adozona.hu
Pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/3933. számú törvényjavaslat indokolása
Pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/3933. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2001. évi L. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) alapvetően az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében szükséges jogharmonizációs rendelkezéseket, illetve néhány - a jogalkalmazás során felmerült probléma rendezésére vonatkozó - előírást tartalmaz.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) kétirányú módosítása szükséges: egyrészt - a közösségi támogatási szabályozással való összhang megteremtése érdekében - meg kell határozni az állami támogatás fogalmát,...
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) kétirányú módosítása szükséges: egyrészt - a közösségi támogatási szabályozással való összhang megteremtése érdekében - meg kell határozni az állami támogatás fogalmát, másrészt korszerűsíteni kell azt a szervezetet, amely a támogatási szabályok érvényesítését garantálja. Ugyancsak az állami támogatási rendszer közösségi szabályozásával való teljes összhang megteremtése a a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) módosításának elsődleges célja.
A közösségi állami támogatási szabályokkal való fokozatos harmonizációt Magyarország már 1991-ben, az Európai Megállapodás aláírásakor vállalta. A közösségi szabályok szerint az adókedvezményeknek is a közvetlen állami támogatások nyújtásával megegyező feltételeknek kell megfelelniük. A közösségi szabályok szerint a következőket kell figyelembe venni:
a) Állami támogatás az az adókedvezmény is, amely valamely vállalatot, vállalatcsoportot, iparágat, vagy egy meghatározott termék termelését kedvezményezi, vagy csak az ország egy meghatározott részében érvényesíthető, illetve más korlátozó feltételhez (például a beruházás nagyságához) kötődik. A közösségi szabályozás az állami támogatások rendszerére különböző feltételeket ír elő, amelyek a támogatás céljára, a támogatás (általában a céltól függő) maximális értékére vonatkoznak.
b) Működési támogatás az az adókedvezmény is, amely nem egy konkrét beruházás, projekt megvalósításához kapcsolódik, hanem - anélkül, hogy a kedvezmény összege a beruházás összegével arányosítva lenne - egy vállalat egészére vonatkozik. A működési támogatás a közösségi szabályok értelmében általában tilos.
c) Ha egy vállalkozás olyan támogatást kap, amely nincs összhangban a közösségi szabályozással, a támogatást (kamattal növelten) vissza kell fizetni. Ennek elmaradása esetén a behajtásról a kormányzat köteles gondoskodni.
Az Európai Bizottság által 2000. végén publikált csatlakozási stratégiai dokumentum szerint a Verseny fejezet lezárására 2001. második felében kerülhet sor. A lezárásnak előfeltétele, hogy a jelölt ország minden támogatása, valamint a támogatásokra vonatkozó ellenőrzési eljárás a közösségi acquis-val teljes összhangba kerüljön. Ez ugyancsak szükségessé teszi a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosítását.
Az államháztartás pénzügyi rendszere - bár az eddigi változtatások jelentős eredményeket hoztak - még közel sem felel meg maradéktalanul az Európai Unióhoz való csatlakozás, a szigorú és átlátható közpénz-felhasználás követelményeinek, a takarékos, de hatékony állammal szemben támasztott elvárásoknak.
Az Államadósság Kezelő Központ Rt. 2001. március 1-jétől - törvényi felhatalmazás alapján - a Magyar Államkincstárból kivált, és kizárólagos állami tulajdonú részvénytársaságként működik. A reform következő lépéseként szükséges az Államháztartási Hivatal (ÁHH) létrehozása a Magyar Államkincstárból való kiválással. Az ÁHH a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő, országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, mely egyes feladatait a területi államháztartási hivatalok útján látja el. Az ÁHH a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be, amelynek keretében lehetőség lesz a Maasthricht-i követelményeknek megfelelő elszámolások információs hátterének megteremtésére.
A jelenlegi módosítás egyrészről a Magyar Államkincstár feladatainak szétválasztását célozza, másrészről pedig néhány új feladatot ír elő. A szétválasztás szükséges, hiszen csak ezek után lehet további feladatokat az intézményekre telepíteni. Az ÁHH kiválása után a Magyar Államkincstár a fennmaradó feladatokat 2001. folyamán még költségvetési szervként, 2002. január 1-től részvénytársasági formában (Magyar Államkincstár Rt.) látja el. Ez az új szervezeti státusz lehetővé teszi, hogy a Magyar Államkincstár Rt-nek egyértelmű helye és meghatározott szerepe legyen a pénzpiacon, a pénzforgalmat és pénzügyi műveleteket szabályozó törvények, rendeletek hatálya terén. Ugyancsak az új jogállást indokolja, hogy ezáltal elősegíthető a kincstári körön kívüli jelentős számú ügyféllel, illetve a többi pénzpiaci szereplővel a partneri viszony kialakítása.
Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése egy hosszú folyamat, melyet nem lehet egy lépésben azonnal megvalósítani. Az intézmények szétválasztása, státuszuk rögzítése és a területi szervekkel való kapcsolatuk kiépítése a soron lévő feladat. A hosszabb távú változtatások
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítását szintén az állami támogatásokra vonatkozó EU jogharmonizációs követelmény indokolja, hiszen az "állam" kifejezés magában foglalja az önkormányzatokat is. Mivel a helyi adók esetében az önkormányzatok kedvezmény-nyújtási lehetősége gyakorlatilag korlátlan, a vállalkozókat terhelő helyi adónemek esetében is előfordul, hogy a rendeletbe iktatott kedvezmény, mentesség állami támogatásnak minősül. Természetesen nem minden állami támogatás tiltott, sőt a közösségi jog számos olyan kivételt határoz meg, amikor adható támogatás, azonban ennek nagysága mindenképp korlátos és a közös európai piaccal való összeegyeztethetőségét a Bizottság jogosult eldönteni. A Bizottság döntését természetesen meg kell előzze a támogatás (adókedvezmény, adómentesség) bejelentése és indokolása. Ha a Bizottság eljárása során azt állapítja meg, hogy a támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, akkor a támogatás nem ítélhető meg, nem nyújtható. Ha az önkormányzatok olyan támogatást nyújtanak, melyet a Bizottság nem hagyott jóvá, akkor azt (kamattal növelt összegben) vissza kell fizetni. A visszafizetés elmaradása esetén a behajtásáról a központi kormányzat gondoskodik.
Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az önkormányzatok által alkotott rendeletek EU normákkal való inkompatibilitása, illetve, hogy az atomizált önkormányzati adóhatóságnak ne kelljen a Bizottság előtti eljárásban részt vennie, az önkormányzati adóhatóságot ne terhelje előzetes bejelentés, indokolt, hogy a Htv-ben lefektetett, jelenleg széleskörű önkormányzati kedvezmény-nyújtás lehetősége kizárólag a vállalkozónak nem minősülő magánszemélyekre korlátozódjék.
A Javaslat hatásaként összességében a csatlakozástól - tekintettel a realizált helyi adóbevételre, a jelenleg élvezett adókedvezmények, adómentességek összegére, fajtáira - évente, a mentességek, kedvezmények fokozatos megszűnése okán az önkormányzatok kb. 3-5 milliárd forint bevételnövekményre számíthatnak. A csatlakozás időpontjáig továbbra is lehetőség lesz bármely adópreferenciát megfogalmazni a rendeletben, sőt a határozott idejű kedvezmények a csatlakozást követően még 5 évig továbbélhetnek.
A vállalkozók viszonylag csekély hányadát érinti kedvezőtlenül a változás, tekintve, hogy a kisebb méretű, ám jelentős számú adózói kör számára az önkormányzat továbbra is - akár teljes körű - adómentességet fogalmazhat meg. Emellett a határozott idejű kedvezményt, mentességet élvező (többségében nagy volumenű) vállalkozások adóelőnyüket lejáratig, legfeljebb a csatlakozást követően még 5 évig igénybe vehetik.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosítása - amely a csatlakozás időpontjában lép hatályba - harmonizálja a cégbírósági eljárási illetékre irányadó rendelkezéseket a tőkeemelésre vonatkozó közvetett adókról szóló 335/69. (EGK) tanácsi irányelvvel, valamint eleget tesz a kis- és középvállalkozások átruházásáról szóló 94/1069. (EGK) bizottsági ajánlásnak.
Az említett irányelv szerint a gazdasági társaságok létéhez kapcsolódó megalakulást, tőkeemelést a tőke értékére, mint adó (illeték) alapra vetített 1 százalékot meg nem haladó "tőke illetékkel" lehet terhelni. Mivel hazánk jogrendszerében a "tőkeilletéket" az Itv-ben szabályozott cégbírósági eljárási illetékkel lehet azonosítani, így annak hatályos 2 százalékos mértékét 1 százalékra mérsékeli a Javaslat.
Az említett ajánlásnak megfelelően a Javaslat szerint az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, ha azt az örökös vagy megajándékozott a megszerzett - kizárólag üzleti célú ingó- és ingatlan - vagyonnal folytatja, akkor illetékkedvezményben részesül.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bűnügyi Igazgatósága 1999. januárjában kezdte meg működését az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény(a továbbiakban: APEH tv.)alapján. A két éves működés a nyomozó hatóság szervezetét érintően rámutatott arra, hogy hiányoznak a törvényből az adóhatóság vezetőjének (az APEH elnökének) a nyomozó hatóság munkája feletti irányítási és ellenőrzési jogosítványai, illetőleg, hogy egyes kérdésekben a törvény jelenlegi szabályozása nem biztosítja a nyomozati munka hatékonyságát. Ezért a Javaslat kiegészíti a törvényt az APEH elnökének a Bűnügyi Igazgatóság tevékenységéhez kapcsolódó feladataival és jogosítványaival, a nyomozati munkához kapcsolódóan módosítja az elfogás szabályait és lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekménnyel okozott kár tekintetében az állam nevében a polgári jogi igényt az APEH terjessze elő.
A részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatos rendelkezések 1998. június 16. napján váltak hatályossá az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.)önálló részeként. Az azóta eltelt időszak tapasztalatait alapul véve kidolgozott módosítási javaslat célja a folyamatok átláthatóbbá tétele és a felügyelet intézkedési jogkörének bővítése, a kisbefektetők érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében. A Javaslat az Épt. önálló fejezeteként fogalmazza meg a szükséges rendelkezéseket, továbbá megfelelően kiegészíti a törvény hatályát, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) intézkedési és szankcionálási jogkörét a jogszabályok megsértése esetében.
Alapvető koncepcionális változást jelent, hogy kiterjesztésre kerül a szabályrendszer alkalmazása a befolyásszerzés minden módjára. A tapasztalatok szerint ugyanis az egyes részvénytársaságok felett sokféle módon lehet úgy befolyásra szert tenni, hogy az nem tartozik a vállalatfelvásárlás szűkebb fogalmába, mivel nem a részvények felvásárlása útján megy végbe. Így például a részvényesek között megkötött - sokszor nem nyilvános - megállapodások, opciós jogok szerzése stb. útján szerezhet egy tulajdonos, vagy tulajdonos csoport olyan mértékű befolyást, amelynek gyakorlása a többi részvényes tulajdonosi jogának gyakorlását korlátozza.
A folyamatok átláthatóságának növelése érdekében széleskörű bejelentési és közzétételi kötelezettséget állapít meg a Javaslat. Ezzel megvalósul a befektetők megfelelő tájékoztatása. A 33 százalékot meghaladó befolyásszerzést a Javaslat nyilvános vételi ajánlat megtételéhez köti. Eszerint az a tulajdonos, aki egy részvénytársaságban 33 százalékot meghaladó részesedést kíván szerezni - ezt megelőzően - a Felügyelet által engedélyezett és ellenőrzött módon nyilvános vételi ajánlatot köteles tenni a részvénytársaság összes, tulajdonában nem álló részvényére. A Javaslat részletesen szabályozza az ajánlattétel módját, tartalmát, az ajánlati ár meghatározását, az ajánlattétel lebonyolításának módját.
A Javaslat összhangban van a gazdasági társaságokról szóló törvény azon szabályaival, amelyek a jelentős befolyásszerzés esetére írnak elő a kisebbségi tulajdonosokat védő szabályokat.
A Felügyelet lehetőséget kap arra, hogy a részvénytársaságban befolyást szerző - egyébként a felügyelete alá nem tartozó - tulajdonossal szemben intézkedéseket hozzon, szankciókat alkalmazzon abban az esetben, ha a törvény rendelkezéseit sértő módon szerez befolyást a részvénytársaságban. A szankció a tulajdonos szavazati jogának felfüggesztése, illetőleg pénzbírság lehet.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) módosítását elsődlegesen az teszi szükségessé, hogy a Hpt. módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvény 2000. december 12-i zárószavazása során koherencia-zavar keletkezett, amelyet - mivel a zárószavazás már megkezdődött - az Országgyűlésnek nem volt módjában orvosolni.
A koherencia-zavar abból adódott, hogy a Javaslat a Felügyeletnek rendelkezésalkotási jogot biztosított volna, amelyhez módosítani javasolta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt. Ezen Javaslat nem kapta meg a szükséges minősített többséget, ugyanakkor az eredeti - minősített többséget nem igénylő - rendelkezések között több helyen új elemként érintve lett a felügyeleti rendelkezés. E mellett a Felügyelet rendelkezési joga egyidejűleg bekerült az értékpapír törvénybe (a hatályos törvény szerint felügyeleti rendelkezés tartalmazza a befektetési szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségét), valamint a Felügyelet státuszáról szóló törvénybe.
A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) módosításának célja a hitelnyújtás gyorsítása és a jelzáloghitelek más hitelintézettől történő megvásárlásának egyszerűsítése.
A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény ( a továbbiakban: Ltp)módosításának célja a vállalt jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése. A Javaslat a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénnyel együtt csatlakozásunk időpontjától biztosítja a teljes harmonizációt a közösségi szabályozással.
A Javaslatnak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvénnyel (a továbbiakban: Art.) összefüggő rendelkezései a hallgatói hitelnek a 2001. szeptemberében kezdődő tanévtől történő bevezetéséhez garanciális szabályokat fogalmaznak meg.
Az adókedvezmény alapvető feltétele a vállalkozás által kidolgozott fejlesztési program keretében megvalósított, legalább 10 milliárd forint értékű (gazdaságilag hátrányos térségekben 5 milliárd forint értékű), nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházás. A közösségi szabályozás szerint ugyanis a támogatás kizárólag kidolgozott, részletes program alapján, a programhoz kapcsolódóan biztosítható.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházás további törvényi feltétele, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezze, valamint munkahelyet teremtsen, vagy a kis- és középvállalkozások beszállítóként való igénybevételével járjon. A beruházási értéknek legalább a felét új eszközök beszerzése, előállítása révén kell megteremteni, ugyanakkor a beruházási értékben - korlátozott arányban - felújítási kiadás is megjelenhet.
A Javaslat az ún. érzékeny ágazatba, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, valamint a halászati ágba tartozók esetében kötelezővé teszi további feltételeknek a kormányrendeletben való megfogalmazását, annak érdekében, hogy ezeken a területeken mindig biztosítható legyen a közösségi szabályozással való összhang. Az érzékeny ágazatok meghatározását - a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások előzetes bejelentési kötelezettségéről és annak Európai Megállapodással való összhangjának vizsgálatáról szóló 76/1999. (V. 26.) Korm. rendelet hatályos fogalmának megfelelően - a Javaslat szerint a törvény tartalmazza.
A Javaslat az adókedvezmény feltételei mellett tartalmazza az engedélyezési eljárás legfontosabb szabályait is; a kérelmet a Pénzügyminisztériumnál kell előterjeszteni; a Pénzügyminisztérium felhatalmazást kapna arra, hogy a formai vagy tartalmi okból hiányos kérelmeknek a Kormány elé terjesztését megtagadja. A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése végett a Javaslat az adózók számára bevallási, az adóhatóság számára adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő.
Az adókedvezmény következtében kieső adóbevétel nagysága az előzetes becslések szerint évente meghaladhatja a 60 milliárd forintot.
Ennek megfelelően egyrészt az értelmező rendelkezések kibővülnek a megfelelő fogalom-meghatározásokkal, másrészt e § rendelkezik arról, hogy a külföldön végzett tevékenységből származó nettó árbevétel figyelmen kívül hagyása mellett az ehhez kapcsolódó (ezzel arányos) korrekciós tételek (anyagköltség, ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás értéke) se legyenek figyelembe véve az adóalap-képzés során.
Az önkormányzat az önkormányzati adópreferencia kidolgozása - a rendeletalkotás - során kizárólag arról dönthet, hogy mekkora összegű, legfeljebb azonban 2 millió forintot meg nem haladó adóalapig kívánja kedvezményezni a vállalkozókat illetve, hogy milyen nagyságrendű lehet az igénybe vehető kedvezmény összege. Ekkor sem lehet azonban a kedvezményezett vállalkozók egyes csoportjai számára eltérő szabályokat alkotni.
Mindezen rendeletalkotási korlátozásokra azért van szükség mert csak ezen szabályok alapján érhető el, hogy a helyi adókban a vállalkozók számára adott kedvezmény, mentesség ne legyen ellentétes a közösségi előírásokkal.
A Javaslat meghatározza a kisvállalkozás folytatásával kapcsolatos nyilatkozatok megtételének, valamint a vállalkozás egyéni vállalkozói formában történő működtetésére előírt feltételek teljesülésének igazolási rendjét. Emellett szankciót helyez kilátásba arra az esetre, ha az egyéni vállalkozás folytatására megállapított határidő eltelte előtt az egyéni kisvállalkozást elháríthatatlan ok hiányában a kedvezményben részesülő vagyonszerző megszünteti.
Az említett irányelvvel való összhang megteremtése érdekében a Javaslat a cégbírósági eljárási illetéket - amely a magyar jogrendszerben a "tőkeilleték"-kel azonos tartalmú fizetési kötelezettséget jelent - a jelenleg hatályos 2 százalékról 1 százalékra csökkenti. Ezzel egyidejűleg a cégbejegyzés, valamint a tőkeemelés után fizetendő illeték 1999. január 1. óta hatályos alsó határárát megemeli.
Mivel az egyéni kisvállalkozó magánvagyona és vállalkozói vagyona nem különül el egymástól, ezért a Javaslat meghatározza az öröklésnél, illetve ajándékozásnál vállalkozói vagyonként figyelembe vehető vagyontárgyakat. Lényeges, hogy a személygépkocsit és lakástulajdont, valamint az azokra vonatkozó vagyoni értékű jogot - e vagyontárgyak jellegére tekintettel - a Javaslat nem tekinti a vállalkozói vagyon részének.
A Javaslat ezért rendelkezik arról, hogy a Bűnügyi Igazgatóságot a Hivatal elnökének irányítása mellett vezeti a bűnügyi igazgató, illetőleg a nevesíti az elnök irányító jogkörébe tartozó feladatokat, mint például a törvényes működésről, a feladatok végrehajtásáról történő gondoskodást, vagy a munkáltatói jogok gyakorlását a bűnügyi igazgató felett.
Az adónyomozókra a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezései az irányadók, mely törvény nem ír elő a munkáltató felé bejelentési kötelezettséget az adónyomozó számára, ha ellene szabálysértési vagy büntetőeljárás folyik. A nyomozó hatósági munka szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az adónyomozók feddhetetlensége, ezért a módosítás ezekre az esetekre külön bejelentési kötelezettséget ír elő az adónyomozó számára.
Az új 94. § részletesen meghatározza azokat az eseteket, amelyek a befolyás megszerzését eredményezik. A részvények megvásárlásán túl minden olyan megállapodás megkötése is befolyásszerzésnek minősül, amely lehetővé teszi, hogy a részvényes egyedül, vagy más részvényesekkel együtt jelentősen befolyásolja a részvénytársaság működését. Befolyásszerzésnek minősül minden olyan eset is, amikor a befolyást megszerző nem saját kezdeményezésére, erre irányuló magatartása révén jut a befolyáshoz, hanem azt egyéb körülmények idézik elő.
Az új 94/A. § meghatározza a befolyás mértékének számítási módját, valamint rendelkezik arról, hogy e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során a szavazati jogot megtestesítő részvényre vonatkozó átváltoztatható kötvényt a részvénnyel, tulajdonosát a részvénytulajdonossal azonos módon kell kezelni.
Az új 94/B. § előírja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő, öt százalékos mértéket elérő befolyás megszerzését, illetve a megszerzett befolyás megszűnését a befolyást megszerző, illetőleg azt csökkentő tulajdonos két naptári napon belül köteles bejelenteni a Felügyeletnek és a részvénytársaság igazgatóságának. Ugyanez a kötelezettség vonatkozik minden további öt százalékos mértékű befolyásszerzésre, illetőleg a befolyás csökkentésére. Tehát azonos módon be kell jelenteni, ha a befolyással rendelkező tulajdonos befolyása meghaladja a 10, 15, 20, stb. százalékot, illetőleg, ha ezen határok alá csökken, mindaddig, amíg a befolyás mértéke meg nem haladja az 50 százalékot. Ezen felül csak a 75 százalékos, illetőleg a 90 százalékos mérték elérése esetében áll fenn a bejelentési kötelezettség. A bejelentésnek tartalmaznia kell a befolyásszerző, illetve azt elidegenítő, vagy a befolyást biztosító szerződésben résztvevő felek megnevezését, székhelyét, cégjegyzékszámát, az elért befolyás mértékét, a tulajdonosok közötti kapcsolat, vagy hozzátartozói minőség megjelölését. Amennyiben olyan megállapodás alapján kerül sor a befolyás megszerzésére, amelynek alapján a befolyás gyakorlására csak későbbi időponttól kezdődően, vagy valamilyen feltételhez kötötten kerülhet sor, a bejelentésben meg kell jelölni a befolyás gyakorlásának lehetséges kezdő időpontját és feltételeit is. A részvénytáraság igazgatósága a bejelentés kézhezvételét követően haladéktalanul köteles kezdeményezni a bejelentés közzétételét. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a részvényesi jogok a törvény előírása szerint nem gyakorolhatók mindaddig, amíg a befolyással rendelkező a mulasztást nem pótolja.
Az új 94/C. § szerint, aki nyilvánosan működő részvénytársaságban 33 százalékot meghaladó mértékű befolyást kíván szerezni, előzetesen nyilvános vételi ajánlatot köteles tenni. A nyilvános vételi ajánlat megtételéhez a Felügyelet engedélye szükséges. Amennyiben a jelzett mértékű befolyás nem a befolyással rendelkező közvetlenül erre irányuló magatartása révén jött létre, a nyilvános ajánlatot a befolyásszerzés bejelentésétől számított 30 napon belül kell megtenni. Ha a befolyásszerzés több fél megállapodása alapján jött létre, valamennyi szerződő fél közösen köteles a nyilvános ajánlatot megtenni. A nyilvános vételi ajánlat lebonyolításával forgalmazót kell megbízni.
Az új 94/D. § részletesen szabályozza a nyilvános ajánlattételt. Ezek szerint a nyilvános vételi ajánlatot az ajánlattevő és a forgalmazó köteles jóváhagyásra benyújtani a Felügyeletnek és megküldeni a részvénytársaság igazgatóságának. Ezzel egyidejűleg haladéktalanul köteles gondoskodni a vételi ajánlat közzétételéről, megjelölve azonban, hogy az még nincs jóváhagyva, ezért változhat. Az ajánlattevő köteles a részvénytársaság jövőbeni működésére vonatkozóan üzleti tervet, valamint - ha az ajánlattevő gazdálkodó szervezet - a saját tevékenységéről üzleti jelentést készíteni. E jelentéseket a Felügyeletnek és a részvénytársaságnak is meg kell küldeni, továbbá biztosítania kell, hogy a jelentéseket a társaság részvényesei az ajánlattevő, a forgalmazó, valamint a részvénytársaság székhelyén és valamennyi telephelyén, fióktelepén megtekinthessék. Az üzleti jelentés valóságtartalmáért az ajánlattevő és a forgalmazó egyetemlegesen felelős. Részletesen meghatározza a Javaslat, hogy a nyilvános vételi ajánlatnak milyen információkat kell tartalmaznia. Kimondja továbbá, hogy a vételi ajánlat nem tartalmazhat olyan feltételeket, amelyek a részvényesek tekintetében megkülönböztetést eredményezne. Az ajánlattevőnek rendelkeznie kell az ajánlatban meghatározott részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték fedezetével, ami készpénz, magyar, vagy valamely OECD tagállam által kibocsátott állampapír, illetőleg belföldi, vagy OECD tagállamban székhellyel rendelkező bank által kibocsátott bankgarancia lehet.
Az új 94/E. § a Felügyelet eljárását szabályozza. A Felügyelet 15 napon belül dönt a vételi ajánlat elfogadásáról, ha az a törvényes feltételeknek megfelel. A Felügyelet a vételi ajánlatban szereplő információk valóságtartalmát nem vizsgálja, csak a tartalmi kellékek meglétét, illetőleg az ajánlat törvényességét ellenőrzi. Ha ezek megfelelőek, a Felügyelet nem tagadhatja meg a vételi ajánlat jóváhagyását. Amennyiben a benyújtott vételi ajánlat kiegészítésre szorul, erre a Felügyelet az ajánlattevőt legfeljebb öt napos határidő kitűzésével felhívja. Az ajánlat jóváhagyásáról, vagy a jóváhagyás megtagadásáról a Felügyelet határozatban dönt, illetőleg ha a rendelkezésre álló időben a Felügyelet határozatot nem hoz, az ajánlatot jóváhagyottnak kell tekinteni. A határozat kézhezvételét követően az ajánlattevő haladéktalanul köteles közzétenni a felügyeleti eljárás eredményét, és ha a jóváhagyást megkapta, köteles közzétenni a nyilvános vételi ajánlatot, valamint megjelölni az elfogadási nyilatkozat megtételére megadott határidő kezdő és végnapját. A határidő kezdőnapja legkorábban a közzétételt követő második, legkésőbb ötödik nap lehet. Az elfogadási nyilatkozat megtételére megadott határidő legalább 30, legfeljebb 45 nap lehet. A határidő - indokolt kérelemre - egyszer, legfeljebb 15 nappal, a Felügyelet engedélyével meghosszabbítható. Az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapjáig az ajánlattevő, a befolyást biztosító megállapodásban résztvevő felek, illetőleg természetes személy esetében közeli hozzátartozója, az ajánlattal érintett részvényekre kizárólag a vételi ajánlat keretében köthet szerződést, illetőleg a forgalmazó saját számlás ügyletet nem köthet.
Az új 94/F. § fontos garanciális szabályként kimondja, hogy a vételi ajánlatot a részvénytársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére és valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényesére vonatkozóan kell megtenni.
Az új 94/G. § a vételi ajánlat tárgyát képező részvények ellenértékének legkisebb mértékét határozza meg, külön a tőzsdére bevezetett, illetőleg a tőzsdére be nem vezetett részvények esetében. Tőzsdei részvények esetében az ajánlati ár az ajánlat Felügyeletnek történő benyújtását megelőző 180 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, de ha az ajánlattevő ezen időszak alatt ennél magasabb áron kötött átruházási szerződést, akkor ezek közül a legmagasabb ár. Ha a részvény megszerzésére opciós szerződés alapján került, vagy kerül sor, a szerződés lehívási árát és díját együttesen kell figyelembe venni. Tőzsdére be nem vezetett részvények esetében a Felügyeletnek történő benyújtást megelőző 180 nap forgalommal súlyozott átlagára, illetőleg az ajánlattevő által ezen időszakon belül kötött átruházási szerződés legmagasabb ára, ha az magasabb. Amennyiben ezen szabályok alapján az ajánlati ár minimuma nem határozható meg, a Felügyelet hagyja jóvá a számítás módját.
Az új 94/H. § a részvénytársaság igazgatóságára vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket. Az igazgatóság a vételi ajánlat kézhezvételétől a vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, amely megzavarhatja a befolyásszerzésre irányuló eljárást. Az igazgatóság köteles véleményezni a vételi ajánlatot és azt a részvényesek számára közzé tenni. Az igazgatóság a vételi ajánlat értékelésével független pénzügyi szakértőt is megbízhat. Ebben az esetben a szakértő véleményét is közzé kell tenni.
Az új 94/I. § az elfogadási nyilatkozat megtételére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az elfogadási nyilatkozat megtételére minden, ajánlattal érintett részvény tulajdonosa jogosult, a tulajdonában álló részvények teljes mennyiségére, illetőleg egy részére vonatkozóan. Az elfogadási nyilatkozat nem vonható vissza. A felajánlott részvényeket az ajánlattevő köteles megvásárolni. A vételi ajánlat elfogadására vonatkozó jogosultság gyakorlása során tilos a részvényesek között megkülönböztetést tenni. Az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapján az ajánlattevő és az elfogadó között szerződés jön létre a részvények átruházására vonatkozóan. Az ajánlattevő ezt követően öt munkanapon belül köteles a részvények ellenértékét kifizetni. Ezen időpontot követően - ha az ellenérték kifizetésére nem került sor, az ajánlattevő késedelmi kamat fizetésére köteles. Ha az ellenérték megfizetésére az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját követő 30 napon belül nem kerül sor, az elfogadási nyilatkozatot tevő elállhat a szerződéstől. Az ajánlattevő - az ajánlatban meghatározott módon - köteles megfizetni az ellenértéket. Amennyiben ez nem, vagy nem kizárólagosan készpénz, vagy tőzsdére bevezetett részvény, az elfogadó kérheti az ellenérték készpénzben történő megfizetését.
Az új 94/J. § kimondja, hogy az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő zárónapját megelőző tizenötödik napig bárki jogosult új vételi ajánlat tételére (ellenajánlat), amely akkor tehető közzé és akkor hagyható jóvá a Felügyelet által, ha ez a részvényesek számára kedvezőbb, azaz legalább 5 százalékkal magasabb ellenértéket tartalmaz, mint a vételi ajánlat. Az újabb ellenajánlatban foglalt ellenértéknek az előző ellenajánlatban ajánlott összeget - az ajánlatok komolyságának biztosítása érdekében - 10 százalékkal kell meghaladnia. Az új ellenajánlat jóváhagyásával a korábbi ellenajánlatok és az arra tett elfogadási nyilatkozatok hatályukat vesztik.
Az új 94/K. § az ajánlattevő, illetve a forgalmazó kötelezettségévé teszi, hogy az elfogadási nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő lejártát követő 2 naptári napon belül a vételi ajánlat eredményét a Felügyeletnek bejelentse és ezzel egyidejűleg közzétegye. Ha a vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a szavazati jogok több mint 90 százalékát megszerezte, az erre vonatkozó közzétételt követő 30 napon belül az ajánlattevőt vételi jog illeti meg a tulajdonába nem került részvényekre. A kisebbség érdekeinek védelme érdekében a vételi jog gyakorlása során az ellenérték nem lehet kevesebb, mint a vételi ajánlat során alkalmazott ellenérték vagy - ha az magasabb - a részvény könyv szerinti értéke.
A vételi jogával élni szándékozó részvényes e szándékát a Felügyeletnek bejelenti és ezzel egyidejűleg a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában közzéteszi. A részvénytársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A vételi jog mellett a részvények 90 százalékával rendelkező részvényesnek vételi kötelezettsége is van, ha a fennmaradó részvények tulajdonosai kérik, hogy részvényeiket a többségi részvényes vásárolja meg. Ez a rendelkezés szintén a kisbefektetők védelmét szolgálja. Az ellenértékre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a vételi jog esetében.
Az új 94/L. § szankciót, a részvényesi jogok gyakorlásának megvonását tartalmazza arra az esetre, ha a befolyásszerzés az előző rendelkezésekkel össze nem férhető módon történik. Ha a befolyásszerző a Felügyelet felhívására sem tesz vételi ajánlatot, a részvényes a 33 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogot megtestesítő részvényeit köteles a Felügyelet által szabott határidő lejártát követő 60 napon belül elidegeníteni.
Az új 94/M. § értelmében abban az esetben, ha a vételi ajánlat eredményeként nem kerül sor a vételi ajánlat tárgyát képező valamennyi részvény átruházására, akkor az ajánlattevő további befolyásszerzése során nyilvános vételi ajánlatot nem kell tenni. A tőzsde szabályzata ugyanakkor a tőzsdén forgalmazott részvények nyilvános vételi ajánlattétel útján történő megszerzéséhez további feltételeket írhat elő.
Az új 94/N. § biztosítja az önkéntes vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés lehetőségét is, amelyre a kötelező vételi ajánlatra vonatkozó szabályok alkalmazandóak néhány eltéréssel. Ha az elfogadási nyilatkozatokban felajánlott részvények száma meghaladja a vételi ajánlatban rögzített mértéket, akkor a részvények átruházására csak a részvények névértékének arányában kerülhet sor.
Az új 94/O. § kimondja, hogy az Épt. ezen fejezetében meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettség független a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott bejelentési és közzétételi kötelezettségtől.
E § új bekezdéssel történő kiegészítését - amely a felügyeleti határozat elleni per soron kívüli eljárásban való, a keresetlevél bírósághoz való érkezésétől számított 8 napon belüli tárgyalását írja elő - a peres ügyek jelenleginél gyorsabb lezárását lehetővé tevő szabályozás iránti igény indokolta. Ugyanilyen indokok alapján állapította meg a Javaslat a bírósági határozat elleni fellebbezés határidejét három napban.
Az átszámozott 10. melléklet, amely a törvény előkészítése során figyelembe vett irányelvek felsorolását tartalmazza a tanács 88/627/EGK irányelvével egészül ki.
Ugyancsak törvényben szükséges szabályozni azt is, amikor a használatba vételkor derül ki, hogy a bekerülési értéke alapján az építmény járulékköteles vagy éppenséggel kikerült ebből a körből. Az első esetben is főszabályként az építtetőt terheli a járulék (vagy a különbözet) megfizetésének kötelezettsége, a második esetben pedig az építtető visszaigényelheti a már megfizetett járulékot.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a jelzálog-hitelintézet ingatlanok hitelbiztosítéki értékének megállapításával is foglalkozhasson. E tevékenység végzése a jelzáloghitelek más hitelintézetektől, illetve biztosító részvénytársaságoktól történő megvásárlásakor szükséges. A jelzálog-hitelintézetek tehát nemcsak saját hitelbírálatuk körében végezhetnek értékbecslést, hanem a hitelvásárlás szándéka esetén más hitelintézetek, illetve biztosítók részére is. Ezáltal a megvásárolni tervezett hitelek esetén saját szigorú értékelési eljárásukat alkalmazzák, amit a törvény megkövetel.
A Javaslat biztosítja a jelzálog-hitelintézet javára szóló elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének jogszerűségét. A módosítás szerint a jelzálog-hitelintézetet a törvény alapján illeti meg az elidegenítés és terhelés tilalma, amit az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni.
A Javaslat visszaállítja azt a szabályt, amely szerint a jelzálog-hitelintézet jelzálogjog - és az elidegenítési és terhelési tilalom - bejegyzése iránti kérelmét a földhivatal soron kívül kezeli. A Javaslat megegyezik a Jht. hatályba lépésekor biztosított jogosultsággal, amely az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály módosítása során elmaradt. A módosítás a bejegyzési kérelmek elhúzódását kívánja megakadályozni. A bejegyzési eljárás késedelme jelentősen akadályozza a hitelek határidőben történő folyósítását és ezzel gátolja a jelzáloghitelezést.
Az önálló zálogjog megvásárlása más hitelintézettől új jogi megoldást biztosít a jelzálog-hitelintézetnek a refinanszírozásra. A jelzálog-hitelintézet nem a követelést magát vásárolja meg, hanem pusztán az önálló zálogjogot. Az önálló zálogjog eladásával egyidejűleg a hitelintézet visszavásárlási szerződést köt, így a jelzálog-hitelintézetnek vételár-követelése keletkezik a hitelintézettel szemben. A törvény szabályai biztosítják, hogy a visszavásárlás olyan követelést jelentsen, amely biztonságos fedezete a jelzálogleveleknek. Ennek érdekében a jelzálog-hitelintézet mindaddig a jelzálogjog - ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - jogosultja, amíg annak szerződéses visszavásárlási árát teljes mértékben nem kapta meg.
A lakástakarékpénztárak hitelezési szakaszban várható likviditási igényeire tekintettel az előírt befektetési arányok teljesítését nemcsak negyedévente, hanem minden hónapban vizsgálni kell és ki kell igazítani az előző hónap utolsó napján meglévő állomány alapján.
A felvett hallgatói hitelek visszafizetésének biztosítékaként szabályozza a Javaslat a hallgatói hitel törlesztésének mechanizmusát, különösen arra tekintettel, hogy a beszedés rendszere lehetőség szerint zárt legyen, és azt ne lehessen kijátszani.
A hiteltörlesztést a személyi jövedelemadó levonás, bevallás és megfizetés szabályaihoz hasonlóan rendezi a Javaslat, a hiteltörlesztés a legtöbb vonatkozásban adóeljárási szempontból az adókkal esik egy tekintet alá. Természetesen ezeknek a kényszerszabályoknak csak akkor van gyakorlati jelentősége, ha a hiteltörlesztő vagy munkáltatója nem az előírások szerint jár el.
A költségekkel való takarékosság érdekében és az adatvédelmi szabályokra is figyelemmel a hitelfelvétel és a hiteltörlesztés adatai elsősorban a Diákhitel Központnál találhatók.
Az adóhatóság szerepét csak két vonatkozásban kell szabályozni. Az adóhatóság adatot szolgáltat a hitelfelvevő hiteltörlesztés alapjául szolgáló jövedelméről. Ugyancsak az adóhatóság teremti meg azt a hatósági hátteret, amely szükséges a jogsértő munkáltatók, kifizetők és hitelfelvevők felderítéséhez és szankcionálásához.
A Javaslat rendelkezést tartalmaz a mikro- és kisvállalkozások adóalap-kedvezményének, valamint a kis- és középvállalkozások adókedvezményének módosítására. Az adóalap-kedvezménynél a módosítást az indokolja, hogy a sajátos tárgyi eszköznek minősülő ültetvény esetében is más tárgyi eszközökkel azonos feltételek mellett lehessen a kedvezményt igénybe venni (az ültetvény esetében ugyanis az üzembe helyezés időpontját a termőre fordulás határozza meg). A másik módosítás a pénzügyi lízing, részletfizetés vagy halasztott fizetés mellett beszerzett és a szerződéses feltételek nem teljesítése miatt meghiúsult, ezért az "eladónak" visszaadott eszközt más elidegenítésekkel azonosan kezeli. Végül az adókedvezmény igénybevételét a pénzügyi lízingre fizetett kamatra is kiterjeszti. A Javaslat szerint e rendelkezések a törvény kihirdetésével lépnek hatályba, de - a bennük foglalt kedvező módosítások - 2001. évben is alkalmazhatók.
A Javaslat hasonló szabályokat fogalmaz meg a személyi jövedelemadóról törvénnyel összefüggésben is.
A Javaslat kedvezmények és a mentességek kapcsán megkülönbözteti a határozatlan időre, illetve a határozott időre biztosított adókedvezményeket, adómentességeket.
A határozatlan idejű kedvezmények megszüntetésére a Javaslat azzal biztosít megfelelő felkészülési időt az érintettek számára, hogy a kihirdetés és a hatálybalépés között méltányos időtartamot állapít meg, tehát a csatlakozás időpontjától veszti hatályát az önkormányzati rendeletben biztosított határozatlan idejű kedvezmény, mentesség.
A határozott idejű mentességek, kedvezmények azonban fokozott alkotmányossági védelmet élveznek, ezért azok megszüntetése csak későbbi időpontban lehetséges. Azon határozott idejű kedvezményeket, mentességeket, amelyek lejártáig a csatlakozás időpontját követően kevesebb, mint 5 év van hátra a módosítás valójában nem érinti. Az ettől hosszabb lejáratú kedvezményeket, mentességeket azonban az önkormányzatoknak legkésőbb a csatlakozás időpontját követő ötödik naptári év december 31-ére vonatkozó időponttal hatályon kívül kell helyezniük. A határozott idejű mentességek, kedvezmények tehát az önkormányzati rendeletben meghatározott időpontig, legfeljebb azonban a csatlakozás időpontjától számított 5 évig továbbra is hatályban maradnak.
A külföldön végzett tevékenység iparűzési adókötelezettségre vonatkozó
Minthogy a konstrukció működtetése nem nélkülözheti a Diákhitel Központ és az adóhatóság együttműködését, és a lehető legszükségesebb körben az adózással összefüggésben rendelkezésre álló személyi adatok átadását és átvételét, a Javaslat az adóazonosító jel használatát szabályozó törvény módosításával teremti meg ennek törvényes hátterét.
A Javaslattal összefüggésben a záró rendelkezések között módosul a személyi jövedelemadóról szóló törvény annyiban, hogy e konstrukciónak is köszönhetően a piaci kamatnál olcsóbb diákhitel nyújtója mentesüljön a kamatkülönbözet utáni személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól.
A törvényi előírás célját és gyakorlati alkalmazhatóságát figyelembe véve indokolt a mentesítésbe bevontak körének bővítése, a mentesítés feltételeinek pontosítása. A Javaslat a mentesítés lehetőségét kiterjeszti minden olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végző gazdálkodóra, amely megfelel az előírt feltételeknek, ahol a számlázáshoz a számlázási rendszerbe bevitt ellenőrzött adatok is felhasználhatók. A módosítás kedvező az érintettek számára, így indokolt annak 2001. január 1-jétől történő alkalmazhatóságát biztosítani.
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 24. §-a (1) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy rendelkezése szerint a bejegyzett könyvvizsgálói társaság által fizetendő éves hozzájárulást a kamara küldöttgyűlése határozza meg azzal, hogy az éves hozzájárulás összege nem lehet nagyobb a gazdasági kamarákról szóló törvény szerint megállapítható tagdíjnál.
A gazdasági kamarákról szóló törvényi rendelkezés (1994. évi XVI. törvény) megszületésekor a kamarai tagdíj mértékére vonatkozóan korlátokat állapított meg azzal, hogy a tagdíjat az országos gazdasági kamara alapszabálya állapítja meg. A jogalkotó e korlátozásokat akarta érvényre juttatni a Könyvvizsgálói Kamara tagjai esetében is azáltal, hogy a gazdasági kamara által megállapítható tagdíj mértékére utalt. Időközben azonban a gazdasági kamarákat illetően új koncepció és új törvény született, az 1999. évi CXXI. törvény, amely teljes egészében a gazdasági kamara alapszabályára bízza a tagdíj mértékének meghatározását [16. § (1) bekezdés g) pont]. Ilyen körülmények között értelmét veszítette az a rendelkezés, amely a Könyvvizsgálói Kamarát korlátozza az éves hozzájárulás önálló meghatározásában, és egy tőle teljesen független szervezet saját gazdasági helyzetétől függő döntéséhez kötelezi igazodni.
A hatályos szabályozás szerint ugyanis a Könyvvizsgálói Kamara nem határozhat meg nagyobb évi hozzájárulást, mint amit a gazdasági kamara az alapszabályában tagdíjként megállapított, a törvény azonban nem rendelkezik arról, hogy melyik gazdasági kamara döntését kell figyelembe vennie. Az említett kamarai törvény 6. §-ának (1) bekezdése ugyanis két országos kamarát említ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, illetve a Magyar Agrárkamarát, amelyek a tagdíjat illetően eltérően határozhatnak.