok irányadóak, az abból eredő igények érvényesítésére irányuló perre a Polgári Perrendtartásnak a váltóperekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A zálogkölcsön
28. §
A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a rajta feltüntetett összeg iránti pénzkövetelést testesít meg, és annak fedezetéül a zálogjegybirtokosnak a közraktárban elhelyezett tárgyakon zálogjogot biztosít. Az árujegy magában véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, s a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ad a birtokosának.V. Fejezet
A közraktári ügylet megszűnése
Az áru kiadása
29. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut - a közraktári ügyletből eredő követelései kielégítése után - annak köteles kiszolgáltatni, akia) az árujegyet és a zálogjegyet a részére visszaadja, vagy
b) az árujegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét a közraktárnál letétbe helyezi.
(2) A közraktár a (1) bekezdés b) pontja szerint letett összeget köteles elkülönített számlán kezelni, s az általa ismert utolsó zálogjegybirtokost két napon belül a letétbe helyezésről értesíteni. Ha a zálogjegybirtokos a zálogjegyet már átruházta, további két napon belül köteles az új zálogjegybirtokost tájékoztatni a közraktár értesítéséről, s ugyanez a kötelezettsége az összes további zálogjegybirtokosnak is. E kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a zálogjegy átruházói felelősséggel tartoznak a zálogjegybirtokosnak.
(3) A közraktár nem jogosult vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggő láncolata igazolja-e a közraktári jegy birtokosát.
30. §
(1) A közraktár köteles az árut a közraktári jegy birtokosának kiadni, ha az a közraktári ügyletből valamint azzal összefüggő egyéb szolgáltatásokból eredő követeléseit kielégítette. Ellenkező esetben a közraktár az árut értékesítheti, és magát a befolyt összegből kielégítheti.(2) A közraktár a közraktári ügyletből eredő követeléseit a közraktári jegy illetve az árujegy birtokosával szemben érvényesítheti. A birtokos csak a saját követelését érvényesítheti a közraktárral szemben, az előző birtokos követelését nem. A közraktár illetve a közraktári jegy birtokosa követelései e körben egymásba beszámíthatók.
(3) A különvált árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a közraktárból, hogy a zálogjegyet magához váltja. Ha a zálogjegy birtokosa nem érhető el, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy birtokosa a zálogjegyen szereplő összeget a közraktárnál letétbe helyezheti és a közraktár díjat kifizetheti. A közraktár ezután az árut köteles kiszolgáltatni.
(4) Ha a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeget a lejáratkor nem fizetik meg a zálogjegy birtokosának, az e tényt a lejárat napját követő két napon belül a zálogjegy első átruházójának székhelye szerint illetékes közjegyzőnél felvett óvással megállapíttathatja. Az óvás elmulasztása a visszkereseti jog elvesztését eredményezi. Nem szükséges óvás ahhoz, hogy a zálogjegybirtokos a közraktártól az áru értékesítését kérje.
Az óvás
31. §
(1) A zálogjegy birtokosa köteles az első zálogjegyátruházót kétnapos határidővel a fizetésre felhívni. Ha a felhívás eredménytelen, vagy a felhívás bármely okból meghiúsul, ezt a közjegyző óvás felvételével hitelesen tanúsítja.(2) Az óvásra egyebekben a váltóóvás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az áru értékesítése
32. §
(1) Ha a lejáratot követő három napon belül a zálogjegyen szereplő összeget a zálogjegy birtokosának nem fizetik ki, követelheti a közraktárnál elhelyezett áru értékesítését és a vételárból történő kielégítését.(2) A zálogjegybirtokos a kölcsönösszeg valamint a követelése érvényesítésével felmerült, igazolt költségei kielégítése céljából a közraktártól kérheti az áru értékesítését. Értékesítés esetén a befolyt vételárból a zálogjegyen szereplő összeggel együtt, azzal egysorban kell az óvás költségeit megtéríteni.
(3) Az értékesítésből befolyt összeget - ebben a sorrendben - a közraktár közraktári tevékenységből eredő követelésére, a zálogjegybirtokos követelésére, a közraktár egyéb jogviszonyból eredő követelésére kell fordítani, a fennmaradó összeg pedig az árujegy birtokosát illeti. Ha ez utóbbi ismeretlen helyen tartózkodik, a részére járó pénzt bírói letétbe kell helyezni.
(4) Ha követelését kielégítették, a zálogjegybirtokos a zálogjegyet köteles visszaadni a közraktárnak, amely azt érvényteleníti.
(5) Ha a vételár a zálogjegyre adott kölcsönösszeget nem fedezi, a részletfizetésnek a zálogjegyre valamint a letéti könyvbe történő bejegyezését követően a zálogjegyet a birtokosának vissza kell adni.
33. §
(1) Ha a közraktári ügylet alapján elhelyezett árut a szerződés lejártát követően nem váltják ki, vagy az ügylet időtartama alatt az áru romlásával kell számolni, a közraktár - a letevő előzetes felszólítása után - az árut értékesítheti. Ha a letevő a közraktári jegyet vagy annak részét átruházta, kötelessége az őt követő birtokosokat a közraktár felszólításáról két napon belül tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradásából eredő kárt meg kell téríteni.(2) Az értékesítésből befolyt összegből az igényeket a 36. § (4) bekezdése szerint kell kielégíteni. Ha a közraktári jegy birtokosának tartózkodási helye ismeretlen, az őt megillető pénzt bírói letétbe kell helyezni.
34. §
(1) Ha az árut értékesíteni kell és az a közraktárjegyen feltüntetett adatok szerint megfelel a Budapesti Árutőzsde szabályzatában foglalt feltételeknek, a közraktár az árut tőzsdei forgalomban, a közraktári áruk kényszerértékesítésére vonatkozó tőzsdei szabályzat rendelkezései szerint értékesíti.(2) Ha az áru a tőzsdei forgalomban nem értékesíthető, illetve az értékesítés hét egymást követő tőzsdei napon nem sikerült, az árut árverés útján kell értékesíteni.
(3) Mind a tőzsdei, mind az árverésen történő értékesítéskor a vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a letevő nem volt az áru tulajdonosa.
(4) Az árverés lebonyolítására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseit - az adós jogaira vonatkozó szabályok kivételével - kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az árverést a közraktár folytatja le. Az árverés költsége a közraktárat megillető, közraktári tevékenységből eredő követelés.
