adozona.hu
Végső előterjesztői indokolás az állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése érdekében egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról, valamint egyéb vagyongazdálkodási rendelkezésekről szóló 2021. évi LXXXIV. törvényhez - Indokolások Tára 2021/82.
Végső előterjesztői indokolás az állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése érdekében egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról, valamint egyéb vagyongazdálkodási rendelkezésekről szóló 2021. évi LXXXIV. törvényhez - Indokolások Tára 2021/82.
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2021. évi LXXXIV. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Az állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése érdekében egyes vagyongazdálkodást érin...
Végső előterjesztői indokolás az állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése érdekében egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról, valamint egyéb vagyongazdálkodási rendelkezésekről szóló 2021. évi LXXXIV. törvényhez - Indokolások Tára 2021/82.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.Az állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése érdekében egyes vagyongazdálkodást érintő törvények módosításáról szóló törvény célja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.) stratégiai tulajdonosi joggyakorlói feladatainak támogatása, azaz az ahhoz szükséges feltételek megteremtése, hogy az MNV Zrt. tevékenysége a kormányzati célkitűzések hatékony megvalósítására, az állam stratégiai vagyonának kialakítására és kezelésére, valamint a piaci értékesítésekre összpontosuljon. E cél elérése érdekében indokolt a jelenleg az MNV Zrt. közvetlen kezelésében lévő, állami feladatok ellátásához nem szükséges vagy arra nem alkalmas, illetve nehezen vagy egyáltalán nem értékesíthető, így költségvetési bevételszerzésre kevéssé alkalmas, nagyszámú, kis értékű vagyonelemekkel kapcsolatos tulajdonosi joggyakorlói feladatok leválasztása az MNV Zrt.-ről. Ennek érdekében a vagyonelemek egy olyan szervezet részére kerülnek átadásra, amelynek fő célja és profilja a kis értékű állami vagyon további felhalmozódásának megakadályozása, a már felhalmozott és állami feladatokhoz nem szükséges vagyonelemekből álló portfólió kitisztítása, ennek keretében a piaci viszonyokhoz, lehetőségekhez igazodó értékesítési eljárások lefolytatása, vagy vagyonelemek társadalmilag hasznos célú, ingyenes átruházása, az értékesítésre és ingyenes átadásra sem alkalmas ingóságok tekintetében a selejtezéssel, megsemmisítéssel kapcsolatos feladatok ellátása.
A stratégiainak nem minősülő vagyonelemek állami tulajdonból történő, gyors, költségtakarékos és hatékony (mind ingyenes, mind ellenérték fejében történő) kivezetésének feladatait az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó, 100%-os állami tulajdonban álló, a TLA Vagyonkezelő és -hasznosító Zártkörűen Működő Társaság átszervezésével létrejövő Maradványvagyon-hasznosító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MVH) látja el. Az MVH olyan egyedi jogosultságokkal rendelkező tulajdonosi joggyakorlói szervezet státuszát nyeri el, amely - a jelenlegi nemzeti és állami vagyonra vonatkozó jogszabályi környezethez képest -a feladatellátása hatékonyságának biztosítása érdekében a hozzá kerülő vagyonelemek jellegének megfelelően egyszerűsített eljárások mentén látja el a vagyongazdálkodási feladatait, megőrizve ugyanakkor az állami vagyonra vonatkozó alapvető garanciális szabályokat is.
Az állami vagyongazdálkodás szervezeti és hatásköri rendszerének fenti átalakítása érdekében a nemzeti vagyonról és az állami vagyonról szóló törvénybe is beemelésre kerül az ún. kivezetésre szánt állami vagyon fogalma. Az MVH az e körbe tartozó vagyonelemek átruházásával, illetve átmeneti jellegű hasznosításával kapcsolatos feladatokat látja el. A kivezetésre szánt vagyonnal történő gazdálkodásra, annak elidegenítését is ideértve, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) és az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) jelenleg hatályos rendelkezéseitől eltérő, e vagyoni kör sajátosságaihoz és speciális vagyongazdálkodási céljaihoz igazodó szabályrendszer kerül kialakításra, amely nagyobb rugalmasságot, a piaci verseny keretei közötti értékesítés sikertelensége esetén alternatív, a mielőbbi kivezetést támogató megoldásokat kínál, kevesebb adminisztrációs és értékesítést korlátozó eljárási szabály mellett, a fontos garanciális szabályokat ugyanakkor megtartja (így különösen versenyeztetés mellőzésével történő értékesítés esetén csak forgalmi értéken kerülhet sor értékesítésre, ingyenesen csak a törvényben meghatározott, kedvezményezett személyi kör juthat vagyonelemhez). Ez az eszköztár biztosítani tudja, hogy korlátozottabb értékesítési feltételek esetén is a lehető legszélesebb verseny mellett, a versenyhelyzet során kialakuló vételáron (amelynek nem feltétlenül kell egybeesnie a forgalmi értékkel, a vételár elfogadhatóságánál a törvényben meghatározottak szerint, a jövőbeli költségkihatások is mérlegelhetőek), lehetőség szerint mielőbb kerüljön sor az értékesítésre, ugyanakkor a kedvezményezetti körbe tartozó személyeknél történő társadalmi hasznosulás érvényesíthetősége érdekében az értékesítésnek egyenértékű alternatívája az ingyenes átadás is. Ilyen szempontból a teljes kivezetést szolgáló eszközök - értékesítés és ingyenes tulajdonbaadás - egymással egyenértékűek.
Jellegénél fogva a kivezetésre szánt vagyon körébe tartoznak az állam szükségképpeni (törvényes) öröklése útján megszerzett vagyonelemek, követelések, valamint az államot megillető, köztartozásból eredő követelés fejében átvett vagyonelemek, figyelemmel arra, hogy mindkét esetben nem szándékolt, kényszerű tulajdonszerzés útján jut az állam különféle vagyonelemekhez, illetve bizonyos esetekben pusztán követelésekhez. Ezek jellemzően nem nagy értékű és az állam stratégiai feladataihoz nem szükséges vagyonelemek, illetve a követelések érvényesítésének sikere csekély mértékű. Ugyanakkor a jogi szabályozás ezen vagyonelemek kapcsán is megteremti annak lehetőségét, hogy azokat az MNV Zrt. nyilatkozatával az állami vagyongazdálkodási feladatok ellátásához szükséges vagyonnak minősítse és a tulajdonosi jogok gyakorlását az MVH-tól átvegye, a törvény szerinti kis értékű vagyonelemek körébe nem tartozó, illetve az arra irányadó értékhatárt meghaladó értékű vagyonelemeket az MNV Zrt. köteles az MVH-tól átvenni. Ezen túl az MNV Zrt. felülvizsgálja a jelenleg a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó vagyonelemeket és a vizsgálat alapján kivezetésre szánt állami vagyonba tartozónak minősített, kis értékű, stratégiai jelentőséggel nem bíró vagyonelemeket szintén átadja az MVH részére.
A kivezetésre szánt állami vagyon MVH-hoz kerülésével, valamint az MVH értékesítési, átmeneti hasznosítási feladatainak hatékony ellátásával kapcsolatos törvényi szintű szabályok megteremtése számos kapcsolódó törvény részben tartalmi, részben technikai pontosítását igényli, az MVH és az MNV Zrt. átalakuló feladataira tekintettel, valamint a jogalkalmazás tapasztalatai alapján, az MVH feladatai hatékonyabb és költségtakarékosabb ellátásának biztosítása érdekében.
Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény módosítása alapján az Állami Számvevőszék elnöke a jövőben két alelnököt nevezhet ki, egyebekben a vonatkozó törvényi szabályozás változatlan marad. A módosítás indoka az Állami Számvevőszék elnöke munkájának segítése, az Állami Számvevőszék működésének még hatékonyabbá tétele, hasonlóan más uniós tagállamokhoz.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A rendelkezés a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: NISZ Zrt.) állami tulajdonban álló ingóságok vagyonkezelőjeként történő kijelölését szolgálja, valamint a NISZ Zrt. feladatává teszi az állami tulajdonú, a NISZ Zrt. feladatellátásához kapcsolódó informatikai eszközök szelektálását, megsemmisítését, értékesítését, és meghatározott estekben ingyenes átruházását, ezzel is biztosítva, hogy ezen speciális ingóságok körének állami tulajdonból való kikerülését megfelelő szakértelemmel bíró szervezet végezze és elkerülhető legyen ezen gyorsan avuló eszközök felhalmozódása.2. §
Hatályba léptető rendelkezések.3. §
Sarkalatossági záradék.4-5. §
A szabályozás az MNV Zrt.-t megillető kedvezményeket az MVH mint egyedi jogosultságokkal rendelkező tulajdonosi joggyakorlói szervezet számára is biztosítja az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításával.6-9. §
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) módosításával lehetővé válik, hogy ha az adós gazdálkodó szervezetben a magyar állam szükségképpeni törvényes öröklés útján részesedést örökölt és az állam öröklését követően indul a Cstv. hatálya alá tartozó valamely eljárás az adóssal szemben, akkor az ilyen csődeljárásban vagy felszámolási eljárás megindításával összefüggésben vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként és felszámolóként a 66. § (2) bekezdése szerinti állami felszámoló járjon el. Az állami felszámoló közreműködésének előírása állami vagyonvédelmi szempontból és közérdekből indokolt ezekben az esetekben, és az egyéb érdekeltek számára sem jelenthet hátrányt, hiszen az állami felszámoló működése kapcsán is érvényesülnek a felszámolókra irányadó garanciális szabályok, csak minimális, a kijelölt felszámoló jogállásából eredő eltérő szabály érvényesülését szükséges biztosítani. A Cstv. kiegészül azokkal az adóst terhelő bejelentési kötelezettségekkel, amelyek alapján megállapítható az állami felszámoló kijelölésének szükségessége.A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt érintő módosítások kapcsán megállapított új, állami felszámolót terhelő feladatok miatt szükséges a Cstv. 66. § (5) bekezdésének kiegészítése is.
