adozona.hu
T/3712. számú törvényjavaslat indokolással - A gazdasági reklámtevékenységről
T/3712. számú törvényjavaslat indokolással - A gazdasági reklámtevékenységről
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1997. évi LVIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országgyűlés - a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása, valamint a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartása érdekében- a fogyasztók tisztességes tájékoztatása, az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme, valamint az áruk és a szolgáltatások értékesítésének előmozdítása céljából a gazdasági reklámtevékenység szabályozására a következő törvényt alkotja:
E törvény hatálya kiterjed a természetes és jogi személynek...
T/3712. számú törvényjavaslat indokolással - A gazdasági reklámtevékenységről
1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről
Az Országgyűlés - a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása, valamint a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartása érdekében- a fogyasztók tisztességes tájékoztatása, az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme, valamint az áruk és a szolgáltatások értékesítésének előmozdítása céljából a gazdasági reklámtevékenység szabályozására a következő törvényt alkotja:Általános rendelkezések
1. §
E törvény hatálya kiterjed a természetes és jogi személynek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak (a továbbiakban együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén reklámozóként, reklám szolgáltatóként vagy reklám közzétevőként végzett gazdasági reklámtevékenységére.2. §
E törvény alkalmazásában:a) Gazdasági reklám: olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a továbbiakban: áru) értékesítését vagy más módon történő igénybevételét, illetve a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő (a továbbiakban: reklám).
b) Burkolt reklám: semleges információ látszatát keltő tájékoztatás formájában közzétett reklám.
c) Tudatosan nem észlelhető reklám: olyan reklám, amelynek közzétételekor - az időtartam rövidsége vagy más ok következtében- a fogyasztóra a pszichológiai értelemben tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb erősségű látvány, hang - vagy egyéb hatás keltette inger hat.
d) Fogyasztó: minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul, vagy akinek a tudomására juthat.
e) Reklámozó: aki a saját érdekében a reklám közzétételét megrendeli.
f) Reklámszolgáltató: aki tevékenységi körében a reklámot megalkotja, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt.
g) A reklám közzétevője: aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi.
h) Gyermekkorú: aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.
i) Fiatalkorú: aki a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.
j) Felnőttkorú: aki a tizennyolcadik életévét betöltötte.
k) Összehasonlító reklám: olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást vagy a más vállalkozás által előállított, forgalmazott, vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos, vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.
l) Gyógyszer: a külön jogszabály alapján lefolytatott eljárás után törzskönyvbe bejegyezett, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező és gyógyszernek minősített anyag vagy anyagkeverék.
m)Gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosult: az orvos, a gyógyszerész, a gyógyszerek kereskedelmi forgalmában résztvevő -a vonatkozó tevékenységi engedéllyel rendelkező- előállító és a gyógyszer-nagykereskedő.
n) Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény: olyan anyag vagy anyagkeverék, amely nem gyógyszer, de külön jogszabály alapján nyilvántartásba vették és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagként forgalomba hozatalát engedélyezték.
o) Vizsgálati készítmény: a külön jogszabályban meghatározott klinikai vizsgálatok vagy vizsgálati értékelések alatt álló készítmény, a gyógyszer törzskönyvbe, illetve gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény nyilvántartásába való bejegyzésééig és a forgalombahozatali engedély megadásáig.
p) Pornográf megjelenítés: célzatosan és leplezetlenül az érzékiségre hatni akaró, a nemiséget szemérmetlenül ábrázoló megjelenítés.
r) Sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a könyv, a szórólap, a szöveget, a hangot, a képet, a grafikát, a rajzot vagy fényképet tartalmazó kiadvány, valamint a számítógépes alkalmazói program.
s) Címoldal: a nyomtatott sajtótermék elülső (Borító I.) és hátsó (Borító IV.) borítólapjának külső oldala, valamint a számítógépes alkalmazói program kezdő (bejelentkező) képernyője.
t) Gyermekjáték: olyan áru, amelyet egyértelműen játék céljára terveztek és gyártottak gyermekkorúak számára.
u) Közoktatási intézmény: a közoktatás nevelő, valamint nevelő és oktató, pedagógiai szakszolgálati és pedagógiai szakmai-szolgáltató intézményei.
v) Egészségügyi intézmény: olyan egészségügyi szerv, intézet, intézmény, szolgálat vagy más szervezet, amelyet külön jogszabály egészségügyi intézménynek minősít vagy egészségügyi intézménynek minősítés nélkül a gyógyító ellátásban feladatkörében részt vesz.
z) Szabadtéri reklámhordozó: minden, az építmény külsején vagy azon kívül szabad téren, közterületen vagy közterületről észlelhetően elhelyezett reklámhordozó.
3. §
(1) Reklám akkor tehető közzé, ha a reklámozó azonosítható módon megnevezi a vállalkozását, megjelöli a székhelyét, vagy az állandó belföldi telephelyét, továbbá az adószámát, és az ezekről, valamint a kamarai tagságáról kiállított okiratot a reklám közzétételének megrendelésekor a reklámszolgáltató - ennek hiányában a reklám közzétevő - részére bemutatja.(2) A külön jogszabályban meghatározott, előzetes minőségvizsgálati vagy megfelelőség tanúsítási kötelezettség alá eső árura vonatkozó reklám esetén a reklámozó köteles a reklámszolgáltatónak - ennek mellőzése esetén a reklám közzétevőnek - nyilatkozni arról, hogy a vizsgálatot elvégezték és annak alapján az áru forgalomba hozható, vagy köteles bemutatni az érvényes megfelelőségi tanúsítványt. Ha az áru nem esik előzetes minőségvizsgálati vagy megfelelőség tanúsítási kötelezettség alá, a nyilatkozatnak ezt kell tartalmaznia. Ilyen nyilatkozat hiányában a reklám nem tehető közzé.
(3) A fogyasztó részére csomagküldés útján belföldön értékesítendő árura vonatkozó reklámnak azonosítható módon tartalmaznia kell a reklámozó megnevezését, a székhelyének vagy az állandó belföldi telephelyének (üzlethelyiségének) megjelölését, valamint a külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásba-vételi számát.
(4) Az (1)-(4) bekezdésekben foglaltakat külföldi vagy belföldi telephellyel és adószámmal nem rendelkező reklámozó esetében megfelelően kell alkalmazni.
(5) A reklámot csak a reklámjelleg felismerhető feltüntetésével és a környezetétől elkülönítve lehet közzétenni.
Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások
4. §
(1) Tilos közzétenni olyan reklámot, amelya) személyhez fűződő jogokat, kegyeleti érzést, valamint személyes adatok védelméhez való jogokat sérthet,
b) közerkölcsöt, közízlést sérthet,
c) személyes-, vagy közbiztonságot, környezetet, illetve természetet károsító magatartásra ösztönözhet,
d) félelemérzetet alapos ok nélkül kelthet.
(2) A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármely hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, színük, nyelvük, felekezetük, nemzetiségük, származásuk, vagy társadalmi helyzetük szerint, továbbá a politikai, a vallási vagy más lelkiismereti meggyőződés, a becsület és az emberi méltóság, a névviselés jogának és a jóhírnév védelméhez való jognak a megsértése, valamint a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(3) Közerkölcs vagy közízlés sérelmét jelenti különösen a pornográf megjelenítés, továbbá a szexualitás vagy az erőszak öncélú bemutatatása. Öncélú a bemutatás, ha a szexualitás vagy az erőszak bemutatását a reklám tárgya, témája nem teszi feltétlenül indokolttá.
5. §
(1) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúaka) fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja,
b) tapasztalatlansága vagy hiszékenysége kihasználásával közvetlenül vásárlásra ösztönöz,
c) felnőttkorúak - különösen a szülők és pedagógusok iránti bizalmára épít,
d) részére közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a felnőttkorúakat áru vásárlására ösztönözzék.
(2) A gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja különösen a gyermek- és fiatalkorúakat veszélyes, erőszakos, továbbá a szexualitást hangsúlyozó helyzetben való bemutatása.
6. §
(1) Tilos közzétenni burkolt és tudatosan nem észlelhető reklámot.(2) Tilos az olyan áruk reklámozása, amelyek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik.
(3) Tilos közzétenni olyan reklámot, amely adómentesség, adókedvezmény vagy más adóelőny igénybevételének ígéretét tartalmazza.
7. §
(1) Tilos közzétenni olyan összehasonlító, illetve egyéb reklámot, amely a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) alapján a tisztességtelen verseny tilalmába, illetve fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközik.(2) A Vtv.-ben meghatározottakon túl megtévesztésre alkalmas különösen az az összehasonlító reklám, amely
a) sérti vagy veszélyezteti a versenytárs, más áru vagy árujelző jó hírnevét,
b) a versenytárs vagy más áru jó hírnevének, illetve nevének, megjelölésének vagy árujelzőjének felhasználásával tisztességtelen gazdasági előny megszerzésére alkalmas,
c) előidézheti a versenytárs vagy más áru hátrányos megítélését.
(3) A reklámban harmadik személy által készített vizsgálat összehasonlító eredményét, adatait közzétenni vagy ezekre hivatkozni csak a vizsgálatot lefolytató személy előzetes engedélyével lehet. A reklámozó felelős azért, hogy az összehasonlító eredmény, illetve adatok közzététele vagy hivatkozása ebben az esetben se ütközzön az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tilalomba.
Az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és korlátozások
8. §
Tilos a fegyverek, a lőszerek, a robbanóanyagok, és a - külön jogszabályban meghatározott - közbiztonságra különösen veszélyes eszközök reklámozása.9. §
(1) A szakmai célú reklámozáson (a továbbiakban: gyógyszerismertetés) kívül a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható, vagy kizárólag fekvőbeteg gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett, valamint kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek reklámozása tilos.(2) A gyógyszerismertetés az (1) bekezdésben meghatározott gyógyszerek reklámozása, ajánlása, valamint a gyógyszer összetételére, hatására, illetve az alkalmazására vonatkozó bármiféle információ, amely a gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultaknak szól.
(3) Gyógyszerismertető tevékenységet csak orvos vagy gyógyszerész végezhet.
(4) A gyógyszerismertetés részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
10. §
(1) Az - egyes, külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények kivételével - embergyógyászati célra szánt, gyógyszertárból vény nélkül is kiadható gyógyszerek és az állatgyógyászati gyógyszerek, továbbá a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények reklámozása megengedett, ha a rekláma) egyértelműen meghatározza a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény valós jellegét,
b) tartalmazza a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény nevét és szokásos elnevezését,
c) a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény rendeltetésszerű használatára ösztönöz,
d) a gyógyszert a törzskönyvezés, illetve a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt a nyilvántartásba vétel során meghatározott alkalmazási előiratnak megfelelően mutatja be,
e) tartalmazza a gyógyszer jóváhagyott, illetve a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény rendeltetésszerű használatához szükséges alapvető tájékoztatást,
f) egyértelmű felhívást tartalmaz a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény használatára vonatkozó tájékoztató megismerésének szükségességére.
(2) Az (1) bekezdés szerinti reklám nem tartalmazhat olyan utalást vagy kifejezést, amely
a) az orvosi vizsgálat, kezelés vagy műtéti beavatkozás szükségtelenségére vagy mellőzhetőségére hivatkozik,
b) a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény mellékhatások nélküli vagy biztos gyógyulást eredményező alkalmazhatóságának képzetét kelti,
c) gyógyszert vagy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt kozmetikumként vagy élelmiszerként tüntet fel,
d) a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény hatásosságát és biztonságos használatát kizárólag annak természetes eredetére vezeti vissza,
e) kórtörténet leírásával vagy részletes ismertetésével téves öndiagnózist eredményezhet, f/ betegség vagy sérülés hatására bekövetkező változást, illetve a gyógyszer és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény által az emberi szervezetre vagy annak valamely részére gyakorolt hatást félelemérzetet keltve, vagy a valóságtól eltérő módon mutat be,
g) egészségügyi szakemberek ajánlását tartalmazza,
h) annak képzetét kelti, hogy a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény használata nélkül az emberi egészség károsul,
i) a gyógyszer vagy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény forgalmazási engedélyére hivatkozik.
(3) Tilos közzétenni
a) összehasonlító,
b) külön jogszabályban meghatározott kábítószert vagy pszichotrop anyagot tartalmazó,
c) külön jogszabályban meghatározott terápiás területek gyógyszereit tartalmazó,
d) vizsgálati készítményt bemutató gyógyszerreklámot.
11. §
(1) Tilos dohányárut vagy alkoholtartalmú italt reklámoznia) olyan sajtótermékben, amely elsősorban gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól,
b) sajtótermék címoldalán,
c) színházban és filmszínházban gyermek-, illetve fiatalkorúak által is megtekinthető műsorszámot közvetlenül megelőzően, illetve közvetlenül azt követően,
d) gyermekjátékon és annak csomagolásán,
e) közoktatási és egészségügyi intézményben és annak bejáratától - a közúton történő megközelítéshez szükséges legrövidebb út alapján - számított 200 méteres távolságon belül.
(2) Tilos közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely
a) közvetlenül gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól,
b) gyermek-, illetve fiatalkorút mutat be,
c) túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel.
(3) Tilos közzétenni dohányáru olyan reklámját, amely
a) a dohányzást az egészséges életvitellel kapcsolja össze,
b) a dohányzást, mint követendő szokást tüntet fel.
(4) A szakmai célú - közvetlenül a vendéglátóknak, a nagy-, illetve a kiskereskedőknek szóló - reklám kivételével tilos dohányárut vagy alkoholtartalmú italt ingyenes mintaadással reklámozni.
12. §
(1) A dohányáru sajtótermékben és szabadtéri reklámhordozón való reklámjának tartalmaznia kell "A dohányzás súlyosan károsítja az Ön egészségét" szövegű általános figyelmeztetést.(2) A figyelmeztetés szövegét a reklámnak jól olvashatóan, jól látható helyen, vízszintesen nyomtatva, a háttérből kiemelve, sajtótermékben a sajtótermék megjelenésének nyelvén, szabadtéri reklámhordozón magyar nyelven kell tartalmaznia.
(3) A figyelmeztetés szövegének le kell fednie a teljes reklám területének legalább 10%-át. A lefedésnek legalább 20%-nak kell lennie, ha a figyelmeztetést a reklám két, vagy kettőnél több nyelven tartalmazza.
13. §
A dohányáru szabadtéri reklámhordozón való reklámja a dohányáru jellemzőire vonatkozó tájékoztatáson kívül kizárólag a dohányáru csomagolásban való megjelenítését tartalmazhatja.A felelősség megállapításának szabályai
14. §
(1) A törvény 3.-5. §-aiban, a 6. § (2)-(3) bekezdéseiben és a 8.-13. §-aiban foglalt rendelkezések megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője egyetemlegesen felelős.(2) A törvény 3. §-a
a) (1) bekezdése alapján bemutatott okirat,
b) (2) bekezdése alapján adott nyilatkozat, illetve bemutatott megfelelőségi tanúsítvány,
c) (3) bekezdése szerinti adatok
tartalmáért és azok valódiságáért a reklámozó felelős.
(3) A törvény 6. § (1) bekezdésében és a 7. §-ában foglalt rendelkezések megsértéséért a reklámozó felelős.
Eljárási szabályok
15. §
A törvénya) 4. § (1) bekezdés a/ pontjában foglalt rendelkezés megsértése miatti eljárás a bíróság,
b) 3. §-ában, 4. § (1) bekezdés b/-d/ pontjaiban, 5.-6. §-aiban és 8.-13. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség,
c) 7. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás a Vtv.-ben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal,
d) 7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás a Gazdasági Versenyhivatal
hatáskörébe tartozik.
16. §
A 15. § szerinti eljárások megindítására az jogosult, akinek jogát vagy jogos érdekét a törvény rendelkezéseinek megsértése érinti (a továbbiakban: érdekelt fél).17. §
(1) A 15. § a/ pont szerinti eljárásra a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit a (2) és a (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.(2) Ha a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.
(3) A bíróság eljárása a 18. § (4) bekezdése szerinti bírság kiszabására is kiterjed.
18. §
(1) A 15. § b/ pont szerinti eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit a (2)-(7) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.(2) Az érdekelt fél kérelmében az eset körülményeihez képest a következő igényeket támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását,
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,
c) követelheti, hogy a jogsértő megfelelő módon adjon elégtételt, és szükség esetén azt, hogy a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,
d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, különösen a reklám jogsértő jellegétől való megfosztását, vagy - ha ez nem lehetséges - a jogsértő reklám megsemmisítését.
(3) Az ellen, akinek a 15. § b/ pont szerint kifogásolható magatartása a fogyasztók széles körét érinti, a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetek jogosultak kérelmet benyújtani akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.
(4) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség eljárása során határozatával bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(5) A bírság összegét az eset összes körülményeire - különösen a fogyasztói érdekek sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni.
(6) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek az ügy érdemében hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálata a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül keresettel kérhető a bíróságtól. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség elrendelheti határozatának azonnali végrehajtását.
(7) A (6) bekezdés szerinti kereset alapján indult bírósági eljárás során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A bíróság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozatát megváltoztathatja.
19. §
A 15. § c)-d) pontjai szerinti eljárásra a Vtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.Záró rendelkezések
20. §
Ez a törvény 1997. július 1-jén lép hatályba.21. §
(1) A rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámra -ha e törvénytől eltérő követelményeket állapít meg- a rádiózásról és televiziózásról szóló 1996. évi I. törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.(2) A szabadtéri reklámozásra vonatkozó további szabályokat külön törvény állapítja meg.*
22. §
Felhatalmazást kapa) a népjóléti miniszter, hogy a gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény reklámozására, a gyógyszerismertető tevékenységre és a gyógyszerismertetők nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség e törvény szerinti eljárásában szakhatóságként eljáró szervek körét,
b) a földművelésügyi miniszter, hogy az állatgyógyászati gyógyszerek reklámozására vonatkozó részletes szabályokat,
c) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy a reklámszolgáltatókra vonatkozó képesítési követelményeket rendelettel meghatározza.
23. §
E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztia) a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3. § (2) bekezdése;
b) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 34. §-a, valamint az azt módosító 1986. évi 18. törvényerejű rendelet 18. §-a;
c) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 59. § (4) bekezdése;
d) az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 7/A. §-a, valamint az azt módosító 19/1972. (VI. 5.) MT rendelet 1. §-a és a 15/1988. (III. 25.) MT rendelet 3. §-a;
e) a szeszes ital árusításának korlátozásáról szóló 19/1977. (XII. 20.) BkM rendelet "Szeszes ital árusításával kapcsolatos reklámozási és hirdetési tilalom" szövegű alcíme és a 10. § (2) bekezdése;
f) a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet, valamint az azt módosító 10/1986. (X. 11.) BkM rendelet, a 11/1989. (VI. 22. ) KeM rendelet, a 6/1992. (I. 28.) IKM rendelet 11. § (2) bekezdésének "a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet 8. §-a" szövegrésze, valamint a 14/1993. (IX. 2.) IKM rendelet;
g) az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítványa kiadásának szabályairól szóló 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet 8. §-ának "reklámozni vagy" szövegrésze.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
I.
A hatályos magyar reklámjog
A hatályos magyar reklámjogot a heterogenitás és a többszintű jogi szabályozás jellemzi. A reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések szétszórtan, olykor egymásnak is ellentmondóan, több jogszabályban találhatóak meg.A legalapvetőbb szabályokat a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény (a továbbiakban: Bkt.) tartalmazza, amely meghatározza a reklámtevékenység néhány általános szabályát és a rá vonatkozó alapvető tilalmakat. A reklámozás részletszabályait a belkereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseit végrehajtó, a belföldi reklám és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI.5.) BkM rendelet (a továbbiakban: R.) határozza meg.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rtv.) szintén meghatároz olyan szabályokat, amelyek a reklámtevékenységre vonatkoznak, ezek azonban kizárólag a rádió és a televízió műsorszolgáltatásában megjelenő reklámokra alkalmazhatóak.
További reklámszabályokat tartalmaz - többek között - a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény a sajtótermékben, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény a közterületen elhelyezhető reklám, valamint az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény a gyógyszerreklám tekintetében.
A jogellenes hirdetés vonatkozásában az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet határoz meg szankciót.
A belföldi reklám- és hirdetési tevékenységre vonatkozó tilalmak betartását a 95/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet alapján a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrzi, amely szabálysértési hatóságként jár el a reklámelőírások megszegőivel szemben.