A visszkereseti jog
35. §
(1) A zálogjegy birtokosát az áru értékesítése után fennmaradó követelése erejéig az előző zálogjegybirtokosokkal szemben visszkereseti jog illeti meg. A követelésért az előző zálogjegybirtokosok egyetemlegesen felelnek. Nincs visszkereseti joga annak, aki az óvás felvételét elmulasztotta illetve az áru értékesítését az óvás felvételétől számított harminc napon belül nem kezdeményezte.(2) A zálogjegybirtokost a korábbi zálogjegybirtokosokkal szemben megillető visszkereseti jog az óvás napjától számított egy év elteltével évül el. A korábbi zálogjegybirtokosokat egymással illetve az első zálogjegybirtokossal szemben megillető visszkereseti jog attól a naptól számított hat hónap elteltével évül el, amelyen a zálogjegybirtokos igényét kielégítették.
(3) Ha a zálogjegybirtokos követelését nem teljesítették, és az a kölcsön lejártát követő hat napon belül nem kéri a közraktártól az áru értékesítését, nem tarthat igényt késedelmi kamatra. Ha a zálogjegybirtokos időben kéri az áru értékesítését, a közraktárnak a késedelmi kamatot a polgári jog általános szabályai szerint ki kell számítania, s azt az értékesítésből befolyt összegből az alapösszeggel együtt ki kell fizetnie a zálogjegybirtokos részére. Ha a befolyt összeg nem fedezi a követelést, a késedelmi kamatot az előző zálogjegybirtokosokkal szemben is érvényesíteni lehet. Végrehajtás, csődeljárás, felszámolás
36. §
(1) A közraktárba letett árut bírósági végrehajtás során - az áru vagy zálogjegy birtokosának hitelezői követelései alapján - lefoglalni nem lehet (a bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény 96. §). A közraktárba letett áru nem tartozik a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) által meghatározott vagyonba. Az árujegyet és a zálogjegyet azonban - mint értékpapírt - bírósági végrehajtás során le lehet foglalni, és a Cstv. szerinti vagyon megállapításánál is figyelembe kell venni. A bírósági végrehajtás során történő értékesítéskor a végrehajtó által készített jegyzőkönyv pótolja a forgató nyilatkozatot.(2) Ha követelését nem elégíti ki a zálogjegy első átruházója, a lejáratot követően a zálogjegybirtokos e törvény alapján az áru értékesítése során befolyt összegből kérheti a kielégítést.
(3) A zálogjegy első átruházójának csődeljárása esetén a visszkereseti jog tekintetében a fizetési haladék és a kényszeregyezség a zálogjegybirtokosra is kihat. Az zálogjegy első átruházójának csődeljárása nem akadályozza a zálogjegybirtokos őt megelőző zálogjegybirtokosok elleni igényének érvényesítését.
(4) A zálogjegy első birtokosának felszámolása esetén, ha az áru nem nyújtott kellő fedezetet a zálogjegy birtokosának kielégítésére, neki a felszámolási eljárásban a letett áru értékesítését követő harminc napon belül be kell jelentenie közraktári jeggyel biztosított és ki nem elégített követelését. A bejelentett igénynek nincs kielégítési elsőbbsége, azt a Cstv. 57. § (1) bek. f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni. Ha a zálogjegybirtokos az őt megelőző zálogjegybirtokostól kielégítést kap, ez utóbbi jogosult a felszámolási eljárásban történő igényei érvényesítésére.
(5) A zálogjegy birtokosának csődeljárása és felszámolása az árujegy birtokosának igényét nem érinti.
37. §
(1) A közraktár ellen indított felszámolási eljárásra a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően közraktári ügyletet a felszámoló sem köthet, a közraktári szerződések teljesítésére vonatkozóan pedig a közraktár tevékenységének felfüggesztésének szabályai [10. § (1) bekezdés b) pontja és 11. § (1) bekezdés] irányadók.(2) A közraktár felszámolása során kötendő kényszeregyezség esetén az adós egyezségi ajánlatához köteles előzetesen megszerezni a miniszter jóváhagyását. Ha a miniszter a jóváhagyást megtagadja és az adós a hitelezőkkel egyezséget kötött, a miniszter a 10. § (1) bek. c) pontja szerint jár el, és a 11. § (2) bekezdésében foglalt következményeket kell alkalmazni.
(3) Közraktár felszámolása esetén az ellene a közraktári ügyletből eredő kártérítés iránti követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint kell besorolni és kielégíteni, a közraktár elleni zálogjogból és óvadékból eredő követeléseket megelőzően.
Biztosítás
38. §
A közraktár - a letevővel történt megállapodás alapján - az árut biztosíthatja. Az áru- és zálogjegy birtokosát, valamint a közraktárat az áru megsemmisülése, vagy károsodása esetében a biztosítási összegre vonatkozóan ugyanolyan jogok illetik meg, mint az áru tekintetében.A közraktári jegy megsemmisítése
39. §
(1) A közraktári jegy (vagy egy részének) elvesztése, megsemmisülése egyben a követelés megsemmisülését is jelenti, kivéve, ha a közraktári jegy megsemmisülését közjegyzői határozat állapítja meg. Ebben az esetben a követelés a közraktári jegy nélkül is érvényesíthető.(2) A közraktári jegy vagy annak bármely része megsemmisítését a közraktár székhelye szerint illetékes közjegyzőnél kell kérni. A közraktári jegy (vagy annak bármely része) megsemmisítését az utolsó birtokos valamint az kérheti, akinek jogait vagy kötelezettségeit a közraktári jegy érinti.
(3) A közraktári jegy megsemmisítése iránti kérelemben meg kell jelölni az értékpapír tartalmát s valószínűsíteni kell a kérelmezési jogosultságot.
40. §
(1) A kérelem alapján a közjegyző az illetékes bíróság székhelyén működő helyi bíróságnál, valamint a közraktárnál hirdetményt tesz közzé, amelyben felhívja az értékpapír birtokosát, hogy az értékpapírt a hirdetmény közzétételétől számított egy hónapon belül mutassa be. A hirdetménynek tartalmaznia kell a figyelmeztetést, hogy a bemutatás elmulasztása esetén a közjegyző a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A hirdetmény kibocsátásáról a kérelmezőt, a közraktárat, a letevőt és a zálogjegy első birtokosát is értesíteni kell. Az áru- és zálogjegy átruházói kötelesek az utánuk következő birtokosokat az értesítésről két napon belül tájékoztatni.(2) A megsemmisítési eljárás megindítása után a közraktári jegy birtokosa - biztosítékadás mellett - a jegyről másolat kiadására tarthat igényt. Ha a biztosítékban a felek nem tudnak megállapodni, azt a bíróság határozza meg. Ha a közjegyző a közraktári jegyet semmisnek nyilvánítja, a biztosítékot vissza kell adni.
(3) Ha a hirdetményi határidő alatt a közraktári jegyet bemutatják, a közjegyző az eljárást megszünteti, míg a hirdetményi határidő eredménytelen elteltét követően a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A határozatot a kérelmezővel, a közraktárral valamint az egyéb érdekeltekkel közölni kell.
Bírósági letét
41. §
(1) A bírósági letétbe helyezés iránti kérelmet a közraktár székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál kell előterjeszteni.(2) A letétbe helyezendő pénzt a helyi bíróság székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára kell befizetni. A befizetéskor meg kell jelölni az összeg rendeltetését, a letevő nevét, azt, hogy ki jogosult felvenni a letett összeget, valamint annak a bíróságnak a megnevezését, amelyhez a közraktár a befizetett összegnek bírósági letétként elfogadása iránti kérelmet benyújtotta. Ha a jogosult ismeretlen, erre utalni kell.
(3) A letét elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett adatokat, továbbá a letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket. Elő kell adni és valószínűsíteni kell a letétbe helyezés okát, vagy célját. A kérelemhez csatolni kell a pénz befizetését igazoló okiratot.
(4) A közraktári jegynek vagy egyik részének birtokosa - ha a bírósági letétbe helyezett összeghez hozzá akar jutni - köteles a közraktárnál az értékpapírt bemutatni, s a közraktár - ha az e törvényben foglalt feltételek fennállnak - a jegy érvénytelenítése után cégszerű aláírásával igazolja, hogy a jegy birtokosa jogosult a letétbe helyezett összeg felvételére. Az igazolás alapján a bíróság a letétet köteles kiutalni.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
VI. Fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések
Átmeneti szabályok
42. §
(1) Az e törvény hatálybalépését megelőzően megkötött közraktári ügyletekre a Kereskedelmi Törvény VI. címében foglaltakat kell alkalmazni.(2) A törvény hatálybalépésekor működő közraktár köteles a hatálybalépést követő harminc napon belül a miniszternél bejelentkezni. A bejelentkezéshez mellékelni kell
a) az e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosított alapító okiratot,
b) a cégmásolatot,
c) az utolsó éves beszámolót az azóta történt változásokkal,
d) a közraktári ügyletekre vonatkozó összesítést (milyen árut, milyen mennyiségben, hol közraktároznak, hány közraktári jegyet adtak ki , milyen lejárattal)
e) a közraktár ellen, illetve általa indított perek listáját, megjelölve, hogy milyen összegre és milyen jogviszonyból ered a követelés.
(3) A miniszter további adatokat és felvilágosítást kérhet a közraktártól.
(4) A miniszter - a közraktár gazdasági helyzetétől, általa megkötött közraktározási szerződésektől függően - határidőt szabhat a közraktár részére, hogy tőkéjét a törvény szerinti mértékre emelje fel, illetve alakuljon át. A törvény hatályba- lépését követő egy év elteltével közraktárként csak az e törvény rendelkezéseinek megfelelő részvénytársaság működhet.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti közraktár nem kíván közraktárként működni, vagy a miniszter a közraktári engedély kiadását megtagadja, új közraktári ügyletet nem köthet, de a már megkötött ügyletekből eredő kötelezettségeket köteles teljesíteni. Ha a már megkötött közraktári ügyleteknek a létrejöttük idején hatályos jog (1875.: XXXVII. tc.) szerinti teljesítése is veszélyben van, a miniszter a közraktárhoz felügyeleti biztost rendelhet ki.
Módosuló jogszabályok
43. §
A törvény hatálybalépésévela) az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról szóló 1990. évi VI. törvény 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem tartozik a törvény hatálya alá/
"b) a csekk, a takarékbetétről kiállított okirat, a letéti jegy, a szövetkezeti részjegy, célrészjegy és üzletrész, valamint a közraktári jegy és a váltó forgalomba hozatala és forgalmazása."
b) az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:
/E törvény alkalmazásában áru/
"d) a közraktárjegy illetve annak árujegy része;".
Hatálybalépés
44. §
Ez a törvény a kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba. Ezzel egyidejűlega) a Kereskedelmi Törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk VI. címe,
b) az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló, többször módosított 15/1989. (IX.7.) KeM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése első mondatában a "továbbá közraktári tevékenységet" szövegrész, 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja, 2/A §-a (1) bekezdésében a "valamint közraktári tevékenység" szövegrész és 2/C §-a, valamint
c) a szakképzésről szóló, a 2/1994. (I.14.) IKM rendelettel módosított 5/1990 (IV.5.) KeM rendelet 2. számú mellékletének 29. pontja hatályát veszti.
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk volt Európában az első olyan törvény, amely a közraktározást kereskedelmi ügyletként szabályozta. Ma is ezek a szabályok érvényesek a közraktári ügyletre illetve a közraktárak tevékenységére. Ezen kívül ma a közraktárak működési feltételeit egy 1989-ben kiadott, azóta többször módosított kereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza.Az elmúlt évtizedekben előbb működő piac hiányában nem volt igény a közraktári tevékenység iránt, majd pedig - a piacgazdaság fokozatos kialakulásával - a szabályozás nem követte a gyakorlatban kialakult helyzetet. Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor színvonalán álló szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is működő közraktárak nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak működési feltételei valamint a közraktári ügylet korszerű szabályozását. A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthető árukat raktározni kell, amire a termelőnek általában nincs lehetősége illetve nem is kíván ilyen tevékenységgel foglalkozni. A később eladható, feldolgozható árut közraktárba lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minőségét dokumentálja, s az erről kiállított értékpapír, a közraktári jegy képes arra is, hogy az árut helyettesítő dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya legyen. A közraktári ügylethez fűződő legjelentősebb előny azonban az, hogy az áru illetve az azt megtestesítő értékpapír a termelés finanszírozása szempontjából nélkülözhetetlen, rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent biztosítékot.
A zálogjegy ellenében nyújtott kölcsön, illetve a hitelkínálat ezzel történő bővítése ma különlegesen fontos gazdasági érdek elsősorban a rövid lejáratú hitelek iránt a termelés sajátosságaiból eredően leginkább érdekelt agrártermelők számára.
Ahhoz, hogy a közraktári ügyleten alapuló hitelezés elterjedt és biztos lehetőség legyen, szükséges, hogy a közraktárban elhelyezett áru biztos zálogfedezetet jelentsen a hitelező számára. Ez akkor válik általánossá, ha a közraktárak tevékenysége iránti bizalom maradéktalan a hitelintézetek részéről. Másrészt nemcsak megbízható, de gazdaságilag is stabil helyzetű közraktárakra van szükség. Mindez olyan jogi feltételrendszert követel meg, amely az érintett gazdasági szereplők mindegyike számára biztosítékot jelent. Jelenleg elsősorban a bankok és a közraktárak közötti üzleti kapcsolatokban szerzett tapasztalatok jelentik az alapját annak a bizalomnak, ami a zálogjegyforgalmat illetve a hitelezést lehetővé teszi, sokkal kevésbé az, hogy ennek megfelelő jogi garanciái vannak, amelyekre biztosan lehet építeni. A közraktározás új szabályozása éppen ezeket a biztosítékokat kívánja megteremteni, a bizalom erősítése érdekében.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat e helyütt a közraktárak legáltalánosabb fogalmát határozza meg, a további szabályokra hagyván a közelebbi meghatározást, amelyek már a közraktárként való működés feltételeit, valamint a közraktározott áruk körét is jelentik egyben. A jogbiztonság követelményét is szem előtt tartja a javaslat, amikor a fogalmi tisztaság érdekében a közraktár kifejezést csak meghatározott körben, a javaslat szerint létrejövő, illetve átalakuló gazdálkodó szervezetek számára engedi használni.A 2-3. §-okhoz:
A közraktárak működése iránti közbizalom megteremtése érdekében a javaslat - figyelembe véve az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatait - a közraktárak számára kötelező szervezeti formaként határozza meg a részvénytársaságot és írja elő a szükséges minimális alaptőkét, illetve az alaptőke meghatározott szerkezetét. A javaslat abból indul ki, hogy néhány nagyobb, magas saját tőkével rendelkező közraktár szervezi meg az országban a hálózatát, s ily módon lehet biztosítani, hogy a letevők, illetve a hitelezők nagyobb biztonságban legyenek. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényhez képest speciális szabályokat állapít meg a javaslat.Az alaptőke csökkentésének tilalmát természetesen az induláskori alaptőkéhez képest kell értelmezni, ezért nem áll ellentétben e rendelkezés az alaptőke-csökkentéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség szabályával. A javaslat - hasonlóan a pénzintézeti törvény megoldásához - a részvénytársaság működésére jelentős befolyást gyakorló tulajdonosok megismerhetősége érdekében írja elő, hogy a részvénytársaság kizárólag névre szóló részvényeket bocsáthat ki.
A 4. §-hoz:
A közraktár-alapítás és -fenntartás körében - a közraktár túlzott eladósodásának megakadályozására - a javaslat megtiltja, hogy a közraktár bármely, a tevékenységével össze nem függő célra pénzintézeti kölcsönt vegyen fel, továbbá hogy harmadik személy tartozásáért kezességet vállaljon. Ez az indoka annak is, hogy a közraktár zálogjogot csak a közraktári tevékenységgel felvett kölcsöntartozása biztosítékául engedhet a vagyontárgyain. Ez a szabály kapcsolódik a közraktár felszámolásának szabályaihoz, miszerint a közraktár zálogjoggal rendelkező hitelezőit megelőzné a közraktárral szemben a közraktári ügyletből eredő kártérítési igény. Kétségtelen, hogy ez a közraktárak hitelhez jutását megnehezíti, de a hitelezők védelme szempontjából mindenképpen el kell kerülni a túlzott eladósodás lehetőségét. Ugyancsak a biztonságos működés, illetve a közraktári jegybe vetett üzleti bizalom indokolja azt, hogy a közraktár vagy felelősségbiztosítást köteles kötni, vagy a közraktári jegyek értéke nem lehet több saját tőkéjének ötszörösénél.A javaslat korlátozza a közraktár kereskedelmi tevékenységét azzal, hogy a letevőtől, illetve a közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem szerezheti meg a nála elhelyezett áru tulajdonjogát. Ez a szabály első sorban a letevők érdekét, illetve a helyzetükkel való visszaélések megelőzését, s ezáltal a közraktárak iránti bizalom fokozását szolgálja.
Az 5-6. §-okhoz:
A közraktár létesítésének feltételei meghatározásán túl a javaslat a közraktári tevékenység folytatását engedélyhez is köti, a jelenlegi nyilvántartásbavétel helyett. A működés megkezdésének feltétele az ipari és kereskedelmi miniszter által kiadott engedély, illetve a nyilvántartásbavétel. A közraktári tevékenység folytatása valamennyi, a javaslatban meghatározott feltételének meg kell lennie az engedélyezési eljárásban, s az engedély csak így adható ki. Ez egyben a közraktár számára is garanciális jelentőségű, ugyanis, ha a feltételekkel rendelkezik, az engedély kiadása nem tagadható meg.Az engedélyezési eljárásra - noha a javaslat ezt kifejezetten nem mondja ki - az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni, amihez képest csak a kérelem elbírálásának határideje jelent speciális szabályt.
A 7. §-hoz:
A javaslat - tekintettel arra, hogy a közraktárak a piac szerves részét fogják képezni, s a szerződő felek között megbízható partnerként kell közvetíteniük - rendelkezik arról, hogy ki lehet a közraktár vezetője. Mivel a közraktárak a legkülönfélébb áruk tárolásával és kezelésével foglalkoznak, a javaslat általában felsőfokú végzettséget és - emellett - legalább három éves szakmai gyakorlatot ír elő csupán, abból kiindulva, hogy a megfelelő képesítést nem lehet közelebbről meghatározni. A gyakorlati életben amúgyis kialakul - illetve már ki is alakult - az a megfelelő szakismerettel rendelkező szakértői kör, amelyből a közraktárak vezetői kikerülnek. A személyi feltételek meghatározásánál a javaslat minden esetre felhasználta a pénzintézetekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó jogalkotás tapasztalatait, s arra törekedett, hogy ezekkel harmonizáló szabályokat alkosson, s a közraktárak működésének szakszerűsége irányában hasson.A 8. §-hoz:
A közraktárak nemzetgazdasági jelentősége, s az általuk kibocsátott értékpapír iránti üzleti bizalom szükségessé teszi a közraktár tulajdonosi struktúrájának áttekinthetőségét. A befolyásoló részesedés megszerzésére, illetve a jelentős előnyre vonatkozó rendelkezések a közraktározási tevékenységnek a tulajdonosok által történő, az üzleti forgalomra hátrányos befolyásolásának lehetőségét kívánja kiküszöbölni, illetve a már megszerzett befolyás vagy előny gyakorlását ellenőrizhetőbbé tenni.A 9. §-hoz:
A közraktárak működése iránti bizalom megteremtése érdekében a javaslat nem elégszik meg azzal, hogy tevékenységük engedélyhez kötött legyen, s a feltételek meglétét csak ekkor vizsgálják. Ezért a közraktárak működését a javaslat állandó felügyelet alá helyezi, amelyet az ipari és kereskedelmi miniszterhez telepít. E felügyeleti jognak a tartalma nem merül ki a törvényességi felügyeletben, hanem lényegében folyamatos hatósági ellenőrzést jelent, ami kiterjed mind a személyi és tárgyi feltételek meglétének, mind a közraktár tevékenységének, az általa kötött közraktári ügyletek, a kiállított értékpapírok jogszabályi feltételeknek való megfelelősége vizsgálatára. A javaslat a felügyelet folyamatos és zökkenőmentes ellátásának biztosítása érdekében határozza meg a közraktárak számára az együttműködés normáit.A 10. §-hoz:
A felügyeleti eljárásra a javaslat speciális szabályokat határoz meg, egyebekben pedig arra, illetve a felügyeleti jogkörben hozott határozatokra az államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. A javaslat mind a felügyelet tartalmi követelményeinek, mind pedig a közraktárak szempontjából méltányolható garanciális igényeknek a szem előtt tartásával határozta meg a felügyeleti jogkörben hozható határozatok tartalmát. Az egyéni felelősség érvényesítése érdekében - a pénzintézeti törvény megoldásához hasonlóan - került a javaslatba a közraktár vezetője elmarasztalásának lehetősége is.A 11-12. §-okhoz:
A közraktári tevékenység felfüggesztése, visszavonása tárgyában hozott határozatokkal összefüggésben rendelkezik a javaslat a közraktár folyamatban lévő szerződéseinek teljesítéséről, valamint az új szerződések kötésének tilalmáról. A közraktárak szabályszerű és folyamatos működéséhez, a forgalom biztonságához fűződő érdekekre tekintettel van lehetőség arra, hogy a felügyeletet ellátó szerv felügyeleti biztost rendeljen ki a közraktárhoz. A felügyeleti eljárásért nem illetéket, hanem igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie a közraktárnak. A javaslat a díj megállapítására az ipari és kereskedelmi miniszternek ad felhatalmazást.A 13. §-hoz:
A folyamatos ellenőrzés, illetve a szükséges felügyeleti ellenőrzések időben történő megtétele teszik indokolttá, hogy a közraktárnak be kell jelentenie minden olyan tényt, körülményt vagy cselekményt, amely a közraktár működését veszélyezteti, illetve az engedélyezéskori állapot megváltozását jelenti.A 14. §-hoz:
A javaslat a közraktári ügylet fogalmának meghatározásánál lényegében a kereskedelmi törvény fogalomalkotásából indul ki. Az úgynevezett bértárolástól való - ami a Ptk. fogalomrendszerében a letét - elhatárolás teszi szükségessé a közraktári jegy kibocsátása nélkül történő raktározásra vonatkozó szabályt.A 15. §-hoz:
A rendelkezés egyrészt meghatározza az áru fogalmát, szűkítve az 1. §-ban használt dolog fogalmat és lényegében a számviteli törvénytől független terminus technicust alakít ki. Másrészt az üzleti élet szereplőire bízza, hogy milyen áruk lehetnek a közraktári ügylet tárgyai, s csupán annyiban korlátozza ezt, amennyiben azt a személyes vagyonbiztonság mindenképpen szükségessé teszi. E keretek között fogja minden közraktár a saját üzletszabályzatában kialakítani a közraktározható áruk körét.A forgalombiztonság követelményei teszik szükségessé, hogy a fajta és mennyiség szerint meghatározott áru minőségét a felek állapítsák meg a szerződéskötéskor. Kisegítő szabályként alkalmazza a javaslat ennek elmulasztása esetére a Ptk. megfelelő szabályát, nevezetesen, hogy minőségi kikötés hiányában a forgalomban szokásos jó minőségű áruval kell teljesíteni.
A 16. §-hoz:
Az előzőhöz hasonló indokok teszik szükségessé a szerződés kötelező tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat szerint a közraktári ügyletet csak határozott időre, legfeljebb egy évre lehet kötni, aminek az az indoka, hogy ily módon jobban biztosítható a közraktári jegy forgathatósága, s a jeggyel kapcsolatba kerülő szereplők számára egyértelmű, hogy mikor állnak be a kötelezettségeik, illetve mikor válik esedékessé a követelésük. Ugyanilyen megfontolásból nem lehet a javaslat szerint meghosszabbítani a szerződés időtartamát, de ugyanakkor lehetőség van új szerződéskötéssel, új közraktári jegy kibocsátásra. A visszaélések megelőzését szolgálja az, hogy ilyen esetben a korábbi közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Ebből következően csak az köthet új közraktári ügyletet, akinek a közraktári jegy mindkét része a birtokában van, illetve a zálogjegybirtokos követelésének megfelelő összeget - a javaslat szerinti módon - letétbe helyezte.A 17. §-hoz:
Mivel a közraktározás kereskedelmi ügylet, szerződés, annak kereteit a felek megállapodásának kell kitölteni. Másfelől a raktározás biztonsága, a közraktárak működése iránti bizalom megköveteli, hogy ez meghatározott keretek között történhessék. A javaslat abból indul ki, hogy a törvény az ésszerű kereteket csak nagy vonalakban képes meghatározni, a többi a közraktárak kompetenciájába tartozik, közelebbről, hogy mire és milyen ellenszolgáltatás fejében vállalkoznak. Ezeket a szerződési feltételeket hivatott magába foglalni a közraktár üzleti és díjszabályzata. Bizonyos korlátokat ugyanis nincs értelme törvényi szabályozás által állítani, mivel a közraktárak jól felfogott üzleti érdeke, üzletpolitikai elképzelései úgyis kialakítják az ésszerű kereteket.A 18. §-hoz:
A javaslat meghatározza, hogy mit kell az áru átvételének, illetve kiszolgáltatásának tekinteni. Ennek a kárveszélyviselés átszállása szempontjából van jelentősége. Ezen kívül az áru átvételéhez kapcsolódik a közraktári jegy kiállításának a letevő részére történő kiadásának kötelezettsége. A javaslat szerint a közraktárat nem lehet azzal terhelni, hogy az áru kisérőokmányainak hitelességét vizsgálja, de indokolt számára azt a jogot biztosítani, hogy ha azok nem valódiak, az áru átvételét megtagadhassa.A 19. §-hoz:
A javaslat a közraktárnak szerződésből eredő kötelezettségei meghatározása során figyelemmel van arra is, hogy a közraktár más ügylet, például letéti szerződés alapján is tárolhat árut. A különböző jogcímeken raktározott áruk keveredéséből keletkező kárért való felelősség szabálya erre tekintettel került a szabályzatba. Amennyiben a törvény nem tiltja meg a közraktárak számára a kereskedelmi tevékenységet - ide nem értve persze a közraktári ügylet alapján elhelyezett árukkal való kereskedést - a közraktár tulajdonában lévő áruk elkülönített tárolásáról és nyilvántartásáról már csak a közraktári tevékenység iránti bizalom érdekében is gondoskodni kell.A 20. §-hoz:
A letevő felelőssége körében foglalkozik a javaslat az úgynevezett művi tárolás kérdésével, ami a letevő raktárában való raktározást jelent, s amivel - figyelembe véve a közraktárak elterjedtségét, illetve a már működő közraktárak tárolókapacitását - a jövőben is számolni kell. Az ilyen közraktározás a letevő részére keletkezteti azt a kötelezettséget, hogy az áru biztonságos tárolásához szükséges intézkedéseket a közraktárnak engedje megtenni.A díjfizetés a javaslat szerint a felek megállapodásától függően esedékes. Ha azonban a felek úgy állapodnak meg, hogy a letevő a díjat nem előre, a szerződés megkötésével egyidejűleg fizeti meg, a zálogjegyek és árujegyek forgatását könnyíti, ha azok mindenkori birtokosa tisztában van azzal, hogy a követelését másoknak milyen összegű igénye előzi meg. Ezt szolgálj a az a rendelkezés, hogy a közraktári díjat ilyen esetben a letéti könyvben, valamint a közraktári jegyen is fel kell tüntetni. A közraktár díjkövetelésének biztosítékát jelenti a javaslat szerinti, a közraktárban elhelyezett árura vonatkozó zálogjog.
A 21. §-hoz:
Az üzletszabályzatban, illetve a felek megállapodása szerint a szerződésben részletesen meg kell határozni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a felek a közraktári ügylet körébe tartozónak tekintenek. Emellett azonban a javaslat célszerűségi megfontolásokat szem előtt tartva lehetővé teszi, hogy külön szerződésben a felek további, a közraktározáshoz szorosan nem kapcsolódó, de a közraktár által teljesítendő szolgáltatásokban, illetve ezek díjában is megállapodjanak.A 22. §-hoz:
A javaslat a közraktár felelősségét a kereskedelmi törvény közraktári felelősségi rendszere szerint alakította ki a fuvarozói felelősség szabályainak adaptálásával. A művi tárolás esetén - amelyet a javaslat inkább eltűr, semmint preferálna - ugyanazok a felelősségi szabályok érvényesülnek, mintha az áru tárolása a közraktárnál történnék. A művi tárolás a közraktár számára nagy kockázatot rejt magában, s ezt csak abban az esetben szabad vállalnia, ha az áru a letevő áruitól teljesen elkülöníthető, s erre a célra szolgáló raktárat a közraktár tudja felügyelni.A 23. §-hoz:
A javaslat szerint a közraktár nem köteles vizsgálni a letevő tulajdonosi minőségét. A közraktár ugyanis nem hatóság, így igazoltatási, ellenőrzési joga sincs, s ha a törvény ilyen felhatalmazást adna is számára, nehezen lehetne behatárolni azt a kört, amit még vizsgálhat. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy valaki például megbízás alapján helyezzen el árut közraktárban. Ilyen esetben a megbízó jogait is vizsgálni kellene, vajon tulajdonosa-e az árunak. A közraktár saját belátása szerint dönt afelől, hogy kivel szerződik, illetve szerződik-e egyáltalán.Ha a közraktárban elhelyezett áru bűncselekményből származik - amire büntetőeljárás során derülhet fény -, a javaslat szerint az eljárás során hozott jogerős határozat szerint kell a közraktárnak eljárni.
A 24. §-hoz:
A közraktári jegy intézményét illetően a javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseiből indul ki, s azt a mai igények figyelembevételével szabályozza. Megmarad az úgynevezett kétjegyes rendszer, mert ez nyújt megfelelő biztonságot mind az adós, mind a hitelező részére. A közraktári jegyen feltüntetendő adatokat a javaslat a kereskedelmi törvényhez képest bővíti, aminek a lényege, hogy szigorú formai szabályok legyenek kötelezőek, s ha a javaslat szerinti bármely adat hiányzik az okiratról, az ne minősüljön közraktári jegynek. Fontos, hogy a közraktári jegy, illetve az "árujegy" és "zálogjegy" megnevezés szerepeljen az okiraton, ami a mai gyakorlat szerint is így van.A javaslat a kereskedelmi törvényhez képest fontosabb tartalmi feltételeket határoz meg, így pl. a letett tárgyak megjelölése helyett konkrét megnevezést, illetve mennyiségi és minőségi megjelölést követelnek. Az áru értékének meghatározása nem azért kerül a közraktári jegyre, hogy ezen összeget úgy tekintsék a hitelezők vagy forgatmányosok, hogy a közraktár ezért felelősséget vállal. Ennek kizárólag az áru esetleges megsemmisülése, elvesztése esetén van jelentősége, hiszen ez az összeg szolgál a kártérítés alapjául. A mindenkori vevőknek, hitelezőknek meg kell győződniük, hogy valóban ér-e annyit az áru, amennyiért a közraktári jegyhez, vagy annak egy részéhez hozzá akarnak jutni. A raktározás tartama azzal van összefüggésben, hogy - a korábbi szabályozástól eltérően - közraktári ügylet csak határozott időre jöhet létre.
A 25. §-hoz:
A közraktári jegy olyan értékpapír, amely megtestesíti a közraktárban elhelyezett árut, illetve - a jegy két részének együttes birtoklása - az áru feletti rendelkezési jogot jelenti. Ezért köteles a közraktár a jegy bármely részével rendelkező személy számára lehetővé tenni az áru megtekintését.A 26-28. §-okhoz:
A javaslat a kereskedelmi törvény szabályozását veszi át a közraktári jegy átruházására vonatkozóan is. A közraktározást mint jogintézményt erősíti az a kettős biztosíték, amit egyrészt az árufedezet, másrészt a felelősségi rendszer nyújt a hitelezők részére. A személyes felelősség a zálogjegyforgatók elleni visszkereseti jogban testesül meg, ami eddig is jó megoldásnak bizonyult, s ezért fenn kell tartani. Ebből következően a javaslat a közraktári jegyet forgatható értékpapírként határozza meg. Miután a forgatással kapcsolatos vitás kérdésekben - ha a közraktári törvény másként nem rendelkezik - a váltójogi rendelkezések az irányadók, felvetődhet, hogy meg lehet-e tiltani a forgatást negatív rendeleti záradékkal, mint a váltónál, s mely esetben a váltó úgynevezett rekta-papírrá, s átruházása csak engedményezés útján lehetséges. A javaslat nem ezt a megoldást választja a közraktári jegynél, mivel ezzel a zálogjegybirtokost az egyik biztosítéktól fosztaná meg, ha csak részlegesen is. A javaslat mindenesetre lehetővé teszi az üres forgatást, s így a közraktári jegy nem válhat névre szóló értékpapírrá.Egyéb jogszabályokra tekintettel mondja ki a javaslat egyértelműen, hogy a közraktári jegy forgatása nem közraktári ügylet.
A javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseit megtartva szabályozza a közraktári jegy, illetve annak egyes részei birtokosának jogait. Lényeges annak rögzítése, hogy a zálogjegy, ha külön ruházzák át, nem csak a zálogjogot igazolja, hanem egyúttal a kölcsönadás tényét is, és ebből következően az átruházáshoz (forgatáshoz) nem szükséges az alapul szolgáló kölcsönszerződés engedményezése az új zálogjegybirtokos részére, mint ahogy az eddig gyakorlat volt. A zálogjegyen szerepelnie kell a legfontosabb adatoknak, amelyekből megállapítható, hogy a kölcsönszerződést milyen összegre, milyen lejárattal kötötték, szerepelnek a szerződéskötő felek is, s miután a zálogjegy önmagában is értékpapír, saját maga testesíti meg azt a kötelezettséget, ami rajta szerepel. Ezen felül még a közraktárban elhelyezett tárgyon fennálló zálogjog bizonyítékául is szolgál.
Ha az árujegyet különválasztva forgatják, az mint értékpapír csak korlátozott jogokat biztosít a birtokosának (nem veheti ki az áruját a közraktárból, csak ha kifizeti a zálogjegybirtokost), s ebből következően az áru értékéhez képest az árujegy értéke is csökkent, a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeggel.
A zálogjegy önálló átruházásánál - az értékpapír-jelleg, a forgathatóság erősítése érdekében - a javaslat kissé eltér a kereskedelmi törvény szabályozásától. A kölcsönadó nevén, székhelyén kívül bankszámlája számát is meg kell jelölni a közraktári jegy mindkét részén és a letéti szelvényen is, hogy a teljesítés a számlaszám hiánya miatt ne szenvedjen késedelmet. A javaslat a kereskedelmi törvénytől eltérően nem kölcsönadott összegről, hanem a kölcsön lejáratakor érvényesíthető összegről szól a hátirat tartalmánál. Elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a zálogjegyen csak bizonyos tőke és annak járulékai szerepelnek. A mai mozgó kamatlábak mellett azonban tisztázatlan, hogy végül is milyen összeget igényelhet majd a lejáratkor a hitelező, s nehezíti a dolgot, ha a követelést más bankra forgatja, amelynek más kamatlábai vannak. Ily módon bizonytalanná válik az üzlet egyik eleme, ami megakadályozza a forgatás elterjedését. Ezért a javaslat szerint a hitelezőnek és az adósnak meg kell állapodnia, hogy a lejáratkor milyen összeget igényelhet a hitelező, s ezt rá kell vezetni a közraktári jegyre.
A 29-30. §-okhoz:
A javaslat egyértelműen rögzíti, mikor köteles kiadni a közraktár az árut. Az első feltétel, hogy a közraktári ügyletből eredő követeléseit kielégítsék. Ez a közraktári ügyleten kívül az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból eredő igényekre is vonatkozik. Itt nem kielégítési sorrendről van szó, hanem arról, hogy az árut el akarják vinni, tehát a közraktár - esetleges nemteljesítés esetén - a zálogjogát érvényesítheti. Zálogjoga e díjkövetelései tekintetében a javaslat rendelkezésein, míg egyéb szolgáltatásai után fizetendő díjak tekintetében a Ptk. szabályain alapszik. Ha a közraktárnak járó összeget kifizették, az áru kiadásához vagy mind a két jegyet át kell adni a közraktárnak, vagy az árujegyet annak birtokosa visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett összeget pedig a közraktárnál letétbe helyezik. Ebből következik, hogy csökkentett összeget - ha korábban akarja kifizetni a letevő, mint a kölcsön lejárata - nem lehet letenni, mert a közraktárat nem terhelheti olyan kötelezettség, hogy a letett összeget kamatoztassa. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a közraktárnak, illetve a zálogjegy forgatóinak ilyen esetben értesíteni kell a zálogjegy forgatmányosait. A közraktár nem köteles vizsgálni a hátiratok valódiságát, csak azt, hogy a forgatók összefüggő láncolatát meg lehessen állapítani, aminek gyakorlata - akár a váltónál - ki fog alakulni.A 31. §-hoz:
A javaslat szabályozza, hogy a zálogjegybirtokos a kölcsön lejáratakor hogyan tudja érvényesíteni az igényét. Ha lemond a személyes felelősségéről, óvás nélkül is fordulhat a közraktárhoz a lejáratot követően, hogy az értékesítse az árut, ekkor azonban a ki nem elégített követelései erejéig elveszti visszkereseti jogát, tehát senki ellen nem fordulhat. Ha ezt a jogát nem akarja elveszíteni, akkor az első zálogjegyforgatóhoz (a kölcsönt felvevőhöz) fordulhat, felszólítva azt a fizetésre. Ennek eredménytelensége esetén lehet az óvás eszközével élni, amelyre a javaslat a váltó óvásra irányadó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni.A 32-34. §-okhoz:
A javaslat szerint a lejáratot követő három nap letelte után kérheti a zálogjegybirtokos az áru értékesítését és kielégítését a közraktártól, akkor is ha óvást nem vetett fel. Ha fizetésre felszólítás és óvás történt, a zálogjegy első forgatójának - illetve ha az árujegyet is tovább forgatta - az utána következő árujegyforgatók kötelessége az őt követő forgatmányost értesíteni a fizetésre történő felszólításról. A javaslat egyértelműen meghatározza a kielégítés sorrendjét, s a teendőket, ha a zálogjegybirtokos kielégítése megtörtént. Ha csak részlegesen lehetett kielégíteni, a részletfizetést a jegyre fel kell jegyezni, hogy a visszkereseti jogával a zálogjegybirtokos élni tudjon. A javaslat felhatalmazza a közraktárat, hogy akkor is értékesíthessen, ha a lejárat után nem váltották ki az árut, illetve ha annak romlásától lehet tartani. Első esetben a közraktár kapacitását köti le a lejárat utáni raktározás, második esetben pedig a kárenyhítés indokolja az értékesítés lehetőségét. Ilyen esetben azonban a letevőt értesíteni kell, mert általában azt ismeri a közraktár, míg a valóságos birtokost nem biztos. A javaslat szerint a letevőknek és a forgatóknak az őket követőket tájékoztatni kell a közraktár értesítéséről, hogy azok a szükséges intézkedéseket megtehessék. Az értékesítés a javaslat szerint tőzsdei úton vagy árverésen történhet. A gyorsabb és célszerűbb a tőzsdei értékesítés, hiszen ott koncentráltan vannak jelen eladók és vevők, s a tőzsdei árfolyam az aktuális piaci árfolyamot jelzi. Az árverésen történő értékesítés akkor kerül előtérbe, ha a tőzsdei értékesítés nem sikerül. Az árverésre a javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni, miután azok adottak, s csak az értelemszerű eltérésről - nevezetesen hogy az árverést a közraktár folytatja le - rendelkezik. A forgalombiztonság szempontjait szem előtt tartva rendelkezik úgy a javaslat, hogy az árverési vevő mindenképpen tulajdonjogot szerez, akkor is, ha a letevő nem volt az áru tulajdonosa.A 35. §-hoz:
A zálogjegybirtokos, ha nem teljes összegben elégítették ki követelését a befolyt összegből, és a megfelelő előírásokat betartotta, az őt megelőző zálogjegyforgatók ellen fordulhat további követelésével. A javaslat - a váltó szabályaihoz hasonlóan - a forgatók egyetemleges felelősségéről rendelkezik. A közraktári jegy és a közraktári ügylet konstrukciójából következik, hogy az árujegy birtokosa a zálogjegybirtokosnak csak akkor felel, ha az árujegyet nem forgatta tovább, azaz ő volt az első zálogjegyforgató. Az elévülés tekintetében a javaslat a váltójogi szabályokat vezeti be, tekintettel a két jogintézmény hasonló jellegére és érvényesítési lehetőségeire.A javaslat szerint a zálogjegybirtokosnak minél hamarabb kell az igényét érvényesítenie, azaz az áru értékesítését kérnie, mert a késedelmes jogérvényesítésből eredő következményeket nem viselhetik az őt megelőző forgatók. Ezért a zálogjegybirtokosnak rövid határidőn belül kell kérnie az értékesítést, amit ha elmulaszt, a zálogjegyen szereplő teljes összegre ugyan igényt tarthat, de a lejárat utáni késedelmi kamatot már nem követelheti.
A 36-37. §-okhoz:
A kereskedelmi törvény rendelkezéseit követve a javaslat mentesíteni kívánja a végrehajtás alól a közraktárba letett árut, s csak a jegyek lefoglalását engedi, hogy a közraktári jegy, illetve az árujegy birtokosának vagyonába csak a jegy mint értékpapír tartozzék. Ez ugyan következik a javaslat más szabályaiból, de a hitelezők számára egyértelművé teszi a rendelkezés a helyzetet.A módosított 1991. évi IL. törvény szerint lefolytatott csődeljárásban a bíróság által biztosított fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nemteljesítéséhez, vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be, kivéve a kamatozást.
Az árujegybirtokos csődeljárása - ha nem ő volt az első zálogjegyforgató - a konstrukcióból következőn nem hat ki a zálogjegybirtokosra. Ez ugyanis az aktuális zálogjegybirtokostól nem követelhet semmit, ha nem ő volt az első zálogjegyforgató.
A zálogjegyet először forgató csődeljárása a követelés érvényesítését nem akadályozza, mivel a zálogjegybirtokos szempontjából érdektelen, hogy nem akar, nem tud, vagy nem szabad [Cstv. 12. § (5) bek.] neki fizetnie, az óvást felvezeti vagy sem, viszont az értékesítést kérheti a közraktártól. Ennek a visszkereseti jog szempontjából van jelentősége, mert a fizetési haladék és a kényszeregyezség a javaslat szerint a zálogjegybirtokosra is kihat, de a csődeljárást nem akadályozza, hogy a többi egyetemleges kötelezett ellen forduljon.
A felszámolási eljárás megindulása sem akadályozza a hitelező igényének érvényesítését, csak a visszkereseti igénye tekintetében kell bejelentkeznie az első zálogjegyforgató felszámolásában, mivel a zálogjog alapján a Cstv. szerint is [57. § (1) bekezdés b) pont] csak a zálogtárgy értékének erejéig privilegizáltak a követelések, s ebben az esetben a zálogtárgy értékét a zálogjegybirtokos már megkapta, követelése csak az egyéb követelések közé sorolható.
A közraktár felszámolása is előfordulhat, de ebben az esetben a felszámolás kezdő időpontja megakasztja a további tevékenységet, új közraktári ügylet kötését, de a már megkötött szerződéseket teljesíteni kell. Ha a közraktár a felszámolás során felügyeleti engedély nélkül köt egyezséget, a továbbiakban közraktározással nem foglalkozhat, mert az engedélyt vissza kell vonni.
A közraktárakkal szembeni bizalom kialakítása és megtartása célját szolgálja az is, hogy a közraktár felszámolása során az esetleges közraktározásból eredő kártérítési kötelezettségeiket a zálogjogon alapuló követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Ez nyilvánvalóan behatárolja a közraktár kölcsönfelvételi lehetőségeit, de a javaslat éppen a mértéktelen eladósodást kívánja ezzel megelőzni.
A 38. §-hoz:
A javaslat lehetővé teszi, hogy - a felek megállapodásától függően - a közraktár az árut biztosítsa. Ehelyütt nem felelősségbiztosításról van szó, hanem arról, ha az áru megsemmisülésében vagy károsodásában a közraktár vétlen. A javaslat egyben rendelkezik az áru helyébe lépő biztosítási összeg sorsáról is.A 39-40. §-okhoz:
A közraktári jegy mint értékpapír elvesztése azt jelenti, hogy a követelés is megsemmisül, illetve csak akkor érvényesíthető, ha a megsemmisülést közjegyzői határozat állapítja meg. Jóllehet az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozóan van hatályos jogszabály, a közraktári jegy specialitásai miatt a javaslat nem elégedett meg az utaló szabállyal, hanem adaptálta a megsemmisítésre vonatkozó rendelkezéseket. A rövid határidő miatt mindenesetre széleskörű tájékoztatást (hirdetmény kifüggesztése, értesítési kötelezettség) ír elő a javaslat.A 41. §-hoz:
Az előbbi indokok alapján rendelkezik a javaslat a bírósági letét szabályairól is részletesebben, noha ez is szabályozott terület. A javaslat azonban abból indul ki, hogy feltétlenül rendelkezni kell arról, milyen esetben kell a bíróságnak kifizetnie a letett összeget, mert a bizonytalan meghatározások elnyújthatják a kifizetést, s magát az intézményt tehetik kérdésessé.A 42. §-hoz:
A javaslat megfelelő időt kíván hagyni az átmenetre, hogy a már működő közraktárak át tudjanak állni az új szabályok szerinti feltételek teljesítésére. A közraktárak iránti közbizalom megteremtése indokolja, hogy ennek során is érvényesüljenek a felügyeleti jogosultságok, s így a javaslat szerinti működési feltételek garantálva legyenek.A 43-44. §-okhoz:
A javaslat módosítani kívánja az értékpapírtörvényt is, mert az eddigiekben gondot okozott, hogy a törvény hatálya alól kivett értékpapírok között nem sorolták fel a közraktári jegyet.Miután a javaslat mind a közraktári ügyletre, mind a közraktárak működési feltételeire új szabályozást ad, szükségtelenné vált a kereskedelmi törvény, illetve a közraktárak nyilvántartásba-vételét is szabályozó KeM rendelet erre vonatkozó része.