adozona.hu
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló, Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló T/6576. számú törvényjavaslat indokolása
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló, Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló T/6576. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2008. évi LXXII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság azon kívánságuktól vezérelve, hogy szabályozzák kapcsolataikat a társadalom...
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló, Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló T/6576. számú törvényjavaslat indokolása
1. §
Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.2. §
Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.3. §
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövege a következő:"EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG, VALAMINT MONTENEGRÓ KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSRÓL ÉS A SZOCIÁLIS BIZTONSÁG EGYES KÉRDÉSEIRŐL
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság azon kívánságuktól vezérelve, hogy szabályozzák kapcsolataikat a társadalombiztosítás és a szociális biztonság egyes kérdései területén,az alábbiakban állapodtak meg:I. RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalom-meghatározások
(1) A jelen Egyezményben használt fogalmak jelentése a következő:l. "felségterület" a Magyar Köztársaság tekintetében a Magyar Köztársaság felségterülete, Montenegró Köztársaság tekintetében Montenegró Köztársaság felségterülete;
2. "jogszabályok" a jelen Egyezmény tárgyi hatálya (2. cikk) által érintett területekre vonatkozó törvények, rendeletek és más általánosan kötelező érvényű előírások;
3. "illetékes hatóság" a Magyar Köztársaság tekintetében: a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott területekért felelős miniszterek, minisztériumok vagy megfelelő hatóságok, Montenegró Köztársaság tekintetében: a Montenegró Köztársaságban működő, a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok által szabályozott területekért felelős minisztérium;
4. "teherviselő" az az intézmény vagy az a hatóság, amelynek feladata a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok végrehajtása;
5. "illetékes teherviselő" az a teherviselő, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának időpontjában biztosított, vagy igényjogosultsággal rendelkezik vagy rendelkezne;
6. "összekötő szerv" a jelen Egyezmény szerint az Egyezmény hatékony végrehajtása érdekében kijelölt szerv;
7. "biztosítási idő" a járulékfizetési és ezzel azonos megítélés alá eső olyan idő, amely a Szerződő Felek jogszabályai szerint annak minősül;
8. "nyugdíjbiztosítási idő" biztosítási idő, vagy azzal azonos megítélés alá eső idő és a Szerződő Felek jogszabályai szerint külön megszerzett idő;
9. "pénzbeli ellátás" a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerinti nyugdíj és más pénzbeli ellátás, továbbá ezek valamennyi pótléka, kiegészítése, korrekciója és emelése;
10. "természetbeni ellátás" a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerint pénzbeli ellátásnak nem minősülő egészségügyi szolgáltatás és egyéb ellátás;
11. "lakóhely" az állandó, szokásos tartózkodás helye;
12. "tartózkodás helye" az ideiglenes tartózkodás helye, amelynél a tartózkodás időtartama rendszerint a tartózkodás céljától függ;
13. "biztosított" az a személy, aki a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerint biztosított vagy biztosított volt;
14. "jogosult" a jelen Egyezmény 2. cikke által meghatározott jogszabályok alapján jogosultságot szerzett személy;
15. "családtag" a Szerződő Felek által alkalmazott jogszabályokban családtagnak minősülő személy.
(2) A jelen Egyezményben használt más fogalmak és kifejezések jelentése az, amelyet azoknak a Szerződő Felek jogszabályai tulajdonítanak.
2. cikk
Tárgyi hatály
(1) Jelen Egyezménya) a Magyar Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1. a társadalombiztosítás keretén belül:
1.1. az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeli ellátásairól,
1.2. a baleseti ellátásról,
1.3. a nyugellátásról,
2. a munkanélküli ellátások keretén belül:
2.1. az álláskeresési járadék,
2.2. az álláskeresési segély és ezek fedezetéről szóló jogszabályokra vonatkozik;
b) Montenegró Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1. az egészségbiztosításról, egészségvédelemről és az anyaságról,
2. a munkahelyi balesetekről és foglalkozási betegségekről,
3. a nyugdíj- és rokkantsági biztosításról,
4. a munkanélküliség esetén járó pénzbeli térítésről szóló jogszabályokra vonatkozik.
(2) A jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek összefoglalják, módosítják vagy kiegészítik az (l) bekezdésben felsorolt jogszabályokat.
(3) A jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is, amelyek a szociális biztonság új rendszereit vagy ágait határozzák meg, feltéve, hogy ezekről a másik Szerződő Fél illetékes hatósága az írásbeli értesítés napjától számítva három hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét.
3. cikk
Személyi hatály
A jelen Egyezmény hatálya kiterjed:azokra a személyekre, akikre az egyik vagy mindkét Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak vagy vonatkoztak,
más olyan személyekre, akik jogaikat az a) pontban említett személyektől származtatják.
4. cikk
Az egyenlő bánásmód
(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásakor a másik Szerződő Fél állampolgárai az első Szerződő Fél állampolgáraival azonos elbírálás alá esnek.(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik:
1. a biztosítottaknak és a munkáltatóknak a társadalombiztosítási teherviselők szerveiben való részvételéről szóló jogszabályokra, amennyiben e jogszabályok másként nem rendelkeznek,
2. a harmadik államokkal kötött nemzetközi szerződésekben rögzített biztosítási teherviselési szabályokra,
3. a Szerződő Felek harmadik országbeli hivatalos képviseleténél vagy egy ilyen képviselet tagjainál foglalkoztatott személyek biztosítására vonatkozó jogszabályokra.
5. cikk
Az ellátások átutalása
(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályain alapuló pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg vagy vonhatóak el azért, mert a jogosult a másik Szerződő Fél területén lakik vagy tartózkodik.(2) Az (1) bekezdésben megállapított ellátások átutalása a másik Szerződő Fél állampolgárai részére a saját állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik, abban az esetben is, ha harmadik országban laknak vagy tartózkodnak.
(3) Az (1) bekezdés nem vonatkozik Montenegró Köztársaság tekintetében a minimális nyugdíjra, a harmadik személynek nyújtott ápolásra és segítségnyújtásra, valamint a vagyoni helyzettől függően nyújtott egyéb ellátásokra.
6. cikk
Az ellátások halmozódásának tilalma
(1) Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti tényállás kihat valamely pénzbeli ellátásra, illetve jogosultságra, a másik Szerződő Félnél bekövetkező azonos tényállást az első Szerződő Fél úgy veszi figyelembe, mintha a saját területén történt volna, kivéve, ha a nyugellátásban részesülő munkát vállal vagy önálló tevékenységet végez.(2) Ugyanazon biztosítási időből, nyugdíjbiztosítási időből származó több ellátásra vagy jövedelemre szóló igényjogosultságot a jelen Egyezmény alapján sem megszerezni, sem fenntartani nem lehet, kivéve a rokkantság, öregség, halál esetén nyújtandó pénzbeli ellátásokat.
II. RÉSZ
AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
7. cikk
Általános rendelkezés
A biztosítási kötelezettség - ha a jelen Egyezmény 8. és 9. cikk szerinti előírásai másként nem rendelkeznek - annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az esetben is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található.8. cikk
Különleges rendelkezések
(1) Azokra az állami és közszolgálatban foglalkoztatott és más velük egy tekintet alá eső személyekre, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, a küldő Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni.(2) Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató a munkavállalóját a másik Szerződő Fél területére küldi, akkor a kiküldetést követően legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(3) Az önálló tevékenységet végző, ha a tevékenység ideiglenes folytatása céljából a másik Szerződő Fél területére utazik, akkor a kiutazásától számított legfeljebb 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, mintha ennek a Szerződő Félnek a területén látná el a tevékenységet.
(4) Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel rendelkező, a légi, a közúti vagy a vasúti közlekedéssel (szállítással, szállítmányozással és fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél területére küld, továbbra is a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
(5) A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
(6) Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműn foglalkoztatnak, de akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével megbíznak abban az időben, amíg az a másik Szerződő Fél kikötőjében tartózkodik, azon Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületéhez a kikötő tartozik.
(7) Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak a (2) és (3) bekezdésben említett személyekre való alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló közös kérésére - illetve az önálló tevékenységet végző személy kérésére - kivételesen a tevékenység végzésének helye szerinti Szerződő Fél illetékes hatósága, illetve az általa meghatalmazott intézmény egyetértésével még 24 hónappal meghosszabbítható.
9. cikk
A diplomáciai és konzuli képviseletek
(1) A diplomáciai vagy konzuli képviseleteknek a másik Szerződő Fél felségterületére küldött tagjaira, valamint a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.(2) A diplomáciai és a konzuli képviseleteken alkalmazott, a másik Szerződő Fél felségterületére küldött magánszemélyzet tagjaira és a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
(3) A (2) bekezdésben említett azon alkalmazottakra, akiket nem kiküldetés keretében foglalkoztatnak, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak, amelynek a felségterületén őket foglalkoztatják; a diplomáciai és konzuli képviselet őket foglalkoztató tagjainak pedig teljesíteniük kell mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket ezen Szerződő Fél jogszabályai a munkáltatókra rónak.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően azok a foglalkoztatottak, akik a diplomáciai, illetve konzuli képviselőket küldő Szerződő Fél állampolgárai, a foglalkoztatásuk megkezdésének napjától számított 3 hónapon belül az említett Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazását választhatják.
10. cikk
Kivételek
A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk megnevezett szervek a munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére - vagy az önálló tevékenységet végző kérelmére - közös megegyezés alapján a jelen Egyezmény 7-9. cikkei alóli kivételeket állapíthatnak meg azzal, hogy ennek során figyelembe kell venni a foglalkoztatás jellegét és körülményeit.III. RÉSZ
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
1. fejezet
Betegség és anyaság
11. cikk
Biztosítási idők egybeszámítása
A természetbeni, illetve pénzbeli ellátásokra vonatkozó igényjogosultságok megszerzéséhez, illetve az ellátások időtartamának megállapításához mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket - amennyiben ez szükséges - egybe kell számítani, kivéve, ha ezek ugyanazon időre esnek.12. cikk
Természetbeni ellátások
(1) Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint természetbeni ellátásra jogosult, a másik Szerződő Fél területén való ideiglenes tartózkodása során ott természetbeni ellátásokat vehet igénybe, ha állapota miatt sürgősségi egészségügyi ellátásra szorul, és ha az illető nem orvosi kezelés igénybevétele miatt utazott a másik Szerződő Fél felségterületére.(2) A jelen Egyezmény 8. cikkének (1)-(5) bekezdésében, valamint a 9. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében említett személyek természetbeni ellátást vehetnek igénybe a másik Szerződő Fél területén való tartózkodásuk alatt, az állapotuk szerint szükséges mértékben.
(3) Természetbeni ellátásokra jogosult az a személy is, aki előzetesen megszerezte az illetékes teherviselő hozzájárulását ahhoz, hogy kezelés céljából utazzon be ideiglenesen a másik Szerződő Fél felségterületére.
(4) A jelen cikk (1)-(3) bekezdésében említett ellátásokat a tartózkodási hely szerinti teherviselő nyújtja a rá vonatkozó jogszabályok szerint, különösen a természetbeni ellátások nyújtásának módja és mértéke tekintetében, míg az ellátás időtartamát az illetékes Szerződő Fél jogszabályai szerint határozzák meg.
(5) A jelen cikk (1), (2) és (4) bekezdésének rendelkezései a családtagokra is irányadók.
13. cikk
Az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező, de a másik Szerződő Fél területén dolgozó személyek ellátása
(1) Az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező olyan személy, aki a munkavégzésének helye szerinti másik Szerződő Fél jogszabályai szerint eleget tesz a jogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeknek, az illetékes teherviselő terhére és az illetékes teherviselőre vonatkozó jogszabályok szerint a lakóhelye szerinti teherviselő által nyújtott természetbeni ellátásokat is igénybe veheti.(2) Az (1) bekezdésben említett személy, abban az esetben, ha az illetékes teherviselő szerinti Szerződő Fél területén tartózkodik, a természetbeni ellátásokat a rá vonatkozó jogszabályok szerint veheti igénybe úgy, mintha ott lenne a lakóhelye, akkor is, ha ott-tartózkodása előtt ugyanazon betegség vagy anyaság miatt már természetbeni ellátásban részesült.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései a családtagokra is megfelelően alkalmazandók, abban az esetben, ha a lakóhelyük szerinti Szerződő Fél jogszabályai szerint saját jogú biztosítás fennállása miatt természetbeni ellátásra egyébként nem jogosultak.
14. cikk
A másik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező családtagok ellátása
(1) Az egyik Szerződő Fél teherviselőjénél biztosított személy családtagjai természetbeni ellátásra jogosultak, ha a lakóhelyük a másik Szerződő Fél területén található, úgy mintha a lakóhelyük szerinti teherviselőnél lennének biztosítva. A részükre járó ellátás nyújtásának mértékét és módját a szóban forgó teherviselő jogszabályainak rendelkezései határozzák meg.(2) Az illetékes Szerződő Fél területén tartózkodó vagy lakóhelyüket oda áthelyező családtagok az ellátásokat az illető Szerződő Fél jogszabályi rendelkezéseivel összhangban veszik igénybe. E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a családtagok az ellátást ugyanazon betegség vagy anyaság miatt már a korábbi lakóhelyük szerinti Szerződő Fél teherviselőjénél igénybe vették.
(3) Ha az (1) bekezdésben említett családtagok olyan hivatásszerű tevékenységet végeznek vagy nyugellátásban, illetve életjáradékban részesülnek, amely alapján a lakóhelyük szerinti Szerződő Fél jogszabályai értelmében természetbeni ellátásra jogosultak, rájuk e cikk rendelkezései nem vonatkoznak.
15. cikk
Nyugdíjasok
(1) Az a nyugdíjas, aki mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint nyugdíjat kap, az egészségbiztosítás természetbeni ellátásaira a lakóhely szerinti teherviselő terhére, ezen Szerződő Fél jogszabályai szerint jogosult.(2) Annak a személynek, aki csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint kap nyugdíjat és lakóhelye a másik Szerződő Fél felségterületén van, az egészségbiztosítás természetbeni ellátásait a lakóhely szerinti teherviselő nyújtja a rá vonatkozó szabályok szerint, de az illetékes teherviselő terhére.
(3) Amennyiben a jelen cikk (2) bekezdésében említett nyugdíjasnak, akinek a lakóhelye az egyik Szerződő Fél felségterületén van, a másik Szerződő Fél felségterületén való tartózkodása során állapota sürgősségi egészségügyi ellátást igényel, e szolgáltatásra a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint és annak teherviselője terhére jogosult.
(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a nyugdíjas azon igényjogosult családtagjaira is alkalmazni kell, akiknek jogosultsága a nyugdíjas jogából ered.
(5) Az (1)-(4) bekezdés előírásai mindaddig nem alkalmazhatók, amíg az érintett személy jövedelemszerző tevékenysége alapján lakóhelyén - a lakóhely szerinti Szerződő Fél jogszabályai szerint - biztosítva van.
16. cikk
Nagyobb értékű ellátások engedélyezése
Protézisek és más, nagyobb értékű természetbeni ellátások alkalmazásához nem szükséges az illetékes teherviselő előzetes hozzájárulása, amennyiben az ellátás életveszély miatt, vagy az illető egészsége szempontjából halaszthatatlan, vagy amennyiben ezen ellátások költségeit átalányelszámolás keretében egyenlítik ki a jelen Egyezmény 18. cikk (2) bekezdése szerint. Minden más esetben az illetékes teherviselő előzetes hozzájárulását kell beszerezni.17. cikk
Pénzbeli ellátások
A betegség vagy anyaság esetén járó pénzbeli ellátásokat az igényjogosultnak az illetékes teherviselő az általa alkalmazott jogszabályok szerint közvetlenül folyósítja.18. cikk
A költségek megtérítése
(1) Az illetékes teherviselő az igazgatási költségek kivételével megtéríti a másik Szerződő Fél teherviselőjének a jelen Egyezmény alapján nyújtott természetbeni ellátások teljesítése kapcsán felmerült tényleges költségeket.(2) A Szerződő Felek összekötő szervei megállapodhatnak abban, hogy az elszámolási eljárás egyszerűsítése érdekében a felmerült költségeket a jogosultak bizonyos csoportjai esetében átalányösszegben számolják el és térítik meg egymásnak.
2. fejezet
Öregség, rokkantság és halál
19. cikk
A biztosítási idők, illetve a nyugdíjbiztosítási idők egybeszámítása
(1) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint valamely ellátásra való jogosultság megszerzése, fenntartása vagy újraéledése biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők megszerzésétől függ, akkor ennek a Szerződő Félnek az illetékes teherviselője - amennyiben szükséges - figyelembe veszi a másik Szerződő Félnek a jogszabályai szerint szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is, mintha azokat az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna, feltéve, hogy azok nem ugyanazon időszakra esnek.(2) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint meghatározott ellátások nyújtása olyan foglalkozásban szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő megszerzésétől függ, amelyre külön rendszer létezik vagy az ellátásra való jogosultság meghatározott szakmában vagy foglalkozásban töltött idő függvénye, úgy ezen ellátások nyújtására a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint figyelembe veszi az azonos, vagy hasonló szakmában szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is. Ha a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők egybeszámítása nem alapozza meg az igényjogosultságot az ellátás külön rendszerében, a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket a biztosítás általános rendszerében kell egybeszámítani.
(3) Amennyiben jelen cikk (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések alkalmazása mellett még mindig nincsenek meg a feltételek az ellátási igényjogosultságra, az illetékes teherviselőnek figyelembe kell vennie azokat a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is, amelyek olyan harmadik államban teljesültek, amelyhez mindkét Szerződő Fél társadalombiztosítási egyezménnyel kötődik, és amelynek rendelkezései kiterjednek a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők egybeszámítására. Amennyiben harmadik állammal csak az egyik Szerződő Fél rendelkezik egyezménnyel, akkor ez a Szerződő Fél az állampolgárai által a harmadik országban szerzett biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időket is figyelembe veszi, ha a harmadik állammal való egyezmény másként nem rendelkezik.
(4) A Magyar Köztársaság tekintetében a (3) bekezdés nem vonatkozik azon beszámítható időszakokra, amelyet olyan harmadik állam jogszabályai szerint szereztek, amellyel a Magyar Köztársaság területi elven alapuló egyezményt kötött.
(5) Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a jelen cikk (1)-(4) bekezdéseinek alkalmazása nélkül is fennáll az ellátásra (a Magyar Köztársaság tekintetében a teljes ellátásra) való igényjogosultság, úgy az ellátást ennek a Szerződő Félnek az illetékes teherviselője kizárólag a rá vonatkozó jogszabályok előírásai szerint figyelembe veendő biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idők alapján állapítja meg.
(6) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében a nyugellátásban töltött idő meghosszabbítja a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időt, akkor ezt az időszakot a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint folyósított nyugellátásban töltött idővel meg kell hosszabbítani.
20. cikk
Az ellátások megállapítása Montenegró Köztársaságban
(1) Ha az ellátási jogosultság a jelen Egyezmény 19. cikkének alkalmazása nélkül is fennáll, az illető állam illetékes teherviselője az ellátást kizárólag ezen jogszabályok alapján figyelembe vett biztosítási idők alapján állapítja meg.(2) Ha az ellátásra való jogosultság csak a jelen Egyezmény 19. cikkének alkalmazásával áll fenn, az illetékes teherviselő az ellátás összegét úgy állapítja meg, hogy:
1. az ellátás azon elméleti összegét számítja ki, amely az ellátás elszámolásához összesen figyelembe vett biztosítási idők alapján járna, ha az időket az általa alkalmazott jogszabályok értelmében töltötték volna be. Az ellátásnak a biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő hosszától nem függő összege elméleti összegnek tekintendő;
2. az így kiszámolt összeg alapján kell az ellátás összegét megállapítani a kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján betöltött biztosítási idők és az ellátás elszámolásakor figyelembe vett összes biztosítási idők közötti arányban;
3. ha a mindkét Szerződő Fél jogszabályai értelmében betöltött biztosítási idők összege meghaladja az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a teljes ellátás megszerzéséhez szükséges leghosszabb biztosítási időt, ezen állam illetékes teherviselője a betöltött biztosítási idők összege helyett az általa alkalmazott jogszabályok szerint megszerzett leghosszabb időt veszi figyelembe.
21. cikk
Az ellátások megállapítása a Magyar Köztársaságban
A magyar teherviselők az alábbiak szerint alkalmazzák a jelen Egyezmény biztosítási idők egybeszámításával kapcsolatos rendelkezéseit:1. Az öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, a balesetből eredő rokkantsági nyugdíj és a hátramaradott hozzátartozók nyugdíjának megállapítása kizárólag a magyar jogszabályok és biztosítási idők figyelembevételével történik.
2. Ha az érintett személy csak a biztosítási idők egybeszámításának figyelembevételével rendelkezik a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjra való jogosultsággal, úgy a magyar teherviselő kiszámítja a nyugdíj azon összegét, amelyet viselnie kellene, ha a nyugdíj kiszámításánál mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett összes biztosítási időket kellene figyelembe venni. Az így kiszámított nyugdíjnak azon részét folyósítja, amely a magyar jogszabályok szerint megszerzett biztosítási időknek a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett összes biztosítási időkhöz viszonyított arányának megfelel.
22. cikk
Az ellátások megállapításának alapja
Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai az ellátás kiszámítását a jövedelemre, a biztosítási alapra, illetve a befizetett járulékra, illetve járulékalapra alapozzák, az illetékes teherviselő kizárólag a saját jogszabályai szerinti jövedelmet, biztosítási alapot, a befizetett járulékot, illetve járulékalapot veszi figyelembe.23. cikk
12 hónapnál rövidebb biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időszak
(1) Ha az ellátás kiszámításakor az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett összes biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő nem éri el a 12 hónapot - feltéve, hogy csak ezen biztosítási (nyugdíjbiztosítási) idő alapján nem áll fenn semmilyen ellátásra való igényjogosultság -, ennek a Szerződő Félnek a teherviselője a 12 hónapnál rövidebb időszakra nem nyújt semmilyen ellátást.(2) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítási (nyugdíjbiztosítási) időt - amelynek alapján az egyik Szerződő Fél teherviselője a szolgáltatás nyújtását nem ismeri el - a másik Szerződő Fél teherviselője a szolgáltatásra való jogosultság megszerzése, megszűnése és feléledése, valamint összegének megállapítása tekintetében úgy veszi figyelembe, mintha ezt az ő jogszabályai alapján töltötték volna be.
24. cikk
Az ellátások kifizetésének csökkentése, megszüntetése és felfüggesztése
A nyugdíjak átfedése esetén a Szerződő Felek nyugdíjak kifizetésének csökkentéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló jogszabályai nem alkalmazandók az Egyezmény hatálya alá tartozó személyekre.3. fejezet
Munkahelyi balesetek, foglalkozási betegségek biztosítása
25. cikk
Munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek
(1) Az a személy, aki munkahelyi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben szenved, biztosításának fennállása alatt annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint érvényesítheti igényjogosultságát természetbeni ellátásra, amelynek felségterületén biztosítva van.(2) A munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos természetbeni ellátások nyújtására a jelen Egyezmény megfelelő cikkében foglalt szabályokat kell alkalmazni. Ezen ellátások költségeit a Szerződő Felek teherviselői elszámolják egymással a jelen Egyezmény 18. cikkében foglalt szabályok szerint.
(3) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai előírják, hogy a munkaképességnek a munkahelyi baleset vagy foglalkozási betegség következtében beállt csökkenése vagy elvesztése fokának vagy az ellátásra való igényjogosultságnak a megállapításánál a megelőző munkahelyi balesetet vagy foglalkozási betegséget is figyelembe kell venni, akkor a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti munkahelyi baleseteket és foglalkozási betegségeket is figyelembe kell venni.
(4) Ha a munkavégzés helyére történő utazás során baleset történik, akkor ezt úgy kell tekinteni, mintha annak a Szerződő Félnek a felségterületén történt volna, ahol a biztosított biztosítva van.
26. cikk
Az egészségre veszélyes foglalkozások figyelembevétele
(1) A valamely foglalkozási betegség alapján nyújtandó ellátásra vonatkozó igényjogosultság megállapításakor az egyik Szerződő Fél teherviselője azokat az egészségre veszélyes foglalkozásokat is figyelembe veszi, amelyek a kérdéses foglalkozási megbetegedés okozóiként a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint és jellegük folytán számításba jöhetnek. Ha pénzbeli ellátásra való igényjogosultság foglalkozási megbetegedés esetén mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint fennáll, az ellátást annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint kell folyósítani, amelynek jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedést okozó tevékenység végzése alapján utoljára a személy biztosítva volt.(2) Ha a személy, aki foglalkozási megbetegedése okán az egyik Szerződő Fél teherviselőjétől pénzbeli ellátásban részesül vagy részesült, amennyiben a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedést kiváltó tevékenység végzése következtében előálló állapotrosszabbodása miatt a másik Szerződő Fél teherviselőjéhez ellátás iránti kérelmet nyújt be, a korábban megállapított ellátást továbbra is az első Szerződő Fél teherviselője folyósítja az állapotrosszabbodásra tekintet nélkül, a rá vonatkozó jogszabályok szerint. A másik Szerződő Fél teherviselője az állapotrosszabbodást követően nyújtandó ellátás és a jogszabályai szerint a foglalkozási megbetegedés alapján nyújtandó ellátás közötti különbözet összegét folyósítja.
4. fejezet
Munkanélküliség
27. cikk
Munkanélküli ellátás
(1) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai egy bizonyos hosszúságú időtartam teljesítésétől teszik függővé a munkanélküli ellátás folyósítását vagy az ellátás időtartamát, ugyanezen Szerződő Fél illetékes teherviselője úgy tekinti a másik Szerződő Fél jogszabályai értelmében teljesített időtartamokat, mintha azok a saját jogszabályai értelmében teljesültek volna, ha az első Szerződő Fél jogszabályai értelmében is biztosítási időtartamoknak minősülnek és nem esnek egybe.(2) A Szerződő Felek állampolgárai - feltéve, ha a Szerződő Felek jogszabályai ettől eltérően nem rendelkeznek - azon Szerződő Fél területén jogosultak munkanélküli ellátásra, amely Szerződő Félnek állampolgárai függetlenül attól, hogy melyik Szerződő Fél területén voltak biztosítva munkanélkülivé válásuk előtt.
(3) Az álláskeresési járadék összegének a magyar jogszabályok szerint történő megállapításánál a másik Szerződő Félnél szerzett biztosítási idők alatt elért kereset helyett egy ugyanolyan vagy ahhoz hasonló munkakörnek megfelelő kereset magyarországi átlagát kell figyelembe venni.
IV. RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
28. cikk
Összekötő szervek
(1) A Szerződő Feleknek a jelen Egyezmény végrehajtására jogosult összekötő szerveit a jelen Egyezmény igazgatási megállapodása rögzíti.(2) Az összekötő szervek és az illetékes teherviselők jogosultak, hogy az illetékes hatóságok bevonásával megállapodjanak az Egyezmény végrehajtásához szükséges és célszerű intézkedésekben, beleértve a pénzbeli ellátások megtérítésével és folyósításával kapcsolatos eljárást is.
29. cikk
Igazgatási megállapodások
(1) A Szerződő Felek kormányai vagy illetékes hatóságai a jelen Egyezmény érvényesítése vagy végrehajtása érdekében külön megállapodásokat is köthetnek.(2) Az illetékes hatóságok, összekötő, illetve egyéb szervek kölcsönösen tájékoztatják egymást a jelen Egyezmény végrehajtására vonatkozó valamennyi intézkedésükről és a jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos összes jogszabályváltozásukról.
30. cikk
Kölcsönös együttműködés
(1) A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei a jelen Egyezmény alkalmazása során kölcsönös térítésmentes segítséget nyújtanak egymásnak.(2) Azon személyek esetében, akiknek lakóhelye és tartózkodási helye a másik Szerződő Fél területén van, az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazásával összefüggésben elvégzendő orvosi vizsgálatokat a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti teherviselő végzi a rá vonatkozó díjszabások szerint és az irányadó jogszabályoknak megfelelően az illetékes teherviselő kérésére és terhére. Ha az orvosi vizsgálat mindkét Szerződő Fél teherviselője érdekében történik, akkor a költségeket az illető személy lakóhelye szerinti teherviselő viseli.
(3) A bíróságok jogsegélyt nyújtanak az általuk az e területen alkalmazott jogszabályokkal összhangban.
31. cikk
Átutalások
(1) A jelen Egyezmény értelmében ellátásra kötelezett teherviselők a pénzbeli ellátásokat a saját országuk hivatalos valutájában teljesítik.(2) Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője a másik Szerződő Fél teherviselője részére kifizetéseket köteles teljesíteni, úgy ezeket a másik Szerződő Fél hivatalos valutájában kell megtenni, ha a másik Szerződő Fél valutája konvertibilis. Amennyiben a másik Szerződő Fél hivatalos valutája nem konvertibilis, akkor a kifizetések euróban teljesítendők.
(3) Ha az egyik Szerződő Fél rendelkezéseket hoz a devizaforgalom korlátozására, a Szerződő Felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosíthassák a jelen Egyezmény szerint járó átutalásokhoz szükséges pénzeszközöket.
(4) A jelen Egyezmény és a végrehajtására szolgáló szabályok alapján történő átutalásokat azon szabályok, valamint a jelen Egyezmény végrehajtási rendelkezései alapján kell végezni, amelyek a Szerződő Felek felségterületén az átutalás időpontjában érvényesek.
32. cikk
Illetékek és hitelesítések alóli mentesítés
(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében az ezen jogszabályok alkalmazásával összefüggésben bemutatandó ügyiratokra vagy okiratokra vonatkozó illetékmentesség vagy illetékkedvezmény a másik Szerződő Fél jogszabályai alkalmazásával összefüggésben bemutatandó megfelelő ügyiratokra és okiratokra is kiterjed.(2) A jelen Egyezmény végrehajtásakor csatolandó ügyiratokat, okiratokat és más beadványokat az illetékes hatóságoknak nem kell felülhitelesíteni.
33. cikk
Nyelvhasználat
(1) A Szerződő Felek teherviselői, hatóságai a jelen Egyezmény és az annak tárgyi hatálya által érintett jogszabályok végrehajtása során saját hivatalos nyelvükön közvetlenül érintkezhetnek egymással, az érintett személyekkel és azok képviselőivel.(2) A Szerződő Felek teherviselői, hatóságai beadványokat és okiratokat nem utasíthatnak vissza azért, mert azok a másik Szerződő Fél hivatalos nyelvén készültek.
(3) A jelen Egyezmény végrehajtásában közreműködő szervek határozataikat és egyéb ügyirataikat közvetlenül küldik meg a másik Szerződő Fél felségterületén tartózkodó személynek.
34. cikk
A kérelmek azonos elbírálása
(1) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti ellátásra vonatkozó kérelmeket, okiratokat és más beadványokat a másik Szerződő Félnek egy olyan szervénél nyújtották be, amely a rá vonatkozó jogszabályok szerint jogosult ezek átvételére, akkor az úgy tekintendő, mintha ezt az illetékes teherviselőnél nyújtották volna be.(2) Az egyik Szerződő Fél azon hatóságának vagy szervének, amelynél a kérelmet, okiratot és más beadványt benyújtották, haladéktalanul továbbítania kell azt a rá vonatkozó szabályok szerint a másik Szerződő Fél illetékes teherviselőjéhez.
(3) Az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint benyújtott ellátás iránti kérelem a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti megfelelő ellátás iránti kérelemnek is minősül, kivéve, ha a kérelmező kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett pénzbeli ellátásra vonatkozó igényjogosultság megállapítását halasszák el.
35. cikk
A diplomáciai és konzuli képviseletek képviseleti joga
A Szerződő Felek diplomáciai és konzuli képviseletei a jogosult kérésére külön meghatalmazás nélkül közvetlenül fordulhatnak a másik Szerződő Fél illetékes hatóságaihoz, összekötő szerveihez és illetékes teherviselőihez állampolgáraik érdekvédelme céljából.36. cikk
Végrehajtás
(1) Az egyik Szerződő Fél bíróságainak végrehajtható határozatait, valamint teherviselőinek vagy hatóságainak a társadalombiztosítással kapcsolatos járulékokra és egyéb követelésekre vonatkozó végrehajtható döntéseit és okiratait a másik Szerződő Fél elismeri.(2) Az elismerés csak akkor tagadható meg, ha az ellentétes lenne azon Szerződő Fél jogszabályaival, illetve közrendjével, amelyben valamely határozatot vagy okiratot el kellene ismerni.
(3) Az (1) bekezdés szerint elismert végrehajtható döntéseket és okiratokat a másik Szerződő Fél felségterületén végre kell hajtani. A végrehajtási eljárás lefolytatására azon Szerződő Félnek a végrehajtásra vonatkozó hatályos jogszabályait kell alkalmazni, amelynek felségterületén a szóban forgó határozatok és okiratok végrehajtására sor kerül. A döntéseken és okiratokon feltüntetendő a végrehajthatóságot igazoló záradék (végrehajtási záradék).
(4) A teherviselők kölcsönös segítségnyújtása a jelen cikk alkalmazásakor nem foglalja magában a bírósági eljárásban való képviseletet.
37. cikk
Kártérítés
(1) Amennyiben az a személy, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a másik Szerződő Fél területén bekövetkezett károsodás miatt részesül ellátásban és ezen állam jogszabályai szerint harmadik személlyel szembeni kártérítésre jogosult, abban az esetben a kártérítési igényjogosultság az első Szerződő Fél teherviselőjére száll át, a rá vonatkozó jogszabályok szerint.(2) Amennyiben egyazon káresetből származó, azonos jellegű ellátásra vonatkozó kártérítési igényjogosultság mindkét Szerződő Fél teherviselőjét megilleti, a harmadik személy a teherviselőkre az (1) bekezdés szerint átszállt kártérítési igényt kizárólag vagy az egyik vagy a másik teherviselő javára történő befizetéssel is kiegyenlítheti. A teherviselők az általuk folyósított ellátások arányában tartoznak elszámolni egymásnak.
38. cikk
Jogalap nélküli ellátások visszatérítése
Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője jogalap nélkül vagy tévesen folyósított pénzbeli ellátást, az így folyósított összeg a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint folyósított megfelelő típusú pénzbeli ellátásból az illető teherviselő javára levonható. A levonás a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint történik.39. cikk
Adatvédelem
(1) Amennyiben a jelen Egyezmény alapján és mindkét Szerződő Félnél alkalmazott jogszabályok szerint személyes adatok továbbítására kerül sor, úgy az alábbi rendelkezések érvényesek:a) A jelen Egyezmény végrehajtása céljából az egyik Szerződő Fél csak olyan személyes adatokat közölhet a másik Szerződő Fél teherviselői részére, amely a nyújtandó ellátás teljesítéséhez szükséges. A fogadó fél ezeket az adatokat kizárólag ilyen célra dolgozhatja és használhatja fel. Minden egyéb esetben az adatok egyéb teherviselők felé csak az átadó teherviselő előzetes beleegyezésével, valamint az ezen teherviselőre vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelően adhatók át.
b) A fogadó teherviselő egyedi esetekben és megkeresés alapján tájékoztatja az adatszolgáltató teherviselőt arról, hogy milyen céllal és hogyan használták fel az átadott adatokat.
c) Az adatszolgáltató teherviselő felel a közölt adatok helyességéért és szükségességéért, valamint azért, hogy az adatközlés összhangban legyen a Szerződő Fél e területet szabályozó jogszabályaival. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a közölt adatok hibásak, vagy hogy azokat a Szerződő Fél jogszabályai szerint nem lett volna szabad közölni, úgy erről haladéktalanul értesíteni kell az adatot fogadó teherviselőt. Az ilyen adatokat fogadó teherviselő köteles az ilyen adatokat helyesbíteni vagy törölni.
d) Azon személyt, akire a közölt adatok vonatkoznak, a róla szóló adatokról és azok felhasználási céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kiknek és milyen célból küldték meg vagy küldik meg az adatokat, kérelmére az adatszolgáltató vagy az adatátvevő teherviselő tájékoztatja. Az említett személy tájékoztatása azon Szerződő Fél jogszabályai szerint történik, amelynek illetékes teherviselőjétől a tájékoztatást kérik.
e) Ha az egyik Szerződő Fél teherviselője a jelen Egyezmény alapján személyes adatokat szolgáltatott, úgy a másik Szerződő Fél fogadó teherviselője a rá vonatkozó belső jog által előírt felelősségvállalása keretében nem hivatkozhat az érintett személlyel szemben arra, hogy a közölt adatok helytelenek voltak. A helytelenül közölt adatok miatt keletkezett kárért a helytelen adatokat közlő Szerződő Fél teherviselője áll helyt.
f) Az átadott személyes adatokat haladéktalanul törölni kell, ha azok már nem szükségesek azon cél érdekében, amiért közölték őket.
g) A személyes adatok átadását, illetve átvételét az átadó és a fogadó teherviselő köteles rögzíteni.
h) Az átadó és a fogadó teherviselő köteles gondoskodni az átadott személyes adatok védelméről az illetéktelen hozzáférés, valamint a jogtalan megváltoztatás és az illetéktelen nyilvánosságra hozatal ellen.
i) Mind az adatátvevő, mind az adatátadó Szerződő Fél teherviselője köteles - az érintett személy kérelmére - az általa kezelt helytelen adatot helyesbíteni, illetőleg a jogellenesen kezelt adatot törölni. A helyesbítésről vagy törlésről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell.
j) A Szerződő Felek biztosítják az érintett személy közigazgatási és bírói jogorvoslathoz való jogát a jogsértés helye szerinti Szerződő Fél jogszabályaival összhangban.
(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandóak az üzleti titkokra is azzal, hogy ez nem járhat a személyes adatokhoz fűződő jogok korlátozásával.
40. cikk
A vitás kérdések rendezése
(1) Bármely vitás kérdést, amely a jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerül a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel oldják meg.(2) Amennyiben a fennálló probléma az (1) bekezdés szerinti módon nem rendezhető, akkor azt diplomáciai úton kell rendezni.
V. RÉSZ
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
41. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) A jelen Egyezmény nem biztosítja az ellátásra való jogosultságot a hatálybalépése előtti időszakra.(2) Jelen Egyezmény alkalmazása során figyelembe kell venni a hatálybalépése előtt a Szerződő Felek jogszabályai szerint fennállott jogilag jelentős körülményeket is.
(3) A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt egyedi esetekben hozott elutasító döntések a jelen Egyezmény alkalmazását nem akadályozzák.
(4) A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt megállapított ellátásokat nem kell újra megállapítani.
42. cikk
A Magyar Köztársaság jelen Egyezménnyel kapcsolatos különleges kötelezettségei
A jelen Egyezmény nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak. Következésképpen jelen Egyezmény rendelkezései sem együttesen, sem önmagukban nem idézhetők vagy értelmezhetők úgy, mint amelyek érvénytelenítik, módosítják vagy bármilyen más módon befolyásolják Magyarországnak különösen a Csatlakozási Szerződéssel vállalt, az Európai Közösséget létrehozó Szerződésből, az Európai Unióról szóló Szerződésből, valamint általában véve az Európai Unió elsődleges és másodlagos jogából származó kötelezettségeit.43. cikk
Hatálybalépés
(1) Jelen Egyezményt meg kell erősíteni. A lefolytatott eljárásról a Szerződő Felek írásban, diplomáciai úton értesítik egymást.(2) Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló értesítés megküldésének hónapját követő negyedik hónap első napján lép hatályba.
44. cikk
Hatályon kívül helyezés
A jelen Egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. október 7-én aláírt Egyezmény hatályát veszti a Magyar Köztársaság és Montenegró Köztársaság vonatkozásában, kivéve a megszerzett igényjogosultságok vagy a folyamatban lévő igények elbírálása tekintetében, ha azok azon időszakra vonatkoznak, amikor a jelen Egyezménnyel hatályon kívül helyezett korábbi egyezmény hatályban volt.45. cikk
Időbeli hatály és felmondás
(1) A jelen Egyezményt a Szerződő Felek határozatlan időre kötik. Mindkét Szerződő Fél jogosult a jelen Egyezményt - diplomáciai úton - bármely naptári év december 31-ével legalább három hónapos határidővel írásban felmondani.(2) A jelen Egyezmény felmondása esetén annak rendelkezéseit a megszerzett jogokra továbbra is alkalmazni kell.
ENNEK HITELÉÜL a Szerződő Felek meghatalmazottai a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel látták el.
KÉSZÜLT Budapesten, 2008. május 20-án a Szerződő Felek hivatalos nyelvén két eredeti példányban, azzal, hogy mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)"
4. §
(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.(2) E törvény 2-3. §-a az Egyezmény 43. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3) Az Egyezmény, illetve a törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős miniszter gondoskodik.
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Magyar Köztársaság, valamint Montenegró között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) megkötésének szakmai előkészítésére 2007-ben került sor. Az Egyezmény aláírására a 2042/2008. (IV. 4.) Korm. határozat felhatalmazása alapján Budapesten, 2008. május 20-án került sor.Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére - tekintettel arra, hogy az közjogi természetű jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a magyar állam tekintetében és törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseket szabályoz - a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nsztv.) 7. §-ának megfelelően az Országgyűlés adhat felhatalmazást. Az Nsztv. 9. §-a értelmében, ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, azt törvényben kell kihirdetni.
Az Egyezmény a jelenleg hatályos, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, 1957. október 7-én kötött Egyezményt váltja fel.
Az Egyezmény azokon a szociális biztonsági koordinációs eszközökön alapul, amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a személyek szabad mozgásához kapcsolódó jogokat, kötelezettségeket, valamint ezek érvényesítéséhez szükséges eljárásokat.
Mint az Európai Unió tagállama, Magyarország a szociális biztonsági koordináció európai uniós szabályait a többi tagállammal szemben 2004. május 1-jét követően alkalmazza. Már az uniós tagságra való felkészülésünk folyamatában kiemelt szerepet kapott, hogy a közösségi elveknek és ajánlásoknak megfelelően újítsuk meg azon kétoldalú szociálpolitikai egyezményeinket, amelyeket az 1950-es és az 1960-as években írtunk alá az akkori európai szocialista országokkal.
Az 1950-es, 1960-as években aláírt szociálpolitikai egyezmények felülvizsgálatára irányuló és ezen korábbi egyezményeket felváltó, új szociális biztonsági egyezmények létrehozását célzó szakértői szintű tárgyalások valamennyi jugoszláv utódállam viszonylatában megkezdődtek. Horvátország tekintetében már hatályba lépett az új egyezmény, míg a többi utódállammal a szakértői szintű tárgyalások még folyamatban vannak. Montenegró viszonylatában az elmúlt évek folyamán két szakértői tárgyalási fordulóra került sor, amelyek alkalmával a tárgyaló feleknek sikerült megállapodniuk az Egyezmény szövegében. A tárgyalási folyamat viszonylagos elhúzódása Jugoszlávia majd Szerbia és Montenegró megszűnésének volt köszönhető. A 2006-ban létrejövő Montenegró Köztársasággal újból át kellett tekinteni az Egyezmény és az igazgatási megállapodás szövegeit. E célból 2007. február 5-7-én Podgoricában és 2007. október 15-17-én Budapesten további tárgyalási fordulók megtartására volt szükség.
Az új szociális biztonsági egyezmények létrehozása során hangsúlyozottan tekintettel kell lenni azokra a szociális biztonsági koordinációs eszközökre (alapvetően a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletet felváltó, a szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004/EK rendeletre), amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a munkaerő szabad áramlásához kapcsolódó eljárásokat. Így meghatározó jellegű
az ellátásokhoz való jog biztosítása,
a már megszerzett jogok fenntartása,
a jogosultsági időtartamok egybeszámítása,
az ellátások exportja,
az arányos teherviselés és
főszabályként az, hogy a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkozzanak.
Az Egyezmény-tervezet ennek megfelelően a fentiekben említett uniós rendeletben meghatározott szabályokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vette.
Montenegró az Európai Unióval 2007. októberében megkötött Stabilitási és Társulási Megállapodás révén számíthat a tagjelölti státusz 2010-ig történő elérésére. Tekintettel Montenegró uniós taggá válására irányuló törekvéseire, mindenképp előremutató egy olyan egyezmény megkötése országaink viszonylatában, amelynek szabályozási elvei és az ezen elveken alapuló egyes rendelkezései EU-konformak és így az uniós szabályozás szellemét tükrözik.
Az Egyezmény biztosítja a magyar és a montenegrói egészségbiztosítás ellátásaira, az öregségi, rokkantsági, valamint halál esetén járó nyugellátásokra jogosultságot szerzett személyek részére szerzett jogaik megőrzését abban az esetben is, ha a két ország között élnek a szabad mozgáshoz való jogukkal. Az Egyezmény rendezi továbbá, hogy munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedések esetén a biztosítottak melyik Szerződő Fél jogszabályai szerint érvényesíthetik igényjogosultságukat, továbbá meghatározza a felmerült költségek elszámolásának rendjét. A munkanélküliség esetén járó ellátások tekintetében az Egyezmény rögzíti, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén mindkét ország figyelembe veszi a munkanélküli ellátások megállapításánál a másik ország területén szerzett biztosítási időtartamot.
Az Egyezmény hatálybalépésével a Magyar Köztársaság és Montenegró viszonylatában hatályát veszti a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. október 7-én aláírt Egyezmény. Ugyanakkor az említett Egyezmény deregulációjára nem kerülhet sor, hiszen az jelenleg is hatályos Magyarország és Macedónia, illetve Szerbia viszonylatában.
Bár a korábbi években aláírt szociálpolitikai egyezmények közül a magyar-jugoszláv egyezmény számít a legkorszerűbbnek, sőt számos rendelkezése a mai európai normáknak is megfelel, az egyezmény alkalmazása során - más egyezményekhez hasonlóan - olyan komoly problémák merülnek fel, amelyek részben a nyugdíj- és az egészségügyi ellátó rendszerek időközbeni átalakulásából, részben az utóbbi évtizedben a délszláv térséget sújtó háborús helyzetekből erednek. Ezért a modern európai szociális modellnek megfelelő, teljes körű elszámoláson alapuló új egyezmény elfogadása mindenképpen szükséges.
Az ellátások igénybevétele során felmerült költségek elszámolási elveinek lefektetésével, pontos szabályozásával az Egyezmény megteremti a költségek Szerződő Felek közötti korrekt elszámolásának alapjait.
Az Egyezmény jövőbeni alkalmazásának várható költséghatásai értékelése során a következőket célszerű figyelembe venni:
Az Egyezmény előzménye a jelenleg is alkalmazott magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezmény. Ennek megfelelően az új szociális biztonsági Egyezmény hatálybalépését követően
a nyugdíjbiztosítási ellátások, valamint
a másik országban történő munkavállaláshoz kapcsolódó, illetve az ideiglenesen a másik államban való tartózkodás alatt igénybe vett egészségügyi ellátások eddig is megjelenő költségeihez viszonyítva növekedést nem várunk, és az egészségügyi ellátások terén a költségek teljes körű elszámolásának alkalmazása a jövőben akár a költségek csökkenését is eredményezheti.
Konkrét változást hoz az Egyezmény több tekintetben a jogok érvényesítése, a teherviselés vonatkozásában - amelyeket a jogosultaknak figyelembe kell majd venniük jogaik érvényesítése során. Ezek a változások összhangban vannak a már említett európai uniós normákkal.
Montenegró mint utódállam által, saját jogán kötött új Egyezmény elősegíti, hogy a biztosítottak egyértelműen realizálják, hogy biztosítási idejüknek megfelelően milyen ellátásokra jogosultak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2. §-hoz
Az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére - tekintettel arra, hogy az közjogi természetű jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a magyar állam tekintetében és törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseket szabályoz - a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nsztv.) 7. §-ának megfelelően az Országgyűlés adhat felhatalmazást. Az Nsztv. 9. §-a értelmében, ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást, azt törvényben kell kihirdetni.A 3. §-hoz
A szociális biztonsági egyezmények elsősorban a társadalombiztosítás alapvető ágazataira terjednek ki. Mint az Európai Unió tagállama, Magyarország a szociális biztonsági koordináció európai uniós szabályait a többi tagállammal szemben 2004. május 1-jét követően alkalmazza. Már az uniós tagságra való felkészülésünk folyamatában kiemelt szerepet kapott, hogy a közösségi elveknek és ajánlásoknak megfelelően újítsuk meg azon kétoldalú szociálpolitikai egyezményeinket, amelyeket az 1950-es és az 1960-as években írtunk alá az akkori európai szocialista országokkal.A csatlakozásra váró országok esetében az új szociális biztonsági egyezmények létrehozása során hangsúlyozottan tekintettel kell lennünk azokra a szociális biztonsági koordinációs eszközökre (alapvetően a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletet felváltó, a szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004/EK rendeletre), amelyekkel az Európai Unió tagállamai között szabályozzák a személyek, a munkaerő szabad áramlásához kapcsolódó eljárásokat. Így meghatározó jellegű
az ellátásokhoz való jog biztosítása,
a már megszerzett jogok fenntartása,
a jogosultsági időtartamok egybeszámítása,
az ellátások exportja,
az arányos teherviselés és
főszabályként az, hogy a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkozzanak.
A Montenegróval aláírt Egyezmény ennek megfelelően a fent említett uniós rendeletben meghatározott szabályokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vette.
Az Egyezmény az egyenlő elbánás alapelvén nyugodva szabályozza az egészség-, a baleset- és a nyugdíjbiztosítás egyes kérdéseit, valamint a munkanélküli ellátás tekintetében a jogszerző idő figyelembevételét.
Bár az Egyezmény tárgya a szociális biztonság kérdéseinek rendezése, a tárgyi hatály a két fél egyetértése alapján csak azon jogszabályokra terjed ki, amelyek a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott ellátásokat szabályozzák, továbbá amelyek munkanélküli ellátások tekintetében határoznak meg szabályokat. Az Egyezmény személyi hatálya kiterjed mindazokra, akik az Egyezmény tárgyát képező jogszabályok hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, valamint azon személyekre, akik jogaikat ilyen személyektől származtatják.
Az Egyezmény az európai normáknak megfelelően - és más hatályos kétoldalú egyezményekhez hasonlóan - főszabályként kimondja, hogy a munkavállaló biztosítási kötelezettsége annak a szerződő államnak a jogszabályai szerint áll fenn, amelynek területén a keresőtevékenységet folytatja, akkor is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik szerződő állam területén van. Az általános szabály alól kivételt képeznek többek között a másik Szerződő Fél területére küldött közszolgálatban foglalkoztatott személyek, a munkaadó által a másik ország területére munka végzésére kiküldött dolgozók, a hajókon vagy egyéb vízi járművön foglalkoztatottak, a külképviseletek tagjai és alkalmazottai biztosítására vonatkozó rendelkezések.
A különleges rendelkezések között az egészség- és a nyugdíjbiztosítás speciális kérdései, a munkahelyi baleset, foglalkozási megbetegedés egyes kérdései, valamint a munkanélküliség esetén járó ellátások tekintetében a jogszerző idő figyelembevételének szabályai szerepelnek.
Az egészségbiztosítás különleges rendelkezéseinek lényege, hogy a biztosítási kötelezettség, az ellátásokra való igényjogosultság és az ellátások nyújtásának időtartama tekintetében mindkét Szerződő Félre a saját jogszabályai az irányadóak. A magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezményhez képest alapvető változást jelent, hogy az egészségügyi természetbeni ellátásokat minden esetben az illetékes teherviselő finanszírozza. Az ellátás érvényesítéséhez a biztosítás joga szerinti teherviselő által előzetesen kiállított dokumentumok alapján lesz lehetséges az ellátás igénybevételére vonatkozó jogosultság igazolása.
A balesetbiztosítással kapcsolatos szabályok az üzemi baleset és a foglalkozási megbetegedés esetére járó biztosítás speciális kérdéseit rendezik. Az általános szabály szerint az illetékes biztosítási teherviselő a saját jogszabályai szerint állapítja meg és folyósítja az ellátásokat ezen esetekben. A jelenleg hatályos egyezményhez képest eltérést jelent, hogy a jövőben állapotrosszabbodás esetén megjelenik a teherviselők között a költségek megosztásának elve.
A nyugdíjbiztosításra vonatkozó elvek azonosak a jelenleg hatályos egyezményben lefektetett elvekkel. Azok a személyek, akik a két államban szerezett biztosítási idejük alapján mindegyik államban külön-külön nyugdíjjogosultságot szereztek, az Egyezmény arányos nyugdíjszámítási szabályainak alkalmazása nélkül jogosultak lesznek az adott állam szabályai szerint nyugellátásra. Azon személyek esetében, akik nem szerezték meg valamelyik államban a nyugellátásra jogosító minimális biztosítási időt, a jogosultság megállapításához a másik államban szerzett biztosítási idő is figyelembevételre kerül. A nyugdíj mértékének megállapításához azonban csak a saját országban szerzett biztosítási időt veszik figyelembe.
Változást jelent, hogy az új Egyezmény nemcsak a két ország állampolgárai számára biztosítja a biztosítási idők összeszámítását, hanem minden biztosított számára állampolgárságtól függetlenül. Ez a változás azonban az érintettek számát a közeljövőben érdemben nem változtatja, mert jellemzően a két országban biztosítási időt szerzett személyek a két ország állampolgárai.
Kisebb, érdemi kihatással nem járó változás, hogy az egyik országban szerzett 1 évnél rövidebb biztosítási időt - mivel erre ellátás egyik országban sem jár - a másik ország a nyugdíj megállapításánál figyelembe veszi.
Az új Egyezmény értelmében a hatálybalépést követően megállapítandó nyugdíjakra vonatkoznak a rendelkezései, a régi egyezmény alapján megállapított nyugdíjak nem kerülnek átszámításra, de a régi egyezmény alapján elutasított igényt meg lehet ismételni, és az új szabályok szerint kerül elbírálásra a jogosultság.
Az Egyezmény önálló fejezetben tárgyalja a munkanélküli ellátásokra vonatkozó szabályokat. Rögzítésre kerül, hogy ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai egy bizonyos hosszúságú időtartam teljesítésétől teszik függővé a munkanélküliség esetén járó ellátás folyósítását vagy az ellátás időtartamát, ugyanezen Szerződő Fél illetékes teherviselője úgy tekinti a másik Szerződő Fél jogszabályai értelmében teljesített időtartamot, mintha azok a saját jogszabályai szerint teljesültek volna, ha a Szerződő Fél jogszabályai értelmében is biztosítási időtartamnak minősülnek és nem esnek egybe. Az új Egyezmény állampolgársági elven rögzíti az ellátások igénybevételének helyét, amikor kimondja, hogy a Szerződő Felek állampolgárai azon Szerződő Fél területén jogosultak munkanélküliség esetén járó ellátásra, amely Szerződő Félnek az állampolgárai, függetlenül attól, hogy melyik Szerződő Fél területén voltak biztosítva munkanélkülivé válásuk előtt. Ezen rendelkezések, különös tekintettel a jogszerző idők összeszámítása elvének rögzítésére, kedvezőek az érintett személyek részére, hiszen a jelenleg hatályos egyezmény csak azt rögzíti, hogy a munkanélküli segély csak arra az időre folyósítható, amíg a jogosult annak a Szerződő Félnek a területén tartózkodik, ahol a munkanélküli segélyre való jogát megszerezte.
A vegyes rendelkezések között szerepelnek a jogsegélyről, a harmadik féllel szembeni kártérítési igény érvényesítéséről, a jogalap nélküli ellátások visszatérítéséről, az okiratok illetékmentességéről, az Egyezmény végrehajtása során az illetékes szervek közötti érintkezésről és annak hivatalos nyelvéről, a kérelmek benyújtásának joghatályáról, a külképviseletek közreműködéséről, az adatvédelem szabályairól, a kifizetések pénzneméről, valamint az Egyezmény alkalmazása során felmerülő vitás kérdések rendezési módjáról rendelkező szabályok.
Az Egyezmény rögzíti továbbá azt is, hogy a Szerződő Felek az Egyezmény végrehajtása érdekében igazgatási megállapodást kötnek. Az Egyezmény végrehajtásához szükséges, alapvetően technikai jellegű szabályokat tartalmazó igazgatási megállapodást a Kormány saját jogán eljárva kormányrendelet formájában hirdeti ki.
A jelenleg hatályos magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezmény végrehajtásának adatai alapján a következő költségek prognosztizálhatóak:
Az új Egyezmény a nyugellátások tekintetében érdemi változást nem eredményez, hiszen a magyar-jugoszláv szociális biztonsági egyezmény nyugellátásokra vonatkozó szabályai azonos elveken alapulnak. Amennyiben a két ország viszonylatában a későbbiekben nő a mindkét országban biztosítást szerzett személyek száma, Magyarország nyugdíjat csak az itt történt járulékfizetés arányában fizet. Összességében az új Egyezmény hatálybalépése után a nyugdíjbiztosítás vonatkozásában költségnövekedés nem várható.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2006. évi adatai szerint a jelenleg hatályos egyezmény alapján Szerbia és Montenegró viszonylatában a sürgősségi ellátásokra 30 889 132 Ft került kifizetésre. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Montenegró tekintetében elmondható, hogy figyelembevéve Szerbia és Montenegró lakosságszámarányait (a lakosság kb. 6%-a él Montenegróban, de ezen arányosítás helytállóságát gyengíti az a tény, hogy Montenegróban nem él magyar kisebbség, amely nagyobb mértékben kivenné a migrációból a részét) az egyezmény végrehajtása jelentős kiadásokat nem jelent az E. Alap számára. Annak köszönhetően, hogy az új Egyezmény alapján már mindenféle (így a sürgősségi) egészségügyi ellátás nyújtására is elszámolási alapon kerül sor, kiadáscsökkenéssel lehet számolni. Ugyanakkor, amennyiben a jövőben a magyar turistaforgalom tovább élénkül Montenegró irányában, költségnövekedésre kell számítani, azonban ez a költségnövekedés az Egyezmény megkötése nélkül is bekövetkezne. Az új Egyezmény alapján a jövőben egyértelművé válik, hogy a magyar jog szerint jogosultnak minősülő személyeket az E. Alap terhére milyen ellátások illetik meg, amely elősegítheti a két ország közötti gazdasági kapcsolatok és turistaforgalom erősödését is.
Bár a korábbi években aláírt szociálpolitikai egyezmények közül a magyar-jugoszláv egyezmény számít a legkorszerűbbnek, sőt számos rendelkezése a mai európai normáknak is megfelel, az egyezmény alkalmazása során - más egyezményekhez hasonlóan - olyan komoly problémák merülnek fel, amelyek részben a nyugdíj- és az egészségügyi ellátó rendszerek időközbeni átalakulásából, részben az utóbbi évtizedben a délszláv térséget sújtó háborús helyzetekből erednek. Ezért a társadalmi-gazdasági kihívásokra a modern európai szociális modellnek megfelelő válaszokat biztosító új Egyezmény elfogadása mindenképpen szükséges. Az új Egyezmény alkalmazása mind az állampolgárok, mind a gazdasági szervezetek számára egyértelmű, pontos szabályokat teremt a járulékfizetési kötelezettség, a nyugdíj-megállapítás, valamint az igénybe vehető ellátások tekintetében.
A 4. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezések - az Nsztv. 10. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően - rögzítik, hogy az Egyezményt kihirdető törvénynek az Egyezmény szövegét tartalmazó része az Egyezmény 43., a hatálybalépését kimondó cikke szerinti időpontban lép hatályba. Ennek konkrét napját nem a törvény, hanem a naptári nap ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával a külügyminiszter állapítja meg.