Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló T/1101. számú törvényjavaslatok indokolása

adozona.hu

Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló T/1101. számú törvényjavaslatok indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Államháztartási jog , Társasági jog
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 2006.10.20
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Annak érdekében, hogy az állam számára szavazatelsőbbséget biztosító részvény jogintézménye az európai közösségi joggal összhangban megszüntetésre kerüljön, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
(1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv. tv.) 7. §-ának (5) bekezdése alapján, a (2) bekezdésben felsorolt gazdasági társaságok által kibocsátott részvényhez a Priv. tv. 7. §-a alapján fűződő elsőbbségi jogok e tör...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló T/1101. számú törvényjavaslatok indokolása

2006. évi ... törvény az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról

1. §

(1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv. tv.) 7. §-ának (5) bekezdése alapján, a (2) bekezdésben felsorolt gazdasági társaságok által kibocsátott részvényhez a Priv. tv. 7. §-a alapján fűződő elsőbbségi jogok e törvény erejénél fogva megszűnnek, és a részvény törzsrészvénnyé alakul át.
(2) Az (1) bekezdés szerinti gazdasági társaságnak minősül a CD Hungary Ingatlanhasznosító, Forgalmazó és Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a HUNGAROPHARMA Gyógyszerkereskedelme Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a PICK SZEGED Szalámigyár és Húsüzem Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a HERZ Szalámigyár Zártkörűen Működő Részvénytársaság; a Kalocsai Fűszerpaprika Zártkörűen Működő Részvénytársaság, az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, a MOL Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, az Északdunántúli Gázszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Középdunántúli Gázszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Délalföldi Gázszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Tiszántúli Gázszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Déldunántúli Gázszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Paksi Atomerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Danamente Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Vértesi Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Bakonyi Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Pannon Hőerőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Mátrai Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Tiszai Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Budapesti Erőmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság, az Északdunántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a DéldunánMli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Délmagyarországi Áramszolgáltató Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, a Tiszántűli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, a Budapesti Elektromos Művek Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, az Országos Villamostávvezeték Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Magyar Telekorr Távközlési Nyilvánosan Működő Részvénytársaság, valamint a Dunai Repülőgépgyár Zártkörűen Működő Részvénytársaság.

2. §

Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény mellékletének helyébe e törvény melléklete lép.

3. §

(1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti
a) A Priv. tv. 7. §-ának (5)-(8) és (10) bekezdése,
b) a koncesszióról szóló 1991 . évi XVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a
"vagy tartós kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetén szavazatelsőbbségi részvénnyel" szövegrész, valamint a 2. §-ának (2) bekezdése,
c) közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 9B. §-ának (1) bekezdésében és 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a "vagy tartós kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetén szavazatelsőbbségi részvénnyel" szövegrész,
d) a gazdasági társaságokról szóló 2006 . évi IV. törvény 286. §-ának (4) bekezdése.
(3) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti továbbá
a) az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvénymódosításáról szóló 1997. évi LXXVI. törvény 1. §-a;
b) az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 69. §-a.

Melléklet a 2006. évi ... törvényhez

Melléklet az 1995. évi XXXIX. törvényhez
A tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok - az állami tulajdon arányának és az állami tagsági (részvényesi) jogokat gyakorló miniszter, illetőleg szerv megielölésével - a következők:

Társaság neve	Tartós állami részesedés legalacsonyabb mértéke
Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv: Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.
Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.	25% + 1 szavazat
Magyar Villamosművek Rt.	99%
Budapest Airport Rt.	25% + 1 szavazat
Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó Rt.	100%
Délalföldi Erdészeti Rt.	100%
Észak-magyarországi Erdőgazdasági Rt.	100%
Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Rt.	100%
"Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt.	100%
Ipoly Erdő Rt.	100%
Kisalföldi Erdőgazdaság Rt.	100%
Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt.	100%
Mátra-Nyugatbükki Erdő és Fafeldolgozó Rt.	100%
Mecseki Erdészeti Rt.	100%
Nagykunsági Erdészeti és Faipari Rt.	100%
Nyírségi Erdészeti Rt.	100%
Pilisi Parkerdőgazdaság Rt.	100%
Somogyi Erdészeti és Faipari Rt.	100%
Szombathelyi Erdészeti Rt.	100%
Tanulmányi Erdőgazdaság Rt.	100%
VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Rt.	100%
Vértesi Erdészeti és Faipari Rt.	100%
Zalai Erdészeti és Faipari Rt.	100%
TISZA VÍZ Kft.	100%
Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.	25% + 1 szavazat
Szerencsejáték Rt.	100%
Eximbank Rt.	25% + 1 szavazat
MEHIB Rt.	25% + 1 szavazat
Magyar Posta Rt.	100%
Tokaj Kereskedőház Rt.	99%
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: gazdasági és közlekedési miniszter
Magyar Államvasutak Rt.	100%
Állami Autópálya Kezelő Rt.	25% + 1 szavazat
Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.	50% + 1 szavazat

Közlekedéstudományi Intézet Rt. (KTI Rt.)	50 % + 1 szavazat
Villamosenergia-ipari Kutató Intézet Rt.	50% + 1 szavazat
Ex V Á Robbanásbiztos Villamos Berendezéseket Vizsgáló Kht.	100%
Magyar Fejlesztési Bank Rt.	100%
Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.	50% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.	75%
Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztése Kutató-Fejlesztő Kht.	100%
Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Kht.	100%
Fenődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fej lesztő Kht.	100%
Újfehénói Gyümölcstermesztése Kutató-Fejlesztő Kht.	100%
Konzervipari Kutató és Fejlesztő és Minőségvizsgáló Kft.	100%
Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft.	100%
Országos Húsipari Kutatóintézet Kft.	100%
Zöldségtermesztési Kutató Intézet Rt.	100%
Agroster Besugárzó Rt.	25% + 1 szavazat
Concordia Közraktár Rt.	100%
ATEV Fehérjefeldolgozó Rt.	25% + 1 szavazat
Geodéziai és Térképészeti Rt.	25% + 1 szavazat
Országos Mesterséges Termékenyítő Rt.	25% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Hortobágyi Génmegőrző Kht.	100%
Hortobágyi Halgazdasági Rt.	100%
Dunamenti Regionális Vízmű Rt.	50% + 1 szavazat
Dunántúli Regionális Vízmű Rt.	50% + 1 szavazat
Észak-dunántúli Regionális Vízmű Rt.	50% + 1 szavazat
Észak-magyarországi Regionális Vízmű Rt.	50% + 1 szavazat
Tiszamenti Regionális Vízmű Rt.	50% + 1 szavazat
Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Kht. (VITUKI)	50% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány
Agora Ipari Kft.	100%
Erfo Ipari Kht.	100%
Kézmű Kht.	100%
Főkefe Kht.	100%
Savaria Nett-Pack Kft.	100%
Szegedi SZEFO Rt.	100%
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter.- egészségügyi miniszter
Gyógynövénykutató Intézet Rt.	25% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: oktatási és kulturális miniszter
Nemzeti Színház Rt.	100%
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: honvédelmi miniszter
HM ARCOM Kommunikációtechnikai Rt.	50% + 1 szavazat

