adozona.hu
Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenődőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/2938. számú törvényjavaslat indokolása
Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenődőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/2938. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2007. évi LXXIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
(1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 117. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, valamint a j) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik:
[E törvény alkalmazásában:]
"k) készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amelyben a munkavégzési kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges, ennek folytán a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt...
Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenődőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló T/2938. számú törvényjavaslat indokolása
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása
1. §
(1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 117. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, valamint a j) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik:[E törvény alkalmazásában:]
"k) készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amelyben a munkavégzési kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges, ennek folytán a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti."
(2) Az Mt. 117. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A 119. § (3) bekezdésben és a 119/A. § (1) bekezdésben foglalt heti munkaidő legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az ügyelet tartama."
2. §
Az Mt. 117/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:"117/A. § (1) Kollektív szerződés
a) a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető,
b) a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
c) a menetrendszerű városi tömegközlekedésben a szállítást végző, és a zavartalan közlekedést biztosító,
d) a nemzetközi vasúti személyszállítás, valamint a belföldi és nemzetközi vasúti árufuvarozás körében utazó, illetve a zavartalan közlekedést biztosító munkakörben foglalkoztatott munkavállaló tekintetében a napi munkaidő korlátozására [119. § (3) bekezdés], a munkaközi szünetre (122. §), a napi pihenőidőre (123. §), a heti pihenőnapra, illetve pihenőidőre, a vasárnapi és a munkaszüneti napon történő munkavégzésre (124-125. §), valamint a rendkívüli munkavégzés éves mértékére [127. § (4) bekezdés] vonatkozó rendelkezésektől eltérhet, ezen túlmenően legfeljebb egyéves, illetve legfeljebb ötvenkét hetes munkaidőkeretet állapíthat meg.
(2) Az egészségügyi tevékenységre vonatkozóan
a) kollektív szerződés vagy - a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében - külön törvény a 118/A. § (1) és (2) bekezdésétől eltérően legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
b) külön törvény vagy kollektív szerződés a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat,
c) külön törvény vagy kollektív szerződés a 119. § (3) és (7) bekezdésétől, valamint a 119/A. §-tól eltérhet, azzal, hogy a 119/A. § (1) bekezdés b) pontja ilyen esetekben is alkalmazandó, továbbá azzal, hogy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát,
d) kollektív szerződés rendelkezése alapján, vagy ha a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében külön törvény lehetővé teszi, a munkavállaló előzetes írásos beleegyezése esetén a 123. § (1) bekezdésétől eltérően legalább megszakítás nélküli nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani,
e) külön törvény vagy kollektív szerződés a 126. § (1) bekezdés d) pontjától eltérhet, és - a készenlét során végzett munka szokásos időtartamának alapulvételével - meghatározhatja az egy készenlétre eső rendkívüli munkavégzés átlagidőtartamát,
f) jogszabály a 127. §-ban és 129. §-ban foglaltakon túl szabályozhatja a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét, illetve az ügyelet díjazását,
g) külön törvény vagy kollektív szerződés a 124. § (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet, azzal, hogy a munkavállaló számára hetente egy pihenőnapot ki kell adni.
(3) Előadóművészeti és alkotóművészeti intézmény tekintetében a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően kollektív szerződés legfeljebb hat havi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását határozhatja meg.
(4) Ha törvény
a) valamely gazdasági ágazat, alágazat tekintetében a munkavállaló munkavégzésére szakmai szabályt ír elő, illetve
b) a tartós külszolgálat tekintetében eltérő szabályt ír elő, e törvény munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit e szabályokban meghatározott eltérő rendelkezések mellett kell alkalmazni, feltéve, hogy ezt a szakmai szabály, illetve a tartós külszolgálatra vonatkozó szabály nem zárja ki.
(5) Jogszabály a 126. § (1) bekezdésének c) pontjától, az ügyelet 129. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmától és az ügyelet elrendelésének mértékétől, valamint a 148. §-tól
a) az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló vonatkozásában a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóknál elrendelt ügyelet esetében (egészségügyi ügyelet), illetve
b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a kollégiumban a tanulók éjszakai felügyeletének, valamint a pedagógiai, nevelési programban meghatározott kirándulás vagy más, nem a nevelési-oktatási intézményben szervezett program megvalósításához elrendelt ügyelet esetén (közoktatási ügyelet) eltérhet."
3. §
Az Mt. 118/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) A 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő
a) legfeljebb háromhavi, illetve legfeljebb tizenkét heti,
b) idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti
keretben is meghatározható.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható."
4. §
Az Mt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:"119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.
(2) A munkaidő-beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre a 118/A. § (4) bekezdésében meghatározott módon kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
(3) A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
(4) Munkaidőkeret megállapítása esetén a (3) és a (8) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.
