Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    Végső előterjesztői indokolás az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényhez - Indokolások Tára 2021/137.

    Végső előterjesztői indokolás az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényhez - Indokolások Tára 2021/137.

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 
    • Jogszabály indoklása: 2021. évi CXXII. törvény

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja egyes igazságügyi tárgyú és ahhoz kapcsolódó törvények módosítása annak érdekében, hogy az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai hasznosuljanak és a jogalkalmazást segítsék, valamint annak érdekében, hogy a törvények illeszkedjenek a változó társadalmi, szervezeti, technikai viszonyokhoz.
    A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) módosít...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    Végső előterjesztői indokolás az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényhez - Indokolások Tára 2021/137.
    ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
    Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja egyes igazságügyi tárgyú és ahhoz kapcsolódó törvények módosítása annak érdekében, hogy az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai hasznosuljanak és a jogalkalmazást segítsék, valamint annak érdekében, hogy a törvények illeszkedjenek a változó társadalmi, szervezeti, technikai viszonyokhoz.
    A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) módosítása a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által jelzett gyakorlati tapasztalatok alapján vált szükségessé. A módosítások érintik az első éves irodavizsgálathoz fűződő joghatások rendjét, továbbá a közjegyzői okirat felolvasásának, a ténytanúsítványnak, valamint a magánvégrendelet letétbe helyezésének a szabályait.
    A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) módosítása a reorganizációra utaló szövegrészeket hatályon kívül helyezi, tekintettel arra, hogy a reorganizációs eljárásra külön jogszabályok vonatkoznak. A Cstv.-nek a felszámolók névjegyzékére vonatkozó szabályai 2022. július 1-jei hatálybalépéssel kiegészülnek azzal, hogy névjegyzéki adat az is, ha a felszámoló szervezet szerkezetátalakítási tevékenység végzésére is jogosult. A Cstv. 65. és 67. §-ának módosítása a Cstv. IV. fejezetét, azaz a csődjogi szempontból stratégiailag kiemelt csőd- és felszámolási ügyek sajátos szabályait érinti. A Cstv. 65. §-ának módosítása arra irányul, hogy az egyes csődügyekben, illetve felszámolási ügyekben a stratégiailag kiemeltté minősítést kimondó kormányrendelet kiadására vonatkozó határidő meghosszabbításra kerüljön annak érdekében, hogy ezekre az eljárásokra vonatkozóan a sajátos eljárásrendet az indokolt esetekben alkalmazni lehessen. A csődjogi szempontból stratégiailag kiemelt, a Cstv. 67-70. §-a szerinti felszámolási ügyekben azok összetettsége miatt nem lehetséges a felszámolási zárómérleget 270 napon belül elkészíteni. Ezért a módosítás kimondja, hogy a bíróság a záró mérleg elkészítésére előírt határidőt meghosszabbíthatja az adott ügy sajátosságait mérlegelve.
    A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítása - a gyakorlati tapasztalatok és a szakmai szervezetek visszajelzései alapján - három kiemelt kérdéskör tekintetében valósítja meg a szabadalmi oltalomra vonatkozó szabályozás finomhangolását, ezek a Bolar kivétel, a szabadalmi bifurkációs rendszer, és a szabadalmi perekben elrendelhető ideiglenes intézkedések.
    A szabadalmi oltalom kizárólagos jogot biztosít a jogosultnak arra, hogy a szabadalom fennállásának ideje alatt a szabadalmi oltalom tárgyát hasznosítsa, annak hasznosítására másoknak engedélyt adjon, illetve fellépjen az esetleges jogsértésekkel szemben. Ugyanakkor e kizárólagos jog nem korlátlan, a szabadalmi jog e kizárólagos jog alóli, szűk körű kivételeket biztosít. Ilyen kivétel az elsődlegesen a gyógyszeripar területét érintő Bolar kivétel, amelynek célja, hogy a generikus gyógyszergyártó cégek a szabadalmi oltalom lejártát követő napon ténylegesen piacra tudjanak lépni (ún. day-1 piacra lépés), amelyhez szükséges a szabadalmi oltalom fennállása alatt a törzskönyvezéshez, forgalomba hozatali engedélyhez szükséges kísérletek, vizsgálatok elvégezése, amelyek jellemzően hosszabb időt vesznek igénybe. Az Szt. 19. § (6) bekezdés b) pontja a korábbiakban együttesen szabályozta a kísérleti célú cselekményekre vonatkozó általános kivételt, és az ezzel csak részben átfedésben álló Bolar kivételt, így tehát a korábbi rendelkezés két kivételt tartalmazott egy rendelkezésben. A két kivétel szétválasztása mind tartalmi, mind kodifikációs technikai szempontból indokoltnak mutatkozik.
    A szabadalombitorlási és megsemmisítési kérdésekben az Szt. jelenleg bifurkációs rendszert követ, vagyis a bitorlási perben előterjesztett megsemmisítési kifogást a bíróság nem jogosult elbírálni, hanem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) előtt lefolytatandó megsemmisítési eljárás és annak esetleges jogorvoslatai idejére a bitorlási pert fel kell függesztenie. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a megoldás bizonyos esetekben teret adott a bitorlási perek elhúzódásának. Az eljárások gyorsítása érdekében az Szt. 44. §-ának, 80. §-ának, valamint 104. §-ának a módosítása a bifurkációs rendszer részleges felülvizsgálatát célozza azzal, hogy a jövőben a szabadalombitorlás miatt indított per alperese a szabadalom megsemmisítése iránt a perben eljáró bíróság előtt viszontkeresetet terjeszthet elő (a továbbiakban: megsemmisítési viszontkereset), amennyiben releváns megsemmisítési ok áll fenn, valamint nem folyik párhuzamosan az SZTNH előtt azonos okból megsemmisítési eljárás. Abban az esetben, ha a szabadalom megsemmisítése iránti kérelmet terjesztenek elő, az SZTNH az eljárást felfüggeszti a viszontkereset vonatkozásában lefolytatandó bírósági eljárás jogerős befejezéséig, ezzel elkerülve egy párhuzamos eljárás lefolytatását. A módosítás nem érinti az SZTNH-nak a szabadalombitorlási pereken kívüli megsemmisítési eljárással kapcsolatos hatáskörét.
    Az Szt. ideiglenes intézkedést érintő módosításai hangsúlyosabbá teszik a szabadalommal kapcsolatos megsemmisítési viszontkereset figyelembevételét az ideiglenes intézkedés elrendelése során, speciális rendelkezést tartalmaznak ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezésére és a szabadalom megsemmisítése okán utólag alaptalanná vált ideiglenes intézkedésből fakadó kártalanítás tekintetében.
    Az Szt. módosítása végezetül a Visegrádi Szabadalmi Intézet (a továbbiakban: VSZI) által elvégezhető nemzetközi jellegű kutatás törvényi hátterét is megteremti.
    A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) módosítása - az előadó versenytanácstag és a vizsgáló jogköreinek bővítése útján - a versenyfelügyeleti és végrehajtási eljárás gyorsítását, és az összefonódás-ellenőrzés tekintetében a digitális kor kihívásaira reagáló szabályozás létrehozását, az érintett piacok megállapításának átláthatóságát szolgálja. Ugyanakkor a módosítás rendezi a figyelmeztetés alkalmazásának lehetőségeit különösen az utóvizsgálat esetében, illetve a már megfizetett bírságösszeg után fizetendő kamat elrendelésének kamatfizetés szabályait abban az esetben, ha a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) eljárási bírságot kiszabó végzése a közigazgatási bíróság jogerős ítélete szerint jogszabályt sértett.
    A Tpvt. 2021. szeptember 30. napján hatályba lépett 25/B. §-a biztosítja, hogy a Tpvt. szerinti előzetes összefonódás bejelentési kötelezettség ne vonatkozzon azon befektetésekre, amelyek révén többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealapok szereznek közösen irányítási jogot olyan céltársaságban, amelynek előző évi nettó árbevétele nem érte el az egymilliárd forintot, és amely befektetések az Európai Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított állami támogatási jogcímeken valósulnak meg.
    A Javaslat átvezeti azokat a technikai szabályokat, amelyek a Tpvt. 25/B. §-ához kapcsolódó, elsősorban eljárásjogi kérdéseket hivatottak rendezni. A módosítás lehetővé teszi többek között azt, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását a GVH eljárási bírsággal szankcionálja, valamint biztosítja, hogy a vizsgáló a Tpvt. 25. §-ának hatálya alá eső összefonódások esetében is elrendelhesse az összefonódás vizsgálatát, ha nem nyilvánvaló, hogy az érintett piacon nem csökken jelentős mértékben a verseny. A Javaslat módosítja az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt (a továbbiakban: lasz.), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII törvényt (a továbbiakban: Bjt.), valamint a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvényt (a továbbiakban: Üjt.). A módosítások az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálják azzal, hogy a létrehozott új szolgálati jogviszony megjelenítésre kerül az egyes törvények azon rendelkezési között, ahol azok utalnak az egyéb jogviszonyokra. A Bjt. módosítása emellett a jogalkalmazás során felmerült tapasztalatok figyelembe vételével felülvizsgálja a bírák értékelésére vonatkozó előírásokat. E körben a Javaslat egyebek mellett a jelenlegi garanciális előírások mellett olyan további rendelkezéseket rögzít a Bjt.-ben, amelyek tovább erősítik a bírói vizsgálat és értékelés objektivitását például a vizsgálóra vonatkozó kizárási szabályok törvényi meghatározásával. Az lasz., valamint a Bjt. módosításával a Javaslat - az ügyészekre, valamint a nem ügyész ügyészségi alkalmazottakra vonatkozó szabályozásnak megfelelően - az igazságügyi alkalmazottak és a bírák számára is biztosítja a jubileumi jutalmat 45 év szolgálati idő után.
    A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) módosítása a jogalkalmazói visszajelzések alapján szükségessé vált - többek között - annak érdekében, hogy a büntető és a határon átnyúló tartási ügyekhez hasonlóan immár a polgári peres és - a végrehajtási eljárás kivételével - nemperes eljárásokban, valamint a közigazgatási perekben, egyéb közigazgatási bírósági eljárásokban és közigazgatási nemperes eljárásokban is alkalmazható legyen az eljárási előleg jogintézménye. Szintén jogalkalmazói igények indokolták a jogi segítővel kötött szolgáltatási szerződés felmondására és a jogi segítői névjegyzékbe történő felvételre vonatkozó szabályok módosítását.
    A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) módosítása a kisajátítási eljárás egyes részeinek rugalmasabbá és egyszerűbbé tételét célozza.
    A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.), az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.), a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény (a továbbiakban: MEKHtv.), valamint a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: SZTFHtv.) módosításának célja, hogy az alkotmányos szervek minősített többséggel megválasztott vezetői kapcsán a megbízatás megszűnéséhez szükséges szavazati arányok, valamint az önálló szabályozó szervek elnökeinek, valamint elnökhelyetteseinek a megbízatás megszűnését és megszüntetését rendező szabályai is egységesítésre kerüljenek.
    A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) joggyakorlatában több olyan eset merült fel, amely indokolttá tette a Hatóság számára rendelkezésre álló azon eszközök bővítését, amelyek a személyes adatok védelméhez fűződő jog sérelme esetén a súlyos jogsértések elleni fellépést hatékonyabbá teszik. A NAIH - figyelemmel több olyan ügyére, amelyekben az adatkezelés jellemzően az interneten zajlott akként, hogy az adatkezelő személye nem volt megállapítható vagy az adatkezelő egyébként nem volt hatósági eszközökkel az eljárásban elérhető - jogalkotási javaslattal fordult a jogalkotóhoz annak érdekében, hogy ezen eszközrendszert az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) módosításával bővítse akként, hogy speciális esetekben az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására és hozzáférhetetlenné tételére is sor kerülhessen.
    Az elektronikus adat eltávolítása és ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele olyan, a magyar jogrendszerben (lásd például a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény, elektronikus hírközlésről szóló törvény) már létező jogintézmény, amelynek alkalmazásával elérhető, hogy azon esetekben, amelyekben az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat közzététele miatt folyik eljárás, és az eljárás alá vont az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti (és így az elháríthatatlan és súlyos jogsértéssel fenyegető állapot másként nem szüntethető meg), a jogsértést előidéző elektronikus adathoz történő hozzáférés ideiglenesen korlátozható, így a további jogsérelem bekövetkezése megakadályozható legyen. A javasolt módosítás mindezeket szigorú feltételekhez kötné, így ezen intézkedésre kizárólag csak adatvédelmi hatósági eljárásban, illetve csak gyermekek, illetve olyan érintettek esetében kerülhetne sor, akikre vonatkozóan az adatkezelő különleges adatnak minősülő adatot (egészségügyi adat, szexuális irányultság, vallási, felekezeti hovatartozás, bűnügyi adatok) kezel, feltéve, hogy a NAIH eljárása más módon nem vezetett eredményre, valamint, ha ezen intézkedés hiánya a személyes adatok védelméhez fűződő jog elháríthatatlan és súlyos sérelmét eredményezné.
    A Javaslat továbbá pontosításokat is eszközöl az Infotv. szövegében a jogalkalmazói tapasztalatok és gyakorlat alapján.
    A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) módosítására a sarkalatossági záradék pontosítása miatt kerül sor.