HM ARZENÁL Elektromechanikai Rt.	50% + 1 szavazat
HM CURRUS Gödöllői Harcjármütechnika Rt.	50% + 1 szavazat
HM Elektronikai Igazgatóság Rt.	100%
HM Budapesti Erdőgazdasági Rt.	100%
HM Kaszói Erdőgazdasági Rt.	100%
HM VERGA Veszprémi Erdőgazdasági Rt.	100%
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft.	100%
KOPINT DATORG Szervezési és Adatfeldolgozási Rt.	50% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: pénzügyminiszter
Államadósság Kezelő Központ Rt.	100%
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: igazságügyi és rendészeti miniszter
Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt.	50% + 1 szavazat
Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: önkormányzati és területfejlesztési miniszter
VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság	100%
Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht.	50% + 1 szavazat
Sportlétesítmények Vállalat Rt.	75%
Tulajdonosi jogokat gyakorló szerv: Magyar Fejlesztési Bank Rt.
Hitelgarancia Rt.	50% + 1 szavazat
Regionális Fejlesztési Holding Rt.	100%
Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt.	50% + 1 szavazat

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. Az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés 56. és ezt követő cikkei rendelkeznek a tőkemozgás szabadságáról, és tiltanak a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozást.
A privatizációs törvény (1995. évi XXXIX. tv.) 7. §-ával szabályozott szavazatelsőbbségi részvényre vonatkozó rendelkezések ellentétesek a közösségi joggal, mert alkalmasak arra, hogy korlátozzák a tőke szabad áramlását. Magyarország az európai uniós csatlakozási tárgyalások során kötelezettséget vállalt arra, hogy a privatizációs törvény e szabályait összhangba hozza a közösségi joggal. E vállalását Magyarország nem teljesítette, ezért az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Magyarország ellen.
A jogsértési eljárás keretében az Európai Bizottság 2005. december 19-én kelt hivatalos felszólítását követően, 2006. július 4-én ún. indokolással ellátott véleményt küldött a magyar Kormánynak. Az indokolással ellátott véleményben ismételten felszólította Magyarországot, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket a jogsértés feloldására. Az indokolással ellátott véleményre két hónapon belül kellett választ adnunk, ezt a határidőt azonban a Bizottság a magyar Kormány kérésére 2006. október 20-ig meghosszabbította. Ezt követően a határidő további meghosszabbítására nincsen lehetőség. A határidő meghosszabbítása arra is lehetőséget adott, hogy az Európai Bíróság álláspontjának egyértelmű megismerése érdekében konzultációra kerüljön sor a módosítás előkészítése során.
Az indokolással ellátott vélemény megküldése az utolsó lépés, ezt követően a Bizottság már az Európai Bírósághoz fog fordulni a jogsértés megállapítását, és a tagállam elmarasztalását kérve, amennyiben jelen törvényjavaslat nem kerül elfogadásra.
Az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárást csak abban az esetben zárja le, ha az Országgyűlés elfogadja a Bizottság által is megfelelőnek tartott módosító jogszabályt.
A lehetséges jogkövetkezmények közé tartozik, hogy - különösen ha az Európai Bíróság (akár már első, megállapító ítéletében) megállapítja a tagállami kötelezettségszegést - azok a befektetők, magánszemélyek, akiknek a keresetindításnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követően bizonyíthatóan kára származik abból, hogy a magyar állam a közösségi jog alapján nem megengedett jogosítványokkal rendelkezik, illetve azokat gyakorolja, a közösségi jog alapján közvetlenül fordulhatnak e káruk megtérítése iránt a tagállami bíróságokhoz még akkor is, ha az adott eljárás, cselekmény a hatályos magyar jogszabályokkal összhangban volt.
Abban az esetben, ha a tagállam az első, megállapító ítéletet követően sem teljesíti kötelezettségét, úgy egy újabb eljárásban a Bizottság inunár átalányösszeg vagy kényszerítő bírság kiszabása iránti keresettel fordulhat a Bírósághoz az EK-Szerződés 228. cikke alapján. E tekintetben - amellett, hogy e bírságok jelentős, a költségvetés számára is megterhelő nagyságú összeget tehetnek ki -, fontos utalni arra, hogy a Bíróság legújabb joggyakorlata, és az annak nyomán kiadott bizottsági közlemény alapján a bírság kiszabására (átalányösszeg formájában) akkor is sor kerülhet, ha Magyarország még a második ítélet meghozatala előtt, de a keresetindítást követően tesz eleget a közösségi jogi követelményeknek.
II. A Bizottság a felszólításban és az indokolással ellátott véleményében is kifejti jogi álláspontját a privatizációs törvény 7. §-ában foglalt, államot megillető szavazatelsőbbségi részvénnyel összefüggésben, miszerint a privatizációs törvény 7. §-ában foglalt rendelkezéseket a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek minősíti.
A privatizációs törvény mellékletében meghatározott, államot megillető szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkező társaságok körére vonatkozóan az alábbiakat állapítja meg:
- A "nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősülő" társaságok esetében kizárólag gazdasági megfontolások semmiképpen sem jelentik azon közérdeken alapuló okokat, amelyek igazolhatnák a szabadságjogok korlátozását. Álláspontja szerint ezért e társaságok tekintetében nincs lehetőség a szavazatelsőbbségi részvény fenntartására.
- Honvédelmi feladatot ellátó társaságok esetében a közbiztonsághoz fűződő érdek igazolhatja a különleges jogok létét, azonban csak abban az esetben, ha a társaság kizárólag vagy döntő mértékben honvédelmi feladatokat lát el.
- Az "országos közüzemi szolgáltatók" körében, a kőolaj-, és elektromos ágazatban a Bizottság elméleti szinten nem zárja ki a közérdeken alapuló kényszerítő okok létjogosultságát, melyek korlátozhatják a tőkemozgás szabadságát. Ezen korlátozások azonban kizárólag a Római Szerződés 58. cikkében foglalt valamely índokkal vagy a közérdeken alapuló kényszerítő követelménnyel igazolhatókl, a közrend és közbiztonság biztosítása érdekében. Hangsúlyozza, hogy a korlátozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy elérje a kitűzött célt, de nem szabad túllépnie a cél eléréséhez szükséges mértéken, vagyis meg kell felelnie az arányosság elvéneke. Kiemeli, hogy az érintett vállalkozások számára előzetesen ismertnek kell lennie a korlátozásnak, és azzal szemben lehetőséget kell biztosítani a jogorvoslatra. A korlátozások kizárólag válsághelyzetben adhatnak gyors és hatékony beavatkozási lehetőséget a tagállamnak. Szükséges azonban, hogy a korlátozások objektív, nem diszkriminatív kritériumokon alapuljanak, vagyis törvényben szabályozottak legyenek és csak a lehető legkisebb mérlegelési jogot engedjék az államnak a tulajdonosi döntésekkel szemben. A válsághelyzetnek továbbá az adott ágazati törvényből, abban foglalt kritériumok sérelméből kell fakadnia.
III. Az Európai Bizottság 1997-ben kibocsátott egy közleményt a Közösségen belüli beruházások egyes jogi vonatkozásairól. Ez a dokumentum összefoglalja a Bizottság álláspontját a tőke szabad mozgásának lehetséges korlátozásával kapcsolatban. A közlemény kibocsátása után a Bizottság jogsértési eljárást indított azon tagállamok ellen, melyek esetében a Közösségen belüli befektetéseket indokolatlanul korlátozták egyes társaságokban az állam javára fenntartott szavazatelsőbbségi jogok.
A Bizottság álláspontja szerint a tagállam minden olyan intézkedése, amely alkalmas arra, hogy visszatartsa az érintetteket hitel felvételétől vagy beruházástól egy másik tagállamban, a tőke szabad mozgásának korlátját képezi. Különösen korlátozzák a tőke szabad mozgását azon intézkedések, amelyek a közvetlen külföldi befektetést előzetes engedélyhez, vagy más, az állam diszkrécióján alapuló adminisztratív eljáráshoz kötik.
Az Európai Bíróság a fenti érvelést döntéseiben visszaigazolté. Az olyan intézkedésekkel szemben, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák, vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Római Szerződés által biztosított alapvető szabadságokat - így a tőke áramlásának szabadságát - az Európai Bíróság esetjoga négy követelményt támaszt. Az ilyen intézkedések csak akkor megengedhetők, ha nem alkalmaznak megkülönböztetést, valamely, a közérdeket és a Bíróság által elismert jogcímet, a közrend és a közbiztonság biztosítását szolgáló feltétlen követelmények indokolja őket, alkalmasak az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lépik túl a cél elérése érdekében szükséges mértéket.
Az intézkedések nem vethetik alá az alapvető szabadságokat a közigazgatási hatóságok diszkréciójának, mert ezzel a szabadságok illuzórikussá válnának. A szükséges és indokolt intézkedéseknek meg kell felelniük a jogbiztonság követelményének, azaz, kellően pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy az egyének meg tudják állapítani a Római Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiből következő jogaik és kötelezettségeik terjedelmét.
A tőkemozgás szabadságát korlátozó közösségi jogi kivételeket szigorúan, megszorítóan kell értelmezni, így azokat nem állapíthatják meg az egyes tagállamok egyoldalúan és a közösségi intézmények ellenőrzésétől függetlenül. A közrendre és a közbiztonságra csak akkor lehet hivatkozni, ha a társadalmat fenyegető valódi és kellően komoly veszély áll fenn. Ilyen intézkedések továbbá csak akkor elfogadhatóak, ha a biztosítani kívánt érdekek védelméhez szükségesek, és csak annyiban, amennyiben az elérni kívánt célt nem lehet más, kevésbé korlátozó intézkedéssel elérni. A korlátozásokkal nem lehet tisztán gazdasági célok érdekében (vissza) élni és az intézkedéssel érintettek számára biztosítani kell a jogorvoslati lehetőséget.
A 2000-2006, közötti időszakban több tagállamot elmarasztalt amiatt, hogy a privatizációt követően magántulajdonba került társaságokban az állam, miközben tulajdoni hányadát értékesítette, a stratégiai jelentőségű társasági ügyekben (a tényleges tulajdonosok rovására) tulajdoni döntési pozíciók fenntartására törekszik a szavazatelsőbbségi részvény (aranyrészvény) segítségével. Az elmarasztalt országok sorát Olaszország nyitotta meg, ezt követően az EU Bíróság Portugáliát és Franciaországot, majd pedig Spanyolországot, az Egyesült Királyságot, legutóbb pedig Hollandiát kötelezte jogi szabályozásának, valamint a tényleges befolyásolási helyzetnek a megváltoztatására. Az Európai Bíróság egyedül Belgium álláspontját fogadta el a Bizottság által kezdeményezett eljárások közül. Az elmarasztalt tagállamok az Európai Bíróság első ítéletét követően kivétel nélkül eleget tettek a Bíróság ítéletében foglaltaknak, módosították a közösségi joggal ellentétes jogszabályaikat, és a társaságok alapszabályait.
Az Európai Bizottság álláspontja szerint alapvetően anyagi jogi szabályokon keresztül, tehát hatósági jogkörben fogadható el az állam beavatkozása, ettől eltérő, aranyrészvény típusú beavatkozás csak abban az esetben egyeztethető össze a közösségi joggal, ha az elérni kívánt cél az anyagi jogi szabályokkal semmiképpen nem biztosíthatóak.
Az Olaszország elleni ügyben a tagállam jogszabályai felhatalmazták a miniszterelnököt, hogy rendelettel jelölje ki azokat a honvédelemmel, szállítással, távközléssel foglalkozó vagy az energiaszektorban, illetve más közszolgáltatási szektorban tevékenykedő társaságokat, amelyeket az állam közvetve vagy közvetlenül ellenőriz. Minden olyan intézkedés esetében, aminek következtében az állam elveszítette ellenőrzését a társaság felett, a társaság társasági szerződésébe a társaság legfőbb szervének rendkívüli gyűlésén egy olyan szabályt kellett beilleszteni, ami a kincstárügyi miniszterre egy vagy több "különleges előjog"-ot ruházott. Ezek az előjogok jóváhagyási jogokat, az igazgatóság legalább egy tagja és a könyvvizsgáló kinevezésének jogát, valamint bizonyos döntések megvétózásának jogát foglalták magukba. A különleges előjogokat "a nemzeti gazdasági és iparpolitikai célokra tekintettel" kellett gyakorolni. Az eljárásban a tagállam nem vitatta, hogy nemzeti joga sérti a közösségi jogot, és azzal védekezett, hogy folyamatban van a szóban forgó jogszabályok hatályon kívül helyezése. Az Európai Bíróság kimondta, hogy Olaszország azzal, hogy egyes privatizált társaságokban különleges jogokat tartott fenn az állam számára, és ezt a helyzetet nem szüntette meg a Bizottság által megszabott határidőn belül, elmulasztotta teljesíteni - többek között- a Római Szerződés 56. cikkéből eredő kötelezettségeit.[1]
A Portugália elleni ügyben a tagállami szabályozás százalékos arányban korlátozta a külföldi beruházók által megszerezhető részesedést egyes, a közlekedési, a biztosítási, a bank- és az energiaszektorban tevékenykedő reprivatizált portugál társaságokban. A szabályozás ezen kívül állami jóváhagyást írt elő meghatározott mértékű részesedés megszerzéséhez a reprivatizált társaságokban. A részesedésszerzés korlátozása kapcsán a tagállam arra hivatkozott, hogy a nemzeti hatóságok jogalkalmazó gyakorlata a közösségi jog közvetlen hatályú és elsődleges normáira tekintettel külföldi beruházónak csak a közösségen kívüli beruházókat tekintette. Az Európai Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el, mert megítélése szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a közösségi joggal össze nem férő nemzeti jogi rendelkezéseket velük azonos szintű nemzeti jogi norma hozza összhangba a közösségi joggal. Erre a célra a hatóságok bármikor megváltoztatható, kellő nyilvánosságot nem kapó gyakorlata nem