adozona.hu
BH 2024.7.170
BH 2024.7.170
A közigazgatási perben a felperes nem hivatkozhat olyan általa ismert tényre, körülményre, amelyre a megelőző alperesi eljárás során önhibájából nem hivatkozott [2017. évi I. törvény (Kp.) 16. §, 17. §, 78. § (4) bek., 116. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Kft. a Vadásztársasággal mint vadászatra jogosulttal szemben több ingatlan tekintetében vadkárigényt kívánt érvényesíteni. Ennek alátámasztására szakértői bizonyítást indítványozott, amelynek a közjegyző a 22017/Ü/2018/3. számú végzésében eleget tett, kirendelt egy igazságügyi szakértőt szakvélemény előterjesztésére.
[2] A kirendelt szakértő a felperes igazságügyi szakértő bevonásával 2018. augusztus 5-én együttes szakértői véleményt terjesztett elő a vadkár becslésére.
[3] X.Y. ügyvé...
BH 2024.7.170 A közigazgatási perben a felperes nem hivatkozhat olyan általa ismert tényre, körülményre, amelyre a megelőző alperesi eljárás során önhibájából nem hivatkozott [2017. évi I. törvény (Kp.) 16. §, 17. §, 78. § (4) bek., 116. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Kft. a Vadásztársasággal mint vadászatra jogosulttal szemben több ingatlan tekintetében vadkárigényt kívánt érvényesíteni. Ennek alátámasztására szakértői bizonyítást indítványozott, amelynek a közjegyző a 22017/Ü/2018/3. számú végzésében eleget tett, kirendelt egy igazságügyi szakértőt szakvélemény előterjesztésére.[2] A kirendelt szakértő a felperes igazságügyi szakértő bevonásával 2018. augusztus 5-én együttes szakértői véleményt terjesztett elő a vadkár becslésére.
[3] X.Y. ügyvéd a Vadásztársaság megbízásából és jogi képviseletében eljárva az alperesnél 2019. november 29-én a felperessel szemben fegyelmi eljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő.
[4] Az alperes Fegyelmi Bizottságának Fegyelmi Tanácsa a 2022. február 3-án hozott MKF-72-39/2019. számú határozatában egyrészt megállapította, hogy a szakvélemény nem felel meg az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 47. § (4) bekezdés g) pontjában foglaltaknak mivel nem tartalmaz arra való utalást, hogy a szakértő mely szakterületen jogosult szakvéleményt adni, ezzel a szakértő fegyelmi vétséget követett el. Másrészt megállapította, hogy a szakvélemény nem felel meg a Szaktv. 2. § 3. pontjában foglaltaknak, mert tévesen alkalmazza az együttes szakvélemény fogalmát, ezzel a szakértő fegyelmi vétséget követett el. Harmadrészt a szakvélemény nem felel meg a Szaktv. 47. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, illetve az igazságügyi szakértőtől elvárt gondos eljárás követelményének azáltal, hogy önmagának ellentmond a kiadott szakértői vélemény a búza tekintetében rögzített károsodott területmérték vonatkozásában, azáltal, hogy a mintavételezés módszerét nem megfelelően rögzítette, illetve azáltal, hogy a helyszíni szemle időpontját nem kellő pontossággal rögzítette, ezzel a szakértő fegyelmi vétséget követett el.
[5] Az alperes további öt esetkörben megállapította, hogy a szakértő fegyelmi vétséget nem követett el, illetve a terhére fegyelmi vétség nem állapítható meg.
[6] Az elkövetett fegyelmi vétségekre tekintettel az alperes a felperest írásbeli megrovásban részesítette, és felhívta, hogy a jövőben a szakértői vélemény összeállításakor kellő gondossággal járjon el.
A kereseti kérelem
[7] A felperes eljárási és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással nyújtott be keresetet az alperes határozatával szemben.A törvényszék ítélete
[8] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.[9] Elsődlegesen megállapította, hogy az alperesi eljárást megindító beadvány 1. oldalán, annak fejrészében egyértelműen feltüntetésre került, hogy X.Y. ügyvéd a Vadásztársaság megbízásából és jogi képviseletében terjesztette elő kérelmét. Az eljárás lefolytatására adott meghatalmazásba beleértendő az eljárás megindítása is. Ezért alaptalan az a felperesi kifogás, amely szerint a meghatalmazás pontatlansága, hiányosságai miatt alkalmatlan arra, hogy X.Y. képviseleti jogát megalapozza.