    A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosításával a jogkeresők régi igényének tesz eleget a jogalkotó azzal, hogy biztosítja a közös szülői felügyelet bírói elrendelésének lehetőségét a gyermek érdekében abban az esetben is, ha ezt csak a szülők egyike kéri. A közös szülői felügyelet lehetőségének a házasság felbontását követő szélesebb körű biztosítása jogilag garantálja a szülő-gyermek kapcsolat teljességét. Ezt igazolja azoknak az európai országoknak a példája is, ahol a már együtt nem élő szülők közös felügyeleti joga a házasság felbontását követően is főszabályként érvényesül. Nem egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a bíróság - a szülők egyetértése hiányában - a kapcsolattartásról való döntése során a gyermek váltott elhelyezésről rendelkezhet-e. A tárgyban hozott legutóbbi bírói döntés szerint a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlása esetén megállapodás hiányában a kapcsolattartás ítélettel nem szabályozható olyan módon, hogy az a különélő szülőt a gondozó szülővel azonos időtartamban illesse meg, az ilyen rendezés a közös szülői felügyeletnek a kapcsolattartás jogintézményével való pótlását, tartalmában burkolt közös szülői felügyeletet jelent (BH2020. 11.). Ebből következik, hogy a szülők házasságának felbontását követően a gyermek ugyanannyi időt töltsön mindkét a szülőjével, feltételezi azt is, hogy szülei a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. Következésképpen, ahhoz, hogy ez a fajta azonos intenzitású gondoskodás lehetőségének biztosítása a gyakorlatban megfelelően működjön, lehetővé kell tenni a bíró számára azt is, hogy az egyik szülő egyoldalú kérelmére dönthessen a szülői felügyelet közös gyakorlásáról. Nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére a körülmények széleskörű bírói mérlegelését követően akkor kerülhet sor, ha a bíró a gyermek meghallgatását követően meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb. A Ptk. javasolt módosítása arra biztosít lehetőséget, hogy a bíróság - a szülők megállapodása hiányában - az egyik szülő kérelmére is dönthessen a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, nem szükséges erre kizárólag az egyik szülőt feljogosítania. A javasolt szabályozás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a házasság felbontását követően a közös szülői felügyelet automatikusan fennmaradna a szülők között, hanem arra lenne mód, hogy a bíróság - mérlegelve, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben - az egyik szülő egyoldalú kérelmére is határozhatna úgy, hogy a szülői felügyelet a házasság felbontását követően is közös marad. A közös szülői felügyelet elrendelése csak egy lehetőség, lényeges, hogy ennek fenntartása minden esetben a gyermek érdekével messzemenőkig összhangban álljon és semmiképpen ne okozzon zavart a gyermek fejlődésében, mindennapjaiban. Hangsúlyozandó, hogy a bíróságnak - a gyermek érdekére és a szülők körülményeire figyelemmel - továbbra is módja van arra is, hogy a szülői felügyelet gyakorlására csak az egyik szülőt jogosítsa fel vagy bizonyos szülői felügyeleti jogokat a szülők között megosszon. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a szülők a szülői felügyeletet különélésük esetén nemcsak oly módon gyakorolhatják közösen, hogy a gyermek egyikük háztartásában lakik és a másik szülővel hétvégenként tart kapcsolatot, hanem arra is van mód, hogy a szülők gyermekkel való tényleges kapcsolatának egyenlősége fennmaradjon. Amíg a szülők közötti közös szülői felügyelet fennállása önmagában nem feltétlenül jelenti a gyermekkel való fizikai értelemben való együttlétet, addig a Javaslat alapján arra is van mód, hogy a bíróság a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel elrendelje, hogy a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak. Ez a lehetőség már egyértelműen azt eredményezi, hogy a gyermek számára a házasság felbontása nem jár azzal, hogy egyik szülőjétől el kell, hogy váljon. Nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére is a körülmények széleskörű bírói mérlegelését követően akkor kerülhet sor, ha a bíró a szülők és gyermek meghallgatását követően meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb. A Javaslat részletesen kitér arra, hogy abban az esetben, ha a közös szülői felügyelet gyakorlását a bíróság rendeli el, miről kell határoznia.
    A digitalizáció jogrendszert is érintő fejlődése - jogbiztonsági és garanciális okokból - indokolttá teszi egyes jogviszonyok esetében a jogalkalmazói gyakorlatot is egységesítő szabályozás megteremtését, nem elszakadva a tudatosan technológiasemleges megközelítéstől. A digitalizáció jegyében az ingatlan-nyilvántartási eljárás elektronizálása, valamint a jogi személyek nyilvántartási szabályainak reformja is kiemelt szerepet kapott, amelyre tekintettel szükséges az említett eljárásokhoz kapcsolódó okiratok egységes felhasználhatóságának biztosítása. Az innovatív technológiai újítások a banki ügyleteket is érintik, ezért indokolt a szabályozás hatályának kiterjesztése a pénzügyi szegmensre is. A családjogi és öröklési jogi jogviszony személyhez fűződő jellege jogbiztonsági szempontból teszi szükségessé a minősített okirati forma garantálását. A Javaslat meghatározza azokat a jogviszonyokat, amelyek esetén kizárólag magasabb biztonsági szintet garantáló elektronikus formában hozható létre elektronikus okirat, azzal, hogy a Javaslat egyúttal lehetőséget biztosít az ágazati jogszabályoknak a Javaslattól való eltérésre azokon a jogterületeken, ahol a jogviszony-specifikus jelleg miatt indokolt. A Ptk. 6:7. § új (3a) bekezdésének a célja annak egyértelművé tétele, hogy az említett jogviszonyokra irányadó jogszabályi követelményeknek megfelelően létrehozott elektronikus okirat az írásbeliség feltételeit kielégíti, további bírói mérlegelést e tekintetben az alakiság megítélése nem igényel. A felsorolt jogviszonyokra irányadó ágazati jogszabályi rendelkezések szerint elektronikus okiratba foglalt, írásjelekkel rögzített tartalommal létrejött jognyilatkozat - a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésétől eltérően - törvény erejénél fogva írásba foglaltnak minősül. Az ágazati jogszabályi rendelkezések megsértésével vagy nem írásjelekkel rögzített tartalommal létrehozott okiratban megtett jognyilatkozat ebből következően nem minősül írásba foglaltnak, és ez esetben a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerinti feltételek sem képezik vizsgálat tárgyát. A Ptk. 6:7. § új (3a) bekezdésében nem említett jogviszonyokkal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat írásbeliségének vizsgálata változatlanul a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint történik.
    A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) módosítása kapcsolódik az Are. tv.-nek a Szát.-tal megállapított módosításaihoz. A módosítások főként az egyéni vállalkozó adósokra vonatkoznak.
    Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) módosítását a jogalkalmazói visszajelzések indokolják. A Javaslat így többek között jogalkalmazói döntéseket megkönnyítő technikai jellegű módosításokat tartalmaz, valamint megszünteti a területi ügyfélszolgálati pontokat és a fegyelmi vétség fogalmának kiterjesztésével az etikai eljárásokat.
    Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban Ákr.) módosítása egyrészről az értesítési cím megszűnésére tekintettel a személy- és lakcímnyilvántartás szerinti hatályos fogalmak használatát szolgálja, másrészről az eljárás megindulását a kérelem hatósághoz történő megérkezésének időpontjához köti, mivel a hatóságnak bizonyos esetekben (azonnali döntéshozatal, elektronikus eljárás) már a kérelem benyújtásával egy időben eljárási cselekményt kell végeznie vagy döntést hoznia. Tekintettel arra, hogy ezen utóbbi módosításnak kihatása van az ügyintézési határidőre, amely így már a kérelem megérkezésének napján megindul, ezért a hosszabb felkészülési idő biztosítása szükséges a hatóságok számára.
    A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perekre vonatkozó speciális szabályait a gyakorlat visszajelzései alapján szükséges kiegészíteni a Pp. munkaügyi perekben alkalmazott egyes kedvezményes eljárási szabályaival. A módosítás ezen felül a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy felek esetében szélesíti a hiánypótlás felhívásban a bíróság tájékoztatási kötelezettségét. A Kp. módosítása továbbá egyértelműsíti a joggyakorlatban megjelent bizonytalanság miatt, hogy a benyújtott keresetlevelet abban az esetben is továbbítani kell a bírósághoz, ha az erre nyitva álló időben az alperes közigazgatási szerv visszavonja azt. A keresetlevél a bírósághoz intézett kérelmet tartalmaz, amelyről csak a bíróság hozhat döntést, függetlenül attól, hogy a benyújtást követően a per tárgya megszűnt létezni.
    A bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások közhiteles nyilvántartásáról szóló 2017. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ánytv.) módosításai alapvetően a nyilvántartás adattartalmának pontosítását szolgálják.
    A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényt (a továbbiakban: Vbt.) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság testületének jogalkalmazása során felmerült és a jogalkotó számára jelzett jogértelmezési kérdésre tekintettel indokolt pontosítani. A módosítás azokat az esetköröket érinti, amelyek az elnökség tagjainak választottbírósági eljárásban történő részvételét szabályozzák. A módosítások a szabályozás lényegi tartalmát nem érintik, csupán a következetes és egységes jogértelmezést szolgálják.
    Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) módosítását indokolja, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyt szükséges az ügyvédi tevékenység ellátását megalapozó jogviszonyok közé, valamint az összeférhetetlenségi szabályokba is felvenni.
    A szerkezetátalakításról és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2021. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Szát.) módosítása a szerkezetátalakítási szakértőkre vonatkozóan tartalmaz pontosító rendelkezést, továbbá elhagyásra kerül egy feleslegessé vált felhatalmazó rendelkezés.
    Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (Ill. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
    RÉSZLETES INDOKOLÁS
    1. §
    A Javaslat biztosítja annak a - korábban iránymutatásban szereplő - követelménynek az érvényesülését, amely szerint az első éves irodavizsgálatig a közjegyző csak egy közjegyzőhelyettest alkalmazhat. Ez a rendelkezés - az újonnan kinevezett közjegyzőkre vonatkozó korlátozásként - törvényi szintű szabályozást igényel. A szabályozás indoka, hogy a közjegyző a közjegyzői szolgálat kezdetén legfeljebb egy közjegyzőhelyettes gyakorlati képzéséről tud megfelelően gondoskodni.
    2. §
    Az első éves irodavizsgálat eredményes lezárása annak a feltétele, hogy a közjegyző - a működése első évében megszerzett megfelelő szakmai tapasztalat birtokában - állandó vagy tartós helyettesként kirendelhető legyen, mivel ezt követően válik arra alkalmassá, hogy saját feladatai mellett a helyettesítésből eredő kötelezettségeket is ellássa. Kivételt képez ez alól, ha a közjegyző korábban közjegyzőhelyettesként tartós helyettesi feladatot látott el, és annak lezárásakor lefolytatott vizsgálaton megfelelt.
    3. §
    A közjegyzői okirat felolvasásának mellőzését a hatályos szabályok szerint csak a jogi képviselővel eljáró jogi személy felek kérhetik. A jogi személy fél ugyanakkor fogalmilag nem eshet a Kjtv. 124. § a)-c) pontjainak hatálya alá, így a felolvasás mellőzésének a kizárására vonatkozó feltételek csak a jogi személy fél természetes személy jogi képviselője vonatkozásában értelmezhetőek. Egyes esetekben a közjegyzői okirat felolvasása - az okirat terjedelménél fogva - nem végezhető el egy napon, ebben az esetben a közokirat érvényességének feltétele, hogy a felolvasás megszakításának és folytatásának időpontját is óra, perc pontossággal rögzítse az okiratban a közjegyző.
    4. §
    Technikai jellegű pontosítást igényel, hogy a fél helyett annak képviselője is kérheti, hogy az ügyleti tanúk csak a közjegyzői okirat aláírásánál legyenek jelen. Ha a fél vagy képviselője vak, fokozott jogvédelmük érdekében az ügyleti tanú a közjegyzői okirat felolvasásánál és aláírásánál is jelen van, a teljes okiratszerkesztési folyamatot azonban nem kell figyelemmel kísérniük.
    5. §
    A rendelkezés technikai jellegű pontosítása szükséges, tekintettel arra, hogy a Kjtv. 115. §-a nem csak adatokról, hanem egyéb megjelölésekről is rendelkezik.
    6. §
    Technikai jellegű pontosítást igényel, hogy a fél mellett annak képviselőjére is vonatkozik, hogy a közjegyzői ténytanúsítványt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem kell aláírnia.
    7. §
    A közhiteles nyilvántartásban szereplő tények, adatok tekintetében kiállított tanúsítványok vonatkozásában - az okiratról készített másolathitelesítéshez hasonlóan - nincs jelentősége annak, hogy a közjegyzői tanúsítvány elkészítését ki kéri, ezért az eljárást kezdeményező fél, illetve képviselője adatait a hitelesítési záradékban nem kötelező feltüntetni.
    8. §
    A közjegyző a jelenlétében megtörtént jogi jelentőségű tényekről - jegyzőkönyv vagy záradék formájában -tanúsítványt állít ki, amelynek során a közjegyzői okiratokra vonatkozó általános szabályokat köteles megfelelően alkalmazni. Tanúsítvány készítésekor a közjegyző felelőssége a tanúsítvány, mint közokirat alakiságának megtartására és a tanúsítvány tartalmi valódiságára terjed ki. A módosítás azt juttatja kifejezésre, hogy a vonatkozó előírásokat a közjegyző nemcsak tevőlegesen, hanem mulasztással is megsértheti, ezen esetek valamelyikében a ténytanúsítvány nem tekinthető közokiratnak.
    9. §
    A módosítás rögzíti, hogy a magánvégrendelet közjegyzői letétbe helyezésekor a félnek - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:17. § (1) bekezdés c) pontjával összhangban személyesen kell eljárnia.
    10. §
    A magánvégrendelet visszavétele tekintetében a Ptk. 7:44. §-a rögzíti, hogy a közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi. A végrendelet visszavételéhez fűződő joghatás jelentősége miatt indokolt, hogy erről a közjegyző a végrendelkezőt a végrendelet visszaadásakor tájékoztassa. Pontosító jellegű rendelkezés, hogy a visszavétel tényét - a letételhez hasonlóan - a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába be kell vezetni.
    11. §
    Átmeneti szabály szükséges annak érdekében, hogy a Javaslat által bevezetett módosítások a hatályba lépést megelőzően készített közjegyzői okiratokra is alkalmazhatóak legyenek.
    12. §, 17-18. §
    A Cstv.-ből az adós "reorganizációjára" vonatkozó szövegrészek elhagyása indokolt, tekintettel arra, hogy ezek a §-ok nem függnek össze a vállalkozások reorganizációjáról, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezéseivel, továbbá a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény eltérő alkalmazásáról szóló 345/2021. (VI. 18.) Korm. rendelet 1. alcímével, sem pedig a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 20. alcímével bevezetett reorganizációs eljárással. Szükséges továbbá egyéb szövegcserés technikai módosítások átvezetése is.
    13. §
    A felszámolók névjegyzékében nyilvántartandó adatok köre 2022. július 1-jétől kiegészül a szerkezetátalakítási tevékenység végzésére történő jogosultsággal, tekintettel a Szát. 24. §-ában foglaltakra.
    14. §
    A csődjogi szempontból stratégiailag kiemeltté minősítést kimondó kormányrendelet kiadására vonatkozó határidő meghosszabbításra kerül annak érdekben, hogy az eljárásokra vonatkozóan a Cstv. IV. fejezete szerinti sajátos eljárásrendet az indokolt esetekben alkalmazni lehessen.