elégséges. Az állami jóváhagyás előírásával kapcsolatban a tagállam azt hangsúlyozta, hogy ez a rendelkezés nem különbözteti meg a nemzeti és a más tagállambeli befektetőket. Az Európai Bíróság szerint azonban a tőke szabad mozgása korlátolásának tilalma túlmegy a pénzügyi piacok szereplőivel szemben nemzeti alapon alkalmazott megkülönböztetés egyszerű kiküszöbölésén. A diszkrimináció hiánya nem érinti azt a tényt, hogy az intézkedés alkalmas arra, hogy akadályozza a részesedés megszerzését az érintett vállalkozásokban, és ezáltal arra, hogy visszatartsa a beruházókat a beruházástól ezekben a vállalkozásokban, így a tőke szabad áramlását illuzórikussá tegye, következésképpen a tőke szabad áramlásának korlátját képezi. Ezen túlmenően az intézkedés nem igazolható a Római Szerződés 57-60. cikkei alapján sem. A portugál kormány e tekintetben a stratégiai partnerválasztást, a piac versenyképességének javítását, illetve a termelőeszközök modernizációját és hatékonyságuk növelését jelölte meg az intézkedés céljaként. Az Európai Bíróság az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatos esetjogára utalt, és hangsúlyozta, hogy gazdasági megfontolások - a tagállam általános gazdasági érdekei - nem igazolhatják az érintett alapszabadság korlátozását.[2][3][4]
A Franciaország elleni ügyben a nemzeti szabályozás egy konkrét olajipari társasággal kapcsolatos előjogokat adott az állam számára. Meghatározott részesedés megszerzését a társaságban a gazdasági ügyekért felelős miniszterrel előzetesen jóvá kellett hagyatni, és a társaság vagyontárgyai nagy részének elidegenítését vagy megterhelését az állam megvétózhatta. A tagállam hangsúlyozta, hogy a támadott előírások nem különböztetik meg a nemzeti és a más tagállambeli befektetőket. Az Európai Bíróság szerint azonban a tőke szabad áramlása korlátozásának tilalma túlmegy a pénzügyi piacok szereplőivel szemben nemzeti alapon alkalmazott megkülönböztetés egyszerű kiküszöbölésén. A diszkrimináció hiánya nem érinti azt a tényt, hogy az intézkedés alkalmas arra, hogy akadályozza a részesedés megszerzését az érintett vállalkozásokban, és ezáltal arra, hogy visszatartsa a beruházókat a beruházástól ezekben a vállalkozásokban, így a tőke szabad áramlását illuzórikussá tegye, következésképpen a tőke szabad áramlásának korlátját képezi. A francia kormány arra hivatkozott, hogy a korlátozás célja az olaj ellátás biztosítása volt válsághelyzet esetére. Az
Európai Bíróság elfogadta, hogy ez legitim cél lehet a Római Szerződés 58. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amely a közbiztonság érdekében lehetővé teszi a tőke szabad áramlása korlátozását. A támadott tagállami szabályok a jelen esetben azonban a nemzeti érdekekre történő általános hivatkozáson túl semmilyen feltételt nem szabtak a jóváhagyás megtagadására, illetve arra, hogy az elidegenítést vagy megterhelést mikor lehet vagy kell megakadályozni. Az érintett befektetők semmilyen iránymutatást nem kaptak arra nézve, hogy milyen konkrét, objektív körülmények fennállta esetén fogják a jóváhagyást megadni, illetve megtagadni, az elidegenítést, a megterhelést lehetővé tenni, illetve megakadályozni. Ez a pontatlanság nem teszi lehetővé, hogy az egyének meg tudják állapítani a Római Szerződés 56, cikkéből következő jogaik és kötelezettségeik terjedelmét, és emiatt a rendszer sérti a jogbiztonság elvét. Az ilyen széles diszkrecionális jogkör súlyosan beavatkozik a tőke szabad áramlásába, és alkalmas arra, hogy teljes egészében megakadályozza azt. Minthogy a felállított rendszer nem tartalmaz semmiféle pontos, objektív kritériumot, túlmegy a megjelölt cél eléréséhez szükséges mértéken.
A Belgium elleni ügyben a tagállami szabályozás két konkrét társaságot érintett: egy csővezeték-vállalkozást és egy vállalkozást a földgázszektorban. A jogszabályok szerint előzetesen értesíteni kellett az illetékes minisztert az energiaipari termékek szállításához használt vagy erre alkalmas vezetékek, illetve a társaság stratégiai jelentőségű vagyontárgyai elidegenítéséről, megterheléséről, illetve felhasználási céljának megváltoztatásáról, és a miniszter megtilthatta a tervezett intézkedést, ha az hátrányosan érintette a nemzeti érdekeket az energiaszektorban. A miniszter nevezte ki továbbá a szövetségi kormány két, szavazati joggal nem rendelkező képviselőjét a társaság igazgatóságába. E kormányképviselők javaslatára a miniszter megsemmisíthette a társaság azon döntéseit, amelyek ellentétben álltak az ország energiapolitikájának irányelveivel. Az Európai Bíróság elfogadta a belga kormány azon érvét, hogy az energiaellátás biztosítása válsághelyzet esetére a korlátozás legitim célja lehet a Római Szerződés 58. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amely a közbiztonság érdekében lehetővé teszi a tőke szabad áramlása korlátozását. A rendszer alkalmas volt a kitűzött cél elérésére, mert lehetővé tette az érintett tagállam számára a gyors beavatkozást annak érdekében, hogy a két társaság teljesíteni tudja közszolgáltató kötelezettségét. Ugyanakkor a konkrét esetben az Európai Bíróság szerint az alkalmazott eszköz megfelelt a szükségesség és az arányosság követelményeinek is. Az eljárás során a Bizottság nem tudta kimutatni, hogy bármilyen más, kevésbé korlátozó intézkedéssel elérhető lett volna a cél. A támadott rendszer nem előzetes jóváhagyást írt elő, hanem utólagos tiltást tett lehetővé, ezáltal a kormányzattól követelte meg a kezdeményezést, és tiszteletben tartotta az érintett vállalkozás döntéshozó autonómiáját. A vétójogot csak jogvesztő határidőn belül lehetett gyakorolni, csak bizonyos döntések meghatározott körében, és csak objektív kritériumok alapján, ha az energiapolitikai célok veszélybe kerültek. Mindezeken kívül a beavatkozást indokolni kellett, és a döntés bíróság előtt megtámadható volt.
