adozona.hu
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/3690. számú törvényjavaslat indokolása
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/3690. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2001. évi XXXVI. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hatékony állam érdekében új típusú kormányzás megvalósítására van szükség, ezért célul kell kitűzni a központi kezdeményező és összehangoló munka megerősítését, minőségének javítását, a minisztériumok munkája szakmai színvonalának emelését, támaszkodva a korszerű vezetési és teljesítmény-javító eszközökre. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) ezért az állami tevékenység hatékonysága érdekében nemcsak kormányzati szinten, hanem az egész köztisztviselői karra kiterjedően is fontos cél...
A Javaslat kötelezővé teszi a pályázatot a vezetők meghatározott körében, valamint bevezeti a kiemelt főtisztviselői kar intézményét; megváltoztatja és rugalmasabbá teszi a közigazgatási szervezetrendszer ügykezelőinek és fizikai alkalmazottainak jogviszonyát; kötelezővé teszi az általános vagyonnyilatkozatnak és a Köztisztviselői Etikai Kódex normáinak való megfelelést; bevezeti a köztisztviselői teljesítményértékelést, különös hangsúlyt helyez a munkateljesítményhez kapcsolva a szakmai, vezetői továbbképzésre és az idegennyelv-tudás javítására; módot ad a jegyzői kar legkiválóbbjainak fokozott megbecsülésére.
Közigazgatásunk demokratikus, euro-konform vonásainak erősítését, a szakmaiság erőteljesebb érvényesítését szolgálja a Javaslat azzal, hogy a jelenleginél sokkal részletesebben fogalmazza meg a szakember-utánpótlással és a vezető-kiválasztási eljárással összefüggésben a pályázati eljárás szabályait, a pályázat kötelező tartalmi elemeit, a hivatalos megjelentetésre vonatkozó kötelezettséget, emellett a nyilvános közzététel módját, valamint a pályázat kiírásának kötelezővé tételét a vezetők meghatározott körére vonatkozóan.
A Javaslat kibővíti a köztisztviselői eskü szövegét több új elemmel. Ilyen az emberi méltóság tiszteletben tartása - mint a demokratizmus és humánum érvényre juttatása - vagy az aktív részvétel tudatos vállalása az ország fejlődésében, gazdálkodásában. Az esküszöveg kiegészítése az eskütevő vallásos meggyőződésének kifejezését is lehetővé teszi.
A Javaslat a köztisztviselői karon belül megteremti a számos OECD ország gyakorlatából ismert kormányzati főtisztviselői kar intézményét. Meghatározza az e körbe bekerülés speciális feltételeit, módját, időtartamát, a főtisztviselők jogait és kötelezettségeit, sajátos feladataikat. Rendelkezik a főtisztviselői karral kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlásáról, a főtisztviselői rendszer működtetésének felelőseiről, kormányzati érdekű mozgathatóságukról és ennek feltételeiről, rendszeres külön továbbképzésükről, illetményükről, a rendelkezési állományról és annak hosszáról.
A Javaslat számos ponton újrafogalmazza, módosítja, illetve bővíti a közigazgatási vezetőkre vonatkozó szabályokat. A jegyzők számára fokozott elismerést tesz lehetővé a többletmunkáért, a tartósan kiemelkedő teljesítményért (pl. címzetes főjegyzői cím). A Javaslat következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy többletjuttatás, rendkívüli illetményemelés kizárólag kiemelkedő teljesítmény alapján adható. Kiemelendő többlete az új szabályozási javaslatnak, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés alapja a rendszeresen elvégzendő teljesítményértékelés egyrészt a minősítés keretében, másrészt - általában évente - a minősítések között. Ez azt is jelenti, hogy a szervezetépítéssel, karriergondozással járó vezetői felelősség és feladatok megnövekednek, s más szemléletet és nagyobb munkaterhelést kívánnak a vezetőktől a személyzeti jellegű teendők.
A köztisztviselői életpálya vonzóbbá tételét, a köztisztviselők teljesítménytől függő fokozott megbecsülését, a szervezetrendszeren belül elfoglalt helytől befolyásolt differenciálást, ezáltal a közigazgatáshoz kötődésük erősítését szolgálja a Javaslat több új szabálya. Ilyen többek között az előmeneteli pálya besorolási fokozataihoz kapcsolódó szorzószámok lényeges emelkedése, az előrehaladás dinamikájának változása, a teljesítményértékelés alapján adható magasabb illetmény.
A társadalmi párbeszéd rendszerének megváltoztatása miatt a Javaslat az országos érdekképviseletek és az országos munkavállalói érdekvédelmi szervezetek, valamint a munkáltatókat képviselő kormányzati oldal által folytatott érdekegyeztetésre a megszűnő Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum helyett két új testület létrehozására tesz javaslatot: a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, illetve az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács működtetésére, meghatározza e testületek funkcióit.
A Javaslat a köztisztviselők továbbképzése és a közigazgatási vezetőképzés középtávú tervében megfogalmazott feladatok végrehajthatósága érdekében a hatályos rendelkezésekhez képest részletesebben fogalmazza meg a központi célelőirányzat nagyságával, feladatarányossá tételével kapcsolatos előírásokat, külön kitérve a főtisztviselői kar speciális továbbképzésének tervezésére és finanszírozására, valamint a központi célelőirányzat mellett más költségvetési források "becsatornázására" a továbbképzések tervezési rendszerébe.
A Javaslat értelmében közszolgálati jogviszonyból munkaviszonyba kerülnek az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak. E kör közszolgálati jogviszony alóli "kiszervezését" indokolja, hogy alkalmazásuk rugalmasabbá, munkaszervezési-finanszírozási szempontból racionálisabbá váljon, ne terheljék őket a munkájuk jellege által nem indokolt plusz-kötelmek.
A Javaslat összességében biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a közigazgatás személyi állománya az ezredforduló kihívásainak megfelelni képes, korszerűen gondolkodó, etikusan cselekvő, öntudatos és a társadalom széles körének megbecsülését élvező köztisztviselői karrá váljon. Mindez a polgárok szolgálata mellett a közigazgatás nyitottságát és átláthatóságát is erősíti.
Az ügykezelői és a fizikai munkakörök, illetve tevékenységek esetében az utóbbi feltétel nem áll fenn, mivel azok közvetlenül nem kötődnek a közhatalom gyakorlásához. Pusztán amiatt, hogy az e munkaköröket betöltő személyek közigazgatási szervvel állnak jogviszonyban, nem indokolt a Ktv. szervi hatályának kizárólagosságát fenntartani.
Elsősorban az ügykezelők és fizikai alkalmazottak helyzetének rendezését szolgálja, ha jogviszonyuk általános munkaviszonynak minősül. Az eddig rájuk is vonatkozó közjogias szabályozás megszüntetése elsősorban a díjazás, az alkalmazás, a próbaidő, az összeférhetetlenség és a felmondás területén csökkenti a kötöttséget, sőt indokolatlanná teszi bizonyos kötelmek érvényesítését velük szemben, pl. vagyonnyilatkozat. A gazdasági, illetve piaci hatásokat ellensúlyozva megfelelő garanciák biztosítják a munkafeltételek és a munkabér védelmét.
A vagyonnyilatkozattal összefüggésben a személyi hatályt a Javaslat kiterjeszti a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára és gyermekére.
Előírja a köztisztviselő számára a nemzetbiztonsági követelményeknek megfelelésről nyilatkozat adását, a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez való hozzájárulási nyilatkozat-tétel kötelezettségét a közeli hozzátartozóra is kiterjesztve, s meghatározza az ellenőrzési kötelezettséget megtagadóval szembeni szankciót.
A Javaslat a közszolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges feltételek bővítésére is lehetőséget teremt (egészségügyi és pszichikai alkalmassági vizsgálat).
Szigorítja az alkalmazási feltételeket a vagyonnyilatkozat-adási kötelezettséggel, kiterjesztve azt a közeli hozzátartozókra is. A vagyonnyilatkozat személyes adatainak kezeléséhez, az ellenőrzéshez szükségesnek ítélt adatbekérés jogszerűségének biztosítása céljából meghatározza az érintettek nyilatkozat-adási kötelezettségét.
A tapasztalatok szerint a személyi állomány utánpótlása jellemzően szakmai ismeretségi körből, informális kapcsolatok alapján, továbbá újsághirdetések útján, álláshirdetés hiányában is a munkáltatóhoz benyújtott önéletrajzok hasznosításával történik. Kívánatos azonban, hogy az esélyegyenlőség és a szakmaiság követelményeinek biztosítása érdekében az eddiginél szélesebb körben alkalmazzák a pályázati eljárást.
Pályázat kiírására döntően jogszabályi kötelezettség alapján kerül sor, de a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében is írhat ki pályázatot. Ebben az esetben azonban már köteles figyelembe venni a pályázati eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat.
A pályázatra vonatkozó szabályozás új eleme, hogy a pályázat betöltött állásra is kiírható, de csak azzal a feltétellel, hogy az elbíráláskor az álláshelynek már betölthetőnek kell lennie. Ezzel biztosítható a szakmai munka folyamatossága.
Garanciális okok miatt a pályázati eljárás egyes mozzanatait dokumentálni kell.
A Kormány felhatalmazást kap, hogy a Külügyminisztériumra és a külszolgálatra vonatkozóan a pályázati kötelezettséget eltérően szabályozza.
A Javaslat előírásokat fogalmaz meg a jegyzői, főjegyzői pályázatok kiírására, elbírálására vonatkozóan is.
A Javaslat lehetővé teszi a vezetői megbízású köztisztviselő számára a tisztességes visszavonulást, s megoldást nyújt arra az esetre, ha a közigazgatási szerv nem rendelkezik felajánlható üres álláshellyel.
A Javaslat a másik közigazgatási szervnél rendelkezésre álló munkakör felajánlását az érintett szerv vezetőjének egyetértéséhez köti. Az egészségi ok miatt az adott munkakörre alkalmatlanná vált köztisztviselőnek a hatályos szabályozás szerinti alacsonyabb munkakör felajánlása a jövőben nem oldható meg, tekintettel az ügykezelők és fizikai alkalmazottak munkaviszonyba kerülésére, ezért a szabály fenntartása szükségtelen.
Kimondja a Javaslat a kötelező felmentést az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult esetében, ha felmentését e jogcímen kezdeményezi, de ezzel a lehetőséggel a köztisztviselő csak egy alkalommal élhet.
A Javaslat a jogalkalmazás egységesítése érdekében egyértelműsíti, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni körjegyzőség megszűnésekor. Lehetővé teszi, hogy a körjegyzőséggel kapcsolatos szervezeti változások átszervezésnek minősüljenek, s így a felmentést alkalmazni lehessen a jegyzővel, körjegyzővel szemben.
A vagyonnyilatkozatra vonatkozó kötelezettség a köztisztviselővel közös háztartásban élő hozzátartozókra is kiterjed. Ennek megfelelően a köztisztviselő külön-külön nyilatkozik saját, illetve a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársának és gyermekének vagyoni helyzetéről. A vagyonnyilatkozatra vonatkozó kötelezettség általánosan kiterjed minden köztisztviselőre, de adásának rendszerességét a Javaslat differenciáltan, beosztástól függően egy és öt év között határozza meg. Ha a vagyonnyilatkozatok összevetéséből az állapítható meg, hogy a közszolgálati jogviszonyból származó jövedelme, vagy a munkáltató által ismert egyéb törvényes forrásból származó jövedelme a vagyongyarapodásra kellő magyarázatot nem ad, az ok feltárása céljából a munkáltatói jogkör gyakorlója megkeresi a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalt. A Hivatal eljárása során személyeket hallgathat meg, szakértőket rendelhet ki, adatokat kérhet. Amennyiben az említett személyek a felkérésnek nem tesznek eleget, úgy a Hivatal e magatartásukat az egyéb bizonyítékokkal együtt értékeli. A Hivatal a vagyongyarapodás okának ellenőrzésén túlmenően ellátja mindazokat az egyéb ellenőrzési feladatokat, amelyekkel a belügyminiszter megbízza.
A Hivatal adatkezelésének jogszerűségét biztosítja, hogy a köztisztviselőnek - valamint hozzátartozóinak - már a közszolgálati jogviszony létesítésekor írásban hozzájárulást kell adni a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos személyes adatok kezeléséhez.
Ha a köztisztviselő a vagyonnyilatkozat adását megtagadja, vagy lényeges adat tekintetében szándékosan valótlant állít, jogviszonyát meg kell szüntetni.
A köztisztviselő és hozzátartozói vagyonnyilatkozatában szereplő adatok védelme érdekében külön rendelkezéseket fogalmaz meg a Javaslat.
A Javaslat szabályozza a Hivatal vezetője és helyettese kinevezésének rendjét, s felhatalmazza a Kormányt a Hivatal szervezete, működése, ellenőrzési eljárása részletszabályainak megalkotására.
A Javaslat a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők számára a pálya-előmenetel feltételeként kötelezővé teszi a közigazgatási szakvizsgát, s a hatályos szabályozás szigorodik a szakvizsga-felkészítő tekintetében. Csökkenti viszont a Javaslat a szakvizsgához szükséges közigazgatási gyakorlati időt. Az általános vizsgakötelezettség miatt indokolatlan a szakvizsga-pótlék megtartása ösztönzőként. Ugyanakkor a Javaslat az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége eddigi tapasztalatai alapján a szakvizsga alóli mentesítés szabályait módosítja. A tudományos fokozat közigazgatási jellege ugyanis sok esetben nem egyértelmű, ezért indokolt módot adni a teljes körű mentesítés mellett a részlegesre is. A jogalkalmazási tapasztalatok alapján a Javaslat lehetővé teszi, hogy nem közszolgálati jogviszonyban álló is szakvizsgát tehessen, de csak jogszabályi kötelezettség alapján.
Az életpályára vonatkozó, a köztisztviselői presztizst erősítő szabályok közé tartozik az a módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjas köztisztviselő a kiemelkedő munkájáért kapott címet, illetve a vezetői beosztására utaló megnevezést nyugdíjas éveiben is viselhesse.
A Javaslat szerint a címzetes főjegyzői cím odaítéléséhez szükség van a képviselő-testület kezdeményezésére, a közigazgatási hivatal vezetőjének és a szakmai érdekvédelmi szervezetnek a támogató véleményére, a jegyző "kiválóan alkalmas" minősítésére és a cím odaítélést megelőzően 10 éves folyamatosan betöltött jegyzői tisztségre, körzetközponti jegyző esetében legalább 5 év körzetközponti jegyzői működésre.
A főjegyzők esetében a címzetes megjelölés indokolatlan, ugyanakkor a közülük kiemelkedően dolgozók többletteljesítményét a Javaslat azzal ismeri el, hogy a címadományozási juttatást számukra is lehetővé teszi.
A címzetes főjegyzői címre jogosultság megszűnésének eseteit azért tartja szükségesnek szabályozni a Javaslat, mivel a cím kimondottan a jegyzői munkakörhöz kötődik. A szankcionálás eseteinek felsorolása azt hivatott kifejezni, hogy ez a cím valójában csak az életpályájuk hosszabb szakaszán kiemelkedő teljesítményt nyújtó jegyzőket illeti meg.
A címzetes főjegyzői címmel kapcsolatos eljárási szabályok megalkotására a belügyminiszter kap felhatalmazást.
A Javaslat a közigazgatási szakvizsga hiányában adott vezetői megbízás szabályát, a határidőben le nem tett vizsga jogkövetkezményét a 8. §-ban a jegyzőkre megfogalmazott rendelkezésekkel összhangban általánossá teszi minden vezetői megbízás esetére.
Bővül a hatályos szabályozás a vezetői megbízásról való lemondás pontosított szabályozásával, az ez esetben követendő eljárás, illetményre jogosultság mértékének és a jogkövetkezményeknek a szabályozásával.
A szakmai folyamatosság biztosítása érdekében egységessé kell tenni a vezetői tisztség megszűnésére vonatkozó szabályokat és megfelelően érvényesíteni kell a szakmai bizalom és a megfelelő végelbánás elvét. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató továbbra is indokolás nélkül visszavonhatja ugyan a vezetői megbízást, de másik megfelelő álláshely felajánlható, annak hiányában, illetve a köztisztviselő elutasítása esetén a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel az általános szabályok szerint kell megszüntetni. Ennek előírására azért is szükség van, mert eddig a szabályok nem rendezték megfelelően azt az esetet, amikor a közigazgatási szerv nem rendelkezik felajánlható másik álláshellyel, ami miatt nem lehet a köztisztviselőt ügyintézőként besorolni.
A vezetőkkel szembeni követelményeket szolgálja a központi közigazgatásban az a javaslat, hogy öt évenként értékelni kell a vezetői munkát.
E személyi körnek a kormányzati munka vitelében játszott kitüntetett szerepköre indokolja, hogy az általánostól eltérő szabályok rendezzék kiválasztásukat, bérezésüket, mozgathatóságukat, továbbképzésüket, stabilitásuk garanciáit.
Kiválasztásuk pályázat útján a köztisztviselők közül történik, de emellett a Javaslat közigazgatáson kívülről is lehetővé teszi a bekerülést.
Tekintve, hogy a főtisztviselők többsége konkrét közigazgatási feladatkört lát el, a főtisztviselői jogállás nem érinti a közszolgálati jogviszonyt, s így a miniszteri felelősség érvényesítését és a munkáltatói jogok gyakorlását sem. Központi kormányzati szervek közötti mozgathatóságukhoz miniszterelnöki döntés szükséges. Közszolgálati jogviszonyuk nem szűnik meg feladatkörük megváltozása esetén sem, hanem - rendelkezési állományba kerülve - munkáltatójuk a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lesz: a stabilitásukat szolgáló rendelkezési állományban öt évig maradhatnak, s ezalatt feladatukat a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter határozza meg és ellenőrzi. A rendelkezési állomány lejártát követően a köztisztviselő választhat: a felajánlott köztisztviselői állást elfogadja, s továbbra is a közigazgatásban marad, vagy felmentését kéri és ezzel az általános szabályok szerint megszűnik a jogviszonya.
A köztisztviselők továbbképzésének és a közigazgatási vezetőképzés közelmúltbeli tapasztalatai szerint a tervszerű és rendszeres továbbképzés - ezen keresztül a köztisztviselői kar európai szintű felkészítése feladatainak ellátására - csak akkor biztosítható, ha az ezt szolgáló központi célelőirányzat nagysága arányban van a kormány által célul kitűzött továbbképzési feladatokkal, s az éves ágazati továbbképzési tervek végrehajtását szolgálják egyéb, költségvetési forrásból biztosított pénzeszközök is.
A Javaslat szerint - mivel a diplomások számára kötelezővé válik - a munkáltató közigazgatási szervet terheli a szakvizsga-felkészítő tanfolyam költsége és a vizsgadíj is.
A Javaslat pontosítja a továbbképzés költségei visszatérítésének kötelezettségét.
Mivel a teljesítményértékelés az önkormányzati köztisztviselők esetében is kötelező, ezért a Javaslat megjelöli e területen is a felelősöket.
Tekintve, hogy a teljesítményértékeléshez előny, illetve hátrány kapcsolódhat, a Javaslat lehetővé teszi a köztisztviselőnek közszolgálati jogvita kezdeményezését.
A köztisztviselői életpálya során a teljesítménytől függő differenciáltabb díjazás jár. Ennek előfeltétele azonban annak garanciákat biztosító szabályozása, hogy a teljesítményértékeléssel összefüggő munkáltatói eljárás ne lehessen önkényes, rendszertelen. A köztisztviselő érdekét szolgálja, hogy a teljesítményértékelés nem szakadhat el a minősítési eljárástól, s hogy a minősítés elkészítése "kikényszeríthető".
A 4. §-ban is megfogalmazott törekvéssel összhangban a Javaslat fontos új szabályt vezet be az önkormányzatok illetményalap-megállapítási jogosultságának korlátok közé szorításával, hogy ezáltal mérséklődjék a köztisztviselői illetmények között az elmúlt években tapasztalt növekvő, a munkateljesítmények alapján nem indokolt aránytalanság.
A módosítás a teljesítményértékelésre vonatkozó rendelkezéssel függ össze. A Javaslat szerint a jövőben nem lesz arra lehetőség, hogy a munkáltató a kinevezéskor az illetményrendszer szerintitől eltérően állapítsa meg a köztisztviselő alapilletményét.
A teljesítményértékelés alapján adható illetményemelés mértékét a hatályos szabályozáshoz képest a jogalkalmazási tapasztalatok alapján ésszerű mértékre csökkenti. A munkáltató számára ugyanis a ± 20 %-os eltérés lehetősége elégséges mozgásteret biztosít a teljesítménykülönbségek kifejezésre juttatására. Ezt megerősíti az a szabály, amely nem engedi meg a teljesítményértékelés alapján az alapilletmény 20 %-ot meghaladó mértékű csökkentését.
A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok többletfeladatai indokolják az ott dolgozó köztisztviselők illetménykiegészítésének emelését.
Az egységes díjazás érdekében megszűnik a 80 %-os illetménykiegészítés.
A Javaslat az egységes jogértelmezés érdekében a Ktv. alkalmazása szempontjából meghatározza a körzetközponti jegyző fogalmát.
A kormányprogramban megfogalmazott cél szellemében az önkormányzati jegyzők, főjegyzők eltérő nagyságrendű feladataihoz igazodó differenciálásra teremt lehetőséget a Javaslat az alapilletmények és a vezetői illetménypótlékok arányainak új koherens rendszerével.
A nyelvvizsgával kapcsolatos hatályos rendelkezések módosítását és kiegészítését az európai integrációval kapcsolatos feladatok, a célirányos ösztönzés indokolja. Ez utóbbi fejeződik ki abban, hogy a három megnevezett idegennyelv-ismeret után a pótlék alanyi jogon jár, más nyelvek esetében a munkáltató mérlegelésétől függően adható. A pótlékfizetés korlátozása a belső illetményarányok megőrzését szolgálja.
Tekintve, hogy a köztisztviselő "piacképességének" növekedése miatt személy szerint is érdekelt az idegennyelv-tanulásban, a költségvetési források kímélése érdekében a Javaslat a nyelvpótlék fizetésével kapcsolatban megszorító intézkedést iktat be.
A juttatásokkal kapcsolatban az önkormányzatokra vonatkozóan is széles körű kereteket fogalmaz meg a Javaslat, hogy az ilyen tárgyú rendeleteikben csak a törvény szabta keretek közt alkothassák meg helyi szabályozásukat.
A Javaslat az eljárási szabályok tekintetében mértéktartásra törekszik, nehogy - a hivatali munka rovására - folyamatos önvédelemre kényszerüljön a közigazgatási szervezetrendszer az etikai eljárások megindíthatóságának parttalansága és az eljárásban résztvevők nagy száma miatt. Ezért, s a jogi garanciák fokozott érvényesítése miatt az etikai eljárást a közigazgatási szervnél működő Etikai Bizottság elnöke rendeli el. Mindez megfelelő etikai infrastruktúra biztosítása esetén működőképes etikai rendszer bevezetését eredményezi.
A Köztisztviselői Etikai Kódex szabályai nem részei a törvénynek, nem jogi jellegűek, s tekintélyüket a közmegegyezés biztosítja. A működőképes etikai rendszer alapját az adhatja, hogy abban a munkavállalók és az érintett érdekképviseletek állapodnak meg, s a szabályokat a belügyminiszter ajánlásként teszi közzé.
Szabályozza a Javaslat a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés kérdéskörét is.
A Javaslat a vezetőkre vonatkozó szigorú vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség bevezetésével a rendvédelmi szervek tekintetében is biztosítani kívánja a korrupció megelőzését. A Javaslat a vezetői szintektől függően differenciált módon határozza meg a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget és ezzel összefüggésben annak elmulasztását a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozóan is szankcionálni rendeli.
A köztisztviselői törvény szabályaihoz hasonlóan a hivatásos állomány vezetői beosztásban lévő tagjai esetében is kezdeményezi a Javaslat a vezetői kinevezés - bizonyos garanciák melletti - indoklás nélküli visszavonásának bevezetését.
Az illetményrendszer reformjával összefüggésben, illetve a minősítő munka részeként kezdeményezi a Javaslat a rendvédelmi szervek hivatásos állománya munkateljesítményének évenkénti rendszeres értékelését, ennek alapján az illetmény eltérítés újbóli szabályozását.
Az európai integrációval összefüggő feladatok eredményes végrehajtását segítendő a meghatározott európai nyelvek esetében a hivatásos állomány vonatkozásában is ösztönzőbb idegennyelv-tudási pótlék bevezetését kezdeményezi a Javaslat, továbbá lehetőséget teremt az egyes rendvédelmi szerveknél más idegen nyelvek utáni kiemelt mértékű nyelvpótlék folyósítására is.
A rendvédelmi szervek hatékony működésének elősegítése érdekében a hivatásos állományra vonatkozóan "a központi tisztikar" megnevezéssel javasolja kiterjeszteni a főtisztviselői karra meghatározott szabályokat, amellyel eredményesen szolgálható a kormányzat közigazgatási, rendészeti, nemzetbiztonsági stratégiájának megvalósítása.
A Javaslat a rendőrségnél eddig is alkalmazott, a családtagokra is kiterjedő szigorú életviteli követelményeket kezdeményezi a többi rendvédelmi szerv hivatásos állományára is kiterjeszteni, ezért a szolgálati viszony létesítésekor és annak fennállása alatt is fokozott ellenőrzést határoz meg. Ezzel összefüggésben a jövőben e törvény határozná meg a kifogástalan életvitel ellenőrzésére hivatott szerv kötelezettségét, jogosítványait is.
A gazdaság teherbíró képességét is figyelembe véve a javaslat a többletköltséggel járó rendelkezéseket - tekintettel azok nagyságára - a rendvédelmi szervek tekintetében is fokozatosan, több lépcsőben kezdeményezi bevezetni, de úgy, hogy az első időszakban történjenek a nagyobb hatással járó illetményváltozások.
Az átmeneti rendelkezések tartalmazzák azon szabályokat, melyek az illetményrendszer változása következtében az érintett állomány részére garantálják a korábbi jogosultságok megtartását.
A fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományával szemben megkövetelt fokozottabb elvárások, az átlagosnál nagyobb terhek indokolttá teszik az illetményrendszer bizonyos reformját, az illetmények emelkedését eredményező, egyes beosztásokhoz kapcsolódó szorzószámok növelését.
A Javaslatban leírt módosítások az alábbi lényeges elemeket tartalmazzák:
- az ügykezelő és a fizikai alkalmazott a jövőben nem az állammal, illetve az önkormányzattal áll jogviszonyban, hanem a közigazgatási szervvel, ami kötelmeire is kihatással van (pl. szükségtelen az ügykezelő esetében az eskü kivétele, helyette elegendő a titoktartási nyilatkozat, a fizikaiak esetében még ez is szükségtelen);
- jogviszonyuk az általános munkajogi szabályok alapján keletkezik, de mivel megmarad kötődésük a feladatellátás miatt a közigazgatáshoz, indokolt a versenyszférához képest speciális szabályozás fenntartása egyes vonatkozásokban (pl. ügykezelői alapvizsga-kötelezettség fenntartása, egyes alkalmazási feltételek, stb.).
A közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából a vagyon-nyilatkozat-tételi kötelezettséget az ügyészségi alkalmazottak esetében is alkalmazási feltétellé kell tenni.
A köztisztviselői előmeneteli rendszer közszolgálati életpályává alakítása szükségessé teszi, hogy a köztisztviselők illetményével azonosan az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény hatálya alá tartozó nem ügyész ügyészségi alkalmazottak illetménye is hasonló mértékben emelkedjék.
Az ügyészségi fogalmazó, nyomozó és a tisztviselői körbe tartozó ügyészségi ügyintéző ügyészi részjogosítványokat gyakorol. A jogi szakvizsgát tett ügyészségi titkár számára az eljárási törvény jelentős részben az ügyésszel azonos jogkört biztosít. Az ügyészségi tisztviselő önálló döntési jogosítvánnyal rendelkezik. Az ügyészségi írnok pedig olyan feladatokat teljesít, amelyek más közszolgálati jogviszonyokban érdemi tevékenységnek minősülnek, például önálló felelősséggel kezeli az egyesített adatbázist.
Az ügyészségi alkalmazottak e köre jogaik tekintetében is a köztisztviselőkkel azonos megítélést igényel.
Az ügyészségi fogalmazók tekintetében a munkáltatói jogkört legfőbb ügyészségi vezető állású ügyész vagy megyei főügyész gyakorolja. Feladataikat részben a főügyészségen teljesítik. Ennélfogva helyzetük a megyei közigazgatási hivataloknál foglalkoztatott köztisztviselőkéhez hasonló.
A nem legfőbb ügyészségi tisztviselők (informatikusok, statisztikusok, pénzügyi szakemberek) esetében a munkáltatói jogkört a megyei főügyész gyakorolja. Szolgálati helyük főként a főügyészség. Esetükben a megyei közigazgatási hivataloknál foglalkoztatott köztisztviselőkkel azonos megítélés indokolt.
A fizikai alkalmazottak esetében - a közigazgatási szerveknél foglalkoztatottakkal azonosan - az alapilletményt a felek állapítják meg.
A Javaslat biztosítja a köztisztviselő és az ügyészségi alkalmazott javadalmazási rendszerének összhangját.
A Javaslat a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából - a Ktv. szabályainak megfelelő alkalmazásával - az igazságügyi alkalmazottak körében is bevezeti a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. A bírák tekintetében a vagyonnyilatkozatra vonatkozó részletes rendelkezéseket a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvénybe kell beépíteni.