    15. §
    A csődjogi szempontból stratégiailag kiemelt, a Cstv. 67-70. §-a szerinti felszámolási ügyekben azok összetettsége miatt nem lehetséges a felszámolási zárómérleget 270 napon belül elkészíteni. Ezért ezekben az esetekben a Cstv. 52. §-ának szabályait kell alkalmazni, de emellett a bíróság a záró mérleg elkészítésére előírt határidőt meghosszabbíthatja az adott ügy sajátosságait mérlegelve.
    16. §
    Átmeneti rendelkezés.
    19. §
    A rendelkezés az Európai Parlament és a Tanács 2004/27/EK irányelvvel módosított emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv 10. cikk (6) bekezdésének való megfelelést szolgálja.
    A Javaslatban az Szt. 19. § (6) bekezdés b) pontjának módosítása teljesen technológia-semleges megfogalmazást alkalmaz a kísérleti célú cselekmények vonatkozásában, egyúttal egy új, c) pontba helyezni át a Bolar kivételt. A Javaslat - az uniós jog keretei között - egyértelműsíti, hogy a Bolar kivétel szerinti gyógyszer forgalomba hozatali engedélyének megszerzéséhez köthető kísérleti célú felhasználás nemcsak belföldi, hanem más EGT tagállamban, illetve harmadik országokban történő törzskönyvezés esetén is alkalmazható.
    Az Szt. 19. § (6) bekezdés c) pontja alkalmazásában a kizárólagos hasznosítási jog alóli mentesített, a forgalombahozatali engedély megszerzésének céljához kötött cselekményeket végző kérelmezővel, illetve forgalombahozatali engedély jogosulttal egy tekintet alá esik a vele ezen célból egy vállalatcsoporton belül együttműködő más jogi személy, és a vele ezen célból gazdasági kapcsolatban álló egyéb közreműködő is. A kivétel alá eső cselekmények a forgalombahozatali engedély megszerzéséhez szükséges mértéket nem haladhatják meg.
    20. §
    A rendelkezés a bifurkációs rendszer részbeni felülvizsgálatához kapcsolódóan a szabadalombitorlási perben indított megsemmisítési viszontkereset elbírálását a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe utalja.
    21. §, 24. §
    A Visegrádi Szabadalmi Intézetről szóló megállapodás 3. cikk (3) bekezdésének második mondata szerint a VSZI Igazgatótanácsa határozhat úgy, hogy a VSZI-t a szabadalmak területére eső más, hasonló feladatok ellátásával is megbízza.
    Ilyen feladat lehet - többek között - a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty, a továbbiakban: PCT) 15. cikk (5) bekezdésében szabályozott nemzetközi jellegű kutatás (International Type Search) intézménye is, amely nemzetközi bejelentés nélküli, nemzeti bejelentésen alapuló nemzetközi jellegű kutatást tesz lehetővé. A nemzetközi jellegű kutatás akkor hasznos a bejelentő számára, ha további információra van szüksége a külföldi szabadalmaztatás lehetőségeinek alaposabb megfontolása érdekében. A nemzetközi jellegű kutatás a PCT szabályai szerint kerül lefolytatásra. Az új kutatási opció bevezetésére a VSZI ügyfelei részéről igény mutatkozik, így ennek a lehetőségnek a megteremtését a VSZI is szorgalmazza.
    Az Szt. új69/B. §-a a nemzetközi jellegű kutatás végzésének a lehetőségét teremti meg nemzeti jogszabályi szinten, mivel ahhoz, hogy a VSZI Igazgatótanácsa a magyar bejelentők esetében a nemzetközi jellegű kutatás lefolytathatósága érdekében szükséges döntéseket meghozza, az is szükséges, hogy Magyarország nemzeti joga lehetővé tegye a nemzetközi jellegű kutatás elvégzését. Lengyelország és Szlovákia nemzeti jogszabályaikban már biztosították ennek lehetőségét.
    22. §
    Az Szt. 80. § (6) bekezdésének módosítása - az Szt. 44. § (2) bekezdés c) pontjának módosításához kapcsolódóan -kiküszöböli a párhuzamos eljárás lehetőségét azzal, hogy amennyiben már megsemmisítési viszontkereset került benyújtásra a Fővárosi Törvényszékhez, az ezt követően SZTNH-hoz is benyújtott, viszontkereset tárgyát képező megsemmisítési eljárás felfüggesztésre kerül a bírósági eljárás jogerős befejezéséig.
    Az SZTNH, valamint a Fővárosi Törvényszék döntései közötti ellentmondások kizárására, valamint egyazon eljárás más fórum előtti megismétlésének elkerülésére szolgál az Szt. 80. § (7) bekezdése, amely szerint az SZTNH elutasítja azon megsemmisítési kérelmet, amellyel kapcsolatban azonos ténybeli alapon, azonos szabadalom megsemmisítése tárgyában a bíróság korábban már jogerős döntést hozott megsemmisítési viszontkereset alapján.
    23. §
    Az európai szabadalmakkal szemben az Európai Szabadalmi Egyezmény 105a. cikk (1) bekezdése alapján korlátozási vagy megvonási eljárás indítható, amely azonban a szabadalmas egyoldalú kérelmére indul és nem kontradiktórius jellegű. Az Szt. 84/M. § (2) bekezdése ilyen esetben a megsemmisítési eljárás felfüggesztését helyezi kilátásba, amennyiben ez különösen indokolt.
    25. §
    Az Szt. 104. § új(1a)-(1i) bekezdései a szabadalmi bifurkációs rendszer részleges felülvizsgálatát célozzák. E körben az Szt. 104. § (1a) bekezdése - az Szt. 44. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt módosítással együttesen -megteremti a szabadalmi bitorlási perekben a szabadalom megsemmisítési viszontkereset útján történő, bíróság előtti megtámadásának lehetőségét. Az Szt. 104. § (1b) bekezdése az olyan szabadalombitorlási perekre irányul, amelyekben a jogosult - például azért, mert a hasznosító lép fel a szabadalombitorlással szemben -még nem vesz részt, azonban perbevonása szükséges a megsemmisítési viszontkereset elbírálásához. A perbe vont alperes és a viszontkeresetet előterjesztő alperes a vonatkozó perjogi szabályok alkalmazásakor ellentétes érdekállású félnek minősül. Az Szt. 104. § (1c) bekezdése rendelkezik a megsemmisítési viszontkereset-levél visszautasításának, az (1d) bekezdés pedig felfüggesztésének esetéről. Az Szt. 104. § (1e) és (1f) bekezdései rögzítik a bíróság tájékoztatási kötelezettségét az SZTNH felé a megsemmisítési viszontkereset tartalmáról és benyújtásának időpontjáról, valamint a megsemmisítési viszontkereset tárgyában meghozott eljárást befejező jogerős határozatról. Az SZTNH a megsemmisítési viszontkereset előterjesztésének tényét, valamint a szabadalom részleges vagy teljes megsemmisítését - amennyiben arról a határozat rendelkezik - a szabadalmi lajstromban rögzíti. Az (1g), (1h) és (1i) bekezdések célja az eljárás gyorsaságának biztosítása. Az (1g) bekezdés rögzíti, hogy a bíróságnak soron kívül kell eljárnia, ha az alperes a szabadalombitorlási perben megsemmisítési viszontkeresetet terjeszt elő. Az (1h) bekezdés a kirendelt szakértőnek - legyen az az SZTNH vagy más szakértő - 30 napot biztosít a szakvélemény előkészítésére. Ennek elmulasztása esetén a bíróság választása szerint a határidő eredménytelen elteltét követően a szakértői díjat napi 1%-al csökkenti, vagy a határidőt elmulasztó szakértő felmentése mellett eseti szakértőt rendelhet ki. Az (1i) bekezdés a szakkérdésre vonatkozó szakértői bizonyítás sajátos jellegére és az eljárás gyors lefolytatásához fűződő érdekre tekintettel kizárja a magánszakértői bizonyítás lehetőségét.
    Az Szt. 104. § (2) bekezdése az ideiglenes intézkedés elrendelése során kifejezetten nevesíti, hogy a szabadalombitorlási perben előterjesztett megsemmisítési viszontkeresetben illetve a 104. § (4) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel szembeni az ellenkérelmében előterjesztett bizonyítékokat a bíróságnak - az eset összes körülményei körében - figyelembe kell vennie.
    Az Szt. 104. § (12a) bekezdése a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv 9. cikk (7) bekezdésének leképezése útján kifejezetten rögzíti, hogy ha a bíróság a per folyamán utóbb megállapítja, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésére okot adó kérelem megalapozatlan volt, akkor a bíróság kérelemre kötelezi az ideiglenes intézkedés kezdeményezőjét az ellenérdekű félnek az ideiglenes intézkedés által okozott károk tekintetében való kártalanításra. A perben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlansága különösen akkor állapítható meg, ha a szabadalmat utólag megsemmisítik, a felperes cselekménye vagy mulasztása folytán az ideiglenes intézkedés hatályát veszti, vagy a bíróság megállapítja, hogy nem történt szabadalombitorlás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a bíróság megítélése szerint nem állt fenn annak közvetlen veszélye sem. A módosítás az alaptalanul elrendelt ideiglenes intézkedéssel okozott károkért járó kompenzáció kérdését is szabályozza. A módosítás eredményeként a jelenlegi helyzettel szemben, amely szellemi tulajdonjogra vonatkozó speciális szabályok hiányában egyedül a Polgári Törvénykönyv általános kártérítési szabályainak kisegítő alkalmazására nyújt lehetőséget, mód nyílik arra, hogy a bíróság az ügy valamennyi releváns körülménye és a felek magatartásának figyelembevételével, de a szabadalmi jogból fakadó sajátosságokat is tekintetbe véve hozza meg döntését a "megfelelő kompenzációként" működő kártalanítás kérdésében. Ezzel a Polgári Törvénykönyv kártalanítással kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazása helyett speciális szabályt hoz létre az alaptalanul elrendelt ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos károk megtérítése tekintetében.
    Az Szt. 104. § (14) bekezdése a biztosíték vagy ellenbiztosíték kiadására vagy visszaadására vonatkozó szabályok tekintetében eltér a Pp. kapcsolódó rendelkezéseitől azzal, hogy a bíróság az előzetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül helyező vagy annak hatályvesztését megállapító végzésben is rendelkezhet a biztosíték vagy ellenbiztosíték visszaadásáról vagy kiadásáról, és hogy a biztosíték kiadására a (12a) bekezdés szerinti kártalanítás elrendelése esetén is lehetőséget biztosít. A biztosíték kiadása és a kártalanítás elrendelése során szükséges a káron szerzés tilalmának elvét szem előtt tartani.
    26. §
    Átmeneti rendelkezés, amely pontosítja, hogy a bifurkációs rendszer felülvizsgálatához kötődő és ideiglenes intézkedésekre vonatkozó módosításokat a 2022. január 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni, a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében.
    27. §
    Az Szt. jogharmonizációs rendelkezéseinek kiegészítése.
    28. §
    A rendelkezés beépíti a Tpvt.-be a jogalkalmazói gyakorlatban megjelenő egyes, a digitális kor kihívásaira reflektáló vizsgálati szempontokat. A szabályozási javaslat figyelembe veszi, hogy a digitális platformok esetén azok piaci ereje és értéke az őket használók számától függ a digitális szektorban érvényesülő hálózati hatások révén, amelyeket kihasználva egy piaci szereplő piaci erőfölénybe kerülve ellehetetlenítheti a piacon lévő versenytársakat, vagy újabb versenytársak piacra lépését. A módosítás ugyanakkor tekintettel van arra, hogy az adat a digitális gazdaság alapköve, illetve, hogy az egyik piacon nagy piaci részesedést elérő vállalkozás más kapcsolódó piacokon is kihasználhatja a hálózati hatás által nyújtott előnyöket.
    29. §
    A Tpvt. 25/B. § (1) bekezdése a 24. § (1) bekezdésétől való eltérésként az érintett vállalkozások adminisztratív és anyagi terheinek csökkentése érdekében arra irányul, hogy a Tpvt. szerinti előzetes összefonódás bejelentési kötelezettség ne vonatkozzon azon befektetésekre, amelyek révén többségi állami tulajdonban lévő kockázati tőkealapok szereznek közösen irányítási jogot olyan céltársaságban, amelynek előző évi nettó árbevétele nem érte el az egymilliárd forintot, és amely befektetések az Európai Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított állami támogatási jogcímeken valósulnak meg.
    A fenti módosítások a Tpvt. hivatkozott módosításához kapcsolódó eljárásjogi kérdéseket tisztáznak. A rendelkezések egyrészt megállapítják, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása eljárási bírsággal szankcionálható, valamint a bejelentés visszautasításának vagy a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetésének eseteként szabályozzák, ha a felek a kivétel szabály ellenére az összefonódást mégis bejelentik a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
    A Javaslat pontosítja továbbá a valamely összefonódás közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítése esetén követendő eljárási szabályokat, és rendelkezik a megfizetett igazgatási szolgáltatási díj egy részének visszafizetéséről.
    A Tpvt. 15. § (3), a 27. § (3) és a 25/B. § (1) bekezdésében az állami (önkormányzati) többségi tulajdon állami (önkormányzati) irányításra módosul. A módosításra azért van szükség, mivel a Tpvt. 23. § (2) bekezdésének rendelkezései alapján nem zárható ki, hogy a többségi tulajdon nem keletkeztet irányítást, illetve többségi tulajdon hiányában is fennállhat az irányítás. Márpedig versenyjogi szempontból az irányításnak van meghatározó jelentősége.
    A Tpvt. 43/N. § (4) bekezdése biztosítja, hogy a piaci szereplők tájékoztatást kaphassanak azokról az egyszerűbb megítélésű, versenyaggályt nem felvető összefonódás-bejelentésekről, amelyekben a GVH hatósági bizonyítványt állít ki arról a tényről, hogy az összefonódás-bejelentés vizsgálatára okot adó körülmény nem áll fenn. Ez a tájékoztatás lehetővé teszi a potenciális összefonódásban érintett vállalkozások számára, hogy a piacdefiníciók vagy legalábbis a lehetséges érintett piacok ismeretében tudják megítélni a bejelentés sikerességének valószínűségét, illetve a vállalkozások számára is további információt szolgáltat azokról a piacokról, amelyen működnek.