10. §
Pontosításra kerül a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény adómentességre vonatkozó rendelkezése az MVH új feladatkörére tekintettel.11-15. §, a 27. § és a 36. §
Az állam nem csak vagyongazdálkodási szempontból tervezett és előkészített intézkedésekkel bővíti vagyonát, hanem jogszabály erejénél fogva is kerülnek vagyontárgyak állami tulajdonba; ilyen az állam szükségképpeni öröklése is. Az ily módon megvalósuló vagyongyarapodás számos feladatot teremt az állam számára, különös tekintettel arra is, hogy az örökség más személyek általi visszautasítására is legtöbb esetben azért kerül sor, mert a vagyon működtetése, az öröklésben érdekelt személy vagyonába történő beépítése problémás, aránytalan költségekkel jár vagy a hagyatéki eljárásban jelentős hagyatéki igény bejelentésére kerül sor. Az állam ilyen helyzetben is köteles gondoskodni a vagyon működtetéséről, ezt viszont olyan módon kell megtennie, hogy azzal a lehető legkevesebb terhet rója a költségvetésre és ezáltal közvetetten az adófizetőkre. E követelménynek az felelhet meg, ha az örökség átadását követően rövid időn belül megtörténik a vagyon átvilágítása abból a szempontból, hogy mely vagyonelem építhető be hatékonyan az állami portfólióba és melyeket szükséges abból eltávolítani. Az ily módon eltávolításra kiválasztott vagyontárgyak erre szolgáló speciális nemperes eljárásban történő értékesítése lehet arra megoldás, hogy a vagyontárgyak szabályozott rendben kerüljenek piacra, az állam az eljárás lefolytatását követően már csak az eljárásban részére kifizetésre kerülő maradványösszeggel legyen köteles helytállni a hagyatéki tartozásokért, a terhektől mentesített vagyontárgyak pedig ismét visszakerülhessenek a piaci forgalomba.A rendelkezés az állam által öröklés útján megszerzett vagyontárgyak értékesítésére irányuló polgári nemperes eljárást egy speciális bírósági végrehajtási eljárásként alakítja ki. A végrehajtást a közjegyző rendeli el végzéssel, erre tekintettel történik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 10. §-ának kiegészítése.
A Vht. 16. § a) pontja végrehajtás alapjául szolgáló marasztalást tartalmazó közjegyzői végzéseket tartalmaz, ezért a felsorolásba a szabályozás beilleszti a hagyatékátadó végzést is.
A végrehajtást önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a Vht.-nek a pénzkövetelés végrehajtására vonatkozó általános, és újonnan beiktatott alcímében foglalt speciális szabályai szerint. Egyes Vht.-beli szabályok alkalmazására az eljárás céljánál, jellegénél fogva nem kerül sor, míg mások alkalmazását a szabályozás - alapvetően az adós jogállásával, valamint a behajtandó (hagyatéki hitelezői) pénzkövetelés hiányával összefüggésben - tételesen kizárja. Az általános illetékességi szabály (adós lakóhelye) értelemszerűen nem alkalmas az ügyek elosztására, ezért a rendelkezés ehelyett az örökhagyó lakóhelyét jelöli meg illetékességi okként.
Az eljárás rendeltetésével (a vagyontárgy pénzeszközzé transzformálásával) van összefüggésben, hogy a végrehajtást ingóságra és ingatlan vagyontárgyakra lehet kérni; ingóságokon természetesen a Vht. ingó fogalmát kell érteni (jogok, követelések, társasági részesedések is).
A végrehajtás a hagyatékot megszerző állammal szemben kerül elrendelésre, hiszen az ő tulajdonát képező vagyontárgyak lefoglalására és értékesítésére kerül sor. Tekintettel arra, hogy a végrehajtást kérői és adósi (kötelezetti) pozíció alapesetben ellenérdekű felek eljárási pozícióját jelenti, a rendelkezés kifejezetten rögzíti, hogy ebben az eljárásban ez ugyanahhoz a személyhez tartozik, s a felek azonossága nem akadálya az eljárás lefolytatásának.
A szabályozás a hagyatéki hitelezőket sem zárja el a követelésük behajtásától, esetükben az általános szabályok szerint történik az igényérvényesítés. Ha az eljárás időtartama alatt kerül sor az ügyükben végrehajtható okirat kiállítására, úgy ügyüket ezen eljáráshoz csatolják, ha pedig a későbbiekben, úgy igényüket külön eljárásban érvényesíthetik az állammal szemben.
Tekintettel arra, hogy az eljárás akkor éri el a célját, ha érdemi költségcsökkentést eredményez, továbbá ha a vagyontárgyak időközbeni állagromlása, ismeretlen helyre kerülése nem nehezíti az értékesítésüket, célszerű az eljárás kezdeményezését határidőhöz kötni, ami a hagyatékátadó végzés (ítélet) jogerőre emelkedésétől számított 60 nap.
A végrehajtást a végrehajtható okiratban megjelölt vagyontárgyakra kell lefolytatni; azokat le kell foglalni és végrehajtási értékesítésükre kerül sor. A lefoglalást helyszíni eljárással kell foganatosítani, de mivel az ingóság nem feltétlenül az adós őrizetében van, ezért a rendelkezés meghatározza, hogy mely helyszíneken kell azt megkísérelni.