[10] Ezt követően a törvényszék azt vizsgálta, hogy a Vadásztársaság megfelel-e a Szaktv. 104. § (2) bekezdésében foglalt bejelentő fogalmának, avagy nem.
[11] Rögzítette, hogy a perbeli esetben a Szaktv. 104. § (2) bekezdése szerinti alapeljárásnak a közjegyző előtt folyt közjegyzői eljárást kell tekinteni. A fegyelmi eljárásban maga a felperes nyilatkozott úgy, hogy a közjegyzői eljárás során foganatosított helyszíni szemlén a Vadásztársaság képviseletében két személy is részt vett.
[12] Az elsőfokú bíróság szerint nem maradhat el annak a tisztázása, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló kérelmet benyújtó személy a Szaktv. 104. § (2) bekezdése vagy (3) bekezdése hatálya alá tartozik. Utóbbi esetben ugyanis sem bejelentőnek, sem kezdeményezőnek nem tekinthető, amely nemcsak a fegyelmi eljárásban való részvétel, hanem a fegyelmi eljárás megindítása szempontjából is különös jelentőséggel bír. Abból, hogy a Szaktv. 104. § (2) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy bejelentőként ki jogosult fegyelmi eljárás kezdeményezésére, egyértelműen az következik, hogy az ilyen minőségére hivatkozva kérelmet benyújtó személy esetében sem mellőzhető a bejelentői minőség tényleges fennállásának vizsgálata.
[13] Erre tekintettel a bíróság nem fogadta el az alperes azon érvelését, mely szerint a Szaktv. nem teszi lehetővé a kérelem elutasítását a bejelentői jogállás hiányára. Ez a jogértelmezés ugyanis oda vezetne, hogy ilyen minőségére hivatkozással a Szaktv. 104. § (1) bekezdés d) pontjára alapítottan bárki kezdeményezhetne fegyelmi eljárást anélkül, hogy az alperes a fegyelmi eljárás bármely szakaszában ezen jogállás megalapozottságát ténylegesen is vizsgálná.
[14] A törvényszék megállapította, hogy a tényállás abban a körben, hogy a Vadásztársaság jelen fegyelmi eljárásban bejelentőnek tekinthető-e, nem kellően tisztázott. A fegyelmi eljárásban kizárólag az került rögzítésre, hogy a szakértők által foganatosított helyszíni szemléken a Vadásztársaság képviselői jelen voltak. Nem került felderítésre azonban, hogy a Vadásztársaság a közjegyzői alapeljárásban ezen felül más módon is részt vett-e. Ennek a kérdésnek a tisztázására az alperesnek a Szaktv. 113. § (1) bekezdése alapján akár fegyelmi tárgyalás kitűzésével, akár fegyelmi biztos kirendelésével lehetősége lett volna.
[15] Az alperes által megállapított tényállás ezen hiányosságaiból fakadóan az alperes elmulasztotta megindokolni azt is, hogy a Vadásztársaság bejelentői minőségét pontosan mely körülményre - így önmagában a helyszíni szemléken való részvételre vagy ezen felül egyéb okokra is - alapítottan határozta meg. Ezért határozata nem felel meg a Szaktv. 120. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak. A tényállás feltáratlan voltából fakadóan a bíróság érdemben nem foglalhatott állást a felperes azon kereseti kérelme felől, hogy a fegyelmi eljárásban a Vadásztársaságot a felperes jogszerűen kezelte-e bejelentőként.
[16] A megismételt eljárásra a törvényszék előírta, hogy az alperesnek fegyelmi tárgyalás kitűzésével vagy vizsgálóbiztos kirendelésével tisztáznia kell, hogy a Vadásztársaság a helyszíni szemléken történt megjelenésén túl a közjegyzői eljárásban egyéb módon részt vett-e, amelynek érdekében a közjegyzői eljárásban keletkezett iratok beszerzése felől is intézkedhet.
[17] Amennyiben az alperes a tényállás további tisztázását követően a Vadásztársaság bejelentői jogállását elfogadja, úgy részletesen indokolnia kell, hogy a Vadásztársaság mely okból vagy okokból tekintendő a felperes eljárásával érintett, az alapeljárásban részt vett személynek. Ha a bejelentői minőség vizsgálata során arra a megállapításra jut az alperes, hogy a Vadásztársaság a Szaktv. 104. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, úgy a 104. § (3) bekezdésében írtak szerint lehetőség van kérelmezőként történő elismerésére.
[18] Mivel a törvényszék eljárásjogi okokból semmisítette meg az alperes határozatát, ezért abban a kérdésben, hogy az alperes helytállóan állapította-e meg a felperes fegyelmi felelősségét és ehhez kapcsolódóan szabott ki fegyelmi büntetést, nem foglalhatott állást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése iránt.[20] Álláspontja szerint a törvényszék megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (3)-(5) bekezdéseit, mert az ítélet indokolása hiányos, önmagával ellentmondó, kirívóan okszerűtlen és a jogszabállyal ellentétes, önkényes jogértelmezésen alapul. Az elsőfokú bíróság továbbá a megelőző eljárásban a felperes által nem hivatkozott körülményt értékelt, megsértve ezzel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdését.
[21] A törvényszék nem vizsgálta, hogy az általa megállapított jogsértéssel összefüggésben fennáll-e a felperes kereshetőségi joga, ezzel sérült a Kp. 17. § a) pontja és 88. § (1) bekezdés b) pontja. A bíróság nem merítette ki a kereseti kérelmeket, ezzel megsértette a Kp. 2. § (1), (2), (4) bekezdését, valamint a 86. § (1) bekezdését.
[22] A törvényszék a megismételt eljárásra olyan utasítást adott, amelynek jogszerűen nem lehet eleget tenni, ezzel megsértette a Kp. 86. § (4) bekezdését. A bíróság úgy hozott a megelőző eljárást kezdeményezője számára hátrányos ítéletet, hogy ezt megelőzően a perbelépési kérelmét elutasította, sértve ezzel a kezdeményezőnek és az alperesnek az Alaptörvény XXVIII. cikkében és a Kp. 2. § (2) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, a Kp. hatékony jogvédelem előírását biztosító 2. § (1) bekezdését, valamint a Kp. 20. § (1), (4) bekezdését.
[23] A törvényszék contra legem, önkényes jogértelmezése megsértette a Szaktv. 102. § (1), 104. § (1)-(3), 109. § (1), 110. § (1), 113. § (1), 114. § (7) bekezdését, 114. § (2) bekezdés c) pontját és 120. § (1) bekezdés e) pontját.
[24] Az alperes szerint a közigazgatási iratokból egyértelmű, hogy tisztázott a kezdeményező bejelentői minősége, az alperes ebben a körben sem sértette meg a tényállás-tisztázási kötelezettségét.
[25] A támadott ítélet teljes mértékben mellőzi a Kp. 78. § (4) bekezdésében írt preklúziós szabály megsértése való alperesi hivatkozás értékelését, annak ellenére, hogy ezt hivatalból is észlelnie kellett volna. Egyetlen eljáró alperesi kamarai szervnek sincs joga arra, hogy a bejelentői minőség hiányára alapozva, a tartalma és formája szerint fegyelmi eljárás megindításának számító kérelmet elutasítsa, az eljárás megindítását megtagadja vagy az eljárást megszüntesse. Ez a probléma az alperesnek napi szintű működési gondot okoz, de nem léphet túl a Szaktv. eljárási keretein.
[26] Nem érthető, hogy az eljáró bíróság miért nem tett fel a bejelentői minőség tisztázására vonatkozó kérdést, ha a problémát maga is észlelte.
[27] Az ítélet indokolásából nem derül ki, hogy a bíróság miért mellőzte az anyagi jogi kérdések vizsgálatát, a kereseti kérelem teljes körű kimerítésének a hiánya lényeges eljárási jogszabálysértés.
[28] A törvényszék nem vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát a bejelentői minőség vitatása körében. Nem tett megállapítást arra, hogy e vonatkozásban a felperes jogai mennyiben sérültek, jogi helyzete mennyiben változott meg azáltal, hogy a megelőző eljárás bejelentés és nem panasz alapján indult.
[29] Az ítélet [37] bekezdésében tett megállapítás hiányos, az indokolás nem említi, hogy a kezdeményezés, az ahhoz csatolt nyilatkozatok és a szakértői vélemény alapján is egyértelmű volt egyrészt az alapügy ténye és az, hogy azon a kezdeményező részt vett. A védirat 1. pontjában az alperes hivatkozott arra, hogy a bejelentői minőséggel összefüggésben nem merült fel a megelőző eljárásban aggály, azaz a preklúzióra, és arra, hogy a Szaktv. kérelem elutasítására, eljárás megindításának megtagadására, az eljárás megszüntetésére vonatkozó szabályai nem ismernek olyan esetet, hogy az eljárást a bejelentői minőség hiányára alapozva lehetne bármilyen módon lezárni.
[30] Nincs olyan rendelkezés - a törvényszék sem hivatkozott ilyenre - amely azzal a kérdéssel foglalkozna, hogy a bejelentőnek milyen módon és mértékben kell részt vennie az alapügyben. A közjegyzői nemperes eljárás jellemzőit sem vette figyelembe az ítélet a bejelentői minőség értékelése során.
[31] Ha a törvényszék a tárgyalás előkészítése során arra az eredményre jutott, hogy az irányadó jogszabályhelyeket úgy kell értelmezni, miszerint a bejelentői minőséghez hozzátartozik az alapügyben való részvétel helyszíni szemlén való megjelenésen és nyilatkozattételen túli, közelről meg nem határozott módon, akkor ezt a Kp. 71. § (2) bekezdés d) pontja alapján kötelessége lett volna a felekkel megtárgyalnia.
[32] Az alperes megítélése szerint az ítélet ún. "meglepetés ítélet" volt. A felektől nem várható, hogy olyan kérdésekben nyilatkozzanak külön felhívás nélkül, amelyek sem az ismert tényekből, sem a felek nyilatkozataiból, sem a jogszabályból nem következnek.
[33] Az új eljárásra történő utasítás nem teljesíthető. Az ítéletből nem derül ki, mi lenne az a körülmény, amelyre alapozva megkérdőjelezhető lenne a kezdeményező bejelentői minősége, így egy ilyen, ok nélküli vizsgálat nyilvánvalóan sértené a kezdeményező tisztességes eljáráshoz való jogát. Sérülne a Szaktv. 102. § (1) és 104. § (2) bekezdése, ha az alperes betartaná azt a törvényszéki előírást, hogy vizsgálni kell, hogy a kezdeményező az iratokból ismerteken túl milyen esetleges további módokon vett részt az alapügyben.
[34] A törvényszék jogszerűtlenül, a Kp. 2. § (1), (2), 20. § (2), (4) és a Szaktv. 104. § (1)-(3) bekezdéseit megsértve járt el akkor, amikor meggátolta a Vadásztársaság mint kezdeményező perbelépését érdekeltként.
[35] Az alperes az Alkotmánybíróság határozatára, a Kúria jogegységi határozatára valamint egy kúriai döntésre alapítottan kifejtette, hogy az ítéletben írtak elérik az önkényesség szintjét, amikor a törvényben meg nem jelenő elvárás sérelmét állapítja meg, és ezen elvárás érvényesítését várja el a megismételt eljárásban az alperestől.
[36] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Részletesen nyilatkozott a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra.
[37] Előadta, hogy a Vadásztársaság képviselői a szakvélemény által is rögzítetten részt vettek a helyszíni szemlén, azonban a jelenlétük nem jelenti egyben az eljárásban való részvételüket is, amely egy közjegyzői nemperes eljárás volt és amelyben nem került előterjesztésre igény a Vadásztársasággal szemben.
[38] A perbeli esetben a Szaktv. 110. § (2) bekezdés e) és f) pontja alapján lett volna lehetősége az alperes fegyelmi tanácsának arra, hogy az eljárás megindítását megtagadja a Vadásztársaság bejelentői minőségének hiánya miatt. Az elsőfokú bíróság okszerűen és megalapozottan állapítottan meg, hogy az alperes megsértette a tényállás-felderítési kötelezettségét a Vadásztársaság bejelentői minőségével kapcsolatban. Az ítélet indokolásának hiányossága nem állapítható meg.
[39] Az ítélet megfelelően indokolta, hogy az eljárási szabálysértés a döntés érdemére kihatott, az nem orvosolható, így önmagában megalapozza a határozat hatályon kívül helyezését.
[40] A fegyelmi eljárás alatt a Vadásztársaság beadványának tartalmáról a felperesnek nem volt tudomása. Az iratok kézbesítésének hiánya önmagában megalapozza a Kp. 78. § (4) bekezdése szerint az önhiba hiányát, mert emiatt nem tudott hivatkozni az eljárásban arra, hogy a Vadásztársaság nem minősülhet bejelentőnek.
[41] A törvényszék a Kp. 71. § (2) bekezdés d) pontjának eleget tett a 27. alszámú jegyzőkönyvvel dokumentált tárgyaláson, mert ott tájékoztatta a feleket a jogvita elsőként vizsgált sarokpontjairól, azok ténybeli és jogi vonatkozásairól.
[42] Az ítélet megfelelő iránymutatást ad arra nézve, hogy az alperes derítse fel a tényállást a bejelentői minőség elbírálása érdekében.
[43] Az elsőfokú bíróság a Vadásztársaság perbeállítása iránti kérelmét elutasító 21. alszámú végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, így azzal szemben a Kp. 116. § a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak.
[44] A felperes a Kfv./7. számú iratában nyilatkozott a felülvizsgálati ellenkérelemre. Előadta, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában nem fogadhatók el a felperes azon jogi érvelései amelyek azon alapulnak, hogy a kezdeményező az alapügyben részt sem vett, mert ezek ellentétesek a kapcsolódó ítéleti megállapításokkal. Azon felperesi állításra, miszerint nem ismerte volna a megelőző eljárásban keletkezett valamennyi iratot az alperes a védirata 7. pontjában már reagált, ezt a nyilatkozatát fenntartja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[45] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.[46] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[47] A Kúriának először abban kellett döntenie, hogy a felperesnek fennáll-e a kereshetőségi joga a Vadásztársaság bejelentői minőségének vitatására.
[48] A Szaktv. 104. § (1) bekezdése értelmében az igazságügyi szakértővel szemben - kérelem benyújtása útján - a) az elnökség, b) a Kamara elnöke, c) a névjegyzéket vezető hatóság vagy d) a bejelentő (a továbbiakban együtt: kezdeményező) kezdeményezhet fegyelmi eljárást. A 104. § (2) bekezdése szerint bejelentőként csak az igazságügyi szakértő eljárásával érintett, az alapeljárásban részt vevő személy nyújthat be kérelmet a fegyelmi eljárás kezdeményezése iránt. A Szaktv. 102. § (1) bekezdése kimondja, bejelentő az az igazságügyi szakértő eljárásával érintett, az alapeljárásban részt vevő személy, aki az igazságügyi szakértővel szemben, fegyelmi felelősége megállapításának érdekében, a fegyelmi bizottsághoz benyújtott kérelem útján fegyelmi eljárást kezdeményez. A 102. § (2) bekezdése azt a)-d) pontokban rögzíti a bejelentő jogosultságait.
[49] A Kp. 16. § (1) bekezdése értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog vagy a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv, amely önálló közigazgatási feladat-és hatáskörrel rendelkezik. A Kp. 17. § a) pontja szerint a per megindítására jogosult az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti.
[50] A Kp. 16. § (1) bekezdése azt a személyi kört határozza meg, akik felperesként közigazgatási pert kezdeményezhetnek. Ők rendelkeznek perindítási más néven keresetindítási joggal. Ugyanakkor a keresetindítási jog nem eredményezi automatikusan a felperes kereshetőségi jogának fennállását, vagyis azt, hogy az adott közigazgatási tevékenység a felperes jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti. A kereshetőségi jog fennállásának megállapítása a jogvita érdemére tartozó kérdés, és annak hiányában a kereset elutasításának van helye. A kereshetőségi jog meglétét a közigazgatási bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia (Kfv.III.37.978/2020/6.).
[51] A bírósági eljárás megindítása iránti kérelmet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő; a kereshetőségi jog pedig azt az érdekeltséget fejezi ki, ami a fél és a per tárgya közötti közvetlen érintettségből, vagyis egy, az anyagi jog alapján fennálló jogi kapcsolatból ered (Kfv.II.38.094/2017/23.).
[52] A felperes kereshetőségi joga körében a törvényszék ítélete nem tartalmaz jogi érvelést, ebből következően a bíróság szerint a felperes rendelkezik kereshetőségi joggal. Ellenkező esetben ugyanis a törvényszéknek a kereshetőségi jog hiányában a keresetet el kellett volna utasítania.
[53] A felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a felperes és a per tárgya, így ezen belül a Vadásztársaság bejelentői minőségének kérdése között közvetlen jogi kapcsolat mutatható ki. A Vadásztársaság bejelentői minőségének hiányában a Szaktv. 104. § (2) bekezdése alapján nem kezdeményezhetett volna fegyelmi eljárást a felperessel szemben. Ebben az esetben a Vadásztársaság felperessel szemben benyújtott irata panasznak minősülne és az Szaktv. 104. § (3) bekezdés második mondatára tekintettel a Kamara elnöksége kezdeményezhetne fegyelmi eljárást, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az indokolt.
[54] A fentiekből következően a Vadásztársaság jogi státuszának kérdése közvetlenül kihat a felperesre, amely tény megalapozza a felperes kereshetőségi jogát. Az ezzel ellentétes alperesi okfejtés nem foghat helyt.
[55] A Kp. hatálya alá tartozó perekben - a korábbiaktól részben eltérően - az anyagi pervezetés szabályai pontosításra és egyben szigorításra is kerültek; azok nemcsak a felekre, de a bíróságra is többletkövetelményeket hárítanak. A Kp. 71. § (2) bekezdése a tárgyalás vezetése vonatkozásában tartalmazza a rendelkezéseket. Annak d) pontja kimondja, az elnök a jogvita ténybeli és jogi vonatkozásait a felekkel megtárgyalja.
[56] A törvényszék a 102.K.701.672/2022/27. számú jegyzőkönyvvel dokumentált, 2023. szeptember 19-én megtartott tárgyaláson az anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A tanács elnöke tájékoztatta a feleket, hogy elsődlegesen a felperes által megjelölt azon eljárási szabálysértésre hivatkozásokat vizsgálja, amely szerint egyrészt a X.Y. jogi képviselőnek adott meghatalmazás megfelelő-e, másrészt a Vadásztársaság lehetett-e a perben bejelentő. Ha a fenti állított eljárási jogszabálysértések nem állnak fenn, így emiatt az alperes határozata nem jogszabálysértő, akkor fog rátérni a törvényszék az ügy érdemi tárgyalására (jegyzőkönyv 3. oldal 2. és 3. bekezdés)
[57] A törvényszék tájékoztatásának megfelelően a felperesi képviselő és az alperesi képviselő a tárgyaláson a két eljárási kérdésben nyilatkozatot tettek.
[58] A Kúria hangsúlyozza, az alperes előadásával szemben a közigazgatási perben nem született "meglepetés ítélet". A törvényszék az anyagi pervezetés körében tett tájékoztatásának megfelelően először a keresetben megjelölt eljárási kérdéseket vizsgálta, amelyekre a felek, így az alperes is nyilatkoztak. Az a tény, hogy a bíróság a Vadásztársaság bejelentői minősége tekintetében nem fogadta el az alperesi érvelést, nem igazolja azt, hogy egyfelől nem tett eleget a Kp. 71. § (2) bekezdés d) pontjában írt kötelezettségének, másfelől ehhez kapcsolódóan "meglepetés ítéletet" hozott.
[59] A felülvizsgálati bíróság szerint a törvényszék eljárása nem sérti a Kp. 71. § (2) bekezdés d) pontját, ebben a körben a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[60] A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy a Vadásztársaság bejelentői státuszához kapcsolódó vita vonatkozásában a Kp. 78. § (4) bekezdésének alkalmazása milyen eredményre vezet.
[61] A Kp. 78. § (4) bekezdése értelmében a megelőző eljárás idején fennálló, de a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a felperes vagy az érdekelt akkor hivatkozhat, ha azt a megelőző eljárásban a közigazgatási szerv arra való hivatkozás ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.
[62] Az Alaptörvény 28. cikke folytán a jogszabályok értelmezése során kötelezően figyelembe veendő, a Kp. 78. §-ához adott jogalkotói indokolás rögzíti: a közigazgatási per nem újabb hatósági ügyintézési szint, ezért a közigazgatási szerv által a megelőző eljárásban elfogadott tényállás tekintetében csak korlátozottan van helye új bizonyítékokra hivatkozásnak. A megtámadási perek esetében a feleknek a közigazgatási eljárás során kell megtenniük mindent annak érdekében, hogy a tényállás teljes mértékben tisztázásra kerüljön. Ezt a célt szolgálja annak rögzítése, hogy a megelőző eljárásban nem értékelt tényre főszabályként nem lehet hivatkozni. Kivételt képeznek ez alól azok az esetek, amikor a félnek nem róható fel az, hogy a megelőző eljárásban nem került az értékelésre: ilyen ok lehet, ha önhibáján kívül nem ismerte, vagy az eljárást közigazgatási szerv által kijelölt keretei között nem tűnt relevánsnak egy adott tény, körülmény, illetve a közigazgatási szerv azt nem vette figyelembe.
[63] Egységes a joggyakorlat abban, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdése csak a megelőző eljárás idején fennálló és a megelőző eljárásban nem értékelt, a felperes részéről önhiba miatt nem hivatkozott tény és körülmény figyelembevételét zárja ki, ez azonban nem vonatkozik a bizonyítékokra és bizonyítási indítványra (Kfv.II.37.722/2021/7.). A Kp. 78. § (4) bekezdése a megelőző eljárásban fennálló tényekre történő perbeli hivatkozás, és nem a megelőző eljárásban már hivatkozott tények alátámasztására szolgáló bizonyítási indítványok elé állít korlátot (Kfv.III.45.284/2022/5.).
[64] A felperes az alperes eljárása során nem tette vita tárgyává a Vadásztársaságnak a Szaktv. 102. § (1) bekezdése és ehhez kapcsolódóan a 104. § (1) bekezdés d) pontja szerinti bejelentői minőségét, ebből következően azt sem, hogy a Vadásztársaság a Szaktv. 104. § (2) bekezdésére figyelemmel az alapeljárásban részt vevő személy, így fegyelmi eljárást kezdeményezhet.
[65] Az alperes határozatában rögzítette, hogy a Vadásztársaság a felperessel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett, a Vadásztársaság bejelentői státuszának elfogadására a határozat indokolást nem tartalmaz, ezt az alperes nem vitatott tényként fogadta el.
[66] A felperes a Vadásztársaság bejelentői státuszát először a közigazgatási perben vitatta. Keresetlevelében egyrészt előadta, hogy a fegyelmi eljárásban bejelentőnek az ügyvédet kellett volna tekinteni, aki viszont nem jogosult fegyelmi eljárás kezdeményezésére. Másrészt, amennyiben mégis a Vadásztársaság indította az eljárást, úgy nem tekinthető bejelentőnek, mert az alapeljárásban - a közjegyzői nemperes eljárásban - nem vett részt.
[67] Az alperes védirata 1. pontjában előadta, hogy a megelőző eljárásban nem merült fel aggály a kezdeményező személyével vagy meghatalmazásának érvényességével kapcsolatban. A Kúria hangsúlyozza, ez az alperesi nyilatkozat tartalma szerint a Kp. 78. § (4) bekezdésének alkalmazandóságára vonatkozik, az alperes azt vitatta, hogy ezen jogszabályhelyre figyelemmel a Vadásztársaság bejelentői minősége a perben már nem tehető vitássá miután ezt a felperes ezt az alperesi eljárásban nem sérelmezte.
[68] A törvényszék ítélete nem tartalmaz indokolást a Kp. 78. § (4) bekezdésére vonatkozóan, ebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a bíróság szerint a felperes a perben vitathatta a Vadásztársaság bejelentői minőségét.
[69] A korábban írtaknak megfelelően a felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság a megelőző eljárásban a felperes által nem hivatkozott körülményt értékelt, megsértve ezzel a Kp. 78. § (4) bekezdését.
[70] A felperes keresetlevele 4. oldal negyedik bekezdésében előadta, hogy részére a Vadásztársaság 2019. november 29-én kelt kezdeményezése és annak mellékletei nem kerültek kézbesítésre. Azokat a fegyelmi eljárás lefolytatását követően, annak iratanyagának kikérése során kapta kézhez. A keresetlevél 5. oldal harmadik bekezdésében a felperes rögzítette, hogy a vizsgálóbiztos jelentése szintén nem került számára kézbesítésre, azt utólag az alperes felé intézett kifejezett kérését követően kapta meg.
[71] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme III. 3. pontjában ismételten előadta a keresetlevélben fent írtakat azzal, hogy a fegyelmi eljárás alatt - miután a vonatkozó iratokat akkor nem kapta kézhez - nem állt módjában kifogásolni a felperes bejelentői státuszát. Az iratok részére történő kézbesítésének hiánya önmagában megalapozza a Kp. 78. § (4) bekezdése szerinti önhiba hiányát. Ezért véleménye szerint a törvényszék megalapozottan vizsgálta a bejelentői minőség kérdéskörét, a Kp. 78. § (4) bekezdésének megsértése nem állapítható meg.
[72] Az alperes a Kfv./7. számú iratában nyilatkozott a felülvizsgálati ellenkérelemre. Annak III. 3. pontjához kapcsolódóan fenntartotta a védirata 7. pontjában írtakat. Eszerint a felperes a tanácskijelölő határozattal együtt az alperesi eljárás során megkapta a kezdeményezést annak mellékleteivel. Ezt meghaladóan a felperes maga hivatkozik arra, hogy az iratbetekintés során minden szükséges iratot megismert. A Szaktv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely szerint a vizsgálóbiztosi jelentést az eljárás alá vont szakértőnek kézbesíteni kellene. A felperes a vizsgálóbiztosi jelentést az iratbetekintés során megismerte, a vizsgálóbiztos a megelőző eljárásban tárgyalást tartott, azon a felperes jelen volt, a tárgyaláson a jelentést megvitatták.
[73] A felperesi képviselő a felülvizsgálati tárgyaláson előadta, az iratbetekintésre a fegyelmi határozat meghozatalát követően került sor, az ezzel ellentétes alperesi nyilatkozat iratellenes. A felperes a fegyelmi tárgyalás időpontjában nem volt valamennyi irat birtokában.
[74] A Kúria áttekintette a peres iratok részét képező alperesi eljárásban keletkezett iratokat, amelyek közül kettőnek tulajdonított ügydöntő jelentőséget.
[75] Az alperes ügyben eljáró Fegyelmi Bizottsága a 2020. február 5-én hozott MKF-72-9/2019. számú határozatában kijelölte az eljárást lefolytató fegyelmi tanácsot. A Fegyelmi Bizottság elrendelte a határozat kézbesítését a felperesnek azzal, hogy részére meg kell küldeni a kérelmet és annak mellékleteit. A csatolt tértivevény tanúsága szerint a megküldött iratok a felperes házastársának mint helyettes átvevőnek kerültek kézbesítésre.
[76] A másik releváns irat a 2022. február 3-án online formában lezajlott fegyelmi tárgyalásról MKF-72-38/2019. szám alatt felvett jegyzőkönyv. Eszerint a tárgyaláson jelen volt a felperes is, aki nyilatkozatot tett és válaszolt a kérdésekre is. A tárgyaláson a fegyelmi tanács elnöke ismertette az ügyet, így a Vadásztársaság kezdeményezésének releváns elemeit is. A jegyzőkönyv 3. oldal hatodik bekezdése szerint a résztvevők az eljárás során keletkezett iratok ismertetését nem kérték, azokat korábban megismerték.
[77] A Kúria a hivatkozott iratokból megállapította, hogy a felperes részére a Vadásztársaság eljárást kezdeményező kérelme és mellékletei megküldésre kerültek, azok releváns tartalmát a felperes a fegyelmi tanács tárgyalásán a tanács elnökének szóbeli ismertetéséből is megismerhette. Nem tiltakozott azon jegyzőkönyvbe foglalt megállapítás ellen, hogy az eljárás során keletkezett iratokat korábban megismerte.
[78] A felülvizsgálati bíróság rámutat, a felperes a fentiekre figyelemmel nem hivatkozhat arra, hogy önhibáján kívül - a releváns iratok ismeretének hiányában - nem tudott az alperes eljárásában hivatkozni a Vadásztársaság bejelentői státuszának hiányára. Ezzel szemben a felperes mindazon információ birtokában volt, amelyre alapítottan tehetett volna a Vadásztársaság bejelentői minőségét megkérdőjelező előadást.
[79] A felperes a közigazgatási perben hivatkozott először a Vadásztársaság bejelentői minőségének hiányára, ez azonban a perben nem vehető figyelembe, miután erre a felperes az alperes eljárása során önhibájából nem hivatkozott [Kp. 78. § (4) bekezdés].
[80] A törvényszék - eltérő jogi álláspontjára tekintettel - a Kp. 78. § (4) bekezdését megsértve bírálta el a felperesnek a Vadásztársaság bejelentői státuszának hiányát állító keresetet.
[81] A törvényszék a 21. alszámú végzésében elutasította a Vadásztársaság az alperes pernyertességének elmozdításának érdekében, érdekeltként történő perbeállítása iránti kérelmét. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
[82] A Kúria álláspontja szerint a végzésben foglaltak a felülvizsgálati eljárásban már nem vitathatók a Kp. 116. § a) pontjára alapítottan.
[83] A törvényszék ítélete [44] bekezdésében helytállóan állapította meg, hogy amennyiben az alperes határozata eljárásjogi okokból kerül megsemmisítésre, úgy az ügy érdemében a bíróság nem foglalhat állást. Az ezzel ellentétes alperesi előadás alaptalan.
[84] A Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontját alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[85] Az új eljárás során a bíróság köteles a Vadásztársaság bejelentői minőségét tényként kezelni és a keresetet teljeskörűen elbírálni.
(Kúria Kfv.III.37.730/2023/8.)