A Spanyolország elleni ügyben a tagállami szabályozás egyes társasági döntések előzetes állami jóváhagyását írta elő egyes, az olaj-, a távközlési, a bank-, a dohány-, és a villamosenergia-szektorban működő vállalkozások számára. Az előzetes jóváhagyatás akkor volt kötelező, ha az állami részvétel aránya az érintett társaságban meghatározott százalékos arány alá csökken. A jóváhagyatási kötelezettség a társaság felszámolására, szétválására, egyesülésére, céljának megváltoztatására, illetve a céljai eléréséhez szükséges vagyontárgyaival vagy tulajdoni részesedésével történő rendelkezésre, vagy ezek megterhelésére vonatkozó döntésekre terjedt ki, valamint mindazokra a döntésekre is, amelyek eredményeként az állami részvétel aránya legalább 10 %-kal csökkent a társaságban, vagy valamely részvényes tulajdonának aránya meghaladta a 10 %-ot. A spanyol kormány utalt rá, hogy a szabályozás alapjául szolgáló törvény preambuluma szerint a szabályozás csak a Római Szerződéssel összhangban alkalmazható. A Bíróság szerint önmagában egy ilyen kijelentés nem hozza összhangba az előzetes jóváhagyatási rendszert a közösségi joggal, illetve egy ilyen elvont szabály nem biztosítja a közösségi joggal összhangban lévő alkalmazását. A spanyol kormány hivatkozott még a Római Szerződés 295. cikkére, amely szerint a Római Szerződés nem érinti a tagállamok tulajdoni rendszerét. A Bíróság ezt az érvet is elvetette, és kijelentette, hogy a 295. cikk nem mentesíthet a Római Szerződés alapvető szabályainak betartása alól. A Bíróság megállapította, hogy a bank- és a dohányszektorban a szóban forgó rendszer nem volt igazolható, mert az érintett vállalkozásoknak nem volt közszolgáltató jellegük. Az olaj-, a távközlési és a villamosenergia-szektorban felmerülhet a közbiztonság védelmének célja. Ezekben az esetekben azonban a spanyol szabályozás nem tartalmazta azokat az egyértelmű, objektív körülményeket, amelyek megalapozzák a jóváhagyás megadását vagy megtagadását, így sértette a jogbiztonság elvét. A Bíróság kitért arra, hogy a Bíróság által a Belgium elleni ügyben jóváhagyott rendszer nem előzetes jóváhagyást írt elő, hanem utólagos beavatkozási lehetőséget adott, felsorolta azokat a stratégiai vagyontárgyakat, amelyeknek az elidegenítése és megterhelése kifogásolható volt, illetve azokat az igazgatósági döntéseket, amelyek megvétózhatók voltak, valamint csak akkor adott lehetőséget a hatóságoknak a beavatkozásra, ha az energiapolitika céljai veszélybe kerültek. Ezzel szemben a spanyol szabályozás előzetes jóváhagyást írt elő, és nem minden esetben határozta meg az érintett vagyontárgyakat, illetve tulajdoni részesedéseket. A spanyol szabályozás alá eső döntések nem igazgatósági döntések, hanem a társaság életét alapvetően érintő döntések voltak. A spanyol hatóságok mérlegelési jogkörét nem korlátozta pontos feltételrendszer, és ezáltal a bíróság számára sem álltak. rendelkezésre a felülvizsgálat szempontjai a bírósági felülvizsgálat során. Mindebből következőleg a spanyol rendszer túlment a cél eléréséhez szükséges mértéken, és ezért megsértette a Római Szerződés 56. cikkét.[5]
Az Egyesült Királyság elleni ügyben a tagállami szabályozás egy légi közlekedési vállalkozást érintett. A vállalkozásban a közlekedési miniszter egy különleges részvény révén gyakorolt előjogokat. Egyes döntéseket csak a közlekedési miniszter előzetes jóváhagyásával hozhatott meg. Ilyenek voltak például azok, amelyek alapján a társaságnak megszűnt volna azon leányvállalataiban meglévő szavazati többsége, amelyek meghatározott repülőtereket üzemeltettek, vagy azok, amelyek alapján a társaság vagy leányvállalata szűnt volna meg. A miniszter részt vehetett, és felszólalhatott a társaság közgyűlésein. Az Egyesült Királyság kormánya szerint a kérdéses szabályozás nem alkalmaz nemzeti alapú megkülönböztetést, és nem korlátozza a hozzáférést a tagállami piacra, így nincs szükség az igazolására. A tagállami jogban bevett intézmény a különleges jogokat biztosító részvény, és nem tekinthető úgy, hogy az ilyen részvény akadályozná a hozzáférést a piacra. Ha az állam számára különleges jogokat biztosító részvény létjogosultsága kétségbe vonható lenne, akkor minden különleges jogot biztosító részvény létjogosultsága kétségbe vonható lenne. A Bíróság a fentebb ismertetett esetjogára hivatkozva elutasította ezeket az érveket. A tagállami szabályozás alkalmas arra, hogy elriassza a más tagállami befektetőket, így akadályozza a piacra való hozzáférést, így sérti a Római Szerződés 56.[6]
Hollandiában egy távközlési és egy postai társaság privatizációja alkalmával akként módosult az alapszabály, hogy az állam javára egy szavazatelsőbbségi részvényt bocsátott ki a társaság.
A holland kormány érvelése szerint a szavazatelsőbbségi részvény nem minősül a Római Szerződés 56. cikke hatálya alá tartozó állami intézkedésnek, továbbá a tényeket tekintve nem tartotta vissza a befektetőket attól, hogy részesedést szerezzenek a társaságban. Az Európai Bíróság megítélése szerint azonban az alapszabályban biztosított szavazatelsőbbségi részvény kibocsátása az államnak erre vonatkozó döntéséből ered, ezért állami intézkedésnek minősül. A szavazatelsőbbségi részvény a holland állam előzetes jóváhagyásához kötött számos, a társaság tevékenységére, általános ügyvitelére vonatkozó döntését. A Bíróság kimondta, hogy e jogosítványok olyan befolyást biztosítanak a holland államnak a társaság általános ügyvitelére, mely nem igazolható a holland államnak a társaságba történ befektetése nagyságával, és érzékelhetően jeltősebb, mint amelynek elérését az e társasgában való törzsrészvényese részesedése általában lehetővé tenne számára. A Bíróság szerint a szavazatelsőbbsége részvény korlátozza a többi részvényes befolyását a társaságban való részesedésük nagyságához viszonyítva.[7]
III. A magyar szabályozásban a gazdasági társaságok döntési autonómiájába történő állami beavatkozás alapvetően kétféle módon történhet:
1. Az állami beavatkozásra egyrészt sor kerülhet az alapján, hogy az állam tulajdoni részesedéssel rendelkezik az adott gazdasági társaságban (állami beavatkozás magánjogi típusú jogintézmény, ún. "aranyrészvény" útján). Ebből kiindulva tartalmaz az állami beavatkozásra vonatkozóan szabályozást az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (privatizációs törvény).
Ez a szabályozás ellentétes a Római Szerződés 56. cikkével, mert alkalmas arra, hogy korlátozza a tőke szabad áramlását.
A privatizációs törvény 7. §-árvak (5) bekezdése konkrétan előírja, hogy ahol a Priv. tv. melléklete 1 db szavalatelsőbbségi részvényben állapította meg a legkisebb állami részesedés mértékét, e vállalkozásokban az állam javára szavazatelsőbbségi részvényt kell kibocsátani. A privatizációs törvény melléklete felsorolja azon társaságokat, ahol szavazatelsőbbségi részvény került kibocsátásra, meghatározva a szavazatelsőbbségi részvényből eredő jogokat gyakorló állami szervet is.
A privatizációs törvény alapján kibocsátott szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő előjogokat a privatizációs törvény 7. §-ának (7) bekezdése részletezte. E szerint az érintett társaságok közgyűlésén a határozatképességhez a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenléte, a határozathozatalhoz egyes döntésekben pedig egyetértése szükséges. E döntések a következők:
a) az alaptőke felemelése, leszállítása,
b) az egyes részvényfajtákhoz fűződő jogok megváltoztatása,
c) a gazdasági társaság más társasággal való egyesülése, beolvadása, szétválása, más gazdasági társasági formába történő átalakulása, illetőleg jogutód nélküli megszűnése,
d) a gazdasági társaság meghatározott tevékenysége folytatását biztosító vagyoni értékű jognak más gazdálkodó szervezet javára történő átruházása, átengedése, lízingbeadása vagy egyéb módon tartós használatba adása, megterhelése vagy biztosítékul való lekötésé,
e) a szavazatelsőbbségi jog tulajdonosát képviselő igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tag megválasztása, visszahívása.
A (8) bekezdés szerint a társaság alapszabálya a szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő további, közelebbről meg nem határozott jogokat is megállapíthat. A (10) bekezdés szerint az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékére vonatkozó alapszabályi előírások nem alkalmazhatók a privatizációs törvényben megállapított legkisebb állami részesedéshez fűződő részvényesi jogok gyakorlása során.
2. Az állami beavatkozás másrészt történhet az adott gazdasági szektor felügyeletét ellátó nemzeti hatóság fellépése útján (állami beavatkozás közjogi típusú jogintézmény, hatósági jogkör révén) . A beavatkozás alapjául szólgáló társasági jogi eseményeket az ágazati törvények, úgymint a) a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.), b) a földgázellátásról szóló 2003 . évi XLII. törvény (a továbbiakban: Get.), a beavatkozás módját pedig a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény szabályozza.
a) A Vet. IX. fejezetében foglaltak szerint az engedélyes vállalkozás szétválásához, más társasági formába történő átalakulásához, más gazdasági társasággal való egyesüléséhez vagy alaptőkéjének, illetve törzstőkéjének legalább egynegyed résszel történő leszállításához a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) jóváhagyása szükséges. A Hivatal nem tagadhatja meg az alaptőke vagy törzstőke leszállításához való hozzájárulást, ha azt az engedélyes számára külön jogszabály kötelezővé teszi.
A Vet. 103. § (1) bekezdése szerint az engedélyes vállalkozás átalakulásához, szétválásához, más vállalkozással történő egyesüléséhez, jogutód nélküli megszűnéséhez, alaptőkéjének, illetve törzstőkéjének legalább egynegyed résszel történő leszállításához a Hivatal jóváhagyására van szükség. A Vet. 103. § (2) bekezdése értelmében a Hivatal jóváhagyó határozata szükséges továbbá az engedélyes működési engedélyében felsorolt tevékenységekhez kötött tevékenységeinek harmadik személy általi végzéséhez, valamint a működési engedélyében meghatározott alapvető eszközeinek és vagyoni értékű jogainak harmadik személy részére történő átruházásához, átengedéséhez, lízingbe adásához, illetve egyéb módon tartós használatba adásához, megterheléséhez vagy biztosítékul való lekötéséhez.
A Vet. 50. § (3) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amikor a Hivatal a működési engedély kiadását megtagadja. A (3) bekezdés c) pontja alapján a Hivatal az engedély kiadását megtagadja, ha a működési engedély iránti kérelemben szereplő tevékenység folyamatos, hosszú távú ellátásához a kérelmező nem rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott pénzügyi-gazdasági, műszaki feltételekkel és eszközökkel, szakszemélyzettel, kereskedelmi lehetőségekkel, illetőleg nem felel meg az energiahatékonysági követelményeknek. A c) pont általános, keret jellegű meghatározását a Vet. végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet, illetve a Hivatal által kiadott működési engedély pontosítja.
b) A Get. 9. §-a szerint a határozatlan időre szóló működési engedély megadásának feltétele többek között az, hogy a földgázipari vállalkozás rendelkezzék a tevékenység végzéséhez szükséges eszközök (szállító-, elosztóvezetékek, illetve tárolók) és azok berendezéseinek többségi tulajdonával és azok működtétésére vónatkozó szakhatósági hozzájárulásokkal.
A Get. VIII. fejezetében, az 52. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az engedélyes vállalkozás szétválásához, más társasági formába történő átalakulásához, más gazdasági társasággal való egyesüléséhez vagy alaptőkéjének, illetve törzstőkéjének legalább egynegyed résszel történő leszállításához a Hivatal jóváhagyó határozata szükséges. A Get. 52. § (3) bekezdése szerint az engedélyes vállalkozásban történő, a szavazatok 25 százalékát, 50 százalékát, illetve 75 százalékát meghaladó befolyás szerzéséhez és az ehhez fűződő jogok gyakorlásához a Hivatal jóváhagyó határozata szükséges. Az 52. § (5) bekezdése kimondja, hogy a Hivatal a fenti ügyletek jóváhagyását megtagadhatja, illetőleg feltételhez kötheti, ha azok végrehajtása a földgázellátás biztonságát, vagy az engedélyköteles tevékenység ellátását, valamint a szállítási, tárolási, elosztási, rendszerirányítási vagy közüzemi szolgáltatási tevékenység árának és a szolgáltatás minőségének meghatározására vonatkozó szabályozást veszélyezteti.
IV. Az állami beavatkozásra lehetőséget nyújtó szavazatelsőbbségi részvény (aranyrészvény) jogintézményének fent ismertetett hatályos szabályozása nem egyeztethető össze az I. részben ismertetett közösségi jogi követelményekkel.
A magyar szabályozás alapján az állam ugyanis a szavazatelsőbbségi részvényéhez fűződő jogait tetszése szerint gyakorolhatja, mely joga tulajdonosi hányadával nem arányos, illetve nem a vállalkozások tulajdonosainak döntésével jött létre. Jelenleg semmi nem korlátozza az állam képviseletében eljáró személyt, hogy az egyes gazdasági társaságok milyen tulajdonosi döntéseibe mely szempontokat érvényesítve avatkozhat be a Gtt szabályai alapján.
A hatályos privatizációs törvény mellékletében felsorolt gazdasági társaságok egy része olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely alapján még elméleti síkon sem merülhet fel a közrend és a közbiztonság veszélyeztetésének lehetősége, ebből következően az állami intézkedés semmilyen módon nem igazolható.
A privatizációs törvény mellékletében szereplő gazdasági társaságok másik része esetében a társaság alaptevékenysége alapján felmerülhet a közrend és közbiztonság veszélyeztetése, ebből adódóan indokolt lehet az állam részéről a beavatkozás. Ugyanakkor a hatályos jogszabályok olyan jogosultságokat biztosítanak az állam számára a társasági döntések befolyásolására, amelyek nem korlátozódnak a közrendet, közbiztonságot közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetre, és nem felelnek meg a szükségesség és arányosság közösségi jogi követelményeinek sem.
A szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő jogok jogosultjaként az állam nem hatósági jogkörben hozza meg döntéseit, ezért nem köteles indokolni azokat, ebből következően a döntések - a közigazgatási határozatokkal szemben - bíróság előtt nem támadhatók meg.
A fentiekből következően a tulajdonosi döntésekbe való beavatkozás céljára az államnak olyan jogi megoldást kell választania, amely a többi tulajdonossal szemben nem diszkriminatív jellegű, a beavatkozás szükségessége a közrendet és a közbiztonságot, az ellátás biztonságát közvetlenül fenyegető veszélyhelyzettel igazolható, az intézkedés anyagi jogi jellegű, azzal szemben a társaság tulajdonosai részére biztosított a jogorvoslat, a lehető legkisebb mértékben korlátozza a társasági autonómiát és mindenki által megismerhető, objektív kritériumokon álaput. Minden olyan irányú érvelés, amely az aranyrészvény intézményének hatályos formában lévő fenntarthatóságára irányul, nem vezet eredményre a Bizottság által indított eljárásban, tekintettel az Európai Bíróság töretlen ítélkezési gyakorlatára, és a csatlakozási tárgyalások során tett kötelezettségvállalással is ellentétes lenne. Ezért szükségszerű, hogy az Európai Bíróság esetjogának és az Európai Bizottsággal folytatott konzultációk eredményének megfelelően megszüntetésre kerüljön a privatizációs törvény szerinti, az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézménye.
V. A módosítás tartalma az alábbiak mentén került kidolgozásra:
1. Azon társaságok esetében, amelyek vonatkozásában az aranyrészvény kibocsátását kizárólag gazdasági megfontolások indokolták, az aranyrészvényt meg kell szüntetni, tekintettel az Európai Bíróság esetjogára, mely szerint kizárólag gazdasági természetű megfontolások semmiképpen sem jelenthetnek olyan közérdeken alapuló kényszerítő követelményt, mely igazolhatná a Római Szerzödés által biztosított tőkemozgás szabadságát. Ezen vállalkozások tekintetében a közellátás illetőleg a közérdek sérelme még elvben sem merül fel, további szabályozási, jogalkotási feladat iránti igény nem jelentkezik. Ide kell sorolni a MOL Nyrt-t és a Magyar Telekorr Nyrt-t is.[8]
2. Az ország energetikai ellátásának biztosítása érdekében, tekintettel az Európai Bizottság álláspontjára és az Európai Bíróság joggyakorlatára, indokolt lehet, hogy jogszabály közhatalmi jogosítványokat biztosítson az állam képviselőjének. Azonban a közhatalmi jogosítványokat világosan el kell választani az állam esetleges tulajdonosi szerepétől. Az ellátásbiztonsága érdekek védelmére alkalmas állami beavatkozás szabályai már közösségi szinten - meglehetősen kimerítően és részletesen - is szabályozásra kerültek, ezért a nemzeti jogalkotó csak az arányosság és szükségszerűség elvének határain belül, szűk körben nyújthat ilyen hatósági jogsítyL
A jövőben ezért az állam részére biztosított esetleges jogosítványok, a közösségi jog által előírt keretek között, nem tulajdonosi minőségében, hanem kizárólag hatósági jogkörben kerülhetnek biztosításra, az ágazati törvények hatályos rendelkezéseihez képest többletjogosítványok formájában. Az ún. erőmű társaságok, elosztó és rendszerirányító társaságok vonatkozásában mindez azt jelenti, hogy az ellátás biztonságáról, a közérdek védelméről a privatizációs törvény keretei között, az aranyrészvény jogintézményének felhasználásával nem lehet a jövőben gondoskodni. Szükség szerint az ágazati törvények (a villamosenergiáról szóló 2001. évi CX. törvény, valamint a földgázellátásról szóló 2003 . évi XLII. törvény) egyébként is napirenden lévő felülvizsgálata során biztosíthat a jogalkotó további hatósági jogköröket az állam számára, amennyiben a meglévők nem bizonyulnak elégségesnek. Nem hagyható azonban figyelmen kívül ebben az esetben sem az Európai Bíróság által lefektetett feltételrendszer, nevezetesen a korlátozásnak a Római Szerződés vagy a Bíróság által elismert célt (jelen esetben az energia ellátás biztonságát) kell szolgálnia, alkalmazására csak kivételes és végső esetben kerülhet sor, vagyis, ha a válsághelyzet bekövetkeztének vagy következményeinek elhárítása más módon nem biztosítható, és nem lép túl a cél eléréséhez szükséges mértéken.
Hollandiát marasztalta el a Bíróság, és Hollandia szintén nem tudott olyan közösségi jog által elismert indokot megjelölni, mely igazolhatná a tőkemozgás korlátozását.[9]
4. A MOL Nyrt. tekintetében nem merült fel olyan közérdek, vagy a közellátás biztonságát szolgáló indok, amely az Európai Bíróság esetjogával összeegyeztethető korlátozásra adna lehetőséget. Tekintettel arra, hogy kizárólag gazdasági megfontolások semmiképpen sem igazolhatják a tőkemozgás szabadságának korlátozását, nincs lehetőség a szavazatelsőbbségi részvény fenntartására. Az Európai Bíróságnak a holland ügyben kimondott ítéletére is tekintettel tagállami intézkedésnek minősülne, és nem lenne sikeresen védhető az a megoldás, miszerint a társaság közgyűlése olyan időpontban döntsön a szavalatelsőbbségi részvény esetleges fenntartásáról vagy megszüntetéséről, amikor a szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkező államnak még fennáll a tényleges befolyása a társaság döntéseire. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a szavazatelsőbbségi részvény megszüntetését követően, immár az állam és a törvény közvetlen beavatkozása nélkül, akként döntsenek a részvényesek, hogy az állam, vagy bárki más javára új szavazatelsőbbségi részvényt bocsátanak ki. A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a gazdasági társaságokról szóló 2006, évi IV. törvény 286. §-ának (4) bekezdését annak érdekében, hogy a jövőben újra mód nyíljék arra, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesei vétójogot megtestesítő részvény kibocsátásáról határozzanak.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A közösségi jogi követelményekkel összhangban az 1. §-ban felsorolt gazdasági társaságok vonatkozásában az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény törzsrészvénnyé alakul át.
Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény hatályos jogintézménye ellentétes a közösségi joggal, mert alkalmas arra, hogy korlátozza a Római Szerződés 56. cikke által biztosított tőke áramlásának szabadságát. A privatizációs törvény mellékletében felsorolt gazdasági társaságok egy része olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely alapján még elméleti síkon sem merülhet fel a közrend és a közbiztonság veszélyeztetésének lehetősége, ebből következően az állami intézkedés semmilyen módon nem igazolható. A privatizációs törvény mellékletében szereplő gazdasági társaságok másik része esetében a társaság alaptevékenysége alapján felmerülhet a közrend és közbiztonság veszélyeztetése, ebből adódóan indokolt lehet az állam részéről a beavatkozás. Ugyanakkor a hatályos jogszabályok olyan jogosultságokat biztosítottak az állam számára a társasági döntések befolyásolására, amelyek nem felelnek meg a szükségesség és arányosság közösségi jogi követelményeinek. A szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő jogok jogosultjaként az állam nem hatósági jogkörben hozta meg döntéseit, ezért nem volt köteles indokolni azokat, ebből következően a döntések -a közigazgatási határozatokkal szemben - bíróság előtt nem voltak megtámadhatók.

A 2. §-hoz

Az 1. §-sal összhangban szükséges a privatizációs törvény mellékletének módosítása.

A 3. §-hoz

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket taralmai.
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a gazdasági társaságokról szóló 2006 . évi IV. törvény 286. §-ának (4) bekezdését annak érdekében, hogy a jövőben újra mód nyíljék arra, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesei vétójogot megtestesítő részvény kibocsátásáról határozzanak.

Lábjegyzet

[1]C-58/99. sz. ügy, Bizottság v. Olaszország [2000] EBH I-3811.

[2]C-265/95. sz. ügy, Bizottság v. Franciaország [1997] EBH 1-6959.

[3]C-398/95. sz. ügy, SETTG [1997] EBH 1-3091.

[4]C-367/98. sz. ügy, Bizottság v. Portugália, [2002] EBH 1-04731.

[5]C-463/00. sz. ügy, Bizottság v. Spanyolország

[6]C-98/01. sz. ügy, Bizottság v. Egyesült Királyság

[7]C-282/04 és C/283/04. sz. egyesített ügyek, Bizottság v. Holland Királyság

[8]C-463/00. sz. ügy, Bizottság v. Spanyolország, 35. pont

[9]C-282/04. sz. és 283/04. zs, egyesített ügyek, Bizottság v. Holland Királyság

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu