Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A gazdasági társaságokról szóló T/18196. számú törvényjavaslat indokolása

    A gazdasági társaságokról szóló T/18196. számú törvényjavaslat indokolása

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 
    • Jogszabály indoklása: 2006. évi IV. törvény

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    A társasági jogi és cégjogi szabályozás felülvizsgálata 2003. nyarán kezdődött meg. A több mint kétéves munka során újrakodifikálásra került a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt. vagy Gt.) és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.). A Gt. és a Ctv. felépítése, rendszere, tartalma alapvetően bevált, a hazai társasági és cégjog - a már alkalmazandó közösségi normáknak megfelelő - harmonizációj...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A gazdasági társaságokról szóló T/18196. számú törvényjavaslat indokolása
    (2006. évi IV. törvény)
    Általános indokolás
    I. Alapelvek
    A társasági jogi és cégjogi szabályozás felülvizsgálata 2003. nyarán kezdődött meg. A több mint kétéves munka során újrakodifikálásra került a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt. vagy Gt.) és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.). A Gt. és a Ctv. felépítése, rendszere, tartalma alapvetően bevált, a hazai társasági és cégjog - a már alkalmazandó közösségi normáknak megfelelő - harmonizációja megtörtént, a törvények alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai jórészt kedvezőek. Annak érdekében azonban, hogy a társasági-vállalati jogi szabályozás az elkövetkező években is megőrizhesse előremutató jellegét, elkerülhetetlenné vált a hatályos törvényi rendelkezések felülvizsgálata. A törvényjavaslatok törekvése a következő szabályozási célkitűzések, illetve alapelvek érvényre juttatása:
    1. Biztosítani kell a társaságok gyors és költségtakarékos piacra lépésének lehetőségét.
    A 2000. júniusában Feirában tartott Európai Tanács értekezleten elfogadásra került az Európai Kisvállalkozói Charta, amely - hangsúlyozva a kisvállalkozások innovációban, foglalkoztatásban, integrációban játszott elsődleges szerepét - a tagállamokat, illetve az Európai Bizottságot hívta fel e társaságok működését könnyítő gazdasági, pénzügyi, jogi környezet megteremtésére. A szükséges intézkedések között említésre kerül a képzés, oktatás javítása, a technológiai fejlesztések támogatása, az adórendszer és a cégalapítás pénzügyi feltételei olyan irányú alakítása, amely elősegíti a kisvállalkozások működését. A Charta hangsúlyozta a cégalapítás adminisztratív terheinek és a bejegyzési eljárás időtartamának csökkentésére, az elektronikus cégbejegyzési eljárás bevezetésére, illetve kiterjesztésére vonatkozó intézkedések jelentőségét.
    2004. novemberében jelent meg a Wim Kok, volt holland miniszterelnök által vezetett bizottság jelentése a 2000-ben Lisszabonban tartott Európai Tanács ülésen elfogadott stratégia végrehajtásáról. A stratégia célja, hogy az Európai Uniót 2010-re a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává tegye, amely képes fenntartani a gazdasági fejlődést, munkahelyeket és társadalmi kohéziót teremteni úgy, hogy figyelemmel van a környezet védelmére is. A jelentés - miközben általánosságban erős kritikával illeti a tagállamoknak a stratégia végrehajtása érdekében tett intézkedéseit - nagy súlyt fektet arra, hogy a tagállamok 2005 végére drasztikusan csökkentsék a társaságalapításhoz szükséges időt, adminisztrációs terhet és költséget. Külön nevesíti az egyablakos rendszer alkalmazásának szükségességét. Hasonló problémákra mutat rá a Világbank jelentése (Doing Business in 2005) is.
    A társaságok gyors és költségtakarékos piacra lépésének biztosítása alapvetően a cégbejegyzési eljárás jogi szabályozásának és az informatika kínálta lehetőségeknek az újragondolását igényelte. A cégtörvény átfogó reformja az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő elérhetővé tételével és a törvény mellékletét képező szerződésminták
    Az a körülmény, hogy a Javaslat továbbra is az ún. kogens kodifikációs módszerrel él, a jogalkalmazó számára minden bizonnyal könnyebbséget jelent: egyszerűbb lesz mind a bíróságok, mind a cégek működtetésében résztvevő személyek számára a Javaslatnak az 1997. évi Gt-től eltérő illetve az abban foglaltakkal megegyező rendelkezéseinek az áttekintése, a különbségek és egyezések felmérése. A közel egy évtizedes bírói értelmezési gyakorlat alkalmazhatóságának biztosításával, valamint az indokolatlan bürokratikus terhek csökkentésével kívánja elősegíteni a társaságalapítást. Az új lehetőségek az eljáró hatóságok számára is jóval kisebb adminisztratív terhet jelentenek, lehetőséget adva a szakmai munka természetének, hangsúlyának átalakítására. Hasonló célt szolgál az egyszerűsített cégeljárás bevezetése.
    2. Meg kell teremteni a társaságok átlátható működésének feltételeit, tovább kell fejleszteni az ezzel összefüggő szabályozást.
    A társaságok működése átláthatóságának két szempontból is kiemelkedő jelentősége van:
    Egyrészt, az 1997-ben született cégjogi szabályozás már megalkotásakor célul tűzte ki a cégnyilvánosság lehető legszélesebb körű biztosítását, a gazdasági forgalom biztonsága és a hitelezői érdekek védelme érdekében. A Ctv. rendelkezései szerint a cégnyilvántartás fennálló és törölt adatai, valamint a cégiratok teljes körűen nyilvánosak. A cégiratok elektronikus megismerésének lehetősége tovább erősíti a cégnyilvánosság követelményének érvényesülését, a számviteli törvény szerinti beszámolók elektronikus feldolgozása pedig a társaságok pénzügyi helyzetéről való tájékozódást is könnyebbé teszi.
    Vannak azonban olyan társaságok is, amelyek esetében a működés átláthatóságának fokozott jelentősége van. Ebbe a körbe tartoznak a nyilvánosan működő részvénytársaságok, ahol a részvényesek speciális helyzete szükségessé teszi, hogy az irányítás belső ellenőrzése (közgyűlés, felügyelőbizottság stb.) mellett, mintegy azt kiegészítve a külső, piaci kontroll is érvényesülhessen. Ezen társaságok esetében a vezető szervek döntéseinek, a társaság pénzügyi, gazdasági helyzetére vonatkozó információknak fokozott nyilvánosságot kell biztosítani. Ezen normák természetesen nem feltétlenül igényelnek törvényi szabályozást, e körben érdemes teret engedni a piac önszabályozó mechanizmusainak (pl. felelős vállalatirányítási ajánlások, tőzsdei szabályzatok).
    Kiemelkedő, de más jellegű érdek fűződik az állami tulajdonban álló, vagy köztulajdont működtető társaságok működésének nyilvánosságához. Ebben az esetben a köztulajdon törvényes, gazdaságos, célszerű felhasználása az az érdek, amely a szigorúbb nyilvánossági követelmények előírását indokolja.
    3. A társaságokra irányadó szabályoknak differenciáltaknak, de egyben rugalmasabbaknak kell lenniük.
    A gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat (Javaslat), miközben magán a kodifikációs "technikán" nem változtat, érvényesíteni kívánja a tulajdonosok (társaságalapítók) szerződési szabadságát, döntési autonómiáját. A Javaslat csak indokolt esetben és ekkor is az arányosság szabályozási követelményét figyelembe véve korlátozza a társaság tagjainak (részvényeseinek) mozgásterét a vállalkozás belső szervezeti és működési rendjének meghatározását illetően.
    Az a körülmény, hogy a Javaslat továbbra is az ún. kogens kodifikációs módszerrel él, a jogalkalmazó számára minden bizonnyal könnyebbséget jelent: egyszerűbb lesz mind a bíróságok, mind a cégek működtetésében résztvevő személyek számára a Javaslatnak az 1997. évi Gt-től eltérő, illetve az abban foglaltakkal megegyező rendelkezéseinek az áttekintése, a különbségek és egyezések felmérése. A közel egy évtizedes bírói értelmezési gyakorlat stabilitásához fűződő érdek is indokolja, hogy a javaslat nem a diszpozitív megközelítés alkalmazását választotta.
    A Javaslat a rugalmasabb szabályozás előtérbe helyezésekor nem hagyja figyelmen kívül, hogy a szerződési szabadság törvényi eszközökkel történő korlátozásának indokoltsága eltérő az egyes gazdasági társaságok működési sajátosságai szerint. Nyilvánvaló, hogy a tőkepiacra bevezetésre kerülő részvényeket kibocsátó, nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a befektetők érdekeinek védelme, az aktívabb tulajdonosi részvétel előmozdítása a közgyűlési döntéshozatal során más jellegű állami beavatkozást igényel, mint egy néhány taggal, zártkörűen működő olyan kisvállalkozásé, ahol a tulajdonosi és ügyvezetői szerepek jellemzően nem válnak el egymástól. A differenciált megközelítés elvéből az is következik továbbá, hogy ott, ahol a normaalkotás szükségessége igazolható, a lehetséges legkevésbé terhes szabályozási megoldást kell választani, ami adott esetben úgy teljesíthető, hogy a törvény a több, egyenértékű megoldási változat közötti választás kötelezettségét írja elő a társaság részvényesei számára.
    4. Ésszerű és arányos hitelező- és befektetővédelmi rendelkezéseket kell érvényesíteni az Európai Unió társasági jogi szabályozásának keretei között.
    A 2. sz. társasági jogi irányelv (77/91/EGK) határozza meg - többek között - a részvénytársaságok tőkéjének védelmére irányadó szabályokat. Az irányelv szabályainak átültetése az 1997. évi Gt-ben megtörtént. A közösségi jogszabály meglehetősen merev előírásainak felülvizsgálata folyamatban van, a várhatóan még ebben az évben, vagy legkésőbb a 2006-os esztendő során elfogadásra kerülő irányelv módosítás azonban nem ígér érdemi, a tőkevédelmi szabályozás átfogó korszerűsítését megvalósító változásokat. (Az Európai Unió Bizottsága által 2003 májusában közzétett Cselekvési Terv az ún. alternatív tőkevédelem jogi feltételeinek kidolgozását a 2005-ös évet követően elvégzendő feladatok között nevesítette.)
    Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy miközben a 2. sz. irányelv hatálya a részvénytársaságra - pontosabban a nyilvánosan működő részvénytársaságra kell hogy vonatkozzon -, az 1997. évi Gt-nek a kft-re irányadó hatályos rendelkezései egyes esetekben - így pl. a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás vonatkozásában - az irányelvben foglaltaknál is rigorózusabb követelményeket támasztanak. A kft. saját tőkéje védelmére vonatkozó szabályok a Gt-ben ugyanakkor nem kellően koherensek.
    A Javaslat kidolgozása aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Gt. a 2. sz. társasági jogi irányelvben foglaltakat megkülönböztetés nélkül alkalmazni rendeli a zártkörűen működő részvénytársaságokra is, annak ellenére, hogy az irányelv célja a nyilvánosan működő részvénytársaságok hitelezői kockázatának csökkentése volt. Annak érdekében, hogy a Javaslat e vonatkozásban változást hozhasson, szükség van arra, hogy a 2. sz. társasági jogi irányelv 1. cikkének a magyar társasági jog irányában szignifikáns előírása oly módon módosuljon, hogy a tőkevédelmi követelmények a részvénytársaság helyett a nyilvánosan működő részvénytársaságra legyenek irányadók. Az ezt célzó kezdeményezés megtételére már sor került, az irányelv hatályának pontosításáig azonban nem léphetnek hatályba a Javaslatban a zártkörűen működő részvénytársaságra irányadó, könnyítést biztosító rendelkezések (332.§(3)bek.).
    A Javaslattal bevezetésre kerülő új szabályok (pl. a fizetőképességi nyilatkozat) az első fontos jogalkotói lépést jelentik egy hatékonyabb (a felesleges törvényi kötelezettségeket a hitelezők számára valódi biztosítékokkal felváltó) szabályozás kialakítása felé.
    5. A társaságok, illetve a cégek működése feletti törvényességi felügyeletet érdemibbé, intenzívebbé kell tenni, a jogorvoslati lehetőségek igénybevételének feltételeit javítani kell (hatékony és gyors igazságszolgáltatás).
    A cégeljárás egyszerűbbé, gyorsabbá tételére irányadó szabályok (pl. egyszerűsített cégeljárás) elfogadása esetén a cégbíróságok "regisztráló hatósági" funkciójával együtt járó munkateher jelentős mértékben csökkenni fog. Ennek következtében mód lesz arra, hogy a cégbíróság (és különösen a cégbírók) tevékenységének hangsúlya a törvényességi felügyeletre helyeződjön át. A törvényességi felügyelet érdemibbé tétele a cégbíróság által alkalmazható eszköztár kibővítését igényli, valamint az eljárás részletesebb, alaposabb szabályozását.
    A cégbíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat (Ctv-javaslat) alapján jogosulttá válik arra, hogy a társaság törvényes működésének helyreállítása érdekében akár felügyelőbiztos kirendeléséről is határozhasson (Ctv-javaslat 82-83. §).
    A jogutód nélkül, de fizetőképességüket megőrző cégek megszűnésével kapcsolatos igazságszolgáltatási feladatok a cégbíróságok kompetenciájába tartoznak. A Ctv-javaslat tartalmazza a jövőben ezért a végelszámolás lefolytatásának szabályait éppúgy, mint a - gyakorlati tapasztalatok alapján pontosított - vagyonrendezési eljárásét.
    6. A társaságok működése, valamint a társaságok nyilvántartása vonatkozásában biztosítani kell a korszerű kommunikációs eszközök igénybevételének lehetőségét (önkéntesség, e-kommunikáció).
    A cégnyilvántartás nyilvánosságának a gazdasági forgalom biztonságát elősegítő hatása akkor érvényesül a leginkább, ha az ott tárolt információ könnyen elérhető. Ezt teszik lehetővé a modern kommunikációs eszközök (elsősorban az internet), amelyek révén a cégnyilvántartás tartalma nagy távolságból is megismerhetővé válik. Összhangban a módosított 1. sz. társasági jogi irányelvben foglaltakkal, a Ctv-javaslat 2007. január 1. napjától 10 évre visszamenőleg biztosítja a kft. és az rt. vonatkozásában az adott esetben papíron benyújtott céginformáció elektronikus úton történő lekérdezésének a lehetőségét (Ctv-javaslat 17. § (2) bek.). A gazdasági társaságok mind a négy formájára nézve 2006. júliusától teljes körűen lehetővé válik a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmek elektronikus úton történő benyújtása is. 2007. januárjától a Ctv-javaslat valamennyi cégformára kiterjeszti ezt a lehetőséget.
    7. Biztosítani kell a társasági törvény és a cégtörvény közérthetőségét, más törvényekkel való összhangját (a kiszámíthatóság és a koherens szabályozás követelménye).
    A Gt. és a Ctv. a gazdasági élet meghatározó jelentőségű normáit tartalmazzák. Az 1997. évi törvényekkel egyezően a jövőben is nagy hangsúlyt kell fektetni a normaszöveg érthetőségére. Ennek érdekében a Javaslatban csökkent az utaló szabályok száma, a meglévők pedig egyértelművé váltak. A részvénytársasági fejezet szerkezetének gyökeres átalakítása is megtörtént oly módon, hogy a kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaságra irányadó sajátosságokat rögzítő szabályok egyértelműen elválnak a fejezet többi rendelkezésétől. A cégtörvényben is a jelenleginél átláthatóbban, logikusabb szerkezetben került szabályozásra a cégeljárás rendje.
    A társasági jogi és cégjogi szabályozás számos ponton összefügg más jogágakba tartozó normákkal. A számviteli, adójogi, tőkepiaci stb. szabályokkal való tartalmi harmónia mellett fontos szempont a fogalmi összhang biztosítása. Ezt szolgálja pl. a többségi és a meghatározó befolyásra vonatkozó törvényi meghatározás egységesítése. Így a társasági törvény, a csődtörvény egyaránt a Ptk. - jelen Javaslatban pontosított - 685/B. §-ára hivatkozik majd vissza.
    A Javaslat az 1997. évi Gt-hez képest egyértelműbb elhatárolást alkalmaz a más törvények hatálya alá is tartozó kérdések szabályozása során. Így pl. ésszerűbbé, követhetőbbé válik a társasági törvény, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények szabályozási tárgyának megosztása. Amíg pl. a társasági törvényben a választott könyvvizsgálóra irányadó társasági jogi viszony keletkezésére, tartalmára és a jogviszony megszűnésére vonatkozó szabályok kerülnek elhelyezésre, addig a számviteli törvény hatálya alá tartozik a könyvvizsgálati tevékenység kötelező igénybevétele eseteinek meghatározása, a könyvvizsgálói tevékenység tartalmi ismérveinek rögzítése. A könyvvizsgálói kamaráról szóló törvénynek pedig - egyebek között - a könyvvizsgálóra, a könyvvizsgálói társaságokra irányadó szakmai, képesítési, összeférhetetlenségi előírásokat kell rögzítenie.
    8. Összességében a hazai - tág értelemben vett - vállalati jogi szabályozás "versenyképességét" kell javítani, és hozzájárulni a befektetőbarát jogi környezet kialakításához.
    Nyugat-Európa több országában az utóbbi évek reformjai jelentős változást hoztak a társasági jogi és cégjogi szabályozásban. A jogfejlődés alapvető tendenciái kétirányúak: egyrészt jellemző a merev formakényszer lazulása, a tulajdonosok döntési szabadságának bővítése, a szélesebb választási lehetőség biztosítása, a cégalapítás egyszerűsítése, gyorsítása. Másrészt, egyes, elsősorban a társaságok irányításának ellenőrzésével, a pénzügyi jelentések hitelességével kapcsolatos előírások (pl. könyvvizsgálat) egyre szigorúbbá válnak, nagyobb betekintést engedve a tulajdonosok és a piac számára a társaságok belső életébe. A törvényekben tehát megszűnnek azok a korlátozások, amelyek a tulajdonosok szerződési, döntési szabadságát indokolatlan mértékben korlátozzák, viszont - nem utolsó sorban az ismétlődő könyvvizsgálati botrányok hatására is - a gazdasági forgalom biztonságát, a befektetők és a hitelezők érdekeinek védelmét szolgáló előírásokra (és azok betartatására) a jogalkotó a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez.
    A társasági jogi szabályozás az utóbbi években egyre inkább versenyképességi tényezővé válik, és ez a jellegzetessége Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozásával egyre erőteljesebb. A társaságalapítók számára nyilvánvalóan egy olyan szabályozás jelenthet vonzerőt, amely nem korlátozza szükségtelen követelményekkel a gazdasági tevékenység folytatását, ugyanakkor azonban kiszámítható, áttekinthető és garantálja a piac biztonságos működését.
    II. A társasági jog fejlődésének nemzetközi tendenciái
    Az Európai Unió társasági jogi szabályozásának meghatározó része társasági jogi irányelvekben, és nem közvetlenül alkalmazandó normákban jelenik meg. Az irányelvek nem alkotnak összefüggő szabályrendszert, pusztán az anyagi jog és az eljárásjog egyes elemeit érintik. A társasági jogi irányelvekben foglalt előírások többségét (elsősorban a kiemelten jelentős 1. számú (nyilvánossági) és 2. számú (tőkevédelmi) irányelv rendelkezéseinek jelentős hányadát) már az 1997. évi Gt. és Ctv. adaptálta. A 2003. évi XXXIX. törvény a részvénytársasági szabályok megváltoztatásával folytatta a 2. társasági jogi irányelv implementációját, megalkotásra került az elektronikus cégeljárásra irányadó hazai szabályozás is (ld. a 2003/58/EK irányelvet).
    Az Európai Unió két társasági rendeletének a magyar jogba történő befogadása megtörtént. Az európai gazdasági egyesülésre irányadó hazai normákat - elsősorban a Ctv. kiegészítése útján - a 2003. évi XXXIX. törvény tartalmazza, az európai részvénytársaságra irányadó kiegészítő társasági jogi, továbbá cégjogi szabályokat a 2004. évi XLV. törvény rögzíti.
    A társasági jog mellett került sor a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek és kereskedelmi képviseleteinek a magyar jogba való beépítésére (1997. évi CXXXII. törvény), amelynek közösségi joggal való harmonizációja időközben ugyancsak megtörtént (2003. évi LIV. törvény).
    Az új társasági és cégtörvény kidolgozása során is figyelemmel kellett lenni a közösségi és a többi tagállam nemzeti jogalkotásának változásaira. Az EK társasági jogi jogalkotása kapcsán kiemelést igényel az EU Bizottsága által 2004 őszén elfogadott Ajánlás a tőzsdei részvénytársaságok vezető tisztségviselőnek javadalmazásáról (2004/913/EK ajánlás). A Javaslat részvénytársasági fejezetét érinti az a másik bizottsági ajánlás is, amely a társaság ügyvezetésének munkáját segítő tanácsadó és javaslattevő szerepet betöltő bizottságokról (így pl. az ún. audit bizottságról) rendelkezik (2005/162/EK ajánlás). Gyakorlatilag már elfogadottnak tekinthető a társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló 10. sz. irányelv tervezete, valamint a könyvvizsgálói tevékenységre, így pl. az ugyanazon ügyfél részére nyújtható szolgáltatások kapcsán felmerülő összeférhetetlenség megítélésének szempontjaira vonatkozó szabályokat rögzítő új 8. sz. társasági jogi irányelv tervezete. A 4. és 7. sz. számviteli irányelvek hamarosan várható módosítása - többek között - a tagállamok szabályozási kötelezettségévé teszi, hogy a részvénytársaságoktól megköveteljék, hogy évente nyilatkozzanak a felelős vállalatirányítás elveinek teljesítéséről, vagy az elvektől való eltérés indokairól.
    Az egyes EU tagállamok nemzeti jogalkotása során végbement változások e helyt csak néhány példával szemléltethetők. Megemlíthető az olasz Polgári Törvénykönyv 2003. évi reformja, amely - hasonlóan az e vonatkozásban nagyobb múltra visszatekintő francia szabályozáshoz - lehetőséget ad arra, hogy a részvényesek határozzanak az rt. irányítási-ellenőrzési modelljéről, választhassanak a monista angolszász és a dualista német minta között. (Az angol modell az egységes igazgatótanácsra ruházza a társaság ügyvezetését, a német hagyomány ettől eltérően az igazgatóság-felügyelőbizottság "kettősét" részesíti előnyben.) A dán részvénytársasági törvénynek a szintén 2003-ban elfogadott módosítása egyebek között biztosítja, hogy a korszerű informatikai eszközök a részvényesi joggyakorlás, illetve a közgyűlés működése során alkalmazhatók legyenek. A francia kereskedelmi törvény 2003-ban - más fontos változtatások mellett - eltörölte a magyar kft. francia megfelelőjének számító "SARL"-ra vonatkozó általános jegyzett tőke legkisebb összegét előíró szabályt, a spanyol kisvállalkozások alapítását, regisztrációjuk felgyorsítását pedig jogszabályban meghatározott szerződésminta (a cég "egyetlen dokumentummal" megalapítható) hivatott elősegíteni. A holland részvényjogi szabályozás 2004. évi módosítása mellett közzétételre került a németalföldi ország társasági jogának távlati reformjára vonatkozó koncepció is, amely kiemelt jelentőséget tulajdonít a zártkörűen, tagjai korlátozott felelőssége mellett működő társaságra irányadó szabályok egyszerűsítésének (lásd pl. a társaság szervezetével, döntéshozatalával kapcsolatban tervbe vett szabályokat, valamint a jegyzett tőke legkisebb összegének eltörlésére vonatkozó elképzelést).
    Az Egyesült Királyságban több éve folyamatban van az 1985. évi társasági törvény átfogó felülvizsgálata, 2002-ben sor került az új törvény tézispontjainak közzétételére, ebben az évben pedig már az új törvény tervezetének nyilvános szakmai vitája zajlik. Az újrakodifikáció munkálatai mellett időről időre kisebb, "célzott" törvénymódosítások is elfogadásra kerülnek, így 2003-ban az ún. saját részvény szabályozásának liberalizációja valósult meg. A német társasági jog modernizációját célozta a kormány megbízása alapján működő, Theodor Baums professzor vezette kodifikációs bizottság tézisgyűjteménye (2001), majd az ún. Cromme Bizottság által kidolgozott felelős vállalatirányítási kódex. (A 2002-ben elfogadott és legutóbb 2005 júniusában módosult Ajánlások teljesítéséről, illetve az Ajánlások valamely pontja elvetésének az indokáról a társaságok - a német részvénytársasági törvény kogens rendelkezése alapján - az éves beszámolójukban kötelesek számot adni.) Várhatóan ez év őszén, vagy 2006. első félévében kerül sor a német részvénytárasági törvény újabb, a részvényesi joggyakorlás feltételeit érintő módosítására.
    A társasági jog jövőjét a közösségi jog és a tagállamok nemzeti joganyaga mellett egyes nemzetközi szervezetek is érdemben befolyásolják: kiemelendő az OECD 2004-ben elfogadott (az 1999. évi változatot átdolgozó) új Corporate Governance Kódexe.
    III. A javaslat legfontosabb, koncepcionális jellegű szabályozási kérdései
    1. A társasági jogi szabályozás nem a Polgári Törvénykönyvben (Ptk.), hanem változatlanul önálló törvényben kerül elhelyezésre. Nem lett volna ugyan elvi akadálya a gazdasági társaságok joga Ptk-ba való beillesztésének, de ez a joganyag nagysága, összetettsége és normáinak más típusú absztrakciós szintje miatt jelentős technikai problémákkal járt volna. Ugyanakkor elméleti szempontból is célszerűbb alternatíva a gazdasági társaságok teljes szabályozásának Ptk.-tól való különtartása, elsősorban a következő szempontok miatt:
    - A társasági jog nem tisztán szerződéses jellegű, hanem szervezeti normákat is jelentős mértékben tartalmaz.
    - A társasági jog összhangjának megteremtése elsősorban a cégjoggal, a felszámolási és végelszámolási joggal, a tőkepiac jogával, illetve a számviteli joggal külön törvény keretében jobban megvalósítható.
    - A társasági jog jóval gyorsabban változik, alakul át, mint a polgári jog hagyományosan stabil területei. A társasági jog versenyképességi kérdés is, ahol gyorsan "le lehet maradni", ha nem élünk az informatika új eszközeivel, vagy nem tesszük pl. rugalmassá a belső szervezeti rendet.
    2. A Javaslat az új társasági törvény személyi hatályát csak kis mértékben téríti el az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől. E szerint - minthogy új közös vállalat alapítására a jövőben már nem lesz mód - a Javaslat ezt a társasági formát nem szabályozza. Mindez azonban nem vonja maga után a létező közös vállalatok megszüntetésének kötelezettségét. A Javaslat az átmeneti szabályok között kimondja, hogy az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. alapján alapított közös vállalatok - időkorlát nélkül - az 1997. évi Gt. közös vállalatra irányadó szabályai szerint működhetnek tovább(332.§(6)bek.).
    3. A Javaslat hatálya négy társasági formára terjed ki, a közkereseti társaságra, a betéti társaságra (jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok) és a korlátolt felelősségű társaságra, valamint a részvénytársaságra (jogi személyiségű gazdasági társaságok). Új társasági forma bevezetésére tehát nem kerül sor, nem lesz mód sem betéti részvénytársaság, sem pl. csendestársaság létrehozására. A Javaslat szakmai egyeztetése megerősítette azt az álláspontot, hogy a csendestársaság alapításának lehetővé tétele - akár csak az 1988. évi Gt. szerinti korlátozott formában - ma már végképp összeegyeztethetetlen lenne a cégnyilvánosság elvével, problémát jelentene a pénzmosás elleni fellépést illetően, nem illeszkedne azon trendhez, amelynek részeként megszűnt a látra szóló takarékbetét és a bemutatóra szóló részvény típusa.
    4. A Javaslat az egyes társasági formákat illetően érvényesülő szerződéses formakényszer fenntartása mellett egyértelművé teszi, hogy belföldi székhelyű gazdasági társaság alapítására, a cégjegyzékbe történő bejegyzésére csak a társasági törvény szerint alapított valamely társaságként, az ott meghatározott szabályok figyelembevételével kerülhet sor. Kivételt képez az az eset, amikor sui generis európai társaság alapítására kerül sor (európai részvénytársaság, európai gazdasági egyesülés).
    A jövőben a gazdasági társaságok székhelyének áthelyezéséről szóló - jelenleg előkészítés alatt lévő - 14. sz. társasági jogi irányelv, valamint az Európai Bíróság joggyakorlata várhatóan korlátozza majd a nemzeti jogalkotónak a saját társasági joga "monopolizálására" irányuló törekvéseit. A székhelyáthelyezéssel összefüggő rendelkezések törvénybe iktatására nem a Javaslatban, hanem, az irányelv elfogadását követően, az implementációs időszakban lesz majd lehetőség.
    5. A Javaslat felépítése a hatályos törvény szerkezeti rendjét követi. Folyamatos fejezetszámozás mellett két nagyobb egységre tagolódik. Az I. rész a gazdasági társaságok közös szabályait, a II. rész az egyes társaságokra irányadó különös szintű rendelkezéseket tartalmazza. Önálló részt képez a társaságnak nem minősülő egyesülésre vonatkozó XI. fejezete, a IV. rész pedig a záró rendelkezéseket foglalja magába. A Javaslat az elismert vállalatcsoport rendelkezéseit nem az egyesüléssel közös részben helyezte el, figyelemmel arra, hogy az elismert vállalatcsoportként való regisztráció sem hoz létre a csoport tagjaitól elkülönült jogalanyt.
    6. A gazdasági társaság alapítására irányadó általános anyagi jogi szabályok beváltak, radikális változtatásuk nem indokolt. Kisebb módosításokra (formai és tartalmi természetűekre egyaránt) ugyanakkor szükség volt, a Javaslat II. fejezete ennek figyelembevételével került kialakításra. A Javaslat nem változtat az 1997. évi Gt. azon rendelkezésén, hogy a társasági szerződést közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvéd illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi (11. § (3) bek.). Az ellenjegyzés jelentősége azonban részben megváltozik azáltal, hogy a társaság (a kkt., a bt., a kft.) tagjai a társasági szerződést a Ctv-javaslat mellékletét képező szerződésminta kitöltésével is elkészíthetik. Ez esetben a társasági szerződés egyes rendelkezéseinek jogellenessége fogalmilag kizárt, mivel a szerződés a törvény szövegével szó szerint megegyezik és csak az adatok hozzáadása teszi a szerződésmintát egyedi okirattá. A jogi szakértő kötelező közreműködése ilyen esetben mindenekelőtt azt szolgálja, hogy a cég alapításakor illetve a társasági szerződés utóbb elvégzett módosítása során a valósággal megegyező adatok kerüljenek a szerződésben feltüntetésre.
    7. A Javaslat nem ruházza fel az ún. szindikátusi szerződést (részvényesi megállapodást) társasági jogi jelentőséggel, ilyen megállapodás megkötésére a jövőben is a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a magyar magánjog a szerződések körében nem ismer típuskényszert, a szindikátusi megállapodás megkötésére a Ptk. 200. §-a alapján, a szerződéses szabadság elvének megfelelően kerülhet sor. Mivel a szindikátusi szerződés és a társasági szerződés a társaság működése során adott esetben egymás mellett létezik, a két megállapodás tartalmának esetleges ütközéséből problémák adódhatnak. A hazai ítélkezési gyakorlat alapján azonban egyértelmű, hogy a szindikátusi szerződésben nem lehet jogszerűen úgy rendelkezni, hogy a szerződéses kikötés a társasági szerződés valamely pontjába ütközzön.
    Alapvető különbség a két megállapodás között, hogy a szindikátusi szerződésre a cégnyilvánosság követelménye nem terjed ki, így a felek számos olyan kérdést is szabályozni tudnak ily módon, amelyek nyilvánosságra hozatala sértené a tagok vagy a társaság üzleti érdekeit és ezért arról - ha azt a társasági törvény nem teszi a társasági szerződés kötelező tartalmi elemévé - a tagok a létesítő okiratban nem rendelkeznek. Abban az esetben, ha a tagok (részvényesek) tagsági jogaik gyakorlásának módjára, feltételeire vonatkozó, jogkövetkezményeit illetően harmadik személyekre is kiható megállapodást kívánnak kötni, úgy vállalniuk kell azt, hogy a szerződést a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva megvizsgálja és hogy a megállapodás (a társasági szerződés) - figyelemmel a cégnyilvánosság követelményére - bárki számára megismerhetővé válik.
    8. A Javaslat a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásra irányadó szabályokat részben rugalmasabbá, részben pedig az 1997. évi Gt. 12. §-ában foglaltakhoz képest egyértelműbbé teszi. A Javaslat 13. §-a alapján nem merülhet fel a jövőben kétely azzal kapcsolatban, hogy a dolog vagy vagyoni értékű jog az apportálás következtében a gazdasági társaság tulajdonába kerül-e, az a társaság jegyzett tőkéjének részét képező vagyonelemként kerül számbavételre. A társasági törvény alkalmazásában nincs tehát jelentősége annak, ha a vagyoni értékű jog a Ptk. 94. §-a alapján egyébként nem minősül a tulajdonjog tárgyának.
    Egyezően a részvénytársaságra irányadó, a 2003. évi XLIX. törvénnyel megállapított szabályokkal, de immár valamennyi társasági formára kiható hatállyal, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a tag az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést szolgáltasson nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként.
    9. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 89/667/EGK irányelv (12. társasági jogi irányelv) jelenti az egyszemélyes társaságokra irányadó hazai szabályok alapját. Az 1997. évi Gt. az irányelvi rendelkezések hatályát - helyesen - a részvénytársaságra is kiterjesztette, bár erre jogharmonizációs kötelezettség nem állt fenn.
    A közösségi norma azonban nem indokolja a Gt-ben szereplő továbbtársulási tilalom (Gt. 4. § (4) bek.) kimondását. A gyakorlat részéről ugyanakkor egyöntetű igény mutatkozott az 1997. évi Gt. hivatkozott rendelkezésének az eltörlésére, hiszen akadályát képezi annak, hogy - különösen - a nagyobb, többféle tevékenységet folytató vállalatok működésük különböző területeit gazdaságilag, funkcionálisan elkülönítsék. A Gt. indokolatlanul kizárja azt is, hogy pl. egy külföldi befektető által magyarországi székhellyel alapított egyszemélyes társaság (leányvállalat) belföldön egyszemélyes vállalkozást alapíthasson. Ráadásul a továbbtársulási tilalom - jellemzően - nem jelent valóságos hitelezővédelmet, mivel könnyen megkerülhető.
    A Javaslat tehát nem zárja ki, hogy egyszemélyes társaságok újabb egyszemélyes társaságot alapítsanak, illetve részesedésszerzés útján egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonosává váljanak (4. § (4) bek.). Természetesen a jövőben is mód és szükség lesz arra, hogy különös szintű törvények speciális korlátozásokat írjanak elő (pl. Áht. 95. § (5) bek.).
    10. A Javaslat továbbra is fenntartja az előtársaság intézményét, lényegileg az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyezően (15-16. §).
    11. A Javaslat - egyezően az 1997. évi Gt-vel - a gazdasági társaság jogerős cégbejegyzését követően csak kivételes esetben teszi lehetővé a társasági szerződés érvénytelensége megállapításának kezdeményezését. Figyelemmel arra, hogy a gyakorlatban nem okozott nehézséget, a Javaslat nem enyhített a szabályozás szigorán, bár kétségtelen, hogy azt az 1. sz. társasági jogi irányelv csak a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság vonatozásában írja elő kötelezően. Eltérés viszont, hogy a semmisségi okok tételes felsorolása nem a cégtörvényben, hanem a társasági törvényben kerül elhelyezésre (12. §).
    12. A Javaslat a gazdasági társaság legfőbb szervére irányadó legfontosabb hatályos rendelkezéseken nem változtat. Az ún. lényegadó szabályok megőrzése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs szükség az 1997. évi Gt. előírásainak pontosítására, továbbfejlesztésére. A Javaslatban megfogalmazott új előírások közül a következőket indokolt kiemelni:
    - A Javaslat - miközben főszabálynak azt tekinti, hogy a legfőbb szerv a döntéseit ülésén hozza meg - módot ad arra, hogy a tagok (részvényesek) a taggyűlés (közgyűlés) formális összehívása nélkül dönthessenek valamely kérdésről és azt utólag írásban rögzíthessék (20. § (2) bek.).
    - Ha sor kerül a legfőbb szerv összehívására, a Javaslat alapján mód nyílik majd arra is, hogy a tag (részvényes) a taggyűlésen (közgyűlésen) ne személyesen vagy meghatalmazottja által képviselve vegyen részt, hanem az egyes társasági formáknál részletesen szabályozott módon, távolból, elektronikus hírközlő eszközök használata révén (a Javaslat a részvénytársasági fejezetben ezt nevezi ún. konferencia közgyűlésnek).
    - A Javaslat alapján a tagok (részvényesek) utólag egyhangú határozattal jogszerűnek ismerhetik el a legfőbb szerv azon döntéseit, amelyek elfogadására az irányadó társasági szerződésbe vagy alapszabályba foglalt eljárási szabályok megsértésével került sor (20. § (3) bek.).
    - A Javaslat - főszabályként - a tagoknak (részvényeseknek) a taggyűlésen (közgyűlésen) többségi szavazattal elfogadott döntését tekinti a gazdasági társaság, mint jogi személy legitim akaratnyilvánításának. A legfőbb szerv - jellemzően - egyszerű többséggel meghozott határozatának, mint tulajdonosi döntésnek a jelentőségét azonban a jogalkotó többféle módon is korlátozza. Így a Javaslat előírja, hogy meghatározott kérdésekben ne csupán a közgyűlés, de a döntés által érintett részvényosztályba tartozó részvényesek támogató határozatára is szükség van (pl. 237. §). Valamennyi társasági forma esetében biztosítja továbbá a Javaslat 49. §-ának (5) bekezdése annak a lehetőségét, hogy a gazdasági társaság akaratát kivételesen ugyan, de a kisebbségi álláspont határozza meg. A szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező tagok a gazdasági társaság nevében indíthatnak pert a menedzsmenttel, a felügyelőbizottság tagjaival, a könyvvizsgálóval szemben, ha a legfőbb szerv szabályszerűen bejelentett indítvány ellenére is mellőzte a perindítás kérdéséről történő határozathozatalt.
    13. A Javaslat alapján a gazdasági társaságok ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Az ügyvezetői tevékenység nem azonosítható a társaság napi, operatív irányításával összefüggő feladatok teljesítésével, az "ügyvezetés" fogalma magában foglalja a társaság irányításával kapcsolatban szükséges mindazon döntések meghozatalára való jogosultságot, "... amelyek törvény, a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének, más testületének hatáskörébe" (21. § (1) bek.). A törvény biztosította keretek között az egyes gazdasági társaságok a konkrét körülményeket, szükségleteket figyelembe véve töltik ki az "ügyvezetés" fogalmát valóságos tartalommal.
    14. A vezető tisztségviselő az őt foglalkoztató gazdasági társasággal olyan bizalmi kapcsolatban áll, amelyre közvetlenül nem alkalmazhatók a Ptk. megbízási szerződésére irányadó szabályai, de amelytől távol állnak a Munka Törvénykönyve szerinti munkaszerződést jellemző sajátosságok is. A Javaslat 22. §-ának (2) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a társasági törvény szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, hogy háttérszabályként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Természetesen annak a jövőben sincs akadálya, hogy a vezető tisztségviselő az őt e posztra megválasztó gazdasági társaságnál más minőségben, más jogviszonyt is létesíthessen.
    A vezető tisztségviselő és a gazdasági társaság közötti jogviszony részletes indokolásban kifejtett sajátosságai lényegében megegyeznek az 1997. évi Gt. előírásaival, egyértelművé teszik, hogy a vezető tisztségviselő a társaság tulajdonosainak megbízásából eljáró olyan bizalmi személy, aki nem csupán a többségi tulajdonos, hanem valamennyi tag jogos érdekeinek a képviselője.
    15. A Javaslat a vezető tisztségviselők felelősségére nézve, bár az 1997. évi Gt. szemléletét megőrzi, szabályait több tekintetben is továbbfejleszti. Így meghonosítja az ún. wrongful trading intézményét annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő, indokolatlan mértékű kockázatvállalástól. A Javaslat 30. §-ának (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A csődtörvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné válik, előírja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
    Ezzel egyidejűleg a Javaslat nem tartalmazza azt az objektív alapú összeférhetetlenségi szabályt, mely szerint a társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás rendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve, ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor (Gt. 23. § (3) bek.). Ez a vezető tisztségviselőre vonatkozó jogkövetkezményeket objektív módon meghatározó szabály könnyen belátható módon nem motiválja a csődközeli helyzetbe került társaság vezető tisztségviselőjét a felelős eljárásra, ezért azt a Javaslat már nem tartja fenn.
    16. A Javaslat módot ad az ún. felmentvény jogintézményének alkalmazására is. A gazdasági társaság éves taggyűlésén (közgyűlésén) a tagok (részvényesek) határozhatnak arról, hogy a vezető tisztségviselők előző évi munkáját a törvényi, alapszabályi elvárásokhoz képest megfelelőnek tartják-e. Igenlő válasz esetén a társaság utóbb nem vonhatja felelősségre a ügyvezetést arra hivatkozással, hogy a társaság érdekeivel össze nem egyeztethető módon járt el. (A vezető tisztségviselő rosszhiszemű, a tagokat (részvényeseket) megtévesztő eljárása esetére természetesen kivételt kell tenni.)
    17. Az 1997. évi Gt. a gazdasági társaságok működésének ellenőrzése címszó alatt szól a felügyelőbizottságról. A felügyelőbizottság elsősorban a tulajdonosok megbízásából és érdekében jár el, e célból ellenőrzi a társaság irányítását. Tevékenységéért a tagoknak (részvényeseknek) tartozik felelősséggel. Éppen ezért indokolt, hogy a testület létesítéséről - ha ahhoz más különleges érdek nem fűződik - a tagok (részvényesek) dönthessenek.
    A Javaslat szerint csak akkor indokolt kötelezővé tenni a felügyelőbizottság létrehozását, ha annak az adott esetben speciális funkciója is van. Ilyen sajátos helyzet áll fenn a köztulajdont működtető társaságoknál, ahol a közpénzek felhasználása átláthatóságához, célszerűségének biztosításához fűződő érdek indokolja, hogy a többségi tulajdonos állam egyedi döntésétől függetlenül, minden esetben kötelező legyen a felügyelőbizottság létrehozása. A különös szintű szabályokat indokolt fenntartani egyes törvényben meghatározott tevékenységet folytató, illetve célra alapított társaságoknál is (pl. MTI Rt., MTV Rt.) minden ún. dualista modell szerint működő nyilvános részvénytársaságnál, valamint, ha a kisebbségi helyzetben lévő tagok (részvényesek) legalább 5 százaléka erre igényt tart.
    Az 1997. évi Gt. - német mintára - ismeri a felügyelőbizottságban a dolgozói participáció intézményét. Az erre vonatkozó szabályokat a Javaslat - kisebb változtatásokkal, jogbővítési lehetőséggel - fenntartja.
    18. A Javaslat egyik fontos - koncepcionális szempontból is jelentős - kérdése a könyvvizsgálókra vonatkozó szabályok ésszerű szétosztása a társasági, a számviteli és a könyvvizsgálói törvény között. Ennek megfelelően Javaslat - a részvénytársaság esetét kivéve, ahol a társasági könyvvizsgáló megválasztása minden esetben kötelező - a számviteli törvényre bízza mind a könyvvizsgálattal szembeni tartalmi követelmények, mind pedig a könyvvizsgálat kötelező igénybevétele esetének a meghatározását (41. §). A könyvvizsgáló "személyére" (összeférhetetlenség stb.) vonatkozó szabályokat a könyvvizsgálói törvény rögzíti.
    A választott könyvvizsgáló társasági törvényben történő szabályozásának az indoka az, hogy a társaság és az auditálási szolgáltatást nyújtó könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) között sajátos társasági jogi jogviszony jön létre. Ez a jogviszony keletkezésében, tartalmi jellemzőit illetően, valamint megszűnése körülményeit tekintve is különbözik attól az esettől, amikor a gazdasági társaság egy könyvvizsgálóval köt valamilyen polgári jogi megállapodást.
    19. Javaslat az elismert vállalatcsoport jogintézményének bevezetésével annak törvényi feltételeit kívánja biztosítani, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek a vállalkozás tényleges irányítási gyakorlatát tekintve vállalatcsoportként működnek vagy a jövőben vállalatcsoportként kívánnak működni, ennek a körülménynek a társasági jogi szempontból releváns sajátosságait is jogszerűen figyelembe vehessék, érvényesíthessék. A hatályos jogrendszerben a vállalatcsoport illetve konszernjog jelentőségét az 1997. évi Gt. nem, hanem csak a számviteli törvény, a társasági adó szabályait megállapító törvény, a versenytörvény vagy pl. a hitelintézeti törvény ismeri el.
    Az elismert vállalatcsoport jogintézményének bevezetésével (55-64. §) egyidejűleg a Javaslat érdemben egyszerűsíti a gazdasági társaságban történő ún. befolyásszerzésre irányadó társasági jogi rendelkezéseket. Eltérően az 1997. évi Gt. XIV. fejezetében foglaltaktól, a jövőben a társasági jog a szabályozott tőkepiacra való kilépésre nem vállalkozó, zártkörűen működő társaságokban (kft-ben, zrt-ben) történő részesedés illetve szavazati jog szerzésnek csak kivételes esetben tulajdonít jelentőséget. Hangsúlyos, az általános szabályoktól eltérő hitelező- és kisebbségvédelemre a Javaslat szerint ugyanis akkor van szükség, ha a befolyásszerző a szavazatok legalább 75 százalékát megszerzi és így képes a társaság életében legfontosabb döntések meghozatalára is. Egyébként (így pl. ha egy négy tagból álló kft-ben a jegyzett tőke 25 százalékát megtestesítő üzletrészt valamelyik tag megvásárolja a társától) nem indokolt a törvény általános előírásaitól eltérni és kötelezően alkalmazandó "többlet" szabályok érvényesülését megkövetelni. A Javaslat befolyásszerzésre irányadó előírásainak hatálya nem terjed ki arra az esetre sem, ha a céltársaság nyilvánosan működő részvénytársaság. Ebben az esetben a tőkepiaci törvény vállalatfelvásárlásra irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    20. A Javaslat az egyes társasági formákra irányadó szabályokat eltérő mértékben alakítja át. A közkereseti társaság és a betéti társaság esetében a Javaslat kidolgozása során nem merül fel olyan körülmény, amely az érdemi változtatás indokául szolgálhatott volna. A Javaslat koncepciójának kidolgozása során felmerült e társasági formák jogi személlyé nyilvánításának gondolata. Szakmai vita után azonban az az álláspont alakult ki, hogy e formákat a Javaslat sem ruházza fel jogi személyiséggel, hanem éppen ellenkezőleg e formák szerződéses jellegét erősítő szabályozásra van szükség. A jogi személyiség megadásának ugyan nem lett volna dogmatikai akadálya, de olyan markáns érv sem merült fel, amely a hagyományosan fennálló helyzet megváltoztatását elengedhetetlenül szükségessé tette volna. A kkt. és a bt. tehát továbbra is megmaradnak saját cégnevük alatt abszolút jogképességgel, vagyis teljes körű jogalanyisággal rendelkező, ámde jogi személyiség nélküli formáknak.
    A Javaslat érdemi jogfejlesztésre a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság vonatkozásában vállalkozott.
    21. A kft. vezetésére vonatkozó szabályok az elmúlt 15 évben alapvetően problémamentesek voltak, azok ma sem igényelnek átfogó módosítást. A Javaslat a korlátolt felelősségű társaságot továbbra is olyan személyegyesítő jellegű gazdasági társaságként definiálja, amelyre vonatkozó szabályok meghatározása során jellemzően a szerződési szabadság elve érvényesül. A korlátolt felelősségű társaságot a zártkörűen működő részvénytársaságtól megkülönböztető sajátosságokkal összefüggésben meghatározó az a körülmény, hogy a tagsági jogokat megtestesítő üzletrész továbbra sem minősül értékpapírnak.
    A kft. és a zrt. egyaránt jogi személyiségű, tagjai (részvényesei) korlátolt felelőssége mellett működő, jellemzően személyegyesítő típusú, mikro- vagy kisvállalkozásként működő társaság. A közöttük fennálló különbségek három csoportba sorolhatók: azok dogmatikai, vállalkozás-lélektani és gyakorlati - praktikus természetűek. A dogmatikai elhatároló vonás alapja, hogy míg a részvény értékpapír, addig a kft-ben a tagsági jogot hordozó üzletrész nem minősül értékpapírnak. A kft. és a zrt. közti vállalkozás-lélektani különbség, hogy a kft. a német társasági jogi hagyományokhoz, a zrt. az angolszász tradícióhoz kapcsolódik. A magyar jogban történő párhuzamos jelenlétük erősíti a befektetők, cégalapítók választási lehetőségét, azt, hogy egy külföldi befektető a saját jogi hagyományaihoz illeszkedő társasági formát választhasson Magyarországon is. A két társasági forma közötti legfontosabb gyakorlati különbségek a következők:
    - A zrt. az egységes rt. kategória altípusának számít, ezért a nyilvános tőkepiacra való kilépéshez nincs szükség a Gt. szerinti átalakulási fejezet alkalmazására. A kft. esetében nem csupán a társaság ún. működési módjának megváltoztatása (a zártkörű társaság alkalmassá tétele a szabályozott tőkepiacra történő kilépéshez) szükséges, hanem a Javaslat VI. fejezetében foglaltak szerinti átalakulási eljárás lefolytatása is. Ezzel kapcsolatban ismételten taggyűlést kell tartani, eleget kell tenni a törvény tájékoztatási és hitelezővédelmi előírásainak. A zrt. ugyanakkor időt és költséget takaríthat meg azáltal, hogy számára a Javaslat átalakulási fejezetének alkalmazása mellőzhető.
    - A kft-nél hagyományosan bevett a mellékszolgáltatás és pótbefizetés előírása (Gt. 131-132. §), szemben a zrt-vel, ahol a Javaslat a jövőben sem engedné meg a részvényesi kötelezettségek bővítését. A zrt-re jelenleg kiterjed a 2. társasági jogi irányelv hatálya, a kft-re viszont a közösségi tőkevédelmi szabályok alkalmazása nem kötelező. A kft-nél tehát már jelenleg is lehetőség nyílik egy rugalmasabb és egyben hatékonyabb hitelezővédelmi rezsim kialakítására.
    22. Hitelezővédelmi szempontból a társasági jogi rendelkezések két nagyobb csoportja különböztethető meg. Egyrészt a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásával összefüggő szabályok, másrészt pedig a kft. saját tőkéjének terhére történő kifizetések rendjét rögzítő előírások.
    A Javaslat hangsúlyozottan figyelembe vette azt a körülményt, hogy a 2. sz. társasági jogi irányelv hatálya a kft-re nem terjed ki, a kft. alapításakor, valamint a törzstőke felemelése során pl. az apportra vonatkozó szabályok kialakításakor a nemzeti jogalkotónak módjában áll, hogy a tagok döntési szabadságát erősítő megoldásokat részesítsen előnyben. A Javaslat miközben a társasági szerződésre bízza annak eldöntését, hogy az apport értékének ellenőrzésére a társaság igénybe vesz-e független szakértőt (114. § (3) bek.), bővíti a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként elismerhető vagyoni értékű jogok, követelések körét (13. § (2) bek.).
    A Javaslat a kft. saját tőkéjének védelme során olyan koherens szabályozás kialakítására törekszik, amely nem a kifizetés, vagyonjuttatás jogcímére helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy az milyen hatással van a társaság működőképességére, fizetőképességének megőrzésére. A hatékonyabb hitelezővédelem megteremtése érdekében a Javaslat a kft vonatkozásában is egyértelművé teszi, hogy a tag részére a jogellenes vagyonjuttatás nem csupán a törzstőke (jegyzett tőke) terhére valósítható meg, hanem a kft. ún. törzstőkén felüli vagyonát is magába foglaló saját tőkéjének rovására is. A hitelezők védelme ezért megköveteli, hogy a tag ezen minőségére tekintettel a kft. saját tőkéje terhére részesedést (vagyonjuttatást) kizárólag a törvényben (a társasági és a számviteli törvényben) meghatározott feltételek teljesülése esetén kaphasson (131. §).
    A Javaslat emellett (a felelősségteljesebb ügyvezetői magatartás erősítése végett) - a társasági szerződésre utalt lehetőségként - bevezeti az ún. fizetőképességi nyilatkozatot (solvency test). A Javaslat 131. §-ának (3) bekezdése szerint a társasági szerződés előírhatja, hogy az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetőleg valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezető a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felel.
    A Javaslat 134. §-a - a részvénytársaságra már jelenleg is irányadó rendelkezésekkel egyezően - a jogellenes vagyonjuttatással azonosan ítélné meg azokat az eseteket, amikor a társaság a tagja vagy tagjai részére a vagyonjuttatást ugyan formálisan nem a kft-vel fennálló tagsági jogviszonyra figyelemmel teljesíti (arra valamely polgári jogi jogcím alapján kerül sor), de kétségtelen, hogy a juttatás illetve kifizetés a tagok hitelezőkkel szembeni előnyben részesítését célozza (ún. leplezett osztalék).
    23. A Javaslat X. fejezete tartalmazza a részvénytársaságra vonatkozó szabályokat. Az 1997. évi Gt. részvénytársasági fejezete arra a megfontolásra épült, hogy a törvény a zrt. és az nyrt. között csak néhány esetben és viszonylag kisebb jelentőségű kérdésekben állapít meg eltérő szabályokat. Éppen ezért az egyes kérdéseket tematikus rendben szabályozza és esetenként utalt a zrt. és az nyrt. közötti különbségekre. Mivel a Javaslat alapján a zrt. és az nyrt. közötti különbségek a korábbiaknál sokkal jelentősebbé válnak, a Javaslat új szervezeti felépítést ad a fejezetnek.
    A X. fejezet három részre tagolódik. Az 1. Cím alatt az általános, alapvető szabályok kerülnek elhelyezésre. Ebbe a körbe tartozik az rt. fogalmára, az rt. lehetséges működési módjára, nevére (rövidített nevére), a részvény forgalomképességének korlátozását főszabályként kizáró, valamint az öt részvényfajtát felsoroló rendelkezés. A részvénytársasági fejezet az 1. Cím alatt rögzíti továbbá az ún. részvényesi jogegyenlőség követelményét, tartalmazza a társasági vagyon védelmére vonatkozó garanciális súlyú előírásokat. Az ún. általános vagy alapvető rendelkezések önálló cím alá rendezése megerősíti az egységes rt. fogalmat, demonstrálja, hogy a részvénytársaság ún. típusképző ismérvei egyaránt irányadóak a zrt-re és az nyrt-re.
    A fejezet 2. Címe a zrt-re vonatkozó szabályokat tartalmazza, így a zrt. alapításának, a társasági vagyon szolgáltatására irányadó szabályokat az alapítást követően, a zrt. szervezetére, működésére és a részvényesi joggyakorlásra vonatkozó szabályokat, a társasági vagyon védelmére, és a zrt. megszűnésére vonatkozó normákat.
    A jellemzően mikro- vagy kisvállalkozásként működő zrt-k, ha gazdasági súlyukat tekintve nem is, de számarányukat tekintve mindenképpen a részvénytársaságok döntő többségét alkotják. Célszerűségi okból tehát a Javaslat azt a kodifikációs módszert követi, hogy a zrt. részvényeseinek csak a részvénytársasági fejezet 1. és 2. Címe alatti rendelkezéseket kell tanulmányozniuk a társaság alapítása és működése során, az nyrt-re irányadó bonyolultabb előírások (ezt tartalmazza a fejezet 3. Címe alatti rész) ismerete számukra nem szükséges. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fejezet 2. Címe alatti szabályok kisegítő jelleggel a nyilvánosan működő részvénytársaságokra is irányadóak.
    A részvénytársasági fejezet 3. Címében csak azok a törvényi rendelkezések kerülnek elhelyezésre, amelyek a nyrt.-nél eltérnek a zrt.-re irányadó szabályoktól. A fejezet 2. és 3. Címe alatti részek tematikus sorrendje tehát megegyezik egymással, a 3. Cím alatt azonban már csak a szabályozásbeli különbségekről rendelkezik a jogalkotó.
    Összefoglalva, a részvénytársasági fejezet felépítése egyaránt kifejezésre juttatja az rt., mint önálló társasági típus főbb karakterjegyeit és a zrt. és az nyrt. működési módjából következő eltérő vonásokat. Az alkalmazandó kodifikációs módszer mellőzhetővé teszi a felesleges ismétléseket, ugyanakkor a jogalkalmazót (elsősorban a zrt-ben érdekeltet) megkíméli attól, hogy rendet kelljen vágnia egy terjedelmes, közös (a zrt-re és az nyrt-re irányadó részletszabályokat mintegy összekeverve tartalmazó) fejezetben.
    24. A Javaslat továbbra is szabályozza mind a nyilvános, mind a zártkörű alapítást. A nyilvános alapítás szabályozása inkább tradicionális, mint praktikus okból történik, hiszen erre csak elvétve kerül sor.
    25. A törvény az általános szabályok között mondja ki, hogy az rt. nevében és a rövidített elnevezésben a cég formájára utalni kell. Indokolt, hogy a gazdasági forgalom szereplői, ha egy rt-vel (pl. valamely híradásban, reklámban) kapcsolatba kerülnek, úgy egyben arról is (automatikusan) tudomást szerezzenek, hogy az adott társaság nyilvánosan vagy zártkörűen működik-e. (A zártkörű működés tényére utaló jelzés a cégnévben, illetve rövidített elnevezésben egyértelművé teszi, hogy a társaság nem hozott forgalomba, illetve nem tart a nyilvános forgalomban részvényeket, vagyis működése nem vet fel sajátos befektetővédelmi problémákat.)
    26. A Gt. 2003. évben elvégzett módosítása következtében a hazai részvényjog összhangba került az EK hitelezővédelmi előírásaival. A 2003. évi XLIX. törvény a jogharmonizációs követelményeket teljesítve több helyütt rugalmasabbá is tette a Gt. szabályait. A Javaslat nem változtat e szabályokon ott, ahol a tőke-, és hitelezővédelmi szabályok a közösségi jogi követelményekkel összhangban állnak. Részleges egyszerűsítésre a zrt. tekintetében is akkor lesz majd mód, ha a 2. sz. társasági jogi irányelv módosítása nyomán az irányelv hatálya csak a nyilvánosan működő részvénytársaságra terjed ki.
    A részvénytársaságra a törvényben előírt tőkeminimum a jövőben is 20 millió forintban kerül meghatározásra. Azoknál a részvénytársaságoknál, ahol a társaság által folytatott üzleti tevékenység fokozott hitelezői kockázatot jelent, az ún. különös szintű törvényekben kell a megfelelő garanciális előírásokról gondoskodni (pl. a hitelintézeteknél). A hitelezők, illetve befektetők védelmét jellemzően nem csupán a jegyzett tőke összegének előírásával lehet biztosítani, hanem mindenekelőtt sajátos tőkemegfelelési, tartalékolási szabályok előírásával.
    Az általános jegyzett tőke minimumának törvényi rögzítése mellett a tőkevédelemmel kapcsolatban alapelvi szintű követelmény az, hogy a részvényes javára csak a részvénytársasági fejezetben meghatározott feltételek és eljárási rend szerint történhet vagyonjuttatás azzal, hogy az nem veszélyeztetheti a részvénytársaság fizetőképességét, jövőbeli ésszerű üzletvitelét. Az ún. solvency test lehetőségének megteremtése - csakúgy mint a kft-nél - javíthatja a részvénytársaság hitelezővédelmi szempontból megbízható működésének esélyét.
    27. A részvénytársasági fejezeten belül az 1. Cím alatt kerülne kimondásra, hogy a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, vagyis a részvény kizárólag névre szóló lehet. A Gt. és a Tpt. hatályos rendelkezéseinek egybevetéséből megállapítható, hogy mára megszűnt a bemutatóra szóló részvény kibocsátásának a lehetősége. Az 1997. évi Gt. a zrt. esetében - figyelemmel a társaság személyegyesítő jellegére - már eleve kizárólagossá tette a névre szóló részvény alkalmazását. A Tpt. alapján pedig 2002. január 1-jét követően a részvények nyilvánosan, sorozatban történő kibocsátására, valamint dematerializált részvény előállítására csak névre szóló részvénytípus használható. Ez a folyamat ma már nem visszafordítható: a XXI. század tőkepiaci szabályozása (csakúgy mint a látra szóló bankbetéteket felszámoló hitelintézeti szabályozás) az átláthatóságra, a részvényesi-tulajdonosi befolyással rendelkezők megismerésének biztosítására helyezi a hangsúlyt. A Javaslat csak kodifikációs szempontból teszi egyértelművé az időközben kialakult helyzetet (177. §)
    A Javaslat az egyes részvényfajták, részvényosztályok tartalmi ismérveinek meghatározása során a részvényesek számára az 1997. évi Gt. előírásaihoz képest nagyobb mozgásteret biztosít.
    28. A Javaslat a zártkörűen működő részvénytársaság belső szervezeti rendjét illetően nagyfokú döntési szabadsággal ruházza fel a társaság tulajdonos-részvényeseit. A részvényesek az alapszabályban határozhatnak arról, hogy a részvénytársaság ügyvezetését testület, illetve egy vagy több tisztségviselő lássa-e el. A Javaslat a zártkörűen működő részvénytársaságok esetében a részvényesi jogok tartalmát illetően (így az egyes részvényfajták, részvényosztályok meghatározása során) az 1997. évi Gt-hez képest több szabadságot ad az alapszabályt elfogadó részvényesek számára. A zártkörűen működő részvénytársaság működésére vonatkozóan a törvény módot ad konferencia közgyűlés tartására, legyen szó annak részleges vagy teljes körű válfajáról.
    A fentieknek megfelelően, miközben továbbra is a közgyűlés marad a részvénytársaság legfőbb szerve, a részvényesek az alapszabályban mind az igazgatóságra, mind pedig a felügyelőbizottságra fontos döntések meghozatalának jogát delegálhatják. (Feltéve, hogy az adott zrt-ben sor kerül felügyelőbizottság választására.)
    A zrt. szervezeti rendjét illetően már az 1997. évi Gt. rendelkezései is lehetőséget adnak az egyszerű és költségkímélő társasági struktúra kialakítására. Így a Gt. 244. §-a alapján a közgyűlés által megválasztott vezérigazgató az igazgatóság hatáskörébe tartozó ügyekben vezető tisztségviselőként járhat el. A Javaslat a zrt. szervezeti szabályait illetően tovább erősíti a részvényesek mozgásterét, és így megteremti annak a lehetőségét, hogy a kistőkeerejű, zártkörűen működő családi vállalkozások éppúgy, mint a multinacionális cégek magyarországi (részvénytársasági formában működtetett) leányvállalatai a lehetséges legegyszerűbb belső struktúrát is választhassák.
    A Javaslat, miközben változatlanul a közgyűlést tekinti a részvényesek legfontosabb kollektív döntéshozatali fórumának, az irányadó szabályok terén több fontos, a szabályozást rugalmasabbá, életszerűbbé tevő változást vezet be.
    29. A Javaslat az 1997. évi Gt-hez képest nagyobb figyelmet szentel a részvénytársaság működési módjából következő sajátosságoknak. A szabályozott tőkepiacon működő részvénytársaságok esetében a részvényesek-befektetők jogvédelme, a részvényesi aktivitás ösztönzése, a részvénytársaság feletti külső, piaci kontroll jogi feltételeinek a javítása mind olyan körülménynek számít, amely a zrt-hez képest eltérő, adott esetben a szerződési szabadságot is korlátozó jogi megoldások alkalmazását teszi szükségessé.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságra irányadó eltérő szabályok közül ki kell emelni, azt, hogy az nyrt. vonatkozásában - figyelemmel a felelős vállalatirányításról szóló ajánlásokban foglaltakra is - az egy részvény - egy szavazat tételét kell főszabálynak tekinteni. Ehhez képest elsőbbségi részvényosztályok kibocsátására a Javaslat csak korlátozott lehetőséget biztosít.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésének összehívásával kapcsolatban a Javaslat a hatályoshoz képest szélesebb körű tájékoztatási kötelezettséget ró a részvénytársaság ügyvezetésére. A tulajdonosi struktúra sajátosságai indokolják a részvénykönyv lezárására vonatkozó speciális szabályokat is.
    Ki kell még emelni, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesei az alapszabályban szabadon határozhatnak arról, hogy az angolszász ún. board-rendszert vagy az igazgatóság-felügyelőbizottság "párosán" alapuló német modellt választják-e (308. §). Ez a döntési alternatíva hasonlít az európai részvénytársaságról szóló 2157/2001/EK rendeletben alkalmazott megoldáshoz, de módot ad erre a francia és az olasz társasági jogi szabályozás is. Csakúgy mint az európai részvénytársaságról szóló rendelet magyarországi alkalmazását biztosító 2004. évi XLV. törvény 10. §-a, a Javaslat is megállapítja az audit bizottság feladatait, hatáskörét (311. §).
    30. A Javaslathoz kapcsolódik, annak XIV. Fejezetében került elhelyezésre, a közhasznú társaságok megszüntetésére vonatkozó normarendszer.
    A közhasznú társaság (kht.) Polgári Törvénykönyvben rögzített szabályai (Ptk. 57-60. §) számos problémát vetnek fel. A társaság közhasznú jellegét a törvény szerint - egyéb kritériumok mellett - az adja meg, hogy közhasznú - a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló - tevékenységet rendszeresen végez. A kht. üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között.
    A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Kszt.) azonos fogalomhasználattal, de eltérő tartalommal határozza meg a közhasznúság, illetve a kiemelkedő közhasznúság kritériumait (Kszt. 4-5. §). Olyan közjogi kategóriát, minősítést teremt, amelyet - a törvényben meghatározott kivételekkel - társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság, köztestület és országos sportági szakszövetség egyaránt elnyerhet (Kszt. 2. §). Ugyanakkor nincs olyan szabály, amely előírná, hogy a nevében "közhasznú" társaság köteles lenne a Kszt. által meghatározott közhasznú minősítés megszerzésére.
    Ennek a visszás helyzetnek a feloldása érdekében a Javaslat közös szabályai tartalmazzák a társaságok nem nyereségorientált (nonprofit) működésének lehetőségét (4.§). E normák alkalmazása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valamennyi nem nyereségorientáltan működő gazdasági társaság egyben közhasznúnak is tekinthető. A nonprofit működés a tagok (részvényesek) döntési autonómiájába tartozó, magánjogi jellegű kérdés, míg a közhasznúsági kategória "odaítélése" az állam közjogi minőségében meghozott döntését igényli. Ez utóbbinak szabályozása nem a társasági törvény kompetenciájába tartozik, arról a Kszt. rendelkezik.
    A javaslatnak a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezései 2007. július 1-én lépnek hatályba és ettől az időponttól nem alapítható újabb közhasznú társaság. A már létező közhasznú társaságok átalakulására, illetve megszűnésére a Javaslat 2 éves átmeneti időt biztosít (364. § )
    Részletes indokolás
    I. RÉSZ
    A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK KÖZÖS SZABÁLYAI
    I. Fejezet
    Általános rendelkezések
    Az 1. §-hoz
    Az 1. § a Javaslat hatályát állapítja meg. Ez érdemben megfelel az 1997. évi Gt. szövegének.
    A Gt. - éppúgy mint eddig - nem minden társaságra, hanem csak a gazdasági társaságokra, mégpedig a magyarországi székhellyel rendelkező és ezért a magyar cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági táraságokra vonatkozik. Az Európai Unió által rendelettel szabályozott szupranacionális társaságokra, így az európai gazdasági egyesülésre, az európai részvénytársaságra, valamint az európai szövetkezetre a törvény hatálya eleve nem terjed ki, azonban az irányadó közösségi rendeletek, illetve a vonatkozó külön törvények által megjelölt rendelkezéseit e jogi személyekre is alkalmazni kell.
    Az (1) bekezdés változatlanul a gazdasági társaságok civiljogi kérdéseit teljes körűen átfogó szabályozására utal, amely felöleli a társaság ún. létszakaszait, a társaság belső szervezeti és működési viszonyait, a társaság alapítóinak illetve tagjainak jogait, kötelezettségeit és felelősségét, a társasági jogvitákat stb.
    A (2) bekezdés annak megfelelően alakult, hogy a Javaslatnak már nincs külön konszernjogi része, és a tudományos értelemben konszernnek nevezhető ún. vállalatcsoport a közös szabályok közé, az V. fejezetbe került. Az egyesülés jogi helyzete változatlan maradt: az egyesülés, mint kooperációs jellegű, a tagok működésének koordinálására hivatott jogi személy nem gazdasági társaság, de tradicionális okokból a Gt-ben a XI. fejezetben kerül szabályozásra. A Javaslat közös szabályai az egyesülésre is irányadóak (316. § (4) bek.).
    A 2. §-hoz
    A Javaslat 2 §-a sem tartalmaz az 1997. évi Gt-hez képest jelentős változást.
    A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az (1) bekezdés a gazdasági társaságok körében érvényesíti az ún. formakényszer elvét. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.), jogi személy gazdasági társaság pedig, a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a részvénytársaság (rt.). Bár a Javaslat kidolgozása során felmerült a kkt. és a bt. jogi személlyé nyilvánításának lehetősége, mivel tartalmi különbség a jogi személy és nem jogi személy gazdasági társaságok között gyakorlatilag nincs, praktikus, illetve hagyományokat őrző okokból (Magyarországon 1840 óta a kkt. és a bt. nem jogi személy) a változtatás nem nyert támogatást.
    A Javaslatból kimaradt az 1997. évi Gt. X. fejezetben szabályozott közös vállalat. Ennek oka, hogy az elmúlt 15 évben az 1967-ben bevezetett közös vállalati forma igénybevételére, azaz új közös vállalat alapítására nem került sor. Figyelemmel azonban arra, hogy még mindig több mint száz közös vállalat működik Magyarországon, a 332. § (6) bekezdése a már működő közös vállalatokra nézve hatályban tartja a Gt. közös vállalatra vonatkozó rendelkezéseit. A Javaslat hatálybalépése utáni tehát új közös vállalat már nem alapítható, de a korábban a cégjegyzékbe bejegyzett közös vállalatok zavartalanul működhetnek tovább. Ugyanakkor, ha a Javaslat hatálybalépése után közös vállalat megszűnni vagy átalakulni kíván, úgy ezekre a folyamatokra már az új megszűnési, illetve átalakulási szabályokat kell alkalmazni.
    A Javaslat 2. §-ának (3) bekezdése dogmatikailag a korábbinál tisztább szövegezéssel fejezi ki azt a régi tételt, hogy valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik, és cégneve alatt teljes civiljogi jogképességgel bír, azaz jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
    Törvényszerkesztési okokból a (4) bekezdésbe került az 1997. évi Gt. 6. § (1) bekezdésében szereplő szabály, nevezetesen, hogy törvény előírhatja - pl. a hitelintézeti törvény a kereskedelmi bankokra nézve - hogy meghatározott tevékenységek csak meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők.
    A 3. §-hoz
    A Javaslat 3. §-ának (1)-(3) bekezdése lényegében megegyezik az 1997. évi Gt. szövegével. A § (4) bekezdése azonos a Gt. 5. § (1) bekezdésével, csupán törvényszerkesztési okokból került a 3. §-ba.
    A § (1) bekezdése lényegében a polgári jog minden alanya számára módot ad társaságalapításra illetve a társaságban tagként való részvételre, így a nem jogi személy gazdasági társaságoknak is. A külföldi és belföldi jogalanyok a társasági jog szempontjából teljesen azonos elbírálás alá esnek.
    Gazdasági társaságot társasági szerződés megkötésével, illetve alapszabály vagy alapító okirat elfogadásával lehet alapítani (11. §). A VI. fejezet szabályai szerint azonban gazdasági társaság már létező gazdasági társaság formaváltásával, meglévő társaságok egyesülésével, illetve társaság szétválásával (különválásával, illetve kiválással) is létrehozható.
    A 3. § (1) bekezdése tehát elvileg bárki számára lehetővé teszi, hogy gazdasági társaságot alapítson, társaságban tag legyen, illetve társasági részesedést szerezzen. (A kapcsolódó korlátozásokat az 5. § tartalmazza.) A kodifikáció során felmerült, hogy társaságok továbbtársulásához - egyes társasági formák esetén - szükséges legyen a hitelezők hozzájárulása. Ez a javaslat elutasításra került, mivel a vállalkozók adminisztratív terheit növelte volna.
    A gazdasági társaság legalapvetőbb tartalmi ismérve, hogy közös és üzletszerű gazdasági tevékenységre irányul. Az üzletszerűség általában nyereségre törekvést jelent gazdasági kockázatvállalás mellett, a társak pedig a nyereségben-veszteségben osztoznak, továbbá állandósult, huzamos szervezetszerű gazdasági tevékenységet tételez fel.
    A társaság mindenekelőtt a tagoké, tehát nem individuális, hanem a tagok - adott esetben a társaság szervezetén keresztül folytatott - közös gazdasági tevékenységére irányul. Az árucsere-szerződésekkel szemben (amelyek általában kétszemélyesek) a társasági szerződés tipikusan többalapú kötelem, a gazdasági társaságnak általában több tagja van. Legalább két tag azonban- a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével - valamennyi gazdasági társaság alapításához szükséges.
    A Javaslat egyszemélyes társaság alapítását - az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 12. társasági jogi irányelvvel is összhangban - változatlanul a tagok korlátozott felelősségével működő társaságoknál, tehát a kft-nél és az rt-nél teszi lehetővé (3. § (2) bek.). Az egyszemélyes társaságokra - az 1997. évi Gt-vel egyezően - a Javaslat speciális szabályokat tartalmaz (167-170. § és 283-284. §).A speciális szabályok zömmel hitelezővédelmi indíttatásúak és felelősségnövelő jellegűek.
    A többi társaság egy taggal nem alapítható, illetve ha a működés közben csökken a tagok száma egyre, úgy a társaságot meg kell szüntetni, kivéve, ha új tagok bevonásával az átmeneti egyszemélyességet többszemélyessé lehet változtatni. (ld. 105. §-t és 110. §-t).
    A 4. §-hoz
    A 4.§ megteremti a nonprofit gazdasági társaság intézményét. Nyereségszerzésre nem irányuló gazdasági társaság alapítását az 1997. évi Gt. 3. §-ának (4) bekezdése csak külön törvény felhatalmazása alapján engedte meg.
    A nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezések szorosan kapcsolódnak a Javaslat XIV. fejezetében szereplő átmeneti, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekhez, amelyek a közhasznú társaság mint jogi személy forma megszüntetését célozzák.
    A nonprofit gazdasági társaság nem önálló gazdasági társaság, nem önálló cégforma. A gazdasági társaságok mind a négy formája működhet nonprofit jelleggel, de valószínűsíthető, hogy ez a jogi személyiségű formáknál lesz gyakoribb. A társaság nonprofit jellegét a cégnevében fel kell tüntetni.
    A nonprofit gazdasági társaság - szemben a gazdasági társaság alapformájával, amely üzletszerű közös gazdasági tevékenységre irányul - nem jövedelemszerzésre irányuló, tehát nem nyereségorientált társaság. Ebből a minőségből adódik a gazdasági társaságok alapformájától való alapvető szabályozásbeli eltérés: a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat és a társaság esetleges nyeresége a tagok között nem osztható fel. Az esetleges visszaélések megelőzése végett a Javaslat - éppúgy mint a Ptk. a közhasznú társaságokra nézve - kimondja, hogy nonprofit gazdasági társaság csak másik nonprofit társasági formába alakulhat át, csak nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet illetve nonprofit társaságokká válhat szét.
    A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Kszt.) a Ptk-val azonos fogalomhasználattal, de jelentősen eltérő tartalommal határozza meg a közhasznúság, illetve a kiemelkedő közhasznúság kritériumait (Kszt. 4-5. §). A Kszt. 2. §-ában meghatározott közjogi jellegű követelményeknek a nonprofit gazdasági társaság is eleget tehet (365. §).
    A nonprofit gazdasági társaság a fentiek szerint lehet közhasznú szervezet, de működhet közhasznú minősítés elnyerése nélkül is. Ugyanakkor az egyes kedvezmények (ld. pl. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. számú mellékletét) a jövőben nem a jogi személy formájához vagy nonprofit jellegéhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy az adott nonprofit gazdasági társaság - a Kszt. fogalmai szerinti- közhasznú tevékenységet folytat.
    Ha a nonprofit gazdasági társaság egyben közhasznú szervezet is, úgy jogutód nélküli megszűnése esetén a tagoknak csak vagyoni hozzájárulásuk teljesítéskori értéke adható ki, az ezt meghaladó vagyon nem. Ennek sorsáról a társasági szerződésben kell rendelkezni. Ha ilyen rendelkezést a társasági szerződés nem tartalmaz, akkor - az alapítványi szabályokhoz hasonló módon - a cégbíróság a megszűnő társaság által betöltött közfeladatokkal azonos vagy azokhoz hasonló közérdekű célra fordítja a megmaradt vagyont.
    Az 5. §-hoz
    Az (1)-(3) bekezdés az 1997. évi Gt. 4. § (1)-(3) bekezdésének megfelelő szöveget tartalmaz.
    A törvény 3. §-a elvileg bárki számára lehetővé teszi, hogy gazdasági társaságot alapítson, társaságban tag legyen, illetve társasági részesedést szerezzen. Az 5. § közérdekvédelmi, illetve hitelezővédelmi szempontból e főszabály alól állapít meg viszonylagos kivételeket.
    A hitelezők kockázatának csökkentése érdekében természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, azaz közkeresetű társaság tagja vagy betéti társaság beltagja. Ezt a szabályt egészíti ki a (2) bekezdés azon rendelkezése, mely szerint a Ptk. alapján cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy (ahol a polgári jog a vagyoni felelősséget jelentősen korlátozza) egyáltalán nem lehet közkereseti társaság tagja, illetve betéti társaság beltagja.
    Eddig is érvényesült az a szabály, hogy közkereseti társaság és betéti társaság nem társulhat korlátlan felelősséggel tovább, azaz nem lehet tagja közkereseti társaságnak, illetve nem lehet betéti társaság beltagja. Ugyanakkor nem volt indok fenntartani az egyszemélyes gazdasági társaságra fennálló társaságalapítási, részesedésszerzési tilalmat (Gt. 4. § (4) bek.).
    Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 89/667/EGK irányelv (12. társasági jogi irányelv) képezi az egyszemélyes társaságokra irányadó hazai szabályok alapját. Az 1997. évi Gt. az irányelvi rendelkezések hatályát - helyesen - a részvénytársaságra is kiterjesztette, bár erre kifejezett jogharmonizációs kötelezettség nem áll fenn.
    Az irányelv - többek között - előírja a tulajdonosi döntés (utasítás) írásba foglalását (dokumentálását) (4. cikk (2) bek.), valamint az egyszemélyes társaság és az egyedüli tag (részvényes) közötti szerződés írásba foglalásának (jegyzőkönyvezésének) kötelezettségét, a rutinszerű szerződések kivételével (5. cikk). Ezen felül a tagállamoknak módjukban áll speciális szankciókat előírni arra az esetre, ha egy természetes személy több társaság egyedüli tagja, vagy ha egy egyszemélyes társaság egyedüli tagja egy másik társaságnak (2. cikk (2) bek.). Ugyanakkor, ezek a sajátos rendelkezések egyrészt nem teremtenek jogalkotási kötelezettséget, másrészt, még ha a tagállam él is az irányelvi felhatalmazással, nem feltétlenül jelenti az 1997. évi Gt-ben szabályozott továbbtársulási tilalom kimondását (Gt. 4. § (4) bek.). Nincs tehát olyan irányelvi követelmény, amely a továbbtársulás tilalmának előírását megkövetelné a tagállami jogalkotótól.
    A gyakorlat részéről ugyanakkor egyöntetű igény mutatkozott az 1997. évi Gt. 4. § (4) bekezdésében foglalt tilalom eltörlésére, hiszen akadályát képezi annak, hogy - különösen - a nagyobb, többféle tevékenységet folytató vállalatok működésük különböző területeit gazdaságilag, funkcionálisan elkülönítsék. Ráadásul a továbbtársulási tilalom - jellemzően - nem jelent valóságos hitelezővédelmet, mivel könnyen megkerülhető.
    A Javaslat tehát - főszabályként - nem zárja majd ki, hogy egyszemélyes társaságok további egyszemélyes társaságot alapítsanak, illetve részesedésszerzés útján egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonosává váljanak. Természetesen továbbra is mód és szükség lesz arra, hogy különös szintű törvények speciális korlátozásokat írjanak elő (pl. a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. § (3) bek., Áht. 95. § (5) bek.).
    A 6. §-hoz
    A 6. § szövege - egy szövegezési változtatáson túlmenően - az 1997. évi Gt. 6. § (2)-(4) bekezdésével azonos. Az alapítási és működési engedélyek, illetve a képesítési követelmények terén nincs szükség érdemi változtatásra.
    A Javaslat tükrözi azt a helyzetet, hogy vannak olyan hatósági engedélyek, amelyeket az alapítóknak már a gazdasági társaság létrehozása előtt be kell szerezniük, és vannak a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyek. Alapítási engedély például a bank alapításhoz szükséges Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye. Bizonyos tevékenységek kifejtését ugyanakkor a társaság csak hatósági engedély birtokában kezdheti meg, illetve folytathatja. Ezek a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyek (6. § (1)-(2) bek.).
    Alapítási engedélyt csak törvény írhat elő, tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyt azonban kormány- és miniszteri rendelet is. Hatósági engedély beszerzésére vonatkozó kötelezettséget önkormányzatok nem határozhatnak meg, mert a decentralizált engedélyeztetés a jogbiztonságot sértené.
    Az engedélyköteles tevékenységektől meg kell különböztetni a képesítési követelményekhez kötött tevékenységeket. Képesítési követelményt ugyancsak bármely jogforrási formában elő lehet írni, kivéve az önkormányzati rendeletet (6. § (3) bek.).
    Képesítéshez kötött tevékenységet - jogszabályi felmentés hiányában - gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha legalább egy olyan személyt "foglalkoztat", aki a jogszabálynak megfelelő képesítéssel rendelkezik. Ez a személy lehet mindenekelőtt a társaság tagja, illetve munkavállalója. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy nemcsak munkaszerződés, hanem a társasággal (tehát nem a társaság tagjával!) kötött tartós polgári jogi szerződés alapján tevékenykedő is eleget tehessen a képesítési követelménynek. E polgári jogi szerződés elsősorban vállalkozási vagy megbízási szerződés lehet, de a törvény nem zárja ki más típusú, illetve innominat (vegyes) szerződés megkötését sem. A polgári jogviszony tartósságát kétség esetén a bíróságnak kell megítélnie.
    A 7. §-hoz
    Ez a § rendelkezik a törvény által szabályozott jognyilatkozatokról, és határozatokról, amelyekre nézve változatlanul fennáll az a szabály, hogy a törvényben nem rendezett esetekben mögöttes jogterületként a Ptk. általános szabályait kell alkalmazni (9. § (2) bek.).
    A jognyilatkozatokra és határozatokra, ezek határidejére, a postai kézbesítésre vonatkozó szabályok változatlanok maradtak, de kiegészültek az elektronikus okiratra vonatkozó normákkal, valamint a tagsági jogok elektronikus hírközlő (telekommunikációs) eszközökkel történő gyakorlása lehetőségének biztosításával. Az elektronikus hírközlő eszköz fogalmát az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. §-a határozza meg.
    A jognyilatkozatok tekintetében lényegében három speciális társasági jogi szabály érvényesül.
    A társasági jogban - a kötelmi jogban általános formaszabadsággal szemben - az írásbeli forma a kötelező. A Javaslat azt is lehetővé teszi, hogy a jognyilatkozatokat ne írásban, hanem egyéb bizonyítható módon hozzák a címzett tudomására. Az 1997. évi Gt. szabályaitól eltérően a Javaslat kifejezetten kimondja, hogy az írásbeliség követelményének elektronikus okirat is megfelelhet. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. §-a alapján a Javaslat úgy rendelkezik, hogy írásbeli jognyilatkozatnak, illetve határozatnak az az elektronikus okirat minősül, amelyet legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással láttak el.
    Ha a jognyilatkozatot írásban postán küldték el, azt a tértivevényen feltüntetett időpontban kell a belföldi címzetthez megérkezettnek tekinteni. Az ajánlott küldeményre törvényes, bár megdönthető vélelem áll fenn: e küldeményt az ellenkező bizonyításáig a feladástól számított ötödik munkanapon kell megérkezettnek tekinteni. Ez a szabály is csak a belföldi címzettre vonatkozik - a külföldre történő kézbesítésre speciális szabályok az irányadók.
    Végül a harmadik speciális szabály, hogy ha a törvény valamely nyilatkozat megtételére, illetve jogcselekmény elvégzésére speciális határidőt nem állapít meg (pl. a kizárási keresetre a 47. § (3) bek.), úgy a nyilatkozatot, illetve cselekményt azonnal (a törvény kifejezésével élve "haladéktalanul") meg kell tenni.
    A § (3) bekezdése teljesen új rendelkezést tartalmaz, hiszen lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés rendelkezése alapján a tagok tagsági jogaikat elektronikus hírközlő eszközök útján gyakorolják. Ezzel kapcsolatban a (3) bekezdés második mondata általános alapelvet fogalmaz meg: nem lehet ezen eszközöket olyan módon használni, hogy ezzel a tagok egy részének joggyakorlása nehezebbé váljon. Ez ugyanis ellentétes lenne a tagok jogegyenlőségével. A taggyűlésen, illetve a közgyűlésen való részvétel ezen módjára vonatkozó részletesebb törvényi előírásokat a 145. § és a 239-241. § tartalmazza.
    Érdemes jelezni, hogy - ügyrendjének előírása alapján - a felügyelő bizottság, illetve a részvénytársaság igazgatósága/igazgatótanácsa is tarthatja üléseit telekommunikációs kapcsolat igénybevételével (34. § (4) bek. és 243. § (3) bek.)
    A 8. §-hoz
    A Javaslat a gazdasági társaságok szervezetét és működését, a tagok jogait és kötelezettségeit, a társaság harmadik személyekkel szembeni polgári jogi viszonyait, illetve a társaság és a tagok közötti belső jogviszonyokat szabályozza. Szabályozása tehát nem érinti a munkajogot.
    A gazdasági társaság ugyanakkor - akár jogi személy, akár nem - cégneve alatt munkáltató, tehát munkáltatói jogokat gyakorolhat a társaság munkavállalóival szemben. A munkaszerződésekre, a társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire természetesen a Munka Törvénykönyvének előírásai vonatkoznak.
    Hasonló a helyzet az un. kollektív munkajoggal is. A munkaügyi kapcsolatokra, a szakszervezetek, illetve az üzemi tanács jogosítványaira, a kollektív szerződésre stb. ugyancsak a Munka Törvénykönyve vonatkozik. E tekintetben tehát a § tartalma megegyezik az1997.évi Gt. 8. §-ával.
    A dolgozói participációra vonatkozó normákat a Javaslat érdemben változatlan formában tartja fenn, bár jelentősen növeli az üzemi tanács és a társaság ügyvezetése mozgásterét azáltal, hogy a Javaslat előírásaitól - a felek megállapodása alapján - eltérést enged (38-39. §).
    Tartalmi újítást jelent a § (2) bekezdésében foglalt szabály, amely a társaság vezető tisztségviselőire vonatkozó követelménnyel (30. § (2) bek.) egyezően a vezető állású munkavállalókra nézve is kimondja, hogy feladatkörükben a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni. Vezető állású munkavállaló az, akit a Munka Törvénykönyve illetve az adott társaság társasági szerződése vagy szabályzata annak minősít.
    A 9. §-hoz
    A § (1) bekezdése az 1997. évi Gt-vel egyezően kimondja az alapítók (tagok) társulási szabadságát, ugyanakkor azt is rögzíti, hogy a törvény rendelkezései általában kogensek, amelyektől akkor lehet eltérni, ha ezt a törvény megengedi. Ugyanakkor a vállalkozói szabadság növelése és a vonatkozó bírói gyakorlat bizonytalanságának feloldása érdekében az (1) bekezdés második mondata kimondja, hogy nem minősül jogszabálysértésnek a Javaslatban nem szereplő rendelkezés társasági szerződésbe való felvétele, azaz többletszabály alkalmazása, mintegy a törvényt kiegészítve. A többletrendelkezéseknek azonban van egy garanciális korlátja: a rendelkezés nem állhat ellentétben a társasági jog alapelveivel, az adott társasági forma jogi lényegével, illetve a jóhiszemű joggyakorlás követelményeivel.
    A Javaslat mögöttes jogterülete változatlanul a Ptk. A Ptk. kiegészítő alkalmazásánál azonban az új szöveg a "megfelelően" kitétellel gazdagodott. Ennek az oka az, hogy a Ptk. több szabályát nem lehet szó szerint alkalmazni a társaságokra. A Ptk. szerződéses általános rendelkezései ugyanis a kétszemélyes cserekötelmekre vannak modellezve, a társaság viszont tipikusan több alanyú együttműködési szerződés (9. § (2) bek.).
    A 10. §-hoz
    A világosabb törvényszerkezet érdekében a társasági jogviták körének meghatározása, valamint a választottbírósági klauzula a közös szabályok I. fejezetében kerül elhelyezésre (10. § (2) bek.). A Javaslat mögöttes jogszabályként megtartja a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényt, azonban az 1997. évi Gt-nél differenciáltabban szabályozza a társasági jogvitákban a választottbíráskodás igénybevételét.
    Társasági jogvitának minősül a társaság és a tag (ideértve a kizárt, valamint a társaságtól egyébként megvált tagot) közötti, a társasági jogviszonyból eredő valamennyi jogvita, a tagok között a társasági szerződéssel illetve a társaság működésével összefüggő jogvita, a társaság legfőbb szerve határozatának bírósági felülvizsgálata (45. § (2) bek.), továbbá a tényleges vállalatcsoport fennálltának bíróság általi megállapítása (64. §).
    A társaság és a tag közötti jogvitára nézve megmarad az 1997. évi Gt. azon szabálya, hogy a választottbíróság igénybevételéről a társasági szerződésben kell rendelkezni, és egy meghatározott állandó illetve eseti választottbíróságot kell megjelölni. Ugyanez vonatkozik a társaság legfőbb szerve határozatának felülvizsgálatára.
    A tagok egymásközti jogvitáiban bármikor megállapodhatnak választottbíróság igénybevételében, akár különböző választottbíróságok is dönthetnek ügyeikben. Értelemszerűen ez a szabály irányadó az érintett felekre abban az esetben, ha a tényleges vállalatcsoport fennálltának megállapítását kérik (64. §).
    A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 44. §-a, amely szerint, ha a társaságnak külföldi tagja van külföldi választottbíróság vehető igénybe, arra a téves értelmezésre adott alapot, hogy külföldi választottbíróság csak akkor vehető igénybe, ha a társaságnak a választottbírósági kikötés felvételének időpontjában legalább egy külföldi tagja van. Hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat ilyen korlátozást nem tartalmaz, tehát csak magyar tagokból álló gazdasági társaságnál felmerülő jogvita eldöntésére is ki lehet kötni külföldi választottbíróságot.
    II. Fejezet
    A gazdasági társaság alapítása. A társasági szerződés módosítása
    1. Cím
    A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat)
    A 11-12. §-hoz
    A Javaslat I. részének a gazdasági társaságok alapításáról szóló II. fejezete a gazdasági társaság létesítő okiratának meghatározásával kezdődik. Az alapkategória a társasági szerződés. Az 1997. évi Gt-től eltérően valamennyi részvénytársaság alapszabályon alapul, amelyet nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt.) esetén az alakuló közgyűlés, zártkörűen működő részvénytársaság (zrt.) esetén az alapítók fogadnak el. A Javaslat csak az egyszemélyes társaságok létesítő okiratára alkalmazza (társasági szerződés vagy alapszabály helyett) az alapító okirat elnevezést.
    A társasági szerződés aláírására, minősített alakiságaira (ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzés, közokiratba foglalás), valamint időtartamára vonatkozó rendelkezések nem változtak.
    Gazdasági társaság létrehozásához társasági szerződés megkötése, alapszabály vagy alapító okirat elfogadása szükséges. Ezt - az nyrt. alapszabálya kivételével - valamennyi tagnak alá kell írnia. A tagok ez esetben alapítónak is minősülnek. Az nyrt. alapszabályát a társaság közgyűlése fogadja el.
    Jogszabályszerkesztési okokból a 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közös szabályokban (I. rész), valamint a záró rendelkezések első fejezetében (IV. rész XII. fejezet), eltérő rendelkezés hiányában, a társasági szerződés kifejezés alatt az alapszabályt és az alapító okiratot is érteni kell. Ez a szabály - értelemszerűen - az egyes társasági formákra vonatkozó rendelkezéseknél nem alkalmazható.
    A társasági szerződés megkötésénél helye van képviseletnek: a tag helyett a társasági szerződést, alapszabályt vagy alapító okiratot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. Ha a társaságot jogi személy alapítja, úgy természetszerűen törvényes (szervezeti) képviseletre jogosult tagja, munkavállalója stb. írja alá a társasági szerződést.
    A társasági szerződés minősített alakszerűséghez kötött okirat: azt közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvédnek kell ellenjegyeznie. Ügyvéd helyett bármely alapító jogtanácsosa is ellenjegyezheti a társasági szerződést.
    A társasági szerződésben az alapítók rendelkeznek a társaság időtartamáról. Ha ezt elmulasztják, úgy a Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - törvényes vélelmet állít fel: a társaságot határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni (11. § (5) bek.).
    A Javaslat - a társaságok piacra lépésének megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében - új lehetőségként bevezeti a közkereseti, a betéti, valamint a korlátolt felelősségű társaság szerződésminta kitöltésével való alapításának lehetőségét. A szerződésmintákat a Ctv-javaslat melléklete tartalmazza. Szerződésminta alkalmazása esetén természetesen a társasági szerződés tartalmát csak a mintában foglalt rendelkezések képezhetik, a tagoknak azt csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteniük. Minta esetén is szükség van ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzésre, illetve közokiratba foglalásra, hiszen a cégeljárásban a jogi képviselet kötelező. Szerződésminta alkalmazása esetén azonban az ügyvéd értelemszerűen csak a társulók személyi adatainak valósságát és a többi kitöltendő rovat szabályszerűségét vizsgálja. A minta alkalmazásához 2007. októberétől az általános 15 munkanapos eljárási határidőnél rövidebb, 8 munkanapos bejegyzési határidő kapcsolódik (Ctv. 48. §).
    A Javaslat 12. §-ának (1) bekezdése a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeiről rendelkezik, e tartalmi elemek hiányában a társaság nem jöhet létre. A társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit a Javaslat lényegében az 1997. évi Gt. előírásainak megfelelően állapítja meg. Az egyetlen lényeges változás a tevékenységi körök tekintetében történt. A jövőben nem lesz kötelező valamennyi tevékenységi kör társasági szerződésben való feltüntetése. A Javaslat alapján ilyen kötelezettség csak a főtevékenységre nézve áll fenn, azonban a társaság - döntése szerint - bármely más tevékenységi kört is feltüntethet az okiratban.
    A társasági szerződésben tehát meg kell határozni a társaság tagjait, a társaság cégnevét, székhelyét, tevékenységét és időtartamát. Ez alól kivétel a nyilvánosan működő részvénytársaság, ahol a részvényeseket nem kell feltüntetni. Meg kell határozni a társaság vagyonát, mégpedig a számviteli törvényhez igazodóan a jegyzett tőke, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása, és a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja, ideje megjelölésével. A társasági szerződésnek meg kell határoznia a társasági szervezet alapvonásait, így az első vezető tisztségviselők nevét, egyéb adatait és a cégjegyzés módját. Ha a társaság alapításakor első felügyelőbizottságot, illetve első könyvvizsgálót választanak, akkor a vonatkozó személyes adatokat is rögzíteni kell. Ki kell emelni, hogy a későbbi vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat, könyvvizsgálót a legfőbb szerv választja, éppen ezért nevüket, adataikat a társasági szerződésnek már nem kell tartalmaznia (19. § (4) bek.).
    A 12. § a valamennyi társaságra irányadó közös kellékeket határozza meg. Emellett a társasági szerződés kötelező tartalma mindaz, amit a Javaslat az egyes társasági formáknál kötelezően előír.
    A Javaslat a 12. § (2) bekezdésében kifejezetten kimondja azt e vállalkozói szabadsághoz tartozó gazdasági alkotmányossági elvet, hogy a gazdasági társaság bármely tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz (pl. 5. §).
    A Javaslatot megelőzően a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos szabályok a Ctv-ben szerepeltek. Tekintettel arra, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének okai anyagi jogi szabályok, ezért azokat a Javaslat tartalmazza (12. § (3)-(6) bek.).
    Az érvénytelenségi szabályok a jogerős cégbejegyzésig azonosak a Ptk általános érvénytelenségi szabályaival. A jogerős cégbejegyzés után azonban csak semmisség megállapításának van helye, mégpedig a Tanács 1. társasági jogi irányelve (68/151/EGK) által taxatíve meghatározott okokból. Alapvető formai, illetve tartalmi hibák adhatnak csak okot a határidő nélküli perindításra, mint pl. a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzés nélküli elkészítése, vagy az a körülmény, hogy a társasági szerződés nem tartalmazza a cég nevét, illetve jegyzett tőkéjét. Ezen okok kimerítő felsorolását a § (4) bekezdése tartalmazza. Ha a társasági szerződés egyéb okból jogszabálysértő, törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye (Ctv. 74. §).
    Az érvénytelenség megállapítása iránti pereknél is az érvénytelenségi ok kiküszöbölése a fő cél, és csak akkor, ha ez nem lehetséges, kerülhet sor az érvénytelenség megállapítására oly módon, hogy a jogerős ítélet napjáig vagy az ítéletben meghatározott, azt követő időpontig az okiratot hatályossá kell nyilvánítani. A bíróság eljárásának részletes szabályait a Ctv-javaslat tartalmazza.
    A jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek a társaság terhére vagy javára az érvénytelenség megállapításáig keletkeztek.
    2. Cím
    A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása
    A 13-14. §-hoz
    A Javaslat az 1997. évi Gt-vel azonosan kimondja, hogy a gazdasági társaság vagyonához valamennyi tag köteles hozzájárulni. Mivel a gazdasági társaságok valamennyi formája üzletszerű gazdasági vállalkozásra jön létre, a gazdasági társaság elengedhetetlen ismérve a társasági vagyon. Miután pedig a társaság a tagok közös gazdasági tevékenységét folytatja, a társasági vagyonnak a tagoktól kell származnia, valamennyi tag köteles hozzájárulni a társaság vagyonához. A tagok vagyoni hozzájárulása természetszerűen különböző mértékű lehet, de valamilyen vagyoni hozzájárulásra valamennyi tag köteles.
    A vagyoni hozzájárulást társasági törvény tradicionálisan két részre osztja, nevezetesen pénzbeli hozzájárulásra, és nem pénzbeli hozzájárulásra, amelyet a gyakorlat apportnak nevez. Az 1997. évi Gt. a közös szabályok között nem tartalmazott ún. apport-meghatározást, csak a kft-nél és az rt-nél voltak - nem teljesen azonos tartalmú - rendelkezések. Figyelemmel arra, hogy ez a szabályozási megoldás a kkt. és a bt. esetében a Gt. céljától eltérő jogértelmezésre is alapot adott, a Javaslat 13. §-ának (2) bekezdése egységesen kimondja, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő, vagy egyéb vagyoni értékű jog (ideértve az adós által elismert vagy a jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is) egyaránt lehet. A részvénytársaságnál, illetve a kft-nél az apportra a törvény többletkövetelményeket is megállapíthat. Mivel a vagyoni hozzájárulás végrehajtás alá vonhatóságának előírását a 2. társasági jogi irányelv sem tartalmazza, ennek kimondását a javaslat mellőzte.
    A Javaslat azt is rögzíti, hogy e törvényben vagy külön törvényben megjelenhetnek olyan előírások, amelyek a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározzák, illetve a tagok (részvényesek) korlátozott felelősségével működő társaságokra nézve előírják a jegyzett tőke legkisebb mértékét (114. §, 207. §, vagy pl. a hitelintézeti törvény).
    A 13. § (4) bekezdése javított fogalmazásban az 1997. évi Gt. 12. §-a (3) és (4) bekezdésében foglaltakat tartalmazza, a felelősségi szabály érdemben tehát nem változott. Eszerint nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éves jogvesztő határidőn belül felel a gazdasági társaság irányában azért, hogy apportjának a társasági szerződésben megjelölt értéke nem haladja meg a szolgáltatás idején fennálló forgalmi értéket. Az apport túlértékelése tehát általános jelleggel tilos. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a kárért a társaság felé. Az apportért való tagi felelősség (4) bekezdésben meghatározott esete mindig a társaság és nem a tagok irányában áll fenn. Kapcsolódik ehhez a Javaslat 50. §-ának (2) bekezdése, amely az apport túlértékelése esetén (13. § (4) bek.) a hitelezők javára is megállapíthatóvá teszi az érintett tagok korlátlan és egyetemleges felelősségét.
    Ki kell emelni továbbá, hogy az ötéves határidő jogvesztő, tehát a helytállás időtartama nem hosszabbodhat meg pl. az elévülés nyugvására vagy félbeszakadására vonatkozó szabályok szerint.
    A 14. § szövege lényegében azonos az 1997. évi Gt. 13. §-ával. Ha valamely tag (részvényes) a társasági szerződésben foglalt vagyoni hozzájárulását szerződéses határidőben nem teljesíti, és az ügyvezetés által kitűzött 30 napos póthatáridő is eredménytelenül telik el, úgy a tag tagsági viszonya megszűnik, és a szerződésszegésével okozott kárért a Ptk. szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik. A póthatáridő kitűzését is tartalmazó felhívásban az ügyvezetés kifejezetten figyelmezteti a tagot, hogy a póthatáridő eredménytelen eltelte tagsági viszonyának megszűnésére vezet, mintegy a társaság oldaláról érdekmúlás következik be. A póthatáridő elmulasztásának csak egy jogkövetkezménye lehet: a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon automatikusan megszűnik. Ez kötelező szabály, a tagok ettől eltérően nem rendelkezhetnek.
    Mivel a tagsági viszony a törvény erejénél fogva szűnik meg, az ügyvezetés egyszerűen értesíti a volt tagot tagsági viszonyának megszűnéséről. Ez a megszűnés nem érinti a volt tag Ptk 339. § szerint fennálló általános polgári jogi felelősségét azért az esetlegesen a társaságnak okozott kárért, amelyet a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával okozott.
    3. Cím
    Az előtársaság
    A 15-16. §-hoz
    Az előtársaság intézményét a Javaslat néhány vonatkozásban pontosabbá teszi.
    A német mintájú előtársaság az 1997. évi Gt. jelentős újítása volt, bevezetése tette lehetővé, hogy megszűnjön a gazdasági társaságok ex tunc, azaz visszamenő hatályú cégbejegyzése.
    A gazdasági társaság a társasági szerződés közjegyzői okiratba foglalásától, illetve ügyvédi ellenjegyzésétől azonnal előtársaságnak minősül. Az előtársaság alapvetően a létrehozni kívánt gazdasági társaság szabályai szerint működik, de a gazdasági társaság iratain, az általa kötött szerződéseken az előtársasági jelleget, tehát azt, hogy a társaság cégbejegyzése még nem történt meg, fel kell tüntetni. Működnek már a társaság szervei is, a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselők már a cégbejegyzésig sem saját vagy az alapítók nevében járnak el, hanem a gazdasági társaság nevében és javára.
    Az előtársasági lét a társasági szerződés ellenjegyzésétől (közokiratba foglalásától) kezdődik és a cégbejegyzésig, vagy a cégbejegyzés elutasításáig tart. Ez időszakon belül azonban két alszakaszt különböztethetünk meg. A társaság cégbírósághoz való bejelentéséig - amelynek a főszabályként a társasági szerződés megkötésétől számított 30 napon belül meg kell történnie (17. §) - az előtársaság már létezik, de gyakorlatilag nem működhet, azaz üzletszerű gazdasági tevékenységet még nem fejthet ki. Az üzletszerű tevékenység tényleges beindítására csak a bejegyzési kérelem cégbírósághoz történtő benyújtását követően kerülhet sor. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. a bejelentés megtörténte előtt a létrehozandó társaság vezető tisztségviselői nem köthetnek szerződést az előtársaság javára, de a gazdasági tevékenység folytatására csak a cégbírósági bejelentés - és ezzel kapcsolatban a cégnév számítógépes rögzítése, az adószám, a társadalombiztosítási szám és a statisztikai számjel megszerzése - után kerülhet sor.
    A cégbejegyzési kérelem benyújtását követően a "bejegyzés alatt" toldatot, vagy annak "b.a." rövidítését fel kell tűntetni a társaság cégnevében. A 15. § (2) bekezdése az 1997. évi Gt. szabályait azzal egészíti ki, hogy az előtársasági jelleg feltűntetésének elmulasztása esetére előírja, hogy az így megkötött jogügyletek - amennyiben a cégbejegyzési kérelem elutasításra kerül - az alapítók által együttesen kötött jogügyleteknek minősülnek.
    Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, lényegében azzal a kivétellel, hogy alapvető stratégiai döntések meghozatalára nem kerülhet sor és a társaság olyan tevékenységet sem folytathat - még az engedély esetleges birtokában sem - amely hatósági engedélyköteles. Az előtársaság legfőbb szerve tarthat ülést, de a társasági szerződést nem módosíthatja és ennek megfelelően a tagok személyében sem következhet be változás, még olyan formában sem, hogy a társaság legfőbb szerve a tag kizárására pert kezdeményez. Nem hozható döntés a társaság megszűnéséről, illetve átalakulásáról sem. Természetesen e szabályok nem érvényesülnek akkor, amikor a törvény kötelező rendelkezése folytán kerül a sor a tagok személyének megváltoztatására, vagy ha a társaság legfőbb szervének azért kell a társasági szerződést módosítania, mert erre a cégbíróság felhívja. Az eltérések tehát lényegében azonosak az eddigiekkel, egy kivétellel: a bírói gyakorlatot követetve a 16. § (1) bekezdés f) pontja rögzíti, hogy az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, illetve abban nem vehet részt.
    A létrehozni kívánt társaság tehát előtársasági szakaszában is jogképes. Jogképességét - az 1997. évi Gt-től eltérően - a Javaslat 16. §-ának (1) bekezdése egyértelműen kimondja.
    Ha a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg (létszakasz) megszűnik és a társaság külön eljárás nélkül, automatikusan teljes értékű gazdasági társaságként folytathatja tevékenységét. Az előtársasági időszakban kötött szerződések a társaság legfőbb szervének jóváhagyására nem szorulnak (16. § (2) bek.).Ha viszont a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasítja, az előtársaság megszűnik, további jogokat és kötelezettségeket nem szerezhet és a társaság az elutasításról való tudomásszerzés után a működését haladéktalanul köteles megszüntetni. A Javaslat a vonatkozó szabályozást árnyaltabbá teszi: beépíti a tudomásszerzést, mint a jogkövetkezmények beálltának kezdő időpontját, egyértelműsíti a vezető tisztségviselők, illetve a tagok felelősségét, rendezi a tagok egymásközti elszámolását. A tudomásszerzés jellemzően a cégbírósági végzés kézbesítésével történik meg, de annak - természetesen - más módja is lehet.
    Az előtársaságot lényegében a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell megszüntetni. A társaság vagyonával felel az előtársasági létszakaszában vállalt kötelezettségekért. Ha ezt követően még marad vagyon, ezt a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően kell felosztani. Ha a vagyon nem elégséges a kötelezettségek kielégítésére, korlátlan felelősségű tagokkal rendelkező társaságok esetén a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a fennmaradt tartozásokért a 68. §-nak megfelelően. Ha viszont a tag felelőssége az előtársaságban korlátozott volt, úgy belép a vezető tisztségviselők korlátlan és egyetemleges felelőssége - ennyiben különbözik az előtársaság a "végleges" társaságtól.
    4. Cím
    A gazdasági társaság alapításának cégbírósági bejegyzése
    A 17. §-hoz
    A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napján (ex nunc hatályú konstitutív bírói aktus) jön létre. A cégbejegyzési eljárást részleteiben a Ctv-javaslat szabályozza. A Javaslat - az eddigi szabályokkal egyezően - csak annyit ír elő, hogy a társaságalapítást a társasági szerződés (alapító okirat) aláírásától, illetve az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak. Törvényi kivételt teremt maga a 17. §, amikor kimondja, hogy ha a társaság létrehozásához alapítási engedély szükséges (6. § (1) bek.), úgy a benyújtási határidő az engedély kézhezvételétől számított 15 nap. A kérelem benyújtására nyitva álló határidőre vonatkozó általános szabály alól a cégtörvény további kivételt tehet.
    A kérelem benyújtására meghatározott határidő elmulasztása nem eredményezi a bejegyzési kérelem elutasítását, hanem pénzbírságot von maga után (Ctv. 34. § (2) bek.), a társaság pedig a bejelentkezésig üzletszerű működését nem kezdheti meg (15. § (3) bek.).
    A cégnyilvánosságra és a gazdasági társaságok törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályozás - a cégbejegyzési eljáráshoz hasonlóan - a cégjog tárgya, de mivel anyagi jogi jelentőségük is van, a 17. § (2) és (3) bekezdése az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.
    A társasági jog egyik legalapvetőbb közérdekvédelmi és hitelezővédelmi követelménye a cégnyilvánosság. A nyilvánosság alapelvét a törvény 17. §-a általános jelleggel deklarálja mind a társaságokra, mind a társaságok tagjaira, mind pedig a társaságok tisztségviselőire nézve. A cégnyilvánosság biztosításának részletes szabályait a Ctv-javaslat tartalmazza, és tovább növeli az eddig is széles körben fennálló nyilvánosságot, az Európai Közösség l. számú társasági irányelvében (68/151/EK) foglalt publicitási követelményekkel is összhangban.
    5. Cím
    Szerződésmódosítás
    A 18. §-hoz
    Mivel logikailag nem a gazdasági társaság szerveiről szóló fejezethez tartozik, a társasági szerződésmódosításra vonatkozó szabályozást a Javaslat áthelyezte a közös szabályok II. fejezetébe. Magára a szerződésmódosításra vonatkozó szabályok azonban tartalmilag - egy fontos kivételtől eltekintve - nem változtak, csak szövegezési módosulásokra került sor.
    Ha a társasági szerződés módosítására vonatkozó döntést a társaság legfőbb szerve hozza, a módosítás közjegyzői okiratba foglalást vagy ügyvédi ellenjegyzést igényel, de a módosítás ellenjegyzésére az érintett társaság jogtanácsosa is jogosult. A tagok aláírása természetesen ebben az esetben nem szükséges, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.
    Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések a módosítási döntéshez általában minősített (háromnegyedes) többséget írnak elő. A legegyszerűbb módosítások esetében - székhely, telephely, fióktelep, illetve a tevékenységi kör szélesítése, valamint szűkítése - a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a szerződésmódosítás egyszerű szótöbbséggel is elfogadható (17. § (2) bek.). Új, a társaság működésének egyszerűsítését célzó szabályt tartalmaz a (3) bekezdés, amikor kimondja, hogy e döntések meghozatalára - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a társasági szerződés a vezető tisztségviselőket is felhatalmazhatja. Ezáltal a társaság megtakaríthatja a legfőbb szerv összehívásával, ülésezésével kapcsolatos költségeket.
    A módosítással kapcsolatos eljárásra általában az alapításra vonatkozó rendelkezések vonatkoznak, azt - főszabályként - a módosításra vonatkozó döntés meghozatalától számított 30 napon belül kell a cégbíróságnak bejelenteni. A változásbejegyzési eljárásra vonatkozó szabályokat a Ctv-javaslat tartalmazza.
    III. Fejezet
    A gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok
    1. Cím
    A gazdasági társaság legfőbb szerve
    A 19-20. §-hoz
    A 19-20. § részben pontosított, részben kiegészített szöveggel tartalmazza a gazdasági társaság legfőbb szervére vonatkozó szabályokat, nagyobb lehetőségeket biztosítva a tagok akarata érvényesítésének.
    A gazdasági társaság alapvetően a tagoké, az a tagok üzleti érdekeinek jogképességgel felruházott megtestesülése. Ennek megfelelően a társaság legfőbb szervét mindig a tagok képezik és minden tagnak alanyi joga a társaság legfőbb szervének ülésén részt venni. A társaság legfőbb szervét az egyes társasági formáknál a törvény különböző módon nevezi. A közkereseti és a betéti társaság tipikusan személyegyesülés, a tagok gyűlése ezért e két társaságnál lényegében "formátlan", azt maguk a tagok jogosultak meghatározni. A § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a társaság legfőbb szerve a közkereseti és a betéti társaságnál a tagok gyűlése (eddig kettőség volt: tagok gyűlése - taggyűlés) a kft-nél a taggyűlés, rt-nél a közgyűlés. Az egyesülés legfőbb szervének elnevezését a Javaslat megváltoztatta: a félrevezető igazgatótanács elnevezés helyett a törvény a jövőben az egyesülésnél is taggyűlésnek nevezi legfőbb szervet.
    A társaság legfőbb szervének döntéseit kizárólag a tagok hozhatják. A legfőbb szerv feladata elsősorban a stratégiai döntéshozatal. A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - az egyes társasági formáknál külön-külön határozza meg, hogy konkrétan mely ügyek tartoznak a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe. A társasági szerződés továbbra is bármely kérdést a legfőbb szerv hatáskörébe utalhatja.
    Az egyszemélyes társaságnál (kft. vagy rt.) legfőbb szerv - természetesen - nem működik. A legfőbb szerv hatáskörében az egyedüli tag írásban határoz (19. § (5) bek.).
    A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a társaság vezető tisztségviselőit, felügyelőbizottsági tagjait és könyvvizsgálóját (az első vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat és könyvvizsgálót kivéve, mivel a társaság alapításakor a legfőbb szerv még nem működik) - a társasági szerződés vagy az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában (37. §) - a legfőbb szerv választja, ebből következően, ez nem igényli a társasági szerződés módosítását, nevüket a társasági szerződés kötelezően nem tartalmazza (19. § (4) bek.).
    A gazdasági társaság szerveit (taggyűlés, igazgatóság, felügyelőbizottság stb.) a Javaslat szabályozza. Új rendelkezés, hogy a társaság legfőbb szerve (vagy felhatalmazásával az ügyvezetés) a törvényben meghatározott szervek mellett fakultatív szervek - pl. tanácsadó testület - létrehozásáról is dönthet. Ezen - bizonyos mértékben informális - szervek működése azonban nem érintheti a Javaslatban szabályozott társasági szervek törvényben megállapított határkörét és felelősségét. Ilyen testület lehet például a javadalmazási vagy a jelölési bizottság (ld. 311. §).
    A legfőbb szerv főszabályként ülésen, a tagok (részvényesek), illetve meghatalmazottaik jelenlétében hozza meg döntéseit. De
    a) a társasági szerződés módot adhat arra, hogy a tag tagsági jogait az ülésen való személyes részvétel helyett telekommunikációs (elektronikus hírközlő) eszközök igénybevételével gyakorolja,
    b) a társasági szerződés meghatározhatja azokat az ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül írásban vagy más módon dönthetnek. Ennek két korlátja van: az egyik, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása tárgyában csak ülésen lehet határozni, a másik hogy ha bármely tag ezt kívánja, az ülést össze kell hívni (20. § (1)-(2) bek.).
    Az 1997. évi Gt. szabályozásának érdemi kiszélesítésével a 20. § (3) és (4) bekezdése kimondja, hogy a legfőbb szerv ülése szabályszerű összehívás nélkül is megtartható, ha valamennyi tag jelen van és az ülés megtartásához hozzájárul. Az ülés napirendjén nem szereplő kérdések megtárgyalására vonatkozó szabály nem változik, azaz a meghívóban (hirdetményben) nem szereplő kérdéseket a legfőbb szerv csak akkor tárgyalhatja meg, ha az ülésen valamennyi tag jelen van, és a kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul. Új rendelkezés azonban a (3) bekezdés második mondata, miszerint a társasági szerződés (kivétel a nyilvánosan működő rt. alapszabálya) lehetővé teheti, hogy a nem szabályszerűen összehívott vagy megtartott ülésen hozott döntést a tagok 30 napon belül utólag, egyhangú döntéssel jóváhagyják.
    A 20. § (5)-(7) bekezdése az 1997. évi Gt. normáival lényegileg azonos szabályokat tartalmaz, azonban azok megfogalmazása a korábbinál egyértelműbb. Ebből a célból a (6) bekezdés kimondja, hogy a legfőbb szerv döntéseinek meghozatala általában a szavazati joggal rendelkező tagok egyszerű többségével történik. A Javaslat természetesen továbbra is számos kivételt tesz ezen főszabály alól.
    A legfőbb szerv ülésének határozatképességét az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetekben határozza meg a Javaslat. Ha azonban akár törvényi, akár szerződéses rendelkezés alapján valamely ügyben az adott tag nem szavazhat, az érintett tagot az e kérdésben való határozathozatal során (tehát nem általában!) a határozatképesség számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Egy ilyen törvényes szabályt maga a 20. § (5) bekezdés is tartalmaz: nem szavazhat az a tag, akit a hozandó határozat valamely kötelezettség (felelősség) alól mentesít, vagy a társaság rovására valamely előnyben részesít, ideértve azon eseteket is, ha valamely taggal szerződést kell kötni, illetve ellene pert kell indítani. Az eltérő jogértelmezésekre tekintettel a Javaslat kimondja, hogy e szabály arra a tagra is irányadó, akinek társasági jogi jogviszonyára (pl. vezető tisztségviselő) a határozat vonatkozik.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-hez hasonlóan - előírja, hogy azok a tagok, akik többségi pozíciójukkal visszaélve olyan határozatot hoztak, amelyről tudták (szándékosság) vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna (gondatlanság), hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a határozattal okozott kárért. A kárt tehát a társaságnak és nem harmadik személyeknek okozzák, továbbá az érdeksérelemnek lényegesnek (pl. jelentős érték) és kirívónak kell lennie. Ez a rendelkezés fontos kisebbségvédelmi előírás. A bekezdésben a törvényi kivétel lehetősége elsősorban az elismert vállalatcsoportnál fennálló eltérő szabályra utal.
    2. Cím
    A gazdasági társaság ügyvezetése
    A 21-22. §-hoz
    A Javaslat a gazdasági társaságok nem stratégiai jellegű irányítását ügyvezetés néven fogja össze, azonban az ezzel kapcsolatos gyakorlati bizonytalanságok miatt világossá teszi, hogy ügyvezetésen a társasági jogban nemcsak az operatív menedzsment értendő, hanem ennél a szélesebb kategória. A 21. § (1) bekezdése ide sorol minden olyan döntést, amely törvény vagy a társasági szerződés rendelkezése alapján nem tartozik valamely más társasági szervnek a hatáskörébe.
    Az ügyvezetést ellátó személyeket a Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - vezető tisztségviselőknek nevezi. A Javaslat - a kollektív vezetés erősödésére tekintettel - elvi éllel kimondja, hogy a gazdasági társaság ügyvezetését egy, illetve több vezető tisztségviselő avagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ezt követően a 21. § (2)-(5) bekezdése felsorolja az egyes társasági formák ügyvezető szerveit. Ügyvezető szervnek minősülnek a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, a kft-nél az egy vagy több ügyvezető, az rt-nél - főszabály szerint - az igazgatóság. Ugyanakkor, a zártkörűen működő részvénytársaságnál a 251. § módot ad egyszemélyes ügyvezetés (vezérigazgató) választására. A Javaslat egyik legjelentősebb újítása, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságnál lehetőség nyílik az angol-amerikai board-rendszerű irányítási struktúra kialakítására, ahol felügyelőbizottság nem választható, és az igazgatótanácsnak nevezett testület egyszerre látja el az ügyvezetési és az ellenőrzési (tehát általában a felügyelőbizottsághoz tartozó) funkciókat. Végül az egyesülésnél az eddigi tisztán egyszemélyes vezetés helyébe vagylagosan kettős konstrukció lép: nevezetesen az egyesülés ügyvezetését vagy az igazgató vagy az igazgatóság látja el.
    A 22. § - megismételve az 1997. évi Gt. rendelkezéseit - kimondja, hogy vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet, aki e minőségében csak személyesen járhat el a társaság ügyeiben. Mivel a kkt-nél és a bt-nél a tagok jogosultak az üzletvezetésre, ezeknél a társaságoknál jogi személy is lehet vezető tisztségviselő, amely természetesen törvényes szervezeti képviselője útján jár el. A 22. § (1) bekezdése értelmezi a személyes eljárás körét: a társaság belső ügyeiben nincs helye képviseletnek, de pl. a vezető tisztségviselő meghatalmazást adhat ügyvédnek, hogy a társaságot harmadik személlyel szembeni perben képviselje stb.
    A vezetői tisztségviselői jogviszony polgári jogi, illetve munkajogi jellege tekintetében igen széleskörű elméleti és gyakorlati viták folynak, lényegében az első Gt., azaz 1988 óta. Ezekre tekintettel mondja ki a 22. § (2) bekezdése, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony sajátos társasági jogi jogviszony, amelyet elsődlegesen a Javaslat szabályoz, mögöttes jogként viszont a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell - a vezető tisztségviselői jogviszony sajátosságaira tekintettel - megfelelően alkalmazni. Ebből a szabályból következik, hogy a vezető tisztségviselő e minőségében nem állhat a jövőben munkaviszonyban, de nem következik, hogy a vezető tisztségviselő egyáltalán nem állhat munkaviszonyban - vezető tisztségviselői jogviszonya mellett - a társasággal. Mivel az 1997. évi Gt. alapján voltak vezető tisztségviselői munkaviszonyok is pl. a kft-knél, az átmeneti rendelkezések között a Gt. 333. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ezek a munkaviszonyok, ha határozott időre szóltak, úgy lejártukig, ha határozatlan időre, úgy a vezető tisztségviselői jogviszony lejártáig, de legfeljebb a megválasztástól számított öt évig maradnak hatályban.
    A magyar társasági jogban hagyományos a vezető tisztségviselők önállósága, amelyhez a 30. § (2) bekezdésében az ún. önfelelősség elve párosul. Ebből következik, hogy egyfelől - az egyszemélyes társaság kivételével - a vezető tisztségviselőt e minőségében senki sem utasíthatja (tehát a tagok, illetve munkáltatója sem), másfelől, hogy a vezető tisztségviselő törvényen, illetve a társasági szerződésen nyugvó hatáskörét nem lehet elvonni. A hatáskör elvonásra a társaság legfőbb szerve is csak akkor és csak olyan mértékben jogosult, amennyiben a törvény vagy a társasági szerződés erre a legfőbb szervet feljogosítja. E két szabályt a Javaslat elődjénél egyértelműbben fogalmazza meg.
    Az utasítási és a hatáskörelvonási tilalom nem vonatkozik az egyszemélyes részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társaságokra, valamint a Javaslat a főszabálytól eltérően rendelkezik az elismert vállalatcsoportok vonatkozásában (60. §). Ilyenkor azonban az alapító, illetve az uralkodó tag döntése mentesíti a vezető tisztségviselőt a 30. § szerinti felelősség alól. Egyszemélyes társaság esetében a tag a vezető tisztségviselőnek írásban utasítást adhat (22. § (4) bek.).
    A 23. §-hoz
    Az összeférhetetlenségi szabályokkal kapcsolatban a Javaslat két fontos változást tartalmaz.
    A Javaslat 23. §-a az eddigi szabályozással egyezően kimondja, hogy nem lehet vezető tisztségviselő az a személy, akit bíróság bármely bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt. Erre a szabályra közérdekvédelmi okokból változatlanul szükség van. Természetesen, ha az érintett személy a büntetlen előélethez fűződő hátrányos következmények alól a Btk-ban szabályozott bármely módon már mentesült, úgy megnyílik az út a vezető tisztség betöltése előtt. Ugyancsak bűncselekmény elkövetésével függ össze az a szabály is, hogy ha valakit mellékbüntetésként valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt olyan gazdasági társaságban, amelynek főtevékenységeként olyan tevékenység került megjelölésre, amelyre a büntetés kiterjed, nem lehet vezető tisztségviselő. Mivel a Btk. ma már nemcsak foglalkozástól, hanem vezető tisztség gyakorlásától való eltiltást is ismeri, mint mellékbüntetés, a (2) bekezdésben ez is megjelenik, mint összeférhetetlenségi ok.
    Kimaradt a Javaslatból a felszámolással kapcsolatos, az 1997. évi Gt. 23. § (3) bekezdésében megállapított összeférhetetlenségi szabály. Amíg tudniillik, az új (3) bekezdésben foglalt törvényességi felügyeleti eljárásban való megszüntetés tipikus esetben a vezető tisztségviselőknek felróható (vagy legalábbis érdekkörükben merül fel), a felszámolás esetében azonban egyáltalán nem biztos, hogy a fizetőképtelenség visszavezethető az adott vezető tisztségviselő tevékenységére, az objektív szankció pedig nem szükségképpen motiválja a vezető tisztségviselőt a felelős eljárásra.
    A § (3) bekezdésében, az 1997. évi Gt. rendelkezésével egyező tartalommal, de eltérő szövegezéssel kimondja a Javaslat, hogy a társasági megszüntetési eljárásban való törlésétől számított két évig nem lehet más gazdasági társaság tisztségviselője az a személy, aki a törléssel megszűnt társaságnál, a törlést megelőző évben vezető tisztségviselő volt.
    A 24-25. §-hoz
    A vezető tisztségviselőket - a társasági szerződés megkötésekor létrejövő első megbízatás kivételével (19. § (4) bek.) - a társaság legfőbb szerve választja (ide nem értve azt az esetet, ha ügydöntő felügyelőbizottságot választanak - 37. §). Ugyanakkor a vezető tisztségviselői tisztség betöltése nem egyoldalú jogügylet alapján, hanem egy sajátos, a megbízáshoz közelítő szerződés (társasági jogi jogviszony) alapján történik. Ebből következik, hogy a vezetői tisztséget az érintett személynek el kell fogadnia. A választás és az elfogadás együttes eredményeként jön létre tehát a tisztség (24. § (2) bek.).
    Az (1) bekezdés alapvető változást hoz: diszpozítivvá teszi a vezető tisztségviselők eddigi szigorú, határozott időtartamra (legfeljebb 5 évre) történő választásának szabályát. A társasági szerződés tehát valamennyi társasági formánál úgy rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony határozatlan ideig áll fenn. Ez a rendelkezés nem változtat azon a szabályon, hogy a vezető tisztségviselő bármikor visszahívható, így pusztán emiatt anyagi igénye nem lehet a társasággal szemben. Ha a társasági szerződésben a vezetői tisztségviselés időtartamáról a tagok nem rendelkeztek, úgy a jogviszonyt 5 évre létrejöttnek kell tekinteni, az újraválasztás lehetősége természetesen változatlanul fennáll. Az 5 éves szabály alól értelemszerű kivétel, ha az adott társaság 5 évnél rövidebb időre jött létre: ez esetben a tisztségviselés időtartama megegyezik a társaság időtartamával.
    A § új szövegezése még jobban aláhúzza azt az eddig is fennálló elvet, hogy a vezető tisztségviselés kétoldali jogviszonyon alapul. Ez a jogviszony ingyenes és visszterhes (díjazott) egyaránt lehet, a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint.
    A Javaslatban már nem szerepel az 1997. évi Gt. azon szabálya, mely szerint egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő. Ez ma már a vállalkozói szabadságot érintő felesleges adminisztratív korlátozás, hiszen bármely társaság kikötheti, hogy aki nála vezető tisztségviselő, az más társaságnál vezető tisztségviselői jogviszonyt nem létesíthet stb. A § (3) bekezdése azt azonban kimondja, hogy a vezető tisztségviselő az új vezető tisztségviselői megbízatása elfogadásától számított 15 napon belül köteles azon társaságokat írásban tájékoztatni, ahol már vezető tisztségviselőként vagy felügyelőbizottsági tagként működik.
    A Javaslat 25. §-a a vezető tisztségviselőkre vonatkozó alapvető összeférhetetlenségi előírásokat állapítja meg. A §-ban csak néhány szövegezési pontosítás történt. Az 1997. évi Gt-vel lényegében egyezően az alábbi négy esetköre van az összeférhetetlenségnek:
    a) a vezető tisztségviselő nem szerezhet társasági részesedést (ide nem értve az nyrt-ben való részvényszerzést) az adott gazdasági társasággal azonos főtevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben. A másik szervezetnek tehát nem kell gazdasági társaságnak lennie, bármely, a Ptk. 685. § c) pontja szerinti szervezet lehet, tehát pl. szövetkezet is.
    b) a vezető tisztségviselő nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos főtevékenységet végző másik gazdálkodó szervezetben. E szabály alól kivétel, ha ezt a kettős tisztségviselést a tagok kifejezetten lehetővé teszik, tehát a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ezt megengedi, illetve ha az adott gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez kifejezetten hozzájárul.
    c) a vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója, illetve élettársa nem köthet sem az adott gazdasági társasággal, sem más gazdálkodó szervezettel saját nevében vagy saját javára olyan ügyleteket, amelyek azon gazdasági társaság tevékenységi körébe tartoznak, amelynél vezető tisztségviselő. E szabály alól kivétel, ha ilyen ügyletek kötését a társasági szerződés kifejezetten megengedi.
    d) a felügyelőbizottság az ügyvezetés ellenőrzésére hivatott (33. §), ezért a vezető tisztségviselő és a Ptk 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója, illetve élettársa ugyanennél a társaságnál nem lehet felügyelőbizottsági tag. E szabály alól való eltérést a társasági szerződés sem engedheti meg.
    Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének következménye a polgári jogi általános szabályok (Ptk. 339. §) szerinti kártérítés mindazon kárért, amelyet a gazdasági társaságnak e szabályok megszegésével a vezető tisztségviselő (illetve közeli hozzátartozója, élettársa) okoz. E kár érvényesítésére azonban a (4) bekezdés speciális, a kár bekövetkeztétől számított egy éves elévülési határidőt állapít meg.
    A 26. §-hoz
    Az ügyvezetés kötelezettsége a közhiteles cégnyilvántartás részére a törvényben előírt adatok szolgáltatása. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a társaság alapításának, a társasági szerződés módosításának, általában a Ctv. szerint a cégjegyzékbe bejegyzendő jogoknak, kötelezettségeknek, jogi tényeknek és egyéb adatoknak, illetve ezek változásának az illetékes cégbírósághoz való bejelentése a vezető tisztségviselők feladata. E kötelezettség elmulasztásának, hibás, vagy késedelmes teljesítésének következtében bekövetkezett károkért valamennyi vezető tisztségviselő korlátlanul és egyetemlegesen felel.
    A 27. §-hoz
    A Javaslat az üzleti titkok megóvásával kapcsolatos vezető tisztségviselői kötelezettségeket - kisebb szövegezési pontosítások mellett - az 1997. évi Gt-hez képest változatlan formában hagyta meg. Az (1) bekezdésben kifejezett utalás történt a gazdasági társaságra, a (2) bekezdés kiemeli a törvényi eltérés lehetőségét, a (3) bekezdés pedig a joggal való visszaélés tilalmára hívja fel a figyelmet.
    Természetesen az üzleti titok másként érvényesül kifelé, harmadik személyekkel szemben és a társaság tagjai irányában. A társaság ugyanis a tagoké és ezért a tagok a vezető tisztségviselőktől - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - joggal igényelhetik, hogy a tagsági jogaik gyakorlásához szükséges információkat bocsássák rendelkezésre. Így a vezető tisztségviselők a tagok kérésére kötelesek a társaság ügyeiről megfelelő felvilágosítást adni, kérdésekre válaszolni, illetve a társaság üzleti könyveibe, illetve egyéb irataiba való betekintést biztosítani. Ha a kérelemnek a vezető tisztségviselő nem tesz eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében kötelezheti a társaságot a felvilágosítás megadására, illetve a betekintés biztosítására. Eltérő szabályt tartalmaz a Javaslat 298. §-a, amely a nyilvánosan működő részvénytársaságnál bizonyos feltételek fennállása esetén lehetővé teszi a felvilágosítás megtagadását.
    Természetesen a tagok joggyakorlása nem sértheti a közös társasági érdekeket, mivel a polgári jogokat a Ptk 5. §-a szerint rendeltetésszerűen kell gyakorolni és a joggal való visszaélés tilos.
    A 28. §-hoz
    A Javaslat 29. §-ának (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság törvényes képviseletét - főszabály szerint - a vezető tisztségviselők látják el. Ebből következik, hogy amennyiben a társaság legfőbb szerve a maga részére ezt a jogkört meghatározott munkavállalók tekintetében nem tartja fenn, úgy a társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat a vezető tisztségviselő gyakorolja. Mivel a testületi ügyvezetés a Javaslatban az 1997. évi Gt-nél jóval nagyobb szerepet kap, a 28. § (1) bekezdésének második mondata általános érvénnyel kimondja, hogy testületi ügyvezetés esetén a társasági szerződésben, illetve a testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közötti megosztásáról.
    Több vezető tisztségviselő esetében a munkáltatói jog gyakorlásának jogát, vagy a társasági szerződésnek kell közöttük elosztani vagy erről a társaság legfőbb szervének kell döntenie. Természetesen arra is sor kerülhet, hogy a társasági szerződés, illetve a társaság legfőbb szervének döntése alapján a társaság valamely munkavállalója gyakorolja a munkáltatói jogokat más munkavállalókkal szemben.
    A 29. §-hoz
    Az 1997. évi Gt-ben a társaság képviseletére és így a cégjegyzésre vonatkozó szabályok külön, a IV. fejezetben helyezkedtek el, a cégvezető jogállásának rendezésével együtt. Ezzel szemben a Javaslat - elméletileg helyesebben - ezeket a szabályokat az ügyvezetőségre vonatkozó címben helyezi el.
    A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság törvényes szervezeti képviselői, a cégjegyzés pedig a társaság írásbeli képviselete. A képviseletre, a képviselet megosztására, a képviselet munkavállalókra való átruházására vonatkozó szabályok érdemben nem változtak. Ennek megfelelően a Javaslat a következőket mondja ki:
    A gazdasági társaság törvényes képviseletét az ügyvezetéssel megbízott vezető tisztségviselők látják el, ők képviselhetik a társaságot harmadik személyekkel szemben a bíróságok, illetve más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselők ezen általános képviseleti jogát természetesen a társasági szerződés korlátozhatja, illetve ha több vezető tisztségviselő van, közöttük megoszthatja, de ez a társaság belső ügye, e korlátozás, illetve a megosztás harmadik személyekkel szemben hatálytalan (29. § (1) bek.).
    A cégjegyzésnek a törvény szerint az az aktus minősül, amikor a törvényes képviseletre jogosult vezető tisztségviselő a társaság nevében aláír, azaz a társaságot írásban képviseli (Ctv. 8.§). A törvény vagy a társasági szerződés ellenkező rendelkezése hiányában a vezető tisztségviselő és a cégvezető cégjegyzési joga önálló, más képviseletre jogosultak cégjegyzése esetén pedig két személy együttes aláírása szükséges.
    Az 1997. évi Gt. is tartalmazta azt a szabályt, hogy a vezető tisztségviselők képviseleti, illetve cégjegyzési jogukat a társaság egyes munkavállalóira átruházhatják. Ez az átruházás nem lehet korlátlan, csak az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat és a munkavállaló által tovább nem ruházható. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselő vagy a cégvezető egy erre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyzi a céget, illetve - a társasági szerződés alapján - munkavállaló cégjegyzési joga is lehet önálló.
    A 30. §-hoz
    A Javaslat az 1997. évi Gt. felelősségi szabályait részben pontosította, részben pedig új rendelkezésekkel egészítette ki.
    A változatlan főszabályt az (1) bekezdés fogalmazza meg: a vezető tisztségviselők által harmadik személynek okozott károkért a társaság felel. A károsultak tehát közvetlenül a társaságot és nem a vezető tisztségviselőket perelhetik. A vezető tisztségviselők polgári jogi felelőssége - mégpedig a Ptk. általános kártérítési szabálya (339. §) szerint - a társasággal szemben áll fenn, mégpedig többes, illetve testületi károkozás esetén a Ptk. 344. § szerinti főszabályként egyetemlegesen.
    A vezető tisztségviselők - az alábbiakban ismertetett esetektől eltekintve - feladatukat a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Bár a társaság érdekei általában (hosszú távon bizonyosan) megegyeznek a tagok érdekeivel, esetenként előfordulhat olyan érdekösszeütközés, amely során nagy jelentősége lehet a törvényben megfogalmazott előírásnak. A törvényi kivételt az elismert vállalatcsoport képezi (60. §).
    A polgári jog általános szabályaihoz igazodva az együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők felelőssége egyetemleges. Ettől eltérő szabály irányadó a testületi ügyvezetés tagjára, abban az esetben, ha a kárt a testület határozata okozta. Ebben az esetben mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt (nem volt jelen a döntéskor, illetve az ülésen), illetve a döntésben részt vett, de a határozat ellen szavazott (30. § (4) bek.)
    A § két lényeges új előírást is tartalmaz. A (3) bekezdés kimondja, hogy a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezése esetén a vezető tisztségviselők a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ügyvezetési feladataikat ellátni és lehetővé teszi külön törvénynek (csődtörvény), hogy e kötelezettség felróható megszegése esetén előírja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A Javaslat tehát továbbfejleszti a vezető tisztségviselőre irányadó felelősségi szabályokat, és az ún. wrongful trading intézményét honosítja meg, annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő, indokolatlan mértékű kockázatvállalástól.
    A Javaslat 30. §-ának (5) bekezdése - német mintára, a társasági szerződés rendelkezése alapján - módot ad az ún. felmentvény jogintézményének alkalmazására is. A gazdasági társaság éves taggyűlésén (közgyűlésén) a tagok (részvényesek) határozhatnak arról, hogy a vezető tisztségviselők előző évi munkáját a törvényi, alapszabályi elvárásokhoz képest megfelelőnek tartják-e. Igenlő válasz esetén a társaság utóbb nem vonhatja felelősségre az ügyvezetést arra hivatkozással, hogy a társaság érdekeivel össze nem egyeztethető módon járt el. A vezető tisztségviselő rosszhiszemű, a tagokat (részvényeseket) megtévesztő eljárása esetére természetesen a bírósághoz fordulás joga biztosított.
    Az 1997. évi Gt-vel egyezően a Javaslat kimondja, hogy a gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt - a jogerős cégbírósági törléstől számított egy éves jogvesztő határidőn belül - a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból az őt megillető rész arányában érvényesítheti.
    A 31. §-hoz
    A vezető tisztségviselői jogviszony megszűnéseinek okai érdemben azonosak az 1997. évi Gt-ben foglaltakkal, csupán kisebb szövegpontosításokra került sor.
    A vezető tisztségviselői jogviszony sajátos társasági jogi jogviszony, amelyre a Javaslat eltérő rendelkezése hiányában mögöttes jogterületként a Ptk-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók.
    Ennek megfelelően a vezetői tisztségviselői jogviszony öt esetben szűnik meg:
    a) a határozott időtartam (24. § (1) bekezdés) lejártával,
    b) ha a megbízatás időtartama alatt a vezető tisztségviselőt a 24. § (2) bekezdése alapján visszahívják,
    c) ha a vezető tisztségviselőre nézve törvényben szabályozott kizáró ok (pl. 23. §, 25. §) következik be,
    d) ha a vezető tisztségviselő meghal,
    e) ha a vezető tisztségviselő tisztségéről lemond.
    Mivel a társaság legfőbb szerve bármikor visszahívhatja a vezető tisztségviselőt, ennek ellentételeként viszont a tisztségviselő is - függetlenül attól, hogy megbízatásának időtartama még nem járt le - bármikor lemondhat.
    Ha a lemondás nem érinti a működőképességét - pl. ha a részvénytársaság kilenctagú igazgatóságának egy tagja lemond - úgy a lemondás annak közlésével azonnal hatályossá válik. A lemondott tisztségviselő ezzel a jognyilatkozattal megszűnik tisztségviselő lenni, nem szükséges, hogy a lemondást a társaság legfőbb szerve elfogadja. Ha viszont a lemondás működésképtelenné tenné a társaságot - pl. egy részvénytársaság háromtagú igazgatóságának egyik tagja lemond - a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá annak érdekében, hogy a társaság legfőbb szerve másik vezető tisztségviselőről gondoskodni tudjon. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve intézkedések megtételében köteles részt venni. Persze, ha a legfőbb szerv hatvan napnál rövidebb időn belül gondoskodik a működőképességről, a lemondás az új vezető tisztségviselő megválasztásával hatályossá válik. Ez a rendezés lényegében a megbízási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását jelenti a vezető tisztségviselői jogviszonyra.
    A 32. §-hoz
    A Javaslatnak az ügyvezetésről szóló 2. Címébe került a cégvezető jogállásának szabályozása. A szabályozás lényege nem változott, de az pontosabbá vált. A cégvezető nem vezető tisztségviselő, hanem munkavállaló, azonban a vezetői tisztségviselőkre vonatkozó egyes szabályokat a cégvezetőre is alkalmazni kell. Cégjegyzési jogát (amely főszabály szerint önálló) pedig a 29. § (3) bekezdése és a 32. § (4) bekezdése rendezi. A cégvezetőre a vezető tisztségviselőkre vonatkozó - 23. §-ban, 25. §-ban és 27. §-ban foglalt - követelmények megfelelően irányadóak, továbbá cégjegyzékadatok bejelentésére vonatkozó feladatok ráruházhatók. Fontos szabály, hogy a cégvezető is köteles feladatkörében a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján eljárni, azonban tevékenysége nem érinti a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelősségét.
    Az egy vagy több cégvezetőt a gazdasági társaság legfőbb szerve választja. Ha a társaság a székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, a legfőbb szerv az általános jogosítvánnyal rendelkező cégvezetőn kívül a fióktelepeken és telephelyeken is választhat cégvezetőt.
    3. Cím
    A gazdasági társaság működésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzése
    Felügyelőbizottság
    A 33. §-hoz
    A felügyelőbizottság alapfeladata a társaság ügyvezetésének ellenőrzése a tulajdonosok érdekében, tevékenységéért a tagoknak (részvényeseknek) tartozik felelősséggel. Éppen ezért a tulajdonosok autonómiája növelése érdekében indokolt, hogy a testület létesítéséről - ha ahhoz más különleges érdek nem fűződik - a tagok (részvényesek) dönthessenek.
    Az 1997. évi Gt. kötelezővé tette a felügyelőbizottság létrehozását minden részvénytársaság esetében, korlátolt felelősségű társaságnál, ha a társaság törzstőkéje 50 millió Ft-nál nagyobb összegű, valamint bármely gazdasági társaság esetében, ha annak teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja.
    A felügyelőbizottság létrehozásának kötelezettsége önmagában a társaság formája vagy jegyzett tőkéjének nagysága alapján nem volt indokolható. Tekintettel arra, hogy a felügyelőbizottság a tulajdonosok érdekében jár el, a Javaslat alapján - főszabály szerint - a tagok (részvényesek) dönthetnek majd e társasági szerv létesítéséről. A 33. § felsorolja azon eseteket, amikor felügyelőbizottság létesítése - valamilyen speciális körülmény folytán - mégis kötelező.
    Az egyik ilyen eset a nyilvánosan működő részvénytársaság, amelynek speciális tőkeszerkezeténél fogva a részvényeseknek (különösen a kisrészvényeseknek) nincs módjuk arra, hogy a közgyűlésen vagy más úton a részvénytársaság ügyvezetésének tevékenységét érdemben kontrollálják (33. § (2) bek. a) pont). Természetesen nem vonatkozik a felügyelőbizottság választásának kötelezettsége azon esetre, ha az nyrt. board-rendszerben működik (308. §).
    A felügyelőbizottságnak adott esetben speciális kisebbségvédelmi funkciója is lehet. Éppen azért a § (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy kötelező felügyelőbizottság választása kft-nél illetve a zártkörűen működő részvénytársaságnál, ha ezt a szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező tagok kérik.
    A felügyelőbizottság kötelező választásának fontos esete, amikor azt a köztulajdon védelme, vagy a társaság által folytatott tevékenység jellege teszi indokolttá. Ilyen sajátos helyzet áll fenn a köztulajdont működtető társaságoknál, ahol a közpénzek felhasználása átláthatóságához, célszerűségének biztosításához fűződő érdek indokolja, hogy a többségi tulajdonos állam egyedi döntésétől függetlenül, minden esetben kötelező legyen a felügyelőbizottság létrehozása. A különös szintű szabályokat indokolt fenntartani egyes törvényben meghatározott tevékenységet folytató, illetve célra alapított társaságoknál is (pl. MTI Rt., MTV Rt.). E speciális szabályokat természetesen nem a Javaslat tartalmazza, arról továbbra is külön törvények rendelkeznek (33. § (2) bek. c) pont).
    Változatlanul kötelező a felügyelőbizottság - az egységes irányítási rendszerű nyrt. kivételével -, amikor a munkavállalói létszám alapján a dolgozói participációt a Javaslat 38. §-a kötelezően előírja (33. § (2) bek. d) pont).
    A 34-35. §-hoz
    A felügyelőbizottság létszámára, testületi működésére, a tagok személyes eljárására és önfelelősségére vonatkozó szabályok kisebb tartalmi, szövegezési és szerkesztési eltérésektől eltekintve megegyeznek az 1997. évi Gt. előírásaival.
    A felügyelőbizottság testület, tagjainak számát a Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - legalább 3, legfeljebb pedig 15 főben állapítja meg. A felügyelőbizottság ennél nagyobb létszáma a testület működőképességét veszélyeztetné.
    A 33. § szerint a felügyelőbizottság alapvető feladata az ügyvezetés ellenőrzése, mégpedig nem harmadik személyek, hanem a társaság legfőbb szerve részére. Ezért a felügyelőbizottsági tagokat - főszabály szerint - a társaság legfőbb szerve választja meg. Ez alól - az eddigiekkel egyezően - kivételt képez az első felügyelőbizottság, amelyet a társasági szerződésben (alapszabályban) kell kijelölni (12. §). Új szabály, hogy a felügyelőbizottság elnökét és helyettesét nem feltétlenül a testület választja saját tagjai közül, hanem azt -törvény, illetve a társasági szerződés alapján - maga a taggyűlés vagy a közgyűlés is választhatja.
    A felügyelőbizottság határozatait minden esetben a tagok egyszerű szótöbbségével hozza, minősített többséget a törvény nem ír elő. A határozatképességhez tagjai kétharmadának jelenléte szükséges.
    A felügyelőbizottság tagjai csak természetes személyek lehetnek és csak személyesen - képviselet igénybevétele nélkül - járhatnak el. A Javaslat újítása, hogy az ügyrend előírása alapján módot ad arra, hogy a felügyelőbizottság ülésén a tagok ne személyesen jelenjenek meg, hanem azon telekommunikációs eszközök (internet stb.) alkalmazásával vegyenek részt. Ebben az esetben az ülés megtartásának részletes szabályait is az ügyrendben kell meghatározni, amelyet - az 1997. évi Gt. szabályaival egyezően - a felügyelőbizottság maga állapít meg, és társaság legfőbb szerve hagy jóvá (34. § (4) bek.). A Javaslat az ülések összehívásának, megtartásának szabályozását teljes egészében az ügyrendre utalja.
    A felügyelőbizottság tagjával szemben - sem a tagsági, sem a munkáltatói jogcímen - utasítási jog nem gyakorolható, a társaság legfőbb szervének ülésein tanácskozási joggal részt vehetnek (34. § (3) bek.). Szintén garanciális szabály, hogy ha a felügyelőbizottsági tagok száma valamely okból (pl. lemondás) a társasági szerződésben meghatározott mérték alá csökken, vagy a felügyelőbizottság azért válik működésképtelenné, mert elnök (elnök-helyettes) hiányában nincs aki az ülést összehívja, úgy a társaság ügyvezetésének össze kell hívnia a közgyűlést, illetve a taggyűlést annak érdekében, hogy az új felügyelőbizottsági tagok megválasztása (esetleg a társasági szerződés megfelelő módosítása, stb.) megtörténhessen.
    A felügyelőbizottság testületként működik és ennek megfelelően testületi, tehát kollektív döntéseket hoz. Ebből azonban nem következik, hogy egyes ellenőrzési feladatokat testületi döntés alapján egy vagy több tag önállóan nem láthat el, illetve a bizottság olyan munkamegosztási rendet is kialakíthat, hogy az ellenőrzési feladatokat intézményesen megosztja egyes tagjai között. Ez azonban tisztán célszerűségi jellegű intézkedés, tehát bármely felügyelőbizottsági tag elvileg minden ellenőrzési feladat ellátásában részt vehet (tehát jogosítványa a felügyelőbizottság hatáskörének teljes terjedelmére kiterjed) és ennek megfelelően felelősségét sem érintheti az említett munkamegosztás.
    Az ügyvezetés ellenőrzése körében a felügyelőbizottság a vezető tisztségviselőktől, illetve a társaság vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. Mivel e téren a gyakorlat megoszlott, a Javaslat előírja, hogy a kérelem teljesítésének módját és határidejét a társasági szerződésben (alapszabályban) kell meghatározni.
    Lényeges közérdek, hitelező- és kisebbségvédelmi előírás, hogy ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, akkor a számviteli törvény szerinti beszámolóról (ideértve az adózott eredmény felhasználásáról való döntést is) a társaság legfőbb szerve csak a felügyelőbizottság írásos jelentésének birtokában határozhat. A felügyelőbizottság véleménye természetesen a legfőbb szervet nem köti. A Javaslat az 1997. évi Gt-hez képest szűkíti azt a kört, amelyben a felügyelőbizottság köteles véleményt nyilvánítani, mivel a gyakorlatban bizonytalanságot okozott, hogy mit kell "lényeges üzletpolitikai jelentésnek" minősíteni.
    A felügyelőbizottság fontos feladata, hogy ha álláspontja szerint az ügyvezetés döntése, illetve egyéb tevékenysége alakilag szabályszegő, tehát a társasági törvénybe, egyéb jogszabályba, a társasági szerződésbe vagy a társaság legfőbb szerve valamely határozatába ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság, illetve a tagok érdekeit, úgy a felügyelőbizottság jogosult a legfőbb szerv ülésének meghatározott napirenddel való összehívására.
    A 36. §-hoz
    A Javaslat - a vezető tisztségviselőkhöz hasonlóan (24. § (1) bek.) - lehetővé teszi a felügyelőbizottsági tagok határozatlan időre való megválasztását is.
    A felügyelőbizottság alapvetően ellenőrzési feladatokat lát el és ennek megfelelően tagjai nem az egyes konkrét ügyvezetési döntésekért, avagy a társaság eredményes gazdálkodásáért felelősek, hanem azért, hogy ellenőrzési tevékenységüket az ilyen tisztséget ellátó személyektől elvárható gondossággal teljesítsék. A felügyelőbizottság testületi jellegének felel meg a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége, amely ugyancsak kizárólag a társaság irányában áll fenn. A felelősségi szabályok tehát az 1997. évi Gt-hez képest nem változtak.
    A § összeférhetetlenségi szabályként rögzíti, hogy a dolgozói participáció kivételével (38-39. §) a társaság munkavállalói nem válhatnak a felügyelőbizottság tagjává (36. § (2) bek.). Ezen túlmenően a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozik valamennyi összeférhetetlenségi szabály, amelyet a 23. és 25. § a vezető tisztségviselőkre megállapít.
    A felügyelőbizottsági tagokra az üzleti titok védelmére vonatkozó - szintén a vezető tisztségviselőkre vonatkozó részben, a 27. § (1) bekezdésében előírt - szabály természetesen változatlanul irányadó.
    A felügyelőbizottság tagjainak választására, a megbízás létrejöttére, illetve a megbízatás megszűnésére a vezető tisztségviselőkre vonatkozó 24. és 31. §-ok irányadóak azzal, hogy a felügyelőbizottsági tagok megbízatásának időtartama eltérhet a vezető tisztségviselők megbízatásának időtartamától.
    A 37. §-hoz
    Az ügydöntő felügyelő bizottságra vonatkozó, az 1997. évi Gt. 33. §-ában foglalt rendelkezést a Javaslat jelentős mértékben kiterjeszti. (Nem vonatkozik ez a nyilvánosan működő részvénytársaságra, ahol a törvény kizárja ügydöntő felügyelőbizottság választását.)
    Általában a magyar jogban az ügyvezetés és a felügyelőbizottság mellérendelt és egymástól független. Mindkettőt a társaság legfőbb szerve választja meg, a felügyelőbizottság kizárólag ellenőrzési feladatokat láthat el, az operatív ügyvezetésbe nem avatkozhat be.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - ezt az alapkonstrukciót változatlanul fenntartja, de a zártkörűen működő részvénytársaságoknál és a korlátolt felelősségű társaságoknál lehetővé teszi a társulók számára, hogy a társasági szerződésben, illetve az alapszabályban akként rendelkezzenek, hogy a felügyelőbizottságot bizonyos mértékben az ügyvezetés fölé rendelik. Ez esetben a társaság legfőbb szerve saját hatáskörének egy részét, mégpedig a törvényben taxatíven meghatározott elemeit bízza a felügyelőbizottságra. Az átruházható hatáskörök egy része változatlan, megegyezik az 1997. évi Gt-ben foglaltakkal. Eszerint a felügyelőbizottság jogosult lehet az igazgatóság tagjai, illetve az ügyvezető megválasztására, visszahívására, és díjazásának megállapítására.
    Bővült azonban az ügydöntő felügyelőbizottság másik lehetséges jogköre. Az 1997. évi Gt. alapján ugyanis csak egyes jogügyletek jóváhagyásáról dönthetett, a Javaslat szerint pedig, amennyiben a társasági szerződés (alapszabály) a kft., illetve a zrt. ügyvezetésének kialakítását a felügyelőbizottságra bízza, úgy a társasági szerződésben megjelölt bármely ügydöntő határozat meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához lehet kötni. (Ebbe a körbe természetesen a szerződések jóváhagyása is beletartozik.)
    Az 1997. évi Gt. nem rendelkezett arról, hogy az ügydöntő felügyelőbizottság tagjainak felelőssége hogyan alakul. A § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a tagok felelősségére a Ptk. közös károkozásra irányadó szabályai alkalmazandók.
    Ha a felügyelőbizottság valamely határozat jóváhagyását megtagadta, a zrt. igazgatósága, illetve a kft. ügyvezetője jogosult a legfőbb szerv összehívására. A felügyelőbizottság határozatának megváltoztatására csak a legfőbb szerv jogosult.
    A 38-39. §-hoz
    A Javaslatban a munkavállalóknak a gazdasági társaság működésének ellenőrzésében való részvételére vonatkozó szabályok az érintettek döntési autonómiájának erősítése irányában mozdulnak el.
    A munkavállalók számára a társasági jog a felügyelőbizottságban biztosít részvételi lehetőséget, a munkavállalói képviselők ilyen módon vehetnek részt az ügyvezetés ellenőrzésében. A 33. § (2) bekezdésének d) pontja kötelezővé teszi felügyelőbizottság létrehozását, ha az a munkavállalókat megillető ellenőrzési jogok érdekében szükséges.
    A 38. § (1) bekezdése - az 1997. évi Gt-vel egyezően - kimondja, hogy a dolgozói képviselet akkor kötelező, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A kétszáz fős határ tehát nem változik és ennél a részfoglalkozású dolgozókat nem kell figyelembe venni. A Javaslat annyiban módosítja a szabályozást, hogy lehetővé teszi az üzemi tanács és a társasági ügyvezetése számára az eltérő megállapodást, azaz a szabályozás imperatív jellege megszűnik.
    A kétszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató társaságoknál a felügyelőbizottság egyharmadát a munkavállalók saját soraiból választott küldöttek képezik. Újonnan alakuló társaságoknál természetesen az éves átlag csak egy év után állapítható meg, de nincs akadálya, hogy ha egyértelműen kétszáz főnél magasabb dolgozói létszámmal indul a vállalkozás, úgy még az első évben bekerüljenek a dolgozói küldöttek a felügyelőbizottságba.
    Garanciális jelentőségű szabályt tartalmaz a 38. § (3) bekezdése, amikor kimondja, hogy kétszáz főnél magasabb létszám esetén az átalakulással létrejövő gazdasági társaságoknál eleve, már az átalakulástól biztosítani kell a dolgozói képviseletet.
    Új szabályt tartalmaz a 38. § (2) bekezdése. A Javaslat egyik jelentős újítása, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság a hagyományos dualista rendszer mellett, egységes, board-rendszerű irányítási modellben is működhet. Mivel ebben az irányítási rendszerben az igazgatótanács mellett nem jön létre felügyelőbizottság, a munkavállalói képviseletet az igazgatótanács és az üzemi tanács megállapodásának megfelelően kell biztosítani.
    A munkavállalói küldöttnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia. Ez a szabály egyben kivétel azon rendelkezés alól, hogy a társaság munkavállalója nem lehet a felügyelőbizottság tagja (36. § (2) bek.). A munkavállalói képviseletnek ugyanis az a lényege, hogy a dolgozók megismerhessék az ügyvezetés tevékenységét és ezzel kapcsolatban véleményüket a tulajdonosok, tehát a gazdasági társaság legfőbb szerve tudomására hozhassák. A munkavállalói küldöttek a dolgozói közösséget az üzemi tanácson keresztül folyamatosan tájékoztatni kötelesek a felügyelőbizottság tevékenységéről. Ez a tájékoztatás természetesen nem érintheti a 27. § által védett üzleti titkokat.
    A munkavállalói küldötteket a felügyelőbizottságban a többi taggal azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik. Ha a munkavállalói képviselők a felügyelőbizottságban kisebbségben maradnak, úgy módot kell adni arra, hogy a társaság legfőbb szerve a kisebbségi véleményt megismerje (39. § (3) bek.). Természetesen a munkavállalói küldötteket is megilleti a Munka Törvénykönyve által az üzemi tanács tagjainak biztosított munkajogi védelem (Mt. 62. § (3) bek.).
    Az üzemi tanács maga állapítja meg a dolgozói küldöttek választási módját, nemcsak a konkrét személyek kiválasztásánál, hanem nyilván a választási szabályzat megalkotásánál is és az üzemi tanácsnak ki kell kérnie a társaságnál működő valamennyi szakszervezet véleményét (bár természetesen e vélemény az üzemi tanácsot nem köti). A felügyelőbizottság a társaság szerve, így a felügyelőbizottság tagjává a munkavállalói küldött is csak a társaság legfőbb szervének határozatával válhat. Ugyanakkor a legfőbb szerv köteles elfogadni az üzemi tanács által jelölteket és a jelölést követő első rendes vagy rendkívüli ülésén e személyeket a felügyelőbizottság tagjává választani. Ezt csak akkor tagadhatja meg, ha valamely jelölttel szemben törvényes kizáró ok áll fenn, pl. igazgatósági tag házastársa összeférhetetlenség miatt nem lehet a felügyelőbizottság tagja dolgozói küldöttként sem. Úgyszintén a legfőbb szerv a dolgozói küldöttet saját döntése alapján nem hívhatja vissza, csak az üzemi tanács javaslatára. Ez utóbbi esetben azonban vissza kell hívnia. A munkavállalói küldött felügyelőbizottsági tagsága természetesen munkaviszonyának megszűnése esetén is véget ér, ekkor az üzemi tanácsnak új tagot kell jelölnie (39. § (1)-(2) és (5)-(6) bek).
    Könyvvizsgáló
    A 40-42. §-hoz
    A Javaslat jelentősen megváltoztatja a könyvvizsgálóra vonatkozó szabályozás struktúráját. A könyvvizsgáló választásának szükségességét, továbbá a könyvvizsgálat tartalmi meghatározását a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényre (számviteli törvény) hagyja a Javaslat, ezzel kapcsolatban csak a választott könyvvizsgáló (társasági könyvvizsgáló) feladatát határozza meg egyértelműen. Kimondja, hogy a legfőbb szerv által választott könyvvizsgáló feladata, hogy gondoskodjon a számviteli törvényben meghatározott könyvvizsgálat elvégzéséről, mindenekelőtt annak megállapításáról, hogy a társaság számviteli törvény szerinti beszámolója törvényes-e, illetve valós képet ad-e a társaság helyzetéről. Ezt a feladatot a (2) bekezdés közérdekvédelmi jellegűnek minősíti és a könyvvizsgáló ezért csak olyan egyéb megbízást vállalhat a társaságnál, amely ezen kötelezettség ellátását nem veszélyezteti. A társasági könyvvizsgáló (a társaságnál más könyvvizsgálók is tevékenykedhetnek!) által ellátható kiegészítő tevékenységeket a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvénynek (könyvvizsgálói törvény) kell meghatároznia.
    A választott könyvvizsgáló Javaslatban történő szabályozásának az indoka az, hogy a társaság és az auditálási szolgáltatást nyújtó könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) között sajátos társasági jogi jogviszony jön létre. Ez a jogviszony keletkezésében, tartalmi jellemzőit illetően, valamint megszűnése körülményeit tekintve is különbözik attól az esettől, amikor a gazdasági társaság történetesen egy könyvvizsgálóval úgy köt polgári jogi megállapodást (pl. adótanácsadói, könyvelési, informatikai stb. szolgáltatás igénybevételére), hogy az társasági jogi szempontból érdektelen marad. A társasági könyvvizsgáló megbízatása a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzésére irányul, ezen kívül csak korlátozottan, olyan szolgáltatást nyújthat ugyanazon ügyfél társaság számára, amely nem veszélyezteti a hiteles, pártatlan, megbízható auditori tevékenységet.
    A társasági könyvvizsgáló megválasztása, a vele kötendő szerződés lényeges tartalmának meghatározása, a könyvvizsgáló visszahívása a társaság legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozik. (Ezzel szemben ha egy társaság pl. könyvviteli tanácsadást vesz igénybe egy - társasági könyvvizsgálónak nem minősülő - könyvvizsgáló társaságtól, a cég kiválasztása, a szerződéskötés - hacsak maga a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - az ügyvezetés hatáskörébe tartozik.)
    A társaság könyvvizsgálóját a társaság legfőbb szerve választja, és a legfőbb szerv határozatában foglalt lényegi feltételek alapján a társaság ügyvezetése köt vele polgári jogi megbízási szerződést. A könyvvizsgáló - a Javaslat alapján - jellemzően fakultatív intézmény társasági jogi szempontból csak a részvénytársaságnál kötelező a könyvvizsgáló választása, egyébként a számviteli törvény kompetenciája, hogy a könyvvizsgálói szolgáltatás igénybevételét meghatározott esetekben kötelezővé tegye.
    A könyvvizsgáló "személyére" vonatkozó szabályok - legalább is a társasági jogi szabályozás szintjén - azonosak az eddigivel. Alapvető követelmény a könyvvizsgálók nyilvántartásában való szereplés. Ennek feltételeit a könyvvizsgálói törvény határozza meg. Társasági könyvvizsgáló jogi személy és egyéni könyvvizsgáló egyaránt lehet, jogi személy esetén személyében felelős természetes személy könyvvizsgálót is választania kell a társaság legfőbb szervének. Új elem, hogy a személyében felelős könyvvizsgáló tartós távolléte esetén helyettes könyvvizsgáló kijelölésére is lehetőség van.
    A 41. § (5) bekezdése összeférhetetlenségi szabályként rögzíti, hogy a társaság alapítója, tagja, részvényese, továbbá - jogviszonya fennállta alatt és annak megszűnésétől számított három évig - a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója és élettársa, továbbá a társaság munkavállalója sem lehet könyvvizsgáló.
    A könyvvizsgáló függetlenségének fontos garanciáját jelentheti megbízatása időtartamának alsó és felső határa. Tekintettel arra, hogy a társasági könyvvizsgáló közérdekvédelmi funkciót lát el, és - hangsúlyozottan - nem minősül a társaság szervének, a könyvvizsgáló megbízás legmagasabb időtartama változatlanul 5 év. Garanciális jelentősége van, hogy - az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől eltérően - a Javaslat a könyvvizsgálói megbízás legrövidebb idejét is meghatározza. Eszerint a megbízatás időtartama nem lehet rövidebb mint a könyvvizsgálót megválasztó taggyűléstől (közgyűléstől) az üzleti év számviteli törvény szerinti beszámolóját elfogadó taggyűlésig (közgyűlésig) terjedő azon időszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották.
    A 42. § (1) bekezdésének a könyvvizsgáló függetlenségét biztosító további garanciális szabálya, hogy a társasági könyvvizsgáló visszahívására nem adhatnak alapot a jelentésében tett megállapítások, illetve a könyvvizsgálói záradék magadásának elutasítása. A (2) bekezdés - külön törvény rendelkezése alapján - lehetővé teszi az újraválasztás kizárását is.
    Az eddigi gyakorlati bizonytalanságok megszüntetése érdekében a 42. § (3) bekezdése kimondja, hogy a megválasztástól számított 90 napon belül a könyvvizsgálónak és a társaság ügyvezetésének a megbízási szerződést meg kell kötnie. Ellenkező esetben a megválasztásról hozott döntés hatálytalanná válik és a legfőbb szervnek új könyvvizsgálót kell választania.
    A 43-44. §-hoz
    A társasági könyvvizsgáló tevékenységének ellátására vonatkozó szabályok sok ponton hasonlítanak az 1997. évi Gt. rendelkezéseihez.
    A társaság választott könyvvizsgálóját feladata teljesítésében sajátos jogok segítik, és kötelezettségek terhelik. Így a választott könyvvizsgálót maga a törvény jogosítja fel arra, hogy betekintsen a gazdasági társaság könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a munkavállalóktól felvilágosítást kérhessen, a társaság számláit, szerződéseit megvizsgálhassa (43. § (1) bek.).
    Mind a gazdasági társaság felügyelőbizottsága, mind maga a könyvvizsgáló kezdeményezheti a könyvvizsgálónak a bizottsági ülésen való megjelentését, tanácskozási joggal való részvételét, a könyvvizsgáló pedig napirendre is tehet javaslatot.
    Új, a könyvvizsgálói függetlenség biztosítását szolgáló szabályt tartalmaz a 43. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy a könyvvizsgáló eljárása során nem alakíthat ki olyan szakmai együttműködést a társaság ügyvezetésével, amely pártatlanságát veszélyeztetheti.
    Az 1997. évi Gt. rendelkezéseihez hasonlóan a Javaslat is kimondja, hogy a könyvvizsgáló köteles a társaság éves taggyűlésén (közgyűlésén) részt venni, a társaság jelentős vagyonvesztésének, vagy a vezető tisztségviselők, illetve a felügyelőbizottsági tagok felelősségét érintő körülmény észlelése esetén pedig a legfőbb szerv összehívását kezdeményezni, szükség esetén pedig a cégbírósághoz kell fordulni.
    IV. Fejezet
    Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. A kisebbségi jogok védelme. Hitelezővédelem
    1. Cím
    Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, kizárás
    A 45-46. §-hoz
    A társasági határozatok bírósági (választottbírósági) felülvizsgálatára vonatkozó szabályozás lényegi tartalmában - kisebb szövegezési pontosításokkal - megfelel az 1997. évi Gt. 47-48. §-ban szereplő, bevált szabályozásnak.
    A cégbíróságnak a társaságokkal kapcsolatos törvényességi felügyeleti intézkedésére hivatalból és kérelemre egyaránt sor kerülhet (Ctv. 75. §). Ugyanakkor igen lényeges kisebbségvédelmi eszköz, hogy a társaság tagjai, ha valamely döntésnél kisebbségben maradtak, továbbá a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok, a társaság legfőbb szervének határozatait, illetve a tagok a társaság bármely szervének (pl. a részvényesek az rt. igazgatóságának egyes határozatait) döntéseit bíróság előtt megtámadhatják.
    A bírósági felülvizsgálat tehát sohasem hivatalból indul, hanem csak akkor, ha a tag, a vezető tisztségviselő vagy a felügyelőbizottsági tag a határozatot megtámadja. A megtámadásra csak jogszabályellenesség címén kerülhet sor, tehát ha a társaság valamely szervének határozata a társasági törvénybe, vagy más jogszabályba, illetve a társasági szerződésbe (alapszabályba) ütközik.
    A bíróság a határozat jogszerűsége tárgyában dönt, és ha megállapítja a jogszerűtlenséget, a határozatot hatályon kívül helyezi, ellenkező esetben a keresetet elutasítja. Más bírói döntésre nincs lehetőség és az ítélet hatálya a társaság többalanyú kötelem jellegére tekintettel szükségképp mindazon tagokra is kiterjed, akik nem álltak perben.
    Ugyanakkor a társaság működőképessége megkívánja, hogy túl hosszú időn át ne álljon fenn bizonytalanság valamely társasági döntés jogszerűségét illetően. A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - differenciált szabályozást alkalmaz: szubjektív, illetve objektív határidőt állapít meg. A határozat meghozatalától számított kilencven napon túl a határozatot egyáltalán nem lehet megtámadni. Ez tehát objektív, jogvesztő határidő. Ezen belül azonban van egy szubjektív elévülési jellegű határidő is: az érintett a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül támadhatja meg a határozatot. A keresetindítás jogát a Ptk 210. §-ban foglalt akarathibákat leszámítva nem gyakorolhatja az, aki a kifogásolt döntést maga is megszavazta.
    A pert a társaság ellen kell megindítani, amelynek törvényes képviselője a vezető tisztségviselő. Így a törvénynek rendelkeznie kellett a társaság képviseletéről olyan esetekre nézve, ha a pert a vezető tisztségviselő indítja.
    Mivel a társaság szervezeti képviseletére a vezető tisztségviselő jogosult (29. §) a Javaslat kimondja, hogy ha a határozat felülvizsgálatát a társaság vezető tisztségviselője kérte, és a társaságnak nincs más vezető tisztségviselője, aki a perben képviselőként eljárhatna, úgy,
    - ha a társaságnál van felügyelőbizottság, akkor valamelyik felügyelőbizottsági tag jár el a társaság képviseletében,
    - ha nincs felügyelőbizottság, vagy valamennyi tagja felperesként perben áll, úgy pedig a társaság képviseletét a bíróság által kijelölt ügygondnoknak kell ellátnia.
    A 47-48. §-hoz
    A tag kizárására, illetve a legfőbb szerv által hozott kizárási határozat bírósági (választottbírósági) megtámadására vonatkozó hatályos szabályozást a Javaslat lényegében változatlan tartalommal fenntartja. Ez az 1997. évi Gt-ben bevezetett kizárási szabályozás - a korábbi szabályozással szemben - jól bevált, kielégíti a gyakorlati igényeket. E normák hatására az elmúlt több mint öt évben a kizárási perek száma jelentősen csökkent.
    Alapvető rendelkezés, hogy a gazdasági társaság tagjának kizárására csak a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kerülhet sor, abban az esetben, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.
    Értelemszerűen nem változtat a Javaslat az 1997. évi Gt. azon szabályán, amely szerint részvényes ellen nem indítható kizárási kereset, továbbá kimondja, hogy kétszemélyes korlátolt felelősségű társaságból nincs kizárás, és a stratégiai többséggel, tehát 75 százalékkal rendelkező tagot sem lehet kizárni.
    A Javaslat szerint a társaság legfőbb szerve változatlanul csak a kizárásra irányuló perindításról dönt, háromnegyedes többséggel. A legfőbb szerv határozata alapján a társaságnak 15 napos (tehát igen rövid) jogvesztő határidőn belül kizárási pert kell indítania az érintett tag ellen. A keresetindítás jogalapja: a tagnak a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagy mérték veszélyeztetné. A társaság érdeksérelmének tehát jelentősnek kell lennie, kismértékű tagi mulasztás kizárási jogcímül nem szolgálhat.
    Jelentős érdek szól amellett, hogy a kizárási perek gyorsan bonyolódjanak le, ezért a törvény számos gyorsító jellegű szabályt állapít meg e perekre nézve. Így
    - a bíróságnak soron kívül kell eljárnia, a tárgyalást a keresetlevél bírósághoz érkezésétől, illetve a választottbírósági tanács megalakulásától számított 15. napra kell kitűzni,
    - a kizárásra irányuló taggyűlési határozatot külön nem lehet megtámadni, hanem csak a kizárási perben lehet vitatni,
    - a kizárási kereset más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak, viszontkeresetnek, továbbá szünetelésnek, felfüggesztésnek, bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye,
    - a jogerős ítélet ellen sem felülvizsgálat, sem perújítás nem kezdeményezhető.
    A kizárási per alatt speciális helyzet áll fenn. Az érintett tag változatlanul tag marad, és ha a bíróság tagsági jogait nem függeszti fel, azokat teljes körűen gyakorolhatja. A társaság is teljes értékűen működhet, de ha a társaság kérelmére az érintett tag tagsági jogait a bíróság felfüggeszti, úgy a felfüggesztés időtartama alatt a társasági szerződés nem módosulhat, a társaság nem alakulhat át, illetve nem hozható döntés a társaság megszűnéséről. Ez alatt az idő alatt újabb tag kizárását sem lehet kezdeményezni. A Javaslat új szabálya a 48. § (4) bekezdésének azon rendelkezése, mely kimondja, hogy ha az alperes tagsági jogait az eljárás során felfüggesztik, a felfüggesztés időtartama alatt keletkezett tartozásokért az érintett tag nem felel.
    A gyakorlati igények kielégítése érdekében a Javaslat az eddig előírt 8 napos fellebbezési határidőt megszünteti, így az általános 15 napos fellebbezési határidő lesz e perekben is az irányadó.
    2. Cím
    Kisebbségi jogok
    A 49. §-hoz
    A kollektív kisebbségi jogok tartalmi köre a Javaslatban változatlan maradt, de mivel az 1997. évi Gt. 51. §-ának (6) bekezdésében szereplő szabály kizárólag a részvénytársaságokra vonatkozik, így a közös szabályok helyett - megfelelőn módosításokkal - a Javaslat X. fejezetében került elhelyezésre.
    Bár a jogok érdemét nem érinti, fontos változás, hogy azokat az 1997. évi Gt-ben meghatározott 10 százalék helyett a Javaslat - összhangban az Európa-szerte megfigyelhető szabályozási tendenciával - már a szavazati jogok 5 százalékával rendelkező tagoknak is biztosítja. Egyébként a szöveg csak kisebb pontosításokat tartalmaz, illetve az elismert vállalatcsoport szabályozásával való összhangot biztosítja.
    A § három igen lényeges kisebbségi jogot foglal össze:
    a) A szavazatok legalább egyötödét képviselő tagok (részvényesek) - ez a szabály felfelé nem változtatható meg, de alacsonyabb arányt a társasági szerződés megállapíthat - az ok és cél megjelölésével kérhetik a társaság legfőbb szerve rendkívüli ülésének összehívását. E kérelmet az ügyvezetés köteles teljesíteni, mert ha nem, úgy a kisebbség a törvényességi felügyeletet gyakorló cégbírósághoz fordulhat az ülés összehívása érdekében. A cégbíróság az ülést a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül vagy maga hívja össze, vagy - új lehetőségként - erre az indítványtevőket jogosítja fel. Az összehívással felmerült költségeket az indítványtevőknek kell megelőlegezniük, azok viseléséről pedig a legfőbb szerv dönt (49. § (1)-(2) bek.).
    A tagok kérhetik, hogy a társaság utolsó beszámolóját, illetve az utóbbi két évben bekövetkezett, általuk megjelölt jelentősebb gazdasági eseményt, független könyvvizsgáló vizsgálja meg. Ha e tárgyban a legfőbb szerv elé szabályszerűen terjesztett indítvány ügyében határozat nem született, vagy az indítványt a legfőbb szerv elutasította, a szavazatok legalább egyötödét képviselő tagok kérelmére a cégbíróság elrendelheti a vizsgálatot. A kérelmet a legfőbb szerv ülésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Ha a cégbíróság könyvvizsgáló kirendeléséről határoz, ennek költségeit a társaságnak kell előlegeznie. A költségek viseléséről ebben az esetben is a legfőbb szerv határoz (49. § (3)-(4) bek.). Jelezni kell, hogy a Javaslat nem használja a "független" könyvvizsgáló kifejezést, mert ez olyan benyomást kelt, mintha a társaság választott könyvvizsgálójára nem vonatkoznának a Javaslatban, a számviteli és a könyvvizsgálói törvényben meghatározott függetlenségi, pártatlansági követelmények. Természetesen a Javaslat minden szükséges esetben jelzi, ha valamely vizsgálatot nem végezhet el a társaság választott könyvvizsgálója, hanem arra más könyvvizsgálót kell megbízni.
    A szavazatok legalább egyötödét képviselő tagok - ha a társaság legfőbb szerve ezt az indítványt elutasította, illetve nem volt hajlandó megtárgyalni - a társaságnak egyes meghatározott tagokkal, vezető tisztségviselőkkel, felügyelőbizottsági tagokkal, illetve a könyvvizsgálóval szembeni igényeit a társaság nevében keresettel maguk is érvényesíthetik (49. § (5) bek.).
    3. Cím
    Hitelezővédelem
    A 50. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. megszűnésre vonatkozó fejezetéből logikai okokból a korlátozott felelősséggel működő társaságra vonatkozó ún. felelősség-átviteli, azaz a tag korlátozott felelősségét feloldó, áttörő szabályt a Javaslat a közös szabályok hitelezővédelemről szóló címében helyezi el, hiszen alapvetően hitelezővédelmi biztosítékról van szó.
    A szabály tartalmában nem változott, és változatlanul kivételes jogintézménynek minősül. Ennek megfelelően, a kft. és az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik saját korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
    A § (2) bekezdése továbbra is példálózó jelleggel sorolja fel azon eseteket, amikor az (1) bekezdés szerinti felelősség-átviteli szabály alkalmazható. Így például, ha a tagok a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, vagy ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ez által a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. A példálózó felsorolás kiegészül a 13. § (4) bekezdésére való hivatkozással, tehát azzal az esettel, amikor valamelyik tag nem pénzbeli hozzájárulását a szolgáltatáskori értéket meghaladó értéken szolgáltatja, illetve a többi tag azt - tudomása ellenére - a szolgáltatáskori értéket meghaladó értéken fogadja el.
    A § (3) bekezdése a felelősség-átvitelt kifejezetten kiterjeszti a betéti társaság kültagjaira is.
    Az 51. §-hoz
    A §-ban foglalt szabály az 1997. évi Gt-nek az átalakulási fejezetében szerepel. Érdemben azonban ez az előírás a hitelezővédelem körébe tartozik, ezért a közös szabályok hitelezővédelemről szóló címében kerülnek elhelyezésre. Alapvetően ugyanis a hitelezők számára lehet annak jelentősége, hogy a gazdasági társaság reálisan meghatározott jegyzett tőkével, illetve a tagok mögöttes felelősségével folytassa tevékenységét.
    A norma tartalmilag nem változott. Ennek megfelelően kimondja, hogy kötelező a gazdasági társaság átalakulása más gazdasági társasággá akkor, ha a társaság a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik legalább a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül nem gondoskodnak a szükséges tőke biztosításáról.
    E kötelező átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amellyel a gazdasági társaság rendelkezik.
    Természetesen a gazdasági társaság ilyen esetben átalakulás helyett a jogutód nélküli megszűnést is választhatja.
    Ha a gazdasági társaság nem tesz eleget a törvényben foglalt előírásoknak, a cégbíróság a Ctv-javaslatban szabályozott törvényességi felügyeleti jogkörében ezt kikényszerítheti, végső soron a céget megszűntnek nyilváníthatja (Ctv. 72-84. §).
    A § (3) bekezdése utal arra, hogy a kft., illetve az rt. jegyzett tőkéjének veszteség folytán való csökkenésének esetére a Javaslat kft-re és rt-re vonatkozó fejezetei további szabályokat is megállapítanak.
    V. fejezet
    Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport
    A Javaslat V. fejezete két, egymással összefüggő szabályozási tárggyal foglalkozik. Az 52-54. §-ok a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályokat rögzítik, az 55-64. §-okban pedig az ún. elismert vállalatcsoport jogintézménye kerül bevezetésre.
    1. Cím
    A minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok
    Az 52-54. §-hoz
    A Javaslat a befolyásszerzés folyamatát társasági jogi szempontból jellemzően irrelevánsnak tekinti. A társaság érdemi ellenőrzésére, irányítására módot adó befolyásszerzésnek, felvásárlásnak a tőkepiacon működő nyilvános részvénytársaságok esetében van valódi jelentősége, a tranzakció befektetővédelmi szempontból is korrekt intézése igényli a törvényhozó, a szabályozó állam beavatkozását. Az ezzel összefüggő jogalkotói feladatok azonban nem a társasági törvény, hanem a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) keretében valósíthatók meg.
    A Javaslat a zártkörűen működő céltársaságokban végbemenő tagváltozást illetően úgy foglal állást, hogy az üzletrész (részvény) átruházása egy kft-ben (zrt-ben) nem igényel sajátos kisebbségvédelmi, hitelezővédelmi előírásokat. A társasági részesedés elidegenítésének feltételei (lásd pl. az elővásárlási jog érvényesítésének a lehetőségét, vagy a részvény elidegenítésének az rt. igazgatósága jóváhagyásához kötését) garanciális szempontból elégségesnek tekinthetők. Hasonlóképpen alkalmazhatók a Javaslat hitelezővédelmi rendelkezései is, így pl. az 50-51. §-ban foglalt szabályok. A társaság tagjainak (részvényeseinek) tulajdonosi autonómiáját ehhez képest elegendő akkor korlátozni, ha a befolyásszerzés mértéke alkalmassá teszi a tagot a minősített többséget igénylő kérdések eldöntésére is (52. § (2) bek.). Az 1997. évi Gt. rendelkezései ettől eltérően a jelentős (25 százalék) és a többségi (50 százalék) befolyás megszerzéséhez is jogkövetkezményeket társítanak.
    A Javaslat a minősített többséget biztosító befolyásszerzés esetére mindenekelőtt azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részesedésszerző a tulajdonosi szerkezetben végbement változás tényét köteles 15 napon belül a cégbíróságnak bejelenteni (52. § (1) bek.). A Javaslat a bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetére nem helyezi kilátásba "speciális" szankció alkalmazását, a cégbíróság az általános jelleggel irányadó törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja. A minősített befolyás létrejöttének tényéhez kapcsolódó további jogkövetkezmény, hogy a Javaslat 53. §-ának (1) bekezdése módot ad az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) számára, hogy eladási jogot gyakorolva társasági jogviszonyát megszüntethesse. Fontos eltérés azonban az 1997. évi Gt. előírásaitól, hogy a Javaslat szerint a társaság tagjai (részvényesei) az eladási jogot egyhangú határozattal a gazdasági társaság társasági szerződésében (alapszabályában) kizárhatják. A Javaslat - összhangban a szintén módosításra kerülő csődtörvény 63. §-ának rendelkezésével - biztosítja a minősített befolyásszerzőnek az ellenőrzött társaság tartozásaiért való korlátlan felelőssége megállapításának a lehetőségét, ha a perben bizonyítást nyer, hogy tulajdonosi jogait visszaélésszerűen gyakorolta. Ezzel összefüggésben a Javaslat támaszkodik az elmúlt évek bírósági esetjogára, továbbra is az ún. "tartósan hátrányos üzletpolitika" érvényesítésének tulajdonít jogi jelentőséget.
    2. Cím
    Az elismert vállalatcsoport
    Az 55-63. §-hoz
    Amíg a befolyásszerzésre irányadó szabályok (a Gt-ben és mindenekelőtt a Tpt-ben) a tulajdonos személyének illetőleg a tagváltozásnak a dinamikus mozzanatára koncentrálnak, addig az elismert vállalatcsoport szabályozása során a Javaslat egy már létrejött és adott esetben akár tartósan is fennmaradó együttműködési módból következő jogi konzekvenciák levonására ad lehetőséget. A Javaslat gondolati kiindulópontja, hogy - legalábbis főszabályként - önmagában a vállalatcsoport léte (az uralkodó tag-anyavállalat és az ellenőrzött társaságok-leányvállalatok együttműködése) nem keletkeztet sajátos társasági jogi kötelezettségeket, az együttműködésben résztvevő gazdasági társaságokra - az érintettek eltérő megállapodása hiányában - a társasági törvény általános szabályai az irányadóak. Így az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője az általa vezetett vállalkozás érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni (30. § (2) bek.), a vezető tisztségviselő e követelmény megsértése esetén magánvagyonával is helytállni köteles. A gazdasági társaság érdekeit sértő többségi tulajdonosi döntéssel szemben a kisebbség jogorvoslattal élhet (pl. 20. § (7) bek.). A gazdasági társaság többségi tulajdonosa nem vonhatja magához az ellenőrzött társaság ügyvezetésének hatáskörét és az egyszemélyes társaság kivételével a menedzsmentet nem utasíthatja (22. § (3) bek.).
    Az előzőekben írottakhoz képest az elismert vállalatcsoport létrehozását (valamint ezzel összefüggésben a Javaslat szerinti eljárási követelmények, feltételek teljesítését) az teheti mégis indokolttá, ha a vállalatcsoport tagjai (így mindenekelőtt az uralkodó tag) miközben nem kívánják formálisan is az ellenőrzött társaságokat az uralkodó társaságba integrálni (pl. a beolvadás szabályainak alkalmazásával), arra azonban igényt tartanak, hogy a vállalatcsoporthoz tartozó egyes társaságok üzleti céljai a csoport egésze célkitűzéseihez igazodjanak. Másként fogalmazva, amíg egyfelől az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja fenn kívánja tartani az ellenőrzött társaságok önálló jogi személyiségét (ennek jelentősége mindenekelőtt a harmadik személyekkel folytatott "külső" üzleti tevékenységben nyilvánul meg), addig másfelől ezt, a jogi személyiségből fakadó önállóságot társasági jogi értelemben (a vállalatcsoporton belüli relációban) relativizálni kívánja. Az ellenőrzött társaságok önállóságának jogszerű módon való korlátozása ugyanakkor felveti, hogy a törv ényhozónak a kisebbségi és a hitelezői érdekeket - ha más módon is mint az az általános szabályok esetén irányadó - biztosítania kell.
    Az elismert vállalatcsoportként való regisztráció a Javaslat alapján nem hoz létre önálló jogi személyiséget, az elismert vállalatcsoport maga nem minősül jogi személynek. A vállalatcsoport elkülönült jogi személyiségének hiánya ugyanakkor nem feledteti azt a tényt, hogy a Javaslat szerint a vállalatcsoportként való működés ténye nyilvánosságra kerül és az egyfajta új, sajátos jogi minőséget eredményez.
    Az elismert vállalatcsoport létrejöttének szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy a csoporthoz tartozó ún. anyavállalat konszolidált éves beszámolót készítsen. A Javaslat ezen felül a vállalatcsoport elismeréséhez azt is megkövetelné, hogy az érintett társaságok a törvényben meghatározott módon uralmi szerződést fogadjanak el, amelyben rendelkeznek egyebek között a kisebbségi helyzetben lévő tagok (részvényesek) és a hitelezők jogainak védelméről is. Az elis -mert vállalatcsoportra irányadó szabályok alkalmazása nem lesz eleve kötelező a konszolidált beszámoló készítésére köteles gazdasági társaságok számára.
    A Javaslat 55-63. §-ában megfogalmazásra kerülő szabályok ún. jogbővítő jellegűek, lehetőséget adnak arra, hogy a vállalatcsoport válasszon két szabályozási alternatíva között. Dönthet úgy, hogy a többségi befolyás kialakulása ellenére nem kíván eltérni a vállalatcsoportra is irányadó, a társasági törvény általános részében megfogalmazott szabályoktól. Ennek az a következménye, hogy arra az esetre, ha sérülnének vagy veszélybe kerülnének az ellenőrzött társaság kisebbségi tulajdonosainak és/vagy hitelezőinek jogos érdekei, a törvény a valamennyi gazdasági társaságra irányadó szankciók, jogorvoslati eszközök alkalmazását írja elő. Az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság(ok) elismert vállalatcsoportként való bejegyzése ezzel szemben azt vonja maga után, hogy a törvény nem tartja fenn a jogilag önálló gazdasági társaságok üzleti-gazdasági önállóságának tételét (adott esetben fikcióját) és módot ad a vállalatcsoportnak arra, hogy a gazdasági-üzleti "valóság" jogilag is releváns "valósággá" változzon. Ez azt jelenti, hogy az elismert vállalatcsoport szabályai nem az általános szabályok szerinti elvárások megsértését szankcionálják, hanem olyan speciális rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az elismert vállalatcsoport működése célját képesek összebékíteni a kisebbség és a hitelezők jogaival, törvényes érdekeivel.
    Az elismert vállalatcsoport esetében az uralkodó tag (annak ügyvezetése) - eltérően az Gt. általános előírásaitól - jogosulttá válik az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőjének utasítására, az ellenőrzött társaság legfőbb szervének hatásköre is elvonható. Ezeknek a jogosítványoknak a gyakorlása azonban célhoz kötött, az uralkodó tag csak akkor és akként élhet vele, amikor és amennyiben az az elismert vállalatcsoport egységes üzletpolitikája megvalósításához szükséges. A törvényi keretek között a jogok és kötelezettségek érvényesítésének módját és feltételeit az uralmi szerződésben kell - főszabályként - meghatározni. Ha az ellenőrzött társaság ügyvezetése az uralmi szerződésben előírt irányítási-vezetési szabályokat (az elismert vállalatcsoport tagjai közötti együttműködés rendjét) betartva jár el, nem kell tartania attól, hogy utóbb számon kérik rajta a Javaslat 30. §-ának (2) bekezdésében meghatározottakat. Szemben a Javaslat általános előírásaival, az elismert vállalatcsoport menedzsmentje nem az ellenőrzött társaság érdekeit köteles mindenekfelett érvényre juttatni, hanem az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekeinek elsődlegessége alapján kell hogy eljárjon (60. § (2) bek.). Ez azonban értelemszerűen azt is jelenti, hogy az ellenőrzött társaság érdekeinek esetleges sérelme csak átmeneti jellegű lehet, az uralkodó tag az uralmi szerződésben foglaltak szerint köteles az érdekkiegyenlítésről gondoskodni.
    A Javaslat hasznosítja, de nem másolja a német részvénytársasági törvény konszernszabályait. Az uralmi szerződés tartalmi követelményeit illetően a Javaslat elveket, szempontokat határoz meg, nem törekszik arra, hogy részleteiben megszabja az uralkodó tag és az ellenőrzött társaságok együttműködésének módját. Az 56. § (3) bekezdés c) pontja alapján követelmény, hogy a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok hosszabb távon kiegyensúlyozottan kerüljenek megosztásra a csoportban résztvevő társaságok között. Ennek lehetséges módozatait illetően azonban - eltérően a német törvényben írottaktól - csak támpontokat fogalmaz meg a törvény. Így az uralkodó tag pl. kötelezettséget vállalhat az ellenőrzött társaság esetlegesen szükségessé váló reorganizációjában való részvételre, a társaság külső tagjai számára ún. garantált osztalék fizetésére tehet ígéretet stb. Az elismert vállalatcsoportot irányító uralkodó tagot azonban a törvény nem kötelezi az ellenőrzött társaságok tartozásainak teljesítésére, nem töri át, nem hagyja figyelmen kívül az uralkodó tagot megillető korlátolt felelősséget. Abban az esetben, ha az uralkodó tag nem teljesítené az uralmi szerződésben vállalt kötelezettségeket, a cégbíróság végső soron eltilthatja a konszernt az elismert vállalatcsoportként való működéstől, és sor kerülhet a Javaslat általános szabályai szerint - a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésére hivatkozással - az 1997. évi Gt-ben, valamint a csődtörvényben is ismert szankciók alkalmazására.
    3. Cím
    A tényleges vállalatcsoport
    A 64. §-hoz
    A tényleges vállalatcsoportra vonatkozó rendelkezés biztosítja a de facto konszernszabályok megjelenését a hazai társasági jogban, összhangban többek között a nemzetközi tudományos életben is elismert francia ítélkezési gyakorlat során kialakított ún. Rozenblum doktrinával. Eszerint az uralkodó tag - előzetes uralmi szerződés megkötése hiányában is - jogosult az ellenőrzött társaság irányítására, ha a vállalatcsoport működése, az abban résztvevő gazdasági társaságok közötti együttműködés módja megfelel három, konjunktív feltételnek. Az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság illetve társaságok közötti együttműködésnek:
    - tartósnak, stabilnak kell lennie,
    - egységes, vállalatcsoport szintű üzleti koncepciót kell kialakítani és érvényesíteni, továbbá
    - a vállalatcsoportban résztvevő társaságok között biztosítani kell az előnyök és hátrányok kiegyensúlyozott megosztását.
    Eltérően az elismert vállalatcsoportra irányadó szabályoktól, a tényleges vállalatcsoport esetében nincs szükség arra, hogy az érintett társaságok törvényben meghatározott eljárási szabályokat betartva uralmi szerződést kössenek egymással és ezt követően elismert vállalatcsoportként a cégjegyzékbe bejegyzésre kerüljenek. Ez a körülmény egyszerűbbé és olcsóbbá teszi a tényleges vállalatcsoportként való működést szemben az elismert vállalatcsoporttal. Ugyanakkor azonban a tényleges vállalatcsoport uralkodó tagja nem élvezi azt a jogi biztonságot, amelyet az uralmi szerződés léte, az elismert vállalatcsoportként való regisztráció biztosít, kétség esetén az uralkodó tagot terheli annak bizonyítása (sikertelen bizonyítás esetén pedig a fokozott helytállási kötelezettség), hogy a vállalatcsoport tényleges működése megfelelő módon veszi figyelembe a hitelezők és az ún. külső tagok (részvényesek) érdekeit is.
    A § (3) és (4) bekezdése módot ad arra, hogy a tényleges vállalatcsoport, ha az erre irányuló perben a bíróság megállapítja, hogy a vállalatcsoport tényleges működése kielégíti az elismert
    vállalatcsoportra irányadó tartalmi követelményeket, egyszerűsített szabályok szerint kérhesse elismert vállalatcsoportként való bejegyzését.
    VI. Fejezet
    A gazdasági társaságok megszűnése
    1. Cím
    A megszűnés esetei
    A 65-67. §-hoz
    A 65. § a hatályos szabályozással egyezően kinyilvánítja, hogy a gazdasági társaságok a cégjegyzékből való törlés aktusával, a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) szűnnek meg.
    Az eddiginél pontosabb logikai sorrendben tárgyalja a Javaslat a megszűnési okokat, különbséget téve a két alapvető megszűnési mód: a jogutód nélküli és a jogutódlás mellett történő megszűnés között. A jogutód nélküli megszűnési okok nem változtak, azonban a felsorolás ésszerűbbé vált, mivel az értelemszerűen összetartozó esetköröket egybevonva tárgyalja a normaszöveg.
    A 66. § a)-c) pontja lényegében megegyezik az 1997. évi Gt. taxációjával, a d) pontban összevontan szerepel a megszűntnek nyilvánítás, valamint a megszüntetési eljárás (a korábbi hivatalbóli törlés) miatti megszűnés, az e) pont egyéb jogszabályi alapon történő megszűnése pedig vonatkozik a felszámolás eredményeképpen, és az egyes társasági formák szabályai alapján, vagy egyéb jogszabályi okból bekövetkező jogutód nélküli megszűnésre egyaránt.
    A jogutódlással történő megszűnés alapeseteit a 67. § sorolja fel, megkülönböztetve az átalakulás, mint gyűjtőfogalom körében az egyszerű társasági formaváltást, az egyesülést és a szétválást is. E fogalmak meghatározását is megadja a Javaslat, s e szabályok - valamint a 67. § további részeiben írt átalakulási normák - kiemelkedő fontosságuk miatt a megszűnés alapelvi szintű szabályai között, és nem a 2. Címben nyertek elhelyezést.
    Ugyanezen okból deklarálja a Javaslat a VI. Fejezet 1. Címének szabályai között, hogy a kooperációs célú társaság, az egyesülés (XI. fejezet) - noha egyébként nem minősül gazdasági társaságnak -, az átalakulási normák alkalmazása szempontjából azokkal egy tekintet alá esik. Ez részint azzal jár, hogy a XI. Fejezet szerinti egyesülés a gazdasági társaságok egymás közti átalakulásának szabályai szerint köteles eljárni, ha bármilyen jogutódlás melletti megszűnéses folyamatban vesz részt, másrészt e szabály értelmében nincs akadálya például annak, hogy az egyesülés gazdasági társasággá alakuljon át.
    Az 1997. évi Gt-vel egyezően a Javaslat is lehetővé teszi, hogy gazdasági társaság közhasznú társasággá alakuljon át. Természetesen e rendelkezés csak addig az időpontig marad hatályban, amíg közhasznú társaság alapítására sor kerülhet (364. §).
    A jogutódlással való megszűnés legfőbb normái közt itt szögezi le a Javaslat azt a szabályt is, hogy az 1997. évi Gt. korlátozásával (pl. 74. § (1) bek.) ellentétben az egyesülés és a szétválás során a jogutód cégformájának megválasztásánál nincs többé formakényszer.
    Tiltja ugyanakkor a Javaslat a társasági formaváltás, az egyesülési és a szétválási folyamatok vegyítését: nincs tehát lehetőség arra, hogy "egy lépcsőben" mindkét (vagy mindhárom) átalakulási módot alkalmazzák.
    2. Cím
    Jogutód nélküli megszűnés
    A 68. §-hoz
    A jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő, kielégítetlenül maradt követelések a társaság megszűnésétől számított öt éves jogvesztő (és többé nem elévülési!) határidő alatt érvényesíthetőek a tagi felelősség szabályai szerint a volt tagokkal (részvényesekkel) szemben. Ez a szabály természetesen azokra a tagokra vonatkozik, akiknek tagsági jogviszonya a társasággal együtt szűnt meg. A tagi felelősség - az adott társaság speciális szabályainak megfelelően - a tagsági jogviszony korábbi megszűnése esetén az erre irányadó szabályok függvényében állapítható meg.
    A Javaslat 68. §-a csak a jogutód nélkül megszűnt társaság ki nem elégített tartozásaiért való tagi helytállási kötelezettséget rendezi, az átalakulással megszűnő társaság tagjának felelősségét az átalakulás közös szabályai (70. § (3)-(6) bek.) között taglalja a szöveg.
    A § - az eddigi szabályozással azonosan - a társaság megszűnése esetén fennmaradó tagi felelősséget aszerint rendezi, hogy a társaság fennállása alatt a tagi felelősség korlátlan vagy korlátozott volt. Főszabályként korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság, illetve a betéti társaság kültagja esetén a tag felelőssége a megszűnt társaság kötelezettségéért csak a társaság megszűnésekor általa kapott vagyoni hányad erejéig áll fenn. Ha viszont a felelősség korlátlan és egyetemleges volt (bt. beltagja, kkt. tagja), ez a felelősség a 68. § (1) bekezdésében szabályozott jogvesztő határidőn belül fennmarad. A belső felelősségi arányok ilyenkor is a felosztott vagyoni hányadhoz igazodnak, megengedi azonban a Javaslat, hogy egyetemleges helytállási kötelezettségnél a tagok egymásközti viszonyában a társasági szerződés más veszteségviselési arányokat írjon elő.
    Az 1997. évi Gt. - 56. § (3)-(4) bekezdésében foglalt - felelősség-átvitelt (áttörést) jelentő szabályai, melyek azt mondták ki: korlátlan a felelőssége annak a tagnak, aki ezzel visszaélt, így például a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett, vagy a vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta: ezáltal a társaság a kötelezettségeit nem lesz képes teljesíteni, a Javaslatban ésszerűbb elhelyezést nyertek, a hitelezővédelem (50. §) körében találhatók.
    Az 1997. évi Gt. 57. §-ával szemben a Javaslat a jogutód nélküli megszűnés kapcsán csak azt deklarálja, hogy az ilyen megszűnés esetén mindig vagy végelszámolást, vagy felszámolást kell lefolytatni. Csak egészen kivételes esetben történhet meg, hogy a gazdasági társaságot vagyoni jogviszonyainak rendezése nélkül vonják ki a piac szereplői közül: ez pedig a fantomcég esete. A korábban hivatalbóli törlésnek, a Ctv-ben megszüntetési eljárásnak nevezett procedúrára akkor kerülhet sor, ha a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) fellelhetetlen társaság meghatározó tulajdonosai, törvényes képviselői, s velük együtt könyvelési anyagai sem találhatók, így a felszámolás vagy a végelszámolás lefolytatása lehetetlen. Minden egyéb esetben azonban végelszámolás, vagy (megfelelő fizetésképtelenségi tényállás mellett) felszámolás nélkül nem szűnhet meg jogutód nélkül a gazdasági társaság.
    A végelszámolásról a társasági törvénynek a fentieken túl nem kell rendelkeznie, miután a végelszámolást a Ctv. külön fejezete szabályozza majd, az 1991. évi XLIX. törvény (csődtörvény) normáinál sokkal részletesebben.
    3. Cím
    Az átalakulás közös szabályai
    A 69. §-hoz
    A gazdasági társaságok egymás közötti átalakulására, valamint - a Javaslat 67. § (5) bekezdésének utaló szabályára figyelemmel - az egyesüléssé (XI. Fejezet) történő átalakulására az átalakulás közös szabályait egyaránt alkalmazni kell.
    Miután a 67. § (1) bekezdése értelmében az átalakulás gyűjtőfogalom, mely alatt az egyszerű társasági formaváltás, az egyesülés és a szétválás is értendő, a közös szabályok egyesülési és szétválási ügyekben is megfelelően érvényesülnek. Az átalakulásnál - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a gazdasági társaság alapítási szabályait kell figyelembe venni, de ezen túl az átalakulás közös és az adott társasági formára vonatkozó speciális átalakulási normákat is szem előtt kell tartani.
    A társasági formaváltás a Javaslat szerint is változatlanul kétirányú lehet. A gyakoribb eset, hogy az alapításkor még kevésbé tőkeerős szervezet a működés során megerősödve az egyszerűbb társasági formát "kinövi" és bonyolultabb, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társasággá alakul át. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a társaság gazdasági - célszerűségi szempontból úgy dönt, hogy számára a kisebb tőkeerőt és adminisztrációt igénylő szervezeti forma a megfelelőbb.
    Az átalakulás közös szabályait a Javaslat az átalakulás alapesetére, az egyszerű formaváltásra kivetítve fogalmazza meg, azonban a 67. § (1) bekezdésének ismeretében nem kétséges, hogy mindezen normák az egyesülésre és a szétválásra is irányadóak.
    A Javaslatban lefektetett közös átalakulási szabályok, és az 1997. évi Gt. megfelelő rendelkezései között számos eltérést találunk. Ezeknek legfőbb oka, hogy a Javaslat az eddiginél ésszerűbb elrendezésben, jobban csoportosítva adja meg azokat az átalakulási előírásokat, amelyek minden átalakulásra egyaránt vonatkoznak.
    A 69. § normái között változatlanul megtalálható, hogy a (jogerősen elrendelt) felszámolás, illetve a végelszámolás alatt álló gazdasági társaság számára tilos az átalakulás, noha az esetben, ha a felszámolás a társaság megszűnése nélkül - például egyezség folytán - megszűnik, vagy ha az önként elhatározott végelszámolásnak a társaság legfőbb szerve véget vet, az átalakulási tilalom elhárul.
    Továbbra sincs helye átalakulásnak, csak akkor, ha az átalakulni szándékozó gazdasági társaság tagjai (részvényesei) vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében szolgáltatták. Ez a szabály egyaránt vonatkozik a készpénzben és apportban vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére is.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság előtársaságként nem működhet. A jogutód ex nunc hatályú cégbejegyzéséig az átalakuló társaság eredeti formájában tevékenykedik. Ez megszünteti az 1988. évi VI. törvény átalakulási szabályozásának hatálya alatt rendszeresen tapasztalt "visszarendeződési" nehézségeket, és megfelel a konstitutív, ex nunc hatályú cégbejegyzés kívánalmainak. Az 1997. évi Gt. 60. § (4) bekezdéséhez képest mégis található némi eltérés. Ez a szabály ugyanis az előtársasági lét tilalmára tekintettel úgy rendelkezett, hogy a jogutód működését legkorábban a cégbejegyzést követő napon kezdheti meg. Ilyen kitételt az alapítási szabályok nem tartalmaznak, és értelmetlen ennek szerepeltetése az átalakulási normák között. Az ex nunc hatályú bejegyzéssel (és törléssel) a jogelőd megszűnése és a jogutód keletkezése egyképpen a cégbejegyzés időpontjához kapcsolódik, a jogutódi működés megkezdésének legkorábbi időpontját, és egyben a jogutód üzleti évének kezdetét pedig a számviteli törvény határozza meg az átalakulás bejegyzését (hatályosulását) követő nappal.
    Bár a VI. fejezet ezt kifejezetten nem tartalmazza, abból a tényből, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a cégbejegyzés napjával jön létre, világosan következik, hogy csak a már cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság határozhatja el átalakulását más gazdasági társasággá. A Javaslat az előtársaság szabályozása körében kifejezetten kizárja, hogy előtársaság a cégbejegyzés előtt más társasági formává való átalakulását elhatározhassa (16.§).
    A Javaslat figyelemmel van azokra a gyakorlati elvárásokra, amelyek az átalakulás pénzügyi-számviteli leképezésének megkönnyítését igénylik. Éppen ezért lehetőség lesz a jövőben arra, hogy az átalakuló társaság legfőbb szerve által meghatározott napra kérje az érintett társaság az átalakulás bejegyzését. Így - ha az időpontot a kérelem benyújtásától számított 90 napon belüli időpontra rögzítve - jól választották meg, és a kérdéses időszakba az esetleges hiánypótlási eljárás is "belefér", akkor bízhat abban a kérelmező, hogy a kért nappal állnak be az átalakulás bejegyzésének hatályai. Ha a választott időpont nem biztosítja a szükségessé vált hiánypótlás lefolytatását, akkor a bíróság a kérelem ezen részét figyelmen kívül hagyva az általános szabályok szerint rendeli el az átalakulás bejegyzését. Szerencsés esetben azonban a 69. § (4) bekezdésében, a 74. § (6) bekezdésében és a Ctv-javaslat 57. § (2) bekezdésében szabályozott új jogintézmény az eddiginél jobban biztosítja a felkészülést az átalakulással kapcsolatos jogi, pénzügyi és számviteli feladatok elvégzésére.
    Az átalakulás során a jogutód cégformája szabadon választható meg, nincs formakényszer - még egyesülés és szétválás esetén sem (67. § (6) bek.), de az továbbra is előírás, hogy a választott társasági forma vonatkozásában a jegyzett tőke törvényi, vagy a társaság által az átalakulási döntésben meghatározott mértékét a jogutód teljesíteni tudja, szükség esetén tőkepótlással.
    Nem lenne elméleti akadálya annak, hogy a Javaslat a gazdasági társaságnak szövetkezetté való átalakulását megengedje, ilyen szabály azonban továbbra sincsen. A szövetkezeti jogterület jelenleg is folyamatban lévő változásai, képlékenysége miatt igen nehéz lenne meghatározni az átalakulással létrejövő szövetkezetre vonatkozó rendelkezéseket, ezért ettől a Javaslat továbbra is eltekint.
    Az 1997. évi Gt. általános átalakulási szabályai között néhány, a részvénytársaságot érintő szabály is megfogalmazásra került. Ezek közül a 69. §-ban (és az átalakulás közös szabályai között) egyet sem találunk. A változás oka, hogy a még időszerű, cégformához kötődő átalakulási szabályokat (az 1997. évi Gt. 68-71. §-ából is) áthelyezésre kerültek a Javaslat egyes társasági formák speciális szabályait tartalmazó különös részébe (279-282. §).
    A korábbi szabályozásnál ésszerűbben az átalakulás közös előírásai között lényegileg csak olyan normák maradtak, amelyek minden gazdasági társasági formára alkalmazandóak.
    A 70. §-hoz
    Az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság - fő szabályként - az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja, ezért megilletik a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik annak kötelezettségei. Ez vonatkozik természetesen a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglaltakra is. Valójában azonban az átalakulás nem mindig, illetve nem mindenben jelent általános jogutódlást, hiszen előfordul, hogy egyes tevékenységek csak meghatározott cégformában vagy vagyoni feltételek mellett végezhetők, s ha a jogutód e feltételeknek nem felel meg, a jogelőd tevékenységének folytatására nem lesz jogosult. Szétválásnál például - ahol a jogelőd vagyonának megosztására kerül sor - a hitelezők követeléseiért elsődlegesen az a jogutód tartozik helytállni, amelyhez az adott tartozás a vagyonmegosztás kapcsán került.
    A jogutódlásból következik, hogy a jogelődöt megillető kedvezmények és az átalakulás előtt kiadott hatósági engedélyek is a jogutódra szállnak. Ha a hatósági engedély kiadása folyamatban van, az átalakulásról a hatóságot haladéktalanul értesíteni kell, és az engedély jogosultja már az új gazdasági társaság lesz. A hatósági engedély kiadásának feltételei a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény tartalmazza.
    Újdonsága a Javaslatnak, hogy a 70. § (3)-(6) bekezdésében átfogóan szabályozza az átalakuló társaság tartozásaiért fennálló felelősségi viszonyokat. Leszögezi, hogy - éppen a jogutódlás melletti megszűnés folytán - a jogelőd tartozásaiért elsődlegesen a jogutód köteles helytállni, a tagok (részvényesek) csak akkor felelnek a jogelőd tartozásaiért, ha azok a jogutódtól nem hajthatók be.
    A tagi felelősség az általános szabályok szerint alakul, mégis figyelemmel van a Javaslat néhány, kifejezetten az átalakuláshoz kötődő esetkörre. Rendezi ugyanis azoknak a tagoknak a helytállási kötelezettségét, akik a társaságtól az átalakulás során megváltak, és azokét is, akik - noha a jogutódban továbbra is tagok maradtak, de korábbi korlátlan felelősségük a jogutódban korlátozottá vált.
    A 71-72. §-hoz
    Az átalakulás elhatározása, az átalakulási dokumentáció elfogadása a gazdasági társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik, amely erről legalább háromnegyedes szótöbbséggel, közkereseti és betéti társaság esetében pedig egyhangúlag dönt. Ezt a rendelkezést a Javaslat a VI. fejezetben nem ismétli meg, mivel az átalakulás elhatározása minden esetben a társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik, amelyet az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetek a hatáskör szabályozása körében kifejezetten tartalmaznak. Az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetek rendelkeznek arról is, hogy a társaság legfőbb szerve e döntését milyen szavazati aránnyal hozhatja meg.
    Ahhoz, hogy a gazdasági társaság tagjai megfelelő információk birtokában dönthessenek az átalakulásról, a vagyonmérleg-tervezeteknek és az azokat alátámasztó vagyonleltár-tervezeteknek a döntéshez rendelkezésre kell állnia, hiszen csak a vagyoni helyzet alapos ismeretében dönthető el az, hogy pl. van-e elegendő fedezet a társaságtól megváló tagokkal való elszámolásra. Mindez azt teszi szükségessé, hogy a társaság legfőbb szerve az átalakulás elhatározásakor ezen adatok ismeretében legyen. Ugyanakkor az ügyvezetés saját elhatározásából ezeknek, a döntéshez elengedhetetlenül szükséges anyagoknak az elkészítését nem kezdeményezheti, hiszen az átalakulás elhatározása a társaság legfőbb szervének kizárólagos hatásköre. Emellett a vagyonmérleg-tervezetek elkészíttetésének költsége is igen jelentős ahhoz, hogy az ügyvezetés ezt önállóan - esetleg feleslegesen - kezdeményezze.
    A fentiek miatt Javaslat 71. § (1) bekezdése - főszabályként - úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve az átalakulást két lépcsőben határozhatja el. Az 1997. évi Gt. merev előírásaihoz képest rugalmasabb szabályozást tartalmaz a Javaslat 71. § (1) bekezdése, amely lehetőséget ad arra, hogy ilyen tartalmú társasági szerződési felhatalmazás esetén a vezető tisztségviselők saját belátásuk szerint, a legfőbb szerv ülésének ilyen tartalmú döntése nélkül is elvégezhessék az átalakulás érdemi eldöntését segítő dokumentumok összeállítását. Ezt nyilván a tagság körében végzett felmérés, információgyűjtés eredményeképpen vállalja fel a társaság ügyvezetése, és értelemszerűen a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját is neki kell meghatároznia. A "kétlépcsős" döntési folyamatban előírtakhoz hasonlóan itt is ad a jogalkotó egy ésszerű időpontot, melynél régebbi az átalakulási alapdokumentáció fordulónapja nem lehet.
    Ha ilyen felhatalmazás nincs, vagy azzal a vezető tisztségviselők nem élnek, és a legfőbb szerv az átalakulásról két alkalommal határoz, először csak azt állapítja meg, hogy a társaság tagjai (részvényesei) egyetértenek-e az átalakulás szándékával. Ehhez képest előzetesen felméri, hogy kik kívánnak a jogutód gazdasági társaság tagjává (részvényesévé) válni, és meghatározza a létrejövő jogutód gazdasági társaság formáját.
    Amennyiben ez az elvi hozzájárulás, felhatalmazás rendelkezésre áll, és a legfőbb szerv meghatározta az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját is, döntött az átalakulási dokumentációt auditáló független könyvvizsgáló személyéről, kerülhet sor arra, hogy a vezető tisztségviselők elkészítsék (illetve elkészíttessék) ezeket a végleges átalakulási döntés meghozatalához szükséges okiratokat. Ezek alapján kell kidolgozni a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás tervezetét, valamint a jogutód létesítő okiratának tervezetét is.
    Az 1988. évi VI. törvény alapján végbement átalakulásoknál még kötelező volt átalakulási terv készítése (az egyéb átalakulási dokumentumok mellett). Az átalakulási terv tartalmazta az átalakulással eltérni kívánt gazdasági cél megjelölését, az új tagok szándéknyilatkozatát, az új társaság társasági szerződésének tervezetét, továbbá mindazt, amit az átalakulásról szóló fejezet az egyes társasági formákká való átalakulás esetére előírt. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az átalakulással elérni kívánt gazdasági cél megjelölése valójában teljesen formális és szükségtelen is.
    Az 1997. évi Gt. már nem használta az átalakulási terv fogalmát, hanem az ennek részeit képező és elkészítendő iratokat nevezte meg, és pontosította. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy mind az átalakulás kérdésében döntő tulajdonosi testület, mind pedig az átalakulás bejegyzése iránti kérelmet elbíráló bíróság számára könnyebbséget jelent, ha az átalakulási dokumentumok között található egy olyan okirat, amely bizonyos, az átalakulás során szükségessé vált eseményeket, folyamatokat megvilágít.
    Ezért, noha általában véve nem kötelező a Javaslat szerint az átalakulási terv készítése, bizonyos - magyarázatra szoruló - szituációkban azt mégis elrendeli. Ilyen eset, ha az átalakulás kapcsán a jogelődhöz képest a jogutód tőkeszerkezetét átrendezik; ha a cégvagyont átértékelik, ha az átalakulás folytán új tagok kerülnek be a vállalkozásba, vagy éppen az addigi tagok egy része megválik a társaságtól; ha az átalakulás érdekében pótlólagos vagyoni hozzájárulást kell teljesíteni. Ezek az eltérések magyarázatra szorulnak, és ilyenkor - a korábbi formális mivoltától megfosztott, az átalakulási történések tisztázására szolgáló átalakulási terv megkönnyíti a döntéshozatalt a legfőbb szerv, és a bíróság számára is. (Az átalakulási terv egyébként bármikor készíthető, kötelező eseteit azonban a 72. § (1)-(3) bekezdése tartalmazza. Az átalakulási terv a vagyonmérleg-tervezet melléklete, és azt az átalakuló (jogelőd) társaság vezető tisztségviselője írja alá.)
    A 73. §-hoz
    Az átalakulási vagyonmérleg-tervezet készítésének célja, hogy az átalakulni szándékozó társaság vagyoni helyzetét felmérje, segítsen annak tisztázásában, hogy erre van-e mód, szükséges-e a jogutód létrehozásához tőkepótlás, illetve, a jogelőd vagyonmérleg-tervezetéből kiindulva megtervezhető a jogutód tőkeszerkezete is. A vagyonmérleg-tervezetet éppen ezért a jogelőd és a jogutód tekintetében is el kell készíteni, és - mint minden mérleget - leltárral kell alátámasztani.
    A vagyonmérleg-, és vagyonleltár-tervezeteket a számviteli törvény előírásai szerint kell elkészíteni, azzal, hogy a jogelőd vagyonmérleg-tervezetétől a jogutód vagyonmérleg-tervezete a számviteli törvény és a Javaslat 71. § (5) bekezdése és 72. § (2)-(3) bekezdésében írt esetekben térhet el, az eltérések könyvviteli kezelését, mérleg-tervezetekben való feltüntetését részleteiben a számviteli törvény szabályozza. Mind a Javaslat, mind a számviteli törvény megengedi, hogy az átalakuló társaság vagyontárgyait átértékelje, azaz az átalakulás folyamatában a piaci értékítélethez igazított értékben vegye figyelembe aktíváit és passzíváit.
    Továbbra is lehetőség van arra, hogy az átalakuló társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti éves beszámoló mérlegét használja változatlan formában, és ez szolgáljon a jogutód vagyonmérleg-tervezete elkészítésénél közvetlen alapként. Erre az általános mérlegkészítési előírások azonban a számviteli szabályok szerint csak akkor adnak módot, ha az átalakuló társaság eszközeinek és kötelezettségeinek átértékelési lehetőségével nem él. Az éves beszámoló ilyen célú felhasználásának további feltétele, hogy a mérleg fordulónapja és az átalakulás végleges eldöntésének időpontja között hat hónapnál hosszabb idő ne teljen el.
    Az 1997. évi Gt-vel egyezően a Javaslat az alapítási szabályokhoz képest jelentős eltérést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek elkészítéséhez minden gazdasági társasági forma esetében kötelezően előírja független könyvvizsgáló alkalmazását. Jelezni kell, hogy a Javaslat nem használja a "független" könyvvizsgáló kifejezést,
    mert ez olyan benyomást keltene, mintha a társaság választott könyvvizsgálójára nem vonatkoznának a Javaslatban, a számviteli törvényben és a könyvvizsgálói törvényben meghatározott függetlenségi, pártatlansági követelmények. Ezzel együtt a Javaslat az átalakulási szabályok között, és minden egyéb indokolt esetben egyértelművé teszi, ha valamely ügyben a társasági könyvvizsgáló nem járhat el.
    Garanciális szabály tehát, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket független könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. Annak érdekében, hogy a könyvvizsgáló pártatlansága később se legyen megkérdőjelezhető, összeférhetetlenségi előírás, hogy a létrejövő gazdasági társaságnak nem lehet könyvvizsgálója az, aki ezeket a számviteli iratokat ellenőrizte. A Javaslat három üzleti évben határozza meg azt a határidőt, amely alatt az átalakulás során közreműködő könyvvizsgáló nem válhat a jogutód gazdasági társaság könyvvizsgálójává. Újdonsága a Javaslatnak, hogy a könyvvizsgáló függetlenségének kritériumait tovább pontosítja: a vagyonmérleg-tervezetek auditálására az a könyvvizsgáló sem jogosult, aki a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját megelőző két üzleti évben a társaság számára könyvvizsgálatot végzett, vagy a nem pénzbeli hozzájárulás értékelését ellenőrizte.
    Változatlan az a rendelkezés, amely szerint tilos a vagyon értékét, a saját tőke összegét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb összegben meghatározni.
    A 74. §-hoz
    Az átalakulás tárgyában a végleges döntést a vagyonmérleg-tervezet és mellékletei, azaz az átalakulási dokumentáció alapján az átalakuló társaság legfőbb szervének ülése határozza meg.
    Annak érdekében, hogy a legfőbb szerv a lehető legfrissebb adatok birtokában határozhasson e kérdésben, előírja a Javaslat (az 1997. évi Gt-vel egyezően), hogy a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapja és a legfőbb szerv ügydöntő ülésének időpontja között három hónapnál hosszabb idő nem telhet el. Ez alól a 71. § (1) bekezdésében, és a 73. § (2) bekezdésében szabályozott eset jelenthet kivételt. Nincs akadálya annak sem, hogy a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját az átalakulást előkészítő, első ülésen úgy határozzák meg, hogy az ennél az ülésnél korábbi időpontra essen, a lényeg csak az, hogy a fordulónap és a végleges döntéshozatal napja között a három hónapos időközt betartsák.
    A társaság legfőbb szervének az átalakulásról hozott második döntése során tételesen meg kell határoznia az átalakulással létrejövő gazdasági társaság tagjait (részvényeseit) a tervezett jegyzett tőkéből megillető hányadot, és tételesen meg kell állapítania a jogutód gazdasági társaságban részt venni nem kívánó tagokat (részvényeseket) megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját is. Változatlan az a szabály, hogy az elszámolás a saját tőke és a jegyzett tőke arányának figyelembevételével történik, tehát pl. a korlátolt felelősségű társaság tagjára jutó vagyonhányad jóval kevesebb vagy jóval több is lehet a törzsbetétje értékénél, vagyis az üzletrésze "névértékénél".
    Az elszámolás során a társaságtól megváló tag járandóságát a jegyzett tőkéhez viszonyított vagyoni hozzájárulása arányában kell megállapítani. Ilyen arányban illeti meg őt a jegyzett tőke, és a nyereséges gazdálkodás során keletkezett vagyonszaporulat is, és - természetesen - ilyen arányban csökkentik járandóságát a társasági terhek. Az esetleges visszaélések elkerülése érdekében írja elő a Javaslat, hogy ha a tag járandóságát piaci értéken állapítják meg, ennek előfeltétele a számviteli szabályok betartásával végzett vagyonátértékelés. Ha a társaság saját tőkéje (vagyis tényleges) vagyona pozitív, de a jegyzett tőke mértékénél alacsonyabb, akkor a fenti arányban kapja meg abból járandóságát a távozó tag, noha ez a vagyonhányad eredeti befektetését - ilyen esetben - nem éri el. Ha a társaság vagyonvesztésben van, és vagyontalanná vált, vagy tartozásai vagyonát meghaladják, az átalakulással távozó tagot vagyonkiadás nem illeti.
    A fenti elszámolási módtól a társasági szerződés eltérő elveket rögzíthet, és ha ilyen kikötés a társasági szerződében szerepel, akkor értelemszerűen annak megfelelően kell megejteni a társaságtól megváló taggal az elszámolást.
    A vagyonkiadásnak - a taggal kötött eltérő tartalmú megállapodás hiányában - az átalakulás cégbejegyzésétől számított 30 nap alatt kell megtörténnie.
    A kiváló tagokkal (részvényesekkel) való elszámolás, vagyis az a tény, hogy hány taggal (részvényessel) kell elszámolni és kell kiadni vagyoni részesedését, és az milyen mértékű, értelemszerűen befolyásolja azt, hogy milyen vagyoni helyzetben lesz a létrejövő jogutód gazdasági társaság. A vagyonmérleg-tervezetben ennek megfelelően kell meghatározni az új társaság jegyzett tőkéjét, mivel ezen felül kell rendelkezésre állnia annak az összegnek, amely a tagokkal való elszámoláshoz a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzését követően szükséges.
    Ha a kiváló tagokkal való elszámoláshoz szükséges vagyoni fedezet hiánya miatt, vagy más okból a vagyonmérleg-tervezet szerint a saját tőke a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyeket megillető összeg elkülönítése után nem éri el a jegyzett tőke törvényben meghatározott legkisebb összegét, vagy azt a jegyzett tőkeösszeget, amit a jogutód gazdasági társaság tőkeszerkezetének megtervezése során (annak vagyonmérleg-tervezetében) meghatároztak, az átalakulást meghiúsultnak kell tekinteni, kivéve, ha a jogutód gazdasági társaság tagjai (részvényesei) vagy más személyek további vagyoni hozzájárulás vállalásával a szükséges összeg biztosításáról (az átalakulási dokumentáció megfelelő korrigálásával, és a módosított okiratok elfogadása után) gondoskodnak. Természetesen, akkor, ha a saját tőke az adott jogutódra érvényesülő törvényi tőkeminimumot kielégíti, de nem éri el a társasági szerződésében "betervezett" jegyzett tőkét, nem okvetlenül szükséges a tagok vagy kívülállók által végzendő tőkepótlás. Ha az átalakuló társaság legfőbb szerve ezt látja jónak, akkor a különbözeti érték biztosítása helyett dönthetnek úgy is, hogy a társasági szerződés (és a kapcsolódó dokumentáció) átdolgozásával alacsonyabb, de a törvényi minimumot elérő jegyzett tőkét állapítanak meg a jogutód számára.
    Amint arra a 69. § (4) bekezdéséhez fűzött indokolásban már történt utalás, a Javaslat lehetővé teszi az átalakuló társaságoknak, hogy előre meghatározhassák azt a napot, amellyel az átalakulás cégbejegyzésének hatályai beállnak. Ezt a társaság legfőbb szerve jogosult eldönteni, és e döntésre értelemszerűen az átalakulás tárgyában véglegesen határozó második ülésen kerülhet sor. Más kérdés, hogy a legfőbb szerv ezen határozatának megfelelő átalakulás bejegyzése iránti kérelem sikere attól függ, hogy milyen előrelátással határozták meg az átalakulás hatályosulására kívánt időpontot. A cégbíróság a kérelmet ugyanis csak akkor teljesítheti, ha a bejegyzési kérelem kedvező elbírálására a választott időpontig elegendő idő van. Ellenkező esetben a bejegyzés és az átalakulás hatályának beállta azonos - a bíróság végzésének keltével egyező - napra fog esni.
    A 75-76. §-hoz
    Az átalakulás végleges elhatározását követően - értelemszerűen a vezető tisztségviselőknek - e körülményről a társaságnál működő munkavállalói érdekképviseleti szerveket tájékoztatniuk kell.
    A jogutód társasági szerződését - az alapítási szabályok megfelelő alkalmazásával - a jogutód tagjai fogadják el és írják alá. Ennek megtörténtétől (és nem az 1997. évi Gt-ben szereplő, az átalakulási döntéstől) számított nyolc napon belül kell kezdeményezni a Cégközlönynél az átalakulási közlemény megjelentetését, amelyet változatlanul két egymás követő lapszámban kell megjelentetni.
    A közlemény szükségképpeni tartalmi elemeit a Javaslat az 1997. évi Gt-vel nagyrészt egyezően állapítja meg, azonban néhány vonatkozásban pontosítja azt. Így a 75. § (3) bek. d) pontja hangsúlyozza, hogy az átalakulási közleményben a saját tőke és a jegyzett tőke összegén túl a vagyonmérleg tervezetek mérleg főösszegét is fel kell tüntetni, ez az adat világít rá ugyanis a társaság kötelezettségeire. Nem szükséges a közleményben szerepeltetni a jövőben a jogutód társaság valamennyi tevékenységi körét, elegendő lesz, ha abból a főtevékenysége kitűnik. (Ez a megoldás egybevág a cégeljárási szabályok változásaival.)
    Továbbra is fontos része a közleménynek a hitelezőknek szóló felhívás. A kiindulás változatlanul az, hogy az átalakulás az átalakuló társasággal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá, azonban a le nem járt követelések hitelezőit mégis védeni kell bizonyos esetekben. Erre figyelemmel az 1997. évi Gt-vel egyezően deklarálja a Javaslat, hogy azok a hitelezők, akiknek az átalakuló társasággal szemben az első közzétételt megelőzően keletkezett, le nem járt (azaz még nem érvényesíthető) követeléseik vannak, a 76. § (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő alatt biztosítékot követelhetnek az átalakuló társaságtól. Ez a jog nem illeti meg a hitelezőt a korlátozott felelősségi formájú társaságok átalakulása esetén akkor, ha az átalakulással keletkező társaság saját tőkéje (vagyis tényleges, teljes vagyona) a jogelődéhez viszonyítva nem csökken. A Javaslatban szereplő szöveg a hatályos törvény 66. § (3) bekezdéséhez képest, amely a jogelőd és a jogutód jegyzett tőkéjét hasonlította össze, ésszerűsítést tartalmaz, tekintve, hogy a hitelezővédelem szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az átalakuló és a jogutód társaságnak mennyi a cégjegyzékbe bejegyzett tőkéje, és ezek között van-e különbség, hanem az, hogy mennyi a tényleges vagyon (a saját tőke), és ez a vagyon (mint a hitelezői igények fedezete), megfogyatkozik-e az átalakulás folyamatában, vagy sem.
    4. Cím
    Gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozó külön szabályok
    A Javaslat az egyesülés fogalmát a VI. fejezetben a 67. § (3) bekezdésében adja meg. Azt is itt - a 67. § (1) bekezdésében - határozza meg, hogy az átalakulás (azaz a jogutódlással való megszűnés) három módozata közül az egyesülés az egyik speciális esetkör, melynek két alfaja az összeolvadás és a beolvadás (67. § (3) bek.).
    Az egyesülést - noha koncepcionális változásra nem került sor - a Javaslat megkísérli ésszerűbben, követhetőbben szabályozni. Ennek megfelelően az egyesülési folyamatot a 78-79. §-ban végigvezeti, így az 1997. évi Gt-nél logikusabban felépítve, kevesebb nehézséggel állíthatók össze a teendők. A felesleges ismételgetések elkerülése végett a Javaslat 78-79. §-ai gyakran visszautalnak az átalakulás közös szabályainál lefektetett mozzanatokra, azonban az egész folyamatot az egyszerű cégformaváltásra "kitalált" közös szabályok mentén haladva hozzáigazítják az egyesülés specialitásaihoz. Mindehhez azonban továbbra is szem előtt kell tartani, hogy az egyesülés csupán egyik módja az átalakulásnak, melyre az átalakulás szabályai vonatkoznak akkor is, ha ezeket a 78-79. § külön nem hívja fel. Ez a két § az egyesülési "menetrendet" kívánja érthetőbben végigvezetni, és az ehhez kapcsolódó hivatkozásokkal kerüli el a közös szabályok ismételgetését.
    Ugyanakkor felesleges lett volna az egyesülésnél (és az 5. Címben szabályozott szétválásnál) az átalakulás alapelvi szintű közös szabályait is ismételni, vagy akár csak visszahivatkozni reájuk. A 67. § (1) bekezdésének rendelkezéséből, valamint a 3. Cím megfogalmazásából (melyből világosan kiderül, hogy a 3. Címben közölt szabályok az átalakulás mindhárom módozatára érvényesek) következik, hogy külön hivatkozás nélkül is vonatkoznak e normák az egyesülésre (és a szétválásra) is.
    Az egyesülés eljárási rendjét a Javaslat kizárólag a jogalkalmazás megkönnyítése végett térképezi fel újra, és ennek során ellátja a szükséges visszautalásokkal a közös szabályokra. A 69-70. §-ra való visszahivatkozás hiánya éppen ezért nem jelenti azt, hogy e rendelkezések az egyesülésre (és a szétválásra) ne érvényesülnének. Éppen ellenkezőleg, e szabályok valamennyi átalakulási módra kötelezően alkalmazandóak, csupán az egyesülési eljárási rend felállítása szempontjából szükségtelen lett volna újra leírni a 69-70. §-ban foglaltakat.
    Ennek megfelelően az egyesülésre (és a szétválásra) is igaz például az, hogy a felszámolás vagy a végelszámolás hatálya alatt álló gazdasági társaság egyesülés (szétválása) tilos; az egyesülés (szétválás) során is az alapítási szabályok érvényesülnek eltérő törvényi rendelkezés hiányában; egyesülésnél (szétválásnál), sincs előtársasági lét a folyamatban keletkező jogutód(ok) számára stb.
    Az egyesülés (szétválás) teendőinek megtervezése során tehát figyelemmel kell lenni arra, hogy (bár az eljárási rendet a 4. és 5. Cím megadja) az átalakulás közös szabályai, továbbá a 69. § (1) bekezdés utolsó mondata értelmében a Javaslat különös részében megfogalmazott - az egyes társasági formák átalakulására (azaz az egyesülésére és szétválására is érvényes) - speciális előírások is alkalmazandóak, összhangban az egyesülés (szétválás) természetéből adódó, a 4. és 5. Címben található eltérésekkel.
    A 77. §-hoz
    A 77. § valamennyi egyesülésre irányadó általános előírást határoz meg. A jogutódlás természetéből eredően, ha valamely jogosítvány csak valamelyik jogelőd társaságot illette, e vonatkozásban (ha egyéb kizáró ok nincsen) az egyesüléssel keletkező társaság jogutódnak tekintendő, de értelemszerűen - e vonatkozásban - csak annak a társaságnak jogutódja, melytől a "megörökölt" jogosultságot származtatja.
    Az egyesülés - noha a vállalkozás szabadsága folytán mindenkit megillet - nem válhat parttalanná. A piac korlátozójává a vállalkozások túlzott koncentrációja nem válhat, a versenyjogi előírásokat be kell tartani.
    A 78. §-hoz
    A 78. § az átalakulás kérdésének elvi szinten történő eldöntéséhez szükséges általános átalakulási teendőket az egyesülés specialitásaihoz igazítja. Így például - az érintett társaságok igényeitől függően - mód van arra, hogy az átalakulási döntéseket összevont üléseken hozzák meg; kimondja az egyesülésben részes társaságok vezető tisztségviselőinek, felügyelő bizottságainak tájékoztatási, együttműködési kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy az egyesüléssel kapcsolatos döntések értelemszerűen csak feltételtől (a többi érintett társaság azonos tartalmú döntésétől) függően hozhatók meg.
    Az egyesülésnél átalakulási terv készítése szükségtelen, miután mindazon kérdések ismertetése illetve rendezése, melyekre az átalakulási terv szolgálna, az egyesülési szerződésben megoldható.
    Egyesülés esetén a Javaslat a könyvvizsgáló pártatlanságára vonatkozóan a 73. § (4) bekezdésében foglalt szabályt enyhíti azzal, hogy valamennyi egyesülő gazdasági társaság esetében ugyanaz a független könyvvizsgáló járhat el.
    Annak érdekében, hogy az egyesülésről megalapozott döntést hozhassanak az érintett társaságok tulajdonosai, jogos igényük, hogy a többi társaság ügyeiről - az ezzel összefüggő kérdésekben - megfelelő tájékoztatást kapjanak attól az időponttól kezdve, amikor az egyesülés elhatározása elvi szinten megtörtént. Ilyen tartalmú szabályozást az 1997. évi Gt-ben csak a részvénytársaságok egyesülése kapcsán találtunk, célszerű volt azonban e tájékoztatási, felvilágosítás adási kötelezettséget minden gazdasági társaság egyesülésére kiterjeszteni.
    A 79. §-hoz
    A Javaslat az egyesülési dokumentáció elkészítése kapcsán is kimondja az egyesülésben résztvevő társaságok vezető tisztségviselőinek együttműködési kötelezettségét, és meghatározza az egyesülési szerződés tervezetének lényeges tartalmi elemeit. Ezek körében lényegi változás nem történt, a Javaslat szükségtelen elemeket elhagyott (például az 1997. évi Gt. 75. § (1) bek. b) pontjának második fordulatát). Kiegészítette ugyanakkor a felsorolást a 79. § (1) bek. e) pontjában egy olyan általános előírással, ami eddig is nyilvánvaló volt: beírandó az egyesülési szerződés tervezetébe mindaz, amit az érintett társaság legfőbb szervei fontosnak tartanak; továbbá utalt arra is, hogy bele kell foglalni az egyesülési szerződés tervezetébe azon egyéb tartalmi elemeket, amelyeket a törvényjavaslat más szabályai előírnak. (Itt elsősorban az átalakulási terv kötelező készítésének esetköre (72. §) merül fel.)
    A Javaslat az 1997. évi Gt. rendelkezéseit pontosítva és kiegészítve meghatározza, hogy az egyesülési szerződést az érintett társaságok legfőbb szerve (feltételesen, azaz a többi egyesülő társaság döntésétől függően) fogadja el, és a társaságok vezető tisztségviselői írják alá. A munkavállalói érdekképviseleteket az egyesülési szerződés elfogadásától számított 15 nap alatt kell tájékoztatni az egyesülésről, miután ettől kezdve vált bizonyossá, hogy az egyesülés bekövetkezik, az alkalmazottaknak számolniuk kell e változással.
    Az egyesülés specialitása az általános átalakulási szabályokkal szemben, hogy az egyesülési közlemény közzétételi kötelezettségének időpontja csak akkor következik be, amikor valamennyi érintett társaságnál megszületik a megfelelő, az egyesülést elhatározó döntés. Felesleges, hogy a hirdetményt valamennyi, az egyesülésben részes társaság közzétegye, a Javaslat ezért úgy rendelkezik a 79. § (5) bekezdésében, hogy az érintett társaságoknak ki kell jelölniük maguk közül azt az egyesülésben részes társaságot, amely a hirdetményt megjelenteti.
    A 80-81. §-hoz
    A Javaslat az egyesülés két alfajának (az összeolvadásnak és a beolvadásnak) néhány speciális előírását adja meg a 80-81. §-ban. E szabályok lényege, hogy a jogutód jegyzett tőkéjének meghatározásánál a saját részvényeket, törzsbetéteket és a kölcsönös részesedéseket nem lehet figyelembe venni, ez ugyanis a jogutód társaság tényleges vagyoni viszonyai tekintetében megtévesztő lenne.
    5. Cím
    A gazdasági társaság szétválására vonatkozó külön szabályok
    A 4. Címhez írtak értelemszerűen irányadóak a szétválás tekintetében is.
    A 82. §-hoz
    A 82. § alapelvi szinten szögezi le, hogy egyszemélyes társaság szétválásának sincs akadálya, de miután itt egyetlen tag (részvényes) vállalkozása "osztódik", ezért a tulajdonos nem szétválási szerződést, hanem szétválási okiratot készít.
    Ugyancsak kimondja a Javaslat azt a korábban, a gyakorlatban sokat vitatott tételt, hogy a többszemélyes társaság szétválásánál sincs akadálya annak, hogy valamely tag akár mindegyik jogutódban tulajdonos maradjon.
    A 83. §-hoz
    A szétválásnak az átalakulás közös szabályaihoz képest megmutatkozó eltérései abból adódnak, hogy a szétválni szándékozó társaságból nem egy, hanem két, vagy több jogutód keletkezik. A szétválási dokumentáció elkészítési kötelezettsége így szükség szerint többszöröződik, a tervezetek összeállításához pedig azt is előre tisztázni kell, hogy az eredeti társaság tagjai közül ki melyik jogutódban kíván részt venni, illetve van-e olyan tag, aki a szétválás kapcsán tagsági viszonyát megszüntetve végkép megválik a vállalkozástól.
    A szétválás során átalakulási tervet nem kell készíteni, azonban az átalakulási terv kötelező készítésére okot adó körülmények bekövetkezte (72. § (1)-(3) bek.) esetén ezeket a szétválási szerződés kötelező tartalmi elemévé kell tenni.
    A szétválási szerződés tervezetét a vezető tisztségviselő(k) készíti(k) el. Kötelező tartalmi elemei közé tartoznak a fentieken túl a 83. § (5) bek. a)-g) pontjában felsoroltak is. A Javaslat az 1997. évi Gt. 79. § (2) bekezdésének tartalmát pontosítja, lényegtelen, illetve ellentmondásos részeket elhagy (pl. a 79. § (2) bek. b) pontjának második fordulatát) más vonatkozásban (a vagyonmegosztási javaslat tekintetében) azonban a hatályos szabályozásnál jóval pontosabb és részletesebb előírásokat ad (83. § (5) bek. c)-d) pont). Kötelező tartalmi eleme lesz például a szétválási szerződés tervezetének (és a végleges, elfogadott szerződésnek) a vagyonmegosztás aránya, ami a jogelőd tartozásaiért való utólagos helytállási kötelezettség szempontjából (85. § (2)-(3) bek.) különös jelentőséggel bír.
    A 84. §-hoz
    A 83. § szerinti tervezetekről, javaslatokról a szétváló társaság legfőbb szerve dönt (ez kizárólagos hatáskörébe tartozik), és az ülésen megszületett szétválási döntések iránymutatásai szerint - ha ez szükséges - megbízza a vezető tisztségviselőt, hogy az ülésen hozott határozatokhoz képest a szétválási szerződés tervezetét és a jogutódok létesítő okirat tervezeteit dolgozza át, azon a legfőbb szerv által elhatározott változtatásokat vezesse át.
    Tekintve, hogy a szétválásnál (az előtársasági lét tilalma és a konstitutív bejegyzés következtében) nincsenek jogképes jogutód szervezetek, melyek e dokumentumok aláírására feljogosíthatóak lennének, emiatt nincs lehetőség arra, hogy az egyesüléshez hasonlóan a szétváló gazdasági társaság vezető tisztségviselője írja alá azokat. A szerződő felek ilyen esetben a szétváló társaság tagjai (részvényesei), azaz maguk a tulajdonosok. A szétválási szerződést és a jogutódok létesítő okiratát csak a szétválással érintett tagok írhatják alá. Értelemszerűen a jogutódok létesítő okiratait (illetve a létesítő okirat módosítását) természetesen csak azok a tagok (leendő, belépő tagok), akik az adott jogutód tagjai lesznek.
    A szétválásról a szétválási szerződés és a jogutódok létesítő okiratának aláírásától számított 8 napon belül köteles a szétváló társaság hirdetményt közzétenni. A 8 nap az aláírások befejezésétől számítandó.
    A közleményben egyebek közt azt is szerepeltetni kell, hogy a hitelezők a hirdetményi idő alatt hol kaphatnak felvilágosítást a követelésüket érintő vagyonmegosztási rendelkezésekről. A hitelezőnek ugyanis igen komoly érdeke fűződik annak megismeréséhez, hogy a követelésével szembeni helytállási kötelezettséget a szétváló társaság döntése melyik jogutódhoz telepítette, illetve a táraság adósainak is fontos tudni, hogy kinek a kezeihez jogosultak a kétszer fizetés veszélye nélkül teljesíteni.
    A 85. §-hoz
    A szétválás kapcsán kulcsfontosságú a jogelőd jogosítványai és kötelezettségei sorsának pontos meghatározása. Ezt a célt szolgálja - egyebek közt - a szétválási szerződés is, amely ebben az értelemben lényegében egy vagyonközösség megszüntetési megállapodás. Előfordul azonban, hogy egyes aktívák és passzívák tekintetében utólag zavar támad, akár azért, mert arról elmulasztották a döntést, akár azért, mert a jogutód a kötelezettségért való helytállásra nem képes, vagy nem hajlandó. A Javaslat ilyen esetekre adja meg a szétválással kapcsolatos jogutódlási szabályokat az 1997. évi Gt. 79. § (3)-(4) bekezdésében foglaltaknál sokkal részletesebben, nem feledkezve meg arról sem, hogy a jogutód társaságok helytállási kötelezettségén túl - mögöttesen - a jogelőd társaság tagjainak (volt tagjainak) felelőssége is fennállhat az általános szabályok szerint.
    6. Cím
    Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok
    A 86. §-hoz
    A 86. § a szétválás két alfajának, a kiválásnak és a különválásnak néhány fontos kérdését rendezi. Tisztázza, hogy a kiválás esetén a jogelőd társaság nem szűnik meg, hanem eredeti társasági formájában működik tovább, az ő vonatkozásában a lényeget tekintve csupán egy módosítás következett be.
    Új vonása a Javaslatnak, hogy megengedi a kiválást úgy is, hogy a szétváló társaságtól távozó tagok nem új társaságot alapítanak, hanem egy már működő társasághoz csatlakoznak. Ez lényegében a kiválás és a beolvadás kombinációját jelenti.
    A (3) bekezdés a különválás legfőbb jellemzőjét határozza meg, azt, hogy az ilyen szétválásnál az eredeti társaság megszűnik, és vagyona a jogutódok között oszlik meg a szétválási szerződés tartalmának megfelelően.
    A 87. §-hoz
    A 87. § az 1997. évi Gt. vonatkozó rendelkezéseihez képest csak némi pontosítást tartalmaz, hangsúlyozza ugyanis, hogy a jogelőd törlésénél a jogutódot, a jogutód társaság bejegyzésénél pedig a jogelődöt fel kell tüntetni a cégjegyzékben.
    A (3) bekezdéstől elmaradt az a kitétel, hogy ha a bejegyzést elrendelő jogerős végzést utóbb hatályon kívül helyezik, az átalakult társaság a korábbi formájában működik tovább. Ez a szabály sok problémát okozott, ugyanis a bejegyzett átalakulás kapcsán indult bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per hosszabb ideig eltart, ilyenkor már egy bejegyzett, működő jogutód (vagy jogutódok) visszarendezéséről van szó, ami csak a törvényességi felügyeleti eljárás eszközeinek igénybevételével történhet (Ctv-javaslat 65-69. §).
    Megjegyzendő, hogy a 87. § rendelkezései - összhangban a Javaslat 67. §-ával - mindenfajta átalakulásra (azaz az egyszerű cégformaváltásra, az egyesülésre és a szétválásra) egyaránt vonatkoznak. Ebből következően valamennyi jogelődre (jogutódra) való utalással történik az egyesülés, illetve a szétválás bejegyzése, és az átalakulás bejegyzéséhez kapcsolódó feladatokat értelemszerűen minden, az egyesülésben illetve a szétválásban résztvevő társaság tekintetében el kell végezni
    II. RÉSZ
    AZ EGYES GAZDASÁGI TÁRSASÁGOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
    VII. fejezet
    A közkereseti társaság
    A 88. §-hoz
    Társasági jogunkban 1988 óta a közkereseti társaság és a betéti társaság hagyományos, még a régi kereskedelmi jogunkból átvett társasági formái szolgálnak szervezeti keretül az egyszerűbb, személyegyesülés jellegű, általában alacsony tőkével és kisebb taglétszámmal működő vállalkozások számára. A kkt-nak és a bt-nek az 1997. évi Gt-ben található szabályai a gyakorlatban beváltak, így alapvető változtatási kényszer e formáknál nem állt fenn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy részben a gyakorlati tapasztalatok alapján, részben a közös szabályok változása következtében ne vált volna szükségessé számos részletszabály megváltoztatása.
    A Javaslat koncepciójának kidolgozása során felmerült e társasági formák jogi személlyé nyilvánításának gondolata. Szakmai vita után azonban hamar eldőlt, hogy e formákat az új törvény sem ruházza fel jogi személyiséggel, hanem éppen ellenkezőleg e formák szerződéses jellegét erősítő szabályozásra van szükség. A jogi személyiség megadásának ugyan nem lett volna dogmatikai akadálya, de olyan markáns érv sem merült fel a szakmai vita során, amely a hagyományosan fennálló helyzet megváltoztatását elengedhetetlenül szükségessé tette volna. A kkt. és a bt. tehát továbbra is megmaradnak saját cégnevük alatt abszolút jogképességgel, vagyis teljes körű jogalanyisággal rendelkező, ámde jogi személyiség nélküli formáknak.
    A Javaslat a hatályos definícióval szó szerint egyezően fő jogi jellemzőinek, fogalmi ismérveinek egybefoglalása útján definiálja a közkereseti társaságot. Ezek közül a leginkább jellegadó ismérv a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége.
    A Javaslat nem tartalmaz a közkereseti társaság alapítására vonatkozóan speciális szabályt, itt is utalni kell azonban arra a lényeges változásra, amely szerint kkt. és bt. (valamint kft.) esetén a társasági szerződés a Ctv-javaslat mellékletét képező szerződésminta megfelelő kitöltésével is elkészíthető. A szerződésminta alkalmazása elsősorban azok számára előnyös, akik nem kívánnak eltérni a Javaslat diszpozitív főszabályaitól.
    1. Cím
    A társaság belső jogviszonyai
    A 89-91. §-hoz
    A tagok vagyoni viszonyainak szabályozása kisebb szövegezésbeli pontosításoktól eltekintve, lényegében változatlan marad. Azt, hogy melyik tag milyen mértékű vagyoni hozzájárulással járul hozzá a társasági vagyonhoz, a tagok a társasági szerződésben határozzák meg. Az ott megállapított mérték megváltoztatása szerződésmódosításnak minősül, ezért erre csak valamennyi - köztük az érintett - tag közös megegyezése esetén kerülhet sor. A tag a vagyoni hozzájárulása emelésére - vagy veszteség esetén annak kiegészítésére - tehát akarata ellenére nem kötelezhető. Más oldalról viszont a tagnak arra sincs joga, hogy a tagsági viszonya illetve a társaság fennállása alatt egyoldalúan csökkentse a vagyoni hozzájárulását, vagyis hogy a már teljesített vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaságtól részben vagy egészben visszakövetelje. A tag a vagyoni hozzájárulását ugyanis a bevitellel a társaság céljára lekötötte.
    Továbbra sem tartalmaz külön rendelkezést a Javaslat a jegyzett tőke felemelésére, illetve leszállítására, mert ez közkereseti társaságnál egyhangú döntést igénylő szerződésmódosítással történik, és a korlátlan mögöttes tagi felelősség folytán nem igényel hitelezővédelmi garanciákat.
    Változatlan a Javaslatnak az a diszpozitív főszabálya, amely szerint eltérő társasági szerződésbeli rendelkezés hiányában a nyereség és a veszteség tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Továbbra is kogens szabály mondja ki a Societas Leonina tilalmát. A nyereség és a veszteség (a társasági adózott eredmény) megállapításáról és felhasználásáról való döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. A Javaslat ugyan változatlanul a számviteli törvény szerinti beszámolóra utal, ismert azonban, hogy vannak olyan közkereseti és betéti társaságok is, amelyek nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá, hanem nyilvántartásaikat az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint vezetik.
    Változnak a személyes közreműködés szabályai. A személyes közreműködés az azt vállaló tagnak a többi taggal való megállapodása, amely a Javaslat szerint a jövőben nem csak a társasági szerződésben, hanem azon kívül is bármikor megköthető lesz. Ebből következően a vállalt személyes közreműködés módjának, tartalmának meghatározása a jövőben nem lesz kötelező szerződési tartalom. A Javaslat egyértelműen megkülönbözteti a tagi munkavégzés alapjául szolgáló különböző jogviszonyokat, amikor kimondja, hogy nem minősül személyes közreműködésnek a munkaviszonyban, valamint a valamely polgári jogi szerződés (megbízás) alapján történő munkavégzés. Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása sem, hiszen általános részi szabály alapján a vezető tisztség ellátására a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Javaslat szerint tehát személyes közreműködésnek csak a társaság valamely tevékenységi körének megvalósításában a tagsági viszony alapján való tagi részvételt lehet tekinteni, ha az nem valamely más jogviszony keretében történik.
    2. Cím
    A tagok gyűlése
    A 92-93. §-hoz
    Az általános szabály (19. § (1) bek.) értelmében a kkt. (és bt.) formáknál a társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése. Megszűnik tehát a "tagok gyűlése" és a "taggyűlés" elnevezések közötti különbségtétel. A Javaslat a "tagok gyűlése" elnevezést tartja meg, ezzel is megkülönböztetve a kkt. formát a korlátolt felelősségű társaságtól. A tagok gyűlése főszabályként teljesen formalizálatlanul működik, mindössze egyetlen kogens követelmény van: a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét valamilyen formában minden tag számára biztosítani kell. Ha a tagok akarják, a társasági szerződésben az összehívás és határozathozatal eljárási rendjének részletes szabályozásával a nekik tetsző módon és mértékben tehetik formalizálttá a tagok gyűlése műkö -dését.
    Változás, hogy a tagok gyűlése hatáskörébe nem csak törvény valamint a társasági szerződés rendelkezése alapján tartozhat valamely kérdés, hanem a tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják, elvonva ezzel az üzletvezetésre jogosultak hatáskörét. A hatáskör elvonás tilalmának ezt a teljes feloldhatóságát a kkt. formának az a sajátossága indokolja, hogy itt nem válnak el olyan élesen az üzletvezetési és legfőbb szervi hatáskörök, hiszen lényegében mindkét esetben a tagok döntenek.
    A Javaslat a kkt. (és bt.) formáknál is kifejezetten biztosítja az ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján való határozathozatal lehetőségét. A 93. § (2) bekezdés annyiban speciális a 20. § (2) bekezdéséhez képest, hogy kkt-nál nem kell a társasági szerződésben előre meghatározni azokat a kérdéséket, amelyekben ülés tartása nélkül is lehet határozni (ellenkezőleg: legfeljebb azokat az ügyeket kell meghatározni, amelyeknél a tagok ki kívánják zárni ezt a lehetőséget), hanem a Javaslat - bizonyos kivételtől eltekintve - eleve generálisan biztosítja ezt a rugalmas döntéshozatali lehetőséget, továbbá nem igényli a szavazás lebonyolítása módjának a társasági szerződésben való meghatározását sem.
    Továbbra is kogens szabály az, hogy a határozathozatalnál a szótöbbség az összes leadható szavazatszámhoz viszonyul. A korlátlan felelősség miatt ugyanis minél szűkebb körre indokolt szorítani annak a lehetőségét, hogy a relatív kisebbség hozhasson többségi döntést (ez gyakorlatilag csak úgy fordulhat elő, ha van a szavazásból kizárt tag). A határozathozatal változatlanul főszabályként egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, ahol a törvény (pl. 93. § (5) bek.) vagy a társasági szerződés minősített (háromnegyedes) szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő. A társasági szerződés módosításához továbbra is egyhangú döntés és valamennyi tag aláírása szükséges.
    3. Cím
    Üzletvezetés, képviselet
    A 94-96. §-hoz
    Az általános szabály (21. § (2) bek.) értelmében a kkt. (és a bt.) ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tagok mint vezető tisztségviselők látják el. A javaslat az üzletvezetés lehetséges megoldásait illetően - az 1997. évi Gt-vel egyezően - továbbra is a legteljesebb döntési szabadságot biztosítja a tagok számára: a társaság valamennyi, illetve egy vagy több tagja egyaránt lehet üzletvezetésre jogosult. A törvényi főszabály változatlanul az, hogy a társaság üzletvezetésére mindegyik tag jogosult, mégpedig időbeli korlátozás nélkül. Ha az üzletvezetésre valamennyi vagy több tag jogosult, akkor főszabályként továbbra is mindegyikük önállóan jogosult eljárni, vagyis az együttes eljárást mindig külön ki kell kötni a társasági szerződésben.
    Az üzletvezetés szabályai néhány kisebb tartalmi változástól eltekintve lényegében nem változnak. Ilyen kisebb változás pl. az, hogy a Javaslat szerint a jogi személy tag nem csak a szervezeti képviselője útján, hanem bármely általa kijelölt természetes személy útján elláthatja az üzletvezetést. Ugyancsak kisebb tartalmi változás, hogy több önállóan eljáró üzletvezetésre jogosult tag esetén nem csak a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen, hanem a már megtett intézkedés ellen is lehet a legfőbb szervnél tiltakozni. Elképzelhető ugyanis annak szükségessége, hogy alapos tiltakozás esetén - amennyiben ez még lehetséges - a legfőbb szerv a már megtett intézkedést is korrigálhassa. Az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől eltérően a jövőben az üzletvezető személyében bekövetkező változás nem igényel majd szerződésmódosítást, hanem a megválasztás egyszerű, a visszahívás pedig háromnegyedes szótöbbséggel (93. § (5) bek.) történhet. Ez annak a következménye, hogy általános szabály (12. § (1) bek. f) pont) értelmében a jövőben csak az első vezető tisztségviselő neve lesz kötelező szerződési tartalom. Az üzletvezetés körébe tartozik mindazon kérdések eldöntése, amelyekről nem a tagok gyűlése jogosult határozni. A társasági döntéseknek tehát két nagy csoportja van: vannak olyan kérdések, amelyekről a törvény illetve a társasági szerződés rendelkezése, vagy a tagok döntése alapján csak a tagok összessége dönthet (93. § (1) bek.), míg minden más kérdésről az üzletvezetés körében lehet határozni. A képviseletre vonatkozó szabály megegyezik az 1997. évi Gt. rendelkezésével. Az üzletvezetés és a képviselet személyileg egybeesik, mert az üzletvezetésre való jogosultság szükségképpen egyben képviseleti (cégjegyzési) jogosultságot is jelent. A képviselet (cégjegyzés) módjának a meghatározása a társasági szerződés kötelező tartalmi kelléke (12. § (1) bek. e) pont).
    4. Cím
    A társaság külső jogviszonyai
    A 97-98. §-hoz
    A társaság külső jogviszonyai között a Javaslat a társaság és a tagok harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségét rendezi, gyakorlatilag a hatályos szabályozással azonos módon. Az 1988 óta változatlan felelősségi szabályokon ugyanis most sem volt szükséges változtatni. A változatlan szabályozás lényege, hogy a társasági kötelezettségek fedezetéül elsősorban a társasági vagyon szolgál, mögöttesen azonban a társaság minden tagja korlátlanul és egymással egyetemlegesen felel a saját magánvagyonával. A tagi felelősség mögöttessége csak a végrehajtási eljárás során érvényesül, annak tehát nincs akadálya, hogy a hitelező a társasággal együtt a tagot is perelje.
    Az egyetlen változás a felelősségi szabályokban az, hogy a belépő tag felelőssége a belépés előtt keletkezett társasági kötelezettségekért kifelé, harmadik személyekkel szemben hatályosan is kizárható lesz a társasági szerződésben, illetve annak a tag belépésekori módosításában. A változtatás indoka, hogy az 1997. évi Gt. 90. § (3) bekezdés kogens szabályával indokolatlanul túlzott hitelezővédelem valósult meg, hiszen - figyelemmel arra, hogy a társaságtól megváló tagok felelőssége is még öt évig fennmarad - így előfordulhat, hogy egy adott társasági kötelezettségért esetleg többen tartoznak korlátlan felelősséggel, mint ahány tagja a társaságnak a kötelezettség keletkezésekor volt.
    A Javaslat a 98. §-ban is az 1997. évi Gt. szabályát (Gt. 91. §) veszi át. A társasági vagyon elkülönültsége, lekötöttsége nyilvánul meg azokban a szabályokban, amelyek azt rendezik, hogy a tag hitelezője milyen módon kereshet kielégítést e vagyonból. A Javaslat a hitelező számára továbbra is a tag ellen megindított végrehajtási eljárás során a tagot megillető rendes felmondás jogát biztosítja, annak érdekében, hogy a tagsági viszony megszűnése folytán irányadó elszámolás keretében a tag hitelezője is hozzájuthasson a követeléséhez.
    5.Cím
    A tagsági jogviszony megszűnése
    A 99-101. §-hoz
    A Javaslat továbbra is taxatíven sorolja fel a tagsági viszony megszűnésének eseteit. Új tagsági jogviszony megszűnési esetként kerül szabályozásra a társasági részesedés átruházása. Változás továbbá, hogy jogi személy tag esetében nem csak a jogutód nélküli, hanem a jogutóddal történő megszűnés (átalakulás) is megszünteti majd a tagsági jogviszonyt abból az elvből kiindulva, hogy a tagsági jogviszony személyhez kötött, abban jogutódlásnak nincs helye.
    A rendes felmondás körében változás, hogy a jövőben határozott idejű társasági szerződésnél is lesz lehetőség rendes felmondásra. Új megoldás, hogy a társaságnak mind rendes, mind azonnali hatályú felmondás esetén csak 15 napos jogvesztő határidőn belül lesz lehetősége a felmondás érvénytelensége iránt pert indítani.
    A társasági részesedés mint vagyoni értékű jog akár visszterhesen, akár ingyenesen történő átruházhatóságának a gyakorlati igények által kikényszerített megengedése jelenti a kkt. formánál az egyik legjelentősebb változtatást a hatályos szabályozáshoz képest. Az új szabály szerint a tag a társasági részesedését (a tagsági jogait és kötelezettségeit) írásbeli szerződéssel akár a társaság más tagjára, akár kívülállóra átruházhatja, az átruházás azonban csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá. A társasági részesedés átruházása tehát az "eladó" (a kilépő tag) és a "vevő" (a belépni kívánó) közötti felfüggesztő feltétellel kötött szerződéssel történik, amely csak akkor válik hatályossá, ha aláírásra került a társasági szerződés módosítása, vagyis ha az átruházással valamennyi többi tag is egyetért (ellenkező esetben a szerződés lehetetlenül). Ez az átruházás egyébként sajátos abból a szempontból, hogy az "eladó" (kilépő tag) felelőssége kifelé, a hitelezők felé öt évig még továbbra is fennmarad (104. § (1) bek.).
    A 102-104. §-hoz
    A Javaslat - az 1997. évi Gt. rendelkezésével egyezően - rögzíti a társaságtól megváló tagnak azt a jogát, hogy a vele való elszámolást igényelje a társaságtól. Az elszámolást a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell megejteni. Értelemszerűen nincs a társasággal szemben elszámolási igénye az olyan tagnak, akinek a tagsági jogviszonya a társasági részesedése átruházása következtében szűnt meg. A tag vagyoni illetősége kiszámításakor - összhangban a Javaslat 90. § (1) bekezdésének rendelkezésével - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában az lesz a mérvadó, hogy hogyan arányul a tag vagyoni hozzájárulása a társaság jegyzett tőkéjéhez. A társaságtól megváló tagot ugyanis ennek megfelelő hányadrész fogja megilletni a társaság saját tőkéjéből. Az elszámolás módjára (továbbá a tag "jutójának" meghatározása során a vagyon, illetve az egyes vagyonelemek értékelésének szempontjaira) a Javaslat nem ad kötelező szabályokat, hanem alapvetően a felekre (tehát a társaságra és az attól megvált tagra) bízza azt, hogy - természetesen a hatályos számviteli előírások megtartása mellett - hogyan számolnak el egymással. A Javaslat csak kisegítő, diszpozitív szabályként tartalmazza, hogy a tag követelését pénzben kell kifizetni. A tagnak az őt megillető vagyoni értéket a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított 3 hónapon belül meg kell kapnia, hacsak ő maga nem járul hozzá ennél hosszabb határidőhöz, megállapodva abban a társasággal.
    Abból az elvből kiindulva, hogy a tagsági jogviszonyban automatikus jogutódlásnak nincs helye, a meghalt tag örököse és a megszűnt tag jogutódja is csak a társaság tagjaival történt megegyezés alapján léphet be a társaságba. Ha ilyen megegyezés nem jön létre, akkor az örökösnek, illetve jogutódnak csak arra van joga, hogy vele a társaság a 102. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával elszámoljon.
    A tagsági viszony megszűnése nem érinti a társaságtól megváló tag felelősségét a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. Az ilyen tartozásokért a társaságtól megváló tag még öt évig ugyanúgy felel, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Tehát közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja korlátlanul és a többi ilyen taggal egyetemlegesen felel, a bt. kültag viszont a tagsági jogviszonya megszűnését követően egyáltalán nem felel. Ugyanígy alakul a megszűnt tag társaságba be nem lépett jogutódjának a felelőssége is. Más a helyzet a meghalt tag társaságba be nem lépő örökösének felelősségével, amely az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint alakul. Ez a Ptk. 679. §-a szerinti korlátozott felelősséget jelenti.
    6. Cím
    A társaság megszűnése
    A 105-107. §-hoz
    A Javaslat 66. §-ának c) pontja értelmében jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha tagjainak száma egyre csökken, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik. Ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz a Javaslat 105. §-a a közkereseti társaság esetében, amikor egy átmeneti időszakra megengedi, hogy a társaság egy taggal is működjön. Az 1997. évi Gt. hasonló tartalmú szabályához képest változás, hogy abban az esetben, ha a tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a jövőben a társaság az eddigi 3 hónapos határidővel szemben csak akkor szűnik majd meg, ha 6 hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Az egy főre csökkenés és a hathónapos jogvesztő határidő eredménytelen eltelte csak a megszűnés oka, míg maga a megszűnés - a kényszer-végelszámolás lefolytatását (Ctv-javaslat 116-118. §) követően - a cégjegyzékből való törléssel következik be (65. §). A határidő meghosszabbítását az a szabály teszi lehetővé, hogy az új tag belépéséig (illetve a végelszámoló cégbíróság által történő kijelöléséig) az egyedüli tagot akkor is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni, ha korábban nem minősült annak.
    Az 1997. évi Gt-vel egyezően, diszpozitív szabállyal mondja ki a Javaslat, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont vagyoni hozzájárulásaik arányában kell felosztani a társaság tagjai között.
    A kkt. és a bt. két önálló társasági forma, ezért formaváltásuk, egymásba való átalakulásuk dogmatikailag átalakulás, amelyre azonban nem kell alkalmazni az átalakulási szabályokat (vagyis a Javaslat VI. fejezetének rendelkezéseit), hanem az ilyen formaváltás egyszerűen a társasági szerződés módosításával történik. Előfordulhat, hogy nem minden korábbi tag kíván részt venni a társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában. Az ilyen tagokkal a 102. § rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával kell elszámolni. Új hitelezővédelmi szabály, hogy ha kkt. bt-vé alakul át, és az addig korlátlanul felelős tag felelőssége korlátozottá válik, az ilyen tag e változás bekövetkeztétől számított 5 évig korlátlanul felel a társaság harmadik személyekkel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.
    VIII. fejezet
    A betéti társaság
    A 108-110. §-hoz
    A betéti társaság továbbra is önálló társasági formaként, önálló fejezetben és változatlanul azzal a jogalkotási technikával kerül szabályozásra, amely a bt-re vonatkozó speciális szabályok hiányában a közkereseti társaság szabályait rendeli alkalmazni a bt-re is. A Javaslat az 1997. évi Gt. definíciójával szó szerint egyezően határozza meg a betéti társaság fogalmát. A betéti társaságot jogi szempontból egyedül a tagok eltérő felelőssége, és ily módon a beltagok és kültagok megkülönböztetése különíti el a közkereseti társaságtól. A beltag felelőssége olyan, mint a közkereseti társaság tagjáé: a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. A kültag viszont csak a vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A kültag felelősségét érintő fontos változás, hogy megszűnik a kültag korlátlan felelősségének az 1997. évi Gt. 103. § (1) bekezdés szerinti esete, tehát a Javaslat szerint a kültag akkor sem fog korlátlanul felelni a társaság tartozásaiért, ha neve szerepel a cégszövegben.
    Itt kell megemlíteni a Javaslat 333. §-ban található azon átmeneti rendelkezést, mely szerint az a kültag, akinek a fent jelzett felelőssége az 1997. évi Gt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján, a Javaslat hatálybalépését megelőzően fennállt, nevének a cégnévből való törlésétől (de legkésőbb a Javaslat hatálybalépésétől) számított 5 évig a beltaggal azonos módon felel a bt. azon tartozásaiért, amelyek a nevének a cégnévből való törlése előtt keletkeztek.
    Ugyancsak megszűnik a kültagnak az 1997. évi Gt. 103. § (2) bekezdése szerinti hitelező általi közvetlen perlésének a lehetősége. A Javaslat 108. § (1) bekezdés szerinti "a törvényben meghatározott kivétel"-t tehát gyakorlatilag csak a felelősség áttörés általános szabálya (50. §) jelent, valamint a 109. § (4) bekezdése értékelhető még ekként.
    A kültagra nézve az 1997. évi Gt-ben kogensen fennálló üzletvezetési és képviseleti tilalom diszpozitívvá válik. A főszabály továbbra is az, hogy a kültag a társaság üzletvezetésére és szervezeti képviseletére nem jogosult, a társasági szerződés azonban eltérően rendelkezhet. A társasági szerződésben tehát a kültagok is feljogosíthatóak lesznek üzletvezetésre és a társaság szervezeti képviseletének az ellátására. Ha pedig a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában a kültag nem is lesz szervezeti képviselő, meghatalmazás alapján még ilyen esetben is elláthat képviseletet.
    A Javaslat 110. §-ának (1) bekezdése jobb megfogalmazásban ismétli meg az 1997. évi Gt. 104. § (1) és (2) bekezdés szerinti két esetkört azzal a tartalmi változással, hogy a jelenlegi 3 hónapos határidő 6 hónapra emelkedik, a határidő valójában eddig is jogvesztő jellege pedig kifejezett kimondásra kerül. Arra az átmeneti időre, amely alatt a társaságnak esetleg nem marad üzletvezetésre és képviseletre eredetileg is jogosult tagja, törvényi szabály (110. § (2) bek.) biztosít ilyen jogkört a kültagok számára. A 105. § (1) bekezdéshez hasonlóan itt sem a jogvesztő határidő eltelte eredményezi ex lege a megszűnést, hanem a társaság - a kényszer-végelszámolási eljárás (Ctv-javaslat 116-118. §) lefolytatását követően - az általános szabálynak (65. §) megfelelően a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.
    IX. Fejezet
    A korlátolt felelősségű társaság
    A 111. §-hoz
    A Javaslat a korlátolt felelősségű társasággal kapcsolatos rendelkezéseket alapjaiban nem változtatja meg, hiszen azok az elmúlt évek gyakorlatában alapvetően beváltak, a jogalkalmazók számára kellőképpen értelmezhetőek és ismertek. Az e fejezeten belül végrehajtott módosítások célja egyrészt a törvény megváltozott közös szabályokat tartalmazó I. részével való összhang megteremtése, másrészt az elmúlt, közel tíz év jogalkalmazási gyakorlatában felmerült vitás kérdések egyértelműbb rendezése, harmadsorban pedig egyes, a részvénytársaság tekintetében hasznosnak bizonyult szabályoknak a korlátolt felelősségű társaságokra való előírása.
    A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó fejezet is számos deregulációs elemet tartalmaz, így elhagyásra kerülnek azok a rendelkezések, amelyek valamennyi társaságra vonatkozóan a közös szabályok között (az I. részben) kerülnek megfogalmazásra, illetve azon néhány rendelkezés, amely az ilyen társasági formát választó vállalkozók számára felesleges, sem a tagok, sem a hitelezők, sem a közérdek védelme alapján nem indokolható megkötéseket tartalmazott.
    Az 1988. évi Gt. megalkotásakor a korlátolt felelősségű társaság fogalmának meghatározásához a jogalkotó átvette az Európa-szerte alkalmazott "korlátolt felelősségű társaság" elnevezést, amely azonban most nem pontosan fedi a társaság jellegét. Ennél a társaságnál ugyanis csak a tagok felelőssége korlátozott, maga a társaság a hitelezők irányában teljes vagyonával, korlátlanul felel. A tagok pedig a törzsbetétjük és az esetleges pótbefizetések, valamint a mellékszolgáltatások teljesítéséért nem a társasági hitelezőknek felelnek, hanem magának a társaságnak, illetve közvetetten a többi tagnak. A tag felelőssége tehát a társasággal szemben közvetett, elsősorban törzsbetétének szolgáltatására irányul. Ez azt jelenti, hogy ha a tag törzsbetétének teljes összegét még nem fizette be, úgy a társaság hitelezője nem fordulhat közvetlenül a tag ellen törzsbetétje hátralékos összegének befizetése iránt, a tagot erre csak a társaság tudja rászorítani.
    A korlátolt felelősségű társasági forma legjellemzőbb vonásaként a tag korlátozott felelőssége jelenik meg. A Javaslat ezt a rendelkezést azonban csak főszabályként alkalmazza és a korlátolt felelősségű társaság fogalom meghatározásánál nem tér ki a kivételekre.
    A kivételek egy része a társaság irányába hatályosul, így pl.:
    - a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag felelősségét a Javaslat oly módon állapítja meg, mely szerint a tag az apport szolgáltatásától számított öt éven át felelős a társaságnak azért, hogy hozzájárulásának értéke a szolgáltatás idején a társasági szerződésben megjelölt értéknek megfelelt;
    - korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékkel fogadtatják el a társasággal, vagy akik a létesítés során egyébként csalárd módon jártak el (13. § (4) bek.);
    - azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általánosan elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság érdekeit nyilvánvalóan sérti, szintén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért (20. § (7) bek.).
    A hitelezők irányába a felelősségnek "átfordulására", a társaságról a tagokra való átvitelére vonatkozó rendelkezések részben a "Hitelezővédelem" cím alatt (50. §), részben pedig a "Minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok" (54. §) cím alatt találhatók. Speciálisak a felelősségi szabályok elismert vállalatcsoport esetén is.
    1. Cím
    A társaság alapítása
    A 112-113. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. is tiltja a tagok nyilvános felhívás útján történő toborzását. A korlátolt felelősségű társaságok alapításánál a törvény a zártkörűség elvét, szabályait rendeli alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a tagok a nyilvánosság kizárásával, mintegy egymást megkeresve és közösen megállapodva hozzák létre a társaságot. A nyilvános felhívás kizárásának oka egyrészt abban keresendő, hogy a társaság személyes jellege és a szervezeti szabályokból fakadó egymásra utaltság nem érvényesülhet akkor, ha a nyilvános felhívás útján bárki automatikusan tagja lehet a társaságnak. Ha a Javaslat ezt lehetővé tenné, akkor minden jelentkező számára lehetőséget kellene adni a társaságba való belépésre, és a tagok számára nincs meg az a lehetőség, hogy a jelentkezők között "válogassanak". Ez esetben ugyanis a törvénynek részletesen ki kellett volna dolgoznia a leendő tagok közötti választás szabályait. Ilyen rendelkezések azonban a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályoktól idegenek, ezért a jogalkotó már korábban is mellőzte azokat. A Javaslat az elvet fenntartva változatlanul hagyja ezt a rendelkezést.
    A Javaslat 113. §-a a társasági szerződés azon kötelező tartalmi elemeit sorolja fel, amelyek a közös szabályok 12. § (1) bekezdésén kívül a korlátolt felelősségű társaságok esetében mindenkor kötelezően alkalmazandók. Ennek megfelelően, a társasági szerződésben fel kell tűntetni az egyes tagok törzsbetéteit és a szavazati jog mértékét is.
    A Javaslat számos helyen enged eltérést a törvény kogens rendelkezéseitől. Ezek döntő többsége a társasági szerződésben való eltérésre jogosítja fel a tagokat, de néhány esetben (pl. tőkeemelés) a taggyűlés is eltérhet határozatában a törvénytől. Az 1997. évi Gt-től eltérően - deregulációs és terjedelmi okokból - ezek a lehetőségek nem kerülnek tételes felsorolásra, azok a megfelelő paragrafusoknál egyértelműen megtalálhatók.
    A 114. §-hoz
    A Javaslat ezen rendelkezései tartalmukat tekintve érdemben nem változtatják meg az 1997. évi Gt. szabályait. E normák tartalmazzák a törzstőkére és a törzsbetétre vonatkozó fogalommeghatározásokat, a törzstőke tekintetében kiegészítve a számviteli törvényben foglalt jegyzett tőke fogalom magyarázatával is. A Javaslat továbbra is fenntartja a társaság tagjai vagyoni hozzájárulásainak összességére vonatkozó fogalomként a törzstőke kifejezést, míg az egyes tagok vagyoni hozzájárulására a törzsbetét fogalmat rendeli - az 1997. évi Gt-hez hasonlóan - alkalmazni. Nem használja azonban a Javaslat a "vagyoni betét", a "pénzbetét" és a "nem pénzbeli betét" kifejezéseket.
    A Javaslat a törzstőke összegének minimumát (hárommillió forint) nem változtatja meg. A törzstőke védelmére a már említett 2. számú - csak a részvénytársaságra alkalmazandó - irányelv rendelkezéseihez hasonló normák megfelelőnek bizonyultak, a hitelezők védelmére így indokolatlan volna a törzstőke-minimum összegének felemelése.
    A korlátolt felelősségű társaságokban a hitelezők igényeinek fedezetére - legalább is formálisan - elsősorban a társaság törzstőkéje szolgál. Ezért a Javaslat a törzstőke védelmére a hatályos szabályozással azonos módon több rendelkezést tartalmaz. Ezek közül az egyik a törzstőke minimumának meghatározása, további ilyen rendelkezés az egyes tagok törzsbetéteinek kötelező előírása. Az 1997. évi Gt-vel egyezően a Javaslat ezt az összeget százezer forintban jelöli meg. E rendelkezések előírásának célja a komolytalan, eseti jellegű üzleti vállalkozások korlátolt felelősségű társaság formájában való megjelenésének megakadályozása.
    Az 1997. évi Gt. 2002 óta indokolatlan különbséget tesz a kft-kre és a zárkörű részvénytársaságokra vonatkozó apport-szabályok között. Az a nehezen megmagyarázható helyzet állt elő, hogy a törvényben az rt-re vonatkozó apportszabály liberálisabb, mint a kft-kre vonatkozó, így például nem követeli meg a törvény az apport végrehajthatóságát és lehetőséget ad a követelések apportálására is. A Javaslatban foglalt új szabályozás egységes lesz és megegyezik a részvénytársaságokra vonatkozó kedvezőbb rendelkezésekkel. Erre tekintettel a szabályozás átkerült az közös szabályokról szóló I. részbe. A Javaslatnak a kft-kre vonatkozó, IX. fejezetben található rendelkezései a következők:
    a) A nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem kötelező könyvvizsgáló igénybevétele. Ebben az esetben azonban a tagoknak külön nyilatkozatban meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezt a nyilatkozatot az ügyvezető rendelkezésre bocsátást tanúsító nyilatkozatával együtt be kell nyújtani a cégbíróságnak (114. § (3) bek.).
    b) A nem pénzbeli hozzájárulást nem kell már alapításkor teljes egészében szolgáltatni, ennek időpontját a társasági szerződésben kell szabályozni, de a hozzájárulásokat a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül legkésőbb rendelkezésre kell bocsátani (116. § (3) bek.).
    c) A Javaslat nem ír elő kötelező készpénz-apport arányt. Ebből az következik, hogy kizárólag apporttal is lehet a jövőben kft-t alapítani. Ha azonban a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét - vagy annál több - akkor ezt már alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani (116. § (2) bek.).
    A Javaslat továbbra is lehetővé teszi azt, hogy egy törzsbetétnek - a közös tulajdon szabályai szerint - több tulajdonosa is lehessen, ezzel lehetőség nyílik a százezer forint minimumú törzsbetétben is tulajdoni hányadok kialakítására.
    A 115-117. §-hoz
    A Javaslat ezen rendelkezései a hatályos szabályozással csaknem egyező módon fogalmazzák meg a pénzbeli hozzájárulás és a nem pénzbeli hozzájárulás befizetésének, illetve rendelkezésre bocsátásának módját, idejét és ezzel a cégbejegyzés elemi feltételeit. A Javaslat továbbra is lehetőséget ad arra, hogy ha a pénzbeli hozzájárulás teljes összegét alapításkor nem fizették be, úgy a fennmaradó összeget egy éven belül kelljen csak befizetni, ennek módjáról és esedékességéről azonban a társasági szerződésben feltétlenül rendelkezni kell. A pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig mindenképpen be kell fizetni.
    A nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának feltételét a Javaslat annyiban változtatja meg, hogy eltörli a készpénz-apport kötelező arányát, amiből az következik, hogy kizárólag nem pénzbeli hozzájárulással is lehet társaságot alapítani. Új szabály azonban az, hogy ha ennek értéke eléri a törzstőke felét, akkor azt teljes egészében már az alapításkor rendelkezésre kell bocsátani. Egyebekben a nem pénzbeli hozzájárulást a társasági szerződésben megjelölt módon és időben kell a társaság rendelkezésére bocsátani. A határidő nem lehet későbbi mint a cégbejegyzéstől számított három év.
    A cégbíróságnak továbbra is kötelessége meggyőződni arról, hogy alapításkor a tagok vagyoni hozzájárulásukat teljesítették-e. Erre azonban csak úgy van módja, ha a társaság ügyvezetője nyilatkozik annak megtörténtéről, illetőleg pénzbeli hozzájárulás teljesítése esetén csatolja az arra vonatkozó írásbeli dokumentumokat (számlakivonat, pénztárbizonylat). Apport esetében a bíróságnak meg kell elégednie az ügyvezető nyilatkozatával, illetve a Javaslat itt még megköveteli a tagok külön nyilatkozatát is arról, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás értékelése milyen szempontok alapján történt abban az esetben, ha az értékelésnél nem vettek igénybe könyvvizsgálót, vagy más szakértőt (114. § (3) bek.). A fenti nyilatkozatokat a társaság cégbejegyzése előtt kell megtenni. A cégbejegyzést követően az egyes vagyoni hozzájárulások teljesítésének megtörténtét az ügyvezetőnek kell bejelentenie a cégbírósághoz.
    A 118. §-hoz
    A korlátolt felelősségű társaság meghatározó részben tőketársulás. Ez azt jelenti, hogy a tagoknak egyetlen kötelezettségük van a társasággal szemben, a törzsbetétjük befizetése. Természetesen ezen kívül is vállalhatnak kötelezettséget, ez azonban nem érinti a fő kötelezettségük teljesítését, mert ezt minden esetben vállalniuk kell, ez a taggá válás, illetve a társaság alapítás legelemibb feltétele.
    Ha a tag nem teljesíti a tárasági szerződésben vállalt befizetési (szolgáltatási) kötelezettségét, úgy a Javaslat 14. §-ában foglaltak szerint - felszólítást követően - tagsági viszonya a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik.
    A tagsági jogviszonyát elvesztett taggal azonban el kell számolni. A Javaslat az 1997. évi Gt. által alkalmazott megoldáshoz hasonló eljárást ír elő erre az esetre, ilyenkor a tag üzletrészét értékesíteni kell. Az értékesítésre kétféle módon kerülhet sor, egyrészt a taggal való megállapodás alapján, másrészt ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nyilvános árverést kell tartani. E rendelkezésnek a célja az, hogy a tagsági jogviszonyát elvesztett tag ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe a többi tagtársával szemben, és csak oly módon kerülhessen sor az értékesítésre, amely az érdekeinek megfelel. Ha az egyéb típusú értékesítés (pl. a többi tagtárs vételi szándéka, harmadik személynek történő felajánlás, a tagsági jogviszonytól megfosztott tag által kijelölt személy által történő vásárlási szándék, stb.) nem valósítható meg a tag beleegyezése hiányában, akkor kell sort keríteni az árverésre.
    2. Cím
    A társaság és a tagok közötti viszony
    A 119. §-hoz
    A Javaslat továbbra is lehetővé teszi a korlátolt felelősségű társaság tagjai számára, hogy törzsbetétjük szolgáltatásán kívül (ami fő kötelezettségük) egyéb szolgáltatást is teljesítsenek a társaság számára. Ezen szolgáltatásokat a törvény mellékszolgáltatásnak nevezi. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A mellékszolgáltatás vállalása továbbra is önkéntes, de elvállalása esetén végrehajtása kötelező, és ennek elmulasztása a társaságból való kizárást is maga után vonhatja.
    A társaság számára történő munkavégzés a jövőben is mellékszolgáltatásnak minősül, kivéve azokat az eseteket, ha ez a munkavégzés munkaviszonyon, vagy polgári jogi jogviszonyon (pl. megbízás) alapul.
    A mellékszolgáltatásért a megállapodásnak megfelelően továbbra is díjazás köthető ki. Ezen díjazás a társaság költségei között számolható el.
    A 120. §-hoz
    A Javaslat továbbra is fenntartja a pótbefizetés intézményét. A pótbefizetés a mellékszolgáltatáshoz hasonlóan önként vállalt, de kötelező jogintézmény. A pótbefizetés teljesítésére vonatkozó szabályok nem változnak, továbbra is a társasági szerződés tartalmi elemei közé kell felvenni pótbefizetés esetén azokat a rendelkezéseket, melyek meghatározzák a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését. E rendelkezések a tagok egymás közti vitáját kívánják megelőzni a jövőre nézve.
    A pótbefizetés nem teljesítése, illetve késedelmes teljesítése esetén a vagyoni hozzájárulás nem teljesítésére előírt jogkövetkezmények alkalmazását, azaz a tagsági jogviszony automatikus megszűnését rendeli alkalmazni a Javaslat.
    A pótbefizetés a veszteségek rendezésére szolgáló ideiglenes megoldás, amiből az következik, hogy a veszteség pótlásához már nem szükséges pótbefizetéseket, illetőleg annak megmaradt részét a tagoknak vissza kell fizetni. Gyakorlatban felmerült értelmezési kérdést old meg a Javaslat annak kimondásával, hogy a visszafizetést a visszafizetés időpontjában a hatályos tagjegyzékben szereplő tag részére kell visszafizetni függetlenül attól, hogy azt a jogelődje teljesítette. Ennek indoka az, hogy az üzletrész átruházásával kapcsolatban valamennyi jog átszáll az üzletrész megszerzőjére, így a pótbefizetés visszatérítésére való jogosultság sem lehet ez alól kivétel. A pótbefizetési kötelezettség a tagok személyétől független, így saját üzletrész megszerzése esetén az a társaságot is terhelheti. A Javaslat azonban különbséget tesz a tagok és a társaság között a visszafizetés tekintetében, és nem teszi lehetővé azt, hogy a társaság által teljesített pótbefizetést a társaságnak magának kelljen visszafizetni, ez az összeg a társaság saját tőkéjét gyarapítja és így a saját üzletrészre vonatkozó szabályozással összhangban végül is a tagok üzletrészeinek értékét növelheti.
    A 121-122. §-hoz
    A korlátolt felelősségű társaság egyik lényeges jellemzője, minden más társaságtól megkülönböztetője az üzletrész, mint sajátos - vagyoni-, társasági részesedést jelentő - vagyoni értékű jog. Az üzletrész elvont fogalom - a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot jelentő - gyűjtő elnevezés. Az üzletrész szorosan összefügg a tagok törzsbetétével, ugyanakkor erősen különbözik is attól. A törzsbetét mindig meghatározott pénzösszegben jelenik meg. Az üzletrész vagyoni oldalról ennél többet jelent, mert nem csak a törzsbetétet foglalja magában, hanem a társaság teljes vagyonából való részesedést jelenti. A törzsbetét mértéke mindig pontosan meghatározható, míg az üzletrész mértéke, illetve értéke a társaság eredményességének függvényében alakul. Az üzletrész e tekintetben tehát hasonlóságot mutat a részvénnyel.
    Az üzletrész mértéke a tag törzsbetétéhez igazodik, a Javaslat azonban lehetőséget ad arra, hogy a tagok a társasági szerződésben ettől eltérjenek, lehetővé tevén ezzel, hogy egyes tagok (pl. az alapításban résztvevők, speciális ismeretek birtokosai stb.) előnyben részesüljenek.
    Az 1997. évi Gt. szerint az azonos mértékű üzletrészhez fő szabályként azonos tagsági jogok fűződnek. A tagok azonban a társasági szerződésben egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhatnak fel. A jogalkalmazói gyakorlatban régóta hiányolt rendelkezést pótolt ezzel a Javaslat, amikor lehetővé tette ún. elsőbbségi üzletrész kialakítását, amely a többi tagétól eltérő tagsági jogokat biztosít. Ezen eltérés megjelenhet a szavazati jog mértékében, az osztalékelsőbbségben, a likvidációs hányadból való elsőbbségben, stb. E tulajdonságaiban lényegében megegyezik a részvénytársaságnál alkalmazott elsőbbségi részvényekre vonatkozó szabályozás tartalmával.
    A Javaslat már nem tartalmazza a dolgozói üzletrészre vonatkozó rendelkezéseket, mert az intézményes privatizáció lezárultát követően külön szabályozásra nincs szükség, ugyanakkor a Javaslat lehetőséget ad továbbra is eltérő tagsági jogokat tartalmazó üzletrész kialakítására, így a tagoknak lehetőségük lesz a dolgozók számára kedvezményes tulajdonrészt juttatni és az azzal való rendelkezést tetszésük szerint szabályozhatják a társasági szerződésben.
    A Javaslat továbbra is fenntartja azt a jól bevált megoldást, mely szerint egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, ennek elsősorban akkor van jelentősége, ha nem minden tag tulajdona érné el a százezer forintos törzsbetét minimumot. A közös tulajdonnal kapcsolatos képviseleti problémákat rendezi egyértelműen a törvény, amikor kimondja azt, hogy a közös képviselőnek a résztulajdonosok személyében és tulajdoni hányadában beállt változásokat be kell jelentenie a társaságnak, így a társaság pontosan tudja, hogy kik az üzletrész tulajdonosai. Ha a képviselő személye változik, úgy annak bejelentése az új közös képviselő kötelezettsége kell hogy legyen a jövőben is, megoldván ezzel azt a problémát, hogy a korábbi közös képviselő kilépése, elhalálozása esetén a társaság nem tudja, hogy ki a tulajdonközösség legitim képviselője.
    A 123-125. §-hoz
    A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből fakadó leglényegesebb rendelkezések közé tartoznak az üzletrész átruházására vonatkozó szabályok. E szabályrendszer lényege abban található, hogy a korlátolt felelősségű társaságból kilépni nem lehet, a társaságtól a tag csak úgy tud megválni, ha üzletrészét valakire átruházza. A Javaslat a hatályos szabályozással összhangban továbbra is lehetővé teszi azt, hogy a tagok egymás között üzletrészeiket szabadon ruházhassák át, a hatályos szabályozással ellentétben azonban a Javaslat megengedi, hogy a tagok az üzletrész átruházását - a társasági szerződésben foglaltak szerint - korlátozzák (pl. elővásárlási jogot kötnek ki), vagy feltételhez kössék.
    Más a helyzet azonban, ha a tag üzletrészét kívülálló harmadik személyre kívánja átruházni. Ebben az esetben a Javaslat csaknem változatlan formában tartja fent az elővásárlási jog intézményét. E rendelkezés szerint adásvétel útján kívülálló személyre történő átruházás esetén a többi tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által kijelölt harmadik személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. Kiemelendő ezen szövegből az "adásvételi szerződés útján" szövegrész, amiből az következik, hogy a tulajdonátruházás más formáinál (pl. ajándékozás, csere, öröklés) nem áll fenn az elővásárlási jog. A törvény ezen megoldásával összhangot teremt a Polgári Törvénykönyv elővásárlásra vonatkozó általános rendelkezéseivel. A Javaslat azonban - szemben az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel - itt is biztosít a tagoknak eltérési lehetőséget, amikor megengedi, hogy a társasági szerződés az elővásárlási jog gyakorlását kizárja, vagy korlátozza.
    Kívülálló részére történő átruházás esetén a tagokat tizenöt napos határidő illeti meg az elővásárlási jog gyakorlására. Más a helyzet a társaság, illetve a taggyűlés által kijelölt harmadik személy elővásárlási joga esetén, hiszen itt a társaság taggyűlését össze kell hívni, amely taggyűlés összehívására a törvény eleve tizenöt napos határidőt jelöl meg. Erre tekintettel a taggyűlés, illetve a társaság által gyakorolt elővásárlási jog tekintetében a törvény az elővásárlási jog gyakorlásának határidejét harminc napban jelöli meg.
    A Javaslat a jelenlegi szabályozással összhangban a tag üzletrészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésénél az átruházáshoz hasonló elővásárlási jogot enged a többi tagnak, a társaságnak vagy a taggyűlés által kijelölt személynek. Ennek feltételei megegyeznek a 123. §-nál írottakkal. A társaság által gyakorolható elővásárlási jogról mindkét esetben a taggyűlés dönt.
    Az általános polgári jogi szabályokkal összhangban állapítja meg a Javaslat az elővásárlási jog átruházásának semmisségét, illetve mondja ki, hogy az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem lehet.
    A joggal való visszaélés megakadályozására is irányul az 1997. évi Gt. azon rendelkezése, mely szigorú jogvesztő határidőhöz köti az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló per megindítását. E szerint a szerződéskötéstől számított egy éves határidőn belül lehet csak ilyen pert kezdeményeznie annak, akit valamilyen módon megfosztottak elővásárlási joga gyakorlásától. E rendelkezés célja a jogbizonytalanság kiküszöbölése, ha a sértett fél egy éven belül nem képes igényének érvényesítésére, úgy a jogsértő módon kötött szerződés - megtámadás hiányában - mindenkivel szemben hatályossá válik. A Javaslat ezeket a rendelkezéseket változatlan formában tartja fenn.
    A 126-127. §-hoz
    Az 1988. évi VI. törvény a diszpozitívitás elvéből kiindulva az üzletrész átruházására vonatkozóan csak annyit írt elő, hogy a társasági szerződés az üzletrész átruházójára vonatkozóan a törvényben foglaltaknál kedvezőbb szabályokat nem állapíthat meg. Ez azt jelenti, hogy a társasági szerződésben a felek az előbb említett elővásárlási jognál szigorúbb rendelkezéseket (pl. hozzájárulás, beleegyezés, vétó stb.) is alkalmazni rendelhettek. Miután az 1997. évi Gt. a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó rendelkezések diszpozitív jellegét megszüntette, így a törvény szövegében szereplő szabályoknál szigorúbb rendelkezések előírására csak akkor van lehetőség, ha a törvény ezt kifejezetten megengedi. A Javaslat 126-127. §-ának rendelkezései ezt teszik továbbra is lehetővé.
    A tagok a társasági szerződésben előírhatják a harmadik személy részére történő átruházáshoz a társaság beleegyezését. Ezen szigorú szabályt azonban csak úgy írhatják elő magukra nézve kötelezően, ha egyben meghatározzák a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit is. E rendelkezés kimondása a jogbiztonságot, illetve a joggal való visszaélés lehető -ségének kizárását szolgálja. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a beleegyezés kérdésében a taggyűlés dönt.
    Az elővásárlási jogra vonatkozó kötelező rendelkezések megkerülésének kizárását szolgálja a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági szerződésben kizárható, vagy korlátozható. Itt kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy ha a felek a társasági szerződésben erről nem rendelkeznek, úgy csere, ajándékozás és apportálás esetén az átruházás nem akadályozható meg.
    A Javaslat továbbra is fenntartja az 1997. évi Gt. azon gyakorlatias rendelkezését, mely szerint az üzletrész átruházása magának a társasági szerződésnek a módosítását nem igényli. Bár a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei között szerepel a társaság tagjainak megjelölése, e rendelkezés kivételt tesz e szabály alól, és az egyszerűsített eljárás kedvéért nem írja elő tagváltozás esetén külön a társasági szerződés alakszerű módosítását.
    E jogcselekmény hatályossá válásához csak arra van szükség, hogy az üzletrész megszerzője az üzletrész megszerzését bejelentse a társaságnak. A tapasztalt visszaélések elkerülésére új szabályként a Javaslat előírja, hogy az adásvételi szerződést minden esetben írásba kell foglalni és azt az említett bejelentéshez kell csatolni. A Javaslat a bejelentést közokirati, illetve teljes bizonyító erejű magánokirati formához köti. Az üzletrész megszerzésével és az említett nyilatkozat megtételével az érintett személy automatikusan a társaság tagjává válik anélkül, hogy a társasági szerződést aláírná. Miután a társasági szerződés számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a tagok alapvető jogait és kötelezettségeit érinti, az 1997. évi Gt. - csak úgy, mint a Javaslat - garanciális rendelkezésként mondja ki azt, hogy az üzletrész megszerzőjének nyilatkoznia kell arról, hogy a társasági szerződést ismeri és annak a rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. E rendelkezés előírásának célja a későbbi jogviták elkerülésének biztosítása volt.
    A 128. §-hoz
    A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből következik az, hogy a tagok öröklés, illetőleg - ha a tag nem természetes személy jogalany - megszűnés esetén is megakadályozhatják azt, hogy a számukra nem kívánatos jogutódok (örökösök) automatikusan a társaság tagjaivá váljanak. Ehhez azonban a társasági szerződésben kell rendelkezni az üzletrész-tulajdon átszállásának kizárásáról, viszont az örökösök (jogutódok) védelme érdekében a szerződésben arról is rendelkezni kell, hogy a tagok vagy a társaság milyen módon váltják meg az üzletrészt. Amennyiben a kizárásról és a megváltásról rendelkezik a társasági szerződés, úgy az üzletrész megváltása kötelező, ezt követően a 136-137. §-ok szabályai szerint rendelkezhet a társaság az általa így megszerzett üzletrésszel.
    Más a helyzet akkor, ha a nem természetes tag jogutód nélkül szűnik meg. Ilyenkor a társaságnak a tag megszűnéséről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül a cégbíróságnál vagyonrendezési eljárást (Ctv-javaslat 119-124. §) kell kezdeményeznie. Ha a vagyonrendezési eljárás nem vezet eredményre, azaz az üzletrészre senki más nem tart igényt, akkor a tag üzletrészét a társaságnak haladéktalanul be kell vonnia.
    A 129. §-hoz
    Bizonytalanságot okozott a joggyakorlatban a házastársi közös vagyon megosztása kapcsán történő társasági részesedés juttatás kérdése. Erre automatikusan nem lehet alkalmazni a 128. §-ban foglalt rendelkezéseket, ezért külön §-ban rendezi a Javaslat ezt a kérdést.
    A házastársi vagyonközösség ugyanis a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint az életközösség megszűnésével - a törvény erejénél fogva - véget ér és bármelyik házastárs kérheti a házastársi közös vagyon megosztását. A közös vagyon megosztása esetén nem beszélhetünk jogutódlásról, hanem mindkét házastárs a neki juttatott vagyontárgyak tekintetében az addigi közös tulajdonú vagyontárgyak kizárólagos tulajdonosává válik (a közös vagyon megosztása lényegében az egyes vagyontárgyakon fennálló közös tulajdon megszűntetését jelenti). A nem tag házastársnak a házastársi közös szerzésen alapuló igényével kapcsolatban a Javaslat úgy rendelkezik, hogy arra az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (hangsúlyozva, hogy valójában nem átruházásról, hanem önálló szerzési jogcímről van szó). Ez irányadó lehet akkor is, ha a nem tag házastárs csak a közös szerzésből ráeső rész (általában ½) arányában igényel - akár az életközösség fennállása alatt, akár a vagyonmegosztás alkalmával - az üzletrészen tulajdonjogot (vagy felosztással önálló üzletrészt) és akkor is, ha a közös vagyon megosztása címén a tag házastárs üzletrészét - más közös vagyoni vagyontárgyakkal, vagy pénzben történő kompenzáció fejében - teljes egészében meg kívánja szerezni. Ennek a korlátja a Javaslat 126. §-ának (1) bekezdése alapján az, ha tagok az üzletrész átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötték, továbbá a 126. § (2) bekezdése értelmében az, ha az adásvételi szerződésen kívüli átruházást a társasági szerződés kizárta, vagy korlátozta. A társaság beleegyezésének hiányában, illetve a társasági szerződés kizáró, vagy korlátozó rendelkezése esetében a házastársi közös vagyon megosztása során a nem tag házastárs csak az üzletrész értékének az elszámolását igényelheti a tag házastárssal szemben.
    A 130. §-hoz
    A Javaslat 121. §-ának (2) bekezdése szerint minden tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ugyanakkor a 122. § (1) bekezdése szerint egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a rendelkezések azonban nem tartalmaznak kielégítő megoldást arra az esetre, ha az adott üzletrészt a vevők úgy kívánják megvásárolni, hogy azon ne közös tulajdonuk keletkezzen, hanem minden egyes vevő saját maga nevében gyakorolja a tulajdonosi jogokat, azaz teljes jogú taggá váljon. Ugyancsak hasonló helyzet állhat elő akkor, ha az üzletrészt többen öröklik, vagy a megszűnt szervezetnek több jogutódja van, akik nem kívánják a közös tulajdon szabályai szerint gyakorolni a résztulajdonosi jogaikat. Ezekre az esetekre teszi lehetővé a Javaslat az 1997. évi Gt-vel csaknem azonos módon az üzletrész felosztását.
    Ez azt jelenti, hogy az egy tagsági jogot megtestesítő üzletrészt több részre osztják fel, azaz több egyéni tagsági jog keletkezik, így a társaság tagjainak számában is változás áll be. E felosztásnak két korlátja van, egyrészt a törzsbetét legkisebb mértékére (százezer forint) vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetén is alkalmazni kell, másrészt, ha a tagok a társasági szerződésben úgy rendelkeznek, akkor az üzletrészeket tilos felosztani.
    A Javaslat enyhíti a korábbi szigorú szabályozást és lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok akként rendelkezzenek, hogy a felosztáshoz nem kell a taggyűlés hozzájárulása.
    A Javaslat alapján az üzletrész felosztására vonatkozó 1997. évi Gt. által meghatározott rendelkezések is kiegészülnek a házastársi közös vagyon megosztása esetével. Ilyenkor ugyancsak nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására, de a 123. § (2) bekezdésében megjelölt jogosultak elővásárlási jogukat gyakorolhatják.
    A 131-134. §-hoz
    A korlátolt felelősségű társaság egyik lényegi eleme az, hogy a tagok a társaság fennállása alatt az általuk teljesített vagyoni hozzájárulást többé nem követelhetik vissza. Gyakorlatilag ez a korlátolt felelősség "ára", ami azt jelenti, hogy a tag a társaságból "kilépni" csak üzletrésze átruházása útján tud. A tag vagyoni hozzájárulásáért cserébe gyakorlatilag csak osztalékra (osztalékelőlegre) tarthat igényt, erre is azonban csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában.
    A hitelezők védelmét erősítendő - a 2. számú társasági jogi irányelv alapján - a részvénytársaságokra már jelenleg is irányadó rendelkezéseket a Javaslat a kft-re is alkalmazni rendeli. A két szervezeti forma ez irányú szabályozása tehát lényegében megegyezik.
    A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy a társaság saját tőkéjéből a tagok javára - azok tagsági jogviszonyára figyelemmel - kifizetést a társaság fennállása során kizárólag a Javaslatban meghatározott esetekben és csak a számviteli törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén eszközölhet. Itt jegyezzük meg, hogy a Javaslat sem bővítette a lehetséges jogcímek körét, tagsági jogviszony alapján csak az osztalék, illetve az osztalékelőleg fizethető ki továbbra is a saját tőke terhére. Kifizetés csak a tárgyév adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthető. Nem kerülhet sor kifizetésre azonban, ha társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, avagy kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. A Javaslat kifizetésnek minősíti a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatást egyaránt. A fenti szabályok alól azonban továbbra is kivétel a törzstőke-leszállítás utáni kifizetés, ezek az összegek akkor is kifizethetők a jövőben is, ha az előzőekben említett feltételek nem állnak fenn.
    A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése esetén az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell a taggyűlésnek (tagoknak) arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetőleg a társasági hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetőleg valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezető az általános szabályok szerint felel.
    E szigorú felelősségi szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a tag a saját társaságával kötött polgári jogi szerződés alapján, nem tagsági jogviszonyára tekintettel olyan kifizetésben részesült, amelyre az előzőekben már ismertetett tőkevédelmi szabály nem ad lehetőséget, és amely egyébként a felelős társasági gazdálkodás követelményével összeegyeztethetetlen.
    A fentebb említett tőkevédelmi szabályokban meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet csak a jövőben osztalékot fizetni a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékból. A Javaslat megengedi, hogy a tagokat megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. Az egyértelműség kedvéért a Javaslat kimondja, hogy osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában (nem előbb és nem később) szerepel a tagjegyzékben.
    A Javaslat szerint osztalékelőleg fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés ezt kifejezetten megengedi, és ha az alábbi feltételek teljesülnek:
    - a számviteli törvény szerint - e célból készített - közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó éves beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét, és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá
    - a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a tőkevédelmi szabályban foglaltakra figyelemmel - az osztalék fizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.
    A 135. §-hoz
    A társasági jogban általánosan érvényesülő elv az, hogy a társaság nem lehet önmagának tulajdonosa, azaz saját üzletrészeit, részvényeit stb. általában nem szerezheti meg. A Javaslat az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozással egyezően a korlátolt felelősségű társaság esetében átmenetileg lehetővé teszi, hogy a társaság az üzletrészek egy részét a törzstőkén felüli vagyonából megszerezhesse.
    A saját üzletrész megszerzése bármilyen üzleti okból történhet. Elkerülhető pl. ezzel az, hogy a társaság részére nemkívánatos tag lépjen be a társaságba, de nem tiltott az üzletrész felvásárlása nyereségszerzés (spekuláció) céljából vagy egyéb más üzleti okból sem.
    Az 1997. évi Gt. a saját üzletrész megszerzését csak legfeljebb a törzstőke egyharmadáig teszi lehetővé és az így megszerzett üzletrészeket egy éven belül el kellett idegeníteni. A Javaslat mindkét területen liberálisabb szemléletű szabályozást vezet be, mert a megszerezhető saját üzletrész mértékét a jövőben nem köti a törzstőke arányához, illetőleg az egy évi határidőtől a feleknek a társasági szerződésben eltérést enged. Az egyharmados mérték eltörlésének indoka az, hogy a saját üzletrészt a jövőben csak akkor lehet megszerezni, ha a társaság egyébként osztalék fizetéséről határozhatna. Ennek szigorú feltételeit a Javaslat 131-132. §-ai tartalmazzák. Az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozást egyértelműbbé teszi a Javaslat azon megfogalmazása, hogy az üzletrész a társaság által "megvásárlásra kerül", azaz erre a jogügyletre - annak forrásától függetlenül - az adásvétel szabályait kell alkalmazni. Vitatott volt a gyakorlatban, hogy az éves beszámolóban, illetőleg a közbenső mérlegben foglaltakat milyen határidőn belül lehet alkalmazni a megvásárlás tekintetében. A Javaslat egyértelműen rendezi a kérdést, amikor kimondja, hogy a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni az abban szereplő adatokat.
    A Javaslat szerint a társasági szerződésben a tagok eltérően rendelkezhetnek abban a tekintetben, hogy mikor köteles a társaság a megvásárolt saját üzletrészt elidegeníteni. E megengedő szabályból az következik, hogy a tagok a szerződésben az egy évnél rövidebb, de hosszabb határidőt is előírhatnak. A törvény számos új hitelező- és tőkevédelmi rendelkezései megfelelő garanciát biztosítanak arra, hogy a saját üzletrész megszerzése ne veszélyeztesse a hitelezők követeléseinek megtérülését.
    A Javaslat változtat a saját üzletrésszel kapcsolatos jogok gyakorlásának területén is. Az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozás csak a szavazati jognak a társaság által történt gyakorlását zárja ki és nem rendelkezik az osztalék jövőbeni sorsáról. Ebből az következik, hogy az osztalék a társaságot illette meg. A Javaslat egyértelmű szabályozást ad erre az esetre, amikor kifejezetten kimondja, hogy az osztalék nem a társaságot illeti meg, hanem azt "a tagokat megillető részesedésként" kell figyelembe venni. Fő szabályként itt is a törzsbetét-arányos elosztás elvét kell alkalmazni, de a tagok a társasági szerződében ettől itt is eltérhetnek. Miután a Javaslat rendelkezései szerint a saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat és az osztalékkal kapcsolatos jogok is az egyes tagokat illetik meg, ezért a Javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy a saját üzletrészt már a határozatképesség számításakor is figyelmen kívül kell hagyni. E megerősítő szabályra azért volt szükség, hogy még egyértelműbbé váljon az az alapvető társasági jogi követelmény, hogy a taggyűlésen a döntéseket a tagok saját személyükben hozzák és a társaság saját magával szemben ne kerülhessen ügydöntő pozícióba.
    A 136-137. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. a korábbi jogalkalmazási gyakorlat egységesítése érdekében az üzletrész "bevonásának" eseteit egyértelműen rendezte. Éles különbséget tett aközött, hogy a társaság az adott üzletrészt "magához vonja", illetőleg "bevonja". A magához vonás azt jelentette, hogy a társaság csak átmenetileg rendelkezett az üzletrésszel, akkor amikor a tag a törvény rendelkezései folytán már nem volt képes erre, így pl. a tagsági jogviszony 14. § szerinti megszűnése, illetőleg a tag bírósági kizárása, valamint jogutód nélküli megszűnés és öröklés esetén, ha a társasági szerződés az átszállást kizárta. A Javaslat a nem túl szerencsés "magához vonás" kifejezés helyett a "rendelkezés" fogalmat használja, ami azonban a jogintézmény tartalmát érdemben nem változtatta meg, itt továbbra is csak az üzletrész ideiglenes birtoklásáról van szó. A Javaslat 138-140. §-ai rendelkeznek arról, hogy ez esetekben mi a társaság teendője az üzletrésszel.
    A Javaslat változatlan formában tartja meg a "bevonás" jogintézményét, amely továbbra is azt jelenti, hogy ilyenkor az üzletrész "megszűnik", azt a törzstőke leszállításának szabályai szerint kell a társaságból kiiktatni. A Javaslat megtartja azt a lehetőséget is, hogy a tagok már magában a társasági szerződésben lehetővé tegyék valamely tag üzletrészének bevonását, akkor, ha úgy ítélik meg, hogy arra a tőkerészre a társaságnak már nincs szüksége. Miután ez a cselekmény az érintett tagnak az üzletrészétől való megfosztását jelenti, erre csak akkor van mód, ha a társasági szerződés - amelyet a tag aláírt, illetőleg tudomásul vett - ezt a lehetőséget kifejezetten tartalmazza. Ez esetben az üzletrészre eső saját tőke értéke az üzletrészétől "megfosztott" tagot illeti meg. A társaság azonban úgy is határozhat, hogy az üzletrészt a tagoknak - amennyiben másként nem állapodtak meg - törzsbetéteik arányában, térítés nélkül kell átadni.
    A 138-140. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. új alapokra helyezte a társaságból történő kizárás rendszerét. Ennek értelmében kizárásról a társaság keresete alapján a bíróság dönthet. Ha a bíróság a tagot a társaságból jogerős ítéletével kizárta, úgy rendelkezni kell a tag üzletrészének jövőbeni sorsáról. A törvény azt a megoldást választotta, hogy ilyenkor ideiglenes jelleggel a kizárt tag üzletrésze a társaság hatalmába, illetve rendelkezése alá kerül, és a társaság köteles annak értékesítéséről mielőbb rendelkezni.
    Az 1997. évi Gt. főszabályként erre az esetre az árverést rendelte el alkalmazni, melynek során vélhetően az adott üzletrész forgalmi értéke kifejezésre kerül. Egyéb módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az adott üzletrészt. Főszabályként a Javaslat is megerősíti azt a korábbi szabályozást, mely szerint az érintett taggal való megállapodás alapján kell értékesíteni annak a tagnak az üzletrészét, akinek tagsági jogviszonya a 14. § alapján szűnt meg. Amennyiben az érintett taggal ilyen megállapodás nem jött létre, úgy a tagsági jog megszűnésétől számított negyvenöt napon belül nyilvános árverést kell tartani.
    Az árverés szabályait a Javaslat érdemben nem változtatta meg, megtartotta az eljárási garanciákat. Az üzletrész értékesítése mindenképpen a társaság kötelezettsége. Az üzletrész árverésén bárki részt vehet, kivéve azt a tagot, akinek üzletrészét árverezik, hiszen ezen tag a bíróság jogerős ítélete alapján nem lehet a társaság tagja a későbbiekben sem.
    Az árverést a jövőben is közjegyző jelenlétében kell megtartani. A társaság tagjait és a társaságot ebben a sorrendben az árverésen kialakult vételáron az ott meghatározott fizetési mód betartásával ugyanúgy elővásárlási jog illeti meg, mint az üzletrész egyéb módon történő átruházása esetén. Ez esetben az elővásárlási jog gyakorlására harminc nap áll a tagok, illetve a társaság rendelkezésére.
    A Javaslat továbbra is fenntartotta azt a "tagvédelmi" rendelkezést, mely szerint a törzsbetét értékének kétharmadát el nem érő áron az üzletrész az árverésen nem adható el. Annyi kiegészítést azonban tartalmaz, hogy ettől a felek a társasági szerződésben mindkét irányban eltérhetnek.
    A jogalkalmazásban előforduló eltérő jogértelmezések elkerülése érdekében a Javaslat továbbra is leszögezi, hogy az árverési vevő tulajdonszerzésére a Ptk. 120. §-nak (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni. E szabály kimondásának indoka az, hogy a Ptk. említett rendelkezése szabályozza a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzést. Mivel itt a társaság az adott üzletrésznek nem tulajdonosa - mert az még a kizárt tagé - így a társaság csak akkor kerülhet legálisan eladói, tehát tulajdon-átruházási pozícióba, ha erre a törvény kifejezetten feljogosítja.
    A Javaslat továbbra is különbséget tesz a volt tulajdonost (tagot) megillető részesedés kiadásakor aszerint, hogy az értékesítés eredményes, vagy eredménytelen árverésen történt. Eredményes árverés esetén előírja, hogy az árverésen elért vételár befizetett összegéből - az árverés költségeinek levonását követően - megmaradó részt kell a volt tulajdonosnak kifizetni. Amennyiben a törzsbetét még nem került teljes egészében befizetésre, úgy a volt tulajdonost csak az arra eső arányos rész illeti meg. Ha a tagot a bíróság zárta ki a társaságból, akkor nem az arányos rész illeti meg, hanem a teljes vételár. Ennek indoka az, hogy ilyenkor a még be nem fizetett üzletrészre eső befizetési kötelezettség már a vevőt (új tagot) illeti meg.
    Ha az árverés eredménytelen volt, a tag - a korábbi szabályozással ellentétben - nem törzsbetétének értékére, hanem a társaság árveréskori saját tőkéjéből ráeső részesedésre tarthat igényt. Ez azt jelenti, hogy a számára kifizetendő összeg több is lehet, illetőleg kevesebb is lehet, mint a tag törzsbetétje. Ezen új rendelkezéssel a Javaslat elkerülhetővé teszi azt, hogy az érintett tag veszteséges gazdálkodása esetén érdekelt legyen az árverés eredménytelenségében, hiszen ha a saját tőkéből ráeső rész kevesebb lenne, mint a törzsbetét értéke, úgy a jelenlegi szabályozás szerint a magasabb értéket (törzsbetét) kapta volna meg.
    3. Cím
    A társaság szervezete
    A taggyűlés
    A 141-142. §-hoz
    A Javaslat az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyező módon határozza meg a taggyűlés kizárólagos hatáskörét, csak azokat a korrekciókat végzi el, amelyek egyrészt a törvény általános részének változásából erednek, illetőleg azokat az új rendelkezéseket iktatja be, ahol a törvény kifejezetten megjelöli a taggyűlés hatáskörét. A Javaslat természetesen továbbra is biztosítja a tagok számára azt a lehetőséget, hogy normatív módon - a társasági szerződésben előre rögzítve - további ügyekben is előírják a taggyűlés kizárólagos hatáskörét.
    A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből adódik, hogy a tagok a döntéshozatalban rendszerint személyesen vesznek részt. A Javaslat azonban továbbra is megengedi a széleskörű képviseletet, annak feltételeit (pl. ügyvezető nem képviselhet, a meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni stb.) nem változtatta meg.
    Az 1997. évi Gt. nem rendelkezett arról, hogy a megismételt taggyűlést milyen időpontra lehet újra összehívni. A gyakorlatban kialakult szélsőséges esetek elkerülésére a Javaslat főszabályként azt határozza meg, hogy az eredeti időpontot követő harmadik nap utáni - de legkésőbb tizenöt napi - időpontra kell a taggyűlést összehívni. Felhatalmazást ad azonban arra a Javaslat, hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhessen.
    A határozatképességre vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat érdemben nem változtatta meg, azonban lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy a határozatképességre vonatkozó általános szabálytól (a törzstőke fele, illetőleg a leadható szavazatok többsége) eltérhessenek a társasági szerződésben. Így kimondható az is, hogy az említett határozatképességi szabályt csak akkor kell alkalmazni, amikor a határozattervezet elfogadásához leadható szavazatok legalább háromnegyedes többségére van szükség.
    A 143-144. §-hoz
    A Javaslat a taggyűlés összehívását továbbra is az ügyvezető kötelezettségévé teszi. Amennyiben a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor a Javaslat szerint a taggyűlést bármelyik tag összehívhatja. Amennyiben erre valamilyen okból a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül nem került sor, akkor a Javaslat feljogosítja a hitelezőket, illetőleg a tagokat, hogy kezdeményezzék a taggyűlésnek a cégbíróság által történő összehívását (151. § (2) bek.).
    A Javaslat továbbra is megtartotta a korábbi tőke- és hitelezővédelmi rendelkezéseket a taggyűlés összehívása vonatkozásában (saját tőke csökkenés, fizetés beszűntetés, stb.). Vitás volt a gyakorlatban, hogy kinek kell észlelnie a fenti körülményeket. A Javaslat ezt a jövőben egyértelműen az ügyvezető kötelezettségévé teszi. A Javaslat továbbra is megtartja azokat a lehetőségeket, amelyek az elvesztett tőke pótlására rendelkezésre állnak, azonban ezek körét kiszélesíti azzal, hogy a felsorolás előtt a "különösen" kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy a társaság tagjai más eszközöket is igénybe vehetnek a veszteség pótlására. Az 1997. évi Gt. nem írt elő határidőket a szükséges intézkedések megtételére, ezt pótolandó a Javaslat kimondja, hogy az erre irányuló határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.
    A Javaslat érdemben módosítja azt a korábbi szabályozást, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a taggyűlést csak a társaság székhelyére lehet érvényesen összehívni. Új lehetőségként a taggyűlés helyszíneként a társaság telephelye is megjelölhető. Ettől eltérni csak valamennyi tag egyszerű szótöbbséggel hozott előzetes hozzájárulásával lehet. Az 1997. évi Gt. azt kívánta elérni, hogy a taggyűlés összehívására jogosult ügyvezetők ne tehessék meg
    azt, hogy olyan helyre hívják össze a taggyűlést, ahová az egyes szavazásra jogosult tagok nem juthatnak el. E szabály alkalmazása azonban a Javaslat szerint csak akkor kötelező, ha a felek ettől eltérően nem rendelkeztek (pl. nagy létszámú társaság esetén a székhely, iroda alkalmatlan a taggyűlés megtartására), vagy ha a tagok egyszerű többsége úgy dönt, hogy a székhely helyett más helységben, helyiségben kívánják a taggyűlést megtartani.
    Az 1997. évi Gt. szigorú rendelkezést tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a taggyűlési meghívók kiküldése és a taggyűlés időpontja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. A Javaslat enyhít ezen a szigoron és lehetővé teszi, hogy a tagok a társasági szerződésben ettől eltérhessenek. Így lehetőségük van arra, hogy akár három napon belülre, vagy akár harminc napon belülre hívják össze a taggyűlést.
    A 145-146. §-hoz
    A Javaslat 20. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagok a legfőbb szerv ülésén (a taggyűlésen) történő személyes részvételük helyett tagsági jogaikat elektronikus hírközlő (telekommunikációs) eszközök igénybevételével gyakorolhassák. Erre azonban csak akkor van mód, ha a társasági szerződés így rendelkezik. A szerződésben a tagsági jogok gyakorlásának feltételéről és módjáról rendelkezni kell. A határozat meghozatala ilyenkor történhet video- vagy telefonkonferencia beszélgetés útján, de mindenképpen utóbb dokumentálható módon kell történnie a részvételnek a döntéshozatalban. Ez esetben ugyanis a Javaslat nem teszi kötelezővé külön jegyzőkönyv készítését, mert az említett dokumentumok megőrzésével a tagok részvétele, illetőleg döntésük tartalma igazolható. Külön jegyzőkönyv készítése csak akkor szükséges, ha a felvételek olyan jellegű határozatokat tartalmaznak, amelyeket utóbb a cégbírósághoz is be kell nyújtani (pl. társasági szerződés-módosítás, ügyvezető kinevezése stb.). Ilyenkor a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető hitelesít. Hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat fenti rendelkezései taggyűlésen történő határozathozatalnak minősülnek, amelyre a taggyűlés összehívásának, határozatképességének stb. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezen új lehetőség nem tévesztendő össze a Javaslat 147-148. §-ában szabályozott "taggyűlés tartása nélküli" határozathozatalra vonatkozó lehetőséggel.
    A taggyűlésekről - a fenti eseteket kivéve - továbbra is jegyzőkönyvet kell készíteni, a hitelesítés szabályait a Javaslat nem változtatja meg. Továbbra is szükség van a taggyűlésen született határozatoknak a határozatok könyvébe történő bevezetésére függetlenül attól, hogy a határozat milyen formában került meghozatalra. A Javaslat rendelkezései szerint a jövőben a tagok nemcsak a jegyzőkönyvbe, illetőleg a határozatok könyvébe tekinthetnek be, - illetve kérhetnek az abban foglaltakról másolatot - hanem az előzőekben említett elektronikus úton tárolt adatokba is betekinthetnek és azokról is kérhetnek másolatot.
    A 147-148. §-hoz
    A Javaslat fenntartotta a tagok számára azt a lehetőséget, hogy továbbra is hozhatnak határozatokat taggyűlés tartása nélkül. Bármilyen kérdésben dönthetnek a tagok - anélkül, hogy a taggyűlés összehívásra került volna - kivéve, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról, ideértve az adózott eredmény felhasználását is (évi rendes taggyűlés). Ezt a lehetőséget azonban nem szabad összekeverni a 145. §-ban biztosított azon lehetőséggel, mely szerint a tagok a taggyűlésen jogaikat elektronikus hírközlő eszközök alkalmazásával gyakorolják. A Javaslat továbbra is fenntartotta a taggyűlésen kívül történő határozathozatal szigorú szabályait, de lehetővé teszi azt, hogy a tagok szavazatukat ne csak levélben, hanem más eszköz igénybe vételével (pl. e-mail, fax, stb.) adhassák le. Ezek dokumentálására a 145. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
    A társaság ügyvezetése
    A 149-151. §-hoz
    A Javaslat 21. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el. Korlátolt felelősségű társaságok esetében a vezető tisztségviselőt ügyvezetőnek nevezi a törvény. Az ügyvezető a társaság ügyeinek intézésén kívül ellátja a társaság képviseletét is. A jelenleg hatályos szabályozáshoz hasonlóan a Javaslat lehetővé teszi, hogy az ügyvezetést a tagok közül választott személy, vagy kívülálló személy lássa el. Ugyancsak lehetőség van arra, hogy a társaság egy vagy több ügyvezetőt válasszon, illetve közöttük a munkamegosztást taggyűlési határozattal elrendelje.
    A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből adódik az a jogi következmény, hogy a tagok a társasági szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre, és képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni. Az ügyvezetőkre vonatkozó valamennyi egyéb részletszabályt a Javaslat a közös szabályokat tartalmazó részben rendezi, erről a 21-32. §-ok rendelkeznek. Ebből az következik, hogy csak az a tag lehet az utóbbiak alapján ügyvezető, aki az ott meghatározott feltételeknek (pl. nincs vele szemben kizáró ok) megfelel.
    A Javaslat megtartotta az 1997. évi Gt. alapján jól bevált tagjegyzék intézményét. Erre annál is inkább szükség van, mivel a 127. § (3) bekezdése szerint az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli, így a hitelezők, illetve más kívülálló személyek a társaság tagjairól kizárólag a tagjegyzék útján szerezhetnek információt. A tagjegyzék a cégnyilvánosság elve alapján a cégbíróságnál bárki által megtekinthető. A tagjegyzék tartalmazza a tagok nevét, cégét, lakóhelyét, törzsbetétjét, a törzstőke mértékét, és a társasági szerződésnek a pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására vonatkozó rendelkezéseit. A tagjegyzéknek mindig naprakésznek kell lennie, ezért a változások bejelentéséért való felelősség a társaság ügyvezetőjét terheli.
    A tagjegyzéket a cégbíróságon bárki megtekintheti, de lehetőség van ennek megtekintésére a társaság székhelyén is. Ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha az érintett személy érdekeltségét valószínűsíti a társaság ügyvezetőjénél. E szűkítő rendelkezés kimondásának indoka abban rejlik, hogy a cégek adatainak nyilvánosságát elsősorban a cégnyilvántartás biztosítja, és az egyes társaságokat az érintett személyek csak akkor kereshetik meg ilyen igénnyel, ha valószínűsíthető ebbéli jogi érdekük (pl. üzletrész-átruházás, öröklés, végrehajtás elrendelése stb.).
    Az 1997. évi Gt. háromnegyedes szótöbbséghez kötötte az ügyvezető visszahívását. A Javaslat enyhít ezen a szigorú rendelkezésen és az érintett bekezdést elhagyta. Így egyértelművé válik az a jogalkotói szándék, hogy az ügyvezetők nem élveznek ilyen fajta törvényes védelmet, foglalkoztatásuk a taggyűlés határozata alapján történik.
    A Javaslat az 1997. évi Gt-ben foglaltakkal egyező módon rendelkezik az ügyvezető visszahívásáról, illetve azon teendőkről, melyek akkor állnak elő, ha a társaság ügyvezetőinek száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken.
    Ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, az 1997. évi Gt. szerint a taggyűlést bármely érdekelt személy kérelmére a cégbíróság hívja össze. A Javaslat pontosítja ezt a rendelkezést, illetve bizonyos mértékben szűkíti, amikor előírja azt, hogy a taggyűlést csak bármelyik tag, vagy hitelező kérelmére hívja össze a cégbíróság. Ez azt jelenti, hogy a tagon, illetve hitelezőn kívül más - legyen az bármilyen módon is érdekelt - személy a taggyűlést nem hívathatja össze a cégbírósággal.
    4. Cím
    A társasági szerződés módosítása. A törzstőke felemelése és leszállítása
    A 152-153. §-hoz
    A társasági szerződés megkötéséhez valamennyi tag egyetértése szükséges. Ebből a polgári jog általános szabályaival összhangban következne az is, hogy a társasági szerződés is csak egyhangú határozattal lenne módosítható. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat egyes rendelkezései a társaság alapvető szervezeti kérdéseinek a taggyűlés háromnegyedes, vagy esetleg csak egyszerű szótöbbséggel hozott határozathozatalát kívánják meg, ezért a társasági szerződés módosításánál sem volt lehetséges az egyhangúságot megkövetelni.
    A Javaslat továbbra is fenntartja azt az alapvető szabályt, hogy a társasági szerződés módosításához főszabályként a taggyűlés minősített szótöbbséggel hozott határozata szükséges. Ezen főszabály alóli kivételek a 18. § (2)-(3) bekezdésében, a 154. § (2) bekezdésében, illetve a 153. §-ban találhatók. Az első két esetben a szerződés módosításához egyszerű szótöbbségű határozat is elégséges. A 18. § (3) bekezdése értelmében arra is lehetőség van, hogy ha a szerződésmódosítás a cégnevet, székhelyet, telephelyet, fióktelepet illetve a főtevékenység kivételével a tevékenységi kört érinti - a társasági szerződés felhatalmazása esetén - ne a taggyűlés, hanem az ügyvezető módosítsa a társasági szerződést. Természetesen jelen § szabálya nem zárja ki, hogy a társaság tagjai módosító társasági szerződéssel módosítsák a létesítő okiratot.
    A Javaslat szerint nem elégséges minősített szótöbbségű határozat a társasági szerződés módosításához, hanem a taggyűlésen jelen levő valamennyi tag egyező szavazatára van szükség a 153. §-ban felsorolt döntések meghozatalához.
    A 154. §-hoz
    A Javaslat - hasonlóan az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozáshoz - a törzstőke felemelésének két esetét ismeri. A törzstőke felemelésre sor kerülhet vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával, amikor a társaság új vagyoni eszközökhöz jut, illetve a már rendelkezésre álló vagyon átstrukturálásával.
    Lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a tőkeemelési döntés meghozatala - a társasági szerződés ennél szigorúbb rendelkezése hiányában - nem igényel minősített szótöbbséget, hasonlóan a részvénytársasági fejezetben szabályozottakhoz.
    A 155. §-hoz
    A Javaslat 155-157. §-ában szabályozottak kizárólag a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelésre vonatkoznak. Ebből következően kizárólag a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelésnek feltétele, hogy a társaság jegyzett tőkéje teljes terjedelemben befizetve, szolgáltatva legyen.
    A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés főszabályként kétfázisú, különválik a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása. A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy milyen összeggel kívánja a társaság törzstőkéjét felemelni, milyen vagyoni hozzájárulás (pénzbeli hozzájárulás, apport) szolgáltatása mellett.
    A tagokat a tőkeemelés során elsőbbségi jog illeti meg. Ezen jog biztosításának indoka, hogy a tag társaságon belüli helyzete ne változhasson meg csak akkor, ha nem akar, vagy nem tud a tőkeemelésben részt venni törzsbetéte arányában.
    A Javaslat az elsőbbségi jog gyakorlására - szemben az 1997. évi Gt. szerinti harminc nappal - tizenöt napot biztosít a társaság tagjai számára. Arra az esetre, ha egy tag, vagy egyes tagok nem élnek elsőbbségi jogukkal további tizenöt napot ad az elsőbbségi jogot gyakorló többi tagnak az elsőbbségi jog gyakorlása, illetve ha ők sem élnek ezzel a lehetőséggel, az ugyanezen időn belül a taggyűlés által kijelölt személy vehet részt a tőkeemelésben.
    A 156. §-hoz
    A törzstőke felemelése a tagok társaságon belüli helyzetét is megváltoztathatja. Annak érdekében, hogy ez az egyes tagok érdekeivel ellentétesen ne történhessen meg, mondja ki a Javaslat, hogy az elsőbbségi jog gyakorlására a tagok főszabályként törzsbetéteik arányában jogosultak.
    A tőkeemelés során a társaság tagjaivá váló személyeknek a (2) bekezdésben meghatározott alakiságú okiratban kell nyilatkozniuk arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
    A tőkeemelés elhatározását, a vagyoni hozzájárulást szolgáltató személyek körének ismertté válását követően kerül sor a második taggyűlés megtartására, melynek feladata a tőkeemelésről történő döntés. A tőkeemelésről döntő határozatban meg kell határozni a felemelt törzstőke, az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát, valamint az egyes tagok által a tőkeemelés során szolgáltatott vagyoni hozzájárulás miben létét (készpénz, apport megjelölése), értékét, szolgáltatásának módját, idejét.
    A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a korlátolt felelősségű társaságok döntő többsége akkor dönt a tőkeemelésről, amikor annak feltételei már ismertek, tudják kik, milyen vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával kívánnak a tőkeemelésben részt venni. Ezért a Javaslat rögzíti: egy taggyűlésen is lehet dönteni a tőkeemelésről, tehát nem feltétlenül szükséges, hogy a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása különváljon, külön taggyűlés döntsön a tőkeemelés elhatározásáról, illetve a tőkeemelésről. Az egy taggyűlésen való döntés azonban nem akadályozhatja, nem korlátozhatja a tagok elsőbbségi jogának gyakorlását.
    A 157. §-hoz
    A törzstőke felemelése során a korlátolt felelősségű társaságok esetén érvénysülő, a jelen §-ban felsorolt általános szabályok irányadóak. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak mind alapítás, mind tőkeemelés esetén, pl. az apport miben létére, értékelésére, szolgáltatásának időpontjára, a pénzbeli hozzájárulás megfizetésének módjára, esedékességére, hiszen a hitelezők számára érdektelen, hogy az adott vagyoni hozzájárulás szolgáltatására, megfizetésére az alapításkor, avagy törzstőke-emelés következtében kerül sor. Ebből következően ugyanaz a következménye a tőkeemeléssel összefüggő vagyoni hozzájárulás szolgáltatási kötelezettség elmulasztásának.
    A 158. §-hoz
    A törzstőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés egy taggyűlésen történik. Ezen tőkeemelési eset során a tagok vagyoni hozzájárulást nem szolgáltatnak, a társaság új vagyoni eszközökhöz nem jut, csak a már meglévő vagyona válik a törzstőke részévé, annak minden következményével együtt. Nem feltétel, hogy az ily módon törzstőkésített vagyon az apporttal szemben támasztott követelményeknek megfeleljen.
    A törzstőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés esetén a tőkeemelés fedezetének meglétét a társaság számviteli törvény szerinti mérlege, vagy tárgyévi közbenső mérlege igazolja, a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül. Ha tehát a társaság a törzstőkén felüli vagyon terhére kívánja törzstőkéjét felemelni és ezt a törvényi követelményeknek megfelelő forduló nappal készült mérleg, közbenső mérleg nem igazolja, előbb a számviteli törvénynek megfelelő mérleg, közbenső mérleg elfogadásáról kell döntenie a taggyűlésnek.
    A törzstőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a tagok törzsbetétei korábbi törzsbetétük arányában növekszik, ez utóbbi szabálytól azonban akár a társasági szerződésben, akár a tőkeemelésről döntő minősített szótöbbséggel hozott taggyűlési határozatban el lehet térni, olyan személyt azonban, aki addig nem volt a társaság tagja törzsbetéthez jutatni nem lehet.
    A 159. §-hoz
    A törzstőke leszállítására sor kerülhet a társaság, vagyis a taggyűlés elhatározása alapján, ezen túlmenően a Javaslatban meghatározott esetekben a törzstőke leszállítása kötelező. Pl. az üzletrész bevonása mindig törzstőke leszállítási kötelezettséggel jár (137. § (4) bekezdés), vagy a saját tőke meghatározott mérték alá csökkenése a 143. § (3) bekezdése értelmében ugyancsak intézkedési kötelezettséggel jár, ezek közül egyik intézkedési lehetőség a tőke leszállításának elhatározása.
    A törzstőke főszabályként a jegyzett tőke minimum, vagyis hárommillió forint alá nem szállítható le. Mód van azonban a Javaslat szerint - a részvénytársaságok vonatkozásában már ismert - feltételes tőkeleszállításra, vagyis arra, hogy hárommillió forint alá is leszállítható a törzstőke, ha a tőke leszállítással egyidejűleg tőkeemelésre kerül sor és ezáltal a törzstőke nagysága eléri legalább a hárommillió forintot, tehát a tőkeleszállítás és a tőkeemelés mértékének nem kell feltétlenül azonosnak lenniük.
    A 160. §-hoz
    A Javaslat meghatározza, hogy mi a tőkeleszállításról a társaság elhatározásából döntő taggyűlési határozat minimális tartalma. A taggyűlési határozat egyben a társasági szerződést is módosítja, a hitelezővédelmi eljárás eredményes lefolytatásának függvényében.
    A Javaslat szerint főszabályként a tőkeleszállítás a tagok üzletrészének nagyságát törzsbetét-arányosan érinti. Főszabályként ugyanis a társaság veszteségeit a tagoknak törzsbetét arányosan kell viselniük, a társaságból kivont tőke főszabályként ugyancsak törzsbetét-arányosan illeti meg a társaság tagjait.
    Amennyiben a tőkeleszállítás célja tőkekivonás és van a társaságnak törzstőkén felüli vagyona a törzstőkén felüli vagyont törzsbetét arányosan kell figyelembe venni, nem lehetséges, hogy a tőkeleszállítás során egy vagy néhány tag jusson a törzstőkén felüli vagyon részhez. Amennyiben kombinálódik a törzstőke leszállításának célja, például a veszteségrendezés mellett célja a tőke kivonása is először a veszteséget kell rendezni és csak az ezt követően a leszállítással érintett megmaradó vagyon osztható szét a társaság tagjai között.
    A 161. §-hoz
    Kft. esetén a taggyűlés hatáskörébe tartozik a törzstőke leszállításáról történő döntés abban az esetben is, ha a törzstőke leszállítása a Javaslat előírása folytán kötelező. A törzstőke leszállítását elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni a leszállított törzstőke nagyságát és ezzel összhangban állóan az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát is.
    A kft. törzstőkéje hárommillió forint alá nem szállítható le, ebből következően, ha ezen összeg alá kellene a törzstőkét leszállítani és a társaság más, a törvénysértő helyzet elhárítására alkalmas a (2) bekezdésben felsorolt intézkedések valamelyikét nem hozza meg, köteles jogutódlással történő vagy jogutód nélküli megszűnését elhatározni.
    A 162. §-hoz
    A Javaslat nemcsak a saját elhatározásból történő törzstőke-leszállítás esetén, hanem kötelező törzstőke-leszállítás esetén is előírja a hitelező védelmi eljárás lefolytatását. Ezen kötelezettség nem érvényesül a 163. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén.
    A Javaslat szabályozza kik azok a hitelezők, akik biztosítékra tarthatnak igényt. A Javaslat a részvénytársasági fejezettel egyezően írja elő az eljárás rendjét, a társaságot terhelő kétszeri közzétételi kötelezettséget, a hitelezői igény bejelentésre rendelkezésre álló jogvesztő határidőt, illetve kik azok a hitelezők, akik biztosítékra nem tarthatnak igényt.
    A 163. §-hoz
    A Javaslat rövid határidőt biztosít a társaság számára, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén a hitelezőnek megfelelő biztosítékot nyújtson, avagy kérelmét elutasítsa és erről a kérelmezőt értesítse. Úgyszintén rövid, anyagi jogi jogvesztő határidő áll a hitelező rendelkezésére, hogy a biztosíték nyújtása iránti kérelmét elutasító vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról rendelkező társasági határozat jogszerűségének felülvizsgálata érdekében a cégbírósághoz fordulhasson. A Javaslat szerint a cégbíróság a biztosíték nem megfelelő voltát is vizsgálhatja. Ennek az az indoka, hogy az 1997. évi Gt. előírásai nem megfelelő biztosíték nyújtásával gyakorlatilag kijátszhatók voltak. A cégbíróság, ha a társaság határozatát jogszerűnek találja a kérelmet elutasítja, ellenkező esetben kötelezi a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására, természetesen a megfelelő biztosíték mibenlétét a végzésben nem kell meghatározni. Mindaddig, míg a társaság megfelelő biztosítékot nem nyújt a tőkeleszállítás a cégjegyzékbe nem jegyezhető be.
    A (2) bekezdésben meghatározott tényállások esetén nem kell a hitelezővédelmi eljárást lefolytatni. Az a) pontban meghatározott tényállás esetén a társaság nincs abban a helyzetben, hogy a hitelezőknek biztosítékot nyújtson, hiszen a saját tőke egy jelentős része már elveszett, ezen a hitelező védelmi eljárás már nem segíthet. A b) pontban meghatározott esetben pedig a törzstőke leszállítása a hitelezői érdekeket nem sérti.
    A 164. §-hoz
    A Javaslat szerint a törzstőke leszállítása - a 163. § (2) bekezdésében szabályozott eseteket kivéve - kétfázisú eljárás a törzstőke leszállításának elhatározását követően le kell folytatni szabályszerűen a hitelezővédelmi eljárást és csak ezt követően van mód arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság a Ctv-javaslat mellékletében felsorolt okiratok mellékelésével kérje a cégbíróságtól a törzstőke leszállításának bejegyzését.
    A törzstőke-leszállítás jogszerűségét a cégbíróságnak vizsgálnia kell, ha jogszabálysértést állapít meg a törzstőke leszállításának bejegyzésére irányuló kérelmet el kell utasítania, ezért alapvető hitelezővédelmi szabály, hogy a tagok számára a törzstőke-leszállítással összefüggésben kifizetésre csak akkor kerülhet sor, ha a tőke leszállítása a cégjegyzékbe már bejegyzésre került sor.
    A hitelezők, harmadik személyek illetve a cégbíróság tájékoztatása végett szükséges, hogy a felsoroltak a tőkeleszállítás meghiúsulásáról is tájékoztatást kapjanak, ne csak a 162. § (1) bekezdése szerint a tőkeleszállítás elhatározásáról.
    Kötelező tőkeleszállítás meghiúsulása nem maradhat jogi következmény nélkül, hiszen a törvénynek megfelelő helyzet nem jön létre. Ebben az esetben a törzstőke-leszállítás meghiúsulásától számítottan a társaságnak további harminc nap áll rendelkezésére, hogy a törvényes helyzetet helyreállítsa. Ellenkező esetben más társasági formába kell átalakulnia, avagy jogutód nélküli megszűnéséről kell döntenie, függetlenül attól, hogy a jegyzett tőke minimumnak a társaság tőkéje esetleg megfelel.
    5. Cím
    A társaság megszűnése
    A 165-166. §-hoz
    A társaság megszűnésének szabályait a Javaslat I. része (65-68. §-ok) tartalmazza. A korlátolt felelősségű társaságok esetében a Javaslat az 1997. évi Gt-vel egyezően annyi eltérést enged, hogy előírja a megszűnés elhatározásához a háromnegyedes szótöbbséget a taggyűlésen.
    A kifejezetten spekulációs célból létrehozott, illetve fantomcégek elleni harc jegyében rendelkezik úgy az 1997. évi Gt., hogy ha a végelszámolásra, illetve a felszámolásra olyan időpontban kerül sor, amikor a társaság törzstőkéje még nem teljesen került befizetésre, úgy a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a befizetési kötelezettségeket azonnal esedékessé tenni, függetlenül attól, hogy az egy éves határidő még nem járt le. Erre akkor van lehetősége az említett személyeknek, ha a befizetésekre a társaság tartozásának kiegyenlítése érdekében szükség van. A Javaslat a fenti rendelkezéseket változatlan formában tartalmazza.
    A Javaslat 3. §-ának (2) bekezdése szerint gazdasági társaság alapításához korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság kivételével legalább két tag szükséges. E két társasági forma ugyanis egyszemélyes társaságként is létrehozható. Ebből egyértelműen következik a Javaslat azon rendelkezése, mely szerint, ha a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság automatikusan nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával működhet tovább. Bár a társasági szerződés valamennyi olyan cégadatot tartalmaz, amellyel egy egyszemélyes társaság alapító okiratának is rendelkeznie kell, a Javaslat a hatályos szabályozást megváltoztatva úgy rendelkezik, hogy ha a tagok száma egy főre csökkent, akkor a korábbi társasági szerződést alapító okiratra kell módosítani. Erre a Javaslat egy éves türelmi időt ad a társaság számára. Az 1997. évi Gt-vel ellentétben tehát nem új alapító okiratot kell készíteni, hanem a meglévő társasági szerződést kell alapító okiratra módosítani.
    6. Cím
    Az egyszemélyes társaság
    A 167-170. §-hoz
    A Javaslat az egyszemélyes társaságokra vonatkozó már jól bevált, és az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 12. számú társasági jogi irányelvnek is megfelelő szabályozást érdemben nem változtatja meg. Továbbra is alapító okirat elfogadására van szükség, amelynek tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége - függetlenül attól, hogy ez pénzbeli, vagy nem pénzbeli hozzájárulás - az alapítót már az alapításkor terheli a jövőben is.
    Az alapító okirat csak az egyszemélyes társaságnál alkalmazható okirati forma, ezért ha a társaság új tagokkal egészül ki, és így többszemélyes társasággá válik, akkor a tagok a meglévő alapító okiratot haladéktalanul kötelesek társasági szerződésre módosítani. Ebben az esetben tehát a Javaslat nem tartalmaz átmeneti határidőt, mint a 166. § esetében.
    Az egyszemélyes társaság önálló jogalany, így saját nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. Mivel az egyszemélyes társaság gyakorlatilag megegyezik az egyszemélyes tulajdonossal, aki szintén jogalany, így a kettőjük között létrejövő szerződés - amelyre a Ptk. lehetőséget ad - dokumentálása hitelezővédelmi szempontból garanciális követelmény. Ezért írja elő a Javaslat, az 1997. évi Gt. szabályaival egyezően, hogy a társaság és annak egyedüli tagja közötti szerződés érvényességéhez továbbra is a szerződés írásba foglalása szükséges.
    Az egyszemélyes társaságokra vonatkozó egyetlen (de nagyon jelentős) változást a Javaslat 5. §-ának (4) bekezdése tartalmazza, amely felülírja az 1997. évi Gt. azon - indokolatlanul szigorú és a közösségi jog alapján sem indokolható - szabályát, amely e társaságoknak megtiltotta további egyszemélyes társaság alapítását.
    X. Fejezet
    A részvénytársaság
    1. Cím
    Általános szabályok
    A 171-176. §-okhoz
    A Javaslat legtöbb érdemi változást jelentő új rendelkezése a részvénytársaságokra vonatkozó X. fejezetben található. Ez a körülmény mindenekelőtt a részvénytársaságoknak a gazdasági életben betöltött megkülönböztetett jelentőségével magyarázható, valamint azzal, hogy az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, az 1988-as első szabályozáshoz képest jelentősen átdolgozott és kiegészített 1997. évi Gt. a részvénytársaságok tekintetében még mindig nem elég árnyalt, ezért a törvényi korlátok és lehetőségek "útvesztőjében" jobban eligazító rendelkezésekre van szükség.
    A részvénytársaságok újraszabályozásának okai közül továbbá kiemelendő a hitelezővédelmi előírások érvényre juttatásának, így mindenekelőtt az alaptőke védelmével, az adózott eredmény felhasználásával, a saját részvény törvényi feltételeinek meghatározásával kapcsolatos részletesebb szabályozás igénye. Ezen túlmenően további fontos szempont volt, hogy a bíróságok jogalkalmazási tevékenysége során felmerült olyan lényeges kérdésekre, mint amilyen például a részvényátruházás korlátozhatósága, a törvény egyértelmű választ adjon. Emellett a részvényjog köztudottan az Európai Közösség társasági jogi irányelveinek kiemelt szabályozási tárgya. A részvényjog újraszabályozása e tekintetben a teljes körű jogközelítés követelményeinek kíván eleget tenni.
    Az 1997. évi Gt. jelentősen előrelépett a részvénytársaság két alaptípusának, a zártkörűen és a nyilvánosan működő részvénytársaságok megkülönböztetésével. Ezt a megkülönböztetést azonban a törvényalkotó nem vitte következetesen végig. Ehhez képest a Javaslat lényeges változást hoz, amennyiben úgy a törvény szerkezeti felépítését, mint szabályainak tartalmát tekintve éles és határozott különbséget tesz a részvénytársaság két típusa között és ezt a megkülönböztetést a korábbi szabályozáshoz képest sokkal következetesebben valósítja meg.
    A részvénytársaságokról szóló fejezet első címe általános, alapelvi jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz. Ezt követik a második címben szabályozott zártkörű részvénytársaságra, majd attól elkülönítve a fejezet harmadik címében a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozó szabályok. A nyilvános részvénytársaságokról szóló rész csak olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek eltérnek a zártkörű részvénytársaságokra vonatkozó szabályoktól, egyéb esetekben a nyilvánosan működő részvénytársaságokra is a zártkörű részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
    A Javaslat előírja, hogy a részvénytársaság működési formájának megjelölését - nyilvános vagy zártkörű - a társaság cégnevében fel kell tüntetni. Erre azért van szükség, mert az európai közösségi szabályok eltérő rendelkezéseket tartalmaznak a zártkörű és a nyilvános részvénytársaságra, így egyértelműen, "kívülről" is tudni kell különbséget tenni a két forma között. Ezt a szabályt a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) legutóbb módosítása (2005. évi LXII. törvény 156. § (2) bek.) iktatta az 1997. évi Gt. szövegébe.
    Ugyanez a módosító törvény nyomán került a Javaslatba a 172. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely - a kft-re vonatkozó rendelkezéshez (112. §) hasonlóan, a zrt. személyegyesítő jellemvonásaira figyelemmel - kizárja, hogy a zrt. részvényeseit, illetve jegyzett tőkéjét nyilvános felhívás útján gyűjtsék.
    A részvénytársaság működési formáját megváltoztathatja, zártból nyilvános illetve nyilvánosból zártkörű részvénytársasággá alakulhat át. Ez az átalakulás azonban nem azonos a Javaslat 69. és következő §-aiban szabályozott átalakulással, célszerű ezért inkább működési formaváltozásról beszélni. A formaváltozást a részvénytársaság alapszabályának módosítására irányadó szabályok szerint, az értékpapírokra vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel, kell végrehajtani.
    A 172. § határozza meg a nyilvánosan működő részvénytársaság fogalmát, a Javaslat ennek során a Tpt. fogalom meghatározásaira épít. A Tpt 5. § (1) bek. 80. pontja szerint nyilvános forgalomba hozatal az értékpapír nem zártkörű, azaz egyedileg előre meg nem határozott befektetők részére történő forgalomba hozatala. Másrészt a Tpt. 2005-ben módosított 20. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden forgalombahozatal, amely nem felel meg a zártkörű forgalombahozatal feltételeinek, azaz nem minősül zártkörűnek, nyilvánosnak tekintendő. A nyilvános forgalombahozatal feltételeit pedig a Tpt. 21. és következő §-ok határozzák meg. Ehhez képest a zártkörűen működő részvénytársaságok meghatározása az előzőeken alapszik, az a részvénytársaság minősül zártkörűen működőnek, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalmazásra.
    A Javaslat 173. § (2) bekezdése a korábbi szabályozáshoz képest annyiban változott, hogy amennyiben a nyilvánosan működő részvénytársaság zártkörűen működik tovább, nincs szükség annak igazolására, hogy részvényei a tőzsdei értékpapírlistán nem szerepelnek, elegendő, ha a társaság nyilatkozik arról, hogy részvényei nem kerülnek nyilvános forgalmazásra.
    Az alaptőkére vonatkozó, fontos új szabályt tartalmaz a 174. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a részvény névértéke meghatározható az alaptőke mindenkori összegének hányadában is (hányad részvény). E szabály alkalmazása esetén a részvénytársaság alaptőkéjének felemelése illetve csökkentése során nincs szükség a részvények bevonására vagy felülbélyegzésére, hiszen az egyes részvények névértéke nem fix összegben, hanem a mindenkori alaptőke meghatározott hányadában testesül meg. Bár a törvény erről külön nem rendelkezik, nincs akadálya a kétféle névérték-meghatározás egyidejű alkalmazásának, azaz a részvénytársaság egyszerre rendelkezhet olyan részvényekkel, amelyek névértéke az alaptőke hányadában és olyanokkal, amelyek névértéke meghatározott, fix összegben fejeződik ki.
    A Javaslat 175. §-a az 1997. évi Gt-ből ismert szabályt (223. § (1) bek.) ismétli meg, amely az alaptőke és ezen keresztül a hitelezők illetve a forgalombiztonság érdekeinek védelmében tiltja a saját tőke terhére történő kifizetéseket a részvényesek javára, kivéve azokat az eseteket, amikor a törvény ezt kifejezetten lehetővé teszi. Ugyanígy, alapelvi jelentőségűvé vált a 176. § két szabálya is, amelyek statuálják a részvényest e minőségében megillető tagsági és vagyoni jogokat általában, valamint kimondják a részvényesek közötti hátrányos különbségtétel tilalmát.
    A részvény
    A 177-181. §-hoz
    A részvény meghatározását a 177. § tartalmazza, amely az 1997. évi Gt. 179. § (1) bekezdésének definíciójától két ponton is eltér. Nincs változás ugyan abban, hogy a részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, de új elemként jelenik meg a névérték, mint fogalmi elem. Ezzel a jogalkotó pontot tett a kodifikáció során folyt vitára, hogy t.i. kibocsáthatók-e névérték nélküli részvények. Másrészt a 177. § a részvényfogalom részévé tette, hogy a részvény névre szóló értékpapír, ezzel - az elmúlt évek fejlődésmenetének megfelelően - a bemutatóra szóló részvény végleg megszűnt.
    Változatlan maradt az az alapelv, mely szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában a részvény szabadon átruházható. Az átruházás a nyomdai úton előállított részvények esetében teljes vagy üres forgatmánnyal, a dematerializált részvények esetében az értékpapírszámlán történő átvezetéssel történik. A Javaslat 180. §-ának (3) bekezdése megdönthető vélelmet állít fel, amennyiben ellenkező bizonyításig azt a személyt kell a dematerializált részvény tulajdonosának tekinteni, akinek értékpapírszámláján a részvényt nyilvántartják. A dematerializált részvényekkel kapcsolatos részletes szabályok az értékpapírjogba tartoznak, a Javaslat a 180.§ (1) bekezdésében a Tpt. 5.§ (1) bekezdésének 23. pontján alapuló definíciót ad.
    Értelmező jellegű, de fontos szabályokat tartalmaz a 181. §. Tekintettel arra, hogy a névre szóló részvényeket az átruházás során forgatni kell, a törvény szerint pedig erre csak az átruházó jogosult, célszerű volt rendelkezni arról, hogy olyan esetekben, amikor a tulajdonjog átszállása során a tulajdonos rendelkezési jog hiányában a részvényt nem tudja forgatni, hogyan történik a tulajdonátszállás. Az (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogának öröklés vagy házassági közös vagyon megosztása esetén történő forgatását a jogosult kérésére a részvénytársaság igazgatósága végzi. Dematerializált részvény átruházása pedig az értékpapírszámlát vezető forgalmazó feladata. Ugyancsak az igazgatóság jár el a részvény tulajdonjogának jogerős bírósági határozattal vagy hatósági árverés során történő megszerzése esetén. Dematerializált részvény ez utóbbi esetben is a forgalmazó eljárásával ruházható át, aki egyidejűleg - a részvényes eltérő rendelkezése hiányában - értesíti a részvénytársaság igazgatóságát a részvénykönyvbe történő bejegyzés céljából. Ki kell emelni, hogy a részvénykönyvbe történő bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, hogy a részvényes másképp nem rendelkezik. A bejegyzés, illetve annak elmaradása jogkövetkezményeit a 202. § tartalmazza.
    A 181. § (3) bekezdése egy, korábban sok értelmezési nehézséget okozó problémát old meg, annak kimondásával, hogy a zálogjoggal terhelt részvények tulajdonjogának átruházására, amennyiben ez a zálogjog érvényesítése során történik, a Ptk. zálogjogra vonatkozó szabályai alkalmazandók.
    A 182-183. §-hoz
    A Javaslat a részvény által megtestesített szavazati joggal kapcsolatban, a korábbi szabályokat megtartva rendelkezik, és kimondja, hogy a részvényest a részvénye után megillető szavazati jog mértéke a részvény névértékétől függ. Értelemszerűen alkalmazandó ez a rendelkezés a hányad részvények esetében is. Ehhez képest kivétel, ha a Javaslat vagy más törvény szerint az alapszabály a szavazati jogot a részvények meghatározott csoportjára kizárja vagy korlátozza.
    A Javaslat fenntartja a részvények egyenértékűségének elvét, amennyiben kimondja, hogy azonos névértékű részvények azonos szavazati jogot biztosítanak, a többlet szavazati jogot biztosító részvények kibocsátását pedig semmisnek tekinti, kivéve a Javaslatban meghatározott eseteket. Szemben tehát a szavazati jogok alapszabályban történő kizárásával vagy korlátozásával, amelyre törvény adhat általában felhatalmazást, a többlet szavazati jogot biztosító részvényeknél a főszabálytól való eltérés kizárólag a Javaslatban meghatározott esetekben lehetséges.
    A Javaslat megtartja a részvényfajta - részvényosztály- részvénysorozat struktúrát, de a bemutatóra szóló részvény megszűnésével már szükségtelenné vált a részvénytípus kiüresedett fogalmának használata. A részvényfajtákat a Javaslat 183. §-a sorolja fel, az 1997. évi Gt. 181. § (1) bekezdésével azonos módon. Nincs változás abban a tekintetben sem, hogy részvényosztályok kizárólag az elsőbbségi részvényfajtán belül léteznek, és azonosan szabályozza a Javaslat 183. § (3) bekezdése a részvénysorozat fogalmát is.
    A Javaslat alapján a részvények változatlanul öt részvényfajtába sorolhatók: a részvény törzsrészvény, elsőbbségi, dolgozói, kamatozó és visszaváltható részvény lehet (183. §). Az elsőbbségi részvényfajtán belül pedig a 186.§ (2) bekezdése öt részvényosztályt ismer.
    Az elsőbbségi részvényfajtán belül ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a részvényekhez eltérő tartalmú és mértékű jogosítványok kapcsolódnak. Így például a Javaslat módot ad arra - összhangban az 1997. évi Gt-vel - hogy a szavazatelsőbbségi részvényosztály részeként a zrt-nél az ún. szavazattöbbszöröző részvény mellett adott esetben ún. aranyrészvény kerüljön kibocsátásra. Hasonlóképpen az osztalékelsőbbségi részvényosztályon belül mód van ún. kumulatív és nem kumulatív osztalékelsőbbségi részvény kibocsátására. Ezek a részvényosztályon belüli lehetséges különbségek is indokolttá teszik, hogy a Javaslat a részvénysorozat fogalmát egyértelműen definiálja. A részvénysorozat fogalmának a törvény szerinti meghatározása - összhangban a Tpt. 5. § (1) bekezdés 36. pontjában foglaltakkal - azt a célt szolgálja, hogy segítségével beazonosítható legyen az a részvényesi kör, melyet azonos érdekek fűznek össze. A részvénysorozat tehát az az egység, amelyet kizárólag azonos típusú, tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények képeznek. Egy adott részvénysorozaton belül azonosnak kell lennie a részvények előállítási módjának, valamint a névértéknek és a névérték meghatározásának (fix összegű vagy hányad részvényként). Másrészről ez azt jelenti, hogy egy részvényfajtán, illetve egy elsőbbségi részvényosztályon belül is lehetőség van eltérő tagsági jogokat megtestesítő vagy eltérő névértékű részvények kibocsátására.
    2. Cím
    Zártkörűen működő részvénytársaság
    A zártkörűen működő részvénytársaság által kibocsátható részvények
    A 184-185. §-hoz
    A 184. §-sal kezdődő második Cím a zártkörűen működő részvénytársaságra vonatkozó szabályokról rendelkezik. Ennek első részében a zártkörűen működő részvénytársaság által kibocsátható részvényfajtákra vonatkozó rendelkezések találhatók.
    A 185. § az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozással megegyező módon rendelkezik a törzsrészvényről, azzal az új szabállyal kiegészítve, hogy a részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények névértékének összege mindenkor meg kell hogy haladja a részvénytársaság alaptőkéjének 50 százalékát. Ez másik oldalról viszont azt jelenti, hogy a részvénytársaság által kibocsátható egyéb - tehát törzsrészvénynek nem minősülő - részvényfajták névértékének összege nem érheti el az alaptőke felét. Ez a rendelkezés egyértelművé kívánja tenni, hogy végső soron a törzsrészvényhez képest az összes többi részvényfajta kivételnek minősül, amelyek kibocsátását a Javaslat csak bizonyos határok között engedi meg.
    A 186-190. §-hoz
    A 186.§ rendelkezik az ún. elsőbbségi részvényekről, amelynek lényege, hogy más részvényfajtával szemben meghatározott előnyt biztosít a részvényesnek. A (2) bekezdés sorolja fel az elsőbbségi részvényfajtán belül az öt nevesített részvényosztályt.
    Az elsőbbségi részvény tulajdonképpen kivétel azon alapelv alól, mely szerint az egyes részvényesek között csak tőkebefektetésük nagysága tekintetében és ebből következően az egyes részvényeseket megillető tagsági jogok aránya alapján van különbség, nincs azonban eltérés a tagsági jogok minőségét tekintve. Az elsőbbségi részvény azonban tulajdonosait meghatározott keretek között privilegizált helyzetbe hozza, amennyiben a részvény meghatározott elsőbbségi jogokat testesít meg, és ezáltal kerül a részvény tulajdonosa a többi részvényessel szemben előnyösebb helyzetbe.
    Az 1988. évi VI. törvény az egyes elsőbbségi részvényosztályokat illetve elsőbbségi jogokat nem nevesítette. Ehhez képest az 1997. évi Gt. kogens szabállyal felsorolta a lehetséges részvényosztályokat. Ezt a megoldást követi Javaslat is. Ez azt jelenti, hogy a Javaslat 186. § (2) bekezdésében felsoroltakon kívül egyéb elsőbbségi részvényfajta nem bocsátható ki. Mindez azonban nem vonatkozik a nevesített részvényosztályok által megtestesített elsőbbségi jogosultságok kombinációjára, a 186.§(3) bekezdése mondja ki, hogy az alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvény kibocsátásáról, amely a (2) bekezdésben meghatározott elsőbbségi jogosultságok közül egyidejűleg többet testesít meg. A Javaslat megoldása tehát a kombinációs lehetőséget szélesebbre szabta, mint az 1997. évi Gt. 183. § (3) bekezdése.
    A Javaslat - összhangban az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozással - lehetőséget ad arra, hogy az elsőbbségi részvényhez fűződő szavazati jogot, értelemszerűen a szavazatelsőbbségi részvény kivételével, az alapszabály korlátozza vagy kizárja, mintegy ellensúlyozva a részvényhez kapcsolódó előjogokat, előnyöket. Az elsőbbségi jogosultság és a szavazati jog korlátozása közötti összefüggést példázza az osztalékelsőbbségi részvény kapcsán a szavazati jog "feléledésére" vonatkozó előírás is: ha ugyanis a részvényes nem részesül az adott részvényosztályhoz tartozó előnyben, azaz nem kapja meg az elsőbbségi részvénynek biztosított osztalékot, és azt a következő évben sem pótolják, úgy a részvényes a részvény által megtestesített szavazati jogtól sem lesz megfosztható, azaz szavazati joga "feléled".
    A 186. § (5) bekezdése szerint az alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról, amelynek részvényeit a részvényes vagy a részvénytársaság kérésére az alapszabály előírásainak megfelelően más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre vagy törzsrészvényre kell átcserélni. Ennek során természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül az egyes részvényosztályokra, illetve részvényfajtákra megállapított mennyiségi határok.
    Az elsőbbségi részvényfajtán belül szabályozott egyes részvényosztályok közül sorrendben az első az osztalékelsőbbséget biztosító részvény (187. §), amelynek szabályozása megegyezik az 1997. évi Gt-ben található rendelkezésekkel.
    A Javaslat 188. §-a szabályozza a szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvényt. Az 1997. évi Gt. 217. § (1) bekezdése szerint "a részvényhez fűződő szavazati jogot - az e törvényben meghatározott kivételekkel a részvény névértéke határozza meg". A nevesítettkivétel egyaránt vonatkozhat az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolt jogkorlátozásra és a szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő többlet szavazati jogra.
    Az Európai Unión belül az elfogadott társasági jogi irányelvek a szavazati elsőbbség kérdéséről nem rendelkeznek, nem tartalmaznak ez irányú korlátozást. Indokolt azonban megemlíteni, hogy a részvénytársaságok szervezetéről, működési rendjéről szóló ún. 5. számú - időközben egyébként visszavont - irányelvtervezet e téren szigorú korlátozásokat helyezett kilátásba, kifejezetten tiltotta volna a szavazati jog terén az előjogokat biztosító részvényosztályok kialakítását.
    A Javaslat a zártkörűen működő rt. által kibocsátható szavazatelsőbbségi részvényosztályon belül változatlanul kétféle kategóriát ismer. Egyrészt szabályozza a szavazati jogot a névértékhez képest megtöbbszöröző szavazatelsőbbségi részvényt, felső korlátként a névérték tízszeresét rögzíti. Emellett lehetővé teszi, hogy ún. vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény kibocsátására is sor kerülhessen. Ez utóbbi tekintetében a javaslat annyiban tér el a jelenleg hatályos szabályozástól, hogy egyrészt törlésre került az 1997. évi Gt. 185. § (2) bekezdésének utolsó mondata, amely szerint a vétójogot biztosító - más néven a köznyelvben "aranyrészvényként" ismert - elsőbbségi részvény megtestesítette jog a közgyűlésen csak személyesen volt gyakorolható. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelentette, hogy amennyiben az aranyrészvény tulajdonosa nem jelent meg a közgyűlésen, a részvénytársaság legfontosabb stratégiai ügyeiben nem lehetett döntést hozni. Ugyanakkor változott az a kör is, amelyre az elsőbbségi jog kiterjed, az 1997. évi Gt. szerint alapszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kérdésre vonatkozott a szavazatelsőbbségi jog, a Javaslat (188. § (3) bek.) úgy rendelkezik, hogy az alapszabályban pontos felsorolás kel adni azokról a kérdésekről, amelyek eldöntéséhez szükség van az elsőbbségi részvényes szavazatára, ellenkező esetben, tehát ha az alapszabályban a szóban forgó kérdések nem kerülnek felsorolásra, akkor az elsőbbségi jog semmis.
    Új szabályt tartalmaz a 189. §, amely a zrt. számára olyan elsőbbségi részvény kibocsátását teszi lehetővé, amely jogot ad vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére. A szabály tág keretet ad a részvényeseknek arra, hogy ennek a részvényosztálynak a szabályait az alapszabályban meghatározzák. Így az alapszabályban kell rendelkezni a vezető tisztségviselő (felügyelőbizottsági tag) kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény kibocsátásáról, a kijelölés módjáról és a kijelölésre vonatkozó eljárásról, ideértve azt a kérdést is, hogy hány tag kijelölésére jogosultak a részvényesek. Ez az elsőbbségi jog kizárólag az igazgatóság tagjainak kijelölésére vonatkozhat, nem lehetséges az ilyen elsőbbségi részvény kibocsátása, ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.
    Változást jelent a korábbi helyzethez képest, hogy a 190. § rendelkezik az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényről, az 1997. évi Gt. ugyanis ezt a részvényosztályt ismerte ugyan (183. § (2) bek. d) pont), de arról külön nem rendelkezett. Ebből következően ismételten problémát okozott ennek a részvényosztálynak a viszonya a 200. § (1) bekezdésében szabályozott, a részvényre kiköthető elővásárlási joggal. A két intézmény közötti különbségek az alábbiakban foglalhatók össze.
    A Javaslat 190. § (1) bekezdésében szabályozott, elővásárlási jogot biztosító részvény egy olyan elsőbbségi részvény, amely a részvényesnek azt a jogot biztosítja, hogy a részvénytársaság többi részvényeire, amennyiben azokat tulajdonosa adásvétel útján kívánja átruházni, elővásárlási jogot biztosít.Az elővásárlási jog fogalmát a Ptk. 373. §-a határozza meg. Az 1997.
    évi Gt. 200. §-ában, illetve a jelen Javaslat 203. § (1) bekezdésében szabályozott, a részvényre kikötött elővásárlási jog ezzel szemben feltételez egy külön - kötelmi jogi - szerződést, amellyel a részvény tulajdonosa egy harmadik személynek, aki lehet a társaság részvényese is, de lehet kívülálló személy, elővásárlási jogot biztosít részvényeire. Ebben az esetben tehát nem elsőbbségi részvényosztályról, hanem egy egyedi szerződéssel biztosított elővásárlási jogról van szó, amelyre ugyancsak a Ptk. szabályai vonatkoznak. Míg az első esetben az elővásárlási jog mint elsőbbségi jog, a jogosult, addig a második esetben az elővásárlási jog a kötelezett, az elővásárlási jogot egyedi szerződéssel biztosító részvényes oldaláról kerül meghatározásra. A Javaslat 203. § (1) bekezdése szerint ez utóbbi esetben az elővásárlási jog kikötése a részvénytársasággal szemben csak akkor hatályos, ha azt a részvényen felülbélyegzéssel feltüntetik.
    A 191. §-hoz
    A Javaslat 191. §-a rendelkezik a dolgozói részvényről, amelynek szabályozása lényegében megfelel az 1997. évi Gt. rendelkezésének. Nincs változás abban a tekintetben, hogy a dolgozói részvény megszerzésének és átruházásának feltételeit az alapszabályban kell meghatározni. Újdonságnak számít, hogy a jövőben az alapszabály rendelkezhet olyan dolgozói részvény kibocsátásáról, amely a vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó jogot is megtestesít.
    A Javaslat szerint a részvénytársaságnál teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára ingyenesen vagy kedvezményes áron bocsátható ki részvény, a részvénytársaság alaptőkéjének egyidejű felemelésével, és legfeljebb a felemelt alaptőke 15 százalékának mértékéig. A dolgozói részvény forgalomképessége változatlanul korlátozott, mivel csak a részvénytársaság munkavállalóira illetve azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt, korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Ez az utóbbi fordulat változást jelent az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozáshoz képest, a Javaslat tágabban fogalmaz, és nem szűkíti az átruházhatóságot azokra, akiknek munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg.
    Amennyiben a dolgozói részvényes munkaviszonya a dolgozó halála vagy egyéb okból szűnik meg, a volt dolgozó illetve örököse számára 6 hónap áll rendelkezésre, hogy a részvényt erre jogosított személyeknek átruházza. Az egyéb átruházást a Javaslat semmisnek tekinti. Amennyiben az átruházásra 6 hónap alatt nem kerül sor, a dolgozói részvényt a következő közgyűlésen a részvénytársaság alaptőkéjének csökkentésével bevonja vagy más részvényfajtává átalakítva értékesíti. Változás annyiban van, hogy az 1997. évi Gt-ben megállapított 1 éves határidő, amely a volt munkavállaló esetében a bevont illetve átruházott részvény névértékének kifizetésére rendelkezésre állt, 30 napra rövidült.
    Összhangban a zártkörűen műkdő részvénytársaságok szabályozásának azon alapelvével, hogy a kogencia keretén belül a részvényesek szabadon dönthessenek, a Javaslat 191. § (3) bekezdése az átruházás feltételeinek szabályozását az alapszabálynak engedi át.
    A 192. §-hoz
    A kamatozó részvényre vonatkozó szabályozás tekintetében nincs változás, az 1997. évi Gt. erre a jogintézményre vonatkozó rendelkezéseket már összhangba hozta az Európai Közösség 2. számú társasági jogi irányelvében foglaltakkal, amely úgy rendelkezik, hogy a részvénykamat kifizetésének előfeltételeit illetően az osztalékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez az 1997-ben törvénybe iktatott szabály eltért az 1988. évi VI. törvény azon rendelkezésétől, amely szerint a kamatozó részvény tulajdonosát a kamat akkor is megillette, ha a részvénytársaságnak az adott évben nem volt nyeresége. A változás célja nyilvánvaló volt, a költségként elszámolható részvénykamat ugyanis módot adott az alaptőke visszafizetését tilalmazó szabályok kijátszására és kiüresíthette az osztalékfizetésre vonatkozó szigorú előírásokat. A részvénykamattól mint a részvényesi jogviszonyhoz kapcsolódó kifizetéstől meg kell különböztetni azt az esetet, amikor az értékpapírokra vonatkozó előírások alapján a részvénytársaság kötvényt bocsát ki. Az általános szabályok szerint a kötvényesnek a részvénytársaság kamatot fizet akkor is, ha a részvénytársaságnak nincs adózott eredménye. Ez az utóbbi eset azonban független a részvényesi jogviszonytól, hiszen a kötvény nem részvény, és érdektelen, hogy a kötvény tulajdonosa részvényese a társaságnak vagy sem.
    A Javaslat a kamatozó részvény utáni kamat kifizetését csak az adózott eredmény terhére engedi meg. Eltérően azonban az osztalékfizetésnek a törvény szerinti szabályaitól, ha pénzügyi fedezett biztosított, a részvényen feltüntetett kamatláb szerint számított kamat a részvényest külön közgyűlési határozat nélkül megilleti, illetve a közgyűlés nem hozhat olyan határozatot, amely az adott évben nem engedélyezné a kamat kifizetését, ha arra egyébként a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll.
    A kamatozó részvény a kamattól függetlenül osztalékra is jogosítja tulajdonosát. Az osztalékfizetésre az általános szabályok irányadók.
    A 193. §-hoz
    A Javaslat a 193. §-ban szabályozza az ún. visszaváltható részvényt, amelyet a 2004. január 1-jén hatályba lépett 2003. évi XLIX. törvény illesztett be a Gt-be. A visszaváltható részvényt, amely az angol jogból származik, a 2. számú társasági jogi irányelv szabályozza (39. cikk). Alkalmazása a tagállamok számára nem kötelező, ha azonban a nemzetközi jogalkotás bevezeti, követni kell az irányelv által meghatározott feltételeket.
    A visszaváltható részvény lényege, hogy a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog, a részvényest pedig eladási jog illeti meg, sőt olyan visszaváltható részvény is kibocsátható, amely a két jogot egyszerre testesíti meg. A visszaváltható részvény alapján a részvényest megillető eladási jog nem azonos az 1997. évi Gt. 200. § (1) bekezdésében szabályozott, a részvényre adott elővásárlási, visszavásárlási és vételi joggal illetve kötelezettséggel, mert ez utóbbiak egyedi megállapodáson alapulnak, amelyekkel a Javaslat csak abból a szempontból foglalkozik, hogy a részvények sajátosságaira tekintettel miként lehet a forgalombiztonsági követelményeknek is eleget téve, a szerződéses megállapodások hatályosságát harmadik személyekkel és a társasággal szemben biztosítani. A visszaváltható részvény ugyanakkor egyike a törvényben nevesített részvényfajtáknak.
    Másrészt nem azonos a visszaváltható részvény az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvénnyel sem, ez utóbbi esetében elsőbbségi részvényről van szó, amely tulajdonosának azt a jogot biztosítja, hogy a részvénytársaság által kibocsátott többi részvényre elővásárlási joggal rendelkezik, míg a visszaváltható részvény, amely nem testesít meg elsőbbségi jogot, elővásárlási joggal nem kapcsolatos, a vételi jognak pedig maga a részvény a tárgya.
    A visszaváltható részvény lényege tehát, hogy a részvény kibocsátásával olyan speciális jogviszony jön létre a részvénytársaság és a részvényes között, amelynek az a legfontosabb jellemzője, hogy a részvényes a részvényt átmenetileg tulajdonolja, mert ez a tulajdonosi jogviszony - a kibocsátási szabályoktól függően - a részvénytársaság vagy a részvényes egyoldalú jognyilatkozatával megszüntethető. Ennek megfelelően azonban nemcsak a részvénytulajdonlás, hanem a kibocsátással történő alaptőke-emelés is átmeneti lesz, mert akár vételi, akár eladási kezdeményezésre történik a visszaváltás, a folyamat mindkét esetben azzal zárul, hogy a részvény az alaptőke kötelező csökkentésének szabályai szerint bevonásra kerül.
    A vételi és eladási jog gyakorlásának feltételeit a részvénytársaság alapszabályában kell meghatározni, természetszerűleg a kibocsátást megelőzően. A Javaslat 193. § (2) bekezdése szerint a vételi jog tekintetében az alapszabály a Ptk. szabályaitól eltérhet, ennek következtében figyelmen kívül hagyható a Ptk. 375. § (2) bekezdésének azon szabálya, amely a határozott időre kikötött vételi jog időtartamát 6 hónapban maximálta, továbbá a 375. § (4) bekezdésének a visszavásárlási jogra történő utalása, és ezen keresztül a 374. § (2) bekezdésének a vételi jog gyakorlását maximum 5 évig lehetővé tevő szabálya.
    Garanciális szabályt tartalmaz a 193. § (2) és (3) bekezdése. A (2) bekezdés kogens szabálya szerint csak olyan részvény vonatkozásában élhet a részvénytársaság vételi jogával, illetve teljesítheti a részvényes eladási jogából fakadó kötelezettségeit, amelyekre vonatkozóan a teljes névérték szolgáltatásra került. A (3) bekezdés ugyancsak garanciális szabálya kimondja, hogy a visszaváltható részvénnyel kapcsolatos jogok gyakorlása tilos, ha a részvénytársaság egyébként osztalékfizetésről sem határozhatna, azaz, ha a társaság nem tud osztalékot fizetni, mivel nincs elég nyeresége, nem költhet a visszaváltható részvények megszerzésére sem. Nem ez a helyzet akkor, ha van ugyan felosztható nyereség, amely osztalékfizetésre ad lehetőséget, de a közgyűlés úgy dönt, hogy az adott évben osztalék fizetésre mégsem kerül sor. Végül, az (5) bekezdés kimondja, hogy a visszaváltható részvény egyben elsőbbségi részvény is lehet, a 186. § (2) bekezdésében felsoroltak közül egy vagy több elsőbbségi jogot is megtestesíthet.
    Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény
    A 194. §-hoz
    Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény szabályozása lényegében nem változott, csak a szabálynak a részvénytársaságokról szóló fejezeten belüli elhelyezése módosult.
    Nincs változás abban a tekintetben, hogy a részvénytársaság alapszabályában kell meghatározni a részletes szabályokat. Kétféle kötvény bocsátható ki, az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény, ez utóbbit eredetileg elővásárlási jogot biztosító kötvénynek nevezte az 1988-as szabályozás, miután azonban nincs szó elővásárlási jogról, az elnevezés már 1997-ben megváltozott.
    A kötvénykibocsátás célja mindkét esetben a kötvény tulajdonosának részvényhez juttatása vagy legalábbis ennek a lehetőségnek a megteremtése. A kötvények esetében mindenképpen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírról van szó. Ezért a kötvényekre (előállításuk módja, kibocsátásuk, stb.) a Tpt. szabályai alkalmazandók. Itt jegyzendő meg, hogy az átváltoztatható kötvény kibocsátásának zártkörű vagy nyilvános módja független attól, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik, mivel ez utóbbi szempontjából a részvények kibocsátása illetve forgalomba hozatala az irányadó.
    Az átváltoztatható kötvény esetében figyelembe kell venni a Javaslatnak a kötvénykibocsátással történő alaptőke-emelés szabályait (263. §).
    A jegyzési jogot biztosító kötvény kizárólag az alaptőkének utóbb új részvényekkel történő felemelése során biztosít tulajdonosainak jegyzési jogot.
    A 2003. évi módosítás kiegészítette a (3) bekezdés szövegét. A változás lényege, hogy az alaptőkeemelés szabályaihoz hasonló módon, a kötvény kibocsátással kapcsolatban is adhat az alapszabály felhatalmazást az igazgatóságnak a kibocsátásra. Ez a lehetőség mind a két kötvény fajtára, (átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvényre) vonatkozik. Nem volt ugyanis indokolt az eddigi megoldás, amely szerint alaptőke-emelésre kaphatott ugyan az igazgatóság felhatalmazást, de kötvénykibocsátás tekintetében a hatáskör az igazgatóságra, mivel a törvény erről hallgatott, nem volt átruházható. Ezen változtatott a (3) bekezdés kiegészített szövege.
    A részvényutalvány és az ideiglenes részvény
    A 195-197. §-hoz
    A Javaslat az 1997. évi Gt-vel megegyező módon szabályozza a részvényutalványt és az ideiglenes részvényt.
    A részvényutalvány az alapítás illetve az alaptőke felemelése során a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről állítható ki az alapításnak illetve az alaptőke felemelésének a cégjegyzékbe történő bejegyzése előtt. A részvényutalvány névre szóló, másra át nem ruházható okirat.
    Az ideiglenes részvény az alapítás illetve az alaptőke felemelése során a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről kiállított okirat, amely az alapítás, illetve alaptőke-emelés cégbírósági bejegyzését követően állítható ki. Az ideiglenes részvény szemben a részvényutalvánnyal értékpapír, tehát a részvényre vonatkozó szabályok szerint átruházható és a részvénykönyvbe bejegyzésre kerül. Előállítása történhet nyomdai úton vagy dematerializált módon. Az utóbb kibocsátandó végleges részvények előállítási módja ettől eltérhet, dematerializált módon előállított részvény esetén is lehetséges, hogy az ideiglenes részvényt nyomdai úton állítják elő.
    Az 1997. évi Gt. szabályaihoz képest a Javaslat 196. § (4) bekezdése pontosabb szabályt tartalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes részvény átruházása esetén az átruházó készfizető kezesként felel az általa vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítéséért, ez a készfizetői kezesség azonban többszöri átruházás esetén valamennyi volt részvényest egyetemlegesen terhel.
    A részvény előállítása
    A 198-201. §-hoz
    A részvény előállítására vonatkozó rendelkezések tekintetében egy ponton kíván a Javaslat változtatni, a 198. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy zrt. esetében az eredetileg dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé legyen átalakítható, az 1997. évi Gt. szabálya, amely ezt tiltotta, nem volt indokolt.
    Nincs változás abban, hogy az előállítás részletes szabályait a Tpt. tartalmazza.
    A Javaslat 199. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a nyomdai úton előállított részvényen milyen adatokat kell feltüntetni. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a dematerializált részvény esetében is, azzal az eltéréssel, hogy a részvény sorszámát nem kell feltüntetni, mivel annak a dematerializált értékpapírokkal történő kereskedésben semmi jelentősége nincs.
    A részvényes a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzését és az alaptőke teljes befizetése után igényelheti a részvények kiadását, illetve dematerializált részvények esetén azok az értékpapírszámlán történő jóváírását. Ha azonban a részvények kibocsátási értéke a névértéket meghaladja, akkor a részvényesnek a részvények kiadására kizárólag akkor lehet igénye, ha a kibocsátási érték teljes mértékben befizetésre került.
    A részvénytársaság a részvényeket köteles előállítani, éspedig 30 napon belül, akkor is, ha a részvényesek a részvények kiadását nem igénylik. A részvénytársaság átlátható működésének ugyanis előfeltétele, hogy a részvények kiadásra kerüljenek. Nem fogadható el ezért az a gyakorlat, hogy - főként egyszemélyes részvénytársaságoknál - úgymond takarékossági okokból a részvények előállítására nem kerül sor.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egybehangzóan - lehetőséget ad összevont címletű részvények kibocsátására. Mód van a kibocsátást követően összevont címletű részvények létrehozatalára, ha ezt a részvényes illetve részvényesek kérik, ez utóbbi esetben a felmerülő költségeket az összevonást kérő részvényeseknek kell fedezniük. Az összevonás technikai feltétele, hogy az alapszabály erre felhatalmazást adjon, továbbá, csak egy részvénysorozatba tartozó részvények vonhatók össze.
    Az összevont címletű részvénnyé történő átalakítás eltérő megállapodás hiányában nem hoz létre részvényesek között közös tulajdont.
    Az összevonás ellentétjeként a részvényes kérésére és költségére az összevont címletű részvényt utóbb kisebb címletű összevont részvényekre, illetve az alapszabályban meghatározott névértékű részvényekre lehet bontani.
    Részvénykönyv
    A 202. §-hoz
    Az értékpapírokra vonatkozó szabályok fontos tartalmi újítása volt, hogy törvényi szinten deklarálták, a részvényes nem szükségképpen kell hogy igényt tartson a részvény mint értékpapír tulajdonlása mellett a tagsági jogok gyakorlására is. Ha azonban a részvényes élni kíván tagsági jogaival (pl. részt kíván venni a közgyűlésen, élni kíván szavazati jogával, igényt tart osztalékra, stb.), akkor szükséges a részvényes (részvényesi meghatalmazott) feltüntetése a társaság részvénykönyvében.
    Ennek megfelelően a Javaslat 202. §-a úgy rendelkezik, hogy a részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, ha a részvényest a részvénykönyvbe bevezették. Hangsúlyozandó, hogy a részvénykönyvbe történő bevezetés csak a részvénytársasággal szembeni jogviszony szempontjából lényeges, a részvény megvásárlása, tulajdonlása és eladása nem függ a részvénykönyvbe történő bejegyzéstől. (A részvénytársasággal fennálló jogviszonyban valamennyi, a részvényest megillető tagsági jog gyakorlásának előfeltétele a részvénykönyvbe való bejegyzés.)
    Nem jegyezhető be a részvénykönyvbe azonban, aki kifejezetten így rendelkezett, és az sem, aki részvényét jogsértő módon szerezte meg. Ebből értelemszerűen következik, hogy a részvényes részvénykönyvből való törlésére irányuló kérelmének is haladéktalanul eleget kell tenni.
    A részvénykönyvbe történő bejegyzés, illetve az onnan való törlés az igazgatóságnak, illetve annak a feladatát képezi, akit az igazgatóság a részvénykönyv vezetésére megbízott. A részvénykönyv vezetője a bejegyzést nem tagadhatja meg, ha az átruházás a törvényes feltételeknek megfelelően történt.
    Az 1997. évi Gt. szerint az a részvényes, akit korábban a törvény szerint a részvénykönyvbe bejegyeztek, részvénye átruházása esetén nyolc napon belül köteles volt a részvénye eladását a társaságnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén pedig az alapszabályban számított módon megállapított kötbért volt köteles a részvénytársaságnak fizetni. A Javaslat ezt a szabályt mellőzi, részint a kötbér intézményétől a bírság jelleg idegen, továbbá a kötbér egy kártérítést helyettesítő átalány, tehát nem azt a célt szolgálja, mint amelyet az 1997. évi Gt. részére előír. A szabály egyébként is indokolatlannak bizonyult, hiszen a részvény átruházását követően a részvényes és a részvénytársaság között már semmiféle jogi kapcsolat nem áll fenn.
    Újdonság, hogy a korábbi megosztott szabályozás helyett (Tpt.-Gt.) a részvénykönyv vezetésére vonatkozó normák egységesen a Javaslatban kerülnek elhelyezésre. Éppen ezért a 202. § meghatározza, hogy a részvénytársaság igazgatósága mely szervezeteket bízhatja meg a részvénykönyv vezetésével, továbbá rögzíti - dematerializált részvény esetén - az értékpapír-számlavezető, nyomdai úton előállított és letétbe helyezett részvény esetén pedig az értékpapír-letétkezelő bejelentési kötelezettsége teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat.
    A részvénykönyvbe bejegyzett adatok nem minősülnek üzleti titoknak, azokat a részvényesek korlátozás nélkül megtekinthetik, a rájuk vonatkozó adatokról másolatot igényelhetnek. A Javaslat a részvényeseken kívül harmadik személyek számára is biztosítja a betekintés lehetőségét (de a másolat igénylését nem), szemben az 1997. évi Gt-vel, ehhez nincs szükség az érdekeltség valószínűsítésére.
    A részvényátruházás sajátos szabályai
    A 203-205. §-hoz
    A Javaslat érdemben nem változtatott az 1997. évi Gt-nek - a részvényátruházás sajátos szabályairól szóló - 200-202. §-ain, szövegezési pontosításra, illetve egy kisebb tartalmi keigészítésre azonban sor került. Ebben a körben változatlanul három esetről rendelkezik a Javaslat, ezek a következők: Először, a külön szerződéssel, a nyomdai úton előállított részvényre biztosított elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi jog vagy kötelezettség. Ezt egészíti ki a Javaslat a dematerializált részvényre vonatkozó paralel szabállyal. Másodszor, a zártkörű rt-nél lehetséges azon alapszabályi vagy törvényi korlátozás, amely meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákra vagy részvényosztályokra vonatkozik, végül az alapszabályban foglalt azon rendelkezés, hogy a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére van szükség.
    A részvényátruházás korlátozásának, amely a részvény értékpapír minőségéből következően csak egészen kivételes lehet, az az indoka általában, hogy a társaság rendelkezzen olyan jogi eszközökkel, melyek révén képes megakadályozni a részvények illetve magának a részvénytársaságnak egy nem kívánt vevő által történő felvásárlását. Ez a jogi eszköz azonban csak a zártkörűen működő részvénytársaságoknál lehetséges és célravezető. A nyilvánosan működő részvénytársaságok ún. ellenséges célzatú kivásárlására vonatkozó szabályok többségét a Tpt. tartalmazza.
    A részvénytársaság alapítása
    A 206-211. §-hoz
    A részvénytársaság zártkörű alapítása során a Javaslat kogens szabályként rögzíti, hogy az alapítóknak a részvénytársaság alaptőkéjét biztosító összes részvényt át kell venniük, illetve a zártkörűen működő részvénytársaságnak nem lehet olyan alapítója, aki nem válik a társaság részvényesévé.
    A Javaslat 206. § (2) bekezdéséből látható a bekövetkezett terminológiai változás, amennyiben a zártkörűen működő részvénytársaságoknál korábban használt alapító okirat helyett a Javaslat "az alapszabály" kifejezést használja, az "alapító okirat" kifejezést a Javaslat az egyszemélyes részvénytársaságoknak tartja fent.
    A Javaslat meghatározza a részvénytársaság alapszabályában minden esetben feltétlenül szabályozandó, valamint a szükség szerint, de akkor kötelezően rögzítendő adatokat. A feltétlenül alapszabályban szabályozandó kérdések felsorolása már nem tartalmazza az 1997. évi Gt. 207. § (1) bekezdésének g), i) és j) pontjait. A részvénytársaság cégjegyzésének módjáról ugyanis a Javaslat 12. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Ugyanakkor a Javaslat nem rendelkezik a továbbiakban kötelező erővel a részvénytársaság hirdetményei közzétételének módjáról, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján célszerűnek látszott az alapítás várható költségeinek törlése is, mert az utóbbi felesleges bonyodalmakat okozott. A kötelezően rögzítendő adatok közzé tartozik továbbá az alapítás során szolgáltatandó nem pénzbeli hozzájárulás (apport). Az erre irányuló szabályokat indokolt külön is ismertetni.
    A Javaslat a 2. számú társasági jogi irányelv 10. cikkében foglaltakkal összhangban álló feltételekhez köti a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatását. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a változatlanul 20 millió forintban meghatározott alaptőke-minimum mellett részvénytársaság tiszta apporttal, azaz pénzügyi hozzájárulás nélkül is alapítható. Az apport tárgya bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy más vagyoni értékű jog lehet. A Javaslat már feltételként nem tartalmazza az apport forgalomképességét. Ezen túlmenően az apport fogalom, amely valamennyi társasági formára irányadó módon a Javaslat általános részében került megfogalmazásra (13. § (2) bek.) apportként kezeli az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. Ugyanakkor a társaság tagjának, részvényesének munkavégzése vagy más személyes közreműködésre illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem lehet apportként figyelembe venni.
    Az apport szolgáltatása esetén könyvvizsgáló által készített jelentésre van szükség, amely tartalmazza az apport leírását és értékelését, különös tekintettel arra, hogy az alapítók által megállapított apportérték összhangban van-e az ellenében adott részvények számával és névértékével.
    A Javaslat előírja, hogy nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása esetén a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve az alapszabályhoz mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését. A Javaslat nem csak a könyvvizsgáló által adott jelentést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy más szakértő készítsen ilyen dokumentumot, nyilvánvalóan az apport tárgya határozza meg, hogy a jelentést ki készíti. A könyvvizsgáló által készített jelentésnek tartalmaznia kell az apport leírását és értékelését, valamint azt a megállapítást, hogy az apportnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke összhangban van-e az ellenében adandó részvények számával és névértékével. Tartalmaznia kell a jelentésnek továbbá, az alkalmazott értékelési szempontok ismertetését is.
    Eltérően az 1997. évi Gt-től a Javaslat a jelentést készítő könyvvizsgáló megjelölésénél nem használja a "független" jelzőt, bár nincs változás abban a tekintetben, hogy a részvénytársaság választott könyvvizsgálója nem jogosult a jelentés elkészítésére, kétségtelen azonban, hogy a "független könyvvizsgáló" kifejezés arra utalt, mintha a részvénytársaság könyvvizsgálója nem lenne független.
    A könyvvizsgáló (szakértő) jelentését az igazgatóság a bejegyzési kérelem benyújtásával egyidejűleg a Cégközlönyben közzéteszi. A könyvvizsgáló eljárásával kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az a részvényeseket nem köti, a könyvvizsgáló álláspontjának ismeretében is fenntarthatják az apport értékére vonatkozó eredeti álláspontjukat, az apport értékét megállapíthatják a könyvvizsgálói jelentésben foglalthoz képest magasabb vagy alacsonyabb értéken is. Ennek egyetlen szankciója van, az apportot szolgáltató részvényes 5 éven át tartozik helytállni a részvénytársasággal szemben, azért, hogy az alapszabályban megjelölt érték nem haladja meg az apportnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a részvényesek pedig, akik az apportot tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, egyetemlegesen és korlátlanul felelnek az apportot szolgáltató részvényessel együtt a társasággal szemben az így okozott károkért.
    Ugyanakkor kimaradt a Javaslatból az 1997. évi Gt. 12. §-ának (3) bekezdése, amely abban az esetben, ha az apport értékét könyvvizsgáló állapította meg, közvetett módon azt mondta ki, hogy az apport értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb összegben nem lehetett meghatározni. A változás oka, hogy a Javaslat végül is az alapítókra bízza az általuk alapított társaság részére általuk szolgáltatott apport mértékének megállapítását. A könyvvizsgáló ugyanis valójában nem az apportot értékeli, hanem az apportot veti össze az apport ellenében adott részvények számával és névértékével.
    A részvénytársaság cégbejegyzésére csak azt követően kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az általuk átvenni vállalt részvények névértékének illetve kibocsátási értékének legalább 25 százalékát befizették. Másrészt, nem pénzbeli hozzájárulás esetén az apportot a társaság rendelkezésére bocsátották. Az apport azonnali rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége nem terheli az alapítókat akkor, ha az apport értéke az alaptőke 25 százalékát nem éri el, ebben az esetben a részvénytársaság bejegyzésétől számított ötödik év végéig köteles a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás fennmaradó részét pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzéstől számított 1 éven belül kötelesek az alapítók befizetni.
    A részvénytársaság alaptőkéjének minimális összege változatlanul 20 millió forint. Az 1997. évi Gt. 203. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a pénzbeli hozzájárulás összege az alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke 30 százalékánál vagy 10 millió forintnál. Tekintettel arra, hogy ez az elv a tiszta apporttal történő alapítás bevezetésével amúgy is áttörésre került, a javaslat úgy rendelkezik, hogy lehetőséget biztosít az alapszabálynak arra, hogy a pénzbeli hozzájárulás befizetésének minimális mértékét (a 25 százalékos részt), illetve a befizetés előtt rendelkezésre bocsátandó nem pénzbeli hozzájárulás értékének az alaptőkéhez viszonyított arányát (ugyancsak 25 százalék) magasabb százalékban is megállapíthassa.
    A Javaslat 211. §-a a társasági vagyon védelmét szolgáló, de az alapításhoz kötődő és ezért ez utóbbi helyen szabályozott rendelkezéseket tartalmaz. Kimondja a Javaslat, hogy a cégbejegyzéstől számított 2 éven belül a társaság és alapítója, illetve a társaság és a szavazati jogok legalább 10 százalékával rendelkező részvényese közötti vagyonátruházási szerződés létrejöttéhez a közgyűlés előzetes jóváhagyó határozatára van szükség. Ennek egy további feltétele van, a részvénytársaság által teljesítendő ellenszolgáltatás el kell, hogy érje az alaptőke egytizedét. Kötelezően írja elő a Javaslat a nem pénzbeli hozzájárulás értékelésére és a könyvvizsgáló jelentésének nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását. A Javaslat itt utal a 209. §-ra, így természetesen ebben az esetben is irányadó az a szabály, mely szerint az eljáró könyvvizsgáló nem lehet a társaság választott könyvvizsgálója. Lehetőség van azonban arra is, hogy az alapszabály két naptári évnél hosszabb időszakra és a 10 százalékos szavazati aránynál alacsonyabb szavazati aránnyal rendelkező részvényesek vonatkozásában is előírja a közgyűlés előzetes jóváhagyó határozatát.
    A kört teljesen lefedendő, a fenti szabályok alkalmazandók abban az esetben is, ha az alapító vagy a részvényes közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont), élettársa vagy olyan személy köt szerződést, amelyben az alapító vagy részvényes közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint 50 százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik (Ptk. 685/B. §).
    A Javaslat szerint szükségtelen ezeknek a szabályoknak az alkalmazása akkor, ha a társaság tevékenységi körébe tartozó szokásos nagyságrendű szerződésekről, hatósági határozattal és hatósági árverés útján történő tulajdonszerzésről vagy tőzsdei ügyletről van szó.
    A fenti szabályok lényegében a társaság saját tőkéjének védelmére vonatkozó rendelkezések között is elhelyezhetők lettek volna. A részvénytársaság jegyzett tőkéjének védelme ugyanis megköveteli, hogy a társaságnak részvényeseivel kötött polgári jogi ügyletei is csak megfelelő előzetes kontroll mellett jöhessenek létre. Ellenkező esetben a hitelezői érdekek sérelmét azok a jogügyletek okoznák, ahol a részvényes a társasággal kötött, sok esetben színlelt, magányjogi ügyletre hivatkozva vonná el a részvénytársaság alaptőkéjét, mely részét képezi a részvénytársaság adóságai vagyoni fedezetének.
    Eltérően a részvényjogi jogcímen történő kifizetés főszabályként történő tiltásától, a részvényes és a részvénytársaság közötti visszterhes polgári jogi jogügyletek esetében a Javaslat az előzetes ellenőrzés eszközével él. (Kivételt képez az az eset, amikor a részvényes egyben a társaság igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának is tagja. Ebben az esetben ugyanis a Javaslat nem teszi lehetővé az olyan szerződés megkötését, ahol összeütközésbe kerülhet a tisztségviselő a részvénytársasággal szemben vállalt kötelezettségének a teljesítése és ugyanezen személy saját vállalkozói érdekeltsége.) A Javaslat a 2. számú társasági irányelv 11. Cikkében foglaltakra figyelemmel a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására irányuló szabályokat rendeli alkalmazni akkori is, ha a részvényes az alaptőke egytizedét elérő értékben köt a részvénytársasággal polgári jogi szerződést. A német részvényjogszabályra alapított közösségi szintű szabályozás ekkor is megköveteli a szerződés tárgyát jelentő vagyontárgy, vagyoni értékű jog előzetes értékelését és kizárja, hogy a részvénytársaság a szolgáltatás való értékét meghaladó ellenszolgáltatást fizessen a részvényesnek. A Javaslat ezen előírások átvétele mellett kimondja, hogy a kisebb értékű jogügyletek létrejöttéhez a felügyelőbizottság előzetes hozzájárulására van szükség.
    A részvényes jogai és kötelezettségei
    A részvényes jogai
    A 212-217. §-okhoz
    A Javaslat 212-217. §-ai a részvényesi jogokról rendelkeznek. A Javaslat továbbra is főszabálynak azt tekinti, hogy a részvényesi jogok gyakorlása a részvény, mint értékpapír birtoklásához kötődik, összhangban a Ptk. 338/B. §-ában foglaltakkal. E mellett azonban a Javaslat figyelembe veszi az értékpapírjogban bekövetkezett azon fontos változásokat, melye a részvény, mint "papír nélküli" értékpapír térhódításához kapcsolódnak. Ennek megfelelően a dematerializált formában előállított részvényhez fűződő tagsági jogok a részvényről kiállított tulajdonosi igazolás birtokában gyakorolhatók. A letéti igazolásra történő utalás arra az esetre vonatkozik, amikor a kinyomtatott részvényeket a részvényes egy - Tpt. szerinti - értékpapír-letétkezelővel kötött szerződés alapján letétbe helyezi. A Javaslat szerint ebben az esetben elegendő, de egyben szükséges is a letéti igazolás ahhoz, hogy annak birtokában a részvényes a közgyűlésen részt vehessen. Minden esetben előfeltétele a részvényesi joggyakorlásnak a részvénykönyvbe való bejegyzés is.
    Ahogy ez már a 202. §-sal kapcsolatban kifejtésre került, a részvénykönyvre, a részvényesi joggyakorlás feltételeire vonatkozó normák egységesen a Javaslatban kerülnek elhelyezésre, a Tpt. ezzel összefüggő szabályt a jövőben nem fog tartalmazni. Ezzel összhangban a 212. § (2)-(3) bekezdése megállapítja a tulajdonosi, illetve a letéti igazolás kötelező tartalmára és érvényességi idejére vonatkozó alapvető szabályokat. Kiemelendő, hogy ezen igazolások kiállítása annyiban átruházási korlátozást jelent a részvényre nézve, hogy arra csak az igazolás egyidejű visszavonásával kerülhet sor.
    Nincs változás abban a tekintetben, hogy egy részvénynek több tulajdonosa is lehet. Ilyen esetben a részvénynek a részvénytársasággal szemben csak egy tulajdonosa van, a tulajdonosok részvényesi jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják. Itt tesz említést a Javaslat a részvényesi meghatalmazottról, aki az értékpapírokra vonatkozó külön szabályozás szerint a részvényesi jogokat a részvénytársasággal szemben saját nevében, de a részvényes javára gyakorolja, és mint ilyen nem azonos a részvényes képviselőjével, aki minden esetben a részvényes nevében jár el.
    A Javaslat 213. §-a rendelkezik a képviseletről. Korábbi vitákat megoldandó a Javaslat egyértelműen rendelkezik arról, hogy az igazgatóság tagjai, illetve a 247. § szerinti vezérigazgató, a részvénytársaság vezető állású munkavállalója, valamint a felügyelőbizottság tagjai nem lehetnek a részvényes képviselői, hacsak az alapszabály erre kifejezetten engedélyt nem ad. A választott könyvvizsgáló meghatalmazottként való eljárását a törvény kötelező erővel kizárja.
    A képviseleti meghatalmazás egy közgyűlésre vagy meghatározott időre, de legfeljebb 12 hónapra szólhat. Mód van azonban arra, hogy az alapszabály ettől eltérően rendelkezzék, ebben az értelemben tehát adható képviseleti meghatalmazás határozatlan időre is, vagy határozott, de a 12 hónapnál hosszabb időtartamra.
    A 214-216. §-ok tartalmazzák a részvényest megillető jogokat, ezek a közgyűlésen való részvétel joga, a felvilágosításhoz való jog, az indítványtételi jog, a szavazati jog és bár erről a Javaslat nem itt rendelkezik, az osztalékhoz való jog. Hangsúlyozandó, hogy nem részvényesi jog, a részvény átruházásával kapcsolatos jogosultság, ez utóbbi esetében ugyanis a részvény tulajdonnal való rendelkezésről van szó, amely független attól, hogy a részvényest a részvénytársaság e minőségében elismeri-e vagy sem.
    A kisebbségi jogokról az általános részben történő rendelkezéssel (49. §) összhangban a zártkörűen működő részvénytársaság esetében is a szavazatok öt százaléka szükséges ahhoz, hogy a részvényesek kérhessék az igazgatóságtól valamely kérdés közgyűlés napirendre történő tűzését.
    A részvényes kötelezettségei
    A 218. §-hoz
    A részvényes legfőbb kötelezettsége, az általa átvett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatás befizetése illetve rendelkezésre bocsátása a 210. §-ban meghatározott időpontig. Ez a kötelezettség a részvényest mindenképpen terheli, az alaptőke leszállítást esetét kivéve ez alól nem mentesíthető, az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást pedig a részvénytáraság fennállása alatt nem követelheti vissza. A Javaslat általános részének rendelkezése szerint, (14. §), ha a részvényes az alapszabályban vállalt vagyoni hozzájárulását a meghatározott időpontig nem szolgáltatja, akkor részvényesi jogviszonya automatikusan megszűnik.
    Ilyen esetben a részvényes által vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítését vagy átvállalja valamelyik alapító, vagy ennek hiányában, a részvénytársaság alaptőkéjét ennek megfelelően le kell szállítani.
    A társasági vagyon védelme
    A 219-222. §-hoz
    A részvényjog közösségi szintű szabályozásában központi szerepet játszanak a saját tőke védelmére, fenntartására vonatkozó rendelkezések. A részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás visszafizetésének tilalma épp úgy e körben került rendezésre, mint a részvényes osztalékigényének jogi korlátait megállapító előírások (2. számú irányelv 12-16. Cikkei). A Javaslat fenntartja az a korábbi kogens szabályt, hogy a részvényes az által teljesített vagyoni hozzájárulás visszafizetésére nem tarthat igényt. Továbbá kimondja, hogy a részvényes számára a részvénytársaság saját tőkéje (nem pedig az alaptőke) terhére a társaság fennállása során csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgy évi adózott eredményből teljesíthet fizetést. Ez a szabály lényegében az osztalék és a kamatozó részvény után járó kamat fizetésére vonatkozik, amely rendelkezés kiegészül azzal, hogy kifizetésre nem kerülhet sor akkor, ha a részvénytársaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét.
    Új szabály a Javaslatban, hogy az alapszabály előírhatja az igazgatóság azon kötelezettségét, mely szerint írásban kell nyilatkozni arról, hogy az előzőekben ismertetettek szerinti kifizetés sem a társaság fizetőképességét, sem pedig a hitelezők érdekeinek sérelmét nem veszélyezteti. Ez a rendelkezés egyike azon nevesített eseteknek, melyek a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkoznak. A Javaslat kimondja, hogy a nyilatkozat elmulasztása ellenére történő kifizetésből, illetve a nyilatkozat valótlansága miatt bekövetkező károkért az igazgatóság tagjai a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok szerint felelnek. Ami pedig a részvényeseket illeti ilyen esetben kapott összeget vissza kell fizetniük a részvénytársaság részére, feltéve azonban hogy a részvénytársaság bizonyítja a részvényes rosszhiszeműségét, azaz azt, hogy a részvényes tudta, hogy neki nem járó összegeket vesz fel.
    Lényegében változatlanok maradtak az osztalékfizetésre vonatkozó szabályok. Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel. Bár az osztalék a dolog természeténél fogva általában és elsősorban pénzben kerül kifizetésre, a Javaslat szerint az alapszabály rendelkezhet arról, hogy a részvényest megillető osztalék nem pénzbeli, vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre (220. § (1) bekezdés).
    A Javaslat 219. §-a határozza meg azokat a feltételeket, amelyek feljogosítják a részvénytársaságot osztalékelőleg fizetésére. Az osztalékelőleg fizetésére két egymást követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban és csak akkor kerülhet sor, ha azt az alapszabály megengedi. A 2. számú társasági jogi irányelv 15. Cikkében foglaltakat követve a Javaslat is előfeltételként kezeli, hogy a részvénytársaság olyan közbenső mérleget fogadjon el, amely alapján megállapítható, hogy a részvénytársaság rendelkezik az osztalékelőleg fizetéséhez szükséges fedezettel. További feltétel, hogy a részvényesek vállalják a kapott osztalékelőleg visszafizetését amennyiben utóbb kiderül, hogy nem lett volna jogszabályi lehetőség az osztalékfizetésre.
    Az osztalékelőlegre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók abban az esetben is, ha a részvényes nem részvényesi minőségében, hanem egy magánjogi ügylet részeként részesül olyan kifizetésben amelyre az osztalékelőleg fizetésének feltételeit meghatározó 219. § (1) bekezdésében foglaltak egyébként nem adnának lehetőséget és amely általában is összeegyeztethetetlen a felelős társasági gazdálkodás következményével. Ezt az általános szabályt konkretizálja a 222. § (2) bekezdése annak kimondásával, hogy a szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező részvényesek, valamint azok a hitelezők, akik a kifizetés időpontjában még nem esedékes követeléssel rendelkeztek a társasággal szemben, de követelésük eléri a jegyzett tőke 10 százalékát, kérhetik a cégbíróságtól független szakértő kirendelését, azt megállapítandó, hogy a kifizetés megalapozza-e a 219. § (4) bekezdésének alkalmazását (osztalékelőleg visszafizetése).
    Saját részvény
    A 223-230. §-okhoz
    A saját részvényre vonatkozó szabályok az évek során alapvetően megváltoztak, ezt tükrözi törvényi elhelyezésük is. Míg a Gt. eredeti, 1997. évi szövegében a saját részvényre vonatkozó rendelkezések az egyes részvényfajták között kerültek elhelyezésre, addig a 2003. évi módosítás - helyesen - ezeket a rendelkezéseket a társasági vagyon védelméről szóló alcímébe helyezte át. Már a törvényi elhelyezés változása is egyértelművé teszi a saját részvényre vonatkozó szabályozás célját. A saját részvény megszerzésének, tartásának, elidegenítésének a szabályozása ugyanis azért fontos, mert esetleges kijátszásuk a társasági vagyon sérelmével járhat.
    A részvénytársaság saját részvényeinek jegyzésére illetve átvételére az alapítás során jogosult. A részvénytársaság tehát csak olyan részvényét szerezheti meg, amelynek névértéke (kibocsátási értéke) már teljes mértékben befizetésre illetve szolgáltatásra került. A Javaslat fenntartja továbbá azt a korlátot, hogy a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények névértékének együttes összege az alaptőke 10 százalékát nem haladhatja meg. Változatlanul alapelvi szintű az a szabály, mely szerint tilos azoknak a részvényeknek a megszerzése, amelyek névértékének illetve kibocsátási értékének teljes befizetése (rendelkezésre bocsátása) nem történt meg. Tilos tovább saját részvény megszerzése akkor is, ha az adott üzleti évben a részvénytársaság a 219. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában nem fizet osztalékot.
    A saját részvény megszerzéséhez szükség van arra, hogy a közgyűlés az igazgatóságot a feltételek meghatározásával együtt a saját részvények megszerzésére felhatalmazza. Ez a felhatalmazás szólhat egyszeri alkalomra vagy időtartamra, amely legfeljebb 18 hónap lehet. Kivételt képez a szabály alól a 225. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint rendkívüli esetben, amikor a társaságot közvetlenül fenyegető súlyos károsodást kell elkerülni, az igazgatóság a közgyűlés felhatalmazása nélkül is jogosult a társaság saját részvényeinek megszerzésére. Értelemszerűen nincs szükség külön közgyűlési felhatalmazásra akkor sem, ha a részvények megszerzésére a társaság átalakulásával összefüggésben kerül sor.
    Ha a részvénytársaság a saját részvények megszerzése során törvénysértő módon járt el, köteles az így szerzett részvényeit a megszerzéstől számított egy éven belül elidegeníteni vagy az alaptőke csökkentésével bevonni. Ha pedig a részvénytársaság úgy szerez saját részvényt, hogy az igazgatóság a közgyűlés hozzájárulása nélkül jár el, a társaság köteles a megszerzett részvényeknek a 10 százalékot meghaladó részét három éven belül elidegeníteni, vagy alaptőke-csökkentéssel bevonni.
    A 227. § szerint a részvénytársaság szavazati jogot saját részvényeivel nem gyakorolhat, a határozatképesség megállapításánál a saját részvény figyelmen kívül hagyandó. Az osztalék illetve kamat tekintetében - eltérő alapszabályi rendelkezés hiányában - az osztalékra jogosult részvényeseket megillető részesedésként kell a saját részre eső osztalékot az egyes részvényesek részvényei arányában számításba venni.
    Garanciális jellegű a 229. § (1) bekezdésének azon szabálya, amely tiltja, hogy a részvénytársaság kölcsönt nyújtson vagy biztosítékot adjon olyan ügylethez, amelynek célja a részvénytársaság által kibocsátott részvények harmadik személyek által történő megszerzése. Ilyen esetben ugyanis valójában burkolt saját részvény megszerzéséről lehet szó, ezért az (1) bekezdésbe ütköző szerződés semmis. A szabály alól azonban két kivétel is van: egyrészt a részvénytársaság munkavállalóinak, illetve e célra alapított munkavállalói szervezeteknek nyújtott kölcsön, másrészt a bankok és hitelintézetek által a rendes üzletmenet keretében megkötött ügyletekre az (1) bekezdés tiltása nem vonatkozik.
    A részvénytársaság szervezete
    A közgyűlés
    A 231-242. §-okhoz
    A Javaslat 231. §-a szerint változatlanul a közgyűlés a társaság legfőbb szerve, amely a legfontosabb döntések meghozatalára jogosult. A (2) bekezdése sorolja fel a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tarozó kérdéseket. A közgyűlés összehívásáról a 232. § rendelkezik. Az 1997. évi Gt-hez képest új szabály, hogy azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlési meghívót elektronikus úton kell megküldeni. A közgyűlés helye alapesetben a részvénytársaság székhelye vagy telephelye, de az alapszabály illetve az igazgatóság ettől eltérően is rendelkezhet.
    A korábbihoz képest változást jelent, a 234. § (2) bekezdésének szabálya, amely főszabályként azt rögzíti, hogy a közgyűlés és a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés között legalább három napnak, de legfeljebb huszonegy napnak kell eltennie. A részvényesek azonban az alapszabályban ettől eltérően is rendelkezhetnek, pl. úgy, hogy a megismételt közgyűlés határozatképtelen közgyűlés után gyakorlatilag azonnal megtartható.
    Ugyancsak új rendelkezést tartalmaz a 235. § a határozatképességgel kapcsolatban. A Javaslat szerint ugyanis mód nyilik arra, hogy az alapszabály azoknál a kérdéseknél, amelyek eldöntése egyszerű többséget igényel, a határozatképességgel kapcsolatos rendelkezések (234. § (1) bek.) alkalmazását kizárja vagy korlátozza. Ez azt jelenti, hogy lehetséges olyan alapszabályi rendelkezés, amely a részvénytársaság közgyűlésének határozatképességét - a minősített többséghez kötött döntések kivételével - az 50 százalék + egy szavazat helyett ennél alacsonyabb vagy netán magasabb arányban állapítja meg.
    A közgyűlésre vonatkozó új szabályok közül a 239-242. §-ok teljesen új szabályokat állapítanak meg. Mindenekelőtt a 239. § bevezeti az ún. konferencia közgyűlést, amelynek lényege, hogy a közgyűlésen a részvényesek, vagy a részvényesek egy része nincs közvetlenül, személyesen jelen, hanem valamilyen elektronikus hírközlő eszköz útján (pl. videokonferencia) érintkeznek egymással. A Javaslat szerint olyan eszközt lehet csak választani, amely a részvényesek közötti párbeszédet korlátozás nélkül lehetővé teszik, és amely a részvényesek számára a személyes részvétellel egyenértékű joggyakorlásra ad lehetőséget. Másrészről viszont nem alkalmazhatók olyan eszközök, amelyek gátolják a részvényes személyének megállapítását és nem alkalmazhatók olyan feltételek sem, amelyek bizonyos részvényeseket illetve részvényesi csoportokat hátrányosan megkülönböztetnek. A konferencia közgyűlés kizárólag akkor alkalmazható, ha arról az alapszabály rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy az alapszabályban illetőleg az alapszabály felhatalmazása alapján igazgatósági határozatban kell a Javaslatban nem szabályozott kérdésekben megfelelő döntéseket hozni.
    A konferencia közgyűlés alapesetben, tehát alapszabály eltérő rendelkezése hiányában, megtartható úgy is, hogy bizonyos részvényesek közvetlenül személyesen vannak jelen, míg más részvényesek elektronikus hírközlő eszköz segítségével kapcsolódnak a közgyűléshez. Annak érdekében, hogy a közgyűlés megfelelően előkészíthető legyen, írja elő a Javaslat,
    hogy a személyes jelenlétet előnybe helyező részvényesek e szándékukat legalább öt nappal a közgyűlés napja előtt a részvénytársaságnál be kell hogy jelentsék. Az a részvényes, aki ilyen bejelentést nem tesz, úgy tekintendő, hogy a közgyűlésen telekommunikációs kapcsolaton keresztül kíván részt venni.
    A részvényesek érdekét védendő rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a konferencia közgyűlés részvénytársaságnál felmerülő költségeit a részvénytársaságnak kell fedeznie, azok a részvényesekre nem háríthatók át.
    A jogalkotó nem kívánja korlátozni a részvénytársaságokat abban, hogy milyen telekommunikációs eszközt alkalmaznak, arról nem is beszélve, hogy a műszaki, technikai fejlődést szinte lehetetlen előre látni. Ezért a jogalkotó azt a célt tűzte maga elé, hogy magát az intézményt, tehát a konferencia közgyűlést bevezesse, és ezáltal lehetővé váljék ennek alkalmazása. Az alkalmazás feltételeit azonban - főként a zártkörűen működő részvénytársaságoknál - nem célszerű részletesen szabályozni, e körben a Javaslat a részvényeseknek széleskörű lehetőséget biztosít. E lehetőségek közé tartozik az is, hogy a részvényesek a konferencia közgyűlés megtartását kizárják, vagy kimondják (240. §) hogy az éves rendes közgyűlésen csak személyes jelenléttel lehet részt venni, vagy meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyek konferencia közgyűlésen nem tárgyalhatók. Ebben a körben említendő végül az a kisebbségi részvényeseket védő szabály, hogy nem tartható konferencia közgyűlés akkor sem, ha a szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező részvényesek a soron következő konferencia közgyűlés ellen az ok megjelölésével tiltakoznak. Ez az eset nem a konferencia közgyűlés általános megtarthatóságával, hanem egy konkrét közgyűlés megtartásának módjával kapcsolatos.
    A Javaslat az alapszabály számára előírja, hogy a konferencia közgyűlés feltételeinek meghatározása során rendezni kell a résztvevő részvényesek személyazonossága megállapításának módját, továbbá a szavazás és a szavazás eredményének megállapításával kapcsolatos eljárást és különösen a vita lebonyolításának módját, ide értve a részvényeseket megillető felszólalási és javaslattételi jog gyakorlásával kapcsolatos szabályt.
    Végül rendkívül fontos, hogy a konferencia közgyűlésen elhangzottak megfelelő módon kerüljenek rögzítésre. A hozott határozatokat és egyáltalán a konferencia közgyűlésen lezajlott vitákat hiteles módon kell rögzíteni úgy, hogy ez utóbb is ellenőrizhető legyen.
    A részvénytársaságokkal kapcsolatban bevezetett új szabályt tartalmaz a 242. §, amely az alapszabályt feljogosítja annak előírására, hogy a részvényesek - a kft. mintájára - a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyűlés tartása nélkül is dönthessenek. Ez alól egyetlen kivétel van, a számviteli törvény szerinti éves beszámoló jóváhagyása.
    Az igazgatóság
    A 243-247. §-hoz
    A zártkörűen működő részvénytársaságok vezetésének struktúrájában alapvető változás nem történt, az 1997. évi Gt. szabályainak megfelelően a részvénytársaság menedzsmentjének irányítását és ellenőrzését két közgyűlés között a 3-11 tagú igazgatóság vagy egy vezető tisztségviselő, a vezérigazgató gyakorolja. Az igazgatóság tekintetében a Javaslat I. része tartalmaz szabályokat a társaság ügyvezetéséről szóló 2. Címben. A részvénytársaságról szóló fejezetben csak néhány speciális szabály található, ezek többsége az 1997. évi Gt. rendelkezéseit ismétli.
    Új rendelkezés, hogy az igazgatóság ügyrendjében lehetővé tehető - a konferencia közgyűlés mintájára - az elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével való részvétel, amelynek részletes szabályait az ügyrendben kell megállapítani (243.§ (3) bek.).
    A 245. § arról az esetről rendelkezik, amikor a részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke kétharmadára csökken vagy a saját tőke a húszmillió forintot nem éri el, illetve ha a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti. Ebben az esetben az igazgatóság köteles közgyűlés összehívására, annak érdekében, hogy a részvényesek a 245. § (2) bekezdése alapján megfelelő határozatokat tudjanak hozni a helyzet megoldására. Új rendelkezés a 245. § (2) bekezdésében, hogy az alaptőke biztosításának módjára vonatkozó utalások között szerepel a részvényesek által történő befizetés előírása. Hangsúlyozandó, hogy ebben az esetben nincs szó a kft-nél alkalmazott pótbefizetési kötelezettség előírásáról, hanem pusztán arról, hogy a társaság közgyűlése úgy határoz, hogy minden részvényes járuljon hozzá egy meghatározott összeggel a társaság fenntartásához anélkül, hogy alkalmazásra kerülnének a kft-nél szabályozott pótbefizetési kötelezettség szigorú szabályrendszere.
    Az alaptőke felemelése
    A 248. §-hoz
    Az alaptőke felemelésére változatlanul négy, külön szabályozást és feltétel rendszert jelentő esetben és két módon kerülhet sor. Mindegyik tőkeemelési esetnek más a célja.
    Az új részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemeléssel a társaság új vagyoni eszközökhöz jut. Ezen tőkeemelésre sor kerülhet mind nyilvánosan, mind zártkörűen.
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, hanem csak meglevő vagyona strukturálódik át, az alaptőkén felüli vagyona válik az alaptőke részévé és ezáltal a részvénytársaság részvényesei részvényeinek száma és/vagy névértéke névérték arányosan növekszik. Ezen tőkeemelés csak zártkörűen valósulhat meg.
    A dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő tőkeemelés elsődleges célja a részvénytárság dolgozói érdekeltségének fokozása azáltal, hogy a munkavállalók a társaság részvényeinek tulajdonosává válnak. Ezen tőkeemelés is csak zártkörű lehet.
    Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés célja, hogy a társaság kedvező feltételekkel hitelhez jusson, a hitel összege a kötvénytulajdonos döntésétől függően az alaptőke részévé válhat. Az átváltoztatható kötvény a Tpt. szabályait betartva akár nyilvánosan, akár zártkörűen kibocsátható, ugyanakkor az átváltoztatható kötvény nyilvános kibocsátása a részvénytársaságot nem teszi nyilvánosan működővé figyelemmel a 172. § (1) bekezdésében írtakra, hiszen itt nem a részvény, hanem a kötvény kerül nyilvánosan forgalomba.
    A Javaslat az 1997. évi Gt. szabályaival egyezően rögzíti, hogy az alaptőke-emelési esetek és módok egyidejűleg is elhatározhatók, tehát pl. ugyanazon közgyűlés dönthet dolgozói részvény és átváltoztatható kötvény forgalomba hozataláról, ez esetben azonban figyelemmel a tőkeemelési esetek sajátosságaira a tőkeemelés végrehajtása külön válik.
    A 249. §-hoz
    A 172. § (1) bekezdése értelmében az a részvénytársaság működik nyilvánosan, amelynek részvényei részben vagy egészében nyilvánosan kerülnek forgalmazásra, vagy amelynek részvényeit részben vagy egészben nyilvános vételre ajánlották fel. Ezen rendelkezésből következően, ha egy addig zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan hoz forgalomba új részvényt az az rt. működési formájának szükségszerű megváltozásával jár. Jelen rendelkezés szerint a részvénytársaság akkor, amikor az alaptőkéje felemelését elhatározza köteles egyidejűleg alapszabályát módosítani a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó 3. cím rendelkezéseinek figyelembe vételével. Az rt. működési formája azonban figyelemmel a 254. § (1) bekezdésében írtakra csak a tőkeemelés bejegyzésével változik meg.
    A 250. §-hoz
    Főszabályként a közgyűlés jogosult az alaptőke felemeléséről dönteni, mégpedig a 236. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - az alapszabály szigorúbb rendelkezésének hiányában - egyszerű szótöbbséggel.
    A módosított 77/91/EGK irányelv 25. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tőkeemelésről az érintett részvényosztályoknak külön kell szavazniuk.
    A (2) bekezdésében írtak - figyelemmel a 332. § (3) bekezdésében foglaltakra - 2006. július 1-jén nem lépnek hatályba, hanem egy külön törvény rendelkezése folytán válnak hatályos szabályokká. Ezen időpontig a 313. § (1) bekezdésében szereplő szabályok irányadóak zártkörűen működő rt-ék esetén is.
    A külön törvény hatálybalépését követően zártkörűen működő részvénytársaságok alaptőkéjének felemeléséhez a közvetlenül érintett részvényesek részvényfajtánkénti, illetve részvényosztályonkénti hozzájárulásának beszerzése csak akkor szükséges, ha azt az adott részvénytársaság alapszabálya kifejezetten előírja. Amennyiben a részvénytársaság él a (2) bekezdés nyújtotta lehetőséggel - az ott meghatározott korlátok figyelembe vételével - az alapszabályában kell meghatároznia részletesen, hogy a hozzájárulás megadására hogyan kerül sor, pl. a közgyűlésen, avagy azt megelőző eljárásban, meghatározható az érintettnek minősített részvényesi kör is.
    A 251. §-hoz
    A módosított 77/91/EGK irányelv 29. cikke pénzbeli hozzájárulás ellenében történő alaptőke-emelés esetén a részvényesek és a részvényre váltható értékpapírral rendelkezők számára jegyzési elsőbbség biztosítási kötelezettséget ír elő. Ez az irányelvi szabály jelenik meg a 313. § (2) - (4) bekezdéseiben. Mindaddig, amíg a 332. § (3) bekezdésében szereplő külön törvény nem lép hatályba a 313. § hivatkozott bekezdéseiben írtak irányadóak zártkörűen működő részvénytársaságok esetén is.
    A jelen §-ban szabályozott később hatályba lépő szabály szerint zártkörűen működő részvénytársaságok esetén csak akkor érvényesül pénzbeli hozzájárulás ellenében történő tőkeemelés esetén a részvényesek, valamint az átváltoztatható illetve jegyzési jogot biztosító kötvényesek számára a tőkeemelés során kibocsátandó részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog, ha az adott részvénytársaság alapszabálya kifejezetten így rendelkezik.
    Ebben az esetben az alapszabály szabadon határozza meg az elsőbbségi jog tartalmát minimálisan az (1) bekezdésben felsorolt kérdések szabályozásával, betartva a (2) bekezdés kogens rendelkezését.
    Fontos hangsúlyozni, hogy a részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog csak pénzbeli hozzájárulás ellenében történő tőkeemelés esetén irányadó, olyan tőkeemeléseknél, ahol a tőkeemelés fedezete akár teljes mértékben, akár részben az alaptőkén felüli vagyon ez az elsőbbség nem érvényesül.
    A 252. §-hoz
    Az alaptőke felemeléséről nemcsak a közgyűlés, hanem az igazgatóság, egyszemélyes igazgatóság esetén a vezérigazgató is dönthet, feltéve, hogy az alapszabály ennek lehetőségét nem zárja ki. A kizárás vonatkozhat akár valamennyi alaptőke emelési esetre és módra, akár meghatározottakra.
    Az igazgatóság alaptőke felemelésére történő felhatalmazásának indoka, hogy ez lehetővé teszi a társaság számára közgyűlés, közgyűlések tartása nélkül gyorsan, rugalmasan, olcsó eljárás keretében dönteni a tőkeemelésről.
    A Javaslat szerint az alaptőke felemelésére vonatkozó felhatalmazás megadására az alapszabályban nincs mód - szemben az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel - figyelemmel arra, hogy a felhatalmazás - függetlenül attól, hogy megújítható - csak korlátozott időre szólhat. A felhatalmazás minimális tartalmát az (1) bekezdés meghatározza.
    Amennyiben az igazgatóság jogosult az alaptőke felemelésére ez a jogosultság az alaptőke emeléssel szorosan összefüggő valamennyi döntésre kiterjed, beleértve az alapszabály módosítását is. A felhatalmazás azonban nem terjedhet ki olyan kérdésekre, melyek a tőkeemeléssel nem függenek szorosan össze.
    A 253. §-hoz
    Az alaptőke-emelés során az alapításnál irányadó szabályok megfelelően irányadóak. Ez pl. azt jelenti, hogy az apportra, az apport szolgáltatásának időpontjára, értékelésére, a pénzbetétek befizetésére vonatkozó szabályok vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés esetén megfelelően alkalmazandóak. Úgyszintén irányadóak a részvényutalványra, ideiglenes részvényre, részvényre vonatkozó szabályok.
    Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával
    A 254-258. §-hoz
    Az alaptőke-emelés egyik esete, amikor a részvénytársaság új vagyoni eszközök megszerzése érdekében új részvényeket akár nyilvánosan, akár zártkörűen hoz forgalomba. Szükségszerűen a működési forma megváltozásával jár, ha az addig zártkörűen működő részvénytársaság új részvény nyilvános forgalomba hozatalról dönt, hiszen ez esetben részvényeinek egy része nyilvánosan kerül forgalomba. A működési forma csak a tőkeemelés bejegyzésével változik meg, ekkortól hatályos a 249. § szerint módosított alapszabály.
    Az új részvények forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelésre vonatkozó speciális szabály, hogy elhatározására csak akkor kerülhet sor, ha az alapítás vagy a korábbi tőkeemelés során vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatási kötelezettségének valamennyi részvényes már eleget tett.
    A Javaslat meghatározza a tőkeemelésről döntő közgyűlési határozat minimális tartalmát. E szerint többek között meg kell jelölni azokat a személyeket, akiket a közgyűlés az új részvények átvételére feljogosít. Ezen személyek pénzbeli vagyoni hozzájárulással történő tőkeemelés esetén azonban csak a részvények átvételére elsőbbségi joggal rendelkezőket követően élhetnek a részvények átvételére vonatkozó, a kijelölés folytán őket megillető joggal, a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételével.
    A Javaslat - szemben az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel - lehetővé teszi, hogy az alapszabály eltérően rendelkezzen ahhoz a törvényi főszabályhoz képest, hogy a közgyűlés csak olyan személyt jelölhet ki a részvények átvételére, aki a határozat meghozatala előtt előzetes kötelezettség vállaló nyilatkozatot tett, melynek minimális tartalmát a tervezet meghatározza. A nyilatkozatban foglaltakhoz a közgyűlés oly módon van kötve, hogy az abban vállaltaktól több vagy eltérő apport szolgáltatására a nyilatkozat tevőt nem hatalmazhatja fel, de kevesebb részvény megszerzésére igen.
    Az új részvények forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés jellemzően kétfázisú, külön válik a tőkeemelés elhatározása és a tőkeemelés, így tipikusan két közgyűlés megtartását feltételezi. Amennyiben a részvényesek ezt el kívánják kerülni, lehetőségük van arra, hogy a tőkeemelést elhatározó közgyűlésen az alapszabályt a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások eredményétől függően módosítsák. Ebben az esetben amennyiben a módosított alapszabályban foglaltaknak megfelelő tartalmú elfogadó nyilatkozatot tesznek az arra jogosultak - nem kevesebbet - nincs szükség második közgyűlés megtartására.
    Az alaptőke új részvények forgalomba hozatalával történő felemelésének elhatározása jelentős döntés, ugyanakkor a tőkeemelés elhatározásakor még cégjegyzéki adat bejegyzésre nem kerül sor, így a tőkeemelés elhatározásával összefüggésben a cégbíróság közleményt nem tesz közzé. Ezért írja elő a Javaslat, hogy a határozatot az igazgatóság köteles a Cégközlönyben közzétenni.
    Ha a részvénytársaság nem él a 256. § (1) bekezdése biztosította feltételes alapszabály módosítás lehetőségével és a 255. § (1) bekezdése szerinti összegre a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot a 255. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott időtartam alatt az arra jogosultak megtették ez utóbbi határidő lejártát követő 60 napon belül a közgyűlést ismételten össze kell hívni. Ezen a közgyűlésen az alaptőke felemeléséről és ezzel összefüggésben a megváltozott részvényszerkezetről kell dönteni. Az alaptőke felemelése szükségszerűen az alapszabály módosításával jár együtt. Ez utóbbi döntés azonban figyelemmel a 236. § (2) bekezdésben írtakra a tőke felemelésről döntő közgyűlési határozat elfogadásával megadottnak tekintendő, vagyis külön szavazni e kérdésben nem kell.
    Úgyszintén a második közgyűlést össze kell hívni, ha ugyan feltételes alapszabály módosításról az alaptőke felemelését elhatározó közgyűlés döntött, de nem annak megfelelő nagyságú új részvényre tettek az arra jogosultak a részvények átvételére vonatkozó kötelezettség vállaló nyilatkozatot, hanem kevesebbre, de az elérte a tőkeemelési határozat szerinti legkisebb tervezett összeget (255. § (1) bekezdés b) pont).
    A közgyűlési határozatban eltérve a főszabálytól meghatározható, hogy az új részvény első ízben mikortól jogosít osztalékra, figyelembe veendő azonban a 220. § (1) bekezdésben írtak.
    A 255. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a tőkeemelést elhatározó közgyűlési határozatban meg kell határozni a tőkeemelés összegét, illetve szükség szerint a legkisebb tervezett összegét. Amennyiben a közgyűlési határozatban meghatározott összegnek megfelelő névértékű részvényre nem tesznek az arra jogosultak részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot a tőkeemelés meghiúsul, kivéve, ha a közgyűlési határozat a legkisebb tervezett nagyságot is meghatározta és annak megfelelő mértékű részvényre a kötelezettségvállaló nyilatkozatokat megteszik.
    Az alaptőke-emelés meghiúsulását az igazgatóság köteles a cégbíróságnak bejelenteni. Így a cégiratokba betekintők és a cégbíróság is egyértelműen tudomást szerez arról, hogy a korábban elhatározott és a cégiratok között elfekvő tőkeemelés elhatározásáról döntő közgyűlési határozat végrehajtása nem valósult meg.
    Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére
    A 259-261. §-hoz
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés esetén a részvénytársaság a már rendelkezésére álló jegyzett tőkén felüli vagyonát teszi az alaptőke részévé. Így ezen tőkeemelési eset alkalmazásának alapvető feltétele, hogy legyen a részvénytársaságnak alaptőkén felüli vagyona. Azt, hogy a részvénytársaságnak van alaptőkén felüli vagyona a számviteli törvény szerinti mérleg, illetve a közbenső mérleg igazolja, mégpedig a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül. Vagyonleltárt, apportlistát nem kell készíteni, nem kell, nem lehet vizsgálni, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló illetve a közbenső mérleg szerinti jegyzett tőkén felüli vagyon miből, milyen vagyontárgyakból, jogokból tevődik össze.
    A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása figyelemmel a 231. § (2) bekezdés e) pontjában foglaltakra a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, míg a közbenső mérleg elfogadására az igazgatóság is jogosult, ha a tőkeemelésre vonatkozó közgyűlési felhatalmazása ezen tőkeemelési esetre is kiterjed.
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés esetén csakis a részvénytársaság részvényesei juthatnak a felemelt alaptőkére eső részvényekhez, kötelezően részvényeik névértéke arányában ingyen, ellenérték nélkül.
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés esetén egy közgyűlés megtartására kerül sor, a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása nem válik külön. Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelésről döntő közgyűlési határozat minimális tartalmát a tervezet meghatározza.
    Az alaptőke-emelés bejegyzésével még nem fejeződik be a tőkeemelési eljárás, hiszen a felemelt alaptőkének megfelelő részvényszerkezet létrehozandó, melyre csak a tőkeemelés bejegyzését követően van törvényes lehetőség. Az alaptőke-emelés bejegyzését követő 60 napon belül az igazgatóság az alapszabályban meghatározott módon köteles tájékoztatni a részvényeseket milyen határidőn belül és hol kötelesek a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvényeiket a részvénytársaságnak átadni, illetve az új, kicserélt, vagy felülbélyegzett részvényeket átvenni. Mind a részvények átadására, mind átvételére legalább 30-30 napos időtartamot kell biztosítani.
    Ha a részvényes a felhívásban foglaltaknak megfelelően az előírt határidőn belül a részvényeket nem adja át, az igazgatóság köteles igazgatósági határozattal a részvényeket érvénytelenné nyilvánítani, hiszen a részvényesnél maradt részvény névértéke nem felel meg a módosított alapszabály rendelkezéseinek. A határozatot a Cégközlönyben közzé kell tenni. Természetesen az érvénytelenné nyilvánítással a felemelt alaptőkének megfelelő részvényszerkezet még nem jön létre, az ily módon érvénytelenné nyilvánított részvények helyett új részvényeket kell kibocsátani és azokat az igazgatóságnak meg kell kísérelnie értékesíteni.
    Ugyancsak ez az igazgatóság teendője, ha a részvényes az új, kicserélt, felülbélyegzett részvényeket nem venné át a megadott időtartamon belül.
    Az érvénytelenített részvények helyett kibocsátott, illetve az át nem vett részvények mindaddig, amíg az igazgatóság nem értékesíti őket, vagy e részvényeket be nem vonják az igazgatóság rendelkezése alá kerülnek. Ez az ideiglenes rendelkezési jog azonban kizárólag a részvények értékesítésének jogát jelenti, a részvényekkel a részvénytársaság semmilyen részvényesi jogot nem gyakorolhat. Az így megszerzett részvény nem saját részvény, hiszen megszerzésére nem a 223-230. §-okban meghatározott módon, feltételekkel kerül sor.
    Ha a részvények értékesítésére tett erőfeszítés meghatározott határidőn belül nem vezet eredményre, az érintett részvényeket a kötelező alaptőke-leszállítás szabályainak betartásával be kell vonni. A volt részvényesnek a vételárat, bevonás esetén a részvény névértékét ki kell fizetni a Javaslatban meghatározott időn belül.
    A Javaslat nemcsak nyomdai úton előállított részvények esetén, hanem dematerializált részvények esetén is szabályozza, hogy mi az igazgatóság feladata az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítésével megvalósuló tőkeemelés bejegyzését követően annak érdekében, hogy a részvényszerkezet a felemelt alaptőkének megfeleljen. Dematerializált részvények esetén az eljárás jóval egyszerűbb és gyorsabb, feladat csak az igazgatóságot terheli.
    Alaptőke-emelés dolgozói részvény forgalomba hozatalával
    A 262. §-hoz
    A dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő tőkeemelés önálló tőkeemelési eset, rá megfelelően irányadóak egyrészt az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítésével megvalósuló tőkeemelés, másrészt az új részvények zártkörű forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés szabályai.
    A dolgozói részvény forgalomba hozatalára sor kerülhet a 191. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően akár ingyenesen akár kedvezményes, vagyis névérték alatt áron. Ebből következően a dolgozói részvény kibocsátásának feltétele, hogy legyen a részvénytársaságnak alaptőkén felüli vagyona, mely fedezi ingyenes kibocsátás esetén a kibocsátandó részvények névértékét, kedvezményes árú kibocsátás esetén a kedvezmény mértékét. Ebből következően a számviteli törvény szerinti beszámolónak, illetve a közbenső mérlegnek kell igazolnia a 259. §-nál írtaknak megfelelően, hogy az alaptőkén felüli vagyon, ingyeneses kibocsátás esetén a kibocsátandó részvények névértékét, kedvezményes kibocsátás esetén a kedvezmény mértékét fedezi.
    A dolgozói részvény kibocsátásával megvalósuló tőkeemelésre a fentieken túlmenően megfelelően irányadóak az új részvények zártkörű forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok, hiszen hiába van alaptőkén felüli vagyon, hiába kívánja a részvénytársaság közgyűlése a dolgozókat dolgozói részvény kibocsátásával is érdekeltté tenni a társaság eredményes működésében, ha a dolgozók, egyes dolgozók nem kívánnak dolgozói részvényt szerezni. Az új részvények zártkörű kibocsátása szabályainak megfelelő alkalmazása többek között azt jelenti, hogy a társaság munkavállalóinak előzetesen szándéknyilatkozatot kell tenniük, hány darab, milyen jellemzőkkel rendelkező dolgozói részvény átvételre vonatkozóan kívánnak kötelezettségvállaló nyilatkozatot tenni és a közgyűlés csak ezeket a munkavállalókat, vagy közülük meghatározottakat jogosíthatja fel a dolgozói részvények átvételére irányuló kötelezettségvállaló nyilatkozat megtételére.
    Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával
    A 263-265. §-hoz
    Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történő tőkeemelés feltételes tőkeemelés, ugyanis az átváltoztatható kötvényeket megszerző kötvénytulajdonosok döntésétől függ, hogy kötvényeiket a részvénytársaság által meghatározott határidőn belül átváltoztatják-e részvénnyé, illetve milyen arányban élnek e lehetőséggel. Ezen tőkeemelési eset szükségszerűen három fázisú, először a kötvény kibocsátásáról kell a részvénytársaságnak döntenie, majd annak eredményes lezárása esetén az rt. alapszabályát kell módosítani a kötvényekre vonatkozó szabályokkal (208. § (2) bekezdés c) pont), végül a harmadik fázisban kerül sor az alaptőke felemelésére.
    Az átváltoztatható kötvény - figyelemmel a 248. § (2) bekezdésében írtakra - forgalomba hozható mind nyilvánosan, mind zártkörűen, mindkét kötvény kibocsátási mód szabályait a Tpt. rendezi. Az átváltoztatható kötvény nyilvános forgalomba hozatala az rt. működési formájára nincs kihatással, mivel a 172. § (1) bekezdése értelmében a részvények, illetve a részvények egy részének és nem a kötvények nyilvános kibocsátásával válik a részvénytársaság nyilvánosan működővé.
    A feltételes tőkeemelés első fázisában a közgyűlésnek a kötvény kibocsátásának feltételeiről kell döntenie nyilvános kötvénykibocsátás esetén legalább a (2) bekezdésének a)-d), zártkörű kötvény kibocsátás esetén az a)-e) pontokban írtakat rendezve. A tőkeemelés során megfelelően érvényesülnek a 249. §-ban írtak.
    A Tpt. szabályai határozzák meg mikor eredményes a kötvénykibocsátás. Ha a kötvénykibocsátás eredményes a forgalomba hozatali eljárás lezárását követő 60 napon belül kell egy újabb közgyűlést megtartani és azon az alapszabályt módosítani a 208. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelelően.
    Abban az esetben, amikor a kötvény forgalomba hozatala eredménytelen, a közgyűlést nem kell összehívni. Az igazgatóság feladata, hogy tájékoztassa a cégbíróságot a forgalomba hozatal eredménytelenségéről, így mind a cégbíróság, mind a cégiratokba betekintők tudomást szereznek-e tényről.
    A 263. § (2) bekezdése szerint a közgyűlési határozatban meghatározott futamidőn és a nyilatkozattételre rendelkezésre álló határidőn belül (ezek lehetnek egyezőek, de az is lehetséges, hogy a nyilatkozat tételre a futamidőn belül, de annál rövidebb időtartam alatt kerüljön sor) a kötvényesek kötvényeik, vagy kötvényeik egy része ellenében részvényeket igényelhetnek.
    Lehetséges, hogy az átváltoztatható kötvény névértéke, kibocsátási értéke alacsonyabb volt, mint azon részvény névértéke, kibocsátási értéke, melyre a kötvény átváltoztatható. Ebben az esetben nem elégséges, ha a kötvény tulajdonos nyilatkozik, hogy kötvényei helyett részvényt igényel, hanem ezzel egyidejűleg köteles a különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni. A már kialakult bírói gyakorlatot veszi át a tervezet, amikor rögzíti, hogy a nyilatkozat megtételével, az esetleges fizetési kötelezettség teljesítésével a volt kötvényes nem válik azonnal a részvénytársaság részvényesévé, csak részvényutalvány tulajdonossá, figyelemmel a 200.§ (3) bekezdésében írtakra.
    Főszabályként az alaptőke emeléssel összefüggő alapszabály módosításra azt követő első közgyűlésen kell sor kerülnie, amikor lejárt azon időtartam, mely alatt a kötvényes kötvényét részvénnyé alakíthatta. Ez hosszabb időtartam esetén nem túl vonzó lehetőség a kötvényes számára, hiszen hiába teszi meg nyilatkozatát, a nyilatkozattételre rendelkezésre álló időtartam elején részvényessé csak az időtartam lejártát követően válhatna. Ezért a Javaslat módot ad arra, hogy a kötvény kibocsátásról döntő közgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően korábban például meghatározott számú nyilatkozat benyújtását követően, vagy évente egyszer a rendes közgyűlésen lehessen dönteni a tőkeemeléssel összefüggő alapszabály módosításról. Figyelemmel a Javaslat 252. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, a részvényesek az alapszabály módosítására az igazgatóságot is felhatalmazhatják, így mellőzhetővé válik a közgyűlés összehívása, a volt kötvénytulajdonos időveszteség nélkül válhat részvényessé.
    Az alaptőke leszállítása
    A 266. §-hoz
    A Javaslat szerint az alaptőke leszállítására sor kerülhet egyrészt a társaság elhatározásából, másrészt meghatározott esetekben maga a törvény írja elő - kötelező jelleggel - az alaptőke leszállítását. Az rt. alaptőkéje 20 millió forint alá- a feltételes alaptőke leszállítás esetét kivéve - nem szállítható le. Kötelező tőke leszállítás esetén, ha a társaság alaptőkéjét 20 millió forint alá kellene leszállítani a tervezet további 3 hónapot biztosít a részvénytársaság számára, hogy a közgyűlés az alaptőke, a saját tőke pótlásáról intézkedjék.
    Kötelező többek között akkor az alaptőkét leszállítani, ha meghatározott részvényeket be kell vonni. Ilyen részvénybevonási szabályok találhatók, pl. a 226. § (3) illetve (4) bekezdésében, a 260. § (6) bekezdésében, illetve a 275. § (6) bekezdésében. Ha ezen részvénybevonások következtében az alaptőkét 20 millió forint alá kellene leszállítani a társaságnak intézkednie kell az alaptőke pótlásáról, mely ezekben az esetekben alaptőke-emeléssel - feltételes alaptőke-leszállítással (268. § (5) bek.) - lehetséges. Amennyiben az alaptőke kötelezőeszállításának indoka az, hogy a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmada alá csökkent és az alaptőke leszállítására nem kerülhet sor, mert az alaptőkét 20 millió forint alá kellene leszállítani (245-246. §) a társaság más módon is pl. a részvényesek befizetéseivel pótolhatja a hiányzó saját tőkét.
    Ha az alaptőke pótlására nem kerül sor a megadott határidőn belül a részvénytársaság tovább ebben a társasági formában nem működhet. A törvénysértő helyzetet megszüntetésére sor kerülhet jogutódlással vagy jogutód nélküli megszűnésének elhatározásával.
    A 267-268. §-hoz
    A saját elhatározásból történő alaptőke leszállításról a (3) bekezdésben foglalt kivétellel kizárólag a közgyűlés dönthet - figyelemmel a 236. § (1) bekezdésében írtakra - minősített szótöbbséggel. Az alaptőke leszállításának elhatározására - szemben az alaptőke-emelésre vonatkozó szabályokkal - az igazgatóság nem jogosítható fel.
    A módosított 77/91/EGK irányelv 31. cikke előírja, hogy a tőke leszállításáról az érintett részvényosztályoknak külön kell szavazniuk. Ez az irányelvi szabály jelenik meg a 315. §-ban. Mindaddig, amíg a 332. § (3) bekezdésében szereplő külön törvény nem lép hatályba a 312. § rendelkezései irányadóak zártkörűen működő részvénytársaságok esetén is.
    A 330. § (2) bekezdése szerinti külön törvény hatályba lépését követően zártkörűen működő részvénytársaságok esetén csak akkor kell az alaptőke leszállításához az alaptőke leszállítással közvetlenül érintett részvényesek részvényfajtánkénti, illetve részvényosztályonkénti hozzájárulásának beszerzése, ha azt az adott részvénytársaság alapszabálya kifejezetten előírja. Ebben az esetben az alapszabályban kell meghatározni részletesen, hogy a hozzájárulás megadására hogyan kerül sor pl. a közgyűlésen, avagy azt megelőző eljárásban, valamennyi érintett részvényfajta, részvényosztály arányában, vagy a közgyűlésen jelenlevők arányában kell meglennie az egyszerű vagy minősített szótöbbségnek.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyezően - ismeri az egyszerűsített alaptőke-leszállítás jogintézményét, melynek lényege, hogy nem kell a közgyűlés döntését, az alaptőke leszállításával érintett részvényfajták, osztályok tulajdonosainak hozzájárulását az alaptőke leszállításához beszerezni, ha az alapszabályban meghatározott feltétel bekövetkezik. Ilyen esetben az igazgatóság - közgyűlési határozat nélkül - a tőke leszállításra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazza.
    Az egyszerűsített alaptőke leszállítási szabályok alkalmazásának azonban feltétele, hogy a részvénytársaság alapszabálya bizonyos feltételek bekövetkezése esetére a részvények kötelező bevonását előírja, és meghatározza a tőkeleszállítás módját is.
    Az alaptőke leszállítása, mind a hitelezők, mind a részvénytársaság részvényeseinek érdekeit alapvetően érinti ezért a tervezet a közgyűlési meghívó tartalmára vonatkozóan a 232. § (4) bekezdésében meghatározottakon túlmenő követelményeket támaszt.
    Az alaptőke-leszállításról döntő közgyűlési határozatban a (2) bekezdésben foglaltakról kell határozni. Amennyiben a tőke leszállítás célja tőkekivonás és van a társaságnak alaptőkén felüli vagyona az alaptőkén felüli vagyont arányosan kell figyelembe venni. Amennyiben kombinálódik az alaptőke leszállításának célja, vagyis a veszteségrendezés mellett tőkekivonás is a cél először a veszteséget kell rendezni és csak az ezt követően, a leszállítással érintett megmaradó vagyon osztható szét a részvényesek között.
    Az alaptőke leszállításáról szóló közgyűlési határozat szükségszerűen az alapszabály módosításával jár a jegyzett tőke és a részvényszerkezet vonatkozásában, de az alapszabály módosítás csak akkor válik hatályossá, ha a 271-272. §-ban szabályozott hitelezővédelmi célú eljárást a részvénytársaság sikerrel lefolytatta. Az alaptőke leszállításáról döntő határozat elfogadásával az alapszabály módosítására vonatkozó döntés megadottnak tekintendő figyelemmel a 236. § (2) bekezdésében írtakra.
    Az alaptőke akár a jegyzett tőke minimum alá is leszállítható, ha a tőkeleszállítással egyidejűleg alaptőke-emelésről is dönt a részvénytársaság. E döntésre csak a részvénytársaság közgyűlése jogosult, mely jogosultság az igazgatóságra nem ruházható át. Feltétes alaptőke leszállítás esetén a tőkeemelés mértékének nem kell feltétlenül elérnie a tőkeleszállítás mértékét.
    A 269. §-hoz
    Az alaptőke leszállításával egyidejűleg szükségszerűen megváltozik a részvények névértéke, illetve száma, esetleg mindkettő. Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlési határozatban meg kell jelölni, mi módon jön létre a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet.
    Az alaptőke-leszállítás végrehajtása úgy a legegyszerűbb, úgy érinti legkevésbé a részvényesek érdekeit, ha az alaptőke leszállítására a saját részvények bevonásával kerül sor. Amennyiben ugyanis az rt. saját részvényeit vonja be, a nyomdai úton előállított részvények tulajdonosait egyéb tennivaló (pl. a részvények átadása, a lebélyegzett, kicserélt részvények átvétele) nem terheli. Ezért írja elő a Javaslat kötelezően, ha van a részvénytársaságnak saját részvénye és nem meghatározott részvény bevonásával (pl. meghatározott, volt dolgozó dolgozói részvényének bevonásával) kell a tőkét leszállítani, először a saját részvényeket kell bevonni. Abban az esetben, ha a leszállítandó tőkét a saját részvények nem fedezik, természetesen a tőkeleszállításnak csak részben lesz fedezete a saját részvények bevonása.
    Nyomdai úton előállított részvények esetén az alaptőke leszállításának végrehajtására csak jelen §-ban felsorolt formában, esetleg azok kombinálásával kerülhet sor.
    Dematerializált részvények esetén is a részvényszerkezet e § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával, a közgyűlési határozatban foglaltak szerint megváltoztatandó, ennek végrehajtása módját azonban a Tpt. szabályozza.
    A részvények névértékének, számának csökkentése akkor hajtható végre ténylegesen, ha az alaptőke leszállítását a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte.
    A 270. §-hoz
    Amennyiben az alaptőke leszállítására nem a társaság elhatározása miatt kerül sor, hanem azért mert az alaptőkét jogszabályi rendelkezés folytán a részvénytársaságnak le kell szállítania, a tőke leszállításáról nem a közgyűlés, hanem a cégbíróság határoz méghozzá feltételesen, vagyis a tőke leszállítási döntés akkor lesz hatályos, ha 271-272. § szerinti hitelezővédelmi eljárás- feltéve, hogy annak lefolytatása kötelező - sikeresen lezárul. Azért a cégbíróság hatásköre a döntés meghozatala, mivel kötelező tőkeleszállítás esetén nincs döntési alternatíva, illetve ha volt is azzal nem élt, vagy nem tudott élni a részvénytársaság. Az igazgatóság kötelezettsége a tőke leszállítására irányuló kérelem előterjesztése, melynek minimális tartalmát a Javaslat meghatározza. A kérelemhez mellékelni kell a tőke leszállítás indokoltságát igazoló okiratokat.
    A Javaslat egyértelművé teszi, a feltételes tőkeleszállításról döntő cégbírósági határozat esetén nincs szükség az alapszabály módosítása érdekében közgyűlési határozatra a cégbíróság határozata egyben a részvénytársaság alapszabályát is módosítja a tőkeleszállítással összefüggésben. Ezért is feltétlenül szükséges, hogy a kérelem a 268. § (2) bekezdésének b)-c) pontjában felsorolt kérdéseket rendezze és ennek megfelelő tartalmú legyen a kérelemnek helyt adó cégbírósági végzés.
    Figyelemmel a döntés jelentőségére az igazgatóság az (5) bekezdésben meghatározottak szerint köteles a részvényeseket a döntés tartalmáról tájékoztatni.
    A 271-273. §-hoz
    A Javaslat szerint - azonosan az 1997. évi Gt-ben foglalt szabályozással - a hitelezővédelmi eljárást nemcsak akkor kell lefolytatni, ha a tőkeleszállítás elhatározására a részvénytársaság saját akaratából került sor, hanem akkor is, amikor a cégbíróság rendelte el az alaptőke leszállítását. Ezen kötelezettség alóli kivételeket a 273. § sorolja fel.
    A részvénytársaság igazgatóságának feladata, hogy közvetlenül a Cégközlönyben a 271. § (1) bekezdésben meghatározott módon, gyakorisággal és tartalommal hirdetményeket tegyen közzé. Az első közlemény megjelentetése iránti intézkedés kezdő időpontját, a közlemény tartalmát is meghatározza a tervezet.
    A hitelezők biztosítékra tarthatnak igényt, feltéve, hogy a Javaslatban szereplő feltételeknek megfelelnek és igényeiket a jogvesztő határidőn belül bejelentik.
    A Javaslat rövid határidőt biztosít a társaság számára, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén a hitelezőnek biztosítékot nyújtson, avagy kérelmét elutasítsa és erről a kérelmezőt értesítse. Úgyszintén rövid, anyagi jogi jogvesztő határidő áll a hitelező rendelkezésére, hogy a biztosíték nyújtása iránti kérelmét elutasító, vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról rendelkező igazgatósági határozat jogszerűségének felülvizsgálata érdekében a cégbírósághoz fordulhasson. A cégbíróság, ha a társaság határozatát jogszerűnek találja a kérelmet elutasítja, ellenkező esetben a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi.
    A 273. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások esetén nem kell a hitelezővédelmi eljárást lefolytatni. Az a) pontban meghatározott tényállás esetén a társaság nincs abban a helyzetben, hogy a hitelezőknek biztosítékot nyújtson, hiszen a saját tőke egy jelentős része már elveszett. A b) pontban meghatározott esetben, pedig az alaptőke leszállítása a hitelezői érdekeket nem sérti. Ebben az esetben pusztán a vagyon egyes elemeinek átcsoportosítására kerül sor a (2) bekezdésben meghatározott feltételek betartása mellett, vagyis oly módon hogy a vagyonátcsoportosítás tőkekivonásra későbbi időpontban sem adhat lehetőséget.
    A 274. §-hoz
    Az alaptőke leszállítása - a 273. § (1) bekezdésében szabályozott eseteket kivéve - kétfázisú eljárás. Ez azt jelenti az alaptőke leszállításának elhatározását, illetve a cégbíróság 270. § szerinti tőkeleszállításról döntő végzése kézhezvételét követően le kell folytatni a hitelező védelmi eljárást a 270-272. §-ban foglaltak maradéktalan betartásával. Csak ezt követően van mód arra, hogy a részvénytársaság a Ctv. mellékletében felsorolt okiratok mellékelésével kérje a cégbíróságtól az alaptőke leszállításának bejegyzését. A tőkeleszállítás bejegyzésének feltétele, hogy a társaság a hitelezővédelmi eljárás szabályainak maradéktalan betartását igazolja.
    A hitelezők és harmadik személyek, illetve a cégbíróság tájékoztatása végett szükséges, hogy a felsoroltak a tőkeleszállítás meghiúsulásáról is tájékoztatást kapjanak, ne csak a tőkeleszállítás elhatározásáról.
    A 275-276. §-hoz
    Az alaptőke-leszállítási eljárás a tőkeleszállítás bejegyzésével még nem fejeződik be, hiszen a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet létrehozandó, melyre csak a tőkeleszállítás bejegyzését követően van törvényes lehetőség. Az alaptőke-leszállítás bejegyzését követő 60 napon belül az igazgatóság az alapszabályban meghatározott módon köteles tájékoztatni a részvényeseket milyen határidőn belül és hol kötelesek a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvényeiket a részvénytársaságnak átadni, illetve az új, kicserélt, vagy felülbélyegzett részvényeket átvenni. Mind a részvények átadására, mind átvételére legalább 30-30 napos időtartamot kell biztosítani.
    Ha a részvényes a felhívásban foglaltaknak megfelelően az előírt határidőn belül a részvényeket nem adja át, az igazgatóság köteles igazgatósági határozattal a részvényeket érvénytelenné nyilvánítani, hiszen a részvényesnél maradt részvény névértéke nem felel meg a módosított alapszabály rendelkezéseinek. A határozatot a Cégközlönyben közzé kell tennie. Természetesen az érvénytelenné nyilvánítással a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet még nem jön létre, az ily módon érvénytelenné nyilvánított részvények helyett új részvényeket kell kibocsátani és azokat az igazgatóságnak meg kell kísérelnie értékesíteni.
    Ugyancsak ez az igazgatóság teendője, ha a részvényes az új, kicserélt, felülbélyegzett részvényeket nem venné át a megadott időtartamon belül.
    Az érvénytelenített részvények helyett kibocsátott, illetve át nem vett részvények mindaddig, amíg az igazgatóság nem értékesíti őket, vagy e részvények bevonásra nem kerülnek az igazgatóság rendelkezése alá kerülnek. Ez az ideiglenes rendelkezési jog azonban kizárólag a részvények értékesítésének jogát jelenti, azokkal a részvénytársaság semmilyen részvényesi jogot nem gyakorolhat. Az így megszerzett részvény nem saját részvény, hiszen megszerzésére nem a 223-230. §-okban meghatározott módon, feltételekkel kerül sor.
    Ha a részvények értékesítésére tett erőfeszítés a tervezetben meghatározott határidőn belül nem vezet eredményre, az érintett részvényeket a kötelező alaptőke-leszállítás szabályainak betartásával be kell vonni. A volt részvényesnek a vételárat, bevonás esetén a részvény névértékét ki kell fizetni.
    A Javaslat - szemben az 1997. évi Gt-vel - nemcsak nyomdai úton előállított részvények esetén, hanem dematerializált részvények esetén is szabályozza, hogy az alaptőke-leszállítás bejegyzését követően mi az igazgatóság feladata annak érdekében, hogy a részvényszerkezet a leszállított alaptőkének megfeleljen. Dematerializált részvények esetén az eljárás jóval egyszerűbb és gyorsabb, feladat csak az igazgatóságot terheli.
    Az alaptőke-leszállítás jogszerűségét a cégbíróságnak vizsgálnia kell. Ha jogszabálysértést állapít meg az alaptőke leszállításának bejegyzésére irányuló kérelmet elutasítja, ezért alapvető hitelezővédelmi szabály, hogy a részvényesek számára az alaptőke-leszállítással összefüggésben kifizetésre csak akkor kerülhet sor, ha a tőke leszállítása a cégjegyzékbe már bejegyzésre került sor. Így jogszerűen nem történhet meg, hogy a tőkeleszállítás bejegyzése iránti kérelmet a bíróság jogerősen elutasítja, de már előtte a leszállítandó részvényekre eső összeget a részvényeseknek a részvénytársaság kifizesse.
    A részvénytársaság megszűnése
    A 277-278. §-hoz
    A részvénytársaság megszűnésének több lehetősége van, ezek annyiban nem társasági forma specifikusak, hogy valamennyi társasági forma esetén egyaránt lehetségesek. Megszűnhet a társaság, ha meghatározott időtartamra alapították, az időtartam leteltével, megszűnhet továbbá akkor, ha a részvényesek elhatározzák a megszűntetést, amely kétféle módon történhet, jogutódlással (átalakulás) vagy jogutódlás nélkül (végelszámolás). A harmadik eset, amikor a társaságot nem tulajdonosi, hanem bírósági úton szűntetik meg, felszámolási eljárás során vagy törvényességi felügyeleti jogkörben, cégbíróság törlést kimondó határozatával.
    A 277-278. §-ok azt az esetet szabályozzák, amikor a részvénytársaság jogutód nélkül a részvényesek döntése alapján kerül megszűntetésre. A megszűnés általános szabályait a Javaslat VI. fejezetében található 99-107. §-a tartalmazza. Az itt tárgyalt rendelkezések csak a részvénytársaság megszűnésekor alkalmazandó szabályokat sorolják fel.
    A részvénytársaság jogutód nélküli megszűntetése kérdésében történő döntés, kizárólag közgyűlési hatáskörbe tartozik és a döntés minősített többséget, azaz háromnegyedes szótöbbséget igényel. A jogutódlás nélküli megszűnés esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon - eltérő törvényi rendelkezések hiányában - a részvényeseket illeti, az így megmaradt vagyont közöttük kell elosztani, mégpedig részvényeik névértékének arányában.
    Amennyiben a részvénytársaság megszűnése olyan időpontban történik, amikor az alaptőke még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló jogosult arra - adott esetben ugyanígy a felszámoló is -, hogy a még nem teljesített hozzájárulásokat lejárttá tegye, feltéve, hogy arra a vagyoni hozzájárulásra a részvénytársaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van.
    A részvénytársaságok átalakulására vonatkozó különös szabályok
    A 279-282. §-hoz
    A gazdasági társaságok átalakulására, illetve - ezen belül - egyesülésükre és szétválásukra irányadó közös szabályokat egészítik ki a részvénytársaságokra vonatkozó speciális normák.
    Az 1997. évi Gt-től eltérően az egyes társasági formákra vonatkozó különös szintű szabályokat a Javaslat nem a VI. Fejezetben rögzíti, hanem azok a részvénytársasági fejezetben kerültek elhelyezésre.
    Az Európai Közösség 3. számú társasági jogi irányelve (78/855/EGK) a részvénytársaságok részvételével egy tagállamon belül megvalósuló fúziók meghatározott típusaira terjed ki, amelyeket a tagállamoknak az irányelvnek megfelelően kell szabályozniuk. Az egyesülés végbemehet beolvadással vagy új társaság alapításával. Az irányelv a tagok, a munkavállalók és a hitelezők védelmében szabályozza az egyesülési terv kötelező minimális tartalmi elemeit, elkészítésének rendjét, közzétételét, továbbá független szakértő bevonását, valamint a fúzió joghatásait. A 279-280. § rendelkezései ezeknek a követelményeknek kívánnak megfelelni.
    Az egyesülési szerződés kötelező tartalmi elemeit a 79. § (1) bekezdése határozza meg. A 279. § (1) bekezdése a 3. számú irányelvben írtaknak megfelelően egészíti ki ezt a listát. Így például a szerződésben meg kell határozni az egyesülő részvénytársaságok részvényeinek cserearányát, vagy beolvadás esetén azt, hogy az átvevő társaság részvényeinek átruházása miképpen történik majd meg a jogutód részvénytársaság részvényeseire.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - kimondja, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket elkészítő könyvvizsgálónak nyilatkoznia kell arról is, hogy a cserearányt a gazdasági társaság milyen módszerekkel határozta meg és ezen módszerek alkalmazásával kimutatott értékek alapján kialakított cserearány megfelelő-e.
    A részvénytársaság által kibocsátott kötvény tulajdonosainak jogosultságai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint amivel az egyesülő társaságokban rendelkeztek, kivéve azt az esetet, ha a kötvénytulajdonosok mindegyike hozzájárul a jogosultsága megváltoztatásához. Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosát védi az a szabály, hogy kérheti a kötvény visszavásárlását a jogutód gazdasági társaságtól, még abban az esetben is, ha a jogutód gazdasági társaság által biztosított jogosultságai egyenértékűek vagy esetleg kedvezőbbek mint korábban voltak.
    A jogutód gazdasági társaságot nehéz helyzetbe hozhatja a kötvénytulajdonosoknak a kötvények tömeges visszavásárlására vonatkozó igénye, ezért a törvény lehetőséget ad a részvénytársaságoknak arra, hogy az értékpapír kibocsátásakor előre meghatározzák az értékpapír tulajdonosainak helyzetét egy esetleges egyesülés esetére is. A kötvénytulajdonos tehát a kötvény vásárlásakor már tisztában lehet azzal, hogy részvénytársaság egyesülése esetében visszavásárlási igényt nem támaszthat a jogutód gazdasági társasággal szemben.
    Többletkövetelmény részvénytársaságok egyesülése esetében, hogy az egyesülő gazdasági társaságok részvényesei kérhetnek felvilágosítást, illetve jogosultak megismerni a részvénytársaságnak az egyesülési szerződés keretében keletkezett iratait, mégpedig az egyesülési szerződésről is döntő közgyűlés napját 30 nappal megelőző időpontban. Emellett a részvényesek az egyesülő gazdasági társaságok utolsó háromévi, a számviteli törvényben foglaltak szerint elkészített éves beszámolójának tartalmát is megismerhetik az egyesülésről döntő második közgyűlést 30 nappal megelőzően. Így a részvényesek az egyesülésről hozandó végső döntés időpontjában már megalapozottan foglalhatnak állást az átalakulásról.
    Részvénytársaságok egyesülése esetében az egyesülési szerződés tartalmát nyilvánosságra kell hozni. Ennek egyik módja, hogy az egyesülő részvénytársaságok a 75. § (3) bekezdésében, illetve 79. § (5) bekezdésében megjelölt adatokat közzéteszik a Cégközlönyben megjelenő átalakulási közleményben. Másik módja, hogy az egyesülési szerződés tervezetét az egyesülésről döntő második közgyűlés összehívásával egyidejűleg be kell nyújtani a cégbírósághoz. A cégeljárás szabályai szerint a cégnyilvántartás adatai, illetve törvény eltérő rendelkezése hiányában a nyilvántartott adatokhoz kapcsolódó iratok nyilvánosak, tehát azt bárki megtekintheti. Ily módon az egyesülési szerződés teljes tartalma nyilvánossá válik.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - előírja, hogy ha többfajta részvény, illetve részvényosztály létezik, az egyesülést kimondó határozat meghozatala során a 237. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
    A 281. § tartalmazza a részvénytársaságok szétválására vonatkozó speciális szabályokat. A részvénytársaságok szétválásáról az Európai Közösség 6. számú társasági jogi irányelve (82/891/EGK) rendelkezik. Ennek hatálya a részvénytársaságok egy tagállamon belüli szétválására terjed ki. Tekintettel arra, hogy az irányelvben szabályozott szétválási forma nem mindegyik tagállamban ismert, az irányelv nem teszi kötelezővé a szabályainak bevezetését.
    Az irányelv megkülönbözteti a kiválással és az új társaságok alapításával megvalósuló szétválást. Az irányelv szabályai nagymértékben hasonlítanak az egyesülésre vonatkozó 3. számú társasági jogi irányelv szabályaihoz, így különösen az átalakulásról való döntést, a hitelezők védelmét, a részvényesek iratbetekintési jogát és a független szakértő szerepét illetően. Erre tekintettel megfelelőnek látszik a Javaslat - 1997. évi Gt-vel egyező - azon megoldása, amely részvénytársaság szétválása esetében, ha a szétválás eredményeképpen részvénytársaságok jönnek létre, a 279-280. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő.
    A 282. § két további különös szintű szabályt tartalmaz. Az (1) bekezdés az átalakulási közlemény tartalmára irányadó szabályt (75. § (3) bek.) azzal egészíti ki, hogy abban fel kell tűntetni a részvények fajtáját, osztályát, valamint névértékét.
    Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatokhoz, időszakhoz (87. §) kapcsolódik a (2) bekezdésben foglalt szabály, amely az rt. más társasági formába történő átalakulása esetén a részvények érvénytelenségével összefüggő feladatokról rendelkezik.
    Az egyszemélyes részvénytársaság
    A 283-284. §-hoz
    A társaság fogalma eleve több tagot tételez fel, ehhez képest az egyszemélyes társaság kivétel, amelyet azonban számos ország társasági joga ismer. Ezért úgy a korábbi magyar jogalkotás, mint az 1997. évi Gt., és most a Javaslat sem gátolja az egyszemélyes részvénytársaság létrejöttét.
    Egyszemélyes részvénytársaság kétféle módon jöhet létre, vagy úgy, hogy az alapítás során valamennyi részvényt egy alapító részvényes vesz át, vagy úgy, hogy egy, már működő részvénytársaság valamennyi részvényét egyetlen részvényes szerzi meg. A 283. § (2) bekezdése szerint egyszemélyes részvénytársaság csak zártkörűen működhet.
    A 284. § néhány garanciális szabályt tartalmaz, amelyek egyszemélyes részvénytársaságnál szükségesnek mutatkoznak éppen arra a tekintettel, hogy a társaságnak csak egyetlen tulajdonosa van. Ezek közül az (1) bekezdés kivételt jelent az alaptőke befizetésének általános szabálya alól és kimondja, hogy az egyszemélyes részvénytársaság alaptőkéjét a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig teljes mértékben be kell fizetni, illetve rendelkezésre kell bocsátani.
    A (2) bekezdés szerint - értelemszerűen - az egyszemélyes részvénytársaságnak nincs közgyűlése, az egyedüli alapító gyakorolja a közgyűlési hatásköröket. Ennek azonban feltétele, hogy döntéseit írásba foglalja és ezekről a vezető tisztségviselőket értesítse.
    Ugyancsak írásbeliséget ír elő a (3) bekezdés az egyszemélyes részvénytársaság és egyedüli részvényese közötti szerződés érvényességéhez.
    Saját részvényt az egyszemélyes társaság nem szerezhet. Végül kimondja az (5) bekezdés, hogy a részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített többséget biztosító befolyás szerzésére vonatkozó szabályok (54. §) alkalmazandók. Ennek megfelelően, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság tekintetében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a minősített befolyásszerzővel szemben a Ctv-javaslat szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.
    Az elmúlt évek gyakorlatában igen sok nehézséget okozott az 1997. évi Gt. 270. § (2) bekezdésének azon szabálya, mely szerint ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes részvénytársaság, és ha a részvényes gazdálkodó szervezet, a részvényes vezető tisztségviselője illetve felügyelőbizottsági tagja. A szabály indokolatlan korlátozást jelentett és valójában semmiféle előnnyel nem járt, ezért a jogalkotó ezt a rendelkezést törölte.
    3. Cím
    A nyilvánosan működő részvénytársaság
    A 285. §-hoz
    A Javaslat koncepciójának kialakítása során hangsúlyos szerepet kapott a részvénytársaságok működési módja szerinti különbségtétel. A Javaslat követi az 1997. évi Gt. által meghatározott irányt, mely szerint a zrt-re irányadó szabályok kevesebb kötöttséget tartalmaznak a társaságok tulajdonosaira (részvényeseire) nézve, míg a nyilvánosan működő részvénytársaságok szabályozásában kiemelt szerepet kapnak a piaci megjelenéshez kapcsolódó befektetővédelmi, kisebbségvédelmi, valamint a részvényesi aktivizmust és a piaci szereplők tájékoztatását elősegítő normák. Fontos jelezni, hogy a Javaslat nyrt-re irányadó szabályainak célja nem a részvénytársaság működésének szükségtelenül szigorú korlátok közé szorítása, sokkal inkább az, hogy a törvényi kötöttségek ott és annyiban határozzák meg a társaság működését, ahol és amennyiben annak a részvényesek, illetve a társasággal kapcsolatba kerülő más személyek (stakeholders) jogainak, érdekeinek védelme érdekében szükség van.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságokra irányadó szabályozást egyre nagyobb mértékben meghatározzák azok a szempontok, amelyeket a corporate governance (felelős vállalatirányítás) fogalma alatt lehet összefoglalni. A corporate governance a társaság ügyvezetése, igazgatósága, részvényesei, és a társasággal kapcsolatba kerülő más személyek közötti viszonyrendszert szabályozza. Rögzíti azt a struktúrát is, amelyben a társaság céljai meghatározásra kerülnek, e cél elérésének eszközeit, és a társaság teljesítménye ellenőrzésének módját.
    A fenti kérdésekkel kapcsolatos problémákra a piac elsősorban önszabályozása révén reagál, azonban az utóbbi években rendszeresen ismétlődő pénzügyi, könyvelési botrányok hatására indokolttá vált - a részvényesek és a társasággal kapcsolatba kerülő más személyek védelme érdekében - néhány alapvető szabály jogi normába foglalása. Az Európai Bizottság 2003. májusában kiadta Cselekvési Tervét (Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union - A Plan to Move Forward), amely a társasági jog modernizációjára irányul, és jelentős figyelmet szentel a vállalatirányítás közösségi szintű szabályozása lehetőségének.
    Ki kell emelni, hogy a Javaslat nyilvánosan működő részvénytársaságokra irányadó szabályait kiegészítik a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) azon normái, amelyek a szabályozott piacon megjelenő társaságok működését (pl. az értékpapírok kibocsátását, a vállalatfelvásárlást) rendezik.
    A részvénytársaság kétféle működési módja közötti eltérés fokozottabb megjelenése a tartalmi különbségen kívül a Javaslat részvénytársasági fejezetének tagolásában is megjelenik. A Javaslat X. fejezete három címből áll. Ezek közül az elsőben az általános, alapvető szabályok kerülnek elhelyezésre, a második cím pedig a zrt-re irányadó szabályokat rögzíti. A Javaslat 283. §-a szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságoknak a fejezet harmadik címében nem szabályozott viszonyaira a zártkörűen működő részvénytársaságokra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A § rendelkezéséből tehát az következik, hogy ha az nyrt-re irányadó cím valamely kérdésben önálló rendelkezést nem tartalmaz, úgy a második címben foglalt előírások - szubszidiárius szabályként - alkalmazandók ezen társaságokra is. A X. fejezet második és harmadik címének tematikus felépítése azonos, tehát a szabályok összevetése könnyen elvégezhető.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság által kibocsátható részvények
    A 286. §-hoz
    A Javaslat 177. §-a szerint "a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír". A 198. § a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeire nézve kimondja, hogy azok előállítására - az értékpapírokra vonatkozó törvényi előírások betartásával - nyomdai úton vagy dematerializált formában kerülhet sor. Ehhez képest a 284. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az nyrt. részvényei (ideértve az ideiglenes részvényt (197. §) is) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. Bár az 1997. évi Gt. erről kifejezetten nem szólt, a Tpt. 2002. évi hatálybalépése óta egyértelmű, hogy nyilvánosan fogalomba hozni kizárólag névre szóló és kizárólag dematerializált formában előállított részvényt lehet. (Tpt. 6. § (3) bek.) A Javaslat ezen rendelkezése tehát tartalmi újítást nem jelent a korábbi szabályokhoz képest.
    A § (2)-(5) bekezdései az elsőbbségi részvényekre vonatkozó speciális előírásokat tartalmazzák, és ezáltal a Javaslat 186-190. §-ában foglalt szabályoktól való eltéréseket rögzítik. A 186. § (2) bekezdése a zártkörűen működő részvénytársaság által kibocsátható elsőbbségi részvényeknek öt lehetséges osztályát határozza meg. A 186. § (3) bekezdése szerint az alapszabály rendelkezhet egyidejűleg többet olyan elsőbbségi részvény kibocsátásról, amely a fenti elsőbbségi jogosult -ságok közül testesít meg, a (4) bekezdés pedig az elsőbbségi részvényfajtába tartozó egyes részvény osztályokhoz kapcsolódó szavazati jog korlátozásának, illetve kizárásának lehetőségét rögzíti.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a Javaslat - a corporate governance elveinek megfelelően - az elsőbbségi részvények egyes osztályainak kibocsátására nem ad lehetőséget, továbbá a szavazati joggal kapcsolatos egyes normákat - az alapszabályra utalás helyett - a törvény állapítja meg.
    A felelős vállalatirányítás (corporate governance) szabályozásának egyik lényeges célkitűzése a részvényesi demokrácia előmozdítása, azaz annak elérése, hogy a részvényes befektetésével, kockázatvállalásával arányos mértékben részt tudjon venni a szabályozott piacon működő részvénytársaság irányításában, illetve irányításának ellenőrzésében. Jelezni kell, hogy a részvényesek közötti hátrányos különbségtétel tilalmát mondja ki - az 1997. évi Gt. 220. §-ának (3) bekezdéséhez hasonlóan - a Javaslat 176. §-ának (2) bekezdése, azonban e rendelkezés értelemszerűen csak az azonos részvénysorozatba tartozó részvényekkel rendelkező részvényesekre vonatkozhat. Tekintettel az egyes részvényfajták, részvényosztályok, részvénysorozatok eltérő jogokat testesítenek (testesíthetnek) meg, valamennyi részvényes egyenlő elbánását, és ezzel együtt a részvényesi jogok befektetéssel, kockázatvállalással való arányosságát csak az egy részvény - egy szavazat elv generális érvényesülése esetén írhatná elő a törvény. Ez utóbbi fokozottabb érvényesítésének szükségességét - elsősorban a szabályozott piacon lévő társaságok szerkezetének, működésének átláthatósága érdekében - középtávon az Európai Bizottság Cselekvési Terve (Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union - A Plan to Move Forward) is prioritásként kezeli.
    A Javaslat 284. §-a (2)-(5) bekezdéseinek célja, hogy a szabályozott piacon működő nyrt-k esetében előmozdítsa a társaságok működésének átláthatóságát és a részvényesi jogok érvényesülését. Ennek érdekében - a zrt-re vonatkozó szabályoktól eltérően - nem vezeti be a vezető tisztségviselő kijelölésére jogosító elsőbbségi részvényt, és az 1997. évi Gt. rendelkezésével egyezően továbbra sem lesz lehetőség az nyrt-ben elővásárlási jogot biztosító részvényt kibocsátására (284. § (2) bek.).
    A zrt. esetében a Javaslat az alapszabályra utalja, azaz teljes mértékben a társaság tulajdonosainak kompetenciájába helyezi a különböző elsőbbségi részvények által megtestesített jogosultságok kombinálását (186. § (3) bek.). Ezzel szemben az nyrt-re nézve a Javaslat fenntartja az 1997. évi Gt. azon rendelkezését (Gt. 183. § (3) bek.), mely szerint "az alapszabály meghatározhat olyan részvényosztályt, amelybe az osztalékelsőbbségre és a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságokat együttesen megtestesítő részvények tartoznak. Nem bocsátható ki olyan részvény, amely ezen kívül több más elsőbbségi jogosultságot együttesen testesít meg" (286. § (3) bek.).
    A § (2)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezésekből értelemszerűen következik az (5) bekezdés azon szabálya, mely szerint ha a zrt. működési formáját megváltoztatva, nyrt-ként működik tovább, és a zrt-nek voltak vezető tisztségviselő kijelölésére szóló vagy elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényei, illetve olyan elsőbbségi részvényei, amelyek osztalék elsőbbségre és likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságon kívül együttesen egyéb elsőbbségi jogokat testesítettek meg, a működési forma megváltoztatásával egyidejűleg ezek helyett a részvények helyett az alapszabályban foglaltaknak megfelelően más elsőbbségi részvényt vagy törzsrészvényt kell kibocsátani.
    A Gt-hez hasonlóan a Javaslat a nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve is fenntartja a szavazatelsőbbségi részvények kibocsátásának lehetőségét. A Javaslat 214. §-ának (1) bekezdése a hatályos szabályokkal egyezően rögzíti, hogy a részvényhez fűződő szavazati jogot - a törvényben meghatározott kivételekkel - a részvény névértéke határozza meg. A szavazatelsőbbségi részvények ezen alapelv legjelentősebb áttörését jelentik. A piac önszabályozásaként megjelenő, nemzeti és nemzetközi szakmai szervezetek által készített felelős vállalatirányítási kódexek (corporate governance codes) szinte kivétel nélkül ajánlásként fogalmazzák meg az egy részvény - egy szavazat elv minél szélesebb körű érvényesítését a szabályozott piacon működő társaságok számára. Ennek hiányában azonban megfelelő, a piaci szereplők tájékoztatását biztosító megoldásként fogadják el, ha a részvénytársaság a döntéshozatali rendjére vonatkozó szabályokat, a többletjogokat és a jogkorlátozásokat a társaság nyilvánosságra hozza.
    A Javaslat úgy foglal állást, hogy - amíg a közösségi jog ilyen követelményt nem támaszt a tagállami jogalkotóval szemben, addig - nincs elegendő indoka annak, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve az egy részvény - egy szavazat elv alkalmazása kötelezővé váljon. Az nyrt-nél a jövőben a szavazatelsőbbségi részvényosztályon belül kibocsátható szavazattöbbszöröző részvény, azonban - a zrt-től eltérően - vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény kibocsátására nem lesz mód (286. § (4) bek. utolsó mondata). A szavazatelsőbbségi részvényekre alkalmazandó a 188. § (1) bekezdésének azon szabálya, amely a részvény névértékéhez kapcsolódó szavazati jog tízszeresében maximálja az elsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot. A zrt. szabályaitól való érdemi eltérést, és a részvényesi demokráciát elősegítő lépést jelentenek azonban a 286. § (4) bekezdésben foglalt azon rendelkezések, melyek szerint a szavazatelsőbbséget biztosító részvények nem valamennyi, hanem csak az egyszerű többséget igénylő kérdésekben biztosítanak elsőbbségi jogot. A minősített többséget igénylő (azaz a társaság életében kiemelkedő fontosságú) kérdésekben (234. § (1) bek.) a szavazattöbbszöröző részvények a többi részvénnyel azonos módon, névértéküknek megfelelő számú szavazatot testesítenek meg.
    Hangsúlyozni kell, hogy a szavazatelsőbbségi részvények kibocsátására vonatkozó korlátozás, illetve tilalom nem érinti a Javaslat hatálybalépése előtt kibocsátott részvényekhez kapcsolódó jogok gyakorlását, tehát a 286. § (4) bekezdése kizárólag a 2006. július 1. után kibocsátandó szavazatelsőbbségi részvényekre alkalmazandó (334. § (1) bek.).
    A 287. §-hoz
    A Javaslat 204-205. §-a - az 1997. évi Gt. rendelkezéseihez hasonlóan - tartalmazza a zártkörűen működő részvénytársaság részvénye átruházása korlátozásának, valamint a részvénytársaság beleegyezéséhez kötésének lehetőségét. Már az 1997. évi Gt. indokolása is megfogalmazza, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei esetén az átruházás korlátozásának megengedése ahhoz a nemkívánatos eredményhez vezetne, hogy a részvény átruházását megelőzően minden esetben vizsgálni kellene, hogy a vevő utóbb jogosult lesz-e a részvényhez fűződő tagsági jogok gyakorlására. Erre a szabályozott piacon lévő társaságok részvényei esetében nyilvánvalóan nincs mód, így a Javaslat sem teszi lehetővé nyrt. estén a részvényátruházás alapszabályi korlátozását. (285. § (1) bek.)
    Az 1997. évi Gt. konszernjogi (XIV.) fejezete korlátozza annak a lehetőségét, hogy a részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű befolyást biztosító részesedéssel rendelkezhessenek (kereszttulajdonlás) (Gt. 293. §). Mivel a Javaslat a Gt. befolyásszerzésre vonatkozó "tiltó-szankcionáló" jellegű szabályozásától eltérően arra törekszik, hogy a társaságok tulajdonosainak döntési autonómiáját kiterjessze és azt csak a piaci viszonyok, a befektetők, és piac más szereplőinek érdekvédelméhez szükséges mértékben szorítsa korlátok közé, a kölcsönös befolyásszerzést csak abban az esetben korlátozza, ha annak egyik alanya nyilvánosan működő részvénytársaság, amelynek ügyvezetése például így próbál előzetesen védekezni egy felvásárlási ajánlattal szemben. A 287. § (2) bekezdése szerint tehát, ha a nyilvánosan működő részvénytársaság más részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó mértékű befolyást szerez, ezt követően a gazdasági társaság az nyrt. részvényeinek megszerzésére nem jogosult, a korábban megszerzett részvényeket pedig legkésőbb az nyrt. befolyásszerzésétől számított hatvan napon belül köteles elidegeníteni. Ha a gazdasági társaság e kötelezettségének teljesítését elmulasztja, a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei alapján tagsági jogok gyakorlására nem jogosult.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság alapítása
    A 288-295. §-hoz
    A nyilvánosan működő részvénytársaság jogelőd nélküli alapításának társasági jogi szabályai az 1997. évi Gt-hez képest lényegesen nem változnak. Bár a rendelkezések gyakorlati alkalmazására ritkán kerül sor, a nyilvános alapítás lehetőségének kizárása mellett nem merült fel jelentős súlyú érv. A nyilvános alapítással járó - az esetleges információ-hiányból származó - befektetői kockázatokat a Tpt. 2005. évi LXII. törvény általi módosítása jelentős mértékben csökkentette, amikor a hazai jogba átültette az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelvét (ún. prospektus irányelv), amely az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról, és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szól.
    A részvénytársaság nyilvános alapítására vonatkozó szabályok részint a tőkepiaci jog, részint pedig a társasági jog körébe tartoznak. A Tpt. második részében az értékpapírok és ezen belül a részvények előállításával, valamint nyilvános forgalomba hozatalával összefüggő rendelkezések kerültek megállapításra, amelyek egyaránt irányadóak a részvények alapításkori és a részvénytársaság létrejöttét követő kibocsátására. A társasági jog a részvénytársaság alapítása és a társaság alaptőkéjének felemelése - mint a társaság létrejötte és működése szempontjából alapvető jelentőségű események - szempontjából állapít meg előírásokat. A Javaslat mellett tehát a Tpt. előírásainak vizsgálata sem mellőzhető a nyilvánosan működő részvénytársaság szabályainak áttekintéséhez.
    A Javaslat 288. §-a kimondja, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság - a Tpt-ben meghatározott feltételek szerint - nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján is alapítható. A részvényjegyzés módjáról, és a 288. § (3) bekezdésében felsorolt egyéb kérdésekről az alapítási tervezetnek kell rendelkeznie, amelyet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és amelyet valamennyi alapítónak alá kell írnia. A Javaslat 288. § (4) bekezdése szerint az alapítási tervezetet a Tpt. 21. §-ában szabályozott tájékoztató részeként közzé kell tenni. A tájékoztatót és a hirdetményt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez kell jóváhagyásra benyújtani. A Tpt. részletes szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy a tájékoztató minden esetben a valóságnak megfelelő információkat tartalmazza, illetve ne legyen megtévesztő.
    Az alapítási tervezet tartalmával kapcsolatban lényeges változást a Javaslat nem tartalmaz az 1997. évi Gt. szabályaihoz képest. A Javaslat 288. §-ának (3) bekezdése az alapítói előjogokat - ha az alapítók élnek ezzel a lehetőséggel - csak három, világosan meghatározott körben teszi lehetővé. Az alapítók eszerint kijelölhetik a részvénytársaság vezetésére, ellenőrzésére elsőként jogosult személyeket, egyedül ők jogosultak a részvénytársaság nyilvános alapításakor nem pénzbeli hozzájárulással teljesíteni a részvények ellenértékét, valamint fenntarthatják maguknak a jogot a túljegyzés kérdésében való állásfoglalásra.
    Az alapító előjogok közül a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával kapcsolatban kell említeni a 289. § rendelkezését, mely szerint az alapító kivételével a részvényjegyző a jegyzéssel csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vállalhat kötelezettséget. A részvényjegyző - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni.
    Az alapítói előjogok közül a túljegyzésre vonatkozó rendelkezések szabályozása igényel részletesebb ismertetést. A túljegyzés esetén követendő eljárást - van-e mód túljegyzésre, és ha igen, milyen feltételek, szempontok szerint kerül sor a túljegyzés elfogadására - az alapítási tervezetben előre meg kell határozni. Csak így biztosítható ugyanis a részvényjegyzők korrekt tájékoztatása, valamint így zárható ki a részvényjegyzők közötti megkülönböztetés. A Javaslat alapján - az 1997. évi Gt-vel egyezően -, ha az alapítási tervezet az alapítókat nem jogosítja fel a túljegyzés elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó döntés meghozatalára, az alakuló közgyűlés dönt ebben a kérdésben (290. § (1) bek.). Fontos hangsúlyozni, hogy ha az alapítási tervezet a túljegyzéssel összefüggő állásfoglalás jogát alapítói előjogként határozta meg, úgy utóbb az alakuló közgyűlés csak magának az alapítási tervezetnek a megváltoztatását követően bírálhatja felül az alapítók elhatározását. Az alapítási tervezettől való eltérésre viszont továbbra is csak valamennyi részvényjegyző egyhangú döntésével van lehetőség (294. § (2) bek.).
    A Javaslat 290. §-a azt is kimondja a túljegyzéssel kapcsolatban, hogy ha az alapítók vagy az alakuló közgyűlés a túljegyzést visszautasította, a visszautasított részvényjegyzésre teljesített befizetést a visszautasításra vonatkozó döntést követő tizenöt napon belül a részvényjegyzőknek levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek.
    A jegyzési eljárás lefolytatására vonatkozó alapvető szabályokat a Tpt. 49-50. §-a tartalmazza.
    A Javaslat - az 1997. évi Gt. 215. §-ával egyezően - kimondja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság alapítása meghiúsul, ha az nyrt. tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi részvényt vagy - az alapítási tervezet ilyen rendelkezése esetén - a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyezték le, kivéve, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja. Ha a részvényjegyzés során csak a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt jegyezték le, a részvénytársaság alaptőkéjét a jegyzett részvények névértékének összege alapján kell megállapítani. Az alapítás meghiúsulása esetén a részvényjegyzés során befizetett összeget a befizetést teljesítő részére tizenöt napon belül, levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek.
    A Javaslat 292. §-a szerint az eredményes részvényjegyzéstől számított hatvan napon belül kell, hogy sor kerüljön az alakuló közgyűlés megtartására. Ha az alapítók ezt elmulasztják, úgy a részvényjegyző mentesül kötelezettségei alól és az általa befizetett összeget (289. §) visszakövetelheti. A levonás nélküli visszafizetés teljesítéséért az alapítók egyetemlegesen felelnek.
    Az alakuló közgyűlés kötelezően teljesítendő feladatait a törvény 293. §-a sorolja fel. Ezek közül a legfontosabb az nyrt. alapszabályának elfogadására vonatkozó döntés. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának tartalmi elemei megegyeznek a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabályában foglaltakkal, (208. §) ide nem értve a részvények átvételére vonatkozó alapítói kötelezettségvállalást, valamint a részvények átruházásának korlátozásáról, illetve annak az rt. beleegyezéséhez kötéséről szóló rendelkezést, amelyekre az nyrt. esetében nincs törvényes lehetőség (295. § (1) bek.).
    A Javaslat 20. §-ának (6) bekezdése szerint a legfőbb szerv határozatait - törvény vagy az alapszabály eltérőn rendelkezése hiányában - egyszerű szótöbbséggel hozza. A zártkörűen működő részvénytársaság vonatkozásában a 231. § és a 236. § (1) bekezdésének egybevetéséből világosan kiderül, hogy az igazgatóság tagjainak visszahívásához szükséges szavazatarányra a törvény nem állít fel kötelező szabályt, arról az alapszabály rendelkezhet. Mivel nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a részvényeseknek jellemzően kisebb befolyása van a társaság irányítására, mint az erősebb személyegyesítő jegyekkel rendelkező formáknál, a Javaslat kizárja, hogy az alapszabály a törvény által főszabályként előírt egyszerű szótöbbségnél nagyobb arányú szavazatot kívánjon meg az igazgatósági tagok közgyűlés általi visszahívásához.
    Az alakuló közgyűlés a határozatokat - kivéve az alapítási tervezettől való eltérést megalapozó döntést - egyszerű szótöbbséggel hozza, a közgyűlés határozatképességének pedig az az előfeltétele, hogy azon az alaptőke több mint felét lejegyző részvényes jelen legyen. A határozatképesség megállapításánál csak azok a részvényesek vehetők figyelembe, akik a jegyzett részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább huszonöt százalékát már befizették, vagy a vállalt nem pénzbeli hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották (294. §).
    A részvényes jogai és kötelezettségei
    A 296. §-hoz
    A Javaslat 218. §-a rendelkezik a részvényes alapvető kötelezettségének, a részvények névértéke, illetve kibocsátási értéke szolgáltatásának szabályairól. A 218. § (2) bekezdése kimondja, hogy a részvényes a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének befizetésére akkor köteles, ha az igazgatóság erre az alapszabályban meghatározott feltételek szerint felszólítja. A részvényes fizetési kötelezettségét a felszólítást megelőzően is teljesítheti.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeseinek a részvény névértékére, illetve kibocsátási értékére vonatkozó befizetési kötelezettsége akkor áll be, amikor a részvényeseknek címzett befizetésre történő felszólítást a részvénytársaság hirdetményi lapjában, valamint honlapján közzétették. Ez a rendelkezés - az 1997. évi Gt. rendelkezéséhez hasonlóan - elősegíti a részvényes kötelezettségeinek teljesítését.
    A 297. §-hoz
    A § a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesének a közgyűlésen való joggyakorlására irányadó speciális feltételeket állapítja meg.
    A 212. § szerint a zrt. részvényese jogait a közgyűlésen a részvény, illetve tulajdonosi vagy letéti igazolás birtokában, a részvénykönyvbe történő bejegyzését követően gyakorolhatja. A Javaslat nevesíti azt a - gyakorlatban már létező - lehetőséget, hogy a fenti igazolások helyett a részvénytársaság a Tpt-ben szabályozott tulajdonosi megfeleltetés útján azonosítsa be a közgyűles való joggyakorlásra jogosult részvényeseit. Erre az alapszabály felhatalmazása alapján kerülhet sor. Tulajdonosi megfeleltetést (azaz a részvényesek személyének beazonosítását) a részvénytársaság - az alapszabályban meghatározott keretek között - bármely időpontra kérhet, azonban annak csak a 297. § (3) bekezdésében szabályozott esetben van jogkövetkezménye. Ha a tulajdonosi megfeleltetés a soron következő közgyűlést megelőző részvénykönyv-lezáráshoz kapcsolódik, akkor a tulajdonosi megfeleltetés eredménye felülírja a részvénykönyvnek a megfeleltetés időpontjában hatályos adatait. A korábbi adatoknak természetesen ebben az esetben is megállapíthatónak kell maradnia (202. §). Kiemelendő, hogy a részvénytársaság csak azokra a részvényeseire kérhet tulajdonosi megfeleltetést, akik nem tiltották meg a részvénykönyvben való feltüntetésüket, illetve nem kérték onnan való törlésüket (Tpt. 149. § (3) bek.).
    A § (1) bekezdése kiegészíti a 212. § azon szabályát, mely szerint a részvénykönyv vezetésére történő megbízást a részvénytársaságnak a Cégközlöny útján nyilvánosságra kell hoznia. Az nyrt-nek a vonatkozó információkat a hirdetményi lapjában és/vagy a honlapján is meg kell jelentetnie.
    A 298. §-hoz
    A nyilvánosan működő részvénytársaságokban jellemző részvényesi aktivizmus hiányának egyik legfőbb okaként veszik számba az információkhoz való hozzájutás nehézségeit és költségeit. A Javaslat éppen ezért az 1997. évi Gt. rendelkezéseinél még részletesebben szabályozza a közgyűlést megelőzően a részvényesnek adandó tájékoztatás szabályait. E jogok törvényi rögzítésének a szabályozott piacon működő társaságok esetében jelentős befektetővédelmi funkciója van, és egyben csökkenti a bennfentes információkkal való visszaélés lehetőségét.
    A § rendelkezése szerint a közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a közgyűlés napja előtt legalább nyolc nappal benyújtott írásbeli kérelmére a szükséges felvilágosítást megadni. Az igazgatóság csak akkor tagadhatja meg a felvilágosítást, ha álláspontja szerint az a részvénytársaság üzleti titkát sértené. Ebben az esetben is kötelező a felvilágosítás megadása, ha arra a közgyűlés határozata kötelezi az igazgatóságot. Az üzleti titkot nem tartalmazó felvilágosítás megadása pedig nem korlátozható. Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a részvényes felvilágosításhoz való joga részeként a részvénytársaság üzleti könyveibe, illetve egyéb üzleti irataiba betekinthet. Ez utóbbi jog szintén csak az üzleti titok védelme érdekében korlátozható.
    Részben a részvényesek tájékoztatáshoz való jogának biztosítását szolgálják a 303-304. § rendelkezései is.
    Szintén a részvényesi jogok tekintetében mond a zrt-re irányadótól eltérő szabályt a § (4)-(5) bekezdése. A 213. § (1) bekezdése szerint a részvényes részvényesi jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Az nyrt-re nézve - a zrt-re irányadó megengedőbb szabályozástól eltérően - a 298. § (4) bekezdése rögzíti, hogy nem lehet a részvényes meghatalmazottja az igazgatóság tagja, a részvénytársaság vezető állású munkavállalója, a felügyelőbizottság tagja. A 213. § (1) bekezdés értelmében nem lehet meghatalmazott a könyvvizsgáló sem.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a részvényesi, a részvényesi meghatalmazotti kört jellemzően nem csupán az nyrt. székhelye szerinti országban honos személyek alkotják. Következésképpen esetenként alkalmazhatatlanná válhat az 1997. évi Gt-nek - a zrt. és a kft. esetében aggálytalan - azon szabálya, mely szerint a képviseleti meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell a részvénytársasághoz benyújtani. Éppen ezért a Javaslat e szabályt csak a zrt-re nézve tartja fenn kötelezően (213. § (4) bek.), és az nyrt. esetében módot ezért arra, hogy a részvényes a meghatalmazott személy kijelöléséről a részére postán vagy elektronikus okiratként megküldött formanyomtatvány kitöltésével redelkezhessen (298. § (5) bek.).
    Természetesen az nyrt-re is irányadók a 213. § azon rendelkezései, melyek szerint egy képviselő több részvényest is képviselhet, egy részvényesnek azonban csak egy képviselője lehet, valamint a (3) bekezdés szabálya miszerint az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a képviseleti meghatalmazás egy közgyűlésre vagy meghatározott időre, de legfeljebb tizenkét hónapra szólhat. A képviseleti meghatalmazás kiterjed a felfüggesztett közgyűlés folytatására és a határozatképtelenség miatt ismételten összehívott közgyűlésre.
    A 299. §-hoz
    A § az 1997. évi Gt-vel egyezően - a részvényesi demokrácia és a társaság döntéshozatali rendje áttekinthetőségének előmozdítása érdekében - kimondja, hogy a nyilvános részvénytársaság alapszabálya meghatározhatja az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét. E lehetőség azonban nem gyakorolható szelektív módon, a részvényesi jogegyenlőség követelményét tiszteletben kell tartani.
    Az nyrt. részvényeiről rendelkező 286. § nem zárja ki, hogy az egyes elsőbbségi részvényekhez szavazati jog korlátozás vagy kizárás kapcsolódjon, így ebben a tekintetben a nyilvánosan működő részvénytársaságra is a zrt-re előírt szabályok irányadók. Az 1997. évi Gt-vel egyezően azonban a Javaslat is úgy rendelkezik, hogy az alapszabálynak a szavazati jogot korlátozó rendelkezése a törvény erejénél fogva hatályát veszti a Tpt. szerinti nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó eljárás lezárásakor, ha vételi ajánlat útján a részvénytársaságban hetvenöt százalékot elérő befolyás megszerzésére került sor. Ez az ún. áttörési szabály, illetve annak egyik, a társasági jogi szabályozás szempontjából jelentős aspektusa. Az áttörési szabály a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelvben jelenik meg, amelynek implementálására a Tpt-nek a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésről szóló harmadik részében kerül sor.
    A 300. §-hoz
    A nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában a kisebbségvédelmi szabályoknak jóval nagyobb a jelentőségük, mint a gazdasági társaságoknál általában. A kisrészvényesi, kisbefektetői körnek mind a meghatározó részvényessel, mind az igazgatósággal szemben biztosítani kell azokat a jogokat, amelyek a törvénysértések vagy a tulajdonosi jogok visszaélésszerű gyakorlása esetén a hatékony fellépést lehetővé teszik. Tekintettel arra, hogy a tőkepiacon működő társaságokban az egyes kisbefektetőknek a társaság tőkéjéből való részesedése nagyon alacsony, a fellépés, a jogérvényesítés elősegítésének egyik lényeges eszköze, hogy a törvény az egyes kisebbségi jogok gyakorlásához szükséges részesedés mértékét az általános szabályokhoz képest alacsonyabb szinten állapítja meg.
    A Javaslat általános része úgy rendelkezik, hogy azok a tagok (részvényesek), akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, a társaság legfőbb szervének összehívását - az ok és cél megjelölésével - bármikor kérhetik. A társasági szerződés (alapszabály) ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő tagoknak (részvényeseknek) is megadhatja (49. §). A 217. § szerint a zrt. azon részvényesei, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, - az ok megjelölésével - írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére. Az alapszabály ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is megadhatja.
    Az nyrt. esetében az alapszabály helyett maga a törvény ír elő speciális szabályt, amikor - a fent ismertetett cél érdekében - úgy rendelkezik, hogy a közgyűlés összehívására, illetve a közgyűlés napirendjének kiegészítésére vonatkozó jogokat azok a részvényesek gyakorolhatják, akik a szavazatok legalább egy százalékával rendelkeznek. A kisebbségi jogok gyakorlására a 49. §, valamint a 217. § egyéb rendelkezései természetesen az nyrt-re nézve is alkalmazandók.
    A zrt. társasági vagyon védelmére vonatkozó szabályai között találhatóak - az 1997. évi Gt-vel egyezően - a részvényes számára, tagsági jogviszonyára figyelemmel történt jogellenes kifizetés esetén alkalmazandó előírások, felelősségi szabályok. A 222. § (2) bekezdése lehetővé teszi a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesek, valamint a részvénytársaság azon hitelezői, akiknek a kifizetés időpontjában még nem esedékes követelése eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, hogy a költségek megelőlegezésével egyidejűleg kérjék a cégbíróságtól független szakértő kirendelését annak megvizsgálása végett, hogy a kifizetés megalapozza-e az érintett részvényes visszafizetési kötelezettségét. E jogot a 300. § (2) bekezdése megadja az nyrt. azon részvényeseinek, akik a szavazatok legalább egy százalékával rendelkeznek. Egyebekben a társasági vagyon védelmére vonatkozó szabályok tekintetében a zrt. és az nyrt. között nem indokolt különbséget tenni.
    A 301. §-hoz
    A § az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyezően szól a nyilvánosan működő részvénytársaság saját részvényeinek megszerzése, elidegenítéséről, valamint a részvénytársaság részvényeinek felvásárlására irányuló, Tpt. szerinti nyilvános vételi ajánlatról.
    A Javaslat előírja - elsősorban a részvényesi jogegyenlőség előmozdítása érdekében -, hogy az nyrt. saját részvényeinek megszerzésére és elidegenítésére vagy tőzsdei ügyletként kerülhet sor, vagy arra a Tpt. szerinti nyilvános ajánlatot kell tenni (Tpt. 21. §).
    A Javaslat - az 1997. évi Gt-vel egyezően - számos lehetőséget biztosít a zrt. számára a részvények nem kívánt megszerzése elleni védekezésre. (Ld. a részvényátruházás korlátozására, valamint annak az rt. beleegyezéséhez kötéséről szóló 204-205. §-t.) Adott esetben a 225. § (1) bekezdésében foglalt lehetőség is elláthat ilyen funkciót, hiszen a 224. §-ban foglalt főszabály szerint az rt. saját részvénye megszerzésének feltétele, hogy a közgyűlés az igazgatóságot arra, a feltételek meghatározásával felhatalmazza. A zrt. esetében azonban a törvény kimondja, hogy az alapszabály rendelkezése alapján nincs szükség a közgyűlés által adott előzetes felhatalmazásra, ha a részvények megszerzésére a részvénytársaságot közvetlenül fenyegető, súlyos károsodás elkerülése érdekében kerül sor.
    Az nyrt. részvényeinek felvásárlására a Tpt-nek a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre irányadó szabályok szerint, nyilvános vételi ajánlat útján kerülhet sor. A Javaslat 301. §-ának (2) bekezdése - a 225. § (1) bekezdése alkalmazásának kizárásával - azt mondja ki, hogy a Tpt. szerinti felvásárlás esetén az igazgatóság csak a közgyűlés felhatalmazása alapján dönthet az nyrt. saját részvényeinek felvásárlásáról, azaz csak a részvényesek (tulajdonosok) döntése alapján akadályozhatja meg a Tpt. szerinti eljárás sikerét. A közgyűlés ilyen határozatának meghozatalához a szavazatok legalább háromnegyedes többsége szükséges (305. § (1) bek.).
    A nyilvánosan működő részvénytársaság szervezete
    A 302. §-hoz
    A közgyűlés a részvénytársaság legfőbb szerve, amely a részvényesek összességéből áll (231. § (1) bek.). A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket a 231. § (2) bekezdése sorolja fel, amely a fejezet második címének szubszidiárius jellege folytán a zrt. mellett az nyrt-re is megfelelően irányadó. (Természetesen azon kérdésekben, amelyeket az nyrt. esetében a törvény más rendelkezése kizár, a közgyűlés sem hozhat határozatot. Így pl. nyrt. esetében a 231. § (2) bekezdésének g) pontja alapján nem dönthet dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé történő alakításáról.)
    A 302. § által felsorolt további négy hatáskör a nyilvánosan működő részvénytársaságra irányadó speciális előírásokból adódik.
    A 303-307. §-hoz
    A Javaslat változatlanul hagyja az 1997. évi Gt-nek a közgyűlés gyakoriságára vonatkozó szabályait. A 232. § szerint a közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni. Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható. A közgyűlést - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az igazgatóság hívja össze. A Gt. rendelkezéseivel egyezően a Javaslat kimondja, hogy - a zrt-re előírt 15 napos határidőtől eltérően - az nyrt. közgyűlését annak kezdőnapját legalább 30 nappal megelőzően kell összehívni (303. §). Változást jelent az 1997. évi Gt-hez képest, hogy a törvény kifejezetten rendelkezik arról, hogy a hirdetményt a nyomtatott sajtó helyett vagy mellett a társaság honlapján is közzé lehet tenni. Azon részvényeseket, akik ezt kívánják, a közgyűlés összehívásáról elektronikus úton is értesíteni kell, azonban a hirdetmény és az elektronikus úton küldött értesítés közötti eltérés esetén a hirdetményben foglaltak az irányadók.
    A felkészülési időt rövidíti a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv 9. és 11. cikkének felhatalmazása alapján a 303. § (3) bekezdése, amikor előírja, hogy ha az nyrt. részvényeire tett nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos részvényesi állásfoglalás miatt vagy az eredményes, nyilvános vételi ajánlattételi eljárást követően a befolyásszerző kezdeményezésére rendkívüli közgyűlés összehívására kerül sor, a közgyűlést - kivételesen - annak kezdőnapját legalább tizenöt nappal megelőzően kell összehívni. A nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésének összehívásával kapcsolatban a Javaslat az 1997. évi Gt-hez képest szélesebb körű tájékoztatási kötelezettséget ró a részvénytársaság ügyvezetésére. Lényegében a jelenleg folytatott társasági gyakorlattal és a Tpt-nek a rendkívüli hirdetmények közzétételére vonatkozó szabályozásával összhangban, a Javaslat megköveteli, hogy valamennyi napirendi ponttal kapcsolatos előterjesztés összefoglalóját és a határozati javaslatokat a részvénytársaság a közgyűlést megelőzően legalább 15 nappal nyilvánosságra hozza (304. § (1) bek.). A Javaslat kimondja, hogy az alapszabály rendelkezés alapján a részvénytársaság ezen hirdetményeit az nyrt. honlapján is közzé lehet tenni.
    A részvénykönyvre vonatkozó általános szabályokat a 202. § tartalmazza. A részvényes közgyűlésen történő részvétele szempontjából garanciális jelentőségű, hogy a társaság a közgyűlés napjához viszonyítva mikor jogosult a részvénykönyv lezárására. A Javaslat - a hazai többségi gyakorlattal egyezően - úgy rendelkezik, hogy az alapszabályban meghatározott azon időpont, ameddig a közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes (részvényesi meghatalmazott) nevének a részvénykönyvbe való bejegyzésére sort kell keríteni, nem lehet korábbi a közgyűlés kezdő napját megelőző 7 munkanapnál (304. § (2) bek.).
    Az nyrt. működését rugalmasabbá tevő rendelkezést tartalmaz a 304. § (3) bekezdése, amely az alapszabályra bízza annak az eldöntését, hogy a részvénykönyv lezárása a közgyűlés berekesztéséig tartó átruházási tilalmat is jelentsen-e egyben, vagy pedig a közgyűlési részvételre már jogot szerző személy a részvényeit utóbb - akár a közgyűlés idején is zajló tőzsdei kereskedésben - értékesíthesse. Ez utóbbi megoldás választása esetén - ez érvényesül pl. Belgiumban és Svédországban - a részvényesek közgyűlési aktivitását nem korlátozza az a körülmény, hogy a közgyűlés megtartása, az azon való részvétel akadályozza az értékpapírral való kereskedést.
    A Javaslatnak a részvénytársaság működésével, döntéshozatalával kapcsolatos egyik legjelentősebb újítása a konferencia közgyűlés bevezetése (239-241. §). A konferencia közgyűlés bevezetésének elsődleges célja a részvényesi joggyakorlás megkönnyítése. A részvényesek közgyűlésen való részvétele több szempontból is jelentős kérdés. A nemzetközi befektetők bizalmát alapvetően meghatározza, hogy milyen mértékben és módon tudják részvényesi jogaikat gyakorolni az adott államban. Másrészt, a részvényesek ellenőrző feladatuk ellátására csak akkor képesek, ha megfelelő eszközökkel rendelkeznek a döntéshozatalban való részvételre. Az igazgatóság döntési szabadságának tényleges korlátozása előmozdíthatja a részvényesi érdekek érvényesülését. A "részvényesi apátia" csökkentésének egyik hatékony módja lehet a döntéshozatalban való részvétel megkönnyítése.
    A 239. § szerint az alapszabály rendelkezése alapján mód van a közgyűlés oly módon történő megtartására, hogy a részvényesek azon nem személyesen, hanem telekommunikációs (elektronikus hírközlő) eszközök közvetítésével vesznek részt. A konferencia közgyűlés megtartásának részletes szabályait a 239-241. § tartalmazza. Konferencia közgyűlés tartására természetesen nyilvánosan működő részvénytársaság esetében is lehetőség van, sőt várhatóan épp az nyrt-nél lesz annak érdemi jelentősége, figyelemmel pl. a külföldi intézményi befektetőkre. Eltérő szabály azonban, hogy - a részvényesi (elsősorban kisrészvényesi) joggyakorlás elősegítése érdekében - az nyrt. közgyűlése nem tartható teljesen "virtuálisan", azaz előzetesen meghirdetett közgyűlési helyszín nélkül. A Javaslat szerint a konferencia közgyűlés helye csak a részvénytársaság székhelye vagy telephelye lehet. Az igazgatóság pedig a konferencia közgyűlés időtartamára szavazásra meghatalmazott személyt jelöl ki, aki a konferencia közgyűlés idején valamennyi részvényes számára elérhető. A részvényesek szavazati jogukat a szavazásra meghatalmazott útján is gyakorolhatják. A szavazásra meghatalmazott nevét, a konferencia közgyűlés alatti elérhetőségét a közgyűlési meghívóban (232. § (4) bek.) kell feltüntetni.
    A zrt. számára a Javaslat széles körben lehetővé teszi a közgyűlés tartása nélküli írásbeli döntéshozatalt (242. §). Ennek alkalmazása a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében úgyszólván lehetetlen, ezért erre a Javaslat nem is ad lehetőséget (307. §).
    A Javaslat 236. § sorolja fel azon ügyeket, amelyekről az rt. közgyűlése csak háromnegyedes többséggel határozhat. Ezt a listát egészíti ki a 305. § (1) bekezdése a Tpt. szerinti nyilvános vételi ajánlatról történt tudomásszerzését követően az eljárás megzavarására alkalmas lépésről való döntéssel, amely értelemszerűen csak az nyrt. esetében merülhet fel. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók (áttörési szabály). Ez természetesen nem vonatkozik a saját részvény esetén a törvény által kizárt szavazati jogra, amely ebben az esetben sem jogosít szavazásra. Jelezni kell azt is, hogy ezek a - társaság életét leginkább meghatározó - döntések háromnegyedes többséghez kötése lényeges kisebbségvédelmi funkcióval bír, hiszen a meghatározó részvényes mozgásterét korlátozza.
    Nyilvánosan működő részvénytársaságnál - tekintettel a részvényesi struktúrára - a 237. § nem alkalmazható.
    A Javaslat 306. §-a - a társaság működésének átláthatóságát biztosítandó - előírja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság a közgyűlésen hozott határozatokat a Tpt-ben meghatározott módon és időben köteles nyilvánosságra hozni.
    A nyilvánosan működő részvénytársaság ügyvezetése
    A 308-310. §-hoz
    A Javaslat egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a társaság struktúrájának, működésének meghatározását a részvényesekre bízza, abban - eltérést nem engedő törvényi előírások útján - csak olyan korlátokat állítson, amelyek a piac más szereplői, vagy maguk a befektetők érdekvédelme, és a piac megfelelő tájékoztatása érdekében szükségesek. Azon kérdésekben azonban, amelyek nem bírnak ilyen jelentőséggel, illetve ahol többféle egyenértékű megoldás is létezik, a Javaslat bővíti az alapítók, illetve a részvénytulajdonosok mozgásterét. Ezen szempontokra is figyelemmel, a Javaslat lehetővé teszi, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok a hagyományos dualista (two-tier), az igazgatóság-felügyelőbizottság irányítási-ellenőrzési struktúra helyett az angolszász eredetű egységes board-típusú (one-tier) irányítási modellt alkalmazzák. Erre a választásra az nyrt. alapszabályában kerülhet majd sor, és a választás természetesen nem visszafordíthatatlan. A társaság - az alapszabály módosítása útján - bármikor áttérhet a monista irányításról a dualista rendszerre, vagy fordítva.
    A Magyarországon hagyományos - német eredetű - dualista modellben a részvénytársaság irányításáért felelős igazgatóság és az ellenőrző szerepet betöltő felügyelőbizottság szervezetileg is elkülönül egymástól. Ezzel szemben a - brit eredetű - egységes vállalatirányítási modellben mind a részvénytársaság irányítása, mind az ellenőrzés az egységes igazgatótanács kezében van. Az igazgatótanács egyes tagjai ügyvezetői feladatokat látnak el, míg a független tagok feladata a társaság irányításának ellenőrzése. Az utóbbi személyekkel szemben a törvény szigorú függetlenségi követelményeket támaszt. A német rendszerrel ellentétben tehát a társaság irányítását és a vállalatvezetés ellenőrzését végző személyek szervezetileg nem különülnek el, de a funkcionális megosztás a dualista rendszerhez hasonlóan biztosított.
    E jogbővítő szabályrendszer bevezetését motiválta, hogy az Európai Bizottság Cselekvési Terve (Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union - A Plan to Move Forward) a középtávú jogalkotási feladatok között nevesíti egy olyan irányelv elfogadását, amely a részvénytársaságok számára valamennyi tagállamban lehetővé teszi a kétféle modell közötti választást. Az eddig megszületett két közösségi jogon alapuló társasági forma, az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet esetében pedig a statutumrendeletek már eleve a két vállaltirányítás modell egyenrangúságát vélelmezik.
    A fentiekkel összhangban a Javaslat 308-309. §-a a következőket mondja ki az igazgatótanáccsal kapcsolatban. A nyilvánosan működő részvénytársaságnál, - az alapszabály rendelkezése alapján -, igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító igazgatótanács működhet. Ebben az esetben az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a felügyelőbizottság törvényben meghatározott feladatait. Az igazgatótanács 5-11 természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatótanács elnökét közvetlenül a közgyűlés választja.
    Az igazgatótanács tagjai többségének független személynek kell lennie, az alapszabály ennél magasabb arányt is megállapíthat. Függetlennek akkor minősül az igazgatótanács tagja, ha az nyrt-vel az igazgatótanácsi tagságán kívül más jogviszonyban nem áll. A 309. § (3) bekezdése példálózó jelleggel felsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek alapján az igazgatótanács tagja nem minősül függetlennek, azaz amelyekben a tag személyes érdekeltsége a társaság eredményes működését illetően - akár csak közvetve is - fennáll.
    A Javaslat 308. §-ának (3) bekezdése - érdemben az 1997. évi Gt-vel egyezően - úgy rendelkezik, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságnál nem választható igazgatóság helyett vezérigazgató, hiszen - szemben a jelentősen kisebb zrt-vel - itt nem képzelhető el, hogy az ügyvezetői feladatokat egyetlen személy képes ellátni.
    A Javaslat 33. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az nyrt-nél - feltéve, hogy az nem board-rendszerű - kötelező a felügyelőbizottság választása. Annak érdekében azonban, hogy a részvényeseknek olyan kritikus kérdésekben, mint az igazgatóság tagjainak megválasztása, visszahívása, díjazása érdemi befolyást gyakorolhassanak a megszülető döntésre, a 308. § (2) bekezdése kizárja, hogy az nyrt-ben a 37. § szerinti ügydöntő felügyelőbizottságot válasszanak.
    Az Európai Bizottság által a független igazgatósági tagokról elfogadott ajánlás nem csak az igazgatótanáccsal szemben támasztja azt a követelményt, hogy tagjainak többsége a társaságtól független személy legyen, hanem ugyanezt írja elő a nyilvánosan működő részvénytársaságok felügyelőbizottságára is. Éppen ezért a Javaslat 310. §-a kimondja, hogy ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, a 309. § (2) és (3) bekezdésében foglalt függetlenségi követelményeket a felügyelőbizottságra kell alkalmazni. Ettől értelemszerű eltérést jelent, hogy a 41. § (5) bekezdése szerint a könyvvizsgáló nem hogy nem minősül független tagnak, hanem egyáltalán nem lehet sem a felügyelőbizottság tagja, sem vezető tisztségviselő.
    Ki kell még emelni, hogy az egységes irányítási rendszerű részvénytársaságban a munkavállalóknak a társaság irányítása ellenőrzésében való részvétele - felügyelőbizottság hiányában - nem valósítható meg a 38-39. §-ban szabályozott módon. Éppen ezért a 38. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nyilvánosan működő részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik, a munkavállalókat a társaság ügyvezetése ellenőrzésében - az alapszabályban foglaltak szerint - megillető jogok gyakorlásának módjáról, feltételeiről az igazgatótanács és az üzemi tanács állapodik meg egymással.
    A 311. §-hoz
    Hagyományosan az egységes vállalatirányítási rendszer működésében játszanak jelentős szerepet azon bizottságok, amelyek az igazgatótanács - jórészt független - tagjaiból állnak, és az igazgatótanács működését segítik elő, illetve bizonyos szempontokból ellenőrzik azt. Az utóbbi években - ha nem is jogi normában - de ajánlásként már a német szabályozásban is megjelentek ezek a felügyelőbizottság mellett működő testületek. Három bizottság-típust kell kiemelni, amelyek már a független igazgatósági tagokról szóló európai bizottsági ajánlásban is hangsúlyos szerepet kapnak. A jelölési bizottság feladata az igazgatóság tagjainak jelölése, a javadalmazási bizottság tesz javaslatot az igazgatósági tagok díjazására, a legfontosabb, az audit bizottság pedig az rt. belső számviteli rendjének ellenőrzéséért felelős.
    A bizottságok, amelyek nagyobb részben vagy egészben az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjaiból állnak, tevékenységének célja, hogy a társaság ügyvezetésének - a részvényesek érdekében történő - ellenőrzésében segítse az erre jogosult szervet vagy személyeket. A Javaslat egyedül az audit bizottság létrehozását teszi kötelezővé, amelynek tagjait a közgyűlés választja a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács független tagjai közül. Az audit bizottság legalább három tagból áll és hatáskörébe tartozik számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése, a javaslattétel a könyvvizsgáló személyére és díjazására, a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, és adott esetben aláírása, a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények és összeférhetetlenségi előírások érvényesülésének figyelemmel kísérése, a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és a javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére, valamint az igazgatótanács, illetve a felügyelőbizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében. Az alapszabály további feladatokat is utalhat az audit bizottság hatáskörébe.
    Más bizottság létrehozását a Javaslat nem teszi kötelezővé, azt a Budapesti Értéktőzsde Felelős Vállaltirányítási Ajánlásaira (312. §), illetve a részvényesek döntésére hagyja.
    A 312. §-hoz
    A felelős vállalatirányítás (corporate governance) elvei a szabályozott piacon működő társaságokra terjednek ki. E társaságok működésének átláthatóságát biztosítják a felelős vállalatirányítási jelentések, amelyekben az igazgatóság összefoglalja a részvénytársaság által a megelőző üzleti évben követett vállalatirányítási gyakorlatot. Ide tartoznak például olyan kérdések, mint a közgyűlés működése, hatásköre, a részvényesi jogok tartalma és gyakorlásuk módja, az igazgatóság és a bizottságok összetétele és működése, a többségi részvénytulajdonosok szavazati és ellenőrzési jogai, az általuk kötött megállapodások, más
    közvetett és közvetlen kapcsolatok a többségi részvényesek és a társaság között, vagy a kockázatkezelési rendszer léte, illetve jellege. A jelentést az nyrt. honlapján közzé kell tenni.
    A jelentés részét képezi az igazgatóság nyilatkozata arról, hogy milyen eltérésekkel alkalmazta a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Felelős Vállalatirányítási Ajánlásait.
    A BÉT Felelős Vállalatirányítási Ajánlásai beilleszkednek az utóbbi évtized jellemző trendjébe, mely szerint a vállalatirányítás szabályozása a társasági jog által korábban nem érintett területekre is kiterjed. E szabályozás azonban gyakran nem jogszabályként, hanem a piac önszabályozásaként jelenik meg, és olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az igazgatóság és a könyvvizsgálók szerepe, a munkavállalói részvétel, a részvényesi jogok és azok érvényesítése, vagy a pénzügyi jelentések tartalma és nyilvánossága.
    Az előírásokat tartalmazó kódexek (corporate governance codes) közös jellemzője, hogy a bennük foglalt szabályok alkalmazása önkéntes. Vagy a vállalatirányítással kapcsolatos döntések önkéntes közzétételét javasolják, vagy az ún. "comply or explain" elvet rögzítik, mely szerint a társaság nem köteles betartani az ajánlásban szereplő szabályokat, azonban az eltérésekre magyarázatot kell adnia. Fontos eszközük a nyilvánosság, a jelentések közzététele nem mellőzhető.
    Az ajánlások betartása alapvetően meghatározza a társasággal kapcsolatos befektetői magatartást, a kódexek hatálya pedig többnyire azon társaságokra terjed ki, amelyek részvényei a tőzsdei forgalomban részt vesznek (listed companies). Ugyanakkor számos kódex rámutat, hogy szabályainak alkalmazása haszonnal járhat más nyilvánosan vagy zártkörűen működő részvénytársaságokra, illetve az állami tulajdonú vállalatokra is.
    A BÉT Felelős Vállalatirányítási Ajánlásai a bemutatott alapelveknek megfelelően szólnak - többek között - az igazgatóság és a felügyelőbizottság összetételéről, szerepéről, feladatairól, a bizottságokról, a tőzsdei társaságok működésének átláthatóságáról, és a közgyűlés lebonyolításával kapcsolatos szabályokról. Az Ajánlások fontosabbnak ítélt pontjaira nézve a BÉT - a comply or explain elvet követve - azt írja elő a társaságoknak, hogy az előírásoktól való esetleges eltérésre adjanak magyarázatot.
    A felelős vállalatirányítási jelentést, amely a Felelős Vállalatirányítási Ajánlásokkal kapcsolatos nyilatkozatot is tartalmazza, a - a számviteli törvény szerinti beszámolóval egyszerre - a közgyűlés elé kell terjeszteni, amely arról külön határozatot hoz. Ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, a jelentés a felügyelőbizottság jóváhagyása nélkül nem terjeszthető a közgyűlés elé. A jelentés célja tehát az, hogy a részvényesek (befektetők) minél élethűbb képet nyerjenek a részvénytársaság, jogi, pénzügyi, szervezeti viszonyairól, működéséről, és ezáltal képessé váljanak tulajdonosi jogaik, érdekeik érvényesítésére.
    Az alaptőke felemelése és leszállítása
    A 313. §-hoz
    A Javaslat 313-315. §-a csak azokat az alaptőke felemelésével és leszállításával kapcsolatos szabályokat tartalmazza, amelyek az nyrt. esetében eltérnek a zrt-re irányadó törvényi előírásoktól. A módosított 77/91/EGK irányelv 25. cikkében foglalt előírásnak megfelelően nyilvánosan működő részvénytársaság esetén az alaptőke felemeléséről döntő közgyűlési határozat meghozatalához nem elégséges, ha a közgyűlés a határozatot egyszerű szótöbbséggel elfogadja, hanem az is szükséges, hogy a tőkeemeléssel érintett részvényfajták, részvényosztályok részvényesei ehhez külön hozzájáruljanak. Ezt az irányelvi szabályt ülteti át az (1) bekezdés.
    A hozzájárulás beszerzésének módja az alapszabályban határozandó meg így például az, hogy a közgyűlésen, avagy azt megelőzően, valamennyi érintett részvény névértékének arányában, avagy a közgyűlésen jelenlevők, esetleg azt megelőző eljárásban nyilatkozatot tevők arányában kell vizsgálni, hogy az érintettek a tőkeemeléshez megfelelő arányban hozzájárulnak-e.
    A fenti rendelkezés vonatkozik az igazgatóságot tőkeemelésre felhatalmazó közgyűlési határozat meghozatalára is, összhangban az irányelvi rendelkezésekkel.
    Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a módosított 77/91/EGK irányelv 29. cikkében foglaltaknak megfelelően, ha a tőke felemelésére pénzbeli hozzájárulás ellenében kerül sor, a törvény kogens rendelkezése folytán érvényesül a jegyzési elsőbbség.
    A jegyzési elsőbbség szabályai nem alkalmazandóak apport szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés esetén hiszen, ha az apport egyedi dolog, azt az apportőrtől eltérő személy nem szolgáltathatja. Úgyszintén nem érvényesül-e szabály dolgozói részvény forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés esetén ugyanis, kedvezményes dolgozói részvény kibocsátása esetén, a tőkeemelésnek csak részbeni fedezete a vagyoni hozzájárulás, míg ingyenes dolgozói részvénykibocsátás esetén, nem kerül sor vagyoni hozzájárulás szolgáltatására, a részvények névértékét az alaptőkén felüli vagyon fedezi.
    Az elsőbbségi joggal rendelkezők körét, sorrendjét a tervezet meghatározza. Ezen túlmenően a részletes szabályokat a részvénytársaság alapszabályában kell szabályozni. Például az alapszabályban lehet meghatározni, hogy azonos kategóriába tartozó jegyzési elsőbbségi joggal rendelkezők túljegyzése esetén kiknek a jegyzését kell elfogadni, vagyis milyen "allokációs" szabályok érvényesülnek.
    Annak érdekében, hogy a jegyzési elsőbbségi joggal rendelkezők ténylegesen tudjanak élni a törvény biztosította jogukkal, a tervezet a hatályos szabályozással egyezően tételesen előírja az igazgatóság számára hogyan, mi módon köteles a jegyzésre jogosultakat tájékoztatni annak érdekében, hogy jegyzési elsőbbségükkel élni tudjanak. A Javaslat a hivatkozott irányelv előírását figyelembe véve határozza meg a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlására biztosítandó legrövidebb időtartamot.
    A jegyzési elsőbbségi jog általánosságban nem zárható ki, nem korlátozható, az alapszabály nem jelölhet meg olyan eseteket, amikor a jegyzési elsőbbségi joggal rendelkezők elsőbbségi jogukat nem gyakorolhatják. A közgyűlés azonban esetenként, tőkeemelési döntésenként a jegyzési jog gyakorlását kizárhatja az igazgatóság ilyen tartalmú előterjesztése alapján. A közgyűlési határozat szabályszerű meghozatalának feltétele, hogy az igazgatóság előterjesztésében tájékoztassa a közgyűlést az indítvány okairól. Ezen túlmenően az előterjesztés további tartalmára, tárgyalására vonatkozó szabályokat az rt. létesítő okiratában kell meghatározni és azt betartva lehet csak szabályosan a jegyzési elsőbbségi jogot esetenként kizárni.
    A hivatkozott irányelv rendelkezéseinek megfelelően a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlását kizáró határozatot az igazgatóság köteles a Cégközlönyben közzétenni.
    Igazgatóság által elhatározott tőkeemelés esetén nem lehet a jegyzési jogot kizárni, mert a jegyzési elsőbbségi jog kizárása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik (231. § (2) bekezdés l) pont).
    Jelen § rendelkezései mindaddig, amíg a 332. § (3) bekezdésében meghatározott külön törvény hatályba nem lép a zártkörűen működő részvénytársaságokra is vonatkoznak.
    A 314. §-hoz
    Az új részvények nyilvános forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés lényege, hogy egyedileg előre be nem határolható kör vehet részt a tőkeemelésben, ezért a tőkeemelés fedezetéül csak pénzbetét szolgálhat, összhangban a nyilvános alapítás szabályaival. Ezen tőkeemelési esetben a Tpt.-ben szabályozott jegyzési eljárás keretében válnak a részvényjegyzők a részvénytársaság részvényeseivé.
    A módosított 77/91/EGK irányelv 26. cikkében írtakkal összhangban rendelkezik úgy az alapítási szabályoktól eltérően a tervezet, ha a forgalomba hozandó részvények nem névértéken, hanem kibocsátási értéken kerülnek forgalomba a kibocsátási és névérték között különbözetet teljes egészében a részvényjegyzéskor kell megfizetni.
    A 315. §-hoz
    A módosított 77/91/EGK irányelv 31. cikkében foglaltakkal összhangban az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlési határozat meghozatalához nem elégséges, ha a közgyűlés a határozatot minősített szótöbbséggel elfogadja, hanem az is elengedhetetlen, hogy a tőkeleszállítással érintett részvényfajták, részvényosztályok részvényesei a tőke leszállításához külön hozzájáruljanak. Ezen hozzájárulás beszerzésének módja az alapszabályban határozandó meg így például az, hogy a közgyűlésen, avagy azt megelőzően, valamennyi érintett részvény névértékének arányában kell vizsgálni, hogy az érintettek a tőke leszállításához hozzájárulnak-e.
    Ezen szabály mindaddig, amíg a 332. § (3) bekezdésében meghatározott külön törvény hatályba nem lép a zártkörűen működő részvénytársaságok esetén is irányadó.
    III. RÉSZ
    A KOOPERÁCIÓS TÁRSASÁG
    XI. Fejezet
    Egyesülés
    A 316. §-hoz
    A Javaslat az egyesülés fogalmának ismérveit az 1997. évi Gt-vel azonosan határozza meg. Az egyesülés tagjai gazdálkodásának koordinálására hivatott, önálló jogi személységgel rendelkező nonprofit társaság, amelyre kiterjednek a törvény I. részének szabályai. Az egyesülés kiegészítő tevékenységként üzleti gazdasági tevékenységét is folytathat.
    Az egyesülés társasági szerződésének tartalmát a Javaslat az 1997. évi Gt-vel egyezően határozza meg. A 12. §-ban felsorolt kötelező tartalmi elemeket a § több ponttal kiegészíti.
    A 317. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a szakmai érdekképviseleti feladatokat is meg kell határozni a társasági szerződésben. Ez a tagok szakmájához és érdekeihez képest igen változatos lehet. Nincs akadálya annak sem, hogy a tagok igényeik szerint több csoportra oszoljanak, és csoportonként eltérő követelményeket támasszanak.
    A 317. § (1) bekezdésnek b) pontjánál arra a jellegzetes vonásra kell rámutatni, hogy az egyesülésnél nincs tőkeminimum. A tevékenységi kör eltérése miatt a költségek igen különbözők lehetnek, a konkrét feladatok szabják meg a kiadásokat.
    A 317. § (1) bekezdésének c) és d) pontja a tag kilépése esetére az elszámolás módjának, továbbá az egyesülés megszűnése esetére a fennmaradó vagyon felosztása rendjének meghatározását utalja a társasági szerződésre.
    A 317. § (2) bekezdése arra az esetre ír elő további tartalmi elemeket a társasági szerződésre, ha az egyesülés kiegészítő gazdálkodási tevékenységet folytat (316. § (2) bek.)
    A egyesülés működési költségei, illetve nyereség-felosztási szabályai azonosak az 1997. évi Gt. 274-275. §-ával.
    A 318. § (1) bekezdése két, egymástól élesen elkülönülő fogalmi kört tartalmaz. Az egyesülés működésének körébe mindenekelőtt a fenntartás állandó rezsitételei tartoznak, amelyeket természetesen a tagoknak kell összeadniuk. Ide számítandóak azonban az iroda fenntartásának és az alkalmazottak bérterheinek fedezetén túl azok a rendszeres vagy visszatérő költségtényezők is, amelyek összefüggnek az egyesülés kapcsolattartó és
    Az egyesülés tehát továbbra sem tekintendő a gazdasági társaságok egyik formájának, a Javaslat alapján is kooperációs társaságnak minősül. Az elhatárolás a 3. §-sal kapcsolatos, amely a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására alakuló szervezetként határozza meg. Az egyesülés tehát olyan, nem direkt profitorientált, kooperációs társaság, ahol a nyereség ugyan nem kizárt, de nem a tevékenység domináns mozgatója.
    A szervezetben és a működésben viszont az egyesülés is társaság módjára viselkedik; ezt alapozza meg a 316. § (4) bekezdése, amely a Javaslat I. részének szabályait az egyesülésre is alkalmazni rendeli.
    Mivel az 1997. évi Gt. egyesülésre vonatkozó szabályainak kidolgozása során tartalmilag a jogalkotó az európai gazdasági egyesülésről szóló 2137/85/EGK (1985. július 25.) rendeletet vette alapul, a rendelet végrehajtásához szükséges belső jogi normák megalkotását követően (2003. évi XLIX. törvény) a külön törvény aggálytalanul hivatkozhat a Javaslat szabályaira, mint alkalmazandó jogra.
    1. Cím
    Az egyesülés alapítása és működése
    A 317-319. §-hoz
    A 318. § (2) bekezdése a mellékszolgáltatás lehetőségével foglalkozik. Ilyenként igen sokféle szolgáltatás jöhet számításba, a helyiségek és dolgok bérletétől az információ beszerzéséig. Az ellenszolgáltatást a piaci árak alapulvételével kell megállapítani, és kötelező erről társasági szerződésben rendelkezni. Indokolt lehet a szerződésszegés esetére szankciót is megállapítani, ha az a felek bármelyikének kimutatható kárt okoz.
    A Javaslat 319. §-ának (1) bekezdése az egyesülés alaptevékenységére, vagyis arra a szervezési-koordinatív - érdekképviseleti működésre vonatkozik, amely az egyesülés létének alapvető célja. Érthető, hogy ennek díjmentes igénybevételére a tagok jogosultak - feltéve természetesen azt, hogy az egyesülés fenntartására megszavazott költségvetés ezt fedezi. Ha viszont ezen felüli költség merül fel az az ingyenesség ellenére is megtérítendő, hiszen tényleges kiadásról van szó.
    Előfordulhat, hogy az egyesülés által létrehozott szolgáltatás a tagságon kívülesők számára is felhasználható; ezek a használat jogát díjazás fejében szerezhetik meg, amely bevételként a tagok között osztandó fel, vagy adózás után azok javára könyvelendő.
    A (2) bekezdés a gazdálkodási tevékenységre vonatkozik. Ebben a tekintetben az egyesülés ugyanolyan elbírálás alá esik, mint bármely más cég, tehát a gazdálkodás haszna az adózott eredményben jelentkezik. Ezt a résztvevő tagok között, általában az egymással kötött szerződésnek megfelelően, a vagyoni hozzájárulás arányában kell felosztani. Ha a ráfordítások a tagokat egyenlő mértékben terhelték, úgy a nyereség is egyenlő arányban oszlik meg közöttük.
    2. Cím
    Az egyesülés szervezete
    A 320. §-hoz
    érdekképviseleti tevékenységének fenntartásával, mint a különböző tagsági díjak és hasonló kiadások. Ezek tehát a rendszeres és általában tervezhető költségek.
    A másik fogalmi körbe a kiegészítő gazdálkodási tevékenység kiadásai tartoznak. Ezeket természetesen külön kell tervezni és nyilvántartani az elszámolások lehetővé tétele érdekében, de el kell ezeket különíteni személyi alapon is, ha nem mindegyik tag, hanem csak egy részük működik közre ebben a tevékenységben. Ebben az esetben értelemszerűen a résztvevők között kell felosztani a tevékenység lehetővé tételéhez szükséges vagyoni alapot.
    A könnyebb érthetőség kedvéért az egyesülés legfőbb szervének elnevezését a Javaslat igazgatótanácsról taggyűlésre változtatta. Az igazgatótanács elnevezés ugyanis operatív ügyintéző szervre utalt és ez félreértésre vezethetett. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügykörök tartalmilag nem változtak.
    A 320. § (2) bekezdésének a) pontja a taggyűlés hatáskörébe utalja a belső szervezet és irányítás megszervezését. Ennek a gyakorlatban legalább négy tartalmi eleme van:
    - le kell írni az egyesülés munkaszervezetét, a munkaköröket és hatásköröket, és a külső érintkezésre vonatkozó hatásköröket, illetve korlátozásokat,
    - meg kell határozni az egyesülés működésének módját és eszközeit a szervezési-koordinációs-érdekképviseleti tevékenységben, és rendezni kell ebben a vonatkozásban a hatásköröket, - meg kell határozni a gazdasági tevékenység lehetőségét, rendjét, a lebonyolítás módját, az ezzel összefüggő hatásköröket és felelősséget, - végül mindezeket tekintetbe véve, ki kell dolgozni a tervezés és a megvalósítás, valamint ezek ellenőrzésének rendjét.
    A b) pontban foglaltak megvalósítása kapcsán ki kell dolgozni a stratégiát, mind az alaptevékenység terén mind pedig a kiegészítő gazdasági tevékenységet illetően.
    A § (2) bekezdésének c) pont tekintetében azt kell biztosítani, hogy az alaptevékenység és a gazdálkodási tevékenység eredményessége egymástól elkülönítetten is értékelhető legyen.
    A d) pont célszerű alkalmazása bizonyára az, hogy a taggyűlés külön lebonyolítási rendszert állapítson meg a gazdálkodási tevékenységre nézve, amely kétségtelenné teszi a résztvevők személyét, szerepét és felelősségét. Kívánatos, hogy ezt a belső szabályzatot az abban szereplők mindegyike elfogadja és aláírja, mert másképp az anyagi felelősség elkülönítése nem hajtható végre. A 316. § (1) bekezdésének utolsó fordulata alapján ugyanis a hitelező követelését az egyesülés bármely tagjával szemben érvényesítheti; annak biztosítása tehát, hogy ezt a következményt ne olyanok viseljék, akik az adott ügyletben részt sem vettek, csak úgy biztosítható, hogy ha a résztvevők ezzel a szabályzattal, mint polgári jogi kötelezettségvállalással megtérítési kötelezettséget vállalnak egymással és az ügyben érdektelen tagtársaikkal szemben.
    Az e) ponthoz kapcsolódik az a jogi felfogás, hogy ha a közösségi határozat az egyes tag gazdálkodásában hátrányt okoz, úgy a tag a közösségtől kártalanításra tarthat igényt.
    Az f) pont nem szorul magyarázatra, a g) pont pedig csak annyiban, hogy ha a csatlakozó tag nem korlátozza felelősségét, vagy a taggyűlés nem fogadja el ezt a korlátozást, akkor az új tag felel az egyesülésnek a belépése előtt keletkezett tartozásaiért is.
    A h) pontnál igen fontos az igazgató jogkörének a külső érintkezésben való pontos meghatározása.
    Az i)-l) pontok indokolást nem igényelnek, annál inkább hangsúlyozni kell az m) pont fontosságát, mert ennek elhanyagolása esetén a tagok összessége súlyos anyagi következményekkel számolhat. Nem rontja az egyesülés tekintélyét az sem, ha ismert partnereivel közli, hogy milyen érték felett kívánják meg az egyesülés képviselőjétől a taggyűlési jóváhagyás beszerzését.
    A 321-323. §-hoz
    A taggyűlés lebonyolításában az 1997. évi Gt. szabályaihoz képest nincs érdemi változás.
    Az évi egyszeri ülés megtartása kötelező. A 320. §-ban adott terjedelmes hatásköri felsorolás a valóságosan működő egyesülések esetében az ülések gyakoribb összehívását indokolhatja. A taggyűlés összehívásáról és lebonyolításáról változatlanul az igazgatónak kell gondoskodnia.
    A jegyzőkönyvezésre vonatkozó előírások betartása a későbbi viták eldöntése szempontjából igen fontos lehet. A taggyűlés határozatképességéhez - az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyezően - a szavazatok legalább háromnegyed részét képviselő tagoknak jelen kell lenniük (322. §).
    A szavazati jog szabályozása a taggyűlésben változatlan. Főszabály szerint koordinációs ügyekben egyenlő, a kiegészítő gazdálkodás körében a vagyoni hozzájárulás mértékével arányos.
    A Javaslat 322. §-át a 323. §-sal együtt kell értelmezni, mert a 322. § helyes értelmezése szerint nem a jelenlévő személyek száma teszi az ülést határozatképessé, hanem az általuk képviselt szavazatok száma; a szavazatok háromnegyed részének kell képviselőik révén jelen lenniük. Ezt arra figyelemmel kell hangsúlyozni, hogy bár a 323. § első mondata szerint az összehangoló-érdekképviseleti tevékenység körébe minden tagnak egy szavazata van, a második mondat megengedi egyes tagok javára többletszavazat megállapítását. Ennek azonban korlátot szab a 323. § (1) bekezdésének utolsó fordulata, amely szerint egyetlen tag sem juthat egyedül szavazattöbbséghez.
    A 323. § (2) bekezdése szerint a 320. § (2) bekezdésének f) (megszűnés), g) (csatlakozás), l) (kizárás) és m) (döntési értékhatár meghatározása) pontjaiba, továbbá a kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében a szavazati jog a vagyoni hozzájáruláshoz, míg a többi ügyben a 323. § (1) bekezdésében elmondottakhoz igazodik.
    A 324-325. §-hoz
    A minősített többséghez és az egyhangúsághoz kötött ügyek meghatározása azonos az 1997. évi Gt-ben rögzítettekkel.
    Ennek megfelelően a tagok egyhangú határozata kell az egyesülés tárgyának, az egyes tagok szavazati arányának, vagy a határozathozatal feltételeinek a megváltoztatásához. Változatlanul minősített szótöbbséget ír elő a Javaslat az egyesülés jogutóddal vagy jogutód nélkül való megszűnéséhez (ld. 323. § (2) bek. is), új tag csatlakozásához, tag kizárásához vagy a társasági szerződés módosításához, ha arra a törvény nem egyhangúságot ír elő.
    A 325. § megalkotásának indoka az érintett tag érdekeinek méltánylása. Az érintett tag hozzájárulása szükséges abban az esetben, ha a saját gazdálkodása körében végrehajtandó kötelezettséget állapítanak meg. Ilyen esetekben helye lehet kárpótlás iránti intézkedésnek is.
    A 326. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. 282. §-ában szereplő szabály a Javaslat 20. §-hoz igazítva szerepel a §-ban. A Javaslat az ülés tartása nélküli határozathozatalnak csak az alapvető, garanciális jellegű szabályait rögzíti.
    A 327. §-hoz
    Az egyesülés ügyvezetését főszabályként az igazgató látja el. Jelentős újdonság az egyesülés szabályozásában, hogy a Javaslat a (2) bekezdésben módot ad kollektív ügyvezető szerv, az igazgatóság létrehozására. Az igazgatóság taglétszámának minimumát és maximumát a Javaslat 3-7 főben határozza meg.
    Az igazgatóság tagjaira az igazgatóra vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell.
    3. Cím
    Csatlakozás. A tagsági jogviszony megszűnése
    A 328. §-hoz
    A csatlakozás szabályozása az 1997. évi Gt-ben foglalt rendelkezésekkel azonos.
    Ennek megfelelően, a társasági szerződésben foglalt feltételek szerint az egyesülésbe bárki beléphet (csatlakozás). A csatlakozás elfogadásáról a taggyűlés határoz, egyúttal megállapíthatja a csatlakozás időpontját, az azzal járó kötelezettségek esedékességét, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében a csatlakozó tag szavazati jogának mértékét.
    A csatlakozó tag felel az egyesülésnek a csatlakozás előtt keletkezett tartozásaiért, hacsak ez alól a csatlakozást elfogadó határozat előzetesen nem mentesíti. A felelősség alóli mentesítést be kell jegyezni a cégjegyzékbe; a mentesítés harmadik személlyel szemben a bejegyzéstől kezdődően hatályos. A cégjegyzék természetesen tartalmazza a csatlakozás tényét és időpontját is.
    A 329-330. §-hoz
    Az egyesülésben fennálló tagsági jogviszony megszűnésének szabályai általában azonosak az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel. Egy kiegészítő szabályt azért tartalmaz a Javaslat: a tagsági jogot a csatlakozás szabályai szerint - taggyűlés jóváhagyó döntése szükséges - harmadik személyre át lehet ruházni. Ha a Javaslat ezt lehetővé tette a közkereseti és a betéti társaságnál, nincs ok arra, hogy az egyesülésnél a tagsági jogok átruházhatatlanok maradjanak.
    Ki kell emelni azt, hogy míg az egyesülésbe való belépés (csatlakozás) kétoldalú megállapodást feltételező aktus, addig a kilépés érvényességéhez nincs szükség az egyesülés hozzájárulására, tehát a tag részéről a tagsági jogviszony egyoldalúan megszüntethető. A megszűnés időpontja az elszámolás megoldhatósága érdekében van az év végéhez kötve.
    A Javaslat nem részletezi, hogy mikor kell vagy lehet a tagsági jogviszonyt azon a címen megszüntetni, hogy annak fenntartása jogszabályba ütközik. Mindenesetre ilyen esetnek tekintendő az, ha a tag elveszti jogosultságát ahhoz a tevékenységhez, amelynek fejlesztése - koordinálása - érdekképviselete az egyesülés tevékenysége.
    A 330. § (1) bekezdése - az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel egyezően - a kilépő tag kielégítését, a vele való elszámolást úgy szabályozza, hogy az az egyesülés működését ne rendítse meg. Ugyanezt a célt szolgálja a (2) bekezdés is, amely a volt tag kielégítésének határidejét egy évben maximálja. A (3) bekezdés a még nem esedékes járandóság után járó "osztalék" folyósításáról intézkedik.
    Ha a jogviszony a tag halála, vagy megszűnése miatt szűnik meg, az örökössel, illetve a jogutóddal való elszámolásra természetesen a kilépő taggal való elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A megszűnt jogi személy tag jogutódja, vagy az elhalt természetes személy tag örököse nem folytatja automatikusan a tag tevékenységét, de kérelmére a taggyűlés hozzájárulásával az egyesülés tagjává válhat. Ebben az esetben viszont a jogelőd tagsági viszonyának megszűnése előtt keletkezett tartozásokért való felelősség a jogutódot terheli, tehát helyzete az olyan csatlakozóval válik azonossá, aki nem kérte vagy nem kapta meg a mentességet a belépése előtt keletkezett tartozásokért való felelősség alól.
    A 331. §-hoz
    A Javaslat változatlan szöveggel tartalmazza az 1997. évi Gt. 331. §-ában szereplő szabályt az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén fennmaradt vagyon sorsáról rendelkezik.
    Az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont egyenlő arányban vagy a tagok vagyoni hozzájárulása arányában kell felosztani.
    IV. RÉSZ
    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
    XII. Fejezet
    Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések. Jogharmonizációs záradék
    Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
    A 332. §-hoz
    A Javaslat - a benne meghatározott kivételektől eltekintve - 2006. július 1. napján lép hatályba.
    A Javaslat az új szabályozás hatálybelépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi a gazdasági társaságoktól szóló 1997. évi CXLIV. törvényt, ugyanakkor annak szabályozási rendszere a gazdasági társaságok működésében 2007. szeptember 1. napjáig érvényesülhet, szabályai alkalmazásra kerülhetnek (335. §). Ezen túlmenően - a Javaslat 332. §-ának (6) bekezdésével összefüggésben - időbeli korlátozás nélkül kerülnek alkalmazásra a korábbi társasági anyagi jogi rendelkezések a közös vállalatok esetében.
    A jogrendszer számos helyen tartalmaz utalást, hivatkozást az 1997. évi CXLIV. törvényre, illetve a korábbi szabályozásra, az 1988. évi VI. törvényre is. Az utalások nem a törvények meghatározott szakaszaira, hanem általában a gazdasági társaságokról szóló törvény(ek) rendelkezéseire utalnak. Annak érdekében, hogy ezen külön jogszabályok egyedi módosítása ne váljon szükségessé, a 332. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ahol a jogszabály a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, vagy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseire hivatkozik, ott azon a Javaslat rendelkezéseit kell érteni.
    Ezen túlmenőn a Javaslat számos külön törvényt módosító rendelkezést is tartalmaz (337-362. §). A módosítások egy része az új szabályozáshoz történő fogalmi, rendelkezésbeli igazodást szolgálja, másik része azért vált szükségessé, mert a külön törvény a társasági törvény meghatározott §-ára tesz utalást, illetve adott § rendelkezését rendeli alkalmazni, így elkerülhetetlen az alkalmazni rendelt előírások új törvénybeli helyének megjelölése a későbbi értelmezési problémák megelőzése, a jogrendszer egységének, közérthetőségének fenntartása érdekében. Tekintettel arra, hogy a közhasznú társaságok megszűntetésére vonatkozó rendelkezések (364-366. §) csak 2007. július 1-jén lépnek hatályba, ehhez kapcsolódóan a nonprofit gazdasági társaságról szóló 4. § alkalmazására is csak ettől az időponttól kezdve kerülhet sor.
    A Javaslat 250. §-ának (2) bekezdését, a 251. §-át, valamint a 267. §-ának (2) bekezdését külön törvény lépteti hatályba. A megjelölt rendelkezések a zártkörűen működő részvénytársaságok alaptőkéjének felemelése és leszállítása körében azokat a rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek lehetőséget biztosítanak a részvényeseknek arra, hogy az alapszabályban az alaptőke-emelés érvényességi feltételeként határozzák meg az érintett részvényfajta, illetve részvényosztály részvényeseinek külön hozzájárulását. A szabályozás szintén az alapszabályban rendezendő kérdésnek minősíti a zártkörűen működő részvénytársaságok esetében, hogy a pénzbeli hozzájárulás ellenében történő alaptőke-emelés esetében az átváltoztatható, illetve a jegyzési elsőbbségi jogot biztosító kötvények tulajdonosainak a részvények átvételére elsőbbségi jogot biztosítson. Alaptőke-leszállítás esetében a külön hozzájárulási szabály szintén alapszabályra bízott lehetőség.
    A fenti rendelkezések eltérést jelentenek a 2. számú társasági jogi irányelv (77/91/EGK) szigorú, kötelezően alkalmazandó szabályaitól.
    A 2. társasági jogi irányelv határozza meg a nyilvános részvénytársaságokra irányadó egységes közösségi jogi követelményeket. Az Unió egyes tagállamainak jogrendszere különálló formaként különbözteti meg a nyilvános ("public"), valamint a zárt ("private") részvénytársaságokat. Mivel az irányelv hatálya a nyilvános részvénytársaságokra terjed ki, ezen tagállamok esetében az irányelv előírásai csak a nyilvános részvénytársaságokra terjednek ki. Az egységes "részvénytársaság" fogalommal rendelkező tagállamokban azonban nincs mód ilyen különbségtételre. A hazai jogi szabályozás célja, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságoknak lehetőséget biztosítson az irányelvtől eltérő, kevésbé szigorú szabályok szerinti működésre.
    Az irányelv 1. cikke értelmében azon részvénytársaságok cégnevének, amelyek az irányelv hatálya alá tartoznak, tartalmaznia kell a más társasági formákban működő társaságok jelölésétől eltérő jelölést, illetve a cégnév mellett ezt a jelölést kell feltüntetnie. A cégnévben megjelenő különbségtételre vonatkozó jogi előírásokról a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) módosításáról szóló 2005. évi LXII. törvény - Gt-t módosító - 156. §-a rendelkezett, amely szerint a részvénytársaság elnevezését, a működési forma megnevezésével ("nyilvánosan működő részvénytársaság"; "zártkörűen működő részvénytársaság"), illetve rövidített elnevezésében "nyrt." vagy "zrt." rövidítésével a társaság cégnevében fel kell tüntetni. A cégjegyzékbe már bejegyzett részvénytársaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, de legkésőbb 2006. június 30-ig kötelesek alapító okiratuk, illetve alapszabályuk módosításáról gondoskodni, és az erre vonatkozó változásbejegyzés iránti kérelmet a cégbírósághoz beterjeszteni. A szabályozás értelmében tehát az új társasági jogi szabályozás hatálybalépéséig megtörténik a részvénytársaságok cégnevének az irányelv 1. cikkében megfogalmazott elvárás szerinti módosítása. A 2. társasági jogi irányelv folyamatban lévő módosítása keretében az irányelv hatálya is módosul annak érdekében, hogy az abban előírtakat a magyar jog szerint bejegyzett gazdasági társaságok közül csak a nyilvánosan működő részvénytársaságokra kelljen alkalmazni, a zártkörűen működő részvénytársaságok mentesüljenek ezen szabályok alól. A 2. irányelv módosításáról várhatóan 2006. első félévében dönt a Tanács és az Európai Parlament. Ezt követően lehetősége lesz a magyar jogalkotónak a Javaslat 250.§ (2) bekezdésének, 251. §-ának, valamint a 267. § (2) bekezdésének a hatályba léptetésére. A Javaslat 349. §-ának (1) és (2) bekezdései 2006. augusztus 18. napján lépnek hatályba. Az eltérő hatályba lépés indoka, hogy az Unió tagállamai ezen időpontig kötelesek az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, a Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.) hatékony alkalmazásának biztosításához szükséges belső szabályozásukat kialakítani és hatályba léptetni. A 349. § vonatkozó bekezdései a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt kizárólag az európai szövetkezetekkel összefüggésben módosítják, így azok hatálybaléptetése szükségtelen és lehetetlen is a megfelelően harmonizált belső szabályozás hatálybalépése előtt -, amely nem lesz előbbi, mint a rendeletben meghatározott időpont.
    A Javaslat a 2. § (2) bekezdésében a jogi személy gazdasági társaságok között nem rendelkezik a közös vállalati formáról, ezzel kiiktatja a jogrendszerből ezt a jogi személyt. A rendelkezés indoka, hogy az elmúlt években közös vállalat alapítására nem került sor, a joggyakorlat önszabályozóként megszüntette e formát, és ezen gyakorlati tapasztalat jogi leképeződése jelenik meg az új szabályozásban. A 332. § (6) bekezdése kimondja ezért, hogy a törvény hatályba lépését követően új közös vállalat nem alapítható. Ugyanakkor semmilyen jogpolitikai vagy gazdasági megfontolás nem indokolja, hogy a Javaslat hatálybalépésekor már bejegyzett közös vállaltok ne működhessenek tovább, így a normaszöveg sem kötelező megszűnési, megszűntetési, sem átalakulási szabályt nem ír elő számukra. A már bejegyzett közös vállalatok korlátlan ideig működhetnek, és működésük alatt az 1997. évi CXLIV. törvény 2006. június 30-án hatályos szabályait kell alkalmazniuk.
    A 333. §-hoz
    A Javaslat újraszabályozza a vezető tisztségviselők társasággal szembeni jogviszonyát. Az 1997. évi Gt. rendelkezései lehetőséget biztosítanak arra, hogy a vezető tisztségviselői megbízás munkaviszony, illetve megbízási viszony keretébe kerüljön ellátásra, ugyanakkor ezen jogviszonyok egyes jellegadó jellemzői különböznek a vezető tisztségviselőkkel összefüggésben a hatályos szabályozásban is már megfogalmazott jogoktól, kötelezettségektől. A Javaslat 22. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselők jogaira és kötelezettségeire, sui generis jogviszony, társasági jogviszony irányadó azzal, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az átmeneti rendelkezések között azonban figyelemmel kell lenni a már fennálló jogviszonyokra is, azok tekintetében megfelelő türelmi időt szükséges biztosítani. Ezért a 333. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társasági jogviszonyra vonatkozó rendelkezés a már létrejött munkaviszonyok tekintetében a Javaslat hatályba lépésével azonnal nem érvényesül, a korábban megkötött munkaszerződések azok megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választástól számított öt évig hatályban maradhatnak. A Javaslat a már fennálló munkaviszonyt legfeljebb - az 1997. évi Gt. szerinti maximális - öt éves vezető tisztségviselői megbízatás idejére mentesíti. Amennyiben a vezetői tisztségviselői megbízás öt évnél rövidebb időtartamú, vagy a munkaszerződés az öt éves átmeneti határidő előtt megszűnik, a felek az új megbízás tekintetében már kötelesek az új szabályozás alapján társasági jogviszonyt létesíteni.
    A megbízási jogviszony tekintetében a Javaslat azért nem alkalmaz átmeneti rendelkezést, mert a társasági jogviszony és a megbízási jogviszony alapvető jellege nem mutat olyan különbséget, mint amilyen a társasági jogviszony és a munkajogviszony vonatkozásában fennáll, így az áttérés a Gt. mint lex specialis hatályba lépésével önmagában is megtörténik azon kérdések tekintetében, amelyet a Gt. kogens szabályai a vezető tisztségviselők jogai és kötelezettségei körében meghatároznak. Ugyanakkor a korábbi megbízási szerződésnek a díjazásra, adózási kérdésekre, a szerződés megszűntetésre vonatkozó rendelkezései nem kell, hogy változzanak, a jogviszony számos eleme azonos tartalommal maradhat hatályban. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a felek a vezető tisztségviselő megbízási szerződését szerződésmódosítással "papíron is" társasági jogi szerződéssé alakítsák.
    A Javaslat a betéti társaságokkal összefüggő szabályozás változása miatt e társasági forma tekintetében külön átmeneti rendelkezést tartalmaz.
    Az 1997. évi Gt. szerint a betéti társaság üzletvezetésére és képviseletére a kültag csak abban az esetben jogosult, ha neve szerepel a társaság cégnevében. Amennyiben viszont neve szerepel a társaság elnevezésében, felelőssége a beltagéval azonos. A Javaslat megszünteti ezen szabályozást, és a társasági szerződés körébe vonja a kültag képviseleti jogosultságának kérdését.
    Ugyanakkor - a hitelezők védelme érdekében - figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a korábbi szabályozás alapján a kültag annak tudatában határozott arról, hogy neve feltüntetésre kerüljön a cégnévben, hogy ezzel egyben vállalta, hogy a beltaggal azonos módon felel a társaság tartozásaiért. A Javaslat 333. §-ának (2) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy azon kültag, akinek neve a Javaslat hatálybalépése előtt szerepelt a társaság cégnevében e helyzet megszűnésétől, de legfeljebb a törvény hatálybalépésétől számított öt évig a beltaggal azonos módon, korlátlanul felel a társaság azon tartozásaiért, amelyek nevének a társaság cégnevéből való törlése előtt keletkeztek.
    A 334. §-hoz
    A Javaslat újraszabályozza a szavazatelsőbbségi részvényekre vonatkozó előírásokat figyelembe véve az uniós joggyakorlatot, illetve elvárást.
    A megszerzett jogok sérelmének elkerülése érdekében ugyanakkor a Javaslat nem módosíthatja vagy semmisítheti meg a már kibocsátott részvényekhez fűződő jogokat, így a 334. § (1) bekezdése kimondja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó szabályozás körében a 286. § (4) bekezdésében foglalt korlátozások - így az a szabály, hogy szavazatelsőbbségi részvények kizárólag egyszerű többséget igénylő társasági kérdésekben bírnak elsőbbséggel, illetve, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság nem bocsáthat ki vétójogot biztosító részvényt - nem érintik a már kibocsátott részvényeket.
    A Javaslat 299. §-ának (2) bekezdése az 1997. évi Gt. 229. § (3) bekezdését szabályozza újra. E rendelkezés értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályának a szavazati jogot korlátozó rendelkezése törvény erejénél fogva a hatályát veszti az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezésekben meghatározott vételi ajánlatra vonatkozó eljárás lezárásakor, ha vételi ajánlat útján a részvénytársaságban ötven százalékot meghaladó befolyás megszerzésére került sor.
    Az 1997. évi Gt. 229. §-ának (3) bekezdését a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény állapította meg, amely kimondta, hogy amennyiben nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya 2001. július 18. napján a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény alapján meghatározza az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét, úgy a Gt. 229. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját követő ötödik naptári év utolsó napjáig nem kell alkalmazni, vagyis 2009. december 31. napjáig.
    A javaslatbeli szabályozás figyelemmel van a az Európai Parlament és a Tanács nyilvános vétel ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelvére (2004. április 21.), amelynek 11. cikke rendelkezik az áttörési szabályokról. A hatályos társasági jogi anyagi szabályt (229. § (3) bekezdés) a Javaslat csupán annyiban módosítja, hogy az ötven százalékos befolyás mértékét - figyelemmel a felhívott cikkre - hetvenöt százalékban határozza meg, azonban az alkalmazás hatálybalépését, illetve az érintett társaságok körét nem módosítja, így kimondja, hogy a 299. § (2) bekezdésében foglaltak 2010. január 1. napjától alkalmazhatóak azon részvénytársaságok vonatkozásában, amelyekre pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény 82. § (6) bekezdésében foglaltak voltak irányadóak.
    A 335. §-hoz
    Az új szabályozásnak megfelelő társasági működés kialakításához szükséges rendelkezéseket a 335. § tartalmazza.
    A Javaslat hatálybalépését megelőzően alapított társaságok jogi sorsát osztják azok a társaságok, amelyek cégbejegyzési eljárása, illetve formaváltásának, egyesülésének, szétválásának cégjegyzékbe történő bejegyzése iránti változásbejegyzési eljárása a Javaslat hatálybalépésekor folyamatban van. Ezen társaságoknak a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásuk során az 1997. évi Gt. rendelkezéseinek kell megfelelniük, vagyis a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem és annak mellékleteinek cégbírósági elbírálása a hatályos anyagi jogi szabályozás alapján történik.
    Az új szabályozást a Javaslat hatálybalépését követően alapított társaságok esetében értelemszerűen alkalmazni kell. Hosszabb távon azonban nem érvényesülhetnek eltérő szabályok a társaságokra attól függően, mikor alapították őket.
    A Javaslat hatálybalépésekor már bejegyzett társaságok, valamint a fent meghatározott cégbejegyzési, átalakulásra irányuló változásbejegyzési eljárás alatt álló társaságok is kötelesek meghatározott határidőn belül az új szabályozáshoz igazodni. Az átmeneti időszak meghatározásakor a szabályozás több szempontra is figyelemmel volt. Egyrészt nem célszerű a bejegyzett több tízezer társaságot arra kötelezni, hogy kizárólag az új szabályozás hatálybalépése miatt eltérjen a szokásos működési rendjétől, így például rendkívüli legfőbb szervi ülést hívjon össze, mert az nem kívánatos beavatkozást jelentene a társaságok működésébe. Másrészt, amennyiben egy időpontban lennének kötelesek a társaságok társasági jogi szabályaikat módosítani, a cégbíróságokra az új szabályozással természetszerűleg együttjáró megnövekedett kérelemszám többszöröse érkezne meg, amely szintén szükségtelenül terhelné meg a cégbíróságokat. A Javaslat figyelembe veszi, hogy az 1997. évi Gt. szerinti szabályozásra való áttérés korábban zökkenőmentesen történt meg, így célszerű a már bevált eljárás követése.
    A Javaslat 335. § (2) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a társaságok a törvény hatálybalépését követő első ízben összehívott legfőbb szervi ülésükön kötelesek meghozni azon döntéseket, amelyekkel társasági szerződésüket az új szabályozáshoz igazítják. A Javaslat meghatározza azon legkésőbbi határidőt is, ameddig valamennyi társaságnak meg kell felelnie az új törvény előírásainak. Kimondja, hogy a társasági szerződés módosítására vonatkozó társasági döntés meghozatalának, illetve a megfelelő változásbejegyzési kérelem cégbírósági benyújtásának legkésőbbi időpontja 2007. szeptember 1. napja. Várhatóan a társaságok jelentős része a 2006. évre vonatkozó éves beszámoló elfogadása érdekében összehívandó legfőbb szervi ülésen, 2007. tavaszán fogja társasági szerződését módosítani, így a Javaslat hatálybalépésétől számítva is jelentős idő áll a jogalkalmazók rendelkezésére az új szabályozás megismerésére.
    A Javaslat rendezi azon kérdést, hogy az előírt társasági szerződést érintő módosításig a társaságnak melyek jogszabály rendelkezései szerint kell működnie. A korábban ugyanis több esetben bizonytalan volt annak megítélése, hogy a társaságnak az új társasági jogi jogszabály hatályba lépését követően mely jogszabályt kell figyelembe vennie olyan belső társasági jogi változások, aktusok tekintetében, amely a társasági szerződés módosítását közvetlenül nem érintik, vagy azt megelőzik (pl: tagkizárási kérdések, legfőbb szerv összehívásának módja). A Javaslat így meghatározza, hogy a hatálybalépést megelőzően már bejegyzett társaságoknak a társasági szerződés előírt módosításáig, de - azon társaságok tekintetében, akik elmulasztják a szükséges intézkedés megtételét, vagy egyébként nem hívják össze a legfőbb szervet - legkésőbb 2007. szeptember 1. napjáig a korábbi szabályozás, az 1997. évi Gt. rendelkezéseit kell alkalmazniuk.
    Azokkal a társaságokkal szemben, amelyek - első legfőbb szervi ülésükön, illetve 2007. szeptember 1. napjáig - társasági szerződésüket nem módosítják úgy, hogy az megfeleljen az új törvénynek, a cégbíróság hivatalból megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményez (Ctv. 84. §). A Ctv. 84. §-a értelmében, ha a törvényes működés a cégbíróság által hozott intézkedések ellenére sem következik be, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja, és kezdeményezi a cég felszámolását vagy elrendeli a végelszámolását. A társaságoknak a Javaslat a 2007. szeptember 1-i határidőt követően nem biztosít további lehetőséget arra, hogy mulasztásukat - bírói vagy egyéb törvényi - határidő alatt pótolják. A rendelkezés indoka, hogy az átmeneti rendelkezések önmagukban is több határidőt szabnak meg a kötelező társasági szerződésmódosításra. Elsődlegesen a legfőbb szervnek a Javaslat hatálybalépését követő első ülésén kell a megfelelő döntéseket meghoznia. Amennyiben azt elmulasztja, 2007. szeptember 1. napjáig bármikor jogosult a megfelelő döntés meghozatalára, és a társasági szerződésnek a cégbírósághoz történő benyújtására. További határidő, lehetőség biztosítása szükségtelen, hiszen a jogszabályoknak megfelelően működő táraságoknak elegendő idő áll a rendelkezésére, hogy az új társasági jogi szabályozást megismerje, ahhoz a törvényben előírt módon igazodjon.
    A cégbíróság a Javaslatban megjelölt határidő lejártát követően a mulasztó társaságot végzésben értesíti megszűntetési döntéséről.
    Jogharmonizációs záradék
    A 336. §-hoz
    E § felsorolja a Javaslat által implementált uniós jogszabályokat.
    XIII. fejezet
    Módosuló jogszabályok és hatályon kívül helyezett rendelkezések
    A 337. §-hoz
    A Ptk. hatályos 685/B. §-a versenytörvény fogalomrendszerére, a versenytörvényben meghatározott összefonódást megvalósító gazdasági magatartás leírására épül.
    Az Unió jogrendszeréhez történő alkalmazkodás során, a jogharmonizációs folyamatban azonban a Ptk-ban meghatározott tartalomtól és fogalomhasználattól részben eltérő meghatározások kerültek bevezetésre a belső gazdasági jog egyes területeit szabályozó törvényekbe. Így különösen a társasági jog (Gt.) és a bankjog (Hpt.) területén a közvetlen, közvetett részesedés, befolyás leírása tekintetében már nem a Ptk-ra utal, hanem önálló, az unió irányelveire épülő fogalmakat ad meg.
    A 2. számú társasági jogi irányelv 1992. évi módosítása (a Tanács 92/101/EGK irányelve (1992. november 23. a részvénytársaságok alapításáról, valamint a tőkéjük fenntartásáról és módosításáról szóló 77/91/EGK irányelv módosításáról) - a saját részvény megszerzésére vonatkozó szabályozás továbbfejlesztése körében - meghatározza azon elemeket, amelyeket többségi befolyásnak minősít, illetve azokat, amelyek meghatározását tagállami hatáskörbe utal. Az Unió gazdasági jogalkotása e meghatározásra építi egyéb jogterületeken is a befolyás fogalmát, így az mára általánosnak és egységesnek tekinthető.
    A 2. számú irányelv a befolyásszerzésben érintett társaságok körét az 1. számú társasági jogi irányelv hatálya alá tartozó vállalkozásokra szorítja, vagyis a korlátolt felelősségű társaságokra és a részvénytársaságokra. Az irányelv - 1992. évi módosítással beépített - 24a pontja a részvénytársaság saját részvény szerzésével azt is egyenértékűnek tekinti, ha a részvényt olyan más gazdasági társaság szerzi meg, amelyben a részvénytársaság közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint ötven százalékával, vagy meghatározó befolyással rendelkezik. Az irányelv rendelkezései szerint meghatározó befolyás fennáll, ha a részvénytársaság, amely egyben tagja, illetve részvényese a részvényeit megszerző társaságnak
    - jogosult e társaság vezető tisztségviselőinek (felügyelőbizottsági tagjainak) többségét kinevezni vagy visszahívni, vagy
    - a társaság más tagjaival (részvényeseivel) kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.
    Azt, hogy mi minősül közvetett befolyásnak, a tagállami jogalkotó döntési jogkörébe utalja.
    A saját részvénnyel összefüggő hatályos szabályozás a Gt. befolyásszerzésre vonatkozó fejezetének felülvizsgálata helyett a konkrét szabályozásba építette be a többségi, illetve meghatározó befolyás meghatározására irányadó rendelkezéseket (226/F. §). A Javaslat megalkotásával azonban lehetővé válik a háttérjoganyag, a Ptk. megfelelő módosítása is.
    A Javaslat 337. § (2) bekezdésében a Ptk. 685/B. §-ában meghatározott többségi befolyást megvalósító magatartásokat a 2. számú társasági jogi irányelv szabályainak átvételével írja körül. Ellenőrzött társaságként jogi személyek körét határozza, a hatályos gazdálkodó szervezettel szemben. Az eltérés indoka, hogy a gazdálkodó szervezet fogalma belső jogi szabályozásra épül, amely nem terjed ki az Unió jogalanyaira, míg a jogi személy fogalom nehézség nélkül értelmezhető, és abba természetesen továbbra is bele tartozik a korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság, amely formák érintettek elsődlegesen a befolyásszerzés körében. Befolyásszerző természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságlehet. A Javaslat - tagállami hatáskörben - fenntartja a korábbi szabályozásra épülve a közvetett befolyás meghatározását, azonban a közvetett befolyás meghatározása során valamennyi szavazati jogot figyelembe kell venni, a jövőben nem élveznek mentességét a 25 százalékos szavazati jogot el nem érő befolyások.
    A 337. § (1) bekezdése e fogalom-meghatározás módosítására tekintettel pontosítja a Ptk. 203. § (2) bekezdését a fedezetelvonó ügyletekre vonatkozó törvényi szabályozás körében.
    A 338. §-hoz
    Az 1997. évi Gt. a részvény típusaként határozza meg a bemutatóra, illetve névre szóló részvényeket. A hatályos értékpapírjogi szabályozás időközben kiiktatta a jogrendszerből a bemutatóra szóló részvényeket, így ezen részvénytípusnak már nincs relevanciája, illetve jogilag megszűnt a megkülönböztetés. A bemutatóra szóló részvények névre szóló részvényekké történő átalakításának 2004. december 31. napjáig meg kellett történnie.
    Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. - időközben már hatályon kívül helyezett - törvény (Épt.) átmeneti rendelkezései között arra kötelezte a zártkörűen működő részvénytársaságokat, hogy bemutatóra szóló részvényeiket 1998. június 30. napjáig névre szóló részvényekké alakítsák át. Az Épt-t felváltó, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) már kifejezetten rendelkezik arról, hogy a sorozatban kibocsátott értékpapír (így különösen a tagsági jogokat megtestesítő részvény) csak névre szóló értékpapírként bocsátható ki. Kimondta továbbá, hogy nyilvánosan forgalomba hozni értékpapírt csak dematerializált formában lehet (6. §). A törvény átmeneti szabályai között rendelkezik a már nyilvános forgalomba bocsátott, nyomdai úton előállított értékpapírok 2004. december 31. napjáig lebonyolítandó dematerializált részvénnyé történő átalakításról. Mivel értékpapírszámlán nyilvántartani értékpapírt kizárólag a számla tulajdonosának azonosíthatósága esetén lehetséges, a korábban nyilvános forgalomban lévő bemutatóra szóló értékpapírok is névre szólóvá váltak. Ezzel a részvények tekintetében mára a szabályozás a kibocsátó részvénytársaság formájától függetlenül kizárólag a névre szóló részvényeket ismeri és szabályozza.
    A Javaslat így a hatályos tőkepiaci helyzetnek megfelelően kimondja, hogy a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír (177. §), függetlenül a részvénytársaság nyilvános vagy zárt működési formájától.
    Számos külön törvény rendelkezik azonban arról, hogy a hatálya alá tartozó részvénytársaság kizárólag névre szóló részvényeket bocsáthat ki, vagy egyébként jogkövetkezményt fűz ahhoz, milyen típusú egy részvény. Ezek a szabályok azonban már zavart okozhatnak a jogszabályok helyes értelmezésében, ezért szükséges ezen rendelkezések pontosítása. Egyrészt a névre szóló részvények kibocsátására vonatkozó kitételek hatályon kívül helyezése szükséges, másrészt indokolt a bemutatóra vagy névre szóló részvényekkel összefüggő megkülönböztetések megszűntetése.
    A szerencsejáték szervezetéséről szóló törvény értelmező rendelkezései között határozza meg, milyen társasági formát ismer el gazdasági társaságnak. A részvénytársaság már csak névre szóló részvényt bocsáthat ki, így szükségessé vált a rendelkezés pontosítása, a névre szóló részvényre vonatkozó kitétel elhagyása.
    A 339. §-hoz
    A 339. § a behozott kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezéséről szóló törvényt módosítja. A módosítás azért szükséges, mert a hatályos rendelkezés a Gt-t névvel és számmal megjelölt jogszabályként hívja fel. Az utalás közérthetőségét azonban nem sérti, amennyiben a törvényre annak elnevezésével utal a rendelkezés, figyelemmel arra, hogy a hatályos (mindenkori) gazdasági társaságokról szóló törvény egyértelműen beazonosítható.
    A Gt. felhívott §-ainak számozása változatlan a Javaslat szövegében is, így azok módosítására nem került sor.
    A 340. §-hoz
    A Vht. módosítására a Ptk. 685/B. §-ának módosulására tekintettel kerül sor, a rendelkezések érdemben nem változnak (ld. 337. §).
    A 341. §-hoz
    A Priv. tv. 7. §-ának hatályos (12) bekezdése a tartós állami tulajdonú részesedéssel működő társaságok átalakulásának szabályai körében a Gt-t elnevezéssel és számmal megjelölt jogszabályként hívja fel. A módosítás elhagyja a Gt. törvény számának megjelölését, és azt a gazdasági társaságokról szóló törvényre történő általános utalásként tartja fent.
    A Priv. tv. 9. §-ának hatályos (2) bekezdésének második mondata az ÁPV Rt. részvényét névre szóló forgalomképtelen részvényként határozza meg. A módosítás elhagyja a névre szóló részvényre vonatkozó utalást, amelynek indokai megegyeznek a 338. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal.
    A Priv. tv. 14. §-a (1) bekezdésének, a 17. §-a, valamint 70. §-a (10) bekezdésének módosítása technikai jellegű, a hatályos szabályozás utalását pontosítja a Javaslat §-számozására tekintettel.
    A 342. §-hoz
    A Szja 77/A. §-ának (2) bekezdéséből - az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték meghatározása körében - a 339. §-ból törli a "(kivéve bemutatóra szóló részvényt)" szövegrészt a 338. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakra tekintettel.
    A 343. §-hoz
    A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény - a kuratórium jogkörében meghatározásával összefüggésben - még mindig a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényre utal, így annak módosítása szükséges. Ezen szabályozási hiba elkerülése érdekében azonban a módosítással nem az új törvény kerül megjelölésre, hanem a gazdasági társaságokról szóló törvényre általában történik utalás, hiszen a hatályos (mindenkori) gazdasági társaságokról szóló törvény egyértelműen beazonosítható.
    A 344. §-hoz
    A közraktározásról szóló törvényt érintő módosítás a 338. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettek alapján vált szükségessé. Szükségtelen ugyanis rögzíteni a törvényben, hogy a közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki, ugyanis egyéb részvény kibocsátásának nincs is helye. A módosító rendelkezés így elhagyja a közraktározásról szóló törvény 3. §-a (1) bekezdésének első mondatát, és a második mondatát megfelelően módosítja.
    A 345. §-hoz
    A rendelkezés a társasági adóról szóló törvény fogalom meghatározásait rögzítő 4. § 23. pontját (kapcsolt vállalkozás) a Ptk. 685/B. § módosítására tekintettel pontosítja, így összefonódás helyett a többségi befolyás fogalmát használja.
    A 24. pontból (mikro-, kis- és középvállalkozás) pedig elhagyásra kerül a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságra történő utalás.
    A 346. §-hoz
    A 346. § (1) és (2) bekezdése a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) 16. §-a (2) bekezdésének c) pontjából, valamint a 16. §-a (8) bekezdésének b) pontjából elhagyja a névre szóló részvényekkel összefüggő kitételt, figyelemmel arra, hogy - mint arra a 338. §-hoz fűzött indokolás kitér - bemutatóra szóló részvény kibocsátására nincs lehetőség, így a névre szóló részvényre, mint részvénytípusra történő utalás szükségtelen pénzügyi vállalkozás társasági formájának meghatározása körében.
    A § (3) bekezdésében foglalt módosító rendelkezés a Hpt. 73. §-a (3) bekezdéséből elhagyja a gazdasági társaságokról szóló törvényre történő, a jogszabály számát is tartalmazó utalását, és azt a gazdasági társaságokról szóló törvényre való általános utalásként tartja fenn a hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállításáról rendelkező szabály körében.
    A § (4) bekezdése a Hpt. 78. §-a (3) bekezdésének c) pontját - amely azon értékpapírokat sorolja fel, amelyeket a hitelintézet fedezetként nem fogadhat el - a Javaslat V. fejezetének 1. Címében foglaltakra, a befolyásszerzés szabályainak változásával összefüggésben módosítja. A Javaslat ugyanis megszűnteti az 1997. évi Gt. fogalmait és szabályait a befolyásszerzés körében, így megszűnik a jelentős befolyás, a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fogalma, illetve az azokhoz fűzött társasági jogi jogkövetkezmények. A Javaslat a minősített többséget biztosító befolyás fogalmát használja, amellyel akkor rendelkezik a befolyást szerző, ha az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok hetvenöt százalékával rendelkezik (52. § (2) bek.). A társasági jogi befolyás meghatározásának módosulása maga után vonja az erre hivatkozó törvényi rendelkezések megfelelő módosítását is.
    A § (5) szövegpontosító rendelkezéssel a Javaslat §-ainak új számozására figyelemmel módosítja a Hpt. 164. §-ának (1) bekezdését.
    A 347. §-hoz
    A § a közhasznú szervezetekről szóló törvény 7. §-a (4) bekezdésében foglalt, az egyszemélyes gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezés tekintetében szövegpontosító módosításról rendelkezik, amelynek keretében részben elhagyja a gazdasági társaságokról szóló törvény konkrét jogszabályi megjelölését, másrészt a rendelkezésben felhívott szabályoknak a Javaslat szerinti új §-át jelöli meg.
    A 348. §-hoz
    A vízi közlekedésről szóló törvény 52. § (3) bekezdésének bevezető szövegéből -, amely a hajózási engedéllyel rendelkező társaság igazgatóságának részvénykönyv-vezetési kötelezettségéről rendelkezik - a § elhagyja a névre szóló részvényekre történő utalást a 338. §-hoz fűzött indokok alapján.
    A 349. §-hoz
    A § (1) és (2) bekezdései kiegészítik a számviteli törvény vonatkozó rendelkezéseit az európai szövetkezetre történő utalással. Ezen bekezdések a 332. § (4) bekezdése értelmében 2006. augusztus 18-án lépnek hatályba.
    A számviteli törvény 49. §-a (6) bekezdését, valamint a 86. §-a (3) bekezdésének c) pontját pontosító rendelkezése a gazdasági társaságok átalakulása körében a hatályos rendelkezés kiegészítésével meghatározza a részesedés bekerülési értékének meghatározását arra az esetre is, amennyiben az átalakulás során nincs megszűnő társaság, így a kiválás esetére is megfelelő előírást határoz meg. A § (8) bekezdése a számviteli törvény 136. §-ának új bekezdéssel történő kiegészítésével egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben gazdasági társaság átalakulása kiválás útján valósul meg, és a társaságtól megváló tagok a társasági vagyon egy részével más, már működő társaság(ok)hoz csatlakoznak, akkor a kiválásban az átvevő társaság(ok)is részt vesznek, és a beolvadás szabályait a vagyonmérlegek elkészítése során megfelelően alkalmazni kell.
    Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (takeover irányelv) 10. cikke meghatározza azokat az információkat, amelyeket azon vállalkozónak, amely értékpapírjai a szabályozott piacra (tőzsdei kereskedelem) bevezetésre kerültek, éves beszámolójában közzé kell tennie. A számviteli törvény új 95/A. §-a az éves beszámolóról szóló III. fejezetnek az üzleti jelentésről rendelkező részét egészíti ki az uniós előírásnak megfelelő rendelkezéssel. Az új szabály értelmében annak a vállalkozónak, amelynek kibocsátott értékpapírjainak tőzsdei kereskedelme engedélyezett az Unió valamely tagállamának elismert piacán, üzleti jelentésében a 11. pontban felsorolt kérdéseket részletesen be kell mutatnia. Az irányelv 21. cikkében meghatározott harmonizálására nyitva álló határidő lényegében egybeesik a Javaslat tervezett hatálybalépésével, illetve az előírás szorosan kapcsolódik a Javaslat nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó szabályozásához, így célszerűnek mutatkozott ezen módosítást az új társasági jogi szabályozással egyidejűleg, illetve egy törvénnyel bevezetni a magyar jogrendszerbe. A Javaslat 349. § (8) bekezdése a számviteli törvény jogharmonizációs záradékát (175. §) kiegészíti a takeover irányelvvel.
    A Ctv-javaslat 134. §-ának g) pontja figyelemmel arra, hogy a végelszámolás szabályai a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényből (Cstv.) a Ctv-be kerülnek át, hatályon kívül helyezi a Cstv. módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 35. §-ának azon szövegrészét, amely a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy a végelszámolás számviteli feladatait rendeletben határozza meg. Erre tekintettel a Javaslat a számviteli törvény 178. §-ának (1) bekezdését -, amely a felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza - kiegészíti egy további ponttal, amelyben e felhatalmazást számviteli kérdésre való tekintettel a számviteli törvénybe helyezi.
    A 350. §-hoz
    A § szövegpontosító módosítást tartalmaz, amellyel az új szövetkezetekről szóló törvénynek a szövetkezetek részvénytársasággá történő átalakulásával összefüggő szövetkezeti határozat tartalmára vonatkozó rendelkezésekből elhagyja a részvények típusára vonatkozó utalást.
    A 351. §-hoz
    A § (1) bekezdése a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény (MFB tv.) 1. § (2) bekezdésének második mondatából -, amely az MFB Rt. részvénye típusát határozza meg, - elhagyja a névre szóló részvényekre történő utalást, az (5) bekezdéséből pedig törli a gazdasági társaságokról szóló törvény számának megjelölését, azt a törvényre vonatkozó általános utalásként tartja fent.
    A § (3) bekezdése az MFB tv. 13. § (2) bekezdése - a tulajdonosi jogok gyakorlójának kizárólagos hatásköre - vonatkozásában csupán a felhívott jogszabályi rendelkezés javaslatbeli új helyét jelöli meg, érdemi módosítást nem tartalmaz.
    A 352. §-hoz
    A § a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel összefüggésben az (1) bekezdésben foglalt módosító rendelkezésben csupán - a felügyelőbizottság jelentéstételi kötelezettségével összefüggésben - a felhívott jogszabályi rendelkezés javaslatbeli új helyét jelöli meg, érdemi módosítást nem tartalmaz, illetve a (2) bekezdésben foglalt módosításban -, amely a Gt-t háttérjogszabálynak jelöli meg, - törli a gazdasági társaságokról szóló törvény számának megjelölését, azt a törvényre vonatkozó általános utalásként tartja fent.
    A 353. §-hoz
    A villamos energiáról szóló törvény külön fejezetet szentel az engedélyes vállalkozásokban történő részesedésszerzések korlátozásának szabályainak. A törvény 103. § (3) bekezdésében az 1997. évi Gt. terminológiájára és szabályozására épülve rendelkezik a jelentős befolyás, a többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyás szerzésének és ehhez fűződő jogok gyakorlásának feltételeiről. A Javaslat a befolyásszerzés szabályait alapjaiban változtatja meg, és a jövőben a minősített többséget biztosító befolyásszerzést minősíti társasági jogi szempontból mérvadó befolyásszerzésnek, illetve a jövőben csupán ezen befolyásszerzést nevesíti. Ugyanakkor villamos energiáról szóló törvény vonatkozásában szükséges fenntartani a meghatározott mértékeket meghaladó befolyásszerzéshez fűzött külön ellenőrzési, kontrollt gyakorló szabályokat. A hivatkozott bekezdésbe ezért a korábbi fogalomrendszer helyébe - a fogalmak megszűnésére tekintettel - az azoknak megfeleltethető rendelkezéseket szükséges beilleszteni. A rendelkezés a fogalmak használata helyett a fogalmak tartalmát jeleníti meg a szabályozásban, így a jelentős befolyás helyett "a szavazatok 25 százalékát", a többségi irányítást biztosító befolyás helyett a szavazatok "50 százalékát", a közvetlen irányítást biztosító befolyás helyett a szavazatok "75 százalékát meghaladó befolyás" szerzését határozza meg.
    A 354. §-hoz
    A § a Javaslat Tpt-t módosító rendelkezéseit tartalmazza. A Javaslat újítása, hogy a részvénykönyvre és a részvényesi joggyakorlásra vonatkozó szabályok a jövőben egységesen a társasági törvényben kerülnek majd elhelyezésre. A Javaslat 212. §-a világossá teszi, hogy a részvényes a részvényesi jogait a részvény vagy tulajdonosi, illetve letéti igazolás birtokában a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően gyakorolhatja. A 297. § (2) bekezdése ezen túlmenően azt is előírja, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a részvényesek személyének azonosítására - a Tpt-ben meghatározott - tulajdonosi megfeleltetés útján is sor kerülhet.
    A tulajdonosi megfeleltetés definícióját a Tpt-t módosító (1) bekezdés tartalmazza, részletes szabályait pedig a (4)-(5) bekezdés iktatja be a törvénybe. A 297. § és jelen § rendelkezéseinek összevetéséből megállapítható, hogy tulajdonosi megfeleltetésre vagy a részvénytársaság alapszabályának felhatalmazása alapján, a részvénytársaság kérelmére, vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) határozata alapján kerülhet sor. A megfeleltetés eljárási rendjét a központi értéktár határozza meg.
    A tulajdonosi megfeleltetésre számos okból sor kerülhet. A részvénytársaság - az alapszabályában meghatározott keretek között - bármely általa megjelölt időpontra kérheti a részvénytulajdonosok személyének megállapítását, mivel azonban a részvényesnek jogában áll úgy határozni, hogy a részvénykönyvben nem kíván feltűnni, az azonosítást csak a részvénykönyvben szereplő (az nyrt-vel szemben tagsági jogait gyakorolni kívánó) részvényesekre terjedhet ki.
    A Felügyelet tulajdonosi megfeleltetést feladatainak ellátása érdekében - különösen befolyásszerzés megítélése, vizsgálata érdekében - kérhet. Ez a megfeleltetés valamennyi részvényesre kiterjedhet, tekintet nélkül arra, hogy a részvénykönyvben szerepel-e.
    Bár a tulajdonosi megfeleltetés bármely időpontra vonatkozhat, érdemi - társasági jogi - jogkövetkezménye csak akkor van, ha azt a részvénytársaság a soron következő közgyűlést megelőző részvénykönyv-lezárás érdekében kéri (297. § (3) bek.). Ekkor a megfeleltetés eredménye felülírja a részvénykönyv hatályos adatait.
    A § (7) bekezdése a Tpt. rendelkezéseit érdemben nem módosítja, csupán a Gt. konkrét szakaszára történő utalás tekintetében jelöli meg a rendelkezés javaslatbeli új helyét.
    A § (2), (3) és (8) bekezdései szintén pontosító rendelkezéssel törlik a részvénytársaságokra, a részvényekre történő utalások köréből a névre szóló részvényre való utalást, figyelemmel a 338. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakra.
    A § (9) bekezdése a Hpt. a törvényben felhívott jogszabályok rövidítéseit tartalmazó 1. mellékletének 8. pontjából, a "Gt." meghatározásából elhagyja a törvény számának megjelölését és azt a törvényre vonatkozó általános utalásként tartja fent, hiszen a hatályos (mindenkori) gazdasági társaságokról szóló törvény egyértelműen beazonosítható.
    A 355-356. §-hoz
    A rendelkezés a közvetítői tevékenységről szóló törvényt érdemben nem módosítja, csupán a Ptk. 685/B. §-ában foglalt fogalomváltozásra (összeférhetetlenség - többségi befolyás) figyelemmel módosítja a törvény összeférhetetlenségi szabályait. Ugyanilyen pontosító rendelkezés került átvezetésre a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló (üvegzseb) törvény - költségvetési szervek gazdálkodó szervezetben történt befolyásszerzésével összefüggő - átmeneti rendelkezésén.
    A 357. §-hoz
    A földgázellátásról szóló törvény módosításának indokai megegyeznek a 353. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal.
    A 358. §-hoz
    A § érdemi módosítást az európai gazdasági egyesüléssel összefüggésben nem tartalmaz, csupán a Gt. konkrét szakaszára történő utalások tekintetében jelöli meg a rendelkezések javaslatbeli új helyét.
    A 359. §-hoz
    A rendelkezés az adózás rendjéről szóló törvényt érdemben nem módosítja, csupán a Ptk. 685/B. §-ában foglalt fogalomváltozásra (összeférhetetlenség - többségi befolyás) figyelemmel módosítja a kapcsolt vállalkozás fogalmát.
    A 360. §-hoz
    A § az európai részvénytársaságról szóló törvény 15. §-a (3) bekezdésével összefüggésben részben elhagyja a gazdasági társaságokról szóló törvény számának megjelölését, és azt a törvényre vonatkozó általános utalásként tartja fent, részben a felhívott jogszabályi rendelkezés javaslatbeli új helyét jelöli meg.
    A 361. §-hoz
    A távhőszolgáltatásról szóló törvény módosításának indokai megegyeznek a 338. §-hoz fűzött indokolásban foglaltakkal.
    A 362-363. §-hoz
    A Javaslat meghatározza hatálybalépésével egyidejűleg megvalósuló, külön törvényeket érintő szövegpontosító rendelkezéseket, továbbá a hatályukat vesztő törvényi szintű normákat, külön bekezdésben elhelyezve a kétharmados törvényeket.
    XIV. Fejezet
    A közhasznú társaság mint jogi személy forma megszüntetésével kapcsolatos átmeneti, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések
    A 364-366. §-hoz
    Már az általános indokolás is jelzi, hogy a Javaslathoz kapcsolódóan, annak keretében kerül sor a közhasznú társaság mint jogi személy forma jogrendszerből való kiiktatásához szükséges rendelkezések megalkotására.
    A közhasznú társaság (kht.) jogi szabályozása ma számos problémát vet fel. A társaság közhasznú jellegét a Ptk. szerint - egyéb kritériumok mellett - az adja meg, hogy közhasznú (a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló) tevékenységet rendszeresen végez. A kht. üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között (Ptk. 57-60. §).
    A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Kszt.) azonos fogalomhasználattal, de eltérő tartalommal határozza meg a közhasznúság, illetve a kiemelkedő közhasznúság kritériumait (Kszt. 4-5. §). Olyan közjogi kategóriát, minősítést teremt, amelyet - a törvényben meghatározott kivételekkel - társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság, köztestület és országos sportági szakszövetség egyaránt elnyerhet (Kszt. 2. §). Ugyanakkor nincs olyan szabály, amely előírná, hogy a nevében "közhasznú" társaság köteles lenne a Kszt. által meghatározott közhasznú minősítés megszerzésére. A közhasznú társasághoz mint jogi személy formához ennek ellenére kapcsolódnak bizonyos kedvezmények (ld. pl. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. számú mellékletét), amelyeknek - a fentiekből következően - nem előfeltétele Kszt. kritériumainak való megfelelés.
    Ennek a visszás helyzetnek a feloldása érdekében a Javaslat közös szabályai tartalmazzák a társaságok nem nyereségorientált (nonprofit) működésének lehetőségét (4. §). E normák alkalmazása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valamennyi nem nyereségorientáltan működő gazdasági társaság egyben közhasznúnak is tekinthető. A nonprofit működés a tagok (részvényesek) döntési autonómiájába tartozó, magánjogi jellegű kérdés, míg a közhasznúsági kategória "odaítélése" az állam közjogi minőségében meghozott döntését igényli. Ez utóbbinak szabályozása nem a társasági törvény kompetenciájába tartozik, arról a Kszt. rendelkezik.
    Mivel a nonprofit gazdasági társaság megfelelő jogi keretet biztosít a nem nyereségorientált módon működő, gazdasági tevékenységet folytató társaságok számára, e működési lehetőség megteremtésével párhuzamosan a közhasznú társasági forma megszüntetésére is sor kerülhet.
    Figyelemmel arra, hogy egy jogi személy forma jogrendszerből való kiiktatása hosszabb felkészülési időt igényelhet, a Javaslat 364. §-ának (1) bekezdése csak 2007. július 1-től tiltja meg új kht-k alapítását. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eddig az időpontig a cégnyilvántartásba bejegyzett, illetve ebben az időpontban bejegyzés alatt álló közhasznú társaságok számára a Javaslat két éves átmeneti időt biztosít a jogutód nélküli megszűnésre, illetve a nonprofit gazdasági társasággá való átalakulásra. A 364. § (3) bekezdése szerint a nonprofit korlátolt felelősségű társasággá való átalakulásra a társasági szerződés módosításával is sor kerülhet, figyelemmel arra, hogy a Ptk. 57. §-ának (2) bekezdése a kht-re háttérszabályként a kft-re vonatkozó normákat rendeli alkalmazni. Más társasági formába történő átalakulás esetén a Javaslat átalakulási szabályai értelemszerűen irányadók.
    Mivel a kht-k végleges megszűnésének határidejeként a Javaslat 2009. június 30-át jelöli meg, azonban 2007. július 1-től már mód nyílik nonprofit gazdasági társaság alapítására, a két formára vonatkozó szabályok két éven keresztül párhuzamosan élnek majd. Ezt a Javaslat úgy oldja meg, hogy - a törvényben megjelölt kivételektől eltekintve - kimondja, hogy ahol törvén kht-ról rendelkezik, azon 2007. július 1-től 2009. június 30-ig mind a kht-t, mind a nonprofit gazdasági társaságot érteni kell, míg 2009. július 1-től a kht-ra vonatkozó rendelkezések - a törvényben megjelölt kivételektől eltekintve - a nonprofit gazdasági társaságra vonatkoznak.
    Egyik kivétel-csoportba tartoznak a 364. § (6) bekezdésében folsorolt jogszabályok, amelyekben jellemzően valamely konkrétan meghatározott közhasznú társaságról van szó, vagy pedig a közpénzek felhasználásának átláthatósága érdekében (ld. pl. Áht. 95. § (1) bekezdését) van szükség annak előírására, hogy az adott jogszabályban meghatározott esetben közhasznú társaság helyett vagy mellett csak jogi személyiséggel rendelkező (tehát a tagok korlátozott felelősségével működő) nonprofit gazdasági társaság jöhessen létre.
    A kivételek második típusát a Kszt. rendelkezései alkotják. Mivel 2007. július 1. és 2009. június 30. között a nonprofit gazdasági társaság és a közhasznú társaság számára egyaránt mód lesz arra, hogy közhasznúsági nyilvántartásba vetessék magukat, a Kszt. vonatkozó rendelkezéseit szövegszerűen módosítani kell (365. §).
    A Javaslat 366. §-a azon törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezését tartalmazza, amelyek a közhasznú társasági forma, mint jogi személy forma megszüntetésével kapcsolatosak. Ezekben az esetekben nincs szükség arra, hogy a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat a közhasznú társaságra vonatkozó rendelkezések helyébe léptesse, hiszen általában olyan szabályokról van szó, ahol vagy egy felsorolásban a gazdasági társaság és a közhasznú társaság egyaránt szerepel, így a közhasznú társaságra vonatkozó szövegrész hatályon kívül helyezése ellenére a (nonprofit) gazdasági társaságra vonatkozó norma hatályban marad, vagy pedig nem indokolt a nonprofit gazdasági társaságot a közhasznú társaság helyébe léptetni.
    Mivel a 366. § az abban megjelölt törvényi rendelkezéseket 2009. július 1-jével helyezi hatályon kívül, e § és a 364. § (5) bekezdésének összevetéséből megállapítható, hogy az itt felsorolt törvények rendelkezéseire nem irányadó az a szabály, mely szerint a közhasznú társaságon a kht-t és a nonprofit gazdasági társaságot is érteni kell.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében