adozona.hu
T/4294. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítási nyugellátásról
T/4294. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítási nyugellátásról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1997. évi LXXXI. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján, törvényben meghatározott életkor elérése, valamint megrokkanás esetén a biztosítottnak, elhalálozása esetén hozzátartozójának ellátást biztosít.
E törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíj rendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza. A magánnyug...
E törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíj rendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza. A magánnyugdíjról külön törvény rendelkezik.
(2) Államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.
(3) A fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik.
(4) A nyugdíjbiztosítás szervezetéről külön törvény rendelkezik.
(2) Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja.
(3) A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik.
(4) Az, aki szolgálati idejének legalább egy részében a magánnyugdíj rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra (a továbbiakban: nyugellátás) jogosultakhoz képest eltérő mértékű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult.
(5) Ha a biztosított élt a Tbj.-ben biztosított azon jogával, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, valamint a magánnyugdíj rendszerben is részt vesz és ennek megfelelően a magánnyugdíj rendszerben tagdíjat fizetett, illetőleg azt a foglalkoztató a keresetéből, a jövedelméből levonta, majd ennek összegét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer számára átutalták, akkor nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett.
(2) A nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye. Alapfogalmak
a) saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár;
b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás;
c) rokkantsági nyugdíj: megrokkanás mellett meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás;
d) baleseti rokkantsági nyugdíj: üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében történő megrokkanás esetén szolgálati időtől függetlenül járó nyugellátás;
e) özvegyi nyugdíj: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás;
f) árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbefogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás;
g) szülői nyugdíj: az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó ellátás;
h) szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt. A nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat e törvény külön határozza meg;
i) nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset: a biztosított nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének külön törvényben meghatározott alapját képező keresetnek, jövedelemnek az e törvény rendelkezései szerint számított átlaga.
(2) A biztosítottak és foglalkoztatók körével, továbbá a járulékfizetéssel összefüggő fogalom-meghatározásokra a Tbj. rendelkezései az irányadók.
a) a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra;
b) az e törvényben meghatározott saját jogú nyugellátásban, hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre;
c) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekre [64. § (6) bekezdés], ideértve a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságot és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-t (ez utóbbi a továbbiakban: GYSEV Rt.).
a) az öregségi nyugdíj,
b) a rokkantsági nyugdíj,
c) a baleseti rokkantsági nyugdíj.
(2) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátások
a) az özvegyi nyugdíj,
b) az árvaellátás,
c) a szülői nyugdíj,
d) a baleseti hozzátartozói nyugellátások.
(2) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1-je előtt az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét betöltötte és eddig az időpontig tíz év szolgálati időt szerzett.
(3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban
a) az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét követően és 1993. július 1-jét megelőzően töltötte be és eddig az időpontig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki
b) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte) és eddig az időpontig legalább tizenöt év szolgálati időt szerez (szerzett).
(4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben
a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,
b) 1940-ben született, az 56.,
c) 1941-ben született, az 57.,
d) 1942-ben született, az 57.,
e) 1943-ban született, az 58.,
f) 1944-ben született, az 59.,
g) 1945-ben született, a 60.,
h) 1946-ban született, a 61. betöltött életév.
(5) A (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíj korhatára, amennyiben
a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,
b) 1938-ban született, a 61. betöltött életév.
a) 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,
b) 1945-ben született és legalább 37 év,
c) 1944-ben született és legalább 36 év,
d) 1943-ban született és legalább 35 év,
e) 1943. január 1-je előtt született és legalább 34 év szolgálati idő szerzett.
(2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki
a) 1939. január 1-je előtt született és legalább 37 év,
b) 1938. december 31-e után született és legalább 38 év
szolgálati időt szerzett.
(3) Az (1) bekezdésben és a 11. §-ban meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál, ha abból legfeljebb három év hiányzik, a hiányzó szolgálati időt az 1947. január 1-je előtt született nőnél el kell ismerni, amennyiben három gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt. Ily módon gyermekenként egy év, de legfeljebb három év pótolható. E rendelkezést kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett 1940. január 1-je előtt született férfire is azzal az eltéréssel, hogy csak az általa egyedülállóként felnevelt - legfeljebb három - gyermek vehető figyelembe.
(4) Amennyiben a gyermek tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősül (minősült), a (3) bekezdés szerinti kedvezmény gyermekenként 1,5 év, legfeljebb azonban 4,5 év.
(5) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát is.
(2) Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki
a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,
b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,
c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,
d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,
e) 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal,
kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.
(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.
(2) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.
(3) A korkedvezményre jogot szerzett személy részére az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj a 9. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott életkort megelőző időponttól is jár.
szolgálati idő havi átlagkereset év százaléka
10 33,0
11 35,0
12 37,0
13 39,0
14 41,0
15 43,0
16 45,0
17 47,0
18 49,0
19 51,0
20 53,0
21 55,0
22 57,0
23 59,0
24 61,0
25 63,0
26 64,0
27 65,0
28 66,0
29 67,0
30 68,0
31 69,0
32 70,0
33 71,0
34 72,0
35 73,0
36 74,0
37 75,5
38 77,0
39 78,5
40 80,0
és minden további évre 1,5-1,5 százalék.
(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegnél.
(3) Az 1997. december 31-ét követő és a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege évenként egyszer a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik. Az öregségi nyugdíj legkisebb összegét 1998-ra az 1997. évben érvényes összeg alapulvételével kell meghatározni.
(4) A 21. § rendelkezéseit a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíjra is alkalmazni kell.
(5) A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.
(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazításánál az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését kell alapul venni.
(2) Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott életkornál korábban,
a) 38 év szolgálati idő megléte esetén 57. életéve betöltésétől,
b) 37 év szolgálati idő megléte esetén 58. életéve betöltésétől,
c) 36 év szolgálati idő megléte esetén 59. életéve betöltésétől,
d) 35 év szolgálati idő megléte esetén 60. életéve betöltésétől
jogosult a biztosított csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra. Csökkentés nélkül jár az előrehozott öregségi nyugdíj az a)-d) pontok szerinti feltételek fennállása esetén annak a nőnek, aki legalább 3 gyermeket szült.
(3) A csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a hatvankettedik életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára
a) a (2) bekezdés a) pont szerinti esetben havi 0,1-0,1 százalék,
b) a (2) bekezdés b) pont szerinti esetben havi 0,2-0,2 százalék,
c) a (2) bekezdés c) pont szerinti esetben havi 0,3-0,3 százalék,
d) a (2) bekezdés d) pont szerinti esetben havi 0,5-0,5 százalék.
(4) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílására a 14. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5) Ha a biztosított az előrehozott öregségi nyugdíjra 2009. január 1-je előtt jogot szerzett, arra a 9-11. §-ok rendelkezései szerint az igényérvényesítés időpontjától függetlenül jogosult.
szolgálati idő a havi bruttó átlagkereset év százaléka
20 33,00
21 34,65
22 36,30
23 37,95
24 39,60
25 41,25
26 42,90
27 44,55
28 46,20
29 47,85
30 49,50
31 51,15
32 52,80
33 54,45
34 56,10
35 57,75
36 59,40
37 61,05
38 62,70
39 64,35
40 66,00
és minden további évre 1,65 - 1,65 százalék.
(2) Ha a biztosítottnak a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, az öregségi nyugdíj összege a következő:
szolgálati idő a havi bruttó átlagkereset év százaléka
20 24,40
21 25,62
22 26,84
23 28,06
24 29,28
25 30,50
26 31,72
27 32,94
28 34,16
29 35,38
30 36,60
31 37,82
32 39,04
33 40,26
34 41,48
35 42,70
36 43,92
37 45,14
38 46,36
39 47,58
40 48,80
és minden további évre 1,22-1,22 százalék.
(3) Aki 2009. január 1-je előtt öregségi nyugdíjra jogot szerzett és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 12. § szerinti mértékű öregségi nyugdíjra jogosult.
(2) Aki legalább 38 év szolgálati idővel rendelkezik és a 62. életévének betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,3 százaléka.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.
a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat, és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék alapot képező -keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget.
(2) Az 1997. december 31-e utáni időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások összegét - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni.
(3) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a nyugellátás megállapítását megelőző naptári hónapban érvényes - külön jogszabályban meghatározott - minimális bér harmincad részét kell figyelembe venni a hiányzó naptári napokra.
(6) A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követően kell a (3) bekezdés alapján a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti kereseteket a (3) és az (5) bekezdések szerint kiigazítani.
(7) A öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy az (1) bekezdés, illetőleg az (5) bekezdés szerinti időszak alatt elért és a (6) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.
(8) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.
a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),
b) a szükséges szolgálati időt megszerezte és
c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti keresetnél.
(2) Az öregségi és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.
(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.
(3) Az a rokkant, aki
a) a negyvenötödik életévét, illetőleg 1993. július 1-je előtt az ötvenötödik életévét már betöltötte és legalább tízévi,
b) 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-je előtt az ötvenötödik életévét betölti és legalább tizenöt évi szolgálati idővel rendelkezik, rokkantsági résznyugdíjra jogosult.
(2) Az, aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.
(3) Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévként kell számításba venni.
(4) Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.
(2) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.
(3) Ha az igénylő az (1), illetőleg (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon a napon nyílik meg, amelytől
a) munkaviszonyban már nem áll és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül vagy
b) munkát rendszeresen nem végez és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül vagy
c) lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörben dolgozik.
(2) Amennyiben az igénylő az (1) bekezdésben megjelölt napig a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.
(2) Ha a rokkant a magánnyugdíj-pénztárba is fizetett tagdíjat és az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, a szolgálati időtől, az átlagkeresete összegétől és a rokkantság fokától függően kiszámított összeg hetvenöt százalékát kell részére rokkantsági nyugdíjként megállapítani.
A rokkantság fokának megfelelően
a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,
b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
c) a I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
(2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál.
(3) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.
(4) A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével azonos.
(5) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.
(6) A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított rokkantsági nyugdíj legkisebb összege évenként a januári nyugdíjemelés mértékének megfelelően évenként egyszer, január 1-jétől emelkedik. Az 1998-ban érvényes összeg meghatározására a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül újra bekövetkeznek. A jogosultat a nyugdíj megszüntetését követő emelések, kiegészítések is megilletik.
(3) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - ide nem értve a korkedvezményre jogosultat - még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történő elbírálását.
(2) A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet újból megállapítani.
(3) A rokkantsági nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat állapotváltozás esetén rokkantsági csoportonként annak a rokkantsági nyugdíjnak az öt százalékával kell emelni, illetőleg csökkenteni, amely a rokkantat az állapotváltozás időpontjában megilleti.
(2) Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalmát, a baleseti nyugellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét, az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek bejelentésére és nyilvántartására, valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény (továbbiakban: Eb.) határozza meg.
(3) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, sérülése alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
(2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben, illetőleg munkahelyen
a) nem rendszeresen dolgozik, vagy
b) keresete lénylegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
(3) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából a 27. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni .
a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen,
b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
c) az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka.
(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálat idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet.
(2) Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az esetben - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - az Eb.-ben szabályozott 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.
(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a feléledésére a 30-31. §-okban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Jogosultság újabb üzemi baleset esetén
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti rokkantsági nyugdíjat a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezőbb alapján kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időszakot is, amely alatt a biztosítottnak a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelméből a társadalombiztosítási igazgatási szerv nyilvántartása alapján a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot levonta, de azt nem fizette meg, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék behajtására tett intézkedés eredményre vezetett-e.
(3) A társadalombiztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania, hogy a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot nem vallotta be, illetőleg nem a (2) bekezdés hatálya alá tartozó esetről van szó. A bizonyítás lezárásáig azonban a nyugdíjjárulék megfizetésének tényét vélelmezni kell.
a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött időt,
c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,
e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi- gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát,
f) a munkanélküli járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
g) azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült.
(2) A Tbj.-ben meghatározott egyéni és társas vállalkozó, továbbá a segítő családtag biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyának csak azt az időtartamát lehet szolgálati időként figyelembe venni, amelyben a társas vállalkozásnak, illetőleg egyéni vállalkozónak nyugdíjjárulék tartozása nincs. A nyugdíjjárulék tartozás utólagos megfizetése esetén a szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni.
(3) Az 1997. december 31-ét követően gyermeket szülő nő, feltéve, hogy legalább 10 év nyugdíjjárulék-fizetéssel megszerzett szolgálati idővel rendelkezik - ide nem értve a megállapodás alapján történő nyugdíjjárulék-fizetést - és gyermeke élve született, szolgálati idejét gyermekenként 2 évvel (730 nappal) - ha a gyermek 18. életévét megelőző időponttól tartósan beteg vagy fogyatékosnak minősül gyermekenként 3 évvel (1095 nappal) - ki kell egészíteni.
(4) A (3) bekezdés szerinti szolgálati idő kedvezmény alkalmazásához a gyermek születését anyakönyvi kivonattal kell igazolni, a tartós betegséget, illetőleg fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával orvosi igazolással kell bizonyítani.
a) az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1-je előtt,
b) a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából az időpontra tekintet nélkül a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott - legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges - tanulmányok idejét.
(2) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.
(4) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.
(5) Külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították. Szolgálati időnek nem minősülő idők
(2) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát. E rendelkezéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni
a) az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették,
b) a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette.
(2) A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.
(2) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
(3) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (2) bekezdésben megjelölt együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy
b) rokkant, vagy
c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
(3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és -bármelyikük irányadó korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek.
(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek özvegyi nyugdíj a 47. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén is csak abban az esetben jár, ha
a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
b) a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek.
a) az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka,
b) az özvegyi nyugdíj húsz százaléka
annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna.
Az özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.
(2) 2009. január 1-je előtt az özvegyi nyugdíj húsz százalékával kiegészített saját jogú nyugellátás nem lehet kevesebb a Kormány által meghatározott (4) bekezdés szerinti összeghatárnál, ha az özvegyi nyugdíjat öregségi, rokkantsági teljes nyugdíjból állapították meg és az özvegy öregségi, rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult.
(3) A 49. § (1) bekezdése alapján megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.
(4) A házastárs 1998. január 1-je előtti halála esetén a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk időpontjára tekintet nélkül - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együtt folyósítani. Az özvegy kérelmére azonban a saját jogú nyugellátást az (1) bekezdés b) pontja szerinti mértékben az özvegyi nyugellátással kiegészítve kell folyósítani, ha ez számára kedvezőbb. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti összeget abból a saját jogú nyugellátási összegből kell meghatározni, amely a jogszerzőt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna.
(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.
(3) Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.
(4) Amennyiben a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell, illetőleg újból meg kell osztani. A megosztásra (újbóli megosztásra) legkorábban a jogosultak számának a változását, illetőleg az igénybejelentést követő hónap első napjától kerülhet sor.
(2) A rokkantság címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant.
(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.
a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén 1993. március 1-jétől tíz éven belül;
b) a házastárs 1993. február 28-át követően bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül bekövetkezik.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet.
(3) A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha
a) az igénylő a házasságkötéskor az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján végkielégítést nem vett fel és
b) az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.
(4) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.
(5) Ha 1997. december 31-ét követően az 1998. január 1-je előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság az (1) bekezdés szerint feléled, az özvegy a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja mellett - a megállapítás időpontjára tekintet nélkül - kérheti az özvegyi nyugdíj 50. § (1) bekezdés b) pontja szerinti folyósítását, ha ez számára kedvező.
(6) Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., nő az 55. életévét eléri.
(2) Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.
(3) Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
(2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy örökbe fogadják.
(3) Iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki
a) az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi,
b) huszonöt évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat
tanulmányokat.
(4) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.
(5) Az árvaellátásra jogosultságot nem érinti, ha a felsőoktatási intézmény hallgatójának a hallgatói, illetőleg a középiskola tanulójának a tanulói jogviszonya szünetel.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott nyugdíj hatvan százaléka jár árvaellátásként annak a gyermeknek,
a) akinek mindkét szülője elhunyt,
b) akinek életben lévő szülője rokkant, vagy
c) akit életben lévő szülője elhagyott, és róla nem gondoskodik.
(3) Ha a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, azt az árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára előnyösebb.
(4) A 2009. január 1-je előtt megállapított árvaellátás legkisebb összege évenként a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik. Az 1998-ban érvényes összeg meghatározásánál a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(2) Ha a vér szerinti szülő tartási kötelezettségének nem, vagy nem teljes összegben tesz eleget, akkor az árvaellátás teljes, illetve arányos összege jár. Ha ilyen címen árvaellátást folyósítottak, akkor a tartásdíj megfizetni elmulasztott összege a nyugdíjbiztosítást illeti, ennek behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból intézkedik.
(3) Az árvaellátás és az 56. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben árvaellátás és a magasabb összegű árvaellátás közötti különbözet összege a nyugdíjbiztosítást illeti, ezt be kell hajtani attól a szülőtől, aki gyermekét elhagyta. A különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból intézkedik.
a) a szülő a gyermekének halálakor rokkant, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte és
b) a szülőt a gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.
(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.
(3) A szülői nyugdíj a rokkantság tartamára jár. A hatvanötödik életévét betöltött szülőt orvosi vizsgálat nélkül is rokkantnak kell tekinteni.
(4) Annak a szülőnek, aki gyermeke halálakor nem volt rokkant, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül megrokkan és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
(5) E § rendelkezéseit a nagyszülőre és unokájára is megfelelően alkalmazni kell.
(2) A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját megilleti a baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.
(3) A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.
(2) Az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedést annyi százalék ponttal meghaladó mértékben kell emelni, amennyi az 1998. évi várható reálbér-növekedés.
(3) A 2000. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2000. január hónapban a 2000 évre tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 30 és 70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.
(4) A 2001. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétől kezdődően, a megállapítás naptári évét követő év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.
(5) Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke legalább egy százalék ponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban - január 1-jei visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés nem haladja meg az említett mértéket, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni. A (2) bekezdés szerinti emelésnél az 1998. évi tényleges reálbér-növekedést kell a kiegészítő nyugdíjemelésnél figyelembe venni.
(6) Egyösszegű kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12-ével a következő naptári év január hónapban - az emelés végrehajtása előtt - a nyugellátás, a baleseti nyugellátás összegét meg kell növelni.
(7) A tárgyévi tervezett adatokat a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.
(2) A 62. § (5)-(7) bekezdésében foglaltakat a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások emelésénél is alkalmazni kell.
(2) Az igénybejelentés időpontjának a benyújtás napja tekintendő. Ha az igényt posta útján terjesztették elő, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni.
(3) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igénylőnek az elbíráláshoz szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjesztenie. Ha ezt elmulasztotta, ezek pótlására az igényelbíráló szervnek - legalább harminc napi határidő kitűzésével - az igénylőt fel kell hívnia.
(4) Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásnak sem tesz eleget és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást meg kell szüntetni.
(5) Ha az igénylő a mulasztást elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások későbbi benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.
(6) Nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, az igénylő lakóhelyétől függően a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknál és ezek kirendeltségeinél, valamint - ha a jogszerző már nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál (a továbbiakban: nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv) kell érvényesíteni.
(7) A vasutas biztosítottak körébe tartozó munkavállalók a szolgálati főnökségnél, a munkaviszony megszűnése után a legutóbbi szolgálati főnökségnél, a vasutak által megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozók a lakóhely szerint illetékes nyilvántartási állomáson, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságnál, a GYSEV Rt-nél érvényesítik igényüket. Az ellátást a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a GYSEV Rt. állapítja meg.
(8) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az adatok igazolásán kívül az igénylőt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, rokkantságon alapuló ellátási igény elbírálása esetén orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés céljából. Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, a kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetést követő jelentkezést - ha az igénylő a mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - új igénybejelentésnek kell tekinteni.
(9) Amennyiben a nyugellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett nyugellátás - ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - legkorábban a jelentkezés hónapjának első napjától jár.
a) a nyugellátás iránti igény teljesítéséről - ideértve a rögzített öregségi nyugdíj iránti igényt is - és elutasításáról,
b) a nyugellátás összegének felemeléséről, kivéve a nyugellátások évenkénti emelését (kiegészítését), illetve a nyugellátás csökkentéséről,
c) a nyugellátásra jogosultság megszűnéséről,
d) a nyugellátás szüneteltetéséről,
e) a nyugellátásra való jogosultság feléledéséről.
(2) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni, ha
a) a nyugellátásban részesülő személy meghalt,
b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egyévi tartama lejárt.
(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése esetén nem kell határozatot hozni az előnyugdíj folyósításának megszüntetéséről.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók az Eb.-ben szabályozott baleseti járadékra vonatkozóan is.
(2) A (1) bekezdésben megjelölt kérelemhez csatolni kell a biztosított összes szolgálati idejére vonatkozó rendelkezésre álló igazolásokat.
(3) Az igényelbíráló szerv határozatban állapítja meg azt az időtartamot, amelyet szolgálati időként elismer, valamint - megfelelő indokolással - a szolgálati időként el nem ismerhető időtartamot is.
(4) Kérelemre az (1) bekezdésben említett életkortól függetlenül a korkedvezményre jogosító időt az igényelbíráló szerv köteles határozattal megállapítani.
(2) Ha az igénylő részére munkanélküli járadékot, keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósítása megszűnését követő naptól lehet megállapítani.
(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani.
(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozója a halál napját követő két éven belül érvényesítheti igényét.
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült irat, orvosi lelet, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés, illetve a halál között - a jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv véleménye szerint - okozati összefüggés van.
(2) A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították.
(3) Ha az előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban részesülő a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt eléri, ettől a naptól kezdődően a megállapított előnyugdíjat, korengedményes nyugdíjat részére öregségi nyugdíj címén kell folyósítani.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti hibát a foglalkoztató vagy egyéb szerv követte el, akkor a késedelmi kamat fizetési kötelezettség nem a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, hanem a hibát elkövető foglalkoztatót vagy egyéb szervet terheli.
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti hibáért a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, a foglalkoztatót, vagy egyéb szervet is felelősség terhel, a késedelmi kamatot közrehatásuk arányában kötelesek megfizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, a késedelmi kamat fizetési kötelezettség egyenlő arányban áll fenn.
(4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (2)-(3) bekezdések szerinti kötelezettet terhelő késedelmi kamatot fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesíti.
(5) Az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.
(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat (állandó özvegyi nyugdíjat) folyósítottak.
(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele felróható.
(2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.
a) a nyugellátás jogalap nélküli felvevője meghal, mielőtt visszafizetési kötelezettségének eleget tett, vagy
b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató, illetőleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.
(2) Ha az nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg a felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett nyugellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.
(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték.
(2) A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
(3) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)-(2) bekezdések rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.
(3) Amennyiben a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Tbj.-nek a járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályainak - ide nem értve az ingó és ingatlan- végrehajtást - megfelelő alkalmazásával érvényesíti.
(4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási eljárás nem vezet, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelés ingó- és ingatlan-végrehajtással történő behajtására az erre illetékes szervhez átadja.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetője méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti
a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét,
b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás összegét,
c) a foglalkoztatót, egyéb szervet terhelő nyugdíjjárulék-bírságot és mulasztási bírságot, eljárási költséget feltéve, hogy a határozatot, fizetési
meghagyást a nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes szakágazati egysége nyugellátással, baleseti nyugellátással kapcsolatban hozta/hozná, vagy bocsátotta/bocsátaná ki.
(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékes szakágazati egysége hozta, illetőleg bocsátotta ki.
(4) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője gyakorolja, ha a határozatot az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt nyugellátási ügyben a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. Igazgatósága hozta, illetőleg hozza.
a) a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá
b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.
(2) A kizárólagos mérlegelési jogkörben, a méltányossági alapon történő nyugellátás megállapításának engedélyezésére, továbbá a 94. §. szerinti mérséklésre, elengedésre irányuló kérelem tárgyában hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.
(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv másodfokú határozata ellen az érintett keresettel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.
(4) Amennyiben egyéb kizáró ok nincs, a megállapított nyugellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.
(5) A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
a) a nyugellátások, illetőleg a nyugdíjbiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése, továbbá
b) a nyugdíjbiztosítást illető befizetések érdekében tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási jogszabályban, illetve törvényben meghatározott
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) a rokkantságra vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az egészségi állapot alapján történik,
f) a keresetre jövedelemre vonatkozó adatok tarthatók nyilván.
(3) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az adóhatóság, a munkaügyi és szociális igazgatási szervek feladataik ellátása érdekében - a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célból és feltételek teljesülése esetén - e törvény felhatalmazása alapján - tekintettel a Tbj. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak.
(4) A (2) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználtatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók.
(5) A (3) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok közlésének csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
(6) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az érintett személy vagy képviselője azonban a nyilvántartásba betekinthet, az iratokról másolatot, illetőleg nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
(2) A foglalkoztató és egyéb szerv - ideértve a jogszabályban meghatározott járulékbeszedő és nyilvántartó szervet is - köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő, kereseti és egyéb adatokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ezek alapján köteles olyan nyilvántartást kiépíteni, illetőleg működtetni, amely a feladatkörébe tartozó ellátások megállapításához és folyósításához, továbbá jogszabályban előírt egyéb feladatok teljesítéséhez szükségesek.
(3) A nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely a nyugellátásra jogosultságát, vagy a nyugellátás folyósítását érinti.
(2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidő szempontjából az illetékes szervhez történő beérkezés időpontja az irányadó. Posta útján történő teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel) igazolják, a postára adás időpontja az irányadó.
(2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az előírt nyilvántartási, adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség, továbbá rendszeresített nyomtatvány használata alól mentesítést adhat. Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a bejelentés módjára és a határidőkre egyes foglalkoztatókkal és egyéb szervekkel eltérő megállapodást köthet.
a) az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a növelés mértékét a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok alapulvételével évenként,
b) a külföldön élők nyugellátásának folyósítását,
c) a szolgálati időre és a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására, továbbá a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
d) a 2000. január 1-je előtti, korkedvezményre jogosító idő figyelembevételére vonatkozó részletes szabályokat,
e) a 2009. január 1-je előtti nyugellátás összegének megállapításánál a személyi jövedelemadó képzett összegét,
f) a nyugellátás emelésének számítási szabályait és a fogyasztói árnövekedés, valamint a keresetnövekedés várható mértékét,
g) a baleset üzemi jellege kivizsgálásának részletes szabályait,
h) az igény érvényesítésére és a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
i) a fizetésre kötelezett mulasztása miatt felmerült eljárási költségek megtérítésének módját,
j) a nyugdíjbiztosításon belüli jogorvoslat rendjét,
k) az adatszolgáltatásra és bejelentési kötelezettségre vonatkozó eljárási rendelkezéseket
rendeletben határozza meg.
(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy az egyes művészeti tevékenységet folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményét 2000. január 1-ig terjedő időtartamra rendeletben szabályozza.
(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) egészségkárosító hatása alapján - az Érdekegyeztető Tanács véleményére figyelemmel - 2000. január 1-jéig határozza meg a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét, ideértve a (2) bekezdés szerinti kormányrendeletekben érintett személyi kör korhatár előtti nyugdíjazásának feltételeit is.
Az Alapelvek rögzítik, hogy a kötelező társadalombiztosítás nyugdíj biztosítása állami feladat, amelynek fejlesztéséről az állam gondoskodik. A biztosítottak kötelezettségeként írják elő az Alapelvek a járulékfizetési kötelezettséget. A járulékokkal fedezett időszak hosszához és a fizetett járulék alapjához igazodik az ellátás összege is. A befizetett járulékok biztosítják a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a mindenkori nyugdíjkiadások fedezetét. Ha azonban a kiadások meghaladják a bevételek összegét, a folyósított nyugellátások kifizetését és évenkénti rendszeres emelését az állam akkor is biztosítja.
A Javaslat az Alapelvek és az Alapfogalmak rögzítését követően az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra és a hozzátartozói nyugellátásokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza, majd kitér azokra a speciális rendelkezésekre, amelyek az 1997. december 31-ét követő, de 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra vonatkoznak. Alapvető eltérés az általános és a speciális rendelkezések között, hogy 2009. január 1-jétől a nyugellátás megállapításának alapját - a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet - bruttó kereseti adatokból, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő ellátásokat a nettó kereseti adatok figyelembevételével kell megállapítani.
A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjak megállapításának szabályaiban és a jogosultsági feltételekben a gyökeres változások 2009-től, vagyis a korhatár fokozatos emelésének átmeneti időszakát követően történnek, kellő felkészülési időt biztosítva. A változások a járulékfizetéssel arányos nyugdíjelvet erősítik. A korábban megszerzett jogosultságok nem csorbulnak, az új induló nyugdíjak színvonala nem csökken. 2009-től az öregségi nyugdíjra jogosultsághoz 20 év minimális szolgálati idő kell, a 15 év alapján már nem lehet résznyugdíjra jogot szerezni. A minimális nyugdíj konstrukciója is megszűnik, ennek funkcióját a szociális járadék új intézménye veszi át. A nyugdíjskála lineáris mértékű lesz, minden szolgálati évet azonosan növekvő mértékben értékel (a teljes társadalombiztosítási nyugdíj rendszerben évente 1,65 %, a vegyes rendszerben 1,22 %). A járulékalap minden forintja teljes egészében nyugdíjalapot képez, nem lesz tehát degresszió. Ennek fokozatos megszüntetése már 1998-tól megkezdődik. A járulékfizetés nélkül 1998 után szerezhető szolgálati idők szolidáris alapú elismerése a jelenleginél korlátozottabb, csak a gyermekszülés (gyermekenként 2 év), a sorkatonai szolgálat és a betegség miatti keresőképtelenség ideje számítható be. A gyermekgondozás, a felsőfokú tanulmányok ideje adókedvezménnyel támogatott módon az érintett egyének döntése szerint bármikor megvásárolható.
Az özvegyi nyugdíjrendszerben 1998-tól a leglényegesebb változás, hogy a saját nyugdíj mellett a 20 %-os mértékű özvegyi ellátás korlátozás nélkül jár. A korábban özvegyi jogosultságot szerzett személyek a mai ellátásuk helyett - ha számukra kedvezőbb - az új feltételek szerinti ellátást választhatják. Az 1998 előtt megözvegyült férfiak igényüket akkor érvényesíthetik, ha a megözvegyüléstől számított 10 éven belül a jogosultsági feltételek bekövetkeznek.
A rokkantsági nyugdíjrendszer új alapokra helyezése a szociális partnerekkel történt megállapodás értelmében egy évvel halasztásra került. Az új szabályokról 1999. január 1-jei hatállyal kell majd az új törvényi rendelkezéseket megalkotni, amikorra a rehabilitációs intézményrendszer is fokozatosan kiépítésre kerül. A korkedvezményre jogosító feltételek korszerűsített szabályait - szintén a szociális partnerekkel kötött egyezség alapján - 2000. január 1-jétől kell bevezetni.
A Javaslat a nyugellátások évenkénti emelésének rendszerét is új alapokra helyezi. Az évenkénti rendszeres emelés mértékét 2008. december 31-ét követő időponttól a bruttó keresetekből megállapított ellátások esetében a tárgyévi várható országos bruttó átlagkereset növekedés és a tárgyévi várható fogyasztói áremelkedés fele-fele arányban súlyozott átlagával azonos mértékben kell megállapítani, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított nyugellátások esetén a tárgyévi országos nettó átlagkereset növekedés adatait és a tárgyévi fogyasztói áremelkedés várható mértékét kell alapul venni. E vegyes indexáláson alapuló új nyugdíjemelési rendszer azonban egy átmeneti időszak után kerül alkalmazásra.
A Javaslat rendezi a nyugdíjjogosultság feltételein túlmenően a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésének kötelezettségét, a jogorvoslatra, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, és a bejelentési kötelezettségre, valamint az adatszolgáltatásra és ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket.
A Javaslat a nyugdíjbiztosítás szervezetéről nem rendelkezik, ezt külön törvény rendezi.
A Javaslat e §-ban rögzíti, hogy az állam a kifizetések teljesítéséhez a hiányt a központi költségvetésből előirányzatként biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket. A nyugellátás összege a szolgálati időhöz - amely tartalmazhat biztosításon kívüli időt is -, valamint a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegéhez igazodik. Ha azonban a biztosított a magánnyugdíj rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a társadalombiztosítási nyugellátási rendszer keretében járó ellátás összege eltér attól az összegtől, mint ami a biztosítottat kizárólag (azaz teljes összegű) nyugdíjjárulék-fizetés esetén nyugdíjként megilletné.
Ebben a §-ban rendelkezik a Javaslat arról is, hogy a nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.
A hozzátartozói nyugellátások körébe tartozik a baleseti hozzátartozói nyugellátás - özvegyi és szülői nyugdíj, valamint árvaellátás -, amely akkor jár, ha a jogszerző üzemi baleset következtében halt meg.
E §-ok között a 8. § rendelkezik a korkedvezményről. A korkedvezmény intézményrendszerében 2000. január 1-je előtt a jelenlegi rendszerhez képest változás nem történik, 1999. december 31-ét követően azonban alapvető változás várható. A Kormány ugyanis - a javaslat 102. §-ának (3) bekezdésére tekintettel - felülvizsgálja a korkedvezményes munkaköröket (munkahelyeket), az egészségkárosító hatások és szempontok alapján a jelenlegi jegyzék átdolgozásra kerül.
Változatlanul biztosítja a Javaslat az öregségi teljes nyugdíj vonatkozásában a minimum öregségi nyugdíj összeget, amelynek változása (emelkedése) az évenkénti nyugdíjemelés januári mértékétől függ.
Rendelkezik a Javaslat az öregségi nyugdíjjogosultság beállásának napjáról, továbbá arról is, hogy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult. E tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
A Javaslat lehetőséget biztosít a 62. életév előtti "előrehozott" öregségi nyugdíj megállapítására is, legkorábban 5 évvel a 62. életév betöltése előtti időponttól. Attól függően azonban, hogy a nyugdíjigénylő 57-60. életéve betöltésétől kéri az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását, 38-35 év szolgálati idővel kell rendelkeznie. Az előrehozott öregségi nyugdíj összegét a megállapítás időpontjától a 62. életév betöltéséig terjedő idő minden 30 napjára csökkenteni kell. Csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj jár azonban annak a nőnek, aki legalább 3 gyermeket szült. A Javaslat az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 2009. január 1-je előtti rendelkezések alapján biztosítja az előrehozott öregségi nyugdíjat annak a személynek, aki erre 2009. január 1-je előtt jogot szerzett.
A Javaslat tartalmazza azt is, hogy egyes juttatások - annak ellenére, hogy nyugdíjjárulék kötelesek - a nyugdíjalap meghatározásánál számításon kívül maradnak. Ezek a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély és a gyermekgondozási segély. E juttatások nyugdíjalapkénti figyelembevétele a megállapításra kerülő nyugdíj összegét ugyanis kedvezőtlenül befolyásolná.
Megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel a munkába lépés előtt már megrokkant személy jogosultságára vonatkozó rendelkezés is.
A Javaslat szerint a rokkantsági nyugdíjat, megegyezően a jelenlegi rendelkezésekkel, a megszerzett szolgálati idő figyelembevétele alapján kell megállapítani. Ha azonban a rokkant nem kizárólag nyugdíjjárulékot, hanem tagdíjat is fizetett, és ez a Nyugdíjbiztosítási Alap részére nem került átutalásra, rokkantsági nyugdíjként az előbbiek szerint meghatározott összeg 75 százaléka jár.
A Javaslat 28. §-ában a rokkantsági nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló havi átlagkereset meghatározását rendezi, amely - hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez - megegyezik az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapítására vonatkozó rendelkezésekkel. Ha azonban a fiatal korban megrokkant személy 30 napnál rövidebb időre kapott munkabért, illetve csak ilyen rövid időre volt jövedelme, a megállapítás napját megelőző hónapban érvényes minimális bért kell alapul venni.
A 29. § tartalmazza a III-I. rokkantsági csoportokra vonatkozó meghatározást, ennek megfelelően a legkisebb nyugdíjmértéket, valamint rögzíti a 2009. január 1-je előtti rokkantsági nyugdíjnál a minimum összeg megállapításának lehetőségét.
Eltérés a jelenlegi rendszertől az, hogy a baleseti járadékra jogosultságot nem a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló törvénytervezet tartalmazza, mert ez az ellátás az egészségbiztosítási rendszer keretében jár.
Az 1997. december 31-ét követő gyermekszülés esetén a 10 év járulékfizetéssel szerzett szolgálati időt gyermekenként 2-2 évvel, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek után pedig 3-3 évvel kell emelni. Nem képez azonban szolgálati időt az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1997. december 31-ét követő felsőfokú tanulmányok ideje, továbbá a gyermekgondozási segély folyósításának ideje, kivéve, ha a hallgató vagy a gyermekgondozási segélyben részesülő megállapodás alapján járulékot fizetett.
A 2001. január 1-je előtti években történő nyugdíjemelés módszere évente eltérő, mert 1998-ban az emelés a fogyasztói árnövekedést 3 százalék ponttal meghaladó mértékű, 1999-ben a tervezett fogyasztói árnövekedést annyi százalék-ponttal meghaladó mértékű, amennyi az 1998. évi reálbér-növekedés,
2000- ben pedig a fogyasztói ár- és a nettó átlagkereset-növekedés 30-70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékű lesz a nyugdíjemelés.
2001- től az emelés a tárgyévi tervezett áremelkedés és a tervezett országos nettó átlagkereset növekedése ötven-ötven százalékos súlyozott átlagához igazodik. Évente január hónapban a tervezett mértékek szerint kell az ellátásokat emelni. Ha a végrehajtott emelés egy százalék ponttal alacsonyabb, mint a tervezett áremelkedés és az országos nettó átlagkereset növekedés súlyozott átlagának várható mértéke, akkor a januártól számított éves különbözetet november hónapban egy összegben kell kifizetni. Egyösszegű kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12 részével következő év januárban - az emelés végrehajtása előtt - az ellátások összegét emelni kell. Ha az eltérés az egy százalékot meghaladja, akkor január 1-jei visszamenőleges hatállyal kell az emelést végrehajtani.
Változatlan az a rendelkezés, hogy nyugellátás iránti igényt kizárólag írásban lehet érvényesíteni, visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra. Az igénybejelentéssel egyidejűleg a nyugdíjat igénylőnek be kell nyújtani minden olyan igazolást, iratot, amely a megállapítást megalapozza. Ha ez nem történik meg, a nyugdíjigénylőt a hiány pótlására 30 napos határidő kitűzésével fel kell hívni. Ha a nyugdíjigénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni, vagy az ellátást a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani.
A Javaslat 63. §-a határozza meg, hogy nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, ezek kirendeltségeinél, illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál lehet érvényesíteni, ha pedig a nyugdíjigénylő a Vasutaknál volt biztosított, igényével a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (Győr-Sopron Ebenfurti Vasút RT-hez) kell fordulnia.
Meghatározott, különös méltánylást érdemlő esetekben - hasonló módon a jelenlegi rendelkezésekhez - indokolt kivételesen nyugellátást biztosítani olyan időskorú - az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött -, vagy rokkant személy részére is, aki a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt nem tudta megszerezni. Ugyancsak indokolt meghatározott esetekben - elsősorban továbbtanulás esetén - az árvák átmeneti támogatása is. A nyugellátás kivételes engedélyezésének lehetőségét - a jelenlegi rendelkezésekkel megegyezően - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének indokolt biztosítani.
Az igényelbíráló szervnek a 67. §-ban meghatározott esetekben az igényt határozattal kell elbírálni. Ha azonban a jogerősen elbírált ügyben ismét igényt nyújtanak be és ez az ügy elbírálása szempontjából újabb, lényeges tényeket, bizonyítékokat nem tartalmaz, az igény újabb eljárás lefolytatása nélkül elutasítható.
A 70. § a baleseti rokkantsági nyugdíj, a baleseti hozzátartozói nyugellátás iránti igény érvényesítését határidőhöz köti. A határidő lejártát követően sincs elzárva az igényérvényesítés lehetőségétől az üzemi balesetet szenvedett személy vagy hozzátartozója, azonban az üzemi baleset megtörténtét egykorú okirattal kell bizonyítania és a külön jogszabály szerinti orvos szakértői szerv véleményét is be kell szerezni abban a kérdésben, hogy a munkaképesség-csökkenés (rokkantság), illetőleg a jogszerző halála okozati összefüggésbe hozható-e az üzemi balesettel.
Amennyiben a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal vagy a hozzátartozói baleseti nyugellátással kapcsolatban vitás kérdés merül fel, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a helyszínen vizsgálatot folytathat. A vizsgálat során a foglalkoztatónak minden szükséges felvilágosítást meg kell adnia.
A Javaslat a 72. §-ában mondja ki azt, hogy a rokkantságot, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékét jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv állapítja meg.
A Javaslat 73. §-ában rögzíti a nyugdíjbiztosítási szerv előlegadási kötelezettségét, amennyiben a nyugellátásra jogosultság ugyan egyértelműen megállapítható, adathiány miatt azonban az igény várhatóan 30 napon belül nem zárható le.
A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a nyugellátás iránti igény az első fokú határozat elleni jogorvoslati határidő lejártáig bármikor visszavonható. Ha pedig az érintett a megállapított nyugellátást felvette, igényét akkor vonhatja vissza, ha a felvett összeget a jogorvoslati határidő lejártáig vissza is fizeti.
A munkaképesség-csökkenésen, illetőleg rokkantságon alapuló nyugellátás iránti igény a jogerős elutasítást követő egy éven belül ismételten akkor nyújtható be, ha az igénylő egészségi állapota az orvos által igazoltan rosszabbodott. A Javaslat rendezi azt is, hogy a már megállapított nyugellátást mely időponttól kell az egészségi állapotban bekövetkezett javulás vagy rosszabbodás miatt csökkenteni, emelni vagy megszüntetni.
A Javaslat külön kitér a külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátási igényével kapcsolatos eljárásra. Kimondja azt is, ha az igényt az érdekelt nem személyesen terjeszti elő, aláírását az igénybejelentésre rendszeresített nyomtatványon közjegyzővel hitelesíttetni kell.
A 78. §-ban mondja ki a Javaslat azt, hogy a tévesen elutasított igényt vagy alacsonyabb összegben megállapított ellátást - ha az ügyben bírósági ítélet nem született - a határozat közlését követő 5 éven belül lehet módosítani, illetőleg visszavonni.
A tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
A kizárólag mérlegelési jogkörben méltányossági alapon történő nyugdíjmegállapítás és méltányosságból történő tartozás elengedés esetében hozott döntés ellen azonban a bírói jogorvoslati út igénybevételét a Javaslat nem biztosítja.
A megtérítésre kötelező fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő 30 napon belül az érintett bírósághoz fordulhat, és a keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.