A hivatkozott jogszabályok eltérő és részben ellentmondó szabályokat állapítanak meg a reklámtevékenységre vonatkozóan. Jellemző erre a reklám fogalmának és a reklámtilalmaknak a meghatározása.
A hatályos jogszabályok közül az Rtv. és az R. tartalmaz a reklámra vonatkozó definíciót, ezek azonban némiképpen eltérnek egymástól. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az R. külön határozza meg a reklám és a hirdetés fogalmát, míg az Rtv. nem tesz különbséget közöttük. Az Rtv. viszont önállóan definiálja a reklámot (hirdetést) a burkolt reklámot, a tudatosan nem észlelhető reklámot, a támogatást és a politikai hirdetést.
A fentiekből megállapítható, hogy nem egyértelmű a magyar jogi szabályozásban a reklám fogalmának meghatározása, elsősorban a reklám gazdasági és politikai jellegének, valamint a reklám és a hirdetés, illetve a reklám és a többi kereskedelempolitikai kommunikációs eszköz - elsősorban a szponzorálás (támogatás) - elhatárolása terén.
A reklámozásra vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat - mint az a fentiekből kitűnik - több hatályos jogszabály is meghatároz.
Valamennyi reklámeszközre vonatkozó általános rendelkezéseket a Bkt. 34. §-a határoz meg a következők szerint:
(1) A reklámozás és hirdetés feladata a vásárlók tájékoztatása, a korszerű fogyasztási szokások elterjedésének, valamint az áruk és szolgáltatások értékesítésének elősegítése.
(2) Tilos minden olyan reklám és hirdetés közzététele, amely
- jogszabályba ütközik,
- túlzó,
- megtévesztésre alkalmas,
- sérti a közerkölcsöt,
- indokolatlan összehasonlítást tesz,
- az egészségre vagy a környezetre ártalmas cikk fogyasztására ösztönöz,
- nem kellő mennyiségben rendelkezésre álló árut reklámoz.
(3) Tilos a szeszes italok és dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzététele. Jogszabály e rendelkezés alól a nemzetközi - illetőleg a nemzetközi televíziós láncon közvetített - rendezvények, továbbá idegen nyelvű kiadványok tekintetében kivételt tehet.
A Bkt. hivatkozott rendelkezéseit az R. hajtja végre, amely további reklámtilalmakat - így például az emberorvoslásban használatos gyógyszerek reklámozásának tilalmát- állapít meg, illetve felhatalmazást ad az ipari és kereskedelmi miniszter részére, hogy - a népjóléti miniszter véleményének meghallgatásával - indokolt kérelemre egyes nemzetközi rendezvényeken engedélyezhesse a szeszes italok és a dohányipari termékek reklámozását. További kivételt jelent a fenti termékek reklámozásának tilalma alól a nemzetközi televíziós láncon közvetített rendezvényeken, valamint az idegen nyelvű kiadványokban történő reklámozás lehetősége.
Az Rtv. a rádió és televízió műsorszolgáltatásában megjelenő reklámokra vonatkozóan több korlátozó és tiltó szabályt is tartalmaz, azonban felold néhány olyan reklámtilalmat, amelyet a Bkt. és az R. meghatároz. Ennek következtében állt elő az az ellentmondásos helyzet, hogy míg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásban - meghatározott keretek között - az alkoholtartalmú italok és a vény nélkül kiadható gyógyszerek alapvetően reklámozhatóak, addig a többi reklámeszközön ez tiltott.
További ellentmondás a hatályos jogi szabályozásban, hogy az Rtv. a Bkt.-tól eltérően önállóan szabályozza a támogatást és a rá vonatkozó korlátozást és tilalmakat. Az Rtv. szerint a támogatás: valamely - reklámnak nem minősülő - műsorszám elkészítéséhez, nyilvános közzétételéhez a műsorszolgáltatónak nyújtott pénzbeli vagy más gazdasági természetű hozzájárulás annak érdekében, hogy a támogató vagy általa meghatározott harmadik személy nevét, védjegyét, megkülönböztető jelzését, a róla alkotott képet népszerűsítse.
A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény a sajtótermékekben történő reklámozással, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény pedig az emberorvoslásban használt gyógyszerek reklámozásával kapcsolatban állapít meg tilalmat. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 1996. évi X. törvénnyel történt módosítása szintén meghatároz a reklámozásra vonatkozó tilalmat, amely azonban nem a reklám tartalmára, hanem a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közterületi elhelyezésére vonatkozik.
Szintén a szabadtéri reklámok elhelyezését szabályozza az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet, amely építési engedélyhez köti meghatározott fényreklámok és hirdetőberendezések elhelyezését. A reklámszabályok megszegéséért fennálló felelősség megállapítására vonatkozóan az R. és az Rtv. tartalmaz előírást.
Az R. a jogszabályi előírások megsértéséért a reklám megrendelőjének, a reklám szolgáltatójának és a reklám közzétevőjének egyetemleges felelősségét határozza meg, kivéve a megtévesztésre alkalmas reklám közzétételének esetét, amikor a megrendelő egyedül felelős.
Az Rtv. a műsorszolgáltatóra vonatkozó felelősségi szabályokat állapítja meg.
A reklámtilalmak és korlátozások megszegőivel szembeni szankciót az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet, illetve a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tilalmának és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmának kimondásával a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény állapít meg. Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet szerint aki a jogszabályba ütköző, a közerkölcsöt sértő vagy az érdekeltek megtévesztésére alkalmas hirdetést (reklámot) tesz vagy tétet közzé, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. 17/A. §-a szerint: a kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ahol a Korm. rendelet 10000 Ft-ban határozta meg, ott 30000 Ft.) A szabálysértés miatt az eljárás - az általános eljárási szabályok által megállapított keretben - a fogyasztóvédelmi felügyelőség hatáskörébe is tartozik.
Tekintettel arra, hogy a tisztességtelen gazdasági tevékenységet tiltó általános versenyjogi rendelkezés alapján a reklámtilalmak megszegőivel szemben új eljárás már nem indult, és arra, hogy a hivatkozott szabálysértési pénzbírság visszatartó erővel nem bír, jelenleg nincs megfelelő jogi szankció a reklámszabályok megszegőivel szemben.
A hivatkozott jogszabályokon kívül más, különböző szintű jogszabály is tartalmaz reklámszabályt, általában a szabályozott tárgy vonatkozásában. Ez megnehezíti a hatályos reklámszabályok áttekinthetőségét.
A jogalkalmazás gyakorlata
A reklámtevékenységgel, illetve a rá vonatkozó jogi szabályozással kapcsolatban az utóbbi években több bírósági ítélet, továbbá államigazgatási és versenyeljárási döntés született.Nem a reklámozás tartalmára vonatkozó jogszabályi előírás megsértése miatt, de a reklámtevékenységgel kapcsolatos az Alkotmánybíróság 38/1995. (VI. 2.) AB határozata, amelyben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a nem közterületi hirdetőberendezések elhelyezésének engedélyezéséről szóló 42/1993. (X. 8.) Kgy. számú rendelete alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az AB határozat indokolása számos megállapítást tartalmaz a reklámeszközök közterületen való elhelyezésére vonatkozó hatályos jogi szabályozással kapcsolatban.
A vonatkozó bírósági gyakorlat elsősorban Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozatai ellen benyújtott fellebbezések elbírálására hozott legfelsőbb bírósági ítéletekből áll. Így a Legfelsőbb Bíróság ítélkezett többek között a Bkt.-ban meghatározott reklámtilalmak ügyében (BH 1994. 447.), a fogyasztásra ösztönzés értelmezése tárgyában (BH 1995.123.), az összehasonlító reklám megítélése ügyében (BH 1995. 55.) és az alkoholtartalmú ital versenyjogi értékelése tárgyában (BH 1995. 602.).
A Gazdasági Versenyhivatal 1991-1992-ben több eljárást folytatott le hivatalból a reklámtilalmak megszegőivel szemben, de a Versenytanács határozataival szemben rendszerint jogorvoslati eljárást kezdeményeztek az érintettek, így azok egy része már bírósági ítéletben testesül meg, más része viszont változatlanul bírósági szakban van.
A Bkt.-ban és az R.-ben meghatározott előírások betartása tárgyában a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség - az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezése alapján - átfogó vizsgálatot indított 1995. második félévében. Ennek eredményeképpen megállapították, hogy a Bkt.-ban meghatározott, a szeszes italok és a dohányipari termékek reklámozásának tilalmára vonatkozó szabályokat szinte valamennyi reklámeszközön megsértik. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrei a tiltott reklámtevékenységet folytató reklámszolgáltatókkal szemben - államigazgatási eljárás keretében - kötelezésre szóló határozatot adtak ki és a felelős személyek ellen szabálysértési eljárást indítottak, továbbá - a közterületi reklámeszközök esetén-átiratban felhívták az érintett polgármesteri hivatalok jegyzőjének figyelmét a jogellenes reklámra és kezdeményezték a területhasználati engedély visszavonását. Az intézkedések - elsősorban a hatályos szankciók nem megfelelő súlya miatt - azonban nem hozzák meg a kívánt eredményt.
A szakmai önszabályozás
Hazánkban már létrejöttek azok a szakmai érdekvédelmi szervezetek, amelyek képesek - az európai gyakorlatnak megfelelően - tagszervezeteik tekintetében a jogszabályokban nem rendezett kérdések szabályozására a jogszabályokkal összhangban.Már 1991. óta használja a reklámszakma a Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Kódexének azokat a szabályait, amelyek nem ütköznek a hatályos jogi előírásokba. Ugyancsak ekkortól működik a Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága, amely a Kódex alkalmazásáért felelős ellenőrző testület. A testület saját kezdeményezésére vagy bármely természetes, illetve jogi személy felkérésére állást foglal vitás reklámetikai kérdésekben. A testület működése során több olyan reklámetikai üggyel foglalkozott, amelynek konkrét eredményét a fogyasztók is érzékelhették. Ezeket az ügyeket a Magyar Reklámszövetség rendszeresen nyilvánosságra hozza.
A Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Kódexén kívül ágazati szakmai etikai kódexek (pl. A Gyógyszerkommunikáció Etikai Kódexe) is tartalmaznak reklámszabályokat.
II.
Az Európai Unió reklámjoga
A reklám is élvezi az Európai Unió belső piaci négy szabadságjogának védelmét. A reklámnak, mint szolgáltatásnak a szabad forgalma és a reklámhordozónak, mint árunak a szabad forgalma az áruk és szolgáltatások szabad forgalmának integrált része. Általános nézet szerint a reklám szabadsága - tekintettel az előzőkre - az alapvető közösségi szabadságjogok közé tartozik.Természetesen a reklám szabadsága nem jelenthet korlátok nélküli szabadságot. A reklámra ezért a közösségi jogból eredően és az egyes tagállamokon belül is vonatkoznak bizonyos korlátozások. A korlátozásoknak azonban összeegyeztethetőeknek kell lenniük az arányosság alapelvével.
Az EU-ban a reklámjogra vonatkozóan nincs általános közösségi szabályozás, de léteznek az egyes szektorokra vonatkozóan ad hoc szabályozások, amelyek közül a legfontosabbakat, - a Tanács 79/112/EGK irányelve az élelmiszerek megjelöléséről és reklámjáról kivételével - a törvényjavaslat figyelembe veszi .
Az EU-ban a reklámjog túlnyomórészt nemzeti jog. A nemzeti jogok kialakítása azonban a közösségi jog által alkotott korlátokba ütközik, amely korlátok elsősorban azok az előírások, amelyek az áruforgalom szabadságát hivatottak biztosítani. Ezért, amennyiben a reklámra vonatkozó nemzeti szabályok érintik az áruforgalom szabadságát, mindig vizsgálni kell, hogy a szabály alkalmazása nem ütközik-e az EU Szerződés 30. cikkelyében meghatározott mennyiségi korlátozások megszüntetését előíró rendelkezésbe. A mennyiségi korlátozások tilalmának áthágását teheti lehetővé az egészség védelmére való hivatkozás.
A tilalom áthágásának és az áruforgalom szabadságát biztosító alapjog megsértésének lehetséges mértékét azonban - közösségi szintű jogi szabályozás hiányában - csak az Európai Bíróság állapíthatja meg. Erre irányuló eljárást már kezdeményeztek az Európai Bíróságnál, ítélet azonban - perrendtartási okok miatt - nem született. A kérdés megítélését a közösségi szintű szabályozás, illetve bírósági joggyakorlat hiányában jogbizonytalanság jellemzi.
III.
Az önálló törvényi szabályozás szükségessége
A piacgazdaság körülményei között a verseny egyik fontos eszköze a reklám, azonban a hatályos szabályozás - mint az I. pontból kitűnik - ma már nem alkalmas a piacgazdaság követelményeinek megfelelő reklámozási gyakorlat kialakítására.A jelenlegi szabályozás - a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben foglaltak kivételével - a központi gazdaságirányítási rendszer feltételeihez igazodott. Ebből következően kellően nem határolódtak el olyan alapvető fogalmak, mint a használati-kezelési útmutató, a fogyasztó tájékoztatása, a termékismertetés és a fogyasztásra ösztönző reklám. A fogalmi pontatlanság következtében a jogalkalmazás során is vitássá vált a reklám "fogyasztásra ösztönző" jellege.
A fogalmi tisztázatlanságot, a korszerűtlen szabályozásból eredő zavarokat a jogszabályok többszöri módosítása sem tudta áthidalni, ezért a gazdasági reklámtevékenység átfogó és egységes szabályozása egyre sürgetőbbé vált.
A gazdasági reklámtevékenység önálló szabályozásának további indoka a tárgykört érintő, az Európai Megállapodás alapján fennálló jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése. Ennek megfelelően az Európai Közösségek irányelveinek megfelelő olyan szabályrendszert kell kialakítanunk, amely összhangban van a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény és a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. rendelkezéseivel, továbbá a fogyasztóvédelmi jogszabályok folyamatban lévő felülvizsgálatával is.
