adozona.hu
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977. számú törvényjavaslat indokolása
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2000. évi CXIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A személyi jövedelemadó törvényt érintő, 2001-re tervezett változtatásoknál legfőbb szempont a stabilitás és a jogbiztonság erősítése. A legnagyobb hatású változtatás a Kormányprogramban megfogalmazottak teljesítése érdekében a családok adómentesített jövedelmének növelése a családi kedvezmény mértékének emelésével. Ezen túlmenően szükséges az adótábla inflációt követő valorizálása, és az adóztatás, illetőleg az adminisztráció egyszerűsítése is indokol számos kisebb módosítást. Az adótörvény ...
Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
Általános indokolás
A személyi jövedelemadó törvényt érintő, 2001-re tervezett változtatásoknál legfőbb szempont a stabilitás és a jogbiztonság erősítése. A legnagyobb hatású változtatás a Kormányprogramban megfogalmazottak teljesítése érdekében a családok adómentesített jövedelmének növelése a családi kedvezmény mértékének emelésével. Ezen túlmenően szükséges az adótábla inflációt követő valorizálása, és az adóztatás, illetőleg az adminisztráció egyszerűsítése is indokol számos kisebb módosítást. Az adótörvény működése során tapasztalt jogbizonytalanság, illetve a gazdasági környezet változásából eredő új jelenségek szabályozatlansága, az Európai Unióhoz való csatlakozás szintén indokolttá teszi a törvény egyes rendelkezéseinek módosítását.A személyi jövedelemadó rendszerében a gyermekes családok közvetlen támogatása 2000-ben 48,8 milliárd forint, amely 2001-re 32 milliárd forinttal nő, azaz a családi adókedvezmény összességében 2001-ben 80,8 milliárd forint lesz. A Javaslat szerinti családi kedvezmény az egygyermekes családok esetében évi 400 ezer, a kétgyermekeseknél több mint évi 640 ezer, a háromgyermekeseknél évi 1 millió 350 ezer forint jövedelmet mentesít az adó alól. A háromnál több gyermekesek esetében minden további gyermek után évi 300-300 ezer forint jövedelem adóját nem kell megfizetni.
A Javaslat szerint a 2001. évi személyi jövedelemadó-táblában az adókulcsok nem változnak, a sávhatárok 20, illetve 5 százalékkal nőnek.
A kis- és középvállalkozások helyzetének javítása érdekében, valamint a társasági adóról szóló törvény változásával összefüggésben módosulnak az egyéni vállalkozókra vonatkozó adózási szabályok.
A kétéves költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódva a Javaslat tartalmazza a 2002. évre vonatkozó személyi jövedelemadó táblát is.
Részletes indokolás
az 1. §-hoz
A Javaslat az egyes rendelkezéseihez tartozóan, valamint a változó jogszabályi környezethez igazodóan módosítja, illetve kiegészíti az Szja. törvényben alkalmazott fogalmak körét.A sportról szóló törvény változásával összhangban szükséges pontosítani a nyugdíj fogalmát, illetőleg az ösztöndíjnak minősülő sportolói juttatások meghatározását. A Javaslat szerint az olimpiai járadék is nyugdíjnak minősül. A hatályos rendelkezések szerint a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány által fizetett sportolói juttatások ösztöndíj módjára adóznak, a sportról szóló törvény módosításával azonban ezeket a juttatásokat a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány folyósítja. A Javaslat - megerősítve a jogutódlásból eredően követett gyakorlatot - ezt a jogszabályi változást vezeti át a törvényen.
A hatályos szabályok szerint az ingatlan, illetőleg vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem a lakást szerző hozzátartozó (házastárs, volt házastárs, egyenesági rokon, örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, örökbe fogadó, mostoha és nevelő szülő) részére "adómentesen" használható fel. A jogalkalmazás során felvetődött kérdések indokolják egyes fogalmak meghatározását. A Javaslat szerint a mostoha és nevelt gyermek, illetőleg a mostoha és nevelőszülő esetében csak akkor érvényesíthető a lakásszerzési kedvezmény, ha az érintett személyek között a nevelési kapcsolat - legalább öt éven át - ténylegesen megvalósult.
A családi kedvezményre való jogosultság egyértelmű meghatározása érdekében a Javaslat bevezeti a kedvezményezett eltartott fogalmát, megteremtve ezzel a családok támogatásáról szóló törvénnyel való összhangot is.
A hatályos szabályok szerint a szociális gondozásért és a lelki segélyszolgálat ellátásáért kapott díj, legfeljebb azonban összesen évi 36 ezer forint a nyugdíjjal azonos módon adózik. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat -összhangban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működési feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelettel is - meghatározza a szociális gondozói díj fogalmát.
Az Szja. tv. a kutatás-fejlesztés ösztönzésére az egyéni vállalkozónál az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés címén elszámolt költségek után adóalap-csökkentési lehetőséget biztosít. A Javaslat a társasági adóval való összhang megteremtése érdekében a számviteli törvénnyel azonos tartalommal jeleníti meg az ide tartozó fogalmakat (mivel az egyéni vállalkozók nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá).
A Javaslatnak a tőke- és pénzpiaci ügyletekre vonatkozó új szabályaival összefüggésben szükséges meghatározni a tőzsdei származtatott és összetett ügylet fogalmát. Eszerint mindazon ügyletek idetartoznak, amelyek a tőzsdén származékos piaci kereskedés tárgyát képezik (határidős ügyletek, vételi, eladási jogosultság vételére, illetőleg eladására vonatkozó ügyletek és ezek variációi).
a 2. §-hoz
Az Szja. törvény 4. § (4) és (5) bekezdésének módosítása az adóztatás egyszerűsítését és a jogbizonytalanság megszüntetését célozza azáltal, hogy meghatározza a közös tulajdon hasznosításából, illetőleg a közös tulajdonban lévő vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó, továbbá a házassági vagyonközösség fennállása alatt tevékenységi vagy egyéb jogcímen szerzett jövedelem utáni adó kötelezettjét. A Javaslat szerint közös tulajdonban lévő ingó, ingatlan vagyontárgy átruházásából, bérbeadásából származó jövedelmet a tulajdonostársaknak továbbra is tulajdoni hányaduk arányában kell megosztaniuk (természetesen a tulajdonjogi korlátozásokat figyelembe véve). A Javaslat összefügg a 8. § rendelkezésével, amely e vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó jövedelemre - a hatályos szabályoktól eltérően - fő szabályként írja elő a tevékenységet folytató magánszemély adókötelezettségét, meghagyva az ettől eltérő rendelkezés lehetőségét is.Mindez vonatkozik a házassági vagyonközösség fennállása alatt ilyen jogcímen szerzett jövedelem utáni adókötelezettségre is, azonban egyértelműsíti a Javaslat, hogy a házastársak által tevékenységi alapon vagy egyéb jogcímen szerzett jövedelem (pl. osztalék, jogdíj) után azt a házastársat terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet végzi, vagy aki a jövedelemszerzés jogosultja.
a 3. §-hoz
A Javaslat az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés k) pontjában a minimálbér tervezett megemelésével összefüggésben az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba közterhek nélkül befizethető munkáltatói hozzájárulás mértékét módosítja.A nemzeti lakásvagyon állagmegóvása érdekében indokolt az állami, önkormányzati szerepvállalás. Ezt a célt segíti elő, hogy a közpénzekből pályázattal odaítélt támogatást nem terheli adó, ami egyben jelentősen leegyszerűsíti a támogatást juttatók és az azt kapó háztulajdonosok, illetve társasházak adózással kapcsolatos kötelezettségeit is. Ennek megfelelően a Javaslat az Szja. törvény 7. § (1) bekezdés n) pontjában a bevételnek nem számító tételeket kiegészíti a társasházaknak és magánszemélyeknek jogszabály, nyilvános pályázat alapján, költségvetési vagy önkormányzati forrásból folyósított támogatással.
Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének új o) pontja arról rendelkezik, hogy az eredeti jogosultnál az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásának ellenértékét a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
A jogbizonytalanság feloldását célozza az új p) pont rendelkezése, amely - a társasági adóval összehangoltan - rendezi a kifizetők által térített tanfolyami költségek adójogi helyzetét.
A Javaslat az Szja. tv. 7. § (2) bekezdés a) pontjának módosításával egyértelműen meghatározza, hogy több munkáltató esetén melyik az, amelyik az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás címén bevételnek nem számító jövedelmet juttathat a munkavállalónak.
Annak érdekében, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a munkáltatók adminisztrációs terhei csökkenjenek, a Javaslat az Szja. törvény 7. §-a (2) bekezdését új c) ponttal egészíti ki. Megerősíti a kialakult gyakorlatot, miszerint az egyösszegben előre utalt tagdíjhozzájárulásból a természetbeni juttatásnak minősülő jövedelmet a munkáltatónak a jóváírásra vonatkozó részletes rendelkezése alapján az átutalást követően havonta jóváírt összeg alapján kell vizsgálni.
a 4. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a postai úton vagy átutalással kapott, nem munkaviszonyból származó jövedelem szerzési időpontja a postára adás, illetőleg az átutalás napja (ha a kifizető az adóelőleget levonta, illetőleg ha a magánszemély e jövedelmet az adóbevallásáig megkapja), míg a munkaviszonyból származó jövedelem esetén az a nap, amikor a jövedelmet a magánszemély megkapja (vagy az rendelkezésére áll). Általánossá vált a munkaviszonyból származó jövedelmek átutalás útján történő kifizetése, ezért (a munkáltatói igazolások, az adóbevallások és az adatszolgáltatás adattartalmának összehangolása érdekében) szükséges a munkaviszonyból származó jövedelem megszerzésének időpontját is az átutalás, illetőleg postára adás időpontjára meghatározni.az 5-6. §-hoz
A Javaslat e szakaszokra vonatkozó módosítása az adminisztráció, az adóztatási költségek, illetve az adóbevallás készítésére kötelezettek számának csökkentésére irányul.A Javaslat szerint a "0" százalékos adókulcs alá eső jövedelmeket a magánszemélynek nem kell bevallania.
Az Szja. törvény 12. § (2) bekezdését kiegészítő f) és g) alpontok bővítik azon esetek körét, amelyekben munkáltatói adó-megállapításra van lehetőség. A Javaslat ezt a lehetőséget megadja az évi 10 ezer forintot el nem érő osztalékjövedelem esetén akkor is, ha az, vagy annak egy része nem a munkáltatótól származik, feltéve, hogy abból az adót a kifizető levonta. Ilyen esetben ezt a más kifizetőtől származó osztalékjövedelmet a munkáltatói elszámolásban nem kell feltüntetni. További változás, hogy az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra jogosult mezőgazdasági kistermelő esetében is megállapíthatja a munkáltató az adót akkor is, ha a nyilatkozata szerinti őstermelésből származó bevétele nem kizárólag tőle származik.
A Javaslat ezen rendelkezései már a 2000. évről készítendő adóbevallásoknál is alkalmazhatóak.
a 7. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a kifizető által a magánszemély helyett megfizetett összeg - így például az adózás rendjéről szóló törvény 26. §-a alapján a kifizető által átvállalt adótartozás is - a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. Mindez azt jelenti, hogy ilyen esetben az átvállalt adótartozás összegéről igazolást kell kiadni, ha lehetséges "adóelőlegeztetni" kell, az adóbevallásban, a munkáltatói elszámolásban fel kell tüntetni stb. Az adóztatás egyszerűsítése érdekében a Javaslat az Szja. törvény 14. §-át kiegészíti az új (4) bekezdéssel, amely arról rendelkezik, hogy ha a magánszemély adótartozását a magánszemély helyett a kifizető az Art. szerint fizeti meg, akkor a kifizető választhatja, hogy ezt az átvállalt tartozást természetbeni juttatásnak tekinti (ekkor a kifizetőt 44 százalék személyi jövedelemadó - és tb járulék, vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is - terheli).a 8. §-hoz
A Javaslat az önálló tevékenységből származó bevételek körénél nevesíti az ingó és ingatlan vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó bevételt. Nem teszi kötelezővé a magánszemélyek közös tulajdonába tartozó ingó és ingatlan vagyontárgyak hasznosításából származó bevétel megosztását, hanem - ha másként nem rendelkeznek - a tevékenységet folytató, illetve a jövedelemszerzés jogcímére jogosult tulajdonostárs adókötelezettségét írja elő.a 9. §-hoz
A Javaslat ezen §-a a támogatások adójogi kezelésének pontosítását, illetőleg a szabályok kiegészítését tartalmazza.A biztonságos jogalkalmazás érdekében egyértelműsíti a Javaslat, hogy ha a támogatást a tevékenység megszüntetéséig (annak folyósításától számított három éven belül) nem használja fel a magánszemély, akkor a fel nem használt részt bevételként kell figyelembe vennie.
A saját erő meglétéhez kötött (beruházási, fejlesztési stb.) támogatásokat a legtöbb esetben a cél szerinti felhasználás igazolása alapján folyósítják. A hatályos szabályok nem tartalmaznak rendelkezést arra az esetre, amikor a magánszemély a támogatást az annak célja szerinti felhasználását igazoló számla ellenében később, esetleg a felhasználás évét követő adóévben kapja meg, illetőleg, ha a támogatás összege kevesebb, mint a cél szerinti felhasználásra fordított kiadás. Ezt a helyzetet rendezi a Javaslat az Szja. törvény 19. §-ának kiegészítésével. A Javaslat szerint, ha a magánszemély a felhasználást követő évben jut hozzá a támogatáshoz, a támogatás nem számít bevételnek, azonban csak azzal a feltétellel, hogy a kiadást költségként korábban nem számolta el, és később sem veszi figyelembe költségei között. A jogalkalmazó útmutatást kap arra az esetre is, amikor a támogatás összege a ténylegesen felmerült költségeket nem fedezi, a támogatásból nem fedezett részre a költségelszámolás (értékcsökkenési leírás) általános szabályait kell alkalmazni.
a 10. §-hoz
A Javaslat e §-a módosítja a mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolására vonatkozó szabályokat, valamint eligazítást ad azokra az esetekre, amikor az egyéni vállalkozó egyben őstermelő is, és a mezőgazdasági őstermelő által előállított terméket egyéni vállalkozói minőségében értékesíti (például őstermelőként zöldséget termelő magánszemély egyben kiskereskedő).A Javaslat az Szja. törvény 22. § (2) és (4) bekezdésének módosításával - összhangban a társasági és az osztalékadóról szóló törvény veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezéseivel - háromról négy évre növeli azt az időtartamot, amely alatt a mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolásához nem kell adóhatósági engedély.
Az Szja. törvény új (7) bekezdésének szabálya elrendeli, hogy a magánszemélynek a mezőgazdasági őstermelőként előállított és vállalkozásában értékesített termékét szokásos piaci áron őstermelői bevételként kell figyelembe vennie, ugyanakkor - vállalkozói személyi jövedelemadózás alkalmazása esetén - ugyanezt az összeget megjelenítheti vállalkozói költségként. Ha a magánszemély az egyéni vállalkozói vagy őstermelői tevékenységének jövedelmét a költségek tételes számbavételével állapítja meg, akkor a költségeit elkülönítve kell nyilvántartania, illetőleg a mindkét tevékenységhez felmerült költségeit a bevételek arányában kell megosztania.
a 11. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a külföldi állam joga szerinti munkaviszony az Art. és az Szja. törvény alkalmazásában nem minősül munkaviszonynak, így a külföldi cégek Magyarországon dolgozó alkalmazottai jelenleg önálló tevékenységet folytatónak minősülnek, így egyszerűen választhatják az ún. 90 százalékos szabályt, azaz 10%-ot igazolás nélkül levonhatnak költségként. Az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat a nem önálló tevékenységek körébe sorolja a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó esetekben a nem önálló munkát, egyezmény hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszonyt is. Ez azt jelenti, hogy a munkadíjként felvett teljes összeg után adózniuk kell az érintetteknek. A költségtérítés címén kapott összeget is bevételnek kell tekinteniük, azonban ennek mértékéig továbbra is elszámolhatják igazolt, a törvény által elismert költségeiket (pl. hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadást).a 12. §-hoz
A Javaslat az Szja. törvény 28. §-ában az egyéb jövedelemnek minősülő felsorolást és az ahhoz tartozó rendelkezéseket több ponton is kiegészíti, illetőleg pontosítja.Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése során különböző forrásokból - előre nem meghatározható eredetű és nagyságú - összegek keletkeznek, amelyeket a pénztár- szétosztva a tagok között - jóváír az egyéni számlákon. Ezért indokolt a "minden más jóváírás" szövegrésszel kiegészíteni a § (1) bekezdését. Ezáltal egyértelművé válik ezen jóváírások "egyéb jövedelem" címén érvényesülő adókötelezettsége. A módosítás összefügg a Javaslat 17. §-ában előírt változással, miszerint ezen jóváírások is részét képezik a tag saját befizetésével együtt az Szja. törvény 35. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény számítási alapjának. A kivételként említett munkáltatói hozzájárulás és a fedezeti alapból történő befektetések hozama más módon kedvezményezett.
A rendelkezés egyértelműsíti, hogy a szociális gondozásért kapott bevétel évi 36 ezer forintot meghaladó része egyéb jövedelemnek minősül.
A 2000. évi II. törvény az önálló orvosi tevékenység folytatását működtetési jog (praxisjog) meglétéhez kötötte. Ez a jog értékkel bír, örökölhető, ajándékozható, átruházható, tehát a magánszemélynek jövedelme keletkezhet belőle. Ehhez kapcsolódva rendezi a Javaslat e jog átruházásából származó jövedelem adójogi kezelését, meghatározva a jövedelem megállapításának módját is. Eszerint a nem eredeti jogosultnál a bevételből a szerzési érték és a megfizetett illeték levonható, a jövedelem pedig egyéb jövedelemként adóköteles.
A tőzsdei származtatott ügyletekkel összefüggő új jelenség a cégek munkatársainak ösztönzésére a pénz- és tőkepiaci származtatott ügylet nyereségére szóló jogosultság biztosítása. Ennek lényege, hogy a cég a kiválasztott munkatársai részére meghatározott számú és időtartamra szóló részvényt regisztrál azzal, hogy az időtartam idején elérhető árfolyamnyereséget az időtartam végéig bármikor felvehetik. A hatályos szabályozás nem nevesíti ezt a jövedelemfajtát, a törvény egyéb rendelkezéseinek összevetése alapján vezethető le az adókötelezettség (egyéb jövedelemként). A módosítás egyértelművé teszi ezt azzal, hogy kimondja: a pénz- és tőkepiaci származtatott ügylet nyereségére szóló jogosultság gyakorlásából egyéb jövedelem keletkezik, de csak a zártkörű ügyleteknél (mint az említett ösztönzési rendszerek), míg a bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletekre az árfolyamnyereség és a származtatott ügyletek szabályai vonatkoznak. A javasolt módosítás mindezeket kiterjeszti az ún. átváltoztatható kötvényekben megtestesülő jogosultságokra is.
a 13. §-hoz
A 2001. évre javasolt adótáblában az alsó sávhatár 20 százalékkal, a felső sávhatár pedig 5 százalékkal emelkedik az adókulcsok változatlansága mellett.A Javaslat szerinti adótábla-adójóváírás mellett a reálkereset valamennyi jövedelemsávban nő; legnagyobb a növekedés az évi 450 ezer és 550 ezer forint közötti jövedelemsávban.
a 14. §-hoz
A külföldről származó jövedelem adójának beszámításához előírt átlagadókulcs alkalmazása miatt előfordulhat, hogy a kerekítés következtében akár több 10 ezres nagyságrendű különbözet alakul ki. Különösen jelentős ez a különbözet, ha a magánszemélynek az adóév végén kizárólag olyan jövedelme van, amely az egyezmény szerint belföldön nem adóztatható, de valamilyen ok miatt a kifizetéskor itthon is vontak tőle előleget. Ekkor előfordulhat, hogy az év végi bevallással nem csak az indokolatlanul levont adóelőleget nem tudja visszaigényelni, hanem még befizetési kötelezettsége is keletkezik. Mindez jogvitákra adott alkalmat, ezért a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy az átlagos adókulcsra számított hányadost három tizedesre kell kerekíteni.a 15. §-hoz
Az adótábla változásával összhangban a Javaslat módosítja az Szja. törvény 33. § (2) bekezdését is, úgy, hogy az adójóváírásra való jogosultságot az adótábla felső sávjához igazítja. Emellett a Javaslat úgy módosítja e bekezdés szövegét, hogy kizárja az adójóváírás összegére a matematikailag lehetséges, de a gyakorlatban értelmezhetetlen negatív értéket.a 16. §-hoz
A Javaslat az Szja. törvény 34. §-ának f) pontját az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelettel való összhang megteremtése érdekében módosítja az 1. §-sal bevezetett szociális gondozói díj fogalmának beillesztésével.a 17. §-hoz
A Javaslat az Szja. törvény 28. § (1) bekezdését érintő módosítással összefüggően kiegészíti az Szja. törvény 35. § (2) és (5) bekezdését is. Indokolt, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése során a különböző forrásokból keletkezett, majd a tag egyéni számláján jóváírt, az adóalapba beszámító összegek után is járjon a rendelkezés szerinti kedvezmény, és a pénztárak ennek megfelelő igazolásokat adjanak ki, amelyek egyben az adóköteles jövedelmet is tartalmazzák.a 18. §-hoz
A Javaslat a gyermeket nevelő családok támogatásának jelentős növelését célozza, elsősorban a három és több gyermeket nevelők számára biztosít kiemelt kedvezményt.A Javaslat a családi kedvezményt a megszületett gyermekkel azonos mértékkel kiterjeszti a fogantatást követő 91. naptól kezdődően a magzat(ok)ra is. Ennek megfelelően a várandós nőkkel kibővül a családi kedvezményt érvényesíthetők köre. A magzati korban fel nem ismert iker esetén az igénybe nem vett kedvezmény utólag az adóbevallásban, illetőleg önrevízióval érvényesíthető.
A családi kedvezmény a házastársak között továbbra is megosztható. Új elem, hogy az eltartottak adatait akkor is fel kell tüntetni a kedvezményt érvényesítőnél az adóbevallásban, ha annak megosztására nem kerül sor.
A Javaslat további - már a 2000. évi kedvezmény megosztására is alkalmazható - olyan pontosításokat is bevezet, amelyek egyértelműsítik a megosztás módját és eljárási rendjét.
a 19. §-hoz
A Javaslat - összefüggésben a 18. § rendelkezésével - módosítja, illetőleg kiegészíti a munkáltatónak az adóelőleg-levonásra vonatkozó teendőit, valamint az évközi jogosultság érvényesítéséhez szükséges eljárást. Fő szabályként annál a munkáltatónál kell a családi kedvezményt figyelembe venni, ahol a nevelési ellátásra jogosult eltartó dolgozik, azaz ha a munkáltató a nevelési ellátás kifizetője, minden külön intézkedés nélkül a kedvezmény beszámításával kell az adóelőleget megállapítania. Minden olyan esetben azonban, amikor az együtt élő házastársak ettől eltérően kívánják a kedvezményt igénybe venni, vagy a munkáltatónak nincs tudomása a kedvezményre való jogosultságról, nyilatkozatban kell kérni annak érvényesítését. Együtt élő házastársak esetén nyilatkozatot a házastárssal közösen kell adni a házastárs munkáltatójának tudomásulvételével, vagy a házastárs arról is nyilatkozik, hogy nincs munkáltatója, és a kedvezményt ő nem veszi igénybe.a 20. §-hoz
Az adóelőleg-fizetés rendjének egységesítése érdekében a Javaslat részletesen rendelkezik a magánszemély adóelőleg-fizetési kötelezettségéről olyan esetekben, amikor a felvett összegből nem történt adóelőleg-levonás, illetőleg az összevont adóalapba számító jövedelmet nem pénzben kapja a magánszemély. Kivételként írja elő a munkáltatótól származó nem pénzbeli jövedelemre (például természetbeni munkabér, biztosítási díj, átvállalt kötelezettség) a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok alkalmazását oly módon, hogy az együttvéve levonandó adóelőleg nem haladhatja meg az esedékes kifizetés 50 százalékát.a 21. §-hoz
A Javaslat - az egyéni vállalkozásról szóló törvény és a Ptk. cselekvőképtelenségre vonatkozó szabályainak megfelelően - módosítja az Szja. törvény 49/A. §-át. A Javaslat értelmében a cselekvőképességét elvesztett egyéni vállalkozó továbbra is egyéni vállalkozó marad, azonban az adókötelezettség teljesítésekor nevében és javára a törvényes képviselője jár el.a 22. §-hoz
A Javaslat az Szja. törvény 49/B. § (6) bekezdésének c) pontjában rendelkezik a kutatás-fejlesztés adóalap csökkentő kedvezményének növeléséről, és a 10. § rendelkezésével azonos módon a veszteség-elhatárolásra vonatkozó módosítást kiterjeszti az egyéni vállalkozókra is.a 23. §-hoz
A Javaslat kibővíti az átalányadózás választására jogosultak körét azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik az áfa-alanyi adómentességük mellett, vagy egyébként, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, és legfeljebb 4 millió forint az éves árbevételük. A kiskereskedők esetében az átalányadózás választhatóságának értékhatára 15 millió forintról 18 millió forintra növekszik.a 24. §-hoz
A Javaslat több ponton módosítja a hatályos rendelkezéseket a nemzetközi gyakorlatból átvett legújabb pénz- és tőkepiaci ügyletek megfelelő adójogi kezelésére. Ezzel összefüggésben módosulnak az Szja. tv. 67. §-ában az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezések.A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a Javaslat egyértelműsíti, hogy öröklés és ajándékozás esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg nulla. A Javaslat a 25. § által bevezetett módosítás részeként nevesítetten kimondja, hogy a tőzsdei származtatott ügyletek megszűnésekor, ha a teljesítés értékpapírban történik, az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy az ilyen vételi ügyletben szerzett értékpapír szerzési értéke a lehívási ár, és elidegenítésekor a vételi jogért fizetett díj, míg az eladási ügylet lehívásával eladott értékpapír esetében az eladási jogért fizetett díj csökkenti az árfolyamnyereséget.
a 25. §-hoz
A Javaslat általános érvénnyel vezeti be a származtatott és összetett tőzsdei ügyletek jövedelmének adózási szabályait. A módosítások megerősítik és egyértelműsítik az adókötelezettség keletkezését, valamint a jövedelem meghatározásának módját annak érdekében, hogy csak a realizált és az adóévben véglegesen megszerzett jövedelem viseljen adót.Egyre gyakoribb, hogy a magánszemély oly módon jut jövedelemhez, hogy az értékpapír-forgalmazóval kötött egyedi (portfolió) szerződésben adott általános megbízás alapján az értékpapír-forgalmazó - értékpapírból vagy más befektetési eszközből képzett befektetés-állomány egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újrabefektetése alapján - garantált hozamot biztosít. A hatályos szabályok alapján - konkrét rendelkezés hiányában - a portfolió-kezelési szerződés alapján megszerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül. Ez nem indokolható, ugyanis az ilyen szerződés alapján elért hozam tipikusan tőkejövedelem (kamat, osztalék, árfolyamnyereség). Mindezek miatt a Javaslat e jövedelemtípust is a pénz- és tőkepiaci ügyletekből származó jövedelmekkel azonos mértékű, 20 százalékos adóterhet viselő körbe sorolja.
a 26. §-hoz
A Javaslat az Szja. törvény 74. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést pontosítja azzal, hogy ha a falusi vendégfogadásból származó bevétel adóköteles, akkor abból kizárólag a szállásadás bevétele válik az Szja. törvény 74. § (1) bekezdése szerint adókötelessé.Egyben azt is egyértelműsíti a Javaslat, hogy a nem termőföld-bérbeadásból származó bevétel esetén legalább egymást követő négy adóévben választhatók az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések.
a 27. §-hoz
A hatályos szabályozás a társasházakat az Szja törvény alanyának tekinti, azonban csak a közös tulajdon hasznosításából származó társasházi bevételek adóztatására tartalmaz rendelkezéseket. Emiatt más bevételek vonatkozásában a tulajdonostársak külön-külön kötelezettek, ami nehézkessé teszi az adózást, különösen vegyes (pl. magánszemély, társaság, önkormányzat) esetén. Ezért, valamint összhangban a 2. §-ban és a 8. §-ban a közös tulajdonra vonatkozó változásokkal is, a Javaslat kibővíti a bevételek és azok felhasználásának teljes körére a társasház adóalanyiságát, meghagyva az ettől eltérő rendelkezés lehetőségét is. Lényeges eleme, hogy a társasháznak azt a jövedelmét, amelyeket a közös tulajdon működtetésére, felújítására fordít, továbbra is 20% adó terheli.A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása
Általános indokolás
Az Országgyűlés 1996-ban alkotta meg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban: Tao. törvény). A társasági adó mértéke 18 százalék, a nem természetes személyek részére fizetett osztalékot pedig 20 százalékos mértékű osztalékadó terheli. Az osztalékadót ténylegesen csak a külföldi osztalékban részesülő által Magyarországról kivitt osztalék után kell megfizetni, mert a külföldi által belföldön befektetett osztalék után az osztalékadó megfizetése csak az osztalék végleges kivonásakor válik esedékessé, míg a belföldi jogi személyek, más szervezetek által megszerzett osztalékot általában nem terheli osztalékadó.Az 1997. január 1-jén hatályba lépett Tao. törvény módosításait elsősorban más jogszabályok változásai indokolták. 1998-ra vonatkozóan a közhasznú szervezetekről szóló törvény elfogadása a közhasznú szervezetekre és támogatóikra vonatkozó szabályozás módosítását, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvény a külföldi vállalkozók adóztatásának átalakítását tette szükségessé. 1998-tól az adókedvezmények rendszere a nagyberuházásokat támogató új adókedvezményekkel egészült ki. A gazdasági társaságokról szóló új törvény szükségessé tette a Tao. törvény 1998-as évközi módosítását, míg 1999-re vonatkozóan elsősorban a vámtarifaszám alapján történő azonosítási rendszer bevezetése miatt kellett változtatni a Tao. törvényt. 2000-re a kiszámítható adózási környezet biztosítása érdekében a társasági adó és az osztalékadó szabályai nem változtak.
A Javaslat a társasági adót érintően a számviteli törvényjavaslat elszámolási szabályaihoz igazodva számos, de a jelenlegi szabályhoz képest tartalmi változást többnyire nem jelentő módosítást, vagy az adózók számára kedvező változást fogalmaz meg. Az osztalékadó szabályai alapvetően nem módosulnak. A társasági adóra vonatkozó módosításokat a következők indokolják:
a) A számvitelről szóló törvényjavaslat több ponton megváltoztatja a számviteli elszámolások rendjét (például új előírásokat tartalmaz az értékcsökkenések, az értékvesztések elszámolására, a céltartalékok képzésére és felhasználására). A két törvény közötti összhang biztosítása elsősorban az adóalap-korrekciók módosítását teszi szükségessé.
b) Az adótörvény működése során szerzett tapasztalatok, illetve a gazdasági környezet változása indokolttá teszik néhány előírás megszüntetését, módosítását. A változtatások révén lehetővé válik az adószabályok egyszerűsítése is, így például egyszerűsítési célt szolgál a részesedések, értékpapírok és készletek értékvesztéséhez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek hatályon kívül helyezése, valamint az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az általuk fizetett és kapott előleghez kapcsolódó adóalap-korrekciók megszüntetése.
c) A Tao. törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatását az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése teszi szükségessé, amely a társasági adózást és az osztalékadózást érintő irányelveknek megfelelő, egyes adóalap-módosító jogcímek módosításában jelenik meg.
d) Az alacsony átlagos elvonási szint indokolttá teszi az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítését, ezért néhány változtatás az adóalap szélesítését eredményezi. Ilyen például az alultőkésítésre (vagyis a megfelelő mértékű saját tőke biztosítása helyett hitellel történő finanszírozásra) vonatkozó szabályozás szigorítása. A külföldi illetőségű adóalanyok adóköteles jövedelmeinek - a nemzetközi adóegyezmények által lehetővé tett - szélesítését szintén több módosítás szolgálja.
A Javaslat elfogadása esetén a gazdálkodó szervezetek adóterhelése csökken, és ezen belül a kis- és közepes vállalkozásokat a változtatások összességében az átlagosnál kedvezőbben érintik. A hatályos szabályozáshoz viszonyítva a Javaslat elfogadása mintegy 16 milliárd forint többletforrást biztosít az adóalanyok részére, és ugyanennyi bevételkiesést eredményez a költségvetés számára. Ugyanakkor a Javaslat elfogadása biztosítja a költségvetésnek a társasági adóval és az osztalékadóval kapcsolatos bevételi igényeinek kielégítését.
Részletes indokolás
a 28. §-hoz
A Javaslatban megfogalmazott új alapelv egyértelművé teszi a Tao. törvény és a számvitelről szóló törvény közötti szoros tartalmi és fogalmi összefüggést. Az új alapelv egyben azt is kimondja, hogy a számvitelről szóló törvény előírásaitól való eltérés nem eredményezheti a társasági adóval és az osztalékadóval összefüggő adókötelezettségek [Art. 9. § (1) bekezdés] csökkenését akkor sem, ha az adózó az előírásoktól - élve a számvitelről szóló törvényjavaslatban foglalt lehetőséggel - a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében tért el. E rendelkezést alapvetően az teszi szükségessé, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott lehetőség egységes (a számviteli szakemberek által általánosan elfogadott) hazai gyakorlatának kialakulásához hosszabb idő szükséges, és e gyakorlat ismerete nélkül a számviteli előírásoktól való eltérésnek a társaságiadó-bevételekre gyakorolt hatását lehetetlen lenne meghatározni. Szintén indokolt elkerülni, hogy a hazai gyakorlat kialakítását az adóelőnyök szerzésére irányuló esetleges törekvés túlzottan befolyásolja. Az alapelv nem eredményezi az adózással összefüggő nyilvántartási kötelezettségek növekedését, mivel a számvitelről szóló törvényjavaslat kimondja, hogy ilyen eltérés esetében annak hatásait a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. [Tao. törvény 1. § (5) bekezdés]a 29. §-hoz
E két rendelkezés a Tao. törvénynek az adóalanyok körét meghatározó szakaszát módosítja, és a külföldi illetőségű adóalanyokat, valamint a részükre adóköteles jövedelmet juttató kifizetőket érinti.Az első rendelkezés pontosító és egyben - a jövedelemszerzés helyének meghatározását módosító rendelkezéssel együtt - kiterjesztő jellegű. A módosítás alapján egyértelműbbé válik, hogy a belföldi telephellyel nem rendelkező külföldi személy [Tao. törvény 4. § 27. pont] akkor minősül társaságiadó-alanynak, ha a Tao. törvény szerint meghatározott adóköteles jogcímeken (például kamat, jogdíj) szerez bevételt belföldről, és adóalanyisága független a jövedelmet juttató személyétől. [Tao. törvény 2. § (3) bekezdés b) pont]
A második rendelkezés azonos helyen és egységesen szabályozza a külföldi illetőségű adóalanyok által megszerzett társasági adó-, vagy osztalékadó-köteles bevételekhez kapcsolódó egyes adókötelezettségek (adómegállapítás és -fizetés) teljesítésének rendjét. A Javaslat szerint jellemzően változatlanul a kifizetőt terhelnék ezek az adókötelezettségek, ugyanakkor a módosítás - az osztalékadóra vonatkozó hatályos szabálynak megfelelően - a külföldi szervezet részére nem pénzben juttatott, társaságiadó-köteles bevétel esetén is a kifizető kötelezettségévé tenné az adó megállapítását és megfizetését. [Tao. törvény 2. § (6) bekezdés]
a 30. §-hoz
E rendelkezések - részben a számvitelről szóló törvényjavaslattal összefüggésben - módosítják, pontosítják a Tao. törvény által alkalmazott fogalmakat, illetve az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében a Tao. törvényben használt új fogalmakra adnak meghatározást.Az adományra vonatkozó rendelkezés pontosító, a jogalkalmazást segítő jellegű. A módosítás szerint az immateriális jószág, tárgyi eszköz átadásával megvalósuló támogatás esetén a kedvezményezett által kiállított igazolásban az eszköz könyv szerinti értékét kell feltüntetni. Ez az előírás a hatályos szabályozásnál jobban megfelel a számviteli elszámolás rendjének, amely szerint a támogatás kedvezményezettje az eszközt az átadónál kimutatott könyv szerinti (legfeljebb piaci) értéken veszi fel könyveibe. A módosítás összefügg az említett eszközökkel kapcsolatos elszámolások változásával is. Kedvező változtatást jelent, hogy a kedvezményezett szervezetek részére térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke a jövőben adománynak minősül. [Tao. törvény 4. § 1/a. pont]
Az árbevétel fogalmának módosítása lényegében a hatályos Tao. törvényben meghatározott tartalom változatlanságát biztosítja, hiszen a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint - szemben a számvitelről szóló hatályos törvénnyel - az értékesítéshez, a termeléshez kapcsolódó, de a saját termelésű készletek költségei között el nem számolt fogyasztási adó és jövedéki adó az árbevételnek részét fogja képezni. A másik módosítást az indokolja, hogy a kockázati tőketársaságnál és a kockázati tőkealapnál a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint az árfolyamnyereség elszámolása függetlenné válik a pénzügyi teljesítéstől. [Tao. törvény 4. § 4. pont]
A beruházás megkezdésének napjára vonatkozó új meghatározás az építkezés kezdő napjának új megfogalmazásával függ össze, és a Tao. törvényen belüli egységes fogalomhasználatot célozza. Az építkezés befejezésének napjára, illetve az építkezés kezdetének napjára vonatkozó változtatást elsősorban az indokolja, hogy a nemzetközi adóegyezmények többsége szerint a külföldi vállalkozó által belföldön végzett építkezés csak meghatározott időtartam elteltével adóztatható Magyarországon, és ez irányadó az alvállalkozóként végzett építkezésre is. A módosult fogalom ugyanakkor a hatályos meghatározásnál jobban megfelel az építkezésekre vonatkozó igazgatási szabályoknak is. [Tao. törvény 4. § 9., 15., 16. pont]
A társasági adó alapjának meghatározásánál jellemzően a számvitelről szóló törvény, vagy az annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabály rendelkezései szerint elkészített beszámoló eredménykimutatásának, eredménylevezetésének valamely sorából (például adózás előtti eredmény, a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye) kell kiindulni. Ennek megfelelően szükséges annak egyértelmű meghatározása, hogy a Tao. törvény alkalmazásában mely számviteli okmány minősül beszámolónak. A Javaslat szerint - a társaságiadó-alanyok beszámolási kötelezettségére vonatkozó számviteli szabályozást is figyelembe véve - az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített beszámoló, illetve az éves pénztári beszámoló, vagy a közhasznú beszámoló adataiból kiindulva kell a társaságiadó-alapot meghatározni, és az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján nem lehet a társasági adót megállapítani. [Tao. törvény 4. § 9/a. pont]
Az ellenőrzött külföldi társaság meghatározásának módosítását az ilyen társaságban lévő részesedéssel kapcsolatos adóalap-korrekció változása teszi szükségessé. A változtatás szerint ugyanis nem szükséges annak előírása, hogy az adózó mikor rendelkezik részesedéssel ilyen "adóparadicsomi" társaságban. [Tao. törvény 4. § 11. pont]
A jövedelemszerzés helyének elsősorban a külföldi személyek adóztatása szempontjából van jelentősége. A módosítás a Magyarországon adóköteles jövedelmek körének - a nemzetközi adóegyezményeknek is megfelelő - szélesítését célozza. E célkitűzés megvalósítását segíti, hogy a Javaslat elfogadása esetén a - kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi szerződések meghatározása szerinti - szabadfoglalkozású természetes személyek belföldi állandó bázisa által a külföldi szervezet, a külföldi illetőségű osztalékban részesülő részére például kamat, jogdíj, illetve osztalék címen juttatott összeg adókötelessé válik Magyarországon. Az állandó bázis meghatározásával kapcsolatban a Javaslat utalást tartalmaz a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződésekre. [Tao. törvény 4. § 22. pont]
A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó fogalom módosítása a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásaihoz való közelítést, és ezáltal az egységesebb jogalkalmazást célozza. A meghatározás szerint alapvetően az 50 százalékot meghaladó szavazati jog a kapcsolt vállalkozási viszony feltétele [Gt. 290. §]. A Javaslatban foglalt előírás a Tao. törvény hatályos rendelkezéséhez képest (amely 25 százalékos szavazati jog esetén is kimondja e viszony fennállását) szűkítést jelent, de ez lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzése során hatékonyabban, kizárólag a szoros együttműködést kétségkívül biztosító kapcsolatban álló felek között létrejött jogügyletekre összpontosítva járjon el. A Javaslat szerinti meghatározás ugyanakkor a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltaknál szélesebb kört ölel fel. Ez részben annak következménye, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony meghatározásánál a közeli hozzátartozók [Art. 97. § r) pont] jogait együttesen kell figyelembe venni. Szintén a fogalom szélesebb értelmezését eredményezi, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony
a) nemcsak a részvénytársaságban, vagy korlátolt felelősségű társaságban gyakorolt többségi szavazati jog esetében áll fenn, hanem (az erre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazására történő utalás következtében) más társaságiadó-alanyban, vagy külföldi személyben gyakorolt szavazati jog esetében is;
b) nemcsak a közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás következtében keletkezik, hanem a közvetve (például közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás alatt álló más jogalany által közvetlenül) gyakorolt ilyen befolyás következtében is;
c) nemcsak 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogon alapulhat, hanem azon is, hogy valamely személy - egyébként gyakorolt szavazati jogától, sőt tagsági viszonyától függetlenül - jogosult valamely jogi személy, jogi személyiség nélküli más szervezet vezető tisztségviselői, vagy felügyelő bizottsági tagjai többségének akár kinevezésére, akár leváltására. [Tao. törvény 4. § 23. pont]
A számított nyilvántartási érték az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból történő kivezetésekor, forgóeszközzé történő átminősítésekor csökkenti a társaságiadó-alapot. A meghatározás szerint a számított nyilvántartási érték az említett eszköznek az adózási szabályok szempontjából értelmezett "nettó értéke", vagyis az eszköz bekerülési értékéből ("bruttó értékéből") az a rész, amelyet az adózó az adóalap megállapítása során - a Tao. törvény 7. §-a (1) bekezdésének cs), d) és e) pontja szerinti jogcímeken - még nem számolt el az adózás előtti eredmény csökkentéseként. A fogalom módosítását a számvitelről szóló törvényjavaslat fogalomhasználata (beszerzési érték helyett bekerülési érték) teszi szükségessé. [Tao. törvény 4. § 31/a. pont]
A személy fogalmának meghatározását a Tao. törvény azon rendelkezései indokolják, amelyek a társasági adó, illetve az osztalékadó alanyának bármely más jogalanyhoz fűződő viszonyát szabályozzák. [Tao. törvény 4. § 31/b. pont]
A vámtarifaszám fogalmának módosítása az adótörvények előírásainak közelítését célozza. E módosítás következtében az adózók az eszközhöz tartozó bizonylaton feltüntetett besorolási szám szerint tudják meghatározni például a tárgyi eszközökhöz tartozó, a Tao. törvényben előírt értékcsökkenési leírási kulcsokat. [Tao. törvény 4. § 37. pont]
a 31. és 32. §-hoz
E rendelkezések a társaságiadó-kötelezettség teljesítésének általános szabályait módosítják. A módosítások következtében egységesebbé válik a társaságiadó-alap jellemző kiindulási pontjának, az adózás előtti eredménynek a meghatározása. A Javaslat szerint a vállalkozási tevékenységet nem folytató egyház társasági adókötelezettségét az adóévre bevallást helyettesítő nyilatkozattal teljesíti.A hatályos szabályozás szerint a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítás csak a belföldi illetőségű adózókat terheli, mégpedig akkor, ha a naptári év utolsó napjával a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolót nem kell elkészíteniük. Ez a végelszámolás alatt állókat, valamint azokat a jogi személyeket érinti, amelyek a hatályos szervezeti szabályozás szerint is visszamenőleges hatállyal alakulnak meg (például önkéntes kölcsönös biztosító pénztár). A Javaslat egyrészt (egyszerűsítési célzattal) a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítást csak akkor írja elő, ha az adózó az adóbevallás határidejéig nem köteles a beszámolót elkészíteni, másrészt (az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében) a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítást kiterjeszti azon külföldi vállalkozókra is, amelyek nem alanyai a számvitelről szóló törvénynek (mivel cégbíróságon be nem jegyzett telephely útján végeznek belföldön vállalkozási tevékenységet). A számvitelről szóló törvényjavaslat megfogalmazása szerint a könyvviteli zárlat a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett összes kiegészítő, helyesbítő, egyeztető és összesítő könyvelési munkát, valamint a számlák technikai lezárását jelenti, vagyis ezen munkák elvégzését követően az adózás előtti eredményt és az adót már ténylegesen (gyakorlatilag a beszámoló eredménykimutatásának megfelelően) meg lehet határozni. A hatályos szabályozással megegyezik a Javaslat azon rendelkezése, amely kimondja, hogy ha az adóévről a beszámolót utólag (az adóbevallás határidejét követően) el kell készíteni, akkor a könyvviteli zárlat alapján és a beszámoló alapján megállapított fizetendő adó különbözetével kell elszámolni az állami adóhatósággal. A Javaslat szerint változatlanul nem vonatkozik a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítás a külföldi szervezetre [Tao. törvény 2. § (3) bekezdés b) pont], mivel ezen személyek esetében az adó alapját nem a módosított adózás előtti eredmény, hanem a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, meghatározott jogcímeken megszerzett bevétel (például kamat, jogdíj) jelenti. [Tao. törvény 5. § (4) bekezdés]
Az Európai Unió szabályaihoz (valamint a nemzetközi adóegyezmények előírásaihoz) való közelítés, az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat szerint a külföldi vállalkozó - néhány kisebb, a működés sajátosságai által indokolt eltéréssel - az általános szabályok szerint állapítja meg társaságiadó-alapját, függetlenül attól, hogy cégbíróságon bejegyzett fióktelepe, vagy más telephelye útján végez belföldön vállalkozási tevékenységet. A Javaslat elfogadása esetén az egyszeres könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózó az egyszerűsített beszámolója részét képező eredménylevezetésben kimutatott adózás előtti eredményből kiindulva állapítja meg adózás előtti eredményét (a hatályos szabályozás szerint a pénzügyileg realizált adózás előtti eredmény az adóalap kiindulási pontja). A módosítás következtében az egyszeres könyvvitelt vezetők adózás előtti eredményének meghatározása során nem lesz eltérés a számviteli előírások és a társasági adóra vonatkozó előírások között, és egyben egységesebbé, a könyvvezetés módjától függetlenné válik az adóalap levezetése is. [Tao. törvény 6. § (1)-(2), (4) bekezdés]
a 33. és 34. §-hoz
E rendelkezések a társaságiadó-alap megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkentő és növelő jogcímek módosítását tartalmazzák. A módosításokat elsősorban a módosuló számviteli elszámolások és fogalmak teszik indokolttá, ugyanakkor a változtatás lehetőséget ad e jogcímek áttekinthetőbb szerkezetbe való rendezésére és egyértelműbb megfogalmazására is.A céltartalékok képzéséhez és felhasználásához kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek a Javaslat szerint a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott tartalmi változásnak megfelelően módosulnak. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a mérleg fordulónapján fennálló követelésekre a vevő és az adós minősítése alapján a jövőben nem céltartalékot kell képezni, hanem értékvesztést kell elszámolni, míg a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségekre kötelezővé, az egyes jövőbeni költségekre pedig lehetővé válik a céltartalék képzése. A számvitelről szóló törvényjavaslat egyes gazdálkodó szervezetek (például hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítók) esetében külön jogcímen egyéb céltartalékok képzését is előírja. Az adóévben képzett céltartalék összegét a kettős könyvvitelt vezető adózó ráfordításként számolja el, és a céltartalékot bevételként történő elszámolással, a képzés alapjául szolgáló költség, ráfordítás tényleges felmerülésekor (amely bármely későbbi adóévben történhet) szünteti meg. Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a céltartalék képzése és felhasználása az adózás előtti eredmény helyett az egyszerűsített mérleg szerinti tartalékot befolyásolja (vagyis a képzés és a felhasználás nem eredményez ráfordítást, illetve bevételt).
A számviteli változásokhoz kapcsolódóan a Javaslat a követelésekből származó veszteségek fedezetére képzett céltartalék helyébe lépő értékvesztésre külön adóalap-módosító jogcímeket fogalmaz meg. A Javaslat megfogalmazása szerint csak a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalékokhoz kapcsolódnak korrekciók, a külön jogszabály szerint képzett, egyéb céltartalékokhoz nem (például a hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítók esetében előírt sajátos céltartalékok már a képzés adóévében érvényesíthetők az adóalapnál). A Javaslat továbbra is azt a szabályozási elvet követi, hogy a költségeket, a ráfordításokat csak tényleges felmerülésükkor lehet az adóalapnál érvényesíteni. Ennek megfelelően a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségekre, illetve egyes jövőbeni költségekre az adóévben képzett (ráfordításként elszámolt) céltartalék összegével növelni, míg az adóévben felhasznált (bevételként elszámolt) céltartalék összegével csökkenteni kell az adózás előtti eredményt. Az egyszeres könyvvitelt vezetőkre e két korrekció nem vonatkozik, hiszen (a számviteli elszámolás eltérése következtében) nem tudják adózás előtti eredményüket (és ezáltal adóalapjukat) rugalmasan változtatni. A Javaslat - a hatályos szabályozásnak megfelelően, a megváltozott számviteli elszámolásnak megfelelő módosítással - a bányászatról szóló törvény, illetve a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvény alapján meghatározott környezetvédelmi kötelezettségekre képzett céltartalékhoz adóalap-kedvezményt rendel, ugyanis az említett jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi célú kiadások számára biztosítja a kétszeres költségelszámolás lehetőségét. Az adóévben az említett környezetvédelmi kötelezettségre képzett, ráfordításként elszámolt céltartalék összegével (mint bármely más jövőbeli kötelezettségre, költségre képzett céltartalék összegével) ugyanis az adózás előtti eredményt növelni kell, de ugyanez az összeg már a képzés adóévében csökkenti is az adózás előtti eredményt, majd a költség tényleges felmerülésekor a céltartalék feloldása alapján elszámolt bevétel szintén csökkenti az adózás előtti eredményt. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest e külön kedvezményt két területen is kiterjeszti:
a) egyrészt a kedvezmény (a Javaslatban meghatározott mértékig) kiterjed az erdőgazdálkodó által erdőfelújítási kötelezettség fedezetére törvény alapján az adóévben képzett céltartalékra;
b) másrészt - azáltal, hogy a céltartalék felhasználásának bevételként történő elszámolását nem írja elő követelményként - az egyszeres könyvvitelt vezető adózók számára is lehetővé teszi a kedvezmény igénybe vételét (természetesen egyszeres könyvvitelt vezetőknél csak a külön jogcímen előírt csökkentő korrekció érinti az adóalapot, az általános jogcím szerinti növelés és csökkentés nem).
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés b) és c) pont, 8. § (1) bekezdés a) pont, 29/C. § (6) bekezdés]
A számvitelről szóló törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest több ponton megváltoztatja az immateriális javakhoz és a tárgyi eszközökhöz kapcsolódó elszámolások rendjét. A legfontosabb (a társasági adózást közvetlenül is érintő) változtatások a következők:
a) a terv szerinti értékcsökkenési leírás alapja a bekerülési érték helyett a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték lesz;
b) a használatba vételkor egyösszegben elszámolható eszközérték a jelenlegi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik, és az egyösszegű elszámolás lehetősége kiterjed egyes immateriális javakra is;
c) a vállalkozási tevékenységet tartósan már nem szolgáló tárgyi eszközt kötelező a forgóeszközök közé átsorolni;
d) a tenyészállatokat a forgóeszközök helyett a tárgyi eszközök között kell kimutatni;
e) az egyszerűsített beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozás számára lehetővé, az éves beszámolót készítő vállalkozás számára kötelezővé válik a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása, ha az elszámolás feltételei már nem állnak fenn (a visszaírás bevételként történő elszámolást jelent);
f) a gazdálkodó (meghatározott feltételek esetén) a progresszív terv szerinti értékcsökkenési leírás alkalmazását is választhatja.
A Javaslatban foglalt módosítások kialakításánál a következő szempontokat indokolt figyelembe venni:
a) az értékcsökkenés adóalapnál történő figyelembevétele adópolitikai kérdés, ezért jellemzően minden állam meghatározza, hogy az adóztatható jövedelem megállapítása során milyen mértékű értékcsökkenést ismer el;
b) a számvitelről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott egyes módosítások (például az értékcsökkenés alapjának megváltozása, a terven felüli értékcsökkenés visszaírása) indokolttá teszik az adóalapnál figyelembe vehető leírás függetlenné tételét a számviteli elszámolástól, ugyanis így biztosítható, hogy az adózók számviteli politikájukban az adózási előírásoktól függetlenül szabályozzák az értékcsökkenés elszámolását;
c) az eszköz könyv szerinti értéke (a számviteli szabályok szerinti "nettó értéke") és számított nyilvántartási értéke (az adózási szabályok szerinti "nettó értéke") közötti eltérést meg kell szüntetni, ha az eszköz már nem szolgálja, vagy nem befektetett eszközként szolgálja a vállalkozási tevékenységet (ez történik például az adózó megszűnése, az eszköz értékesítése, hiánya, vagy forgóeszközök közé való átsorolása esetén);
d) egyes tevékenységek ösztönzése, valamint a külön adózási nyilvántartások csökkentése végett bizonyos eszközöknél indokolt az adóalapnál érvényesíthető leírási kulcsok változtatása;
e) az egyszeres könyvvitelt vezetők esetében az adóalap kiindulási pontjának megváltoztatása következtében az immateriális javakkal, tárgyi eszközökkel kapcsolatos elszámolásokat a kettős könyvvitelt vezetőkével azonosan kell szabályozni.
Az ismertetett szabályozási elvek alapján a Javaslat a következőket fogalmazza meg:
a) Az adóalap megállapításánál - és ez nem jelent változást a hatályos szabályozáshoz képest - az adózás előtti eredményt növeli az immateriális javakra és a tárgyi eszközökre a számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés, és az adózás előtti eredményt csökkenti az adott eszközre a Tao. törvény 1. és 2. számú mellékleteiben foglalt rendelkezések szerint megállapított értékcsökkenési leírás. A terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összegéből az a rész csökkenti az adózás előtti eredményt, amelyet a Javaslat szerint a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának adóévében az adózó nem érvényesíthetett adóalapjánál. Jelentős változás, hogy - az átalakulások kedvező adózási környezetének megteremtése érdekében - a jogutód a jogelőd által alkalmazott vetítési alap szerint is meghatározhatja az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét (vagyis az átalakulás ténye önmagában nem jár feltétlenül azzal, hogy az eszköz bekerülési értéke hosszabb időtartam alatt érvényesíthető az adóalapnál, mintha az átalakulás nem történt volna meg). A szabályozás megfelel a 90/434/EGK tanácsi irányelv alapelveinek is.
b) A számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés - új szabályként - nem korlátozza az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírást. Ez azt eredményezi, hogy az adózó adóalapját a számviteli nyilvántartásaiban elszámolt értékcsökkenésnél magasabb összeggel is csökkentheti (a hatályos szabályozás szerint ez nem fordulhat elő). Az új előírás egyszerűbbé teszi az elszámolásokat, hiszen az adózó csak egyetlen korlátot (a Tao. törvény említett mellékleteiben meghatározott kulcsokat) köteles figyelembe venni.
c) Az állományából bármilyen jogcímen történő kivezetéskor - és ez alapvetően nem jelent változást a hatályos szabályozáshoz képest - az eszköz könyv szerinti értéke növeli, számított nyilvántartási értéke csökkenti az adózás előtti eredményt az adóalap megállapításakor. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint az eszköz állományból történő kivezetésének jellemző jogcímei az értékesítés, a nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatás ("apportálás"), a térítés nélküli átadás, a megsemmisülés és a hiány. A Javaslat (a számvitelről szóló törvényjavaslatnak megfelelően) külön nevesíti az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség elengedését, az eszközhöz kapcsolódó tartozás átvállalását, hiszen ilyenkor az eszköz ugyan formailag nem kerül ki az állományból (csak nyilvántartási értéke lesz nulla), de tartalmilag ilyenkor is indokolt összhangba hozni az adózási és számviteli elszámolásokat. A Javaslat szintén külön nevesíti az eszköz forgóeszközök közé történő átsorolását, mivel a nyilvántartások egyszerűsítése (csak az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében legyen kétfajta "nettó érték") ilyenkor is megköveteli a kivezetéshez hasonló elszámolást. A Javaslat egyértelműen nevesíti, hogy nem mindig az eszköz teljes számított nyilvántartási értéke csökkenti az adóalapot, hanem (és ez jellemzően megsemmisülés esetén fordulhat elő) csak az eszközből fennmaradó haszonanyagok, hulladékanyagok értékével csökkentett számított nyilvántartási érték. A haszonanyagok, hulladékanyagok ugyanis a számviteli szabályozás szerint később (például értékesítésük, felhasználásuk esetén) befolyásolják az adózás előtti eredményt, vagyis (az egyszerűsített nyilvántartások érdekében is) csak ekkor indokolt értéküket az adóalapnál elismerni.
A Javaslat általános jelleggel kimondja, hogy az értékcsökkenési leírást, illetve az eszköz számított nyilvántartási értékét akkor lehet érvényesíteni az adóalapnál, ha a számviteli szabályozás szerint az eszköz terv szerinti értékcsökkenésének elszámolása költségként, illetve (egyszeres könyvvitelt vezetőnél) értékcsökkenésként történik. A szabály természetesen azt is jelenti, hogy bármely más módon történő elszámolás esetén (például a terv szerinti értékcsökkenésnek közvetlenül a saját tőkével szemben történő elszámolása) esetén az említett adóalap-módosító jogcímeket nem kell alkalmazni. Ez gyakorlatilag nem jelent teherváltozást az adózók számára, de (például a kezelésben lévő eszközök esetében) egyértelműbbé teszi a szabályozást.
A vállalkozási övezetben üzembe helyezett egyes új eszközökre jelenleg a gépeknél egyösszegű, épületeknél adóévenként 10 százalékos leírási lehetőséget biztosít a Tao. törvény, ha az adózó ugyanezen eszköz esetében nem él a bekerülési érték 6 százalékának megfelelő térségi adókedvezménnyel. A térségi adókedvezmény a hatályos Tao. törvény szerint utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe, ezért a Javaslat az adóalap-kedvezmény igénybevételét is akkor teszi lehetővé, ha az eszközt legkésőbb 2002-ben üzembe helyezik.
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés cs), d) és e) pont, 8. § (1) bekezdés b) pont]
A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint jelentősen megváltoznak az értékvesztések elszámolásának szabályai, és ez befolyásolja a hitelezési veszteségek elszámolásának szabályozását is:
a) A készletek, a befektetések és az értékpapírok értékelése során az értékvesztés visszaírása az egyszerűsített éves beszámolót, egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozások számára lehetővé, éves beszámolót készítő vállalkozások számára kötelezővé válik, ha az értékvesztés elszámolását szükségessé tevő körülmények már nem állnak fenn. A visszaírásnak megfelelő értéket bevételként kell elszámolni.
b) Követelések esetén az adós minősítése alapján a jövőben nem céltartalékot kell képezni, illetve felhasználni, hanem értékvesztést kell elszámolni, illetve visszaírni. A visszaírás azonban szintén csak az éves beszámolót készítő vállalkozások számára kötelező, és akkor sem teljes összegben, vagyis (a céltartaléktól eltérően) az egyik évben ráfordításként elszámolt összeg nem feltétlenül jelenik meg bevételként.
A készletek, befektetések és értékpapírok értékvesztésére az adózásban jelenleg előírt halasztott elszámolás fenntartását a számviteli szabályok változása megnehezítené, ugyanakkor a gazdasági környezet változása szükségtelenné teszi, ezért a Javaslat rendelkezést tartalmaz ezek hatályon kívül helyezésére. A hatályon kívül helyezés jelentős mértékben csökkenti az adózók nyilvántartási kötelezettségét. A Javaslat hatályba lépéséig felhalmozódott, az adóalapnál nem érvényesített értékvesztés azonban jelentős nagyságrendet képvisel, ezért leírására - az egyszeri nagymértékű bevételkiesés elkerülése érdekében - 5 éves átmenet szükséges.
A követelések értékelésének megváltozott szabályozása (céltartalék helyett értékvesztés) az adózásban eddig alkalmazott gyakorlat átgondolását igényli. A jelenlegi eljárás mechanikus alkalmazása, az értékvesztésnek az elszámoláskor történő elismerése ugyanis azt eredményezné, hogy az adózási következmény attól függne, hogy a leírásra a követelés behajthatatlanná válásakor (hitelezési veszteség címén), vagy korábban (értékvesztés címén) kerül sor, és ezáltal az adózási szabályok kedvezőtlen irányba befolyásolnák a számviteli elszámolásokat (az adózók hitelezési veszteség helyett értékvesztést számolnának el). A hatályos szabályozásban meglévő kedvezményt (a céltartalék egy részének elismerése már a képzés évében) azonban akkor is indokolt legalább részben fenntartani, ha ez egy kissé növeli a nyilvántartásokkal kapcsolatos terheket. A két ellentétes követelmény között a Javaslat azzal teremt összhangot, hogy a követelésre elszámolt értékvesztés egy részét a képzés évében elismeri az adóalap meghatározása során, de biztosítja azt is, hogy a követelés teljes összege csak behajthatatlanná válásakor legyen érvényesíthető.
A követelésre - kivéve a hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó, befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést - elszámolt, illetve visszaírt értékvesztésre vonatkozóan a Javaslat a következőket tartalmazza:
a) az adóévben elszámolt értékvesztés összegével meg kell emelni az adózás előtti eredményt;
b) az adóév utolsó napján (a mérlegfordulónapon) fennálló késedelmes követeléseknek a késedelem időtartamától függően csoportokba rendezett állománya alapján számított összeggel (de legfeljebb a ténylegesen elszámolt értékvesztéssel) az adózás előtti eredményt csökkenteni kell;
c) az adóévben a b) pont szerint elismert összeg az adóévet követő adóévben növeli az adózás előtti eredményt;
d) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés csökkenti az adózás előtti eredményt.
A követelésekkel kapcsolatos következő korrekció akkor alkalmazandó, amikor a követelés a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint meghatározott jogcímek szerint behajthatatlanná válik. A számvitelről szóló törvényjavaslat - lényegében a hatályos Tao. törvény behajthatatlan követelés fogalmának [Tao. törvény 4. § 5. pont] megfelelően - például a csődeljárás, a felszámolási eljárás során elengedett követelést, a felszámoló által adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelést, valamint az elévült követelés és a bírói úton nem érvényesíthető követelést tekinti behajthatatlan követelésnek. A Javaslat az említett jogcímek alapján behajthatatlanná vált követelések többségét, valamint az ilyen jogcím alapján behajthatatlanná vált követelésre korábban elszámolt értékvesztést engedi érvényesíteni az adóalapnál, ugyanakkor az elévült követelést és a bírói úton nem érvényesíthető követelést (mivel ez jellemzően az adózónak felróható okból vált behajthatatlanná) és az ilyen követeléshez kapcsolódó értékvesztést nem ismeri el. Az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében a Javaslat arra is tartalmaz rendelkezést, hogy ha az elévült követelés, a bírói úton nem érvényesíthető követelés utólagos teljesítése, beszámítása következtében az adózó bevételt számol el, ez a bevétel az adóalap megállapítása során csökkenti adózás előtti eredményét. Az ismertetett elszámolást a Javaslat a következő módon biztosítja:
a) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt növeli a behajthatatlan követelés adóévben leírt összege, mégpedig a behajthatatlanná válás jogcímétől függetlenül. Szintén növeli az adózás előtti eredményt (mivel "rejtett osztalék" nyújtásának minősül) a behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelés (ha az adózó követelését nem csődegyezség, felszámolási eljárásban kötött egyezség és nem a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában kötött egyezség alapján engedi el, akkor az a számvitelről szóló törvényjavaslat meghatározása szerint nem minősül behajthatatlan követelésnek).
b) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt csökkenti a követelés bekerülési értékéből az a rész, amelyről a mérlegkészítés napjáig nyilvánvalóvá válik, hogy a Tao. törvény által is elismert behajthatatlan követelésnek minősül. Ez azt eredményezi, hogy a Javaslat szerint az ilyen követelésre akár az adóévben, akár korábban értékvesztés, vagy behajthatatlanná válás címén elszámolt összeget ekkor lehet érvényesíteni az adóalapnál. A Javaslat megfogalmazásának (a számvitelről szóló törvény rendelkezései "megfelelő alkalmazására" történő utalásnak) különösen akkor van jelentősége, ha a bekerülési értékből legfeljebb akkora rész vált behajthatatlanná, amekkora részt az adózó egy korábbi adóévben már értékvesztésként elszámolt, mivel ezen értékvesztés adóalapnál történő elismerését annak ellenére biztosítani kell, hogy a számviteli szabályozás szerint formális elszámolásra ("leírásra") ilyenkor nem kerülhet sor. A Javaslat azonban a számvitelről szóló törvényjavaslat meghatározott rendelkezéseire történő utalás révén biztosítja, hogy az elévült és a bírói úton nem érvényesíthető követelést ilyenkor sem lehet elszámolni az adóalapnál.
c) Az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt csökkenti a Tao. törvény által el nem ismert behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében elszámolt bevétel. A Javaslat ezt szintén azzal oldja meg, hogy utal a számvitelről szóló törvény azon rendelkezéseire (elévült követelés, bírói úton nem érvényesíthető követelés), amelyek szerinti behajthatatlanná válás tényét nem ismeri el az adóalap meghatározása során.
A Javaslat szerint - a hatályos törvénynek megfelelően - az említett adóalap-módosító jogcímek alkalmazása nem vonatkozik a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások alaptevékenységéből származó követeléseire. Ezen követelések értékvesztésének, behajthatatlanná válásának kedvezőbb kezelését az teszi lehetővé, hogy az elszámolásra külön jogszabályi előírások vonatkoznak, amelyek betartását a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendszeresen ellenőrzi.
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés n) és ny) pont, 7. § (9) bekezdés, 8. § (1) bekezdés gy) és h) pont]
A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatban megjelenő változással összefüggésben módosul a társasház tulajdonostársa által a társasháztól kapott bevétel adóalapnál történő figyelembe vételére vonatkozó előírás. A személyi jövedelemadó ugyanis - a Javaslat szerint - választási lehetőséget ad a társasház közgyűlésének, hogy a jövedelem felosztható részét adózottan, vagy az adó megfizetése nélkül adja vissza a tulajdonostársaknak. Az adózás előtti eredmény csökkentésére a Javaslat szerint ezért csak abban az esetben lenne lehetőség, ha a társasház tulajdonostársa adózott jövedelmet kapott. [Tao. 7. § (1) bekezdés o) pont]
A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a vámszabadterületi társaságok és a külföldön tevékenységet végző, devizakülföldinek minősülő társaságok a könyveiket devizában kötelesek vezetni, ezért e jogállás megszerzése és elvesztése a könyvvezetés pénznemének megváltozását eredményezi. A számvitelről szóló törvényjavaslat szerint azok a társaságok, amelyek könyveiket devizában vezetik, más devizára is áttérhetnek. A Javaslat adóalap-korrekciót fogalmaz meg az áttérés napjára elkészített beszámolóban számszerűsített, és a tőketartalék javára, illetve az eredménytartalék terhére elszámolt átszámítási különbözetre. Az adóalap-növelő és -csökkentő jogcím tartalmát tekintve nem új, de kiegészül azzal, hogy devizáról más devizára történő áttéréskor is alkalmazandó. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés p) pont, 8. § (1) bekezdés o) pont]
A Javaslat által az adóellenőrzés, az önellenőrzés megállapításaira vonatkozó korrekció változtatására megfogalmazott rendelkezés pontosító jellegű. Az adóalap-korrekció - a bevétel kétszeres adóztatásának, illetve a költség, a ráfordítás kétszeres elismerésének elkerülése érdekében - változatlanul akkor kötelező, ha a feltárt (nem jelentős összegű) hiba következtében az ellenőrzés, önellenőrzés hatása a számviteli szabályok szerint az adóévi adózás előtti eredményben jelenik meg. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés u) pont, 8. § (1) bekezdés p) pont]
A hatályos Tao. törvény szerint a bevételként elszámolt, kapott osztalék az adóalap megállapítása során - az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében - csökkenti az adózás előtti eredményt. A jogalkalmazás során azonban gyakran bizonytalanságot okozott, hogy a Tao. törvény által az osztalékra adott meghatározás [Tao. törvény 4. § 29. pont] nem csupán a hétköznapi értelemben vett (más gazdálkodó szervezet adózott eredményéből tagként, részvényesként megszerzett) osztalékot tekinti "osztaléknak", hanem a befektetés kivonása révén megszerzett jövedelmet, valamint az ún. "rejtett osztalékokat" is (ilyen "rejtett osztalék" például a véglegesen kapott pénzeszköz, az elengedett kötelezettség). A Javaslat e bevételekkel kapcsolatban elsősorban formai változtatást fogalmaz meg, hiszen külön adóalap-csökkentő jogcímként nevesíti a "klasszikus osztalékot", a befektetés kivonása révén a tagnál jelentkező jövedelmet, valamint a "rejtett osztalékokat", és ezzel párhuzamosan hatályon kívül helyezi az osztalék jelenlegi meghatározását. A Javaslatban megfogalmazott változtatások jobban megfelelnek a számviteli elszámolások rendjének is, és ezáltal szintén a jogalkalmazást könnyítik meg. A Javaslat a következő tartalmi változásokat fogalmazza meg:
a) A 90/434/EGK tanácsi irányelv előírásainak megfelelően az átalakuló cég (például gazdasági társaság, szövetkezet) tagjánál, részvényesénél az átalakulás következtében elszámolt nyereséget nem engedi levonni az adózás előtti eredményből. Ilyen esetben ugyanis a tag, a részvényes nem az átalakult cég felhalmozódott adózott eredményéből részesedik (nem történik meg az adózott eredmény kivonása), hanem - az értékesítésnél keletkező árfolyamnyereséghez hasonlóan - csak részesedése értékének (a cég vagyonának növekedése következtében bekövetkezett) emelkedését mutatja ki könyveiben. A Javaslat szerint azokban az esetekben, amikor a tag, a részvényes ténylegesen is részesül a cég vagyonából, az elszámolt nyereség változatlanul csökkenti adózás előtti eredményét (ez végelszámolás, felszámolás és a jegyzett tőkének tőkekivonás útján történő leszállítása esetén fordul elő). Az átalakuló cég azon tagjánál, részvényesénél, amely a jogutódnak nem válik tagjává, részvényesévé, a tőkekivonás útján keletkező nyereség csökkenti az adóalapot.
b) A saját üzletrész, a saját részvény bevonásakor keletkező nyereséget a Javaslat szintén kivonja az adóztatás alól, hiszen ilyenkor a bevétel elszámolása jegyzett tőkével szemben történik. A változást az jelenti, hogy a Javaslat bármely olyan cégre kiterjeszti ezt a kedvezményt, amely saját részvényt, saját üzletrészt szerezhet (ez jelenleg a részvénytársaságokat, a korlátolt felelősségű társaságokat, a közhasznú társaságokat és a szövetkezeteket jelenti), ugyanakkor a szövetkezetekre előírt külön adóalap-csökkentő jogcímet hatályon kívül helyezi.
c) A kapott "rejtett osztalékok" tekintetében az első jelentős változás, hogy a térítés nélkül átvett eszközök bekerülési értékének megfelelően elszámolt bevétel más ellenszolgáltatás nélküli átvételekhez (kapott támogatás, véglegesen átvett pénzeszköz) hasonlóan az adóalap megállapításakor csökkenti az adózás előtti eredményt. A változtatást a térítés nélküli eszközmozgások egységes adózási kezelése, illetve a kétszeres adóztatás elkerülése indokolja (az átadás következtében elszámolt ráfordítás az átadó adózás előtti eredményét növeli). Szintén változást jelent, hogy az adózónál csak az az elengedett kötelezettség csökkenti az adózás előtti eredményt, amelyet az eredeti jogosult engedett el. A változtatást az indokolja, hogy a korrekció célja az azonos jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése, és amikor a kétszeres adóztatás nem valósul meg, az adóalap-csökkentés adóelkerülést eredményez (a vásárolt követelések esetén az új jogosult gyakran elengedi a követelésnek azt a részét, amelyet könyveiben nem mutat ki, így őt adóalap-növelési kötelezettség nem terheli). Változást jelent, hogy a nem nyereségérdekelt szervezetek által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, térítés nélküli eszközátadás és más hasonló jogcím következtében elszámolt bevétel nem csökkenti az adózás előtti eredményt, mivel ezeknél a szervezeteknél a kapcsolódó ráfordítás (annak következtében, hogy a vállalkozási tevékenység eredményét jellemzően nem érinti) nem növeli az adózás előtti eredményt, vagyis az adóalap-csökkentés alapjául szolgáló kétszeres adóztatás nem valósul meg. A külföldiek által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, térítés nélküli eszközátadás és más hasonló jogcímen juttatott bevétel csökkenti az adózás előtti eredményt, amely egyrészt a jogalkalmazás egyszerűsítését szolgálja, másrészt kedvezményezi, hogy ilyenkor a külföldi teljesen ellenszolgáltatás nélkül juttat tőkét a belföldi vállalkozás részére. Az említett változásokhoz kapcsolódóan a Javaslat átmeneti rendelkezést fogalmaz meg. Végül változást jelent, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a Javaslat szerint akkor is lehetővé válik az adózás előtti eredmény csökkentése, ha egyes nem pénzforgalmi kötelezettségei elengedésére, az ilyen tartozása átvállalására kerül sor.
Nem jelent tartalmi változást, hogy az utólag kapott engedmény, árengedmény következtében elszámolt bevételhez nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség (ilyenkor ugyanis az engedményt adó félnél elszámolt ráfordítás nem növeli az adózás előtti eredményt, vagyis nem valósul meg az azonos jövedelem kétszeres adóztatása). A változtatás formai jellegű, amelyet az indokol, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslat az utólag kapott nem számlázott engedmény mellett az esedékesség előtt történő fizetés esetén kapott - legfeljebb a késedelmi kamattal egyező - árengedmény elszámolását is nevesíti. Az említett események elszámolása a pénzügyi teljesítéshez kötődik, hasonlóan a véglegesen kapott pénzeszközhöz, és ezért nevesíti külön a Javaslat, hogy ezen engedmények következtében elszámolt bevétel nem csökkenti az adózás előtti eredményt.
A Javaslat változatlanul fenntartja azt a szabályt, hogy az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékhoz, az ilyen társaságban lévő részesedés kivonása következtében elszámolt bevételhez, illetve az ilyen társaság által térítés nélküli átadás, vagy hasonló jogcímen juttatott bevételhez az adóalap-csökkentési lehetőség nem kapcsolódik. Ezen "adóparadicsomi" társaságok esetében (szemben más külföldi társaságokkal) nyilvánvaló, hogy a bevétel juttatása nem az adózott eredmény terhére történt. Szintén változatlan az a szabály, hogy a nemzetközi szerződés, vagy jogszabály előírása alapján történő ingyenes eszközmozgáshoz nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség (mivel ilyenkor az elszámolt ráfordítás nem növeli a másik fél adózás előtti eredményét, vagyis nem valósul meg az azonos jövedelem kétszeres adóztatása).
[Tao. törvény 7. § (1) bekezdés g), gy) és ly) pont, 7. § (8) bekezdés, 29/B. § (4) bekezdés]
A Javaslat a kutatási tevékenység ösztönzésére korábban bevezetett kedvezmény kiterjesztését fogalmazza meg. A jelenlegi, a közvetlen költségek 20 százalékának megfelelő összegű adóalap-csökkentési lehetőség 100 százalékra változik. A kedvezménnyel az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést megvalósító adózó élhet (e fogalmak meghatározására a számvitelről szóló törvényjavaslat az irányadó). A kedvezmény lényegében e költségek kétszeres elszámolását teszi lehetővé az adóalap megállapítása során (egyszer az adózás előtti eredmény részeként, egyszer külön adóalap-csökkentő jogcímként). A kedvezmény nem vonatkozik a belföldi illetőségű társaságiadó-alanytól, az egyéni vállalkozótól vagy a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás miatt felmerült költségre (hiszen az arra vonatkozó kedvezményt jellemzően a szolgáltatást nyújtó is figyelembe vehette), valamint a kutatási költség támogatással fedezett részére. A vállalkozói szféra és a kutatóhelyek együttműködésének erősítése érdekében azonban az intézményektől, egyetemi kutatóhelyektől igénybe vett ilyen szolgáltatás alapján elszámolt költség figyelembe vehető adóalap-kedvezményként. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés t) pont]
A hatályos szabályozás szerint a kapcsolt vállalkozástól [Tao. törvény 4. § 23. pont] kapott kölcsön kamatának az a része, amely a saját tőke négyszeresét meghaladó kölcsönrészre arányosan jut - a nemzetközi szabályozásban elterjedt gyakorlatnak megfelelően - az adóalapot növeli ("alultőkésítési szabály"). A Javaslat az adóalap szélesítése érdekében szigorítja a szabályozást: egyrészt nemcsak a kapcsolt vállalkozástól kapott kölcsönre fizetett kamatot kell figyelembe venni, másrészt a saját tőke háromszorosát meghaladó kölcsön összegére arányosan jutó kamatra vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség. A pénzügyi intézménytől (vagyis a hitelnyújtással üzletszerűen foglalkozó szervezettől) kapott kölcsön után fizetett kamatra a szabályozás nem terjed ki. A szigorítás az idegen forrásból történő finanszírozásnak a saját tőkével történő finanszírozáshoz viszonyított - egyébként is meglévő - előnyeit hivatott ellensúlyozni (a vállalkozás szempontjából a kölcsönre fizetett kamat ráfordítás, míg az osztalék nem, a hitelező a tagot, a részvényest megelőző helyen áll a kielégítési rangsorban). A szabályozás megváltoztatását szintén indokolttá teszi, hogy a nem "hivatásszerűen" hitelezéssel foglalkozó személyektől származó kölcsön esetében valószínűsíthető, hogy csak a vállalkozás üzletvitelében érdekelt személy hajlandó jelentős forrást a vállalkozás rendelkezésére bocsátani. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a korrekciót akkor kell alkalmazni, amikor az adózó a kamatot a számviteli előírások szerint ráfordításként, vagy - például eszköz beszerzése érdekében felvett kölcsön kamata esetében - a beszerzett eszköz bekerülési értékének részeként elszámolta (az utóbbi esetben a kamat nem közvetlenül, hanem az eszköz értékesítése, felhasználása révén közvetetten jelenik meg költségként, ráfordításként). A Javaslat mind a saját tőke, mind a kötelezettségek esetében az adóévi átlagos állomány egymáshoz viszonyítását írja elő. A Javaslat szerint a zárt körben forgalmazott (vagyis csak "célzott" személyek által megvásárolható) kötvényre és a "fináncváltóra" fizetett kamatra is kiterjed a korrekció. A kapcsolódó hatályba léptető rendelkezés szerint az új előírásokat 2003-ig csak a 2000. december 31-ét követően felvett hitelekre, kibocsátott értékpapírokra kell alkalmazni, az ezt megelőzően felvett kölcsönök tekintetében a javasolt átmeneti szabályozás szerint a kölcsön felvételekor hatályos jogszabály az irányadó. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés j) pont, 8. § (5) bekezdés, 29. § (10) bekezdés]
A hatályos szabályozás szerint az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségével az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt növelni kell, míg az ilyen társaságtól kapott osztalék nem csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez a szabályozás elvileg az azonos jövedelem kétszeres adóztatását eredményezi, a gyakorlatban viszont (a kapcsolódó hatályos fogalomban a részesedés időpontjára vonatkozó rendelkezés következtében) könnyen kijátszható. A Javaslat szerint az ilyen ("adóparadicsomi") társaságtól kapott osztalék (más osztaléktól eltérően) továbbra sem csökkenti az adózás előtti eredményt, ugyanakkor a fel nem osztott nyereség adóztatása helyett (amelynek ellenőrzése is nehézségekbe ütközik) az adókötelezettség az ilyen társaságban lévő részesedésre bármilyen jogcímen (például árfolyamveszteség, értékvesztés) felmerült veszteségre terjed ki. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés m) pont]
A "rejtett osztaléknak" minősülő visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatások, juttatások, valamint az elengedett kötelezettségek, a térítés nélküli eszközátadások és átvállalt tartozások miatt felmerült ráfordítások már hosszú ideje adóalap-növelési kötelezettséggel járnak, habár e kötelezettség jelenleg különböző jogcímeken (részben külön jogcímen, részben a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások között) jelenik meg. A Javaslat a számviteli szabályozással összhangban kezeli az említett jogcímeken felmerült ráfordításokat. Változatlan szabály (csak az egyszerűbb fogalmazás érdekében jelenik meg külön alpontban), hogy nem terjed ki az adóalap-növelési kötelezettség az utólag adott, szerződésen alapuló engedményekre, valamint - a számvitelről szóló törvényjavaslatnak megfelelően külön nevesítve - a fizetési határidőn belüli teljesítéshez kapcsolódó árengedményekre. Változást jelent, hogy az adóalap megállapításánál az adózás előtti eredményt a kis értékű ajándékok, a mintakollekciók következtében elszámolt ráfordítások növelik, mivel az elszámolt bevétel a kedvezményezettnél csökkenti az adózás előtti eredményt, ezért a ráfordítás elismerése az adózás kikerülését eredményezné. Elvileg elképzelhető lenne az ellenkező irányú szabályozás is (a kis értékű ajándék, a mintakollekció az átadónál elismert ráfordítás, az átvevőnél az adóalapba tartozó bevétel), de ez bonyolítaná az adminisztrációt (hiszen a térítés nélküli átvételek miatt elszámolt bevétel általában csökkenti az adózás előtti eredményt) és megnehezítené az ellenőrzést. [Tao. törvény 8. § (1) bekezdés h) és n) pont]
a 35-38. §-hoz
E rendelkezések a társasági adó "különös" (a működésük sajátosságai következtében az általános szabályoktól eltérően adózó) alanyaira vonatkozó előírások módosítását tartalmazzák. A módosítások révén egységesebbé válik ezen adóalanyi kör adókötelezettségének szabályozása.A Javaslat elsősorban azoknak az adóalap-módosító jogcímeknek a változásait fogalmazza meg, amelyeket az általános jogcímek módosulásai indokolnak. A Javaslat egyes új adóalap-korrekciók (követelések értékvesztése, a terven felüli értékcsökkenés visszaírása) szintén kiterjednek a nem nyereségorientált szervezetekre. A Javaslat egységesebbé teszi e szervezetek esetében az adományra [Tao. törvény 4. § 1/a. pont] vonatkozó szabályozást. Jelenleg ugyanis például az alapítványok, társadalmi szervezetek által vállalkozási tevékenységük eredménye terhére közhasznú, közérdekű célra juttatott adományok érvényesíthetők az adóalapnál, más szervezetek (például célszervezet, közhasznú társaság) esetében azonban nem. E szervezetek vállalkozási tevékenységének célja azonban a szervezeti szabályozás (például a közhasznú szervezetekről szóló törvény, a Polgári Törvénykönyv) szerint további források teremtése saját alaptevékenységük részére, ezért a más közhasznú szervezetek részére történő átadást nem indokolt támogatni (természetesen az alaptevékenység keretében történő adományozást a javasolt szabályozás nem érinti). Ugyanakkor indokolt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történő közérdekű kötelezettségvállalás külön (más adománytól eltérő) szabályozása, hiszen így érhető el, hogy az ilyen szervezetek munkavállalói javára történt támogatás más adóalanyok munkavállalóinak támogatásával azonos feltételekkel történjen. Ennek megfelelően a Javaslat szerint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás vállalkozási tevékenységhez rendelhető részére (a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének 20 százalékáig) egységesen alkalmazható az adóalap-csökkentési lehetőség. [Tao. törvény 9. § (1) bekezdés, 9. § (2) bekezdés c)-d) pont, 9. § (3) bekezdés b) pont, 10. § (1)-(4) bekezdés, 12. § (2)-(4) bekezdés, 13. § (1) és (5) bekezdés]
A Javaslat az ismertetetteken túlmenő módosítást tartalmaz a többségében megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató célszervezetek adóalapjának meghatározására. E szervezetek esetében az adóalap kiindulási pontja az adózás előtti eredmény helyett - a hatályos szabályozásnak megfelelően - a jóváhagyott osztalék (vagyis a visszaforgatott eredmény gyakorlatilag mentes a társasági adó alól). Ennek következtében az adóalap-korrekciós tételek közül az eredmény kiigazítására szolgálókat változatlanul nem indokolt alkalmazni. Mivel az önellenőrzés, ellenőrzés megállapításai miatt elszámolt bevétel és ráfordítás tartalmát tekintve ilyennek minősül, a Javaslat az ezzel kapcsolatos korrekciók figyelmen kívül hagyását fogalmazza meg. Ugyanakkor a "rejtett osztaléknak" minősülő tételeket (például visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, a szokásos piaci árnál alacsonyabb áron történő értékesítés) a célszervezet esetében is indokolt adóztatás alá vonni, ezért a Javaslat erre vonatkozó módosítást is tartalmaz. [Tao. törvény 10. § (1)-(4) bekezdés]
A Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete adóalapjának módosítása kapcsán a Javaslat tételesen meghatározza azokat az adóalap-csökkentő és -növelő jogcímeket, amelyeket az MRP szervezetnek is alkalmaznia kell, és ezáltal összhangot teremt a Tao. törvény más szakaszaival. [Tao. törvény 12. § (2)-(4) bekezdés]
a 39. §-hoz
A Javaslat a Magyarországon telephellyel [Tao. törvény 4. § 33. pont] rendelkező, és ott vállalkozási tevékenységet végző külföldi vállalkozók adózásának új alapokra helyezését terjeszti elő. A hatályos szabályozás szerint ugyanis a külföldi vállalkozó adóalapját eltérő szabályok szerint kell megállapítani, attól függően, hogy Magyarországon fiókteleppel rendelkezik, vagy cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyen működik. A cégnyilvántartásba bejegyzett fióktelepre ugyanis kiterjed a számvitelről szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámolási kötelezettség, ezért adóalapját a belföldi adózókkal azonosan állapítja meg. A cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyre a számvitelről szóló törvény (és törvényjavaslat) hatálya nem terjed ki, ezért jelenleg adóalapját sajátos szabályok szerint határozza meg. A hatályos Tao. törvény kimondja, hogy a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely a társasági adóval összefüggő nyilvántartási kötelezettségének a számvitelről szóló törvénynek a kettős könyvvitelt vezetőkre vonatkozó rendelkezései szerint tesz eleget (vagyis beszámoló készítésére és könyvvizsgálatra ugyan nem, de az adózási előírások következtében könyvvezetésre kötelezett). Az adózás rendjéről szóló törvény módosítására irányuló javaslat szerint a jövőben e sajátos nyilvántartási kötelezettséget (mivel annak minden, a számviteli nyilvántartásokra épülő adó szempontjából jelentősége van) a Tao. törvény helyett az adózás rendjéről szóló törvény mondja ki.Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében a Javaslat szerint a külföldi vállalkozó a telephely adóalapját a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózókra vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, néhány, a szervezet működési sajátosságai által indokolt eltérés kivételével. A fióktelep és a másfajta telephely adózása között az jelent eltérést, hogy a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely az adózás előtti eredményt nem a beszámoló, hanem könyvviteli zárlat alapján állapítja meg. A jelenlegi helyzethez képest nem jelent változást, hogy a külföldi vállalkozónak fióktelepenként külön-külön, míg a cégnyilvántartásba be nem jegyzett összes telephelyeire együttesen kell megállapítania adóalapját. A nemzetközi adóegyezményeknek megfelelően a Javaslat változatlanul kimondja, hogy adózási szempontból a belföldi telephelyet a külföldi vállalkozó más telephelyeitől, illetve magától a külföldi vállalkozótól független vállalkozásnak kell tekinteni. [Tao. törvény 14. § (1) bekezdés]
Az általános adóalap-módosító jogcímekhez képest csak eltérést fogalmaz meg a Javaslat. Ezeket, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, eltéréseket az indokolja, hogy a telephely közvetítésével ténylegesen elért nyereség, vagy veszteség meghatározásánál figyelembe kell venni a központi irányítás költségeit, valamint a telephely közvetítésével elért, de a telephely által el nem számolt bevételeket is. A központi irányítás költségeiből azonban csak a bevételarányosan a telephelyre jutó részt indokolt elismerni, ezért erre vonatkozóan a Javaslat két irányú módosítást ír elő:
a) a belföldi telephelynél közvetlenül felmerült, valamint a külföldi vállalkozó által áthárított (a telephely által ténylegesen elszámolt) ilyen költség növeli az adózás előtti eredményt;
b) a külföldi vállalkozó bármely telephelyénél és székhelyénél ténylegesen felmerült költség (attól függetlenül, hogy formális áthárítása megtörtént-e) a bevételi arányok figyelembevételével csökkenti azt. [Tao. törvény 14. § (2) bekezdés]
A Javaslat a hatályos törvénynek megfelelően - de a rendelkezést a fióktelepként működő telephelyre is kiterjesztve - kimondja, hogy a telephely által elszámolt összes költség és ráfordítás 12 százalékát kell a társasági adó alapjának tekinteni, ha a telephelyre vonatkozó általános szabályok szerint megállapított adóalap nem éri el ezt a mértéket. A nemzetközi adóegyezményekben megfogalmazott egyenlő elbánás elve, valamint a Tao. törvénynek a nemzetközi szerződések elsőbbségét kimondó alapelve [Tao. törvény 1. § (4) bekezdés] következtében azonban e rendelkezést csak akkor lehet ténylegesen alkalmazni, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal nincs hatályos adóegyezmény. [Tao. törvény 14. § (3) bekezdés]
a 40. §-hoz
E rendelkezés a külföldi szervezet adóalapjának meghatározására vonatkozó módosításokat fogalmaz meg.A módosítás - figyelembe véve, hogy a nemzetközi adóegyezmények előírásai szerint a forrásország (vagyis Magyarország) adóztatási joga korlátozott, és csak meghatározott jövedelmekre terjed ki - változatlanul csak a kamatot, a jogdíjat, valamint a belföldön végzett előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért járó díjat tekinti adóköteles bevételnek, ugyanakkor - a kamatfizetés alapjául szolgáló jogviszonyra történő utalás elhagyásával - szélesíti az adóköteles kamatjövedelmek körét. A változtatással (vagyis a kölcsön és a kötvény kamatán kívüli kamatok adóztatásával) elérhető az esetleg éppen a hatályos szabályozás következtében más jogi keretben megjelenő, de hasonló tartalmú ügyletek után fizetett kamat megadóztatása. A kamat fogalmára a Javaslat nem tartalmaz meghatározást, mert azt a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi szerződések tartalmazzák, míg irányadó szerződés hiányában - a Tao. törvénynek a Javaslat által meghatározott új alapelvét [Tao. törvény 1. § (5) bekezdés] figyelembe véve - a számvitelről szóló törvényben foglaltakat lehet alkalmazni. [Tao. törvény 15. § (1) bekezdés]
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amikor a belföldről származó kamatot nem terheli társaságiadó-kötelezettség. Változatlanul adómentesnek minősül a Magyar Állam, valamint a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamat, és a Javaslat szerint adómentessé válik az államháztartás szervezetei által fizetett kamat is. E kivételt az indokolja, hogy a társasági adó az államháztartás egyik alrendszerének finanszírozását se érintse hátrányosan. Az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály meghatározása szerint az államháztartás szervezetének minősül többek között minden minisztérium és helyi önkormányzat. A betéti kamatra változatlanul nem terjedne ki az adókötelezettség, így az nem érintené hátrányosan a pénzügyi intézmények eszközellátottságát. Végül a Javaslat szerint is adómentes maradna a késedelmi kamat, amely tartalmában lényegesen különbözik a hitel típusú ügyletek alapján fizetett kamattól, és a nemzetközi adóegyezmények általában tiltják adóztatását a forrásországban. A kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi szervezet részére fizetett kamatnak, jogdíjnak az a része, amely meghaladja a szokásos piaci kamatot, a Javaslat szerint (mint más "rejtett osztalékok") osztaléknak minősül és osztalékadó-kötelezettség terheli, ennek megfelelően e bevételeket a Javaslat kiveszi a társaságiadó-köteles jövedelmek köréből. [Tao. törvény 15. § (2) bekezdés]
a 41. §-hoz
E rendelkezések az adóalap megállapításának különös (például az adózó jogutód nélküli megszűnéséhez, átalakulásához, könyvvezetési rendszerének megváltoztatásához fűződő) szabályait módosítják. A módosításokat elsősorban az általános adóalap-módosító jogcímek változásai teszik szükségessé.A jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó korrekciókat egyrészt az egyszeres könyvvitel alapvetően pénzforgalmi szemlélete, másrészt a számviteli és az adózási elszámolás eltérése indokolják a következők szerint:
a) A számvitelről szóló törvényjavaslat megfogalmazása szerint az egyszeres könyvvitelt vezető adózó által kimutatott tartalék az egyszerűsített mérlegbe beállított, a jövőbeni pénzügyi rendezéskor adóköteles bevételt vagy költséget, ráfordítást eredményező eszközök és források különbözetét mutatja. Az adózó jogutód nélküli megszűnésekor, tevékenysége befejezésekor ezt az összeget (előjelének megfelelően) indokolt a társasági adó alapjának meghatározásakor csökkentő, vagy növelő tételként figyelembe venni, annak érdekében, hogy a tagok teljes egészében adózott vagyont kapjanak vissza a vagyonfelosztáskor. A Javaslatban megfogalmazott szöveg lényegi tartalmi változást a hatályos előírásokhoz képest nem jelent, de jobban megfelel a számvitelről szóló törvényjavaslatban foglaltaknak. [Tao. törvény 16. § (1) bekezdés b) pont]
b) Az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében - a számviteli szabályok szerint elszámolt értékcsökkenés és az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenés eltérése következtében - gyakran előfordul, hogy az eszköznek két "nettó értéke" van: a számviteli szabályok alapján meghatározható könyv szerinti érték és az adózási előírások szerinti számított nyilvántartási érték. A Javaslatban megfogalmazott korrekció (lényegében a hatályos szabályozásnak megfelelően) az adózó jogutód nélküli megszűnésekor a két "nettó érték" közötti különbözet adóalapnál történő érvényesítését, és ezáltal a számviteli elszámolás és az adóelszámolás közötti összhang helyreállítását biztosítja. [Tao. törvény 16. § (1) bekezdés c) pont]
Az adózó átalakulásakor az adóalap-korrekciók - a Javaslat megfogalmazása szerint - vagy a jogelődnél, vagy a jogutódnál jelentkeznek, és az egyes korrekciók indoka a következő:
a) Az immateriális javak és a tárgyi eszközök könyv szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke közötti különbözetre vonatkozó korrekció indokai megegyeznek a jogutód nélküli megszűnésnél ismertetettekkel. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés c) pont]
b) Ha az átalakulás egyszeres könyvvezetésről kettős könyvvezetésre történő áttérést is eredményez (például egyszeres könyvvitelt vezető betéti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át), akkor a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint először az egyszerűsített mérleget (vagyis az egyszeres könyvvitelnek megfelelő mérleget) kell összeállítani, majd ennek alapján kell az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló mérlegét (vagyis a kettős könyvvitelnek megfelelő mérleget) elkészíteni. A két mérleg között az egyik - az adózás szempontjából is - jelentős eltérés az, hogy az egyszerűsített mérlegben kimutatott tartalék összegét az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló mérlegében már az eredménytartalék tartalmazza. A tartalék összegének megfelelő áttérési különbözet az átalakulás legtöbb formájánál a jogelőd vagyonmérlegét, kiválás és szövetkezet részleges átalakulása esetén azonban a jogutód vagyonmérlegét érinti. Az áttérési különbözet összegének az adóalapnál történő (a tartalék előjelének megfelelő) figyelembe vételét - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan - az indokolja, hogy a kettős könyvvitelt vezető jogutódnál a tartalék összetevőit képező eszközök és források vagy nem fognak megjelenni az adózás előtti eredményt befolyásoló tételként (például vevők, szállítók), vagy elszámolhatók lesznek az adózás előtti eredmény csökkentéseként (például saját termelésű készletek). A Javaslat az egyértelműbb jogalkalmazás érdekében utalást tartalmaz az egyéni cég átalakulására is, hiszen az egyéni vállalkozásról szóló törvény kimondja, hogy az egyéni cég átalakulására vonatkozóan a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni, és egyben a törvény rendelkezik arról is, hogy az átalakulás előkészítéseként az egyéni cég - habár egyébként nem tartozik a számvitelről szóló törvény hatálya alá - köteles elkészíteni az egyszerűsített mérleget. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés e) pont]
c) A személyi jövedelemadó rendszerében a kapott, illetve fizetett előleg az egyéni vállalkozó adóköteles bevételének, illetve költségének minősül, továbbá a nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített, fel nem használt vásárolt készlet szintén költségként csökkentette a vállalkozói jövedelmet, ezért az egyéni cég átalakulása esetén - a kétszeres adóztatás, illetve költségelszámolás elkerülése érdekében - ezekkel a tételekkel az adózás előtti eredményt módosítani kell. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés f) pont]
d) A számvitelről szóló törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy átalakulás során a céltartalékokat átértékeljék. Az átértékelést jellemzően a jogelőd vagyonmérlege, kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutód vagyonmérlege tartalmazza. A jogszabályon alapuló környezetvédelmi kötelezettségek alapján, illetve erdőfelújítási kötelezettséghez kapcsolódóan kimutatott céltartalék általános szabályok szerinti képzéséhez, növeléséhez, csökkentéséhez, illetve megszüntetéséhez a Javaslat adóalap-korrekciókat rendel. E korrekciókat indokolt akkor is figyelembe venni, ha az említett céltartalék összegének növekedésére, vagy csökkenésére a vagyonmérlegben került sor. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés h) pont]
e) A követelések értékvesztéséhez, behajthatatlanná válásához kapcsolódó korrekciók szükségessé teszik, hogy önmagában az átalakulás ténye ne akadályozza meg, hogy a jogutód - azokra a követelésekre vonatkozóan, amelyet jogelődjétől átvett - éljen azokkal az adóalap-csökkentési lehetőségekkel, amelyeket a Javaslat a jogelőd részére lehetővé tett volna. A Javaslatban foglalt rendelkezés alapján például a jogutód a jogelődjétől átvett követelés behajthatatlanná válásakor jogosulttá válik a jogelődjénél felhalmozódott, az adóalapnál el nem ismert értékvesztés elszámolására is, hiszen ez a jog - az átalakulás elmaradása esetén - jogelődjét illette volna meg. [Tao. törvény 16. § (2) bekezdés i) pont]
Az egyszeres könyvvezetésről a kettős könyvvezetésre való áttérésre vonatkozóan a Javaslat két, a céltartalékokhoz kapcsolódó korrekciót ír elő. A korrekció alapvető oka, hogy a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint a már kettős könyvvitelt vezető adózó az egyszerűsített mérlegében kimutatott (vagyis még egyszeres könyvvitelt vezetőként képzett) céltartalék összegét a nyitást követően ráfordításként számolja el. Az egyes céltartalékokhoz kapcsolódó általános adóalap-korrekciókat a könyvvezetési rendszer változtatásakor a következők indokolják:
a) Az egyes jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi kötelezettségekre, valamint az erdőfelújítási kötelezettségre képzett céltartalék összege a Javaslat szerint csökkenti az adóalapot, így - figyelembe véve a másik különös adóalap-korrekciót is - végeredményben lehetővé válik a céltartalék-képzés alapjául szolgáló költség kétszeres érvényesítése az adóalapnál. A céltartalék felhasználását ugyanis a már kettős könyvvitelt vezető adózó a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint bevételként számolja el, és a korrekció e bevétel "ellentételezését" szolgálja. [Tao. törvény 16. § (3) bekezdés c) pont]
b) A várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre szolgáló céltartalék képzéséhez (vagyis ráfordításként történő elszámolásához) az általános szabályok szerint is adóalap-növelési kötelezettség kapcsolódik, ezért a könyvvezetési rendszer megváltoztatásánál is indokolt ezt a kötelezettséget előírni. [Tao. törvény 16. § (3) bekezdés d) pont]
A különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv a különböző tagállamban illetőséggel bíró társaságokat egyaránt érintő ilyen jogügyletekre fő szabályként kimondja, hogy a társaság eszközeinek piaci ára és a könyv szerinti értéke közötti különbözet nem keletkeztethet adókötelezettséget e gazdasági események időpontjában. Az adómentesség azonban csak addig áll fenn, ameddig az ügylet résztvevői a költségeiket nem számolják el új érték alapján (vagyis az adófizetési kötelezettség halasztódik). A magyar szabályozás mind az átalakuló társaságok, mind azok tagjai, részvényesei esetében lehetővé teszi a költségek, ráfordítások új érték alapján történő meghatározását, ezért a Javaslat az adókötelezettség halasztását tartalmazza. A Javaslat szerint ezek a rendelkezések csak az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában lépnek hatályba. [Tao. törvény 16. § (9)-(12) bekezdés]
a 42. §-hoz
E rendelkezések a Tao. törvénynek az elhatárolt veszteséghez (vagyis a negatív adóalaphoz) kapcsolódó előírásainak módosítását célozzák.A hatályos szabályozás szerint a jogelőd nélkül létrejött adózó az adókötelezettsége keletkezésének és azt követő három adóévnek a negatív adóalapjával korlátlan ideig csökkentheti az adózás előtti eredményét, tehát ezen időszak elhatárolt veszteségének adóalapnál történő érvényesítésére nem vonatkozik az általános, 5 adóéves korlát. A hatályos előírás szerint azonban ez nem vonatkozik a számvitelről szóló törvény alapján aktiválható alapítási, átszervezési költségre, amelyek csak korlátozott ideig határolhatók el. A Javaslat e korlátozás eltörlését fogalmazza meg annak érdekében, hogy bármilyen típusú veszteségre azonos előírások érvényesüljenek, és ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe azok az adózók, amelyeknél az átlagosnál magasabbak az alapítási, átszervezési költségek. [Tao. törvény 17. § (2) bekezdés]
Átalakulás esetén a jogutód jelenleg csak akkor (és addig az időpontig) veheti figyelembe a jogelődje által elhatárolt veszteséget, ameddig nem szereznek nála 50 százalékot meghaladó részesedést olyan személyek, amelyek a jogelődnek nem voltak tagjai, részvényesei. Ezen előírás következtében az átalakulási döntéseknél nemcsak a gazdasági szempontokat kell figyelembe venni, hanem a tulajdonosi szerkezet átalakításának a veszteségelhatárolás lehetőségére gyakorolt hatását is. A korlátozás megszüntetésével az adózási következmények nem befolyásolnák az átalakulásokra vonatkozó gazdasági döntéseket. Hasonló célt szolgál, hogy a Javaslat kiterjeszti a jogelődnél keletkezett veszteség elhatárolásának lehetőségét a jogutód számára - a vagyonmérleg alapján rá jutó vagyonnal arányos összegben - az átalakulás azon formáinál is, amelyek során a jogelőd nem szűnik meg (kiválás, részleges átalakulás). Természetesen az elhatárolt veszteségnek ezt a részét a jogelőd nem érvényesítheti adóalapjánál. [Tao. törvény 17. § (7) bekezdés]
Az egyenlő elbánás elvére tekintettel a Javaslat egyik fő törekvése, hogy a Magyarországon működő külföldi vállalkozókra a belföldi adózókkal azonos adózási rendelkezések vonatkozzanak. A hatályos szabályozás szerint a külföldi vállalkozó - a jogelőd nélkül létrejött belföldi illetőségű adózóval ellentétben - az első négy magyarországi adóéve negatív adóalapját nem határolhatja el korlátlan ideig, mert a veszteségelhatárolás szempontjából nem minősül jogelőd nélkül létrejött adózónak. A Javaslat azzal oldja fel ezt a különbséget, hogy 2001-től a külföldi vállalkozót abban az adóévben minősíti jogelőd nélkül létrejött adózónak, amelyben az állami adóhatósághoz ilyenként be kell jelentkeznie (vagyis telephelyét be kellett jelentenie). [Tao. törvény 17. § (9) bekezdés]
a 43. §-hoz
E szakasz azokra az esetekre fogalmaz meg a hatályos szabályozást pontosító és kiegészítő rendelkezéseket, amikor az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévők a közöttük fennálló üzleti kapcsolatban a szokásos piaci ártól eltérő árban állapodnak meg, és ezáltal eltérítik eredményüket a ténylegestől. A nemzetközi gyakorlatban ilyen esetben az adózás előtti eredményt a szokásos piaci ár és a ténylegesen alkalmazott ár különbözetével módosítani kell. A Javaslat nem tartalmaz részletes előírásokat az adóalap-módosítás módszereire, azonban segítséget nyújt a jogalkalmazó számára azzal, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi gyakorlat alapdokumentumára, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) által kidolgozott iránymutatásra.A változtatás erősíti, hogy az adóalap-módosítás célja minden esetben a társaságiadó-alapnak ténylegesen az adózás előtti eredmény alapján történő megállapítása, ezért a kétoldalú (egymással ellentétes irányú) adóalap-módosítás csak akkor indokolt, ha mindkét fél esetében a társasági adóval (illetve annak megfelelő külföldi adóval) összefüggő adókötelezettséget érinti.
A Javaslat pontosítja a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei közül a negyedik (sajátos) módszerre vonatkozó előírást. A pontosítás lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság is kialakíthasson sajátos módszert, illetve, hogy ilyen módszer alkalmazására akkor kerülhessen sor, ha a Tao. törvényben meghatározott három eljárás (amelyeknek az előírásai tartalmilag nem módosulnak) nem alkalmas a szokásos piaci ár megállapítására. [Tao. törvény 18. § (2) bekezdés d) pont]
a 44. §-hoz
A közhasznú társaság mentesül a társasági adó megfizetése alól az adótörvény szerint kedvezményezett tevékenységéből származó bevételének az összes bevételéhez viszonyított arányában, ugyanakkor a hatályos szabályozás szerint az adómentesség nem terjed ki például a térítés nélküli átadások, adott támogatások következtében keletkezett adóalapra. Az erre vonatkozó szabályozás a Javaslat szerint tartalmában nem változik, csak egyes más módosítások miatt kerül pontosításra. [Tao. törvény 20. § (1) bekezdés b) pont, 20. § (5) bekezdés]a 45-46. §-hoz
E rendelkezések a kis- és középvállalkozások számára - elsősorban fejlesztési lehetőségük feltételeinek javítása érdekében - új (a közösségi szabályozásnak is megfelelő) adókedvezmény bevezetését célozza.A Kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a kis- és középvállalkozások támogatásának. A támogatás egyik formáját jelentő adókedvezmények jellegüknél fogva kizárólag azon vállalkozások segítésére alkalmasak, amelyek nyereségesen működnek. A kis- és középvállalkozások esetében az egyik legjelentősebb problémát a működéshez szükséges források hiánya jelenti, hiszen e vállalkozások részére nem minden esetben áll rendelkezésre megfelelő nagyságú saját tőke, míg az idegen források igénybevételét a kamatterhek is megnehezítik. A Javaslat által megfogalmazott adókedvezmény célja éppen az, hogy támogatást nyújtson a beruházási hitelek kamatának visszafizetéséhez.
Az adókedvezmény feltételrendszerének kialakítása során a következő szempontok érvényesültek:
a) Az adókedvezményt indokolt azon vállalkozások részére biztosítani, amelyek független, üzleti alapokon álló elemzés alapján várhatóan valóban eredményesen képesek a megszerzett idegen forrást felhasználni. A pénzügyi intézmények hitelbírálati gyakorlata biztosítja az ilyen elemzést, ezért indokolt a pénzügyi intézménytől felvett hitel kamatát kedvezményezni (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alapján üzletszerűen hitelezési tevékenységgel más vállalkozás nem is foglalkozhat).
b) A feltételeket célszerű olyan módon meghatározni, hogy az adókedvezmény az Európai Közösségek gyakorlatában ne minősüljön állami támogatásnak. Ellenkező esetben ugyanis az adókedvezmény - az Európai Megállapodásban vállalt kötelezettségeink alapján - az adózók szempontjából csak bonyolult eljárási rend keretében érvényesíthető. Az Európai Közösségek gyakorlatában ismert az ún. de minimis szabály, amely szerint bizonyos összeghatárig (ez jelenleg három évenként kb. 26 millió forintot jelent) a juttatott támogatás nem minősül olyan állami támogatásnak, amelyre a bonyolult eljárási szabályok kiterjednének. A valóban kisebb méretű vállalkozások számára az említett összeg (amely a fizetett kamat alapján igénybe vett adókedvezményt jelenti) megfelelő mértékű, hiszen e feltétel mellett az adózó által átlagosan igénybe vehető hitel egyéves lejárat esetén is elérheti a 60-70 millió forintot.
c) A feltételrendszer kialakításánál indokolt figyelembe venni a beruházás helyszínét, illetve a tárgyi eszköz üzemeltetésének a helyét, és ezáltal az adókedvezmény alkalmas lehet az ország egyes térségei közötti fejlettségi különbségekből fakadó hátrányok csökkentésére is. A feltételrendszer ebből a szempontból a hatályos törvényben kialakult preferenciákat tükrözi, vagyis a vállalkozási övezetek, a kiemelt térségek és a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek élveznek magasabb kedvezményt.
A Javaslat megfogalmazása szerint az adókedvezményt a hitel teljes időtartama alatt lehet igénybe venni, de a visszaélések elkerülése érdekében csak a hitel eredeti lejáratáig. Az adókedvezmény mértéke minden adóévben a fizetett kamathoz igazodik, de mértéke nem lehet több 5 millió forintnál.
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése céljából a Javaslat lehetővé teszi, hogy a külföldi vállalkozó akkor is igénybe vehessen adókedvezményt, ha fióktelepnek nem minősülő (cégnyilvántartásba be nem jegyzett) telephelyén végzi a tevékenységét. Ennek érvényesítéséhez a telephelyen megvalósított beruházást, az ott foglalkoztatott létszámot, illetve a telephely tevékenysége révén elért árbevételt veheti alapul. [Tao. törvény 23. § (5) bekezdés]
A Javaslat meghatározza az adókedvezmények igénybevételének utolsó évét: ha az adózó üzleti éve (és ennek következtében adóéve) eltér a naptári évtől, az adókedvezmény utoljára annak az adóévnek az adata alapján érvényesíthető, amely adóév utolsó napja a törvényben megjelölt évben van. Ha például az adózó 2001-re vonatkozóan üzleti éve utolsó napjaként június 30-át jelöli meg, és a Tao. törvény szerint az adókedvezmény igénybevételének utolsó éve 2002, akkor a számviteli előírások szerint az üzleti évei 2001. január 1-től 2001. június 30-ig, 2001. július 1-től 2002. június 30-ig, 2002. július 1-től 2003. június 30-ig tartanak. Ebben az esetben az adókedvezmény utoljára a 2001. július 1-től 2002. június 30-ig terjedő adóév adója alapján érvényesíthető, mivel a következő adóév utolsó napja már 2003-ban van. [Tao. törvény 23. § (6) bekezdés]
a 47. §-hoz
Az adóelőleg-bevallásra és -fizetésre vonatkozó szabályozás átalakítása a számvitelről szóló törvényjavaslat által biztosított, a naptári évtől eltérő üzleti év - amely egyben az adóév is - választására vonatkozó lehetőség miatt szükséges. A hatályos szabályozás ugyanis a naptári évvel megegyező adóévre épül, és az első félévben fizetett adóelőleg alapja a megelőző második évi, a második félévi előlegé pedig a megelőző évi adó. A Javaslat szerint ez a rendszer gyakorlatilag nem változik (vagyis a naptári évvel megegyező üzleti évvel rendelkező adózók fő szabály szerint változatlanul a július 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra vallják be az adóelőleget), a módosítások kizárólag arra irányulnak, hogy az üzleti év vonatkozásában azoknál a vállalkozásoknál is azonos logika alapján működjön, amelyek a naptári évtől eltérő üzleti évet választanak. [Tao. törvény 26. § (1)-(2) bekezdés]Egyszerűsítést jelent az az új rendelkezés, amely szerint bizonyos típusú (beolvadás, kiválás, szövetkezetek részleges átalakulása) átalakulások esetén a változatlan formában továbbműködő adózónak nem kell adóelőleg-bevallást adnia, ha az átalakulás időpontja az előző adóévről szóló bevallás beadásának határideje előtt van. [Tao. törvény 26. § (3) bekezdés]
Az egyenlő elbánás elvének érvényesítését szolgálja, hogy a Javaslat szerint a külföldi vállalkozók minden esetben - tehát függetlenül attól, hogy cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely, vagy fióktelep formájában működnek Magyarországon - az általános előírások szerint fizetnek adóelőleget. A Javaslat megszünteti a külföldön tevékenységet végző jogállással [Tao. törvény 4. § 28. pont] rendelkező adózók adóelőleg-fizetés alóli mentességét, ezáltal ezen adózói körre is az általános előírások vonatkoznak. A kisebb vállalkozások pénzügyi helyzetének javítása érdekében a Javaslat a havi adóelőleg-fizetési kötelezettség összeghatárát a 3 millió forintos fizetendő adó helyett 5 millió forintban határozza meg. A Javaslat a "feltöltési" kötelezettséget (vagyis azt az előírást, hogy az adóév utolsó napjaiban az adóelőleget ki kell egészíteni a várható fizetendő adó legalább 90 százalékának megfelelő összegre) kiterjeszti a külföldön tevékenységet végzőkre és a belföldön cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephely útján vállalkozási tevékenységet folytató külföldi vállalkozóra. [Tao. törvény 26. § (6)-(8) és (10)-(11) bekezdés]
a 48. §-hoz
E rendelkezés az osztalékadóra vonatkozó egyes előírásokat módosítja. A változások részben formai jellegűek, de kisebb tartalmi változást is jelentenek. A formai változtatást az indokolja, hogy a hatályos törvény jelenleg azonosan határozza meg [Tao. törvény 4. § 29. pont] a társaságiadó-alapot csökkentő (kapott) osztalékot és az osztalékadó alapját. Ez az egyszerűnek tűnő megfogalmazás azonban a jogalkalmazók számára gyakran nehézséget jelentett, hiszen egyrészt a két adó eltérő szemléletet igényel (a társasági adó alapjánál általában az osztalék jogosultja, az osztalékadó alapjánál a kifizető nézőpontjából kell a fogalmat értelmezni), másrészt a Tao. törvény a "rejtett" osztalékot is az osztalékadó alapjának tekinti, vagyis a köznapi szóhasználatnál szélesebben értelmezi az osztalékot. A jogalkalmazás elősegítése érdekében a Javaslat külön fogalmazza meg az osztalékadó alapját. [Tao. törvény 27. § (1), (11) bekezdés]Tartalmilag új (részben új) rendelkezést jelent, hogy a Javaslat szerint a következő jogcímeken szerzett jövedelmeket is az osztalékadó-kötelezettség terheli:
a) A külföldi vállalkozó által a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyén elért adózás utáni nyereség, ha ezt a külföldi vállalkozó ténylegesen is megszerzi (legkésőbb a telephely tevékenységének megszüntetésekor, vagyis a vagyon kivonásakor). A gyakorlatban azonban ez a jövedelem akkor adóztatható, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény ezt lehetővé teszi, vagy Magyarország nem kötött egyezményt a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés c) pontja]
b) A Javaslat szerint - a hatályos szabályozásnak megfelelően - osztaléknak minősül általában a pénzbeli támogatás, a követelés elengedése, vagy a tartozás más által történő átvállalása révén szerzett jövedelem. Új előírásként a nem pénzben történő eszközátadást is osztalékként fogalmazza meg a Javaslat, hiszen indokolatlan a támogatás formájától (pénzeszköz, vagy más eszköz átadása) függővé tenni az adókötelezettséget. Az így megszerzett jövedelem (és ez szintén az adókötelezettség szélesedését eredményezi) nem csak akkor alapja az osztalékadónak, ha a bevételt társaságiadó-alany juttatta, hanem akkor is, ha bármely más belföldi személy. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés g) pontja]
c) A kapcsolt vállalkozásként kapott kamatnak, jogdíjnak a szokásos piaci árat meghaladó része a Javaslat szerint szintén osztaléknak minősül. Ez az összeg ugyanis a nemzetközi gyakorlat szerint "rejtett osztalék", és általában a nemzetközi adóegyezmények is lehetővé teszik ilyen módon történő adóztatását. E jövedelmek osztalékként történő kezelése kedvezőbb Magyarország számára, hiszen a jogdíj, a kamat társasági adóval történő forrásadóztatását az egyezmények sok esetben tiltják, míg az osztalékot általában forrásadó terhelheti. A jogbiztonság követelményére tekintettel a Javaslat hatályba lépésekor már megkötött szerződések, kibocsátott értékpapírok alapján fizetett ilyen kamat, jogdíj változatlanul mentes maradna az osztalékadó alól. [Tao. törvény 27. § (11) bekezdés h) pont]
A javasolt változtatások a belföldi illetőségű osztalékban részesülők számára a gyakorlatban nem jelentik az adófizetési kötelezettség bővülését, mivel ilyenkor tényleges adófizetés az új szabályok alapján is csak akkor lenne, ha a jövedelem kifizetése készpénzben történik, vagy nem az osztalékban részesülő belföldi számlájára történik a jövedelem átutalása. A Tao. törvény szerint [Tao. törvény 27. § (2) bekezdés] ugyanis a belföldi illetőségű osztalékban részesülő mentes az osztalékadó alól.
A Javaslat rendelkezik arról, milyen devizaárfolyamon kell az osztalékadó megállapításához szükséges értékeket átszámítani, ha a részesedés könyv szerinti értéke, vagy - devizában történő könyvvezetés miatt - az osztalékadó alapja nem forintban kerül meghatározásra. [Tao. törvény 27. § (13) bekezdés]
a 49. §-hoz
A kettős adózás elkerülésére vonatkozó előírásokban érdemi változást az jelent, hogy a Javaslat szerint - összhangban a számviteli elszámolással - a külföldön megfizetett társasági adónak megfelelő adó mellett (helyett) az adóévre fizetendő adóra vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség. Ezzel az adóévi jövedelem és ehhez rendelt külföldi adókötelezettség összhangja megteremtődik. [Tao. törvény 28. § (1)-(2) bekezdés]az 50-52. §-hoz
A Javaslat e rendelkezései a módosítások miatt szükségessé váló átmeneti szabályokat fogalmazzák meg.Az ún. "alultőkésítési szabályhoz" kapcsolódó hatályba léptető rendelkezés szerint az új előírást 2003-ig csak a 2000. december 31. napját követően felvett kölcsönre, kibocsátott értékpapírra fizetett kamatra kell alkalmazni, 2003 után azonban egységessé válik a szabályozás. [Tao. törvény 29. § (10) bekezdés]
Az 1998. június 16-a előtt elengedett kötelezettségeknek, átvállalt tartozásoknak, illetve kapott támogatásoknak a számviteli előírások szerint időbelileg elhatárolt, és az időbeli elhatárolás megszüntetésével bevételként 2000. december 31-ét követő adóévekben elszámolandó összegekkel utoljára abban az adóévben csökkenthető az adózás előtti eredmény, amely adóév utolsó napja 2003. évben van. Ez azt jelenti, hogy az adóalap csökkentés lehetősége nem áll fenn a támogatás következtében elhatárolt bevételnek arra a részére, amelynek felhasználása nem történik meg a megjelölt időpontig. Ugyanez a szabály érvényesül akkor is, ha annak az eszköznek az értékét, amelyhez az elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás kapcsolódott, az adózó nem számolja el költségként a megjelölt időpontig. A térítés nélküli eszközátvétel, valamint a külföldi személy, a külföldi illetőségű magánszemély által történő kötelezettségelengedés, tartozásátvállalás, támogatás, juttatás a hatályos Tao. törvény szerint nem (külföldi személy esetén nem minden esetben) csökkenti az adózás előtti eredményt, ezért az átmeneti szabály szerint csak a Javaslat hatályba lépését követően megtörtént említett események alapján van lehetőség az adóalap csökkentésére. [Tao. törvény 29/B. § (4) bekezdés]
A Javaslat - a társaságiadó-bevételek biztosítása érdekében - arról rendelkezik, hogy az adózó a 2000. december 31-én hatályos adótörvény előírása alapján készített bevallása alapján megállapított, a korábbi években a befektetések, az értékpapírok és a készletek értékvesztéseként elszámolt, de az adóalapnál még nem érvényesített összeggel a 2001. január 1-jén (az ekkor előtársaságként működő adózó a cégbejegyzés napját követő napon) kezdődő adóévben és az azt követő adóévekben a következők szerint csökkentheti adózás előtti eredményét:
a) három adóévben, egyenlő részletekben, ha az adózó (a hatályos Tao. törvény rendelkezései szerint) valamely eszközcsoport tekintetében az értékvesztés egyedi nyilvántartására 2001. január 1. előtt áttér (a kedvező elszámolás ilyenkor az áttéréskor az adott eszközcsoporthoz nyilvántartott értékvesztésből a korábban még figyelembe nem vett összegre vonatkozik); [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés a) pont]
b) egyenlő részletekben az említett adóévvel kezdődő öt adóévben arra az eszközcsoportra nyilvántartott értékvesztés alapján, amelyre vonatkozóan a hatályos Tao. törvény előírása szerint eszközcsoportonként tartja nyilván (érvényesíti) az értékvesztést; [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés b) pont]
c) az eszköz nyilvántartásból történő kivezetésekor, de legkésőbb az említett ötödik adóévben azon eszközcsoport eszközeire nyilvántartott értékvesztés alapján, amelyre a hatályos Tao. törvény előírása szerint egyedileg tartja nyilván az értékvesztést; [Tao. törvény 29/C. § (1) bekezdés c) pont]
Ha az adózó az előbb meghatározott időtartam alatt jogutód nélkül megszűnik, a Javaslat szerint a nyilvántartott (az adóalapnál még nem érvényesített) értékvesztés még figyelembe nem vett teljes összegét le kell vonnia az adózás előtti eredményből. Ha az említett időszakon belül az adózó átalakul, az átalakulásig az adózás előtti eredmény csökkenésként még figyelembe nem vett értékvesztést a jogutód(ok) (kiválás, részleges átalakulás esetén a jogutód és a jogelőd) érvényesítik az adóalapnál. Ez annak megfelelően történik, hogy a vagyonmérleg szerint az az eszköz, amelyhez az értékvesztés kapcsolódik, az átalakulásban résztvevők közül melyikhez kerül. Az "átvett" értékvesztést az adózás előtti eredmény csökkenéseként a jogelőd adóéveit is figyelembe véve lehet elszámolni. [Tao. törvény 29/C. § (2)-(3) bekezdés]
A Javaslat az egyszerűsítés érdekében egyszeres könyvvitelt vezetőknél megszünteti az általuk kapott és fizetett előleghez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímeket, és ez a módosítás átmeneti előírást igényel. 2001-től az egyszeres könyvvitelt vezető adózók is a számviteli törvény előírása alapján kimutatott adózás előtti eredményből indulnak ki az adóalap megállapítása során. Ez azt eredményezi, hogy a kifizetett, de még fel nem használt, nem beruházási célra beszerzett vásárolt készlet értéke része lesz az adózás előtti eredménynek. Tekintettel arra, hogy e készlet értékét az adózó már korábban is elszámolta költségként, a kétszeres költségelszámolás megakadályozása érdekében szükséges a korrekció. Az egyszeri, jelentős tehernövekedés elkerülése céljából az adóalap-növelési kötelezettség három adóév alatt, egyenlő részletekben jelentkezik. [Tao. törvény 29/C. § (4)-(5) bekezdés]
A céltartalékképzés és -felhasználás számviteli szabályozásának változása azt eredményezi, hogy a 2000. évről készített beszámolóban képzett céltartalékot csak akkor kell bevételként elszámolni, ha a felhasználása ténylegesen megtörtént, ezért - a Javaslat által megfogalmazott általános szabályok szerint - a 2000. évi adóalapnál el nem ismert céltartalékból 2001-ben csak a bevételként elszámolt összeg csökkenti az adózás előtti eredményt. A számvitelről szóló törvényjavaslat azonban átmenetként előírja a 2000. évi beszámolóban a követelésekből várható veszteségek fedezetére kimutatott céltartalék megszüntetését (kettős könyvvitel vezetése esetén bevételként történő elszámolását). A kétszeres adózás elkerülése érdekében indokolt, hogy a Javaslat a 2001. január 1. napjával (e napon előtársaságként működő adózó esetében a cégbejegyzés napját követő nappal) kezdődő adóévben lehetővé tegye az adózás előtti eredmény csökkentését a megelőző adóévben az adózás előtti eredményt növelő céltartalékból azzal a résszel, amelyet az adózó a követelések alapján képzett. [Tao. törvény 29/C. § (6) bekezdés]
A Javaslat a nem nyereségérdekelt szervezeteknél adomány címen csak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján teszi lehetővé a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének csökkentését. Korábban a levonási lehetőség e szervezetek egy részénél a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerinti tartós adományozási szerződés alapján juttatott adományra is vonatkozott, ezért a jogbiztonság követelménye alapján a Javaslat a 2000. december 31-ig megkötött ilyen szerződés esetén az adózás előtti eredmény csökkentését változatlanul lehetővé teszi. [Tao. törvény 29/C. § (7) bekezdés]
A veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezések változása szükségessé teszi annak kimondását, hogy a Javaslat hatályba lépését megelőzően keletkezett negatív adóalapra a jelenleg hatályos előírások vonatkoznak. Így például az adóhatóságnál már bejelentkezett külföldi vállalkozó a működés első adóéveinek negatív adóalapját nem határolhatja el korlátlan ideig. [Tao. törvény 29/C. § (8) bekezdés]
A Javaslat az értékcsökkenési leírás új rendelkezéseit, az adóalap védelme és egyidejűleg a nyilvántartási kötelezettség mérséklése érdekében a 2000. december 31. napját követően üzembe helyezett eszközökre terjeszti ki. A Javaslat hatályba lépésének napján már üzembe helyezett tárgyi eszközre az adózó gyakorlatilag a hatályos rendelkezések szerint megállapított kulcs alapján érvényesítheti az értékcsökkenési leírást adóalapjánál. [Tao. törvény 29/C. § (9) bekezdés]
az 53. §-hoz
E rendelkezéssel a Javaslat eleget tesz a jogalkotásról szóló törvény előírásainak, és a jogalkalmazók tájékoztatása, a megfelelő jogértelmezés érdekében utal a társasági adózásra és az osztalékadózásra vonatkozó, a törvényjavaslat előkészítése során figyelembe vett közösségi jogszabályokra. A Javaslat szintén utalást tartalmaz az OECD által kidolgozott két dokumentumra annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet azok előírásaira, és egyben pozitív jogi alapra helyezze alkalmazásukat. Az utóbbi előírást részben az teszi szükségessé, hogy a nemzetközi adózási gyakorlat a két OECD dokumentumot irányadónak tekinti (és ettől Magyarország nem térhet el), illetve e dokumentumok részletes, általánosan elfogadott szabályozást tartalmaznak egyes, a nemzetközi adózást érintő kérdésekben.A különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részvénycserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv célja a tőke szabad áramlását gátló adózási akadályok eltörlése (csökkentése). Az irányelv alkalmazásában
a) egyesülés az a jogügylet, amelynek során egy, vagy több társaság megszűnése révén - kivéve a felszámolást és a végelszámolást - átruházza összes eszközét és kötelezettségét valamely más, létező, vagy újonnan alapított társaságra, mégpedig a másik társaságban lévő részesedést megtestesítő értékpapíroknak a részvényesei részére történő juttatása, és ha szükséges ezen értékpapírok névértékének, névérték hiányában a jegyzett tőkéhez viszonyított arányos értékének a 10 százalékát meg nem haladó pénzfizetés ellenében. Szintén egyesülés, ha egy társaság megszűnése révén - kivéve a végelszámolást és felszámolást - átruházza összes eszközét és kötelezettségét a tőkéjét képviselő valamennyi értékpapírt tulajdonában tartó társaságra.
b) szétválás az a jogügylet, amelynek során egy társaság megszűnése révén - kivéve a felszámolást és a végelszámolást - átruházza összes eszközét és kötelezettségét legalább két új, vagy már létező társaságra, mégpedig az eszközöket és a kötelezettségeket átvevő társaságokban lévő részesedést megtestesítő értékpapíroknak a részvényesei részére történő arányos juttatása, és ha szükséges ezen értékpapírok névértékének, névérték hiányában a saját tőkéhez viszonyított arányos értékének a 10 százalékát meg nem haladó pénzfizetés ellenében.
c) eszközátruházás az a jogügylet (ide nem értve az átalakulást és a jogutód nélküli megszűnést), amelynek alapján egy társaság legalább egy önálló szervezeti egységét egy másik társaságra ruházza át e másik társaság tőkéjét képviselő értékpapírok átruházása ellenében. Az önálló szervezeti egység egy olyan részleg összes eszközét és kötelezettségét jelenti, amely részleg szervezeti szempontból független, vagyis saját vagyonával önállóan működni képes egység.
d) részvénycsere az a jogügylet, amelynek révén egy társaság részesedést szerez egy másik társaság tőkéjében (oly módon, hogy ezáltal megszerzi a szavazati jogok többségét is a másik társaságban) annak fejében, hogy saját tőkéjét képviselő értékpapírokat, valamint a cserében adott értékpapírok névértékének (névérték hiányában jegyzett tőkéje arányában számított értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a másik társaság részvényeseinek.
Az irányelv a különböző tagállamban illetőséggel bíró társaságokat egyaránt érintő említett jogügyletekre fő szabályként kimondja, hogy a társaság eszközeinek piaci ára és a könyv szerinti értéke közötti különbözet nem keletkeztethet adókötelezettséget e gazdasági események időpontjában, ha az ügylet résztvevői a költségeiket nem számolhatják el új érték alapján. A magyar szabályozás mind az átalakuló társaságok, mind azok tagjai, részvényesei esetében lehetővé teszi a költségek, ráfordítások új érték alapján történő meghatározását, ezért az irányelvvel nem ellentétes a tagnál keletkező tőkenyereség adóztatása. Az irányelv egyesülés és szétválás esetére előírja az elhatárolt veszteségek továbbvitelének lehetővé tételét, és ennek a követelménynek a hatályos magyar szabályozás is megfelel. Az eszközátruházás esetében az irányelv csak akkor írja elő a veszteség továbbvitelének engedélyezését, ha azt a tagállam jogszabályai az illetősége szerinti társaságok közötti hasonló jogügyletekre is lehetővé teszik, így a Tao. törvény erre vonatkozóan is a közösségi jogszabállyal összeegyeztethető előírásokat tartalmaz.
A különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló irányelv szintén a tőke szabad áramlásának biztosítását célozza. A szabályozás lényege, hogy a leányvállalat által az anyavállalatnak fizetett osztalékra a leányvállalat illetősége szerinti tagállam nem vethet ki forrásadót, és az anyavállalat illetősége szerinti tagállam ezt az osztalékot nem adóztathatja. Az irányelvben foglaltaknak a magyar szabályozás annyiban megfelel, hogy az anyavállalat által az Európai Unió tagállamában székhellyel bíró társaságtól kapott osztalék csökkenti az adózás előtti eredményt. Ugyanakkor a magyar leányvállalat által fizetett osztalék után a Javaslat elfogadása esetén is forrásadót (osztalékadót) kell fizetni a költségvetési bevételi igények teljesítése érdekében.
A Magyar Köztársaság által a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló kétoldalú egyezmények az OECD által a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozóan kidolgozott modellegyezményre épülnek. Ezen egyezmények rendelkezései a hatályos Tao. törvény szerint is elsőbbséget élveznek a belső szabályokkal szemben, és az egyezmények értelmezésénél a nemzetközi gyakorlat szerint a modellegyezmény előírásait kell figyelembe venni. A Tao. törvény egyes, a külföldi adóalanyokra, illetve a belföldi adóalanyok külföldről származó jövedelmeire vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésénél - a külön fogalommeghatározás helyett vagy mellett - szintén indokolt a modellegyezményt követni (ilyen rendelkezés például az állandó bázisra, a telephelyre vonatkozó meghatározás, a kamat, a jogdíj és az osztalék fogalma). A külföldi és a belföldi adóalanyokra egyformán vonatkozó szabályok révén a Javaslatban foglalt módosítások a modellegyezményben foglalt egyenlő elbánás elvének érvényesülését is célozzák.
A kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás - amelyen a Tao. törvény hatályos rendelkezései is alapulnak - részletes előírásokat tartalmaz az e célra szolgáló egyes módszerek alkalmazásának feltételeire, módjára, valamint a Tao. törvényben meghatározottakon túli módszerekre. A jogalkalmazást az iránymutatásban foglalt szabályozás formális átvételénél az iránymutatásra történő utalás jobban segíti, hiszen az OECD e dokumentuma rendkívül részletes, és a téma elismert nemzetközi szakértői által kidolgozott szabályozást tartalmaz.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításához
Általános indokolás
Az általános forgalmi adó szabályozási elvei megfelelnek az Európai Unió hozzáadott-érték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagának. A további jogharmonizáció érdekében sor kerül a távközlési szolgáltatás teljesítési helyének módosítására, az ingyenes szolgáltatások áfa fizetési kötelezettségének szabályozására. A javaslatok döntő része a jogalkalmazást segíti elő. Azok a szabályok kerültek pontosításra, amelyek alkalmazása a gyakorlatban problémát jelentett, pl. elkésett számla, költségvetési szervek arányos adólevonása, egyszerűsített számla adattartalma, támogatások áfa-rendszerbeli kezelése. A nemzetközi szerződések körének bővülésével az áfa-törvény hatályos szabályozása meghaladottá vált. A szerződésekben biztosított mentességek már nem illeszthetők a jelenlegi rendelkezésekhez, ezért indokolt tágabb körben biztosítani az áfa alóli mentességet. Az ellenőrizhetőség érdekében azonban a mentesség csak utólagos visszatérítés formájában teljesíthető. A kis-és középvállalkozások likviditási helyzetét könnyíti, hogy az éves bevallásra kötelezett adóalany választhatja a negyedéves bevallási rendszert.Részletes indokolás
az 54. §-hoz
A gazdasági társaságokról szóló törvény az átalakulásokat mentesíti az adó alól. Az áfa-törvény ezzel összhangban kifejezetten rendelkezik arról, hogy a jogutódlással történő megszűnés nem minősül termékértékesítésnek. Az áfa-törvénynek a jogutódlással történő megszűnés adómentességét kimondó rendelkezése a kiválás esetén nem értelmezhető, ezért a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezésével összhangban indokolt a kiválás esetét külön nevesíteni és így a kiváláskor történő vagyonátadást is mentesíteni az adó alól.az 55. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a támogatás két jogcím szerint tartozhat bele az adó alapjába. Egyrészt, mint árat közvetlenül befolyásoló támogatás, másrészt mint konkrét szolgáltatás ellenértéke. Ez utóbbi esetén nyilvánvaló, hogy a támogatás elnevezéssel adott pénzösszeg is ellenértéknek és így adóalapnak minősül, ha a pénzösszeget adó konkrét szolgáltatást vár el a támogatottól. Az, hogy a támogatás konkrét esetben szolgáltatás ellenértékének tekinthető, a szerződések alapján ítélhető meg. A támogatási szerződések ilyen irányú értelmezése a gyakorlatban jelentős problémát okoz mind az adóhatóság, mind pedig az adózó számára. A módosítás célja, hogy a központi költségvetési fejezeti kezelésű előirányzat, illetve az elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, pályázat útján elnyert pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség esetén - azzal, hogy az áfa-törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy az nem minősül szolgáltatásnyújtásnak - a támogatási szerződést nem kell vizsgálni. E körbe tartoznak pl. a munkahelyteremtő támogatások, amelyeknél a támogatás azon feltétele, hogy a munkáltató vállalja több alkalmazott foglalkoztatását, már megfelel az áfa-törvény szolgáltatásnyújtás fogalmának, azonban nyilvánvalóan a támogatást adó felé konkrét szolgáltatás nem történik. Ugyanakkor továbbra is szolgáltatásnyújtásnak minősülnek az ellenértékként nyújtott kutatásfejlesztési támogatások.az 56. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezései alapján az adóalany ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatása csak két esetben adóköteles, ha a terméket ellenérték nélkül használatba adja, vagy ha a jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként engedi át. A tagállamok forgalmi adóztatására irányadó irányelv ezzel szemben adókötelesnek tekint minden olyan szolgáltatást, amelyet az adóalany ellenérték nélkül nyújt, feltéve, ha ahhoz korábban levonható adó kapcsolódott. A jogharmonizáción túl más érv is szól az ingyenes szolgáltatások megadóztatása mellett. A hatályos szabályok alapján ugyanis, ha az adóalany adóköteles tevékenysége mellett adóalanyiságot nem eredményező (tehát ingyenes) tevékenységet is végez, és az adóköteles tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseit tételesen nem tudja elkülöníteni, az összes beszerzés áfa-ja levonhatatlanná válik. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség előírása kiküszöböli azt az esetet, hogy az adózónál akár egyetlen ingyenesen végzett szolgáltatás miatt az összes beszerzésének áfa-ja levonási tilalom alá essen. Az ellenérték nélküli termékértékesítés - jelenleg is adóztatandó - tényállásával összhangban nem kell adót fizetni olyan szolgáltatások után, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján kerül sor.az 57-58. §-hoz
A távközlési szolgáltatások forgalmi adózására irányadó EU jogszabályok közül az Európai Közösség az 1999/59/EK irányelve távközlési szolgáltatások esetén a teljesítés helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelyében, lakóhelyében határozta meg. Ezzel szemben a hatályos áfa-törvényben teljesítési helyként a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, telephelye szerepel. A távközlési szolgáltatások nemzetközi piacán a technikai haladás következtében kiéleződött verseny miatt az azonos piaci területeken (országokban) indokolt azonos feltételeket biztosítani a szolgáltatók számára. A tervezett módosítással a távközlési szolgáltatások esetén azon ország adótörvényében rögzített adómértéket kell alkalmazni, ahol a szolgáltatás igénybe vevője honos, így a magyar szolgáltatók nem kerülnek hátrányba az alacsonyabb adókulcsú piacokon teljesített szolgáltatásaikkal. A módosítással egyidejűleg a távközlési szolgáltatásnak - a távközlésről szóló törvény és a vonatkozó 1999/59/EK tanácsi irányelv szerinti - fogalmi meghatározása is bekerül az értelmező rendelkezések közé.a 59. §-hoz
A koncessziós díjak kapcsán a gyakorlatban problémát jelent a jogátengedés utáni adófizetési kötelezettség teljesítése. A koncessziós jog jelentős értékére tekintettel általános gyakorlat, hogy egy nagy összegű díj fizetése mellett a felek évente fizetendő díjban is megállapodnak, melynek összege azonban a jog átengedésekor nem ismert (annak összegét pl. az éves fogyasztói árindex mértékének megfelelő arányban növelik). Az áfa-törvény hatályos rendelkezései szerint jogátengedéskor az ellenérték utáni adókötelezettség egy összegben, a jog átengedésekor teljesítendő. Az évente fizetendő díjak összege miatti bizonytalanság miatt azonban a jogot átengedők adófizetési kötelezettségüket nem tudják teljesíteni.A probléma megoldása érdekében az áfa-törvény kifejezetten rendelkezne arról, hogy ha az adó alapjának meghatározása szempontjából a koncessziós jog átengedése esetén a teljes ellenérték nem ismert, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.
a 60. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezése szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. Az áfa-törvény megosztást tiltó rendelkezésénél kivételként szerepel az az eset, ha az adózó a terméket és a szolgáltatást részben olyan termékértékesítéshez használja fel, amely terméknek az ellenérték nélküli átadása törvényi kötelezettségen alapul.A hatályos rendelkezés szerint így a jogszabályi rendelkezés alapján ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatások kivételként nem vehetők figyelembe. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség megteremtésével egyidejűleg az adóköteles körön kívül maradnak azok a szolgáltatások, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény, vagy kormányrendelet alapján kerül sor. A megosztást tiltó rendelkezésnél ezért indokolt ezen szolgáltatásokat is kivételként nevesíteni. Így a levonási tilalom alól azok a beszerzések (termékek, szolgáltatások) is mentesülnek, amelyeket az adóalany olyan szolgáltatáshoz szerez be, amelyet törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján ellenérték nélkül nyújt.
A költségvetési szervek (intézmények) alaptevékenységüket nem ellenérték fejében végzik. Tevékenységük így nem minősül az áfa-törvény 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásnak, s eképpen a törvény hatálya alá tartozó tevékenységnek sem. Az áfa-törvény 33. §-a értelmében nem alkalmazhatnák az arányos adólevonást olyan esetekben, amikor alaptevékenységük mellett adóköteles tevékenységet is végeznek, és az ehhez kapcsolódó beszerzéseiket (igénybevett szolgáltatásaikat) elkülöníteni nem tudják. Az áfa-törvény 33. §-ának szigorító rendelkezése azonban nem a költségvetési szervek korlátozására született, éppen ezért egy 1994-től érvényben lévő iránymutatás alapján a költségvetési szerveknek lehetőségük volt az áfa arányos levonására. Adóellenőrzések során sok problémát vet fel az iránymutatás alkalmazása, ezért szükségessé vált a rendelkezés törvényerőre emelése.
a 61. §-hoz
Az elkésett számla utáni adólevonási jog keletkezésének időpontja a gyakorlatban vita tárgyát képezi. Az áfa-törvény rendelkezéseiből következően az adólevonási jog tárgyi feltétele az adóalany nevére szóló számla. Amennyiben a számla kézhezvétele késedelmet szenved, és azt a teljesítés napját magába foglaló adómegállapítási időszakban az adóalany már nem tudja figyelembe venni, indokolt, hogy levonási jogát a számla kézhezvételekor érvényesítse. A módosítás a jelenlegi gyakorlatot egyértelműsíti és az elkésett számla alapján érvényesíthető levonási jog körüli bizonytalanságot szünteti meg azzal, hogy az adólevonási jog időpontját meghatározó rendelkezéseknél az elkésett számla utáni adólevonási jog időpontját a kézhezvétel napjában határozza meg.a 62. §-hoz
A Javaslat az előzetesen felszámított adó arányos megosztására vonatkozó szabályt egészíti ki a költségvetési szervekre vonatkozó törvényhelyre utalással, kimondva azt, hogy a költségvetési szervek tevékenysége az adólevonásra nem jogosító (tárgyi adómentes) tevékenységgel esik egy tekintet alá.a 63. §-hoz
Készpénzzel történő értékesítések esetében korábban csak az egyszerűsített (készpénzfizetéses) számla kibocsátása volt jogszerű. Számítógéppel történő számlázás esetében ez kétféle számlázó-program működtetését tette szükségessé, de nyomtatvány-számla használata esetén is külön számlatömbben kellett a készpénzes értékesítéseket bizonylatolni. A gyakorlatban előfordulhat, hogy egy értékesítés átutalással történő fizetéssel indul, majd később válik valami miatt készpénzessé. Az ilyen, és ehhez hasonló esetek kezelésére a Javaslat a jövőben az adózó döntésére bízza, hogy a bővebb adattartalmú számlát, vagy az egyszerűsített számlát kívánja-e kibocsátani készpénzre történő értékesítések esetén. Fordítva nincs meg a lehetőség, átutalással történő fizetések esetében az egyszerűsített számla továbbra sem használható.A tárgyi adómentes értékesítést (szolgáltatásnyújtást) is számlázni kell "mentes az adó alól" megjegyzéssel. Azzal, hogy a költségvetési szervek alaptevékenysége (oktatás, közigazgatás, stb.) a tárgyi adómentes tevékenységgel esik egy tekintet alá, őket is számlaadási-, nyugtaadási kötelezettség terhelné. Értelmetlen lenne azonban, ha pl. egy iskolának az oktatási tevékenységét számláznia kellene a fenntartója felé. A Javaslat ennek megoldásaként azokat a költségvetési szerveket, amelyek tevékenységüket ellenértéknek nem minősülő támogatásból látják el, mentesíti a számla-, nyugtaadási kötelezettség alól.
a 64. §-hoz
A módosítás az egyszerűsített számla (készpénzes számla) adattartalma körüli bizonytalanságot szünteti meg. A hatályos szabályozás alapján az adó alapját, illetve - számla, egyszerűsített számla kibocsátása esetén - az ellenértéket, valamint az áthárított adót a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni a számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban. Az egyszerűsített számla esetén azonban elegendő azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket feltüntetni, mely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges, tehát ez esetben az adóalap a bruttó ellenérték, amelyből "felülről számítva" kerül megállapításra a nettó ellenérték. A szabályozás egyértelműsítése érdekében rögzítésre kerül, hogy egyszerűsített számla esetén csak az adóval növelt ellenértéket kell a felszámított adómérték szerinti részletezésben feltüntetni.a 65. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján az az adóalany, akinek a bevétele a tárgyévet megelőző évben nem éri el a 8 millió forintot, a tárgyévben éves bevallásra kötelezett. Az éves bevallás könnyít a vállalkozások adminisztrációs terhein, azonban azzal jár, hogy visszaigénylés is csak az évente egyszeri bevallással érvényesíthető. Az éves bevallásról a negyedéves elszámolásra való áttérést az adózás rendjéről szóló törvény az adózó kérelme alapján ugyan lehetővé teszi, ha az adóalany beszerzéseit jellemzően magasabb adókulcs terheli, mint az értékesítését, vagy ha az adóalany beruházást végez, azonban nem minden vállalkozás felel meg e két feltétel valamelyikének. A módosítással lehetővé válik, hogy az egyébként éves bevallásra kötelezett adóalany a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról adott bevallásával egyidejűleg a negyedévenkénti elszámolásra való áttérését jelentse be.a 66. §-hoz
Az alanyi adómentességet választó adóalany adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. Adófizetési kötelezettség az alanyi adómentes státusz választása esetén a hatályos szabályok alapján csak olyan termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén terheli az adóalanyt, amelynél a beszerzéshez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonható volt.Ezen adófizetési kötelezettségek körét indokolt bővíteni a külfölditől igénybevett, de belföldön teljesített "importszolgáltatás" utáni adófizetéssel. A tárgyi adómentesség alá tartozó adóalanyok esetén lehetőség van arra, hogy csekély mértékű adóköteles tevékenységükre nézve alanyi adómentességet válasszanak. A jelenlegi szabályozás szerint így az alanyi adómentes státusz miatt esetükben importszolgáltatás után adófizetési kötelezettségük nem keletkezik, míg ha nem élnének ezzel a lehetőséggel, az importszolgáltatás után meg kellene fizetniük az adót.
a 67. §-hoz
Az áfa-törvény hatályos rendelkezése alapján az alanyi adómentesség az adóév végéig választható, ezen időszak leteltével az adóalany ismét élhet választási jogával. A gyakorlatban problémát okoz, hogy az adózás rendjéről szóló törvénnyel ellentétben ez a rendelkezés akkor is bejelentési kötelezettséget ír elő az adóalany számára, ha az alanyi adómentes státuszát nem kívánja megváltoztatni. A tervezett módosítás az adózás rendjéről szóló törvénnyel teremti meg az összhangot, így az adóalanynak csak akkor kell az adóhatóság felé nyilatkozatot tennie, ha alanyi adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adózásra tér át, vagy évközben túllépi az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt, és így ezen státusza a törvény rendelkezése folytán szűnik meg.a 68. §-hoz
Az idegenforgalmi szolgáltatás végzése esetén a hatályos törvényszöveg szerint a teljesítés időpontja a részvételre jogosító úti okmányok átadásának a napja. Azzal, hogy a módosítással a teljesítési időpont az utas visszaérkezésének napja lesz, megteremtődik az összhang a számviteli törvény előírásaival is.a 69. §-hoz
A szerencsejáték szolgáltatásnál a szelvényértékesítés fogalmának elhagyása indokolt, mivel jelenleg a szolgáltatást a Szerencsejáték Rt., vagy ezen kívül közvetítők végzik. A közvetítői tevékenység ugyanazzal az adómértékkel adózik, mint a közvetített tevékenység. A jelenleg hatályos szövegben a szelvényértékesítés szerepeltetése az új SZJ szolgáltatáscsoportjának a régi SZJ szerinti szolgáltatáscsoporttól való eltérése miatt történt, azonban ez megzavarja az adózókat. Gyakorlatilag a szelvényértékesítést önálló tevékenységként a fentiek miatt értelmetlen kezelni.a 70. §-hoz
A hatályos áfa-törvény csak szűk körben teszi lehetővé a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződésben biztosított adómentesség érvényesülését. A jelenlegi szabályozás csak a külföldről származó pénzbeni segély felhasználása esetén biztosítja a nemzetközi szerződésben kikötött azon feltétel érvényesülését, hogy a segélyből finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a segély kedvezményezettje utólagos visszatérítés útján mentesüljön.A nemzetközi szerződések körének bővülésével a jelenlegi szabályozás meghaladottá vált. A módosítással már nemcsak a külföldről származó segély kedvezményezettje élhet utólagos visszatérítéssel, hanem érvényesül minden kormányrendelettel kihirdetett, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésben biztosított mentesség, ha a szerződés úgy rendelkezik, hogy a kiadások árában foglalt adó alól a kedvezményezettet mentesíteni kell. Az ellenőrizhetőség érdekében azonban a mentesség továbbra is csak utólagos visszatérítés formájában valósul meg.
Azzal, hogy a módosítás nemcsak a külföldről származó pénzbeni segély esetén jogosít visszatérítésre, korrekcióra szorul az áfa-törvény azon rendelkezése, amely alapján a visszatérítés kizárólag olyan hányadban engedélyezhető, amilyen hányadban a kiadásokból a pénzbeni segély részesedik. Ha egy nemzetközi szerződés úgy rendelkezik, hogy a kedvezményezettként megjelölt intézmény beszerzéseit ne terhelje áfa, a módosítással a beszerzéseket igazoló számlák adó tartalmának utólagos visszatérítése kérhető az adóhatóságtól, függetlenül attól, hogy a beszerzéseket milyen forrásból finanszírozták. Azon szerződések tekintetében, amelyek csak egy meghatározott pénzösszeg (segély, adomány, projekt-támogatás) felhasználására biztosítják az adómentességet, indokolt továbbra csak az e pénzösszegből történő beszerzéseket mentesíteni az adó alól.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása
Általános indokolás
A jövedéki adó szabályozásában az elmúlt évihez hasonló, olyan nagyobb léptékű változtatás, mint amelyet a bor jövedéki körbe vonása jelentett, nem szükséges. Az 1998. január 1-jével bevezetett jövedéki adórendszer jól működik, megfelelő keretek között, hatékonyan biztosítja a jövedéki termékek adóztatását, eredményes fellépést tesz lehetővé az adózás kijátszására irányuló tevékenységekkel szemben. Nagyfokú harmonizáltságot mutat az Európai Unió jövedéki szabályaival, továbbá a bor jövedéki termékké válásával a termékcsoportokat illetően is teljes az összhang. A javaslat elsődlegesen a tételes jövedéki adók valorizációjára irányul, valamint a szabályozás kisebb, jellemzően pontosító jellegű korrekciót tartalmaz. A jogharmonizációs szempont érvényre jutása az adómértékek emelésénél jelenik meg.Részletes indokolás
a 71. §-hoz
A Vám- és Pénzügyőrségnél folyamatban lévő szervezeti korszerűsítés során új szervezeti egységek jönnek létre, illetve feladatátcsoportosításokra kerül sor. Ezek a változások érintik a jövedéki feladatok ellátását is a létrejövő ún. jövedéki központok, illetve a tiszta profilú ún. jövedéki hivatalok kialakítása révén, amelyek az illetékességi területükön a jövedéki ügyekben első fokon eljáró szervek lesznek. A Javaslat szerint ezek figyelembevételével módosítja a hatásköri szabályokat.a 72. §-hoz
A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás céljából kiegészíti, illetve pontosítja a törvényben használt fogalmakat.A belföldi előállítás fogalmának módosításával egyértelműsíti, hogy nem minősül belföldi előállításnak - hasonlóan az üzemanyagba történő bekeveréshez - az adalékanyag tüzelő- és fűtőolajba keverése sem, ha az legfeljebb 0,2 térfogatszázalék arányban történik. Lehetséges továbbá a terméktávvezetékben levő ásványolajtermék átminősítése is, ha az átminősítés után az adómérték nem változik. A javasolt kiegészítés szerint a biológiai ecetgyártás során bekövetkező, közbenső alkoholképződést sem kell belföldi előállításnak tekinteni.
A bor végső fogyasztói részére pincéből történő értékesítésével összefüggésben szükséges a szabadforgalomba bocsátás fogalmának kiegészítése ezzel a speciális esettel.
Az adómentes felhasználás és a megbízható adós meghatározásának módosítása tartalmi változást nem, csak szövegpontosítást tartalmaz.
a 73. §-hoz
A Javaslat a jövedéki biztosíték módosításával kapcsolatos eljárást pontosítja, illetve kiegészíti a jövedéki biztosíték felhasználásának lehetőségét az adójegyek utáni, nem teljesített fizetési kötelezettségek teljesítésére.a 74. §-hoz
Az adóraktári engedély megszűnése esetén az engedélyekkel való esetleges későbbi visszaélések megelőzése érdekében indokolt a kiadott engedély eredeti példányának és hitelesített másolatának visszaszolgáltatása a hatóság részére. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezés beiktatását tartalmazza.a 75. §-hoz
Az adóraktárakhoz hasonlóan az adómentes felhasználók jövedéki biztosítéka esetében is indokolt érvényesíteni azt a követelményt, hogy a bankgarancia csak visszavonhatatlan, vagy olyan visszavonható bankgarancia lehet, amely a visszavonhatóság feltételéül a vámhatóság jóváhagyását határozza meg. Ha a vámhatóság tudta nélkül vissza lehetne vonni a bankgaranciát, akkor a vámhatóság a követelését nem tudná abból kielégíteni.a 76. §-hoz
A keretengedély megszűnése esetén is indokolt az engedélyekkel való esetleges későbbi visszaélések megelőzése érdekében a kiadott engedély eredeti példányának és hitelesített másolatának visszaszolgáltatása a hatóság részére. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezés beiktatását tartalmazza.a 77. §-hoz
A bor, a sör és a köztes alkoholtermék is felhasználható adómentesen bizonyos termékek előállításához. Ezért szükséges a keretengedéllyel történő beszerzés szabályának kiegészítése a vonatkozó új paragrafusokra való hivatkozással.a 78. §-hoz
Az adómentes célra felhasznált, de adózottan beszerzett jövedéki termék esetében is indokolt megengedni - hasonlóan az adó megfizetése nélküli beszerzés esetén érvényesülő szabályozáshoz - a minőség-ellenőrzés céljára felhasznált termék utáni jövedéki adóvisszaigénylést, illetve az ilyen felhasználás adó alóli mentesítését. A Javaslat továbbá kisebb pontosításokat tartalmaz az adóvisszaigénylési jog érvényesítésének szabályozására (a borról is el kell távolítani a zárjegyet export esetén).a 79. §-hoz
A Javaslat az adómentes felhasználókra vonatkozó, a bevallási kötelezettségüket érintő egyszerűsítést tartalmaz. Ezen adóalanyi körnél - jogszerű működés esetén - jellemzően nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ugyanakkor a hatályos szabályozás szerint havonta adóbevallást kell adniuk, ami gyakorlatilag minden hónapban "nullás" bevallást jelent. A módosítás az adóbevallás teljesítését csak arra az időszakra vonatkozóan írja elő, amikor tényleges adófizetési kötelezettség keletkezik.A jövedéki adó esetében alkalmazandó adózási szabályok pontosítását szolgálja a kerekítési szabályokra vonatkozó rendelkezés beiktatása.
a 80. §-hoz
A Javaslat az ásványolajtermékek adótételeinek valorizálását tartalmazza - a költségvetési tervezéssel szinkronban - kétéves időszakra. Az infláció tervezett mértékéhez igazodva 2001. január 1-jétől 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os emelésre tesz javaslatot minden üzemanyagfajta és egyéb ásványolajtermék esetében.a 81. §-hoz
A Javaslat az ásványolajtermékekre vonatkozó szabályok kisebb pontosítását tartalmazza, illetve az üzemanyag tároló adóraktárak esetében a még hiányzó üzemanyagfajta, az üzemanyag petróleum tárolását is lehetővé teszi.a 82. §-hoz
A Javaslat a bérfőzető fogalommeghatározásánál nevesíti, hogy milyen alapanyagokból lehet pálinkát, borpárlatot főzetnie. Bevezeti továbbá a teljes és a részleges denaturálás fogalmát, melyekre a részletes rendelkezéseket a Javaslat 86. §-ában fogalmazza meg.a 83. §-hoz
A Javaslat az alkoholtermékek adótételének valorizálására a tervezett inflációhoz igazodó mértékű emelést tartalmaz. 2001. január 1-jétől 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os adóemelést javasol, kivéve a gyümölcspálinkát, borpárlatot. Ez utóbbiak esetén a csatlakozási szerződésben vállalt jogharmonizációs kötelezettség-vállalásunknak megfelelően - egyrészt az Európai Unió minimum adószintjétől való elmaradásunk csökkentése, másrészt az egységes, egykulcsos rendszer irányába való további előrelépés érdekében - az átlagot meghaladó, 10 %-os adóemelésre kerül sor.A bérfőzött pálinka kedvezményes adótételére a gyümölcspálinkáéval azonos, 10 % emelést tartalmaz a Javaslat. Így a kedvezmény mértéke azonos marad a jelenlegivel. A bérfőzetők jelenlegi kedvezményes kvótája, az évenkénti 50 hektoliterfok mennyiség a személyes fogyasztást jelentősen meghaladja, s lehetőséget ad a pálinka egy részének kereskedelembe való visszaáramlására. Ezért a Javaslat a fokozatos közelítés jegyében az 50 hektoliterfok - első lépésként - 2001. január 1-jétől 30 hektorliterfokra való leszállítását tartalmazza.
a 84. §-hoz
A bérfőzött pálinka kedvezményes adótétele csak a gyümölcsből előállított pálinkára vonatkozik, a cukorcefréből főzöttre nem. Annak érdekében, hogy a vámhatóság ellenőrizhesse ennek érvényre jutását, a Javaslat szerint előírásra kerül az alapanyag szeszfőzdébe történő beszállításának előzetes bejelentési kötelezettsége.a 85-86. §-hoz
A adózatlanul beszerzett szesszel való visszaélések ellen hat a denaturálásra vonatkozó szabályok pontosítása, továbbá a szintetikus ecet alapanyagával való elszámolási kötelezettség előírása a biológiai ecetet is gyártó adómentes felhasználóknál.a 87. §-hoz
Érdemleges változtatást tartalmaz a Javaslat az alkohol adóraktárakra vonatkozó szabályozásban. A Javaslat szerint ugyanazon adóraktárban vagy csak gyümölcspálinkát, borpárlatot vagy csak finomszeszt lehet előállítani. A gyümölcspálinkát, borpárlatot előállító adóraktárak fizikai elkülönítése a finomszesz adóraktáraktól egyrészt a minőségvédelmi szempontok, másrészt a ma még kétféle adómérték miatt lehetséges adóvisszaélések miatt indokolt.A hatályos szabályozás előírja az adóraktárak és a vámhatóság közötti közvetlen elektronikus kapcsolat kiépítését. Ezt a követelményt a bérfőzdéknek 2001. január 1-jétől kellene teljesíteniük. Ugyanakkor a törvény bevezetése, 1998. január 1-je óta eltelt időszak tapasztalatai alapján számítógépes összeköttetés nélkül is biztosítható e körben a pontos elszámoltatás, ezért a Javaslat a követelmény alóli végleges felmentést javasolja.
a 88. §-hoz
A bortörvény szerint bizonyos, különleges minőségi követelményeknek megfelelő fogyasztási borpárlat esetében is alkalmazni lehet az állami ellenőrzőjegyet, melynek használata azonban - a zárjegyek borra történő 2001. január 1-jei bevezetésével összefüggésben - változni fog, s alkalmazásra kerül a kettős funkciójú ún. zár- és ellenőrzőjegy. Ez érinti a minőségi fogyasztási borpárlatok zárjeggyel való ellátására vonatkozó szabályokat is. A Javaslat az emiatt szükséges változtatásokat vezeti át a törvényen.Egyértelműsíteni szükséges továbbá az alkoholtermékek 2 liternél nagyobb űrtartalmú göngyölegben való kiszerelésére vonatkozó rendelkezést is.
a 89. §-hoz
A Javaslat az alkoholtermék adóraktári kategóriák fogalom meghatározásának változásával összefüggő szövegpontosítást tartalmaz.a 90-92. §-hoz
A sör adótétele az átlagnak megfelelően 2001. január 1-jével 6 %-kal, 2002. január 1-jétől 4 %-kal nő.A biológiai ecetgyártáshoz a sör is szolgálhat alapanyagként, ezért indokolt annak adómentes felhasználás keretében történő beszerzését is megengedni, a vonatkozó szabályokat a törvénybe beiktatni.
A hatályos szabályozás előírja az adóraktárak és a vámhatóság közötti közvetlen elektronikus kapcsolat kiépítését. Ezt a követelményt a kis sörfőzdéknek 2001. január 1-jétől kellene teljesíteniük. Ugyanakkor a törvény bevezetése, 1998. január 1-je óta eltelt időszak tapasztalatai alapján számítógépes összeköttetés nélkül is biztosítható a pontos elszámoltatás - hasonlóan a bérfőzdékhez - e körben is, ezért a Javaslat a követelmény teljesítése alóli végleges felmentést javasolja.
a 93. §-hoz
A hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterületek esetén a szőlőtermés igazolását, illetve a pincekönyv hitelesítését a helyi önkormányzat jegyzőjéhez célszerű telepíteni, amely feladatot törvényben szükséges rögzíteni. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezést tartalmazza.a 93. § (1) bekezdéséhez
Annak érdekében, hogy a szőlőtermelők esetében a Jöt.-ben meghatározott területi nagyságra vonatkozó rendelkezést a terület felosztásával ne lehessen kijátszani, szükséges a szőlőtermelők regisztrációja a művelt szőlőterület nagyságától függetlenül is, amennyiben a szőlőtermésüket bor előállításával foglalkozó adóraktárnak értékesítik.a 94. §-hoz
A bor előállításánál az adóraktári engedély alóli mentesülés eseteinek meghatározását pontosítja a Javaslat. Az adómentes mennyiségnél kisebb termelésről csak az 1500 m2-t meghaladó szőlőterület esetén kell rendelkezni (1500 m2 alatti terület nem esik a törvény hatálya alá). A vásárolt szőlőből előállított borra pedig eleve nem érvényesül az adómentesség, így nem indokolt az ilyen előállítást az adóraktári engedélykötelezettség alól sem kivenni.a 95. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében az egyszerűsített adóraktár nem adhat el bort adómentes felhasználónak, adómentes felhasználási célra. Ez a korlátozás indokolatlan, ezért a Javaslat ennek feloldását tartalmazza.a 95. § (2) és a 96. § (2) bekezdéseihez
A hatályos szabályozás nem kezeli a kereskedelembe kiszállított és onnan az adóraktárba visszaszállított bor esetében alkalmazandó eljárási szabályokat. A Javaslat az említett probléma esetében rögzíti az adókötelezettség rendezésére vonatkozó eljárási szabályokat.a 96. §-hoz
A szőlőbor és az egyéb bor együtt tárolása esetén lehetséges visszaélések (keverés) elkerülésének megakadályozását célzó hatályos rendelkezést pontosítani szükséges. A palackozott italokra az együtt tárolás tiltása nem indokolt, keverésük - tekintettel arra, hogy az nem lenne "gazdaságos" - ilyen esetben nem valószínűsíthető.a 97. §-hoz
A különleges minőségű borok esetében a bortörvény által előírt állami ellenőrző jegy mellett 2001. január 1-jétől a jövedéki adótörvény szerint zárjegyet is alkalmazni kellene. Ugyanazon palackon két címke felhelyezése, annak technikai kivitelezése jelentős költségekkel járna az érintett termelők számára, s mindemellett a palackok esztétikus megjelenését is rontaná. A két különböző címke alkalmazása úgy kerülhető el, ha ugyanazon címke jelzi a különleges minőséget és a termék legális eredetét. A kettős funkciójú címke, az ún. zár- és ellenőrzőjegy alkalmazásának bevezetése szükségessé teszi a bortörvénynek az állami ellenőrző jegyek gyártásával, fizikai kiadásával, elszámoltatásával kapcsolatos rendelkezésének módosítását (lásd 261. § (6) bekezdés). A zárjegyek mellett a zár- és ellenőrzőjegyek gyártásával, fizikai kiadásával, elszámoltatásával kapcsolatos feladatokat is a VPOP-hoz célszerű telepíteni, az Országos Borminősítő Intézet jogosítványainak változatlanul hagyása mellett. A VPOP-nak a zárjegyek előállításához és felhasználásához kapcsolódó szigorú, zártrendszerű ellenőrzési rendje, amely visszacsatolható a termelés ellenőrzéséhez, lehet garancia arra, hogy a Országos Borminősítő Intézet által kiadott igazolások alapján csak a különleges minőségű borokra kerüljön a kettős funkciójú zár- és ellenőrzőjegy. A Javaslat a bor zárjegyére vonatkozó hatályos rendelkezések ezzel kapcsolatos módosítását tartalmazza.Pontosítani szükséges továbbá a zárjegy kötelező alkalmazására vonatkozó rendelkezést. Az adóraktárnak a bor szabadforgalomba bocsátásakor (az adófizetési kötelezettség beálltakor) kell a zárjegyet felhelyezni. A hatályos szabályozás olyan esetekre is kiterjed, amikor a bor adófelfüggesztés mellett kerül kiszállításra és értékesítésre (pl. export). A Javaslat a korrigált rendelkezést tartalmazza.
a 98. §-hoz
A Javaslat a pezsgő adótételének a tervezett inflációhoz igazodó, 2001. január 1-jével 6 %-os, 2002. január 1-jétől 4 %-os valorizációját tartalmazza.a 99. §-hoz
A Javaslat a köztes alkoholtermékek adótételét az Európai Unió minimumszintjétől való elmaradásunk miatt, az ahhoz való fokozatos közelítés érdekében átlag felett javasolja emelni. Eszerint 2001. január 1-jével a habzó köztes alkoholtermék adója 15 %-kal, a nem habzó köztes alkoholtermék adója 9 %-kal, 2002. január 1-jével 14, illetve 8 %-kal nő.a 100. §-hoz
Nem habzó köztes alkoholtermék is szolgálhat alapanyagul a biológiai ecetgyártásban. Ezért indokolt az adómentes felhasználás keretében történő beszerzést megengedni, a vonatkozó szabályokat a törvénybe beiktatni.a 101. §-hoz
A cigaretta tételes adója - a százalékos mértékű adó változatlanul hagyása mellett - a Javaslat szerint 2001. január 1-jétől 15%-kal, 2002. január 1-jétől 13 %-kal nőne. Az átlagos mértéket meghaladó emelést - a fokozatos, időben jobban elosztott közelítés jegyében - az Európai Unió minimum adószintjétől való nagymértékű lemaradásunk indokolja. Hasonló okból kerül sor a finomra vágott fogyasztási dohány adójának 1-1 százalékpontos növelésére.a 102. §-hoz
A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység körébe nem tartozó értékesítések kisebb módosítását tartalmazza a Javaslat. A jövedéki érdek sérelme nélkül megemelhető a benzinek esetében a 0,5 literes korlát 1 literre, illetve a petróleum értékesítése ugyanilyen kiszerelésben szintén besorolható e körbe. Az adalékanyagok, az oldószerkeverékek és hígítók esetében a mennyiségi korlát nemcsak literben, hanem kilogrammban is érthető.a 103. §-hoz
A jövedéki engedélyes kereskedőkre vonatkozó szabályok pontosítását tartalmazza a Javaslat (a minimum 100 m2 alapterület követelmény a bor esetében is, a jövedéki biztosíték szabályainál a hatályos törvény 7. § 18. pontja rendelkezésének átvezetése, az érvényét vesztett jövedéki engedélyek példányainak visszaadása).a 104. §-hoz
A Javaslat a jövedéki engedélyes kereskedő által beszerezhető termékekre vonatkozó hatályos szöveg pontatlanságát korrigálja. Törli továbbá azon felesleges adminisztrációt jelentő rendelkezést, mely szerint a jövedéki engedélyes kereskedő a bort csak borkísérő okmánnyal szállíthatja.a 105. §-hoz
A Javaslat a nem jövedéki engedélyes kereskedői tevékenységre vonatkozó szabályokat módosítja.Egyértelművé teszi, hogy igazolt eredetűnek fogadható el az üzemanyagtöltő állomások többlete a külön jogszabályban meghatározott mennyiségig (max. 5 % eltérés), ha a többletet készletre vették és utána az adót megfizették.
A törvény bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján egyszerűsödhetnek a kereskedelmi mennyiségnél nagyobb tételben történő vásárlás esetén kiállított számla adattartalmára vonatkozó előírások, csökkentve - a jövedéki érdek sérelme nélkül - a kereskedők felesleges adminisztrációs terheit.
Az egyértelműbb jogalkalmazás érdekében szükséges a vendéglátóhelyen végezhető bor értékesítés hatályos szövegének pontosítása.
Az üzemanyagtöltő állomásokon forgalmazható üzemanyagok körének ólmozott motorbenzint is magában foglaló meghatározását korrigálni szükséges, tekintettel az ólmozott benzin forgalmazását tiltó kereskedelmi rendelkezésekre.
Az üzemanyagtöltő állomások az elfogadott pénztárgéptípusok alapján ma már kizárólag elektronikus számlálóval működnek, ezért a hatályos szövegben helyesebb az "óra" helyett az "elektronikus számláló" megjelölés szerepeltetése.
A bort forgalmazó vendéglátóhelyek külön nyilvántartására - az abba bejegyzett adatok megbízhatósága érdekében - célszerű a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon történő vezetést előírni.
A Javaslat végül egyértelművé teszi, hogy a termelői borkimérés esetében nem érvényesül a hordóból való értékesítésre vonatkozó korlátozás és nem kell a borról a nem jövedéki engedélyes kereskedőkre előírt külön nyilvántartást vezetni.
a 106. §-hoz
Egy új visszaélési forma, az adójegy nélküli cigaretták postai csomagokban postán keresztül történő továbbításának felderíthetősége érdekében szükséges a vámhatóság jövedéki ellenőrzésére, ellenőrzési jogosítványaira vonatkozó szabályok kiegészítése. A javasolt eljárás a büntető és a szabálysértési eljáráson kívüli jövedékigazgatási eljárás, amely lehetővé teszi a postai csomagküldés jövedéki ellenőrzését. A hatályos szabályok szerint erre nincs lehetőség, ugyanakkor a tapasztalat azt igazolja, hogy az illegális kereskedelem ezen szállítási módra terelődött.a 107. §-hoz
A Javaslat a borkísérő okmány kiállításával kapcsolatos előírások betartásának megsértését azonosan javasolja kezelni a termékkísérő okmánnyal és az egyszerűsített kísérő okmánnyal.a 108. §-hoz
Az őstermelő - tekintettel, hogy az áfa törvény szerint bizonyos összeghatárig nem terheli számlaadási kötelezettség - nem tud számlát kiállítani a kereskedő, vevő részére, aki erre vonatkozó szabályozás hiányában nem tudja a beszerzését a Jöt. szerint hitelt érdemlően igazolni, amely súlyos jogkövetkezménnyel jár. A javaslat megoldást nyújt a problémára.a 109. §-hoz
A Javaslat a bezárás szankció alkalmazására vonatkozó hatályos rendelkezések szövegszerű pontosítását tartalmazza. Az üzemanyagtöltő állomások esetében pedig egyértelművé teszi a bezárás időtartamát.a 110. §-hoz
A gyakorlat által felszínre hozott, törvényben rögzítendő szabályozási hiányosságokat pótol a Javaslat, amely rendelkezik a vámáruként lefoglalt termék, eszköz, szállítóeszköz esetén a lefoglalási eljárás alkalmazandó szabályairól, továbbá a lefoglalás, tárolás során felmerülő költségek mértékéről, viseléséről.a 111. §-hoz
A Javaslat a bérfőzdék és a sörfőzdék számítógépes összekötésére vonatkozó követelmény eltörlésével összefüggésben szükséges módosítást tartalmazza.a 112. §-hoz
Az ide év tapasztalatai alapján szükséges egy olyan szabály beiktatása a törvény rendelkezései közé, amely katasztrófahelyzetben az üzemanyagellátásban a törvény előírásaitól eltérő intézkedéseket tesz lehetővé.Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása
Általános indokolás
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítását alapvetően az otthonteremtés illetékjogi eszközökkel is megvalósuló elősegítésének szándéka, továbbá az önálló orvosi tevékenység működtetési joga megszerzésének illeték alá vonása idokolja. Az otthonteremtés elősegítésének fontos eszköze lehet, hogy az új építésű lakás első megszerzése 30 millió Ft értékhatárig mentesül a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.Részletes indokolás
a 113. §-hoz
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) módosítása a teljes személyes illetékmentességben részesülők körét kibővíti a megyei területfejlesztési tanáccsal, a térségi fejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal. Az említett fejlesztési tanácsok ugyanis döntően állami feladatokat látnak el és működtetésük finanszírozása csaknem teljes egészében államháztartási forrásból történik, így indokolt, hogy a 2001. január 1-jét követően bejelentett vagyonszerzésük, továbbá államigazgatási és bírósági eljárás kezdeményezésük mentesüljön a vagyonszerzési, valamint az eljárási illeték alól.a 114. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerint az önálló orvosi tevékenység működtetésének joga - mint vagyoni értékű jog - átruházható, illetve a jogosult halála esetén az arra jogosult házastárs, illetőleg egyenesági leszármazó által tovább folytatható. Annak érdekében, hogy a jogosult halálához kapcsolódó jelentős értéket képviselő jog megszerzését illeték terhelje, az öröklési illeték tárgyköre kibővül az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatásával.a 115. §-hoz
Ezen § tartalmazza az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának ingyenes szerzése (folytatása vagy ajándékozása) esetén az illeték mértékét, amely az illetékalap 10%-ának felel meg. Tekintettel arra, hogy a működtetési jog visszterhes szerzése esetén is 10%-os a javasolt illetékkulcs, ezáltal a működtetési jog bármely jogcímen való megszerzése esetén egységes illetékmérték érvényesül.a 116. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának ingyenes szerzése (folytatás vagy ajándékozás) esetén az illeték alapja a működtetési jog terhekkel nem csökkentett értéke.a 117. §-hoz
Az ajándékozási illeték alóli mentességi szabályokat a Javaslat - a személyi jövedelemadóról szóló törvény természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel - kiegészíti. A mentesség arra az ajándékra terjed ki, amely után az ajándékozót (az Szja tv. fogalomhasználatában: "kifizetőt") természetbeni juttatás címén személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli. A módosítás kizárja azt, hogy egy jogügylet (az ajándékozás) után kétféle jogcímen kelljen közterhet fizetni, nevezetesen az ajándékozót 44%-os személyi jövedelemadó, az ajándékozottat pedig illetékkötelezettség terhelje.a 118. §-hoz
A Javaslat mentesíti az öröklési és ajándékozási illeték alól azt az ingyenes szerzést, ahol a szerző fél olyan örökhagyó vagy ajándékozó működési jogát szerzi meg, aki ezt a jogot az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, mint az említett törvény hatálybalépésekor már működő háziorvos szerezte meg.a 119. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a vagyoni értékű jog öröklési és ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése csak akkor keletkeztet visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséget, ha arról az Itv. kifejezetten rendelkezik. Annak érdekében tehát, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának említett jogcímen való megszerzését - az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben megfogalmazott jogalkotói szándéknak megfelelően - 2001. január 1-től visszterhes vagyonátruházás esetén illeték terhelje, a Javaslat kiegészíti a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgykörét a szóban forgó vagyoni értékű jog megszerzésére vonatkozó illetékfizetési kötelezettséggel.a 120. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának visszterhes szerzése esetén az illeték alapja - az ingyenes szerzésekkel (folytatás vagy ajándékozás) megegyezően - a vagyoni értékű jognak terhekkel nem csökkentett értéke. A vagyonszerzésre a visszterhes vagyonszerzési illeték általános mértékének megfelelő 10%-os illetéket kell fizetni.a 121. §-hoz
A pontosító rendelkezés felsorolja, hogy mely esetekben nem vonható le a forgalmi értékből a lakás vásárlásoknál igénybe vett lakásépítési kedvezmény. Ezek azok a visszterhes szerzési esetek, amikor a szerző fél nem a szerzett lakásingatlan tényleges forgalmi értéke után fizet illetéket, hanem - lakástulajdonok cseréje, vagy ún. cserét pótló vétel esetén - csupán az elidegenített és a szerzett ingatlan forgalmi értékének különbözete után. Megjegyzendő, hogy - az illetéktörvény szövegösszefüggésén alapuló - jogértelmezés alapján e módosítás nélkül is ennek megfelelő - az illetékalanyok számára kedvező - joggyakorlat van érvényben.a 122. §-hoz
A lakásállomány bővítése és az otthonteremtés elősegítése érdekében - az 1041/2000. (V. 31.) Korm. határozatával összhangban - egy új illetékmentességet iktat be a rendelkezés. Az arra jogosult vállalkozó által értékesítés céljából épített, építtetett, és 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás első megvásárlása illetékmentes. Lényeges, hogy ez az illetékmentesség csak az új építésű lakástulajdon (tulajdoni hányad) szerzésére terjed ki. A lakástulajdon fogalmának kérdésében az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja ad részletes eligazítást. E rendelkezésből következik, hogy a nem lakás rendeltetésű (pl. garázs) ingatlannak a lakással egyidejű megszerzése esetén az illetékmentesség csak a lakásra terjed ki.Az ügyvédi irodákkal összefüggő vagyonszerzés illetékszabályait a Javaslat harmonizálja a gazdasági társaságok vagyonszerzésével kapcsolatos - 2000. január 1-jétől hatályos - illetékjogi rendelkezésekkel. Ennek megfelelően továbbra is illetékmentes az ügyvédi iroda egyesüléssel, szétválással bekövetkező vagyonszerzése, ha a létrejövő iroda (irodák) a korábbinak jogutódja (jogutódjai) lesz(nek). Megszűnik viszont az ügyvéd által az iroda rendelkezésére bocsátott ingatlannak az iroda általi megszerzésének illetékmentessége (a gazdasági társaságoknál az apport illetékmentessége szűnt meg). Megszűnik továbbá az iroda megszűnésekor a felhalmozott vagyon tagok közötti szétosztásához kapcsolódó, a szétosztásban részesülő volt tagok vagyonszerzésének illetékmentessége is.
A bemutatott változtatásokat a vagyonszerzés jogcímétől függő sajátos illetékjogi különbségtételek (kivételek) szűkítésének igénye indokolja.
A Javaslat rendezi az ingatlanforgalmazási célú kedvezményi szabály és a lakóház építésére alkalmas telektulajdon szerzése során érvényesülő feltételes mentességi szabály egymáshoz való viszonyát, lehetőséget biztosít arra, hogy az ingatlanforgalmazók is választhassák a telek beépítésének kötelezettségét, és így az ahhoz kapcsolódó feltételes illetékmentességet.
Szintén e § rendelkezik arról, hogy illetékmentesség illeti meg az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát visszterhesen szerző magánszemélyt is, ha a 118. §-ban foglalt speciális feltételek az elidegenítő részéről fennállnak.
a 123. §-hoz
Az 1998. és 1999. évi ár- és belvízre való tekintettel az adózás rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter a 18/1999. (VIII. 18.) PM számú rendeletével az illeték kiszabásának mellőzését rendelte el arra az esetre, ha az egyetlen lakásukat említett okból elvesztő polgárok lakhatásukat 4 millió forintnál nem értékesebb lakás vásárlásával kívánják megoldani. A 25/2000. (V. 26.) PM rendelet pedig a 2000. évi természeti katasztrófa következményeinek enyhítésére is kiterjesztette a hivatkozott PM rendelet hatályát. Mivel a jövőre nézve sem zárható ki hasonló katasztrófa helyzetek kialakulása, ezért indokolt a szóban forgó "illeték-mellőzési" - tartalmilag illetékmentességi - rendelkezést törvényi szinten szabályozni. Az új § minimális szövegváltoztatással lényegében átveszi a hivatkozott PM rendelet szabályait.a 124. §-hoz
A Javaslat az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának - mint vagyoni értékű jognak - értékét úgy határozza meg, hogy az elsődlegesen a szerző fél által bejelentett érték. Ha ez a valós értékviszonyoknak nem felel meg, az illetékhivatal becsléssel állapíthatja meg a működtetési jog értékét.a 125. §-hoz
Az illetékbélyeggel fizetendő eljárási illetékekre vonatkozó kerekítési szabályokat a Javaslat úgy módosítja, hogy a jelenlegi 5 Ft-os kerekítési határértéket 50 Ft-ra változtatja. A kerekítési szabály korrekciója összefügg az idén tavasszal a 18/2000. (V. 9.) PM rendelettel bevezetett új illetékbélyegek címlet-rendszerével, amely 100 Ft-nál kisebb értékű illetékbélyeget nem tartalmaz.a 126. §-hoz
A gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetésére vonatkozó - lényegében eljárási - szabályt a Javaslat kiegészíti azzal, hogy a gépjármű forgalmazásával (lízingbeadásával) foglalkozó vállalkozók az illetékmentesség rendőrhatósági érvényesítésénél bemutatják az illetékmentességre jogosultságot megállapító (az adott év folyamán csupán egyízben meghozott) illetékhivatali határozatot.a 127. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását az arra jogosult személy - a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül - köteles bejelenteni illetékkiszabás végett az illetékhivatalnak. A bejelentésre előírt speciális határidő tekintettel van arra az esetre is, amikor a működtetési jog folytatására többen jogosultak és a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül megállapodást kell kötniük arról, hogy ki közülük a működtetési jog egyedüli folytatására jogosult személy.a 128. §-hoz
Az illeték kiszabására vonatkozó illetékességi szabályokat a Javaslat kiegészíti azzal, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzőjét terhelő illetéket az említett személy lakóhelye szerint illetékes illetékhivatal állapítja meg.a 129. §-hoz
Az értelmező rendelkezéseket a Javaslat három vonatkozásban korrigálja. Egyrészt kibővíti a vagyoni értékű jog fogalmát az önálló orvosi tevékenység működtetési jogával, és szűkíti az időközben megszűnt tartós földhasználattal és a külföldiek ingatlanhasználati jogával. Másrészt meghatározza a természeti katasztrófa fogalmát, ide sorolva az árvizet, a belvizet, a földcsuszamlást, továbbá a földrengést. Meghatározásra kerül a lakóépület fogalma is.A helyi adókról szóló 1990. évi törvény módosítása
Általános indokolás
Az adórendszerrel szemben támasztott stabilitási, állandósági követelményekkel összhangban a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) módosítása viszonylag kis terjedelmű. Ennek megfelelően nem irányul a helyi adók szerkezetének megváltoztatására, az egyes helyi adónemekre vonatkozó szabályok alapvető átalakítására. A Htv. módosítását alapvetően két tényező motiválja: egyfelől az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, másfelől pedig a 2001-től hatályba lépő új számviteli törvény.Részletes indokolás
a 130. §-hoz
A helyi adókról szóló 1990. évi törvény (Htv.) 31. §-ának c) pontja a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó alól mentességet biztosít - többek között - a szakmai átképzés, szervezett szakismereti oktatás céljából, vagy munkaviszony okán az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély számára. Ezen mentességi rendelkezések az elmúlt években jelentős jogértelmezési és ebből adódóan jogalkalmazási gondok forrásai voltak úgy az adóbeszedést végző szállásadók, mint az önkormányzati adóhatóságok számára.A rendelkezés egyértelműsítése érdekében a Javaslat megszünteti a szervezett szakismereti oktatás, szakmai átképzés címén az önkormányzat illetékességi területén vendégéjszakát eltöltő személyek adómentességét és pontosítja a munkaviszony okán a településen tartózkodó személyek törvényben biztosított adómentességének feltételét. A munkavégzés címén az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó személyek akkor mentesülnek az adó alól, ha a munkáltató tevékenységi körébe tartozó feladatokra a munkáltató által kiállított kiküldetési rendelvénnyel rendelkeznek. A javasolt változtatás figyelembe veszi azt, hogy - helyi adóról lévén szó - a törvényi kedvezményeket, mentességeket a települési önkormányzat további kedvezményekkel, mentességekkel bővítheti.
a 131. §-hoz
A helyi iparűzési adó alanyi köre széles spektrumot fog át. Adóalany a legkisebb méretű mikro-vállalkozó és a legnagyobb multinacionális társaság egyaránt. A törvényi szintű adóalap megállapítására ugyanakkor minden vállalkozó esetén azonos szabályok vonatkoznak, ami azt jelenti, hogy a kisebb vállalkozásoknak terhesebb az adóalap kiszámítása. 2000. január 1-jétől ugyan már lehetőség van a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózók számára az iparűzési adó tételes összegben való megfizetésére, azonban ez csak viszonylag szűk adózói csoportot érint.A Javaslat - mindezekre figyelemmel - választhatóvá teszi a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózók, illetve az előző évben 4 millió forint nettó árbevételt el nem érő, vagy - kezdő vállalkozó esetén várhatóan el nem érő - egyéb magánszemély iparűzési adóalanyok számára az iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját. Az egyszerűsítés lényege, hogy nem válik szükségessé az adóalap-megállapításhoz az egyes adóalap-elemek (nettó árbevételt csökkentő tételek) tételes kigyűjtése és összegzése.
A személyi jövedelemadó-törvény az átalányadózást választó egyéni vállalkozókra differenciált költségátalányt ír elő az átalányadó alapjának (a voltaképpeni jövedelemnek) a megállapításához. Ez a költségátalány valamennyi felmerült költség fedezetét jelenti, az iparűzési adó alapját ugyanakkor nem lehet csökkenteni, például az értékcsökkenési leírással, vagy az elszámolt munkabérrel. Erre figyelemmel a Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózó vállalkozók esetében az iparűzési adó alapját a személyi jövedelemadó-törvény szerinti átalányadó-alap 20 %-kal növelt összegeként definiálja. Ez azonban néhány esetben aránytalan nagyságú iparűzési adóalapot eredményezne. Ezért a Javaslat limitálja az iparűzési adó alapjának felső határát a személyi jövedelemadó szerinti bevétel 80 %-ában.
Azon magánszemély iparűzési adóalanyok esetében, akik nem minősülnek a személyi jövedelemadó törvény szerinti átalányadózónak, de nettó árbevételük 4 millió forint alatt van, a Javaslat a nettó árbevétel 80%-ában rögzíti az iparűzési adó alapját.
A Javaslat szerint, ha az iparűzési adó alapjának egyszerűsített meghatározására vonatkozó feltételek nem állnak fenn teljes adóévben (az átalányadózásra való jogosultság az Szja tv. szerint megszűnik, vagy az adózó nettó árbevétele meghaladta a 4 millió forintot), akkor az adóév egészére az általános szabályok szerint kell az adóalapot kiszámítani. Ehhez képest kiegészítő szabály, hogy ha a személyi jövedelemadóban az átalányadózásra való jogosultság munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, de a vállalkozó nettó árbevétele 4 millió forint alatt marad, akkor a magánszemély vállalkozó a nettó árbevétel 80 %-ában - egyszerűsített módon - is megállapíthatja adóalapját.
a 132. §-hoz
A Javaslat a kezdő vállalkozók terheinek könnyítése érdekében, a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozások számára a jövőben nem teszi kötelezővé az adóelőleg fizetését az adókötelezettség keletkezésének adóévében. Ezzel kapcsolatban a Javaslat külön rendelkezik arról, hogy ez a kedvezmény nem illeti meg azokat a már működő vállalkozásokat, akik az önkormányzat illetékességi területén telephelyet nyitnak és így ott "kezdő" vállalkozásnak minősülnek.A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény lehetővé teszi, hogy az üzleti év a naptári évtől eltérő legyen, az adózás rendjéről szóló törvény szerint pedig - a vállalkozók kommunális adójában és az iparűzési adóban - az üzleti év minősül adóévnek. Ezen két törvénnyel való összhang megteremtése céljából - pontosításként - a Javaslat a naptári évtől esetleg eltérő adóévre írja elő - ezen két adónemben - az adóelőleg fizetésének kötelezettségét a jelenlegi évi adóelőleg-fizetéssel szemben. (A számviteli törvény szerint a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók az építményadót és a telekadót továbbra is naptári évre, az év első napján fennálló tulajdonosi állapot alapján fizetik.) A fizetendő adóelőleg összege egyébiránt a jelenleg hatályos szabályokkal egyezően alakul. Az adóévet megelőző teljes évben működő vállalkozásnál az adóévi adóelőleg a megelőző adóév adójával egyezik meg, az adóévet megelőző év egy részében működő vállalkozás esetén pedig a működés naptári napjaival arányosan, egész adóévre számítva kell az adóévi adóelőleg összegét megfizetni.
a 133. §-hoz
Az egyes helyi iparűzési adóalap-elemek (nettó árbevétel, eladott áruk beszerzési értéke, alvállalkozói teljesítések értéke, anyagköltség) szoros kapcsolatban állnak a vonatkozó számviteli elszámolási szabályokkal, figyelemmel arra a követelményre, hogy az adóalap kiszámításához szükséges információk a számviteli információs rendszerből előállíthatóak legyenek. A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény ugyanakkor a jelenlegi fogalmakhoz képest egyes számviteli kategóriákat és fogalmakat eltérő tartalommal és szóhasználattal határoz meg. Erre tekintettel a Javaslat pontosítja a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatás fogalmát. A Javaslat szerinti adóalap-elemek meghatározásánál fő szempont volt, hogy az ne eredményezzen eltérő adófizetési kötelezettséget a hatályos szabályokhoz képest.Mindezekre figyelemmel a nettó árbevétel fogalma külön kitér arra az esetre, mi tekintendő a számviteli törvény szerinti nettó árbevételnek, ha a vállalkozó a számviteli törvény hatálya alá tartozva egyszeres könyvvitelt vezet, továbbá a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek fogalmát a számviteli törvény által használt új kamatfogalmakkal váltja fel. A Javaslat szerint a jövőben nem lehet csökkenteni a nettó árbevételt a kamatozó értékpapírok eladási árában lévő, bevételként elszámolt kamattal, annak okán, hogy a számviteli törvény szerint a kamatozó értékpapírok vételárában felhalmozott kamattal a befektetett pénzügyi eszközök kamatait, illetve az egyéb kamatokat csökkenteni lehet. A számviteli törvény szerint a nettó árbevételt 2001. január 1-jétől nem csökkenti a fogyasztási adó, jövedéki adó összege. Annak érdekében, hogy a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett adózók ne viseljenek a hatályos szabályokhoz képest nagyobb adóterhet, a Htv. szerinti nettó árbevételt csökkenteni lehet a jövedéki adó, fogyasztási adó adóhatósággal elszámolt összegével, amennyiben ezen adókat a számviteli törvény szerint az egyéb szolgáltatások értékeként vagy egyéb ráfordítások értékeként kell elszámolni.
Az eladott áruk beszerzési értéke és az anyagköltség fogalma szintén a számviteli törvény fogalmi rendszerének megfelelően módosul.
A számviteli törvény 2001. január 1-jétől nem tartalmazza az alvállalkozói teljesítések értéke számviteli kategóriát, az ilyen jellegű üzleti kapcsolatokból származó ráfordításokat a jövőben közvetített szolgáltatások értékeként kell elszámolni. Ezért a Javaslat újradefiniálja a közvetített szolgáltatások értéke fogalmát. Ez egyfelől teljesen megegyezik a számviteli törvény azonos fogalmával, másfelől az iparűzési adókötelezettség teljesítése során esetleg felmerülő adózói bizonytalanságok elkerülése érdekében - a hatályos szabályokkal azonos tartalommal - továbbra is magában foglalja a klasszikus, vállalkozási szerződéses kapcsolatokból eredő alvállalkozói teljesítések értékét. Ennek okán a Javaslat szerinti közvetített szolgáltatások értékének definíciója tartalmában teljesen megegyezik a jelenlegi Htv. hatályos rendelkezése szerinti alvállalkozói teljesítések és közvetítetett szolgáltatások fogalmával.
A Javaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2000. évben hatályba lépett módosításával való összhang megteremtése érdekében pontosítja az építési tilalom fogalmát is.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása
Általános indokolás
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása két területet érint, egyrészt kibővíti a hatélyos kedvezményi rendszert a legszigorúbb környezetvédelmi normákat teljesítő gépjárművek vonatkozásában, másrészt aktualizálja az értelmező rendelkezéseket.Részletes indokolás
a 134. §-hoz
A környezetbarát motorral ellátott - a környezetet a hagyományos motoroknál kevesebb károsodással szennyező, illetve kisebb zajjal terhelő - gépjárművek kedvezményi rendszerének bővítését a következők motiválják. A kormányprogrammal összhangban a legszigorúbb környezetvédelmi előírásokat teljesítő gépjárműveket indokolt közvetett állami támogatásban részesíteni. A műszaki fejlődés eredményeként a közeljövőben hazánkban is forgalomba kerülnek olyan gépjárművek, melyek a jelenleg kedvezményezett gépjárművekhez képest is kisebb környezeti terhelést okoznak, s megfelelnek a jelenlegi legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. E preferálni kívánt körbe az ENSZ-EGB 83.03/C. előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meg nem haladó, valamint az ENSZ-EGB 49.03 (EURO-3) előírásnak megfelelő 3500 kg össztömeget meghaladó diesel, továbbá a hybrid meghajtású gépjárművek tartoznak. Mivel alapvető társadalmi érdek fűződik a környezet védelméhez, az adókedvezménynek közvetve arra kell ösztönöznie, hogy mindig az aktuálisan legkorszerűbb gépjárművekkel történjék a gépjárműpark megújítása. Ezért a javaslat szerint a legszigorúbb környezetvédelmi normáknak megfelelő ENSZ-EGB 83.03/C., valamint ENSZ-EGB 49.03 előírást teljesítő diesel gépjárműveket 60 %-os, míg a hybrid meghajtású gépjárműveket - tekintve, hogy a szennyezőanyag kibocsátási értékeik a szabályozott katalizátorral ellátott gépjárművekéhez hasonló - 50 százalékos adókedvezményben indokolt részesíteni.a 135. §-hoz
A Gjt. értelmező rendelkezését a Javaslat két vonatkozásban korrigálja.A kialakult bírói gyakorlat szerint a helyi és helyközi tömegközlekedés lebonyolítását szolgálja és így mentes az adó alól az az autóbusz is, amellyel a vállalkozó csak meghatározott munkáltató munkavállalóinak szállítását végzi. Ez a jogalkalmazási gyakorlat egyrészt a jogalkotó ezen mentességhez kapcsolódó eredeti szándékát, másrészt a helyi és helyközi tömegközlekedés funkciójának alapelvét jóval meghaladja. Ennek az anomáliának a megszüntetése érdekében a fogalom-meghatározás kiegészítésre kerül, mégpedig a személyszállításnak - mint szolgáltatásnak - a bárki általi igénybevehetőségének követelményével.
A hybrid meghajtású gépjármű fogalmának meghatározását e gépjárműfajta adókedvezményi rendszerben való megjelenése teszi indokolttá.
A társadalombiztosítási járulékfizetéssel, az egészségügyi hozzájárulással, a családok támogatásával, a fogyatékossági támogatással, valamint a magánnyugdíjjal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslati részhez
Általános indokolás
A kormányprogram kiemelt kérdésként kezeli az élőmunka terhek csökkentését. A Javaslat 2001. és 2002. évekre is 3-3 százalék munkáltatói társadalombiztosítási járulékcsökkentésre tesz javaslatot. Ez a foglalkoztatók terheit 2001-ben mintegy 110 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 123 milliárd forinttal mérsékli.E lépésekkel egyidejűleg arányosabbá válik a foglalkoztatók és a munkavállalók közötti teherviselés is. Ennek megvalósításaként 2001-től megszűnik a 3 százalékos egyéni egészségbiztosítás járulék felső határa, ilyen szabályozás csak az egyéni nyugdíjjárulék fizetés esetében marad érvényben.
2001. és 2002. években a foglalkoztatók tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége minimálisan, 300-300 forinttal emelkedik. Így a tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben a mai 3.900 forintról 4.200 forintra, 2002-ben pedig 4.500 forintra növekszik.
A két intézkedés együttes hatására a foglalkoztatók járulékterhelése ténylegesen 2001. évben mintegy 100 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 110 milliárd forinttal csökken.
A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer 1998. évi bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján - alapvetően a tagok biztonságának, a rendszer egésze átláthatóságának, kiszámíthatóságának növelése, illetve a 2001-től hatályba lépő számviteli változásokhoz történő igazodás érdekében - sor kerül a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1998. évi LXXXII. törvény jelentősebb módosítására.
A jelenleg hatályos szabályozás 2000. december 31-ig ad lehetőséget a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert önkéntesen választók részére a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésre. Annak érdekében, hogy az érintettek végső döntésüket a pénztárak működésével kapcsolatos hosszabb időszak tapasztalata alapján hozhassák meg, az előterjesztés javaslatot tesz a határidő 2002. december 31-éig történő meghosszabbítására.
A kormányprogram ugyancsak kiemelt feladatként kezeli az államháztartási rendszer egésze működésének átláthatóbbá, hatékonyabbá tételét. E célkitűzés megvalósításának egyik lépéseként az előterjesztés javaslatot tesz a családtámogatási ellátások döntő többsége megállapításának, folyósításának 2001. január 1-jével történő módosítására. A javaslat szerint ezen időponttól az anyasági támogatás, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés és kiegészítő támogatás, a fogyatékossági támogatás megállapítása, folyósítása az egészségbiztosítási igazgatási szervektől a kincstári szervezethez kerül.
Részletes indokolás
a 136. §-hoz
A törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg a segítő családtag fogalmát. A Javaslat újrafogalmazásában a fogalom részben a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban nem tartalmazza a jogi személyiség felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget, másrészt a fogalmat kibővíti a saját jogú nyugdíjassal.A törvény - a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában - igazgatási szervként nevesíti az Állami Pénztárfelügyeletet. A Javaslat a hatályos rendelkezést a társadalombiztosítási nyilvántartások és a tagdíjbevallás tekintetében tételes hivatkozásokkal is kiegészíti, továbbá igazgatási szervként jelöli meg a Pénztárfelügyelet helyébe lépő jogutódot, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét.
a 137. §-hoz
Gyakran áll elő olyan helyzet, hogy a járulékalapot képező jövedelem kifizetésére az esedékességet követően - bírósági eljárás eredményeként akár több évvel később - kerül sor. Ilyen esetekre az 1998. január 1-jén hatályba lépett törvény nem tartalmazott rendelkezést. A jogalkalmazásban gyakorlattá vált - mivel a járulékolt jövedelem képezi az ellátás alapját -, hogy a járulék mértékére az esedékesség időpontjában érvényes rendelkezéseket alkalmazzák. Ez a rendelkezés indokolatlanul megnöveli a foglalkoztatók adminisztrációs terheit, és az adójogszabályokkal sincs összhangban. A javasolt rendelkezésből következik, hogy a járulékfizetés mértékére, bevallásának módjára a jövedelem kifizetésekor érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a jövedelem kifizetése korábban volt esedékes, esetleg már megszűnt jogviszonyból származik.a 138. §-hoz
A Javaslat a kormányprogram végrehajtásának részeként a társadalombiztosítási járulék mértékének 3-3%-os csökkentését kezdeményezi. E szerint a foglalkoztató a biztosított után, valamint az egyéni vállalkozó 2001. január 1-től 30%-os társadalombiztosítási járulékot fizet, amelyből a nyugdíjbiztosítási járulék 19%, az egészségbiztosítási járulék 11%; 2002. január 1-jétől ez az összeg 27%-ra csökken, amely összeg 17, illetőleg 10%-ban oszlik meg a nyugdíjbiztosítás, illetőleg az egészségbiztosítás között.a 139. §-hoz
A Javaslat a minimálbér tervezett emelésével összefüggésben az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba közterhek nélkül befizethető tagdíj mértékére - az Szja-val megegyező mértékben - tesz javaslatot, valamint az Szja 7. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint meghatározza, hogy több munkáltató esetén melyik az, amelyik a tag javára járulékmentesen juttathat jövedelmet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba.a 140., 142. és 144-145. §-hoz
A Javaslat értelmében 2001. január 1-jétől megszűnik a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulék felső határa, ettől kezdve a járulékalapul szolgáló egész jövedelem után meg kell fizetni az egészségbiztosítási járulékot. A Javaslat a 159., 162. és a 164. § módosítására ezzel összefüggésben tesz javaslatot.A 29. § (5) bekezdésének módosítása pontosítás, egyértelművé teszi, hogy a töredék hónap esetén a naptári napra fizetendő járulék összegeként a "minimálbér harmincad részét kell alapul venni."
A társas vállalkozókra vonatkozó szabályozással összhangban, a Javaslat alapján, ha az egyéni vállalkozó munkaviszonyban is áll, több munkaviszonya esetén a munkaviszonyokat össze kell számítani.
a 141. §-hoz
A rendelkezés kiegészül a sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő magánnyugdíjpénztár-tag tagdíjának a központi költségvetés által történő megfizetésével.a 143 . §-hoz
A társas vállalkozó - ha a vállalkozása mellett egyidejűleg munkaviszonyban is áll és e foglalkoztatása eléri a 36 órát - a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelme után fizet társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulékot. Ezért indokolt, hogy amennyiben egyidejűleg több munkavégzésre irányuló foglalkoztatása áll fenn, a munkaidők összeszámíthatók legyenek. Ugyanez a szabály vonatkozik az egyéni vállalkozóra is (Javaslat 144. § (3) bek.).a 146. §-hoz
Szövegpontosító rendelkezés. A jelenlegi szövegben a 24. és a 31. §-ra vonatkozó utalás nem teljeskörűen tartalmazta a tagdíjfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket (pl. az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó tagdíjfizetési kötelezettségére nem utalt), ezért helyesebb a §-ok helyett a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezésekre utalni.a 147. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezés módosítására egyrészt a társadalombiztosítási járulék mértékének 2001., illetőleg 2002. január 1-jével bekövetkező módosításával összefüggésben tesz indítványt, másrészt a megállapodás megkötését lehetővé teszi azok számára is, akiknek a biztosítása a Tbj. 8. §-ának c) pontja szerint - a kamarai tagság szünetelése miatt - szünetel.A (3) és az (5) bekezdés módosítására a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése szerinti járulékmértékekkel összefüggésben kerül sor.
a 148. §-hoz
Az egészségbiztosítási ellátásokra köthető megállapodások hatályos szabályai ellentmondásosak, ami a végrehajtásuk során rendkívül sok problémát jelentett. Jogértelmezési problémát okozott, hogy azok, akik a biztosítási jogviszony megszűnését követően kívánnak egészségbiztosítási ellátásokra megállapodást kötni, kötelesek-e hat havi járulék egyösszegű befizetésére akkor is, ha a megállapodás megkötését közvetlenül megelőzően a hat havi egészségbiztosítási járulék már megfizetésre került.A kétszeres járulékfizetés nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy a Tbj. 35. §-ának (4) bekezdése egyebekben az Eb. tv. általános szabályainak alkalmazását írja elő. A Javaslat ezt a problémát oldja meg a 35. § (5) bekezdésének módosításával, amikor egyértelműen utal a 34. § (10) és (12) bekezdése szerint megállapodást kötő, a 11. § szerint nem biztosított személyek egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
A gyakorlatban többször felmerült az a kérdés is, hogy az egészségbiztosítási ellátásokra megállapodást kötők kötelesek-e járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesülnek. A javaslat e hiányt pótolja a (7) bekezdés beiktatásával.
a 149. §-hoz
A történelmi egyházak vezetői jelezték azt az igényüket, hogy legyen lehetőségük az egyház szolgálatában álló személyeket terhelő egészségbiztosítási járulék átvállalására és e költségeknek egyösszegben, központilag történő megfizetésére. A Javaslat a (3) bekezdés beiktatásával lehetőséget teremt az egyént terhelő járulék átvállalására és központilag, egyösszegben történő megfizetésére.a 150. §-hoz
A Javaslat kiemelten kezeli a foglalkoztatói és a biztosítotti adatok adatgazdáival történő adatközlés (adatátadás) rendezését. A gyakorlatban komoly problémát jelent adott esetben az, hogy a foglalkoztatói és a biztosítotti törzsadatok kötelező átadása nem problémamentes. Gondot jelent a jövedelmi és a járulékadatokra vonatkozó egyeztetés is, tekintettel az egyéni és a társas vállalkozások tagjaira. A Javaslat többek között ezért kezdeményezi az adatszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosítását is.Egyes szervezeti formák (alapítványok, társasház) adatszolgáltatása nem az egyablakos rendszeren keresztül (céginformációs szolgálat, BM okmányirodák) valósul meg, ezért a társadalombiztosítás igazgatási szervei ezen foglalkoztatók adataihoz nem jutnak hozzá. A Javaslat ezért kezdeményezi a 44. § adatszolgáltatással kapcsolatos kiegészítését.
a 151. §-hoz
A Javaslat a bekezdés módosításával a magánnyugdíjpénztár tagjának visszalépésével összefüggésben a magánnyugdíjpénztár tájékoztatási kötelezettségét kiterjeszti a foglalkoztatóra is.a 152. §-hoz
A javasolt rendelkezés értelmében lehetővé válik, hogy a biztosítottak évente értesítést (tájékoztatási szinten) kapjanak arról, hogy a foglalkoztatók adatszolgáltatása alapján milyen nyugdíjbiztosítási adatokat vettek nyilvántartásba a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek. A rendelkezés remélhetően hatékonyan fogja szolgálni a nyilvántartás és így a biztosítottak érdekeit, továbbá, hogy a hiányos, valótlan adatok pótolhatók, illetőleg rendezhetők lesznek és az eddigi gyakorlattal szemben nem a nyugdíj megállapításakor - esetleg évtizedek múlva, amikor a rekonstrukció már nagyon költséges vagy lehetetlen - kerül sor. Az értesítés eszközül szolgál a foglalkoztatók által be nem jelentett adatok felkutatásához, a járulék-követelések feltárásához, a "feketemunka" visszaszorításához is.a 153. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezést kiegészíti azzal, hogy mit kell tenni akkor, ha a biztosítottól az előírtnál több járulékot vontak le. A speciális szabályokra azért van szükség, mivel a járulékbefizetésekre havonta, a bevallásra negyedévente, évente kerül sor, ezért a túlfizetés esetére az elszámolás szabályait meg kellett teremteni.a 154. §-hoz
A jelenlegi szabályok szerint az egyéni vállalkozó negyedévente teljesíti a tagdíjbevallási és befizetési kötelezettségét. A Javaslat a szabályozást kiegészíti a vállalkozásukat negyedéven belül megszüntető vállalkozókra vonatkozó rendelkezésekkel, amelyek alapján a megszűnést követő hónapban rendezni tudják a tagdíjfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeiket is.A módosítás az adminisztráció egyszerűsítése érdekében javaslatot tesz a bevallásra vonatkozó adatok és az egyéb (a jogviszonyra, a kieső időre vonatkozó) adatszolgáltatás szétválasztására, továbbá pontosításokat tartalmaz elsődlegesen az adóhatóság és a magánnyugdíjpénztárak közötti eljárásban, meghatározza az egyéni vállalkozó esetében a kötelezettség megszűnésekor a bevallási kötelezettséget, a szabályozást az Art.-hoz igazítva.
a 155. §-hoz
A hatályos rendelkezés rögzíti az igazgatási szervek ellenőrzési hatáskörét, azonban nem rendezi az e hatáskörből eredő jogokat és kötelezettségeket. A Javaslat meghatározza, hogy a biztosítási jogviszony utólagos megállapítására, törlésére, illetőleg a járulék utólagos megállapítására melyik igazgatási szerv rendelkezik hatáskörrel, továbbá rendezi, hogy a határozat ellen melyik törvény szabályai szerint lehet jogorvoslattal élni. Lehetővé teszi továbbá, hogy az igazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó igényelbírálási eljárásuk során felfedett, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos mulasztásról értesítsék az állami adóhatóságot.a 156. §-hoz
A módosítás pontosító jellegű, meghatározza, hogy a törvény hatálya a pénztári szolgáltatók esetében a pénztárak részére végzett tevékenységi körre terjed ki.a 157. §-hoz
A jelenlegi szabályozás a pályakezdők pénztártagságának keletkezésével kapcsolatosan kizárólag arról rendelkezett, hogy a biztosított a választott pénztár megnevezését (bizonyos határidőn belül) köteles közölni munkáltatójával. A szabályozási javaslat egyértelművé teszi, hogy a pályakezdő konkrétan mikor (milyen hatállyal) válik pénztártaggá, abban az esetben, ha a pályakezdő nem él választási jogával, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja.a 158.-hoz
A Javaslat egyrészt pontosítja azon esetköröket, melyek bekövetkezésekor a nyugdíjbiztosítási szerv határozatot hoz, valamint a kézhezvételtől számított 60 napban határozza meg a nyugdíjpénztár kötelezettségét az egyéni számlán nyilvántartott követelés átutalásának vonatkozásában.a 159. §-hoz
A rendelkezés pontosító jellegű, konkrétabbá teszi a hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén a magánnyugdíjpénztár részéről a követelés átutalása tárgyában követendő szabályokat.a 160. §-hoz
A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy a normajáradék kiszámításánál melyik magánnyugdíjpénztári járadéktípust kell figyelembe venni. A meghatározás a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátásával leginkább megegyező kockázatú járadéktípus alapulvételével történt.a 161. §-hoz
A javasolt módosítás meghatározza, hogy - 2002 január 1-jei hatálybalépéssel - a magánnyugdíjpénztárak számlavezetése a számukra letétkezelést végző hitelintézetek feladatává válik.a 162. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi a szakszerű, az időtényezőt figyelembe vevő hozam-jóváírási eljárás kialakítását. Ez a hozamnak a tagok szempontjából igazságosabb felosztását eredményezi. A költségekre vonatkozó tájékoztatás alapján a tagok nyomon tudják követni a pénztár befektetési tevékenységének hatékonyságát. A pénztárak által egységesen alkalmazandó eljárást az Mpt. 134. § b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány rendeletben határozza meg.a 163.-hoz
A magánnyugdíjpénztárak kötelező jellege miatt indokolt a pénztártagok megtakarításainak kiemelt védelme, ennek egyik alapvető elemeként szükséges a pénztárak befektetési tevékenységének fokozott ellenőrzése. A pénztári eszközök napi gyakoriságú értékelése biztosítja a befektetési rendelkezések folyamatos betartását, annak ellenőrizhetőségét, illetve a pénztárak teljesítményének folyamatos figyelemmel kísérhetőségét. A pénztáraknak fel kell készülniük erre a változásra, ezért ez a rendelkezés 2002. január 1-jén lép hatályba.a 164 §-hoz
A 2002. január 1-jén hatályba lépő módosítás első bekezdése biztosítani hivatott a letétkezelő teljes körű rálátását és folyamatos ellenőrzési lehetőségét a vagyonkezelési tevékenység vonatkozásában.A második bekezdés rendelkezése kibővíti a letétkezelő felelősségét. A módosuló rendelkezés alapján a letétkezelő köteles a befektetések összetételének meg nem felelésén túlmenően, bármely befektetési előírás megsértése esetén - az észlelést követő munkanapon - a Felügyeletnek, a pénztáraknak jelenteni, a szolgáltató felé pedig jelezni a tapasztalt jogsértést.
a 165-167. §-hoz
A pénztárak átalakulására vonatkozó szabályok jelenleg általánosak, keretjellegűek. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény átalakulási előírásai a társasági törvény átalakulásra vonatkozó előírásait veszik alapul - amelyek részletes szabályokat állapítanak meg - szükségszerű, hogy az Mpt-ben, mint a pénztárak anyagi jogi jogszabályában is ennek megfelelő és ezzel összhangban lévő részletes szabályok kerüljenek kialakításra.a 168. §-hoz
Az első bekezdés a felszámolási eljárások általános szabályaitól eltérően a magánpénztárakra vonatkozó felszámolási kérelmek elbírálásának határidejét tartalmazza.A második bekezdés alapján a jövőben a Felügyelet kizárólag másik pénztár kijelölése útján gondoskodhat a tagok tagsági viszonyának folyamatosságáról, ez az Alap révén nem biztosítható. Viszont az Alap nevesített kötelezettségévé válna, hogy gondoskodjon az olyan tagok járadékának folyósításáról, akik részére az esedékes járadék kifizetése a felszámolási eljárás miatt késedelmet szenvedne.
A fentiekkel összefüggésben a harmadik bekezdés rögzíti, hogy a pénztárak felszámolása esetén a tagok járadék jellegű követeléseire az Mpt. speciális szabályai vonatkoznak, így ezen rendelkezéssel biztosítható az Mpt. és a csődtörvény szabályozása közötti összhang.
a 169. §-hoz
A pénztárak befektetési tevékenységét a Felügyelet vizsgálja és elemzi. A biztosításmatematikai szempontból lényeges információk a pénztárak éves beszámolóiból megismerhetők. Az Alap várható kifizetéseinek felmérését ugyanakkor senki nem végzi el a jelenlegi szabályok szerint, miközben ez jelentőséggel bír mind az Alap, mind az ágazat egészének működése szempontjából.a 170. §-hoz
Szükséges a felszámolás alatt álló pénztár tagjainak nyújtandó garanciális szabályok egyértelmű meghatározása. Ennek során a garanciák biztosítása az Alap kötelezettségévé válik.a 171. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a pénztárak működésének legfontosabb pénzügyi dokumentuma az éves beszámoló, ezért indokolt a díjfizetést erre alapozni. A módosítás lehetőséget kíván teremteni arra is, hogy az Alap igazgatósága a díjfizetés szabályait a pénztári beszámolók tartalmának esetleges változásaihoz igazítsa.a 172. §-hoz
Az Alap eszközeinek mértékére vonatkozó jelenlegi szabályozás nem kellően rugalmas, hiszen az Alap garanciális kifizetéseinek várható mértéke a jelenleg előírtnál kisebb mértéket is indokolhat. Hiányos a szabályozás abból a szempontból is, hogy nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az eszközök előírt határérték alá csökkenése esetén az Alap milyen intézkedést tehet.a 173. §-hoz
A módosítás technikai jellegű, a pénztárak éves beszámolási határidejéhez történő igazodás miatt szükséges.a 174. §-hoz
A javasolt módosítás célja, hogy biztosítsa a letétkezelőnek az Alap gazdálkodásáról a teljes körű információt.a 175. §-hoz
A módosítás minden egyes tag megtakarításának védelme céljából, kivételes intézkedésként a pénztár helyzetének rendeződéséig lehetővé teszi a pénztár vagyonának megőrzését. A nyugdíjas pénztártagok megélhetési biztonsága érdekében a kifizetési tilalom a járadékokat nem érinti. A kifizetési tilalom a felügyeleti biztos intézkedése alapján meghosszabbítható. A kifizetési tilalom időszakában a tagsági viszonyban bekövetkező változásokhoz (társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés, más pénztárba történő átlépés) kapcsolódó kifizetések - a vagyon megőrzése érdekében - csak a kifizetési tilalom feloldása után teljesíthetők.a 176. §-hoz
A Felügyelet növekvő feladatai és támogatási rendszerének megváltozása szükségessé teszik a pénztárak által fizetendő felügyeleti díj mértékének módosítását, fokozatos emelését.a 177. §-hoz
A rendelkezés értelmében a felügyeleti díj befizetésének határideje a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napra módosul. A határidő így összhangba kerül a pénztárak negyedéves beszámolója Felügyeletre történő megküldésének határidejével.a 178. §-hoz
A rendelkezés célja a pénztárak által közzétett hozamok összevethetőségének biztosítása azzal, hogy megengedett (és szükséges is) a többféle hozamszámítási eljárás alkalmazása. Annak érdekében, hogy a pénztártagok számára a közzétett hozaminformációk értelmezhetőek és összevethetők legyenek, szükséges több olyan hozamszámítási módszer meghatározása és azonosíthatóvá tétele, amelyet a pénztár a jogszabályi előírásokon túlmenően közzétehet.a 179. §-hoz
A visszalépésre rendelkezésre álló időszak megnövelése lehetővé teszi azt, hogy az érintettek ezzel kapcsolatos döntésüket a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer, illetve a pénztárak működésére vonatkozó több tapasztalat birtokában, megalapozottabban hozhassák meg.a 180. §-hoz
A pénztárak ügyvezetői igazgatóinak feladatuk ellátásához, az Mpt. 45. § (3) bekezdésében megkövetelt a 45. §-ban megkövetelt pénztárüzemi vezetői szakvizsga követelményeinek, rendjének meghatározására vonatkozó felhatalmazást a törvény hatályos szövege nem tartalmazza. A rendelkezések megszüntetik a szabályozatlanságból eredő bizonytalanságot és kellő felkészülési időt biztosítanak az érintetteknek.a 181. §-hoz
A felhatalmazó rendelkezések szükségességét indokolja, hogy a pénztári működés zökkenőmentes biztosítása érdekében a Kormány, illetve a pénzügyminiszter rendeletben állapítson meg bizonyos részletszabályokat.a 182. §-hoz
A pénztárak tevékenységüket szolgáltatók bevonásával végzik. A törvény hatályának kiterjesztése egyértelművé teszi azt, hogy a törvény előírásai e szervezetekre is kiterjednek. A módosítás alapján lehetővé válik, hogy a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervezet a pénztári tevékenységhez kapcsolódóan az érintett szolgáltatókat is ellenőrizhesse. A módosítás egyértelművé teszi azt is, hogy a törvény hatálya - a nemzetközi szerződésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó személyekre is.a 183. §-hoz
Technikai jellegű módosítás. Az egységes számviteli fogalmak megteremtése érdekében az Mpt-ben használatos "tartalékok" szóhasználatot biztosít az önkéntes pénztárak "alap"-jai esetében is.a 184. §-hoz
A Felügyelet növekvő feladatai és támogatási rendszerének megváltozása szükségessé teszik a pénztárak által fizetendő felügyeleti díj mértékének módosítását, fokozatos emelését. Az egészség- és önsegélyező pénztárak felügyeleti díjfizetési rendszere a nyugdíjpénztárakétól eltérő gazdálkodási rendszerük miatt nem változik. A felügyeleti díj befizetésének határideje - az Mpt.-vel összhangban - a tárgynegyedévet követő negyvenötödik napra módosul.a 185. §-hoz
A módosítás egyfelől adminisztrációs egyszerűsítés mind a pénztárak, mind a felügyeletet ellátó szerv részére, mert megszünteti a munkáltatói tagi szerződések Felügyeletre történő megküldésének kötelezettségét. Az előírás ugyanakkor a Felügyelet ellenőrző tevékenységét is segíti.a 186-187. §-hoz
A beszámoló közgyűlés megtartási határidejének május 31-re módosulása miatt szükséges a pénzügyi terv elfogadását a pénzügyi év végét megelőző időszakra időzíteni. Ezzel a módosítással biztosítható, hogy a pénzügyi terv és a beszámoló időszaka azonos legyen.a 188-190. §-hoz
A pénztárak átalakulására vonatkozó szabályok általánosak, keretjellegűek. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény átalakulási előírásai a társasági törvény átalakulásra vonatkozó előírásait veszik alapul - amelyek részletes szabályokat állapítanak meg - szükségszerű, hogy az Öpt-ben, mint a pénztárak anyagi jogi szabályában is ennek megfelelő és ezzel összhangban lévő részletes szabályok kerüljenek kialakításra.a 191. §-hoz
A Javaslat az önkéntes pénztárak megszűnésével kapcsolatos rendelkezések pontosítását, a módosult számviteli szabályokkal való összehangolását tartalmazza.a 192. §-hoz
A vissza nem fizetett tagi kölcsön a módosítás alapján az adott tagra terhelődik.a 193. §-hoz
Ez a rendelkezés határozza meg azt, hogy nyugdíjpénztárban a tagdíj meg nem fizetése esetén mikor szűnik meg a tagsági viszony. Meghatározásra kerül az is, hogy a megszűnés időpontjáig a tagdíjat nem fizető taghoz kapcsolódó működési költségek és likviditási tartalék fedezetére mekkora összeg és milyen forrásból fordítható.a 194. §-hoz
A rendelkezés célja, hogy az önkéntes pénztárak eszközértékelési szabályai a kialakult és működő gyakorlathoz igazodjanak.a 195. §-hoz
A választható portfoliós rendszer bevezetése lehetővé teszi a pénztárak számára, hogy - a jogszabályi keretek között - tagjaik a saját befektetési elképzeléseiket érvényre juttathassák. Miután a befektetési tevékenység a nyugdíjpénztárak működésének egyik meghatározó eleme, indokolt a részletes szabályozás, ezen belül pedig ezen tevékenység megkezdésének, folytatásának és módosításának felügyeleti engedélyhez történő kötése.a 196. §-hoz
Jelenleg az Öpt. rendelkezései alapján csak a tevékenységi engedély benyújtása során tudja a Felügyelet megkövetelni a személyi és tárgyi feltételek fennállására vonatkozó dokumentumok benyújtását, mint engedélyezési feltételt. A Javaslat alapján a jövőben a működés folyamán beálló változások esetén is lesz mód felügyeleti intézkedésre. Jelenleg ugyanis a nyilvántartás és adminisztráció kihelyezésére szóló szerződések benyújtására - ellentétben a vagyonkezelői és letétkezelői szerződéssel - egyáltalán nincs kötelező előírás, holott ezek a pénztárak működésének legfontosabb területét képezik.a 197. §-hoz
A módosítás -a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó javaslathoz hasonlóan - minden egyes tag megtakarításának védelme céljából, kivételes feltételek fennállta esetén, a pénztár helyzetének rendeződéséig lehetővé teszi kifizetési tilalommal a pénztár vagyonának megőrzését. A járadékra jogosult pénztártagok érdekében a kifizetési tilalom a járadékszolgáltatásokat nem érinti. A kifizetési tilalom a felügyeleti biztos helyzetértékelése alapján meghosszabbítható.A Javaslat nem korlátozza a tagi jogok érvényesülését, korlátozott időre azonban felfüggesztheti az ezzel összefüggő pénzmozgásokat. A kifizetési tilalom időszakában a tagsági viszonyban bekövetkező változáshoz (más pénztárba történő átlépés, a pénztárból történő kilépés) kapcsolódó kifizetések - a vagyon megőrzése érdekében - csak a kifizetési tilalom feloldása után teljesíthetők.
a 198. §-hoz
A bírság felső határának 50 ezer forintról 1 millióra történő emelése lehetővé teszi, hogy a Felügyelet kellő mértékben differenciálni tudjon az egyes esetek elbírálásánál. A magasabb bírság összeg kiszabásának lehetősége emellett jelentős tényezőt jelent a szabályszerű működés hatósági kikényszeríthetősége, illetve a szabálytalanságok megelőzése érdekében.a 199. §-hoz
Az (1) bekezdésben szereplő módosítás révén lehetővé válik, hogy a Felügyelet a meghatározott helyzetek bármelyikének fennállása esetén alkalmazhasson figyelmeztetést. Így erősödhet a Felügyelet intézkedéseinek preventív jellege.A (2) bekezdésben javasolt változtatás a tevékenységi engedély felfüggesztésének ideiglenes jellegéhez igazodóan korlátozza a felfüggesztés lehetséges időtartamát.
a 200. §-hoz
Az Öpt. jelenleg nem teszi lehetővé, hogy bizonyos válsághelyzeteket a Felügyelet kezelni tudjon, azonnali operatív beavatkozással. A rendelkezés a pénztár működésének, illetve ellenőrizhetőségének lehetetlenné válása esetén állapítana meg ilyen jogosítványokat.A felügyeleti biztosra vonatkozó módosítás rendezi a felügyeleti biztos kirendelésének szabályait és tevékenységük lehetséges feltételeit, következményeit.
a 201. §-hoz
A rendelkezés szabályozza a szükségintézkedés eredménytelensége esetén lehetséges felügyeleti intézkedéseket, illetve pontosítja az intézkedéseket kiváltó események meghatározását.a 202. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezés a Kormány részére a pénztári vagyon piaci értékelésének és a pénztári teljesítménymérés részletes szabályainak meghatározására.a 203. §-hoz
Ebben a javaslatban a választható portfoliós rendszert a törvény hatályba lépésekor működtető pénztárak bejelentési és engedélyezési szabályaira vonatkozó határidők kerülnek meghatározásra.a 204. §-hoz
A Javaslat az említett szerveket az adóazonosító jel, illetőleg a TAJ kezelésére a külön törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében jogosítja fel. Az igazgatási szervek a foglalkoztatók és a tagok nyilvántartását a TAJ, illetőleg az adószámon tartják nyilván.a 205. §-hoz
A Javaslat annak érdekében kezdeményezi a rendelkezés módosítását, hogy a PSZÁF, az OEP és az ONYF valamint területi igazgatási szerveik közvetlenül jussanak hozzá a foglalkoztatási adatokhoz. Mivel a teljes foglalkoztatói kör, valamint az egyéni vállalkozók adataihoz a céginformációs szolgálat útján nem lehet hozzájutni, szükséges a Tbj. 44. §-ának a Javaslat szerinti kiegészítése is.a 206-207. §-hoz
A jogutód nélkül megszűnő munkáltatók esetén szükség van az 53. § módosítására, mivel a törvény a felszámoló számára csak az 1988. január 1.-1992. február 29. közötti munkabér-jövedelem igazolások átadását teszi kötelezővé a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére. A Javaslat értelmében a felszámoló köteles átadni a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatait is.A Cstv. nem követte azokat a változásokat, amelyek az elmúlt években a járulékigazgatás területén - a járulék beszedésének az APEH-be integrálása során - bekövetkezett. A hatásköri viták megelőzése és a feladatok egyértelmű meghatározása érdekében a Javaslat a 80. § (2) bekezdésének beiktatásával egyértelműen rendezi, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető követelések tekintetében melyik szervet kell a behajtásra jogosult szervnek /(1) bek./ tekinteni.
a 208. §-hoz
A Javaslat nem jelent érdemi változást a mezőgazdasági kistermelőt terhelő egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség tekintetében, csupán a jogalkalmazást segítő pontosítás, amely a hatályos rendelkezésnél erőteljesebben alkalmazkodik az Szja és az Art. rendelkezéseihez. A tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelő fizetési kötelezettsége megfelel az átalányadózó mezőgazdasági kistermelők által fizetendő százalékos mértékű hozzájárulásnak.Az (5) bekezdés Javaslat szerinti kiegészítése az Szja 46. §-a (8) bekezdésének megfelelően rendelkezik az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség 5%-át meg nem haladó költségkülönbözet utáni fizetési kötelezettség alóli mentesítésről.
a 209. §-hoz
A Javaslat a 4. §-ban foglaltaknak megfelelően a szükséges összhangot teremti meg a Tbj. 21. §-ának b) pontja, az Szja. 7. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja, valamint az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja között.a 210. §-hoz
A Javaslat a biztosítás szünetelésének a Tbj. 8. §-ának a) pontjában meghatározott eseteivel való szükségszerű összhangot teremti meg azzal, hogy a foglalkoztatót mentesíti a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az igazolatlan távollét, a fizetés nélküli szabadság teljes tartamára, továbbá a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartamára, feltéve, hogy ez idő alatt munkabér, illetmény, távolléti díj fizetés nem történt.a 211. §-hoz
A tételes egészségügyi hozzájárulás összegét a Javaslat az infláció mértékének megfelelően 2001-ben és 2002-ben is 300-300 forinttal emelten állapítja meg.a 212. §-hoz
A Javaslat a (3) bekezdés kiegészítésére az érintett szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjaira vonatkozó, az általános szabályoktól eltérő foglalkoztatási szabályokból eredő (táppénz helyett betegszabadság) sajátos, a Tbj. 23. §-a, Vhr. 5/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolási szabályok miatt tesz javaslatot.A (4) és a (8) bekezdés módosításával a hatályos rendelkezésekkel szemben fennálló követelményt pótolja, melynek lényege a magánszemélyek vonatkozásában történő egyértelmű rendelkezés a tételes és a százalékos egészségügyi hozzájárulás bevallásáról és megfizetéséről.
a 213-217. §-hoz
Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztési irányairól és a kincstári rendszer új szervezeti rendjének kialakításáról szóló Korm. határozat értelmében a központi költségvetésből finanszírozott, a társadalombiztosítási igazgatási szervek által folyósított családtámogatási ellátásokkal - más ellátások és támogatások mellett - kapcsolatos feladat- és hatáskört 2001-től a kincstári szervezet látja el.Ezzel összefüggésben a Javaslat módosítja a családtámogatási ellátásokat elbíráló szervekre és a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket. A társadalombiztosítási igazgatási szervek - a MEP-ek és kirendeltségeik -, valamint a TÁKISZ feladatkörét a Területi Államháztartási Hivatalok és kirendeltségeik veszik át; a családtámogatási kifizetőhely határozata ellen a területileg illetékes TÁH-hoz, a TÁH határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
A hatályos szabályozás hátrányosan érinti a 18. életévüket betöltött, korábban nem állami nevelt, de gyámság alatt állókat, akik után a gyám volt jogosult az iskoláztatási támogatásra. Ezek a fiatalok továbbra is a volt gyám (a testvér), háztartásában maradnak, aki már nem kaphat a korábbi gyámolt 20 év alatti és középfokú oktatási intézményben tanuló fiatal után semmilyen ellátást, ezért indokolt, hogy az a nagykorú, akinek nagykorúvá válása miatt szűnt meg a gyámsága, a jogosultsági feltételek fennállása esetén iskoláztatási támogatást kaphasson a saját jogán.
a 218. §-hoz
A munkáltatói igazolásról szóló rendelkezések kiegészítése a magánnyugdíjpénztárak adminisztrációs terheinek csökkentését, valamint a pénztártag munkavállalók érdekeit szolgáló rendelkezés. A javasolt módosítás értelmében a munkáltatói igazolás kiegészül a pénztártag tagságára vonatkozó adatokkal.a 219-228. §-hoz
Az egészségbiztosítási járulékalap felső határának eltörlésével egyidejűleg sürgetővé vált a pénzbeli ellátások és a baleseti táppénz alapjára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata és módosítása. Jelenleg a hatályos rendelkezések szerint is előfordul, hogy a biztosított magas összegű ellátási alapot szerez "munkahely-változtatással", illetőleg járulékfizetés nélkül.A javasolt szabályozás azok számára kedvezőtlen, akik a keresőképtelenséget megelőzően hat hónapnál rövidebb folyamatos biztosítási idővel rendelkeznek. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból megállapítható, hogy a biztosítottak döntő többsége rendelkezik két évi folyamatos biztosítási idővel, ezért minimálisra csökkent azon biztosítottak száma, akiknél a táppénzalap számítási időszak eltérő.
A baleseti táppénz alapjára vonatkozó javaslat kedvezőbb a hatályosnál, a baleseti táppénz funkciójához igazodva ténylegesen az elveszett keresetet pótolja.
Az egészségbiztosítási járulékfizetési felső határ megszűnésével egyidejűleg a táppénzre vonatkozó szabályok módosításával megerősítésre kerül a biztosítási, illetve a szolidaritási elv. Ezzel összhangban a táppénz kiszámítása az előzőnél hosszabb járulékfizetéssel lefedett - legalább hat hónap - időszak alapján kerül megállapításra. A módosítással megakadályozható, hogy járulékfizetés nélkül magas összegű táppénzek kerüljenek kifizetésre.
A törvény hatályba lépése óta eltelt idő alatt felmerültek olyan gyakorlati kérdések, amelyek megnyugtató rendezése néhány kisebb pontosító jellegű módosítás átvezetését igényli. A gyermekgondozási díj újbóli bevezetését követően eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyermekgondozási díjra vonatkozó jogosultság szabályozása indokolatlanul tér el a terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályoktól. Az eltérés számos panaszra adott okot és jelentős mértékű többlet adminisztrációt okoz.
Mind a terhességi-gyermekágyi segély, mind a gyermekgondozási díj megállapításához szükséges a szülést, illetőleg a gyermekgondozási díj igénybevételét megelőző két éven belül 180 napi biztosítási idő fennállása. Ugyanakkor a két ellátásnál eltér a 180 napba beszámítható egyébként biztosítási időként nem elismerhető időtartam. Ilyen eltérés az, hogy a gyermekgondozási segély folyósításának ideje a terhességi-gyermekágyi segélynél beszámít, a gyermekgondozási díjnál nem. A beszámítható tanulmányok ideje is eltér. A terhességi-gyermekágyi segélynél gyakorlatilag korlátlan, a gyermekgondozási díjnál pedig csak a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányi időt lehet elismerni.
Az adatszolgáltatási fegyelem javítása érdekében, figyelemmel a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási járulékalap felső határának eltörlésére is, indokolt a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás visszafizetésénél a kamat felszámításának lehetőségét a törvényben biztosítani. A Javaslat a kamat mértékére az Art-nek a késedelmi pótlék mértékére vonatkozó rendelkezéseit veszi át.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása
Általános indokolás
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szolgálva az adórendszer stabilitását és a gazdasági környezet kiszámíthatóságát a Javaslat szerint csak annyiban módosul, amennyiben a módosítás összhangban a Kormány programjában megfogalmazott célkitűzésekkelegyszerűsíti az adókötelezettségek teljesítését,
elősegíti a jogkövető adózói magatartást,
javítja az adóztatás hatékonyságát, és
biztosítja a változó jogi környezettel a szabályozás összhangját.
A Javaslatban szereplő módosítások közül kiemelést érdemel a számviteli törvény változó szabályaihoz igazodás; a munkáltatói, kifizetői adómegállapítás utólagos megváltoztatása esetére követendő eljárás részletes szabályozása; a társadalombiztosítási igazgatási szervek megkeresésének teljesítése érdekében szükségessé váló ellenőrzések és az ismételt ellenőrzés tilalma összhangjának megteremtése; az adótanácsadók intézményes bevonása az adóbevallások kitöltésébe. Az adózással összefüggésben a Javaslat az adótanácsadó és adószakértő képzés feltételeinek javítása érdekében módosítja a szakképesítésről szóló törvényt, a közigazgatási határozatok következetesebb végrehajtása érdekében módosítja az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a végrehajtással összefüggő rendelkezését.
Részletes indokolás
a 229-231. §-hoz
A számvitelről szóló új törvény 2000. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy a gazdasági társaságok meghatározott köre az adóelszámolások alapjául is szolgáló beszámoló mérlegforduló napját a naptári év első napjától eltérő időpontban határozza meg. Ennek az a következménye, hogy a számviteli elszámolások nem a naptári évre, hanem az üzleti évre vonatkoznak.Annak érdekében, hogy ez a választás ne eredményezze az adminisztrációs terhek jelentős növekedését, azaz e választásra jogosult adózók továbbra is az általuk működtetett számviteli információs rendszer adataiból indulhassanak ki adójuk megállapításánál és csak a valóban indokolt esetekben legyen szükség az adómegállapításhoz külön adónyilvántartások vezetésére, a Javaslat szerint az adóév az üzleti évvel egyezik meg minden olyan adó esetében, amelynél az adómegállapítás valamely számviteli előíráson alapul. Így az üzleti évet nemcsak a társasági adónál kell alkalmazni, hanem egyes helyi adóknál is (pl. helyi iparűzési adó).
Az adózó naptári évtől eltérő üzleti s így adóév választásáról, vagy az arra való áttéréséről a Javaslat szerint bejelentési kötelezettséggel tartozik. A naptári évtől eltérő elszámolás választását sem a cégjegyzék, sem a vállalkozói igazolvány nem tartalmazza, ezért a bejelentést közvetlenül az adóhatóságnál kell megtenni. Az adózók előre meg nem határozható köre - ha él a törvényi lehetőséggel - feltétlenül befolyásolja a társasági és osztalékadó pénzforgalmi szemléletű bevételeinek alakulását. A költségvetés bevételeinek tervezhetősége érdekében a Javaslat az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról a bejelentést a változás évét megelőző naptári év augusztus 15-ig rendeli teljesíteni.
a 232. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkáltató és a kifizető a magánszemély jövedelemadójával kapcsolatos adókötelezettségének körében (pl. előleg levonás) elkövetett mulasztását, tévedéseit önellenőrzéssel korrigálhatja. A törvény szerinti önellenőrzéshez a helyesbített adót be is kell vallani és meg is kell fizetni az önellenőrzési pótlékkal együtt. Ennek komoly gyakorlati akadálya, hogy a munkáltató vagy a kifizető a hiba feltárásakor gyakran már nincs jogviszonyban a magánszeméllyel. Ezért a helyesbített adó elszámolása lehetetlenné válik. Az adó ugyanis ez esetben is a magánszemély jövedelmét kell, hogy terhelje, ellenkező esetben az adót utólag saját forrásból megfizető kifizetőt az adó formájában juttatott vagyoni előny tekintetében is jövedelemadó-kötelezettség terheli. Ha viszont a munkáltató, illetve a kifizető az önellenőrzéssel helyesbített adó összegét nem fizeti meg, az adófolyószámláról hiányzó összeg után késedelmi pótlékot kell fizetnie, ami az önellenőrzési pótlék kétszerese. A jelenlegi szabályozás alapján tehát a kifizetőnek, munkáltatónak az az "egyszerűbb" megoldás, ha ezekben az esetekben az önellenőrzést el sem végzi. Már csak azért sem, mivel az adóhatóság által esetlegesen feltárt mulasztás szankciója, amely a levonási kötelezettség elmulasztásáért alkalmazható, nem ösztönöz a helytelenül megállapított adó feltárására. A Javaslat a szabályozási következetlenség feloldására új rendelkezésekkel egészíti ki az Art.-t.Az új 19/B. § részletesen szabályozza a munkáltatói, kifizetői adómegállapítások körébe eső tévedések önkéntes korrekcióját, figyelemmel arra az elvre, hogy az adó mindig a magánszemélyt, a jogkövetkezmények pedig minden esetben a felróhatóságnak megfelelően a munkáltatót, kifizetőt terhelik. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a munkáltató a vele még munkaviszonyban álló dolgozójával a feltárt adókülönbözetet elszámolja, és adómegállapítását a rá vonatkozó szabályok szerint módosítsa. E módosítás tehát nem önellenőrzés, annak ellenére sem, hogy a költségvetés terhére tévedő munkáltató önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A Javaslat kitér azokra az esetekre is, amikor az adókülönbözet elszámolása a munkavállaló időközben bekövetkezett munkahely-változtatása miatt nem lehetséges, vagy a különbözet elszámolása aránytalanul hosszú időt venne igénybe. Ha a munkaviszony hiánya miatt a korábbi jogviszonyból eredő jövedelmekkel kapcsolatos tévedések - folyó jövedelem hiányában - a magánszemély folyó kifizetéseinél nem érvényesíthetők, a munkáltató jelzése alapján az adóhatóság feladata a magánszemély felkutatása és a levonni elmulasztott adó érvényesítése.
A Javaslat biztosítja, hogy a kifizető (munkáltató) az adómegállapítás, levonás, bevallás, megfizetés tekintetében elkövetett tévedése, mulasztása miatt kiszabható jogkövetkezmények alól mentesüljön, ha a hibáját feltárja és az adóhatóságnak bejelenti. Hátrányos jogkövetkezményként csak az önellenőrzési pótlékkal kell számolnia, szemben az adólevonás elmulasztásáért kiszabható 50 %-os mulasztási bírsággal, amelyet az adóbírság mértékével összhangban határoz meg a Javaslat [Art. 74. § (6) bek.].
a 233. §-hoz
Az adóbevallások és az adóadminisztráció egyszerűsítése ellenére a tapasztalatok szerint az adóbevallások jelentős hányada hibás. Ez jelentősen nehezíti az adatok feldolgozását és felesleges munkát, utánajárást okoz az adóhatóságnak és az adózóknak egyaránt. A hibás bevallások száma csökkenhet, ha az adózók a bevallások elkészítésénél adótanácsadó, adószakértő közreműködését nagyobb számban veszik igénybe. A Javaslat erre ösztönzi a bevallásra kötelezetteket, ugyanis az adótanácsadó (adószakértő) közreműködésével elkészített bevallás esetleges hibáiért a közreműködő szakembert terhelné a felelősség. Nem az adótanácsadó (adószakértő) felel az adózó által eltitkolt bevétel vagy jövedelem miatt megállapított adóhiányért a jövőben sem. Természetesen az adótanácsadó (adószakértő) felelőssége csak az általa ellenjegyzett bevallások esetében és kizárólag a hibás bevallásért kiszabható mulasztási bírság törvényi tényállásának tekintetében állhat fenn. Az adózók így talán a "zug"-tanácsadóktól elpártolva, a munkájukért felelősséget is vállaló adószakértőkhöz fordulnak majd segítségért.a 234-235. §-hoz
Az Art. hatályos szabályainak 21. §-a mintegy tartalomjegyzékként ismerteti a törvényolvasóval, hogy az adóbevallás szabályai (határidők, gyakoriság) mely törvényhelyekből ismerhetők meg.A Javaslat 229-231. §-aihoz fűzött indokolásban kifejtett okoknál fogva az Art. a későbbiekben részletezett tartalommal kiegészül egy új 9. számú melléklettel, amely a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók bevallási, adómegfizetési szabályait tartalmazza. Ezért indokolt az Art. 21. §-ának kiegészítése az új 9. számú mellékletre utalással.
A helyi adók bevallási rendjét szabályozó 22. §-t szintén az előzőek szerint üzleti évet választó adózók "miatt" kell kiegészíteni, hogy a törvény minden érintett szabálya konzisztenssé váljék a számviteli törvénnyel.
a 236. §-hoz
Az Art. szerint az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére számolja el az általa nyilvántartott más adótartozásra. Felszámolás elrendelésekor az adózó személyében bekövetkező változásra tekintettel (a felszámolás kezdő napjától az adózói jogokat a felszámoló gyakorolja) az adózó rendelkezésének hiányában az adófolyószámlája rendezetlen, amely tartozást és túlfizetést egyaránt mutathat. A Javaslat ezt a helyzetet orvosolja azzal, hogy az adóhatóság kötelezettségévé teszi a folyószámla rendezését. Ennek eredményeként az adóhatóság a felszámolásban már csak a nála nyilvántartott nettó követelést jelenti be hitelezői igényként. A többi hitelező érdekeit a Javaslat szerinti módosítás nem sérti, hiszen az adóhatóságnál lévő tartozást olyan összeggel csökkentik, amely a tartozásra tekintettel az adójogviszonyból akkor sem kerülhetne ki és nem szolgálhatna más hitelezők követelésére fedezetül, ha a felszámolást nem rendelnék el. Megszünteti ugyanakkor a Javaslat azt az ellentmondást, amely a jelenlegi szabályozatlanságból ered, és a felszámolási eljárás kezdő napját követően a felszámoló számára lehetővé teszi a túlfizetés visszaigénylését, anélkül természetesen, hogy az csökkentené a hitelezői igényként bejelentett követelést.A hatályos szabályozás szerint az állami, illetőleg az önkormányzati adóhatóság az adózókat folyószámla egyenlegükről - feltéve, hogy az egyenleg tartozást mutat - aszerint értesíti különböző időpontban - augusztus 31., illetőleg október 31. -, hogy éves adóbevallásukat milyen határidőre kötelesek teljesíteni. Az Állami Számvevőszék vizsgálata kifogásolta, hogy a túlfizetést mutató folyószámlákról az adóhatóság nem küld tájékoztatást és így nem hozza helyzetbe az adózókat folyószámlájuk rendezéséhez. A Javaslat takarékossági okokból kizárólag a nulla egyenlegű folyószámlákról kiküldött értesítést nem teszi kötelezővé, 2001. január 1-jétől tehát mind a tartozást, mind a túlfizetést mutató folyószámláról értesítést küld az adóhatóság. A Javaslat ezzel egyidejűleg egyszerűsíteni kívánja az adószámla-egyenlegértesítő kiadásának rendjét is. Az állami és az önkormányzati adóhatóság a tartozást vagy túlfizetést mutató folyószámla egyenlegértesítőjét adózói csoportok szerint differenciált határidőben küldené ki. A magánszemélyek értesítési határidejét a javaslat évenként augusztus 31-ében, más adózók értesítési határidejét október 31-ében határozza meg.
a 237. §-hoz
Törvényben meghatározott esetekben a külföldi vállalkozások fióktelepnek nem minősülő telephely útján is folytathatnak gazdasági tevékenységet az ország területén. Ezekre a telephelyekre az új számviteli törvény hatálya nem terjed ki. Az adóbevételek védelmének érdekében rendezni kell, hogy ezek a vállalkozások milyen belföldi előírás szerint tegyenek eleget könyvvezetési kötelezettségüknek. A Javaslat a kérdést akként rendezi, hogy ezek az adózók a számvitelről szóló törvény előírásai szerint - a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - teljesítsék bizonylatkiállítási, nyilvántartási, könyvvezetési kötelezettségeiket.a 238. §-hoz
A jogkövető adózói magatartás elősegítése érdekében feltétlenül indokolt a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyek önellenőrzési jogának kiszélesítése. A jelenlegi szabályozás szerint a magánszemély csak akkor jogosult a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbíteni, ha olyan jövedelmet tárt fel, amely miatt jogszerűen a munkáltatói adómegállapítást nyilatkozatával nem is kérhette volna. A személyi jövedelemadó törvény előírásai azonban ma már a más forrásból származó jövedelmek megszerzésének tényén túl számos egyéb esetben (pl. adóhitel igénybevétele) kizárják a munkáltatói adómegállapítás lehetőségét. Ennek megfelelően az Art. szűkítő szabályozását oldja fel a Javaslat, melynek köszönhetően lehetővé válik az önellenőrzés minden olyan esetben, mikor a magánszemély utólag tár fel olyan körülményt, mely mellett a törvény kizárja a munkáltatót a jogszerű adómegállapításból.a 239. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint indokolatlan eltérés mutatkozik a jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás önellenőrzésére vonatkozóan. Míg a jövedelemadót csak abban az esetben lehet helyesbíteni, ha a helyesbítés összege a 100 forintot meghaladja, ezt a korlátozást az egészségügyi hozzájárulás esetében ezidáig nem alkalmazta a jogalkotó. A Javaslat szerint ez a rendelkezés kiterjedne a magánszemély egészségügyi hozzájárulására is, mivel a kis összegű helyesbítéshez kapcsolódó igazgatási költségek nem állnak arányban a helyesbítés súlyával.a 240. §-hoz
Nemzetbiztonsági megfontolásokból a haderőreform nyomán kialakult új szervezeti struktúrát követve a Javaslat kiterjeszti az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának kizárólagos illetékességébe tartozó adózók körét a honvédelmi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervezetekkel, illetőleg az általa alapított és a HM kizárólagos tulajdonában álló gazdasági, illetve közhasznú társaságokkal, valamint ez utóbbi szervezetek alkalmazottaival.A megújított cégtörvény szerint a vállalkozások székhelyének, illetve telephelyének megváltozásáról hozott döntés nem a bejegyzés napjával, hanem ex tunc hatállyal történik. Ezért előfordul, hogy az adóhatóság illetékessége is megváltozik, azonban erről az adóhatóság csak utólag értesül. Ebből következően a változás ismeretének hiányában lefolytatott adóhatósági ellenőrzést és adóigazgatási eljárást - a hatályos szabály szerint - meg kell semmisíteni és azt az új illetékes hatóságnak újból el kell kezdeni. Az Art.-t erre figyelemmel módosítja a Javaslat, és így kimondja - az indokolatlan költség-, idő- és munkaráfordítás elkerülése érdekében -, hogy a változásnak (székhely, telephely) csak az adóhatóság tudomásszerzését követően megkezdett ellenőrzésekre és eljárásokra van hatása.
a 241. §-hoz
A társadalombiztosítási igazgatási szervek, illetve a magánnyugdíj-pénztárak megkereséssel fordulhatnak az állami adóhatósághoz valamely ellátás alapjának, nyugdíjjogosultsággal összefüggésben a szolgálati idő meghatározásának vagy éppen a járulék (tagdíj) fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához szükséges adatok átadását kérve. Az adatok az esetek egy részében csak a foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés révén szerezhetők meg, de több, egymást követő megkeresés teljesítése, az ismételt ellenőrzés lefolytatása már az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt vizsgálatának tilalmába ütközhet. A járulékfizető magánszemélyek érdekeit védendő, az említett megkeresések teljesíthetőségének biztosítására a Javaslat e megkeresések teljesítéséhez szükséges ellenőrzések tekintetében lehetővé teszi az ismételt ellenőrzést. Ha az ellenőrzés eredményeként a kötelezettség módosítására kerülne sor, amely a korábbi adóigazgatási eljárás megismétlését feltételezi, ezt az adóhatóság csak annyiban teheti meg, amennyiben az a magánszemélynél ellátási jogosultságot teremt (Javaslat 159. §-ában foglalt korlátozás). Egyebekben az ilyen ellenőrzések esetére is fenntartja a törvény az egy év elteltével keletkező "súlyosítási" tilalmat.a 242. §-hoz
A Legfőbb Ügyészség az állami adóhatóság egyes igazgatóságainál vizsgálta az adóbírság kiszabásának gyakorlatát. Az adóbírság mértéke a megállapított adóhiány 50 %-a, mely bírság azonban már a kiszabáskor az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. Az ügyészség vizsgálatában megállapította, hogy az adóhatóság e szabályra hivatkozással esetenként az adóhiány 0 %-ára mérsékli az adóbírságot, azaz annak kiszabásától eltekint. Bár az adóhatóság jogértelmezése és gyakorlata nem mond ellent a normaszövegnek - tekintettel arra, hogy a törvény bírságminimumot nem határoz meg, tiltó rendelkezés hiányában a mérséklés akár nullára is történhet -, az ügyészség álláspontja szerint az egyértelmű szabályozás érdekében a törvényben indokolt kifejezetten rendelkezni arról, hogy az adóbírság kiszabása meghatározott körülmények esetén mellőzhető.a 243. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a kifizető vagy a munkáltató, ha adólevonási kötelezettségét elmulasztja, 20 % mulasztási bírságot fizet. Tekintettel arra, hogy az adómegállapítási és -levonási kötelezettség elmulasztása, vagy a törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben történő teljesítése eredményét illetően a magánszemély jövedelem eltitkolásával azonos veszélyt jelent a költségvetés bevételi érdekeire, indokolt a bírság mértékének emelése. A Javaslat az előbbiekre tekintettel az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő mulasztási bírság mértékét az adóbírság mértékére emeli. A Javaslat megszünteti - a késedelmi pótlék fizetés előírásával - azt a jelenlegi szabályozási következetlenséget is, hogy a levont, de esedékességig meg nem fizetett adó után kell késedelmi pótlékot fizetni, miközben a levonás elmulasztása - tehát a "durvább" jogszabálysértés - esetén e szankció nem alkalmazható.a 244. §-hoz
Az Art. hatályos 77. §-ának (1) bekezdése kizárólag az adóigazgatási eljárásban hozott határozatok kézbesítésére ír elő szabályokat és nem rendelkezik az egyéb adóhatósági iratok (pl. jegyzőkönyv, idézés) kézbesítéséről. Tekintettel arra, hogy a határozaton kívül az egyéb iratok kézbesítésének, illetőleg a kézbesítés idejének is jelentősége van az adóhatósági eljárásban - meghatározzák egyes adózói jogok gyakorlása határidejének kezdő és záró időpontját, pl. észrevételezési jog -, indokolt valamennyi adóhatósági irat kézbesítési rendjének egységes szabályozása.a 245. §-hoz
A módosítást a 241. § indokolásában foglaltak tették szükségessé.a 246. §-hoz
A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek adózása közelít a gazdasági társaságok adózásához. Ennek ellenére az Art. a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek esetében csak akkor teszi lehetővé a bírság-, illetve pótléktartozás mérséklését, ha azok megfizetése a magánszemély létfeltételeit veszélyezteti, és nincs tekintettel a mérséklési szabály a gazdasági tevékenység ellehetetlenülésére, ahogyan ezt a társaságoknál mérséklésre okot adó körülményként mérlegelni rendeli. E szabályozási következetlenséget oldja fel a módosítás, lehetővé téve a bírság-, és pótléktartozások méltányosságból történő mérséklését, illetve elengedését akkor is, ha a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély létfeltételeit még nem fenyegeti a fizetési kötelezettség, de a vállalkozási tevékenység folytatását igen.a 247. §-hoz
A végrehajtási eljárásban végrehajtási kifogás előterjesztésére az Art. jelenleg hatályos szabályozása szerint csak a fizetésre kötelezett, illetve a behajtást kérő jogosult. A végrehajtást foganatosító adóhatóság eljárása azonban más személy (pl. jelzálog jogosultja) érdekeit is sértheti. Ezért a végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosultak körét a Javaslat kibővíti azokkal a személyekkel, akiknek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti.a 248. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény az ingóárveréssel kapcsolatban rendelkezik arról, hogy ha az első árverés sikertelen volt és a második árverésen az ingóságot alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő ajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles megtéríteni. A Javaslat az egyszerűsítés érdekében kimondja, hogy az árverési vevőt - csakúgy mint az ingatlan árverésnél - nem a bíróság, hanem az adóhatóság kötelezi határozattal a vételár-különbözet megfizetésére, mely határozat jogerőre emelkedését követően az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.a 249. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság vagy illetékhivatal az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén másik adóhatóságot keres meg a behajtás végett. A szabály értelmezésének megkönnyítése, egységesítése érdekében a Javaslat világossá és egyértelművé teszi, hogy - az általános hatásköri szabályoknak megfelelően - önkormányzati adóhatóság csak másik önkormányzati adóhatósághoz, míg illetékhivatal csak másik illetékhivatalhoz fordulhat ilyen megkereséssel.a 250. §-hoz
Betegség, külföldi tartózkodás vagy egyéb körülmény gyakran akadályozza az adózókat az adóhatósághoz eljuttatandó nyomtatványok aláírásában. A gyakorlat nem volt egyértelmű annak a megítélésében, hogy a törvény szövege által megkövetelt olyan formai kellék, mint az adózó által aláírt nyomtatvány miként értelmezendő. Egyes nézetek szerint ez csak saját kezű aláírást jelenthet, míg más nézetek szerint ez alatt a magyar jogban általánosnak tekintett képviselő útján történt aláírást is érteni kellett. A Javaslat elfogadásával egyértelművé válna, hogy a nyomtatványokat az adózó képviseletére jogosult más személy is aláírhatja, és ezzel a kötelezettség teljesítettnek minősül.a 251. §-hoz
A hatályos szabályozás az értelmező rendelkezések között az adóév fogalmát lényegében a naptári évvel azonosan határozza meg. A Javaslat a 229-231. §-ok indokolásánál már kifejtett körülményekre tekintettel - az adóév fogalmának változatlanságát feltételezve - egy sor törvényi rendelkezés, mely valamely kötelezettséget az adóévhez kapcsol, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében értelmezhetetlenné válna. A Javaslat azoknál az adóknál, melyeket az értelmező rendelkezés tételesen felsorol, az adóévet az üzleti évvel megegyezően állapítja meg.Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény az adózás rendjének eljárásjogi kategóriáját alkalmazva a kifizetőt tekinti az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alanyának. Mivel az Art. szerint kifizetőnek minősül minden olyan belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, amely adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, az egyes hatóságok, nyomozóhatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók akkor is kifizetőknek tekintendők, ha a kifizetést a náluk letétbe helyezett összegből teljesítik. Ennek következtében e kifizetések kapcsán - a szabályozás eredeti céljával ellentétben - őket terheli az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, holott valójában nem ők a kifizetések tényleges forrásai. Ezt szünteti meg a Javaslat annak kimondásával, hogy a letétből történő kifizetések esetén ezek a hatóságok, személyek nem minősülnek kifizetőnek.
INDOKOLÁS A ZÁRÓ RENDELKEZÉSEKHEZ
a 253. §-hoz
A Javaslat az 1-27. §-oknak az Szja törvényre vonatkozó módosításait érintő hatálybaléptetésről, a rendelkezések alkalmazásáról szóló vegyes, kiegészítő és átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.A 167. § (2) bekezdés rendelkezése hatályon kívül helyezi
- az Szja törvény 25. § (2) bekezdésének a) pontját az üzemanyag-megtakarítás adómentes kifizetésének lehetőségéről, mert az adóelkerülésre ad módot, és az üzemanyag-túlfogyasztás adóztatásának eltörlésével nincs indoka az ilyen kedvezménynek;
- az Szja törvény 42. §-ának (2) bekezdését, amely az 1995. évvel kezdődő hat évre szóló átmeneti szabályozásról szól, és ennek elteltével eltörlését egyszerűsítési szempontok indokolják;
- az Szja törvény 44. §-ának (2) bekezdését, amely az adókötelezettség megállapítása szempontjából bonyolult számítást igénylő olyan korlátozást ír elő a kedvezmények érvényesítésére, amely a kedvezmények egyébként bevezetett korlátozásai következtében feleslegessé vált;
- az Szja törvény 48. § (3) bekezdését, ugyanis annak rendelkezése beépül a 49. § (2) bekezdésébe;
- az Szja törvény 49/B. § (5) bekezdésének b) pontját és (10) bekezdésének b) pontját amiatt, hogy a kötelező kamarai tagdíj eltörlésével a továbbiakban nem indokolt a kamarai tagdíjjal kapcsolatos adókedvezmény fenntartása;
- az Szja törvény 67. § (7) bekezdését, miáltal a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyereségének nulla adókulcsa, és ezáltal a részvények árfolyamnyereségének a tőkejövedelmek 20%-os adóját elkerülő törvényes lehetőség megszűnik;
- a mezőgazdasági őstermeléssel foglalkozó munkavállalók adóbevallással kapcsolatos terheinek csökkentése érdekében a Javaslat a korlátozó szövegrész kiiktatásával már 2000-től lehetővé teszi, hogy a munkáltató a munkáltatói elszámolásban akkor is feltüntesse a mezőgazdasági őstermelés bevételét, ha az nem kizárólag tőle származik;
- az Szja törvény 3. számú melléklete I. fejezetének 16. pontját, valamint a 11. számú melléklete I. fejezetének 18. pontját azzal összefüggésben, hogy a reprezentáció keretében adott juttatások adómentességének megszűnésével természetbeni juttatásként adókötelesek, és így külön nevesítés nélkül is elszámolhatók költségként az egyéni vállalkozónál, a mezőgazdasági őstermelőnél pedig ilyen címen költség nem vehető figyelembe.
A Javaslat egyszerűsítési célzattal egyidejűleg hatályon kívül helyezi az Szja törvény 5. számú melléklete I. pont 1. alpontjának azt a rendelkezését, amely előírja a pénztárkönyv halmozott forgalmi adatai mellett a forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók együttes elfogadási kötelezettségét.
A Javaslat (3) bekezdése szövegpontosításokról rendelkezik a következők szerint:
- az Szja törvény 46. § (5) bekezdésében és a 49. § (7) bekezdésében - az adótábla változásával összhangban - a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg-megállapítás, illetve a magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetése körében az adójóváírás igénybevételének feltételéül előírt, összevont adóalapot képező jövedelem legmagasabb összegének jelölésére bevezeti a jogosultsági határ fogalmát, amely a legmagasabb adókulcsú sáv kezdő értékét jelenti, és így az előre meghirdetett adótáblához igazodóan is alkalmazható;
- az Szja törvény 53. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabály annyiban módosul, hogy az egyéni vállalkozó átalányadójának alapját a továbbiakban 35 százalék helyett 40 százalék költséghányad levonásával állapítja meg, e szakasz (2) bekezdése a) pontjában előírt 17 százalékos mérték pedig 25 százalékra emelkedik az olyan egyéni vállalkozó esetében, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül; ugyanezen szakasz (5) bekezdését a Javaslat 2000-re is visszamenőleg kiegészíti az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősülő egyéni vállalkozókra vonatkozó szabállyal, melynek értelmében ezen egyéni vállalkozók az (1) bekezdés szerint állapítják meg átalányadójuk alapját;
- az Szja törvény 57/C. §-a (1) bekezdésében a tételes átalányadó megfizetése körében a Javaslat - egyszerűsítési és egységesítési célzattal - az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni;
- az Szja törvény 5. számú melléklet I. pont 1. alpontjában a bevételek és kiadások bejegyzése és összesítése körében a túlzott adminisztráció enyhítése céljából a Javaslat megszünteti az általános forgalmi adó kulcsok szerinti részletezés kötelezettségét.
A Javaslat (4) bekezdése a következő rendelkezések alkalmazását a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is előírja:
- nem kell bevallani azokat a külön adózó jövedelmeket, amelyeknek adókulcsa nulla százalék;
- a munkáltatói adó-megállapítás lehetőségét a 10 ezer forintot el nem érő osztalékjövedelem esetén akkor is, ha az nem a munkáltatótól származik és akkor is, ha az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra jogosult mezőgazdasági kistermelő őstermelésből származó bevétele nem kizárólag a munkáltatójától származik;
- a támogatások javasolt adójogi kezelését arra az esetre, ha a magánszemély a tárgyévi kiadást követően, az azt igazoló számla ellenében kapja meg a támogatást;
- a külföldről származó jövedelem adójának beszámításához előírt hányados három tizedesre kerekítését;
- az átalányadózás választására jogosultak körének kibővítését azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik az áfa alanyi adómentességük mellett vagy egyébként kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, és legfeljebb 4 millió forint az éves árbevételük;
- katasztrófák esetén a károsultaknak a közadakozásból nyújtott segélyek, valamint a katasztrófaelhárításban résztvevő személyek természetbeni ellátása adómentességét, továbbá az ilyen esetben a közadakozás keretében nyújtott juttatások (szolgáltatások) költségeinek elszámolási lehetőségét az egyéni vállalkozóknál, illetőleg az önálló tevékenységet folytatóknál;
- a mezőgazdasági őstermelői termékkör kibővítését.
A Javaslat (5) bekezdése a tételes átalányadózás lehetőségét 2001-től csak a fizető vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély számára adja meg. Ehhez tartozó átmeneti szabály írja elő a tételes átalányadózás megszűnésével érintettek nyilatkozási kötelezettségét az adózási módszerek közötti választásra a 2000. évről készített adóbevallásban.
A (6) bekezdés a családi kedvezmény 2000. évre vonatkozó érvényesítésének lehetőségét egyszerűsíti.
A (7)-(8) bekezdés a 2001. évben alkalmazandó adótáblát határozza meg.
A (9) bekezdés a költségvetési forrásból fizetett kiküldetési ellátmány 50%-os költséghányadának alkalmazhatóságát két évvel meghosszabbítja.
a 254. §-hoz
E szakasz megfogalmazza, hogy mely időszakban keletkezett társaságiadó-kötelezettségre, illetve osztalékadó-kötelezettségre kell alkalmazni a Javaslat 28-53. §-ában foglalt rendelkezéseket. A hatályon kívül helyezni javasolt, illetve kisebb mértékben változó legfontosabb rendelkezések, és a hatályon kívül helyezés, módosítás indokai a következők:a) A fogalmak közül - többek között - hatályát veszti a behajthatatlan követelésre vonatkozó meghatározás (mert azt a számvitelről szóló törvényjavaslat tartalmazza), a haszonhúzó és a kedvezményezett fogalma (a gyakorlati végrehajtás során problémát okozott, és a nemzetközi gyakorlatban általánosan elfogadott meghatározása létezik), a jövedelemszerzés helyének fogalmában a kötvény utáni kamat nevesítése és az osztalék fogalma (a megváltozott szabályozás következtében feleslegessé váltak). [Tao. törvény 4. § 5. és 10/a. pont, 4. § 22. pont c) alpont, 4. § 29. pont]
b) A befektetések, értékpapírok és készletek értékvesztéséhez kapcsolódó korrekció a gazdasági környezet változása következtében feleslegessé vált. A Javaslat szerint az értékvesztés az elszámoláskor és esetleges (kisebb vállalkozások esetén egyáltalán nem kötelező) visszaírásakor része az adóalapnak, ezért külön korrekció nem szükséges. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés f) pont, 7. § (2) és (4) bekezdés, 8. § (1) bekezdés c) pont]
c) A saját részvény, üzletrész bevonásával keletkező nyereséggel a Javaslat szerint minden adózó csökkentheti adózás előtti eredményét, ezért a szövetkezeti üzletrész visszavásárlása és bevonása révén keletkező nyereség levonására külön rendelkezés nem szükséges. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés m) pont]
d) Egyszerűsítési célzattal az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a fizetett és a kapott előleghez kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek megszűnnek. Ennek következtében az előleg a számviteli elszámolásoknak megfelelően (a költségként, ráfordításként, illetve bevételként történő elszámoláskor) válik az adóalap részévé. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés s) pont, 8. § (1) bekezdés l) pont, 16. § (3) bekezdés b) pont]
e) A képzőművészeti alkotás beszerzéséhez kapcsolódó adóalap-kedvezmény értékhatára az adóévi beruházási érték 2 ezrelékéről 1 százalékára emelkedik. [Tao. törvény 7. § (1) bekezdés l) pont]
A termőföld és erdő értékesítéséből keletkezett nyereség, valamint a szövetkezeteknél a kárpótlási utalvány állami vagyon megvásárlására történő felhasználása során keletkező nyereség adómentességét a Javaslat 2003. január 1-jével szünteti meg. A hatályon kívül helyezést az adóalap-kedvezményt igénybe vevők számának minimálisra csökkenése, a kedvezményt megalapozó gazdasági események tartalmi "kiürülése" indokolja, ugyanakkor a 2 éves átmenet megfelelőnek minősül a kedvezmény kihasználására.
a 255. §-hoz
E rendelkezés a Tao. törvény egyes mellékleteinek módosítását mondja ki. A Javaslat 9. és 10. számú melléklete az értékcsökkenési leírásra vonatkozó néhány előírást, a 11. számú melléklet a költségek és ráfordítások minősítésének egyes szabályait tartalmazza. A 12. számú melléklet a társasági adó hatálya alól kivett szervezetek körét kiegészíti.a 256. §-hoz
A törvény főszabályként 2001. január 1-jén lép hatályba, azonban az áfa-törvény egyes rendelkezéseinek ettől az időponttól eltérő hatálybaléptetése indokolt.A koncessziós jog kapcsán a részkifizetésekhez kötődő adófizetési kötelezettség kimondása több problémát vet fel, melyeket az átmeneti rendelkezéssel kell megoldani. Egyrészt azért, hogy a még alá nem írt koncessziós szerződéseknél az adófizetési kötelezettség teljesítésének időpontja ne okozzon problémát, a törvény kihirdetését követően átengedett koncessziós jog esetén is az áfa-törvénynek az e törvénnyel megállapított rendelkezését kell alkalmazni. Másrészt rendezni kell a már megkötött koncessziós szerződések esetén azt a problémát, amely abból adódott, hogy a jog átengedésekor az egyösszegű adófizetési kötelezettséget az időszakonként fizetendő díjak összege körüli bizonytalanság miatt nem tudták teljesíteni. Ezért a már megkötött koncessziós szerződés esetén a részkifizetések utáni adókötelezettséget kell alkalmazni az e törvény kihirdetése után esedékes részletekre is, feltéve ha a jogátengedés teljes értéke utáni adókötelezettséget nem teljesítették, valamint a kihirdetés előtt esedékes részletekre nézve visszamenőlegesen elismerést nyer az a gyakorlat, hogy a felek az adókötelezettséget a részkifizetéssel teljesítették.
A nemzetközi szerződésekben biztosított adómentességnek utólagos visszatérítéssel történő érvényesítésére is indokolt a 2001. január 1-jei hatálybalépéstől eltérni, és már a 2000. évben történő beszerzésekre is alkalmazni a szélesebb körben érvényesülő visszatérítést.
A költségvetési szerveket érintő rendelkezések visszamenőleges hatállyal történő beiktatása a már lezajlott, és az elévülési időn belül várható ellenőrzések megnyugtató kezelése érdekében vált szükségessé.
A 77/388/EGK tanácsi irányelv H mellékletével való egyezőség céljából 2001. évben a kedvezményes kulcsból a normál kulcsba kerül a rádiós és televíziós szolgáltatás (kivéve a jelenleg is tárgyi adómentesség alá tartozó közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatást). Az Európai Közösség 77/388/EGK tanácsi irányelvének rendelkezései szerint ezen szolgáltatásra a kedvezményes adókulcs alkalmazása nem megengedett. A lakossági végső fogyasztásban csekély súlyt képviselő szolgáltatásra a törvény módosításával a normál adókulcs lesz érvényes.
a 257. §-hoz
A 2001. illetve a 2002. január 1-je előtt beszerzett - nem adóraktárban készletezett - jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek értékesítése után a jövedékiadó-különbözetet a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az áfa bevalláson keresztül kell megfizetni. A fizetendő adó összege az érintett termékekre kiszámított, a 16. számú mellékletben közölt tételek és a 2001., illetve 2002. január 1-jei fordulónappal, leltározással alátámasztott nyitókészlet adatainak szorzatából adódik.a 258-260. §-hoz
Az aktív feldolgozási eljárás a jogharmonizációs lépés eredményeként összetett szabályozást igénylő eljárássá vált. Az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor ugyanis a forgalmi adókat is magába foglaló vámteherből csak a vámot és a jövedéki adót kell kiszabni, mivel az eljárás lényege az, hogy import anyagból export árut állítson elő, így a teljes vámteher megfizetésének kötelezettsége csak az export meghiúsulása (a behozott vámáru vagy a feldolgozott készáru belföldiesítése) esetén áll be. A vámteher egyes elemeinek megállapítása időben eltér egymástól a vám és adójogszabályok közötti különbségekből adódóan. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a belföldiesített vámáru kétséget kizáróan adófizetési kötelezettség alá esik, a vámjogban tisztázni kell, hogy a vámteher megállapítás során az egyes elemek kiszabásánál az aktív feldolgozási vámeljárás alá vonás, vagy a belföldiesítés időpontjában fennálló szabályok szerint kell-e eljárni.A módosítás a Vámtörvény 135. §-ának (8) bekezdésében foglalt rendelkezéshez igazodik, amely szerint az ezer forintos összeghatárt el nem érő vámterhet sem kell visszatéríteni, a Vám - és Pénzügyőrség Pénzügyi és Számviteli Központjának tehermentesítése érdekében.
a 261. §-hoz
A Jöt. módosításai jellemzően 2001. január 1-jén lépnek hatályba. Ettől eltérően a vámáruként lefoglalt termékek, eszközök esetében alkalmazandó eljárási szabályok, valamint a lefoglalás, tárolás során felmerülő költségek mértékére, viselésére vonatkozó szabályok a törvény kihirdetésével egyidejűleg hatályosulnak, s ezeket a rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.A fogyasztási adóval növelt áron 2000. július 31-ig beszerzett szőlőbor továbbfeldolgozása vagy exportálása esetén a fogyasztási adótörvény szerint egyébként megengedett adólevonási, illetve adóvisszaigénylési lehetőséget az adónem váltással összefüggésben kialakított hatályos átmeneti szabályok nem rendezik arra az esetre, ha az adó levonhatóságának vagy visszaigénylésének "megnyíltához" kapcsolódó feltétel (pl. a vételi ár megfizetése) átcsúszik a július 31-e utáni időszakra. A Javaslat beiktatja az ezen eseteket kezelő átmeneti szabályt.
A Javaslat szerint hatályát veszti a Jöt. azon rendelkezése, amely csak 2001. december 31-ig engedi meg a cigaretta automatából történő árusítását. Az automata értékesítés több országban elterjedt, jellemző értékesítési forma, melynek tiltását az adójegyes rendszer bevezetését követően nem indokolják jövedéki szempontok.
A Javaslat szerint a különleges minőségi borok esetében bevezetésre kerülő kettős funkciójú zár- és ellenőrzőjegy alkalmazása szükségessé teszi a bortörvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítását.
A postai csomagok jövedéki igazgatási eljárás keretében történő ellenőrzéséhez ki kell egészíteni a postatörvénynek a lefoglalásra, visszatartásra, zár alá vételére vonatkozó szabályait.
A különleges minőségű bor 2001. január 1-jétől fő szabályként zár- és ellenőrzőjeggyel hozható forgalomba. Rendelkezni kell ugyanakkor a 2000. december 31-ig legyártott, készleten levő, a hatályos szabályok szerinti állami ellenőrzőjeggyel ellátott termékekről. A Javaslat átmeneti rendelkezése szerint e termékek zárjegy felhelyezése mellett bocsáthatók szabadforgalomba.
2001. január 1-jétől a szeszüzem adóraktár gyümölcspálinkát, borpárlatot nem állíthat elő. A Javaslat az adóraktári engedély módosításával kapcsolatos eljárásról, illetve a készleten maradt gyümölcspálinka, borpárlat értékesítésére vonatkozó átmeneti szabályról rendelkezik.
a 262. §-hoz
Az Itv. módosítása a Javaslat szerint 2001. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályon kívül helyezi azt a szabályt, miszerint a személyes illetékmentesség esetén, ha van olyan illetékmentességben nem részesülő ügyfél, aki az illeték megfizetésére kötelezhető, ez utóbbi a teljes illetéket köteles megfizetni.Az államigazgatási eljárási illeték alóli tárgyi mentességi kört pedig szűkíti az erkölcsi bizonyítvány kiállításával kapcsolatos eljárással, mivel az erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti eljárás - külön törvény szerint - nem tartozik az illeték tárgykörébe, hanem igazgatási szolgáltatási díjköteles eljárás.
a 263. §-hoz
Az illetéktörvény mellékletét módosító rendelkezések az egyes eljárási illetéktételeket oly módon módosítják, hogy a fizetendő illeték összege 100 Ft-nál kevesebb ne legyen. Mindez összefügg az új illetékbélyegek alkalmazásával, ahol a legkisebb címlet 100 Ft értékű.a 264. §-hoz
A Htv. módosítása a Javaslat szerint 2001. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a Htv. 3 §-ának (2) bekezdésében - mely a helyi adók alól feltételesen mentes adózói kört írja körül - szereplő "év" és "naptári év" szövegrész, a naptári évtől eltérő üzleti év okán adóév szövegrészre változik. Az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítését szolgálja a Htv. 37. §-a (2) bekezdésének b) pontjában szereplő időkorlát 3 hónapról 6 hónapra való felemelése. A Htv. ezen, hatályos rendelkezése értelmében az építőipari, nyomvonalas létesítményen kivitelezési, fenntartási munkákat, illetve ezekhez kapcsolódó tevékenységeket végző vállalkozások tevékenysége akkor minősül ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységnek, ha annak időtartama adóéven belül folyamatosan vagy megszakításokkal számítva az 1 hónapot meghaladja, de a 3 hónapot nem éri el. Ha a tevékenység időtartama a 3 hónapot meghaladja, akkor a településen folytatott munkavégzés helye telephelyet keletkeztet, azaz a tevékenység állandó jellegű iparűzési tevékenységgé válik. Amennyiben pedig az adózónak több telephelye létezik, akkor az adó alapját meg kell osztani a települések között. A tapasztalatok szerint az építőipari tevékenység okán számos alkalommal keletkezik telephely, az adóalap-megosztási kötelezettség, illetve annak adminisztrációja pedig sok esetben aránytalan a fizetendő adó összegéhez képest. Ezen aránytalan többlet-adminisztráció elkerülése érdekében a Javaslat úgy módosítja a Htv 37. §-a (2) bekezdésének b) pontját, hogy felemeli azt az időszakot, amíg az építőipari tevékenység ideiglenes jellegűnek minősül, azaz csökkenti azon esetek számát, amikor a tevékenység folytatása telephelyet keletkeztet. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység után, naptári naponként továbbra is legfeljebb 5000 forint adóátalányt állapíthatnak meg az önkormányzatok.Tekintve, hogy az alvállalkozói teljesítések értéke fogalma - az új számviteli szabályozás következtében - megszűnik létezni, a Htv. 39. §-ának (1) bekezdésében az alvállalkozói teljesítések szövegrész a közvetített szolgáltatások szövegrészre változik.
A kialakult bírói gyakorlat szerint azon helyiségcsoport, amely melegpadlós helyiséggel nem rendelkezik, nem felel meg a lakás törvényi (lakástörvény szerinti) kritériumainak, azaz csak - az építményadó alól mentes - szükséglakásnak minősül. Így például szükséglakás lehet az egyébként összkomfortos, márványpadlózatú - tehát hidegburkolatú - lakóingatlan is. Az ilyen anomáliákat a Javaslat oly módon orvosolja, hogy nem minősülne szükséglakásnak az a helyiségcsoport, amely csak a melegpadlózatú helyiség hiánya miatt nem sorolható be valamely komfortfokozatba.
A Htv. mellékletének szövegpontosítása figyelembe veszi az egyszerűsített adóalapképzés új lehetőségét, amelyet a Htv-t kiegészítő 131. § tartalmaz.
a 265. §-hoz
A § hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Ezek közül kiemeljük a következőket.Az összevont felügyeletekre vonatkozó státusz törvény hatálybalépését követően szükséges a "Pénztárfelügyelet" elnevezés "Felügyeletre" történő módosítása.
Meghatározásra kerül, hogy a módosuló táppénzszabályok a 2000.december 31 után kezdődő keresőképtelenség estén kerülnek alkalmazásra.
Mind az Mpt., mind az Öpt. vonatkozásában a beszámoló közgyűlés elé terjesztésének és elfogadásának 90 napos határideje 150 napra emelkedik. Ennek oka, hogy így a pénztári beszámolók elkészítése az általánosan elfogadott határidőhöz igazodik.
A magánnyugdíjpénztári tagdíjat a vonatkozó társadalombiztosítási jogszabályok is járuléknak tekintik. Így szükséges, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj tartozások és a társadalombiztosítási járulék tartozások a csődtörvényben egy sorban szerepeljenek.
a 266-267. §-hoz
A Javaslat az adózás rendjéről szóló törvényből hatályon kívül helyezi az idejét múlt rendelkezéseket, és a módosítások által szükségessé tett mértékben pontosítja a törvényszöveget. A Javaslat a visszaható hatály tilalmával az adóeljárási szabályok esetében szokásos módon rendelkezik a hatályba lépő új szabályok alkalmazási rendjéről. Meghatározza azokat az adókötelezettségeket, amelyeket a korábbi időszakra vonatkozóan a módosítást megelőző szabályok szerint kell teljesíteni.a 268. §-hoz
A törvénymódosítás az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek (Áe.) a közigazgatási végrehajtást szabályait megállapító 80. §-át korrigálja. A hatályos Áe. ugyanis a pénzkövetelést előíró közigazgatási határozat végrehajtását kizárólag magánszemélyek esetében vezeti végig a munkabér letiltástól az ingó, ingatlan végrehajtásáig. A nem magánszemély kötelezettek nem teljesítés esetén így csak a bankszámlájukon lévő vagy nem lévő pénzeszközökkel felelnek.A Javaslat szerinti módosítás ezt a hiányosságot pótolja azzal, hogy a jogi személyek és egyéb szervezetek esetében is továbblépteti a végrehajtási eljárást az egyéb vagyontárgyakra, követelésekre is kiterjedően, ha a bankszámla ellen vezetett végrehajtás eredménytelen vagy csak hosszú idő múlva lenne eredményes. A végrehajtási eljárást - ha az azonnali beszedési megbízás nem vezet eredményre - a követelést megállapító közigazgatási szerv megkeresésére az adóhatóság a rá vonatkozó szabályok szerint folytatja le. Ha a határozat jogosultja és kötelezettje is ügyfél a közigazgatási eljárásban, és az ügyükben hozott közigazgatási határozat beszedési megbízás útján nem hajtható végre, a Javaslat szerint nem vehető igénybe a közpénzen fenntartott adóhatóság végrehajtó hatóságként, az ilyen határozatok végrehajthatóságának mikéntjéről majd a Vht. novellája rendelkezik.
a 269-270. §-hoz
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakképesítésről szóló törvény hatályának kiterjesztése az adótanácsadó, adószakértő, illetőleg a pénzügyi-számviteli ágazat hatósági szakképesítéseire nem volt szerencsés. Nem lehet ugyanis ezeket a képesítéseket ugyanolyan képzési rendben elsajátítani, és vizsgarendben számonkérni, mint amelyet a törvény döntően a kézműves szakmák mintájára uniformizálva kialakít. A Javaslat kivonja az említett szakmákat a szakképesítési törvény hatálya alól, és egyidejűleg megadja a pénzügyminiszternek a kérdéskör teljességére kiterjedő szabályozási felhatalmazást.INDOKOLÁS A MELLÉKLETEKHEZ
az 1. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 1. számú mellékletének- 6.1. és 8.23. pontjában adómentesíti az elemi károk, katasztrófák idején közadakozásból nyújtott segélyeket és az elhárításban közreműködők természetbeni ellátását;
- 6.4. pontjában az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknál az egyéni számlán jóváírt hozamot leszűkíti a fedezeti alapból történő befektetések hozamára;
- 8.14. pontjában a kifizető által üzletpolitikai célból nyújtható előnyök körét kibővíti a reklámcélból adott termékekkel, szolgáltatásokkal, ha azok a törvény más rendelkezései szerint egyébként nem adókötelesek;
- 8.16. pontjában bővíti azok körét, akik a fegyveres szolgálatok terén ügyeleti rendben bekövetkezett változásokkal összefüggésben korlátozás nélkül részesülhetnek adómentes természetbeni ellátásban;
- 8.19. pontjában megszünteti a reprezentáció címén adott juttatások adómentességét.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 2. számú mellékletében az I. pont- 6. alpontját kiegészíti az elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében adott termék, nyújtott szolgáltatás költségként történő elszámolási lehetőségével;
- 7. alpontjában 50 ezer forintra növeli azt az értékhatárt, amely felett ellenszolgáltatás nélküli átruházás esetén a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz értékével, meghatározott módon növelni kell a bevételt, ha a tárgyi eszköz értékét az őstermelő egyösszegben számolta el.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 3. számú mellékletében az I. pont- 2. alpontjában 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli a költségként egyösszegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatárát;
- 6. alpontjában a kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben pontosítja a tagdíjak címén elszámolható költségek nevesítését;
- A 3. számú melléklet IV. pontja kiegészül egy új 10. alponttal, amely lehetővé teszi, hogy az úthasználat címén fizetett díj az üzleti célú futásteljesítmény arányában elszámolható költségként.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 5. számú melléklete- I. pontját egészíti ki új alponttal, amelyben a biztonságos jogalkalmazás érdekében rendezi, hogy az egyéni vállalkozó által természetbeni juttatásként adott termék, szolgáltatás értéke mely időpontban szerepeltethető a könyvekben;
- II. pontjának 4. és 13. alpontjában, a törvényen belüli összhang megteremtése érdekében pontosítja a leltározási előírásokra vonatkozó nyilvántartásokat és rendelkezéseket;
- III. pontjából - az egyszerűsítés érdekében - törli a selejtezés adóhatóságnak történő bejelentési kötelezettségét, valamint az adóhatóság képviselőjének jelenlétére vonatkozó előírást.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 6. számú melléklete I. pontjának c) alpontját módosítva az őstermelői tevékenységhez sorolja a saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust és szőlőbor termelői borkimérésben történő értékesítését is.A Javaslat az Szja törvény 6. számú melléklete II./B. pontjának 12. alpontját pontosítja, illetőleg a II. pontját pontosítja, illetőleg egyes, eddig vitatott termékek (pl. az új 27. pont) helyét határozza meg.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 10. számú mellékletében az I. pont- 6. alpontját kiegészíti az elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében adott termék, nyújtott szolgáltatás költségként történő elszámolási lehetőségével;
- 7. alpontjában 50 ezer forintra növeli azt az értékhatárt, amely felett ellenszolgáltatás nélküli átruházás esetén a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz értékével, meghatározott módon növelni kell a vállalkozói bevételt, ha a tárgyi eszköz értékét az egyéni vállalkozó egyösszegben számolta el;
- a Javaslat a II. 1. alpontban a megszűnéskor - a 2001. január 1. után beszerzett - meglévő tárgyi eszköz értékhatárát 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 11. számú mellékletében- az I. pont 2. alpontjában 30 ezer forintról 50 ezer forintra növeli a költségként egyösszegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatárát, 6. alpontjában pedig kiegészíti a költségként elszámolható közterhek felsorolását;
- 7. alpontjában a kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben pontosítja a tagdíjak címén elszámolható költségek körét;
- a 27. alpontjában a jogbizonytalanság feloldása érdekében - a társasági adóról szóló törvénnyel összhangban - nevesíti a tanfolyami kiadások közül azokat, amelyek költségként számolhatók el az egyéni vállalkozónál.
- a II. pontjában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény változásaival összhangban az értékcsökkenési leírással kapcsolatos egyes fogalmakat határoz meg, illetőleg rendelkezik egyes leírási szabályok alkalmazásának 2002. december 31-ei megszűnéséről, meghatározza a gőz-, forróvíz-, termálvíz-, földgázvezeték új leírási kulcsát, pontosítja, illetve kibővíti egyes termékek leírási szabályát, továbbá a kisvállalkozások adózási feltételeinek javítása érdekében a két adóév alatt "leírható" eszközökre vonatkozó értékcsökkenési leírás szabályát összhangba hozza a társasági adóalanyokra vonatkozó rendelkezésekkel.
- az Szja törvény 3. számú mellékletének IV. pontja új 10. alpontjával összhangban az egyéni vállalkozónál is lehetővé teszi az úthasználati díj üzleti célú hányadának költségként való elszámolási lehetőségét.
a 8. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 13. mellékletében rendelkezik arról, hogy az egyéni vállalkozók 2002-ben vehetik igénybe utoljára az adókedvezményeket, egyidejűleg - a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban - kiegészíti a mellékletet a kis- és középvállalkozások hitelkamat címén érvényesíthető kedvezményével.a 9.-10. számú melléklethez
A mellékletek az adóalap meghatározásánál elismert értékcsökkenés szabályait, mértékét határozzák meg, amelyekben a változások a következők: Az adóalapnál érvényesíthető leírási kulcsok a Javaslat szerint általában kedvező irányba változnak. Az új mértékeket a 2000. december 31-ét követően üzembe helyezett tárgyi eszközökre lehet alkalmazni.A legfeljebb ötvenezer forint bekerülési értékű immateriális javakra, tárgyi eszközökre vonatkozóan egyösszegben is érvényesíteni lehet a bekerülési értéket az adóalapnál. A legfeljebb 200 ezer forint értékű tárgyi eszközökre, a kizárólag a kutatás-fejlesztés céljából használt tárgyi eszközökre, a tenyészállatokra és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokra a számviteli politika alapján megállapított terv szerinti értékcsökkenési leírás érvényesíthető az adóalapnál. Ez utóbbiak nevesítését az teszi szükségessé, hogy e vagyoni értékű jogokat a számvitelről szóló törvényjavaslat szerint nem az immateriális javak között kell kimutatni.
Az értékcsökkenési leírási kulcsok tekintetében szigorítást jelent, hogy a 2000. december 31. napját követően bérbeadott épületek, építmények és ültetvények esetén a jelenlegi 10 százalék helyett 5 százalék érvényesíthető az adóalapnál (a bérbeadott épületre, építményre vonatkozó költségeket mind a bérbeadó, mind a bérlő kedvező szabályok szerint tudja elszámolni, ezért az ingatlanok ilyen módon történő hasznosításához kapcsolódó túlzottan kedvező szabályozás nem indokolt).
A hatályos szabályozásnak lényegileg megfelelően (csak általánosabb jelleggel) a Javaslat kimondja, hogy nem számolható el értékcsökkenési leírás azokra az eszközökre, amelyekre vonatkozóan a számvitelről szóló törvény tiltja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását (például telek, erdő). A forróvíz vezetékekre és a termálkútra vonatkozó leírási kulcs egységessé válik, és az adózó számára kedvező irányba változik.
A hatályos Tao. törvény szerint az adóalapnál elszámolható terven felüli értékcsökkenés a Javaslat szerint is érvényesíthető, és ezen túlmenően azon tárgyi eszközök esetében, ahol a számvitelről szóló törvényjavaslat tiltja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását, a terven felüli értékcsökkenés érvényesíthető az adóalapnál. Kivételt jelentenek a beruházások, ahol csak a vis maior által okozott megrongálódás alapján elszámolt terven felüli értékcsökkenést számolhatja el az adózó, és hasonló szabályozás vonatkozik más tárgyi eszközökre, szellemi termékekre is.
Az említett elszámolások a Javaslat szerint az egyszeres könyvvitelt vezetőkre is vonatkoznak.
a 11. számú melléklethez
A melléklet a vállalkozás érdekében el nem ismert, illetve egyes elismert költségeket részletezi. A változások közül a leglényegesebbek a következők:a) A 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsihoz [Tao. törvény 4. § 32. pont] kapcsolódó egyes költségekkel (például az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírás) kapcsolatos adóalap-növelési kötelezettség nemcsak az ilyen értéken üzembe helyezett járművekre terjed ki, hanem azokra a járművekre is, amelyek bekerülési értéke az üzembe helyezést követően emelkedik legalább ekkora értékre (például "extrák" beszerelése révén). A következetes szabályozás érdekében a személygépkocsi számított nyilvántartási értékéből a bekerülési értéknek a 6 millió forintot meghaladó részével arányos összeg szintén növeli az adózás előtti eredményt a személygépkocsi állományból történő kivezetésének adóévében.
b) A hatályos Tao. törvény szerint az immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek elidegenítése esetén akkor kell az adóalapot megnövelni, ha az elszámolt ellenérték nem éri el az adott eszköz könyv szerinti értékének 50 százalékát. E szabályozás azonban rugalmatlan, és ennek következtében támadható is, hiszen előfordulnak olyan esetek, amikor az eszköz könyv szerinti értékének 50 százaléka meghaladja a ténylegesen elérhető piaci értéket. Ennek megfelelően a Javaslat a könyv szerinti érték helyett az eszköz szokásos piaci árához viszonyítja az ellenértéket, és - az adózó és az adóhatóság közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében - az ettől legfeljebb 10 százalékkal történő eltérést elfogadja. A Javaslat szerint - a hatályos szabályozásnak megfelelően - a jogügylet következtében elszámolt veszteség növeli az adózás előtti eredményt.
c) A részesedések, értékpapírok, váltókövetelések értékesítése, elidegenítése esetén a Tao. törvény hatályos rendelkezései is a szokásos piaci ártól történő 10 százalékos eltéréskor írnak elő adóalap-növelési kötelezettséget. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szokásos piaci ártól való 10 százalékos eltérés akkor is adóalap-növelési kötelezettséget eredményez, ha a beszerzéskor történt. Az adóalap-növelési kötelezettség - a hatályos szabályozástól eltérően, de a tárgyi eszközökre, készletekre vonatkozó szabályozásnak megfelelően - az értékesítéskor, apportáláskor keletkező veszteség, árfolyamveszteség teljes összegére vonatkozik.
d) A 200 ezer forintot meghaladó nettó értékű szolgáltatás igénybe vétele miatt elszámolt költség, ráfordítás adóalapnál történő érvényesítése - azon értelmezés elkerülése érdekében, hogy ehhez csupán megfelelő dokumentumok szükségesek - a Javaslat szerint attól is függ, hogy a szolgáltatás igénybevétele az ésszerű gazdálkodás követelményei szerint indokolt volt-e. A Javaslat példálózó jelleggel azt is felsorolja, hogy mely tényezőket (például az adózó vállalkozási tevékenysége és árbevétele, a szolgáltatás jellege és ellenértéke) kell összehasonlítani annak érdekében, hogy megállapítható legyen, az adott szolgáltatás igénybevétele ténylegesen indokolt volt-e. A Javaslat szövegezése - az adózók és az adóhatóság közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében - hangsúlyozza, hogy az adóhatóságnak egyértelműen bizonyítania kell, hogy a szolgáltatás igénybevétele a körülményekre tekintettel indokolatlan volt.
e) Az eszközök hiányára vonatkozó javasolt szabályozás szintén az ésszerű gazdálkodás követelményének megfelelő eljárásra helyezi a hangsúlyt. Bizonyos eszközök esetében ugyanis a vállalkozási tevékenységet végzőktől általában elvárható gondosság mellett is előfordulhat hiány (például az őrzési költségek és a vagyontárgy értékének összevetése alapján megfelelő tárolás esetén is előfordulhat lopás, bizonyos készletek esetében a tárolási veszteség a készlet fizikai jellemzőiből következik), és ezeket a tételeket az adóalapnál is indokolt elfogadni. A nem ilyen gondossággal eljáró adózók esetében - hasonlóan a polgári jogi szabályokhoz - azonban már nem indokolt a felmerült károk elismerése. A Javaslat szövegezése ebben az esetben is hangsúlyozza, hogy az adóhatóságnak kell egyértelműen bizonyítania azt, hogy a hiány nem megfelelő gondosság következtében merült fel.
f) A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült egyes költségeket és ráfordításokat tartalmazó fejezet módosítására vonatkozó javaslat - szemben a hatályos Tao. törvénynek a kizárólag bizonyos kiadási jogcímeket meghatározó felsorolásával - annak figyelembe vételét is előírja, hogy e kiadások milyen körülmények között merültek fel. Így például a Javaslat jellemzően kedvezményezi a munkavállalók, személyesen közreműködő tagok, valamint az ilyen személyek közeli hozzátartozói részére adott segélyeket, természetbeni juttatásokat [Szja. tv. 69-70. §].
h) A Javaslat változatlanul nevesít egyes törvényi kötelezettségeken alapuló kiadásokat (például a szakszervezeti tisztségviselők részére a Munka Törvénykönyve alapján fizetett távolléti díj), valamint egyes szociális és egészségügyi jellegű kiadásokat (például óvoda, sportintézmény) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek között.
i) Jelentős változást jelent (és összefügg a személyi jövedelemadóról szóló törvény tervezett módosításával), hogy a reprezentációs költségekhez a Javaslat szerint nem kapcsolódik adóalap-növelési kötelezettség, sőt e költségek, és a költségekhez kapcsolódó adók kifejezetten megjelennek a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások között. A költségek elismerését az indokolja, hogy a reprezentáció valóban szükséges a vállalkozások eredményes működéséhez, és a jövedelemadó-kötelezettség kiterjesztése önmagában kellő önmérsékletre készteti a vállalkozásokat.
a 12. számú melléklethez
A melléklet, amely a társasági adóalanyok közé nem tartozó szervezeteket sorolja fel, kiegészül a kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársasággal. E részvénytársaságnak ugyanis (jelenleg a Hitelgarancia Részvénytársaság minősül ilyennek) a hatályos előírások szerint is csak megszűnésekor kell társasági adót fizetnie, és az adóalap levezetésére is sajátos szabályok vonatkoznak. A kizárólag készfizető kezességvállalást folytató részvénytársaság megszüntetéséről a Kormány dönt, ezért - ha ez esetleg ténylegesen bekövetkezne - az adómentesen felhalmozott eredménytartalék adóztatása a költségvetésről szóló törvényben is előírható. A Javaslat a pontosabb meghatározás érdekében módosítja a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetnek a társasági adó hatálya alóli kivételére vonatkozó rendelkezést.a 13. számú melléklethez
A 2000. évi törvénymódosítás során a jogharmonizációs feladatok jegyében az áfa törvény 1. számú melléklet I. részéből kikerültek a 0502-0506-ig, 0508-0511 vámtarifaszámok alá sorolt "másutt nem említett állati eredetű termékek". Tekintettel, hogy a pacal, illetve a tenyészállatok spermája és embriója is ebbe a csoportba tartozik, normál kulccsal adózik a 2000. adóévben, ugyanakkor a 77/388/EGK irányelv H melléklete megengedi, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas, más területen nem hasznosítható termékek, illetve a mezőgazdaságban vagy jellemzően a mezőgazdaságban hasznosított termékek a gépek, épületek kivételével mérsékelt adókulccsal adózzanak.A kedvezményes adókulcsra jogosító, emberi fogyasztásra alkalmas állati és növényi zsírok kategóriájából a termékazonosító rendszer váltása következtében kikerült termékek újfent, kedvezményes rendszerbe vonását biztosítja a pótlólag beiktatott vámtarifaszám.
A Javaslat az áfa törvény 1. számú melléklet I. rész 23. pontja alatti "Megnevezés" rovat pontosítását tartalmazza, ugyanis az ecet és az ecetsavból készült ecetpótló egyaránt a 2209 vámtarifaszám alá osztályozandó. Mindkét fajta termék emberi fogyasztásra alkalmas, amennyiben nincs a megengedettnél magasabb ecetsav tartalma, ezért a kedvezményes kulcs alkalmazásának további feltétele, hogy a termékek a Magyar Élelmiszerkönyv által meghatározott maximális ecetsav koncentráció értékét nem léphetik túl.
A hatályos áfa törvényben meghatározott vámtarifaszámok alá sorolt ásványi és vegyi trágyázószerek közül a kedvezményes kulcs alkalmazására a törvény szövegezése alapján csak a "műtrágyának formázott" trágyázószerek esetében van lehetőség. Ez a megfogalmazás kizárja, hogy a vizes oldatban forgalmazott műtrágyák kedvezményes adómértékkel adózzanak. Ennek indoka, hogy ez utóbbi vegyületek nem kizárólag a mezőgazdaságban hasznosíthatók, hanem más vegyipari termékek alapanyagául is szolgálnak, és nem ismert olyan áruosztályozási szempont, mely alapján ezeket felhasználási céltól függően meg lehet különböztetni. A módosítás az ásványi és vegyi trágyázószerek kedvezményezettséget a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet, illetve az azt hatályon kívül helyező 2000. évi XXXV. törvény alapján az Egészségügyi, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium jóváhagyása alapján, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott forgalomba hozatali engedélyhez köti. Ezzel egyrészt megvalósul a műtrágyák adómértékének egységesítése, másrészt rendeződik a felhasználási cél szerinti adókulcsbeli differenciálás kérdése.
A 47/1999. (X. 6.) EüM rendelet értelmében 2000. április 1-jétől az orvostechnikai eszközök - így a kompressziós harisnya, kesztyű stb. - vonatkozásában megszűnik az ORKI minősítés, helyette eszköztől függően a szakminiszter által kijelölt szervezet regisztrál.
Az 1. számú melléklet I. rész 49. pontjával kapcsolatban értelmezési probléma merült fel az egyes orvosi eszközök tű részének adókulcsával kapcsolatban, mivel azok különállóan is forgalmazhatók, valamint azzal kapcsolatban, hogy a transzfúziós készülék fogalmába beleérthető-e a vérvételi zsák. A módosítás ezeket hivatott egyértelművé tenni. Továbbá ezen pont alatt kell szerepeltetni az ITJ alapon kedvezményes kulcsba tartozó, de a termékazonosító rendszerváltást követően normál kulcsba átsorolódott aferézises eljárásnál alkalmazott ferézis szereléket, valamint a hozzátartozó egyszerhasználatos szűrőcsaládot.
Az áfa törvény 2000. január 1-től az Európai Uniós jogharmonizációs feladatok körében szolgáltatásazonosító rendszert váltott. Az azonosító rendszer váltásakor a cél az volt, hogy azok a szolgáltatások, melyek a régi SZJ (1994. június 15-i állapot) alapján a kedvezményes kulcsba tartoztak, vagy tárgyi adómentességet élveztek, az új SZJ szerinti besorolás alapján is ugyanazon adóügyi megítélés alá essenek. A két rendszer közötti eltérés miatt azonban ezt nem lehetett maradéktalanul biztosítani. A Javaslat rendezi a felmerült átsorolódásokat: visszakerül a kedvezményes kulcsba a műsorszórás és a bábszínházi szolgáltatás, illetve egyértelművé válik, hogy nem csak a buszos, de a vízi járművel végzett városnézés is 25%-os adómértékkel adózik.
A humán célra alkalmazott kontrasztanyag készítmények és diagnosztikai reagensek, melyek az emberi szervezetbe bekerülnek, a gyógyszer törvény értelmében törzskönyvezett gyógyszernek minősülnek, ezáltal indokolt, hogy a többi törzskönyvezett gyógyszerrel azonos elbírálásban részesüljenek, azaz 0%-os adómértékkel adózzanak. A Javaslat továbbá rendezi, hogy azok a hatóanyagok, melyek gyógyszeralapanyagként 0%-os adómértéket viselnek, közvetlen felhasználás esetén is 0%-os kulccsal adózzanak.
A kedvezményes adókulcsba tartozó gyógyászati segédeszközök köre új termékekkel bővül. A TB-támogatással értékesített szemüvegkeret, a kész paróka, a nem ortézisként használt izomstimulátor, valamint a szoba-WC eddig a normál adómérték alá tartozott. Ezeket az eszközöket a beteg közvetlenül otthonában használja éppúgy, mint a többi, már korábban kedvezményes adókulcs alá tartozó gyógyászati segédeszközt, adóterhelés szerinti megkülönbözetésük így nem indokolt. A normaszövegben a "TB-támogatással értékesített" kitétel megjelenítése biztosítékul szolgál arra, hogy a kedvezményes adókulcs luxus-célokat (pl. szemüvegkeret, paróka esetében) ne szolgáljon.
a 14. számú melléklethez
Ellentétben a régi SZJ besorolással, mely a tőzsdei tevékenység egészét a tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatás kategóriájába sorolta, az új SZJ csak az értéktőzsdei szolgáltatást tekinti annak, így szükségessé vált, hogy a törvénymódosítás rendezze az árutőzsde tag tőzsdei tevékenységének tárgyi adómentességét.A lakóingatlan bérbeadása esetén a módosítás az ahhoz rendelt SZJ szám elhagyását célozza, tekintettel arra, hogy az áfa-törvény a lakóingatlan rendeltetéstől független bérbeadást sorolja a tárgyi adómentes szolgáltatások közé, míg az SZJ csak a lakáscélú bérbeadást fedi le.
A hatályos szabályozás szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül az ügyvédekről szóló törvény szerint kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenység, a jogi képviseleti tevékenység, illetve a jogi dokumentációs tevékenység (SZJ 74.11.1). Az ügyvédekről szóló törvény rendelkezésére, illetve a Szolgáltatások Jegyzékére egyaránt támaszkodó meghatározás értelmezése a gyakorlatban problémát okoz. Ezért indokolt kizárólag a SZJ alapján meghatározni a tárgyi adómentesség alá tartozó jogi tevékenység körét, amely egyúttal lefedi az ügyvédekről szóló törvény által meghatározott szolgáltatások körét is.
Az oktatási szolgáltatást érintő módosítás tisztán formai változtatás, mely a törvényben alkalmazott alakot követi: először a tevékenység megnevezése szerepel, majd annak a statisztikai besorolása.
A törvény által követett logikából kifolyólag a közös ismeretterjesztés és ismeretszerzés mellett feltüntetett SZJ számnál a "ból" toldalékkal való kiegészítés indokolt, tekintettel, hogy a szöveges meghatározás szűkebb tevékenységet takar, mint a megadott SZJ szám.
A szerencsejáték szolgáltatásnál a szelvényértékesítés fogalmának elhagyása mind a törvény, mind a 2. számú melléklet rendelkezéséből indokolt, mivel jelenleg a Szerencsejáték Rt. megbízása alapján a játékszervezést közvetítők is végzik, így a közvetítő tevékenység ugyanazzal az adómértékkel adózik, mint a közvetített tevékenység. A jelenleg hatályos szöveg ilyenképpen való megfogalmazása az új SZJ 92.71.10 szolgáltatáscsoportnak a régi SZJ 1951 szolgáltatáscsoporttól való eltérése miatt történt, azonban ez megzavarja az adózókat.
a 15. számú melléklethez
A termékazonosító rendszer váltás következtében a kompenzációs felárra jogosító termékek köréből kikerült a muhar, csumiz növény. A módosítás ezen növény újfent beemelését a kompenzációs felárra jogosító termékek körébe egy pótlólagos vámtarifaszám beiktatásával rendezi.a 16.számú melléklethez
A melléklet a 257. § szerinti számításhoz szükséges jövedékiadó-különbözetet rögzíti.a 17. számú melléklethez
Az illetéktörvény mellékletét módosító rendelkezések az egyes eljárási illetéktételeket oly módon módosítják, hogy a fizetendő illeték összege 100 Ft-nál kevesebb ne legyen. Mindez összefügg az új illetékbélyegek alklamazásával, ahol a legkisebb címlet 100 Ft értékű.a 18-19. számú mellékletekhez
Az Art. 1-2. számú mellékletének módosítása oly módon egyszerűsíti az egészségügyi hozzájárulás és a járulék bevallásának szabályait, hogy azokra is a magánszemélyekre előírt rendelkezések az irányadók.a 20. számú melléklethez
A Javaslat az Art.-nek az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó 3. számú mellékletét a járulékokkal összefüggő adatszolgáltatás tekintetében egyszerűsíti, egyszersmind a járulékokkal kapcsolatosan egyértelműbbé teszi a szolgáltatott adatok körét.A járulékfizetési kötelezettségekhez többnyire ellátások is kapcsolódnak, így szükséges, hogy a járulékokkal kapcsolatos adatokról, tényekről, körülményekről a munkáltató ne a kifizetőre vonatkozó, hanem a bővebb adattartalmú, a munkáltatóra vonatkozó szabályok szerint szolgáltasson adatokat akkor is, ha egyébként a magánszemély jövedelemadóját nem ő állapítja meg.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az illetékhivataloknak adatot kell szolgáltatnia az ingatlan vevőjének személyéről is annak ellenére, hogy adóköteles jövedelme e jogügyletből nem keletkezhet. Az illetékhivatali adatszolgáltatás adattartalmát a Javaslat leszűkíti gyakorlatilag az illeték kiszabásához szükséges adatokra, az ingatlan értékesítőjére, az ingatlan szerződés szerinti értékére. A törvénymódosítás elfogadása esetén már csökken az illetékhivatalok munkaterhe és az állami adóhatóságnál nyilvántartásba veendő adatok mennyisége, mert a Javaslat szerint a 2000. évről adandó adatszolgáltatást már az új adattartalommal lehetne teljesíteni. Az adatszolgáltatás az ingatlanértékesítéssel érintett magánszemélyek ellenőrzésre történő kiválasztását teszi lehetővé. A jövedelemadóról szóló törvény elmúlt évi változásai az ún. egyszerűsített ellenőrzést abban az esetben sem tennék lehetővé, ha a szolgáltatott adatok a korábbiakhoz hasonló teljességben érkeznének a földhivataltól, illetőleg az illetékhivataltól. Figyelemmel arra, hogy az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége e területen sem száz százalékos, az ellenőrzés és ezen keresztül a bevételi érdekek az egyszerűsítéssel nem sérülnek.
a 21. számú melléklethez
A Javaslat a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályait megállapító 5. számú melléklet rendelkezéseit módosítja.A jelenleg hatályos szabályok szerint a külföldi személynek a haszonhúzói minőségét a kifizetést megelőzően minden esetben olyan hiteles okirattal kellett igazolnia, amelyet külföldi adóhatóság vagy független könyvvizsgáló állított ki.
A gyakorlati jogalkalmazás során felmerült problémákra tekintettel a Javaslat a külföldi személy okiratba foglalt nyilatkozatát követeli meg a jövőben akkor, ha az alkalmazandó kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. Az adózó helyett az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelősség mellett a jövőben a letétkezelő is nyilatkozhat a kifizetőnek arról, hogy a külföldi személy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e.
A Javaslat rendelkezik a kifizető bevallási-befizetési, önellenőrzési kötelezettségeinek teljesítéséről azokban az esetekben is, amikor a külföldi magánszemély késve adott vagy helyesbített nyilatkozata miatt a kifizetőnek az adó összegét helyesbítenie kell, illetve amikor a kifizetőnek azért keletkezik adófizetési kötelezettsége, mert a külföldi személynek juttatott vagyoni értékből az adót nem lehetett levonni.
a 22. számú melléklethez
A Javaslat az Art.-t új 9. számú melléklettel egészíti ki, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók különös adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségeire vonatkozó szabályok megállapítása érdekében.Az adótörvények változásai rendszerint a naptári év első napján lépnek hatályba. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében ebből az következne, hogy egy üzleti- és adóéven belül eltérő adómegállapítási - s esetleg adóbevallási és befizetési - szabályokat kellene alkalmazni, amely csak jelentős adminisztrációval lenne megvalósítható. A Javaslat az előbbiekben jelzett nehézségek megelőzése érdekében kimondja, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az adóbevallási, adó- és adóelőleg fizetési határidők az e kötelezettségeiket azonos gyakorisággal teljesítő adózók esetében a naptári év azonos napjára esnek. Az új számviteli törvény szabályai alapján a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók üzleti évének mérlegforduló napja - s ennek megfelelően az adóév utolsó és kezdő napja - gyakorlatilag a naptári év bármelyik napja lehet. Az előbbiekből következően az új mellékletben említett adók esetében a bevallási, az adó, adóelőleg megfizetési kötelezettségek határidejét - ahol azokat értelmezni szükséges - a Javaslat az adózó üzleti éve vonatkoztatási rendszerében határozza meg, legyen szó akár az állami, akár az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő kötelezettségekről.
A Javaslat megállapítja továbbá a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók bevallási gyakoriságára vonatkozó szabályokat, és rendezi, hogy az említett adózók milyen speciális feltételek mellett válhatnak a Kiemelt Adózók Igazgatóságának ügyfelévé.
Tekintettel arra, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adóévének kezdő napja gyakorlatilag a naptári év bármelyik napja lehet, nem magától értődő az adóévi hónap, negyedév, félév tartama abban az - egyébként valószínűtlen, de a számviteli szabályozás alapján nem kizárható - esetben, ha az adóév nem valamelyik naptári hónap első napján kezdődik. A Javaslat e kevéssé valószínű esetekre is tartalmaz szabályozási megoldást.