adozona.hu
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjava
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjava
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2002. évi LIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvénymódosítás több törvény módosítását tartalmazza. Az egyes törvények módosítására egyrészt a még hátralévő jogharmonizációs feladatok teljesítése, másrészt a kormányzati munkamegosztás új rendjéből adódóan, a minisztériumi feladat-és hatáskörök változása, valamint a kormányprogramban szereplő egyes feladatok teljesítése miatt van szükség.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása a munkanélküliek álláskeresésének fokozottabb...
A módosítás 2003. július 1-től új ellátást, az álláskeresést ösztönző juttatást vezet be azzal a céllal, hogy a munkanélküli járadékot kimerítő állástalanokat érdekeltté tegye az álláskeresésben, a munkaügyi központtal történő együttműködésben. Az új pénzbeli ellátási forma a munkanélküli járadék folyósítását követően újabb időszakra nyújt anyagi támogatást az öntevékeny állásfeltárási tevékenységhez, további intenzív kapcsolatot biztosít a foglalkoztatási szolgálattal.
A munkanélküli járadék alsó határának kétszeresére emelt összegű keresetpótló juttatás a nehezebb helyzetben lévő, intenzív képzést vállaló munkanélküliek részére ad esélyt arra, hogy a képzésben való részvétel jelentős támogatásával visszakerüljenek a munkaerőpiacra. A törvénymódosítás alapján támogatás nyújtható a Munkaerőpiaci Alapból az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz, a részmunkaidős foglalkoztatáshoz, valamint a távmunkához.
Az új ellátásra vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az aktív korú nem foglalkoztatottakat megillető rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezésekkel, ezért a törvényjavaslat tartalmazza a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítását is. Figyelemmel arra, hogy az álláskeresést ösztönző juttatás társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék köteles, szolgálati idő jogosultságot eredményez, továbbá az azt igénybevevő személy után a munkáltató egészségügyi hozzájárulást fizet, ezért a törvényjavaslat tartalmazza az ezeket a fizetési kötelezettségeket szabályozó társadalombiztosítási törvények, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását is.
Az új kormányzati munkamegosztás alapján a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került felnőttképzéssel kapcsolatos feladatok ellátásának fedezetét a Munkaerőpiaci Alap képzési és fejlesztési alaprészéből a foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosított iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú kerete biztosítja. Ez a foglalkoztatási törvényen kívűl szükségessé tette a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásról szóló 2001. évi LI. törvény, valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítását is.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben bekerülnek a foglalkoztatási törvénybe a külföldiek magyarországi munkavállalásával, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat együttműködésével kapcsolatos szabályok.
Az Európai Unió technikai jogi szabályai abból az elvből indulnak ki, hogy a gyártó felel az életet, az egészséget, a környezetet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető termékek forgalomba hozatala esetén. A közösségi jogszabályok a termékekkel szemben követelményeket írnak elő, amelyeknek való megfelelés a forgalomba hozatal és használatba vétel feltétele. A követelmények teljesítése előírt értékelési eljárások alapján történhet.
Az európai műszaki szabályozás kezdeti szakaszában szektorális irányelveket alkottak, amelyek jellegüket tekintve kötelezően alkalmazott termék- szabványoknak feleltek meg. A konkrét műszaki követelményt megfogalmazó irányelveken túlmenően szükségessé vált más típusú technikai jogszabályok létrehozása. Ezek az ún. "új megközelítésű irányelvek" a termék használatával kapcsolatos kockázatok felmérésén alapuló általános és alapvető követelményeket fogalmazzák meg az élet, vagyonbiztonság, környezet, üzembiztonság védelme érdekében.
Az új és régi megközelítésű irányelvek összessége jelenti az Európai Unió technikai jogszabályainak teljességét. Az egységes tagországi érvényesülésükhöz azonban szükség volt az alkalmazás összehangolására, amelyet nem irányelvvel, hanem közvetlenül és kötelezően érvényesülő jogszabállyal a 93/465/EGK tanácsi határozattal vezettek be. A határozat a globális megközelítés elvét alkalmazza, amely szerint az irányelvek tartalmazzák azokat a megfelelőség-értékelési eljárásokat, amelyeken egy-egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy a Közösségen belül forgalmazhatók legyenek. A forgalomba hozatalhoz sokszor elegendő a gyártó megfelelőségi nyilatkozata az alapvető követelmények kielégítéséről, ugyanakkor a nagyfokú kockázatot, veszélyt hordozó termékek esetében független szervezet által lefolytatott típusvizsgálat vagy a gyártási eljárás teljes minőségügyi rendszerének tanúsítása szükséges.
Az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés tárgykörébe tartozó európai uniós irányelveknek megfelelően, a hazai jogi szabályozásban is biztosítani kell az irányelvi rendelkezéseknek a munkavédelem területén való teljes megfelelését is. Ezért módosítani szükséges a munkavédelemről szóló törvénynek az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseit.
Ennek keretében a Javaslat meghatározza a munkaeszközök üzembe helyezésének, használatba vételének, illetve az egyéni védőeszközök forgalomba hozatalának általános és alapvető feltételeit, a munkavédelmi üzembe helyezés (veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetésének engedélyezése) új szabályait, továbbá a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat célját és néhány garanciális jellegű szempontját. A Javaslat emellett alanyi jogot biztosít a munkavállalók részére munkavédelmi képviselőik megválasztására és a jogharmonizációval összhangban kiegészíti, illetve módosítja a munkavédelmi törvény értelmező rendelkezéseit (áttelepítés, munkahely, munkáltató).
A jogharmonizációs célú megfelelésen túlmenően a Javaslat a hazai jogszabályok között fennálló néhány ellentmondást is felold, így például megteremti a teljes összhangot a szabálysértési törvény és a munkavédelemről szóló törvény között a felügyeletek által kiszabott bírságok tekintetében, továbbá munkabiztonsági szakértői engedélyezés vonatkozásában.
A Javaslatnak a teljes jogharmonizációt megvalósító rendelkezései - más jogszabályokkal összhangban - az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napján lépnek hatályba.
A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) módosításával - egy terület kivételével - a gazdasági és a közszféra valamennyi alkalmazottjának biztosítható a munkaidő-kedvezmény. Tekintettel arra, hogy a hivatásos szolgálati viszonyra vonatkozó szabályozás nem rendeli el az Mt.</a> egyes szabályainak alkalmazását, a kedvezmény teljes körű biztosítása érdekében szükséges a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.), valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) módosítása.
A szerződés idézett rendelkezései az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően részéve válnak a magyar jogrendszernek. A foglalkoztatási törvény alapelveket megfogalmazó szabályai iránymutatásul szolgálnak a törvény szabályainak alkalmazásához. Ezért célszerű a törvény általános rendelkezéseinek kiegészítése olyan szabályokkal, amelyek tartalmilag megfelelnek a szerződés előzőekben idézett rendelkezéseinek. Ezért a módosítás szerint a törvény által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetően az EGT állampolgárát és hozzátartozóját, valamint a foglalkoztatási törvény szerint Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható személyeket a törvény és végrehajtási szabályai által szabályozott jogok és kötelezettségeket illetően a magyar állampolgárokkal azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. Tekintettel azonban arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása tekintetében nem ismerjük valamennyi tagállam álláspontját, ezért a módosítás lehetőséget biztosít az eltérő jogi szabályozásra.
A Javaslat alapelvi szintű szabályként fogalmazza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat együttműködési kötelezettségét az EGT tagállamainak foglalkoztatási szolgálataival, valamint az Európai Foglalkoztatási Bizottsággal.
A keresetpótló juttatás mértéke jelenleg a munkanélküli járadék alsó határával megegyező összeg 2002-ben 18.090 Ft. A módosítás az arra rászorult munkanélküliek esetében megemeli a keresetpótló juttatás összegét annak érdekében, hogy a jogi szabályozás az anyagilag rászorult munkanélkülit kiemelten segítse a tanfolyamok elvégzésében. Ily módon az emelt keresetpótló juttatás összege azonos lesz a munkanélküli járadék felső határával (ami az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a kétszerese). Az így megszerzett képzettség az elhelyezkedésnek gyakran fontos előfeltétele. Ezzel a képzésben való részvétel is jobban ösztönözhető. Az emelt összegű keresetpótló juttatás feltétele, hogy a képzés időtartama elérje a legalább heti 25 órát, és a képzésben résztvevő személy jövedelemmel ne rendelkezzen, valamint háztartásában legalább három olyan személy legyen, akinek tartására köteles. A Javaslat szerint ebből a szempontból azokat a személyeket kell figyelembe venni, akikkel szemben a kötelezettség jogszabály, bírósági ítélet vagy szerződés alapján áll fenn és jövedelmük egyenként nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegének a hetven százalékát.
A munkanélküli ellátórendszer kibővítése azt célozza, hogy a járadékot kimerítő állástalanokat érdekeltté tegyük az aktív álláskeresésben, a munkaügyi központtal történő kapcsolattartásban. A munkaügyi központ a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal és foglalkoztatási támogatásokkal ugyanis csak azokon tud segíteni, akik továbbra is a látókörében maradnak, akikről tudomása van.
Az álláskeresést ösztönző juttatás bevezetésével három fokozatú munkanélküli ellátási rendszer épül ki:
- munkanélküli járadék kötelező járulékfizetés alapján,
- álláskeresést ösztönző juttatás a járadékot kimerítő munkanélküliek részére,
- nyugdíj előtti munkanélküli segély az öregségi nyugdíjhoz közel állóknak.
A többi munkanélküli ellátásához hasonlóan a Javaslat szabályozza az álláskeresést ösztönző juttatásra való jogosultság feltételeit, folyósítási időtartamát, összegét, valamit a folyósítás megszüntetésének és szüneteltetésének eseteit.
Az elkülönített keret felhasználásáról, a keretből nyújtott támogatásokról - az Országos Felnőttképzési Tanács véleményének figyelembevételével - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt, e keretre a MAT foglalkoztatási alaprészt érintő jogosultságai nem terjednek ki. A törvénymódosítás meghatározza azokat a jogcímeket is, amelyekre a felnőttképzési célú keret felhasználható.
A kormányzati struktúra megváltozása tette szükségessé a törvény azon rendelkezésének módosítását, amely meghatározza Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról gondoskodó szervek körét.
Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos magyarországi feladatokat a Foglalkoztatási Hivatal fogja ellátni. Addig is szükséges megteremteni a jogi lehetőségét a kiépítéssel, fejlesztéssel kapcsolatos munkálatok elvégzésének. A Javaslat kibővíti a Foglalkoztatási Hivatal törvényben meghatározott feladatait az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos feladatokkal.
A Javaslat - hatályos jogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében - a törvény munkaviszonyra vonatkozó meghatározását kiegészíti a fegyveres erők és rendvédelmi szervek szerződéses állományú tagjainak szolgálati viszonyával, pontosítja a rendkívüli felmondással történő munkaviszony megszüntetés törvényi meghatározását, meghatározza a háztartás és a jövedelem fogalmát. Ez utóbbira az emelt összegű keresetpótló juttatás feltételeire vonatkozó szabályokkal való összhang miatt van szükség.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé teszi annak lehetővé tételét, hogy az EGT tagállamaiban történő munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.
A törvényben használt fogalmak sok esetben nem egyeznek meg az Európai Unióban használt fogalmakkal. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok magyarországi alkalmazásának elősegítése érdekében a Javaslat előírja, hogy a törvény által használt ellátás -fogalmak, valamint munkaviszony fogalom tekintetében az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelő ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell.
A törvény nem határozza meg az EGT állampolgár, valamint az EGT állampolgár hozzátartozója fogalmát. A Javaslat kiegészíti a törvény szabályait e fogalmakkal.
A módosítással a szakképzési hozzájárulás célja kiegészül a felnőttképzésnek a foglalkoztatási törvény szerinti támogatásával, viszont a fejlesztési és képzési alaprész pénzeszközei nem használhatók fel a felnőttképzés, valamint a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatására. A fejlesztési és képzési alaprészből a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célra elkülönített keretébe történő pénzátcsoportosításról az oktatási valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttesen dönt.
A felnőttképzési törvény kiegészül egy utaló rendelkezéssel, miszerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésnek a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célra elkülönített keretéből történő támogatását a foglakoztatási törvény szabályozza.
A minőségtanúsítás keretében a munkaeszközök jogszabályban meghatározott körének ki kell elégíteni a munkavédelmi szempontú megfelelőség követelményeit. E megoldás biztosítja a munkaeszközök egészség és a biztonság szempontjából történő előzetes, erre felhatalmazott munkavédelmi minősítő intézmények általi vizsgálatát és tanúsítását.
Ez az eljárás azonban a hatályos jogi szabályozás szerint sem intézményi, sem gyakorlati oldalról nem egységes. Emellett a jogszabályi rendelkezések alkalmazását nehezíti a különböző időpontban kihirdetett jogszabályok közötti terminológiai és értelmezésbeli összhang, valamint az irányelvekben megfogalmazott új követelményeknek való megfelelés hiánya.
Mivel a felsorolt indokok alapján a munkavédelmi törvény vonatkozó rendelkezései és a végrehajtási szabályokban foglalt eljárási rend már nem felelnek meg sem hazai, sem az EU jogharmonizációs követelményeknek, így a Javaslatban megfogalmazott módosítás tovább már nem halasztható.
Az elmúlt évek jogharmonizációs folyamatának részeként a technikai irányelvekben megfogalmazott követelmények átvétele felgyorsult, ezért a Javaslat a munkavédelmi törvény 18. §-ának (3)-(4) és (6) bekezdéseit érintően - a 93/465/EGK határozattal összhangban - a megfelelőség értékelésének globális megközelítési elvét fogalmazza meg.
Az alapvető egészségvédelmi és biztonsági előírások megvalósulását a munkaeszközök körébe tartozó termékek esetében a már harmonizált hazai jogszabályok biztosítják. E körben kerültek elfogadásra - többek között - a gépekre, a villamos- és gázfogyasztó készülékekre, a melegvíz kazánokra, a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben alkalmazott berendezésekre, az orvosi műszerekre, továbbá a nyomástartó berendezésekre vonatkozó biztonsági követelményekről és azoknak való megfelelőség értékeléséről szóló jogszabályok.
A munkaeszközök túlnyomó többségét a gépek alkotják. A gép fogalmát és a vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeket a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet fogalmazza meg, alkalmazási köréből azonban a gépek számos csoportja kerül ki, amelyekre más további előírások vonatkoznak.
Az IKIM rendelet a hatálya alá tartozó gépekre differenciált vizsgálati és dokumentálási eljárást határoz meg. A munkavédelemi törvény korábbi szabályozásához képest ugyanakkor ezek a vizsgálati követelmények mérséklődtek, illetőleg a gyártók e gépek esetében dönthetnek a típusvizsgálat elvégzésének szükségességéről.
A gyártó a gépről (függetlenül attól, hogy munkaeszköz vagy sem) minden esetben köteles (gyártói) megfelelőségi nyilatkozatot kiállítani, saját vagy független szerv által végzett vizsgálat alapján. A típusvizsgálat attól függően szükséges, hogy a gyártás során a gépre vonatkozóan rendelkezésre állnak-e a harmonizált szabványok és azokat teljes körűen alkalmazták-e. Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre szabvány, illetőleg azt nem teljes körűen alkalmazták, akkor a típusvizsgálat elvégzése a gyártó számára kötelező és annak tényét (típusvizsgálati tanúsítvány meglétét) a gyártói nyilatkozaton fel kell tüntetni.
Az IKIM rendelet szabályozása értelmében tehát a gyártó lehetőséget kap arra, hogy a követelmények figyelembevétele mellett és a felelősségének csorbulása nélkül, dönthet a gép típusvizsgálatának elvégeztetéséről. E szabályozás ezzel lényeges szabadságot biztosít, melynek alapján a gyártó szakmai felkészültségén, és mérlegelésén múlik, hogy egy adott gép vizsgálatát független szervezet végzi-e el és ezáltal a biztonság megvalósulása magasabb szinten válik-e ellenőrzötté.
A tanúsító szerv adott esetben összehasonlító vizsgálatot végez, és amennyiben ennek eredményeképpen megállapítja, hogy az adott gép azonos a típusvizsgálat során alkalmazott géppel, úgy kiállítja a megfelelőségi tanúsítványt.
A megfelelőségi tanúsítvány kiadása annak igazolására szolgál, hogy az adott gép megfelel a típusvizsgálati tanúsítvány szerinti típusnak.
Amennyiben a gép rendelkezik típusvizsgálati tanúsítvánnyal, illetve a megfelelőségi tanúsítvánnyal, úgy e tényt a (gyártói) megfelelőségi nyilatkozatban rögzítik, amely nyilatkozat megléte az üzembe helyezés feltétele.
Az előző folyamat szemléletesen mutatja a megfelelőségi tanúsítvány szerepének és a gyártó döntését befolyásoló körülmények változását.
A munkavédelmi törvény 18. §-ának (4) bekezdésének módosítása valójában nem jelent új szabályozást az egyéni védőeszközök vonatkozásában. Az önálló bekezdésben történő megjelenítés egyedüli oka ugyanis, hogy az egyéni védőeszközökre vonatkozó előírások - sajátosságaikra tekintettel - az egyéb munkaeszközöktől szabályozási szinten is elkülönüljenek.
A vizsgálat végeredményeként - ha a munkavédelmi követelmények kielégítésre kerültek - a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését az üzemeltető munkáltató írásban rendeli el.
Az elrendelés alapját képező dokumentumok tartalmazzák azoknak az előzetes vizsgálati eljárásoknak az eredményeit, amelyet szemrevételezéssel, működtetéssel, vagy műszeres méréssel állapítottak meg és amelyek bizonyítják az előírtak szerinti munkakörülmények meglétét.
Az utóbbi évek ellenőrzési tapasztalatai azt mutatják, hogy az előzetes vizsgálatok nem egységes szemlélet és szakmai tartalom mellett történtek és számos esetben hiányosak volt. Ezért a Javaslat a korábbiakhoz képest lényegesen több támpontot ad az előzetes vizsgálat szakszerűbb és teljesebb körű elvégzéséhez azáltal, hogy meghatározza annak célját és főbb szempontjait. E körben a Javaslat kiemeli a létesítést végző személyek (tervezők, kivitelezők) által tett nyilatkozatok, a munkavédelmi követelmények kielégítésére vonatkozó mérési eredmények (pl. érintésvédelem, zaj, rezgés), tanúsítások (megfelelőségi nyilatkozat, megfelelőségi tanúsítvány), a szükséges hatósági engedélyek, továbbá az üzemeltetésre vonatkozó utasítások meglétéről való meggyőződés szükségességét és ellenőrzését.
A Javaslat teljeskörűen felsorolja, hogy az üzemeltető munkáltató milyen dokumentumokkal rendelkezzen a munkaeszközök munkavédelmi üzembe helyezésekor (pl. minőségtanúsítás, megfelelőségi nyilatkozat, megfelelőségi tanúsítvány).
Hatósági felügyelet alá tartozó létesítmény, munkahely, munkaeszköz esetében az üzembe helyezés feltétele a hatósági engedély megléte. Ez a szabályozás lényegét tekintve nem változott.
A Javaslat a veszélyes munkaeszköz fogalmát a munkavédelmi törvény 87. §-ának 11. pontjára, illetve a törvény végrehajtásáról rendelkező 5/1993. (XII. 26.) MüM rendeletre történő utalással állapítja meg. A veszélyes munkaeszközök esetében a munkavédelmi üzembe helyezés feltétele minőségtanúsítás, illetve megfelelőségi nyilatkozat megléte, a Javaslat 21. §-ának (6) bekezdésének hatálya alá tartozó veszélyes munkaeszközök esetében pedig további feltétel, hogy a munkaeszközt akkreditált intézmény vizsgálja és megfelelőségét vizsgálati jegyzőkönyvvel igazolja.
A fenti szabályozással összefüggésben fontos kiemelni, hogy a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján ugyan a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, azonban (2) bekezdés értelmében a műszaki tárgyú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az abban való követelmények teljesítésével az adott jogszabály követelményei is teljesülnek. Ha a munkáltató a szabványt önkéntesen alkalmazza, akkor annak valamennyi előírását be kell tartania, így abban az esetben, ha a szabvány időszakos biztonsági felülvizsgálatot ír elő, akkor a veszélyes munkaeszközként való besorolástól függetlenül a vizsgálatot le kell folytatni.
A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a felügyeletek által szabálysértési eljárásban kiszabott pénzbírságra a munkavédelmi törvény felhatalmazása alapján kiadandó rendelet nem állapíthat meg előírásokat, a szabálysértési eljárásban befolyt összeget eltérő módon használják fel a belügyi igazgatásban. Szükségessé vált ezért a Javaslat szerinti módosítás, amely a felhasználást az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben alkalmazandó munkavédelmi bírságra korlátozza.
Munkabiztonsági szakértő azonban nem csak kamarai tagságra jogosult mérnök lehet, hanem pl. jogász, orvos is, aki ugyan nem lehet tagja a mérnöki kamarának, de felsőfokú munkabiztonsági képesítése alapján jogosult munkabiztonsági szakértői tevékenységre.
A Javaslat ezért pontosítani kívánja - a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően - a munkavédelmi szakértők működése engedélyezésének és nyilvántartásba vételének szabályait, elválasztva az OMMF engedélyezési feladatától és hatáskörétől az MMK engedélyezési feladatát és hatáskörét. A Javaslat az MMK engedélyezési jogára tekintettel fogalmazza meg, hogy az OMMF munkabiztonsági szakértőkre vonatkozó hatásköre milyen esetekben érvényesül.
Az áttelepítés fogalmának veszélyes munkaeszköz esetében történő meghatározása a munkavédelmi üzembe helyezés szükségességének és követelményeinek egyértelmű megállapíthatósága érdekében vált szükségessé. Hangsúlyos része, hogy csak lényeges változás esetén kell az üzembe helyezési eljárást lefolytatni és e változás szempontjait a korábban vizsgált üzembehelyezési, üzemeltetési körülmények tekintetében kell megvizsgálni. Ez a megközelítés összhangban áll az üzembe helyezés feltételét jelentő munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálattal, illetőleg ezzel összefüggésben a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személy alkalmazásával, adott esetben kizárólag annak megállapítására, hogy történt-e áttelepítés.
A Javaslat kiterjeszti a munkahely fogalmát a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyére a törvénynek a munkavégzés hatókörében tartózkodókra vonatkozó rendelkezései tekintetében. Ezzel a Javaslat jogi lehetőséget teremt - a munkavégzés hatókörében tartózkodók esetében is - az egyéni vállalkozók ellenőrzésére, a reájuk háruló munkavédelmi kötelezettségek, terhek megtartása területén.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) 2001. évi jogharmonizációs célú módosítása érintette az Mt.</a> alanyi körét és a munkáltató fogalmát kiterjesztette a munkavállalót kölcsönvevőként, kirendeléssel foglalkoztatóra is. Az Mt.</a> - munkáltatóra vonatkozó - új szabályai így jelenleg nincsenek teljes összhangban a munkavédelmi törvénynek a munkáltató fogalmára vonatkozó hatályos szabályaival, a Javaslat ezt a kollíziót oldja fel.
A jogosulti kör pontos meghatározása érdekében szükséges az apa fogalmának a munkaidő-kedvezmény tekintetében történő definiálása. Ennek értelmében apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni. Örökbefogadás esetén a munkaidő-kedvezmény az örökbefogadó apát - az általános szabályok szerint - az örökbefogadott gyermek születését követő két hónapon belül illeti meg.
Az Mt-ben foglalt jogalkotási felhatalmazással a Kormánynak rendeletben kell szabályoznia azt, hogy a munkáltatóknak az állami költségvetés mely eljárás alapján téríti meg a kedvezmény tartamára kifizetett távolléti díjat. Ennek érdekében a Javaslat tartalmazza a felhatalmazó rendelkezést.
A Javaslat a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásához igazítja - a jogharmonizációs kötelezettség teljesítése okán - a munkavédelmi törvénynek az egyéni védőeszközökre, valamint az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális követelményekre vonatkozó rendelkezésének módosítását, illetve hatályon kívül helyezését, tekintve, hogy e rendeletek a csatlakozáskor lépnek hatályba.
A Javaslatnak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt, valamint az ahhoz kapcsolódó törvényeket módosító rendelkezése a kihirdetést követő 5. napon belül lép hatályba, rendelkezéseit a 2002. december 1-jén, vagy az azt követően született gyermekek esetében kell alkalmazni.