    30. §, 32-36. §, 46. §
    A Tpvt. 2021. szeptember 30. napján hatályba lépett 25/B. §-ához, illetve a felülvizsgált 43/N. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó, technikai módosítás.
    31. §
    A Tpvt. rendelkezései csupán általános rendelkezéseket tartalmaznak az eljáró versenytanács összetételére vonatkozóan azzal, hogy a részletes szabályok megállapítását a Versenytanács közjogi szervezetszabályozó eszköznek minősülő és ezáltal a Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben közzétételre kerülő szervezeti és működési szabályzatára bízza. A Tpvt. lehetővé teszi azt is, hogy a Versenytanács bizonyos döntéseit ne három- vagy öttagú tanácsban eljárva hozza meg, hanem a döntéshozatali jogkört az eljáró versenytanács előadó versenytanácstagjára telepíti. A módosítás kibővíti az előadó versenytanácstag által hozható döntések körét egyes önálló jogorvoslattal megtámadható döntésekre is, amely lehetővé teszi, hogy a Versenytanács rugalmasabban és hatékonyabban, az ügy körülményeire jobban reflektáló rendben hozhassa meg döntéseit. Garanciális szabályként érvényesül azonban, hogy az előadó versenytanácstag önállóan nem hozhatja meg az ügyet érdemben lezáró határozatot és az eljárás szempontjából jelentősebb elsőfokú végzéseket, valamint az is, hogy az eljáró versenytanács összetételére vonatkozó részletes szabályokat a Versenytanács szervezeti és működési szabályzatában szükséges megállapítani. Az eljáró versenytanács előadó versenytanácstagja által meghozható elsőfokú végzések alóli kivételek köre a Tpvt. 65/E. §-a alapján alkalmazott Ákr. 107. §-ára tekintettel a biztosítási intézkedéseket, valamint az ideiglenes biztosítási intézkedéseket elrendelő végzésekre is kiterjed.
    37-38. §
    A módosítás lehetővé teszi, hogy az eljáró versenytanács bírság kiszabása helyett enyhébb szankciót szabhasson ki azokban az esetekben, amikor az utóvizsgálat során azt állapítja meg, hogy a kötelezett a határozatban előírt, Tpvt. 75. § szerinti kötelezettségvállalást, vagy meghatározott cselekmény elvégzésére, meghatározott magatartás tanúsítására vagy attól való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségét nem a határozatban előírtaknak megfelelően teljesítette, azonban e mulasztása csak olyan fokú, amely figyelmeztetés alkalmazásával is hatékonyan orvosolható, további kedvező változást biztosítva ezáltal a kis- és középvállalkozások számára. Figyelemmel arra, hogy a Tpvt. 78. § (8) bekezdése rendelkezik a figyelmeztetés alkalmazásának feltételeiről, a kiszabható szankciók közötti mérlegelési szempontok a Tpvt. 78. §-ában foglalt rendelkezések alapján megfelelően alkalmazhatók. Ennek megfelelően a GVH elsősorban akkor dönthet majd úgy, hogy elégségesnek ítéli figyelmeztetés alkalmazását, ha - anélkül, hogy jogsértést állapított volna meg - a kötelezettséget írt elő a vállalkozással szemben, annak teljesítésére azonban nem kellő terjedelemben vagy nem kellő időben kerül sor, tipikusan valamilyen méltányolható okból.
    39. §
    A Tpvt. 48. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó módosítás, amellyel egyértelművé válik, hogy az eljáró versenytanács előadó versenytanácstagjának végzésével szembeni jogorvoslat az eljáró versenytanács végzésével szembeni jogorvoslat sorsát osztja.
    A Tpvt. 82. § (7)-(9) bekezdései a Tpvt. 84. § (1)-(3) bekezdéseivel tartalmilag azonos rendelkezések. A módosítás célja annak biztosítása, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során bírságfizetésre kötelezés esetén ne csak a Versenytanács határozatában kiszabott bírság visszatérítése esetében legyen lehetőség a visszatérítendő összeg után kamat fizetésére a kötelezettek javára, hanem a Tpvt. 61. § (1) bekezdése alapján kiszabott eljárási bírságok esetében is.
    40. §
    A módosítás a vizsgáló hatáskörébe utalja a bíróság döntése miatt visszatérítendő, már megfizetett bírságösszeg után fizetendő kamat kifizetésének elrendelését a döntések végrehajtásának gyorsítása érdekében.
    41. §
    A módosítás a vizsgáló hatáskörébe utalja a végrehajtási eljárás lefolytatását. A Tpvt. 84/A. § (1) bekezdése szerint a Tpvt. végrehajtási fejezetében nem szabályozott kérdésekben az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni. Mivel a Tpvt. végrehajtási fejezete a végrehajtás elrendelésének kérdését nem szabályozza, abban az Ákr. vonatkozó rendelkezései adnak iránymutatást. Az Ákr. 133. § (1) bekezdése szerint "a végrehajtást - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság rendeli el". Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a vizsgáló rendelhesse el a végrehajtást - az eljáró versenytanács elsőfokú döntéseit is ideértve - valamennyi döntés esetében, szükség van az Ákr. hivatkozott rendelkezésétől eltérő szabály megállapítására. A rendelkezés ezenkívül a végrehajtási eljárás vizsgálói hatáskörbe utalása miatti technikai módosításokat tartalmaz.
    42-44. §
    A végrehajtási eljárás vizsgálói hatáskörbe utalása miatt szükséges módosítások.
    Az Ákr. értelmében a hatóság döntése határozat vagy végzés lehet. A végrehajtás során hozott hatósági döntésekkel szemben igénybe vehető önálló jogorvoslati szabályokat a Tpvt. 84/A. § új (2) bekezdése, valamint az Ákr. tartalmazza. E szabályokra és a szabályozás koherenciájára tekintettel indokolt a 84/E. § hatályának kizárólag a végrehajtás foganatosítása során hozott törvénysértőnek tartott intézkedésekre történő korlátozása.
    45. §
    Átmeneti rendelkezés.
    47. §
    Az igazságügyi alkalmazottak és a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak javadalmazásának szabályai az elmúlt évtizedekben hagyományosan azonos elvek mentén kerültek kialakításra. Az Üjt. ilyen irányú szabályozására tekintettel a Javaslat az lasz. módosításával rögzíti, hogy az igazságügyi alkalmazottak a nem ügyész ügyészségi alkalmazottakkal egyező módon, 45 év szolgálati idő után is jogosultak jubileumi jutalomra. Ennek mértékét a Javaslat az Üjt. szabályozásához illeszkedve, hathavi illetménynek megfelelő összegben állapítja meg.
    A fentiek mellett a Javaslat az Üjt. és a Bjt. szabályozásával való összhang megteremtése érdekében az igazságügyi alkalmazottak esetében pontosítja, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a szolgálati viszony idejébe mely korábbi jogviszonyokban töltött időt kell beszámítani. A módosítás alapján az eddigiek mellett be kell számítani a bírói szolgálati viszonyban, az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időt, valamint az ügyvédi tevékenység, a közjegyzői és a bírósági végrehajtói szolgálat időtartamát is, kivéve az ügyvédi tevékenység, illetve a közjegyzői, valamint a bírósági végrehajtói szolgálat szünetelésének idejét.
    A bírákra vonatkozó előírásoknak megfelelően a Javaslat azt is rögzíti az lasz.-ban, hogy ha a jubileumi jutalomra jogosító idők számítása során azonos időszakra több jogviszonyt is figyelembe lehetne venni, közülük csak egy jogviszony számítható be az igazságügyi alkalmazottak esetében is.
    48. §
    A módosítások az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálják azzal, hogy a létrehozott új szolgálati jogviszony megjelenítésre kerül az lasz. azon rendelkezési között, ahol az lasz. előírásai az egyéb jogviszonyokra utalnak.
    49. §
    Az lasz.-nak a munkavégzés alóli mentesítésre vonatkozó szabályozását indokolt összhangba hozni a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és a Bjt. szabályozásával.
    50. §
    A Jst. 5. § (2) bekezdésének jelenleg hatályos b) pontja arról rendelkezik, hogy "(j)övedelmi és vagyoni helyzetére tekintet nélkül rászorultnak tekintendő az a fél, aki [...] közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg". A jogalkalmazói visszajelzések alapján a rendelkezés pontosítása szükséges annak egyértelműsítése érdekében, hogy melyik jogszabályi definíciót kell irányadónak tekinteni az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, mint rászorultsági körülmény figyelembevétele során. Figyelemmel arra, hogy az eredeti jogalkotói szándék az volt, hogy csupán a szociális rászorultság alapján megállapított egészségügyi szolgáltatásra jogosultság legyen elfogadható alanyi rászorultsági feltételként, a Javaslat egyértelműsíti, hogy alanyi jogon rászorultnak az a fél tekintendő, akinek a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi Ill. törvény 54. §-a alapján került megállapításra az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága.
    51. §
    A módosítás a közös háztartásban élők összjövedelméből levonható költségek bővítését tartalmazza, melynek eredményeképpen a jelenlegi rászorultsági összeghatárokkal is több ügyfél lesz bevonható a támogatásba.
    52. §
    A Javaslat a jogalkalmazói visszajelzések alapján a polgári peres és - a végrehajtási eljárás kivételével - nemperes eljárásokban, valamint a közigazgatási perekben, egyéb közigazgatási bírósági eljárásokban és közigazgatási nemperes eljárásokban is bevezeti a határon átnyúló tartási ügyekben és a büntetőeljárás során a Jst. 62/A. § és 63/A. § alapján már alkalmazott eljárási előleg intézményét, mikor kimondja, hogy a pártfogó ügyvéd a perben az eljárást befejező elsőfokú érdemi határozat elleni fellebbezés benyújtását követően eljárási előleg iránti kérelmet terjeszthet elő. Figyelemmel arra, hogy a perben az eljárás szünetelés folytán történő megszűnése esetén érdemi határozat meghozatalára nem kerül sor, a Javaslat arról is rendelkezik, hogy a pártfogó ügyvéd az eljárás szünetelése folytán történő megszűnését megállapító végzés közlését követően is kérheti az eljárási előleg megállapítását.
    53. §, 55. §
    A jogi segítői munka színvonalának fejlesztése érdekében a Javaslat a jogi segítő ügyvédek, valamint azon ügyvédek esetében, akikkel a jogi segítő szervezetek a jogi szolgáltatás nyújtására megbízási szerződést kötöttek - a Magyar Ügyvédi Kamara javaslatára és támogatásával - a névjegyzékbe történő felvétel feltételeként határozza meg a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatában meghatározott jogi segítői továbbképzést elvégzését.
    A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az ügyvédi iroda csak akkor vehető fel a névjegyzékbe, ha van olyan tagja, aki az ügyvédek és a tevékenységüket Magyarországon állandó jelleggel végző európai közösségi jogászok névjegyzékbe történő felvételi feltételeinek megfelel.
    54. §
    A módosítás célja olyan szabályozási környezet megteremtése, amely biztosítja a jogi segítségnyújtó szolgálat és a jogi segítő szerződéses jogainak és kötelezettségeinek egyensúlyát a szerződés megszüntetése körében. Abban az esetben, ha a jogi segítő a Jst., a Ptk. (akár kötelmi jogi, akár alapelvi szabályokat sértő módon), vagy más jogszabályi rendelkezésekbe ütköző módon jár el, a jogi segítségnyújtó szolgálat egyoldalú jognyilatkozattal megszüntetheti a szerződést. A módosítás nem érinti a jogi segítő felmondásra vonatkozó jogát.
    A Javaslat emellett a névjegyzékbe történő felvételre vonatkozó szabályok módosításához kapcsolódóan rögzíti azt is, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat a szolgáltatási szerződést akkor is felmondja, ha az ügyvéd a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatában meghatározott jogi segítői továbbképzés általa vagy tagja által történő elvégzését a névjegyzékbe történő felvétel során tett vállalása ellenére nem igazolja.
    56. §
    A módosításban - Kstv. 21. § (6) bekezdés új i) pontjával összefüggésben - meghatározásra kerül, hogy a végrehajtó milyen határidővel köteles közölni a számlaszámát a kisajátítást kérővel.
    57. §
    A gyakorlatban felmerült, hogy a kisajátítást kérő (az állam vagy az önkormányzat nevében eljáró szerv, gazdasági társaság stb.) nem rendelkezik megfelelő állapotú és üresen álló cserelakással, cserehelyiséggel, ezért a kisajátítandó ingatlanban lakó, illetve helyiségben tevékenységet gyakorló és csereingatlanra jogosan igényt tartó tulajdonos (használó) számára - a törvényi kötelezettség ellenére - nem tud megfelelő ingatlant felajánlani, és más ingatlan beszerzésének időigénye a közérdekű beruházások megvalósításához szükséges kisajátítási eljárást aránytalan módon elnyújtja.
    Ezért a Javaslat főszabályként megtartja ugyan a csereingatlan felajánlásának kötelezettségét, azonban az alóli kivételként szabályozza azt, ha a kisajátítást kérő nyilatkozik arról, hogy megfelelő csereingatlan nem áll a rendelkezésére. Ugyanakkor garanciális előírásként a Javaslat azt is tartalmazza, hogy ezen kivételszabály alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a kisajátítást kérő egyben valószínűsíti, hogy a megfelelő ingatlan felajánlásához szükséges intézkedések (az ingatlan felkutatása, az eladóval való tárgyalások, a kártalanításra jogosult tulajdonossal való egyeztetések) megtétele - azok időigénye folytán - az eljárás jelentős elhúzódásához vezetne. A tulajdonosok védelme érdekében ezen további feltétel előírására azért van szükség, mert ha viszonylag rövid időn belül lehetséges a megfelelő ingatlant beszerezni, vagy a kisajátítási eljárásban valamely oknál fogva be lehet várni az akár hosszabb időt is igénybe vevő intézkedéseket, akkor - ha erre a tulajdonos igényt tart - indokolt megkísérelni a csereingatlannal való kártalanítást.
    Ha a kivételszabály alkalmazása folytán nem kerül sor csereingatlan felajánlására, a kisajátított ingatlanért pénzbeli kártalanítás jár (Kstv. 11. §), így a tulajdonos (használó) teljes körű kártalanításban részesül ebben az esetben is.
    58. §
    A Kstv. értelmében, ha a kisajátított ingatlanra végrehajtási jog van bejegyezve, az ingatlanért járó pénzbeli kártalanítást a végrehajtói letéti számlára kell átutalni vagy befizetni [Kstv. 8. § (5) bekezdés]. A Kstv. azonban nem rendelkezik egyrészt arról, hogy mi a határideje a letéti számlaszám kisajátítást kérővel történő közlésének [ezt a hiányt orvosolja a Kstv. 8. § (5) bekezdésének a módosítása]. Másrészt a törvény nem szól arról, hogy hogyan lehet a kártalanítást megfizetni, ha a végrehajtó nem közli a számlaszámát a kisajátítást kérővel. Ezért a módosítás erre az esetre a letétbe helyezéssel történő megfizetést írja elő.
    59. §
    A hatályos szabályozás alapján a kisajátított ingatlanok a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény és a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény alapján kijelölt vagyonkezelőjét a kisajátítást kérő minden egyes kisajátítási határozat kézhezvételét követően külön-külön megindított ingatlan-nyilvántartási eljárásban kéri bejegyezni az ingatlanügyi hatóságtól. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 11. § (7a) bekezdésében foglaltak szerint a vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére - újabb szerződés megkötése nélkül -a vagyonkezelő egyoldalú nyilatkozatát tartalmazó kérelme alapján kerülhet sor, amelyet a vagyonkezelő a kisajátítási eljárás megindításakor küldene meg a kisajátítási hatóság részére, a későbbi véglegessé vált kisajátítási határozattal együtt történő továbbítás céljából. A módosítással felére csökkenne az ingatlanügyi hatóság kisajátításokkal kapcsolatos eljárásainak a száma, mivel a kisajátítási határozat alapján az állam tulajdonjogának bejegyzése mellett egyidejűleg a vagyonkezelői jog bejegyzésére is sor kerülne, arról nem kellene külön eljárásban dönteni. A Javaslat alapján kizárható lenne az az adminisztratív hiba is, hogy a vagyonkezelői jog bejegyzésére vonatkozó külön kérelem esetleges elmulasztása esetén a törvény által kijelölt vagyonkezelő nem jelenik meg az ingatlan-nyilvántartásban.
    60. §
    A rendelkezés indokolása a Kstv. 8. § (2a) bekezdésének indokolásával összefüggésben már kifejtésre került.
    61. §
    Technikai korrekció.
    62. §
    A módosítás következtében - a MEKHtv. illetve az SZTFHtv. rendelkezéseivel összhangban - pontosításra kerül a felmentési idő kezdete. A rendelkezés kimondja, hogy amennyiben a hatóság elnökével szemben lefolytatott büntetőeljárás eredményeként a hatóság elnökének bűnösségét a bíróság (szabadságvesztés vagy a hatóság elnökének tevékenységének megfelelő foglalkoztatástól eltiltás büntetést tartalmazó) jogerős ítélete megállapította, a köztársasági elnök a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét az ítélet jogerőre emelkedésének napjával menti fel. Az új rendelkezés értelmében a hatóság elnökhelyettesének megbízatása a megbízatási időtartam lejártával is megszűnik. Továbbá az elnökhelyettes felmentési okai is kiegészülnek. A hatóság elnöke abban az esetben is felmenti az elnökhelyettest, ha az elnökhelyettest a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezték, vagy ha neki felróható okból több mint hat hónapon át nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak.
    63. §
    Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdálkodási ellenőrző szerve. Alkotmányos jogállásából adódóan az Állami Számvevőszék funkciója nélkülözhetetlen a végrehajtó hatalom törvényhozói hatalmi ág általi ellenőrzésében. Az intézmény folyamatos működését ezért biztosítani szükséges, melynek elsőszámú felelőse az Állami Számvevőszék elnöke. Az ÁSZ tv. 13. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "Az Állami Számvevőszéket az elnök vezeti. Gondoskodik arról, hogy az Állami Számvevőszék a feladatait, tevékenységét a jogszabályok előírásainak megfelelően lássa el."
    Az elnöki feladatok ellátását támogatja a 2021. évi LXXXIV. törvénnyel bevezetett második alelnök is. Ezen túlmenően azonban szükséges azokat a rendelkezéseket is törvényben rögzíteni, melyek biztosítják, hogy az ÁSZ, mint alkotmányos szervezet működése és feladatellátása az irányítási és vezetési hatáskörgyakorlás szempontjából is folyamatosan biztosított legyen.
    Figyelemmel arra, hogy az Állami Számvevőszék feladatai jól tervezettek, féléves, illetve éves tervek határozzák meg tevékenységét, az elnök 60 napot meghaladó időszakon túli akadályoztatása esetén indokolt a kijelölt alelnök - törvényben meghatározott korlátokkal történő - helyettesítési jogkörét előírni. A kijelölt alelnök
    helyettesítési jogköre az elnök akadályoztatásától számított 61. napon éled fel, függetlenül attól, hogy esetlegesen már az akadályoztatás kezdetén nyilvánvalóvá válik, hogy megfogja haladni a 60 napot. Az akadályoztatás 61. napjától a helyettesi jogkör lép életbe, tehát az alelnök ettől az időponttól kezdve a saját nevében, a törvényben és a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott megszorításokkal gyakorolja az elnöki jogosultságot és teljesíti a kötelezettségeket.
    A törvényi korlátokat indokolt továbbá a az elnöknek a számvevőszéki ellenőrzés eljárási szabályai és módszerei megállapításáért és nyilvánosságra hozataláért való felelősségével bővíteni, hiszen ennek szerepe az Állami Számvevőszéknek - az Országgyűlés döntéseire alapozott - módszertani fejlesztései miatt felértékelődött, és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátása az ellenőrzési tervhez igazodik, mely egyébként is kizárólagos elnöki hatáskör.
    64. §
    Az Ákr. 48. § (2) bekezdése értelmében törvény lehetővé teheti az eljárás felfüggesztését, ha az előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
    Az Ákr.-nek ez a szabálya arra biztosít lehetőséget az ágazati jogalkotó számára, hogy az Ákr. 48. § (1) bekezdésében meghatározott felfüggesztési okokon kívül további, az Ákr.-ben meghatározott körben az eljárás felfüggesztésére lehetőséget biztosítson az ágazati közigazgatási hatóság számára.
    Az általános adatvédelmi rendeleten alapuló, a NAIH által folytatott hatósági jogalkalmazás és a közigazgatási peres gyakorlat rámutatott arra, hogy az adatkezelések komplexitása, az érintetti kérelmek változatossága és gyakori átfedése, az adatvédelmi jognak a más jogterületekkel való szoros összefüggése, valamint az ágazatokon és gyakran jogágakon átívelően felmerülő jogkérdések összetettsége miatt az adatvédelmi ügy számos esetben csak úgy dönthető el megalapozottan, ha a NAIH a döntésébe be tudja építeni más szerv, ideértve más hatóságok és egyéb szervek állásfoglalását, illetve az adatvédelmi döntést ennek ismeretében hozhatja meg. A megalapozott döntés emellett függhet a NAIH által folytatott egyéb vizsgálattól vagy más hatósági eljárásától is, amely esetben szintén indokolt a NAIH számára lehetővé tenni a felfüggesztést.
    Fontos rámutatni, hogy a jelen törvényi felhatalmazás ugyanakkor nem csak az általános adatvédelmi rendeleten, hanem más adatvédelmi jogszabályon, így az lnfotv.-en alapuló, valamennyi, a NAIH hatáskörébe tartozó hatósági eljárásban alkalmazható a fent említett indokok miatt.
    A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a módosítással beiktatott szabályok az Ákr.-ben és az Infotv.-ben eddig is érvényesülő felfüggesztési szabályaihoz képest további felhatalmazást biztosítanak, vagyis az új szabályok mellett azok továbbra is alkalmazandók. A Javaslat ugyanakkor tartja magát ahhoz az elvhez, hogy az Ákr.-től csak annyiban és csak ott tér el, illetve ad kiegészítő szabályozást, ahol és amennyiben erre az Ákr. felhatalmazást ad, vagy az ágazati szabályozási igény kiemelten indokolt.
    Garanciális okból a Javaslat előírja az eljárás felfüggesztéséről szóló végzés közlését a megkeresett szervvel, továbbá a hatóságok együttműködésének biztosítása és az eljárás hatékonysága, valamint időszerűsége miatt arról is rendelkezik, hogy a másik szerv, személy köteles a NAIH-ot az eljárás eredményéről tájékoztatni. A Javaslat emellett kiegészítő szabályként rendelkezik az eljárás felfüggesztésének határidőkre gyakorolt joghatásáról. Az ügyintéző határidőre emellett az Ákr. 50. § (5) bekezdés a) pontja folytán érvényes, hogy az eljárás felfüggesztése az ügyintézési határidőbe nem számít bele.
    65. §
    A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek felügyelete során a NAIH az ezen, a magyar jogban közvetlenül hatályosuló és alkalmazandó rendeletben foglalt jogkövetkezmények bármelyikét alkalmazhatja, amely jogkövetkezmények közül példálózó jelleggel kiemeli a legjelentősebbeket, amelyek alapján akár kérelemre, akár hivatalbóli eljárása esetén elrendelheti a jogellenesen kezelt személyes adatok törlését - e törlés módját a konkrét ügy körülményeire tekintettel meghatározva -, továbbá átmenetileg vagy véglegesen egyéb módon korlátozhat bármely, az adatkezelő által jogellenesen végzett adatkezelési műveletet.
    66. §
    A NAIH joggyakorlatában több olyan eset merült fel, amely indokolttá tette azon eszközök bővítését, amelyek a személyes adatok védelméhez fűződő jog sérelme esetén a súlyos jogsértések elleni fellépést hatékonyabbá teszik, ezért jogalkotási javaslattal fordult a jogalkotó felé annak érdekében, hogy ezen eszközrendszert biztosítsa, tekintettel arra is, hogy az általános adatvédelmi rendelet 58. cikk (6) bekezdése ilyen eszközök biztosítására a tagállami jogalkotót kifejezetten felhatalmazza.
    Az elektronikus adat eltávolítása és ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele olyan, a magyar jogrendszerben (lásd például a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény, elektronikus hírközlésről szóló törvény) már létező jogintézmény, amelynek alkalmazásával elérhető, hogy azon esetekben, amelyekben az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat közzététele miatt folyik eljárás, és az eljárás alá vont az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, így az elháríthatatlan és súlyos jogsértéssel fenyegető állapot másként nem szüntethető meg, a jogsértést előidéző elektronikus adathoz történő hozzáférés ideiglenesen korlátozható, így a további jogsérelem bekövetkezése megakadályozható legyen.
    Tekintettel arra, hogy ezen eszköz adott esetben más alapjog (a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog) korlátozásával is járhat, a szabályozás kialakítása során a jogalkotónak különös körültekintéssel kell eljárnia, az általános adatvédelmi rendelet 85. cikke azonban egyértelműen rögzíti az uniós tagállamok azon kötelezettségét, hogy e két érintett alapjogot jogszabályban egyeztesse össze. E kötelezettségnek megfelelően a Javaslat az elektronikus adat ideiglenes eltávolításának, illetve hozzáférhetetlenné tételének elrendelését több, szigorú feltételhez köti.
    A Javaslat kétlépcsős szabályozást vezet be a szükségesség-arányosság tiszteletben tartása érdekében. A Hatóság az Alaptörvény VI. cikk (4) bekezdésében foglalt feladata hatékony és tényleges érvényesülése érdekében a sikeres tartalomeltávolítások eléréséhez először a tartalom eltávolítására a jogsértő tartalom tárhelyszolgáltatóját kötelezi.
    A Javaslat szerint a hozzáférés ideiglenes megakadályozására célszerűen és ultmia ratio jelleggel abban az esetben kerülne sor, ha a tárhelyszolgáltató nem teljesít. Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása, illetve hozzáférhetetlenné tétele jogintézményének alkalmazására tehát kizárólag meghatározott eljárásokban (csak adatvédelmi hatósági eljárásban és hatósági ellenőrzés során), meghatározott érintetti kör (gyermekek személyes adatai) vagy meghatározott adatfajták esetén (különleges adatok, bűnügyi személyes adatok), elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele esetén kizárólag akkor kerülhet sor, ha a NAIH egyéb intézkedése, ideértve tehát az ideiglenes eltávolítást, nem vezetett eredményre (például az adatkezelő vagy adatfeldolgozó az eljárást akadályozza, az eljárás lefolytatásához szükséges információkat nem bocsátja a NAIH rendelkezésére), valamint annak hiányában a késedelem a személyes adatok védelméhez fűződő jog elháríthatatlan és súlyos sérelmével járna (például a kiskorúról, emberi méltóságát súlyosan sértő személyes adat közzététele esetén). Ezen, a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését szolgáló garanciális jellegű feltételek alapján tehát nyilvánvalóan kizárt például az elektronikus adat ideiglenes eltávolításának, illetve hozzáférhetetlenné tételének elrendelése olyan személyes adatok esetén, amelyeket a jogalkotó közérdekből nyilvános adatnak minősített. Mindezek mellett a Javaslat kifejezetten rendelkezik arról is, hogy az elektronikus adat ideiglenes eltávolításáról, illetve hozzáférhetetlenné tételéről szóló döntés ellen önálló jogorvoslatnak van helye, ezen jogorvoslattal így az adatkezelő vagy adatfeldolgozó akkor is élhet, ha az adatvédelmi hatósági eljárás még folyamatban van.
    Mindezeken kívül az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása, illetve ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele jogintézmény a magyar jogrendszerben már létező jogi megoldásokat alkalmazza az Infotv. rendszerében is (így többek között a jogintézmény kötelezettjei az elektronikus hírközlési szolgáltatók, amelyek részére a döntés közlése hirdetményi úton történik, végrehajtását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság az elektronikus hírközlésről szóló törvény alapján rendeli el és ellenőrzi).
    Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása, illetve hozzáférhetetlenné tétele jogintézmények alkalmazását a Javaslat továbbá biztosítja akkor is, ha az adatvédelmi hatósági eljárás már végleges döntéssel lezárult, amely döntésben az elektronikus adat jogellenességét a NAIH megállapította és az adat törlését rendelte el, de ezen kötelezettséget annak kötelezettje (az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó) ismételt felhívásra sem teljesítette.
    67. §
    A Javaslat rendelkezései egyrészt biztosítják az ahhoz szükséges módosításokat, hogy az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása, valamint hozzáférhetetlenné tétele jogintézmények mind az általános adatvédelmi rendelet, mind az annak hatálya alá nem tartozó adatkezelési műveletek esetén alkalmazhatóak legyenek, másrészt további, az Infotv. rendelkezéseinek egyértelművé tételét szolgáló pontosításokat is tartalmaznak.
    68. §
    A bíró határozott idejű kinevezésének lejárta előtt meg kell vizsgálni a bíró működését, és állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a bíró alkalmas-e a határozatlan idejű kinevezésre. A Bjt. hatályos rendelkezései alapján a határozatlan idejű kinevezéssel rendelkező bírák rendszeres értékelése során a vizsgálat elvégzésére 60 nap áll rendelkezésre. A határozott idejű kinevezés lejárta előtti vizsgálat lefolytatására a Bjt. rövidebb időt, 30 napot határoz meg annak érdekében, hogy a határozatlan idejű kinevezés érdekében szükséges eljárások és intézkedések a 3 éves határozott idő leteltére befejezhetőek legyenek, és a határozott idő utolsó napját követő naptól a bíró a határozatlan idejű kinevezésére sor kerülhessen. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a vizsgálat körültekintően elvégzésre kerülhessen, a Javaslat a vizsgálatra rendelkezésre álló határidőt 45 napra növeli.
    Az értékelés általános szabályai alapján az értékelést 15 napon belül kell elvégezni a határozott idő lejártát megelőző értékelés során is. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a határozatlan idejű kinevezéssel rendelkező bírák rendszeres értékelésére rendelkezésre álló határidőt 45 napra növeli arra figyelemmel, hogy kellő időt biztosítson a vizsgált bíró számára az értékelés tervezetében foglaltak megismerésére és az arra való nyilatkozattételre, indokolt a határozott idő lejárta előtti értékelésre rendelkezésre álló határidőt is megnövelni. Minderre figyelemmel a Javaslat erre az értékelésre 30 napot biztosít.
    A vizsgálatra és az értékelésre rendelkezésre álló határidő megnövelése miatt a határozott időre kinevezett bírónak a határozott idő lejárta előtt 120 nappal kell beszerezni az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy kéri-e a határozatlan idejű kinevezést.
    69. §
    A gyakorlatban problémát jelent, hogy a határozott idő lejártát megelőző bíróvizsgálatnál nem egységesen értelmezik a tényleges bírói működést. Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás miatt indokolt a "tényleges bírói működés" fogalmának törvényi meghatározása.
    A tényleges bírói működés időtartamába nem indokolt beszámítani az egybefüggően hosszú inaktív időszakokat. Az egységes jogalkalmazás érdekében ezeket az időszakokat is meghatározza a Javaslat. Tartósan távollévők azok, akik egybefüggően 30 napot meghaladóan keresőképtelenek, fizetés nélküli szabadságon vagy szülési szabadságon vannak.
    70. §
    Az egységes jogalkalmazás érdekében a módosítás egyértelművé teszi, hogy a soron kívüli vizsgálat elrendelésének kezdeményezésére mind a beosztási hely szerint illetékes, mind a fellebbviteli kollégiumvezető jogosult. Szintén az egységes jogalkalmazás érdekében a módosítás egyértelműen rögzíti azt is, hogy a soron kívüli vizsgálat nemcsak a határozatlan időre kinevezett, hanem a határozott időre kinevezett bíró esetében is elrendelhető.
    71. §
    A Javaslat az értékelés elvégzésére nyitva álló határidőt 45 napban határozza meg, arra figyelemmel, hogy kellő időt biztosítson a vizsgált bíró számára az értékelés tervezetében foglaltak megismerésére és az arra való nyilatkozattételre.
    A módosítás a fentiek mellett rögzíti, hogy a nemperes ügyeket intéző, valamint a tanácsba beosztott bíró tevékenységének az értékelésénél ezt a körülményt is figyelembe kell venni.
    Garanciális szabályként rögzíti a módosítás, hogy a vizsgáló személyéről haladéktalanul tájékoztatni kell a vizsgált bírót. E tájékoztatás azért is bír külön jelentőséggel, mert a módosítás meghatározza a vizsgálóra vonatkozó kizárási szabályokat, és lehetőséget biztosít a vizsgált bíró számára, hogy ha ennek feltételei fennállnak, kizárási kérelmet terjesszen elő a vizsgálóval szemben.
    72. §
    A bírói munka értékelésének teljes folyamata alatt, a vizsgálatot végző bíró kijelölésétől kezdődően biztosítani kell a pártatlan és befolyásolásmentes vizsgálat lehetőségét. Erre figyelemmel a Javaslat meghatározza a vizsgálóval szembeni kizárási okokat és a vizsgáló számára előírja, hogy ha vele szemben kizárási ok áll fenn, azt jelentse be a vizsgáló kijelölésére jogosult, a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezetőnek, aki ebben az esetben új vizsgálót jelöl ki. Amennyiben a kizárási ok a kijelölésére jogosult, a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezetővel szemben áll fenn, a kijelöléssel kapcsolatos feladatokat a vizsgált bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezető-helyettes látja el.
    A fentieken felül a Javaslat a vizsgált bíró részére lehetőséget biztosít arra, hogy kizárási kérelmet nyújtson be a vizsgálóval szemben, ha a törvényben meghatározott kizárási ok az esetében fennáll.
    A kizárási kérelmet az elsőfokú szolgálati bíróság bírálja el egyfokú eljárásban. Ha az elsőfokú szolgálati bíróság a kérelemnek helyt ad, a vizsgálót kijelölő kollégiumvezető, illetve az ő érintettsége esetén a kollégiumvezetőhelyettes haladéktalanul új vizsgálót jelöl ki.
    73. §
    A Javaslat módosítja, illetve kiegészíti a vizsgálat során beszerzésre kerülő iratok, vélemények körét. A bírák munkáját legjobban a másodfokú ügyeikben eljáró tanácselnökök ismerik, ezért a kollégiumvezető helyett a vizsgált bíró legtöbb ügyében eljáró tanácselnökök összefoglaló véleménye a vizsgálathoz hasznos információval szolgál. Amennyiben az eljáró bíró magatartása szerepet játszott az ügy elhúzódásában, és a bíróság elnöke ezzel összefüggésben igazgatási intézkedés(eke)t tett, a vizsgálat körébe ezen intézkedéseket is be kell vonni a bírói munka teljes körű vizsgálata érdekében.
    A Javaslat egyértelművé teszi, hogy mely kollégiumvezetőnek milyen szerepe van az értékelés folyamatában. Mind a vizsgált bíró beosztási helye szerinti, mind a fellebbviteli (felülvizsgálati) ügyeiben eljáró bíróság kollégiumvezetőjét megilleti az a jog, hogy a vizsgálathoz véleményt fűzzön, ezért a számukra a vizsgáló előzetesen megküldi a vizsgálati jelentést és az értékelési javaslatot. A Javaslat a járásbírósági bíró esetében fenntartja azt a szabályozást, amely szerint az esetében az ítélőtábla kollégiumvezetőjének is meg kell küldeni a vizsgálati jelentést és az értékelési javaslatot véleményezés érdekében. Járásbírósági bíró esetén az ítélőtábla kollégiumvezetőjének bevonására annak érdekében kerül sor, hogy a bíró értékelésében egy, a bíró másodfokú bíróságaként eljáró bírói fórumtól független, külső résztvevő is eljárjon.
    74-76. §
    A Javaslat 45 napra növeli az értékelés elkészítésének határidejét, és részletesebb szabályozást ad az értékelés folyamatára. Az értékelés keretében az értékelés tervezetét a vizsgálati jelentés és az értékelési javaslat kézhezvételétől számított 15 napon belül kell elkészíteni, majd ezt követően, az értékelés ismertetésének időpontja előtt legalább 15 nappal az írásbeli értékelés tervezetét a bírónak át kell adni. Ez az előírás fontos garanciális szabály a bíró számára, mivel így kellő idő áll rendelkezésére, hogy a tervezetre észrevételt tegyen. Az értékelés eredményét írásban meg kell indokolni és azt meg kell küldeni a bírónak, valamint a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezetőnek, továbbá - a kúriai bíró kivételével - a bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes fellebbviteli (felülvizsgálati ügyekben eljáró) bíróság kollégiumvezetőjének, a járásbírósági bíró esetén az ítélőtábla bíró szakterülete szerinti kollégiumvezetőjének, akik az értékelés eredményének kézhezvételét követő 30 napon belül jogorvoslatért az elsőfokú szolgálati bírósághoz fordulhatnak.
    A Bjt. 74. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése szerint az értékelésben csak tényszerűen megalapozott értékítéletek szerepelhetnek. Ezt az előírást fenntartja a Javaslat, azonban az a 75. § (2) bekezdésében kerül elhelyezésre, mivel a 74. § az értékelés tervezetére vonatkozó szabályokat tartalmaz, míg a 75. § tartalmazza az értékelésre vonatkozó rendelkezéseket.
    77. §
    A módosítás pontosítja, hogy mely kollégiumvezetők véleményét szerzi be a szolgálati bíróság az eljárása során az értékelés vitatása, illetve az alkalmatlanság megállapítása esetén.
    78. §
    A bírák és az ügyészek tradicionálisan azonos javadalmazásának elvére, valamint az Üjt. ilyen irányú szabályozására tekintettel a Javaslat rögzíti, hogy a bírák az ügyészekkel egyező módon, 45 év szolgálati idő után is jogosultak jubileumi jutalomra. Ennek mértékét a Javaslat az ügyészekre vonatkozó szabályozással egyezően hathavi illetménynek megfelelő összegben állapítja meg.
    79. §
    A Javaslat módosítja a határozott időre kinevezett bírák esetében a vizsgálat és az értékelés határidejét, valamint erre tekintettel azt írja elő, hogy a határozott időre kinevezett bírónak a határozott idő lejárta előtt 120 nappal kell beszerezni az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy kéri-e a határozatlan idejű kinevezést. Figyelemmel arra, hogy a hatályos szabályozás alapján a határozott időre kinevezett bírónak a határozott idő lejárta előtt 90 nappal kell beszerezni az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy kéri-e a határozatlan idejű kinevezést, átmeneti szabályt ad e körben a Javaslat. Az átmeneti szabály alapján az új rendelkezéseket azon bírák esetében kell alkalmazni, akiknek a határozott idejű kinevezése 2022. május 1. napját követően jár le, mivel ők azok, akiknek az esetében a módosítás hatálybalépését követően először tartható a 120 napos határidő.
    80. §, 1-2. melléklet
    A Bjt. sarkalatossági záradékának módosításához kapcsolódó technikai módosítás.
    81. §
    A módosítás az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy a létrehozott új szolgálati jogviszony megjelenítésre kerül a Bjt. 221. § (1) bekezdésében, amely utal az egyéb jogviszonyokra. Emellett a Javaslat módosítja a Bjt. sarkalatossági záradékát, mivel a Javaslattal beiktatásra kerülő új 232/T. § sarkalatosnak minősül. A módosítás a sarkalatos rendelkezések között feltünteti a Bjt. 2-4. mellékletét is, mivel azok a bírák és a bírósági vezetők javadalmazására, valamint a bírák vagyonnyilatkozatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak.
    82. §
    A módosítás egyrészt az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja azzal, hogy a létrehozott új szolgálati jogviszony megjelenítésre kerül a Bjt. 4. § (2) bekezdés g) pontjában és 184. § (3) bekezdésében, ahol a Bjt. előírásai az egyéb jogviszonyokra utalnak. Emellett a módosítás lehetővé teszi, hogy a bírói munka értékelését megalapozó vizsgálat során ne csak a jogerősen befejezett ügyek legyenek vizsgálhatók, ugyanis felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek a még folyamatban lévő ügyek vizsgálatát is szükségessé tehetik. Kiegészíti továbbá a módosítás a szolgálati bíróság hatáskörébe utalt ügyek felsorolását, mivel a jövőben a vizsgálóval szemben előterjesztett kizárási kérelmet is a szolgálati bíróság bírálja el.
    83. §
    A módosítások az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel való összhang megteremtését szolgálják azzal, hogy a létrehozott új szolgálati jogviszony megjelenítésre kerül az Üjt. azon rendelkezési között, ahol az Üjt. előírásai az egyéb jogviszonyokra utalnak.
    84. §
    A módosítás a sarkalatos rendelkezések között feltünteti a Mötv. 2. mellékletét is, mivel az a helyi önkormányzati képviselő (polgármester, alpolgármester) vagyonnyilatkozatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
    85. §
    A módosítás célja az Alaptörvényben szabályozott alkotmányos szervek minősített többséggel megválasztott vezetői kapcsán a megbízatás megszűnéséhez szükséges szavazati arány egységesítése annak érdekében, hogy a megbízatás megszüntetésének szabályai a megválasztáshoz előírt rendelkezésekhez igazodjanak.
    86. §
    A Ptk. 4:164. §-a tartalmazza a szülői felügyelet gyakorlására irányadó főszabályt, amely szerint mindaddig, amíg a szülők a szülői felügyelet gyakorlásáról másképp meg nem állapodnak, illetve a bíróság másképp nem dönt, a szülői felügyelet - az apai és az anyai státusz egyenlőségéből következően - mindkét szülőt megilleti, függetlenül attól, hogy együtt élnek-e vagy sem. A szülők különélése és ennek következtében adott esetben az a körülmény, hogy a gyermekük csak egyik háztartásukban él, nem hat ki automatikusan a közös szülői felügyeletre, azt a szülők jogilag ebben az esetben is tudják közösen gyakorolni. Ugyanakkor különélő szülők esetén is egyre gyakoribb, hogy a szülők úgy állapodnak meg a szülői felügyeletről, hogy gyermekük nem kizárólag egyikükkel él tovább, hanem - ha ezt a körülmények lehetővé teszik - mindkettőjük háztartásában ugyanannyi időt tölt. A közös szülői felügyelet két helyszínen való megvalósítására utal a Javaslat szerinti kiegészítés, amely egyértelművé teszi azt a gyakorlatban már érvényesülő tendenciát, hogy a szülők a közös szülői felügyeletet úgy is gyakorolhatják, hogy felváltva, azonos időtartamban töltenek időt gyermekükkel, illetve jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására. Természetesen ebben az esetben is irányadó norma a Ptk. 4:164. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése, amely szerint a különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.
    87. §
    A Ptk. hatályos rendelkezése alapján - a szülők megállapodása hiányában - nincs mód arra, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére közös szülői felügyeletről döntsön. A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a bíróság a gyermek érdekében ezt megtegye. Ehhez a Ptk. - szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezésére vonatkozó - 4:167. §-ának kiegészítése szükséges, amely arról rendelkezik, hogy mi a helyzet akkor, ha a szülők nem tudják megállapodással rendezni gyermekük helyzetét. A javasolt szabályozás természetesen nem azt jelenti, hogy a házasság felbontását követően a közös szülői felügyelet automatikusan fennmarad a szülők között, hanem csak arra ad lehetőséget, hogy a bíróság - körültekintően mérlegelve, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben - az egyik szülő egyoldalú kérelmére is dönthetne úgy, hogy a szülői felügyelet a házasság felbontását követően is közös marad. Lényeges, hogy különélő szülők esetén a szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelése ne okozzon zavart a gyermek fejlődésében, mindennapjaiban. Nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére a körülmények széleskörű bírói mérlegelését követően csak akkor kerülhet sor, ha a bíró a szülők és gyermek meghallgatását követően meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb.
    Hangsúlyozandó, hogy a bíróságnak - a gyermek érdekére és a szülők körülményeire figyelemmel - továbbra is módja van arra is, hogy a szülői felügyelet gyakorlására csak az egyik szülőt jogosítsa fel vagy bizonyos szülői felügyeleti jogokat a szülők között megosszon.
    88. §
    A Javaslat kiegészíti a Ptk. szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezésére vonatkozó részét egy új §-sal (4:167/A. §), amely részletezi, hogy abban az esetben, ha a bíróság ítéletében a szülői felügyelet közös gyakorlásáról dönt, miről kell rendelkeznie. Az ítélet tartalma eltérő lehet aszerint, hogy a szülők a szülői felügyeletet csak jogilag gyakorolják közösen, de a gyermek egyikük háztartásában lakik és a másik szülővel hétvégenként tart kapcsolatot. Ebben az esetben a bíróságnak döntenie kell a Ptk. 4:181. §-ának megfelelően - a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével - a gyermek és különélő szülője közötti kapcsolattartás szabályozásáról, rendelkeznie kell a különélő szülő által fizetendő gyermektartásdíj mértékéről, illetve a gyermek lakóhelyéről.
    Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a szülők a szülői felügyeletet különélésük esetén nemcsak oly módon gyakorolhatják közösen, hogy a gyermek egyikük háztartásában lakik és a másik szülővel hétvégenként tart kapcsolatot, hanem arra is van mód, hogy a szülők gyermekkel való tényleges kapcsolatának egyenlősége fennmaradjon. Amíg a szülők közötti közös szülői felügyelet fennállása önmagában nem feltétlenül jelenti a gyermekkel való fizikai értelemben vett együttlétet, addig a Javaslat alapján arra is van mód, hogy a bíróság a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel elrendelje, hogy a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak, vagyis a gondozás, nevelés jogát a mindennapok szintjén is mindketten gyakorolják. Ez a lehetőség már egyértelműen azt eredményezi, hogy a gyermek számára a házasság felbontása nem jár azzal, hogy egyik szülőjétől el kellene válnia. Nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére a körülmények széleskörű bírói mérlegelését követően akkor kerülhet sor, ha a bíró - a szülők és gyermek meghallgatását követően - meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb, illetve az azonos időtartamú gondoskodást a szülők életkörülményei is lehetővé teszik.
    Abban az esetben, ha a szülők azonos időtartamban vesznek részt a gyermek nevelésében, nincs szükség arra, hogy a bíróság a kapcsolattartásról rendelkezzen, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben - azontúl, hogy a szülői felügyeleti jog közös - a szülők külön-külön ténylegesen is hasonló intenzitással vesznek részt a gyermek nevelésében, a gyermek mindkét szülőjével ugyanannyi időt tölt. Természetesen ebben az esetben sincs teljesen kizárva az, hogy a bíróság kapcsolattartásról határozzon, ha a gyermek érdekében az egyéni körülményekre, időtartam hosszára figyelemmel az áll, hogy a szülőjével a külön töltött idő alatt is mindenképpen találkozzon.
    A bíróságnak ítéletében arról azonban mindenképpen döntenie kell, hogy a szülők a gyermek gondozása kapcsán milyen időközönként váltják egymást, illetve hol és mikor adják át egymásnak a gyermeket. Az időtartam meghatározásánál kiemelt szerepe lehet többek között a gyermek korának is. A bíróságnak a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamának mértékéről való döntésében - a kapcsolattartásról való határozat analógiájára - figyelemmel kell lenni, illetve külön rendelkeznie kell a szünetek és az ünnepek időszakáról is. Nyilvánvaló, hogy nem lenne igazságos, hogy minden évben ugyanaz a szülő töltse együtt a gyermekkel a karácsonyi ünnepet vagy adott esetben az őszi szünetet. Megjegyzendő továbbá, hogy az, hogy a szülők a gyermekről ugyanannyi ideig gondoskodnak, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a bíróság - a szülők eltérő vagyoni- és jövedelmi viszonyaira, illetve életkörülményeire figyelemmel -, szükség esetén az egyik szülő részéről tartásdíj fizetési kötelezettséget állapítson meg, ún. kiegészítő gyermektartásdíjat írjon elő.
    A közös szülői felügyeletről szóló bírói döntésben a gyermek lakóhelyét minden esetben ki kell jelölni függetlenül attól, hogy a gyermek ténylegesen csak egyik szülője háztartásában lakik vagy mindkét szülőjével ugyanannyi időt tölt.
    A 4:167/A. § (3) bekezdésében a hatásköri viták elkerülése érdekében a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel a gyermek gondozására, akkor az időtartammal, illetve a gyermek átadásával, átvételével kapcsolatos döntések megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni. Ugyanakkor továbbra is irányadó a Ptk. 4:166. §-a szerinti szabály, amely szerint a közös szülői felügyelet gyakorlása kapcsán felmerülő egyéb vitás kérdésekben - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével -a gyámhatóság dönt. Következésképp, ha a szülők a mindennapi életben előforduló, a közös szülői felügyelet gyakorlása körébe tartozó kérdésekben nem tudnak megegyezni, az illetékes gyámhatósághoz kell fordulniuk, ha viszont a bíróság által a közös szülői felügyeletet elrendelő határozatban meghatározott, a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamával kapcsolatos döntés valamely pontját vitatják, akkor erre irányuló keresetet kell benyújtaniuk a bírósághoz.
    89. §
    A digitalizáció jogrendszert is érintő fejlődése - jogbiztonsági és garanciális okokból - indokolttá teszi egyes jogviszonyok esetében a jogalkalmazói gyakorlatot is egységesítő szabályozás megteremtését, nem elszakadva a tudatosan technológiasemleges megközelítéstől. A digitalizáció jegyében az ingatlan-nyilvántartási eljárás elektronizálása, valamint a jogi személyek nyilvántartási szabályainak reformja is kiemelt szerepet kapott, amelyre tekintettel szükséges az említett eljárásokhoz kapcsolódó okiratok egységes felhasználhatóságának biztosítása. Az innovatív technológiai újítások a banki ügyleteket is érintik, ezért indokolt a szabályozás hatályának kiterjesztése a pénzügyi szegmensre is. A családjogi és öröklési jogi jogviszony személyhez fűződő jellege jogbiztonsági szempontból teszi szükségessé a minősített okirati forma garantálását.
    A Javaslat meghatározza azokat a jogviszonyokat, amelyek esetén kizárólag magasabb biztonsági szintet garantáló elektronikus formában hozható létre elektronikus okirat, azzal, hogy a Javaslat egyúttal lehetőséget biztosít az ágazati jogszabályoknak a Javaslattól való eltérésre azokon a jogterületeken, ahol a jogviszony-specifikus jelleg miatt indokolt.
    A Ptk. 6:7. § új (3a) bekezdésének a célja annak egyértelművé tétele, hogy az említett jogviszonyokra irányadó jogszabályi követelményeknek megfelelően létrehozott elektronikus okirat az írásbeliség feltételeit kielégíti, további bírói mérlegelést e tekintetben az alakiság megítélése nem igényel. A felsorolt jogviszonyokra irányadó ágazati jogszabályi rendelkezések szerint elektronikus okiratba foglalt, írásjelekkel rögzített tartalommal létrejött jognyilatkozat - a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésétől eltérően - törvény erejénél fogva írásba foglaltnak minősül. Az ágazati jogszabályi rendelkezések megsértésével vagy nem írásjelekkel rögzített tartalommal létrehozott okiratban megtett jognyilatkozat ebből következően nem minősül írásba foglaltnak, és ez esetben a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerinti feltételek sem képezik vizsgálat tárgyát. A Ptk. 6:7. § új (3a) bekezdésében nem említett jogviszonyokkal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat írásbeliségének vizsgálata változatlanul a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint történik.
    90-92. §
    A módosítás következtében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökét a köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - hét évre nevezi ki, valamint a hivatal elnökének jogviszonyának megszűnését ugyancsak a köztársasági elnök állapítja meg.
    93. §
    A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) módosítása azért vált szükségessé, mert a Javaslat módosítja a Ptk. szülői felügyelet bírósági rendezésére vonatkozó szabályait. A Ptk. új lehetőségként vezeti be, hogy a bíróság a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése során az egyik szülő kérelmére is rendelkezhet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról. A Ptké. módosítása az ehhez kapcsolódó átmeneti szabály megállapítása miatt vált indokolttá, egyértelművé téve, hogy a Ptk. módosítást csak a hatálybalépést követő bírósági eljárásokban kell alkalmazni.
    94-97. §
    Az Are. tv. 85. §-ának kiegészítése a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásban a záró elszámolás készítésére vonatkozó sajátos szabályokat állapítja meg, tekintettel arra, hogy bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásban nem vesz részt családi vagyonfelügyelő. Ezekben az esetekben a bíróság mentesítő határozatához az adós készíti el a záró elszámolást, és ebben számot ad arról, hogy a megállapodásban foglaltakat hogyan teljesítette.
    Az Are. tv. 26. § (1) bekezdésében az egyéni vállalkozó adósokra vonatkozóan lehetővé kell tenni, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységükhöz alapvetően szükséges beszerzéseket az adósságrendezési eljárás alatt is lefolytathassák. Ezek ugyanis elengedhetetlenek ahhoz, hogy az egyéni vállalkozó fenntarthassa a vállalkozását, és ezzel a törlesztőképességéhez a forrásokat biztosítani tudja.
    Az Are. tv. 73. §-ának és felhatalmazó rendelkezésének pontosítása szükséges annak érdekében, hogy a bíróság az adott bírósági adósságrendezési ügyben - az ügy sajátos szempontjait figyelembe véve - mérlegelni tudja, hogy mely vagyontárgyakat kell az adósságtörlesztés érdekében feltétlenül értékesíteni, és mely vagyontárgyak szükségesek ahhoz, hogy az adós a jövedelemszerző tevékenységét folytatni tudja a magáncsőd eljárás időtartama alatt is.
    98. §
    A Javaslat jogalkalmazói visszajelzés alapján, a Szaktv. 2. § 10. pontjában szereplő értelmező rendelkezés módosításával egyértelműsíti a kompetenciavétség fogalmát, kiemelve, hogy a kompetenciavétség lényege az, hogy az igazságügyi szakértő olyan szakterületen folytat szakértői tevékenységet, amelyen az igazságügyi szakértői névjegyzék adatai szerint nem jogosult eljárni.
    99. §, 103. §
    A Javaslat az etikai eljárás megszüntetésével újradefiniálja a fegyelmi vétség fogalmát, és a hatálybalépését követően fegyelmi vétségként határozza meg a kamarai határozatként elfogadott etikai kódex szabályainak megsértését, valamint azt, ha az igazságügyi szakértő igazságügyi szakértői tevékenységen kívül szándékos vagy gondatlan magatartásával, illetve életvitelével a szakértői kar tekintélyét sérti vagy veszélyezteti.
    Erre figyelemmel az eseti szakértő a Javaslat hatálybalépését követően a fegyelmi követelményeknek való alávetéssel tulajdonképpen az etikai követelményeknek is aláveti magát, így szükségtelenné válik az etikai követelmények külön kiemelése a Szaktv. eseti szakértőkre vonatkozó 4. § (5) bekezdésében.
    100. §
    A Javaslat a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében technikai módosítással még inkább kiemeli, hogy az igazságügyi szakértőnek a névjegyzékbe való felvételhez megfelelő képesítéssel és szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. A módosítás - a Szaktv. 58. § (1) bekezdésének egyidejű módosításával - egyértelművé teszi, hogy a szakértők részére előírt képesítés megszerzése mindenképpen szükséges feltétel a szakértőjelöltté váláshoz is.
    101. §
    A szakértő kirendelésével érintett hatósági eljárások gördülékenyebbé tétele érdekében a Javaslat a Szaktv. 45. § (4) bekezdés b) pontjának módosításával kimondja, hogy az igazságügyi szakértő kirendelő hatóság felé történő bejelentési kötelezettsége főszabály szerint olyan estekre is kiterjed, amikor a szakértő a bejegyzett szakterületének bizonyos részterületén nem rendelkezik kellő gyakorlattal.
    102. §
    A Javaslat jogalkalmazói visszajelzések alapján módosítja a módszertani levél közzétételére vonatkozó szabályokat. A Javaslat hatálybalépését követően a módszertani levelek közzétételéről nem az igazságügyért felelős miniszternek, hanem a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (a továbbiakban: Kamara) elnökségének kell gondoskodnia, hiszen az új szabályozás szerint a módszertani levelet a Kamara elnöksége teszi közzé a Kamara honlapján.
    104. §
    A Javaslat a személyes adatok védelme és a Szaktv. 94. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés maradéktalan és jogszerű érvényesülése érdekében pontosítja és kiegészíti a fegyelmi büntetések nyilvántartására vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően a Javaslat rögzíti a fegyelmi büntetések nyilvántartásának pontos tartalmát, illetve azt, hogy annak adatai mikor törölhetők.
    105. §
    A rendelkezés az ügyfélszolgálati pontok és az etikai eljárás megszüntetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.