Megállapítható továbbá , hogy a gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos fogalmak sokrétűsége, az általános és az egyes árukra vonatkozó tilalmak és korlátozások, valamint a szervezeti és eljárási rendelkezések sajátosságai az egységes reklámtörvény megalkotását indokolják.
A piacgazdaság körülményei között a verseny egyik legfontosabb eszköze a reklám, amely talán a legellentmondásosabb a fogyasztók tájékoztatását szolgáló eszközök között, mert egyszerre informál és alakítja a fogyasztási szokásokat és ízlést.
A fentiekből megállapítható, hogy a reklámozást és annak szabályozását két alapvető szempontból kell megközelíteni:
- a fogyasztói érdekek védelme;
- a piaci verseny fenntartása, a verseny és az üzleti tisztesség biztosításával.
A reklámra vonatkozó minden jogi szabályozásnak e két alapvető érdek biztosítását kell alapul vennie.
Az új törvényi szabályozás alapvető kritériumai
1. A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény koncepcióját a Kormány 1031/1996. (IV.13.) Korm. határozatával elfogadta és meghatározta, hogy a gazdasági reklámtevékenység piackonform szabályozása érdekében, valamint a tárgykört érintő, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján mely feladatokat kell elvégezni, továbbá meghatározta a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény kidolgozásának főbb szempontjait.2. Az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint a szerződő felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségekbe történő gazdasági integrációjának egyik alapvető feltétele, hogy az ország jelenlegi és jövőbeli jogszabályait közelítse a Közösségek jogszabályaihoz. Ennek megfelelően biztosítanunk kell, hogy a jövőbeli jogszabályok a Közösségek jogszabályaival összeegyeztethetőek lesznek.
A Megállapodás 68. Cikke emeli ki a jogharmonizáció legfontosabb területeit. Ezek között említi a versenyszabályokat, valamint a fogyasztók érdekvédelmét. Ez utóbbinak az Európai Unió értelmezése szerint lényeges része a korszerű reklámszabályozás. Elsőrendű fontosságú, hogy meghatározzuk azokat a területeket, amelyeken jogharmonizációs eredményeket tudunk felmutatni a hazai gazdasági érdekek sérelme nélkül, sőt azok szolgálatában. A fogyasztóvédelem, amelynek része a reklámozás, ezek közé a területek közé tartozik. A reklámtevékenység szabályozásánál teljes körű jogharmonizációra törekedhetünk, mivel a közösségi fogyasztóvédelmi jog jellegzetessége a "minimum" szabályozás. Ez lehetővé tesz a közösségi szabályoknál szigorúbb rendelkezéseket. Az EGK Szerződés 100/a. Cikke ugyanis szabadságot enged a tagállamoknak a Szerződés 36. Cikkében felsoroltakra figyelemmel. E lehetőséggel a magyar jogharmonizációban is élhetünk.
A jogharmonizáció során a következő irányelveket vettük figyelembe:
- a Tanács 84/450/EGK számú irányelve (1984. szeptember 10.) a tagállamok megtévesztő reklámozására vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;
- a Tanács 89/552/EGK számú irányelve (1989. október 3.) a tagállamok televíziós közvetítésre vonatkozó jogszabályai egyes rendelkezéseinek összehangolásáról;
- a Tanács 92/28/EGK számú irányelve (1992. március 31.) az emberi használatra szolgáló gyógyszerek reklámozásáról;
- a Bizottság javaslata a dohánytermékek újságban és plakáton engedélyezett reklámozásáról (OJ C124, 1989.);
- a Bizottság javaslata az összehasonlító reklámról
és a félrevezető reklámozásról szóló 84/450/EGK számú irányelv módosításáról (COM (91) 147).
3. A reklámtevékenység szabályozása összefügg a gazdasági verseny tisztességének biztosításával és a fogyasztóvédelemmel. A gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos joganyag jogrendszerbeli elhelyezése tekintetében többféle megoldás is lehetséges. A reklámtörvény szabályozásában arra kell törekedni, hogy a versenyjogi és a fogyasztóvédelmi szabályozással összefüggésben a legmagasabb védelmet biztosíthassa a törvény a fogyasztók és a versenytársak részére egyaránt.
4. A törvényjavaslat általános és speciális reklámtilalmakat és korlátozásokat állapít meg a EU joganyag harmonizációja megteremtésével és a Kormány vonatkozó határozatával összhangban.
A speciális tilalmak és korlátozások a következő áruk vonatkozásában érvényesülnek:
- fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok, és - a külön jogszabályban meghatározott - közbiztonságra különösen veszélyes eszközök,
- gyógyszerek és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények,
- alkohol tartalmú italok,
- dohányáru.
5. A törvényjavaslat rendelkezik egyes felelősségi, szervezeti és eljárási kérdésekről.
- A törvényjavaslat tételesen meghatározza, hogy melyek azok a törvényi előírások, amelyek megsértése esetén a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője egyetemlegesen felelős, illetve melyek azok, amelyeknél a reklámozó egyedül felelős.
- Az alkotmányos jogok - így elsősorban a személyhez fűződő jogok, kegyeleti érzés, valamint személyes adatok védelméhez való jogok - megsértése miatti eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.
- A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben meghatározott, a tisztességtelen verseny tilalmába, illetve a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző reklámokkal kapcsolatos eljárásra a törvényjavaslat alapján
- a versenytörvényben meghatározottak szerint - a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jogosult, a többi rendelkezés megsértése miatti eljárás pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatáskörébe tartozik.
- A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, az érdekelt fél keresettel kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát.
6. A törvényjavaslat felhatalmazást ad
- a népjóléti miniszternek, hogy a gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény reklámozására, a gyógyszerismertető tevékenységre és a gyógyszerismertetők nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség e törvény szerinti eljárásában szakhatóságként eljáró szervek körét,
- a földművelésügyi miniszternek, hogy az állatgyógyászati gyógyszerek reklámozására vonatkozó részletes szabályokat, valamint
- az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek, hogy a reklámszolgáltatókra vonatkozó képesítési követelményeket rendelettel meghatározza.
Részletes indokolás
Általános rendelkezések
Az 1. §-hoz
A törvényjavaslat hatálya a Magyar Köztársaság területén a reklámtevékenységben részt vevők által végzett gazdasági reklámtevékenységre terjed ki. Ennek megfelelően a törvény csak a gazdasági reklámtevékenység vonatkozásában alkalmazható, a politikai vagy társadalmi célú reklámtevékenységre, illetve a kommunikációs politika más eszközeire (pl. támogatás) nem.A Magyarország területén élő fogyasztók érdekeinek védelmében a törvényjavaslat a tevékenység végzésének helyében - a Magyar Köztársaság területén - határozza meg a területi hatályt. Noha a külföldön végzett reklámtevékenység hatása is érvényesülhet a Magyar Köztársaság területén, a törvényjavaslat nem alkalmaz extraterritoriális hatályt, mivel e körben a nemzetközi magánjog kollíziós szabályai (elsősorban az 1979. évi 13. törvényerejű rendeletben foglalt kollíziós szabályok), illetve a rádió és televízió műsorszolgáltatása vonatkozásában a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó.