(5) A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
(6) A munkavállaló munkaideje a (3) bekezdésben foglalt napi tizenkét órát, a (7) bekezdésben és a 119/A. § (4) bekezdésében foglalt huszonnégy órát, illetve készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a napi huszonnégy órát legfeljebb egy órával haladhatja meg, ha a téli időszámítás kezdetének időpontja a munkaidő-beosztás szerinti rendes munkaidő tartamára esik.
(7) Ügyelet elrendelése esetén a (3) bekezdéstől eltérően a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet. Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.
(8) A 119/A. § (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén a (3) bekezdés nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseitől eltérően a heti munkaidő legfeljebb hatvan óra lehet azzal, hogy ebből a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés mértéke hetente nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. E bekezdés rendelkezésétől a 117/A. § (5) bekezdésében meghatározott egészségügyi és közoktatási ügyelet esetében külön jogszabályban el lehet térni.
(9) Az (1) és a (3)-(8) bekezdés rendelkezéseitől érvényesen eltérni nem lehet."
5. §
Az Mt.</a> a következő 119/A. §-sal egészül ki:"119/A. § (1) A munkavállaló heti munkaideje legfeljebb heti tizenkét órával haladhatja meg a negyvennyolc órát
a) kizárólag ügyelet ellátása miatt és
b) a munkáltatóval létrejött, írásba foglalt külön megállapodása alapján.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás legfeljebb egy éves határozott időtartamra köthető meg. A megállapodás megkötésének feltétele, hogy kollektív szerződés kétszáz órát meghaladó időtartamban állapítsa meg a naptári évenként elrendelhető ügyelet, illetve a rendkívüli munkavégzés legmagasabb mértékét, továbbá a munkavállalót megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztassák.
(3) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás megszűnik a határozott idő lejártával, vagy a (2) bekezdésben foglalt bármely további feltétel megszűnésével.
(4) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a munkavállaló napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet, amely alatt a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát."
6. §
Az Mt. 122. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:"122. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc megszakítás nélküli munkaközi szünetet kell biztosítani."
7. §
(1) Az Mt. 123. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani."
(2) Az Mt. 123. § (2) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Kollektív szerződés - a 127. § (6) bekezdése c) pontjában meghatározott munkavállaló kivételével - az (1) bekezdéstől eltérően legalább nyolc óra megszakítás nélküli pihenőidő biztosítását írhatja elő"
[a) a készenléti jellegű munkakörben,
b) a megszakítás nélküli, illetve
c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében.]
(3) Az Mt. 123. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A pihenőidő mértéke a (2) bekezdésben meghatározott esetben legalább megszakítás nélküli hét óra, ha a nyári időszámítás kezdetének időpontja annak tartamára esik."
8. §
Az Mt.</a> a következő 127/A. §-sal egészül ki:"127/A. § (1) A munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban megállapodhat legfeljebb háromszáz óra időtartamú elrendelhető rendkívüli munkavégzés lehetőségéről.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg,
a) akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért, amely nem járt eredménnyel és
b) aki magas szintű vagy kivételes ismereteket igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató működéséhez feltétlenül szükséges.
(3) A megállapodás feltétele, hogy megkötése előtt legalább harminc nappal a munkáltató a (2) bekezdés a) pontja szerinti igényét bejelentette.
(4) A megállapodás
a) a legfeljebb tíz munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén egy munkavállalóval,
b) a tíz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén a munkavállalók tíz százalékának megfelelő létszámú munkavállalóval köthető meg.
(5) A (4) bekezdés szerinti munkavállalói létszámot a megállapodás megkötésének időpontjában kell figyelembe venni.
(6) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén a 119/A. § (2)-(3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele."
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása
9. §
(1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(3) A munkaidőt - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb négyhavi, illetve tizennyolc heti keretben is meghatározhatja."
(2) A Ktv. 39. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az ügyelet teljes tartamát, valamint az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.
(6) Munkaidőkeret megállapítása esetén az (5) és (10) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni."
(3) A Ktv. 39. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
"(9) Ügyelet elrendelése esetén az (5) bekezdéstől eltérően a köztisztviselő napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra lehet. Ebben az esetben a beosztás szerinti munkaidő és a rendkívüli munkavégzés időtartama nem haladhatja meg a tizenkét órát.
(10) Az Mt. 119/A. § (1) bekezdés szerinti megállapodás esetén az (5) bekezdéstől eltérően a heti munkaidő legfeljebb hatvan óra lehet azzal, hogy ebből a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés mértéke hetente nem haladhatja meg a negyvennyolc órát."
(4) A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:]
"a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át, 74. §-t, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át, 117. §-ának (1) és (3) bekezdését, 117/A. § (4) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 119/A. §-át, 120-121. §-át, 123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 144/A. §-át, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;"
(5) A Ktv. 71. §-a (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:]
"e) 119/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele."
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosítása
10. §
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) Bírói feladatok ellátása céljából a bíró kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére. A bíró heti munkaideje, az ügyelet időtartama, valamint a készenlét alatt végzett munka időtartamának együttes mértéke a heti negyvennyolc órát nem haladhatja meg. Munkaidőkeret megállapítása esetén a heti munkaidő együttes mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni."
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény módosítása
11. §
(1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 124. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:"(1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának (2)-(4) bekezdéseit, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. §-ának (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 76. §-ának (6)-(8) bekezdéseit, 76/B. §-át, 78/A. §-át, 79. § (2) bekezdését, 84. §-át, 84/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, 85. §-át, 87/A. §-át, 89. §-ának (7) bekezdését, 90. §-ának (3)-(4) bekezdéseit, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (2) bekezdését, (3) bekezdése a) pontját és (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdéseit, 119. §-át, 119/A. §-át, 120. §-át, 121. §-át, 125. §-át, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140/A. §-ait, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (2) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait, 202. §-ának (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell."
(2) Az Iasz. 124. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az Mt. 119/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele."
Záró rendelkezések
12. §
(1) E törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - 2007. július 1-jén lép hatályba.(2) E törvény 10. §-a 2007. július 1-jén lép hatályba.
(3) Az (5) bekezdés 2008. január 1-jén lép hatályba.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Mt. 129. §-ának (7) bekezdése,
b) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. §-ának (3)-(5) bekezdése.
(5) Az Mt. 118/A. § (3) bekezdésének a) pontja 2008. január 1-jén veszti hatályát.
Jogharmonizációs záradék
13. §
E törvény a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 1. és 2. pontjának, 3-6. cikkének, 17-19. cikkének és 22. cikkének való megfelelést szolgálja.INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Javaslat az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i, a munkaidőszervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvére [irányelv], valamint ehhez kapcsolódóan az Európai Bíróság ítéleteire, és az Európai Bizottság állásfoglalására tekintettel módosítja az Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt [Mt.</a>], valamint a munkaidő irányelvet átültető egyéb törvényeket. Így a Javaslat módosítja a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.], a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény [Bjt.], valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény [Iasz] munka- és pihenőidő szabályait, különös tekintettel az ügyeletre vonatkozó szabályokra.Az ügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata azért is különösen sürgető, mert az Alkotmánybíróság a 72/2006. számú AB határozatával alkotmányellenesnek ítélte az egészségügyi ügyelettel összefüggő szabályozás módját, és ezért a Kjt. Egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette.
Az irányelv nem definiálja az ügyeleti idő fogalmát. A fogalmat az Európai Bíróság a SIMAP (C-303/98), Jaeger (C-151/02), Dellas (C-14/04) és Vorel (C-437/05) ügyekben hozott döntéseiben értelmezte. A bírósági ítéletek lényege, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás (ügyelet) teljes egészében munkaidőnek minősül. A magyar munkaidős szabályok egy része ütközik az Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne, vagy csak meghatározott részében (a ténylegesen teljesített munka, vagy a szektor specifikus szabályok által meghatározott mértékben) minősüljön a munkaidő korlát szempontjából figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek.
A Javaslat célja az uniós joganyaggal harmonizáló, egyszerre jogszerű és rugalmas szabályozás megalkotása.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az Mt.</a> hatályos szabályai nem definiálják a készenléti jellegű munkakör fogalmát. A Javaslat a jogalkalmazás elősegítése érdekében a készenléti jellegű munkakörnek a jogelméletben, valamint a bírói gyakorlatban kialakult fogalmát kívánja beépíteni az Mt.</a> munkaidőre vonatkozó értelmező rendelkezései közé. Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyekben (i) a munkavégzési kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges; (ii) a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés valamint (iii) a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. Ezek a feltételek konjunktív, tehát együttes feltételek, mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy munkakör készenléti jellegűnek minősülhessen. Ebből következően, a konkrét munkaköri feladatok, a munkavégzésre vonatkozó előírások vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy az adott munkakör készenléti jellegűnek minősülhet-e vagy sem.A Javaslat az Európai Bíróság ítéleteivel való összhang megteremtése érdekében egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet a heti mérték tekintetében munkaidőnek tekintendő. Minden más szempontból azonban a jelenleg is hatályos szabályok vonatkoznak az ügyeletre, így az ügyelet díjazását továbbra is az Mt. 148. §-ának változatlan szabályai határozzák meg: tekintettel arra, hogy az ügyelet alatt munkavégzés nem történik, a munkavállalót csak rendelkezésre állási kötelezettség terheli, ezért az ügyelet időtartamára járó díjazás is ezzel arányosan alacsonyabb, mint egyébként: ügyelet esetén a munkavállalót személyi alapbére 40%-a illeti meg. Ha a munkavállalónak az ügyelet alatt munkát kell végeznie, ez továbbra is az Mt. 126. § (1) bekezdésének c) pontja szerint rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni és a munkavégzés időtartamára a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerinti díjazás jár.
A 2. §-hoz
A Javaslat egybe kívánja építeni a Kjt-ben és az Mt-ben meghatározott, az egészségügyi ágazat számára az Mt-től eltérést engedő felhatalmazásokat. Ezáltal a Kjt-beli felhatalmazások a hatályukat vesztik. Ez egy technikai jellegű javaslat, amelynek nincs EU-s vonatkozása, csupán az egyértelműséget és a könnyebb jogalkalmazást szolgálja. Az irányelv főszabálya alapján nemzeti jogszabály maximum négy hónapos munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Az irányelv továbbá lehetőséget ad arra is, hogy jogszabály, olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség (pl. kórházak) hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Az irányelv előírja, hogy a rendelkezéseitől való eltérés esetén - és ez minden további, a következőkben ismertetett eltérésekre irányadó - a munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt kell biztosítani a munkavállalók számára. Az Mt.</a> ennek megfelel, mert összességében a munkaidőkeret alkalmazása nem csökkentheti a pihenőidő mértékét, hiszen - a keret értelmét adó egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásával - a keret átlagában legalább olyan tartamú pihenőidőt kell biztosítani a kereten belül, mintha az általános szabályok szerint - munkaidőkeret nélkül - egyenlő munkaidő-beosztást alkalmaznának.A Javaslat alapján az egészségügyi dolgozók maximális heti munkaideje a következőképpen alakul: a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát.
Az irányelv főszabálya, hogy a munkavállalók napi pihenőidejének minimum 11 órának kell lennie. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés a napi pihenőidő szabályaitól eltérjen. Az irányelv továbbá lehetőséget ad arra is, hogy jogszabály, olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség (pl. kórházak) szintén eltérjen a napi pihenőidő szabályaitól. A Javaslat tehát összhangban van az irányelvvel.
A készenlét - amikor a munkavállaló a maga által meghatározott helyen tartózkodva áll rendelkezésre - kívül esik az irányelv hatályán, amint azt a SŐMAP ügyben az Európai Bíróság is megállapította. Ezen túl, az átalányszámítás szabályai kizárólag akkor megfelelőek, ha olyan statisztikákon alapulnak, amelyekből pontosan ki lehet következtetni a készenlét alatt végzett munka mértékét. Őlyen gyakorlat érvényesül egyébként a rendkívüli munka díjazásakor is, tételes elszámolás helyett alkalmazhatnak átalányfizetést is. Ha mindezek ellenére a munkavállaló hátrányára állapítja meg a munkáltató a készenlét alatt végzett munka-átalányt, és a munkavállaló emiatt pert indít, a bíróság helyt fog adni a munkavállaló keresetének. A Javaslat tehát összhangban áll az irányelv rendelkezéseivel. A Javaslat továbbra is lehetőséget kíván adni az egészségügyi ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó - az Mt-ben nem rendezett - szabályokat maga alkossa meg.
A 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet - amely a Kjt. végrehajtásáról szól a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezésével kapcsolatban - határozza meg az előadóművészeti és az alkotóművészeti intézmények fogalmát: Előadóművészeti intézmény: a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Filharmónia, a színház, a hivatásos szimfonikus zenekar, a hivatásos énekkar, a hivatásos művészeti együttes és az Interart Fesztiváliroda; Alkotóművészeti intézmény: a képző-, ipar- és fotóművészeti galéria, a kiállító intézmény, az alkotótelep, illetve az alkotóház, a Képző- és Őparművészeti Lektorátus. A hatályos szabályok alapján lehetőség van arra, hogy kollektív szerződés mellett akár jogszabály is hat havi munkaidőkeretet állapíthasson meg előadóművészeti és alkotóművészeti intézmények esetében. Ez azonban ellentétes az irányelvvel. Ahogy fentebb is bemutattuk, az irányelv főszabálya, hogy jogszabály maximum négy hónapos munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés hathónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Ettől hosszabb munkaidőkeret megállapítására jogszabállyal azonban csak az irányelvben meghatározott konkrét esetekben van lehetőség (ezek között azonban nem szerepel olyan eset, amelybe az előadóművészeti és alkotóművészeti intézmények beletartoznának). A javasolt módosítás a referencia időszak tekintetében megteremti az összhangot az irányelv rendelkezéseivel.
Komoly problémákat okoz a tartós külszolgálatban dolgozók ügyeleti idejének a munkaidőbe való beszámítása, ezért az Mt-től eltérő, speciális szabályok megalkotása szükséges a tartós külszolgálat területén. Ennek megfelelően az Mt.</a> lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy tartós külszolgálat esetén is eltérhessen törvény az Mt.</a> szabályaitól.
Az egészségügyi ágazat, valamint a közoktatási ágazat számára azért indokolt eltérést engedni az ügyelet Mt-ben meghatározott fogalmától valamint díjazásától, mert - míg az Mt.</a> hatálya alá tartozó munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy felmerül-e egyáltalán munkavégzési kötelezettség az ügyelet időtartama alatt - e két ágazatnak a Javaslatban meghatározott eseteiben a munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű (pl. egy orvos az ügyelete alatt biztos, hogy fog munkát végezni, éppúgy, mint egy tanár az iskolai kirándulásokon). Az Mt.</a> hatálya alá tartozó munkáltatóknál ügyelet elrendelésére a törvényi feltételek alapján leginkább olyan munkakörökben kerülhet sor, ahol a munkáltatók megszakítás nélküli munkarendben üzemelnek. Az Mt. 118. §-ának (2) bekezdése alapján megszakítás nélküli munkarend állapítható meg többek közt, ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból és az ott előírt időszakban szünetel és - a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan (pl. gáz-, telefon-, áramszolgáltatás), vagy - a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működés - a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható (pl. atomerőmű).
Ebből következően - szemben az egészségügyi, valamint a közoktatási ügyelettel - az ügyeletek túlnyomó többségében az alkalmazott technológia biztonságos üzemeltetése, valamint az esetleges balesetek elhárítása érdekében kell a munkavállalóknak ügyeletet teljesíteniük. Az ügyeletek alatt így általában nem történik tényleges munkavégzés, a munkavállalók az ügyelet alatt jellemzően többnyire rendelkezésre állnak az esetleges zavarok elhárítása érdekében, tényleges - rendkívülinek minősülő - munkavégzésre csak különös esetben kerül sor.
A 3. §-hoz
Az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret alkalmazását. Az uniós szabályozás adta kereteken belül a rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében a Javaslat lehetővé teszi egyrészt a munkáltató egyoldalú döntése alapján a háromhavi, illetve tizenkét heti munkaidőkeret alkalmazását, másrészt kollektív szerződés rendelkezése alapján a legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását.Az Mt.</a> hatályos szabályai alapján lehetőség van kollektív szerződés által készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára egyéves munkaidőkeret megállapítására. Mivel ez nincs összhangban az irányelv rendelkezéseivel, az irányelvvel való összhang megteremtése érdekében a Javaslat meg kívánja szüntetni ezt a lehetőséget. Ezáltal a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak számára is hat havi munkaidőkert lesz megállapítható kollektív szerződéssel.
A 4-5. §-hoz
A Javaslat értelmében az ügyelet teljes időtartama (tehát az alatta teljesített rendkívüli munkavégzés mellett magának az ügyeletnek, azaz a rendelkezésre állásnak az időtartama is) munkaidőnek minősül. Többek közt ez teremti meg az összhangot a magyar jog és az európai bírósági ítéletek között.Az Mt-ben az ügyelet maga, azaz a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állás [Mt. 129. § (1) bekezdés] a heti munkaidő-elszámolás tekintetében minősül munkaidőnek, vagyis maga az ügyelet, azaz a rendelkezésre állás - mivel ez alatt a munkavállaló nem végez ténylegesen munkát - nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. A lényeges változást a szabályozásban tehát az jelenti, hogy az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján elrendelhető évi 200, kollektív szerződéssel pedig évi 300 óra ügyelet munkaidőnek fog minősülni a munkaidő heti felső korlátja tekintetében. Az ügyelet alatt végzett munka ugyanakkor - a hatályos szabályokkal megegyező módon - továbbra is rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni. Ez azt jelenti, hogy ha a munkavállalónak az ügyelet alatt munkát kell végeznie, ez a munka a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 óra rendkívüli munkavégzésbe beleszámít [Mt. 127. § (4) bekezdés]. Az ügyelet Mt-beli fogalmától ugyanakkor az egészségügyi és az oktatási ágazatban el lehet térni [lásd a Javaslat szerinti Mt. 117/A. § (5) bekezdését valamint a hozzá tartozó indokolást].
A Javaslat értelmében a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók napi munkaideje - a munkavállaló által teljesített ügyelet, vagyis rendelkezésre állás időtartamának kivételével - továbbra sem haladhatja meg a napi tizenkét órát. Ebből következően a tényleges napi munkavégzésük, vagyis a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés együttesen továbbra is csak tizenkét óra lehet. Napi munkaidejük akkor haladhatja meg a tizenkét órát és lehet legfeljebb huszonnégy óra, ha a huszonnégy óra alatt legalább tizenkét órában kizárólag ügyelnek, azaz a munkavégzésre rendelkezésre állnak, nem végeznek tényleges munkát.
A napi huszonnégy órás munkaidő fogalma eddig sem volt ismeretlen a magyar munkajogban. Az Mt.</a> hatályos szabályai is ezzel a terminológiával fejezik ki, hogy a készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalók a munkaidő-beosztásuk szerint maximum huszonnégy órát dolgozhatnak egyhuzamban, azaz ennyi lehet a napi munkaidejük. Az Mt. 117. § (1) bekezdés b) pontja határozza meg a napi munkaidő fogalmát, amely szerint a napi munkaidő egyrészt az egy naptári napra eső munkaidő, másrészt egy huszonnégy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő. A huszonnégy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő főszabály szerint tizenkét óra lehet. Ettől eltérően, készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalónál, illetve ügyeletet teljesítő munkavállalónál a munkaidő hosszabb is lehet, de a huszonnégy órát nem haladhatja meg.
Például, ha a munkavállaló dolgozik rendes munkaidőben napi 8 órát, majd ezt követően ügyel 16 órát, akkor - mivel a tényleges munkavégzés továbbra is csak napi 12 óra lehet - az ügyelet alatt maximum 4 óra munkát végezhet. Ebben az esetben továbbá a munkavállaló 200 (300) órás ügyeleti kerete 16 órával, a rendkívüli munka 200 (300) órás éves kerete pedig 4 órával csökken. Tehát - egyezően a hatályos szabállyal - ha rendkívüli munkavégzésre kerül sor az ügyelet alatt, akkor mind az ügyelet éves kerete, mind pedig a rendkívüli munkavégzés éves kerete csökken.
A példa ábrával szemléltetve:
|
24 óra |
||
|
8 óra |
az ügyelet teljes időtartama 16 óra |
|
|
rendes munkaidő |
4 óra rendkívüli munkavégzés |
12 óra ügyelet (rendelkezésre állás) |
|
12 óra munkavégzés |
12 óra rendelkezésre állás, munkavégzés nélkül |
|
A) Ügyelet elrendelése, ha a munkáltató legfeljebb évi 200 óra rendkívüli munkavégzést, illetve 200 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak
Az Mt. 127. §-ának (4) bekezdése, valamint az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján a munkáltató egyoldalúan maximum évi 200 óra rendkívüli munkavégzést, illetve 200 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak. Ügyelet elrendelésére ebben az esetben a munkáltatónak alapvetően munkaidőkeret alkalmazása esetében van lehetősége. Egy ügyelet időtartama ugyanis általában 16 óra (8 óra rendes munkaidő + 16 óra ügyelet = 24 óra), vagy 24 óra. Ennek elrendelésére egy normál munkarendben nincs lehetőség, hiszen ha a munkavállaló ügyeletet teljesít, akkor nagyon megugrik az egy hétre eső munkaidő (plussz 16, vagy plussz 24 órával), amit később lehet (és kell) kiegyenlíteni heti 48 órára a munkaidőkeret átlagában.Az irányelv alapján - a munkaidőkeret átlagában heti 48 órával számolva (amiből 40 óra a rendes munkaidő) - a rendes munkaidőn túl maximum évi 416 óra (52 x 8 óra = 416) ügyeletet, illetve rendkívüli munkavégzést rendelhet el a munkáltató a munkavállalók számára. Ha éves munkaidőkeret van a munkáltatónál - amely jellemző a kollektív szerződéssel rendelkező megszakítás nélküli munkarendet alkalmazó munkáltatóknál -, akkor a munkáltató - figyelemmel az ügyelet, valamint a rendkívüli munkavégzés éves keretére is - szabadon gazdálkodhat akár a 416 órával is az ügyeletek, illetve a rendkívüli munkavégzések elrendelése tekintetében.
Például, ha a munkáltató az Mt.</a> alapján 200 óra ügyeletet rendelhet el, és el is rendel évi 200 óra ügyeletet, amiből az ügyelet alatt például 120 óra a rendkívüli munkavégzés, akkor is elrendelhet még mellette a munkáltató 80 óra rendkívüli munkavégzést. A kettő összesen a heti munkaidő korlát tekintetében 200 óra + 80 óra = 280 óra a rendes munkaidején túl és ezzel kimerítette mind a két keretet.
Ha pedig a munkáltató elrendel évi 200 óra ügyeletet és ebből 100 óra a rendkívüli munkavégzés, akkor is marad még 100 óra rendkívüli munkavégzés, amit elrendelhet a munkáltató a rendkívüli munkavégzés más jogcímén a munkavállaló számára. A kettő összesen 200 + 100 óra = 300 óra a rendes munkaidején túl és ezzel kimerítette a két keretet.
Az összesen 400 óra ügyelet és rendkívüli munkavégzés tehát - az Mt-ben meghatározott munkaidőkeretek alkalmazásával - felhasználható a heti 48 órás korlát betartása mellett.
Fontos felhívni azonban a figyelmet arra, hogy ha a munkavállaló kimerítette a számára elrendelhető éves rendkívüli munka keretét (vagyis 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján 300 órát), akkor számára abban az évben nem rendelhető el több ügyelet sem, figyelemmel arra, hogy az ügyelet alatt ebben az esetben nem lenne lehetősége munkavégzésre.
B) Ügyelet elrendelése, ha a munkáltató több mint 200 óra rendkívüli munkavégzést, illetve több mint 200 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak
Az Mt. 127. §-ának (4) bekezdése, valamint az Mt. 129. § (3) bekezdése alapján kollektív szerződés alapján a munkáltató maximum évi 300 óra rendkívüli munkavégzést, illetve maximum 300 óra ügyeletet rendelhet el a munkavállalóknak. Mivel az ügyelet egésze munkaidőnek minősül, ahhoz, hogy el lehessen rendelni évi 300 óra ügyeletet és 300 óra rendkívüli munkavégzést, előfordulhat, hogy a munkavállaló munkaideje meghaladja heti 48 órát a munkaidőkeret átlagában - még éves munkaidőkeret esetén is. Például ha a munkáltató elrendel egy évben 300 óra ügyeletet és ebből 50 óra rendkívüli munkavégzés, akkor, ha a munkáltató a megmaradó 250 óra rendkívüli munkavégzést is elrendeli ez a két időtartam együtt 550 óra (300 óra ügyelet, amiből 50 óra a rendkívüli munkavégzés + 250 óra rendkívüli munkavégzés), de a legszélsőségesebb esetben a két keret együttesen akár a 600 órát is elérheti. Ez az irányelv alapján a rendes munkaidőn felül - a heti 48 órás korlát figyelembevételével - elrendelhető 416 órát jóval meghaladja.Abban az esetben is problémát okozhat továbbá a 48 órás felső határ betartása, ha csak az egyik keretet (a rendkívüli munkavégzés éves keretét vagy pedig az ügyelet éves keretét) emelik fel 200 óráról kollektív szerződéssel 300 órára. Ez a két keret is elérheti ugyanis együtt akár az 500 órát is.
Az irányelv ugyanakkor lehetőséget ad a heti 48 óra maximális munkaidő túllépésére a munkavállaló önkéntessége alapján (ún. opt-out).
Ezzel a lehetőségével élve - az irányelv rendelkezéseivel összhangban - az Mt.</a> kimondja, hogy abban az esetben, ha a munkáltató évi 200 órán felül rendelhet el ügyeletet, illetve rendkívüli munkavégzést a munkavállalók számára, és ha a munkavállalókat megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatják, a heti 48 órán felüli munkaidő egy éves határozott időtartamra kötött megállapodás alapján önként vállalható, azonban ezt csak ügyeletre lehet fordítani. Magyarán hetente, munkaidőkeret alkalmazása esetén heti átlagban a 48 órát meghaladó időtartam csak ügyeletre, azaz rendelkezésre állásra vehető igénybe, vagyis tényleges munkavégzésre nem vehető igénybe. (Az egészségügyben az opt-out ettől eltérően rendes munkaidőben történő munkavégzésre is fordítható).
Ha tehát megállapodást köt a munkavállaló a munkáltatóval, akkor a heti munkaideje maximum 60 óra lehet azzal, hogy a rendes munkaidő és a rendkívüli munkavégzés mértéke együttesen hetente - munkaidőkeret alkalmazása esetében - a munkaidőkeret átlagában nem haladhatja meg a 48 órát. Tehát, ha a munkavállaló munkaideje az ügyelet miatt 60 óra, akkor sem végezhet ténylegesen több munkát hetente vagy a munkaidőkeret átlagában heti 48 óránál.
Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a Javaslat szerinti Mt. 119/A. § "heti plusz 12 órája" függ a heti 60 órás felső határ betartása mellett az ügyelet éves korlátjától, a 200, illetve 300 órától. Természetesen a 60 óra mellett (hetente vagy a munkaidőkeret átlagában) a 200, illetve 300 óra az abszolút korlát, ezt nem lépheti túl a munkáltató. Azaz, ha megállapodik a munkáltató a munkavállalóval a heti plusz 12 órás munkaidőben, mindez nem ad minden héten lehetőséget a 12 óra plusz ügyeletet elrendelésére.
Példa az opt-outra (az ábra a munkaidőkeret átlagában szemlélteti az opt-outot):
|
60 óra/hét |
|||
|
40 óra |
4 óra rendkívüli munka |
Az ügyelet teljes időtartama 16 óra |
|
|
4 óra rendkívüli munka |
12 óra ügyelet (rendelkezésre állás) |
||
|
rendes munkaidő |
(4 + 4 óra) 8 óra rendkívüli munkavégzés |
12 óra rendelkezésére állás |
|
|
48 óra munkavégzés |
12 óra rendelkezésre állás, munkavégzés nélkül |
||
A 6-7. §-hoz
Az irányelv a pihenőidőket (munkaközi szünet, napi, heti pihenőidő) egybefüggően rendeli kiadni. Ugyan az Mt.</a> hatályos szabályainak értelmezéséből is következik a pihenőidők egybefüggő biztosításának kötelezettsége, az egyértelműség és az irányelvnek való teljes megfelelés érdekében az Mt.</a> pontosítja a vonatkozó jogszabályhelyeket.A 8. §-hoz
A gyakorlatban egyre gyakrabban jelentkező probléma, hogy a munkáltatóknak olyan szakemberigénye merül fel, amely nem pótolható megfelelő időn belül a munkaerőpiacról: az olyan munkavállaló, aki magas szintű vagy kivételes ismereteket igénylő munkára vagy szakmára rendelkezik képesítéssel, vagy egyébként olyan kivételes tudással rendelkezik, amely a munkáltató működéséhez szükséges, nagyon nehezen pótolható a munkaerőpiacról, illetve található a munkaerőpiacon.Erre az esetre kínál rugalmas megoldást a Javaslat 8. §-a, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban megállapodjon - az Mt.</a> alapján kollektív szerződés nélkül elrendelhető kétszáz óra rendkívüli munkavégzés helyett - legfeljebb háromszáz óra időtartamú elrendelhető rendkívüli munkavégzés lehetőségéről. Ebben az esetben tehát kollektív szerződés nélkül is lehetővé válna a rendkívüli munkavégzés éves keretének háromszáz órára való felemelése.
A megállapodás megkötésének feltétele, hogy a munkáltató bejelentse munkaerőigényét az állami foglalkoztatási szervnél, de az állásközvetítés legalább harminc napig ne járjon eredménnyel. A megállapodás továbbá csak olyan munkavállalóval köthető meg, akinek munkakörével azonos munkakörben kért a munkáltató állásközvetítést. A megállapodás megkötésének további feltételeit és megszűnésének eseteit is meghatározza a Javaslat.
A 9. §-hoz
A Javaslat megteremti az összhangot az Mt.</a> módosítása és a Ktv. között. Így a Ktv. esetében is kimondja a Javaslat, hogy az ügyelet teljes időtartama mellett az ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is bele kell számítani a munkaidő mértékébe, valamint alkalmazni rendeli a köztisztviselők vonatkozásában is az Mt. 119/A. §-át azzal, hogy a megállapodás megkötésének a kollektív szerződés ügyeletre, illetve rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezése nem feltétele. A Ktv. szabályai alapján a köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg [Ktv. 40. § (4) bekezdés].A Ktv. 39. §-ának (3) bekezdése (mely hat havi munkaidőkeret alkalmazását teszi lehetővé a munkáltatók számára) nincs összhangban az irányelvvel. Az irányelv ugyanis főszabályként jogszabállyal csak négyhavi munkaidőkeret alkalmazását engedi meg. Ettől hosszabb munkaidőkeret megállapítására jogszabállyal csak az irányelvben meghatározott konkrét esetekben van lehetőség. A javasolt módosítás a referencia időszak tekintetében megteremti az összhangot az irányelv rendelkezéseivel.
A 10. §-hoz
A Bjt-nek az ügyeletre vonatkozó rendelkezése szerint az ügyeleti idő egésze nem, csak az ügyelet alatt végzett munka időtartama tekintendő munkaidőnek. Az ügyelet tekintetében az OIT 2/1999 (III. 1.) ajánlása tartalmaz további információt. E szerint ügyeletnek az minősül, amikor a bíró vagy az igazságügyi alkalmazott a rendes munkaidőn túl, az intézkedésre jogosult bírósági vezető által kijelölt más helyen a beosztásnak megfelelő munkát végez. Az OIT-tól kapott tájékoztatás szerint ugyanakkor a gyakorlatban ügyelet elrendelésére csak ténylegesen felmerülő ügyek határidőn belüli elbírálása érdekében kerül sor. Másképpen fogalmazva, az ügyelet elrendelésére csak akkor és csak olyan időtartamban kerül sor, amikor a bíró és (az ügyelet alatt őt segítő) igazságügyi alkalmazott ténylegesen munkát is végez: azaz az ügyelet alatti munkavégzés időtartama esetükben, a gyakorlatban, azonos a tényleges munkavégzés időtartamával.A Javaslat az európai bírósági ítéletekkel való összhangot teremti meg a Bjt. Vonatkozó rendelkezésének módosításával.
A 11. §-hoz
A Javaslat az európai bírósági ítéletekkel való összhangot teremti meg az Iasz. Vonatkozó rendelkezésének módosításával.A 12-13. §-okhoz
A szakasz a Záró rendelkezések között rendelkezik arról, hogy a készenléti jellegű munkakörre vonatkozó, munkaidőkeretet érintő változások - tekintettel a 2007. évre megkötött éves kollektív szerződésekre - 2008. január 1-jén lépnének hatályba.
Lábjegyzet
Az ügyészségi szolgálati jogviszonyról szóló 1994. évi LXXX. törvény [Üszt.] munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosítására jelen Javaslatban nincs szükség. Az Mt. jelen Javaslattal való módosításait ugyanis – mivel az Üszt. azt határozza meg, hogy mely rendelkezések nem alkalmazhatóak az Mt.-ből – az Üszt. automatikusan alkalmazni rendeli.