    106. §, 3. melléklet
    A kérelmező által benyújtott szakértőjelölti időre vonatkozó igazolás adattartamának a névjegyzéket vezető hatóság által történő megfelelő ellenőrizhetősége érdekében a Javaslat kiegészíti a Szaktv. szakértőjelölti névjegyzék tartalmát meghatározó 3. mellékletét akként, hogy a szakértőjelölti nyilvántartásnak tartalmaznia kell a szakértőjelölti névjegyzékbe történő bejegyzés időpontját is.
    107. §
    A rendelkezés a Javaslat Szaktv.-t módosító rendelkezéseihez kapcsolódó, technikai jellegű, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény hatálybalépésével és az azzal bevezetett egészségügyi szolgálati jogviszonnyal összefüggő szövegcserés módosításokat tartalmazza.
    Emellett a Javaslat a Szaktv. 5. § (2) bekezdés b) pont egyidejű módosításával - egyértelművé teszi, hogy a szakértők részére előírt képesítés megszerzése mindenképpen szükséges feltétel a szakértőjelöltté váláshoz is.
    108. §
    A rendelkezés az etikai eljárás megszüntetésével kapcsolatos hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmazza, valamint a Szaktv. preambulumából hatályon kívül helyezi az igazságügyi szakértésbe és ezáltal közvetetten az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat romboló, mostanra már indokolatlannak tűnő megállapításokra történő utalást. Emellett a Javaslat - szintén jogalkalmazói visszajelzések alapján - hatályon kívül helyezi a Szaktv. azon rendelkezését, amely szerint az igazságügyi szakértő kamarai tagságát meg kell szüntetni, ha ezt a szakértő a Kamaránál kéri. A Javaslat hatálybalépését követően - az esetleges visszaélések kiküszöbölése érdekében -a Kamarából kilépni szándékozó igazságügyi szakértőnek a névjegyzéket vezető hatóságnál kell majd jeleznie, hogy kéri a törlését a névjegyzékből, és a törléssel a Szaktv. 66. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszűnik a kamarai tagsága is.
    109. §
    Tekintettel arra, hogy 2021. július 1. napjával a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba bejegyzett értesítési címek hivatalból érvénytelenítésre kerültek, illetve ezt követően az értesítési cím bejelentésére és az értesítési címet érintő adatigénylésre, valamint adatszolgáltatásra már nincs lehetőség, az értesítési címre utaló, illetve az azzal összefüggő rendelkezések módosítása szükséges.
    110. §
    Tekintettel arra, hogy 2021. július 1. napjával a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba bejegyzett értesítési címek hivatalból érvénytelenítésre kerültek, illetve ezt követően az értesítési cím bejelentésére és az értesítési címet érintő adatigénylésre, valamint adatszolgáltatásra már nincs lehetőség, az értesítési címre utaló, illetve az azzal összefüggő rendelkezések módosítása szükséges.
    A 37. § (2) bekezdésének módosítása azért szükséges, mert számtalan eljárás esetében a hatóság a kérelem benyújtásakor dönt - például a kormányablakokban azonnal intézhető ügyek esetében - ami kizárja, hogy az eljárás csak a kérelem benyújtását követő napon induljon. Továbbá az elektronikus ügyintézés terjedésével folyamatosan nőnek az azonnali döntéshozatallal intézhető ügyek száma. Ezekre tekintettel szükséges az általános közigazgatási rendtartást úgy módosítani, hogy az eljárás már a kérelem hatósághoz történő megérkezésének időpontjában meginduljon. A módosítás további hatása, hogy így az ügyintézési határidő kezdőnapja nem a kérelem beérkezését követő nap, hanem a kérelem beérkezésének napja lesz. A kellő felkészülési idő biztosítása céljából a módosító rendelkezés 2023. január 1. napjával lép csupán hatályban.
    111. §
    A Kp. 13. § (8) bekezdésének módosítása egyértelműsíti, hogy az illetékességi szabály alkalmazásában a munkavégzés helye alatt a közszolgálati jogvitával érintett munkavégzés helyét kell érteni. A módosítás ezen felül a Pp. 25. § (3) bekezdésének mintájára a szabály részévé teszi azt a kedvezményt, hogy a természetes személy alperesek a munkavégzésük helye szerint illetékes bírósághoz kérhessék az ellenük indított közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos per áttételét.
    112. §
    A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy által előterjesztett keresetlevél formai és tartalmi hiányosságai esetében a módosítás részletesebb tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hiánypótlási felhívásban. A bíróságnak a keresetlevél valamennyi hiányosságát fel kell tüntetnie, és a részletes, a fél jogban való járatlanságához igazodó teljes körű tájékoztatást kell adnia a hiányok pótlására vonatkozóan. Visszautasításnak csak akkor van helye, az így kibocsájtott részletes hiánypótlási felhívás sem vezetett eredményre. A bírósági hiánypótlás egyszerűsíthető azzal - ez által pedig a per időtartama csökkenthető -, ha írásbeli hiánypótlás helyett, ha az ügy minden körülményére tekintettel célszerűbb, személyes meghallgatásra idézéssel, rövid határidőn belül kijavítható a keresetlevél alaki vagy tartalmi hiányossága, illetve ha lehetséges, elektronikus meghallgatás útján is elvégezhető a hiánypótlás.
    A szabályozás a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 146. §-ával megegyezik és a Pp. 248. § (1) és (2) bekezdésével összhangban áll.
    113. §
    A perfüggőség beállta a keresetlevél benyújtásához fűződik, amely történhet a közigazgatási szervnél, illetve bizonyos esetekben a bíróságnál. A perfüggőség beállta szempontjából irreleváns, hogy a keresetlevelet közigazgatási szervnél vagy bíróságnál kell benyújtani. A közigazgatási szerv a keresetlevelet csak továbbítja, nem pedig benyújtja a bíróságnál. A módosítás a bírósági joggyakorlatban megjelent eltérő értelmezés miatt (Kpkf. 39.009/2020/2.) egyértelműsíti, hogy a perfüggőség beállta miatt, a közigazgatási szervnél benyújtott keresetlevelet továbbítani kell a bírósághoz. Abban az esetben is, ha a támadott döntést akár a jogsérelem orvoslása céljából, akár más a keresetlevélben nem érintett jogszabálysértés miatt módosítja vagy visszavonja.
    Garanciális szempontból szükséges hangsúlyozni, hogy a keresetlevélről csak a bíróság dönthet, hiszen a keresetlevél a bírósághoz intézett kérelem, afelett rendelkezési joga a közigazgatási szervnek nincsen. Amennyiben a közigazgatási szerv a jogsérelmet teljes körűen orvosolja, még a keresetlevél továbbítására nyitva álló időben, akkor is meg kell küldenie azt a bíróságnak, és tájékoztatnia a keresetlevélben foglaltak teljesítéséről. A bíróságnak a felperest nyilatkoztatnia kell, és amennyiben a felperes a jogsérelem orvoslását elfogadja vagy nem nyilatkozik, akkor szüntethető meg az eljárás a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontja alapján. Perköltség szempontjából is szükséges a bíróságnak továbbítani a keresetlevelet, hiszen perköltség igénye akkor is lehet a felperesnek, ha a hatóság a keresetlevél alapján azonnal orvosolja a jogsérelmet, erről pedig a bíróságnak döntést kell hoznia az eljárást befejező döntésében.
    A módosítás végezetül azt is egyértelműsíti, hogy a keresetlevél benyújtása után a támadott döntés az alperes közigazgatási szerv általi bármilyen módosítása vagy visszavonása csak a jogsérelem orvoslásának keretében történhet.
    114. §
    A hatályos Kp. a közszolgálati jogviták tekintetében szűkebb körben határozza meg a szünetelés esetköreit, mint a Pp. a munkaügyi perek esetében. A Pp. 121. § (1) bekezdés b) pontjának mintájára a marasztalási perekben a felek közös kérelme melletti további szünetelési lehetőség is megteremtésre kerül a módosítás által.
    115. §
    Az ügyvédi kamarába felvett, ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult személyeket (például egyéni ügyvéd, kamarai jogtanácsos, kamarai jogi előadó) a kamara az Országos Ügyvédi Nyilvántartásba felvezeti, a felvétellel egyidejűleg pedig kamarai azonosító számot is kapnak a tagok. Indokolt ezért, hogy kamarai tagok esetében a kamarai azonosító szám is feltüntetésre kerüljön azonosító adatként a nyilvántartásban.
    116. §
    Az Ánytv. alapján a nyilvántartásban az egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, kamarai jogtanácsos, valamint egyéb kötelező jogi képviselet ellátására jogosult természetes személy meghatalmazott esetében lakóhelyadat helyett székhelyadatot kell feltüntetni. Ugyanakkor olyan további természetes személyek is jogosultak a perben meghatalmazottként eljárni, akik e tevékenységet nem hozzátartozójuk vagy pertársuk érdekében magánszemélyként végzik, hanem jellemzően munkáltatójuk alkalmazottjaként. Ezekben az esetekben is indokolt a lakóhelyadat helyett a munkáltató székhelyének a feltüntetése a nyilvántartásban. Az adattartalom változásra tekintettel szükséges módosítani a hatásköri és illetékességi szabályt is.
    117. §
    Átmeneti rendelkezés szükséges annak érdekében, hogy a megváltozott adattartalomra vonatkozó előírásokat csak e törvény hatályba lépését követően indult nyilvántartási eljárásokban alkalmazzák.
    118. §
    Az Ánytv. alapján a nyilvántartásban az egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, kamarai jogtanácsos, valamint egyéb kötelező jogi képviselet ellátására jogosult természetes személy meghatalmazott esetében lakóhelyadat helyett székhelyadatot kell feltüntetni. Ugyanakkor olyan további természetes személyek is jogosultak a perben meghatalmazottként eljárni, akik e tevékenységet nem hozzátartozójuk vagy pertársuk érdekében magánszemélyként végzik, hanem jellemzően munkáltatójuk alkalmazottjaként. Ezekben az esetekben is indokolt a lakóhelyadat helyett a munkáltató székhelyének a feltüntetése a nyilvántartásban. Ennek érdekében kerül a nyilvántartás adattartalma pontosításra a törvény végrehajtási rendeletének egyidejű pontosítása mellett.
    119-120. §
    A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság testületének jogalkalmazása során felmerült és a jogalkotó számára jelzett jogértelmezési kérdésre tekintettel indokolt pontosítani azokat az esetköröket, amelyek az elnökség tagjainak választottbírósági eljárásban történő részvételét szabályozzák. A módosítások a szabályozás lényegi tartalmát nem érintik, csupán a következetes és egységes jogértelmezést szolgálják.
    121. §
    Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény hatálybalépésével összefüggő módosítások, biztosítják, hogy például kamarai jogtanácsosi vagy jogi előadói feladatellátás is megvalósulhasson egészségügyi szolgálati jogviszony keretében, továbbá felveszik az új típusú jogviszonyt az összeférhetetlenségi szabályokba is.
    122-125. §
    A módosítás következtében a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának elnökét a köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - kilenc évre nevezi ki, valamint a hatóság elnökének jogviszonya megszűnését ugyancsak a köztársasági elnök állapítja meg. A módosítás - az Mttv., illetve a MEKHtv. rendelkezéseivel összhangban - kitér arra is, hogy a hatóság elnöke és elnökhelyettese többek között akkor menthető fel, ha neki felróható okból, több mint hat hónapon át nem tesz eleget megbízatásából eredő kötelezettségeinek.
    126. §
    A Szát. 27. § (3) bekezdésében nem indokolt annak előírása, hogy a szerkezetátalakítási szakértő bírósági jóváhagyása iránti kérelemhez még külön csatolni kelljen a szakértői képzésre vonatkozó feltétel teljesítését tartalmazó nyilatkozatot, amikor egyébként a képzés teljesítése a szakértői nyilvántartásba vétel feltétele, így az erre vonatkozó fordulat elhagyásra kerül.
    127. §
    A Szát. 60. §-a szerint a szerkezetátalakítási terv jóváhagyására irányuló bírósági eljárásban a bíróság kirendelhet egy második szerkezetátalakítási szakértőt egyes szakkérdések megválaszolására akkor is, ha már részt vesz egy szerkezetátalakítási szakértő az eljárásban. Ezzel összefüggésen azonban Szát. 29. §-ban egyértelművé kell tenni, hogy a második szerkezetátalakítási szakértő nem lehet az állami felszámoló szervezet abban az esetben, ha az eljárás korábbi szakaszaiban ő járt el.
    128. §
    A Szát. 23. § (7) bekezdésében a szerkezetátalakítási szakértő szervezetet nyilvántartó hatóság fegyelmi jogköre elhagyásra kerül a kihirdetett szövegből, mert erre a nyilvántartó hatóság hatásköre nem terjed ki.
    A Szát. 18. §-a előírja, hogy a szerkezetátalakítási eljárásban benyújtandó formanyomtatványokat az OBH rendszeresíti és teszi közzé. A Szát. 66. § (2) bekezdése b) pontja felhatalmazást adott az igazságügyért felelős miniszternek, hogy a szerkezetátalakítási eljárásban kötelezően alkalmazandó nyomtatványokra vonatkozó szabályokat megállapítsa. Az OBH elnöke a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet és az elektronikus ügyintézési jogszabályok alapján közzéteszi a honlapján a formanyomtatványokat, ezért erre vonatkozóan végrehajtási rendelet kiadására nincs szükség, nem lép hatályba a Szát. 66. § (2) bekezdése b) pontja szerinti felhatalmazó rendelkezés.
    Az Are. tv. Javaslat szerinti módosításai miatt szükséges rendelkezni a Szát. kapcsolódó rendelkezéseinek hatályba nem lépéséről.
    129. §
    Hatályba léptető rendelkezéseket tartalmaz.
    130. §
    A törvényjavaslattal érintett alkotmányos szervek vezetői megbízatásával összefüggésben átmeneti rendelkezés kerül megalkotásra, egyértelműsítve, hogy az érintettekre a szabályozásnak mind az anyagi, mind az eljárásjogi rendelkezéseit alkalmazni kell, ez azonban nem vezethet ahhoz, hogy az anyagi vagy az eljárásjogi szabályok kinevezéskori eltérő volta (például eltérő kinevezési feltételek) a jogviszonyra kihatással legyen.
    131. §
    Sarkalatossági záradékot tartalmazó rendelkezés.
    132. §
    Jogharmonizációs záradékot tartalmazó rendelkezés.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében