adozona.hu
T/9186. számú törvényjavaslat indokolással - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
T/9186. számú törvényjavaslat indokolással - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó mértéke a következő:
Évi
0 - 750.000,- Ft közötti jövedelem után 0 %, 750.001 - 8.000.000,- Ft közötti jövedelem után 16 %,
8.000.001 - 15.000.000,- Ft közötti jövedelem után 1.159.999,- Ft és a 8.000.001,- Ft feletti rész 25 %-a,
15.000.001,- Ft ...
T/9186. számú törvényjavaslat indokolással - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
2012. évi ... törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról
1. §
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó mértéke a következő:
Évi
0 - 750.000,- Ft közötti jövedelem után 0 %, 750.001 - 8.000.000,- Ft közötti jövedelem után 16 %,
8.000.001 - 15.000.000,- Ft közötti jövedelem után 1.159.999,- Ft és a 8.000.001,- Ft feletti rész 25 %-a,
15.000.001,- Ft feletti jövedelem után 2.909.999,- Ft és a 15.000.001,- Ft feletti rész 35 %-a."
2. §
Az Szja tv. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(2) Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó."
3. §
Az Szja tv. 29/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(2) A családi kedvezmény - az eltartottak lélekszámától függően - kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként 62 500 forint."
4. §
Az Szja tv. 49/B. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(5) Vállalkozói bevételnek minősül - figyelemmel a (19) bekezdés rendelkezésére - az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak adóévet megelőző adóévi átlagos állományi létszámának az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték és a megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg, de legfeljebb a korábban érvényesített összes foglalkoztatási kedvezmény összege, azzal, hogy
a) a bevételnek minősülő összeget csökkenti a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkentését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg;
b) szülési szabadság, gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, betegség miatti keresőképtelenség, katonai szolgálat teljesítése, büntetés-végrehajtás vagy a foglalkoztatott halála esetén az esemény bekövetkezésének évében és az azt követő évben az előzőek szerint kiszámított összeg nem minősül bevételnek, ha az nem haladja meg az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét;
c) - ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) - a foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg azon része, amelyet - az a)-b) pontban említettek kivételével - az átlagos állományi létszámcsökkenés miatt bevételként még nem vett figyelembe."
5. §
Az Szja tv. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:"Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az ingatlanügyi hatóság az átruházott, megszerzett jogot az ingatlan-nyilvántartásba jogerősen bejegyezte. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt."
6. §
Az Szja tv. 60. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) Az ingatlan (ingatlanrész), továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az ingatlanügyi hatóság a megszerzett jogot az ingatlan-nyilvántartásba jogerősen bejegyezte. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni."
7. §
(1) Hatályát veszti az Szja. tv.1. 9. § (2) bekezdés b) pontjában a "vagy - ha ez a korábbi időpont - az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette, míg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámlán való jóváírás napja, ha azonban az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor a bevétel ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek" szövegrész;
2. 32. § (1) bekezdésében a "90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó " szövegrész;
3. A 69. § (2) bekezdésében a "A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese, "szövegrész.
4. 72. § (2) bekezdésében az " 1,19-szerese " szövegrész.
(2) Hatályát veszti az Szja tv.
1. 9. § (3) bekezdése;
2. 65. § (1) bekezdés c) pontja.
8. §
E törvény 2013. január 1-jén lép hatályba.Indokolás
Általános indokolás
A jelen javaslat formájában az ország helyzetét, az elszegényedést figyelembe vevő; a közjó szolgálatát, de az igazságosságot és szolidaritást szem előtt tartó tervezetet kívánok benyújtani a Tisztelt Házhoz.A Magyar Állam költségvetése mind a Költségvetési Tanács, mind az Állami Számvevőszék véleménye szerint is túlzottan deficites, legalább 500 milliárd forintnak nincs fedezete 2013-ra. A 16 %-os SZJA kulcs bevezetése óta minden mértékadó testület attól óvta a Kormányt, hogy az ezzel keletkező hiányt máshonnan nem fogja tudni pótolni. Ez a helyzet be is következett és különböző, szakmailag meglehetősen vitatható újabb adónemeket készül bevezetni a Kormány, amelynek minden forintja a lakosság terheként fog végül megjelenni.
Az egykulcsos SZJA eredményeként a magasabb jövedelem kategóriákban kereső polgároknál maradó jövedelem a tapasztalatok szerint nem növelte a belső fogyasztást, sőt, ma már kimutathatóan az összeg legnagyobb részét megtakarításokban (többnyire adómentes formákban) helyezték el.
Az egykulcsos adó bevezetése a szerény jövedelmű polgárok nettó jövedelmét 2012-re legalább 10 %-al csökkentette, míg a magas jövedelműekét növelte. Ez olyan széles társadalmi kört érint, amely kimondhatóan társadalmi igazságtalansághoz vezetett. A létfenntartás kiadásainak folyamatos növekedése pedig még nehezebbé teszi a szerény jövedelműek megélhetését.
Az 1987-es SZJA törvény - átvéve a német személyi jövedelemadó rendszer működő sajátosságait - az ember biológiai újratermelésének költségeire fordított bevételt nem tekintette jövedelemnek. Ezért bizonyos mértékig az évi jövedelem SZJA adókulcsa 0 % volt. Ezt sajnos pár év múlva a jogalkotó megszüntette, különböző adókedvezményekkel próbálkozott, de máig nem váltotta be egyik sem az ahhoz fűzött reményt. Az egyetlen társadalmilag igazságos személyi jövedelemadó rendszer az, amely elismeri, hogy a létfenntartásra szolgáló minimális szükséges költség nem jövedelem
A Kormány ragaszkodik az egy kulcsos SZJA fenntartásához, még akkor is, amikor látja, hogy mind belföldön, mind a nemzetközi szervezeti tagságunk okán külföldről megnyilatkozó kételyek szükségtelen és már-már méltatlan vitába torkollnak.
A beterjesztett törvényjavaslat segíti a költségvetés forrásainak növelését és ennek megvalósítása során visszaállítja a szolidaritási alapra épülő, valóban igazságosabb személyi jövedelemadó rendszert. Ezen javaslattal valósul meg a törvény célja, az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítése.
A javaslatban szereplő négy adókulcs bevezetése esetén a KSH valamint a NAV adatai alapján ugyan a 0 %-os adókulcs bevezetésével csökkenne 76 milliárd forinttal az abban a sávban realizálható adóbevétel, de a valóban a szükségletekhez igazodó családi adókedvezmény változtatással, valamint a 8 és 15 millió forint feletti jövedelmek magasabb adókulccsal történő adóztatásával 221 milliárd forinttal nőhet az adóbevétel. Emellett pedig, minthogy nagy valószínűséggel a szerény jövedelműeknél maradó 76 milliárd forint jelentős része fogyasztásra lesz fordítva, legalább 17 milliárd forint ÁFA-bevételt is eredményezhet a következő költségvetési évben.
Szakértői számítások szerint ezzel az adótáblával a havi bruttó 1 millió forintig kereső polgárok adóterhelése nem növekszik, hanem csökken, vagy stagnál.
A javaslatban szerepel még egyes nominális jövedelmek részlegesen megmaradt adóalap kiegészítésének megszüntetése, mint a jogrendszertől és a közteherviselés elveitől teljesen idegen intézmény, valamint az adózás egyszerűbbé és az életviszonyokhoz igazodóvá tétele is. A jelen javaslat és minden jövőbeni közjogi kezdeményezés célja az kell legyen, hogy az állampolgárok kötelezettségeinek rendszerét egyszerűsítsük, a túlnyomórészt becsületes, szabálykövető polgárok érdekeihez igazítsuk. Nem lehet minden szabályt általánosan a szabályok elkerülőire szabni, mert ezzel a tisztességes társadalmi csoportokat is az állam elutasítóivá tesszük.
Részletes indokolás
A 1. §-hoz
A 8. § (1) bekezdésében került megfogalmazásra az új SZJA tábla, amely négy adókulcsot vezet be. A 0 kulccsal adózó jövedelem meghatározása során a KSH adataiból kiindulva a bármilyen gazdasági közösségben élő egyén súlyozottan egy főre jutó éves létminimumának összege lett figyelembe véve. Az évi 8 valamint 15 millió forintos, valamint az afölötti jövedelem olyan mértékű megélhetést biztosít, amelyből az arányos közteherviselés sérelme nélkül a közösségi terhekből többet vállalhatnak az érintett adózók.A 2. §-hoz
A 8. § (2) bekezdésében rendkívül méltánytalan helyzetet eredményez a külföldön megszerzett jövedelem után a belföldi adózás diszkriminatív módon történő szabályozása. Különösen úgy, hogy a jövedelem keletkezésénél a jogszabály azt határozza meg, hogy akkor keletkezik az adófizetési kötelezettség a külföldön szerzett jövedelemnél, amikor az belföldre ér. Számtalan országgal kötöttünk kettős adóztatás elkerülésére szolgáló egyezményt éppen azért, hogy ugyanazért a jövedelemért ne kelljen kétszer adóznia a polgárnak. Mindemellett a külföldön jövedelmet szerző polgáraink kevésbé veszik igénybe mindazokat a közszolgáltatásokat, amelyeket a jövedelemadóból finanszíroz az állam, így szükségtelen az is, hogy őket még magasabb jövedelemadóval terheljük.A 3. §-hoz
A 29/A. § (2) bekezdése kapcsán a családi adókedvezmény rendjének átalakítási javaslata az igazságosság és méltányosság alapján áll, és a tényleges szükségletekhez igazodik. A KSH adatai szerint a szülő és a vele élő gyermekek létfenntartásához szükséges havi jövedelem éppen annak a mértéknek felel meg, amely jelen javaslatban szerepel. A jelenleg hatályos szabályozás gyakorlati tapasztalatai azt igazolták, hogy a jelentősen megnövekedett családi adóalap kedvezményt éppen azok a társadalmi rétegek tudták igénybe venni, akiknek magas jövedelme miatt nem jelent nehézséget a gyermekek megfelelő színvonalú eltartása.A 4. §-hoz
A 49/B. § (5) bekezdésben foglalt szabályrendszer teljesen idegen az adózás alapelveitől. A nominálisan megszerzett jövedelmet fiktív módszerekkel a magasabb adóbevétel elérése érdekében meg nem valósuló vélelmezett bevétel növeléssel alapozza meg. Ha a jogalkotó azt vélelmezi, hogy a vállalkozó nem a tevékenységével megvalósuló eredményhez harmonizáló jövedelmet juttat a dolgozóinak, vagy maga nem a tényleges eredményéhez igazodó kivétet juttat magának, akkor ezen jelenség elkerülésének nem ez a módja. A jövedelem a ténylegesen igazolható, nominálisan meghatározható összeg, az adó mértéke pedig az adókulcs alkalmazásával a nominálisan meghatározható összeg arányos része. Ha egy adórendszer ezektől az elvektől eltér, kiszámíthatatlan, követhetetlen, bonyolult eljárásokat vezet be, ami folyamatosan az adózók adóelkerülési hajlandóságát növeli, és az állammal szembeni bizalmatlanságot erősíti. Egy jó tematikájú és hatékonyságú ellenőrzéssel a be nem folyt - megalapozottan felszámítható - adóbevételeket realizálni lehet, nem szükséges ilyen követhetetlen, vitára alkalmat adó, szabályrendszert fenntartani.Az 5. §-hoz
A Ptk. szerint az ingatlan tulajdonjogát az új szerző annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg. A jogszabályok rendszerében a jogintézményeket koherens módon kell kezelni, a jogelvektől nem lehet elszakadni. Az 59. §-ban foglalt jelenlegi szabályozás számtalan jogvitát és újabb szükségtelen közigazgatási eljárásokat generált annak okán, hogy az okiratok benyújtását követően megváltozott a felek akarata vagy az aktus alkalmatlan volt a jogok átvezetésére. Az új javaslat elkerüli ezeket, és a jogintézmény jogrendszerbeli szerepe nem változik jogáganként, hanem egységes marad.A 6. §-hoz
Az előző §-ban írtak érvényesek a 60. § (1) bekezdése módosítása kapcsán is. Említést érdemel, hogy az utolsó törölni javasolt mondatban szereplő 1989-es időpont az adózási teher időintervallumának legutolsó időpontjához képest is 9 évvel korábban van, azaz már ezen rendelkezés egyetlen jogviszonyban nem releváns.A 7. §-hoz
A 9. § (2) bekezdésében a bevétel megszerzése napjának meghatározása a dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében szükségtelenül bonyolítja a szabályrendszert. A Ptk. szerint a dolog tulajdonjogának megszerzése az a pillanat, amikor az érintett teljes körűen rendelkezhet azzal. Ritka alkalom az, amikor a tulajdonjog megszerzésétől függetlenül élhet a személy e jogokkal. Ezért a bevétel megszerzése napjának meghatározása során az adózás szempontjából elegendő a tulajdonjog megszerzésének időpontját rögzíteni. Ez indokolja a 9. § (3) bekezdésének teljes törlését is.A törvény 32. § (1) bekezdésében - a 2. §-hoz írott indokláshoz csatlakozva - rendkívül méltánytalan a külföldön jövedelmet szerző adózókkal szemben az, hogy a külföldön megfizetett adó_90 százaléka csökkenti mindössze a belföldön kiszámított adót. Ez további adózást jelent a már leadózott jövedelemmel szemben. Míg az eddigi SZJA mérték 16 %, addig különösen méltánytalan az, hogy a már megfizetett adón felül még 10 % adóösszeget a külföldön szerzett jövedelem után adózási rendszerünk megkövetel. Ez gyakorlatilag büntetése a külföldön szerzett jövedelemnek, és azt a tömeges következményt is eredményezheti, hogy a külföldön dolgozó magyar állampolgárok ezen adózás elkerülése érdekében megszüntetik belföldi lakcímüket. Ez további lépés ahhoz, hogy a hazától is végleg elszakadjanak polgáraink.
A 65. § (1) bekezdés c) és a 69. § (2) bekezdésében foglaltak fenntartása körében sem a hatályos törvény indoklásában foglaltak, sem a költségvetés bevételének növelése nem elfogadható indok. A fiktív módon, a valóságtól eltérő adóalap alkalmazása az adózás rendszerében olyan jogállami elvárásoktól távolálló megoldás, amely nem tartható fenn. Ha magasabb adómértéket kíván az állam érvényesíteni, akkor nem az adóalapot kell adminisztratív módon növelni, hanem az adókulcs mértékét kell megváltoztatni.
A 72. § (2) bekezdésének módosítása az adóalap kiegészítés kapcsán korábban írtak alapján indokolt.
A 8. §-hoz
Hatálybeléptető rendelkezés.