adozona.hu
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló T/1238. számú törvényjavaslat indokolása
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló T/1238. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 20. § (1) bekezdésének a) pontja az alábbiak szerint módosul:
["20. § (1) Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő - ideértve a kiskorú szülőt a 11. § (4) bekezdésében meghatározott esetben -, a nevelőszülő, a gyám a saját háztartásában nevelt]
a) gyermek 3. életévének betöltéséig,"
A Cst. 26. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
["26. § (1) A gyermekgondozási támogatás havi öss...
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló T/1238. számú törvényjavaslat indokolása
2010. évi ... törvény a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról
Az Országgyűlés - a következő nemzedékek jövője iránt viselt felelősségétől vezérelve - az alábbi törvényt alkotja:
1. §
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 20. § (1) bekezdésének a) pontja az alábbiak szerint módosul:["20. § (1) Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő - ideértve a kiskorú szülőt a 11. § (4) bekezdésében meghatározott esetben -, a nevelőszülő, a gyám a saját háztartásában nevelt]
a) gyermek 3. életévének betöltéséig,"
2. §
A Cst. 26. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:["26. § (1) A gyermekgondozási támogatás havi összege - függetlenül a gyermekek számától -azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, töredékhónap esetén egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.
(2) A gyermekgondozási segély havi összege ikergyermekek esetén - függetlenül a gyermekek számától - azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 200%-ával.]
(3) Ha a jogosult szülő ugyanazon gyermek - illetve ikrek esetében ugyanazon gyermekek -után terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült, akkor az (1) és a (2) bekezdésektől eltérően a gyermekgondozási segély havi összege megegyezik az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 250%-ával, ikergyermekek esetén az 500%-ával."
3. §
E törvény 2011. január 1. napján lép hatályba és 2011. január 2-án hatályát veszti.Indokolás
Általános indokolás
A magyar társadalom egyre súlyosbodó problémája a népesség mára katasztrofális méreteket öltött csökkenése. Ennek okai szerteágazóak, melyek között kiemelt helyen szerepel a gyermekvállalási hajlandóság - európai összehasonlításban is - rendkívül alacsony szintje.A gyermekvállalási hajlandóság csökkenése jelenti egyrészt az életen át tartó teljes gyermektelenségre való törekvést, másrészt azt a tendenciát is, mely szerint a szülőkorba ért, gyermeket vállalni szándékozó fiatal nők egyre későbbi időpontra halasztják a teherbe esést -nem egyszer azt kockáztatva, hogy a remélt gyermekáldás időpontjában esetleg már mégsem kerülhet sor terhességre.
Megfontolásaik között különösen jelentősek az anyagi tényezők. A gyermekvállalás óriási anyagi megterheléssel jár a pályájának jórészt elején járó szülők számára, akik közül az egyik esetek többségében tartósan kiesik a munkaerőpiacról.
Ez a helyzet mind a szülők, mind a nemzetgazdaság szempontjából hátrányos következményekkel jár, hiszen a munkát nem vállaló (illetve később korlátozottan vállaló) szülő jövedelmének vásárlóereje jelentősen csökken, a munkaerőpiacra történő visszailleszkedése pedig körülményes, nem egyszer a munkahelyi ranglétrán történő visszalépéssel jár együtt.
Ilyen körülmények között az állam elsőrendű kötelessége lenne az, hogy segédkezet nyújtson a kisgyermeket nevelő szülőknek, illetve biztatóbb jövő perspektíváját vázolja fel a gyermekvállaláson gondolkodó fiatalok számára.
Ehhez képest egyszerre megalázó és nevetséges a gyermekgondozási támogatásoknak az a rendszere, amellyel az állam úgymond "elősegíteni szándékozik" a gyermekvállalást. Az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének megfelelő juttatás - amely jelenleg 28.500 Ft-nak megfelelő összeg - egy újszülött havi ellátásához szükséges kiadások (pelenkázás, ruháztatás) töredékét sem fedezi, és a munkából kiesett szülő áldozatvállalásával sem áll arányban, a kettő évben maximalizált jogosultsági idő pedig elégtelen ahhoz, hogy a szülő a gyermek nevelése szempontjából kiemelkedően fontos - szinte az óvodáskorig tartó - első három évben a csemetéje mellett lehessen.
A népességcsökkenés mielőbbi megállítása a nemzet számára létkérdés. Ennek érdekében jelenleg a gyermekvállalás hathatós támogatása az egyetlen elfogadható eszköz. A gyermekvállalás támogatását olyan korcsoportok tekintetében kell elsősorban erősíteni, akikről biológiai alkalmasságuk mellett alappal feltehető, hogy a gyermekvállalásra mentálisan már képesek és hajlandóak.
A tervezet ezért a gyermekgondozási segély - havi összegének két és félszeres mértékű emelését irányozza elő azok esetében, akik korábban terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesültek, valamint javasolja a jogosultsági idő visszaállítást három évre. A módosítás elfogadásával biztosított lenne az, hogy a kisgyermeket nevelő - és a munkaerőpiacról emiatt kisesett - szülőt ne fenyegesse a teljes anyagai csőd perspektívája, másrészt elősegíthetnénk, hogy több, szülőkorba lépő nő vállaljon gyermeket. A módosítás azon szülők esetében rendeli alkalmazni tehát a megemelt összegeket, akik a gyermekvállalást megelőzően az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében biztosítottnak minősültek.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Cst. 20. §-ának megfelelő módosításával elérhető a jogosultsági idő három évre történő növelése.A 2. §-hoz
Az egyes gyermekgondozási támogatások összegére vonatkozó szabályokat a Cst. 26. §-a állapítja meg. A terhességi-gyermekágyi segélyhez illetve gyermeknevelési díjhoz kötött összeghatárok megállapításához e § rendelkezéseit kell kiegészíteni.A 3. §-hoz
A tervezett módosítások - igazodva a költségvetési év kezdetéhez - 2011. január elsején lépnek hatályba. Az alapjogszabályba történt beépülését követően azonban deregulációs okokból indokolt hatályon kívül helyezésük.