adozona.hu
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/203. számú törvényjavaslat indokolása
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/203. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1998. évi LX. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országgyűlés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény megalkotásakor a közfeladatokhoz való arányos hozzájárulás alkotmányos követelményét, valamint az állami és önkormányzati feladatok megvalósításához szükséges bevételi forrás gyarapítását tűzte ki célul.
Az illetékek általános jellemzője, hogy mindig valamely jogintézményhez kapcsolódóan fejtik ki eseti jellegű szabályozó szerepüket. Az ún. tapadójog jellegből adódóan az illetéktörvénynek gyakorlatilag a jogrendszer egészéhez (Pt...
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/203. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az Országgyűlés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény megalkotásakor a közfeladatokhoz való arányos hozzájárulás alkotmányos követelményét, valamint az állami és önkormányzati feladatok megvalósításához szükséges bevételi forrás gyarapítását tűzte ki célul.Az illetékek általános jellemzője, hogy mindig valamely jogintézményhez kapcsolódóan fejtik ki eseti jellegű szabályozó szerepüket. Az ún. tapadójog jellegből adódóan az illetéktörvénynek gyakorlatilag a jogrendszer egészéhez (Ptk., Pp., Áe. stb.) igazodnia kell. Ennek megfelelően a jogrendszer változásai, a társadalmi-, gazdasági viszonyok módosulásai elkerülhetetlenné teszik az illetékek folyamatos karbantartását.
A törvényjavaslatban megfogalmazott változtatások egyrészt a jogi környezet - pl. az 1999-től hatályba lépő bírósági szervezeti reform - módosulását követik, másrészt egyes illetékkedvezményi rendelkezések újrafogalmazására (pl. a főtevékenységként ingatlanforgalmazók) irányulnak. Az értékviszonyok változása, illetve az illetékbevételek reálértékének megőrzése érdekében a gépjárműszerzés tételes vagyonszerzési illetéke, valamint egyes eljárási illetékek mértékének módosítása is elkerülhetetlenné vált.
A visszterhes vagyonátruházási illetékek a megszerzett vagyon rendeltetése szempontjából jelenleg is differenciáltak, a lakásszerzés megkülönböztetett társadalmi-gazdasági súlya miatt. A lakásszerzést az illetéktörvény az egyéb rendeltetésű vagyonszerzésekkel szemben ma is kedvezményezi.
Az illetékalap és illetékmérték formájában kedvezményezett elvonáson túlmenően a közvélemény által is leginkább várt és támogatott, a Kormányprogramban hangsúlyozottan megjelenő illetékmérték-csökkentés a fiatalok első lakásszerzésének további támogatását szolgálja. A Javaslat az esetleges jogosulatlan igénybevétel szankciójáról is gondoskodik.
A valós lakásigények kielégítését szolgáló első lakásszerzés kedvezménye a lakásszerzéseknél széles körben érvényesülő mentességek, kedvezmények döntő többségét érintetlenül hagyja.
Az egyes államigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó illetékmértékek korrekciójára az elmúlt években csak igen érintőlegesen és részlegesen került sor, így a korábbiakban megállapított (általános tételű és speciális) illetékmértékek időközben elértéktelenedtek. Az eljárási illeték egyes fix tételei - az értékviszonyok változása miatt - nem fejezik ki az eljárás valós költségigényét, így a költségvetési bevételt biztosító szerepük is fokozatosan csökken.
Az illetéktörvény mellékletében meghatározott külön illeték alá eső speciális eljárások illetékének némelyike a törvény 1991. évi hatálybalépése óta nem változott, ezért az eljárások költségigénye jelentősen meghaladja a hatályos illetékmértékeket, holott ebben a körben az általános mértéktől való eltérést az eljárások bonyolultságával, az eljáró szerv személyi, dologi kiadásaival összefüggő költségigényesség indokolja. Az illetéktörvény melléklete ugyanis a különleges munkaigényességű, az általánostól eltérő (jellemzően magasabb) költségigényű eljárások ún. speciális mértékű illetékeit tartalmazza.
Az aránytalanság feloldása érdekében az illeték mértékének értékvesztését ellensúlyozó, az infláció mértékét követő és az egyre költségesebb hatósági ügyintézéshez igazodó korrekciója kizárólag azokra az eljárásokra vonatkozik, melyek mértéke az adott eljárással felmerülő költségekhez képest aránytalanul alacsony. A korrekció érinti az államigazgatási eljárások ún. általános tételű illetékét, a speciális mértékű illetékek kirívóan alacsony tételeit, továbbá a jogorvoslati illetékek minimumát és maximumát.
Az eljárási illeték vázoltak szerint tervezett, túlzott mértékűnek nem mondható, de megfontoltabb eljárás kezdeményezésre késztető emelése az eljárások széles körét érinti. Az illeték mértékének meghatározásánál kettős kritérium, hogy az lehetőség szerint álljon arányban az eljárás során felmerülő költségekkel, ugyanakkor lényeges, hogy a költségarányos illetékterhek senkit ne akadályozzanak a jogérvényesítésben. Ennek garanciáját jelenti, hogy változatlanul érvényesül az illetéktörvénynek az a rendelkezése, amely úgy az államigazgatási, mint a bírósági eljárásokat illetően elismeri a külön jogszabályon alapuló, az illetékmentességet is magában hordozó költségmentesség intézményét.
A bírósági eljárási illetékekre vonatkozó fejezet módosítása elsősorban az igazságszolgáltatási reform keretében kialakításra kerülő négyszintű bírósági rendszer következménye. A törvényjavaslatban meghatározott illetékmértékek - a szabályozás alapjául szolgáló eljárások különbözőségeinek megfelelően - rendkívül differenciáltak, az egyes eljárások költség- és munkaigényével arányosak. Továbbra is elkülönülnek a polgári (ezen belül a peres és nemperes eljárások), a büntető eljárások illetékei és az eljáró bíróság szintje, valamint az eljárás fokozata szerinti különbözőségek is megjelennek a fizetendő illeték összegében.
Az illetéktörvény módosítása négy - jellegében és hatásában különböző - személyi kört érint a következők szerint.
A fiatalok első lakásvásárlásához kapcsolódó kedvezmény (változatlan mobilitást feltételezve) várhatóan mintegy 60-70 ezer személyt érinthet, a kedvezmény összértéke 2,5 milliárd forint körüli. Mivel e kedvezmény személyenként 40 ezer forintban maximált, elsősorban a kis értékű lakások fiatal vásárlóinál jelent érzékelhető tehercsökkenést.
A vagyonszerzéshez kapcsolódó egyes illetékrendelkezések módosulása alapvetően az adott szabályozási terület belső ellentmondásait hivatott feloldani. Ilyen - nagyobb léptékű - változás a főfoglalkozásként ingatlanforgalmazást végzőknél a - kedvezményes 2 %-os illetékmértékkel szerzett ingatlanra vonatkozó - két éves elidegenítési szabály, amelynek lényege, hogy ha a megadott időpontig a vállalkozók nem igazolják az adott vagyontárgy eladását (pénzügyi lízingbe adását), akkor az irányadó általános illetékkulcs szerinti különbözetet pótlólag kell megfizetniük. A két éves határidő nem akadályozza (legfeljebb gyorsítja) az üzletszerű ingatlanforgalmazást, emellett kiszűri a kedvezményt jogosulatlanul igénybe vevő vállalkozókat.
A gépjárműszerzési illeték mértéke 8 Ft/cm3-ről 10 Ft/cm3-re emelkedik, a 25 %-os valorizáció azt jelenti, hogy egy átlagos (1400 cm3-es) személygépkocsi "átírási illetéke" a jelenlegi 11 200 forintról 14 000 forintra növekszik. (Ez az illetékvalorizáció egyébként 1-1 milliárd forint bevételnövekményt eredményezhet a helyi önkormányzatok és a központi költségvetés számára.)
Az államigazgatási és a bírósági eljárási illetékek jelenlegi mértékei - amelyek többsége sok év óta változatlan - már nem fejezik ki az eljárások költségigényességét, ezért az ár és értékviszonyokhoz történő igazításuk feltétlenül indokolt. A javasolt új eljárási illeték tételek egyrészt költségarányosabb hozzájárulást eredményeznek az eljárások igénybevevői számára, másrészt (bár megfontoltabb eljárás-kezdeményezésre ösztönöznek) nem akadályozzák a valós jog- vagy érdekérvényesítés tényleges lehetőségét.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat korlátozza a cserét pótló adásvételhez fűzött illetékalap kedvezményt. A változtatás lényege, hogy a Javaslat a kedvezmény igénybevételét kizárólag a magánszemély vevő számára biztosítja és csakis akkor, ha a magánszemély vevő másik lakástulajdonát a vásárlás napjától számítva legfeljebb egy évvel korábban eladta vagy a vásárlást követő legfeljebb egy éven belül eladja és ezért a vásárlás időpontjában az első esetben a vásárolt lakástulajdonon kívül más lakástulajdonnal nem rendelkezik, illetve a másik esetben a vásárolt lakástulajdonon felül legfeljebb csak egy - egy éven belül eladandó - lakástulajdona van. A vevő a kedvezményre 5 évenként egyszer jogosult. A határidőt a vásárlás napjától kell számítani.A Javaslat szerint az ismertetett feltételek meglétéről a vevőnek a másik lakástulajdona eladásáról szóló igazolás - a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződés vagy más megfelelő okirat - bemutatásával egyidejűleg kell nyilatkozni.
A 2. §-hoz
A hatályos illetéktörvény az illetékteher áthárításából adódó árnövekedés elkerülése érdekében 2%-os illetéket állapít meg az ingatlanalapok, a főtevékenységként ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozók, valamint ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozók ingatlanszerzéseire. A főtevékenység ingatlanforgalmazás esetén a tevékenység statisztikai jelzőszámával és a főtevékenység szerint illetékes kamara nyilatkozatával, ingatlanok pénzügyi lízingje esetén pedig a tevékenység statisztikai jelzőszámával, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével, valamint a Magyar Lízingszövetségnek a vállalkozó nettó árbevételéről kiállított nyilatkozatával igazolható.A Javaslat a jelenlegi szabálytól két vonatkozásban tér el. Egyrészt megváltoztatja a kedvezmény igénybevételének feltételeit és a jogosultság igazolásának rendjét. Így csak azoknak a vállalkozóknak biztosítja a kedvezményt, akiknek cégjegyzék, illetve egyéni vállalkozói igazolvány szerinti főtevékenysége az ingatlanforgalmazás. Ennek megfelelően a jogosultság cégbizonyítvánnyal, illetve egyéni vállalkozói igazolvánnyal igazolható. Az ingatlanforgalmazási tevékenység új illetékjogi megítélését a mögöttes jogintézmények kiépülése tette lehetővé. Az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos nyilvántartás és iratátadás rendjéről, valamint a vállalkozói igazolvány formai követelményéről szóló 80/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet ugyanis előírja a főtevékenység egyéni vállalkozói igazolványban történő feltüntetését, a cégjegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendelet pedig kimondja a cég tevékenységére vonatkozó nyomtatványon a tevékenységi körökön belül a cég főtevékenységének elkülönített megjelenítését. E jogintézmények révén az ingatlanforgalmazás, mint főtevékenység tettenérhető.
A másik lényeges eltérés, hogy a Javaslat a kedvezményes 2%-os illeték alkalmazására az előzőekben említett feltételek fennállása esetén is csak akkor ad lehetőséget, ha a vállalkozó az általa megszerzett ingatlant a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított 2 éven belül eladja, illetőleg pénzügyi lízingbe adja. Ha ennek a kötelezésnek a vállalkozó nem tesz eleget, és az eladást a határidő elteltét követő 15 napon belül a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal, ennek hiányában pedig az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel, illetve a pénzügyi lízingbeadás tényét szerződéssel nem igazolja, akkor az illetékhivatal a kedvezményes kulccsal megállapított illeték és a vagyonszerzés után az általános szabályok szerint egyébként járó (2-6, illetve 10%-os mértékű) illeték különbözetét az eredeti esedékességtől felszámított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
A megszorítás szükségességét a gyakorlat vetette fel. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy egyes vállalkozók csak azért módosítják főtevékenységüket az ingatlanforgalmazásra, hogy egy nagy értékű - többnyire nem újraértékesítésre, hanem saját hasznosításra szánt - ingatlan illetékterhét csökkentsék. A megvásárolt ingatlan továbbeladására vonatkozó kikötéssel a Javaslat azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a főtevékenységként végzett ingatlanforgalmazás alatt az ingatlanok üzletszerű adás-vételét feltételezi.
A 3. §-hoz
A gépjármű tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának öröklés vagy ajándékozás útján, továbbá ellenérték fejében történő megszerzéséért jelenleg fizetendő illeték 1997. január 1. napjától került megállapításra. A vagyontárgy értékével arányosabb illetékelvonás kialakítása céljából a Javaslat megemeli a gépjármű és a pótkocsi szerzéséhez kapcsolódó illetéket. Így gépjármű esetén a tulajdonszerzés illetékét a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 8 forintról 10 forintban, a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjárműveknél pedig hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1kW-ja után 300 forintról 400 forintban határozza meg. A pótkocsi szerzése esetén a fizetendő illetéket továbbra is a jármű össztömegétől függően differenciálja, változás az illetékelvonás mértékében jelentkezik, amennyiben ha az össztömeg a 2.500 kg-t nem haladja meg 4.000 forint helyett 5.000 forint, minden más esetben 10.000 forint helyett 12.000 forint illetéket kell fizetni.A 4. §-hoz
A hatályos szabályok szerint a lakástulajdon megszerzése az általános mértékű (10%) illetéknél lényegesen kedvezőbb illeték alá esik, ilyenkor ugyanis 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ez meghaladó összege után 6% illetéket kell fizetni.A Javaslat a Kormány programjával összhangban a fiatalok otthonteremtéssel járó illetékterhének enyhítésére az egyébként járó illeték 50 %-áig, de legfeljebb 40.000 forintig terjedő kedvezményt biztosít annak a fiatalnak, aki az illetékkötelezettség keletkezésekor (szerződés megkötése napján) 35. életévét még nem töltötte be és első, 8 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakás tulajdonát szerzi meg. Az első lakásszerzésről a Javaslat szerint akkor beszélhetünk, ha a vagyonszerzőnek nincs és korábban sem volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakásingatlanhoz kapcsolódó - ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - vagyoni értékű joga.
Részaránytulajdon megszerzésekor a fiatal csak a szerzett tulajdoni hányadával arányos mértékű kedvezményre jogosult. A kedvezmény személyhez kötött, ezért fiatal házasok első lakásszerzésekor a feltételek fennállását a házastársaknál nem együttesen, hanem külön-külön kell vizsgálni. Így előfordulhat, hogy a közös lakásszerzésnél csak a házastársak egyike részesül illetékcsökkentésben. A személyhez kötöttség további előnye, hogy a kedvezmény az egyedülállókat, az élettársakat, a házasokat, valamint gyermeküket egyedül nevelő fiatalokat egyaránt megilleti.
Az 5. §-hoz
Az illetéktörvény az államigazgatási (közigazgatási) hatóságok eljárásáért fizetendő illeték mértékét átalány jelleggel, tételes összegben határozza meg. Ez alól kivételek azok az eljárások, amelyek munka- és költségigénye az általánostól eltérő mértékű illeték megállapítását indokolja.A tételes összegű illetékek nem képesek követni az értékviszonyok változását, ezért azokat időről időre korrigálni kell. Ennek tesz eleget a Javaslat azzal, hogy az eljárással felmerülő költségek emelkedésével összhangban korrigálja az egyes államigazgatási eljárások illetékmértékeit, és az első fokú eljárásban széles körben érvényesülő - átalány jellegű - általános tételű illeték mértékét a jelenlegi 1.000 Ft-ról 1.500 Ft-ra emeli. Az alapeljárásban történt illetékfizetéstől független fellebbezési eljárásokban a Javaslat nem érinti a százalékos illeték - értékhez igazodó - elvonási szabályának meghatározását, de az olyan fellebbezések illetéke, amelyek tárgyának értéke pénzben megállapítható, szintén emelkedik és a költségarányosság követelményét szolgálva a fellebbezési eljárásban fizetendő illeték minimuma 2.000 Ft-ról 3.000 Ft-ra, az elvonást korlátozó maximuma 200.000 Ft-ról 300.000 Ft-ra emelkedik. Ugyancsak módosul a felügyeleti intézkedést kezdeményező kérelem illetéke, melynek tételes mértéke 5.000 Ft-ról 7.000 Ft-ra nő. Ez utóbbi körbe tartozó eljárásokat a felettes szervek folytatják le, melyek költségigénye az általánosnál magasabb, ezért a Javaslat - az eddigieknek megfelelően - a többi eljárás illeték-vonzatának mértékéhez arányosított fix tételű mértéket állapít meg. (Az illetékkötelezettség ez esetben sem érinti a hivatalból tett felügyeleti intézkedéseket, eljárási illeték kizárólag az ügyfél kérelmére induló eljáráshoz kötődik.) A Javaslat változatlanul hagyja a jogorvoslati, (a fellebbezést és a felügyeleti intézkedést is ideértve) eljárási illetékek visszatérítésének törvényi kereteit, amely szabályozás arra hivatott, hogy az eljáró államigazgatási szervek jogszabálysértése miatt jogorvoslatra kényszerülő ügyfeleket mentesítse az illeték alól. Az illetéktörvény által megfogalmazott feltételek (jogszabálysértés az ügyfél hátrányára) esetén az előre megfizetett jogorvoslati illetéket minden esetben hivatalból kell visszatéríteni az ügyfélnek.
A 6. §-hoz
A Javaslat bővíti a tárgyi illetékmentes eljárások körét, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapján kijavított, kiegészített anyakönyvi adatokról kiállított anyakönyvi kivonat érdekelt részére első alkalommal történő kiadásával összefüggésben. A hivatkozott törvény felhatalmazása alapján ugyanis a kisebbséghez tartozó személynek joga van családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyvezéséhez és annak hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez, melynek kiállítása - kérésére - kétnyelvű is lehet.A 7. §-hoz
A bírósági eljárási illetékek módosítását, korrekcióját az 1999. évtől hatályba lépő bírósági szervezeti változások indokolják, továbbá a Javaslat a kirívóan alacsony illetéktételek mértékét aktuálisan igazítja az értékviszonyokhoz.Ilyen megfontolásból növeli a Javaslat a fővárosi és megyei bíróságok előtti eljárások 1993. óta változatlan illetékmértékét. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) módosítása szerint az ítélőtáblák fellebbezési fórumként működnek. A Javaslat e változással összhangban állapítja meg az ítélőtábla előtti peres és nemperes eljárásban fizetendő illeték alapjául szolgáló ún. eszmei értéket. Az ítélőtáblák felállításával a Legfelsőbb Bíróság mentesül a rendes jogorvoslatok elbírálása alól - s igen szűk kivétellel - csak felülvizsgálati ügyekben jár el és így nagyobb hatékonysággal tudja ellátni az egységes jogalkalmazással kapcsolatos feladatát. A Javaslat meghatározza, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt a fellebbezési eljárásban 500 ezer forint, a felülvizsgálati eljárásban pedig 600 ezer forint eljárási illetéket kell fizetni.
A 8. §-hoz
A négyszintű bírósági szervezeti rendszer kialakításával a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata 1999. január 1-jétől a megyei bíróságok hatáskörébe tartozik. A bírósági hatáskörök átrendeződésével összefüggésben a Javaslat az 1993. óta változatlan 6.000 forint tételes illetéket 10.000 forintra emeli. Mivel a fórumrendszer megváltoztatása kihat az eljárási költségekre, továbbá a magasabb szintű bíróság kijelölése együtt jár a kvalifikáltabb szakértelem biztosításával is, ezért a többletköltséget annak kell viselnie, aki az eljárást igénybe veszi. A módosítás nem érinti az ún. adópereket, mely peres eljárások igénybevételéért a perérték után továbbra is a százalékban meghatározott illetéket kell fizetni.A Pp. módosítása újraalkotta és kiterjesztően értelmezi a munkaügyi pereket. A Pp. idesorolja többek között a munkaviszonyból, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói viszonyból származó igény érvényesítését. A Javaslat a Pp. 349. §-ára utalással az abban meghatározott eljárásokra biztosítja - amennyiben az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg - a jelenlegivel azonos mértékű 5.000 forint tételes illeték alkalmazását.
A Pp. rendelkezései szerint a jogi személy a képviselő részére olyan általános meghatalmazást is adhat, amely a perek vitelére általánosságban jogosítja fel. A bíróságnál nyilvántartásba vett általános meghatalmazás mintegy pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást. A Javaslat az eddigi szabályozástól eltérően, a bíróság előtti általános meghatalmazás tételes illetékét bármely bíróság előtt 10. 000 forintban állapítja meg.
A 9. §-hoz
A cégbírósági eljárási illetékek átfogó felülvizsgálatára 1993. évben került sor az akkor (illetve az 1995. és 1996. évi kisebb mérvű módosításokkal) megállapított illetékmértékek elértéktelenedtek, ezért az illetékek emelése indokolttá vált. A jelenlegi módosítás nem érinti a cégkivonat, cégmásolat elkészítéséért, illetve a cégbizonyítvány kiállításáért fizetendő illeték mértékét.A korábbi szabályozástól eltérően 1998. január 1-je óta a külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete cégnyilvántartási bejegyzéssel jön létre, melynek illetéke 5.000 forint. A Javaslat a cégbírósági eljárás illetékét 100.000 forintban állapítja meg, egyidejűleg hatályon kívül helyezi az államigazgatási hatáskör megszűnése folytán a korábbi államigazgatási eljárási illetékkötelezettséget (amely 20.000 forint illetéket tartalmazott) megállapító rendelkezést. (Ily módon az 1997-ben fizetendő együttesen 25.000 forint, 1998-ban pedig csupán 5.000 forint illetékfizetési kötelezettség változik a Javaslat szerinti összegre.) A Javaslat a taxatíve nem említett egyéb cégeljárások illetékét is az inflációhoz igazodva kisebb mértékben emeli.
A jelenlegi szabályozás szerint az induló vagyon, illetve a törzstőke, vagy alaptőke felemelésével kapcsolatos eljárásoknál azt az összeget kell az illeték alapjául venni, amellyel az induló vagyont, az alaptőkét vagy a törzstőke összegét felemelték. A Javaslat ezt az illetékalap-számítási szabályt nem módosítja, de a minimumként, illetőleg maximumként fizetendő illetékösszeget felemeli. Ez az illeték változatlanul magában foglalja az egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is.
A 10. §-hoz
A jelenleg hatályos illetékszabályok szerint polgári ügyekben az önálló bírósági végrehajtó az általa lefolytatott bírósági végrehajtási eljárással összefüggésben kezdeményezett bírósági eljárásban illetékmentességet élvez. E rendelkezés helyébe a Pp-t módosító törvény - tévedésből - egy más tartalmú, a felülvizsgálati eljárás során alkalmazható kedvezményi szabályt léptet hatályba 1999. január 1-jétől. Az önálló bírósági végrehajtó illeték alóli mentesítéséhez továbbra is komoly érdek fűződik, ezért a Javaslat visszaállítja az eredeti állapotot, egyidejűleg a Pp. szóban forgó szabályát - mivel az ténylegesen nem illeték alóli mentességet tartalmaz, hanem a felülvizsgálati eljárásban már lerótt illeték visszatérítésének lehetőségét teremti meg arra az esetre, ha a felülvizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság nem engedélyezte - az illetéktörvény megfelelő címében helyezte el. (A módosítás tehát érdemi változást nem eredményez.)A 11. §-hoz
A Javaslat egyértelműen rendezi a törvény mérsékelt illetékre vonatkozó szabályainak kiegészítésével azt a rendelkezést, hogy ha az egyezségi kísérletre történő idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti eljárás az első tárgyaláson érdemben nem fejeződik be, illetve a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, az illeték mérséklésének - egyéb feltételek fennállása esetén is - csak a kiegészített illeték tekintetében van helye.A 12. §-hoz
Pontosítja a Javaslat a csődeljárásban, a felszámolás iránti eljárásban - ideértve a felszámolási eljárás alatt a felszámoló által indított pereket - 1993. óta alkalmazott kedvezményt. A bővítés igényét a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény 1996. évi hatálybalépése, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény 1997. évi módosítása vetette fel.Az adósságrendezési eljárás megindítására a helyi önkormányzat, továbbá a hitelező jogosult. Az önkormányzat eljárása az illetéktörvény szerint illetékmentes. Így a Javaslat elsősorban a hitelező jogérvényesítését kedvezményezi. Az adósságrendezési eljárásra biztosított illetékfeljegyzési jog révén ugyanis a hitelező jövedelmi, vagyoni viszonyaira tekintet nélkül mentesül az illeték előzetes megfizetése alól. Az illetéket utóbb annak kell megfizetni, akit erre a bíróság kötelez. A módosítás további lényeges eleme, hogy a Javaslat a felszámolóval azonos illetékjogi megítélés alá vonja a csődeljárásban félként szereplő vagyonfelügyelőt, továbbá az adósságrendezési eljárásban kijelölt pénzügyi gondnokot is.
A 13. §-hoz
A Pp. módosítás új szabályként vezeti be a Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálat engedélyezését. Az engedélyezési eljárás alkalmazása értékhatárhoz kötött és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel egyidőben a felülvizsgálati kérelmet is be kell nyújtani. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az engedélyt nem adja meg, a Javaslat ilyen esetre a fizetésre kötelezett vagy jogutódja kérelmére az illeték visszatérítését rendeli el.A 14. §-hoz
A Javaslat által bevezetett, fiatalok otthonteremtését elősegíteni kívánó kedvezmény igénybevétele kizárólag a szerző fél nyilatkozatán alapul. A visszaélések elkerülése érdekében a Javaslat a kedvezmény jogosulatlan igénybevételét szankcionálja. Ha az illetékhivatalnak ellenőrzése során vagy más forrásból tudomására jut, hogy a kedvezmény alkalmazásának nem lett volna helye, intézkedik az illeték helyesbítése iránt, melynek során a kedvezmény összegét az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adóbírsággal, valamint az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelten kell megfizetni. Hasonló szankciót helyez kilátásba a Javaslat a cserét pótló vételhez fűzött illetékalap kedvezmény jogosulatlan igénybevételének esetére is.A 15. §-hoz
Az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adózónak az adóazonosító jelét (számát) az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A hatályos Itv. szerint a vagyonszerzést illetékkiszabásra a földhivatalhoz kell bejelenteni. A bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Mivel a bejegyzésre alkalmas szerződésnek (okiratnak) nem alaki kelléke az adóazonosító jel közlése, így a jogszabályok közötti összhang megteremtése céljából elő kell írni, hogy a bejelentést az erre rendszeresített nyomtatványon kell megtenni.A 16. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályt két okból módosítja. Egyrészt meghatározza a fiatalok első lakásszerzését támogató kedvezményre jogosultság igazolására szolgáló nyilatkozat illetékhivatalhoz benyújtásának rendjét, másrészt előírja a földhivatalnak az iratok kísérőjegyzéken történő továbbítását, és megteremti a jogi hátterét annak, hogy ahol a feltételek erre adottak, a kísérőjegyzék átadására számítógépes adathordozón is sor kerülhet.A 17. §-hoz
A Javaslat lakástulajdon szerzése esetén kizárja a lakottság forgalmi értékcsökkentő tényezőként történő figyelembevételét, ha a tulajdonjogot a bentlakó bérlő saját maga javára szerzi meg. A bérlet a tulajdonjogot korlátozza, ezért vitathatatlan a tulajdonjog értékére gyakorolt hatása. A bírósági gyakorlat a lakottság címén a forgalmi értékét 40-60%-kal csökkenti, függetlenül attól, hogy a lakást bentlakó avagy kívülálló szerzi meg. A Javaslat abból a feltételezésből indul ki, hogy a bérlő bérleti jogviszonya - minthogy a tulajdonos önmaga bérlője nem lehet - a tulajdonszerzéssel megszűnik, így korlátozástól mentes tulajdonjogot szerez. Erre tekintettel indokolatlan és más vagyonszerzőkkel szemben is méltánytalan a forgalmi érték megállapításánál a lakottság értékcsökkentő tényezőként való figyelembe vétele.A 18. §-hoz
Az általános tételű államigazgatási eljárási illetéktől eltérő mértékű speciális eljárások illetéke a Javaslat 18. §-ával módosított melléklet szerint változik.A változtatási igény elsődlegesen azoknál az eljárásoknál merül fel, amelyeknél - a korábbi években elmaradt kiigazítások következtében - nagyságrendjüket tekintve az eljárás költségeihez viszonyítva aránytalanul alacsonyak a jelenlegi illetékmértékek. A korábbiakban megállapított - az államigazgatási eljárásokban jellemzően fix tételű -illeték mértékek az inflációs hatások következtében értéküket vesztették, többségük már az általános tételű eljárási illeték összegét sem éri el. Így az eljárás átlagosnál bonyolultabb, magasabb költségigényű jellegét sem fejezik ki.
Az értékviszonyok módosulását ugyanis nem minden esetben követte az illeték mértékek differenciált, lépcsőzetes korrekciója, ezért több esetben még az 1991. évben hatályba lépett törvényi mértékek érvényesülnek. Az arányok helyreállítása érdekében módosítja a Javaslat - többek között - a hajólajstromozási eljárás, a vízügyi hatósági eljárás, a környezetvédelmi, természetvédelmi hatósági eljárás illetékeit, mivel ezekben az eljárásokban fizetendő illetékmértékek nem fejezik ki az eljárás valós költségeit.
A Javaslat szakít azzal a korábban alkalmazott megoldással, amely a másolat, kivonat, hitelesítés illetékvonzatát az oldalszámtól is differenciáltan, mégpedig az első oldalhoz kötődő magasabb illetékmértékkel állapította meg. A Javaslat oldalszámtól függő, de oldalanként egységes illetékmértéket állapít meg. (Melléklet IV-VI. cím)
A Javaslat a külön illeték alá vont eljárások közül az útlevél hatósági eljárásban változatlanul hagyja mind az öt éves érvényességi idejű útlevél, mind az öt évet meghaladó érvényességi időtartamú útlevél 1996. évben meghatározott 4.000- illetve 6.000 Ft-os mértékét.
Új fizetési kötelezettséget állapít meg a Javaslat a belügyminiszter által már megváltoztatott név ismételt megváltoztatására irányuló eljárásra. A névváltoztatási eljárásért jelenleg 5.000 forint illetéket kell fizetni. Jelenleg ilyen összegű illeték alá esik a megismételt eljárás is. Ez utóbbi esetben az illeték 10.000 forintra történő emelésével a Javaslatnak az a célja, hogy megfontoltabb eljárás kezdeményezésére ösztönözze az ügyfeleket. (Melléklet X. cím)
Az építésügyi hatósági eljárások túlnyomó részében az illetékek a korábbi években jelentéktelen mértékben (utoljára 1995-ben) változtak, ugyanakkor az összetett, jellemzően speciális szakértelmet igénylő eljárás költségigénye indokolja a magasabb összegű illetéket. A lakás, lakóépület építésére vonatkozó eljárási illetékmentesség megőrzése mellett a Javaslat az 1997. évben hatályba lépett építésügyi jogszabályokhoz igazított eljárások illetékmértékeit állapítja meg. (Melléklet XV. cím)
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásért fizetendő egyes illetékek körében a Javaslat csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozat ellen benyújtott fellebbezés illetékét növeli, mivel a fellebbezési eljárás 3.000 Ft-os illetéke 1995. óta nem változott. A Javaslat ezen a mértéken változtat, a fellebbezési eljárás illetékének általános mértékében bekövetkezett emeléséhez is igazítja az új 4.000 Ft-os illeték tételét. (Melléklet XVI. cím)
A Javaslat módosítja a külföldi jogi vagy természetes személy ingatlanszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárás 10.000 forintos illetékét 50.000 forintra emeli és annak megfizetését ingatlanonként írja elő. A változtatás legfőbb indoka, hogy a jogszabályi feltételek fennállását minden ingatlan esetében külön kell vizsgálni, az eljárási költségek tehát annyiszor jelentkeznek, ahány ingatlanra az engedély kiadását kérik. (Melléklet XX. cím)
Hasonló megfontolásból indítványozza a Javaslat a hatósági bizonyítvány kiállítása iránti eljárás fizetési kötelezettségének újraszabályozását. Jelenleg az eljárásért 1.000 forint illetéket kell fizetni tekintet nélkül az egy beadványban kért hatósági bizonyítványok számától. E lehetőség maximális kihasználása következtében előfordul, hogy az egy hatósági bizonyítványra vetített illetékbevétel szinte a papírköltséget sem fedezi. A fizetési kötelezettség megváltoztatása mellett szól továbbá, hogy a rendelkezés indokolatlanul helyzeti előnybe hozza a hatósági bizonyítványok "nagy felhasználóit" azokkal szemben, akik eseti jelleggel, csupán egy hatósági bizonyítvány kiállítása érdekében veszik igénybe az eljárást. A Javaslat az illeték költségátalány jellegének helyreállítása érdekében kimondja, hogy amennyiben egy beadványban több hatósági bizonyítványt kérnek, az első példány után 1.500 forint (ez az összeg megegyezik a Javaslat szerint megemelt általános tételű illetékkel), minden további, az első példánnyal azonos tartalmú hatósági bizonyítvány után pedig 300 forint illetéket kell fizetni. Ha pedig az eljárásban több ügyfél vesz részt az említett összegű illetéket úgy kell megfizetni, mint amennyi akkor járna, ha mindegyik ügyfél ügyében külön eljárás folyna. (Melléklet XXI. cím)
A Javaslat átcsoportosítja a speciális eljárási illetékek körét, mivel - szétválasztással - a jelenlegi melléklet XIII. címében szabályozott vízügyi hatósági eljárások "A vízgazdálkodással kapcsolatos helyi önkormányzati hatósági eljárások illetéke" címmel egészül ki.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény végrehajtásáról rendelkező 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízügyi igazgatási szervek, valamint a helyi önkormányzatok jegyzőinek hatáskörébe tartozó hatósági eljárásokkal kapcsolatos rendelkezéseire figyelemmel, a Javaslat az egységes jogalkalmazás megkönnyítése érdekében külön cím alatt szabályozza az egyes vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos eljárások illetékvonzatát. (Melléklet XIII. és XXII. cím)
A 19. §-hoz
A közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet bevezette a jármű tulajdonának igazolására a törzskönyvet, illetőleg a rendszámtábla hatósági érvényességének jelzésére az érvényesítő címkét.Mindkét jogintézmény az állampolgárok széles körét érinti, ezért a díjfizetési kötelezettséget törvényben kell meghatározni. E követelménynek a Javaslat a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) kiegészítésével tesz eleget.
Az új okmányok bevezetése, kiállítása a belügyminisztériumnál és a rendőrségnél jelentős költségkihatással jár. Indokolt, hogy az eljárás ellenértéke oda folyjon be, ahol a költségek is felmerülnek. Ez irányadó az Itv. által jelenleg illetékköteles forgalmi engedélyre is, amelynek kiadására - főszabályként - a törzskönyvvel egy eljárásban kerül sor.
A díj mértékét a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben külön rendeletben szabályozza.
A 20. §-hoz
A Javaslat a változtatások hatályba lépésének időpontját 1999. január 1. napjában határozza meg. Az új rendelkezéseket a hatálybalépés napját követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. A Javaslat a módosításokkal összhangban hatályon kívül helyezi azokat a jogszabályhelyeket, amelyek túlhaladottá váltak. Ezek között kell említést tenni az illeték megfizetését a szerződésben magára vállaló féllel szembeni - a behajthatatlanság igazolásáig, legfeljebb azonban 1 évig tartó - (rendszerint egyébként eredménytelen) adóbehajtási eljárási kötelezettségről.A Javaslat szerint az 1998. december 31-én hatályos, alacsonyabb mértékű illetéket kell alkalmazni a gépjármű öröklés útján történő megszerzésére, ha az öröklési illetékkötelezettség 1999. január 1-je előtt keletkezett.
A Javaslat azok számára, akik 1999. évben vásárolnak lakástulajdont, úgy, hogy másik lakástulajdonukat 1998-ban adták el, illetve 1998. évben vásárolt lakástulajdon esetén másik lakástulajdonukat 1999. évben adják el, továbbra is biztosítja a cserét pótló adásvételhez fűzött és az Itv. 1998. december 31-ig hatályos 21. §-a (5)-(8) bekezdésében szabályozott illetékalap-kedvezményt, de csak akkor, ha a vagyonszerzés körülményei az említett rendelkezésekben foglalt feltételnek egyébként megfelelnek.