Ha a vagyontárgyat nem sikerül fellelni, erről a feleket és egyéb érdekelteket értesíteni kell annak érdekében, hogy az általuk esetlegesen bejelentésre kerülő helyszínen is megtörténhessen a foglalás - a harmadik személynél történő foglalás szabályai szerint. A foglalás tűrése iránti per indítása az általános szabályok szerint a végrehajtást kérő joga; ezt a szabályozás az említett előírással sem korlátozza, illetve természetesen azt a végrehajtást kérőt is megilleti, akinek az ügyét a csatolás szabályai szerint intézi a végrehajtó az alapüggyel együtt.
A foglalásra egyekben az általános szabályok szerint kerül sor; annak során szükséges esetben zár alá vétel is alkalmazható, illetve figyelembe kell venni a speciális ingóságok kezelésére vonatkozó előírásokat is, valamint intézkedni kell a zálogjogosult értesítése iránt is a végrehajtásba történő bekapcsolódás lehetővé tétele érdekében. Az előre meghatározott vagyontárgyakra és az adós jogállására tekintettel nem szükséges ugyanakkor a végrehajtási kényszer fokozatos alkalmazására vonatkozó korlátok betartása: az egyes vagyontárgyak értékékesítésére akár egyidőben is sor kerülhet. A tulajdonos személyére figyelemmel nem alkalmazandóak a mentesség szabályai sem, az egyébként mentes vagyontárgyak is lefoglalandóak. E vagyontárgyak amennyiben az örökhagyóval együtt lakók létfenntartásához szükségesek, részükre kérelmükre ingyenesen átadásra kerülhetnek.
Ha a vagyontárgy felkutatása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre, a felkutatás végső módja a vagyontárgy átadására felhívó hirdetmény közzététele, melyet az árverési hirdetménnyel megegyező módon kell közzétenni.
A vagyontárgyak végrehajtási értékesítésének módja megegyezik a pénzkövetelés behajtása esetén történ értékesítéssel: árverésre, árverésen kívüli, árverés hatályával történő eladásra, továbbá bizományi értékesítésre kerülhet sor, de ingóság esetében az első árverésen a legkisebb vételár a kikiáltási ár 25%-a lehet. Az eredményes értékesítésre vezető megoldásokat a rendelkezés azzal bővíti, hogy nemcsak a technológiai egységet képező ingók esetében, hanem szélesebb körben van mód több vagyontárgy egy árverési tételként történő értékesítésére.
A végrehajtás akkor sikeres, ha minél magasabb árverési vételár folyik be, számos esetben ugyanakkor többszöri értékesítési kísérlet sem vezet eredményre, illetve átvételre sem kerül sor; ez lényegében azt mutatja, hogy a vagyontárgy iránt nincs kereslet, abból vételár nem realizálható. Az általános szabályok szerint ilyenkor a vagyontárgyat fel kell oldani a foglalás alól és visszaadni az adósnak, arra a továbbiakban már nem terjed ki a végrehajtási kényszer. Ebben az eljárásban is így indokolt eljárni, hiszen az eljárás célja az, hogy a vagyontárgyak veszítsék el speciális jellegüket és minél eredményesebben épüljenek vissza a piaci forgalomba. Árverés esetén ezt a terhek törlése segíti elő, a szabályozás ebben az esetben is ezt írja elő.
Az árverési vételárat a behajtandó követelések hitelezői, azaz a végrehajtást kérők között kell a kielégítési sorrend szabályai szerint felosztani; ebben az eljárásban is ez érvényesül azzal, hogy elsőként a végrehajtási joggal rendelkező hagyatéki hitelezők kaphatnak kielégítést, a még nem esedékes vagy végrehajtható okirattal még nem rendelkező követelések fedezetének biztosítására a fennmaradó összeg végrehajtást kérőnek történő kifizetése szolgál. Ahhoz, hogy a felosztást a végrehajtó el tudja végezni, meg kell keresnie a vagyontárgyat másik végrehajtási ügyben lefoglaló végrehajtót és az általa küldött adatok alapján kell a további végrehajtást kérőt és követelését az árverési hirdetményben feltüntetni. Végrehajtást kérők mellett végrehajtásba bekapcsolódott zálogjogosultak is részesei lehetnek a felosztásnak egyrészt oly módon, hogy ha bekapcsolódnak az eljárásba, vagy pedig úgy, ha a csatolásra kerülő egyéb végrehajtási ügybe kapcsolódtak be korábban és így váltak végrehajtást kérővé. Ez utóbbi esetben a végrehajtásba már nem szükséges ismételten bekapcsolódnia a zálogjogosultnak, hanem a Vht. 114/A. § (11) bekezdésében foglaltakkal megegyezően a bekapcsolódás e végrehajtásra is kiterjed.
Az eljárás célja az, hogy a vagyontárgy öröklése folytán fennálló egyfajta függő helyzet szűnjön meg: a vagyontárgyak helyett pénzösszeget kezeljen az állam a később jelentkező hagyatéki hitelezők kielégítésére felkészülve, ha pedig az öröklött vagyonból pénzösszeg nem realizálható, e vagyontárgyak az állam részére történő visszaadásuk esetén se képezzenek fedezetet a hagyatéki hitelezők követelésére, hanem az általános szabályok szerint legyenek kezelhetőek. Az állam felelősségének átalakulása (a pénzösszeggel való helytállásra "korlátozódása") annak függvénye, hogy az eljárást sikerül-e eredményesen befejezni, ennek eseteit szabályozzák a Vht. 210/G. § (2)-(4) bekezdésébe beiktatott rendelkezések. A vagyontárgy értékesítése esetén tehát az állam hagyatéki felelőssége a vagyontárgy helyébe lépett pénzösszegre korlátozódik. Fellelhetetlen vagyontárgy, illetve - sikertelen értékesítés esetén - az állam részére visszaadás esetén azonban az állam hagyatéki felelőssége megszűnik. Ezek mellett az is eredményezi a cum viribus, pro viribus felelősség megszűnését, ha az egyébként mentesnek minősülő vagyontárgyat az örökhagyó rászorult hozzátartozója kapta meg. Természetesen nem vonatkozik a felelősség átalakulása az eljárásból kihagyott vagyontárgyra, vagyis ha az állam a végrehajtást nem minden megöröklött vagyontárgyra kezdeményezte. Ugyanígy nem eredményezi a felelősség átalakulását az, ha a végrehajtást kérő érdekkörében felmerülő okból nem jár sikerrel a foglalás.
16. §
A rendelkezés az MNV Zrt.-t megillető kedvezményeket az MVH mint egyedi jogosultságokkal rendelkező tulajdonosi joggyakorlói szervezet számára is biztosítja a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításával.17. §
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításával az MNV Zrt. mellett az MVH számára is lehetővé válik a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer szolgáltatásainak igénybevétele.18-20. §
Amennyiben az állam valamely gazdasági társaságban bármilyen mértékű társasági részesedést örökölt, az adott társaságra irányadó jogszabályok és a társaság létesítő okirata alapján az állapítható meg, hogy az állam egyáltalán beléphet-e tagként a társaságba vagy esetleg csak elszámolásra tarthat igényt (pl. korlátlan felelősséget az állam nem vállalhat, társaságba tagként ilyen esetben nem léphet be). Az állam örökösi minőségének megállapításakor a társaságnak - különösen egy elhúzódott hagyatéki eljárás utáni - tényleges működőképessége, aktuális gazdálkodási helyzete, jövőbeli elképzelései, stratégiája, a társaság, annak tagjai vagy esetleg egyéb érdekeltek (vezető tisztségviselők, munkavállalók) állam kivásárlására vonatkozó esetleges szándékai nem ismertek. Az állam öröklése esetén első lépésként az állam nevében eljáró tulajdonosi joggyakorlónak kell tájékozódnia a társaság helyzetéről, ennek során a legfőbb szerv összehívását is kezdeményezheti, amely legfőbb szervi ülés a társaság tagja és vezető tisztségviselői részvételével transzparens egyeztetési és akár azonnali elvi döntési lehetőséget is biztosít az állami tulajdonba került részesedés, illetve - indokolt esetben - a társaság jövőbeli helyzetének rendezésére. Amennyiben a legfőbb szerv ülésének összehívása a tulajdonosi joggyakorló kezdeményezésére nem történik meg, a tulajdonosi joggyakorló jogosult a cégbíróság intézkedését kérni.Amennyiben az állami örökléssel érintett társaság működésképtelen, mert nincs vezető tisztségviselője vagy az törvényes feladatait nem látja el, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indíthat. Közérdekből, az állam öröklésére tekintettel indokolt, hogy az ilyen eljárásokban felügyelőbiztosként a Cstv. szerinti állami felszámoló kerüljön kijelölésre.
Úgyszintén indokolt lehetővé tenni, hogy az állami örökléssel érintett társaságok végelszámolójaként a Cstv. szerinti állami felszámoló is eljárhasson.
A rendelkezés emellett jogtechnikai jellegű szövegcserés módosítást tartalmaz.
21. §
A szabályozás pontosítja a Vtv. preambulumát annak érdekében, hogy az az állami vagyoni körben felhalmozott, állami vagyongazdálkodási feladatok ellátásához nem szükséges vagyonelemek átruházásának célját is tükrözze, megteremtve és megkülönböztetve így a hatékonyabb, eredményesebb, költségtakarékosabb állami vagyongazdálkodás másik irányát, a nemzet számára tartós értékként megőrzendőnek minősülő vagyon védelmét szolgáló vagyongazdálkodás mellett.22. §
A kivezetésre szánt állami vagyon tekintetében meghatározásra kerülnek a tulajdonosi joggyakorlás és a vagyongazdálkodás általános céloktól eltérő, elsődleges feladatai.23. §
A rendelkezés előírja, hogy az állam szükségképpeni törvényes öröklése útján állami tulajdonba kerülő vagyonelemek, valamint a köztartozás fejében állami tulajdonba kerülő vagyonelemek felett az államot megillető tulajdonosi jogokat az MVH gyakorolja, utal továbbá arra, hogy a kivezetésre szánt állami vagyon tekintetében a tulajdonosi joggyakorlás átadására vonatkozó szabályokat az V/A. Fejezet állapítja meg.24. §
A hagyatéki gyűjtemény fogalmának bevezetése mellett megállapításra kerülnek a hagyatéki gyűjtemény elemeinek besorolására, illetve gyűjteményből való kiemelésére vonatkozó alapvető szabályok. A fogalom meghatározását indokolja, hogy az állam szükségképpeni törvényes örökösi pozíciójából fakadóan, a hagyatéki ügyekben eljáró állami tulajdonosi joggyakorló évente mintegy 1000-1200 teljes hagyaték számbavételére, feldolgozására és kezelésére köteles. A rendelkezés a hagyatékot alkotó vagyontömegek mozgatását, nyilvántartásba vételét könnyíti meg.25. §
Az MVH köteles tételes nyilvántartást vezetni a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó, kivezetésre szánt állami vagyonról a Vtv. új V/A. Fejezetében foglaltak szerint, ugyanakkor annak átmeneti állami tulajdonban tartására és állományának, összetételének folyamatos változására tekintettel erről a vagyoni körről az MNV Zrt. részére elegendő az MVH rábízott állami vagyonról készített mérlegadatainak megküldése, amely adatszolgáltatásra a hatályos szabályozásban is van példa, a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében.26. §
A módosítás a kivezetésre szánt állami vagyonnal kapcsolatos szabályok megteremtését szolgálja az V/A. Fejezet beiktatásával. Az MVH az e fejezetben foglaltak szerint jár el a kivezetésre szánt állami vagyonnal kapcsolatos feladatai ellátása során. A kivezetésre szánt állami vagyon tekintetében a stratégiai jellegű, állami vagyonban tartandó vagyonelemekre vonatkozó, IV. és V. Fejezetben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak.A kivezetésre szánt állami vagyon körébe az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti, az állam szükségképpeni törvényes öröklése útján és a köztartozások fejében állami tulajdonba kerülő (ideértve a 2010. június 17. napján és ezt követően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal követelése fejében átadott vagyont is), valamint az MNV Zrt. által - a tulajdonosi joggyakorlása alatt álló, általa közvetlenül hasznosított, kis értékű vagyonelemek köréből -kivezetésre szánt állami vagyonba tartozó vagyonnak minősített és az MVH részére átadott vagyonelemek, továbbá az MNV Zrt. által az MVH részére átadott törvényben meghatározott követelések tartoznak.
Kis értékű vagyonelemnek minősül az ingóság, ha egyedi, nyilvántartási értéke 1 millió forint vagy az alatti érték, egyéb vagyonelem egyedi bruttó 25 millió forint vagy az alatti nyilvántartási érték esetén. Az MVH tulajdonosi joggyakorlásába kell adni értékre tekintet nélkül a kivezetésre szánt vagyonba tartozó járműveket, ugyanakkor a Vtv. végrehajtási rendelete meghatározhat olyan speciális ingósági köröket (pl: kulturális javak), amelyeket kis érték alatt is az MNV Zrt. tulajdonosi joggyakorlásában kell tartani, illetve az ilyen típusú vagyonelemeket - ha az MVH tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek - az MVH-nak az MNV Zrt. részére át kell adni.
A fejezet részletesen meghatározza az MVH jogállását, feladatait, a működésére vonatkozó speciális feltételeket.
Az MNV Zrt. és az MVH közötti vagyonátadások tekintetében az adminisztrációs feladatok csökkentése, az átadások változó átfutási idejének korlátozása és jogszabályban meghatározott ütemezése, valamint a kor elvárásaihoz igazodó elektronikus ügymenet biztosítása érdekében egy erre szolgáló informatikai rendszerben, külön platformon keresztül történik az átadandó vagyonelemek adatainak feltöltése. A tulajdonosi jogok átszállása a Vtv. rendelkezései alapján, a törvény erejénél fogva történik - főszabály szerint féléves rendszerességgel - a két tulajdonosi joggyakorló szervezet feladatkörébe tartozó vagyonelemeinek folyamatos felülvizsgálata és az ennek eredményeképpen megvalósuló adatfeltöltések alapján. Az átadás megtörténtéről a rendszer igazolást állít ki, amely igazolás az átvevő tulajdonosi joggyakorló egyoldalú nyilatkozatával együtt alapja lesz a változások hatósági nyilvántartásokban történő átvezetésének is. Vagyongazdálkodási érdekekből az MNV Zrt. Egyoldalú nyilatkozattal is rendelkezhet valamely vagyonelem tulajdonosi joggyakorlásának eltérő időpontban, de úgyszintén az átadási felületen megvalósuló átadásáról vagy átvételéről.
A rendelkezés meghatározza a kivezetésre szánt állami vagyonnal való gazdálkodás és az annak elidegenítésére vonatkozó külön szabályokat is. A kivezetésre szánt állami vagyon hasznosítása csak átmeneti jelleggel történhet.
Az MVH a kivezetésre szánt állami vagyon típusára, jellegére, fizikai állapotára, valamint a piaci viszonyokra, továbbá az Nvtv. 7. § (3) bekezdésében meghatározott vagyongazdálkodási követelményekre is figyelemmel dönt a vagyontárgy állami tulajdonból való kivezetésének módjáról. Az MVH az értékesítés során a kereskedelmi észszerűség követelményének megfelelően köteles eljárni azzal, hogy az MVH a kivezetésre szánt állami vagyont bármely, a Vtv.-ben meghatározott vagy egyéb olyan eljárással is értékesítheti, amely megfelel az érintett vagyonelem szokásos értékesítési módjának és az állami tulajdon gyors, hatékony, célszerű és költségtakarékos megszűnését eredményezi. A kivezetésre szánt állami vagyon értékesítésének elsődleges célja a költségtakarékos, észszerű állami vagyongazdálkodás feltételeinek biztosítása, e célok megelőzik az értékarányosság követelményének érvényesítését. E körben az MVH figyelembe veheti az értékesítésre szánt vagyonelem megtartása vagy értékesítésének újabb megkísérlése esetén felmerülő - törvényben meghatározott - költségeket, a fennálló piaci keresleti viszonyokat.
Az értékesítésre szánt vagyontárgy forgalmi értékének megállapítását az MVH által foglalkoztatott belső vagy külső értékbecslő is elvégezheti. Az értékelés részletszabályait és módszertanát az MVH külön szabályzatban állapítja meg.
Az MVH részére - a kis értékű, kivezetésre szánt vagyonba tartozó vagyonelemek rendkívül heterogén jellegére tekintettel - a Vtv. meghatároz egyedi, egyszerűsített értékesítési eljárás típusokat azzal, hogy az általános jelleggel előírt törvényi követelmények megtartásával egyéb értékesítési módok alkalmazására is van lehetősége, továbbá az MNV Zrt.-hez hasonlóan, csomagban történő értékesítést is alkalmazhat, illetve harmadik személy közreműködését is igénybe veheti.
Garanciális szabály, hogy versenyeztetés nélküli értékesítés során az MVH a kivezetésre szánt állami vagyoni körbe tartozó vagyontárgyat legalább becsült forgalmi értéken idegenítheti el.
A kivezetésre szánt állami vagyon tulajdonjogát az MVH - értékhatárra való tekintet nélkül - jogosult ingyenesen átruházni helyi önkormányzat, egyház, egyházi jogi személy, karitatív tevékenységet folytató civil szervezet és közhasznú szervezet részére.
Ezen túl az MVH a Vtv. végrehajtási rendeletében meghatározott bruttó nyilvántartási érték alatt ingyenesen adhatja át speciális esetekben az önmagában, önállóan nem hasznosítható - így a törvényi vélelem szerint várhatóan eredményesen nem értékesíthető - vagyonelemek tulajdonjogát a törvényben meghatározott az adott vagyonelemmel összefüggésben előírt, objektíven vizsgálható módon kapcsolatban álló kedvezményezettek részére.
Az értékesítés és az ingyenes átadás egyenértékű eszközök, az adott vagyonelemmel kapcsolatos körülmények és a kivezetési cél mérlegelésével, bármelyik alkalmazható megoldás.
A kivezetésre szánt állami vagyoni körbe tartozó gazdasági társaságok működése során az állam átmeneti tulajdonosi helyzetére tekintettel indokolt mentesítést adni azok alól a jellemzően többségi állami befolyás alatt álló gazdasági társaságokra vonatkozó kötelezettségek alól, amelyek célja ténylegesen nem egyeztethető össze a kivezetésre szánt vagyoni körbe tartozó vagyonelemek rendeltetésével és jellemzően jelentős adminisztrációs kötelezettség teljesítését, magas költséget és többleterőforrás ráfordítást igényelnek.
28. §
Kiegészítő rendelkezés, amely szerint a kivezetésre szánt állami vagyonnal kapcsolatos elővásárlási vagy vételi jog gyakorlására az MVH jogosult.29-30. §
A Vtv. átmeneti rendelkezései között kerül meghatározásra az MVH 2022. január 1-jével történő működésének megkezdéséhez az MNV Zrt. rábízott vagyonából a kivezetésre szánt vagyonelemek első körben történő átadása teljesítésének előírása.31. §
Felhatalmazó rendelkezések.32. §
Jogtechnikai jellegű szövegcserés módosítás.33. §
Hatályon kívül helyező rendelkezések.34-35. § és 37. §
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) módosításával az örökléssel érintett gazdasági társaságok működőképességének megőrzése és vagyonának védelme érdekében garanciális szabályok kerülnek bevezetésre. Ezek alapján a többségi befolyással rendelkező tag vagy az egyedüli vezető tisztségviselő halála esetén a jegyző, illetve a közjegyző köteles vizsgálni az örökhagyó ilyen minőségével összefüggő vagyonelemeit, iratait és azokról jegyzéket kell készítenie. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy a hagyatéki eljárásban rögzítésre és megőrzésre kerüljenek az e jogviszonyokkal közvetlenül kapcsolatba hozható iratok, vagyonelemek.A Hetv. 32. § (5) bekezdésének módosítása a más törvényes örökös hiányában várhatóan állami örökléssel érintett társaság esetén ügygondnokként - díj- és költségek megelőlegezése nélkül - az állam képviseletében eljáró tulajdonosi joggyakorló kirendelését írja elő, ha a tulajdonosi joggyakorló ezt maga kezdeményezi vagy más kérelmére indult biztosítási intézkedés esetén az ügygondnokként történő kirendelésével egyetért. Az állam nevében eljáró szervezet - az örökléssel érintett társasági részesedés által megtestesített befolyás mértékére, a társaság jellegére és körülményeire tekintettel meghozott döntése alapján - ügygondnokként korlátozott jogkörrel ugyan, de már az örökösi minőségének jogerős megállapítása előtt támogatni tudná az érintett társaság működtetését, valamint egyúttal mint a tagsági jogok várományosa, tulajdonosi felügyeletet is gyakorolna felette.
A hagyatékot teljes hatállyal átadó végzés vagy a teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapján a közjegyző minden esetben köteles értesíteni a cégbíróságot, ha az állam - nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével - gazdasági társaságban bármilyen mértékű társasági részesedést örököl.
38-40. §
A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) módosítása a tulajdonosi joggyakorló személyében bekövetkezett változásra figyelemmel indokolt. Az Nfatv. módosításának célja, hogy az Nvtv. és a Vtv. módosításával bevezetett kivezetésre szánt állami vagyon körébe tartozó közös tulajdonosi joggyakorlású, valamint törvényes öröklés eredményeként állami tulajdonba kerülő ingatlanok tekintetében a Nemzeti Földügyi Központ (a továbbiakban: NFK), az MVH és az MNV Zrt. tulajdonosi jogainak gyakorlása egyértelmű, valamint az ingatlanok egymás közötti átadása gyorsan, zökkenőmentesen a kornak megfelelő informatikai eszköz útján elvégezhető legyen.A módosítás alapján a jövőben az állami tulajdonban álló vagy állami tulajdonba kerülő olyan ingatlan felett, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint nem kizárólag a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet tartalmaz, a tulajdonosi jogokat a miniszter az MNV Zrt.-vel, valamint a kivezetésre szánt állami vagyoni körbe tartozó ingatlanok
tekintetében az MVH-val együttesen gyakorolja a jövőben. A módosítások nyomán a földrészletek a Vtv. 42/D. § (1) bekezdése szerinti átadási felületen keresztül kerülnek át az NFK-hoz.
41. §
A jogszabály rendezi az ingatlanok átadási felületen történő mozgatásának alapvető szabályait, megállapítja a tulajdonosi joggyakorlás átszállásának napját, és a számviteli rendezés módját. Az átadás megtörténtéről a rendszer igazolást állít elő, amely igazolás az átvevő tulajdonosi joggyakorló egyoldalú nyilatkozatával együtt alapja lesz a változások hatósági nyilvántartásokban történő átvezetéseknek is.42. §
Szövegcserés módosítás.43. §
Figyelemmel arra, hogy a módosítás alapján két alelnök lesz, indokolt törvényi szinten rendezni azt, hogy melyik alelnök jogosult az elnök akadályoztatása esetén eljárni.44. §
Átmeneti rendelkezés arra nézve, hogy a módosítások nem érintik a jelenleg hivatalban lévő egy alelnök kinevezését.45. §
Szövegcserés módosító rendelkezések.46. §
A rendelkezés pontosítja az Nvtv. preambulumát annak érdekében, hogy az megfelelően tükrözze a nemzeti vagyonban tartandó vagyoni körrel kapcsolatos célokat, a nemzeti vagyon átruházásának feladatait is.47. §
Az Nvtv. meghatározza a kivezetésre szánt állami vagyon fogalmát, amely az MVH tulajdonosi joggyakorlói feladatainak alapját képezi, ehhez kapcsolódóan az üzleti vagyon fogalmának pontosítása is szükséges az állami vagyoni kör tekintetében.48. §
Az Nvtv. egyértelműen meghatározza, hogy a kivezetésre szánt állami vagyon tekintetében a nemzeti vagyongazdálkodás feladata a vagyonelemek költségtakarékos, gyors és hatékony elidegenítése, kivezetése a nemzeti vagyon köréből. E célok mentén kerül kialakításra a kivezetésre szánt állami vagyonra alkalmazandó, speciális, eltérő jogi szabályozás.49-50. §
A rendelkezés a kivezetésre szánt állami vagyon tekintetében az e vagyoni kör átmeneti jellegű hasznosításhoz illeszkedő, eltérő szabályozást állapít meg.51-52. §
A rendelkezések a kivezetésre szánt állami vagyon jellegéhez illeszkedő és az átruházás céljához igazodó törvényi szabályozást teremtik meg ingyenes átruházás esetén, valamint egyszerűsített eljárást tesznek lehetővé az átláthatóság vizsgálata során.53. §
Az új sarkalatos szabályokat az Nvtv. sarkalatossági záradékában is indokolt feltüntetni.54. §
A módosítás lehetővé teszi az Integrációs Szervezet pénzeszközeinek piaci alapon történő befektetését azzal a céllal, hogy az Integrációs Szervezet előmozdítsa tagjainak prudenciális megfelelését.55. §
Hatályon kívül helyező rendelkezés.56. §
Pontosításra kerül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény hatálya az MNV Zrt. által végzett tevékenységekre tekintettel.57. §
A módosítás biztosítja, hogy ne kerüljön sor szükségképpen a pénzügyi holding társaság végelszámolására abban az esetben, ha a társaság visszaadja az engedélyét a Felügyeletnek.58. §
A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény módosításával az MVH - az MNV Zrt.-hez hasonlóan - mentesül az innovációs járulékfizetési kötelezettség alól.59. §
A módosítás indoka, hogy a szükségképpeni törvényes örökléssel állami tulajdonba kerülő vagyon felett a tulajdonosi jogokat az MVH gyakorolja.