a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említet..." />

Az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló T/10525. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 2009. évi CX. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

1. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említet...

Az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló T/10525. számú törvényjavaslat indokolása
I. Fejezet
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
1. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik."
2. § Az Áfa tv. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Azt a közösségi adószámmal egyébként rendelkező beszerzőt, aki (amely) nem élt ugyan az (5) bekezdésben említett választási jogával, de a termék Közösségen belüli beszerzése kapcsán közösségi adószámát megadta a termék értékesítőjének, és az annak figyelembevételével járt el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) erre az ügyletre, valamint az ezt követő összes olyan termék Közösségen belüli beszerzésére, amelyet részére az előzőekben említett ügylet teljesítésének évét követő második naptári év végéig teljesítenek, nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza."
3. § Az Áfa tv. 36. §-a előtti címe és 36. §-ának helyébe a következő cím és rendelkezés lép:
"Különös értelmezési alapelvek
36. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a) az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott szolgáltatást közvetlenül saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe, amely esetben az érintett személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;
b) a nem adóalany jogi személyt, amely adószámmal rendelkezik, vagy ilyen adószámmal rendelkeznie kellene, az a) pont értelmében kell adóalanynak tekinteni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet, akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) bekezdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem adóalanynak kell tekinteni."
4. § Az Áfa tv. 37. §-a előtti címe és 37. §-ának helyébe a következő cím és rendelkezés lép:
"Általános szabályok
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van."
5. § Az Áfa tv. a 37. § után a következő címmel egészül ki, és 38. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"Különös szabályok
38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van."
6. § Az Áfa tv. 39. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások."
7. § Az Áfa tv. 40. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek."
8. § Az Áfa tv. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.
(2) Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának
a) indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;
b) érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik."
9. § Az Áfa tv. 42. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"42. § Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik."
10. § Az Áfa tv. 43. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
a) személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;
c) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is."
11. § Az Áfa tv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,
a) víziközlekedési eszközök esetében 90,
b) egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30 napot meg nem haladó használatát jelenti."
12. § Az Áfa tv. 45. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő."
13. § (1) Az Áfa tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van."
(2) Az Áfa tv. 46. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.
(4) E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó tartalmuk alapján nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá."
14. § Az Áfa tv. 49. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"49. § A 37. és 44. §-tól eltérően közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása esetében a teljesítés helye
a) belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van;
b) a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívüli területen van."
15. § Az Áfa tv. 52. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére, amelynek a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy]
"b) a beszerző a Közösség azon tagállamában, ahol ezzel összefüggésben adószámmal rendelkezik, eleget tett összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének e tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 265. cikkének."
16. § Az Áfa tv. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is."
17. § Az Áfa tv. 60. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti."
18. § Az Áfa tv. 77. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b) pont jelölése c) pontra változik:
[(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha]
"b) a kötelezett a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése vagy bérbeadása esetében az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt eláll az ügylettől, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a felek a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;"
19. § Az Áfa tv. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla a) érvénytelenítéséről gondoskodjon
aa) a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba) alpontjában, (2) bekezdésének a) pontjában említett esetekben;
ab) a 77. § (2) bekezdésének b) pontjában említett esetben, ha a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet állítják helyre;
b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben."
20. § Az Áfa tv. 85. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Mentes az adó alól:]
"m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít
ma) természetes személynek, aki azt sportolása, testedzése érdekében veszi igénybe, vagy
mb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő közvetlen biztosítása érdekében veszi igénybe,
kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;"
21. § Az Áfa tv. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja."
22. § Az Áfa tv. 127. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon]
"b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:
ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg - ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére - mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek;"
23. § Az Áfa tv. a 138. §-a előtti címe előtt a következő 137/A. §-sal egészül ki:
"137/A. § Az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít terméket, nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet teljesülésében nem érintett, e fejezet alkalmazásában nem minősül belföldön gazdasági céllal letelepedettnek."
24. § Az Áfa tv. 140. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. § értelmében vett - adóalany,
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön."
25. § Az Áfa tv. 165. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha]
"b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri."
26. § Az Áfa tv. 168. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany esetében számla a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel - e tagállam joga szerint - a Héa-irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek."
27. § Az Áfa tv. 193. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi d)-f) pontok jelölése e)-g) pontokra változik:
[(1) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében]
"d) a külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében;"
28. § Az Áfa tv. 195. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja,
b) a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
c) a 188. § (3) bekezdésének b)-d) pontjai és
d) a 193. § (1) bekezdésének d) pontja
szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában keletkezett, az a)-d) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.
(3) A (2) bekezdés szerinti jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) a (2) bekezdés c) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t,
b) a (2) bekezdés d) pontjában említett esetben az adólevonási jog terjedelmére a 121. § a) pontját
kell alkalmazni."
29. § Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E fejezet alkalmazásában]
"c) utas: az, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást
ca) nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg
cb) egyéb, a ca) alpont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára veszi igénybe, és erről a teljesítést megelőzően az utazásszervezőnek nyilatkozik;"
30. § Az Áfa tv. 244. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"244. § (1) Az az adóalany,
a) akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helyére, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak teljesülnek, és
b) aki (amely) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba) a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a 116. § szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtást,
bb) a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc) a 139-141. §-okban felsorolt eseteket, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
jogosult az adó e fejezet szerinti visszatéríttetésére.
(2) Az adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog abban az esetben illeti meg, ha az adóvisszatérítési időszakban [251/B. § (1) bekezdése]
a) gazdasági célú letelepedési helye nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában (a továbbiakban: a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany);
b) gazdasági célú letelepedési helye a 8/A. számú mellékletben felsorolt államok valamelyikében vagy olyan harmadik államban van, amely állammal a Magyar Köztársaság az adó kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött (a továbbiakban együtt: elismert harmadik állam), gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van elismert harmadik államban (a továbbiakban: elismert harmadik államban letelepedett adóalany)
(e fejezet alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - a) és b) pont a továbbiakban együtt: belföldön nem letelepedett adóalany).
(3) Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán vagy az elismert harmadik államon kívül más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, adó-visszatéríttetésre az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési helyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének betudhatóan folytat adóalanyi minőségét megalapozó gazdasági tevékenységet, amely a Közösség valamely más tagállamában vagy elismert harmadik államban van."
31. § Az Áfa tv. 245. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"245. § A 244. § (2) bekezdésének b) pontjában említett, az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi megállapodás Magyar Köztársaság részéről történő megkötésének feltétele, hogy az érintett harmadik állam
a) alkalmazzon olyan adót, amely megfelel a 258. § (2) bekezdésében meghatározottaknak, valamint
b) vállaljon kötelezettséget arra, hogy az adó kölcsönös visszatérítéséről szóló nemzetközi megállapodás tényleges hatálybalépésének időpontjától kezdődően saját jogának megfelelően és hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítja az adó-visszatéríttetési jogot annak az adóalanynak, akinek (amelynek) gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön."
32. § Az Áfa tv. 246. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"246. § A belföldön nem letelepedett adóalany - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül -nem alapíthat adó-visszatéríttetési jogot arra az előzetesen felszámított adóra,
a) amelyet egy másik adóalany - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - tévesen vagy egyéb okból jogszabálysértően hárított át;
b) amely olyan termék beszerzését terheli, amelynek értékesítése a 89. § vagy 98. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében mentes az adó alól, vagy az ott meghatározottak szerint mentes lenne az adó alól;
c) amely ingatlan beszerzését terheli."
33. § Az Áfa tv. 247. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"247. § (1) Abban a mértékben, amilyen mértékben a belföldön nem letelepedett adóalany által belföldön beszerzett, importált terméket és belföldön igénybe vett szolgáltatást
a) a 121. §-ban felsorolt ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, illetőleg
b) olyan ügyletek érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, amelyek esetében a 139141. §-ok szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
a belföldön nem letelepedett adóalany jogosult a termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adó [120. § a), c) és d) pontjai] visszatéríttetésére.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra is.
(3) Az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezések közül a 119., 124-128., 132. és 133. §-okat, valamint a 204. § (2) bekezdését az adó-visszatéríttetési jogra is megfelelően alkalmazni kell."
34. § Az Áfa tv. 248. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"248. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog egészében abban az esetben illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint -letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az adó-visszatéríttetési jog részlegesen illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt, ha abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint -letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint egyaránt teljesít adólevonásra jogosító és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást. Ebben az esetben az adó-visszatéríttetési jog az előzetesen felszámított adónak arra az arányos részére terjed ki, amilyen arányban a belföldön nem letelepedett adóalany abban az államban, ahol - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett, az adott naptári évben az ott érvényes jog szerint jogosult az adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében adólevonási jogát gyakorolni (a továbbiakban: levonási arány).
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra. Ebben az esetben az adó-visszatéríttetési jog egészében illeti meg a belföldön nem letelepedett adóalanyt."
35. § Az Áfa tv. 249. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"249. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog érvényesítése a belföldön nem letelepedett adóalany erre irányuló, az állami adóhatóság jogszabályban kijelölt szervéhez (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: állami adóhatóság) címzett írásos kérelmére történik (a továbbiakban: adó-visszatéríttetési kérelem).
(2) A Közösség más tagállamában letelepedett adóalany esetében az adó-visszatéríttetési jog érvényesítésének feltétele, hogy adó-visszatéríttetési kérelme a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héavisszatérítési-irányelv) rendelkezéseit átültető tagállami jogszabálynak megfelelően az állami adóhatóság rendelkezésére álljon.
(3) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz nyújtja be.
(4) Az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt információkat, illetőleg az azzal egyidejűleg vagy később megteendő egyéb írásos információkat és nyilatkozatokat magyar, illetőleg angol nyelven lehet megadni.
(5) A Közösség más tagállamában, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg."
36. § Az Áfa tv. 250. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"250. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga olyan termék beszerzését, importját és szolgáltatás igénybevételét terhelő előzetesen felszámított adóra terjed ki, amelynél az ügylet adóalapja
a) üzemanyag esetében eléri vagy meghaladja a 250,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig eléri vagy meghaladja az 1 000 eurónak megfelelő pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratról készített másolatot az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtásával egyidejűleg, annak mellékleteként csatolni
kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2)-(4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni."
37. § Az Áfa tv. 251. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"251. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelemnek az állami adóhatósághoz történt érkeztetéséhez képest az adó-visszatéríttetési kérelemben közölt adó-visszatéríttetési jog terjedelme az évközben alkalmazott ideiglenes levonási arány és az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékbeli eltérése miatt utólag változik, a belföldön nem letelepedett adóalany
a) köteles a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-visszatéríttetési jog terjedelme csökken;
b) jogosult a változással arányban kiigazítani a visszatéríttetni kért vagy a már részére visszatérített előzetesen felszámított adót, ha az előzőek szerinti változás következtében az adó-visszatéríttetési jog terjedelme nő.
(2) A kiigazítást az év egészére vonatkozó végleges levonási arány mértékének megállapítását követő első olyan adó-visszatéríttetési kérelemben kell, illetőleg lehet elvégezni, amely az (1) bekezdés szerint érkeztetett adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt adóvisszatérítési időszak naptári évét követi.
(3) Abban az esetben, ha a kiigazítás a (2) bekezdés szerint azért nem végezhető el, mert a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmet nem nyújt be, a kiigazítást a 251/C. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, az állami adóhatósághoz címzett, erre irányuló írásos nyilatkozattal kell, illetőleg lehet pótolni.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének módjára is a 249. § (2)-(4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni."
38. § Az Áfa tv. a 251. § után a következő 251/A-251/N. §-okkal egészül ki:
"251/A. § (1) Az adó-visszatéríttetési kérelem az adóvisszatérítési időszakban keletkezett előzetesen felszámított adót tartalmazhatja.
(2) Az (1) bekezdésen kívül az adó-visszatéríttetési kérelem azt az előzetesen felszámított adót is tartalmazhatja, amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet, de amely az adott naptári évben keletkezett.
251/B. § (1) Az adóvisszatérítési időszak nem haladhatja meg az 1 naptári évet, és nem lehet kevesebb 3 naptári hónapnál, kivéve, ha az adó-visszatéríttetési kérelem olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része.
(2) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem
a) 1 naptári évnél rövidebb, de legalább 3 naptári hónapot elérő adóvisszatérítési időszakra vonatkozik, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 400,
b) 1 naptári évre vagy olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része, a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összege nem lehet kevesebb 50
eurónak megfelelő pénzösszegnél.
251/C. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany a tárgy naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelmet legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig nyújthatja be úgy, hogy a kérelemnek eddig az időpontig az állami adóhatósághoz be is kell érkeznie. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(2) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany tárgy naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelméről - egyéb elutasító ok hiányában - abban az esetben dönt érdemben, ha azt a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany igazoltan legkésőbb a tárgy naptári évet követő év szeptember 30. napjáig - a 249. § (2) bekezdése szerint - benyújtotta. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(3) Az állami adóhatóság a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmét elutasítja, ha az adó-visszatéríttetési kérelmet annak ellenére továbbították, hogy azt a Héavisszatérítési-irányelv
a) 15. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem tekinthették volna benyújtottnak, vagy
b) 18. cikkének (1) bekezdését átültető tagállami jogszabály értelmében nem továbbíthatták volna.
251/D. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során az Art.-nek az elektronikus kapcsolattartására vonatkozó szabályai szerint jár el azzal, hogy külön jogszabályban meghatározott esetben a kapcsolattartásra a központi elektronikus szolgáltató rendszeren kívüli számítógépes rendszeren keresztül - elektronikus levél útján - is van lehetőség.
(2) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról a Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyt elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.
251/E. § (1) Az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelemről - ha e törvény másként nem rendelkezik - 4 hónapon belül dönt.
(2) Az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntését az állami adóhatóság kizárólag elektronikus úton közli a Közösség más tagállamában letelepedett adóalannyal.
251/F. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság a rendelkezésre álló adatok, egyéb információk alapján úgy ítéli meg, hogy az adó-visszatéríttetési kérelemről megalapozott döntés nem hozható, a 251/E. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül - írásos megkereséssel -kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet
a) a belföldön nem letelepedett adóalanytól,
b) attól a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságtól, amely a belföldön nem letelepedett adóalanyt, mint abban az államban - a 244. § (2) és (3) bekezdése szerint - letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vette, valamint
c) harmadik féltől, ha alapos okkal feltehető, hogy az adó-visszatéríttetési kérelem elbírálásához érdemben tud hozzájárulni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az állami adóhatóság további 1 alkalommal - szintén írásos megkereséssel - pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti írásos megkeresés magában foglalhatja a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okirat eredeti példánya vagy annak hiteles másolata benyújtásának előírását, ha alapos kétség merült fel az adó-visszatéríttetés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért előzetesen felszámított adó összegszerűsége tekintetében. Erre az esetre a 250. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok nem vonatkoznak.
(4) A válaszadásra nyitva álló határidő 1 hónap, amely az (1) és (2) bekezdésben említett megkeresés közlésétől számítandó.
251/G. § (1) Abban az esetben, ha az adó-visszatéríttetési kérelem benyújtója a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany, az állami adóhatóság a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresését a 251/F. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott címzettekkel kizárólag elektronikus úton közli, és e címzettek válaszát szintén kizárólag elektronikus úton fogadja, kivéve, ha a megkeresés alapján a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell benyújtani, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Közösség más tagállamában letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során szintén az ott meghatározott kizárólagos elektronikus kapcsolattartás alkalmazandó abban az esetben is, ha az állami adóhatóság nyilvántartása szerint a 251/F. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott címzett rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
251/H. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság élt a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogával, az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől számított 2 hónapon belül, vagy ha a megkeresésre érdemben nem kapott hiánytalan választ, a 251/F. § (4) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 2 hónapon belül dönt.
(2) Abban az esetben azonban, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, a döntésre nyitva álló határidő - az (1) bekezdéstől függetlenül - nem haladhatja meg
a) a 7 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (1) bekezdésben, illetőleg
b) a 8 hónapot, ha az állami adóhatóság a 251/F. § (2) bekezdésben meghatározott jogával élt.
251/I. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési kérelem elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, az adóvisszatérítésről a döntés meghozatalával egyidejűleg, de legkésőbb az attól számított 10 munkanapon belül intézkedik.
(2) Az adóvisszatérítés banki átutalással történik, a belföldön nem letelepedett adóalany által az adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt bankszámlájára. Az adóvisszatérítés napjának az a nap számít, amelyen az átutalásra az állami adóhatóság megbízást adott.
(3) Az adóvisszatérítés banki átutalásának költsége a belföldön nem letelepedett adóalanyt terheli, ha az átutalás nem belföldön vezetett bankszámlájára történik. Ebben az esetben a költség a visszatérítendő adóból tartandó vissza.
(4) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adóvisszatérítést késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Nem terheli kamatfizetési kötelezettség az állami adóhatóságot, ha a belföldön nem letelepedett adóalany a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésre a döntésre nyitva álló határidőn belül érdemben nem adott hiánytalan választ.
251/J. § Az állami adóhatóság a belföldön nem letelepedett adóalany nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító, a 127. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett okiratot, amelyet eredeti példányban vagy hiteles másolatban nyújtottak be, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat, legkésőbb az adó-visszatéríttetési kérelemről szóló döntés meghozatalával egyidejűleg visszaküldi a belföldön nem letelepedett adóalanynak.
251/K. § (1) A visszatérített adót a belföldön nem letelepedett adóalany köteles visszafizetni, ha a visszatérítés - akár a jogalap, akár az összegszerűség tekintetében - az adó-visszatéríttetési jog keletkezésekor fennálló vagy azt követően beálló jogszabálysértés következtében történt.
(2) Abban az esetben, ha a belföldön nem letelepedett adóalany az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségét megállapító döntésnek nem tesz eleget, az állami adóhatóság
a) a visszafizetendő adót a belföldön nem letelepedett adóalanyt megillető esedékes visszatérítendő adóból levonhatja, vagy
b) a belföldön nem letelepedett adóalany további adó-visszatéríttetési jogának érvényesítésére irányuló eljárást vagy eljárásokat felfüggesztheti mindaddig, amíg visszafizetési kötelezettségének eleget nem tesz.
251/L. § (1) Az állami adóhatóság a visszatérített adót érintő, a 251. § (1) bekezdésében meghatározott
a) kiigazítást a 251. § (2) bekezdése szerinti esetben az ott említett adó-visszatéríttetési kérelem elbírálása során veszi figyelembe;
b) kiigazításról a 251. § (3) bekezdése szerinti esetben az ott említett nyilatkozat elbírálása alapján dönt, és intézkedik a kiigazítással érintett különbözet visszafizetési kötelezettségének előírásáról vagy átutalásáról.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásra egyebekben az adó-visszatéríttetési jog érvényesítésére irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
251/M. § (1) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany az adó-visszatéríttetési kérelmet, a kérelem mellékleteként csatolandó vagy később benyújtandó okiratokat és egyéb írásos nyilatkozatokat - ha e fejezet rendelkezéseiből kifejezetten más nem következik - elektronikus formában és elektronikus úton is benyújthatja az állami adóhatósághoz, feltéve, hogy adó-visszatéríttetési kérelmében elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címet is megjelöl, egyúttal nyilatkozik arról is, hogy rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel. Ebben az esetben az állami adóhatóság az adó-visszatéríttetési eljárás során a 251/D. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint jár el.
(2) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalany mellett az állami adóhatóság szintén az (1) bekezdésben említett, az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerint jár el az elismert harmadik államban letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési kérelmének elbírálása során a 251/F. § (1) és (2) bekezdésében említett megkeresésének a 251/F. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott címzettekkel történő közlése során, ha azok - az állami adóhatóságnak a címzettek bejelentése, illetőleg az elismert harmadik államban letelepedett adóalany bejelentése alapján vezetett nyilvántartása szerint - rendelkeznek az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel.
251/N. § (1) Az e fejezetben szabályozott adó-visszatéríttetési jog illeti meg a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt is azzal, hogy
a) adó-visszatéríttetési joga kizárólag a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra terjed ki;
b) adó-visszatéríttetési jogát az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti.
(2) A 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg."
39. § Az Áfa tv. 253. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:
"(2) Az (1) bekezdés szerinti jogát az adóalany az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti azzal, hogy esetében
a) a 244. § helyett a 252. § alkalmazandó;
b) az e fejezet szerinti jogállást nem kell igazolni."
40. § Az Áfa tv. 259. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[259. § E törvény alkalmazásában]
"2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak annyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett;"
41. § Az Áfa tv. 260. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a) az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] terhelő igazolási kötelezettségeket, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait;
b) a Közösség más tagállamában [244. § (2) bekezdésének a) pontja] és az elismert harmadik államban [244. § (2) bekezdésének b) pontja] letelepedett adóalanyra, valamint a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyre vonatkozó adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját, továbbá az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyt és a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt terhelő igazolási kötelezettségeket;
c) a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat."
42. § Az Áfa tv. 268. §-ának g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő h) ponttal egészül ki:
[268. § Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]
"g) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:
ga) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról;
gb) a Tanács 2007/75/EK irányelve (2007. december 20.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékekre vonatkozó egyes átmeneti rendelkezések tekintetében történő módosításáról;
gc) a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról;
gd) a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról;
ge) a Tanács 2009/47/EK irányelve (2009. május 5.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról;
h) a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról."
43. § (1) Az Áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 1. melléklete szerint módosul.
(2) Az Áfa tv. a 8. számú melléklet után az e törvény 2. melléklete szerinti 8/A. számú melléklettel egészül ki.
II. Fejezet
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása
44. § Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, és jelenlegi (3)-(6) bekezdéseinek számozása (5)-(8) bekezdésekre változik:
"(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles
a) a termék importja,
b) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő beszerzés,
c) az általános forgalmi adóról szóló törvény 140. §-ában foglaltak fennállása, valamint
d) az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-ában foglaltak fennállása esetén az általános forgalmi adót megfizetni.
(3) Az adóalany a (2) bekezdés c) pontja alapján fizetendő általános forgalmi adót, feltéve, hogy a szolgáltatást a Közösségen kívül letelepedett adóalanytól vette igénybe, és a (2) bekezdés d) pontja alapján fizetendő általános forgalmi adót az adóévre vonatkozó evabevallásában megállapítja és bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(4) Az adóalany a Közösség másik tagállamából történő beszerzései tekintetében az általános forgalmi adóról szóló törvény 20. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott személyekkel, szervezetekkel, a 36-49. §-ainak, 140. §-ának és a 142. § (3) bekezdése a) pontjának alkalmazása tekintetében pedig a belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyokkal esik egy tekintet alá."
III. Fejezet
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
45. § (1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
"e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni,"
(2) Az Art. 22. §-ának (5)-(9) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(5) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya bejelenti az állami adóhatóságnak, ha az adóévben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke a 10 000 eurót meghaladja. Az adózó bejelentését azon termékbeszerzését megelőzően teljesíti, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató, az alanyi adómentességet választó, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású közösségi adószámmal nem rendelkező általános forgalmiadó-adóalany, közösségi adószáma megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak szolgáltatást nyújt, illetőleg tőle szolgáltatást vesz igénybe.
(6) Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, ha a tárgyévet megelőző évben általa az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a 10 000 eurót és a Közösségen belül beszerzett termékek utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a tárgyévben választása alapján belföldön kívánja teljesíteni, választását a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig jelenti be az állami adóhatóságnak. Amennyiben a tárgyévet megelőző évben nem volt Közösségen belüli beszerzése, e választását a tárgyévre a tárgyévi első Közösségen belüli beszerzését megelőzően jelenti be.
(7) Az állami adóhatóság az (5) és (6) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó részére közösségi adószámot állapít meg. Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülről történő beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól.
(8) Ha a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvény 20. §-ának (7) bekezdése alkalmazása során közösségi adószámát megadta a termék értékesítőjének, e tényt az e rendelkezéssel érintett első Közösségen belüli beszerzés teljesítésének napját követő hónap 20. napjáig jelenti be az állami adóhatósághoz.
(9) Ha az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, vagy tőle szolgáltatást vesz igénybe, az értékesítést, a szolgáltatásnyújtást vagy a szolgáltatás igénybevételét megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól."
46. § Az Art. 54. §-a (5) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi
a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos általános forgalmiadó-alanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját;"
47. § Az Art. 66. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A követelésre vonatkozó, valamint a megkereső hatóság székhelye szerinti államban kibocsátott végrehajtható okirattal kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső hatósághoz kell előterjeszteni. A magyar hatóság a hozzá előterjesztett jogorvoslati kérelmet - joghatóság hiányában, érdemi vizsgálat nélkül - végzéssel elutasítja, ha a kötelezett (egyéb érdekelt) e rendelkezés megsértésével a jogorvoslati kérelmet a megkeresett hatóságként eljáró magyar adóhatósághoz vagy a Magyar Köztársaság területén más közigazgatási hatósághoz terjesztette elő."
48. § Az Art. 68. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"68. § (1) A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg.
(2) A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság a végrehajtást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a tartozás fedezetét biztosító végrehajtási cselekmények foganatosításának napjáig, illetve a tartozás megfizetésének napjáig az e törvényben meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók.
(3) A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetést követően, e törvény fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazásával az adóhatóság a kötelezett részére fizetési könnyítést engedélyezhet. Ha a kötelezett a tartozást a pótlékköteles fizetési könnyítés engedélyezését követően teljesíti, e pótlék a megkereső adóhatóságot illeti meg."
49. § Az Art. 70. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát jogsegélykérés céljából az e törvényben foglalt együttműködési szabályoknak megfelelően megkeresheti. A kapcsolattartó közigazgatási szerv a jövedelem-, nyereség-, vagyonadóval kapcsolatos megkeresését a következő adónemekre vonatkozóan adja ki: személyi jövedelemadó, társasági adó, osztalékadó, az egyes nagyértékű vagyontárgyakat terhelő adó, építményadó, telekadó."
50. § Az Art. 85/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (a továbbiakban: adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő, az adózó által kért és a jogszabályban előírt adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adóhatósági igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az adózó együttes adóigazolás kiállítását kérheti. Az együttes adóigazolás tartalmazza az adózó állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozását és a vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozását, illetőleg azok hiányát. Az együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek minősül. Az együttes adóigazolás kiállításához szükséges adó- és vámtartozást érintő adatok beszerzése érdekében az állami adóhatóság keresi meg a vámhatóságot, mely a megkeresést haladéktalanul teljesíti."
51. § Az Art. 95. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvű fordítását az adóhatóság részére átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni."
52. § Az Art. 172. §-ának (1) bekezdése a következő ny) ponttal egészül ki:
[(1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha]
"ny) az általános forgalmi adóról szóló törvény 206. § (1) bekezdés c) pontja szerint utasként az utazásszervezési szolgáltatás nem adóalanyként, nem adóalanyi minőségben vagy saját nevében és javára történő igénybevételéről valótlan nyilatkozatot tesz."
53. § (1) Az Art. 175. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(9) A 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására, illetve a 8. számú melléklet szerint összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó az e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti."
(2) Az Art. 175. §-ának (13) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[(13) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza]
"j) az Európai Közösség más tagállamában és az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint elismert harmadik államban letelepedett adóalanynak belföldön, illetve a belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesített visszatéríttetési kérelmével (kiigazítási nyilatkozatával) kapcsolatos eljárás rendjének, ideértve az elektronikus levélben (e-mailen) történő ügyintézés"
[módját és technikai feltételeit.]
(3) Az Art. 175. §-a a következő (25) bekezdéssel egészül ki:
"(25) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesíthető hozzáadottértékadó-visszatéríttetési kérelme, kiigazítási nyilatkozata adattartalmára, formátumára, kitöltésének módjára vonatkozó részletes szabályokat."
54. § Az Art. 178. §-a a következő 34. ponttal egészül ki:
[178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában]
"34. kereskedelmi kapcsolat: a termékbeszerzés és értékesítés - ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést is -, valamint a szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel."
55. § (1) Az Art. 181. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) E törvény 3. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a, 16-23. §-a, 24. §-ának (1)-(4) és (8) bekezdése, 26. §-a, 31. § (1) bekezdése, 33. § (9) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88. §-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-ának (1) bekezdése, 175. § (1) és (3) bekezdése, 175. § (12) bekezdése c) pontja, 176. § (2) bekezdése, 181/A. §-a, 1. számú mellékletének I/B/3/a)-f) pontjai, 3. számú mellékletének H) pontja, 8., 9. és 10. számú melléklete - az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, illetve a számvitelről szóló törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:
a) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről,
b) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról,
c) a Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról,
d) a Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról,
e) a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról."
(2) Az Art. 181. §-a (2) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) E törvény 56-59. §-ai és 11. számú melléklete a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:"
(3) Az Art. 181. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) E törvény 60-70. §-ai és 11. számú melléklete az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2008/55/EK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálják, és a 2008/55/EK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1179/2008/EK rendelettel összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak."
56. § Az Art. a 181. § után a következő 181/A. §-sal egészül ki:
"181/A. § Ha az állami adóhatóság közösségi jogi aktus rendelkezése alapján az Európai Bizottság vagy az Európai Közösség más intézménye, ügynöksége részére személyes adatot nem tartalmazó, statisztikai célú, illetve a közösségi jogi aktus alkalmazásának eredményeit összegző adatszolgáltatást, információ átadást teljesít, azt egyidejűleg az adópolitikáért felelős miniszter részére is megküldi."
57. § (1) Az Art. 1. számú melléklete e törvény 3. melléklete szerint módosul.
(2) Az Art. a 7. számú melléklet után az e törvény 4., 5. és 6. melléklete szerinti 8., 9. és 11. számú melléklettel egészül ki, egyidejűleg jelenlegi 8. számú mellékletének számozása 10. számú mellékletre változik.
IV. Fejezet
Záró rendelkezések
Hatályba léptető rendelkezések
58. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2010. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (3)-(14) bekezdésekben, valamint a 62. §-ban foglalt eltérésekkel - ettől az időponttól kezdődően kell alkalmazni.
(2) E törvény 60. §-ának (6) és (10) bekezdése 2010. január 2-án lép hatályba.
(3) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 20. §-ának (7) bekezdését, 37-45. §-ait, 46. §-ának (1), (3) és (4) bekezdéseit, 58. §-ának (2) bekezdését, 60. §-ának (5) bekezdését, 85. §-a (1) bekezdésének m) pontját, 137/A. §-át, valamint 140. §-át azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a teljesítés vagy - ha a fizetendő adót a teljesítéshez képest korábban kell megállapítani - a fizetendőadó-megállapítási kötelezettség e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően áll be.
(4) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 77. §-a (2) bekezdésének b) pontját azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az ügylet ott említett meghiúsulása e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően történik.
(5) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 127. §-a (1) bekezdésének b) pontját azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adólevonási jog keletkezése e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően történik.
(6) A Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokra az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 244-248. §-ait, 249. §-ának (1), (2) és (4) bekezdéseit, 250. §-át, 251. §-a (1)-(3) bekezdéseit és (4) bekezdésének a) pontját, 251/A. §-át, 251/B. §-ának (1) bekezdését, 251/C. §-ának (2)-(4) bekezdéseit, valamint 251/D-251/L. §-ait azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-visszatéríttetési kérelmet e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően nyújtották be.
(7) A Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokra az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 251/B. §-ának (2) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően keletkezik.
(8) Az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra és a 200. § (3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyekre az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 244-248. §-ait, 249. §-ának (1), (3) és (4) bekezdéseit, 250. §-át, 251. §-a (1)-(3) bekezdéseit és (4) bekezdésének b) pontját, 251/A. és 251/B. §-át, 251/E. §-ának (1) bekezdését, 251/F. §-át, 251/H-251/M. §-ait, valamint 251/N. §-ának (1) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően keletkezik.
(9) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 253. §-ának (2) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adó-visszatéríttetési jog e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően keletkezik.
(10) Az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 4. számú mellékletének 25. pontját azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a termék kiraktározásának indítványozása e törvény hatálybalépésének napján vagy azt követően történik.
(11) Az Art. e törvénnyel megállapított 22. § (1) bekezdés e) pontja, 22. § (5)-(9) bekezdése és 178. §-ának 34. pontja e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy e rendelkezéseket a 2009. december 31. napját követően előterjesztett kérelmekre, bejelentésekre kell alkalmazni. Az adózó a közösségi kapcsolat keretében nyújtott vagy igénybe vett szolgáltatásra vonatkozó, Art. 22. § (5) vagy (9) bekezdése szerinti előzetes kérelmét, bejelentését e rendelkezések hatálybalépésének napjától előterjesztheti az állami adóhatósághoz, mely alapján az állami adóhatóság a közösségi adószámot 2010. január 1-i hatállyal állapítja meg.
(12) Az Art. e törvénnyel megállapított 95. § (2) bekezdését a hatálybalépéskor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre is alkalmazni kell.
(13) Az Art. e törvénnyel megállapított 9. számú mellékletét a hatálybalépést követően benyújtott visszatéríttetési kérelmekre kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kérelem a hatálybalépést megelőző visszatéríttetési időszakra vonatkozik.
(14) Az Art. e törvénnyel megállapított 175. §-ának (9) bekezdését és 8. számú mellékletét a 2009. december 31. napját követő adómegállapítási időszakokra kell alkalmazni. Ha a 2009. év bármely naptári negyedévében a közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés, valamint a 91. §-ának (2) bekezdése szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékértékesítésének tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja a 100 000 eurónak megfelelő pénzösszeget, az adózó a 2010. évben havi gyakorisággal tesz eleget összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettségének. Az euróban meghatározott összeg forintra való átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény átváltási árfolyamról szóló 256. §-át kell alkalmazni.
Módosító rendelkezések
59. § (1) Az Áfa tv.
a) 8. §-a (4) bekezdésének első mondatában a "minősül egy adóalanynak" szövegrész helyébe a "minősül - ha törvény másként nem rendelkezik - egy adóalanynak" szövegrész,
b) 33. §-ának (2) bekezdésében az "E § alkalmazásában" szövegrész helyébe az "E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában" szövegrész,
c) 60. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a "számla" szövegrész helyébe a "számla vagy egyéb okirat" szövegrész,
d) 95. §-a (9) bekezdésének ba) alpontjában az "Art." szövegrész helyébe az "az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.)" szövegrész,
e) 118. §-ában a "42. § (1) bekezdésének c) és d) pontja alá tartozó szolgáltatások" szövegrész helyébe az "a terméken végzett munka vagy közvetlenül a termékre irányuló szakértői értékelés" szövegrész,
f) 152. §-ában a "kézhezvételének" szövegrész helyébe a "közlésének" szövegrész,
g) 180. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az "a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatás" szövegrész helyébe az "azon végzett munka vagy közvetlenül arra irányuló szakértői értékelés " szövegrész,
h) 4. számú melléklete 2. pontjának a) alpontjában a "Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet" szövegrész helyébe a "Vámvégrehajtási-rendelet" szövegrész,
i) 4. számú melléklete 30. pontjának második mondatában a "24. pontban" szövegrész helyébe a "25. pontban" szövegrész és
j) 4. számú mellékletének 37. pontjában a "19/a. és 19/b. alpontban" szövegrész helyébe a "19. pontban" szövegrész lép.
(2) Az Art.
a) 22. §-ának (4) bekezdésében az "a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany" szövegrész helyébe az "a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany" szövegrész,
b) 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 60. §-a (1) bekezdésének a) pontjában "az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Pénzügyi Garanciaalap (EMOGA)" szövegrész helyébe "az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)" szövegrész,
c) 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és 60. §-a (1) bekezdésének d) pontjában a "biztosítási adó" szövegrész helyébe a "biztosítási díjakra kiszabott adó" szövegrész,
d) 62. §-ának első mondatában az "az adótartozás" szövegrész helyébe az "a tartozás" szövegrész és
e) 1. számú mellékletének I/B/3/c) pontjában az "a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany," szövegrész helyébe az "a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany," szövegrész
lép.
60. § (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 13/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A (4) bekezdésben megjelölt alrendszerekből támogatás - a 12. § (4) bekezdésében foglalt, valamint a társadalmi szervezetek és az alapítványok által igényelt, a program befejezéséhez kapcsolódó támogatások (ide nem értve a humán szolgáltatások nem állami fenntartói által igényelt támogatásokat) kivételével - nem folyósítható, amíg a támogatás kedvezményezettjének adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása van. A támogatás iránti kérelem benyújtója ezért a támogató által meghatározott határidőig nyilatkozik arról, hogy adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása nincsen, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a támogatás folyósítója e nyilatkozat valóságtartalmának igazolását kérje a 18/C. § (13)-(15) bekezdésében meghatározott eljárásban, vagy közvetlenül az állami, önkormányzati adóhatóságtól és a vámhatóságtól. Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése szempontjából e hozzájárulás az eljárás megindítása iránti kérelemnek minősül azzal, hogy az általános tételű eljárási illetéket azon adóhatóságok számára tekintettel kell leróni, amelyektől hozzájárulás hiányában külön-külön igazolást kellene beszerezni a támogatás folyósítása érdekében. Hozzájárulás hiányában a támogatás vagy az egyes támogatási részletek folyósítását megelőzően a támogatóhoz, az általa meghatározott határidőig be kell nyújtani az állami adóhatóság, vámhatóság, a székhely, illetőleg lakóhely szerinti önkormányzati adóhatóság 30 napnál nem régebbi igazolását arról, hogy a támogatás kedvezményezettjének nála nyilvántartott adó-, járulék-, illeték- vagy vámtartozása nincsen. Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(2) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 33. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha a gazdasági társaság vagy az egyéni vállalkozó az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatokat nem igazolja, és nem szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, a temetkezési szolgáltatásokat engedélyező hatóság - a pénzügyi teljesítőképesség igazolása céljából - megkeresi az (1) bekezdés a) pontjában szereplő adatokról nyilvántartást vezető hatóságot. A megkeresett hatóság az adatszolgáltatása körében arról ad tájékoztatást, hogy az alapítónak van-e meg nem fizetett, lejárt köztartozása."
(3) A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/C. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A gazdálkodó szervezet köteles az üzletszerű ingatlanközvetítői vagy üzletszerű ingatlanvagyon-értékelő és közvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell a (4) bekezdés szerinti nemleges köztartozásról szóló igazolást. Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(4) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 17. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(6) bekezdések számozása (4)-(7) bekezdésekre módosul:
"(3) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(5) A Hpt. 17/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
"(2) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(6) A Hpt. 19/A. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésekre módosulnak:
"(2) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(7) A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az (1) bekezdés szerinti jelöltet - megbízatását megelőző huszonkét munkanappal - a felügyeletnek be kell jelenteni. A bejelentéssel egyidejűleg a jelölt részletes szakmai önéletrajzát, valamint az (1) és (2) bekezdésekben felsoroltak hitelt érdemlő igazolását is be kell nyújtani. Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(8) A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 37. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"37. § (1) A befektetési vállalkozásban történő minősített befolyás megszerzéséhez a Felügyelet előzetes engedélye szükséges.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a kérelmező természetes személyazonosító adatait,
b) a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének igazolását,
c) harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel szemben nincs tartozása,
d) annak igazolását, hogy egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem veszélyezteti a pénzügyi intézmény működését,
e) természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot,
f) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy megfelel a (4) és (5) bekezdésben meghatározott feltételeknek,
g) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, valamint vezető állású személyével szemben e törvényben meghatározott kizáró okok nem állnak fenn,
h) a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a minősített befolyás megszerzése a befektetési vállalkozás Magyar Köztársaság területén található központi irodából történő irányítását nem veszélyezteti,
i) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes leírását,
j) a 28. § (1) bekezdésének t) és u) pontjában meghatározott nyilatkozatokat,
k) a minősített befolyás megszerzése következtében a befektetési vállalkozással szoros kapcsolatba kerülő természetes személy hozzájárulását a személyes adatainak az összevont alapú, vagy a kiegészítő felügyelet érdekében történő kezeléséhez.
(3) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
(4) A befektetési vállalkozásban minősített befolyással az rendelkezhet,
a) akinek tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása nem veszélyezteti a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását,
b) akinek üzleti tevékenysége, kapcsolatainak jellege vagy más vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete a felügyeleti tevékenységet nem akadályozza,
c) aki jó üzleti hírnévvel rendelkezik.
(5) A kérelmező, tevékenysége vagy a befektetési vállalkozásra gyakorolt befolyása különösen akkor veszélyezteti a befektetési vállalkozás független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, ha
a) szavazati jogának gyakorlását a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága - a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül - felfüggesztette,
b) minősített befolyással rendelkezik (vagy rendelkezett), vezető állású személy (vagy az volt) olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben vagy biztosítóban,
ba) amely esetében a fizetőképtelenséget kizárólag a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság által alkalmazott intézkedéssel lehetett elkerülni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította, vagy
bb) amelyet fel kellett számolni, és akinek személyes felelősségét e helyzet kialakulásáért jogerős bírósági vagy hatósági határozat megállapította,
c) súlyosan vagy rendszeresen megsértette e törvény vagy más, a befektetési vállalkozás gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és ezt a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban megállapította.
(6) A Felügyelet a minősített befolyás megszerzésének vagy a minősített befolyás mértéke növelésének engedélyezését megtagadja, ha a kérelmező, a befolyással rendelkező az (1)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételeknek nem felel meg."
(9) A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) és (5) bekezdés számozása (5) és (6) bekezdésre módosul:
"(4) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban."
(10) A viszontbiztosítókról szóló 2007. évi CLIX. törvény 53. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"53. § (1) Aki viszontbiztosító részvénytársaságban olyan mértékű részesedést kíván szerezni, amellyel eléri vagy meghaladja a minősített befolyás minimális mértékét, vagy minősített befolyását úgy kívánja módosítani, hogy tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje vagy meghaladja a 20, 33 vagy 50 százalékos határértéket, köteles a szerződés megkötéséhez a Felügyelet előzetes engedélyét beszerezni. A tulajdonjoghoz, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó előnyöket biztosító megállapodás kizárólag a Felügyelet engedélyével köthető.
(2) A kérelemnek tartalmaznia kell a viszontbiztosító megnevezését, a meglévő és a megszerezni kívánt részesedés - a 3. § (1) bekezdésének 7. és 30. pontját, valamint a Bszt. 37/A. §-ának (2)-(6) bekezdésében foglaltakat is figyelembe vevő - nagyságát.
(3) A részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelemhez - a (7)-(8) bekezdésben foglalt eltéréssel -a (2) bekezdésben foglaltakon túl mellékelni kell:
a) a kérelmező, illetve a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással rendelkező 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott azonosító adatait;
b) természetes személy kérelmező esetén harminc napnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, vagy a kérelmező személyes joga szerinti ennek megfelelő okiratot;
c) természetes személy kérelmező, a kérelmező vállalkozásban minősített befolyással rendelkező természetes személy esetén arról szóló nyilatkozatát, hogy személyével kapcsolatban más kizáró ok nem áll fenn;
d) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelem benyújtásakor hatályos létesítő okiratát, harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a személyes joga szerinti bejegyzése, nyilvántartásba vétele megtörtént, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, továbbá nyilatkozatot arról, hogy vezető állású személyével szemben kizáró okok nem állnak fenn;
e) harminc napnál nem régebbi okirati igazolást arról, hogy a kérelmező személyes joga szerinti hatáskörrel rendelkező adóhatósággal, vámhatósággal, társadalombiztosítási szervvel szemben nincs tartozása;
f) a minősített befolyás megszerzéséhez szükséges pénzügyi forrás törvényes eredetének igazolását;
g) nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező egyéb tulajdonosi érdekeltsége és tevékenysége nem veszélyezteti a pénzügyi intézmény működését, továbbá hogy milyen - az Szmt. szerinti - függő és jövőbeni kötelezettségei vannak;
h) a tulajdonszerzésre, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó jelentős előnyöket biztosító megállapodásra tett szerződéses ajánlatot;
i) nem természetes személy kérelmező esetén a kérelmező tulajdonosi szerkezetének részletes leírását;
j) a 22. § h) és i) pontjában meghatározott nyilatkozatokat;
k) a kérelmező teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy hozzájárul az engedély iránti kérelemhez - a (7)-(8) bekezdésben foglalt eltéréssel - mellékelt iratban foglaltak valódiságának a Felügyelet által megkeresett szervek útján történő ellenőrzéséhez.
(4) Az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adózó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
(5) A részesedésszerzés feltétele, hogy a kérelmező - közvetlen részesedésszerzés esetén - a részesedésszerzéshez szükséges tőke pénzbeli részét valamely tagállamban bejegyzett hitelintézetnél helyezze el.
(6) Ha a kérelmező harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, hitelintézet vagy befektetési társaság, a (3) és (5) bekezdésben foglaltakon kívül a kérelemhez mellékelni kell a székhely szerinti állam illetékes felügyeleti hatóságának arra vonatkozó igazolását, illetve nyilatkozatát, hogy a vállalkozás a tevékenység végzésére vonatkozó szabályok betartásával működik.
(7) Ha a Magyarországon bejegyzett nem természetes személy a (3) bekezdés d) pontjában meghatározott okiratokat a kérelemhez nem csatolja, a Felügyelet az adatok szolgáltatása érdekében megkeresi a nem természetes személy bejegyzéséről nyilvántartást vezető szervet.
(8) Ha az a kérelmező, amelynek személyes joga a magyar, a kérelemhez nem csatolja a (3) bekezdés e) pontja szerinti okiratot, a Felügyelet megkeresi a köztartozásról nyilvántartást vezető szervet. A megkeresett szerv az adatszolgáltatás során arról tájékoztatja, hogy a kérelmezőnek van-e meg nem fizetett, lejárt köztartozása."
Hatályon kívül helyező rendelkezések
61. § (1) Az Áfa tv.
a) 13. §-ának (4) bekezdése,
b) 95. §-ának (8) és (10) bekezdésében, 154. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 155. §-ának (1) bekezdésében és 158. §-ának (1) bekezdésében a "határozattal" szövegrész és
c) 268. §-ának c) pontja hatályát veszti.
(2) Az Art. 1. számú mellékletének I./B/3. d) pontja hatályát veszti.
(3) E § (1) és (2) bekezdése, valamint az 1-57., 59. és 60. §-ok 2010. január 3. napján hatályukat vesztik. E bekezdés 2010. január 4. napján hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
62. § Azokban az esetekben, amelyekben az utas által az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele 2010. január 1. napját megelőzően történt, és az utazásszervezési szolgáltatás nyújtásának teljesítése 2009. december 31. napját követi, utasnak 2010. január 1. napjától kezdődően is azt kell tekinteni, aki (amely) az Áfa tv. 2009. december 31. napján hatályos 206. § (1) bekezdésének c) pontja szerint minősül utasnak.
63. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany e törvény hatálybalépésének napjáig az állami adóhatóságnak arról nyilatkozott, hogy az Áfa tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó lakóingatlan értékesítését adókötelessé teszi, nyilatkozatát e törvény hatálybalépésének napjától számított 30 napon belül a lakóingatlan értékesítésére vonatkozóan - az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 88. §-ának (4) bekezdésére tekintettel - megváltoztathatja. A lakóingatlanértékesítés adó alóli mentességére vonatkozó nyilatkozat e törvény hatálybalépésének napjától kezdődően alkalmazandó.
(2) Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany e törvény hatálybalépésének napjáig az Áfa tv. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adókötelessé tételről nem tett nyilatkozatot, e törvény hatálybalépésének napjától számított 30 napon belül nyilatkozhat arról, hogy az Áfa tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó ingatlanok értékesítését - az Áfa tv. e törvénnyel megállapított 88. §-ának (4) bekezdésére tekintettel - a lakóingatlan-értékesítés kivételével teszi adókötelessé. A nyilatkozat e törvény hatálybalépésének napjától kezdődően alkalmazandó.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett nyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján kell az adóhatósághoz benyújtani vagy postára adni. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
1. melléklet a 2009. évi ... törvényhez
1. Az Áfa tv. 4. számú mellékletének 25. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"25. A 18/b. alpont szerinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy annak hiteles másolatát, és csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban. Ha azonban a kiraktározás indítványozásakor a termék értékesítésének teljesítése még nem fejeződött be, vagy befejeződött ugyan, de a számla kibocsátása később történik, a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg
a) jövedéki termék esetében, ha a kiraktározás egyúttal megvalósít olyan tényállást, amelyhez a Jöt. haladéktalan okiratkibocsátási kötelezettséget fűz, akkor ennek az okiratnak,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a Számv. tv. rendelkezései szerint szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevélnek
eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát kell a vámhatóságnak bemutatni, és csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban, kivéve, ha az a) pont szerinti okirat - a Jöt. rendelkezései alapján - egyébként is a vámhatóság rendelkezésére áll. Az első mondatban foglalt kötelezettséget azonban - az előzőektől függetlenül - legkésőbb a termék adójogi helyzete rendezésének igazolására megállapított határidőn [38. pont] belül pótolni kell."
2. Az Áfa tv. 4. számú melléklete a 40. pont után a következő 41-43. pontokkal egészül ki:
"41. Az üzemeltető kérelmére a vámhatóság a raktár adóraktározási eljárás céljára történő engedélyezése során vagy azt követően engedélyezheti az adóraktározási eljárás egyszerűsített végrehajtását is (a továbbiakban: egyszerűsített adóraktározási eljárás), amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási-rendelet 272-274. cikkeiben meghatározott, a helyi vámkezelési eljárás keretében történő vámraktározás engedélyezési és működtetési feltételeivel.
42. Egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében e melléklet hivatkozott rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a 9. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a beraktározás az adóraktár üzemeltetőjénél indítványozható;
b) a 11. ponttól eltérően a beraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;
c) a 12. pontban meghatározott okirat-bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;
d) a 13. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
e) a 14. és 28. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a vámhatóság áruvizsgálatot az egyszerűsített adóraktározási eljárás hatálya alá vont termék tekintetében tart;
f) a 15. és 16. pont nem alkalmazandó;
g) a 17. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az értékesítőnek az értékesítéséről szóló számla hiteles másolatát az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek nem kell megküldeni;
h) a 21. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kiraktározás az adóraktár üzemeltetőjénél indítványozható;
i) a 23. ponttól eltérően a kiraktározási okmányt 2 példányban kell benyújtani;
j) a 24. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
k) a 25. pontban meghatározott, a kiraktározás feltételeként szabott okirat-bemutatási kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni, továbbá az erről készített másolatot 1 példányban az adóraktár üzemeltetőjének kell csatolni, aki (amely) köteles azt megőrizni;
l) a 27. pontban meghatározott kötelezettséget az adóraktár üzemeltetője felé kell teljesíteni;
m) a 29. és 30. pont nem alkalmazandó;
n) a 31-33. pontokban foglalt rendelkezések mellett az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásának tartalmaznia kell a b)-d), g) és i-k) pontok szerint rendelkezésére bocsátott adatokat is.
43. A 42. pontban foglaltakon túl, egyszerűsített adóraktározási eljárás alkalmazásának esetében
a) a beraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint beraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a beraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a beraktározó, másik példányát az adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;
b) a kiraktározás az adóraktár üzemeltetője nyilvántartásában való bejegyzéssel - mint kiraktározás - történik, ennek tényét az időpont megjelölésével együtt az adóraktár üzemeltetője a kiraktározási okmányon is feltünteti, amelynek egyik példányát a kiraktározó, másik példányát az adóraktár üzemeltetője köteles megőrizni;
c) az adóraktár üzemeltetője köteles a beraktározás [a) pont], illetőleg a kiraktározás [b) pont] tényével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni;
d) az adóraktár üzemeltetője köteles az értékesítésről szóló számla hiteles másolatának kézhezvételével egyidejűleg az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervet értesíteni, ha az adóraktárban tárolt terméket értékesítették [17. pont]."
2. melléklet a 2009. évi ... törvényhez
Az Áfa tv. a 8. számú melléklet után a következő 8/A. számú melléklettel egészül ki:
"8/A. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez
A 244. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása alá tartozó államok
1. Liechtensteini Hercegség
2. Svájci Államszövetség"
3. melléklet a 2009. évi ... törvényhez
Az Art. 1. számú mellékletének I/B/3/e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"e) A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával egyidejűleg tesz eleget. Nem kell bevallást tenni arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott."
4. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 7. számú melléklet után a következő 8. számú melléklettel egészül ki:
"8. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
Az összesítő nyilatkozat
1. A) A közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alany nyilatkozik:
a) az általános forgalmiadó-alany állami adóhatóság által megállapított közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése szerinti ügylet teljesítése esetén az általános forgalmiadó-alanynak azon tagállam hatósága által megállapított közösségi adószámáról, ahol ezen ügylet tekintetében adófizetésre kötelezett,
b) a vevő és az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó és szolgáltatást igénybe vevő közösségi adószámáról,
c) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező beszerző részére teljesített, az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1), (3) és (4) bekezdései hatálya alá tartozó termékértékesítésről (ideértve azt az esetet is, amikor a közvetett vámjogi képviselő az importáló helyett, de saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésről),
d) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező beszerző részére teljesített azon termékértékesítésről, melyet részére az általános forgalmi adóról szóló törvény 52. §-ának megfelelő Közösségen belüli beszerzésként értékesítettek, valamint az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró közösségi adószámmal rendelkező értékesítőtől megvalósított azon termékbeszerzéséről, melyet részére az általános forgalmi adóról szóló törvény 52. §-ának megfelelően teljesítettek,
e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalany vagy közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy részére teljesített azon szolgáltatásnyújtásról, amely adóköteles a teljesítési hely szerinti tagállamban, és amely után az igénybevevő az adófizetésre kötelezett,
f) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzéséről, illetve azon szolgáltatás igénybevételéről, amely után beszerzőként, igénybevevőként adófizetésre kötelezett,
g) a c)-f) pontokban meghatározott ügyletek általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértékéről beszerzőnkénti, igénybevevőkénti (értékesítőnkénti, nyújtónkénti) részletezésben, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése hatálya alá tartozó ügyletek összesített ellenértékéről,
h) az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap csökkentés esetén a korrekció összegéről (összesítő nyilatkozat).
B) Az összesítő nyilatkozatot a havi bevallásra kötelezett adóalany havonta, a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig, a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig nyújtja be az állami adóhatósághoz.
C) A rá irányadó bevallási gyakoriságtól függetlenül, az adóalanynak a negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatról havi gyakoriságú összesítő nyilatkozatra kell áttérnie, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés, valamint a 91. §-ának (2) bekezdése szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékértékesítés tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja a 100 000 eurónak megfelelő pénzösszeget. Ebben az esetben az áttéréssel érintett időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatot a tárgynegyedév első napjától az értékhatár meghaladásának hónapja utolsó napjáig tartó időszakról, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig kell benyújtani. Az e pontban euróban meghatározott összeg forintra való átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény átváltási árfolyamról szóló 256. §-át kell alkalmazni.
D) Ha a C) pont szerinti áttérést követő négy naptári negyedévben az adózó nem haladja meg az ott meghatározott értékhatárt, és a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra nem havi bevallásra kötelezett, a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatot nyújt be.
2. A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről az összesítő nyilatkozatot havonta, az ügylet teljesítését követő hó 20. napjáig az 1. A) és a 3. A) pontban foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával nyújtja be.
3. A) Az 1. és 2. pontban meghatározott közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről (összegről) arra az időszakra vonatkozóan kell összesítő nyilatkozatot tenni, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett. Az 1. A) pont h) alpontjában meghatározott összeget arra az időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a terméket beszerző személy az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap csökkentés esetén a korrekció összegéről értesítést kapott.
B) Ha az 1. pontban meghatározott adóalany az 1. számú melléklet I./B/3. pontjában foglalt rendelkezések szerint közösségi adószám megállapítása miatt vagy más okból évesről negyedéves vagy havi, illetve negyedévesről havi bevallásra tér át, és a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügylet alapján az adófizetési kötelezettsége az áttéréssel érintett bevallással le nem fedett időszak tekintetében keletkezik, az összesítő nyilatkozatot az adóalany a bevallással egyidejűleg nyújtja be.
4. A) Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott.
B) Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.
C) Az összesítő nyilatkozatot az adózó az állami adóhatóság által rendszeresített elektronikus űrlapon, elektronikus úton terjeszti elő az állami adóhatósághoz.
5. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 8. számú melléklet után a következő 9. számú melléklettel egészül ki:
"9. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
A belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség más tagállamában érvényesíthető hozzáadottértékadó-visszatéríttetési kérelmével kapcsolatos eljárás
1. A belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség valamely más tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatérítésre vonatkozó, a 2008/9/EK tanácsi irányelv alapján érvényesíthető kérelmével (a továbbiakban: adó-visszatéríttetés iránti kérelem) kapcsolatos ügyben e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2. A) Belföldön letelepedett adóalany az a személy, aki (amely) abban az időszakban, amelyre az adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik, az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazásában
a) belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező adóalany, aki (amely)
b) nem kizárólag olyan, az általános forgalmi adóról szóló törvény 85-86. §-ában és 87. §-ának a) pontjában meghatározott tevékenységet végez, amely az általános forgalmi adó levonására nem
jogosítja,
c) nem választott alanyi adómentességet, és
d) nem kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül az általános forgalmi adóról szóló törvény XIV. fejezete szerint.
B) A visszatéríttetés tagállama - a Magyar Köztársaság kivételével - az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a hozzáadottérték-adót az A) pontban meghatározott adóalanyra az ebben a tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámították.
C) A visszatéríttetési időszak a visszatéríttetés tagállama által a 2008/9/EK tanácsi irányelv 16. cikkének megfelelően meghatározott időszak, amelyre az adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik.
D) A hozzáadottérték-adó fogalmára az általános forgalmi adóról szóló törvény 258. §-ának (1) bekezdését és 9. számú mellékletét kell alkalmazni.
3. A) Az adózó a visszatéríttetés tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése iránti kérelmét a visszatéríttetési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig az állami adóhatósághoz elektronikus úton, az állami adóhatóság által magyar és angol nyelven rendszeresített elektronikus űrlapon terjeszti elő.
B) A kérelemben közölt információkat az adózó az Európai Közösség bármely hivatalos nyelvén megjelölheti. Ha a visszatéríttetés tagállama meghatározza, hogy a kérelemben foglalt információt milyen nyelven (nyelveken) kell megjelölni, a kérelmet az e tagállam rendelkezésének megfelelő nyelven (nyelveken) kell kitölteni.
4. A) A kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó a 3. A) pont szerinti formában, a külön jogszabályban megállapított kötelező adattartalommal és az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő. Ha a visszatéríttetés tagállama a 2008/9/EK tanácsi irányelv 11. cikkében foglaltakat alkalmazza, és erről az állami adóhatóságot a 1798/2003/EK tanácsi rendelet
34a cikk (3) bekezdésének megfelelően értesíti, a benyújtottság feltétele a tevékenységek 2008/9/EK tanácsi irányelv 11. cikkének megfelelő megjelölése is.
B) A benyújtottnak minősülő kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság az adózót elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.
5. A) A kérelmet az állami adóhatóság az érkeztetésének napjától számított 15 napon belül elutasítja, ha az adózó nem felel meg a 2. A) pontban meghatározott feltételeknek.
B) A kérelem az A) pontban meghatározottakon kívül más okból nem utasítható el, hiánypótlásra felhívásnak, az eljárás felfüggesztésének az elsőfokú eljárásban nincs helye.
C) A kérelmet elutasító határozatot az állami adóhatóság elektronikus úton közli az adózóval.
6. A) Ha a kérelem elutasításának az 5. A) pontban megjelölt okból nincs helye, az állami adóhatóság az adózó kérelmét az érkeztetéstől számított 15 napon belül az 1798/2003/EK tanácsi rendelet 34a cikk (1) bekezdése szerint továbbítja a visszatéríttetés tagállama illetékes hatóságának. Ha az adózó az állami adóhatóság nyilvántartása szerint a 2. A) pontban meghatározott feltételeknek megfelel, de a visszatéríttetési időszak valamely napján adószámmal nem rendelkezett, e tényről és az adószám törlésének - és ha ismert, az új adószám megállapításának - időpontjáról, valamint az adószám törlésének okáról a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát a kérelem továbbításával egyidejűleg, elektronikus úton tájékoztatja.
B) A kérelem továbbítása ellen jogorvoslati eljárásnak kérelemre nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelem továbbítását követően az adó-megállapításhoz való jog elévülési idején belül hivatalból folytatott jogorvoslati eljárásban megállapítja, hogy a kérelem továbbítása jogszabályba ütközött, erről elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállamának illetékes hatóságát és ezzel egyidejűleg az adózót is.
7. A) Ha a 4. B) pont szerinti elektronikus értesítést követően az adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt levonható arány az általános forgalmi adóról szóló törvény 135. §-ának alkalmazásával kiigazításra kerül, az adózónak módosítania kell a kérelemmel érvényesített összeget.
B) A módosítást az adózó a kiigazítással érintett adó-visszatéríttetési időszakot követő naptári évben előterjesztett adó-visszatéríttetési kérelemben, ilyen kérelem hiányában az állami adóhatósághoz elektronikus úton előterjesztett nyilatkozatban (kiigazítási nyilatkozat) érvényesítheti.
C) Kiigazítási nyilatkozat előterjesztésére szolgáló elektronikus űrlapra, a nyilatkozatban közölt információ nyelvi követelményeire a 3. pont rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A kiigazítási nyilatkozat akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó az e pontban meghatározott formában, az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén és a külön jogszabályban meghatározott kötelező adattartalommal terjeszti elő.
D) A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az állami adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül, elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a kérelemben megjelölt visszatéríttetés tagállama illetékes hatóságának és ezzel egyidejűleg elektronikus úton értesíti az adózót a nyilatkozat érkeztetésének tényéről, időpontjáról.
8. A csoportos adóalanyiság időszaka alatt, illetve a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozóan előterjesztett visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) esetén a 2. A) pont alkalmazásában a tag minősül belföldön letelepedett adóalanynak. A tag, mint belföldön letelepedett adóalany visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) 6. A) pont szerinti továbbításával egyidejűleg az állami adóhatóság elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát arról, hogy
a) a tag - kérelem előterjesztésekor érvényes, illetve a visszatéríttetési időszakra vonatkozó -magyarországi hozzáadottértékadó-azonosítója csoportazonosító szám, és
b) a tag a visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) előterjesztésére a csoportos adóalanyiságtól függetlenül jogosult.
9. A) Az Európai Közösség más tagállamában letelepedett adóalany Magyarországon érvényesített visszatéríttetési kérelmével (kiigazítási nyilatkozatával) kapcsolatos eljárásban az e törvény 7. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.
B) Az adó-visszatéríttetési kérelem, valamint a 7. pontban meghatározott kiigazítási nyilatkozat kötelező és választható adattartalmát, formátumát, kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.
6. melléklet a 2009. évi... törvényhez
Az Art. a 10. számú melléklet után a következő 11. számú melléklettel egészül ki:
"11. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
A jövedelem-, nyereség- és vagyonadó, valamint a biztosítási díjakra kiszabott adó fogalma az egyes tagállamokban
I. Az e törvény 57. § (1) bekezdés b) pontjának és 60. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a "jövedelem-, nyereség- és vagyonadó" kifejezés jelentése az Európai Közösség egyes tagállamaiban különösen a következő:
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A 2008/8/EK, valamint a 2008/117/EK tanácsi irányelvek módosították a hozzáadottérték-adóról szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet a szolgáltatásnyújtások teljesítési helye és az összesítő nyilatkozatadási kötelezettség gyakorisága és tartalma tekintetében. Ezen irányelvek célja, hogy a szolgáltatások utáni forgalmi adóztatást a teljesítési helyre vonatkozó szabályok megváltoztatásával minél inkább a fogyasztás helyéhez közelítsék, egyidejűleg megteremtve a határon átnyúló szolgáltatások tekintetében az ellenőrzési rendszert azáltal, hogy azokról kötelező lesz a termékekhez hasonlóan összesítő nyilatkozatot adni.
A közösségi joganyag külön szabályozza a másik tagállamban letelepedett és a Közösség területén kívül letelepedett adóalanyok számára történő hozzáadottérték-adó visszatérítést. Míg a Közösségben letelepedett adóalanyok számára a 79/1072/EGK tanácsi irányelv (ún. 8. áfa irányelv), addig a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok részére a 86/560/EGK tanácsi irányelv (ún. 13. áfa irányelv) tartalmazza az adó-visszatérítésre vonatkozó szabályokat. A Közösség területén letelepedett adóalanyok számára adható adó-visszatérítés szabályairól 2010. január 1-jei átültetési határidővel új irányelvet (2008/9/EK tanácsi irányelv) fogadott el a Tanács, míg a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok számára adható adó-visszatérítésre vonatkozó közösségi szabályok változatlanok maradnak. Ugyanakkor, mivel a harmadik országban letelepedett adóalanyok vonatkozásában a közösségi szabályozás elég nagy diszkrecionális jogkört biztosítva a tagállamoknak lényegében azt írja elő, hogy a harmadik országban letelepedett adóalanyok az áfa visszatérítése során nem élvezhetnek nagyobb előnyt, mint a Közösségben letelepedett adóalanyok, minden olyan esetben, amikor ezt a szabályozás logikája lehetővé teszi, a Javaslat a Közösségben és a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében egységesíti a szabályokat. Természetesen harmadik országbeli illetőségű adóalanyok esetében változatlan feltétele az adó-visszatérítésnek, hogy az adott állammal Magyarországának viszonossági megállapodása legyen.
A 2008/9/EK tanácsi irányelv célja, hogy a hozzáadottérték-adó visszatérítésére vonatkozó szabályok teljes mértékben elektronikus útra történő terelésével csökkentse a másik tagállamban letelepedetett adóalanyok adminisztratív terheit, az eljárás egyszerűbbé tételétől azt várva, hogy a külföldi adóalanyok a jelenleginél nagyobb mértékben kihasználják az új rendszer lehetőségeit, és nagyobb mértékben igénylik vissza a másik tagállamban felszámított és rájuk áthárított adót.
A 2008/9/EK és a 2008/117/EK tanácsi irányelveket a tagállamoknak egységesen 2010. január 1-jével kell átültetniük a nemzeti szabályozásba, míg ez a kötelezettség a 2008/8/EK irányelvnek csak bizonyos rendelkezései esetében áll fenn.
A Javaslat célja ezen irányelvek átültetése a magyar jogszabályokba. A Javaslat a jogharmonizációs tárgyú, pontosító jellegű rendelkezések mellett kezel egyéb, a jogalkalmazás során felmerült problémát is.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a pénzkövetelés engedményezése nem tartozik az áfa-törvény hatálya alá, amennyiben az pénz fejében történik. A hatályos szabályozás ugyanis a pénzkövetelés engedményezését akkor nem tekinti áfa hatálya alá eső ügyletnek, ha a követelést megvásárló fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. Azonban minden olyan esetben, amikor a követelést névértéken vagy az alatt vásárolják meg, ez a helyzet tulajdonképpen fennáll, így ezen feltétel külön kiemelése a törvényben a továbbiakban nem szükséges.
A 2. §-hoz
A Javaslat hatályba lépésétől kezdődően minden áfa alanynak, ha más tagállamban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, vagy más tagállamban letelepedett adóalany, illetve adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy számára nyújt szolgáltatást, közösségi adószámmal kell rendelkeznie. Az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, illetve a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany (a továbbiakban: speciális adóalany) ugyanakkor csak abban az esetben köteles Közösségen belüli beszerzés jogcímén belföldön adót fizetni - ezáltal közösségi adószámot kiváltani -, amennyiben ezen beszerzései éves szinten meghaladják a 10.000 eurónak megfelelő forintösszeget, vagy az adóalany ezen küszöbérték elérésétől függetlenül adófizetési kötelezettséget választ. Pusztán az a tény, hogy a speciális adóalanynak a Közösség más tagállamába irányuló szolgáltatásnyújtás vagy -igénybevétel miatt közösségi adószámot kell kiváltania, nem érinti a Közösségen belüli beszerzéseit, vagyis nem jelenti azt, hogy a közösségi adószám kiváltása miatt neki belföldön kell adóznia a Közösségen belüli beszerzései után. Ugyanakkor érvényes közösségi adószám birtokában, annak felhasználásával az adóalanyok adómentesen szerezhetnek be terméket másik tagállamból, hiszen a másik tagállambeli értékesítő adóalany - a közösségi adószám érvényességének leellenőrzését követően - jóhiszeműen értékesíti a terméket részükre adómentes Közösségen belüli értékesítés címén. Ebből kifolyólag szükséges rendezni azt a kérdést, amikor is a speciális adóalanyok a közösségi szolgáltatásnyújtás vagy - igénybevétel okán rendelkeznek adószámmal, de Közösségen belüli beszerzésük nem haladta meg a küszöbértéket, és küszöbérték alatt sem választották az adózást. Amennyiben ilyen esetben a speciális adóalany közli a közösségi adószámát a részére terméket értékesítő adóalannyal, tehát azt a látszatot kelti, hogy ezen beszerzését belföldön leadózza, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adószám közlésének a tényével a speciális adóalany gyakorolta a választási jogát, és a Közösségen belüli beszerzései tekintetében adófizetési kötelezettséget választott. Ez a választás a speciális adóalanyt a választását követő két naptári évig köti.
A 3. §-hoz
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét újraszabályozó 2008/8/EK tanácsi irányelv értelmében a teljesítési hely megállapítása szolgáltatásnyújtás esetében az esetek többségében attól függ, hogy az igénybevevő adóalany-e, illetve azzal egy tekintet alá eső személy, szervezet-e. Ennek azért van jelentősége, mivel ezen személyek szervezetek képesek a másik tagállamban letelepedett adóalany által nyújtott szolgáltatások után felmerülő adót fordított adózás keretében önadózással megfizetni, ellenben az áfa szempontból nem regisztrált személyekkel és szervezetekkel.
Tehát a teljesítési hely megállapítása szempontjából nem csak az adóalanyokat kell adóalanyoknak tekinteni, hanem az adóhatóságnál áfa céljából nyilvántartásba vett (közösségi adószámmal rendelkező) nem adóalany jogi személyeket is adóalanyként kell kezelni. Tehát azok az egyébként nem adóalany jogi személyek, akik (amelyek) abból az okból kifolyólag, hogy Közösségen belüli termékbeszerzéseik a 10.000 eurós küszöbértéket a tárgyévet megelőző évben vagy a tárgyévben meghaladták, vagy mert az adózást választották a Közösségen belüli beszerzéseikre, közösségi adószámmal rendelkeznek, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából az adóalanyokkal esnek egy tekintet alá. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez a szabály pusztán a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából releváns.
A fentieken túlmenően azokat az adóalanyokat, amelyek egyébként végeznek az áfa tárgyi hatályán kívüli tevékenységet is, az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanyoknak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységhez vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatározni, mintha azt adóalanyi minőségében vette volna igénybe. Ez egyszerűsíti az ügyletek kezelését, mivel nem kell mérlegelni, hogy az elviekben adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany vajon az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység érdekében vette-e igénybe, vagy az áfa hatályán kívül eső tevékenységéhez. Nem vonatkozik azonban ez a szabály arra a szolgáltatásnyújtásra, amelyet az adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése céljából vesz igénybe. Ebben az esetben ugyanis az adóalany végső fogyasztónak tekintendő, tehát a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe. Nem vonatkozik továbbá ez a szabály azon személyekre, szervezetekre, akiknek (amelyeknek) adóalanyisága kizárólag azon alapul, hogy törvény értelmében újnak minősülő közlekedési eszközt értékesítenek a Közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Ezen személyeket, szervezeteket ugyanis csak azon ügylet tekintetében kell adóalanynak tekinteni a teljesítési hely megállapítása szempontjából, amelyet az adóalanyiságukat eredményező tevékenységük érdekében vesznek igénybe.
A 4. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy főszabály szerint mely hely minősül a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének, mely alól több kivétel is létezik. Adóalanyok közötti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybevevő adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg. Amennyiben a szolgáltatást nem adóalany részére nyújtják, úgy a teljesítés helye a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye.
Amennyiben a szolgáltatást nyújtó vagy azt igénybevevő adóalanynak a székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett hely határozza meg.
Az 5. §-hoz
A nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatás (más nevében és más javára nyújtott szolgáltatás) teljesítési helye a közvetített ügylet teljesítési helye szerint alakul. A hatályos szabályozástól eltérően az adóalany által igénybevett közvetítői szolgáltatás azonban főszabály szerint adózik, vagyis ott, ahol az azt igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett.
A 6. §-hoz
Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helye mind az adóalanyok, mind a nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatás tekintetében változatlanul az ingatlan fekvésének helye. A Javaslat - az irányelvvel összhangban - azonban példálózó jelleggel több olyan szolgáltatást is nevesít, melynek teljesítési helyét ezen szabály alapján kell megállapítani, így példának okáért a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásokat is.
A 7. §-hoz
Személyszállítási szolgáltatások esetében továbbra is változatlan a teljesítési hely. Mind az adóalanyok, mind a nem adóalanyok tekintetében maradt a megtett útszakasz, mint teljesítési hely.
A 8. §-hoz
Termékfuvarozás esetében a teljesítési hely megállapítását két szempont is befolyásolja. Egyrészt a teljesítési hely függ attól, hogy az igénybevevő adóalany-e vagy sem, másrészt attól, hogy a termékfuvarozás Közösségen belüli termékfuvarozást valósít-e meg vagy ettől eltérő termékfuvarozást. Adóalany igénybevevő esetében ez utóbbi szempontnak nincs jelentősége, a termékfuvarozás - a hatályos szabályozástól eltérően - egységesen főszabály szerint adózik, vagyis ott, ahol az igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett. Nem adóalany részére nyújtott termékfuvarozás esetében nincs változás, amennyiben Közösségen belüli termékfuvarozás történik, úgy a teljesítési hely a termék fuvarozásának indulási helye, míg ettől eltérő termékfuvarozás esetében a megtett útszakasz minősül teljesítési helynek.
A 9. §-hoz
A kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más ezekhez hasonló szolgáltatások (pl. kiállítások, vásárok), valamint ezek szervezése esetében -függetlenül az igénybevevő státusától - a teljesítési hely ott van, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtják. A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest nem tartalmaz érdemi változtatást, azonban az irányelvvel összhangban egyértelművé teszi, hogy a kiállítások és a vásárok rendezése, melynek teljesítési helyének megítélése nem volt egyértelmű, ezen szabály szerint történik.
A 10. §-hoz
A személyszállításhoz, termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, a szakértői értékelés, valamint az ingatlantól eltérő terméken végzett munka (bérmunka) teljesítési helye -amennyiben azt nem adóalany részére nyújtják - változatlanul az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Abban az esetben azonban, ha ezeket a szolgáltatásokat adóalany veszi igénybe - a hatályos szabályoktól eltérően - az igénybevevő adóalany gazdasági célú letelepedésének helye határozza meg. Tehát például a bérmunka szolgáltatásoknál a továbbiakban már nem lesz jelentősége annak a teljesítési hely megállapítása szempontjából, hogy a (feldolgozott) terméket elfuvarozták-e belföldről vagy sem.
A 11. §-hoz
A Javaslat az irányelvvel összhangban a közlekedési eszközök bérbeadásának teljesítési helye szempontjából megkülönbözteti, hogy rövid vagy hosszú távú bérbeadás történik-e. Rövid távú bérbeadásnak a 30, illetve vízi közlekedési eszköz esetében a 90 napot meg nem haladó folyamatos bérbeadás minősül, míg hosszú távúnak az ezt meghaladó bérbeadás. Rövid távú bérbeadás esetében a teljesítés helye minden igénybevevő esetében az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják. Hosszú távú bérbeadás esetében a bérbeadás főszabály szerint alakul, vagyis adóalany igénybevevő esetében ezen adóalany gazdasági célú letelepedése, míg nem adóalany esetében a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági célú letelepedése az irányadó.
A 12. §-hoz
A Javaslat az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozóan külön szabályokat vezet be, hiszen ezek eddig nevesítve nem szerepeltek. Az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyét a Javaslat értelmében az határozza meg, hogy a szolgáltatást ténylegesen hol nyújtják, függetlenül attól, hogy ki az igénybevevő. Ettől eltérően alakul ezen szolgáltatások teljesítési helye azonban, amennyiben azokat ténylegesen hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton nyújtják a személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított szakasza során. A teljesítés helye az utóbbi esetben az a hely, ahonnan a személyszállítás indul. Oda-vissza út esetében a vissza utat külön útnak kell tekinteni. Ez a szabály az említett szolgáltatások teljesítési helyének megítélését a hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton történő termékértékesítésekre vonatkozó szabályokkal hozza összhangba. Tehát a Javaslat értelmében nem kell mérlegelni, hogy a közlekedési eszköz fedélzeten történő teljesítés termékértékesítés volt, vagy éttermi, vendéglátó-ipari szolgáltatás.
A 13. §-hoz
A 2006/112/EK tanácsi irányelv és ezzel összhangban az áfa-törvény meghatározza, hogy mely szolgáltatások esetében történik az adózás az igénybevevő gazdasági célú letelepedése, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerint. Ezt a szabályt a hatályos rendelkezések értelmében akkor kellett, illetve lehetett alkalmazni, ha az igénybevevő adóalany volt, vagy a Közösség területén kívül letelepedett nem adóalany személy, szervezet. Tekintettel arra, hogy adóalany igénybevevő esetében főszabállyá válik, hogy a szolgáltatás az igénybevevő gazdasági célú letelepedése szerint adózik, a Javaslat ehhez igazodva korrigálja, hogy ezt a szabályt már csak a Közösség területén kívül letelepedett nem adóalany esetében kell alkalmazni.
A 14. §-hoz
Az áfa-irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a kettős adóztatás vagy az adóelkerülés céljából a teljesítési helyet meg lehessen változtatni a vagyoni előny szerzésének megfelelően. Az irányelv ezt a főszabály szerint adózó szolgáltatások, a közlekedési eszközök rövid távú bérbeadása, valamint a Közösségen kívüli nem adóalanyok számára nyújtott szolgáltatások esetében teszi lehetővé a tagállamoknak harmadik országok relációjában. A Javaslat él ezzel a lehetőséggel, azonban csak a közlekedési eszközök bérbeadására vonatkozóan. Így a Javaslat értelmében ezen szolgáltatásnyújtás esetében a teljesítési helyet belföldre esőnek kell tekinteni, ha az egyébként a Közösség területén kívülre esne és fordítva, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése ennek megfelelően alakul.
A 15. §-hoz
Az áfa-irányelv és ezzel összhangban az áfa-törvény értelmében háromszögügylet esetében az ügyletben résztvevő közvetítő értékesítőnek összesítő nyilatkozatot kell beadnia, amelyben fel kell tüntetnie, hogy az adott ügyletben közvetítőként vett részt. A hatályos szabályozás azonban az adózás rendjéről szóló törvény szerinti összesítő nyilatkozatra utal vissza, azonban az helyesen azon tagállam joga szerinti összesítő nyilatkozat kell hogy legyen, amely az adott adóalany számára ezen ügylettel összefüggésben adószámot adott ki. A Javaslat ezt korrigálja.
A 16. §-hoz
A Javaslat rendelkezik az olyan folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési kötelezettségekről, amelyek esetében az elszámolás meghaladja a 12 hónapot. A változtatás a hatályos szabályokhoz képest abban áll, hogy külön rendelkezés van azokra az esetekre, ha az ilyen típusú szolgáltatás olyan határon átnyúló szolgáltatás, mely után az adót az igénybevevő adóalanynak kell fizetnie. Ezekben az esetekben adófizetési kötelezettség keletkezik a naptári év utolsó napján annak ellenére, hogy a szolgáltatásért járó ellenérték elszámolása még nem esedékes. Az adófizetési kötelezettség pontos megállapítása ezen szolgáltatásnyújtások esetében azért különösen fontos, mivel a Javaslat - az irányelvekkel összhangban - a határon átnyúló adóalany által igénybevett szolgáltatások esetében előírja az összesítő nyilatkozatadási kötelezettséget, valamint az igénybevevő adóalanyra telepíti fordított adózás keretében az adófizetési kötelezettséget.
A 17. §-hoz
Azon ügyletek esetében, amikor az adófizetési kötelezettséget fordított adózás alapján a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanynak kell teljesítenie, a hatályos szabályozás a főszabálytól eltérő időpontokhoz köti az adófizetési kötelezettség teljesítését. A Javaslat a 2008/117/EK irányelvvel összhangban kimondja, hogy azon esetekben, amikor a fordított adózást azért kell alkalmazni, mert a szolgáltatásnyújtó nem letelepedett belföldön, a főszabálytól eltérő időpontok az adófizetési kötelezettség megállapítására nem alkalmazhatók. Ennek oka, hogy ezen szolgáltatásnyújtásról a teljesítésre kötelezett adóalanynak összesítő nyilatkozatot kell benyújtania.
A 18-19. §-hoz
A Javaslat előírja, hogy az adóalap utólag csökken abban az esetben, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a lízing vagy bérlet esetében az adófizetési kötelezettség keletkezését követően eláll az ügylettől az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt. Ebben az esetben az adóalap csökkentés feltétele, hogy az adóalany az eredeti számlát érvénytelenítse, illetve annak adattartalmát módosítsa a helyzet rendezésétől függően.
A 20. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosítja, hogy a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás az egyébként meghatározott feltételek mellett adómentes függetlenül attól, hogy azt természetes személy vagy egyéb személy, szervezet veszi igénybe.
A 21. §-hoz
A hatályos szabályok értelmében főszabály szerint adómentes az ingatlanok értékesítése (az új ingatlanok és az építési telek kivételével), az adóalany azonban adófizetési kötelezettséget választhat rá. Adófizetési kötelezettség választása esetén az adóalany a választását követő 5 évig köteles az összes általa értékesített ingatlan után adózni. A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy az adóalany a Javaslat hatálybalépésétől kezdődően úgy válassza az adófizetési kötelezettséget az ingatlanértékesítésére, hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanra terjedjen ki. Lehetőséget teremt továbbá arra, hogy a Javaslat hatályba lépését követő 30 napon belül azok az adóalanyok, akik (amelyek) korábban adófizetési kötelezettséget választottak az ingatlan értékesítésükre, azt a Javaslat hatályba lépésének napjára visszamenőleg úgy változtassák meg, hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki.
A 22. §-hoz
A fordított adózás alá eső ügyletek esetén, azaz amikor az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást megrendelő adóalany a kötelezett, a hatályos szabályozás alapján a levonási jog tárgyi feltétele a számla. Az e körbe tartozó értékesítések körében (különösen dologi biztosítékként szolgáló termék értékesítése esetén) gyakori, hogy a számla kibocsátására egyébként kötelezett adóalany e kötelezettségének nem tesz eleget, s így a vevőt, illetve megrendelőt az adófizetési kötelezettség terheli, azonban levonási jogát nem érvényesítheti. Annak érdekében, hogy az adó fizetésére kötelezettnél a levonási jog tárgyi feltétele biztosított legyen, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a számla hiányában a levonási jog egyéb olyan okiratok birtokában is gyakorolható legyen, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek. Nem vonatkozik ugyanakkor ez a szabály a Közösségen belüli termékbeszerzésre, mivel ezen ügylet tekintetében - az irányelvi rendelkezésekkel összhangban - a levonási jog gyakorlásának változatlan feltétele a számla megléte.
A 23-24. §-hoz
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének megváltoztatásához kapcsolódóan némileg megváltoznak azok a szabályok is, amelyek az adófizetésre kötelezett személyére vonatkoznak. A hatályos szabályok értelmében amennyiben a szolgáltatásnyújtó nem telepedett le belföldön, úgy az általa nyújtott szolgáltatás után az igénybevevő adóalany az adófizetésre kötelezett. A Javaslat ezt a szabályt - az irányelvvel összhangban - tovább bővíti, vagyis amennyiben a szolgáltatást nyújtó adóalany nem telepedett le a teljesítési hely szerinti tagállamban, az adó fizetésére már nem csak az igénybevevő adóalany lesz kötelezve a saját nevében, hanem a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy is. További fontos változás, hogy csak és kizárólag az adófizetésre kötelezett személy megállapítása szempontjából nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni a Javaslat alapján azt az adóalanyt is, akinek belföldön van ugyan állandó telephelye, azonban ez az állandó telephely nem vesz részt a szolgáltatás teljesítésében, abban nem érintett. Ez utóbbi esetben az igénybevevő adóalany, közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy lesz az adófizetésre kötelezett.
A 25. §-hoz
A hatályos szabályok szerint az adóalany mentesül a számla kibocsátási kötelezettség alól, amennyiben a vevő, igénybevevő az ellenértéket a törvényben meghatározott időpontig készpénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel téríti meg, és a vevő, igénybevevő az ügyletről nem kér számlát. A Javaslat - figyelemmel a vásárlási- és egyéb utalványokkal (pénzhelyettesítő eszközökkel) történő fizetések széles körű elterjedésére - lehetővé teszi, hogy pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés esetében sem kell az adóalanyoknak a fenti feltételek teljesítése esetében számlát kibocsátaniuk.
A 26. §-hoz
Az áfa-irányelv többek között tartalmaz szabályokat a számla tartalmi követelményeivel kapcsolatban. Ebből kifolyólag a tagállamok számlázásra vonatkozó rendelkezései ettől nem térhetnek el. A határon átnyúló ügyletek esetében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany adófizetéssel kapcsolatos kötelezettsége, adólevonással kapcsolatos joga sok esetben a másik tagállambeli adóalany által kibocsátott okirattól függ. Tekintettel a számla tartalmának harmonizált mivoltára, a Javaslat törvényi szinten megerősíti, hogy a másik tagállambeli jog szerint kibocsátott olyan okirat, amely tartalmában megfelel az áfa-irányelv megfelelő cikkeiben foglalt rendelkezéseknek, az áfa-törvény értelmében számlának minősül.
A 27-28. §-hoz
Az alanyi adómentességet választott adóalany alapvetően adómentesen nyújt szolgáltatást, és értékesít terméket, azonban nem élhet levonási joggal. Az alanyi adómentesség azonban csak a belföldön teljesített ügyletekre vonatkozik, a külföldön teljesítettekre nem. Azáltal, hogy megváltoznak a teljesítési helyre vonatkozó szabályok, amennyiben az alanyi adómentességet választott adóalany belföldön nem letelepedett adóalanynak nyújt szolgáltatást, úgy ezen szolgáltatás után - amennyiben nem adómentes szolgáltatásról van szó - adófizetési kötelezettség keletkezik. Annak érdekében, hogy a levonási jog hiánya miatt ne keletkezzen adóhalmozódás ezekben az esetekben, a Javaslat rögzíti, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany a külföldön teljesített szolgáltatásnyújtása esetében a normál, és nem az alanyi adómentességre vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni.
A 29. §-hoz
A Javaslat módosítja az utas fogalmát úgy, hogy utas nem csak természetes személy lehet, hanem más személy vagy szervezet is, feltéve, hogy az utazás költségeit ez utóbbi nem hárítja tovább, hanem annak költségeit végső fogyasztóként viseli. Erről a tényről az utasnak a teljesítést megelőzően az utazásszervező részére nyilatkoznia kell.
A 30-31. §-hoz
A Javaslat az áfa visszatéríttetésre jogosultak körét, illetve a visszatéríttetésre jogosító ügyleteket illetően nem tartalmaz változást a hatályos szabályozáshoz képest. A visszatérítés a belföldön nem, viszont másik tagállamban vagy elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra vonatkozik (a továbbiakban: külföldi adóalany). A Javaslat értelmében elismert harmadik államnak minősülnek azok az államok, amelyekkel Magyarország a hozzáadott-érték típusú adó kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött.
Ezek az adóalanyok az adó-visszatérítés időszakában nem rendelkezhetnek belföldön székhellyel, állandó telephellyel, illetve ennek hiányában állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel. Továbbá a visszatérítésre vonatkozó időszakban a külföldi adóalany belföldön nem teljesíthet sem termékértékesítést, sem szolgáltatásnyújtást néhány adómentes fuvarozási és ahhoz kapcsolódó szolgáltatás kivételével, illetve olyan termékértékesítés vagy szolgáltatás kivételével, amely után nem a külföldi adóalanyt, hanem a vevőjét terheli az adófizetési kötelezettség a fordított adózás alapján.
A 32-34. §-hoz
A visszatérítés tárgyát a belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, illetve termékimport során felszámított és a külföldi adóalanyra áthárított áfa képezheti. A Javaslat rögzíti, hogy nem lehet a visszatérítési eljárás során olyan adót visszatéríteni, amelyet nem megfelelően számítottak fel. Nem lehet továbbá visszatéríteni az olyan adót, melyet helytelenül számítottak fel, mert az ügylet adómentes lenne Közösségen belüli adómentes értékesítés, vagy export ügylet okán. Tehát pl. ha az ügylet során helytelenül állapították meg azt, hogy a teljesítési hely belföldre esik és adót számítottak fel, úgy ennek az adóját a külföldi adóalany nem igényelheti vissza, azt a teljesítésre kötelezett adóalanynak kell korrigálnia, és a feleknek kell egymás között elszámolni. Nem téríthető vissza továbbá ebben az eljárásban az ingatlan beszerzését terhelő adó.
Változatlan feltétele az áfa-visszatérítésnek, hogy a külföldi adóalany a beszerzett terméket, igénybevett szolgáltatást levonásra jogosító adóköteles gazdasági tevékenysége érdekében használja fel. Amennyiben a külföldi adóalany a letelepedettsége szerinti tagállamban egyaránt végez adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet, csak olyan arányban téríthető vissza a rá áthárított adó, amilyen arányban az adóalany saját tagállamának joga szerint jogosult azt levonásba helyezni. Az adómentes, adóköteles tevékenység, valamint a levonási, visszatérítési arány megállapításánál tehát a letelepedés szerinti tagállam szabályai az irányadók.
Azt, hogy milyen termékek, szolgáltatások adójának visszatérítésére jogosult a külföldi adóalany, változatlanul a visszatérítés helye szerinti tagállam szabályai határozzák meg. Vagyis, amennyiben belföldön valamely termékre, szolgáltatásra levonási tilalom vonatkozik, arra értelemszerűen a külföldi adóalany sem alapíthat visszatérítési jogot.
Egyebekben az adó-visszatérítési jog keletkezésének, illetve egyéb feltételeinek gyakorlására a levonási jog keletkezésére, gyakorlásának tárgyi feltételeire, korrekciójára vonatkozó belföldi szabályok az irányadók.
A 35. §-hoz
A Közösség területén letelepedett adóalanyokra vonatkozó visszatérítési eljárás elektronikus útra terelődik. A másik tagállambeli külföldi adóalanynak a visszatérítést elektronikus úton kell kérnie a visszatérítés helye szerinti tagállamtól, az adott esetben a magyar állami adóhatóságtól. Tehát az új szabályok értelmében kizárólag az elektronikus út járható, papír alapú kérelem benyújtására esetükben 2009. december 31-ét követően nincs lehetőség. Ezen túlmenően az elektronikus kérelmet a másik tagállambeli külföldi adóalanynak a hatályos szabályozástól eltérően nem a magyar állami adóhatósághoz, hanem a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtania. A kérelem benyújtása (elektronikus elküldése) a külföldi adóalany letelepedése szerinti tagállam által kialakított elektronikus portálon keresztül történik. A Közösség területén nem letelepedett (a továbbiakban: harmadik országbeli külföldi adóalanyok) adóalanyokra nem vonatkozik ez a szabály, ők a visszatérítés iránti kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz nyújtják be. A kérelmet és az abban közölt információkat magyar, illetőleg angol nyelven lehet megadni. A kérelem kötelező adattartalmát, formátumát és kitöltésének módját a végrehajtásra kiadott rendelet határozza meg.
A 36. §-hoz
A 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: visszatérítési irányelv) szerint a visszatérítési kérelemhez nem kell csatolni azokat a számlákat és egyéb dokumentumokat, amelyekre a másik tagállambeli külföldi adóalany a visszatérítés iránti kérelmét alapítja, azonban lehetőséget ad a tagállamnak arra, hogy előírja azon számláknak a kérelemhez való elektronikus csatolását, amelyen az adóalap eléri vagy meghaladja az 1.000 eurót, üzemanyag esetében pedig a 250 eurót, illetve az ennek megfelelő nemzeti pénznemben számított összeget. A Javaslat él ezzel az opciós lehetőséggel, és előírja, hogy ezeket a számlákat, illetve egyéb dokumentumokat a kérelemhez elektronikusan csatolja a kérelmező.
A 37. §-hoz
A Javaslat értelmében amennyiben az adó-visszatérítési kérelem benyújtását vagy az adóvisszatérítést követően az adómentes, adóköteles arány megváltozása miatt a visszatérítendő adó összege megváltozik, az adóalany köteles, illetve jogosult azt korrigálni. Köteles, amennyiben kevesebb adó járt volna vissza neki, és jogosult, amennyiben több. A korrekciót abban a kérelemben kell elvégezni, amely követi a korrigálandó kérelmet, illetve, ha nincs ilyen kérelem, akkor külön nyilatkozattal.
A 38. §-hoz
A kérelmet az adó-visszatérítési időszakra lehet beadni. Az adó-visszatérítési időszak nem lehet hosszabb, mint egy év, illetve nem lehet rövidebb mint három hónap, kivéve, ha az adóvisszatérítési kérelem olyan időszakra vonatkozik, amely egy naptári év 3 naptári hónapnál kevesebb fennmaradó része. A külföldi adóalany akkor igényelhet vissza évente, illetve egy év 3 hónapnál rövidebb fennmaradó részére, ha a visszatéríttetni kért adó összege eléri vagy meghaladja az 50 eurót, illetve az ennek megfelelő pénzösszeget. Amennyiben az adóalany 3 naptári hónap és 12 hónap közötti időszakra akar visszaigényelni, akkor a visszaigénylendő adó összegének a 400 eurót kell elérnie.
Az adott-adóvisszatérítési kérelemben azon beszerzések áthárított adóját kell szerepeltetni, amelyek után a levonási jog a visszatérítési időszak alatt keletkezett. A levonható adó, akkor keletkezik, amikor a fizetendő adót fel kell számítani. Szerepelhet továbbá a kérelemben az az előzetesen felszámított adó is, amelyet korábban még nem igényeltek vissza, de a levonási jog az adott naptári évben keletkezett.
Az állami adóhatóság feladatai némileg elkülönülnek attól függően, hogy a kérelmező tagállami vagy harmadik országbeli adóalany. Tagállami kérelmező esetében az állami adóhatóság, mint visszatérítési tagállam illetékes hatóságának feladatai azzal kezdődnek, hogy elektronikus úton megkapja az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságától. Az adóhatóság a kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról elektronikus úton haladéktalanul értesíti a kérelmező adóalanyt. Ez lesz az az időpont is, amelytől kezdve a visszatérítési kérelem elbírálására nyitva álló határidőt számítani kell a visszatérítési irányelv szerint. A Javaslat nem tartalmazza külön, hogy mely időponttól kell a határidőt számítani, mivel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33. § (5) bekezdése általános jelleggel kimondja ezt. Első lépésként az adóhatóság megvizsgálja, hogy a kérelmet a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához a megfelelő határidőn belül (tárgyévet követő év szeptember 30-a) nyújtották-e be. Amennyiben a kérelem határidőn túl érkezett, úgy az adóhatóság ezt érdemi vizsgálat nélkül el fogja utasítani. Erre azért van szükség, mert a letelepedés szerinti tagállamnak az irányelv nem teszi lehetővé, hogy a hozzá határidőn túl beérkezett kérelmeket elutasítsa, így ez továbbra is a visszatérítés szerinti tagállam hatóságának a feladata. Ezt a Javaslat szintén nem tartalmazza, de ez következik a Ket. 30. § d) pontjának előírásából.
Elutasítja a kérelmet az adóhatóság abban az esetben is, ha a kérelmet a letelepedés szerinti tagállam hatósága annak ellenére továbbította, hogy az nem minősült benyújtottnak (nem tartalmaz minden kötelező adatot, információt), vagy, ha tudomására jut, hogy az adó-visszatérítésből történő kizárás okai fennállnak (a kérelmező nem áfa alany, kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet végez, alanyi adómentességet választott vagy mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különleges adózási mód szerint adózik). Amennyiben a fenti elutasításra vonatkozó okok egyike sem áll fenn, következik a kérelem érdemi elbírálása. Erre az adóhatóságnak a kérelem hozzá történő beérkezésétől számítottan - a pótlólagos információ kérés kivételével - 4 hónap áll rendelkezésére.
Amennyiben az állami adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem elbírálásához további információkra van szüksége, úgy az adó-visszatéríttetési kérelem hozzá történő beérkezésétől számított 4 hónapos határidőn belül írásos megkereséssel kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet. Ez a megkeresés magában foglalhatja a kérelmező adóalanytól egyéb (az 1.000, illetve 250 euró értékhatár alatti) számlák bekérését is, amennyiben alapos kétség merül fel az adó-visszatérítés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért adó összegszerűsége tekintetében.
Információt kérhet az adóhatóság a kérelmező külföldi adóalanytól, azon állam illetékes hatóságától, aki (amely) a külföldi adóalanyt nyilvántartásba vette, illetve harmadik féltől. Abban az esetben, ha a kérelmező más tagállamban letelepedett adóalany, az információ iránti kérelmet elektronikus úton kell megküldeni és a választ elektronikus úton kell fogadni. Ez alól kivételt képez, ha a harmadik fél címzett az adóhatóság nyilvántartása szerint nem rendelkezik elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó címmel, illetve, ha az eredeti számlát, határozatot kell az adóalanynak bemutatnia, és az nem elektronikus formában létrehozott okirat. Az állami adóhatóság további egy alkalommal pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet. Amennyiben az állami adóhatóság megkereséssel élt bármelyik féllel szemben, úgy a számukra a válaszadásra nyitva álló határidő a megkeresés közlésétől számított 1 hónap. Abban az esetben, ha az adóhatóság megkereséssel élt, úgy az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől számított 2 hónapon belül dönt, illetve, ha a megkeresésre nem kapott választ, vagy érdemben nem kapott választ, úgy a döntést a válasz megadására rendelkezésre álló határidő lejártától 2 hónapon belül kell meghoznia. Amennyiben az adóhatóság egyszeri megkereséssel élt, úgy a döntéshozatalra rendelkezésre álló határidő nem lehet több, mint a kérelem beérkezésétől számított hét hónap, amennyiben pótlólagos megkereséssel élt, úgy a döntést a kérelem beérkezésétől számított 8 hónapon belül meg kell hoznia.
A Javaslat - az irányelvvel összhangban - kitér arra is, hogy milyen határidőn belül kell az adót visszautalni. Az adóhatóságnak az adót a kérelem jóváhagyásától, vagy részleges jóváhagyásától számított 10 munkanapon belül vissza kell utalnia.
Az adóhatóság az adót az adózónak a kérelemben megadott bankszámlaszámára utalja vissza. Amennyiben az adóalany külföldi bankszámlaszámot adott meg, úgy az átutalás költségei őt terhelik, melyet az adóhatóság a visszatérítendő adó összegéből von le.
Az adóhatóság az adó-visszatéríttetés iránti kérelemről hozott határozatot elektronikus úton közli a kérelmező adóalannyal. Az adóalany a belföldi adóalanyokra irányadó szabályok szerint fellebbezhet a döntés ellen. A fellebbezést azonban már közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtania, az erre vonatkozó belföldi jogszabályok értelmében. Amennyiben a kérelmező adóalanyt megillető adó összegét az adóhatóság a rendelkezésére álló határidőt követően utalja vissza, úgy a késedelem napjaira köteles kamatot fizetni, melynek mértéke a késedelmi pótlékkal egyezik meg. Ez alól kivétel az az eset, vagyis nem kell kamatot fizetni, ha az adóalany nem válaszolt érdemben a rendelkezésére álló határidőn belül az adóhatóság megkeresésére. A Javaslat rendelkezik továbbá arról, hogy amennyiben a külföldi adóalany részére az adó visszatérítése jogszabálysértéssel történt, úgy köteles azt az adóhatóságnak visszafizetni.
A Közösségen kívül letelepedett adóalanyoknak az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtaniuk. Ennek határideje a tárgyévet követő év szeptember 30. napja. A kérelmet, amennyiben az adóalany tudja, elektronikus úton is benyújthatja, de ez esetben meg kell jelölnie az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címet. Amennyiben a harmadik államban letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vevő hatóság, illetve harmadik fél az állami adóhatóság nyilvántartása szerint rendelkezik az elektronikus kapcsolattartásra szükséges eszközökkel, úgy ezekkel a kapcsolattartás szintén elektronikus úton történik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a Közösségen kívül letelepedett, de a közösségi nem adóalanyok részére kizárólag elektronikus szolgáltatást nyújtó adóalanyokra is. Esetükben az elektronikus úton történő kapcsolattartás kizárólagos.
A kompenzációs felár megtéríttetésére szintén ezeket a szabályokat kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a kompenzációs felár megtérítése az adóalanyokon túl vonatkozik az adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személyekre is, a Javaslat kitér arra is, hogy ők a kompenzációs felárat a harmadik országbeli adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelhetik vissza.
A 39. §-hoz
A Közösségen kívül letelepedett és közösségi nem adóalanyok részére kizárólag elektronikus szolgáltatást nyújtó adóalanyokra, amelyek belföldön ugyan adóalanyként nyilvántartásba vannak véve, a Közösségen kívül letelepedett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítési szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ezen adóalanyoknak nem kell igazolni jogállásukat.
A 40. §-hoz
A Javaslat technikai módosítást tartalmaz. A teljesítési helyre vonatkozó új szabályok beiktatása miatt módosítani szükséges a hivatkozást az áfa-törvény megfelelő szakaszára.
A 41. §-hoz
Tekintettel arra, hogy megváltoznak a külföldi adóalanyok számára adható adó-visszatérítésre vonatkozó szabályok, így szükséges új végrehajtási szabályok megalkotása. Ennek érdekében a Javaslat felhatalmazást ad e tekintetben miniszteri szintű rendelet megalkotására.
A 42. §-hoz
A Javaslat frissíti az áfa-törvény jogharmonizációs záradékát a 2007/75/EK, 2008/8EK, a 2008/9/EK, valamint a 2008/117/EK, 2009/47/EK tanácsi irányelveknek történő megfelelőséggel.
A 43. §-hoz
A Javaslat kiegészíti az adóraktározási eljárásra vonatkozó hatályos szabályokat, illetve tartalmazza, hogy Magyarországnak mely Európai Unión kívüli államokkal áll fenn viszonossági megállapodása az áfa visszatérítést illetően.
A 44. §-hoz
A közösségi hozzáadottérték-adó rendszerében minden gazdálkodási tevékenységet folytató személy, szervezet a hozzáadottérték-adó alanyának minősül. Ebből kifolyólag az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát is hozzáadottérték-adó alanyának kell tekinteni a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából. Így a Javaslat értelmében, amennyiben az eva alanya másik államban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, az egyrészt belföldön adózik, másrészt ezen szolgáltatásnyújtás után az eva alanynak áfát kell fizetnie. Ez az adó a beszerzést terhelő áfa, melyet, ha a szolgáltatást belföldi adóalany nyújtaná az eva alanynak, akkor azt a szolgáltatást nyújtó adóalany számítaná fel és hárítaná át az eva alanyra.
A 45. §-hoz
A 2008/8/EK irányelv bevezeti, hogy a Közösségen belüli határon átnyúló szolgáltatásokról is összesítő nyilatkozatot kell benyújtani. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az ilyen típusú szolgáltatásnyújtással érintett adózók közösségi adószámmal rendelkezzenek. A Javaslat ezért előírja a közösségi adószám igénylése iránti kötelezettséget a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás esetére is.
A Javaslat az Art. 22. §-ában, 1. számú mellékletében terminológiai pontosításként átvezeti a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany fordulatot, és ezt a fordulatot alkalmazza az Art. új 8. mellékletében is.
A Javaslat az Áfa-tv. 20. §-ának új (7) bekezdéséhez kapcsolódóan rendelkezik arról, hogy az adózó az Áfa-tv. e rendelkezésének alkalmazását utólag, az e rendelkezéssel érintett első Közösségen belüli beszerzés teljesítését követő hónap 20. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz.
A 46. §-hoz
A Javaslat Art. 54. § (4) bekezdését módosító szabálya a közösségi adószámok érvényessége ellenőrzésének megkönnyítése érdekében úgy rendelkezik, hogy az általános forgalmi adó alanyok egyes adatainak honlapi közzététele körében az adóalany székhely, telephely adatát is szerepeltetni kell.
A 47-49. §-hoz
A Javaslat Art. 66, 68. §-ait módosító rendelkezései a 2008/55/EK irányelv tavalyi átültetését követően a gyakorlatban jelentkező jogalkalmazási problémákkal kapcsolatos, pontosító jellegű szabályokat tartalmaznak. Ennek keretében a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a behajtási eljárásban az ügy érdemét érintő (azaz a behajtandó követeléssel, illetve a megkereső tagállamban kiállított végrehajtható okirattal kapcsolatos) jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállamban kell előterjeszteni, így az ilyen kérelmeket magyarországi benyújtás esetén a magyar adóhatóság elutasítja. A Javaslat pontosítja továbbá a késedelmi pótlékszámítás időtartamának szabályait is.
A Javaslat az Art. új 11. sz. mellékletét beiktató rendelkezése a 77/799/EGK irányelv 1. cikk (3) bekezdésében, valamint a 2008/55/EK irányelv 3. cikk 6. pontjában foglaltakra alapozva tételesen felsorolja, hogy ha Magyarország az eljárásban megkeresett tagállamként jár el, akkor az adómegállapítási és behajtási jogsegély alkalmazásában az egyes tagállamok esetén mely adókat kell jövedelem, nyereség-, vagyonadónak, illetve biztosítási díjakra kiszabott adónak tekinteni. A magyar adóhatóság által kiadott megkeresések tekintetében a jövedelem, nyereség- és vagyonadó hazai fogalmát az Art. 70. § (1) bekezdésének módosítása tartalmazza. A 70. § (1) bekezdésben található felsorolás azokat az e kategóriába tartozó adónemeket szerepelteti, amelyek 2010. január 1-én hatályos rendelkezéseken alapulnak. A felsorolás ezen felül tartalmazza a már hatályon kívül helyezett osztalékadót is, mivel az adó-megállapításhoz való jog ezen adónem esetében még nem évült el. Az építményadó, telekadó esetében az állami adóhatóság a 70. § (3) bekezdés alapján az önkormányzati adóhatóság kezdeményezésére adhat ki megkeresést.
Az 50. §-hoz
Az illeték törvény 31. §-ának (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy ha egy kérelem elbírálása más-más szerv hatáskörébe tartozik, akkor az eljárási illetéket úgy kell megfizetni, mintha külön-külön kérelmet terjesztettek volna elő. A Javaslat elfogadása esetén azonban - a jogértelmezési viták elkerülése érdekében - az Art. 85/A. §-ának (1) bekezdésében is előírásra kerül, hogy az együttes adóigazolás kiállítása iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából két kérelemnek minősül.
Az 51. §-hoz
A Javaslat Art. 95. § (2) bekezdését módosító rendelkezése a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelethez kapcsolódik, e PM rendelet szabályozza a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó transzferárnyilvántartási, illetve az azt alátámasztó dokumentációs kötelezettséget. Tekintettel arra, hogy a PM rendelet módosítása következtében a nyilvántartás (dokumentáció) idegen nyelven is elkészíthető, a módosítás az adóhatóság ellenőrzésének elősegítése érdekében előírja azt, hogy az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni.
Az 52-54. §-hoz
A 2008/117/EK irányelv alapján az összesítő nyilatkozatot az adózók elektronikus úton terjeszthetik elő a tagállami adóhatóságokhoz. Az összesítő nyilatkozatok elektronikus útra terelésének indoka egyrészt az adózók adminisztratív terheinek csökkentése, másrészt az adócsalás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele az összesítő nyilatkozat adattartalmának, mint kontrollinformációnak egyszerűbb és gyorsabb feldolgozásával, továbbításával.
Az Art. hatályos rendelkezései szerint a havi adó- és járulékbevallásra kötelezett adózók e bevallásukat és ezen kívül valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítik. A havi adó- és járulékbevallásra nem, de összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózók tekintetében a Javaslat Art. 175. § (9) bekezdését módosító rendelkezése kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat benyújtásának elektronikus útra terelését követően az adózó az összesítő nyilatkozaton kívüli valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni.
A Javaslat Art. 175. § (13) bekezdését módosító rendelkezése felhatalmazást ad az adóügyek elektronikus intézéséről szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet módosítására az új visszatéríttetési eljárásrenddel kapcsolatban.
A Javaslat Art. 175. § új (25) bekezdését beiktató rendelkezése az Art. új 8. számú mellékletéhez kapcsolódóan a Magyarországon letelepedett általános forgalmi adóalany más tagállamban érvényesíteni kívánt visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) részletes tartalmi, formai kellékeinek szabályozása tárgyában az adópolitikáért felelős miniszternek rendeleti szintű jogalkotásra ad felhatalmazást.
A Javaslat az Áfa-tv. utas fogalmának változásához kapcsolódóan új bírságtényállást tartalmaz arra az esetre, ha a magánszemély adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény 206. § (1) bekezdés c) pontja szerint utasként valótlan nyilatkozatot tesz [Art. 172. § (1) bekezdés új ny) pont].
A Javaslat normaszöveg-szerkesztési okból a jelenleg az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjában található, kereskedelmi kapcsolat fogalmát a 178. § új 34. pontjaként az Art. definíciós §-ában szerepelteti. A rendelkezés tartalmi módosítása abban áll, hogy a normaszöveg a korábbi korlátozó rendelkezéshez képest bármely szolgáltatásnyújtást/igénybevételt e fogalom körébe sorol.
Az 55. §-hoz
A Javaslat Art. 181. § (1) bekezdését módosító rendelkezése az Art. jogharmonizációs záradékát egészíti ki a 2008/8/EK irányelvre, 2008/9/EK irányelvre, valamint a 2008/117/EK irányelvre hivatkozással, egyúttal a módosított normaszöveg a közösségi másodlagos jogforrásokat átültető törvényi rendelkezések sorában megjelöli az új 9. és 10. mellékletet is.
A Javaslat Art. 181. § (3) bekezdését módosító rendelkezése a 2008/55/EK "behajtási irányelv" részletes végrehajtási szabályaival kapcsolatos pontosító rendelkezést tartalmaz: a jogharmonizációs rendelkezés a 2009. január 1-jétől hatályon kívül helyezett 2002/94/EK irányelvet átültető 7/2004. (I. 22.) Korm. rendelet helyett a 2009. január 1-től a tagállamokban közvetlenül hatályos és teljes egészében alkalmazandó 1179/2008/EK rendeletre utal.
Az 56. §-hoz
A Javaslat Art. új 181/A. § (1) bekezdését beiktató rendelkezése általános jelleggel előírja az állami adóhatóságnak, hogy az Európai Bizottság, vagy az Európai Közösség más intézménye, ügynöksége részére közösségi jogi jogalapon teljesített statisztikai jellegű, személyes adatot nem tartalmazó adatszolgáltatásait azok teljesítésével egyidejűleg az állami adóhatóság felügyeletét ellátó adópolitikáért felelős miniszternek is küldje meg.
Az 57. §-hoz
A Javaslat technikai jellegű rendelkezése alapján az Art. jelenleg hatályos 8. számú melléklete helyébe 8. számú mellékletként az összesítő nyilatkozatról szóló rendelkezések, illetve új 9. számú mellékletként a Magyarországon letelepedett adózó más tagállambeli általános-forgalmi adó visszatérítési eljárásának magyarországi szakaszára vonatkozó főbb rendelkezések lépnek, míg a jelenleg hatályos, az EK tagállamában illetőséggel nem rendelkező adózókra vonatkozó, 8. számú mellékletben található szabályok a továbbiakban - módosítás nélkül - az új 10. számú mellékletben szerepelnek. A 10. számú mellékletet követően az Art. kiegészül a 11. melléklettel, amely -jogharmonizációs okból - az V. fejezet alkalmazását könnyítő definíciós rendelkezéseket tartalmaz.
A 58-63. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a hatálybalépés időpontját, mely 2010. január 1-je. Tekintettel arra, hogy a 2008/9/EK tanácsi irányelv maga mondja ki, hogy az új irányelv szerinti szabályokat már 2009. december 31-e után benyújtott kérelmekre alkalmazni kell, így a Javaslat is ezt követi a Közösség területén letelepedett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítési eljárás tekintetében, azzal, hogy az adóalanyokat a 2009. évre vonatkozó kérelmek esetében anyagi jogi típusú hátrány nem érheti. Így például, amennyiben a közösségi külföldi adóalany negyedéves adó-visszatéríttetés iránti kérelmet szeretne benyújtani, úgy arra még a régi, az alacsonyabb értékhatár miatt kedvezőbb szabályokat alkalmazhatja a 2009. évre vonatkozó igénye esetében. A Közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében ugyanakkor az új adó-visszatérítési szabályokat azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a visszatéríttetés iránti igény 2009. december 31-ét követően keletkezik, ugyanakkor a kérelem benyújtásának a határidejére már a 2009. évre vonatkozóan benyújtandó kérelmek esetében is a kedvezőbb szeptember 30-i határidő alkalmazandó.
A Javaslat Art. 22. §-át módosító rendelkezései a 2008/8/EK irányelv 2. cikkében foglalt átültetési határidőre tekintettel a törvény kihirdetését követő 8. naptól lépnek hatályba. A speciális hatályba léptető szabályhoz kapcsolódó alkalmazási szabály lehetővé teszi, hogy az adózó a közösségi adószám megállapítása érdekében tett nyilatkozatát előzetesen (azaz a szolgáltatásnyújtáshoz/igénybevételhez kapcsolódó közösségi kapcsolat létesítése előtt) már e rendelkezés hatálybalépésétől kezdődően előterjeszthesse azzal, hogy az állami adóhatóság a közösségi adószámot nem a kérelem előterjesztésének napjával, hanem 2010. január 1-i hatállyal állapítja meg.
A Javaslat az Art. új 9. számú mellékletével kapcsolatban egyértelműen rögzíti, hogy az új általános forgalmi adó visszatéríttetési eljárásrendet kell a 2010. január 1. napját követően benyújtott bármely kérelemre alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a kérelem mely visszatéríttetési időszakra vonatkozik. A rendelkezés alapján a 2009. évre vonatkozó kérelmeket is már csak az új elektronikus eljárás szabályai szerint terjesztheti elő az adózó.
A Javaslat Art. új 8. számú mellékletéhez és 175. § (9) bekezdéséhez kapcsolódó alkalmazási szabálya kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat tartalmát, gyakoriságát és előterjesztésének módját módosító rendelkezéseket a törvény hatálybalépését követő - azaz a 2010. január 1. napjától kezdődő - adó-megállapítási időszakokra kell alkalmazni. A 2008/117/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdése alapján a tagállam döntése szerint a kötelező havi gyakoriság küszöbértékeként a 20102012. közötti időszakban a Közösségen belüli adómentes értékesítés 50.000 eurós határértéke helyett 100.000 eurós határértéket lehet alkalmazni, ezzel az opcióval Magyarország a Javaslatban foglaltak szerint élni kíván. Az irányelv 3. cikke szerint az irányelv rendelkezéseinek a tagállamok jogszabályi rendelkezéseit 2010. január 1-jétől átmeneti rendelkezések nélkül kell megfeleltetni. A Javaslat ennek érdekében kimondja, hogy a 100.000 eurós küszöbérték első "figyelési időszaka" nem a hatálybalépést követő 2010. év első negyedéve, hanem a teljes 2009. év. Ez a rendelkezés a gyakorlatban azzal a következménnyel jár, hogy ha az adózó a 2009. év bármely negyedévében a vonatkozó értékesítések tekintetében a 100.000 eurós értékhatárt átlépi, 2010. január 1-től havi gyakorisággal köteles az összesítő nyilatkozatot benyújtani.
A Javaslat az Art. V. fejezetében az adó-megállapítási és a behajtási jogsegélyre kiterjedően a közösségi jogforrásoknak megfelelő terminológiát követve pontosítja az EMOGA elnevezést EMGA és EMVA elnevezésre, valamint a biztosítási adó kifejezést biztosítási díjakra kivetett adó kifejezésre, illetve az Art. 62. §-ában pontosító rendelkezésként az adótartozás helyett a tágabb értelmezési tartományú tartozás fogalmat szerepelteti.
Az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a Javaslattal érintett eljárások esetén az adóigazolás beszerzését kiváltja az állami adóhatóság által vezetett köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvétel.
Az 1. melléklethez
Az adóraktárból történő kiraktározás során a hatályos szabályok szerint a kiraktározónak be kell mutatnia az ügyletet tanúsító számlát. Azonban vannak olyan esetek, amikor ebben az időpontban még nem áll rendelkezésre az ügyletet tanúsító számla, annak okán, hogy az ügylet határozott időszakra történő elszámolással történik, és a számlát csak az időszak végén bocsátják ki. Ezen eset kezelését teszi lehetővé a Javaslat, így amennyiben nem áll rendelkezésre számla a kiraktározás időpontjában, úgy jövedéki termék esetében a számla helyett a termékkísérő okmányt, egyéb termék esetében pedig a szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevelet kell a kiraktározónak bemutatni, azzal, hogy a számlát utólag mindenképpen be kell mutatni.
A Javaslat ezen túlmenően bevezeti az egyszerűsített adóraktározási eljárást, és rögzíti az ennek alkalmazásához szükséges részletszabályokat.
A 2. melléklethez
A Javaslat tartalmazza azon Európai Unión kívüli államok felsorolását, amelyekkel Magyarország az általános forgalmi adó kölcsönös visszatérítéséről nemzetközi megállapodást kötött.
A 3. melléklethez
A Javaslat az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezettek körére, a nyilatkozat tartalmára, gyakoriságára vonatkozó rendelkezéseket egységesen az Art. 8. számú mellékletében helyezi el. Ennek megfelelően az Art. bevallási határidőkről szóló hatályos 1. számú mellékletének kizárólag az összesítő nyilatkozatról szóló I/B/3/d) pontját a Javaslat hatályon kívül helyezi, emellett az I/B/3/e) pontban az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezést szintén hatályon kívül helyezi és a bevallási szabályt annyiban módosítja, hogy a speciális bevallási kötelezettséget kiváltó gazdasági eseményt - az Art. 22. §-ában módosított definícióra tekintettel - közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletként jelöli meg.
A 4. melléklethez
A Javaslat az Art. 8. számú melléklet 1. pontjában az összesítő nyilatkozat tételének áfa-alanyokra előírt, tipikus esetét szabályozza: az A) pont az összesítő nyilatkozat tartalmi elemeiről rendelkezik, míg ugyanezen kötelezetti körre a benyújtási gyakoriság főszabályát a B) pont, a speciális szabályokat a C)-D) pontok tartalmazzák.
Az 1. B) pont rendelkezése alapján az összesítő nyilatkozatot az áfa-alany főszabály szerint a bevallási gyakoriságával egyező gyakorisággal köteles előterjeszteni: az összesítő nyilatkozatot a havi bevallók havi, a negyedéves bevallók negyedéves rendben, a bevallással egyidejűleg - és a bevallással egyező módon, elektronikus úton - nyújtják be az állami adóhatósághoz. Ha az áfaalany bevallási gyakorisága az Art. 1. számú mellékletében foglalt szabályok szerint változik, az összesítő nyilatkozat előterjesztésének határideje ezt a változást a 8. sz. melléklet 3. B) pontja rendelkezésének megfelelően követi. Ez utóbbi rendelkezés szerint a bevallási gyakoriság váltás esetén, ha a közösségi kereskedelemhez kapcsolódó ügyletről a törtidőszakra vonatkozóan kellene összesítő nyilatkozatot tenni, akkor ezt az összesítő nyilatkozatot az adózó a törtidőszakról szóló bevallással egyidejűleg köteles előterjeszteni. A törtidőszakról szóló bevallás határidejét az Art. 1. számú melléklet I/B/3. pontja határozza meg.
Az 1. C) pontban foglalt speciális gyakorisági szabály szerint az áfa-alanynak az összesítő nyilatkozat benyújtásával negyedévesről havi gyakoriságra kell áttérnie, ha a 100.000 eurós küszöbértéket átlépi (ez a gyakoriság-váltás a bevallási gyakoriságra nincs hatással). Az első havi összesítő nyilatkozatot a küszöbérték-átlépés hónapját követő hónapról kell benyújtani, míg a törtidőszaki összesítő nyilatkozatot a negyedév kezdőnapjától a küszöbérték-átlépés hónapjának utolsó napjáig tartó időszakról kell elkészíteni. Az összesítő nyilatkozat benyújtásának határideje a törtidőszaki és az első havi összesítő nyilatkozat esetében egyaránt az elszámolási időszakot követő hónap 20. napja.
Az 1. D) pont alapján a 100.000 eurós küszöbérték miatti havi gyakoriságról az adózó újra negyedéves gyakoriságra térhet át, ha a gyakoriságváltást követő négy negyedév egyikében sem lépte át ismét a 100.000 eurós határt, feltéve, hogy a havi összesítő nyilatkozattételi kötelezettségét a havi bevallási gyakorisága sem indokolja. 100.000 eurós küszöbérték és a havi bevallási gyakoriság 2010. január 1. napjától történő alkalmazására ld. a Javaslat 57-62. §-aihoz fűzött indokolást is.
A kötelező havi gyakoriságú összesítő nyilatkozat-tételi kötelezettség előírását és a 100.000 eurós küszöbérték alkalmazását a fenti esetekben a 2008/117/EK irányelv 1. cikk 3. pontja, ezen belül a 112/2006/EK irányelv 263. cikk új 1a és 1b pontját beiktató rendelkezésének átültetése indokolja (Magyarország a Javaslat szerint az első két évben az 50.000 eurós küszöbérték helyett a 100.000 eurós küszöbértéket alkalmazza).
A speciális kötelezetti kör részére az Art. 1. számú melléklet I/B/3/e) pontja speciális bevallási szabályt és ehhez kapcsolódóan a 8. számú melléklet 3. pontja speciális összesítő nyilatkozat előterjesztési szabályt ír elő. A speciális kötelezetti kör a közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személyt, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyt, az alanyi adómentességet választó adóalanyt és a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választó adóalanyt, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát foglalja magában. E kötelezetti körnek a klasszikus értelemben nincs áfa bevallási és összesítő nyilatkozattételi gyakorisága, így ez a csoport a közösségi kereskedelemmel érintett ügyletről az ügylet teljesítését követő hónap 20. napjáig tesz bevallást, és az összesítő nyilatkozatot a bevallással egyidejűleg terjeszti elő. Az összesítő nyilatkozat tartalmára és arra, hogy mely közösségi kereskedelemmel érintett ügyletről mely összesítő nyilatkozatban kell számot adni, az 1.A) pont és a 3. A) pont rendelkezéseit kell a speciális kötelezetti körnek megfelelően alkalmazni.
A 3. A) pont az általános és a speciális alanyi körre kiterjedően a 112/2006/EK irányelv 264. cikk (2) bekezdésével és 265. cikk (2) bekezdésével összhangban kimondja, hogy közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről arra az időszakra vonatkozóan kell összesítő nyilatkozatot tenni, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett (vagy adómentes ügylet esetén "keletkezett volna"), illetve az adóalap utólagos korrekciója esetén akkor, amikor a terméket beszerző személy az utólagos korrekcióról az Áfa-tv. 77. §-a szerint értesítést kapott.
A 4. pont szintén az általános és a különös alanyi körre kiterjedően - az Art. 1. számú mellékletének hatályos szabályait átemelve - rendelkezik arról, hogy közösségi kereskedelmi ügylet hiányában az adott elszámolási időszakra nem kell összesítő nyilatkozatot tenni, illetve kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. A 4. pont új rendelkezése a 112/2006/EK irányelv 2008/117/EK irányelvvel módosított 263. cikk (2) bekezdésének megfelelően elektronikus útra tereli az összesítő nyilatkozat előterjesztését. Ehhez kapcsolódóan ld. még az Art. 175. § (9) bekezdéséhez fűzött indokolást.
Az összesítő nyilatkozattal kapcsolatban euróban meghatározott összegek átváltására az Áfa-tv. 256. §-a szerinti átváltási szabályát kell alkalmazni.
Az 5. melléklethez
Az Art. új 9. számú melléklete az új áfa-visszatérítési eljárásrendről szóló 2008/9/EK irányelv azon rendelkezéseit ülteti át, amelyek a Magyarországon letelepedett adóalanynak a Közösség más tagállamában érvényesíteni kívánt visszatérítési kérelmével kapcsolatos eljárás magyarországi szakaszára vonatkoznak. Ezen eljárásra a melléklet 1. pontja alapján az Art. szabályait a mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A 9. számú melléklet 2. pontja a 2008/9/EK irányelv 2. cikkében és 18. cikk (1) bekezdésében foglalt definíciókat, meghatározásokat tartalmilag ülteti át (visszatérítés tagállama, visszatérítési időszak, nem a visszatérítés helye szerinti államban letelepedett adóalany, kérelmező). A kérelem előterjesztésére jogosult személy -a belföldön letelepedett adóalany - az az általános forgalmi adó alany, aki (amely) a visszatéríttetési időszakban Magyarországon gazdasági céllal letelepedett, vagy itt lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, feltéve, hogy nem kizárólag a tevékenység közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez, nem alanyi adómentes és nem tartozik a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok hatálya alá.
A 2008/8/EK irányelv az eljárást teljes egészében elektronikus útra tereli:
- a letelepedés és a visszatérítés tagállama egyaránt elektronikus úton kommunikál a kérelmezővel (a letelepedés tagállama elektronikus úton igazolja vissza a kérelmezőnek a kérelem beérkezését, elektronikus úton értesíti a kérelmezőt, ha a kérelmet az "előszűrés során" elutasítja, a visszatéríttetés állama szintén elektronikus úton jelzi a kérelmezőnek, hogy a kérelmet a letelepedés államának adóhatósága útján megkapta, elektronikus úton hív fel hiánypótlásra és ugyanígy értesít az érdemi döntésről);
- a letelepedés állama elektronikus úton továbbítja az "előszűrt kérelmet" a visszatéríttetés államának.
A hatóság-ügyfél és a hatóság-hatóság közötti kommunikáció szabályozásában érdemi különbség, hogy míg a 2008/9/EK irányelv a hatóság-ügyfél közötti kommunikáció szabályozását a letelepedés állama-kérelmező és a visszatérítés állama-kérelmező viszonylatban is tagállami hatáskörben hagyja, addig a letelepedés állama-visszatéríttetés állama közötti kapcsolattartás eszköze a 1798/2003/EK rendelet új VIa fejezetének 34a cikke alapján kizárólag a rendelet szerinti fokozott biztonságú kommunikációs hálózat lehet.
A 9. számú melléklet 3. pontja alapján az adózó az állami adóhatósághoz a más tagállamban érvényesíteni kívánt kérelmét elektronikus úton, a visszatérítési időszakot követő év szeptember 30. napjáig terjesztheti elő (a határidő betartottságát a magyar adóhatóság nem ellenőrzi, mivel az Irányelv a jogvesztő határidő be nem tartásának szankcionálását a visszatéríttetés tagállamának adóhatósága hatáskörébe utalja).
Az állami adóhatóság a kérelem benyújtására magyar és angol nyelven rendszeresít űrlapot. A kérelem adattartalmának - azaz a kérelmező által szolgáltatott információnak, a kérelmező nyilatkozattételének - nyelvi követelményeit a 2008/9/EK irányelv 12. cikke alapján a visszatéríttetés tagállama határozhatja meg. Ennek megfelelően az Art. 9. számú mellékletének B) pontja a letelepedés állama részéről nem állít nyelvi feltételeket, hanem azt mondja ki, hogy a főszabály szerint magyar és angol nyelven rendszeresített űrlap az EK bármely hivatalos nyelvén kitölthető. Arra az esetre azonban, ha a visszatéríttetés állama az Irányelv 12. cikkében foglalt opcióval él és az információszolgáltatás nyelvét meghatározza, az Art. úgy rendelkezik, hogy a kérelemben foglalt információt csak a visszatéríttetés állama által meghatározott nyelven lehet szolgáltatni. Ennek ellenére, ha a kérelmező a visszatéríttetés államának nyelvi követelményeit nem tartja be, a magyar adóhatóság a kérelmet nem fogja elutasítani, mivel az Irányelv az információszolgáltatás nyelvi követelményei megsértésének szankcionálását is a visszatéríttetés tagállama joghatósága alá tartozó kérdésként kezeli.
A Javaslat az Irányelv 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően rendelkezik a kérelem benyújtottsági feltételeiről. Eszerint a kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha a 3.A) pont szerinti formában (elektronikus űrlapon), a külön jogszabályban meghatározott tartalmi feltételeknek megfelelően, az EK valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő, és ha a visszatérítési állam előírja, a tevékenységeket a megfelelő statisztikai osztályozásnak megfelelően jelöli meg a kérelemben az adózó.
A benyújtottnak nem minősülő kérelem gyakorlatilag egy olyan "eljárás-kezdeményezési kísérlet", amelyet az elektronikus kérelem befogadására alkalmas rendszer nem érzékel, nem iktat és arról nem küld elektronikus visszajelzést az adózónak. A benyújtottsági feltételnek megfelelő beadvány viszont eljárásjogi értelemben már kérelemnek minősül, a benyújtás tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság a kérelmezőnek elektronikus visszaigazolást küld.
A benyújtás napját követő 15 napon belül az állami adóhatóság a kérelmet csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy a kérelmező megfelel-e a 2. A) pontban meghatározott adóalanyisági feltételnek. A 15 napos ügyintézési határidőt a 2003/1798/EK rendelet 34a cikke kötelezően írja elő a tagállamok számára. Ha az adóalanyisági feltétel teljesül, az APEH a kérelmet az 1798/2003/EK rendelet szerinti kommunikációs útvonalon továbbítja a visszatéríttetés államának és ezzel az aktussal az eljárás magyarországi szakasza főszabály szerint befejeződik. Ha viszont a kérelmező nem felel meg az adóalanyisági feltételnek, a kérelmet az APEH elutasítja, erről az adózót elektronikus úton értesíti.
Ha a kérelmet az érkeztetéséről szóló elektronikus értesítést követően az Áfa-tv. 135. §-a alapján módosítani szükséges, a kiigazítást az adózó a következő évben ugyanazon államhoz címzett visszatéríttetési kérelmében, ilyen kérelem hiányában az ún. kiigazítási nyilatkozatban érvényesítheti. A kiigazítási nyilatkozat formájára, előterjesztésének módjára, a nyelvi követelményekre, benyújtottságra a visszatéríttetési kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az APEH nem vizsgálja, azt haladéktalanul elektronikus úton továbbítja a visszatéríttetés államának, a kérelmező részére pedig elektronikus úton visszaigazolja a kiigazítási kérelem benyújtásának tényét, időpontját.
A Magyarországon előterjesztendő visszatéríttetési és a kiigazítási kérelem részletes tartalmi előírásait szabályait külön jogszabály - PM rendelet - állapítja meg.
A csoportos adóalanyiság időszaka alatt a visszatéríttetési jog és a visszatéríttetési kérelemmel érintett ügyletek alanya a csoportos adóalanyiságtól függetlenül a csoporttag. Ennek következtében a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozó visszatéríttetési kérelmet (kiigazítási nyilatkozatot) a csoporttól és a csoport képviseletét ellátó csoportképviselő eljárásától függetlenül maga a tag érvényesítheti. A Javaslat ennek megfelelően kimondja, hogy a csoportidőszakra vonatkozóan az Art. 9. számú melléklete alkalmazásában belföldön letelepedett adóalanynak a tag minősül. Tekintettel arra, hogy a tag általános forgalmi adóval kapcsolatos azonosítója a csoport-időszak alatt nem a saját adószáma, hanem a csoport azonosító szám, a Javaslat a tag más tagállami adóhatóság előtti eljárásának megkönnyítése érdekében az APEH kötelezettségévé teszi, hogy a csoporttag visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) továbbításával egyidejűleg elektronikus úton küldött üzenetben tájékoztassa a visszatérítés tagállamát arról, hogy bár a csoportazonosító szolgál a tag áfa-azonosítására Magyarországon, a tag önállóan, saját nevében jogosult a visszatéríttetés érvényesítésére. A csoportazonosító gondot okozhat abban az esetben is, ha a tag kérelme a csoport időszaka előtti időszakra vonatkozik, de azt a csoport időszaka alatt nyújtja be a csoporttag. A Javaslat ezt az esetet a csoport-időszakra vonatkozó kérelem beadásával azonos módon szabályozza.
A 9. számú melléklet szerinti elektronikus eljárás a magyar adószámmal rendelkező, itt letelepedett adóalany az általa ismert és alkalmazott hazai elektronikus adóeljárási szabályok szerint nyújthatja be a más tagállami adóhatósághoz címzett kérelmét. A kérelem benyújtásához az adóalanynak/képviselőjének személyes eljárást igénylő okmányirodai regisztrációval kell rendelkeznie. Ha a magyar adóalany más tagállamban - így különösen a visszatérítés államában letelepedett - képviselőt kíván már az eljárás magyarországi szakaszában is igénybe venni, a képviselőnek a hazai szabályok szerint kell regisztrálnia.
A 6. melléklethez
A Javaslat Art. új 11. sz. mellékletét beiktató rendelkezése a 77/799/EGK irányelv 1. cikk (3) bekezdésében, valamint a 2008/55/EK irányelv 3. cikk 6. pontjában foglaltakra alapozva tételesen felsorolja, hogy ha Magyarország az eljárásban megkeresett tagállamként jár el, akkor az adómegállapítási és behajtási jogsegély alkalmazásában az egyes tagállamok esetén mely adókat kell jövedelem, nyereség-, vagyonadónak, illetve biztosítási díjakra kiszabott adónak tekinteni. A magyar adóhatóság által kiadott megkeresések tekintetében a jövedelem, nyereség- és vagyonadó hazai fogalmát az Art. 70. § (1) bekezdésének módosítása tartalmazza.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.