A törvényjavaslat alanyi hatálya olyan széleskörű, hogy az kiterjed mindenkire, illetve minden szervezetre, aki vagy amely gazdasági reklámtevékenységet végezhet. Ezáltal a tárgyi hatály (a gazdasági reklámtevékenység végzése) határozza meg közvetve az alanyi hatályt. A gazdasági reklámtevékenység résztvevőit a törvényjavaslat egységesen vállalkozásnak minősíti. Az alanyi hatály ilyen meghatározása összhangban van a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénnyel (a továbbiakban: versenytörvény) és az Európai Bíróság joggyakorlatában kialakult - az EGK Szerződés 85. és 86. cikkeiben használt "vállalat", "vállalkozás" (undertaking) kifejezés lehető legszélesebb értelmezésére vonatkozó- megközelítéssel.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a törvény rendelkezéseinek alkalmazását megkönnyítik. Ezáltal - többek között - megszünteti a hatályos magyar jogi szabályozásban és joggyakorlatban fennálló ellentmondásos helyzetet, amely elsősorban az eltérő reklámfogalmak használatában nyilvánul meg.A fogalommeghatározások során a törvényjavaslat figyelemmel van a jogszabályokban vagy a joggyakorlatban már használt fogalmakkal és az Európai Unió joggyakorlatával való összhang megteremtésére is.
A 3. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a reklám közzétételének általános és alapvető feltételeit. Ezeknek a szabályoknak egyrészt a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása, másrészt a felelősség megállapításának megkönnyítése szempontjából van jelentőségük.Az előzetes minőségvizsgálati vagy megfelelőség tanúsítási kötelezettség alá eső áru reklámozását feltételhez kötő szabály megteremti az összhangot az áruk forgalomba hozatalával kapcsolatos még hatályos magyar szabályozással és az ettől eltérő EU-beli szabályozással is. Erre azért van szükség, mert a jogharmonizáció során egyre több olyan - az egyes termékekre vonatkozó - hazai jogszabály lép hatályba, amelyik már alkalmazza az EU irányelveknek megfelelő minőségtanúsítási szabályokat, de az ettől eltérő hazai jogszabályok is hatályban vannak, illetve maradnak még.
A törvényjavaslat itt meghatározott előírásait a törvényjavaslat 14. § (2) bekezdésében meghatározott felelősségi szabályokkal összhangban kell alkalmazni, ennek megfelelően az adatok, az okirat és a tanúsítvány meglétéért a felek egyetemlegesen felelnek, míg az adat, az okirat és a tanúsítvány tartalmáért és valódiságáért egyedül annak birtokosa felel.
Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások
A 4. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza azokat az általános reklámtilalmakat is, amelyek közvetlenül az alkotmányos jogok védelmét szolgálják. Ezek közül a személyhez fűződő jogok, a személyes adatok védelméhez való jogok és a kegyeleti érzés védelme elsősorban személyhez kötődő védelmet jelent, míg a közerkölcs, közízlés, közbiztonság, környezet és természet védelme a fogyasztók széles körét óvja.A törvényjavaslat egyértelműen meghatározza azt, hogy mit ért a védett jogtárgy alatt, ezáltal megkönnyíti a jogalkalmazást. Az 5. §-hoz
A törvényjavaslat összhangban az Európai Unió joggyakorlatával külön is védi a gyermek- és fiatalkorúak érdekeit. A törvényjavaslatban meghatározott ilyen jellegű tilalmak összhangban vannak a televíziós műsorszórásról szóló 89/552/EGK irányelvben foglalt tilalmakkal.
A 6-7. §-hoz
A törvényjavaslat megengedi az összehasonlító reklámok közzétételét, amennyiben azok nem ütköznek a törvényjavaslatban meghatározott korlátozásokba. A törvényjavaslat tiltja a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: versenytörvény) a tisztességtelen versenyre és a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására vonatkozó tilalmába ütköző megtévesztő, illetve összehasonlító reklámok közzétételét. A versenytörvény rendelkezik a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásáról, az áruösszehasonlításra vonatkozó korábbi rendelkezések viszont kimaradtak a versenytörvényből, ezért az összehasonlító reklám szabályozása a törvényjavaslatba kerül át.A törvényjavaslatnak az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezései összhangban állnak a tagállamok félrevezető reklámozására vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 84/450/EGK irányelv módosítására tett EU Bizottsági javaslat szabályozásával.
Az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és korlátozások
A 8-13. §-hoz
A nemzetközi gyakorlattal összhangban a törvényjavaslat tilalmakat, illetve korlátozásokat határoz meg a részben, vagy egészben forgalomképtelen áruk vonatkozásában, illetve az EGK szerződés 100/a és a 36. cikkében - elsősorban az egészség védelme érdekében - biztosított intézkedések alapján.A törvényjavaslatnak a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható, vagy kizárólag fekvőbeteg gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett gyógyszerek és a kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek fogyasztók részére történő reklámozásának tilalmára, továbbá a vény nélkül is kiadható gyógyszerek, az állatgyógyászati gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású készítmények reklámozásának korlátozására vonatkozó rendelkezései honosítják az emberi használatra szolgáló gyógyszerek reklámozásáról szóló 92/28/EGK irányelv vonatkozó szabályait. A gyógyszerek reklámozásának és a gyógyszerismertető tevékenységnek a részletes szabályozását a törvényjavaslat felhatalmazása alapján a népjóléti miniszter rendelete állapítja meg, amely a törvényjavaslattal egyidejűleg lép hatályba. A törvényjavaslat a dohányáru és az alkoholtartalmú ital reklámozását korlátozza.
A dohányáruk reklámozására - a rádióban és a televízióban való reklámozás kivételével - az Európai Unióban általános közösségi szintű szabályozás nincs, a vonatkozó szabályok az EU tagállamainak nemzeti jogában találhatók. Ebből következően a tagállamoknak a dohányáruk reklámozására vonatkozó rendelkezései eltérőek, egyes tagállamokban korlátozzák, vagy tiltják a dohányáruk reklámozását, általában azonban nem rendelkeznek róla, vagyis megengedik. A tagállamokban a szabályozás módszerei is különbözőek, a törvényi szabályozástól a reklámgazdaság önkéntes korlátozására vonatkozó önszabályozásig terjednek, és a két módszer kombinációja is megtalálható. A nemzeti jogok kialakítása a közösségi jog által alkotott korlátokba ütközik, amely korlátok elsősorban az áruforgalom szabadságát hivatottak biztosítani. Ezért a reklámra vonatkozó nemzeti szabályok érintik az áruforgalom szabadságát, meg kell vizsgálni, hogy a szabály alkalmazása nem ütközik-e az EGK Szerződés 30. cikkelyében meghatározott tilalomba. A mennyiségi korlátozások tilalma áthágásának és az áruforgalom szabadságát biztosító alapjog megsértésének lehetséges mértékét - a közösségi szintű jogi szabályozás hiányában - az Európai Bíróság hivatott megállapítani. Tekintettel arra, hogy a kérdés megítélését sem a közösségi szintű szabályozás, sem a bírósági joggyakorlat nem szabályozza, ezen a téren jogbizonytalanság áll fenn. Mindenesetre az arányosság közösségi alapelvét figyelembe véve általános álláspontnak tekinthető az a megállapítás, hogy a teljes körű és általános reklámtilalom forgalomképes áruk meghatározott kategóriájára vonatkoztatva - függetlenül a fogyasztói célcsoporttól - és a reklámhordozótól - nem volna összeegyeztethető az arányok túllépésének tilalmával. Szintén létezik az EU-ban olyan vélemény is, amely szerint a reklámszabályozások is befolyásolhatják a Közösségen belüli kereskedelmet, így a reklámtilalmak a nemzeti piacot a "newcomers", vagyis a piacra újonnan belépni kívánók elől zárják el, ami elsősorban a külföldi áruk kínálatára hat ki. A reklámszabályokat összefüggésbe hozzák az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkelye által garantált szabad véleménynyilvánítás jogával is. Az EU-n belül kialakult joghelyzetre való tekintettel különbséget kell tenni a címkézési előírások és a reklámtilalom között. Az EU-ban pontos szabályozás van arról, hogy milyen adatokat kell feltüntetni a nikotin- és a kátránytartalomra vonatkozóan. A dohányzás káros hatásaira való figyelemfelhívó szöveg csomagoláson történő szerepeltetéséről szintén közösségi szintű norma rendelkezik. Ezeket a szabályokat a hazai jogrendszerben is meg kell jeleníteni.
Az Európai Bizottság a Tanácsot először 1989-ben kereste meg a dohányipari termékek reklámkorlátozásának kérdésével, majd 1991-ben átdolgozott javaslatot nyújtott be. A törvényjavaslat a bizottsági javaslat több elemét átveszi a dohányáruk sajtóban és szabadtéri reklámhordozókon való reklámozására vonatkozóan, attól függetlenül, hogy a bizottsági javaslat már többször szerepelt a Tanács napirendjén anélkül, hogy megállapodás született volna róla. A dohányáru reklámozására vonatkozó szabályozásnál figyelembe kell venni, hogy az egészségre káros, ártalmas cikk reklámozása a köz érdekében az egészséghez és az egészséges környezethez való alkotmányos jog biztosítása miatt korlátozásokat igényel. A nemzetközi gyakorlat és az egészségügyi társadalmi követelmények érvényre juttatása indokolja a közérdeket érintő társadalmi és népegészségügyi tényezők gondos mérlegelését. Ennek megfelelően a dohányáru reklámjának teljes tilalma érvényesül a rádióban és a televízióban, - összhangban a 89/552/EGK irányelvvel és a határokon átnyúló televíziózásról szóló Európai Egyezménnyel - illetve speciális tilalom vonatkozik a dohányáruk sajtóterméken, filmszínházban, gyermekjátékon való reklámozására és szabadtéri reklámhordozón való megjelenítésére.
Az EU-ban az alkoholtartalmú italok reklámozására vonatkozóan a rádiós és televíziós reklám kivételével szintén nincs közösségi szintű szabályozás. A 89/552/EGK irányelv meghatározott korlátozások mellett lehetővé teszi az alkoholtartalmú italok televíziós reklámozását. E korlátozások honosítását a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény és e törvényjavaslat valósítja meg. Ennek megfelelően teljes körű tilalom érvényesül a közszolgálati rádióban és televízióban, a kereskedelmi rádióban és televízióban az alkoholtartalmú italok reklámozása meghatározott feltételek mellett megengedett, míg a többi reklámhordozón a vonatkozó korlátozás részben megegyezik a dohányáruk reklámozására vonatkozó korlátozásokkal.
A felelősség megállapításának szabályai
A 14. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan megállapítja a törvény rendelkezései megsértéséért fennálló felelősség megállapításának szabályait. Főszabályként a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője a törvényi előírások megszegéséért egyetemlegesen felelős. Meghatározott esetekben - amikor az egyetemleges felelősség megállapítása nem várható el -egyedül a reklámozó felelős.Eljárási szabályok
A 15-19. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében az alkotmányos jogok - személyhez fűződő jogok, a kegyeleti érzés, a személyes adatok védelméhez való jogok - megsértése esetén a bíróság jogosult első fokon eljárni.A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben meghatározott, a tisztességtelen verseny, illetve a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző reklámokkal kapcsolatos eljárást a törvényjavaslat a versenytörvényben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe utalja, míg a többi rendelkezés megsértése miatti eljárást a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatáskörébe utalja. Sem a bíróság, sem pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által kiszabható bírság összegét a törvényjavaslat nem szorítja határok közé, azt - összhangban a versenytörvénnyel - az eset összes körülményeire tekintettel rendeli el kiszabni. A törvényjavaslat célja ezzel a rendelkezéssel visszatartó erejű szankció bevezetése a reklámtilalmak megsértőivel szemben, a jelenleg kiszabható alacsony összegű szabálysértési bírság egyidejű megszüntetésével. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozata ellen államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, így az érdekelt fél keresettel kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg, az eljárás megindítására a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetek is jogosultak legyenek. Záró rendelkezések
A 20. §-hoz
A törvényjavaslat tekintettel a törvényi rendelkezések érvényesíthetőségéhez fűződő fogyasztóvédelmi és gazdasági érdekekre, valamint az e tárgykörben fennálló jogharmonizációs kötelezettségre a törvény hatálybalépését 1997. július 1-jével állapítja meg.A 21. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénnyel és a szabadtéri reklámhordozókról szóló törvényi szabályozással való viszonyát.Amennyiben a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény a rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámok vonatkozásában a törvényjavaslattól eltérő rendelkezéseket állapít meg, annyiban ez utóbbi törvényben foglalt szabályok érvényesülnek. A szabadtéri reklámhordozók elhelyezéséről törvényi szinten jelenleg a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény rendelkezik.
A 22-23. §-hoz
A törvényjavaslat felhatalmazza a népjóléti minisztert, a földművelésügyi minisztert és az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert, hogy azokat a reklámtevékenységhez kapcsolódó részletszabályokat, amelyeket törvényi szinten nem célszerű meghatározni, de a reklámtevékenység szabályozásának teljeskörűségét biztosítják, rendeletben határozzák meg.A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a törvényjavaslatban foglaltakkal, illetve feleslegessé váltak. A törvényjavaslat csak azoknak a jogszabályhelyeknek, illetve jogszabályoknak a hatályon kívül helyezéséről rendelkezik, amelyeket a végrehajtási rendeletek nem érintenek, a jogszabály szintje vagy szabályozási köre miatt. A többi érintett jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezéséről a végrehajtási rendeletek gondoskodnak.