adozona.hu
T/17299. számú törvényjavaslat indokolással - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénynek a nemek közötti béregyenlőség megteremtése érdekében szükséges módosításáról
T/17299. számú törvényjavaslat indokolással - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénynek a nemek közötti béregyenlőség megteremtése érdekében szükséges módosításáról
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-a a következő u) ponttal egészül ki:
(Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt)
"u) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munkabér megállapítása"
(miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlí...
T/17299. számú törvényjavaslat indokolással - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénynek a nemek közötti béregyenlőség megteremtése érdekében szükséges módosításáról
2021. évi ... törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénynek a nemek közötti béregyenlőség megteremtése érdekében szükséges módosításáról
1. §
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-a a következő u) ponttal egészül ki:(Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt)
"u) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munkabér megállapítása"
(miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.)
2. §
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 14. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:(A hatóság)
"k) kérelem alapján a nemek közötti béregyenlőség megvalósításának igazolására tanúsítványt állít ki a 21/A. §-ban szabályozott módon."
3. §
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 19. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:"(4) A 21. § f) pontjában meghatározott követelmény megsértése miatt indított eljárásban a munkáltatónak kell azt bizonyítania, hogy
a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy
b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani."
4. §
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény a következő 21/A. §-sal egészül ki:"21/A. §
(1) A 21. § f) pontjának alkalmazása során a huszonöt főnél több munkavállalót foglalkoztató állami cég, illetve magánvállalkozás köteles a hatóságtól tanúsítványt beszerezni a nemek közötti béregyenlőség megvalósításának igazolása érdekében.
(2) Ha a hatóság megállapította, hogy az arra kötelezett munkáltató elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti tanúsítvány beszerzését, felszólítja a munkáltatót a mulasztás pótlására, és - a 17/A. § (3) és (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - a 17/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja.
(3) Az egyenlő bánásmód követelményét biztosító rendelkezés megsértéséért kiszabható bírság megállapítására irányuló eljárás a hatóságnak a jogsértésről való tudomásszerzésétől számított három hónapon belül, de legkésőbb a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül indítható meg. Ha a jogsértő magatartás vagy állapot folyamatos, a határidő ennek befejeződésekor kezdődik."
5. §
Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.6. §
E törvény rendelkezéseit az e törvény hatálybalépése előtt folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.Általános indokolás
Az elmúlt években számos felmérés készült arra vonatkozóan, hogy hol a legjobb és a legrosszabb nőnek lenni a világon. A szóban forgó felmérések több kategória alapján rangsorolták az országokat, mint például a jogegyenlőség, az egészségügyi helyzet, az iskolázottság, a gazdasági szférában és a politikában elfoglalt hely, melyek szerint Magyarország világszinten a legrosszabb egyharmadba került. Magyarország az egyetlen EU-s ország, ahol a globális átlag alatt van a nemek közti egyenlőség értéke. Habár a magyar nők képességei, iskolázottságuk, végzettségük semmiben sem maradnak el az élmezőnyben lévő országokétól, a gazdasági és politikai szférában elfoglalt helyük messze elmarad a kívánatostól.A Paylab.com nemzetközi bérösszehasonlító portál szerint hazánkban átlagosan nyolc százalékkal keresnek kevesebbet a nők ugyanabban a pozícióban, mint a férfiak. A közép-kelet-európai régióban átlagosan kilenc-huszonnégy százalékkal alacsonyabb a nők fizetése. Ez többek között az alulfizetett pozícióknak, a szülési szabadságok hátráltató erejének és a női felsővezetők alacsony számának tudható be. Az is kiderült, hogy a pályakezdők nagyjából egyenlő esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon. Azonban a férfiak sokkal magabiztosabban és asszertívebben beszélnek a bérkérdésről: átlagosan tizennégy százalékkal magasabbak a fizetési igényeik. Ha ezt sikerül kiharcolniuk, akkor évente akár egyhavi fizetéssel is többet kaphatnak, mint a nők. A harmincötnegyvennégy közötti korosztály között mutatkozik a legnagyobb bérkülönbség. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy ebben az életkori sávban a nők már többnyire túl vannak a szülési szabadságon, ami (bár nem kéne így lennie) lemaradást és hátrányt eredményez a karrierútjukban.
Az elmúlt években, Európában csekély előrehaladás történt. Az európai országok közül kiemelkedik Izland, ahol már 2018 óta a legkisebb a különbség a nők és a férfiak fizetései között, ugyanis törvény írja elő, hogy tilos ugyanazért a munkáért többet fizetni egy férfinak, mint egy nőnek.
A Világgazdasági Fórum jelentése szerint a nemek közötti egyenlőséget (nem meglepetésre) legjobban Izland közelítette meg, ahol 2019. január 1-je óta törvény szabályozza az egyenlő béreket az országban, amely a kormányzati ügynökségekre, és azokra a cégekre vonatkozik, ahol legalább 25 főt foglalkoztatnak. A vállalatoknak igazolást kell beszerezniük arról, hogy nem tesznek különbséget a bérekben a dolgozóik neme alapján. Akik megszegik a törvényt, azoknak büntetést kell fizetniük.
A mostani ütem mellett még 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése. Ezért a Demokratikus Koalíció izlandi mintára a nemek közötti béregyenlőség megteremtése érdekében törvényjavaslatot nyújt be az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosítására. Jelen törvényjavaslat a magyar nők hátrányos helyzetén kíván változtatni, a nők esélyegyenlőségének javítását kívánja szolgálni, miközben nem szabad megfeledkeznünk az ország versenyképességére, a vállalatok pénzügyi teljesítményére gyakorolt kedvező hatásáról sem. A jelenlegi gazdasági válság megoldásában alapvető szerepe van a férfiak és a nők közötti egyenlőség jövőbeni hatékonyabb biztosításának - amint azt a nemek közötti egyenlőségről szóló legfrissebb európai bizottsági éves jelentés is írja.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Részletes indokolás
1. §
A módosítás egyértelművé teszi, hogy a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munkabér megállapítása miatt részesül a munkavállaló kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, az közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.2. §
A javaslat az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatban kiegészíti a hatóság feladat- és jogkörét a béregyenlőség megvalósításának igazolására szolgáló tanúsítvány kiállításával összefüggő szabályokkal.3. §
A javaslat fordított bizonyítási kényszert vezet be, mivel a munkáltatónak kell azt bizonyítania, hogy nem valósult meg az egyenlő bánásmód követelményének sérelme.4. §
A javaslat kimondja, hogy a huszonöt főnél több munkavállalót foglalkoztató állami cég, illetve magánvállalkozás köteles a hatóságtól tanúsítványt beszerezni a nemek közötti béregyenlőség megvalósításának igazolása érdekében. A módosítás a jogkövetkezményeket is tartalmazza.5. §
Hatályba léptető rendelkezés.6. §
Átmeneti rendelkezés.