adozona.hu
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló T/9449. számú törvényjavaslat indokolása
A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló T/9449. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2004. évi XXXI. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Nemzeti Bankról szóló jelenleg hatályos törvényt 2001-ben fogadta el az Országgyűlés. Ez jelentős részben már eleget tett az EU jogharmonizációs követelményeknek. Az uniós jog bizonyos elemeinek az átvétele azonban egyértelműen a csatlakozás időpontjával egyidőben történhet. A javasolt módosítások jelentős része ebbe a csoportba tartozik, ennek megfelelően az elfogadásra kerülő törvény az EU csatlakozásunk napjával lép hatályba.
A 2003. II. félévi törvényalkotási program előirányozt...
A 2003. II. félévi törvényalkotási program előirányozta, hogy MNB törvénnyel kapcsolatban minden olyan jogszabály-módosítást meg kell tenni, amelyek az EU csatlakozással kapcsolatosak. A jogszabályalkotási összefüggéseket figyelembe véve, a módosítások közé nem kerülhetett be az MNB elnöke rendeletalkotási jogának törvényben foglalt konkrét szabályozása, ugyanakkor az EU jogharmonizációs ütemterv, valamint az Alkotmánybíróság határozata és az ÁSZ jelentése halaszthatatlanná tették az elmúlt évi módosítást. A jelenleg benyújtásra kerülő javaslat célja a 2003-as módosításból a fenti okok miatt kimaradt módosítások végrehajtása, és így az MNB törvény jogharmonizációjának teljessé tétele.
A 2004. évi módosítások nagyobb részben az MNB elnökének rendeletalkotási jogához kapcsolódó változtatásokat, kisebb részben pedig az Európai Központi Bank (továbbiakban az EKB) által javasolt módosításokat foglalnak magukba.
Az Alkotmány MNB-re vonatkozó 32/D. paragrafusának 2002. évi módosítása következtében az EU csatlakozás napjától bekerül az Alkotmányba az MNB elnökének rendeletalkotási jogköre, amelynek részletes szabályait és hatáskörét az MNB törvényben, illetve a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben kell pontosítani. Az MNB törvényben meg kell határozni az MNB elnöki rendelet előkészítése során érvényesülő sajátos szabályokat.
A módosítás következtében a jegybanki alapkamat és a kötelező tartalékráta mértékét is MNB elnöki rendelet szabályozza. A jogalkotási törvény általános szabályaitól eltérően a két szabályozási körre - az alapkamat esetében általános megoldásként, a kötelező jegybanki tartaléknál rendkívüli esetekre - egyedi kihirdetési és hatályba lépési szabályok vonatkoznak.
Az MNB törvény 2003-as módosítása kapcsán felmerült EKB és EB észrevételek és javaslatok az idő szűke miatt már nem kerülhettek be a 2003-as törvénymódosításba. A jelen törvényjavaslat viszont már ezek figyelembevételével készült.
A jegybank pénzügyi függetlenségének megerősítése érdekében rögzítésre kerül a törvényben az MNB alaptőkéjének nagysága.
A 2003. évi módosítás során az MNB tv-nek a monetáris finanszírozás tilalmáról rendelkező 16. §-ába több helyen belekerült az Európai Közösség intézményeire való utalás. A hatályos EK Szerződés, amikor a monetáris finanszírozás tilalmáról rendelkezik, szintén a "Közösség" szót használja, ugyanakkor az EKB javaslata szerint - mivel az EU terminológiájában 1992. óta az Európai Közösség kifejezés egy szűkebb intézményrendszert jelent, mint az Európai Unió intézményrendszere - helyesebb volna az "Európai Unió" intézményeire való utalás.
Az EKB javaslata alapján pontosabban meg kellett határozni az értékpapír-elszámolórendszerek felett az MNB által gyakorolt, felvigyázói hatáskört.
Az MNB törvény jelen módosítása a jogharmonizáció teljessé tételét szolgálja. A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) fejezettel kapcsolatos jogharmonizáció megvalósulásához az MNB törvény módosításával párhuzamosan további módosítások szükségesek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben. A jelen előterjesztés az MNB törvényen kívül a Hpt módosítására tesz még javaslatot, és kezdeményezi a 2003. évi CXV. és a 2003. évi XXIII. törvény egyes előírásainak hatályon kívül helyezését. Az ÁSZ törvényt érintő változtatások és az új jogalkotási törvény külön törvénycsomagokban kerültek benyújtásra az Országgyűlés elé.
A jegybankok felvigyázási tevékenysége - az egyes intézményekre összpontosító, konkrét jogszabályi előírások betartását vizsgáló felügyeleti, vagy jegybanki ellenőrzéssel szemben - maguknak a rendszereknek, a bennük részt vevő intézményeknek, az ezen intézményeket és a rendszereket egymással összekötő infrastruktúrának és a pénzforgalomban alkalmazott eljárások, fizetési módok működésének rendszerkockázati megközelítésű felügyelete. A felvigyázás célja a rendszerek hatékony, megbízható és zökkenőmentes működésének biztosítása, továbbá a rendszerek védelme egy esetleges, a pénzügyi stabilitást, a fizetési rendszer egészét veszélyeztető dominóhatás bekövetkezésétől.
Felvigyázási tevékenységük során céljaik eléréséhez a jegybankok összetett eszközrendszert alkalmaznak, amely kiterjed a rendszerekkel kapcsolatos követelmények meghatározására, szabályozására, adatgyűjtés és elemzés útján a rendszerek működésének folyamatos figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére, nemzetközileg elfogadott alapelvek és ajánlások alapján a rendszerek időszakonkénti átfogó értékelésére, a rendszerek, valamint a különböző fizetési módok biztonságos és hatékony működése érdekében szükségesnek tartott intézkedések előírására és ezek megvalósulásának a nyomon követésére.
Egyes intézmények elszámolóházként és egyidejűleg központi értéktárként is működnek. Mint elszámolóház, a tőzsdei azonnali értékpapír-piaci ügyletek, valamint a származékos ügyletek tekintetében saját tőkéjével garanciát vállalva, központi szerződő félként (Central Counterparty) jár el. Az EKB úgy ítéli meg, hogy a saját tőkéjével is garanciát vállaló elszámolóház veszélyeztetheti a központi értéktár biztonságos és zavartalan működését, ezért megfelelő kockázatkezelési módszerek alkalmazását javasolja, a végrehajtás ellenőrzését pedig a jegybank felelősségi körébe utalta.
A központi szerződő fél funkcióból eredő kockázat csökkentésének egyik hatékony eszköze az elszámolóház arra való kötelezése, hogy saját tőkéjének meghatározott, a vállalt kockázat nagyságrendjéhez igazodó hányadát, mint kockázati alapot, a vállalt garancia fedezeteként folyamatosan rendelkezésre tartsa. Az EKB és az európai értékpapír felügyeletek együttes szakbizottsága, továbbá a G-10 országok jegybankjainak a BIS (Nemzetközi Elszámolások Bankja) keretében működő szakbizottsága jelenleg foglalkozik az értékpapír elszámolóházakkal szembeni egységes követelményrendszer kidolgozásával, és ennek keretében a kockázatkezelés részeként a garanciavállalás fedezetéül szolgáló, elkülönített saját tőkekövetelmények meghatározásával.
Az EKB elvárásai, a jegybanknak a jelen módosítás 2. §-ában megfogalmazott felvigyázói funkciója és az értékpapír-elszámolási rendszerek zavartalan működéséhez fűződő jegybanki érdekeltség egyaránt indokolja, hogy e kockázati alapképzéssel kapcsolatos előírásokat - a hitelintézeti elszámolóházhoz hasonlóan - az értékpapír elszámolóházak tekintetében is az MNB adja meg.
A módosítás értelmében az alapkamat és a kötelező jegybanki tartalék mértének meghatározása is rendeleti úton történne. Az alapkamat rendeleti meghatározását az indokolja, hogy annak mértéke - például a törvényi kamatok és a késedelmi kamatok alapkamathoz való rögzítettsége miatt - számos vonatkozásban az állampolgárok széles körét érinti, ezért az MNB elnöke jogalkotási jogának megteremtésével a rendeleti forma nem kerülhető meg. Az alapkamat szerepének sajátosságai az elektronikus kihirdetést teszik szükségessé.
A kötelező tartalékráta a monetáris politikai eszköztár ritkán módosuló eleme, azonban nem zárható ki olyan szélsőséges pénzpiaci helyzet (például spekulációs támadás a devizapiacon), amelyben a ráta mértékének gyors megváltoztatásával jelentős pénzügyi, gazdasági károk előzhetők meg. Ezért rendkívüli esetben a kötelező tartalék mértéke kihirdethető azonnali hatálybalépést eredményező elektronikus üzenet formájában.
A forgalomban lévő magyar törvényes fizetőeszközről és az euró fizetőeszközökről történő utánzat készítésével kapcsolatos követelményeket külön rendeletben indokolt szabályozni, tekintettel arra, hogy a pénznemtől függően az MNB felelőssége, kötelezettségei és feladatai eltérőek.
A forint fizetőeszközök utánzatára vonatkozó előírásokat, különös tekintettel a forint fizetőeszközök hamisítás elleni védelmével kapcsolatos alapvető jegybanki feladatokra, az MNB saját hatáskörben állapítja meg. A követelmények kiterjednek az engedélyezés és az előállítás konkrét feltételeire, meghatározzák az utánzatok nyilvántartásának, őrzésének és megsemmisítésének rendjét.
Az euró tekintetében az MNB-nek az EKB és az Európai Bizottság előírásai alapján kell eljárnia. Az euró bankjegyek esetében az utánzatok készítésének engedélyezése az EKB-hoz, érméknél a kibocsátó tagállam kincstárához, pénzügyminisztériumához vagy jegybankjához tartozik. Ennek megfelelően az euró fizetőeszközök tekintetében az MNB-nek csak azokat a feltételeket kell rögzítenie, amelyek alapján el tud járni az arra illetékes külföldi szerveknél, intézményeknél.
A hitelintézeti elszámolóház és az értékpapír-elszámolóház kockázati alapképzésére vonatkozó szabályokat a módosítás alapján az MNB - egyedi előírások helyett - rendeletben írja elő.
A jogalkotási törvény előírásainak megfelelően az MNB elnöki rendeletek tervezeteit - az alapkamat és a tartalékráta mértékét szabályozó rendeletek (MNB tv. 60. § (1) bekezdés a) és b) pontjai) kivételével - kiadás előtti igazságügy-minisztériumi véleményezésre meg kell küldeni. A jogszabály megállapítja azt az időtartamot, amelynél kevesebbet nem határozhat meg az MNB az előzetes véleményezésre. Amennyiben a véleményezési határidő leteltéig az igazságügy-miniszter nem küld véleményt, az egyetértését jelenti.
Jelenleg két kiegészítő pénzügyi szolgáltatás (az elszámolóházi, valamint a pénzfeldolgozási tevékenység) esetében egy sajátos szabályozói kettősség figyelhető meg. Egyrészt a hitelintézeti törvény tartalmazza a pénzügyi intézmények Felügyelet által történő alapítási, működési engedélyezésének szabályait, másrészt a törvény felhatalmazása alapján az MNB engedélyezési hatáskörének gyakorlásáról egy külön kormányrendelet rendelkezik. A módosítási javaslat elfogadása esetén a vonatkozó kormányrendeletben foglalt szabályok - kisebb módosítással - a hitelintézeti törvényben jelennek meg.
A közgyűlésnek a jegyzett tőke meghatározásával kapcsolatos feladata a törvényben való meghatározás miatt megszűnik, ezért a 48. § b) pontja a módosítással hatályát veszti.
A 60/A. és a 67/A. §-ok az MNB rendeletalkotási jogának gyakorlása kapcsán feleslegessé válnak, ezért hatályukat vesztik.